2.7.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 165/13

(1)

A Tanács dömpingellenes vizsgálatot (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) követően a 325/2012/EU rendelettel (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából és a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett országok) származó oxálsav behozatalára.

(2)

A Törvényszék 2015. május 20-i ítéletét (3) követően az intézkedéseket a Yuanping Changyuan Chemicals Co. Ltd (a továbbiakban: Yuanping) elnevezésű kínai exportáló gyártó tekintetében megsemmisítették. Az ítélet végrehajtását követően a Bizottság 2016. november 30-i hatállyal újra dömpingellenes intézkedéseket vezetett be az érintett terméknek a Yuanping általi behozatalára (4).

(3)

A meglévő intézkedések az érintett országokból érkező behozatalra 14,6 % és 52,2 % közötti értékvám alkalmazását írják elő. A Kínai Népköztársaság (a továbbiakban: Kína) esetében az együttműködő kínai vállalatokra alkalmazandó vámok mértéke 14,6 % és 37,7 % között van. Az országra alkalmazott általános dömpingellenes vám mértéke 52,2 %. India esetében az együttműködő vállalatokra alkalmazandó vámok mértéke 22,8 % és 31,5 % között van. Az országra vonatkozó általános vám mértéke 43,6 %.

(4)

A hatályban lévő dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (5) közzétételét követően az érintett országokkal szembeni intézkedésekre vonatkozóan hatályvesztési felülvizsgálat megindítása iránti kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján.

(5)

A kérelmet 2017. január 18-án nyújtotta be az Oxaquim S.A. (a továbbiakban: kérelmező), amelynek termelése az oxálsav teljes uniós termelésének több mint 50 %-át teszi ki.

(6)

A kérelem azon az indokoláson alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömping folytatódásával és az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődésével járna.

(7)

Miután megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, a Bizottság egy 2017. április 12-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (6) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(8)

A dömping és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2016. április 1. és 2017. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségével kapcsolatos értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2013. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig terjedő időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) vonatkozott.

(9)

A Bizottság a hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette a kérelmezőt, a másik ismert uniós gyártót, az érintett országok ismert exportáló gyártóit, az ismert importőröket, az ismert és a Bizottság tudomása szerint érintett felhasználókat és kereskedőket, az uniós gyártókat és felhasználókat képviselő ismert szövetségeket, valamint az exportáló országok képviselőit.

(10)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek. Egyetlen érdekelt fél sem kért meghallgatást.

(11)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(12)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az Indiában és a Kínában működő összes ismert exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. A Bizottság ezenkívül arra kérte India és a Kínai Népköztársaság Európai Unió melletti képviseletét, hogy amennyiben vannak a vizsgálatban való részvétel iránt esetlegesen érdeklődő más exportáló gyártók, nevezzék meg azokat és/vagy vegyék fel velük a kapcsolatot.

(13)

Három indiai exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele, hogy felvegyék a mintába. Ezért nem volt szükség mintavételre, és a Bizottság mindhárom vállalatnak megküldte a kérdőívet. Azonban csak két indiai vállalat válaszolt a kérdőívre.

(14)

Egyetlen kínai vállalat sem jelentkezett. A Bizottság 2017. május 18-án szóbeli jegyzék útján tájékoztatta a kínai hatóságokat arról, hogy a kínai exportáló gyártók nem működtek együtt vele. Ezért a kínai exportáló gyártók esetében a megállapításait az alaprendelet 18. cikke szerint rendelkezésre álló tényekre szándékozott alapozni. Észrevétel nem érkezett.

(15)

A figyelembe vett időszakban mindössze két uniós gyártó gyártott oxálsavat. Az uniós gyártók körében így nem volt szükség mintavételre. Bár a Bizottság mindkét vállalatnak küldött kérdőívet, csak a kérelmező válaszolt a kérdőívre.

(16)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az összes ismert független importőrt, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(17)

A mintavételi formanyomtatványt hét vállalat töltötte ki. Csak az egyikük jelezte, hogy oxálsavat importált az érintett országokból. Tekintettel a vállalatok e korlátozott számára, a mintavétel nem volt szükségesnek tekinthető.

(18)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott ahhoz, hogy meghatározza a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, valamint az uniós érdeket.

(19)

A Bizottság kérdőívet a két ismert uniós gyártónak, a három indiai exportáló gyártónak, az összes ismert felhasználónak és hét független importőrnek küldött, amelyek kitöltötték a mintavételi formanyomtatványt.

(20)

Kitöltött kérdőív két indiai exportáló gyártótól, egy uniós gyártótól és öt felhasználótól érkezett.

(21)

A Bizottság a következő vállalatok telephelyén végzett ellenőrzéseket:

(22)

Az érintett termék az Indiából és a Kínából származó, jelenleg az ex 2917 11 00 KN-kód (TARIC-kód: 2917110091) alá tartozó, mind dihidrát (CUS-szám: 0028635-1, CAS-szám: 6153-56-6), mind anhidrid (CUS-szám: 0021238-4, CAS-szám: 144-62-7) formában, akár vizes oldatban, akár nem abban előforduló oxálsav (a továbbiakban: érintett termék).

(23)

Az oxálsavat számos célra használják, például redukálószerként és fehérítőszerként, továbbá emellett a gyógyszerszintézisben és a vegyszergyártás során is alkalmazzák.

(24)

Az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy kétféle oxálsav létezik; nyers oxálsav és finomított oxálsav. Az Indiában nem, csak Kínában gyártott finomított oxálsavat a nyers oxálsav tisztításával állítják elő, melynek során eltávolítják belőle a vasat, a kloridokat, a fémeket és az egyéb szennyeződéseket. Kína együttműködésének hiányában a Bizottság a jelenlegi felülvizsgálat esetében azt feltételezte, hogy a kínai exportáló gyártók az eredeti vizsgálatban megállapítottal azonos mennyiségben gyártottak és exportáltak finomított oxálsavat.

(25)

Az uniós gazdasági ágazat által az Unióban gyártott és értékesített oxálsav, az Indiában és Kínában belföldi értékesítésre gyártott oxálsav, valamint az Indiából és Kínából az Unióba behozott oxálsav lényegében ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, és ugyanaz az alapvető végfelhasználásuk.

(26)

Ezért ezek a termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(27)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően az indiai és a kínai exportáló gyártók által folytatott dömping folytatódásával vagy megismétlődésével járna-e.

(28)

A felülvizsgálati időszakban folytatódott a Kínából és Indiából az Unióba irányuló oxálsav-kivitel, bár kisebb mennyiségben, mint az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakában (2010. január 1-jétőldecember 31-ig). Az Eurostat adatai szerint az Unió területére belépő kínai és indiai oxálsav-behozatal a piacnak mintegy 16 %-át tette ki a felülvizsgálati időszakban.

(29)

Indiában négy ismert oxálsavgyártó van, melyek közül kettő töltötte ki a kérdőívet. A Bizottság a rendelkezésére álló információk (7) alapján az indiai össztermelést mintegy 30 000 tonnára becsülte. Az Indiából érkező összes export becsült mennyisége az indiai kormány 2016–2017-re vonatkozó adatai szerint mintegy 9 000 tonna volt (8).

(30)

A felülvizsgálati időszakban Indiából az Unióba irányuló behozatal korlátozott mennyiségű volt, az Eurostat és az indiai kormány adatai alapján mintegy 800–900 tonnát tett ki.

(31)

A két együttműködő indiai gyártó uniós értékesítése az intézkedések bevezetése óta bekövetkezett visszaesés nyomán igen korlátozott mennyiségű volt. A felülvizsgálati időszakban a legnagyobb indiai exportáló gyártó az a vállalat volt, amely a kérdőív kitöltésének elmulasztásával megszüntette az együttműködést.

(32)

Az Indiából érkező behozatalra ezenkívül a KVT (9) szerinti 6,5 %-os vám vonatkozik.

(33)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy a két együttműködő indiai vállalat esetében a belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatív volt-e. A belföldi értékesítések akkor reprezentatívak, ha a hasonló termék független vevők részére belföldi piacon bonyolított belföldi értékesítésének teljes volumene az exportáló gyártó esetében eléri a felülvizsgálat tárgyát képező termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a felülvizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi piacon bonyolított összértékesítése a két együttműködő exportáló gyártó esetében reprezentatív volt.

(34)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek a reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező exportáló gyártók esetében azonosak vagy összehasonlíthatóak voltak az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal. A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípusok mindegyike tekintetében megvizsgálta, hogy az egyes exportáló gyártók hazai piacon bonyolított belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben reprezentatív, ha e terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére bonyolított belföldi értékesítésének teljes volumene eléri az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes volumenének legalább 5 %-át. A Bizottság megállapította, hogy a két együttműködő exportáló gyártó értékesítése reprezentatív volt.

(35)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a független vevők részére a belföldi piacon bonyolított nyereséges értékesítések felülvizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítési ár alapján végezze-e el.

(36)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

A szóban forgó vizsgálat során együttműködő két indiai vállalat tekintetében megállapítást nyert, hogy egyiküknek sem volt a fenti kritériumokat teljesítő értékesítése.

(37)

A rendes értéket az egyes terméktípusok kizárólag nyereséges belföldi, felülvizsgálati időszak alatti értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

Az egyik együttműködő indiai vállalat, a Radiant vonatkozásában, amely csak egy terméktípust értékesített belföldön és kivitel céljára, a rendes érték e módszertan és kizárólag az értékesítés [10–15] %-át kitevő nyereséges értékesítés alapján került meghatározásra. A másik együttműködő indiai vállalat esetében ezek a kritériumok nem érvényesültek.

(38)

Amennyiben a szokásos kereskedelmi forgalom keretében nem vagy nem megfelelő mennyiségben értékesítették a hasonló termék valamely terméktípusát, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte. E terméktípusok esetében a rendes érték képzésekor az együttműködő exportáló gyártó hasonló termékének a felülvizsgálati időszak alatti átlagos termelési költségéhez hozzáadta az alábbiakat:

(39)

Ami a másik indiai vállalatot, a Star Oxochem vállalatot illeti, az két terméktípust értékesített: az egyiket kizárólag belföldön, a másikat szinte kizárólag kivitel céljára (néhány belföldi értékesítéssel). Az exportált terméktípus esetében nem volt nyereséges értékesítés. A Bizottság a rendes értéket – a (38) preambulumbekezdésben ismertetett módszertannal összhangban – oly módon képezte, hogy az átlagos előállítási költséghez hozzáadta az átlagos SGA-költségeket és a terméktípus szokásos kereskedelmi forgalom keretében bonyolított belföldi értékesítésén alapuló nyereséghányadot.

(40)

Az előállítási költségek meghatározása kapcsán a kérelmező azt állította, hogy a nátrium-nitrit értékesítési bevétellel csökkentett előállítási költségét kell az oxálsav előállításához rendelni. A kérelmező szerint a nátrium-nitrit melléktermékként, nem pedig életképes, különálló üzletágként kezelendő. A Bizottság a vizsgálat keretében összegyűjtött bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a nátrium-nitrit melléktermék, ugyanis az az oxálsav gyártási folyamatából származó másodlagos termék. Nem az előállított elsődleges termék. A melléktermék piacképes termék. Az értékesítéséből származó bevételt le kell vonni a termék előállítási költségéből, amely a melléktermék előállításának költségét is tartalmazza. Az előállítási költséget a Bizottság egy indiai gyártó esetében megfelelő kiigazításokkal módosította annak érdekében, hogy a nátrium-nitritet melléktermékként, ne pedig életképes üzletágként kezelje.

(41)

A két együttműködő exportáló gyártó közvetlenül a független vevők részére exportált az Unióba. Így az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az exportáló országból az Unióba exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(42)

A Bizottság gyártelepi alapon összehasonlította a fentiek szerint meghatározott rendes értéket és az exportárat.

(43)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Az együttműködő exportáló gyártó által megfizetett szállítási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, csomagolási költségek, árengedmények, hitelköltségek, bankköltségek és banki jutalékok tekintetében kiigazításokat végzett. A kiigazítások mértéke a belföldi árakhoz viszonyítva 0 % és 5 % között volt. Az exportár esetében a kiigazítás 10 % és 25 % között volt. Mindkét kínai együttműködő exportáló gyártó a külön tájékoztatóban megkapta a kiigazítások részletes kiszámítását.

(44)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja kapcsán mindkét exportáló gyártó jelezte, hogy az indiai árukiviteli rendszer (Merchandise Exports from India Scheme; MEIS) (10) hatálya alá tartozott. A MEIS az indiai kormány rendszere, amely vámhitelre jogosító igazolvány formájában biztosít ösztönzőt az exportőrök számára a vámfizetéssel járó veszteség kompenzálására. Az ösztönző kifizetés a konkrét piacokra kerülő konkrét áruk (szabad külföldi valutában kifejezett) FOB-értékeként („költségmentesen a fedélzetre” paritáson) számított százalékos aránya. Ez az exportösztönző az árak összehasonlítása szempontjából nem megengedett kiigazításnak számít. Nem minősül olyan vámvisszatérítési rendszernek, amely esetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja szerinti kiigazítás figyelembe vehető, mert a 2. cikk (10) bekezdésének b) pontja csak a rendes érték kiigazítását teszi lehetővé, az exportárét nem. Emellett az igazolvány értéke nem a downstream termékek kivitelébe beépített importvámok összegéhez viszonyítva, hanem az exportált áruk FOB-értékének százalékos arányaként kerül kiszámításra. Továbbá a rendszer működése – az ösztönző értékének kiszámításától függetlenül – nem vezet olyan helyzethez, hogy a hasonló termék belföldi értékesítésébe fizikailag beépített anyagokat terhelő behozatali költségeket nem térítik vissza vagy nem szedik be ugyanazon termékek Unióba történő kivitelekor. A fenti okok miatt sem a rendes érték, sem az exportár esetében nem volt elfogadható a kiigazítás.

(45)

Egy együttműködő gyártó jelezte, hogy a központi hozzáadottértékadó-rendszernek (11) is a hatálya alá tartozott. E rendszer keretében a késztermékgyártók a gyárba beérkezett bármely inputért megfizetett jövedéki adó, illetve az adóköteles szolgáltatások nyújtói a késztermékgyártó által igénybe vett bármely inputszolgáltatásért megfizetett szolgáltatási adó után hitelt vehetnek fel. A vállalat nem bizonyította be, hogy ez a rendszer nem egyformán alkalmazandó a belföldi piacon értékesített késztermékekre. Ezért a MEIS rendszerhez hasonlóan ez a jövedékiadó-mentesség nem megengedhető kiigazítás az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja szerinti ár-összehasonlításhoz.

(46)

Ezért a MEIS rendszer és a központi hozzáadottérték-adó esetében nem biztosítottak kedvezményt.

(47)

A két együttműködő gyártó valutaváltási kedvezményt igényelt. Ez elutasításra került, mivel a valutaváltási árfolyamok az ármeghatározást követően ingadoztak, ezért nem befolyásolták az árak összehasonlítását.

(48)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően a súlyozott átlaggal számított rendes értéket a Bizottság típusonként összehasonlította a felülvizsgálat tárgyát képező termék megfelelő típusára alkalmazott exportár súlyozott átlagával. E módszertan alapján a két vállalat esetében megállapított egyéni dömpingkülönbözetet az alábbi táblázat mutatja be:

(49)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy az indiai exportáló gyártók a felülvizsgálati időszak alatt folytatták az oxálsav Unióba irányuló, dömpingáron történő behozatalát.

(50)

A felülvizsgálati időszak alatt folytatódó dömping ténymegállapításán túl a Bizottság azt is elemezte, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömpingelt kivitel volumenének növekedésével járna-e. A Bizottság megvizsgálta az indiai termelési kapacitást és szabad kapacitást, az indiai exportőrök más piacokon tanúsított magatartását, valamint az uniós piac vonzerejét.

(51)

mivel mindössze két indiai exportáló gyártó tanúsított együttműködést, a Bizottság az alábbiak szerint, a rendelkezésre álló tények alapján gyűjtött kiegészítő elemeket.

(52)

Az együttműködő exportáló gyártók ellenőrzött adatai alapján a két felkeresett indiai gyártó kapacitáskihasználása meghaladta a 75 %-ot.

(53)

Az indiai oxálsavgyártók teljes kapacitásának becsült értéke mintegy 40 000 tonna, szabad kapacitásuk pedig mintegy 10 000 tonna (12). A szabad kapacitás volumene megegyezik az uniós felhasználással.

(54)

A két együttműködő indiai vállalat a világ többi részére jelentős exportértékesítést bonyolított a felülvizsgálati időszakban. Az egyik vállalat a termelésének jelentős részét exportálta, míg a másik a termelésének jelentős részét belföldön értékesítette.

(55)

Ami összességében az indiai exportot illeti, az indiai kormány statisztikái (13) szerint 2016–2017-ben a kivitel főként Malajziába, Mexikóba, Pakisztánba, Oroszországba és Tajvanra irányult. Az ezen öt országba irányuló kivitel 5 700 tonnát tett ki. Az indiai kormány statisztikái alapján az Unió viszonylatában alkalmazott átlagos indiai exportár 7 %-kal meghaladja a világ többi részére alkalmazott átlagos exportárat. Az Unió viszonylatában alkalmazott átlagos indiai exportárak – az USA és Mexikó kivételével – meghaladják a világ többi részére alkalmazott árakat.

(56)

Bár az Unió viszonylag kis piacot jelent az oxálsav esetében, továbbra is vonzó az indiai exportáló gyártók számára. Ahogyan az előző preambulumbekezdésben szerepel, az uniós átlagár 7 %-kal magasabb, mint a világ többi részén. A vonzerőt az is megerősíti, hogy a hatályban lévő dömpingellenes vámok viszonylag magas szintje ellenére négy indiai exportáló gyártó közül három folytatja az uniós piacra irányuló kivitelt. Emellett egy indiai vállalat a kérdőívre adott nem bizalmas válaszában jelezte, hogy „az uniós piac hatalmas lehetőségeket rejt, és vonzó a termékár szempontjából”.

(57)

Az Indiában rendelkezésre álló szabad kapacitás, az indiai gyártók harmadik országok piacain alkalmazott általános árszintje és az uniós piac termékárak szempontjából vett vonzereje miatt nagyon valószínű az, hogy intézkedések hiányában az Indiában rendelkezésre álló kapacitásnak legalább egy része felhasználható az Unióba történő kivitelre szánt oxálsav előállításához, illetve az, hogy – az uniós piacon alkalmazott magasabb árakra tekintettel – a harmadik országok piacára irányuló kivitel egy része visszakerül az Unióba.

(58)

Egy indiai együttműködő gyártó a 2017. október 23-i beadványában azt állította, hogy a visszaesett kínai termelés miatt 2018 márciusáig teljesen lekötötte a kapacitását. Jelezte, hogy a Kínában visszaesett termelés nyomást fejthet ki az uniós piacra. A 3.3. szakaszban foglaltaknak megfelelően azonban a Bizottság nem állapította meg, hogy a kínai termelés ilyen mértékben visszaesett volna, és ha visszaesett volna is, az ilyen módon befolyásolná a világpiacot és az uniós piacot.

(59)

Összességében úgy tekintendő, hogy az intézkedések hatályvesztése esetére valószínűsíthető, hogy az indiai vállalatok a jelenleginél nagyobb mennyiségben és dömpingárakon exportálnának az Unióba.

(60)

Kína messzemenően a világ legnagyobb oxálsavtermelő országa, becsült termelése [150 000–200 000] tonna (14). A Kínából kivitt mennyiség mintegy [25 000–50 000] tonna. E vizsgálatban egyetlen kínai gyártó sem működött együtt, ezért a megállapítások az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló legjobb tényeken alapulnak.

(61)

A Törvényszék általi megsemmisítést követően a Bizottság a Yuanpinggal szemben 2016. november 28-án újra bevezette az intézkedéseket. Az intézkedések ismételt bevezetéséig a Yuanping dömpingellenes vámok nélkül exportálhatott.

(62)

A Kínából érkező behozatalra a KVT szerinti 6,5 %-os vám vonatkozik.

(63)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) és b) pontja szerint a rendes értéket a belföldi piacon fizetett vagy fizetendő árak vagy egy megfelelő, piacgazdasággal rendelkező harmadik országhoz (a továbbiakban: analóg ország) tartozó, számtanilag képzett érték alapján kell megállapítani.

(64)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés Indiát irányozta elő analóg országként. Az eljárás megindításáról szóló értesítés Japánt is előirányozta potenciális analóg országként. A Bizottság az aktához fűzött 2017. május 18-i feljegyzésében jelezte, hogy Indiát veszi figyelembe analóg országként. Az Unióba oxálsavat exportáló országok közül India az első számú exportáló ország. Ugyanaz a vizsgálat vonatkozik rá. India már analóg ország volt az eredeti dömpingellenes vizsgálatban. Ezenfelül két indiai exportáló gyártó együttműködött a vizsgálatban.

(65)

Nem érkezett észrevétel ezzel a döntéssel kapcsolatban.

(66)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy India az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) és b) pontja értelmében megfelelő analóg ország.

(67)

A rendes érték meghatározásának alapját az analóg országbeli két együttműködő gyártótól kapott információk képezték. Az e célból alkalmazott módszertant a 3.2. szakaszban mutattuk be. A Bizottság a két indiai vállalat súlyozott átlagos rendes értékét alkalmazta a Kínára érvényes rendes értékként.

(68)

Az eredeti vizsgálattal összhangban azért került sor a rendes érték kiigazítására, mert a kínai vállalatok a nyers oxálsavon kívül – az analóg országban, Indiában nem gyártott – úgynevezett „finomított” oxálsavat is gyártanak és exportálnak az Unióba. Együttműködés hiányában, illetve a felülvizsgálati időszakban előállított és exportált típusokra való utalás hiányában az eredeti vizsgálat ténymegállapításai alapján észszerűnek tűnik, hogy a Bizottság kiigazítsa (12 %-kal megnövelje) a két indiai együttműködő vállalat rendes értékének súlyozott átlagát.

(69)

A kínai exportőrök együttműködésének hiányában a Bizottság a rendelkezésre álló statisztikai adatokat használta fel az exportár meghatározásához rendelkezésre álló legjobb tényekként. A Bizottság úgy döntött, hogy a számításait a Comtext adatbázisból (Eurostat) származó árinformációk felhasználására alapozza.

(70)

Amikor a tisztességes összehasonlítás biztosításának szükségessége indokolta, a Bizottság kiigazította az exportárat az árakat érintő eltérések és az árak összehasonlíthatósága tekintetében: a felülvizsgálati időszakra az Eurostat adatbázisából nyerte ki az átlagos exportárat. A Bizottság a CIF-árat a kínai együttműködő vállalatoknak az eredeti vizsgálat keretében ellenőrzött adatai alapján meghatározott tényleges szállítási és biztosítási költségek alapján visszaszámította gyártelepi szintre ([15–20] %-os kiigazítás). Megjegyzendő, hogy még abban az esetben is, ha az indiai együttműködő vállalatok frissebb adatait használta volna, és azokat kiigazította volna a kínai kikötőktől való nagyobb szállítási távolság tekintetében, a kiigazítás mértéke nagyon hasonló lett volna (egy százalékpontnál kevesebb eltérés).

(71)

A Bizottság a rendes értéket és a fentiek szerint meghatározott átlagos kínai exportárat gyártelepi alapon hasonlította össze.

(72)

Ennek alapján (azaz az indiai együttműködő vállalatok ellenőrzött adatain alapuló kiigazítások alapján) megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett súlyozott átlagos dömpingkülönbözet 8,7 %. A Bizottság megjegyezte, hogy amennyiben a megállapításait a kínai exportadatbázisra alapozza, a kapott dömpingkülönbözet még magasabb lenne.

(73)

A Bizottság ennek alapján megállapította, hogy folytatódott az Unióba irányuló dömping, mivel a kínai exportáló gyártók továbbra is dömpingárakon exportáltak oxálsavat a felülvizsgálati időszakban.

(74)

A felülvizsgálati időszak alatt folytatódó dömping ténymegállapításán túl a Bizottság azt is elemezte, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömpingelt kivitel volumenének növekedésével járna-e.

(75)

A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában erre az elemzésre a rendelkezésre álló legjobb tények alapján, azaz a felülvizsgálati kérelemben foglalt információk és a nyilvánosan hozzáférhető információk alapján került sor.

(76)

A Bizottság megvizsgálta a kínai termelési kapacitást és szabad kapacitást, a kínai exportőrök más piacokon tanúsított magatartását, valamint az uniós piac vonzerejét.

(77)

A kérelmező által a felülvizsgálati kérelemben benyújtott statisztikák szerint a kínai gyártók együttes éves kapacitása hozzávetőleg [150 000–200 000] tonna. Kínában az oxálsav belső piaci felhasználása mintegy [50 000–100 000] tonna, a kínai kivitel pedig mintegy [25 000–50 000] tonna. Következésképp azt feltételezve, hogy a kínai belföldi piacot kizárólag kínai gyártók látják el, a kínai gyártók szabad kapacitásának becsült értéke mintegy [30 000–40 000] tonna, ami a teljes kapacitásuknak mintegy 20 %-át, a becsült uniós felhasználásnak pedig a háromszorosát teszi ki.

(78)

Bár egy indiai vállalat jelezte, hogy a kínai termelés környezeti aggályok miatt részben leállt, a kérelmező a 2017. november 28-i beadványában azt állította, hogy ez a csökkenés 2013 előtt következett be. Egyik állítás alátámasztására sem szolgáltattak bizonyítékot. Következésképp a Bizottság mindkét állítást elutasította.

(79)

Intézkedések hiányában a kínai exportáló gyártók valószínűsíthető magatartásának elemzéséhez a Bizottság a kínai exportadatbázis segítségével megvizsgálta a világ többi részére irányuló kínai exportértékesítés árszintjét. Kína legfontosabb 10 exportpiacán (Japán kivételével) a gyártelepi szintre kiigazított exportár jelentősen elmaradt a szintén gyártelepi szinten megállapított rendes értéktől, ami feltehetőleg a harmadik országok piacain tanúsított dömpingelési magatartásra utal. A világ többi részén alkalmazott árak (gyártelepi szinten) átlagosan 30 %-kal alacsonyabbak a rendes értéknél, és alacsonyabbak az Unió viszonylatában alkalmazott kínai exportárnál.

(80)

A 3.2. szakaszban foglaltaknak megfelelően az uniós piac kisméretűnek minősül, az árak tekintetében azonban vonzó. Ráadásul a kínai export a hatályban lévő hagyományos és dömpingellenes intézkedések ellenére továbbra is bejutott az uniós piacra.

(81)

A Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitás, a kínai gyártók harmadik országok piacain alkalmazott általános árszintje és az uniós piac termékárak szempontjából vett vonzereje miatt valószínű az, hogy intézkedések hiányában a Kínában rendelkezésre álló kapacitásnak legalább egy része felhasználható az Unióba történő kivitelre szánt oxálsav előállításához, illetve az, hogy – az uniós piacon alkalmazott magasabb árakra tekintettel – a harmadik országok piacára irányuló kivitel egy része visszakerül az Unióba.

(82)

A Bizottság összességében úgy ítéli meg, hogy az intézkedések hatályvesztése esetére valószínűsíthető, hogy a kínai vállalatok a jelenleginél nagyobb mennyiségben és dömpingárakon exportálnának az Unióba.

(83)

Következésképpen a nagy becsült termelési kapacitás, a nagy szabad kapacitás, továbbá a más exportpiacokon alkalmazott árszintek és az uniós piac vonzereje azt jelzik, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése valószínűsíthetően az Unióba irányuló kivitel jelentős növekedését fogja eredményezni. A felülvizsgálati időszakra vonatkozóan a két érintett ország tekintetében megállapított dömpingkülönbözetre való tekintettel az is valószínűsíthető, hogy a jövőbeli kivitel nagymértékben dömpingárakon fog megvalósulni.

(84)

A Bizottság ennek alapján megállapította, hogy az indiai és a kínai dömping az intézkedések hatályvesztése esetén folytatódni fog.

(85)

Az uniós gazdasági ágazatot továbbra is ugyanazok az üzemek alkotják, mint az eredeti vizsgálat idején. Az érintett terméket két ismert uniós gyártó állította elő a felülvizsgálati időszakban: az Oxaquim S.A. (a továbbiakban: Oxaquim) és a WeylChem Lamotte S.A.S. (a továbbiakban: WeylChem) (15). Maga az Oxaquim a teljes uniós oxálsav-termelés jelentős részét képviselte a felülvizsgálati időszakban (a teljes uniós termelésnek több mint 50 %-át). A WeylChem nem kifogásolta a felülvizsgálat megindítását, de úgy döntött, hogy nem működik együtt. Az érintett terméket más nem gyártja jelenleg az Unióban. Ezek alapján az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a két uniós gyártó, az Oxaquim és a WeylChem alkotja az uniós gazdasági ágazatot. Ezért a továbbiakban a rendelet „uniós gazdasági ágazatként” hivatkozik rájuk.

(86)

A teljes uniós termelés meghatározása az összes elérhető információ alapján történt, ideértve a felülvizsgálati kérelemben megadott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után gyűjtött adatokat és az uniós gyártótól megszerzett információkat. Ezek az információk a vizsgálatban nem együttműködő gyártó termelése meglétének és mértékének megerősítését is lehetővé tették. Ennek alapján a felülvizsgálati időszak alatti teljes uniós termelés becsült mennyisége 15 000 és 20 000 tonna között volt (16).

(87)

A felhasználást a Bizottság a behozatali volumen, valamint az uniós gazdasági ágazat uniós piacon bonyolított teljes értékesítési volumene – többek között az Oxaquim vállalatra vonatkozó ellenőrzött adatok és az Eurostat WeylChem vállalatra vonatkozó becslése – alapján állapította meg.

(88)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás

(89)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás a 2013. évi 11 544 tonnáról a felülvizsgálati időszakra 10 482 tonnára, azaz 9 %-kal csökkent.

(90)

Az Indiából és a Kínából érkező behozatal volumene a 2013. évi 2 633 tonnáról a felülvizsgálati időszakra 1 658 tonnára, azaz 37 %-kal csökkent, ennek megfelelően a figyelembe vett időszakban a piaci részesedése 22,8 %-ról 15,8 %-ra, vagyis 7 százalékponttal csökkent.

(91)

Bár az Indiából és a Kínából érkező behozatal volumene és piaci részesedése csökkent, az érintett országok exportáló gyártói ennek ellenére nem elhanyagolható piaci részesedést tudtak fenntartani.

(92)

Az érintett országokból érkező behozatal átlagára először a 2013. évi 745 EUR/tonnáról 2014-re 645 EUR/tonnára csökkent, 2015-ben azonban 769 EUR/tonnára nőtt. 2016-ban ismét csökkent, és a felülvizsgálati időszakban elérte a 718 EUR/tonna szintet. A 2013 és a felülvizsgálati időszak közötti csökkenés összességében 4 % volt.

(93)

Az uniós piacon alkalmazott értékesítési árak összehasonlítását a Bizottság az együttműködő uniós gyártó árainak és az érintett országokból érkező behozatal árainak összevetésével végezte el. Az együttműködő uniós gyártó vonatkozó értékesítési árai a független vevők esetében alkalmazott árak voltak, szükség esetén gyártelepi árszintre kiigazítva, azaz nem tartalmazták az Unión belüli szállítási költségeket, és az engedmények és kedvezmények levonását követően kerültek megállapításra.

(94)

Ezeket az árakat a Bizottság összehasonlította az indiai és a kínai exportáló gyártók által felszámított, uniós határparitásra kiigazított CIF-árakkal. Kína együttműködésének elmaradása miatt az ár az Eurostat adatain alapult, mivel azok uniós határparitáson számított CIF-árak szintjén tartalmaznak árajánlatokat. A Bizottság ezt követően felfelé korrigálta a CIF-árat a behozatal után felmerülő költségek – azaz a vámkezelési költségek, a hagyományos vám és a dömpingvám, az anyagmozgatási és a rakodási költségek – tekintetében.

(95)

Megállapítást nyert, hogy az együttműködő uniós gyártó árai 10 %-kal csökkentek 2013 és a felülvizsgálati időszak között (lásd a 7. táblázatot), míg a csökkenés kevésbé markáns volt az érintett országokból érkező importáruk esetében, Kína esetében 3,6 % körüli, India esetében pedig 6 % körüli volt. Az importáruk és az Unióban előállított áruk közötti árkülönbség azonban továbbra is magas volt, és jelentős áralákínálást eredményezett a felülvizsgálati időszakban. Az összehasonlítás eredménye – az uniós gyártó felülvizsgálati időszak alatt bonyolított forgalmának százalékában kifejezve – súlyozott átlagos alákínálást jelzett. Kína esetében az alákínálási különbözet 8 %-ban (17), a két együttműködő indiai exportáló gyártó esetében pedig 7,1 %-ban, illetve 6,6 %-ban került megállapításra.

(96)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően az uniós gazdasági ágazat helyzetére kihatással lévő valamennyi gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált.

(97)

A (15) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Bizottság nem alkalmazott mintavételt az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár meghatározásához.

(98)

A kár meghatározásához a Bizottság elkülönítette a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatókat. A Bizottság a teljes uniós gazdasági ágazatra vonatkozó makrogazdasági mutatókat a kérelmező hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelemében benyújtott információk, kereskedelmi statisztikák és a felülvizsgálat megindítását követően gyűjtött adatok alapján értékelte. A Bizottság kizárólag az együttműködő uniós gyártóra, az Oxaquim vállalatra vonatkozó mikrogazdasági mutatókat értékelte a kérdőívre adott ellenőrzött válaszban megadott adatok alapján. A Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetére nézve mindkét adategyüttes reprezentatív.

(99)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység és a dömpingkülönbözet nagyságrendje.

(100)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységárak, egységköltség, munkaerőköltségek, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése.

(101)

Tekintettel arra, hogy a kárelemzéshez felhasznált adatok jórészt egyetlen forrásból származnak, az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó adatokat az alaprendelet 19. cikke alapján indexálni kellett a bizalmas adatok védelmében.

(102)

A figyelembe vett időszakban a teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(103)

A figyelembe vett időszakban a termelés növekedett. A figyelembe vett időszakban a termelési volumen összességében 24 %-kal emelkedett.

(104)

A figyelembe vett időszakban a termelési kapacitás a beruházások miatt 8 %-kal emelkedett.

(105)

A termelési kapacitásnak a termelési volumennél valamivel nagyobb mértékű növekedése következtében a kapacitáskihasználás 15 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban.

(106)

Az uniós gazdasági ágazat által uniós független vevőknek történt értékesítés volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Független vevőknek történt értékesítés volumene és piaci részesedés

(107)

Az értékesítési volumen az uniós felhasználás (91) preambulumbekezdésben ismertetett 9 %-os csökkenését követően 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Bár az értékesítési volumen csökkent, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése kismértékben nőtt a felülvizsgálati időszakban. Ez a növekedés az Indiából és a Kínából érkező behozatal piaci részesedésének csökkenésével függ össze.

(108)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Foglalkoztatás, termelékenység és munkaerőköltség

(109)

Az uniós gazdasági ágazatban a foglalkoztatás összességében 17 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, ami összhangban van azzal, hogy ugyanebben az időszakban a termelési volumen 24 %-kal nőtt.

(110)

Az együttműködő uniós gyártó alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltsége 2013 és a felülvizsgálati időszak között 11 %-kal nőtt.

(111)

Az együttműködő indiai exportáló gyártók esetében, valamint a kínai behozatal esetében megállapított egyéni dömpingkülönbözet még mindig jelentős volt a felülvizsgálati időszakban (lásd a (48) és a (72) preambulumbekezdést).

(112)

Azonban annak ellenére, hogy továbbra is fennállt az Indiából és a Kínából érkező dömping, a kármutatók elemzéséből az derül ki, hogy a hatályban lévő intézkedések kedvező hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazatra.

(113)

A Bizottság az egyetlen együttműködő uniós gyártó szintjén végezte el a mikrogazdasági mutatók (az értékesítési árak, valamint a termelési költségek, a készletek, a jövedelmezőség, a pénzforgalom, a beruházások és a beruházások megtérülése) elemzését.

(114)

Az uniós gazdasági ágazat által uniós független vevőknek felszámított átlagos értékesítési árak a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Értékesítési átlagárak és egységköltségek

(115)

Az uniós gazdasági ágazat által uniós független vevőknek felszámított átlagos értékesítési ár 10 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ez a csökkenés bizonyos mértékben a termelési költség felülvizsgálati időszak alatti 20 %-os csökkenését követte.

(116)

A vizsgálat rámutatott, hogy a költségcsökkenés elsősorban annak volt betudható, hogy az időszak során csökkent az ár, valamint technológiafejlesztésre irányuló beruházásokkal optimalizálták a gyártási folyamatot.

(117)

Az uniós gazdasági ágazat készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Készletek

(118)

A készletek az érintett termék jellegéből adódóan rendkívül kicsinyek. Mivel az érintett termék minősége gyorsan romlik, a gyártók az árukat azonnali szállításra állítják elő. Ezért ez a mutató nem bír nagy jelentőséggel az uniós gazdasági ágazat helyzetének ismertetése szempontjából.

(119)

A Bizottság az együttműködő uniós gyártó jövedelmezőségét oly módon állapította meg, hogy az érintett termék uniós független vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget az értékesítési forgalom százalékos arányában fejezte ki. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége egyenletesen nőtt, ami arra utal, hogy – a (116) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – az előállítási költség az értékesítési árnál nagyobb mértékben csökkent a figyelembe vett időszakban.

(120)

A nettó pénzforgalom az uniós gazdasági ágazat önfinanszírozó képességére utal. A pénzforgalom csökkent a figyelembe vett időszakban, 2015 kivételével, amikor csökkent. A figyelembe vett időszakban a nettó pénzforgalom – a megnövekedett jövedelmezőségnek megfelelően – összességében 65 %-kal emelkedett.

(121)

A beruházások 147 %-kal növekedtek a figyelembe vett időszakban, 2014 kivételével, amikor 2013-hoz képest 44 %-kal csökkentek. A beruházások – a világpiaci versenyképesség megőrzése érdekében – elsősorban a kapacitás, és ennélfogva a kivitel növelésére szolgáltak, ugyanakkor technológiafejlesztést, jobb minőséget, jobb hozamot és kisebb nyersanyag-felhasználást eredményeztek, így javították a termelékenységet és csökkentették a káros környezeti hatásokat.

(122)

A többi pénzügyi mutatóhoz hasonlóan a hasonló termék gyártásához és értékesítéséhez kapcsolódó beruházások megtérülése pozitív volt, ami a jövedelmezőség tendenciáját tükrözi.

(123)

A vizsgálat kimutatta, hogy az intézkedések 2011-től történő bevezetése lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy felépüljön az elszenvedett kár hatásaiból.

(124)

A kármutatók pozitív tendenciát mutatnak az uniós gazdasági ágazat esetében.

(125)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége jelentősen javult a figyelembe vett időszakban (332 %-kal 2013 és a felülvizsgálati időszak között). Ez jelentős javulás a 2007 és 2011 közötti (az eredeti vizsgálat során figyelembe vett időszak alatti) alacsony, illetve negatív jövedelmezőségi szinthez képest. Ez a nyereség, amely részben a nyersanyagárak csökkenéséhez is kapcsolódik, lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy beruházásokat hajtson végre, többek között csökkentse a hulladékképződést és mérsékelje a környezeti hatást.

(126)

Annak ellenére, hogy az uniós felhasználás 9 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, a termelési volumen 24 %-kal, a termelési kapacitás pedig 8 %-kal nőtt, míg az uniós piacon bonyolított értékesítés volumene 6 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése mindössze 3 %-kal növekedett a felülvizsgálati időszakban 2013-hoz képest. Az uniós gazdasági ágazat exportértékesítése szintén nőtt a figyelembe vett időszakban.

(127)

A beruházások 147 %-kal növekedtek a figyelembe vett időszakban, a beruházások megtérülése pedig 333 %-kal.

(128)

A termelékenység nőtt a figyelembe vett időszakban. A termelési volumennek megfelelően a foglalkoztatás is nőtt a figyelembe vett időszakban.

(129)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár a figyelembe vett időszakban.

(130)

mivel az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár a felülvizsgálati időszakban, a Bizottság az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerint értékelte, hogy ha az India és a Kína elleni intézkedések hatályukat vesztenék, akkor fennállna-e a valószínűsége a kár megismétlődésének.

(131)

Ebben a tekintetben a Bizottság megvizsgálta az indiai és a kínai termelési kapacitást és szabad kapacitást, az uniós piac vonzerejét, az indiai és a kínai behozatal volumenének és importárainak az árak alakulására kifejtett lehetséges hatását, valamint az árak ilyen alakulásának az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenére, áraira és jövedelmezőségére kifejtett hatását.

(132)

Az importárak szintje tekintetében a vizsgálat kimutatta, hogy a figyelembe vett időszakban a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések ellenére továbbra is folyamatos áralákínálás valósult meg az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest. Ezenfelül a hatályban lévő intézkedések hatályon kívül helyezése esetén, valamint feltételezve, hogy a felülvizsgálati időszakban változatlanok maradnának az érintett országok importárai és az uniós gazdasági ágazat ára, az importárak 12–34,1 %-kal az uniós gazdasági ágazat árai alá kínálnának. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat valószínűsíthetően értékesítési volument és piaci részesedést veszítene az uniós piacon.

(133)

Ami az indiai és a kínai termelési kapacitást és szabad kapacitást illeti, a Bizottság az (52), az (53), a (77) és a (78) preambulumbekezdésben lefolytatott elemzést vette figyelembe. Ebből az elemzésből kiderült, hogy Kína jelentős szabad kapacitással rendelkezik, India szabad kapacitása pedig legalább az európai piac teljes méretével egyenértékű. A kínai és az indiai belföldi kereslet és az uniós piacon kívüli exportpiacok valószínűleg nem képesek a teljes szabad kapacitást lekötni.

(134)

Végezetül ahogyan az (54), az (55), az (56), a (79) és a (80) preambulumbekezdés rámutat, az oxálsav uniós piaca vonzó, és a hatályban lévő intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az indiai és a kínai gyártók ösztönözve lennének arra, hogy más harmadik országokból a magasabb árakat alkalmazó uniós piacra irányítsák át a kivitelt.

(135)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy intézkedések hiányában az Indiából és a Kínából érkező dömpingelt termékek potenciálisan jelentős volumenű behozatala újra meggyengítené az uniós gazdasági ágazatot, továbbá veszélyeztetné az életképességét és a túlélését.

(136)

Annak értékelése érdekében, hogy az érintett országokból érkező, alacsony árú behozatal valószínűsíthetően milyen hatást gyakorolna az uniós gazdasági ágazatra, a Bizottság elsőként az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének esetleges csökkenését vizsgálta. Szimulációt végzett arra vonatkozóan, hogy milyen hatás jelentkezne, ha az érintett országok exportáló gyártói ugyanakkora mennyiségeket importálnának, mint az eredeti vizsgálati időszakban, azaz az intézkedések bevezetése előtt. Ahogyan az az eredeti vizsgálat keretében megállapítást nyert, az érintett termék ilyen volumenű dömpingelt behozatala elegendő volt ahhoz, hogy jelentős kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(137)

A Bizottság az elemzés során abból indult ki, hogy az érintett országok exportáló gyártóinak árai és az uniós gazdasági ágazat árai változatlanok maradnak a felülvizsgálati időszakhoz képest. A Bizottság ezenfelül azt feltételezte, hogy az érintett országokból érkező behozatal volumene először más harmadik országok, azt követően pedig az uniós gazdasági ágazat rovására tenne szert piaci részesedésre. E feltételezések mellett a (136) preambulumbekezdésben említett elemzés kimutatta, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén, amennyiben a kínai és az indiai behozatal elérné az eredeti vizsgálati időszak alatti volumenének szintjét, az együttműködő uniós gyártó veszteséges lenne, és megismétlődne az uniós gazdasági ágazatot ért kár.

(138)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy amennyiben az intézkedéseket a Bizottság hatályon kívül helyezi, és a kínai és az indiai behozatal eléri az eredeti vizsgálati időszakban tapasztalt szintjét, az együttműködő uniós gyártó újra veszteséges lenne, és megismétlődne a kár.

(139)

Ennek alapján a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedések hiánya minden valószínűség szerint a dömpingárú kínai és indiai kivitel jelentős növekedését eredményezné, és valószínűsíthető, hogy megismétlődne a jelentős kár.

(140)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az Indiával és a Kínával szembeni meglévő intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió érdekével. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(141)

A vizsgálat megállapítása szerint a felülvizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat felépült az Indiából és a Kínából érkező dömpingelt behozatal okozta károk hatásaiból. Az Indiával és a Kínával szembeni intézkedések hatályon kívül helyezése esetére azonban valószínűsíthető a kár megismétlődése, mivel az uniós gazdasági ágazat potenciálisan jelentős mennyiségű dömpingelt behozatalnak lenne kitéve, és ez a behozatal jelentős árnyomást fejtene ki. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete a fent ismertetett okok miatt jelentősen romlana. Ezzel szemben az intézkedések fenntartása kiszámítható viszonyokat teremtene a piacon, és lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára kedvező gazdasági helyzetének fenntartását, valamint azt, hogy folytassa beruházásait és továbbra is növekedéssel számolhasson.

(142)

Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések fenntartása az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(143)

A Bizottsággal egyetlen független importőr sem működött együtt a vizsgálat során.

(144)

Ennek alapján nem voltak arra utaló jelek, hogy az intézkedések fenntartása olyan jelentős kedvezőtlen hatásokkal járna az importőrökre, amelyek meghaladnák az intézkedések uniós gazdasági ágazatra kifejtett kedvező hatásait.

(145)

A Bizottság kérdőívet küldött az ismert felhasználóknak. A Bizottsághoz az érintett termék mindössze öt felhasználójától érkezett válasz, bár az érintett terméket számos iparág felhasználja. Két felhasználó hiánytalanul kitöltött kérdőívet küldött; két felhasználó csak kitöltött táblázatokat küldött, egy felhasználó pedig észrevételeket tett.

(146)

Egyetlen felhasználó sem kifogásolta az intézkedések kiterjesztését, és négy közülük egyértelműen kijelentette, hogy támogatja a jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartását.

(147)

Tekintettel arra, hogy a Bizottsághoz nem érkezett kifogás a felhasználóktól, nem tűnik valószínűnek, hogy a dömpingellenes intézkedések fenntartása olyan kedvezőtlen hatást gyakorolna az uniós felhasználókra, amely meghaladná az intézkedések uniós gazdasági ágazata kifejtett kedvező hatását.

(148)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn az uniós érdeken alapuló kényszerítő okok az Indiából és a Kínából származó oxálsav behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések megszüntetésére.

(149)

A Bizottság minden érdekelt felet tájékoztatott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján az Indiával és a Kínával szembeni meglévő intézkedéseket fenn kívánja tartani. Ezen túlmenően az érdekelt felek számára meghatározott idő állt rendelkezésre arra, hogy a tájékoztatást követően benyújtsák észrevételeiket. A Bizottság csak az uniós gazdasági ágazat képviselőitől kapott észrevételeket. Ezeket az észrevételeket elemezte, és szükség szerint figyelembe vette.

(150)

A dömping folytatódásával/megismétlődésével és a kár folytatódásával/megismétlődésével kapcsolatban levont, fent ismertetett következtetésekre tekintettel tehát – az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – az Indiából és a Kínából származó oxálsav behozatalára a 325/2012/EU rendelet előírásai alapján alkalmazandó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(151)

Amennyiben a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a jogi személy nevét, kérelmezheti az említett egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz (18) kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, a névváltoztatásról tájékoztató értesítés kerül közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(152)

A Bíróság legújabb ítélkezési gyakorlatára (19) való tekintettel helyénvaló rendelkezni a végleges vámok visszatérítésekor fizetendő késedelmi kamat esetében alkalmazandó kamatlábról, figyelemmel arra, hogy a vámokra vonatkozó hatályos irányadó rendelkezések nem írnak elő ilyen kamatlábat, és a nemzeti szabályok alkalmazása indokolatlanul torzítaná a gazdasági szereplők helyzetét attól függően, hogy melyik tagállamot választják a vámkezelés helyéül.

(153)

Az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,