29.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 204/92

(1)

2016. február 26-án a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (4) bekezdése értelmében az (EU) 2016/262 bizottsági végrehajtási rendelettel (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) (2) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország vagy Kína) származó aszpartám behozatalára.

(2)

A Bizottság a vizsgálatot 2015. május 30-án azt követően indította meg, hogy az Ajinomoto Sweeteners Europe SAS (a továbbiakban: ASE), az aszpartám egyedüli uniós gyártója 2015. április 16-án panaszt nyújtott be. 2015. október 15-én a Hyet Holding B.V. megvásárolta az ASE-t, és ennek következtében neve Hyet Sweet SAS-ra (a továbbiakban: Hyet) változott. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a Hyet képviseli az aszpartám uniós gyártásának 100 %-át és alkotja az uniós gazdasági ágazatot.

(3)

Az ideiglenes rendelet (18) preambulumbekezdésének megfelelően a dömping és a kár vizsgálata a 2014. április 1-jétől2015. március 31-ig terjedő időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2011. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

Azon lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján kivetették az ideiglenes dömpingellenes vámot (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtott be írásos észrevételt az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(5)

Erre a meghallgatásra a Kínai Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kérése miatt került sor, egy exportáló gyártó, a Sinosweet Co., Ltd. képviselőinek jelenlétében. A legfontosabb megvitatott kérdések az árra vonatkozó kötelezettségvállalás megszerzésének lehetősége, valamint a dömping kiszámítására vonatkozó egyéb kérelmek és észrevételek voltak. Az észrevételek a későbbiekben egy beadványban jelentek meg és a jelen rendelet tárgyát is képezik.

(6)

A kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő beavatkozását az egyik exportáló gyártó, a Changmao Biochemical Engineering Co., Ltd. kérelmezte. A legfontosabb megvitatott kérdések között szerepeltek a piacgazdasági elbánás visszavonásának okai, az analóg ország kiválasztása, az áralákínálás megállapítása során alkalmazandó kiigazítások szükségessége, valamint a jelentős kár és a dömpingelt behozatal között fennálló okozati összefüggés állítólagos hiánya.

(7)

A Bizottság mérlegelte az érdekelt felek szóbeli és írásbeli észrevételeit, és az ideiglenes megállapításokat indokolt esetben ezeknek megfelelően módosította.

(8)

A Bizottság valamennyi felet tájékoztatta azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Kínából származó aszpartám behozatalára alkalmazandó végleges dömpingellenes vámot ki kívánja vetni, és az ideiglenes vám révén biztosított összegeket véglegesen be kívánja szedni (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára határidőt biztosítottak ahhoz, hogy a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban közölhessék észrevételeiket.

(9)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben figyelembe vette.

(10)

Az importőrök mintavételére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (8)–(10) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(11)

A kínai exportáló gyártók mintavételére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (11) és (12) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(12)

Az egyedi vizsgálattal kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (13) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(13)

A piacgazdasági elbánás kérelmezésére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(14)

Az érintett termék – az ideiglenes rendelet (19)–(22) preambulumbekezdésében foglalt meghatározás és további egyértelműsítés szerint – a Kínai Népköztársaságból származó aszpartám (N-L-α-aszpartil-L-fenil-alanin-1-metil-észter; 3-amino-N-(α-karbometoxi-fenetil)-szukcinamidsav-N-metil-észter, CAS RN 22839-47-0), amely jelenleg az ex 2924 29 98 KN-kód alá van besorolva (a továbbiakban: érintett termék vagy hasonló termék).

(15)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az uniós gazdasági ágazat megismételte az intézkedéseknek az aszpartámot tartalmazó keverékeken és készítményeken keresztül történő kijátszásával kapcsolatos aggodalmát. Az uniós gazdasági ágazat továbbá azt állította, hogy nem ütközne nehézségekbe a végrehajtás, amennyiben az ilyen keverékekre és készítményekre vámot vetnének ki. Példaként egy másik, a nátrium-glutamátra vonatkozó egyesült államokbeli vizsgálatra utalt.

(16)

A szóban forgó észrevételre küldött válaszban az szerepel, hogy a végleges szakaszban egy hasonló termék kapcsán a közelmúltban végzett vizsgálatból azt a következtetést vonták le, hogy számos tagállam és Svájc az érintett termékben lévő ilyen keverékek és készítmények bevonása miatt jelentős nehézségekbe ütközött a végrehajtás terén. Következésképp a Bizottság úgy döntött, hogy a végleges szakaszban törli azokat a termék meghatározásából. Tekintve a termékek közötti hasonlóságokat (édesítőszerek azonos alkalmazásokkal az élelmiszer-, ital- és gyógyszerágazatban), nagyon valószínű, hogy hasonló problémák merülnek fel jelen esetben is.

(17)

Még lényegesebb szempont, hogy a vizsgálat megállapításai nem támasztották alá azt az állítást, miszerint nagy volt az intézkedéseknek a keverékeken és készítményeken keresztül történő kijátszásának kockázata. Az együttműködő felhasználók megerősítették, hogy minden egyes továbbfeldolgozott termék és minden egyes továbbfeldolgozott terméken belül a típus/márka az egyes édesítőszerek különböző arányait igényli, így teljes mértékben kivitelezhetetlen lenne az egyes keverékekre vonatkozó külön behozatal. Az aszpartám folyékony formában (vízzel való keverékként) történő behozatala szintén teljesen más és jóval drágább csomagolási és szállítási intézkedéseket igényelne.

(18)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (22) preambulumbekezdésében foglalt termékmeghatározást a Bizottság fenntartja.

(19)

A hasonló termékre vonatkozó észrevételek hiányában helybenhagyandó az ideiglenes rendelet (23) preambulumbekezdése.

(20)

Az ideiglenes rendelet (26) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a mintába felvett egy exportáló gyártó által benyújtott piacgazdasági elbánás iránti kérelmet a Bizottság elutasította, mert a vizsgálatból kiderült, hogy nem felelt meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt 2. és 3. feltételnek. A fél megismételte, hogy megfelel e feltételeknek. A 2. feltételt illetően azonban nem szolgáltatott új bizonyítékot vagy érvet ahhoz, hogy újból megvizsgálják az ideiglenes értékelést.

(21)

A 3. feltételt illetően a fél egy, a közelmúltban a Törvényszék által hozott ítéletre (3) hivatkozott, amelyben a Törvényszék a szóban forgó feltétel tekintetében nem értett egyet a bizottsági adókedvezmény-elemzéssel. Meg kell jegyezni, hogy az ítélet még nem jogerős. Az ideiglenes rendelet (31) preambulumbekezdésében kifejtettek alapján minden esetet annak sajátosságai szerint kell értékelni, nevezetesen a Bizottság rendelkezésére álló valamennyi tény alapján. A jelen esettel összefüggő adókedvezmények konkrét elemzésének lényegével kapcsolatos további érvek és új tények hiányában a Bizottság nem tudta elfogadni a következtetéseket.

(22)

A meghallgató tisztviselő előtti meghallgatás során a fél megismételte az ideiglenes rendelet (29) preambulumbekezdésében foglalt állítást, miszerint a kedvezményes adórendszerekből eredő hasznot támogatásként kell tekinteni, és ezért a támogatás meglétét nem kellene a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulásként feltüntetni.

(23)

Az ideiglenes rendelet (32) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a piacgazdasági elbánásra vonatkozó értékelés célja eltér a szubvencióellenes vizsgálat céljától. Míg a piacgazdasági elbánásra vonatkozó értékelés célja annak megállapítása, hogy egy adott vállalat piacgazdasági feltételek alapján működik-e az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezések alapján, a szubvencióellenes vizsgálat arra vonatkozik, hogy részesül-e kiegyenlíthető támogatásokban az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló rendelet (4) rendelkezései alapján. E két kérdés tehát saját jogalappal bír, ezért külön kell kezelni azokat. A piacgazdasági elbánás tekintetében a 3. feltétel értékelése esetében az egyik releváns szempont az, hogy a vizsgált vállalkozások előállítási költségeit és pénzügyi helyzetét nem érintik-e a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások, nem pedig az, hogy a vállalat részesül-e kiegyenlíthető támogatásokban.

(24)

Az ideiglenes rendelet (29) preambulumbekezdése mindenesetre elmagyarázza, hogy az említett exportáló gyártó elmulasztotta a 3. feltétel teljesítését, nem csak azért, mert adókedvezményben részesült, hanem a földhasználati jogok megvásárlásából szerzett előnyök miatt is. A földhasználati jog tekintetében a fél azt állította, hogy a jelen esetben benyújtott dokumentáció azonos volt a két korábbi vizsgálat során benyújtott dokumentumokkal, amikor is végül piacgazdasági elbánásban részesült. Az a következetés azonban, hogy a 3. feltétel nem teljesült, nem csak a korábbi vizsgálatok során benyújtott dokumentumokon alapul, hanem a jelen vizsgálat során gyűjtött új bizonyítékokon is, nevezetesen egy független ellenőr által készített ingatlan-értékbecslési jelentésen. Ez a dokumentum a hongkongi tőzsdén kiadott, a potenciális befektetők figyelmébe ajánlott kibocsátási tájékoztató melléklete. A jelentésből kiderül, hogy markáns különbség tapasztalható az exportáló gyártó által a földhasználati jogáért fizetett ár és a piaci érték között. Ennek alapján a Bizottság úgy találta, hogy a fél a földhasználati jogot nem piaci értékén szerezte meg, így a 3. feltétel nem tekinthető teljesült feltételnek.

(25)

A fentieket figyelembe véve az exportáló gyártó állítását a Bizottság elutasította, az ideiglenes rendelet (24)–(37) preambulumbekezdését pedig megerősíti.

(26)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően három érdekelt fél aggodalmát fejezte ki Japán analóg országként történő kiválasztása és különösen az Ajinomoto Co., Japán (a továbbiakban: Ajinomoto Japan), a panaszos anyavállalata és a Kínára vonatkozó rendes érték ezen ország alapján történő megállapítása miatt.

(27)

A felek különösen azzal érveltek, hogy az Ajinomoto Japan belföldi piacán monopol helyzetben van, ahol jóval magasabb árat kérhet más piacokhoz képest, mint például Korea vagy Kína, ahol versenyhelyzet áll fenn. A meghallgató tisztviselővel megtartott meghallgatás során egy fél azt állította, hogy az Ajinomoto Japan belföldi piacán domináns helyzetben van, lényegében 100 %-os piaci részesedéssel, így Japánban tulajdonképpen nincs behozatal, illetve verseny sem. Ezenfelül a felek úgy vélik, hogy Japán egyértelműen nem megfelelő analóg ország, mivel nyilvánvalóak a japán és kínai piacok közötti különbségek, amit az ideiglenes rendeletben foglalt dömpingkülönbözetek magas szintje is mutat. Azt állították továbbá, hogy a több belföldi gyártó jelenléte még versenyképesebbé teszi a kínai belföldi piacot, és hogy a kínai gyártók által a belföldi piacukon rögzített nyereség lényegesen kisebb az analóg ország gyártója által bejelentett nyereségnél.

(28)

Egy másik fél azt állította, hogy Japán analóg országként történő kiválasztása a lehető legrosszabb forgatókönyvet eredményezi, továbbá a japán és kínai árak közötti összehasonlítás eredménye azt mutatja, hogy Japán nem reális, illetve ésszerű választás.

(29)

A vizsgálat kezdeti szakaszában a Bizottság más harmadik országok együttműködését is kereste, hogy kiválaszthassa a megfelelő analóg országot. A vizsgálatból kiderült, hogy az aszpartám világszintű gyártása csupán néhány országra koncentrálódik: Kína, Franciaország, Japán és Korea. A koreai és japán ismert gyártókkal a Bizottság felvette a kapcsolatot. Az egyetlen ismert koreai gyártó elutasította az együttműködést. Az ideiglenes szakaszban folytatott tárgyalások alapján csak a japán gyártó egyezett bele az együttműködésbe, így Japán volt az egyetlen piacgazdasággal rendelkező harmadik ország, amely analóg országként rendelkezésre állt. Adatait a Bizottság felhasználta a rendes értékek megállapításához az ideiglenes rendeletben.

(30)

A Bizottság megjegyzi, hogy Japán kiválasztását több fél is vitatta, különösen az Ajinomoto Japan magas belföldi piaci részesedése és az említett piacon fennálló, állítólagos korlátozott verseny miatt. A felek azonban nem nyújtottak be bizonyítékot erre vonatkozó állításaik alátámasztására. A vizsgálatból nem derült ki, hogy Japán a behozatali korlátozások, például magas vámok vagy egyéb vámok és mennyiségi korlátozások miatt nem nyílt piac. A vizsgálat valójában megállapította, hogy a nyilvántartásokban szerepel az aszpartám japán piacra történő behozatala, ideértve a Kínából és Koreából származó behozatalt is.

(31)

Mindazonáltal annak értékelése érdekében, hogy Kína viszonylatában Japán megfelelő analóg országnak minősül-e, a Bizottság további vizsgálatokat végzett azon versenyfeltéteket illetően, amelyek mellett a hasonló termék árképzése történik Japánban. Mint már megjegyeztük, csak egy gyártó aktív a japán piacon, ahol a Kínából és Koreából származó behozatallal kell versenybe szállni. Még lényegesebb szempont, hogy a japán gyártó vevőkőn realizált haszonkulcsai nagy eltéréseket mutattak a vevők típusa és mérete tekintetében. A vizsgálatból nem derült ki egyetlen olyan ésszerű indok sem, amely magyarázatot adna a haszonkulcsok közötti nagy különbségre. A Bizottság mindenekelőtt nem állapította meg, hogy a haszonkulcsok közötti eltéréseket indokolhatja-e például az értékesített mennyiség. Ennélfogva e lezáratlan kérdés fényében a Bizottság szerint a nyereség ennyire irracionális eltéréseit okozó árak alkalmazása helytelenné és ésszerűtlenné tenné a rendes érték megállapítását.

(32)

A fentiek alapján a végleges szakaszban a Bizottságnak egyéb ésszerű alaphoz kellett folyamodnia a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően történő megállapítása tekintetében. E célból a Kínára vonatkozó rendes érték alapjául az uniós gazdasági ágazat árai szolgáltak, megfelelően kiigazítva egy ésszerű haszonkulcs felvételével.

(33)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően az uniós piacon lévő hasonló terméknek az egyetlen uniós gyártó által meghatározott árai szolgáltak a piacgazdasági elbánásban nem részesülő kínai exportáló gyártók esetében a rendes érték meghatározásának alapjául.

(34)

Először a Bizottság megvizsgálta, hogy reprezentatív-e az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a hasonló termék Unióban található független vevőknek történő értékesítésének teljes volumene. E célból e teljes értékesítési volument összevetették az érintett terméknek a mintába felvett egyes kínai exportáló gyártók által az Unióba exportált teljes volumenével. Ennek alapján megállapították, hogy az uniós gyártó a hasonló terméket reprezentatív mennyiségben értékesítette az uniós piacon.

(35)

Másodszor a Bizottság azonosította azokat az uniós gyártó által belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek azonosak a mintába felvett kínai exportáló gyártók által az Unióba irányuló export keretében értékesített terméktípusokkal. Terméktípusonként összehasonlította az Unióban értékesített volument a mintába felvett egyes exportáló gyártóknak az Unióba irányuló exportjával. Ebből az összehasonlításból kiderült, hogy egyetlen, az Unióban gyártott terméktípus felelt meg teljes mértékben a mintába felvett kínai exportáló gyártók által exportált terméktípusnak.

(36)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az uniós gyártó esetében e termék uniós piacon értékesített típusa az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően szokásos kereskedelmi forgalomban értékesítettnek tekinthető-e. A rendes érték alapja – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára, ha a terméktípusnak a számított előállítási költséggel megegyező, vagy azt meghaladó nettó áron értékesített volumene meghaladja e terméktípus teljes értékesítési volumenének 80 %-át, és amennyiben e terméktípus értékesítési árának súlyozott átlaga megegyezik az előállítási egységköltséggel, vagy azt meghaladja. Mivel ez a terméktípus nem volt nyereséges, a rendes érték alapjául nem szolgálhatott a belföldi értékesítések vizsgálati időszak alatti súlyozott átlagára, hanem a (37) preambulumbekezdésben foglaltak szerint kellett számtanilag képzett árat kialakítani.

(37)

Végezetül a Bizottság azonosította azokat a terméktípusokat, amelyeket Kínából az Unióba exportáltak, de az uniós gazdasági ágazat az uniós piacon nem értékesített, és az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján meghatározta a rendes értéket. E terméktípusok és az előző preambulumbekezdésben foglalt nem nyereséges terméktípus rendes értékének megállapításához a Bizottság az uniós gyártó által gyártott leginkább hasonló terméktípusok átlagos előállítási költségéhez hozzáadta az uniós gyártó által a hasonló termék belföldi – a vizsgálati időszak folyamán szokásos kereskedelmi forgalom keretében felmerült – értékesítéseivel elért összegek súlyozott átlagának megfelelő értékesítési, általános és adminisztratív költségek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint nyereségösszegét.

(38)

Ezen túlmenően az egyik félnek a részletes termékjellemzőkre vonatkozó információk állítólagos hiányáról szóló állítására válaszul a Bizottság tisztázni szeretné, hogy a dömpingellenes vizsgálatok hatálya alá tartozó egyéb termékekkel, például a Kínából származó egyes vas vagy acél kötőelemekkel ellentétben az érintett termék és a hasonló termék a jelen vizsgálatban meglehetősen homogén, amely csak korlátozott típusokkal és változatokkal rendelkezik. Egy példa: a kínai exportáló gyártók által értékesített terméktípusok többségének alapvető jellemzői pontosan megegyeznek a felhasználás, a koncentráció, a csomagolás és az összetétel tekintetében.

(39)

Mindazonáltal a rendes érték megállapításához alkalmazott módszertan további magyarázata érdekében meg kell jegyezni, hogy a Bizottság hat konkrét jellemzőt azonosított, amelyek relevánsnak bizonyult az érintett termék különböző típusainak részletes meghatározása tekintetében: a fizikai forma, a koncentráció, a csomagolás típusa, a csomagolás mérete, a felhasználás és az összetétel. Öt terméktípust exportáltak Kínából az Unióba, és e típusok tekintetében a Bizottság csak egy jellemzőt talált, amely eltért az Unióban az uniós gazdasági ágazat által értékesített típusoktól.

(40)

A végleges nyilvánosságra hozatal részeként a Bizottság valamennyi kínai exportáló gyártó rendelkezésére bocsátotta a rendes érték megállapítása során általa alkalmazott termék jellemzőire és típusára vonatkozó információkat a Kínából az Unióba exportált terméktípusokat magába foglaló valamennyi terméktípus tekintetében, amelyek nem feleltek meg teljes mértékben – a fenti (35) és (39) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – az uniós gazdasági ágazat által az Unióban értékesített típusoknak.

(41)

Az exportárakra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (51)–(53) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(42)

Egy fél nem értett egyet kérelmének elutasításával, amelyben az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja szerint valutaátváltási kiigazítás alkalmazását kérelmezi szerződéseiben. Az ideiglenes rendelet (57) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a vizsgálat azt mutatta, hogy nem állt fenn közvetlen kapcsolat a devizaügyletek és a kereskedelmi exportértékesítési szerződés között. A fél nem szolgáltatott új bizonyítékot vagy érvet arra vonatkozóan, hogy a Bizottság újból megvizsgálja az ideiglenes értékelést.

(43)

A fentiek alapján a Bizottság elutasította az exportáló gyártó kérelmét. Ezen túlmenően, tekintve, hogy a rendes érték megállapításának alapjául az uniós gazdasági ágazat árai szolgáltak, nem szükséges a japán hasonló terméknek az érintett termékkel való összehasonlítására vonatkozó észrevételekkel foglalkozni.

(44)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Bizottsághoz három érdekelt fél nyújtott be észrevételeket.

(45)

Az első érdekelt fél azt állította, hogy a panaszos adatait nem kellene felhasználni a rendes érték meghatározása céljából, mert azok torzított és nem semleges adatok. Az érdekelt fél úgy véli, hogy az egyetlen lehetőség a kínai adatok felhasználása.

(46)

Az uniós gyártónak a rendes érték megállapítása alapjául szolgáló adatait a Bizottság a helyszínen ellenőrizte és megbízhatónak és helyesnek találta azokat. Ilyen körülmények között a japán gyártónak az uniós gyártóval való kapcsolata nem jelent akadályt az uniós gyártó adatainak felhasználása előtt. Az uniós adatoknak a rendes érték megállapítása céljából történő felhasználásáról az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja rendelkezik. Ezért az állítást elutasítják.

(47)

Ugyanezen érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat adatainak felhasználására vonatkozó határozat sértette az időben történő tájékoztatáshoz való jogát. E tekintetben a Bizottság a nyilvánosságra hozatalt elegendőnek tekinti, mivel abban szerepeltek uniós gyártóval kapcsolatos adatok. Ezenfelül az érdekelt félnek lehetősége nyílt észrevételei megtételére.

(48)

Végül ugyanezen érdekelt fél azt állította, hogy különbözőek voltak az uniós gyártó és a kínai gyártó aszpartám-előállítási költségei, mindenekelőtt a gyártási folyamat, a biztosított kiegészítő szolgáltatások és a felhasznált energia típusa tekintetében az olyan kiegészítő szabályozási előírásokra vonatkozó követelmények végrehajtása miatt, mint a nehézfémekre, az arzénra, a kóliformokra, az E.colira, a nyersanyagokhoz való hozzáférésre, a szabadalom költségeire, a 13. havi bérekre és a csomagolási költségekre vonatkozó követelmények. Az érdekelt fél azt állította, hogy az említett különbségek a rendes érték és az exportár közötti ár-összehasonlíthatóságot befolyásolják. Egy második érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat licenszdíjat fizetett az oldható aszpartám tekintetében, amely Kínában nem előállított termék, ezért kéri, hogy ennek megfelelően vizsgálják felül a dömping kiszámítását.

(49)

Az érdekelt felek nem támasztották alá állításaikat, miszerint az előállítási költségekben tapasztalt állítólagos különbségek befolyásolják az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése által előírt ár-összehasonlíthatóságot. Mindenekelőtt nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a fogyasztók a hazai piacon tartósan más árat fizetnek az e tényezőkben mutatkozó eltérések miatt. A Bizottság mind a belföldi, mind pedig az exportált termékeket hasonlónak tekinti a fogyasztó szempontjából, aki nem kíván különböző árat fizetni. A fentiek alapján a Bizottság elutasította a kérelmeket.

(50)

Egy harmadik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem tisztázta, hogy a rendes érték képzése során az SGA-költségekre és a nyereségre vonatkozó átlagárat, vagy csak a leginkább hasonló terméktípushoz kapcsolódó SGA-költségeket alkalmazták-e valamennyi, az Unióban értékesített termék tekintetében. Az első érdekelt fél azt állította, hogy a jövedelmezőség az aszpartám-üzletág helyzete miatt nem haladhatja meg a 3 %-ot. A Bizottság emlékeztet arra – mint az az ideiglenes rendelet (50) preambulumbekezdésében foglaltakból is kiderül –, hogy a rendes érték képzése során a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése értelmében ésszerű összeget adott az uniós gyártó által a hasonló termék belföldi – a vizsgálati időszak folyamán szokásos kereskedelmi forgalom keretében megvalósult – értékesítéseivel ténylegesen elért összegek súlyozott átlagának megfelelő SGA-költségekhez, valamint nyereséghez.

(51)

A harmadik érdekelt fél megismételte kérelmét a szerződéseiben való valutaátváltási kiigazítás alkalmazására vonatkozóan. Az ideiglenes értékelés újbóli vizsgálatára vonatkozó bármely új bizonyíték vagy érvek hiányában azonban a kérelmet a Bizottság elutasítja.

(52)

Az első érdekelt fél megismételte állítását, miszerint a piacgazdasági elbánás visszavonása indokolatlan volt, és ellentmondott a Bizottság korábbi döntéseinek, valamint hogy az adókedvezmények és támogatások nem tekinthetők nem piacgazdasági rendszerből áthozott torzulásnak. Ezen állításokkal a (21)–(23) preambulumbekezdés foglalkozik.

(53)

Ezenfelül a szóban forgó érdekelt fél azt állította, hogy a (24) preambulumbekezdésben említett kibocsátási tájékoztatót figyelembe vették a piacgazdasági elbánásra vonatkozó korábbi döntéshozatal során.

(54)

A szóban forgó érdekelt fél nem bizonyította, hogy ez a dokumentum hatást gyakorolt volna a földhasználati jogok értékének megállapítására a piacgazdasági elbánásra vonatkozó korábbi döntések kapcsán. Mindenesetre a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntést a Bizottság minden egyes vizsgálat során a vizsgálat szempontjából lényeges konkrét körülmények alapján függetlenül hozza meg.

(55)

A szóban forgó érdekelt fél azzal érvelt, hogy a kibocsátási tájékoztatóban foglalt értékmegállapítás nem hasonlítható össze a szerződés szerinti vételárral, mivel az értékesített földterület kihasználatlan volt.

(56)

A földhasználati jogok értékmegállapítását illetően a Bizottság tájékoztatta az érdekelt felet a tisztességes piaci érték és a tényleges költségek közötti különbség becsléséhez használt részletes módszertanról. Ily módon az épületek és építmények közötti terület tekintetében levonásra kerültek az építési összköltségek a becsült összköltségekből. A Bizottság a +35 %-os különbséget jelentősnek találta, és az csak a transzferárral magyarázható, amely a vállalat és a helyi hatóságok közötti ügyletkötés időpontjában jóval a tisztességes piaci érték alatt volt. Az érdekelt fél által állítólagosan említett tény, miszerint korábbi vizsgálatokban a tisztességes piaci érték és a tényleges költségek közötti különbséget másképp értékelték, nem változtat e vizsgálat eredményein.

(57)

További észrevételek hiányában, az ideiglenes rendelet (61)–(67) preambulumbekezdése értelmében, az ideiglenes dömpingkülönbözeteket a Bizottság megerősíti és a vámfizetés nélküli, CIF (költség, biztosítás, fuvardíj) uniós határparitásos ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek az alábbiak:

(58)

Az uniós gazdasági ágazatra és az uniós gyártásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (68) és (69) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(59)

Az uniós fogyasztásra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (70)–(73) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(60)

Egy érdekelt fél az állította, hogy a védelemhez való jogát megsértették, mivel a behozatali statisztikát nem hozták nyilvánosságra. E fél arra is magyarázatot kért, hogy az érintett termék volumene és értéke miként szűkült a rendelkezésre álló statisztikákból kiindulva, és kérte annak tisztázását, hogy melyik adatbázissal és hogyan történt e volumeneknek és értékeknek az ideiglenes rendelet (71) preambulumbekezdésében foglaltak szerinti összevetése. A fél kérelmezte az importstatisztikához való hozzáférést.

(61)

A Bizottság megerősíti, hogy a kínai behozatali mennyiségek és árak a kínai telephelyű kutatóvállalat, a CCM (5) által benyújtott adatok alapján kerültek megállapításra. Ezen adatokat összevetették a kínai vámhatóságok által fenntartott, hivatalos kínai exportadatbázisban rendelkezésre álló információkkal. A kínai exportadatbázisból nyert adatokat a dosszié nem bizalmas aktájában helyezték el, amelybe az érdekelt felek betekinthetnek. Ezenfelül az adatbázis díjfizetés ellenében a nyilvánosság rendelkezésére is áll. A CCM és a kínai exportadatbázis is egy meghatározott kóddal (29242930) rendelkezik, amely kizárólag az aszpartámra vonatkozik és ezért eléggé specifikus volt, így nem volt szükség szűkítésre.

(62)

Az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében és 3. táblázatában szereplő mértékegység hibás. Az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében és 3. táblázatában feltüntetett árak EUR/kg-ra és nem EUR/tonnára utalnak.

(63)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendeletnek a kínai behozatal volumenére, piaci részesedésére és átlagáraira vonatkozó, a (74)–(77) preambulumbekezdésben foglaltak szerinti megállapításait és az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében és 3. táblázatában feltüntetett mértékegységet EUR/kg-ra javítja.

(64)

Egy érdekelt fél kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az áralákínálásra vonatkozó elemzést, és emellett vegye figyelembe a csomagolás típusában tapasztalt különbségeket. Ez a fél állításának alátámasztása érdekében árajánlatokat nyújtott be a különböző csomagolóanyagokra vonatkozóan. Egy másik fél azt állította, hogy az áralákínálás kiszámításakor figyelembe kell venni a gyártási folyamat és a nyersanyagok vételárában a tengeri fuvarozás és a nemzetközi biztosítás miatt fennálló különbségeket, mivel ezek a paraméterek állítólag jelentősen befolyásolták a végtermék egységárát.

(65)

Egy érdekelt fél továbbá azt állította, hogy mivel az uniós gazdasági ágazat nem veszített piaci részesedést, így az áralákínálásnak nem volt következménye, hiszen csak akkor lenne releváns, ha a kínai behozatal megszerezné az uniós gazdasági ágazat piaci részesedését.

(66)

Először is az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a vizsgálatból kiderült, hogy nem a csomagolás határozza meg leginkább az árat. Ezenfelül a fél által benyújtott árajánlatok elemzése során a Bizottság megállapította, hogy ezek a csomagolási költségek tekintetében legfeljebb 0,33 RMB/kg (0,046 EUR/kg-mal azonos) különbséget mutatnak, ami elhanyagolható egy olyan termék tekintetében, amelynek átlagára 10 EUR/kg felett vagy körül mozog.

(67)

Másodszor a kárra vonatkozó számítások az ideiglenes rendelet (78) preambulumbekezdésében foglaltak szerint összehasonlítható uniós árakon és a vizsgálati időszak folyamán megvalósult behozatali árakon alapulnak. Igazolni kell, hogy a Kína és az Unió között a nyersanyagárak tekintetében fennálló különbségek befolyásolják az ár-összehasonlíthatóságot. Nem szokatlan egy adott ország gyártói számára, hogy egy más országban működő gyártókhoz viszonyítva eltérő áron vásároljanak nyersanyagot. Az ilyen költségkülönbség azonban nem szükségszerűen jelent árkülönbséget, illetve nem feltétlenül befolyásolja az árak tisztességes összehasonlítását, mivel ez csak az egyik árelem és nem az összes. Mindenesetre az érdekelt fél elmulasztotta alátámasztani azon érvelését, hogy a nyersanyagok költségeiben tapasztalt állítólagos különbség hatást gyakorolna az ár-összehasonlíthatóságra. Következésképpen a Bizottság az állítást elutasítja.

(68)

Harmadrészt a vizsgálat megállapította, hogy az uniós gyártó és a kínai exportáló gyártók által alkalmazott gyártási folyamat hasonló. Az érdekelt fél továbbá elmulasztotta alátámasztani, hogy milyen kiigazítást kell tenni – szükség esetén – a gyártási folyamatban fennálló különbség miatt. Ezért ezt az állítást a Bizottság elutasítja.

(69)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt fél megismételte állítását, miszerint az ár-összehasonlíthatóságot befolyásoló, a (48) preambulumbekezdésben felsorolt különbségeket is figyelembe kell venni az áralákínálás kiszámítása során. Ezenfelül a szóban forgó érdekelt fél azt állította, hogy az egyik vevője, vagyis egy kereskedő tekintetében egy bizonyos haszonkulcsot is fel kell venni az áralákínálás kiszámításába.

(70)

A vizsgálat nem jutott olyan megállapításra sem, mely szerint a hasonló termékre felárat határoztak volna meg, amely közönséges árucikk. A vizsgálatból kiderült, hogy az érintett termék és a hasonló termék között nincs minőségi vagy egyéb különbség, amely szisztematikusan megjelent volna az árakban. Ami a haszonkulcsnak a kereskedő behozatalt követő költségeihez történő hozzáadását illeti, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a számítások az első független vevők által fizetett árakon alapulnak, tekintet nélkül arra, hogy kereskedőkről van-e szó vagy sem. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasítja.

(71)

Értelmetlen az az állítás, miszerint az áralákínálás csak olyan esetekben releváns, amikor a dömpingelt behozatal megszerzi az ágazat piaci részesedését, és nem tükrözi az alaprendelet 3. cikke (3) bekezdésének szövegét. A Bizottság elutasítja ezt az állítást.

(72)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél vitatta a Bizottság következtetését és azt állította, hogy az áralákínálás nem befolyásolta jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat gazdasági paramétereit.

(73)

A Bizottság álláspontja szerint az alaprendelet 3. cikkének (3) és (6) bekezdése lehetővé teszi a kárnak a volumen és/vagy az ármutatók alapján történő meghatározását. Az áralákínálás lényegére vonatkozó állítással a 4.5. szakasz foglalkozik.

(74)

További, az áralákínálásra vonatkozó egyéb megjegyzések hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (78)–(80) preambulumbekezdését.

(75)

Az uniós gazdasági ágazat gazdasági teljesítményének értékelése az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi gazdasági tényező vizsgálata révén történt. Gyakorlatilag valamennyi gazdasági mutató (a piaci részesedés és a termelési kapacitás kivételével) romlott a figyelembe vett időszak alatt. Lényeges hangsúlyozni, hogy a kár megállapítása érdekében nem minden kármutatónak kell kárt okozó tendenciát mutatnia, mivel az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban egyik sem meghatározó.

(76)

A vizsgálat mindenekelőtt megállapította, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal nagy mennyisége miatt, amely jelentős mértékben az uniós árak alá kínált (a vizsgálati időszak alatt 21,1 %-kal), az uniós gazdasági ágazatnak a romló költséghelyzete ellenére nem volt más választása: csökkentette értékesítési árait. Ez az értékesítésiár-csökkentés közvetlenül és kedvezőtlenül érintette jövedelmezőségét, pénzforgalmát, beruházásait és a beruházások megtérülését. Az említett kármutatók számottevő romlása ezért a jelentős kár egyértelmű jele, amelynek oka a kínai dömpingelt behozatal. Az érdekelt fél nem szolgáltatott új bizonyítékot vagy érvet ahhoz, hogy kifogást emeljen e következtetés ellen.

(77)

Az érdekelt fél megkérdőjelezte, hogy az uniós gazdasági ágazat valóban arra kényszerült volna, hogy csökkentse árait piaci részesedésének fenntartása érdekében, mivel a 21,1 %-os áralákínálás ellenére csupán 7 %-kal csökkentette árait.

(78)

Ezen állításra válaszul lényeges hangsúlyozni, hogy az áralákínálás nem pusztán az árak összehasonlítása, hanem az ideiglenes rendelet (78)–(80) preambulumbekezdésében részletezett módszertant követi, és ezért nem feltétlenül tükröződik vissza az uniós gazdasági ágazat árainak alakulásában. Mindenesetre ismételten meg kell említeni, hogy az uniós gazdasági ágazat az egyre romló gazdasági helyzete és már 2013-ban veszteségessé válása ellenére folyamatosan árainak csökkentésére kényszerült a figyelembe vett időszak során. Ennek fényében a 7 %-os csökkenés nem tekinthető jelentéktelennek.

(79)

Az előzőekre figyelemmel az ideiglenes rendelet (106) preambulumbekezdésében levont következtetés megerősítést nyer, azaz az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(80)

Néhány fél azt állította, hogy egyes mutatók, például a termelési kapacitás nem követnek káros tendenciát, míg másokat, például az értékesítési volument, a piaci részesedést és az értékesítési árszínvonalat a figyelembe vett időszak során tapasztalt csökkenő felhasználással összefüggésben kellett megvizsgálni.

(81)

Ami a termelési kapacitást illeti, stabil maradt a figyelembe vett időszak során. Ez annak tudható be, hogy az uniós gazdasági ágazatban egyetlen olyan gyártó található, amely körültekintően összehangolt előállítási műveletekből álló, integrált gyártólétesítménnyel rendelkezik, amely jelentős és költséges intézkedések nélkül korlátozza a hirtelen kapacitáscsökkentés lehetőségét. Az uniós gazdasági ágazat mindazonáltal az ideiglenes rendelet (84) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a gyártás hosszabb leállításával enyhítette a kereslet visszaesésének hatásait. Az uniós gazdasági ágazat továbbá csökkentette állandó költségét, hogy enyhítse a kereslet-visszaesés előállítási költségre kifejtett hatását.

(82)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy nem nyújtottak be arra vonatkozó részleteket, hogy az uniós gazdasági ágazat mily módon csökkentette állandó költségeit. Ezenfelül a szóban forgó érdekelt fél azt állította továbbá, hogy az állandó költségekben tapasztalt csökkenés minden esetben marginális volt. A szóban forgó érdekelt fél azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat nem alkalmazkodott az uniós piac változásaihoz, és így minden elszenvedett kárt önmagának okozott.

(83)

Erre válaszolva a Bizottság emlékeztet arra, hogy az állandó költségek uniós gazdasági ágazat általi csökkentésének részletes leírása az ideiglenes rendelet (84) preambulumbekezdésében olvasható. Ezenfelül az uniós gazdasági ágazat alkalmazkodott a keresletcsökkenéshez azáltal, hogy alacsonyabb teljesítményre állította be gyártási folyamatát. A Bizottság körültekintően elemezte az állandó költségek alakulását a figyelembe vett időszak alatt. A vizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatnak összességében jelentős mértékben sikerült csökkentenie állandó költségeit, és ennek eredményeképp ugyanezen időszak alatt a tonnánkénti állandó költség csak 24 %-kal nőtt. Ha az uniós gazdasági ágazat nem hozta volna meg a fenti és az ideiglenes rendelet (84) preambulumbekezdésében foglalt intézkedéseket, az állandó költségek 66 %-kal emelkedtek volna. Ennek fényében a Bizottság fenntartja azt a következtetését, miszerint az uniós gazdasági ágazat megtette a megfelelő intézkedéseket, hogy alkalmazkodjék az értékesítések visszaeséséhez, és sikerült számottevő mértékben visszaszorítania állandó költségeit. A fentiek alapján a vizsgálat megállapításai nem erősítik meg az önmagának okozott kárra vonatkozó állítást, ezért azt el kell utasítani.

(84)

A vizsgálat megállapította, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatali árak 12 %-kal estek vissza a figyelembe vett időszak alatt. Ez az árképzési magatartás nem indokolható a nyersanyagárak alakulásával. Azt is fontos kiemelni, hogy a dömpingelt kínai behozatal számottevő értékesítési arányt képvisel az uniós piacon, ezért erőteljes hatást fejt ki az uniós gazdasági ágazat legfontosabb piacára. Ezenfelül a (76) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az a különbözet, amellyel a kínai behozatal az uniós gazdasági ágazat árai alá kínált, 21,1 %-os volt a vizsgálati időszak során. Következésképp az uniós gazdasági ágazatnak nem volt más választása, mint hogy csökkentse értékesítési árait annak érdekében, hogy megfelelően vonzó alternatíva maradhasson, továbbá korlátozhassa az értékesítési volumenében és piaci részesedésében tapasztalt veszteséget. A Bizottság a szerződésekkel kapcsolatos, az aszpartám-felhasználók és -forgalmazók részvételével zajló tárgyalásokról bizonyítékot gyűjtött, amelyből kiderül, hogy a kínai behozatali árat arra használták, hogy nyomást gyakoroljanak az uniós gazdasági ágazatra. Ez közvetlenül negatív hatást gyakorolt elsősorban az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére, pénzforgalmára, beruházásaira és a beruházások megtérülésére. E kármutatók romlása ezért közvetlen kapcsolatban áll a Kínából származó dömpingelt behozatallal, és ezt a kapcsolatot nem változtatja meg az uniós felhasználásban bekövetkezett csökkenés.

(85)

Az ideiglenes rendelet (110) preambulumbekezdését illetően egy fél azt állította, hogy a nyersanyagár alakulására vonatkozó statisztika forrását nyilvánosságra kellene hozni, továbbá megkérdőjelezte azt a megállapítást, miszerint a két legfontosabb nyersanyag az érintett termék/a hasonló termék gyártási összköltségének csupán 25 %-át fedezte. A fél költségadatai alapján e két nyersanyag az exportáló gyártók gyártási összköltségének megközelítőleg 50 %-át tennék ki, és ezért a Bizottságnak újból mérlegelnie kellene az ideiglenes rendelet (110) preambulumbekezdésében levont következtetéseket.

(86)

A nyersanyagárakra vonatkozó, a CCM-ből származó információk nyitott összefoglalóját az ideiglenes rendelet közzététele után benyújtott észrevételeket követően a dosszié nem bizalmas aktájában helyezték el, amelybe az érdekelt felek betekinthetnek.

(87)

Az ideiglenes rendelet (110) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az érintett terméket/a hasonló terméket két aminosav (az L-aszparaginsav és az L-fenil-alanin) megközelítőleg azonos arányú keverésével állítják elő. A vizsgálati időszakot és nem a 2014-es naptári évet lefedő kiegészítő statisztika kézhezvételét követően a Bizottság felülvizsgálta a nyersanyagárak alakulását. A figyelembe vett időszak során az L-aszparaginsav ára 1 %-kal nőtt, az L-fenil-alanin ára pedig 23,6 %-kal csökkent. A nyersanyagár e felülvizsgálata azonban nem módosította az ideiglenes szakaszban levont következtetést, miszerint e két aminosav együttesen az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó teljes gyártási költség mintegy 25 %-át képviseli. Ez összhangban van az analóg országbeli gyártó adataival. Az érdekelt fél állításával szemben költségadatait a Bizottság nem ellenőrizte, mivel nem részesült piacgazdasági elbánásban. Következésképp költségadatai nem vehetők figyelembe. Ennélfogva a Bizottság fenntartja azt a megállapítást, miszerint a két legfontosabb nyersanyag az érintett termék/a hasonló termék gyártási összköltségének durván 25 %-át képviselte, mint azt az ideiglenes rendelet (110) preambulumbekezdésében foglaltak is jelzik.

(88)

Az aktualizált statisztikai adatok alapján a nyersanyagköltségnek az érintett termék és a hasonló termék költségeinek/árainak alakulására kifejtett maximális hatása 4,6 %-os csökkenés. A vizsgálat azonban megállapította, hogy az érintett termék árának csökkenése a vizsgálati időszak során 12 %-os volt, az ideiglenes rendelet (77) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően. Ennélfogva az érdekelt fél állításával szemben a nyersanyagár-csökkenés nem indokolja ésszerű mértékben az érintett termék árcsökkenését, így a Bizottság nem módosítja az ideiglenes rendelet (110) preambulumbekezdésében levont következtetést; vagyis a kínai exportáló gyártók meglehetősen agresszív árképzési magatartást tanúsítottak az uniós piacon és jelentős kárt okoztak az uniós gazdasági ágazatnak.

(89)

Egy másik fél azt állította, hogy a tény, miszerint az uniós gazdasági ágazat fenn tudta tartani piaci részesedését, egyértelműen azt jelzi, hogy a Kínából származó behozatal nem okoz kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(90)

Ezen állítást illetően meg kell jegyezni, hogy a piaci részesedések alakulása csak az egyik megfontolás az okozati összefüggés elemzésében. Az a tény is, miszerint a kínai behozatal által a figyelembe vett időszak során gyakorolt jelentős árnyomás még nem mutatkozott meg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedését érintő veszteségben és így mind a kínai exportáló gyártók, mint pedig az uniós gazdasági ágazat fenntartották piaci részesedésüket, azt jelzi, hogy az uniós piac merevebb, mint egy közönséges árucikk esetében várható. Az érintett termék/a hasonló termék viszonylag jelentéktelen szerepet (3 % alatti arány) tölt be a felhasználók gyártási költségeiben, ugyanakkor az élelmiszer- és gyógyszeriparban működő beszállítókra rendkívül hosszadalmas és költséges tanúsítási eljárások alkalmazandók. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb felhasználó legalább a vizsgálati időszak végéig inkább a már tanúsított és bizalmukat élvező beszállítókhoz ragaszkodott és nem indított árajánlatokon alapuló tanúsítási eljárást.

(91)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat az említett időszak alatt „csak” 7 %-kal csökkentette árait, amelyből 4,6 % a nyersanyagárakban mutatkozott visszaesésnek tudható be. Az érdekelt fél szerint ezért az értékesítésiár-csökkenés valódi oka a nyersanyagár alakulása. Ezen túlmenően az érdekelt fél éves megközelítést alkalmazva más tényezők alapján számította a figyelembe vett időszakban megfigyelt, nevezetesen évi 2,4 %-os árcsökkenést, és így jutott a 0,056 EUR/kg/év adatra. Ebből következően az érdekelt fél azt a következtetést vonta le, hogy ez ugyanazon a szinten van, mint a csomagolóanyagok kapcsán megfigyelt árkülönbség, amelyet a Bizottság a (66) preambulumbekezdésben elhanyagolhatónak minősített. Ennek alapján az érdekelt fél azt állította, hogy a többi tényező árhatása nem tekinthető jelentős mértékűnek.

(92)

Ezen állításra válaszul fontos tisztázni, hogy a (88) preambulumbekezdésben a Bizottság megállapította, hogy a nyersanyagár alakulása legfeljebb 4,6 %-os csökkenést indokolhatott volna az érintett termék árában. Ez egy elméleti maximum érték és nem jelenti azt, hogy az áraknak szükségszerűen ugyanolyan mértékben és ugyanabban az időszakban kellene csökkenniük. Ez különösen igaz egy olyan termék esetében, mint az aszpartám, amelyet nem ad hoc ár alapján, hanem meghatározott árakon, éves vagy többéves értékesítési szerződések útján értékesítenek. A vizsgálat megállapította, hogy a kínai dömpingelt behozatal folyamatos és erőteljes árnyomást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra és hogy a romló költségszerkezet ellenére kénytelen volt értékesítési árait csökkenteni. Ezen túlmenően az érdekelt fél által benyújtott éves megközelítés nem fogadható el. Az értékesítési és a nyersanyagárakban egyaránt megfigyelt éves fluktuációk miatt ez az éves megközelítés nem tükrözi a valóságos gazdasági helyzetet és módszertanilag nem helyes. Ugyanakkor a csomagolóanyagok terén tapasztalt árkülönbség egy adott évben megjelenő valós különbség és így elhanyagolható az érintett termék árát illetően.

(93)

A fentiek alapján a Bizottságnak az az álláspontja, hogy a dokumentációban elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az árnyomásra és az általa az uniós gazdasági ágazatra kifejtett kedvezőtlen hatására vonatkozóan.

(94)

A dömpingelt behozatalnak az ideiglenes rendelet (108)–(113) preambulumbekezdésében említett uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában e megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(95)

Több érdekelt fél is azt állította vagy fenntartotta, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az uniós felhasználásban bekövetkezett visszaesés okozta. E tekintetben egy érdekelt fél azt állította, hogy a felhasználásban bekövetkezett visszaesést a más édesítőszerek, mindenekelőtt az aceszulfám-kálium (a továbbiakban: ACE-K) miatt megnövekedett verseny és az érintett termékhez és a hasonló termékhez kapcsolódó, egyre komolyabb egészségügyi aggodalmak okozzák. Ezen túlmenően néhány érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt a romló exportteljesítmény okozta és/vagy önmagának okozott kárt azáltal, hogy az ágazat nem alkalmazkodott a keresletcsökkenéshez.

(96)

Egy fél továbbá azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett veszteségek annak a számottevő értékvesztés-könyvelésnek tudhatók be, amely kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat költségeire és az ad magyarázatot az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett veszteségekre. Egy fél azt állította, hogy a Bizottság a károkok felmérése során nem vette figyelembe az uniós gyártónak azon értékesítéseit, amelyeket röviddel e vizsgálat megindítását követően bonyolított.

(97)

Mint azt az ideiglenes rendelet (121) és (122) preambulumbekezdése is elismeri, az uniós felhasználásban bekövetkezett visszaesés hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért kár kialakulásához. A vizsgálat azonban nem állapította meg, hogy e visszaesés elegendő magyarázattal szolgál-e a az uniós gazdasági ágazatot ért kár mértéke és mélysége tekintetében, és ezért nem szüntethette meg a kínai dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között megállapított okozati összefüggést.

(98)

Azt az állítást illetően, miszerint a Bizottság nem értékelte az egyéb édesítőszerek és mindenekelőtt az ACE-K aszpartámpiacra gyakorolt hatását, nem bizonyított tény, hogy miért és miként lennének az ACE-K (6) esetében az állítólagosan még kedvezőtlenebb káradatok relevánsak e vizsgálat szempontjából.

(99)

Mindenekelőtt a vizsgálatból kiderült, hogy jóllehet esetenként előfordul, hogy a különböző édesítőszerek közül valamelyik terméket helyettesítik a piacon, erre azonban meglehetősen ritkán kerül sor, tekintve, hogy az új formulák kidolgozása és jóváhagyása kockázatos, időigényes és költséges folyamat. A Kínából származó ACE-K behozatalára kivetett vámok mindenesetre csak megerősíthetik az érintett termék és a hasonló termék uniós piacon jelenleg jellemző piaci helyzetét, nem pedig kedvezőtlenül érinti azt, legfőképp pedig nem kizárólag az uniós gazdasági ágazatot, mint az az állításban szerepel.

(100)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt fél megismételte állítását, miszerint a kár legfőbb oka a felhasználás egészségügyi aggodalmak miatti visszaesése és ebből fakadóan egyéb édesítőszerekkel, többek között ACE-K-val való helyettesítése. Az érdekelt fél szerint a Bizottság következtetése, miszerint az édesítőszerek közötti helyettesítés korlátozott, ellentmond az ideiglenes rendeletnek, továbbá megismételte állítását, hogy a Bizottság nem foglalkozott az ACE-K-ra vonatkozó dömpingellenes vizsgálat következtetéseivel és azoknak a jelenlegi vizsgálatra gyakorolt hatásával.

(101)

A Bizottság a (97) preambulumbekezdésben azt a következtetést vonta le, hogy a felhasználásban tapasztalt visszaesés és annak korlátozott hatása nem indokolhatja az uniós gazdasági ágazatot ért kárt. Az érdekelt fél nem nyújtott be új információt e tekintetben, ezért a Bizottság elutasítja azt az állítást, miszerint a felhasználásban tapasztalt visszaesés megszünteti az okozati összefüggést.

(102)

A csökkenő felhasználást érintő egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (122) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(103)

Az ideiglenes rendelet 10. táblázata hibás volt (az exportár átlagának mutatói helyett az uniós piacon megfigyelt árszínvonalak mutatószámait tüntette fel). E hiba ellenére az elemzés és a következtetések alapjául helyes adatok szolgáltak. A javított árindexek az alábbiak:

10. táblázat

Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye

(104)

Tekintettel arra az állításra, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye okozta a kárt, emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (115) preambulumbekezdésében foglaltak szerint erről a tényezőről kiderült, hogy valóban hozzájárult a kár kialakulásához. Az ideiglenes rendelet (116) és (118) preambulumbekezdésében foglaltak szerint azonban a Bizottság nem találta úgy, hogy megszűnt volna az ok-okozati összefüggés. Emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgálat azt is feltárta, hogy a vizsgálati időszakban a termelés jóval kisebb hányadát exportálták, mint amennyit az uniós piacon értékesítettek.

(105)

Ezenfelül az is említésre méltó, hogy a vizsgálat azt is feltárta, hogy Kínának sikerült kiszorítania az uniós gazdasági ágazatot más harmadik országok piacairól. A rendelkezésre álló statisztika (7) szerint az uniós gazdasági ágazat legfontosabb kiviteli célállomásain, például Brazília, Argentína, Mexikó és Törökország piacain Kína számottevő és egyre növekvő mennyiségben értékesít hasonló, sőt alacsonyabb áron, mint az uniós piacon. Nem hagyható figyelmen kívül az az általános globális helyzet, amelyből kiderül, hogy Kína gyakorlatilag átveszi e termék világszintű beszállítását (8). A kínai exportőrök számottevő mértékben az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáltak harmadik országok piacain is. Feltéve, hogy gyakorlatilag nincs más szereplő a világpiacon Japán kivételével, amely jóval kisebb mennyiségben és a kínainál magasabb árakon értékesít az uniós gazdasági ágazat legfontosabb kiviteli célállomásain, levonható az a következtetés, hogy az exportértékesítési volumenben és árakban tapasztalt veszteséget elsősorban a kínai exportáló gyártók árképzési magatartása okozta.

(106)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt felek arra kérték a Bizottságot, hogy számszerűsíthető módon bizonyítsa be, hogy milyen módon volt korlátozott az uniós felhasználásban és az exportteljesítményben bekövetkezett visszaesés hatása, valamint hogy miért nem szüntették meg az ok-okozati összefüggést.

(107)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az alaprendelet 3. cikke (7) bekezdésének megfelelően a Bizottság értékeli a dömpingelt behozataltól eltérő tényezőket és káros hatásukat nem kellene a dömpingelt behozatalnak tulajdonítani. Ennélfogva nem kizárt, hogy egyéb tényezők is hozzájárulnak az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. Az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése azonban nem írja elő az egyéb tényezők hozzájárulásának számszerű meghatározását. Az egyéb tényezők hatásainak megkülönböztetésével és elkülönítésével a Bizottság eleget tett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése szerinti kötelezettségének.

(108)

Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítményére vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (114)–(118) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(109)

Arra az érvre válaszul, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az ágazat magának okozta, meg kell jegyezni, hogy ezzel az érvvel a fenti (81) preambulumbekezdés foglalkozik. Mindenesetre tekintve, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési összkapacitása még mindig jóval az uniós felhasználás alatt van, az általános kapacitásfelesleg miatt nem beszélhetünk önmagának okozott kárról.

(110)

Ami az érdekelt félnek az értékvesztés-könyvelésre vonatkozó állítását illeti, emlékeztetni kell, hogy az uniós gazdasági ágazat számláiban elkönyvelt értékvesztést az ideiglenes rendelet (98) preambulumbekezdésében foglaltak szerint nem vették figyelembe a költség- és jövedelmezőség-értékelés során.

(111)

Azon állítást illetően, miszerint az okozati összefüggésre vonatkozó vizsgálat során értékelni kellett volna az uniós gyártó értékesítését, az következő szempontokat kell kiemelni. Az érdekelt fél nem tudja bizonyítani, hogy milyen mértékben kellett volna figyelembe venni az uniós gazdasági ágazat tulajdonlásában bekövetkezett változást az okozati összefüggésre vonatkozó vizsgálat során. A korábbi tulajdonosnak, az Ajinomoto Co. vállalatnak mindig is Japánban volt a központi gyártólétesítménye, ahol a közelmúltban új gyártási módszert dolgozott ki. Az Ajinomoto Co. meghozta azt az üzleti döntést, hogy konszolidálja aszpartám-gyártólétesítményeit Japánban. A vizsgálat megerősítette, hogy az új tulajdonos teljes mértékben kiáll a panasz mellett, és az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdésében foglaltak szerint kötelezettséget vállalt az aszpartám-gyártás folytatása iránt.

(112)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt fél azt állította, hogy mivel már 2014-ben ismert volt az uniós gyártólétesítmény értékesítésének szándéka, az említett gyártólétesítmény tulajdonosa nem végezte el a szükséges kiigazításokat és beruházásokat/javításokat, hogy képes legyen alkalmazkodni a nehéz piaci feltételekhez. Az érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság azt a kérdést nem elemezte megfelelően az okozati összefüggésre vonatkozó vizsgálat során.

(113)

A szóban forgó állításra válaszul a Bizottság emlékeztet arra, hogy a vizsgálat során megnézték az uniós gyártó tevékenységeit és arra a következtetésre jutottak, hogy számos intézkedést tett a hanyatló piac és a kínai dömping kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozása érdekében. Az erre vonatkozó következtetés a (83) preambulumbekezdésben olvasható. Az ideiglenes rendelet 8. táblázata azt mutatja, hogy jóllehet egyre kevésbé, de még zajlanak a beruházások, és a figyelembe vett időszak során néhány évben még fokozódtak is. Ezenfelül egyértelmű, hogy az Ajinomotónak jelentős érdeke fűződött ahhoz, hogy ne befolyásolja kedvezőtlenül az uniós gyártó vállalkozását, mivel a vállalatot folyamatos működés mellett kívánta értékesíteni. A fentiek fényében a Bizottság úgy véli, hogy a vizsgálat során az uniós gyártó értékesítésére elegendő figyelmet fordított, és nincs bizonyíték a dokumentumok között, amely alátámasztaná az érdekelt fél állításait.

(114)

Az ideiglenes rendelet (119), (120), (123), (124), (126) és (127) preambulumbekezdésére vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az abban levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(115)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a kínai behozatal által keltett folyamatos árnyomás és a kínai behozatal számottevő jelenléte az uniós piacon együttesen okozott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Kínából származó behozatal eleve alacsony árai jelentősen csökkentek a figyelembe vett időszakban, és ez az árcsökkenés nem magyarázható teljes mértékben a nyersanyagárak alakulásával. A nyomott árak közvetlenül és kedvezőtlenül érintették az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét, és hozzájárultak ahhoz, hogy veszteséget termeljen az uniós piacon.

(116)

A fentiek alapján a Bizottság fenntartja azt a következtetését, hogy a dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(117)

A Bizottság gondosan megvizsgálta az összes olyan ismert tényező hatásait, amely hátrányosan befolyásolhatta az uniós gazdasági ágazat helyzetét. A Bizottság elismeri, hogy bizonyos tényezők (az uniós felhasználás visszaesése és az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye) hozzájárulhattak az uniós gazdasági ágazatot ért kár kialakulásához. Hatásuk hatályát vagy mélységét, illetve mindkettőt tekintve korlátozott volt, ezért nem szüntette meg a kínai dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között megállapított okozati összefüggést.

(118)

Az ideiglenes rendelet (128)–(131) preambulumbekezdésében levont következtetéseket ennélfogva a Bizottság megerősíti.

(119)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az intézkedések bevezetése sértené az uniós érdeket, mivel a javasolt intézkedések ténylegesen elzárnák az uniós piacot a kínai exportáló gyártóktól, ezáltal egyetlen beszállítói forrás állna a felhasználók rendelkezésére (nevezetesen az uniós gazdasági ágazat). Az érdekelt fél szerint ez azt is jelenti, hogy az intézkedések az uniós gazdasági ágazatot domináns piaci helyzetbe hoznák, amelynek előnyeit teljes mértékben ki is tudja majd használni. A felek továbbá megkérdőjelezték a panaszos értékesítése és a panasz benyújtása közötti időbeli egybeesést.

(120)

A Bizottság nem ért egyet ezzel az érveléssel. Kínán kívül jelentős gyártás zajlik Japánban is. Ez azt jelenti, hogy alternatív források állnak a felhasználók rendelkezésére. Még lényegesebb szempont, hogy nem alátámasztott, sem pedig a vizsgálat eredményeivel bizonyított az az állítás, miszerint a javasolt intézkedések elzárnák a piacot a kínai gyártók előtt. A javasolt vámtételeket valamennyi, az ebben az ügyben érdekelt fél ellenőrzött adatai alapján számították ki. A vizsgálati időszakban megfigyelt árszínvonalak alapján a vámok csak a tisztességtelen és nem fenntartható kereskedelmi gyakorlatok uniós árszínvonalra gyakorolt hatását szüntetik meg. A tény, hogy létezik egy uniós gyártó, még nem jelenti azt, hogy domináns helyzetben van és nincs arra utaló jel, hogy helyzetével visszaélne, még ha ilyen helyzetbe is kerülne a jövőben, tekintve az olyan alternatív beszerzési források meglétét, mint Kína vagy Japán. Az intézkedések bevezetését követően a várakozások szerint az uniós gazdasági ágazat növelni tudja majd termelését és az értékesítési volumenét a tényleges verseny szabályai szerint működő piacon. A kínai exportőrök által felszámított árak várhatóan emelkednek, és az uniós gazdasági ágazat mentesül azon súlyos árnyomás alól, amely a kínai exportőrök által alkalmazott árak miatt érvényesül az uniós piacon. Végül a felek továbbra sem igazolták, hogy az uniós gyártólétesítmények értékesítése és a panasz benyújtása közötti időbeli egybeesés milyen módon gyakorolna hatást az uniós érdekre. Mindenesetre a Bizottság úgy véli, hogy e kérdés nem befolyásolja az uniós érdek értékelését. Ezen állításokat ezért a Bizottság megalapozatlannak tekinti.

(121)

Másrészt érdemes kiemelni, hogy a vizsgálatból kiderült, hogy amennyiben továbbra is folytatódhat a jelenlegi kereskedelmi gyakorlat, úgy az uniós gazdasági ágazatnak minden valószínűség szerint ki kell lépnie a piacról, így a felhasználók számára egyetlen behozatali alternatíva marad, amely természetesen nem szolgálja az uniós gazdasági ágazat érdekét. A Bizottság szerint a verseny céljából lényeges fenntartani a termelést az Unióban.

(122)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy tekintve az uniós gazdasági ágazat értékesítésének alacsony ügyleti értékét, a tulajdonos nem tudta bizonyossággal szavatolni az aszpartám jövőbeli előállítását.

(123)

Ez az állítás pusztán spekuláció. A Bizottság mindenesetre megjegyzi, hogy a tulajdonváltást követően folytatódik az aszpartám gyártása. A Bizottság alaposan megvizsgálta valamennyi érdekelt fél érdekét és az ideiglenes rendelet (144) preambulumbekezdésében foglaltak szerint azt a következtetést vonta le, hogy az intézkedések bevezetése indokolt és összességében nem sérti az uniós érdeket.

(124)

Az Unió érdekeit érintő egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (133)–(145) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat és következtetéseket a Bizottság fenntartja.

(125)

Egy érdekelt fél felkérte a Bizottságot, hogy különítse el a dömpingelt behozatal és az exportteljesítmény által okozott kárt, valamint számítsa ki a kárkülönbözetet külön-külön e két tényezőre vonatkozóan. E fél a kárt nem okozó árak kiigazítását is kérte, hogy ellensúlyozza a termelési volumen visszaesése miatt bekövetkezett állandóköltség-növekedést. A szóban forgó fél javasolta, hogy az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszakot megelőző három évben megvalósult legeredményesebb termelési kapacitáskihasználása keretében megfigyelt adatokat használják fel. Végül e fél azt is kérelmezte, hogy a kiigazítást a kárt nem okozó árakon is végezzék el, amelyek a transzferárakon vásárolt nyersanyagok miatt állítólag túlzottan magasak voltak.

(126)

A kárra és az okozati összefüggésre vonatkozóan a fenti 4. és 5. szakaszban foglaltak szerint a Bizottság megállapította, hogy teljesülnek a kár és az okozati összefüggés 3. cikk (1)–(7) bekezdésében foglaltak szerinti meghatározására vonatkozó feltételek. A kárhoz hozzájáruló különböző tényezők tekintetében külön kárkülönbözetek kiszámítása nem jogi követelmény és nem képezi a bizottsági gyakorlat részét. A Bizottság kellően elhatárolta és elkülönítette a kárhoz hozzájáruló egyéb tényezők hatásait a dömpingelt behozatal hatásaitól. A Bizottság úgy találta, hogy az egyéb tényezők nem szüntették meg a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között fennálló okozati összefüggést.

(127)

Azután a vizsgálati időszakhoz kapcsolódó adatok alapján megállapítják a kárt nem okozó árakat a vizsgálati időszak tekintetében, ez valamennyi paraméterre vonatkozik, ideértve a kapacitáskihasználást is. Végül a vizsgálat nem erősítette meg azt az állítást, miszerint az uniós gazdasági ágazat vele kapcsolatban álló felektől transzferáron vásárolta a nyersanyagokat. Ezzel szemben a vizsgálat egyértelműen megállapította (az ideiglenes rendelet (125) preambulumbekezdésében említettek szerint is), hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak során piaci áron vásárolt nyersanyagot.

(128)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a nyersanyagárak világszintű visszaesése megjelent-e a nyersanyagárak csökkenésében az uniós gazdasági ágazat tekintetében. Állítása szerint, amennyiben a nyersanyagárak magasabbak a nemzetközi piacon tapasztalt áraknál, úgy a kárra vonatkozó számításokat megfelelően ki kellene igazítani. E tekintetben a Bizottság emlékeztet arra, hogy az ideiglenes rendelet (125) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat szokásos piaci áron vásárolt nyersanyagokat, és nem merült fel semmilyen új elem, amely megkérdőjelezné e következtetését.

(129)

A fenti megfontolások alapján a kárt nem okozó árak kiigazítására vonatkozó kérelmeket a Bizottság elutasítja. A kármegszüntetés szintjére vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (147)–(152) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az ideiglenes szakaszban alkalmazott módszertant a Bizottság fenntartja.

(130)

A dömpinggel, kárral, okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetések alapján az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni a Kínából származó aszpartám behozatalára. Az alacsonyabb vám szabályának megfelelően ebben az esetben az intézkedéseket e különbözetek közül az alacsonyabbik szintjén kellene bevezetni.

(131)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vámtételek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(132)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözték. Ezeket a vámtételeket (szemben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámokkal) kizárólag az érintett országból származó és az említett jogi személyek által előállított érintett termék behozatalára kell alkalmazni. Az e rendelet rendelkező részében külön nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Esetükben az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(133)

Ha a későbbiek folyamán valamely vállalat megváltoztatja a nevét, a vállalat kérheti ezen egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz (9) kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, a névváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítés kerül közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(134)

A dömpingellenes vámok megfelelő végrehajtása érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(135)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több exportáló gyártó és a Kínai Nemzetközi Kereskedelmi Kamara is érdeklődését fejezte ki az árra vonatkozó kötelezettségvállalásokra vagy közös kötelezettségvállalásra irányuló ajánlat benyújtása iránt. Az alaprendelet 8. cikkében meghatározott határidőn belül azonban csak egy vállalat nyújtott be kellően megalapozott kötelezettségvállalalásra irányuló ajánlatot. A javasolt minimális importár egy, a legfontosabb nyersanyag (L-fenil-alanin) költségének alakulását tükröző változó elemből és a fennmaradó költségeket tükröző állandó elemből áll.

(136)

A Bizottság felmérte az ajánlatot és számos termékspecifikus kockázatot azonosított.

(137)

Az aszpartámot az Unión belül és kívül, globális szerződések útján, jelentős mennyiségben felvásárló nagyvállalkozásoknak értékesítik. Az exportőrök ellentételezni tudnák az uniós árak növekedését, ha csökkentenék a harmadik országokba irányuló áraikat. Ennélfogva az ilyen ellentételezés megsemmisítené az intézkedések javító hatását. E kérdés különösen érvényes ebben az ügyben, mivel lehetetlen lenne (vagy legalábbis rendkívül bonyolult) a kártérítés megállapítása.

(138)

Ezenfelül az aszpartám nyersanyagára az ideiglenes rendelet (110) preambulumbekezdésében foglaltak szerint ingadozó. Az árra vonatkozó kötelezettségvállalások nem jelentenek hatékony jogorvoslatot az ingadozó előállítási költségekkel rendelkező termékek tekintetében. Csökkenő költségek esetén az exportőrök nem képesek reagálni a piaci erőkre. A Bizottság megerősíti ezt a fluktuációt, mint azt a legújabb kiviteli statisztika is mutatja, amelyben a kínai aszpartámárak folyamatosan csökkenő tendenciát mutatnak.

(139)

Végezetül mivel egy vállalat sem részesült piacgazdasági elbánásban, a Bizottság nem tudta teljes mértékben felmérni a beszámoló megbízhatóságát, amely többek között alapvető a kötelezettségvállalkozások alapját képező bizalmi kapcsolat kialakításához.

(140)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy a kötelezettségvállalásokra tett javaslatokat nem lehet elfogadni.

(141)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni.

(142)

Az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,

a)

nem exportálta az Unióba az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott terméket a vizsgálati időszak során (2014. április 1-jétől2015. március 31-ig);

b)

nem áll kapcsolatban a Kínai Népköztársaság azon exportőreivel vagy gyártóival, amelyekre az e rendelettel életbe léptetett intézkedések alkalmazandók, és

c)

az érintett terméket az Unióba ténylegesen csak a vizsgálati időszak után exportálta, vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy jelentős mennyiséget exportál az Unióba,