4.8.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 207/1

(1)

A 2012. decemberi dohai éghajlat-változási konferencián az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez fűzött Kiotói Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Kiotói Jegyzőkönyv) részes felei elfogadták az úgynevezett dohai módosítást, amely 2013. január 1-jei kezdő- és 2020. december 31-i zárónappal létrehozza a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti második kötelezettségvállalási időszakot (a továbbiakban: dohai módosítás). A dohai módosítás a Kiotói Jegyzőkönyv B. mellékletének módosításával további jogilag kötelező érvényű kibocsátásmérséklési kötelezettségeket határoz meg a második kötelezettségvállalási időszak vonatkozásában a szóban forgó mellékletben felsorolt részes felek számára, és módosítja, illetve részletesebben kifejti a második kötelezettségvállalási időszakban a részes felekre háruló kibocsátásmérséklési kötelezettségek teljesítését szabályozó rendelkezéseket.

(2)

Az Unió és tagállamai a dohai módosítást egy csomag részeként fogadták el, amely csomag egyik elemeként az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) részes felei megállapodtak, hogy 2015 végéig elfogadnak az Egyezmény alapján egy mindegyik részes félre alkalmazandó jegyzőkönyvet, más jogi aktust vagy jogilag kötelező érvényű más megállapodást, amely 2020-ban fog hatályba lépni és akkortól lesz alkalmazandó. Az e jogilag kötelező érvényű eszköz kidolgozására irányuló tárgyalások a fokozott fellépés Durbani Platformjával foglalkozó ad hoc munkacsoport keretében már folyamatban vannak.

(3)

A dohai módosítást a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek még el kell fogadniuk; a módosítás az azt elfogadó részes felekre nézve kilencven nappal azt követően lép hatályba, hogy az Egyezmény letéteményese a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek legalább háromnegyedétől megkapta az elfogadási okiratot. A dohai módosítás hatálybalépéséhez összesen 144 elfogadási okirat szükséges.

(4)

2012. március 9-i következtetéseiben a Tanács egyetértett abban, hogy az Unió és tagállamai tekintetében a második kötelezettségvállalási időszakra 20 %-os közös kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásra kell javaslatot tenni. A vállalás mértékének meghatározása az éghajlat- és energiapolitikai jogszabálycsomagban (2) a 2013-tól 2020-ig tartó időszakra engedélyezett üvegházhatásúgáz-kibocsátás teljes mennyisége alapján történt.

(5)

A Tanács e megközelítéssel összhangban megállapodott abban is, hogy az egyes tagállamok kibocsátáscsökkentési kötelezettségei nem haladhatják meg az uniós jogszabályokban rögzített ilyen irányú kötelezettségeiket, valamint hogy a kötelezettségvállalás mértékét a tagállamok Kiotói Jegyzőkönyv szerinti bázisévi kibocsátásainak összege alapján kell meghatározni. Ennek megfelelően az Unió és tagállamai a dohai éghajlat-változási konferencián olyan, mennyiségileg meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettséget vállaltak, amely a második kötelezettségvállalási időszakra a bázisévi kibocsátásaik összegének 80 %-ára korlátozza átlagos éves üvegházhatásúgáz-kibocsátásaikat. Ez a vállalás jelenik meg a dohai módosításban.

(6)

A Tanács 2012. március 9-i következtetéseinek megfelelően az Unió és tagállamai azt is felajánlották, hogy egy átfogó és globális, a 2012 utáni időszakra vonatkozó megállapodás részeként 2020-ra az 1990-es értékekhez képest 30 %-kal csökkentik kibocsátásukat, amennyiben más fejlett országok is kötelezettséget vállalnak kibocsátásaik hasonló mértékű csökkentésére, és a folyamathoz a fejlődő országok is hozzájárulnak a felelősségüknek és képességeiknek megfelelő mértékben. Ez a felajánlás ugyancsak megjelenik a dohai módosításban.

(7)

Az Unió és tagállamai által teljesítendő célszámokat a dohai módosítás egy lábjegyzet kíséretében tartalmazza, amely kimondja, hogy ezek a célszámok azon a feltevésen alapulnak, hogy azokat az Európai Unió és a tagállamok a Kiotói Jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően közösen fogják teljesíteni. Emellett a dohai módosítás elfogadásakor az Unió és tagállamai, valamint Horvátország és Izland együttes nyilatkozatot tett, amelyben kifejezték azon szándékukat, hogy második kötelezettségvállalási időszakbeli kötelezettségeiket együtt teljesítik. Ez a nyilatkozat a konferenciáról készült jelentésben jelenik meg, és a Tanács 2012. december 17-i következtetéseiben ismét szerepel.

(8)

Azzal, hogy az Unió és tagállamai úgy határoztak, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően kötelezettségeiket közösen teljesítik, ugyanezen cikk (6) bekezdése értelmében és a Kiotói Jegyzőkönyv 24. cikkének (2) bekezdésével összhangban közösen felelősek a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (1a) bekezdése szerinti mennyiségileg meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettségeik teljesítéséért. Következésképpen, és az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően, a tagállamok kötelesek mind egyedileg, mind közösen megtenni mindazokat a megfelelő intézkedéseket, legyenek azok általános vagy különös jellegűek, amelyek biztosítják az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítését és elősegítik e kötelezettségvállalás teljesítését, továbbá tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely a vállalások teljesítését veszélyeztetheti.

(9)

Ugyanebben a nyilatkozatban az Unió és tagállamai, valamint Horvátország és Izland – a Kiotói Jegyzőkönyv 4. cikkének (1) bekezdésével összhangban, amely lehetővé teszi a Felek számára a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikke alapján fennálló kötelezettségeik közös teljesítését – azt is kinyilvánították, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (7b) bekezdését az Unió és tagállamai, valamint Horvátország és Izland által a közös teljesítésről szóló megállapodás szerinti közös kibocsátható mennyiségre kell alkalmazni, nem pedig egyedileg a tagállamokra, Horvátországra vagy Izlandra. 2009. december 15-én tartott ülésén a Tanács üdvözölte Izland arra irányuló kérését, hogy a második kötelezettségvállalási időszakban rá háruló kötelezettségeket az Unióval és tagállamaival közösen teljesíthesse, és felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő ajánlást egy olyan, Izlanddal megkötendő megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozóan, amely összhangban áll az Unió éghajlat- és energiapolitikai jogszabálycsomagjában lefektetett elvekkel és kritériumokkal. Az Izlandnak az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyvének második kötelezettségvállalási időszakában az Európai Unióra, annak tagállamaira és Izlandra háruló kötelezettségek közös teljesítésében való részvételéről szóló, egyrészről az Európai Unió, annak tagállamai másrészről Izland közötti megállapodás (3) (a továbbiakban: az Izlanddal létrejött megállapodás) rögzíti az említett részvétel feltételeit.

(10)

A Kiotói Jegyzőkönyv 4. cikkének értelmében azok a részes felek, amelyek a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikke szerinti kötelezettségeiknek közösen kívánnak eleget tenni, kötelesek a vonatkozó közös teljesítésről szóló megállapodásukban meghatározni minden érintett részes fél kibocsátási szintjét. A Kiotói Jegyzőkönyv értelmében a közös teljesítésről szóló megállapodásokban részt vevő felek kötelesek a megerősítő vagy jóváhagyó okiratuk letétbe helyezésekor értesíteni az Egyezmény titkárságát a megállapodásban foglalt feltételekről.

(11)

Az Egyezmény és a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében a tagállamok elsődleges felelősséggel tartoznak a saját kibocsátásaikért. A második kötelezettségvállalási időszak során az elszámolás és a megfelelés megkönnyítése érdekében a tagállamok úgy határoztak, hogy az Unió által kibocsátható mennyiség meghatározása révén az Uniót bízzák meg a rájuk eső kibocsátható mennyiségi egységek egy részével való gazdálkodással.

(12)

A hatályos uniós jogszabályoknak megfelelően az Unióhoz rendelt kibocsátási szint azokat az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat tartalmazza, amelyek mind a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (4), mind pedig a Kiotói Jegyzőkönyv A. mellékletének a hatálya alá tartoznak.

(13)

A tagállamok és Izland kibocsátási szintje az üvegházhatást okozó gázoknak a területükön található mindazon forrásokból származó kibocsátásait és mindazon nyelőknek betudható eltávolításait tartalmazza, amelyekre a 2003/87/EK irányelv hatálya nem terjed ki, de a Kiotói Jegyzőkönyv hatálya igen. Ide tartozik a tagállamok és Izland által elszámolt, minden olyan forrásból származó kibocsátás és a minden olyan nyelőnek betudható eltávolítás, amely emberi tevékenységhez köthető földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból (LULUCF) ered, és amelyre a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikke (3) és (4) bekezdésének hatálya kiterjed, továbbá a nitrogén-trifluorid-kibocsátás (NF3).

(14)

A tagállamokban a földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból (LULUCF) származó nettó kibocsátások és a nettó NF3-kibocsátások vagy az érintett tagállam által más ágazatokban megvalósított olyan túlteljesítésen keresztül kompenzálhatók, amely nem tartozik az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá, vagy pedig a Kiotói Jegyzőkönyv rugalmassági mechanizmusain keresztül. A tagállamok a LULUCF-ból származó kibocsátások és az NF3-kibocsátások fedezésére felhasználhatnak az első kötelezettségvállalási időszakból átvitt és az előző kötelezettségvállalási időszakból megmaradt tartalékban (PPSR) tartott többletkibocsátási jogokat, olyan mértékben, amennyivel kibocsátásaik meghaladják kibocsátható mennyiségi egységeik összegét. Amennyiben valamely tagállamnak a LULUCF-ból származó jelentős mennyiségű váratlan nettó kibocsátással és jelentős mennyiségű váratlan nettó NF3-kibocsátással kell szembenéznie annak ellenére, hogy határozott politikákat hajt végre ezek korlátozására, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy milyen további lehetőségekkel segítheti az érintett tagállamokat.

(15)

A Tanács 2012. március 9-i következtetéseivel, valamint az Unió és tagállamai által tett azon felajánlással összhangban, hogy a második kötelezettségvállalási időszakra 80 %-os kibocsátáscsökkentési célt vállalnak, a tagállamok kibocsátási szintjeit úgy kell megállapítani, hogy azok megegyezzenek a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (5) a 2013-tól 2020-ig tartó időszakra meghatározott éves kibocsátási jogosultságok összegével. Ezen összeget, amelynek meghatározása az Éghajlat-változási Kormányközi Testület negyedik értékelő jelentésében található globális felmelegedésipotenciál-értékek alapján történt, eredetileg a 2013/162/EU bizottsági végrehajtási határozat (6) II. melléklete tartalmazta, a 2013/634/EU bizottsági határozat (7) pedig kiigazította. Izland kibocsátási szintjének megállapítása az Izlanddal létrejött megállapodásban történt.

(16)

A (11) preambulumbekezdéssel összhangban a második kötelezettségvállalási időszak végén az Unió kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékében rendelkezésre álló kibocsátható mennyiségi egységeket – azt követően, hogy az Unió teljesítette az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségét, továbbá az említett rendelet (8) 10. cikke (7) bekezdésének sérelme nélkül – vissza kell vezetni a tagállamok kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeibe. A visszavezetett kibocsátható mennyiségi egységek elosztására a dohai módosítás megerősítésével kapcsolatos különös körülmények okán kerül sor és ez az elosztás nem érinti az erőfeszítések tagállamok közötti, más összefüggésben – nemzetközi vagy uniós szinten – történő elosztását, valamint nem alkalmazandó az ilyen egyéb elosztásokra.

(17)

Az 525/2013/EU rendelet értelmében a tagállamok kötelesek jelentést tenni a létesítmények és az üzemeltetők által a 2003/87/EK irányelv alapján bejelentett hitelesített kibocsátások tényleges vagy becsült eloszlásáról az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékében szereplő forráskategóriák között, valamint, amennyiben lehetséges, e hitelesített kibocsátásoknak a bejelentett összes üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz viszonyított arányáról az egyes forráskategóriákban. Ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy külön tegyenek jelentést a saját kibocsátási szintjükbe beletartozó kibocsátásokról. Az Unió jelentésének az Unió kibocsátható mennyiségével foglalkozó részében meg kell jelölni, hogy az Unió kibocsátható mennyiségén belül melyik tagállamban mennyi volt a kibocsátás.

(18)

A részes feleknek egyben a Kiotói Jegyzőkönyvben részes felek találkozójaként szolgáló konferenciája úgy határozott, hogy minden olyan részes félnek, amely a második kötelezettségvállalási időszakban rendelkezik kötelezettséggel, 2015. április 15-ig jelentést kell benyújtania az Egyezmény titkárságához a kibocsátható mennyisége kiszámításának megkönnyítése érdekében. Az Unió kibocsátható mennyiségének kiszámítását megkönnyíteni hivatott jelentést a Bizottságnak kell elkészítenie, csakúgy, mint az Unió és tagállamai, valamint Izland közös kibocsátható mennyiségének kiszámítását megkönnyíteni hivatott jelentést is. A Bizottságnak, a tagállamoknak és Izlandnak 2015. április 15-ig be kell nyújtaniuk saját jelentésüket, amely a kibocsátható mennyiségeiket az e határozat I. mellékletében megállapított kibocsátási szintekkel megegyező értékekben határozza majd meg.

(19)

Annak hangsúlyozása érdekében, hogy az Unió és tagállamai elkötelezettek a dohai módosítás időben történő hatálybalépése mellett, az Uniónak és tagállamainak, valamint Izlandnak törekedniük kell arra, hogy a dohai módosítást legkésőbb 2015 harmadik negyedévében megerősítsék.

(20)

A dohai módosítást az Unió nevében jóvá kell hagyni,

a)

az uniós többlet egyhatod részét – a tonnában mért túlteljesítésük arányában – azon tagállamok között kell elosztani, amelyek összesített átlagos éves kibocsátásukat a Kiotói Jegyzőkönyvben foglalt bázisévi vagy bázisidőszaki kibocsátásuk több mint 20 %-ával csökkentették a második kötelezettségvállalási időszak végéig;

b)

az uniós többlet egyharmadát – a tonnában mért túlteljesítésük arányában – azon tagállamok között kell elosztani, amelyek az a) pont szerinti átruházás kedvezményezettjei és ahol az egy főre jutó GDP (2013. évi GDP euróban, piaci árakon) nem éri el az uniós átlag 60 %-át;

c)

az uniós többlet egyharmad részét valamennyi tagállam között, az e határozat I. mellékletében szereplő 1. táblázatban rögzített összesített kibocsátási szintjeik arányában kell elosztani.

d)

az uniós többlet egyhatodát pedig azon tagállamok között kell – az e határozat I. mellékletében szereplő 1. táblázatban rögzített összesített kibocsátási szintjeik arányában – elosztani, ahol az egy főre jutó GDP (2013. évi GDP euróban, piaci árakon) nem éri el az uniós átlag 90 %-át.