22.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 356/22

(1)

A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogad el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)

A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (1) előírja, hogy a vizekhez és erőforrásokhoz való hozzájutást és a halászati tevékenységek fenntartható végzését szabályozó intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények és különösen a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által összeállított jelentések figyelembevételével, valamint a regionális tanácsadó testületektől kapott javaslatok tükrében kell meghatározni.

(3)

A Tanács feladata, hogy halászati tevékenységenként vagy tevékenységcsoportonként intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan, beleértve – adott esetben – bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket is. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az valamennyi tagállamnak viszonylagos stabilitást biztosítson minden állomány halászata, illetve minden halászati tevékenység végzése tekintetében, továbbá kellően figyelembe vegye a közös halászati politikának a 2371/2002/EK rendeletben meghatározott célkitűzéseit.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell megállapítani, biztosítva eközben a halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot, továbbá figyelemmel az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményekre, különös tekintettel a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottság és az érintett regionális tanácsadó testületek ülésein elhangzottakra.

(5)

A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközileg elfogadott elvekkel – ilyenek például a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás (2) és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó 2008. évi nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatásokban részletesen meghatározott gazdálkodási elvek –, amelyek szerint a szabályozó hatóságoknak különösen óvatosan kell eljárniuk olyan esetekben, amikor a rendelkezésre álló információ bizonytalan, nem megbízható vagy pontatlan. A megfelelő tudományos információk hiányára mindenestre nem lehet hivatkozni a védelmi és gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként.

(6)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a HTMGB által kibocsátott legutóbbi szakvélemények kiemelik, hogy a mélytengeri állományok többségének halászata nem fenntartható, valamint hogy a szóban forgó állományok fenntarthatóságának biztosítása érdekében a rájuk vonatkozó halászati lehetőségeket mindaddig csökkenteni kell, amíg az állományok méretének alakulása nem mutat pozitív tendenciát. Az ICES ezenkívül azt is javasolta, hogy az atlanti tükörhal célzott halászatát valamennyi területen be kell tiltani, továbbá a kék menyhal és a nagyszemű vörösdurbincs bizonyos állományainak halászata sem engedélyezhető.

(7)

A mélytengeri cápák vonatkozásában a kereskedelmi szempontból legértékesebb fajok állományai kimerítettnek tekinthetők, ezért célzott halászatuk nem engedélyezhető.

(8)

A mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2347/2002/EK tanácsi rendelet (3) 2. cikkének a) pontjában meghatározott mélytengeri fajokra vonatkozó halászati lehetőségekről kétévente döntenek, kivéve az aranylazac állományait és a kék menyhal fő halászatát, melyek esetében a halászati lehetőségek a Norvégiával folytatott éves tárgyalások eredményeitől függnek. Az utóbbiakra vonatkozó halászati lehetőségeket halászati lehetőségek meghatározásáról szóló, másik vonatkozó rendeletben kell meghatározni.

(9)

A kék menyhalra vonatkozóan az Unió által autonóm módon meghatározott teljes kifogható mennyiségeket az egyszerűsítés érdekében célszerű ugyanezen jogi eszközben szabályozni. Következésképpen a kék menyhalra a II, III és IV övezet nemzetközi vizein vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket az ugyanerre a fajra a XII övezet nemzetközi vizein vonatkozó teljes kifogható mennyiségekkel együtt fel kell venni a nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá nem tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára rendelkezésre álló halászati lehetőségek meghatározásáról szóló rendeletbe.

(10)

A teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről szóló, 1996. május 6-i 847/96/EK tanácsi rendelettel (4) összhangban az abban említett intézkedések alá tartozó halállományokat meg kell határozni. Elővigyázatossági teljes kifogható mennyiség vonatkozik azokra az állományokra, amelyek esetében nem áll rendelkezésre a halászati lehetőségek tudományosan megalapozott értékelése arra az évre vonatkozóan, amelyre a teljes kifogható mennyiségeket meghatározzák; más esetekben az analitikai teljes kifogható mennyiséget kell alkalmazni. Figyelemmel az ICES és a HTMGB mélytengeri állományokra vonatkozó szakvéleményére, azon mélytengeri állományokat, amelyek esetében nem áll rendelkezésre a vonatkozó halászati lehetőségek tudományosan megalapozott értékelése, e rendelet keretében elővigyázatossági TAC hatálya alá kell vonni.

(11)

A tudományos szakvélemények fényében a gránátoshal bizonyos állományainak biológiai eloszlása nem feltétlenül felel meg az e rendelet szerinti TAC-területeknek. A szóban forgó állományok fenntartható kiaknázását elősegítendő, helyénvaló fokozott rugalmasságot lehetővé tenni egyrészt az Vb, VI és VII TAC-terület, másrészt pedig a VIII, IX, X, XII és XIV TAC-terület között.

(12)

A halászati tevékenység megszakadásának elkerülése és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2013. január 1-jétől kell alkalmazni. A sürgősségre tekintettel ennek a rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie,

a)

a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (5) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)

az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (7) 37. cikke, illetve az 1006/2008/EK tanácsi rendelet (8) 10. cikkének (4) bekezdése szerinti levonások és újraelosztások;

c)

a 847/96/EK rendelet 3. cikke szerint engedélyezett további kirakodások;

d)

a 847/96/EK rendelet 4. cikkének megfelelően visszatartott mennyiségek;

e)

az 1224/2009/EK rendelet 105., 106. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások.