EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32011H0856

2011/856/EU: A Bizottság ajánlása ( 2011. december 15. ) az öröklés kettős adóztatatása tekintetében nyújtott adókedvezményről

HL L 336., 2011.12.20, p. 81–84 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

Legal status of the document In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/reco/2011/856/oj

20.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/81


A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA

(2011. december 15.)

az öröklés kettős adóztatatása tekintetében nyújtott adókedvezményről

(2011/856/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 292. cikkére,

mivel:

(1)

A tagállamok többsége vet ki adókat a személyek elhalálozásához kapcsolódóan, konkrétan öröklési adókat és hagyatéki adókat, míg más tagállamok az öröklést és a hagyatékot más adónemek alatt, például jövedelemként adóztatják. A továbbiakban a személyek elhalálozásához kapcsolódó összes adófajta öröklési adóként szerepel.

(2)

Az öröklési adókat alkalmazó tagállamok többsége megadóztatja az élő személyek közötti ajándékozást is.

(3)

A tagállamok különböző „kapcsolati” tényezők alapján adóztathatják az öröklést. Az adóztatás történhet olyan személyes kapcsolat alapján, mint az elhunyt tartózkodási helye, lakóhelye, állampolgársága vagy az örökös tartózkodási helye, lakóhelye, állampolgársága vagy mindkettőé. A tagállamok egy része ezen tényezők közül többet is alkalmaz, vagy olyan visszaélés elleni intézkedéseket alkalmaz, amelyek az adóügyi illetőség megállapításához a lakóhely vagy a tartózkodási hely fogalmának tágabb értelmezését teszik szükségessé.

(4)

A személyes kapcsolat alapján történő adóztatás mellett a tagállamok az öröklési adót kivethetik a joghatóságuk alatt álló területen található vagyontárgyakra is. Ezen az alapon akkor is ki lehet vetni az adót, ha sem az elhunytnak, sem az örökösnek nincs személyes kapcsolata a fellelhetőség szerinti országgal.

(5)

Élete folyamán egyre több uniós polgár költözik egyik uniós országból egy másikba, hogy ott éljen, tanulmányokat folytasson, munkát végezzen vagy nyugdíjas éveit töltse, és közben hazájuktól eltérő országokban lévő ingatlanokat vásárolnak és ott található vagyontárgyakba fektetnek.

(6)

Amennyiben ezek az esetek az érintett személy elhalálozása folytán több országot érintő örökléshez vezetnek, előfordulhat, hogy több tagállamnak is joga van az öröklési adót kivetnie a szóban forgó hagyaték után.

(7)

A tagállamok néhány bilaterális egyezményt kötöttek az öröklés kettős vagy többszörös adóztatásának elkerülése érdekében.

(8)

A tagállamok többsége egyoldalúan, nemzeti szinten elfogadott jogszabályokon vagy igazgatási eszközökön keresztül biztosít kedvezményeket a külföldi öröklési adók tekintetében.

(9)

A külföldi öröklési adók tekintetében adott kedvezmények nemzeti rendszereinek ugyanakkor megvannak a maguk korlátai. Korlátozott lehet például a hatályuk a lefedett adók és személyek körét tekintve. Előfordulhat, hogy a tagállamok által működtetett rendszerek nem teszik lehetővé adókedvezmények érvényesítését az adott hagyaték után korábban már befizetett ajándékozási adó, vagy az országos szint helyett helyi vagy regionális szinten kivetett adók, vagy a halálesemény kapcsán más országok által kivetett összes adó után. Előfordulhat, hogy csak bizonyos külföldi vagyontárgyak után megfizetett külföldi adók tekintetében biztosítanak kedvezményeket. Adott esetben nem nyújtanak kedvezményeket az örökös vagy az elhunyt hazájától eltérő országban lévő vagyontárgyra kivetett külföldi adó tekintetében. A tagállamok által működtetett rendszerek kizárhatják a kedvezményt biztosító tagállam területén található vagyontárgyak külföldi adóztatását. A tagállami rendszerek azért is elégtelennek bizonyulhatnak, mert nem veszik figyelembe a tagállamok öröklési adóra vonatkozó szabályai közötti eltéréseket, különösen abban a tekintetben, hogy mi számít helyi vagyontárgynak a külföldi vagyontárgyakhoz képest, továbbá a vagyontárgyak átruházásának időpontja és az adó megfizetésének esedékessége vonatkozásában. Végezetül az adókedvezmény az illetékes hatóság döntésétől függhet, és így nem feltétlenül garantálható.

(10)

Az öröklés többszörös adóztatását kezelő megfelelő módszerek hiánya azt eredményezheti, hogy adóztatás mértéke összességében érzékelhetően magasabb lesz, mint azokban az esetekben, amikor kizárólag csak egy tagállam érintett.

(11)

Ez akadályozhatja az uniós állampolgárokat abban, hogy teljeskörűen élvezhessék az EU határain belüli szabad mozgás és letelepedés nyújtotta előnyöket. A tulajdonos elhalálozása esetén nehézségek merülhetnek fel a kisvállalkozások átruházásánál is.

(12)

Miközben az öröklési adókból befolyó bevételek viszonylag kis részét adják a tagállamok összes adóbevételének, és a nemzetközi esetek önmagukban még sokkal kisebb részt tesznek ki, az öröklés kettős adóztatásának súlyos következményei lehetnek az érintett egyénekre nézve.

(13)

Az öröklés kettős adóztatása jelenleg nincs átfogóan kezelve sem a tagállami rendszerek, sem a kétoldalú megállapodások, sem az uniós jog keretében. A belső piac zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében a nemzetközi öröklési esetekben felmerülő kettős adóztatás elkerüléséhez egy átfogóbb rendszer megalkotását kell ösztönözni.

(14)

Sorrendet kell felállítani az adóztatási jogok, vagy – éppen ellenkezőleg – a kedvezmények között azokban az esetekben, ahol kettő vagy több tagállam vet ki öröklési adót ugyanazon örökség után.

(15)

Általános szabályként, és összhangban a nemzetközileg leginkább elfogadott gyakorlattal, elsődlegesen azon tagállamé kell, hogy legyen az öröklési adó kivetésének joga, ahol az ingatlan vagy az állandó telephely vállalkozási vagyona található, hiszen ezen államnak van a legszorosabb kapcsolata az adott vagyontárggyal.

(16)

Mivel az állandó telephely vállalkozási vagyonának kivételével az ingóvagyon könnyen mozdítható, annak a tagállamnak a vagyontárgyhoz fűződő kapcsolata, amelyikben a vagyontárgy az elhalálozás időpontjában fellelhető, általában lényegesen kevésbé szoros, mint azok a személyes kapcsolatok, amelyek az elhunyt vagy az örökös és egy másik tagállam között fennállnak. Annak a tagállamnak tehát, ahol az ilyen ingóvagyon fellelhető, mentesítenie kell a vagyontárgyat az öröklési adó alól, ha ilyen adót az a tagállam is kivet, amelyikkel az elhunytnak és/vagy az örökösnek személyes kapcsolata áll fenn.

(17)

Az örökséget az elhunyt sok esetben egész élete folyamán halmozta fel. Amennyiben az elhunytat és az örököst eltérő tagállamokhoz fűzik személyes kapcsolatok, valószínűbb, hogy az öröklés által érintett vagyontárgyak abban a tagállamban fellelhetők, amelyhez az elhunytat kötötték a személyes kapcsolatok. Az öröklésnek a tagállam területéhez való személyes kötődés alapján történő adóztatásakor a tagállamok többsége az elhunyt kötődéseire és nem az örökösére hivatkozik, jóllehet számos közülük akkor is adóztat, vagy csak akkor adóztat, ha az örökösnek van személyes kötődése az adott tagállamhoz. Az elhunyt személyes kötődésének fenti jellege és jelentősége miatt, továbbá gyakorlati megfontolásokból kifolyólag, az elhunytnak és az örökösnek különböző tagállamokkal fennálló személyes kötődése miatt felmerülő kettős adóztatás esetében annak a tagállamnak kell kedvezményt biztosítania, amelyikkel az örökösnek áll fenn személyes kapcsolata.

(18)

A több tagállammal fennálló személyes kötődésből fakadó ütközéseknél a legszorosabb kötődést közös megegyezésre épülő, a kérdést véglegesen eldöntő szabályok alapján határozható meg.

(19)

Mivel az öröklési adó alkalmazásának időzítése az egyes érintett tagállamokban eltérhet, és a nemzetközi elemeket tartalmazó esetek rendezése a több jog- és/vagy adórendszer alapján bonyolított eljárás miatt lényegesen hosszabb időbe telhet, mint a hazai öröklési adó alá tartozó eseteknél, a tagállamoknak ésszerű időkeretet kell biztosítaniuk az adókedvezmények iránti kérelmek rendezésére.

(20)

Ez az ajánlás a többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető jogok érvényesülését segíti elő. Ilyen jog például a tulajdonhoz való jog (17. cikk), amely külön garantálja a jogszerűen szerzett tulajdon örökül hagyásának jogát, vagy a vállalkozás szabadsága (16. cikk), illetve az uniós polgároknak a tagállamok területén való szabad mozgáshoz való joga (45. cikk),

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:

1.   Tárgy

1.1.   Ez az ajánlás meghatározza, hogy a tagállamok milyen intézkedéseket alkalmazhatnak, vagy miként javíthatják a hatályos intézkedéseiket az öröklési adónak két vagy több tagállam általi kivetéséből fakadó kettős vagy többszörös adóztatás (a továbbiakban: kettős adóztatás) alóli mentesítés érdekében.

1.2.   Az ajánlás analóg módon az ajándékozási adókra is vonatkozik azokban az esetekben, amikor az ajándékozást ugyanolyan vagy hasonló szabályok alapján adóztatják, mint az öröklést.

2.   Fogalommeghatározások

Ezen ajánlás alkalmazásában:

a)

„öröklési adónak” minősül a személyek elhalálozása kapcsán tagállami, föderális, regionális vagy helyi szinten kivetett minden adó, függetlenül az adó elnevezésétől, az adókivetés módjától és az adóalanytól. Ide tartozik különösen a hagyatéki adó, az öröklési adó, az átruházási adó, a vagyonátruházási illeték, a bélyegilleték, a jövedelemadó és a tőkenyereség-adó;

b)

„adókedvezmény” alatt olyan jogszabályi és/vagy általános igazgatási utasításban vagy útmutatóban rögzített rendelkezést kell érteni, ami alapján egy tagállam egy másik tagállamban megfizetett öröklési adó alapján kedvezményt nyújt oly módon, hogy a külföldi adót leírja az adott tagállamban kivetett adóból, vagy a megfizetett külföldi adót elismerve a hagyatékot vagy annak egy részét mentesíti az adott tagállam szerinti adóztatás alól, vagy más megközelítés alapján nem vet ki öröklési adót;

c)

„vagyontárgynak” minősül minden olyan ingó és/vagy ingatlan vagyon és/vagy jog, amelyre öröklési adót vetnek ki;

d)

„személyes kapcsolat” alatt az elhunytnak vagy az örökösnek egy adott tagállamhoz fűződő kapcsolatát kell érteni, amelynek alapja lehet a lakóhely, a tartózkodási hely, az állandó lakcím, az elemi érdekközpont, a szokásos lakóhely vagy a tényleges ügyvezetési központ.

Az a) pont alkalmazásában az ugyanazon vagyontárgy után korábban megfizetett ajándékozási adót öröklési adónak kell tekinteni az adókedvezmény nyújtásakor.

Az „állandó telephely”, „ingatlan”, „ingóság”, „lakos”, „lakóhely/lakóhellyel rendelkező”, „állampolgárság”, „szokásos lakóhely” és „állandó lakhely” fogalmak jelentése az azokat alkalmazó tagállam hazai jogrendszere szerinti jelentéssel bírnak.

3.   Általános célkitűzés

Az ajánlott intézkedések célja a kettős adóztatás eseteinek kezelése abból a célból, hogy egy adott öröklés után fizetendő teljes adó ne legyen magasabb, mint az az adómérték, amelyet akkor kellene alkalmazni, ha az érintett tagállamok közül csak a legmagasabb adómértéket alkalmazó tagállam rendelkezne adóügyi illetékességgel a hagyaték minden részére vonatkozóan.

4.   Adókedvezmény nyújtása

Az öröklési adó alkalmazásakor a tagállamoknak a 4.1–4.4. pontokkal összhangban kell adókedvezményt nyújtaniuk.

4.1.   Ingatlan és állandó telephely ingóságai vonatkozásában nyújtott adókedvezmény

Öröklési adó alkalmazásakor egy tagállam egy másik tagállam által kivetett öröklési adó vonatkozásban az alábbi vagyontárgyakra nyújthat adókedvezményt:

a)

a másik tagállamban található ingatlan;

b)

a másik tagállamban található állandó telephely vállalkozási vagyonát képező ingóság.

4.2.   Egyéb ingóságok vonatkozásában nyújtható adókedvezmények

A 4.1. bekezdés b) pontjában említett vállalkozói vagyonon kívüli ingóságok vonatkozásában az olyan tagállam, amelyhez sem az elhunytnak, sem az örökösnek nem fűződik személyes kapcsolata, nem vethet ki öröklési adót, feltéve, hogy egy másik tagállam az elhunytnak és/vagy az örökösnek az adott tagállamhoz fűződő személyes kapcsolata alapján megállapít ilyen adót.

4.3.   Adókedvezmény nyújtása azokban az esetekben, amikor az elhunytat és az örököst más-más tagállamhoz fűzi személyes kapcsolat

A 4.1. bekezdésre is figyelemmel, azokban az esetekben, amikor több tagállam is kivethet adót egy hagyaték után abból kifolyólag, hogy az elhunytat személyes kapcsolatok fűzték az egyik tagállamhoz, az örököst pedig egy másikhoz, ez utóbbi tagállamnak adókedvezményt kell nyújtania azon adó alapján, amelyet abban a tagállamban fizettek meg a hagyaték után, amelyhez az elhunytat fűzték személyes kapcsolatok.

4.4.   Adókedvezmény nyújtása azokban az esetekben, amikor valamely személyt több tagállamhoz fűznek személyes kapcsolatok

Amennyiben a különböző tagállamok rendelkezései alapján egy személyről megállapítható, hogy egynél több adót kivető tagállamhoz fűzik személyes kapcsolatok, akkor az érintett tagállamok illetékes hatóságainak közös megegyezés alapján, a 6. pontban meghatározott eljárással összhangban vagy más módon el kell dönteniük, hogy melyik tagállam nyújtson adókedvezményt, ha az öröklési adót az a tagállam veti ki, amelyhez az adott személyt szorosabb személyes kapcsolatok fűzik.

4.4.1.

Egy személy szorosabb személyes kapcsolata az alábbiak alapján állapítható meg:

a)

úgy tekinthető, hogy szorosabb személyes kapcsolata van azzal a tagállammal, ahol állandó lakóhellyel rendelkezik;

b)

ha az a) pontban említett tagállam nem vet ki adót, vagy ha az adott személy egynél több tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy tekinthető, hogy szorosabb személyes kapcsolat fűzi ahhoz a tagállamhoz, amellyel a személyes és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (elemi érdekközpont);

c)

ha a b) pontban említett tagállam nem vet ki adót, vagy ha nem állapítható meg, hogy az adott személy elemi érdekközpontja melyik tagállamban van, vagy ha egyetlen tagállamban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy tekinthető, hogy szorosabb személyes kapcsolat fűzi ahhoz a tagállamhoz, amelyben szokásos lakóhellyel rendelkezik;

d)

ha a c) pontban említett tagállam nem vet ki adót, vagy ha az adott személy egynél több tagállamban rendelkezik szokásos lakóhellyel, vagy egyetlen tagállamban sem rendelkezik szokásos lakóhellyel, úgy tekinthető, hogy szorosabb személyes kapcsolat fűzi ahhoz a tagállamhoz, amelyiknek állampolgára.

4.4.2.

Természetes személytől eltérő jogalany, például egy jótékonysági szervezet esetében, úgy tekinthető, hogy azt szorosabb személyes kapcsolat fűzi ahhoz a tagállamhoz, amelyben a tényleges ügyvezetés zajlik.

5.   Az adókedvezmény alkalmazásának időzítése

A tagállamok ésszerű ideig, például az általuk kivetett öröklési adó befizetési határidejének lejártától számított tíz évig biztosítják az adókedvezmény igénybevételének lehetőségét.

6.   Közös megegyezésen alapuló eljárás

Amennyiben a 3. pontban meghatározott általános célkitűzés eléréséhez szükséges, a tagállamok közös megegyezésen alapuló eljárást működtetnek a kettős adóztatással összefüggő esetleges viták rendezésére, ideértve az ingó, illetve az ingatlan vagyon vagy a vagyontárgyak helyének eltérő definíciójából fakadó vitákat, továbbá az adott esetben adókedvezményt nyújtó tagállam eldöntésével kapcsolatban felmerülő vitákat is.

7.   Nyomon követés

7.1.   A kettős adóztatás által érintett adófizetők segítése érdekében a tagállamok folytatják az adóhatóságok közötti együttműködés javítását szolgáló lehetőségek feltárását, amely kiterjed a helyi vagy regionális szintű együttműködésre is.

7.2.   A tagállamoknak koordinált álláspontot kell képviselniük az öröklési adóról a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) keretében folyó tárgyalásokon.

7.3.   A Bizottság a tagállamokkal nyomon fogja követni az ajánlást, és három évvel az ajánlás elfogadását követően jelentést fog közzétenni a határon átnyúló vonatkozású öröklési adó tekintetében az Unióban alkalmazott adókedvezmények állásáról.

8.   Címzettek

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2011. december 15-én.

a Bizottság részéről

Algirdas ŠEMETA

a Bizottság tagja


Top