13.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 319/8

(1)

A fiatal önkéntesek mobilitása szerves része a személyek szabad mozgásának, amelyet a Szerződés 18. cikke védelemben részesít.

(2)

A Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően a Közösség intézkedéseket hozhat annak érdekében, hogy az önkéntes tevékenységek szervezői közötti együttműködés révén előmozdítsa a fiatal önkéntesek mobilitását. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az ajánlás nem lépi túl a e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(3)

A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (1) és a kapcsolódó rendelkezések csak azokra az önkéntesekre terjednek ki, akik a szociális biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében a biztosítottak körébe tartoznak, aminek az a következménye, hogy a szociális biztonsággal kapcsolatos kérdések olykor visszatartó erőként hatnak a másik országban vállalt önkéntes munkával szemben.

(4)

A tanulók, szakképzésben részt vevők, önkéntesek, tanárok és oktatók Közösségen belüli mobilitásáról szóló, 2001. július 10-i 2001/613/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás (2) felkéri a tagállamokat, hogy a közösségi joggal összhangban és a nemzeti jog keretében hozzák meg az általuk megfelelőnek ítélt intézkedéseket, hogy az önkénteseket és családtagjaikat ne érje hátrányos megkülönböztetés a vonatkozó szociális biztonsági kérdések tekintetében, mint az egészségügyi ellátási és a szociális jóléti politikák, amely gátolhatja a mobilitásukat.

(5)

A 2001/613/EK ajánlás, és „A Közösségen belüli, oktatási és képzési célú transznacionális mobilitásról: az európai mobilitásminőségi charta” című, 2006. december 18-i 2006/961/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás (3) kifejezetten megemlíti az önkénteseket.

(6)

A harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13-i 2004/114/EK tanácsi irányelv (4) rendelkezik különleges tartózkodási engedély kiadásának lehetőségéről olyan harmadik országbeli állampolgárok számára, akik önkéntes munka céljából kérelmezik a valamely tagállam területére való belépést.

(7)

A fiatalok önkéntes tevékenységeire vonatkozó közös célkitűzésekről szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2004. november 15-én elfogadott állásfoglalás, valamint a fiatalok önkéntes tevékenységeire vonatkozó közös célkitűzések végrehajtásáról szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2007. november 16-án elfogadott állásfoglalás (5) közös célkitűzéseket határozott meg a fiatalok önkéntes tevékenységét illetően, és az állásfoglalások hatékonyabb végrehajtása érdekében javaslatot tett a bevált gyakorlatok cseréjére és az egymástól tanulásra, továbbá felkérte a tagállamokat, hogy gondolják át, melyek lennének a megfelelő gyakorlati eszközök az előrehaladás mérésére. Az utóbbi állásfoglalás arra is felkérte a Bizottságot, hogy tegyen további javaslatokat a fiatalok önkéntes tevékenységének támogatására és elismerésére.

(8)

Az Európai Parlament 2008. áprilisában elfogadta az önkéntességnek a gazdasági és társadalmi kohézióban betöltött szerepéről szóló jelentést, amely arra ösztönözte a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy ismerjék fel az önkéntesség értékét a társadalmi és gazdasági kohézió előmozdítása terén, és a határokon átnyúló önkéntes projektek támogatását javasolta,

1.

ezen ajánlás alkalmazásában a határokon átnyúló önkéntes tevékenység a valamennyi fiatal számára nyitott, saját szabad akaratból vállalt, hosszabb időszakra szóló, egyértelmű keretek között javadalmazás nélkül vagy jelképes fizetésért és/vagy a költségek fedezése mellett a köz érdekében, a fiatal tartózkodási országától eltérő országban végzett tevékenység. Az önkéntes tevékenységek nem korlátozhatják a potenciális vagy létező fizetett munkavégzést, és nem helyettesíthetik azt;

2.

az önkéntes tevékenységek gazdag, nem formális oktatási és informális tanulási keretek között szerzett tapasztalatot jelentenek, amely erősíti a fiatalok szakmai készségeit és alkalmasságát, hozzájárul foglalkoztathatóságukhoz, szolidaritásérzékükhöz, fejleszti szociális készségeiket és megkönnyíti társadalmi beilleszkedésüket, továbbá fokozza az aktív polgári szerepvállalást;

3.

Európában a civil társadalom és a hatóságok által szervezett önkéntes tevékenységek széles palettája létezik. E tevékenységeket meg kell őrizni, tovább kell fejleszteni és az ilyen tevékenységek szervezői közötti együttműködést meg kell könnyíteni;

4.

a határokon átnyúló európai mobilitás az oktatás, a foglalkoztatás, a regionális és társadalmi kohézió fontos eszköze lehet, és segítheti a kölcsönös megértés javítását és az aktív társadalmi részvételt. Ez különösen igaz a fiatalokra egy, az alkalmazkodóképességet és a rugalmasságot egyre inkább értékelő munkaerőpiacon;

5.

a fiatal önkénteseket befogadó helyi közösségek nagymértékben hasznát látják a fiatalok tevékenységeinek, amelyek a legkülönbözőbb területeket érinthetik, így a társadalmi integráció előmozdítását, a kulturális örökség megőrzését, a nemzedékek közötti szolidaritás fokozását, a környezet védelmét. Az ilyen tevékenységek egyben tovább gazdagítják a befogadó közösségek kulturális sokszínűségét is;

6.

az önkéntes tevékenységek az ifjúság témakörében a nyílt konzultációs módszer prioritásának számítottak, s ez már számos bevált gyakorlatot meghatározott. Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS), amely 1996 óta az Unió Ifjúság programjának része, lehetővé tette a fiatalok számára, hogy számos területen önkéntes szolgálatba álljanak. A jelenleg futó „A tevékeny ifjúság” program megerősíti ezt a fellépést;

7.

ezen erőfeszítések ellenére továbbra is akadályok állhatnak a fiatal önkéntesek határokon átnyúló európai mobilitásának útjában, ezért ez az ajánlás elsősorban arra irányul, hogy keretet biztosítson a tagállamok számára együttműködésük szorosabbá fűzésére, nemzeti helyzetük sokféleségének sérelme nélkül;

8.

az önkéntes tevékenységek szervezői közötti jobb együttműködés és a fokozottabb információcsere arra ösztönözheti valamennyi fiatal európait, állampolgárságukra való tekintet nélkül, hogy továbbra is kivegyék részüket a harmadik országokban végzett önkéntes munkából;

9.

különös figyelmet kell fordítani a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokra, mivel az önkéntes tevékenység igen értékes mobilitási lehetőséget kínál azon fiatalok számára, akik máskülönben kevésbé, vagy egyáltalán nem részesülnének a mobilitási programok nyújtotta előnyökben.

A.

támogassák a fiatal önkéntesek európai mobilitását azáltal, hogy megteremtik a feltételeket az önkéntes tevékenységek különböző országokban működő, akár a civil társadalomból, akár a hatóságok köréből kikerülő szervezői közötti jobb együttműködéshez, hogy ezáltal minden érdeklődő fiatalnak lehetősége nyíljon az önkéntes tevékenységre szerte Európában;

B.

az önkéntes tevékenységekre vonatkozó nemzeti jogszabályi kereteket, valamint általános nemzeti prioritásaikat és a meglévő helyi lehetőségeket kellőképpen figyelembe véve, továbbá a közkiadásokra vonatkozó szabályok betartásával e célból könnyítsék meg az alábbi cselekvési irányvonalak megvalósítását:

1.

támogassa a tagállamokat a fenti feladatok elvégzésében az ifjúság területén meglévő uniós együttműködési keret, és különösen a koordináció nyílt módszere, valamint „A tevékeny ifjúság” program segítségével;

2.

a tagállamokkal együtt ösztönözze és szervezze meg az információ- és tapasztalatcserét az önkéntes tevékenységek különböző országokban működő, akár a civil társadalomból, akár a hatóságok köréből kikerülő) szervezői közötti együttműködésről;

3.

az európai fiatal önkéntesek számára alakítson ki az önkéntes tevékenységekkel foglalkozó portált, amely – amennyiben léteznek ilyenek – a fiatal önkéntesek nemzeti portáljain, adatbázisokon vagy meghatározott honlapokon alapul;

4.

ezen ajánlás elfogadása után négy évvel készítsen jelentést a Tanácsnak annak megállapítására, hogy a javasolt intézkedések hatékonyak-e, és hogy szükség van-e további fellépésre.