24.11.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 328/1

(1)

A közös közlekedési politikáról 2001 szeptemberében kiadott bizottsági fehér könyv a kiegyensúlyozott közlekedési rendszer kialakításának gyakorlati és hatékony módjaként az intermodalitás kifejlesztését hangsúlyozza, és e stratégia kulcsfontosságú elemeként egyaránt javasolja mind a tengeri gyorsforgalmi utak, azaz jó minőségű, integrált, intermodális tengeri opciók kialakítását, mind pedig a vasúti forgalom és a belvízi hajózás intenzívebb kihasználását. Az Európai Tanács 2001. június 15-én és 16-án Göteborgban tartott ülésén a fenntartható fejlődés stratégiájának központi kérdésévé nyilvánította az egyes közlekedési módok közötti arányok újbóli kiegyensúlyozását. Továbbá 2002. március 15-én és 16-án Barcelonában tartott ülésén az Európai Tanács hangsúlyozta a több régióban – kiemelve az Alpok, a Pireneusok és a Balti-tenger régióját – meglévő szűk közlekedési keresztmetszeteknél tapasztalható túlterheltség csökkentésének szükségességét, — jelezve, hogy a tengeri gyorsforgalmi utak útvonala szerves és fontos része a transzeurópai közlekedési hálózatnak. Az intermodalitás további fejlesztésének központi eszköze egy olyan, piaci ösztönzésű finanszírozási program, amelynek a tengeri gyorsforgalmi utak létrehozását, valamint a vasúti forgalom és a belvízi hajózás fejlesztését külön támogatnia kell, biztosítva többek között a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősödését.

(2)

Ha nem kerül sor határozott intézkedésre, az európai közúti teherszállítás 2013-ig mintegy 60 %-kal nő. Ennek hatására a nemzetközi közúti áruszállítás volumene 2007 és 2013 között az Európai Unió 25 tagállamát tekintve évente mintegy 20,5 milliárd tonnakilométerrel növekedne, negatív következményekkel a közúti infrastruktúra többletköltségei, a balesetek, a túlterheltség, a helyi és globális környezetszennyezés, az ellátási lánc, a logisztikai rendszerek megbízhatósága, valamint a környezeti károk vonatkozásában.

(3)

Annak érdekében, hogy a közúti szállítás ilyen mértékű növekedésével meg lehessen birkózni, a rövid távú tengeri hajózást, a vasutat és a belvízi hajózást a mainál nagyobb mértékben kell alkalmazni, és a közutak zsúfoltságának csökkentése érdekében ösztönözni kell a közlekedési és logisztikai ágazat további, nagyhatású kezdeményezéseit, például a vasúti járművek műszaki újításait is.

(4)

Az árufuvarozási rendszer környezeti teljesítményjavításának közösségi pénzügyi támogatásáról („Marco Polo program”) szóló, 2003. július 22-i 1382/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) által létrehozott programot ezért a nemzetközi közúti szállítások tényleges csökkentését célzó új akciókkal kell megerősíteni. A Bizottság ezért egy erőteljesebb programra (a továbbiakban: „Marco Polo II. program” vagy „a program”) tesz javaslatot a Közösségen belül az intermodalitás megerősítése, a közutak túlterheltségének csökkentése, valamint az árufuvarozási rendszer környezetvédelmi teljesítményjavítása érdekében. E cél érdekében a programnak támogatnia kell az áruszállítás, a logisztika és a többi, kapcsolódó piac területén végrehajtandó akciókat, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások (KKV-k) szükségleteire. Segítenie kell átterelni legalább a nemzetközi közúti teherszállítás várható összesített növekedési volumenét – de ha lehet, ennél nagyobb részt – a rövid távú tengeri hajózásra, a vasútra vagy a belvízi hajózásra, illetve e szállítási módok valamely olyan kombinációjára, amelyben a közúti szállítás a lehető legrövidebb. Az 1382/2003/EK rendelet alapján létrehozott Marco Polo program helyébe ezért új programnak kell lépnie.

(5)

A Marco Polo II. program különféle akciókat foglal magában, melyeknek hozzá kell járulniuk a mérhető és fenntartható forgalmi eltereléshez, és az intermodális piacon belüli jobb együttműködéshez. Továbbá a Marco Polo II. programnak a nemzetközi közúti áruszállítás tényleges csökkenéséhez is hozzá kell járulnia.

(6)

A Marco Polo II. program keretében finanszírozott akcióknak földrajzi szempontból nemzetközi jellegűnek kell lenniük. Az akciók európai dimenziójának tükrözése érdekében a projekteket különböző országokban létrehozott vállalkozásoknak, konzorcium formájában kell benyújtaniuk. Közjogi intézmények, a rájuk vonatkozó nemzeti joggal összhangban, részt vehetnek ilyen konzorciumban, amennyiben gazdasági tevékenységet folytatnak.

(7)

A pályázóknak a jelenlegi piaci igényeknek a leginkább megfelelő új, vagy adott esetben már létező projekteket kell benyújtaniuk. A támogatható intézkedések túlzottan merev meghatározásával nem szabad elriasztani a megfelelő projekteket, különösen azokat nem, amelyek figyelembe veszik a KKV-k szükségleteit.

(8)

Előfordulhatnak olyan esetek, amikor valamely létező szolgáltatás továbbfejlesztésének hasznai a további forgalmi elterelés, a minőség, a környezet és az életképesség előnyei szemszögéből legalábbis felérnek valamely, nagy költséggel létrehozandó új szolgáltatás beindításából esetlegesen származó haszonnal.

(9)

Az átláthatóság, a tárgyilagosság és a világos körülhatárolás érdekében például a forgalmi elterelési akciók beindítására nyújtandó támogatásnak a társadalmi költségeknek a kizárólag közúti szállítás helyett a rövid távú tengeri hajózásnak, a vasútnak, valamint a belvízi hajózás igénybevétele általi megtakarításán kell alapulnia. Ezért ezen rendelet a tonnakilométernyi közúti fuvar átterelésére vonatkozó indikatív pénzügyi támogatást ír elő.

(10)

A közúti szállításról a rövid távú tengeri hajózásra, a vasútra vagy belvízi hajózásra hangsúlyt helyező, tonnakilométeren alapuló, vagy közúti fuvar esetén a tonnakilométerek vagy járműkilométerek elkerülésén alapuló közösségi pénzügyi támogatásnak kiigazíthatónak kell lennie a magas színvonalú projektek és a valós környezeti előnnyel járó projektek jutalmazása érdekében.

(11)

A finanszírozás odaítélésekor különös figyelmet kell fordítani a program földrajzi hatókörébe eső, érzékenyebb vagy nagyvárosi területekre.

(12)

A nyilvánosság, az átláthatóság és a bevált gyakorlatokra vonatkozó tapasztalatcsere biztosítása érdekében a program valamennyi akciójának az eredményét megfelelő módon terjeszteni kell.

(13)

A kiválasztási eljárás során, illetve az akciók tartama alatt biztosítani kell, hogy a kiválasztott akciók valóban hozzájáruljanak a közös közlekedési politikához, és ne okozzák a verseny közösségi érdekekkel ellentétes torzulását. A Bizottságnak ezért értékelnie kell mindkét program végrehajtását. Legkésőbb 2007. június 30-ig be kell nyújtania a Marco Polo program 2003 és 2006 közötti eredményeire vonatkozó értékelő jelentését.

(14)

Az akciók nem torzíthatják a versenyt – és különösen nem a közúti szállításon kívüli szállítási módok közötti, illetve az egyes alternatív módok közötti versenyt – a közérdekkel ellentétes mértékben. Különösen figyelni kell az ilyen torzítások elkerülésére, hogy az akciók révén a hangsúly a közúti szállításról az alternatív módokra helyeződjön át, ne pedig a már meglévő vasúti, rövid távú tengeri vagy belvízi hajózástól vonják el a fuvart.

(15)

Mivel a Marco Polo II. program célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a program nagyságrendje miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően, ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(16)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (4) megfelelően kell elfogadni.

(17)

Ez a rendelet a program teljes időtartamára meghatároz egy olyan pénzügyi keretösszeget, amely az éves költségvetési eljárás során a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás (5) 37. pontja szerinti elsődleges hivatkozási alapot jelenti a költségvetési hatóság számára.

(18)

A Marco Polo program folytonosságának és átláthatóságának megőrzése érdekében átmeneti rendelkezéseket kell elfogadni a szerződésekre és a kiválasztási eljárásra vonatkozóan,

a)

„akció”: vállalkozások által megvalósított valamennyi olyan projekt, amely hozzájárul a tagállamok és a részt vevő országok területén a közúti szállítási rendszer túlterheltségének csökkentéséhez és/vagy az árufuvarozási rendszer környezetvédelmi teljesítményének javításához; a katalizációs akciók, forgalmi elterelési akciók és közös tanulási akciók magukban foglalhatnak több koordinált projektet is;

b)

„katalizációs akció”: olyan innovatív akció, amelynek célja az árufuvarozási piacnak a Közösségben fennálló, olyan jelentős strukturális korlátainak a lebontása, amelyek hátráltatják a piacok hatékony működését, a rövid távú tengeri hajózás, a vasút vagy a belvízi hajózás versenyképességét és/vagy az e szállítási módokat alkalmazó szállítási láncok hatékonyságát, beleértve a kisegítő infrastruktúra módosítását vagy létrehozását is; e fogalommeghatározás alkalmazásában ilyen „strukturális korlát” az árufuvarozási láncok megfelelő működésének valamennyi, nem szabályozáshoz kötődő, tényleges és nem ideiglenes jellegű akadálya;

c)

„tengeri gyorsforgalmi utakkal kapcsolatos akció”: bármely innovatív akció, amely közvetlenül fuvart terel át a közúti szállításról a rövid távú tengeri hajózásra, illetve a rövid távú tengeri hajózás és más szállítási módoknak olyan kombinációjára, ahol a szállítási láncon belül a közúti szállítás a lehető legcsekélyebb; az ilyen akciók magukban foglalhatják a kisegítő infrastruktúra módosítását vagy létrehozását, amely azért szükséges, hogy egy igen nagy volumenű, nagy gyakoriságú, intermodális tengeri szállítási szolgáltatás valósuljon meg, hacsak lehetséges, a leginkább környezetbarát szállítási módok alkalmazásával, mint például a belvízi hajózást, a hátországi teherszállítást és integrált, háztól házig történő szolgáltatást lebonyolító vasúti fuvarozással; lehetőség szerint a legkülső régiók forrásait is integrálni kell;

d)

„forgalmi elterelési akció”: bármely olyan akció, amely közvetlenül és azonnal fuvart terel át a közúti szállításról a rövid távú tengeri hajózásra, a vasútra vagy a belvízi hajózásra, illetve a szállítási módoknak a lehető legrövidebb közúti szállítást magában foglaló kombinációja anélkül, hogy katalizációs akció volna; beleértve, ahol helyénvaló, az olyan további forgalmi elterelést is, amely egy már meglévő szolgáltatás fejlesztésének köszönhetően valósult meg; a Bizottság megvizsgálja a kisegítő infrastrukturális projektek támogatásának lehetőségét;

e)

„forgalmat kiküszöbölő akció”: bármely innovatív akció, amely a termelési logisztikába integrálja a szállítást, hogy a közúti teherszállítás jelentős százalékát kiküszöbölje, anélkül, hogy kedvezőtlenül befolyásolná a termelési kibocsátást vagy a munkaerőt; az ilyen akciók közé tartozhat a kisegítő infrastruktúra és felszerelés módosítása vagy létrehozása;

f)

„közös tanulási akció”: minden olyan akció, amelynek célja, hogy a teherfuvarozási lánc elemeinek együttműködését javítsa a munkamódszerek és eljárások szerkezeti jobbítása érdekében, a logisztikai követelményeket figyelembe véve;

g)

„innovatív akció”: bármely akció, amely egy adott piacon eddig nem létező elemeket tartalmaz;

h)

„kisegítő infrastruktúra”: az akciók céljai eléréséhez szükséges és megfelelő infrastruktúra, ideértve az áru- és személyszállítás létesítményeit;

i)

„kísérő intézkedés”: minden jelenlegi vagy jövőbeni akciót előkészítő vagy támogató intézkedés, többek között a közzétételi tevékenységek, a projektek nyomon követése és értékelése, valamint a statisztikai adatok gyűjtése és elemzése; a termékek, folyamatok vagy szolgáltatások forgalomba hozatalára irányuló intézkedések, a marketingtevékenységek és az értékesítésösztönzések nem minősülnek kísérő intézkedésnek;

j)

„előkészítő intézkedés”: valamely katalizáló hatású, tengeri gyorsforgalmi út vagy forgalmat kiküszöbölő akció előkészítésére irányuló intézkedés, úgymint műszaki, működési vagy pénzügyi megvalósíthatósági tanulmányok készítése, illetve berendezések vizsgálata;

k)

„vállalkozás”: bármilyen, gazdasági tevékenységet végző jogalany, jogállásától és finanszírozásának módjától függetlenül;

l)

„konzorcium”: bármely olyan megállapodás, amelynek révén legalább két vállalkozás közösen hajt végre valamely akciót és osztozik annak kockázatain;

m)

„tonnakilométer”: egy tonna teher vagy térfogati egyenértéke 1 km távolságon keresztül történő szállítása;

n)

„járműkilométer”: egy megrakott vagy üres tehergépjármű egy kilométer távolságon keresztül történő mozgatása;

o)

„közeli harmadik ország”: bármely olyan ország, amely nem tagja az Európai Uniónak, az Európai Unióval közös határa van, vagy az Európai Unióval határos zárt tengeren vagy félig zárt tengeren lévő partszakasszal rendelkezik.

a)

legalább két tagállam területét,

vagy

b)

legalább egy tagállam és egy közeli harmadik ország területét érintik.

a)

katalizációs akciók – különösen azok, amelyek a meglévő infrastruktúrák jobb kihasználása által a vasúti, belföldi vízi úti, rövid távú tengeri szállítási (beleértve a tengeri gyorsforgalmi utakat is) ágazatban meglévő kapcsolódási pontok fejlesztését szolgálják;

b)

a tengeri gyorsforgalmi utakkal kapcsolatos akciók (az Európai Unión belül ezeknek az akcióknak a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló, 1996. július 23-i 1692/96/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (6) által meghatározott transzeurópai hálózatok nyomvonalát kell követniük);

c)

forgalmi elterelési akciók;

d)

forgalmat kiküszöbölő akciók;

e)

közös tanulási akciók.

a)

az 1. cikkben említett cél;

b)

értelemszerűen az I. vagy a II. mellékletben meghatározott feltételek;

c)

az akciók hozzájárulása a közutak túlterheltségének csökkentéséhez;

d)

az akciók viszonylagos környezetvédelmi értéke, beleértve a rövid távú tengeri hajózás, a vasút vagy a belvízi hajózás kedvezőtlen környezeti hatásai csökkentéséhez való hozzájárulásukat. A Bizottság külön figyelmet fordít a jogilag kötelező erejű környezetvédelmi követelményeken túlmenő projektekre;

e)

az akciók általános fenntarthatósága.