31.10.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 300/13

(1)

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában2006. február 4-én közzétett értesítésében (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: a KNK) és Ukrajnából származó vasalódeszkák Közösségbe történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

A dömpingellenes eljárást három, a közösségi vasalódeszka-gyártás jelentős részét, ez esetben több mint 40 %-át képviselő közösségi gyártó (a továbbiakban: a panaszosok) által 2005. december 23-án benyújtott panasz alapján kezdeményezték. A panasz bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az abból eredő jelentős hátrányra vonatkozóan, amelyet elegendőnek ítéltek az eljárás megindításához.

(3)

Az eljárás megindításáról a Bizottság hivatalosan tájékoztatta a panaszosokat, más ismert közösségi gyártókat, a KNK és Ukrajna exportáló gyártóit, az ismert érintett importőröket és kiskereskedőket, az érintett exportáló országok képviselőit, valamint az Amerikai Egyesült Államok – mint eredetileg javasolt analóg ország – gyártóit, csakúgy, mint más lehetséges analóg országok gyártóit. Mindemellett a Bizottság felvette a kapcsolatot az összes többi közösségi szereplővel, akik részt vehetnek a hasonló termék, illetve az érintett termék gyártásában és/vagy forgalmazásában, és akik az eljárás megindítását követően elérhetőségüket a Bizottság tudomására hozták. Az érdekelt feleknek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül lehetőséget biztosítottak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek. Minden érdekelt fél, aki ilyen kérést nyújtott be, és meg tudta indokolni, hogy különös indoka van meghallgatásának, meghallgatási lehetőséget kapott.

(4)

Tekintettel a kínai exportáló gyártók nagy számára, az alaprendelet 17. cikkével összhangban az eljárás megindításáról szóló értesítésben mintavételt irányoztak elő a dömping meghatározására. Annak érdekében, hogy a Bizottságnak lehetősége legyen eldönteni, vajon szükséges-e a mintavétel, és amennyiben igen, lehetősége legyen a minta kiválasztására, valamennyi kínai exportáló gyártót felkérték, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és az eljárás megindításáról szóló értesítésnek megfelelően nyújtson alapvető tájékoztatást a 2005. január 1. és 2005. december 31. közötti időszak során az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységeiről. A felkérés ellenére az eljárás megindításáról szóló értesítésben megjelölt határidőn belül mindössze nyolc kínai exportáló gyártó jelentkezett és nyújtott tájékoztatást a mintavétel vonatkozásában. Ezért úgy döntöttek, hogy nincs szükség a mintavételre.

(5)

Annak érdekében, hogy az érintett országok exportáló gyártói számára lehetővé tegyék, hogy kérelmet nyújtsanak be piacgazdasági elbírálás (a továbbiakban: MET) vagy egyéni elbírálás (a továbbiakban: IT) iránt, a Bizottság formanyomtatványokat küldött az ismert érintett exportáló gyártóknak, valamint a KNK és Ukrajna hatóságainak. Nyolc kínai és egy ukrán vállalat kérelmezte az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerinti piacgazdasági elbírálást, vagy – arra az esetre, ha a vizsgálat azt állapítaná meg, hogy nem feleltek meg a MET feltételeinek – egyéni elbírálást.

(6)

A Bizottság kérdőívet küldött valamennyi ismert érintett félnek és valamennyi más olyan félnek, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül ilyet igényeltek.

(7)

A kérdőívre hat kínai exportáló gyártó, az egyetlen ukrán exportáló gyártó, négy közösségi gyártó, két – az exportáló gyártókhoz nem kapcsolódó – importőr és egy kereskedő adott választ. Emellett egy importőr eljuttatta észrevételeit a Bizottsághoz, a kérdőívre azonban nem adott választ.

(8)

Információkat juttatott el továbbá a hasonló termék előállításával foglalkozó 17 közösségi gyártó (közülük 15-en támogatták a panaszt, egy semleges álláspontot képviselt, egy pedig ellenezte azt), valamint három, az érintett terméket csak importáló vállalat.

(9)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a MET, valamint a dömping, az abból eredő kár és a közösségi érdek előzetes meghatározásához szükségesnek ítélt. A Bizottság a következő vállalatok telephelyein tett ellenőrző látogatást:

(10)

Mivel olyan kínai és ukrán exportáló gyártók tekintetében is meg kellett állapítani a rendes értéket, akik nem részesülhettek MET-ben, az alábbi vállalat telephelyein ellenőrző látogatást tettek azzal a céllal, hogy egy analóg országból származó adatok alapján állapítsák meg a rendes értéket:

(11)

A dömping és a kár kivizsgálása a 2005. január 1. és 2005. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) terjedt ki. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata 2002. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartott (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

(12)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból és Ukrajnából származó, állványra rögzített vagy állvány nélküli vasalódeszka, aktív gőzelszívással és/vagy fűtéssel, fújófunkcióval ellátott felülettel vagy anélkül, az ujjafát és az alaptartozékokat is – lábak, huzat, vasalórács – beleértve, amelyet általában az ex 3924 90 90, ex 4421 90 98, ex 7323 93 90, ex 7323 99 91, ex 7323 99 99, ex 8516 79 70 és ex 8516 90 00 KN-kódok alá sorolnak (a továbbiakban: az érintett termék).

(13)

A vasalódeszkáknak számos típusa létezik, alaptartozékaik elsősorban a kialakítástól, a mérettől, a felhasznált alapanyagoktól és a kiegészítő elemektől függenek. A különböző típusok azonban ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel és felhasználással rendelkeznek. Következésképpen, e vizsgálat vonatkozásában valamennyi létező típus egy terméknek tekintendő.

(14)

Az érintett termék és a KNK és Ukrajna, valamint Törökország – az analóg ország – belső piacán gyártott és értékesített vasalódeszkák és azok alaptartozékai, csakúgy mint a közösségi gazdasági ágazat által a Közösségen belül gyártott és értékesített vasalódeszkák és azok alaptartozékai a vizsgálatok értelmében ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel és felhasználással rendelkeznek. Következésképpen e termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ideiglenesen hasonlónak tekintendők.

(15)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a KNK-ból és Ukrajnából (ez utóbbi esetben valamennyi 2005. december 30. előtt kezdeményezett eljárás vonatkozásában) származó behozatalt érintő dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdésével összhangban kell meghatározni azon exportáló gyártók vonatkozásában, akikről megállapították, hogy eleget tesznek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, azaz amennyiben az ilyen exportáló gyártók bizonyítják, hogy a piacgazdasági feltételek érvényesülnek a hasonló termékek gyártása és értékesítése tekintetében. Röviden, és pusztán a hivatkozás megkönnyítése érdekében a követelményeket összefoglalóan a következőképpen határozzák meg:

(16)

Nyolc kínai exportáló gyártó kért piacgazdasági elbírálást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján; ők a megadott határidőn belül válaszoltak az exportáló gyártók MET iránti kérelmét tartalmazó formanyomtatványra. Közülük ketten azonban nem működtek együtt a továbbiakban a vizsgálattal. Így mindössze a (9) preambulumbekezdésben felsorolt hat kínai együttműködő exportáló gyártó MET iránti kérelmét vizsgálták meg.

(17)

Egyetlen ukrán exportáló gyártó kért piacgazdasági elbírálást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján; ő a megadott határidőn belül válaszolt az exportáló gyártók MET iránti kérelmét tartalmazó formanyomtatványra.

(18)

Az ukrán gyártó ugyanakkor kitért arra, hogy a 2117/2005/EK tanácsi rendelet törölte Ukrajnát az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában felsorolt nem piacgazdaságú országok listájáról. A vállalat azt állította, hogy a döntés, miszerint Ukrajnának megadják a piacgazdasági státust, a megelőző hónapokat jellemző helyzet értékelése alapján született. Ezért a vállalat kérelmezte, hogy a piacgazdasági elbírálást adják meg számára, mivel i. a VI egybeesik a 2005. évi naptári évvel; ii. a panaszosoknak bizonyítékkal kellett volna szolgálniuk a tekintetben, hogy a piacgazdasági feltételek nem alkalmazhatók az érintett ukrán gyártók esetében; valamint iii. amennyiben Ukrajnának nem adnák meg a piacgazdasági elbírálást, az Oroszországgal összevetve Ukrajna hátrányos megkülönböztetését jelentené.

(19)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2117/2005/EK tanácsi rendelet egyértelműen kimondja, hogy az ukrán exportőrökre és gyártókra vonatkozó rendes érték megállapítására az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésével összhangban, kizárólag a 2005. december 30. után megindított vizsgálatok vonatkozásában fog sor kerülni, vagy a fenti időpontot követően benyújtott, eljárás megindítására irányuló kezdeményezés alapján, vagy a Bizottság saját kezdeményezésére. Mivel ezen eljárás tekintetében a panaszt 2005. december 23-án nyújtották be, egyértelmű, hogy az alaprendelet 2. cikke (1)–(6) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók, valamint hogy az együttműködő ukrán vállalatnak ebből adódóan bizonyítania kell, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában meghatározott követelményeknek. A hivatkozott cikk megfogalmazásából egyértelmű, hogy a MET-re vonatkozó követelmények teljesítésének tekintetében a bizonyítási teher nem a panaszosokra, hanem az exportáló gyártókra hárul. Emellett meg kell jegyezni, hogy a piacgazdasági elbírálás egy bizonyos országnak történő megadása az ország gazdasági helyzetének általános felmérésén alapszik, amelynek célja annak megállapítása, hogy általánosságban a költségek és az árak megbízhatóak-e dömpingellenes vizsgálatok céljára. Másként fogalmazva: nem az egyes vállalkozások egyedi helyzetének értékeléséről van szó. Végül, megalapozatlan az érv, miszerint Oroszországgal összevetve Ukrajna hátrányos megkülönböztetésben részesül, mivel Oroszország már 2002-től piacgazdaságnak tekintendő. Ezekből következően a Bizottság elutasította az ukrán exportáló gyártó kérelmét, és szokásos módon folytatta a piacgazdasági elbírálás meghatározására irányuló eljárást.

(20)

Az együttműködő exportáló gyártók tekintetében a Bizottság felkutatott minden szükségesnek ítélt információt, és a MET iránti kérelmükben benyújtott valamennyi információt ellenőrizte a szóban forgó vállalatok telephelyein.

(21)

Egy kínai exportáló gyártó, a Since Hardware (Guangzhou) Co., Ltd, Guangzhou, bizonyította, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek, így megadták neki a piacgazdasági elbírálást.

(22)

Ami a (9) preambulumbekezdésben felsorolt hat kínai exportáló gyártót illeti, egy gyártó nem felelt meg az 1., 2. és 3. követelménynek, egy gyártó nem felelt meg a 2. és 3. követelménynek, és három gyártó nem felelt meg a 2. követelménynek.

(23)

Valamennyi kínai együttműködő exportáló gyártó, csakúgy mint a közösségi gazdasági ágazat, lehetőséget kapott, hogy a fenti megállapításokkal kapcsolatban észrevételt tegyen. A fenti megállapításokkal négy vállalat nem értett egyet, és azt állították, jogosultak a MET-re.

(24)

Az 1. követelményt illetően egy kínai exportáló gyártó nem bizonyította, hogy megfelel a követelménynek. Az exportáló gyártó a vizsgálat egyetlen szakaszában sem bizonyította, hogy két részvényese közül az egyik vagy mindkettő ténylegesen fizetett az államtól szerzett részvényeiért. Továbbá, a vállalat számára az állam szerződéses alap nélkül biztosította a villamos energiát. A vállalat vitatta e megállapításokat, azonban nem szolgáltatott ellenőrizhető bizonyítékokat e kérdés tekintetében. Ezért a vállalat észrevételeit nem lehetett figyelembe venni. Következésképpen az a döntés született, hogy a vállalat nem bizonyította, hogy eleget tesz az 1. követelménynek.

(25)

Ami a 2. követelményt illeti, öt vállalat nem tudta bizonyítani, hogy átlátható könyvelést vezet, amelyet a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően független eljárás során auditálnak. Valójában a szóban forgó könyvelések vizsgálata bizonyította, hogy mind az öt esetben súlyos hiányosságok jellemezték a számvitelt. Például, a vállalatok könyvelésükben nem részletezték a különböző bevételeket és kiadásokat, hanem egy havi alapú teljes körű, ellentételezésre épülő rendszert alkalmaztak az ilyen bevételek és kiadások vonatkozásában. Mindemellett figyelmen kívül hagyták a számvitel eredményelszámolási elvét. A tranzakciókat havi lebontásban csoportosították és összesítve rögzítették őket a könyvelésben, anélkül hogy kitértek volna az egyes tranzakciók részleteire. Mivel a könyvvizsgálók nem tettek észrevételeket a nemzetközi számviteli standardok megsértésére vonatkozóan, a számviteli nyilvántartásokat nem az IAS-szal összhangban auditálták. A megállapítások közzétételekor négy exportáló gyártó továbbra is fenntartotta álláspontját, miszerint betartották az IAS-t, azonban nem mutattak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a megállapítások nem helytállóak. Következésképpen az a döntés született, hogy egyik vállalat sem bizonyította, hogy eleget tesz a 2. követelménynek.

(26)

Két vállalat nem tudta bizonyítani, hogy eleget tesz a 3. követelménynek. E két vállalat esetében helyszíni ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy az állammal szemben nem tettek eleget a földhasználati jog kifizetésére vonatkozó szerződéses kötelezettségüknek, mégis, mindez nem vont maga után pénzügyi vagy egyéb következményeket a vállalat számára. Továbbá megállapítást nyert, hogy az egyik vállalat a VI alatt állami tulajdonban lévő földet lízingelt, amelyre hivatalosan nem kapott földhasználati jogot az államtól. A helyzet csak a vizsgálati időszakot követően változott, és akkor is a szokásosnál alacsonyabb büntetést róttak ki a vállalatra. Közzétételkor a két kínai exportáló gyártó vitatta e megállapításokat, azonban az általuk benyújtott új információkat nem lehetett ellenőrizni, ezért azokat nem fogadták el. Következésképpen az a döntés született, hogy a két vállalat nem bizonyította, hogy eleget tesz a 3. követelménynek.

(27)

A fentiek alapján kizárólag egy kínai exportáló gyártó, a Since Hardware (Guangzhou) Co., Ltd bizonyította, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott valamennyi követelménynek, így e vállalatnak megadták a piacgazdasági elbírálást, míg a többi öt exportáló gyártó nem bizonyította, hogy valamennyi követelménynek eleget tesz, így e vállalatoknak nem lehetett megadni a piacgazdasági elbírálást.

(28)

Az egyetlen ukrán exportáló gyártó, a zsitomiri Eurogold Industries Ltd, bizonyította, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek, így megadták neki a piacgazdasági elbírálást. Az exportáló gyártó és a közösségi gazdasági ágazat lehetőséget kapott, hogy a fenti, MET-re vonatkozó megállapításokkal kapcsolatban észrevételt tegyen, ám ilyen észrevételek nem érkeztek.

(29)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint vám megállapítása esetén az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában országos vámot szabnak ki, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok képesek bizonyítani, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi követelménynek megfelelnek.

(30)

Ami a KNK-t illeti, a piacgazdasági elbírálást kérvényező összes exportáló gyártó egyúttal egyéni elbírálást is kérelmezett, arra az esetre, ha nem adják meg számukra a piacgazdasági elbírálást.

(31)

A rendelkezésre álló információk alapján úgy találták, hogy a négy vállalat megfelel az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi, az IT-re vonatkozó követelménynek.

(32)

Ezért az a döntés született, hogy az alábbi KNK-beli exportáló gyártóknak megadják az egyéni elbírálást:

(33)

A rendelkezésre álló információk alapján úgy találták, hogy egy vállalat nem felel meg az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi, az IT-re vonatkozó követelménynek.

(34)

Megállapítást nyert, hogy a közvetlenül, vagy egy Hongkongban alapított kapcsolódó vállalaton keresztül bonyolított exportértékesítésekre vonatkozó információkat nem lehetett ellenőrizni. A vállalat nem tudott hiteles adatokkal szolgálni teljes exportja mennyiségét illetően, és a konkrét felszólítás ellenére a vonatkozó exportszámlákat sem tudta bemutatni. Továbbá, a teljes forgalommal, valamint a hazai és exportértékesítésekkel kapcsolatosan benyújtott információkat nem lehetett összeegyeztetni a rendelkezésre álló könyvvizsgálói jelentésekkel, illetve a vállalat számviteli nyilvántartásával. Mindemellett a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy értékesítéseit azon a piacon végzi, amelyet a kérdőívben megjelölt. A Bizottságnak ezért nem állt módjában meggyőződni arról, hogy a vállalat képes exportárait és -mennyiségeit szabadon meghatározni, illetve hogy megfelel az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdése b) pontjában meghatározott, értékesítésre vonatkozó feltételeknek.

(35)

Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerint a nem piacgazdaságú országokból származó behozatal esetében – amennyiben a MET nem adható meg – az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott országok tekintetében a rendes értéket egy analóg országra jellemző ár vagy számtanilag képzett érték alapján kell megállapítani.

(36)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte azt a szándékát, hogy az Amerikai Egyesült Államokat (a továbbiakban: az USA) kívánja alkalmazni megfelelő analóg országként a KNK-ra és Ukrajnára vonatkozó rendes érték megállapításához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket ezzel kapcsolatban.

(37)

Az együttműködő kínai és ukrajnai exportáló gyártók észrevételeikben jelezték, hogy szerintük Thaiföld, India vagy Törökország megfelelőbb analóg országok, mint az USA. A legfőbb érvek szerint, amelyeket az USA ellen felhoztak, az általános gazdasági fejlettség, a nyersanyagokhoz való hozzáférés és a nyersanyagárak, a munkaerőköltségek, a gyártási módszerek, csakúgy mint a vasalódeszkák hazai piacát jellemző verseny terén különbségek mutatkoznak. Az érvek között szerepelt továbbá, hogy az USA vasalódeszka-piaca magas fokú védettséget élvez, ami mesterségesen magas árakkal társul.

(38)

A Bizottság USA-beli gyártókat, valamint más lehetséges analóg országokban, így Thaiföldön, Indiában és Törökországban működő gyártókat kért fel együttműködésre. Leveleket és a tárgyra vonatkozó kérdőíveket juttattak el öt USA-beli, három thaiföldi, öt indiai és kilenc törökországi vállalatnak. E vállalatok közül mindössze egy török gyártó nyújtotta be maradéktalanul a megadott határidőn belül a rendes érték meghatározásához szükséges információkat, egyúttal bele is egyezett a vizsgálat során történő együttműködésbe.

(39)

A vizsgálat megmutatta, hogy Törökországban versenypiaca van a vasalódeszkáknak; a piaci igények mintegy 90 %-át helyi termelésből, a fennmaradó részt pedig harmadik országokból történő behozatal révén látják el. Az érintett termék törökországi termelési mennyisége meghaladja a Kínából származó, a Közösségbe irányuló exportmennyiség 5 %-át. A minőség és a szabványoknak való megfelelés tekintetében nem találtak jelentős különbségeket a török vasalódeszkák, illetve a kínai és ukrán termékek között. Ezért a török piacot kellően reprezentatívnak ítélték a rendes értéknek a KNK és Ukrajna tekintetében történő meghatározása céljából.

(40)

A fentiekre tekintettel ideiglenesen úgy határoztak, hogy Törökország az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban megfelelő analóg ország.

(41)

A piacgazdasági elbírálásban részesített egy kínai és az egyetlen ukrán exportáló gyártó számára a rendes értéket a belföldi értékesítésre és a termelési költségekre vonatkozóan benyújtott adatok alapján kell meghatározni. A Bizottság az érintett vállalatok telephelyein ellenőrizte ezeket az adatokat.

(42)

A rendes érték meghatározását illetően a Bizottság először minden egyes exportáló ország vonatkozásában meghatározta, hogy az egyes exportáló gyártóknak az érintett termékre vonatkozó belföldi értékesítése a Közösségbe irányuló teljes értékesítéssel összehasonlítva reprezentatív-e. Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a belföldi értékesítést akkor tekintik reprezentatívnak, ha az egyes exportáló gyártók belföldi értékesítésének összmennyisége legalább 5 %-át teszi ki a gyártó Közösségbe irányuló teljes exportmennyiségének.

(43)

Megállapítást nyert, hogy a piacgazdasági elbírálásban részesülő kínai exportáló gyártó VI alatti belföldi értékesítési mennyiségét nem lehetett reprezentatívnak tekinteni. A rendes értéket ezért nem lehetett a kérdéses exportáló gyártó hazai árai alapján meghatározni, mint ahogyan ezt az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja. Ennek megfelelően egy másik módszert kellett alkalmazni.

(44)

Tekintettel arra, hogy a rendes értéket nem lehetett hazai árak segítségével meghatározni, a kérdéses gyártó költségein alapuló, számtanilag képzett rendes értéket kellett kiszámítani. Ezért az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésével összhangban a rendes értéket úgy képezték, hogy az exportált vasalódeszka-típusok szükség esetén kiigazított előállítási költségei ésszerű értékesítési, általános és igazgatási költségekkel (SGA), valamint egy ésszerű haszonkulccsal egészültek ki. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy egyes nyersanyagok/tartozékok beszerzési ára – különösen az acélból készült nyersanyagok/tartozékok vonatkozásában – az e vállalat által benyújtott adatok alapján túl alacsonynak tűnik, ebből adódóan az előállítási költségek további vizsgálatra szorulnak, és előfordulhat, hogy az ideiglenes megállapításokat módosítani kell a végleges megállapítások céljából.

(45)

Mivel a piacgazdasági elbírálásban részesülő exportáló gyártó belföldi értékesítési mennyiségét nem lehetett reprezentatívnak tekinteni, az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a nyereséget egyéb ésszerű módszerre alapozva kellett meghatározni, az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának megfelelően.

(46)

Következésképpen a Bizottság az analóg ország – rendes kereskedelmi forgalomban belföldi értékesítést bonyolító – együttműködő exportáló gyártójának értékesítési, általános és igazgatási költségeit, valamint nyereségmutatóit alkalmazta. Az együttműködő török exportáló gyártó vonatkozásában megállapított értékesítési, általános és igazgatási költségeket és az átlagos nyereségmutatókat kiegészítették a kérdéses exportáló gyártó exportált típusokra vonatkozó gyártási költségeivel az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározottak szerint.

(47)

Megállapítást nyert, hogy az egyetlen ukrán exportáló gyártó érintett termékkel kapcsolatos teljes belföldi értékesítése a VI alatt nem volt reprezentatív. A rendes értéket ezért nem lehetett a kérdéses exportáló gyártó hazai árai alapján meghatározni, mint ahogyan ezt az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja. Ennek megfelelően egy másik módszert kellett alkalmazni.

(48)

Mivel a piacgazdasági elbírálásban részesülő exportáló gyártó belföldi értékesítése elhanyagolható volt, és mivel e vállalat volt az egyetlen ukrán együttműködő exportáló gyártó, az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a nyereséget egyéb ésszerű módszerre alapozva kellett meghatározni, az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjának megfelelően.

(49)

Következésképpen a Bizottság az analóg ország – rendes kereskedelmi forgalomban belföldi értékesítést bonyolító – együttműködő exportáló gyártójának értékesítési, általános és igazgatási költségeit, valamint nyereségmutatóit alkalmazta. Az együttműködő török exportáló gyártó vonatkozásában megállapított értékesítési, általános és igazgatási költségeket és az átlagos nyereségmutatókat kiegészítették a kérdéses exportáló gyártó exportált típusokra vonatkozó gyártási költségeivel az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározottak szerint.

(50)

Miután Törökországot választották analóg országnak, a rendes értéket az együttműködő török gyártó telephelyein ellenőrzött adatok alapján számolták ki.

(51)

A török gyártónak a hasonló termékre vonatkozó belföldi értékesítéseit reprezentatívnak találták az érintett termék kínai exportáló gyártók által a Közösségbe exportált mennyiségéhez képest.

(52)

A független vásárlóknak történt nyereséges értékesítés arányának megállapítása végett megvizsgálták azt is, hogy a belföldi értékesítések a rendes kereskedelmi forgalomban történtek-e. A török gyártónál folytatott ellenőrzés bizonyította, hogy az egységnyi költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó értékesítési áron értékesített mennyiség meghaladta a teljes értékesítési mennyiség 80 %-át. Ennélfogva a rendes érték a tényleges hazai áron alapult, amelyet a szóban forgó típusú, a VI során előállított termékre vonatkozó összes belföldi értékesítés árának súlyozott átlagaként számítottak ki, tekintet nélkül arra, hogy az eladások nyereségesek vagy veszteségesek voltak-e. Továbbá, e hazai árakról megállapították, hogy általánosságban összhangban állnak egy másik jelentős török gyártó áraival, e kérdésben az információkhoz az analóg országban folytatott helyszíni ellenőrzés során jutottak.

(53)

Az exportáló gyártók a Közösségbe i. független vásárlók számára közvetlenül; ii. Közösségen kívüli, nem kapcsolódó kereskedelmi vállalatokon keresztül; és iii. Közösségen kívüli, kapcsolódó kereskedelmi vállalatokon keresztül végeztek exportértékesítéseket.

(54)

Azokban az esetekben, amikor a Közösségbe irányuló exportot közvetlenül értékesítették független vásárlóknak, az exportárakat az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg, az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

(55)

Azokban az esetekben, amikor a Közösségbe irányuló exportot kapcsolódó kereskedelmi vállalatokon keresztül értékesítették, az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban azon árak alapján állapították meg, amelyeken a kapcsolódó kereskedelmi vállalatok az első független vásárlónak értékesítették a terméket.

(56)

Egy exportáló gyártó az érintett termék egyik tartozékát egy hongkongi kereskedelmi vállalaton keresztül értékesítette. A hongkongi kereskedelmi vállalat nem tudta elszámolásával bizonyítani, hogy a közösségi független vásárlókra vonatkozó bejelentett exportárakat ténylegesen megfizették. Továbbá nem lehetett a helyszínen egyeztetni a hongkongi kereskedő vásárlásait és a Közösségbe irányuló értékesítéseinek ellenőrzött számláit. A vállalatot tájékoztatták arról, hogy súlyos kétségek merültek fel a Közösségbe irányuló, a kapcsolódó vállalaton keresztül bonyolított értékesítési adatainak helytállóságát illetően, valamint hogy ezeket az értékesítéseket nem fogják figyelembe venni a dömping ideiglenes kiszámításakor. A vállalat lehetőséget kapott, hogy a fenti megállapításokkal kapcsolatban észrevételt tegyen, azonban nem nyújtott be olyan bizonyítékot, ami változtatna az előzetes következtetéseken. Tekintettel a fentiekre, ezeket az exportügyleteket nem vették figyelembe, és az exportárat kizárólag a közvetlenül a közösségi független vásárlóknak történt értékesítések ára, vagy a KNK-n, illetve a Közösségen kívüli, nem kapcsolódó kereskedelmi vállalatokon keresztül zajló értékesítések ára alapján állapították meg.

(57)

Egy exportáló gyártó nem értékesítette közvetlenül az érintett terméket. E vállalat az érintett terméket vagy kínai nem kapcsolódó kereskedelmi vállalatokon keresztül, vagy egy kínai kapcsolódó kereskedelmi vállalaton keresztül értékesítette. Mivel a nem kapcsolódó feleken keresztül zajló értékesítések végső rendeltetését nem lehetett igazolni, ezeket az értékesítéseket ideiglenesen figyelmen kívül hagyták, és az exportárat kizárólag a kapcsolódó kereskedelmi vállalaton keresztül folytatott értékesítések alapján állapították meg, mivel e vállalat igazolni tudta értékesítések rendeltetését. A vállalatot ennek megfelelően tájékoztatták, továbbá lehetőséget kapott, hogy a fenti megállapításokkal kapcsolatban észrevételt tegyen. Az észrevételek nem változtattak ezen az előzetes következtetésen.

(58)

Amint az egyéni elbírálás elemzése során a (33) preambulumbekezdésben kifejtésre került, egy exportáló gyártó nem tudta bizonyítani, illetve igazolni tényleges exporértékesítéseit. Ezért az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján a vállalat valamennyi exportértékesítését figyelmen kívül hagyták, és a bejelentett árakat nem lehetett alkalmazni a Közösségbe irányuló, KNK-ból származó exportárak megállapítása végett. A vállalatot ennek megfelelően tájékoztatták, továbbá lehetőséget kapott, hogy a fenti megállapításokkal kapcsolatban észrevételt tegyen. Az észrevételek azonban nem változtattak a vizsgálat ténymegállapításain, továbbá mivel egyéb forrás nem állt rendelkezésre a vállalat Közösségbe irányuló exportjának megállapítása céljából, indokolt volt az összes exportra vonatkozó adatot figyelmen kívül hagyni, a dömpingkülönbözetet pedig a rendelkezésre álló tények alapján megállapítani (lásd a (65) preambulumbekezdést).

(59)

Az egyetlen ukrán exportőr valamennyi exportját a Közösségen kívüli kapcsolódó vállalatán keresztül értékesítette. A kapcsolódó vállalat valamennyi, a Közösségen belül szabad forgalomba bocsátott áruk vonatkozásában ellátta az összes importtal kapcsolatos feladatot, ezért kapcsolódó importőrnek kell tekinteni. Az exportárat ezért az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésével összhangban azon árak alapján állapították meg, amelyeken az importált termékek első viszonteladása történt egy független vásárlónak. E célból – annak érdekében, hogy megbízható exportárakat lehessen megállapítani – kiigazításokat hajtottak végre, figyelembe véve valamennyi költséget, beleértve a behozatal és a viszonteladás között keletkező vámokat és adókat, csakúgy mint a független együttműködő importőröknél rendszerint felhalmozódó hasznot.

(60)

A rendes érték és az exportár összehasonlítását a gyártelepi árak alapján végezték.

(61)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban a rendes érték és az exportár közötti tisztességes összehasonlítás érdekében kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és azok összehasonlíthatóságát érintő tényezők eltéréseit. Szükséges és indokolt esetben valamennyi vizsgált exportáló esetében figyelembe vették a fuvarozási és biztosítási költségek, az anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, a csomagolási, hitel-, jótállási és garanciális költségek, valamint a jutalékok eltéréseit.

(62)

Ami a MET-ben nem részesülő exportáló gyártókra vonatkozó, az analóg ország termékein alapuló rendes értéket illeti, a vizsgálat megállapította, hogy a legtöbb esetben a török vasalódeszkák tartozéka az elektromos aljzat és a zsinórvezető, míg a kínai termékek többsége nem rendelkezik ilyen tartozékokkal. Ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja értelmében ennek megfelelő kiigazításra került sor a török árak vonatkozásában, annak érdekében, hogy kiküszöböljék az eltérés hatásait. Ezen felül a kereskedelmi szint tekintetében is eltéréseket állapítottak meg. Megállapítást nyert, hogy a török hazai piacon a vasalódeszkákat rendszerint közvetlenül a kiskereskedőknek értékesítik, ezért a megrendelési/szállítási mennyiségek nagymértékben elmaradnak a kínai exportértékesítéseket jellemző, importőrökön/kereskedőkön, vagy a nagy kiskereskedelmi hálózatok forgalmazó/árubeszerzési központjain keresztül zajló értékesítések mennyiségétől. Ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének d) pontja értelmében ennek megfelelő kiigazításra került sor a török árak vonatkozásában, annak érdekében, hogy kiküszöböljék ezen eltérések hatásait.

(63)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően az együttműködő exportáló gyártókra vonatkozó dömpingkülönbözet megállapítására a terméktípusonkénti, fentiek szerint meghatározott rendes érték súlyozott átlagának és a terméktípusonkénti, fentiek szerint meghatározott exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján került sor. Meg kell jegyezni, hogy a MET-ben vagy IT-ben részesülőkön kívül egyik országban sem működtek együtt más exportáló gyártók.

(64)

A nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének meghatározása céljából először az együttműködés hiányának mértékét állapították meg. E célból összehasonlították az együttműködő exportáló gyártók által jelentett, a Közösségbe irányuló exportmennyiséget a panasz, valamint azon információk alapján megállapított azonos importmennyiséggel, amelyek más, az érintett országokban ismert exportáló gyártóktól származtak, akik végül nem működtek együtt a vizsgálatban. Meg kell jegyezni, hogy az érintett termék vonatkozásában nem állnak rendelkezésre pontos Eurostat-statisztikák.

(65)

Abban az esetben, ha az együttműködés szintje alacsony volt, azaz az együttműködő exportáló gyártók kivitele nem érte el az érintett termék teljes exportjának 80 %-át, helyénvalónak találták, hogy a többi exportáló gyártó dömpingkülönbözetét az együttműködő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított legmagasabb dömpingkülönbözetnél magasabb szinten állapítsák meg. Ezért ezekben az esetekben a dömpingkülönbözetet olyan szinten állapították meg, amely megfelel a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező együttműködő exportáló gyártó legnagyobb mennyiségben értékesített terméktípusa súlyozott átlagú dömpingkülönbözetének. Mindezt helyénvalónak találták, mivel indokolt volt az a feltételezés, hogy az együttműködés alacsony szintje a vizsgált ország azon nem együttműködő exportáló gyártóira jellemző, akik rendszerint nagyobb mértékben éltek a dömpinggel, mint bármely együttműködő exportáló gyártó. Ezen felül semmi sem mutatott arra, hogy bármely nem együttműködő vállalat kisebb mennyiségben élt volna a dömpinggel.

(66)

Abban az esetben, ha az együttműködés szintje magas volt, azaz az együttműködő exportáló gyártók kivitele elérte vagy meghaladta az érintett termék teljes exportjának 80 %-át, helyénvalónak találták, hogy a többi exportáló gyártó dömpingkülönbözetét az érintett ország együttműködő exportáló gyártói vonatkozásában megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén állapítsák meg.

(67)

A panasz és azon információk alapján, amelyeket az együttműködő exportáló gyártók a vizsgálat kezdeti szakaszában bocsátottak rendelkezésre, ideiglenesen úgy határoztak, hogy az együttműködés szintje nem érte el a 80 %-ot. Ezért a (65) preambulumbekezdésben leírt módszer alkalmazására került sor az országos dömpingkülönbözet megállapításakor.

(68)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek – a vámfizetés nélküli közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve – a következők:

(69)

Az egyetlen, MET-ben részesülő kínai exportáló gyártó, azaz a Since Hardware (Guangzhou) Co., Ltd esetében ideiglenesen megállapítást nyert, hogy az exportértékesítésekre nem dömpingárakon került sor. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy előfordulhat, hogy a (44) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt az ideiglenes megállapításokat módosítani kell a végleges megállapítások céljából.

(70)

A panasz és azon információk alapján, amelyeket az együttműködő exportáló gyártók a vizsgálat kezdeti szakaszában bocsátottak rendelkezésre, ideiglenesen úgy határoztak, hogy Ukrajna esetében az együttműködés szintje meghaladta a 80 %-ot. Minden jel arra mutat, hogy az Eurogold Industries Ltd az egyetlen ukrán, vasalódeszkát exportáló gyártó, és nincsenek arra utaló jelek, hogy bármely exportáló gyártó szándékosan megtagadta volna az együttműködést. Ezért a (66) preambulumbekezdésben leírt módszer alkalmazására került sor az összes többi ukrán, az érintett terméket exportáló gyártóra vonatkozó dömpingkülönbözet megállapításakor.

(71)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek – a vámfizetés nélküli közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve – a következők:

(72)

A vizsgálat ideiglenes megállapításai értelmében a Közösségen belül a hasonló termék gyártásával legalább 30 kis- és középvállalkozás (KKV) foglalkozik. A közösségi termelés elsősorban Olaszországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban zajlik.

(73)

Noha a közösségi piacon számos gyártó van jelen, az eloszlás meglehetősen egyenetlen, amit az a tény is alátámaszt, hogy az öt legjelentősebb gyártó termelése meghaladja a Közösség becslések szerinti teljes termelésének az 50 %-át. Az összes fent említett vállalat termelése képezi a teljes közösségi termelést.

(74)

A panaszt a hasonló termék teljes ismert közösségi termelésének jelentős részét, ez esetben több mint 40 %-át képviselő három közösségi gyártó nyújtotta be.

(75)

A panaszosok és egy további közösségi gyártó teljes mértékben együttműködtek a vizsgálatban (lásd még a (9) preambulumbekezdést). E négy vállalat a hasonló termék teljes ismert közösségi termelésének több mint 45 %-át képviseli. E közösségi gyártók egyike a VI alatt importált a KNK-ból. Az importtevékenység azonban nem tartozott e vállalat fő üzleti tevékenységei közé, és úgy tekintették, hogy erre az importra az alacsony árú dömpingelt behozatalra való reakcióként került sor, elsősorban azért, hogy a vállalat a termékskála alsó része vonatkozásában megőrizhesse versenyképességét. Ezért nem tekinthető indokoltnak e gyártó kizárása a közösségi gazdasági ágazat meghatározásából.

(76)

Ebből adódóan arra a következtetésre jutottak, hogy az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a (75) preambulumbekezdésben említett négy közösségi gyártó alkotja a közösségi gazdasági ágazatot. A továbbiakban e gyártókra „közösségi gazdasági ágazatként” hivatkozunk.

(77)

Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett termék vonatkozásában nem állnak rendelkezésre pontos Eurostat-statisztikák. Továbbá, semmi sem utal arra, hogy a KNK-n és Ukrajnán (az érintett országok) kívül más országokból is jelentős mennyiségben kerülne sor vasalódeszka behozatalára. A közösségi fogyasztást ezért az alábbi adatok alapján állapították meg:

Ezen az alapon a közösségi fogyasztás az alábbiak szerint alakult:

(78)

A vasalódeszkák közösségi fogyasztása 2002 és a VI között 28 %-kal emelkedett, a fogyasztás a 2004 és a VI közötti időszakban fokozódott a legnagyobb mértékben. Az általánosan megfigyelt folyamatos növekedés elsősorban az új tagállamokban tapasztalt növekvő fogyasztásnak tudható be, ugyanakkor a VI-t jellemző növekedés részben a KNK-ból és Ukrajnából alacsony árakon beáramló import növekvő mennyiségének köszönhető, amelyet néhány hagyományokkal rendelkező közösségi gyártó bonyolított, akik készleteik bővítése érdekében a gyártással szemben előnyben részesítették a behozatalt.

(79)

A Bizottság mérlegelte, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatal hatásait az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében rögzített kritériumok alapján összesítve kell-e értékelni. E cikk előírja, hogy a két vagy több, dömpingellenes vizsgálatoknak egy időben alávetett országból érkező behozatal hatásait csak abban az esetben kell összesítve értékelni, ha megállapítást nyer, hogy a) az egyes országokból érkező behozatalra megállapított dömpingkülönbözet magasabb az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott minimum százaléklábnál, és egyik ország kivitelének mennyisége sem elhanyagolható; továbbá b) az importtermékek közötti verseny feltételeit, valamint az importtermékek és a hasonló közösségi termékek közötti verseny feltételeit figyelembe véve a behozatal hatásainak összesített értékelése helyénvaló.

(80)

Emlékeztetni kell arra, hogy az egyik kínai exportáló gyártó esetében a behozatal nem bizonyult dömpingeltnek. Ezért e behozatalt nem tekintették dömpingelt behozatalnak.

(81)

Az egyes érintett országokból származó dömpingelt behozatalra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözetek meghaladták a minimális értéket. Ezen felül a szóban forgó országokból származó dömpingelt behozatal mennyisége nem tekinthető elhanyagolhatónak az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmében.

(82)

A vizsgálat azt is megállapította, hogy a dömpingelt importból származó termékek közötti verseny feltételei, valamint a dömpingelt importból származó termékek és a hasonló közösségi termékek közötti verseny feltételei hasonlóak voltak. Megállapítást nyert, hogy az érintett országok, illetve a közösségi gazdasági ágazat által gyártott/értékesített vasalódeszkák származási helyüktől függetlenül versenyeznek egymással, mivel alapvető jellemzőik tekintetében hasonlók, fogyasztói szemszögből egymással helyettesíthetők, és azonos csatornákon forgalmazzák őket.

(83)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy az összesített értékelés követelményei ebben az esetben nem teljesültek, mivel a KNK-ból, illetve az Ukrajnából származó behozatal az árak és a piaci magatartás tekintetében alapvető különbségeket mutat.

(84)

Az árak tekintetében meg kell jegyezni, hogy a két ország árszintje között fennálló abszolút különbség nem releváns az összesített értékelés tekintetében. Ezt számos tényező, például az eltérő termékösszetétel is magyarázhatja. Ami releváns ebből a szempontból, az árak alakulása a figyelembe vett időszakban, ez pedig a két ország tekintetében hasonló volt. A kínai termékek átlagos importára 27 %-kal, míg az ukrán termékeké 12 %-kal nőtt a 2002 (Ukrajna esetében 2003) és a VI között eltelt időszakban.

(85)

A piaci viselkedést illetően, amint azt a (82) preambulumbekezdés is említi, nem állapítottak meg jelentős különbségeket a termék jellemzői, a forgalmazás stb. tekintetében.

(86)

A fentiek alapján ideiglenesen úgy határoztak, hogy az összesített értékelés minden követelménye teljesült, és ennek megfelelően az érintett országokból származó dömpingelt behozatal hatásait a kár elemzése céljából együttesen kell értékelni.

(87)

Az érintett termék behozatalának mennyisége jelentősen nőtt a figyelembe vett időszak folyamán. A VI folyamán az import 2002 óta 850 %-kal nőtt.

(88)

Meg kell említeni, hogy 2002-ben Ukrajnából nem került sor importra. Az egyetlen ukrán vasalódeszka-gyártó 2003-ban kezdte meg működését. Az Ukrajnából származó import 2004-ben jelentős mértékben, több mint 400 %-kal nőtt.

(89)

A figyelembe vett időszakban az átlagos importár végig emelkedett. Ennek ellenére jelentős mértékben a közösségi gazdasági ágazat átlagos árai alatt maradt (lásd a vonatkozó táblázatot és a (99) preambulumbekezdést). A VI során az átlagos importár több mint 40 %-kal alacsonyabb volt mint a közösségi gazdasági ágazat átlagos árai.

(90)

Az átlagos importárak növekedése az alábbi tényezőknek tudható be:

KNK exportőrei jelentős mértékben a piac középső és felső szegmensébe kezdték pozicionálni magukat. Amint az a (78) preambulumbekezdésből is kitűnt, egyes hagyományos közösségi gyártók jelentősen csökkentették vagy felszámolták termelésüket a Közösségben és az érintett országokból kezdtek importálni. Ezeknek a társaságoknak a többsége a közép- és felsőkategóriás termékekben érdekelt.

A kínai exportáló gyártók többsége nemrégiben jelent meg a vasalódeszkák piacán, és nem meglepő, ha helyzetük megszilárdulásával az árak bizonyos mértékű emelkedését tapasztaljuk.

2004-ben hirtelen megemelkedett Ukrajna részesedése az importból. Mivel a tőlük behozott termékek átlagos árszínvonala a KNK-ból származó behozatalé fölött van, az árszínvonaluk összességében magasabb.

(91)

Az érintett országokból származó dömpingelt import piaci részesedése drámai mértékben megnőtt a figyelembe vett időszakban. Ez a piaci részesedés 2003 és 2004 között majdnem megháromszorozódott, amikor az Ukrajnából származó import ellepte a közösségi piacot és a VI folyamán végig meredeken emelkedett, mégpedig olyan mértékben, hogy a piac csaknem felét megszerezték.

(92)

Az alákínálás elemzésének céljából az együttműködő exportáló gyártók importárait összehasonlították a közösségi gazdasági ágazat áraival az egyes hasonló terméktípusoknak a VI során érvényes árának súlyozott átlaga alapján. A közösségi gazdasági ágazat árait gyártelepi szintre igazították, és azokat adott esetben a vámmal növelt, CIF közösségi határparitásos importárakkal vetették össze. Az árak összehasonlítását azonos kereskedelmi szinten, szükség esetén megfelelően kiigazítva, és a visszatérítések, árengedmények levonásával végezték el.

(93)

Az együttműködő exportáló gyártók árai alapján az egyes országonként tapasztalt alákínálási különbözetek a közösségi gazdasági ágazat árainak százalékában kifejezve az alábbiak:

(94)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság megvizsgálta a közösségi gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló valamennyi gazdasági tényezőt és mutatót. Ezeket a tényezőket alapos elemzésnek vetették alá a panaszosok és egy másik teljes mértékben együttműködő gyártót, azaz a közösségi gazdasági ágazatot illetően.

(95)

A figyelembe vett időszakban a közösségi gazdasági ágazat termelése 22 %-kal csökkent. A kapacitás VI során tapasztalt csekély növekedésének az volt az oka, hogy az egyik közösségi gyártó az EU bővítését követően megnövekedett fogyasztást kihasználandó kapacitásbővítést hajtott végre. Sajnálatos módon a fogyasztás növekedése csupán az import számára jelentett hasznot. Ennek következtében a VI során a kapacitáskihasználás a termelésnél nagyobb mértékben csökkent.

(96)

A készletek 2002 és a VI között összességükben növekedtek. Bár a 2004-ben tapasztalt csúcseredményt bizonyos mértékben minden valószínűséggel befolyásolták a vevők részére még le nem szállított, de lezárt megrendelések, az összességében emelkedő tendencia egyértelmű.

(97)

A figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazat csökkenő mértékben értékesített, és a VI alatt az értékesítés az eredeti mennyiség 79 %-ára esett vissza. Ez a csökkenő tendencia különösen aggasztó, ha azt a növekvő közösségi fogyasztással összevetve vizsgáljuk. 2002 és a VI között a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének 39 %-át veszítette el.

(98)

A közösségi gazdasági ágazat növekedése nem volt megfigyelhető. A közösségi gazdasági ágazatnak nemcsak nem származott haszna a piac növekedéséből, azaz a megnövekedett közösségi fogyasztásból, hanem a figyelembe vett időszakban még 21 %-ot veszített is értékesítési mennyiségéből.

(99)

A közösségi gazdasági ágazat saját termelésében az átlagos darabár az első három évben jelentősen – 14 %-kal – csökkent. A legalacsonyabb szintet 2004-ben érte el és a VI során ez nem is változott.

(100)

A figyelembe vett időszak során romlott a közösségi gazdasági ágazat nyereségességi mutatója. A VI során a haszonkulcs 40 %-kal volt alacsonyabb, mint 2002-ben. A VI során a 2004-hez viszonyítva tapasztalt nyilvánvaló javulást valójában azzal érték el, hogy csökkentették egyes vállalatok vezetőinek javadalmazását. A javadalmazások csökkentésének jelentős hatása volt a vállalatok haszonkulcsára. Ugyanakkor a bruttó nyereség összességében folyamatosan csökkent a VI során, és a 2002. évi szint 65 %-ára esett vissza. Nyilvánvaló tehát, hogy az adózás előtti teljes nettó nyereség növekedése mesterséges és nem tartható fenn.

(101)

A beruházások jelentősen csökkentek az érintett időszakban, és a VI során a 2002. évi szint felét sem érték el. Ráadásul a beruházások nagyobb része a szükséges állománypótló és felújítási beruházásokból állt. A 2004. évi beruházások egy része az EU bővítése nyomán kialakuló új lehetőségekre való felkészüléshez kapcsolódott. Az azonban fentebb is látható, hogy a megnövekedett fogyasztás forrása teljes mértékben az érintett országokból származó behozatal volt.

(102)

A beruházások megtérülése, amit a közösségi gazdasági ágazat nettó nyeresége és a beruházásainak nettó könyv szerinti értékének viszonyaként fejeznek ki, követte a beruházások és a haszonkulcsok alakulását. A nettó eszközállomány látszólag magas szintjét illetően meg kell jegyezni, hogy a közösségi gazdasági ágazatot alkotó vállalatok legtöbbjét legalább harminc évvel ezelőtt alapították és eszközállományuk java már jelentős mértékű értékcsökkenést szenvedett el. 2004-ben azonban, amikor egyes beruházások megvalósultak és amikor a haszonkulcsok a közösségi gazdasági ágazat tényleges teljesítményét mutatták (és nem csupán a VI során mesterségesen megnövelt nyereséget), a beruházások megtérülése 63 százalékponttal esett vissza. Ez is azt bizonyítja, hogy a közösségi gyártók nem képesek tőkéhez jutni, különösen amiatt, hogy csökken az értékesített mennyiség és alacsonyak az eladási árak.

(103)

A közösségi gazdasági ágazat pénzforgalma ingadozó volt. A 2003. évi javulást 2004-ben egy váratlan esés követte. A VI során tapasztalt fellendülés illeszkedik a nyereségesség fokozását célzó és fentebb a (100) preambulumbekezdésben vázolt intézkedések közé. Összességében azonban a pénzforgalom hanyatlott az érintett időszakban.

(104)

A hasonló termék előállításában érintett közösségi gazdasági ágazat alkalmazottainak száma 2002 és a VI között 33 %-kal csökkent. A dolgozónkénti átlagos munkaerőköltség, amely a béreket is tükrözi, jobbára változatlan maradt, a 2004. évi átmeneti csökkenést a VI-ben tapasztalt valamelyes növekedés ellensúlyozta.

(105)

A termelési költségek csökkentésére, a munkaerő létszámának ésszerűsítésére és csökkentésére tett erőfeszítések növelték az egy dolgozóra vetített termelést (a figyelembe vett időszakban ez 19 %-os emelkedést jelentett). A közösségi gazdasági ágazat fentebb ismertetett pénzügyi mutatói folytán azonban a termelékenység emelkedése képtelen volt ellensúlyozni az értékesített mennyiség és az árszínvonal csökkenését.

(106)

A dömpingkülönbözet tényleges nagyságának a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatása – figyelembe véve az érintett országokból származó dömpingelt behozatal volumenét és árait – nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(107)

Emellett semmi nem utalt arra, hogy a VI során a közösségi gazdasági ágazat kezdett volna felépülni a korábbi dömpingelt vagy szubvencionált behozatal hatásaiból.

(108)

Az érintett időszakban a KNK-ból és Ukrajnából származó alacsony árú dömpingelt behozatal drámai mértékben emelkedett. A figyelembe vett időszak során az érintett országokból származó dömpingelt behozatal mennyisége több mint 850 %-kal növekedett. A piaci részesedés tekintetében az import ugyanebben az időszakban több mint 40 százalékpontot szerzett meg a közösségi vasalódeszka-piacból.

(109)

A közösségi gazdasági ágazat szintjén értelmezett gazdasági mutatók elemzése rávilágított arra, hogy a hátrány elsősorban az értékesített mennyiség, az eladási ár és a piaci részesedés visszaesésében öltött testet. Ez a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetére, a termelés volumenére és a foglalkoztatásra is közvetlenül negatívan hatott. A figyelembe vett időszakban a közösségi gazdasági ágazat értékesítési volumene több mint 20 %-kal csökkent a közösségi piacon, a piaci részesedés 15 százalékponttal esett vissza, és a foglalkoztatás több mint 30 %-kal lett alacsonyabb. A közösségi gazdasági ágazat átlagos eladási árai 14 %-kal csökkentek, és az egyedi árak az elképzelhető legalacsonyabb szintjükre csökkentek. A pénzügyi mutatók azt erősítik meg, hogy a közösségi gazdasági ágazat már nincs abban a helyzetben, hogy veszteségek nélkül csökkenthetné árszintjét, mely veszteségeket a KKV-k tevékenységük feladása nélkül képtelenek néhány hónapnál hosszabb ideig elviselni.

(110)

Mindezen tényezők figyelembevételével átmenetileg úgy kell tekinteni, hogy a közösségi gazdasági ágazat elszenvedte az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésében említett jelentős hátrányt.

(111)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy vajon a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős hátrányt az érintett terméknek az érintett országokból származó dömpingelt importja okozta-e. Annak biztosítása érdekében, hogy az egyéb tényezők által esetlegesen okozott hátrányokat ne a dömpingelt import számlájára írják, megvizsgálták azokat a dömpingelt importon kívüli ismert tényezőket is, amelyek ugyancsak hátrányt okozhattak a közösségi gazdasági ágazatnak.

(112)

Elsőként arra emlékeztetünk, hogy a vizsgálat rámutatott, hogy az érintett országokból behozott vasalódeszkák közvetlen versenyben állnak a közösségi gazdasági ágazat által előállított és értékesített vasalódeszkákkal, mivel alapvető jellemzőiket tekintve azonosak, a fogyasztó szempontjából felcserélhetők és ugyanazokon a csatornákon keresztül forgalmazzák őket.

(113)

Az érintett országokból származó dömpingelt behozatal mennyiségének jelentős növekedése (több mint 850 %) egybeesett a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásával. Ez a romlás magában foglalta egyebek között a közösségi gazdasági ágazat értékesítéseinek és árszínvonalának ugyanabban az időszakban bekövetkezett visszaesését.

(114)

A figyelembe vett időszakban a dömpingelt behozatal piaci részesedése 42 százalékponttal nőtt, miközben a közösségi gazdasági ágazat elvesztette a piac 15 %-át. Emlékeztetni kell arra, hogy a 2002 és a VI között a közösségi fogyasztás több mint 20 %-kal nőtt.

(115)

A dömpingelt behozatal árait igen jelentős mértékben a közösségi gazdasági ágazat árai alá pozicionálták, így joggal jelenthető ki, hogy a dömpingelt behozatal a felelős az árak leszorításáért, amelynek következtében romlott a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzete. Ráadásul a közösségi gazdasági ágazat nem volt képes fokozni kapacitáskihasználását, ami pedig minden bizonnyal bekövetkezhetett volna, tekintettel a fogyasztásnak az érintett időszakban tapasztalt emelkedésére.

(116)

Tekintettel az egyfelől a jelentős mértékben a közösségi gazdasági ágazat árai alá pozicionált dömpingelt behozatal megugrása, másfelől a közösségi gazdasági ágazat értékesítéseiben és termelési mennyiségében bekövetkezett veszteség között egyértelműen megállapított időbeli egybeesésre, a Bizottság arra az ideiglenes megállapításra jutott, hogy a dömpingelt behozatal meghatározó szerepet játszott a közösségi gazdasági ágazat hátrányos helyzetének létrejöttében.

(117)

A panaszt a vasalódeszkák közösségi gazdasági ágazatához nem tartozó tizenöt közösségi gyártó támogatta. Ezek a vállalatok nem kívántak teljes mértékben együttműködni a vizsgálatban, ugyanakkor bizonyos adatokat átadtak termelésükkel, kapacitásukkal és kapacitáskihasználásukkal, értékesítési mennyiségeikkel, piaci részesedésükkel és alkalmazottaikkal kapcsolatban. Ezek a vállalatok együttesen hozzávetőlegesen 30 %-ot képviselnek a Közösség ismert termeléséből. Meg kell említeni, hogy ezen vállalatok egyike sem importált jelentős mennyiségben az érintett termékből.

(118)

A tizenöt vállalat helyzetét megvizsgálták és összevetették a közösségi gazdasági ágazat helyzetével.

(119)

Ezen gyártók termelése 2003-ban 19 %-kal nőtt, majd 2004-ben az eredeti szintre csökkent, és a VI során 13 %-kal esett vissza. A kapacitás 2004. évi növekedése az EU bővítését követően megerősödött értékesítési várakozásoknak tudható be. A megnövekedett kapacitás következtében a kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszakban a termelésnél nagyobb mértékben csökkent. A foglalkoztatás a termeléssel összhangban alakult, vagyis 2003-ban fokozódott, 2004-ben eredeti szintjére tért vissza, és a VI során hirtelen visszaesett.

(120)

A 2003. évi időleges javulást követően a tizenöt vállalat értékesítései és piaci részesedése meredeken visszaestek. Ez a fejlemény egyértelműen egybeesik az érintett országokból származó dömpingelt behozatalnak a közösségi piacon megfigyelt hirtelen felívelésével. Emlékeztetni kell arra, hogy behozataluk 2004-ben majdnem megháromszorozódott, piaci részesedésük ugyanabban az évben pedig 20 százalékponttal emelkedett. Az sem feledhető, hogy a figyelembe vett időszak során a vasalódeszkák közösségi fogyasztása is emelkedett.

(121)

A fentiek figyelembevételével levonható a következtetés, hogy a panaszt támogató tizenöt közösségi vasalódeszka-gyártó helyzete a közösségi gazdasági ágazatéval azonos módon romlott. Ezek a vállalatok ezért nem okozhattak hátrányt a közösségi gazdasági ágazatnak.

(122)

Amint a (8) preambulumbekezdésből kitűnik, két másik közösségi gyártó rendelkezésre bocsátott bizonyos információkat, azonban a panaszt nem támogatta. Ezenkívül két másik ismert közösségi gyártó is támogatta a panaszt, a vizsgálattal azonban nem működött együtt, és egy korábbi gyártó pedig bizonyos információkat szolgáltatott egykori gyártási tevékenységéről. Ezek a vállalatok mind jelentős mennyiségben importáltak az érintett termékből. Az ezekre a vállalatokra vonatkozó adatok az alábbi tendenciákat mutatják (titokvédelmi megfontolásokból a tényleges adatok nem tárhatók fel).

(123)

Az ezen közösségi gyártók által előállított vasalódeszkák értékesítései a figyelembe vett időszakban 71 %-kal csökkentek. Piaci részesedésük még jelentősebb mértékben, 77 %-kal csökkent, ami annak tudható be, hogy ugyanebben az időszakban a piac bővült.

(124)

Amint arra a fenti (78) preambulumbekezdés már emlékeztetett, 2004-ben és a VI során egyes hagyományos közösségi vasalódeszka-gyártók jelentősen csökkentették gyártási tevékenységüket a Közösségben, vagy teljesen fel is hagytak vele, és tömeges behozatalba kezdtek az érintett országokból. Ezek közül a vállalatok közül ugyanakkor többet már nem is lehet közösségi gyártónak tekinteni, mivel termelőhelyeiket a VI során be is zárták.

(125)

A fentiek figyelembevételével tehát levonható a következtetés, hogy a közösségi gyártóknak e csoportja is hasonló helyzetben volt, mint a közösségi gazdasági ágazat, és gyártói tevékenységük nem okozott hátrányt a közösségi gazdasági ágazatnak.

(126)

A közösségi gazdasági ágazat exportteljesítménye a figyelembe vett időszak során viszonylag kiegyensúlyozott volt. Mennyiségi téren visszaesés nem volt tapasztalható. Az eladási árak 2003. évi 15 %-os esését 2004-ben sikerült visszafordítani, és a VI során kiegyensúlyozott maradt az exportár. Meg kell említeni, hogy az export eladási árak jelentősen magasabbak, mint a közösségi eladási árak és az exportértékesítés mennyisége a közösségi gazdasági ágazat termelésének mindössze 10 %-át képviseli.

(127)

E tekintetben levonható a következtetés, hogy a közösségi gazdasági ágazat exportteljesítménye nem járult hozzá a jelentős hátrány elszenvedéséhez.

(128)

Meg kell említeni, hogy az egyik kínai exportáló gyártó esetében megállapították, hogy termékét nem dömpingelt áron értékesítette, ezért az érintett országokból származó dömpingelt importról és annak a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásáról folytatott vizsgálatot nem terjesztették ki rá. Emiatt megvizsgálták azt is, hogy az ezen vállalat által behozott termék megszakíthatta-e a dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazatot ért hátrány közötti oksági kapcsolatot.

(129)

A vizsgálat azt állapította meg, hogy a figyelembe vett időszakban a KNK-ból származó és nem dömpingelt áron értékesített behozatal mennyisége 467 %-kal nőtt, míg az érintett országokból származó dömpingelt behozatal mennyisége 856 %-os növekedést mutatott. Abszolút számokban kifejezve az érintett országokból származó dömpingelt behozatal mennyisége több mint ötszörösen múlta felül a nem dömpingelt behozatalét. A KNK-ból származó nem dömpingelt behozatal piaci részesedése 343 %-kal nőtt, a dömpingelt behozatalé ugyanebben az időszakban 647 %-kal emelkedett. A nem dömpingelt behozatal átlagára a figyelembe vett időszakban növekedett, és abszolút értékben jelentősen a dömpingelt behozatal átlagára fölött maradt, noha a közösségi gazdasági ágazat átlagárát nem lépte túl.

(130)

A fentiekre való tekintettel levonható az az ideiglenes következtetés, hogy a KNK-ból származó és nem dömpingelt áron értékesített behozatal nem tekinthető alkalmasnak a dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazatot ért hátrány közötti oksági kapcsolat megszakítására.

(131)

A felek némelyike azzal érvelt, hogy a Törökországból származó behozatal a vélekedések szerint a KNK áraihoz hasonló árakon és folyamatosan növekvő mennyiségben jut be a közösségi piacra, hátrányt okozva a közösségi gazdasági ágazatnak.

(132)

Megjegyzendő, hogy a vizsgálat azonban ezeket a vélekedéseket nem erősítette meg. A vizsgálat során a Törökországból érkező behozatallal kapcsolatos bizonyítékokat nem nyújtottak be. Sőt, a fenti (10) preambulumbekezdésben említett együttműködő török vasalódeszka-gyártó nem értékesítette a hasonló terméket a Közösségben. Emellett a vizsgálat során nem állapították meg más behozatali források meglétét.

(133)

A fent említett megállapításokat illetően a Törökországból származó behozatalra vonatkozó állítást elutasították, és megállapítást nyert, hogy az egyéb harmadik országokból származó behozatal nem okoz lényeges hátrányt a közösségi gazdasági ágazatnak.

(134)

Egyes érintett felek úgy érveltek, hogy a hátrány oka maga a Közösség, mivel a közösségi gazdasági ágazat nem reagált a forgalmazási és fogyasztási szerkezet változásaira, sem a vasalódeszkák előállítását érintő technológiai fejleményekre. Emellett azt az állítást is megfogalmazták, hogy az önmagának okozott hátrányhoz azzal is hozzájárult a közösségi gazdasági ágazat, hogy maga is importált kínai vasalódeszkákat.

(135)

A Közösségben gyártott vasalódeszkákat rendszerint nagykereskedőkön keresztül forgalmazzák, vagy legtöbbször közvetlenül kiskereskedőknek, vagy értékesítési központjaiknak szállítják le. Az importált vasalódeszkákat rendszerint importőrökön, illetve nagykereskedőkön, vagy a nagy kiskereskedelmi láncok értékesítési, illetve ellátási központjain keresztül forgalmazzák. A két forgalmazási csatorna aránya az import esetében eltérő az egyes exportáló gyártók vonatkozásában. Mindkettőben részt vehetnek ügynökök is. Ez a forgalmazási szerkezet már évek óta létezik, és semmilyen jelentős vagy váratlan változás nem észlelhető benne. A közösségi gazdasági ágazat hagyományosan ellátja a kiskereskedőket és a nagy kiskereskedelmi láncokat. Emiatt a kiskereskedelmi láncokon keresztül eladott vasalódeszkák részesedésének növekedését önmagában nem tarthatjuk hátrányt okozónak. A fogyasztási szerkezetben jelentős változásokat nem lehet kimutatni.

(136)

A gyártási folyamat, illetve technológia vonatkozásában azzal érveltek, hogy a közösségi gazdasági ágazat termelése magas fokú automatizáltsága miatt nem tud reagálni a fogyasztók/kiskereskedők különleges igényeire. Elsőként azt kell leszögezni, hogy az automatizálás nélkül a közösségi gazdasági ágazat bizonyosan nem versenyezhet a rendkívül olcsó energia-, nyersanyag- és munkaerőköltségek előnyeit élvező országokból behozott termékekkel. Másodszor, az automatizált termelés teszi lehetővé a közösségi gazdasági ágazat számára a kiemelkedő minőség és a rövid átfutási idők garantálását, amit viszont komparatív előnynek tekintenek a fogyasztók. Végül pedig nem merült fel olyan bizonyíték, amely szerint a közösségi gazdasági ágazat nem képes kielégíteni a fogyasztók, illetve a kiskereskedők formatervezéssel és innovációval kapcsolatos konkrét elvárásait.

(137)

A közösségi gazdasági ágazat által importált kínai vasalódeszkákkal kapcsolatban a vizsgálat azt derítette ki, hogy a VI során ezek mennyisége jelentéktelen volt. Mindez csak a közösségi gazdasági ágazat önvédelmi lépése volt az alacsony árfekvésű dömpingelt import áradatával szemben. Az így behozott termékek viszonteladására mindenesetre hátrányt nem okozó árakon került sor a Közösségben. Következésképpen ez a behozatal a közösségi gazdasági ágazat számára nem okozhatott hátrányt.

(138)

A fentiekre való tekintettel az érvelést elutasították, és megállapítást nyert, hogy a hátrányt nem a Közösség okozta saját magának.

(139)

Igazolódott, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős hátrányt – amelyet különösen az értékesítési mennyiség, a piaci részesedés és az egységenkénti eladási árnak a pénzügyi helyzet romlását eredményező csökkenése jellemez – az érintett országokból származó dömpingelt behozatal okozta. Noha a KNK-ból származó, nem dömpingelt áron értékesített behozatal minden bizonnyal hozzájárult a közösségi gyártók teljesítményének romlásához, a behozatal alakulása, mennyisége, piaci részesedése és árszintje nem szakította meg a dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazatnak hátrányt okozó helyzet közötti ok-okozati összefüggést.

(140)

A fenti elemzés fényében, amely megfelelően megkülönböztette és elválasztotta egymástól a közösségi gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatását és a dömpingelt import hátrányos hatását, megerősítést nyer, hogy ezen egyéb tényezők nem módosítják azt a tényt, hogy a megállapított hátrány a dömpingelt behozatalnak tudható be.

(141)

Ezért ideiglenesen megállapítást nyert, hogy az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében az érintett országokból származó dömpingelt behozatal jelentős hátrányt okozott a közösségi gazdasági ágazat számára.

(142)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a hátrányt okozó dömpingre vonatkozó ideiglenes következtetés ellenére létezik-e olyan kényszerítő indok, amely arra engedne következtetni, hogy az adott esetben az intézkedések elfogadása ellentétes a közösségi érdekkel. E célból, és az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdésével összhangban, mérlegelték a bevezetendő intézkedéseknek az eljárásban érintett összes félre gyakorolt hatását, valamint annak a következményeit is, ha nem fogadják el az intézkedéseket.

(143)

A hátrányok vizsgálata nyilvánvalóvá tette, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak sérelmet okozott a dömpingelt behozatal. A dömpingelt behozatal mennyiségének elmúlt években tapasztalt nagymértékű növekedése jelentősen leszorította a nagy- és kiskereskedelmi árakat, vagyis azon a szinten gyakorolt nyomást, ahol az importált és a Közösségben gyártott vasalódeszkák egymással versenyeznek. A közösségi gazdasági ágazat nincs abban a helyzetben, hogy még lejjebb vigye eladási árait, mivel ez a gyártási költségek alatti áron történő értékesítéshez vezetne. Ennélfogva, és annak figyelembevételével, hogy a vasalódeszkák piacát az árak alapján a kiskereskedelmi láncok határozzák meg, a közösségi gazdasági ágazat számára egyre nehezebb az új megrendelések megszerzése. Emlékeztetni kell arra, hogy egyes hagyományos gyártók már leállították termelésüket és jelenleg az érintett termék importőreként/nagykereskedőjeként működnek.

(144)

Ebben az összefüggésben az intézkedések bevezetése nélkül a közösségi gazdasági ágazat helyzete még tovább romlana, és a vasalódeszkák gyártása minden valószínűség szerint rövid időn belül megszűnne a Közösségben. A foglalkoztatottságra gyakorolt negatív hatások a Közösség egy földrajzi térségében jelentkeznének, mivel több gyártó, illetve azok alkatrész-beszállítói is ott helyezkednek el. Másrészt viszont az intézkedések várhatóan gátat szabnak az érintett országokból származó dömpingelt behozatal további jelentős növekedésének, ami lehetővé tenné, hogy a közösségi gazdasági ágazat legalábbis megőrizze jelenlegi piaci pozícióját. A vizsgálat kimutatta, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatal piaci részesedésének növekedése csak a közösségi gazdasági ágazat közvetlen kárára lehetséges.

(145)

A dömpingellenes vámok az érintett országokból behozott vasalódeszkákra való kivetetését követően számítani lehet arra, hogy a forgalmazók és a kiskereskedelmi láncok beszerzési forrásaikat – legalábbis részben – sokkal inkább a közösségi gyártókhoz helyeznék át. Az intézkedések bevezetése és ezzel egyidejűleg az importárak nem dömpingelt szintre történő visszaállítása esetén a közösségi gazdasági ágazat tisztességes körülmények között, saját előnyei alapján versenyezhetne a behozott termékekkel.

(146)

Az intézkedések bevezetése ezért egyértelmű érdeke a közösségi gazdasági ágazatnak és a panaszt aktívan támogató közösségi gyártóknak, de azoknak a közösségi gyártóknak is, akik a panaszt nem támogatták teljeskörűen

(147)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követően a fogyasztói érdekképviseletek nem nyújtották be észrevételeiket. Mindemellett megvizsgálták az intézkedéseknek a fogyasztókra gyakorolt lehetséges hatásait.

(148)

A hatások vizsgálata során az alábbiakat vették figyelembe:

(149)

A fentiekre való tekintettel a dömpingellenes intézkedések nagy valószínűséggel elhanyagolható pénzügyi kihatással lennének a vasalódeszkák fogyasztóira nézve. Másrészt viszont ha nem vetik ki a dömpingellenes intézkedéseket, a közösségi gyártás minden valószínűség szerint megszűnne, és a fogyasztók számára elérhető termékfajták választéka szűkülne.

(150)

Emiatt ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy az intézkedések kivetése vélhetően nem áll ellentétben a vasalódeszkák közösségi fogyasztóinak érdekével.

(151)

A forgalmazók/kiskereskedők, illetve szervezeteik a vizsgálat ebben a szakaszában nem nyújtották be észrevételeiket. Köztudott ugyanakkor, hogy vasalódeszkát jelenleg főként a nagy kiskereskedelmi láncok, vagyis az óriás szupermarketek árusítanak. Emiatt több mint valószínű, hogy az érintett termék forgalmazói, illetve kiskereskedői többsége esetében az érintett termék forgalmuk elenyésző részét adja csupán. Erre való tekintettel, és számításba véve azt a magas árrést, amit általában alkalmazni szoktak (lásd a (148) preambulumbekezdést), azt az ideiglenes következtetést vonták le, hogy az intézkedéseknek vélhetően nem lenne jelentős negatív hatása a helyzetükre.

(152)

A kérdőívekre két importőr és az egyik importőrhöz kapcsolódó egy nagykereskedő adott választ. Emellett a megadott határidőig négy importőr szolgáltatott bizonyos adatokat, illetve megjegyzéseket. Ezek a vállalatok együttesen a Közösségbe irányuló behozatal több mint 20 %-át képviselik. A KNK elleni intézkedéseket valamennyien kifogásolták, az Ukrajna ellenieket azonban nem mindegyikük.

(153)

Az észrevételeket benyújtó importőrök helyzete nagyságuknak és az érintett terméknek az üzleti tevékenységükben játszott fontosságának megfelelően eltér egymástól. A fentebb már említettek szerint ezek közül a vállalatok közül néhány a hagyományos gyártók közé tartozik, vagy tartozott, ám védelmi lépésként megváltoztatták alaptevékenységüket és jelenleg főként vagy kizárólag importőrként működnek. Ezek a vállalatok rendszerint az egyéb háztartási termékek teljes skáláját gyártják, vagy importálják és a vasalódeszkák ezen tevékenységük részét képezik. Az egykori egyik legnagyobb gyártó esetén, amely nemrégiben vált a kínai vasalódeszkák jelentős importőrévé, ideiglenesen azt állapították meg, hogy a VI során a vasalódeszkák a vállalat forgalmának kevesebb mint 4 %-át tették ki. Ez a vállalat egyébként csak a KNK-t érintő intézkedésekkel szemben foglalt állást, az Ukrajnát érintőkkel viszont nem, mivel onnan nem importál. Azt is megállapították, hogy a vállalat egyes közösségi gyártóktól is vásárolt vasalódeszkákat. A szóban forgó vállalat különböző beszerzési forrásait figyelembe véve, és ha a vállalat nem tudja a kiskereskedőire áthárítani a dömpingellenes vám egyharmadát (lásd a (148) preambulumbekezdést), a becslések szerint a vasalódeszkákra vonatkozó bruttó árrés változása nem éri el a 10 %-ot. Nem hagyható figyelmen kívül azonban az sem, hogy a jelen szakaszban rendelkezésre álló adatok nem teszik lehetővé a pontos kalkulációt. Emlékeztetni kell arra is, hogy ezeknek az importőröknek az árrése is jelentősnek tűnik. Bár folytatódik a szóban forgó importőrök helyzetével kapcsolatos vizsgálat, azt már megállapították, hogy az ideiglenes intézkedéseknek nem lenne jelentős hatásuk üzleti tevékenységükre.

(154)

Az egyik együttműködő importőr vasalódeszka-huzatokat gyárt, és azokat az importált vasalódeszkákkal együtt adja el. Felmerült az az érv, hogy a vasalódeszkák behozatalára kivetett dömpingellenes vám a huzatok gyártását is érintené, és emiatt jelentős kihatással lenne a vállalat forgalmára. Megjegyzendő azonban, hogy a vasalódeszka-huzatokat külön is árulják, és a dömpingellenes vám kivetése ezek értékesítéseit nem érintené. Ráadásul a vasalódeszkák értékesítése nem haladta meg a vállalat forgalmának 10 %-át. Emiatt az ideiglenes intézkedések hatása szintén nem lenne jelentős a vállalat üzleti tevékenységére nézve.

(155)

Emellett a legtöbb importőr, akik közösségi termékekkel is kereskednek vagy kereskedtek, elismerték, hogy nem szolgálná érdekeiket, ha teljes egészében függővé válnának vasalódeszkák behozatalától – a KNK-t különösen kiemelték ebben az összefüggésben – és megerősítették, hogy előnyben részesítik, ha rendelkezésre állnak alternatív beszerzési források is. Ezt a legjobban a dömpingelési gyakorlat felszámolása biztosítaná, aminek köszönhetően a közösségi gazdasági ágazat fennmaradhatna.

(156)

Tekintettel a fentiekre, és figyelembe véve a (148) preambulumbekezdésben összefoglaltakat, különösen a magas árrést és azt a tényt, hogy a megnövelt vámköltség darabonként kevesebb mint fél euro lesz, ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek nem lenne határozottan kedvezőtlen hatása a Közösség nem kapcsolódó vasalódeszka-importőreinek helyzetére, bár egyeseknek közülük valószínűleg a kiskereskedőkénél magasabb terheket kellene viselniük. Mindenesetre a végleges megállapítások elfogadásáig minden észrevételt figyelembe fognak venni.

(157)

A fenti elemzés során bizonyítást nyert, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak érdekében áll intézkedések bevezetése, mivel azok várhatóan legalábbis visszafogják a dömpingelt áron érkező és a közösségi gazdasági ágazat helyzetére bizonyítottan jelentős negatív hatást gyakorló behozatalt. A Közösség egyéb gyártói számára várhatóan ugyancsak előnyösek az intézkedések.

(158)

Az elemzés azt is bizonyította, hogy a fogyasztókat nem fogják anyagi értelemben érinteni a dömpingellenes intézkedések. Amennyiben a legkedvezőtlenebb forgatókönyv következne be, a fogyasztóknak kevesebb mint fél euróval kell többet fizetniük a tartós árucikkért. Másrészt viszont az intézkedések elmaradása negatív hatást gyakorolhatna a választékra, hiszen a Közösségből származó vasalódeszkák eltűnhetnek a piacról.

(159)

A forgalmazók és a kiskereskedők esetében előfordulhat, hogy az érintett termékek beszerzési árai növekednek, ám tekintettel a magas árrésükre, az intézkedések valószínűleg nem érintik őket jelentősen.

(160)

Az érintett termék importőreinek valószínűleg nagyobb terheket kell majd viselniük, mint a kiskereskedőknek. Ugyanakkor megőrizhetik a több ellátási forrás nyújtotta előnyöket és elkerülhetik az importtól való függőséget, ami pedig minden valószínűség szerint bekövetkezne, ha nem vezetnék be az intézkedéseket.

(161)

Összességében azonban az a következtetés adódik, hogy az intézkedések bevezetése, azaz a hátrányt okozó dömping kiiktatása a közösségi gazdasági ágazat számára lehetővé tenné tevékenységei fenntartását, és azok a kedvezőtlen hatások, amelyekkel az intézkedések bizonyos más gazdasági szereplőkre nézve járhatnak a Közösségben, nem aránytalanul nagyok a közösségi gazdasági ágazat esetében jelentkező kedvező hatásokhoz képest.

(162)

A fentiek alapján arra az ideiglenes következtetésre jutottak, hogy ebben az esetben nem áll fenn a közösségi érdekből fakadó olyan kényszerítő körülmény, amely miatt a dömpingellenes intézkedéseket ne lehetne bevezetni.

(163)

A dömpinggel, az abból adódó hátránnyal és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont ideiglenes következtetéseket tekintetbe véve ideiglenes intézkedéseket kell elrendelni a KNK-ból és Ukrajnából származó behozatalra a dömpingelt behozatal által a közösségi gazdasági ágazatnak okozott további károk megelőzése érdekében.

(164)

Az ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket oly módon kell elrendelni, hogy megfelelő szintűek legyenek a dömpingelt import által a közösségi gazdasági ágazatnak okozott hátrány felszámolásához, azonban ne haladják meg a megállapított dömpingkülönbözetet.

(165)

A hátrányt okozó dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe vették, hogy az intézkedéseknek lehetőséget kell adniuk a közösségi gazdasági ágazatnak arra, hogy költségeit úgy tudja fedezni, és olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet a megszokott versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal hiányában érne volna el. Az ehhez a számításhoz felhasznált, adózás előtti haszonkulcs a forgalom 7 %-a volt. Bebizonyosodott, hogy ez az a nyereségességi szint, ami a hátrányt okozó dömping elmaradása esetén joggal elvárható, mivel ez volt a közösségi gazdasági ágazat nyeresége azt megelőzően, hogy a Közösségbe irányuló kínai és ukrán export jelentősen növekedni kezdett volna a VI során. Ennek alapján a közösségi gazdasági ágazat tekintetében kiszámították a hasonló termék hátrányt nem okozó árát. A hátrányt nem okozó ár összegét úgy kapták meg, hogy a gyártási költséghez hozzáadták a fent említett 7 %-os haszonkulcsot.

(166)

A szükséges áremelést – az alákínálásra vonatkozó számítások során megállapított – súlyozott import átlagárnak a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon értékesített termékek hátrányt nem okozó árának átlagával való összehasonlítása alapján határozták meg. Ezt követően az összehasonlítás alapján kapott különbségeket az átlagos behozatali CIF-érték százalékában fejezték ki. Ezek a különbségek valamennyi együttműködő kínai exportáló gyártó esetében a megállapított dömpingkülönbözet fölött voltak. Ukrajna esetében a hátrányt elhárító szint az egyetlen exportáló gyártó esetében a megállapított dömpingkülönbözet alatt volt.

(167)

Az előbbiek fényében és összhangban az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével, ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell elrendelni a i. KNK-ból származó behozatalra a megállapított dömpingkülönbözetek szintjén; és ii. az Ukrajnából származó behozatalra a hátrányt elhárító szinten.

(168)

A fentiek alapján a KNK-ra és Ukrajnára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám mértéke az alábbi:

(169)

Az e rendeletben meghatározott, vállalatokra vonatkozó egyéni dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ezért azok a vizsgálat során e vállalatok esetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (szemben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) így kizárólag az érintett országból származó és e vállalatok – tehát az említett jogalanyok – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Semmilyen más, a rendelet rendelkező részében név és cím szerint kifejezetten meg nem nevezett vállalat által gyártott importált termék, ideértve a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló szervezeteket is, nem részesülhet e vámtételek előnyeiből; azokra az „összes többi vállalatra” érvényes vámot kell kivetni.

(170)

A vállalatokra vonatkozó egyéni dömpingellenes vámtételek alkalmazása iránti kérelmeket (azaz a szervezet nevének megváltozását követően, vagy új gyártó vagy értékesítő szervezetek létesítését követően) haladéktalanul el kell juttatni a Bizottsághoz (3) minden jelentős – a névváltozással vagy a termelő és értékesítő szervezetek változásával kapcsolatos – információval, különös tekintettel a társaság tevékenységeiben bekövetkező módosulásokra a termelés, a belföldi és az exportértékesítések terén. A Bizottság adott esetben – a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően – a rendeletet az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok jegyzékének naprakésszé tételével megfelelően módosítani fogja.

(171)

A dömpingellenes vám megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a maradványvám szintje nemcsak a nem együttműködő exportáló gyártókra vonatkozik, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a VI során egyáltalán nem exportáltak a Közösségbe. Az utóbbi vállalatokat azonban arra kérik fel – amennyiben az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdése második szakasza előírásainak megfelelnek –, hogy nyújtsanak be kérelmet az említett cikk szerinti felülvizsgálatra, hogy helyzetüket egyénileg lehessen megvizsgálni.

(172)

A megfelelő ügyvitel érdekében rögzíteni kell azt az időszakot, amelyen belül az érdekelt felek, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben kitűzött határidőn belül jelentkeztek, írásban kifejthetik álláspontjukat, és meghallgatást kérhetnek. Továbbá ki kell jelenteni, hogy az e rendelet céljait szolgáló vámkivetést érintő megállapítások ideiglenesek, amelyeket egy végleges vám céljából valószínűleg újra kell gondolni,

European Commission

Directorate General for Trade (Kereskedelmi Főigazgatóság)

Directorate B

J-79 5/17

Rue de la Loi/Wetstraat 200

B-1049 Brüsszel.