12.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 267/1

(1)

2005. április 13-án az 552/2005/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) a Bizottság ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK) származó egyes égetett magnéziatéglák közösségi behozatalára.

(2)

A dömping és a károkozás vizsgálati időszaka (a továbbiakban: V.I.) a 2003. április 1-jétől 2004. március 31-ig tartó időszakra terjedt ki. A kár elemzése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2001. január 1-jétől a V.I. végéig tartó időszakra (a továbbiakban: az érintett időszak) terjedt ki.

(3)

A KNK-ból származó egyes égetett magnéziatéglák behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetését követően néhány érdekelt fél írásban nyújtotta be észrevételeit. Azoknak a feleknek, akik ezt kérték, szóbeli meghallgatásra is lehetőséget biztosítottak.

(4)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt összes információ beszerzését és ellenőrzését. A felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket megvizsgálták, és adott esetben az ideiglenes megállapításokat azokkal összhangban módosították. Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően helyszíni ellenőrzésekre került sor az alábbi vállalatok telephelyén:

(5)

A Bizottság nyilvánosságra hozta továbbá az összes olyan alapvető tényt és megfontolást, amelynek alapján a végleges dömpingellenes vám kivetésére és az ideiglenes vámmal biztosított összegek végleges beszedésére javaslatot kívánt tenni. Az érdekelt felek számára biztosították továbbá azt az időszakot, amelyen belül előadhatták észrevételeiket e nyilvánosságra hozatalt követően. A felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket mérlegelték, és adott esetben figyelembe vették a végleges megállapításokhoz.

(6)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdésében szereplő érintett termék a KNK-ból származó, szokásos esetben az ex 6815 91 00 és az ex 6815 99 10 KN-kód alatt bejelentett, vegyileg lekötött, kiégetetlen magnéziatégla, amelynek magnézium-oxid-összetevője legalább 80 % MgO, függetlenül attól, hogy tartalmaz-e magnezitet (a továbbiakban: az érintett termék). A későbbi vizsgálat során megállapították, hogy az ex 6815 99 90 KN-kód is jogszerűen használható az érintett termék behozatala esetében.

(7)

A vizsgálat megállapította, hogy az érintett terméket az ex 6815 10 10, ex 6902 10 00 és az ex 6903 90 90 (2004. január 1. előtt ex 6903 90 20) KN-kód alatt is importálták. A 69. árucsoportba tartozó kerámiatermékek azonban csak kiégetett termékekhez használhatók, nem pedig kiégetetlenekhez. Ezenkívül a 6815 10 10 KN-kód olyan termékeket is magában foglal, amelyek főleg széntartalmúak, az érintett termék viszont főleg magnézium-oxid-tartalmú. Ezért az e kódok alá tartozó termék behozatalát elfogadhatatlannak kell tekinteni, amennyiben ezeket a kódokat használják. A jövőben a téves osztályozás elkerülése, valamint a kódok megfelelő használatának biztosítása érdekében a vámhatóságokat különleges, a kockázatokról tájékoztató formanyomtatvány útján figyelmeztették.

(8)

Az egyik érdekelt fél azzal érvelt, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben csak a 6815 91 00 és a 6815 99 10 KN-kódok szerepeltek, így a vizsgálatot nem lehetett kiterjeszteni további kódokra. Azonban az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő KN-kódok csupán tájékoztató jellegűek, nem kötelezőek, ellentétben a termékleírással, különösen a fizikai és kémiai jellemzőkkel, melyek a vizsgálat hatálya alá tartoznak. Következésképpen a vizsgálatnak ki kell terjednie az égetett magnéziatéglák összes olyan típusára, amelyek azonos fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvetően azonos célra használják őket, árubesorolásuktől függetlenül. Így nem terjesztették ki a vizsgálat hatályát. A vizsgálat tisztázta, hogy az érintett termék jogszerűen az ex 6815 91 00, ex 6815 99 10 és az ex 6815 99 90 KN-kódok alatt volt behozható. Ha azonban megállapították, hogy az érintett terméket tévesen, más KN-kód alatt jelentették be, akkor a vizsgálat erre a termékre is kiterjedt.

(9)

Az érintett termék és a hasonló termék meghatározására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában így az a következtetés vonható le, hogy az érintett termék a KNK-ból származó, vegyileg lekötött, kiégetetlen magnéziatégla, amelynek magnézium-oxid-összetevője legalább 80 % MgO, függetlenül attól, hogy tartalmaz-e magnezitet, és amelyet rendszerint az ex 6815 91 00, ex 6815 99 10 és ex 6815 99 90 KN-kód alá sorolnak. Az ideiglenes rendelet (13)–(16) preambulumbekezdésben szereplő megállapításokat szintén megerősítették.

(10)

Az ideiglenes rendelet írja elő azt az általános módszert, mellyel megállapítható, hogy az érintett termék Közösségbe irányuló behozatala dömpingelt volt-e. Az ideiglenes rendelet (35), (45) és (61) preambulumbekezdésében meghatározott általános módszer ezúton megerősítést nyert.

(11)

Az ideiglenes rendelet (28) preambulumbekezdésében említettek szerint egy exportáló termelő nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy eszközértékelését egy független testület végezte, és hogy eszközeit piaci értéken vették nyilvántartásba. Nem bizonyította, hogy az összes költséget piaci értéken vették számításba. Az ideiglenes rendelet elfogadását követően az exportáló termelő megismételte ugyanazokat az állításokat. Bár nem tartotta be a meghosszabbított határidőt, azt állította, hogy olyan új bizonyítékkal szolgált az eszközértékelésre vonatkozóan, amely indokolttá teszi a PGE iránti kérelme elutasításának felülvizsgálatát.

(12)

Megjegyzendő, hogy az említett exportáló termelő nem nyújtotta be határidőn belül a kért dokumentumokat, ami elegendő volt állításai elutasításához. A beérkezett dokumentumok vizsgálata azonban azt mutatta, hogy nem nyújtott be új bizonyítékot ezen állítások alátámasztására. Így, még ha figyelembe is lehetett volna venni ezeket a dokumentumokat, azok nem változtatnának az ideiglenes rendelet megállapításain. Az ezen exportáló termelő PGE iránti kérelmének elutasítására vonatkozó határozat ezúton megerősítést nyert.

(13)

Hasonlóképpen két másik exportáló termelő, akiknek PGE iránti kérelmét elutasították, megismételte a kezdeti szakaszban emelt kifogásait. Nem nyújtottak be azonban olyan új bizonyítékot, amely indokolttá tenné a határozat bármely változtatását.

(14)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (17)–(28) preambulumbekezdésében szereplő, a PGE-re vonatkozó megállapítások megerősítést nyertek.

(15)

Azok a vállalatok, amelyek nem részesülnek egyéni elbírálásban, nem nyújtottak be olyan új bizonyítékot, amelynek alapján esetükben EE-t kellene alkalmazni. Emiatt, valamint az EE-re vonatkozó egyéb észrevételek hiányában ezúton megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (29)–(34) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások.

(16)

Az ideiglenes rendelet (39) preambulumbekezdése szerint a Bizottság 38 nemzetközileg ismert termelővel kereste az együttműködés lehetőségét. Azonban csak két, USA-beli termelő vállalta az együttműködést. A vizsgálat szerint semmi jel nem utalt arra, hogy a beérkezett és ellenőrzött információk nem lettek volna megfelelőek ezen eljárás céljaira.

(17)

Néhány érdekelt fél úgy vélte, hogy az USA nem megfelelő analóg ország a KNK-ra vonatkozó rendes érték megállapításához. Azzal érveltek, hogy nem elégséges a verseny az USA hazai piacán, mivel ott csak három termelő van jelen. Ebben az össszefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (40) preambulumbekezdése szerint a vizsgálat megállapította, hogy az USA piaca az érintett termék tekintetében versenyző piac, ahol legalább három termelő, körülbelül 30 beszállító, több mint 15 importőr és megközelítőleg 300 felhasználó van jelen. Így ezt az állítást elutasították.

(18)

Mivel ezeket az állításokat a továbbiakban nem indokolták, és nem tettek további észrevételeket e kérdéssel kapcsolatban, ezúton megerősítést nyer az USA analóg országként való kiválasztása.

(19)

Egyes exportáló termelők azt állították, hogy a végleges dömping kiszámítása során elírási hibák fordultak elő. Az exportőrök egyéb, a számításkor használt óceáni fuvar- és biztosítási költségekre, az exportfelárra és a hitelminősítésre vonatkozóan is tettek egyedi állításokat.

(20)

Ezen állítások vizsgálata alapján azt állapították meg, hogy elírási hibák fordultak elő a számításokban. Ezeket a hibákat kijavították. Egyes, az óceáni fuvar- és biztosítási költségekre, valamint az exportfelárra vonatkozó egyéb állítások szintén elfogadhatóak voltak, amennyiben azokat megalapozottnak és indokoltnak találták. Minden egyéb állítást azonban el kellett utasítani.

(21)

Az alábbiakban megállapított okok miatt néhány érdekelt fél úgy érvelt, hogy az USA-ra vonatkozó rendes értéket csökkenteni kell.

(22)

Először is azt állították, hogy a kínai termelőknek eltérő az árszerkezetük, különösen egyes olyan költségek tekintetében, mint a munkaerő és a villamosenergia. Meg kell jegyezni, hogy ez az állítás nem releváns az analóg ország rendes értékének vizsgálatakor, mivel a költségek bárminemű ilyen változtatása értelmetlenné tenné a vizsgálatot az analóg országban, és a normál értéknek a nem piacgazdasági szinthez való igazításához vezetne. Továbbá ezt az állítást nem támasztották alá bizonyítékokkal. Így az állítást elutasították.

(23)

Másodszor, úgy érveltek, hogy a két USA-beli együttműködő termelő egyike kapcsolatban áll az egyik közösségbeli panaszos vállalattal. Emlékeztetni kell arra, hogy az analóg országban a rendes értéket a két USA-beli vállalattól származó adatok alapján állapították meg. Ezeket az adatokat részletesen elemezték és a helyszínen ellenőrizték. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az e vállalatok egyike és a panaszos vállalat közötti kapcsolat nem befolyásolta a rendes érték megállapításához használt adatok megbízhatóságát. A vizsgálat során semmi nem utalt arra, hogy ez a kapcsolat bármiképpen is befolyásolta volna az analóg országban a rendes értéket.

(24)

Végezetül számos exportőr bizonyított állításainak alapján a rendes értéket csökkentették, mivel i. az analóg ország termelői által használt nyersanyag minősége eltér a KNK-beli termelők által használtétól; ii. fuvarozási költségei, egyéb díjai magasabbak; iii. az USA-beli termelők e nyersanyagok beszerzéséhez kapcsolódó importköltségei magasabbak. Azt is megállapították, hogy egyes téglakezelési típusok az USA-ban léteznek, Kínában viszont nem. Ezen túlmenően a vizsgálat megállapította, hogy a kereskedelmi szintre vonatkozó kiigazítás szintén indokolt volt.

(25)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (42) és (43) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(26)

Az ideiglenes szakaszban a PGE-ben részesülő vállalatok esetében minden típusú égetett magnéziatéglára vonatkozóan meghatározták a rendes értéket. Ezeket a típusokat a termékellenőrzési szám (PCN) alapján lehetett beazonosítani. Az EE-ben részesülő vállalatok esetében azonban a PCN-csoportokat az MgO-tartalom alapján állapították meg a rendes érték meghatározása céljából.

(27)

A végső szakaszban azt állapították meg, hogy egyszerűsíteni kell a módszert a PGE-ben részesülő vállalatok és egyéb exportáló termelők közötti összhang biztosítása érdekében. Ennek megfelelően az MgO-tartalmon alapuló PCN-csoportokat használták a PGE-ben részesülő termelők esetében a rendes érték kiszámításához.

(28)

Az egyik exportáló termelő azt állította, hogy egy kapcsolt importőr esetében az SG&A szintre és a nyereségre vonatkozóan hibák fordultak elő.

(29)

Az ellenőrzést követően megállapították, hogy az SG&A-ra vonatkozó állítás elfogadható, mivel elírási hiba fordult elő az ideiglenes szakaszban. A nyereségszintre vonatkozó állítás azonban nem volt megalapozott, mivel a számítás során használt szint a független importőrök és kereskedők vizsgálat során ellenőrzött nyereségszintjén alapult. Így a nyereségre vonatkozó állítást elutasították.

(30)

Egy másik exportáló termelő azt állította, hogy a kapcsolt vállalatai esetében levont haszonkulcs túlzott mértékű volt és bebizonyította, hogy a tényleges nyereség alacsonyabb szintű volt. Azt is állította, hogy a nyereséget csak az utolsó kapcsolt vállalat esetében kell levonni, nem pedig a köztes kapcsolt kereskedőkre vonatkozóan. Ezen túlmenően azt is állította, hogy az exportra vonatkozó HÉA levonásának kiszámítása a nyersanyagköltség alapján kell, hogy történjen, nem pedig az áru exportára alapján.

(31)

A benyújtott új bizonyíték alapján kiigazították a kapcsolt kereskedőre vonatkozó haszonkulcsot az egyéb független kereskedőktől származó adatok alapján. Az exportra vonatkozó HÉÁ-val kapcsolatos állítást azonban elutasították, mivel a vállalat nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot ezen állítás alátámasztására.

(32)

Az ideiglenes szakaszban képviselt véleményével ellentétben egy EE-ben részesülő exportáló termelő a vizsgálat egy nagyon késői szakaszában azt állította, hogy kapcsolatban állt egy közösségi importőrrel és kérte, hogy ennek megfelelően vizsgálják felül dömpingkülönbözetét. Azt állította, hogy dömpingkülönbözetét az állítólagos kapcsolt importőr viszonteladási árából kiindulva kell kiszámítani. Bár az exportáló termelő és a közösségi importőr elismerte, hogy nem álltak egymással jogilag egyértelmű kapcsolatban, azt állították, hogy ennek ellenére egymással kapcsolatban állóknak tekintendők, mivel régóta együttműködnek az égetett magnéziatégla-kereskedelemben.

(33)

Az említett vállalatok azonban nem szolgáltattak olyan új bizonyítékokat, amelyek arra engednének következtetni, hogy az alaprendelet értelmében egymással kapcsolatban állnak. Ezen túlmenően a közösségi importőr hasonló kapcsolatban állt egy másik kínai exportőrrel, de e másik exportőrt illetően nem állította a kapcsolt viszony meglétét. Ennek alapján nem indokolt megváltoztatni azt az ideiglenes következtetést, miszerint ezek a vállalatok nem állnak kapcsolatban egymással. Ezért ezt az állítást elutasították.

(34)

Az ideiglenes szakaszban a PGE-ben részesülő vállalatok esetében az exportárat a PCN szintjén állapították meg, az EE-ben részesülő vállalatok esetében viszont az MgO-tartalmon alapuló PCN-csoportokat használták az exportár megállapításához. A végső szakaszban a Bizottság egyszerűsítette a módszert az összhang biztosítása érdekében, és az MgO-tartalmon alapuló PCN-csoportokat használták a PGE-ben részesülő termelők exportárainak kiszámításához is.

(35)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (59)–(60) preambulumbekezdésében szereplő ideiglenes megállapítások ezúton megerősítést nyernek.

(36)

Bizonyított állítások hiányában az ideiglenes rendelet (61)–(62) preambulumbekezdésében szereplő ideiglenes megállapítások ezúton megerősítést nyernek.

(37)

A végleges dömpingkülönbözetek súlyozott átlaga a vámtartozás nélküli CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve a következő:

(38)

Az importmennyiségekre vonatkozóan rendelkezésre álló új adatok alapján újraszámították az együttműködés szintjét és megállapították, hogy az meghaladta az ideiglenesen megállapított szintet. Mindazonáltal megállapították, hogy az együttműködés szintje alacsony volt.

(39)

Az ideiglenes szakaszban az országos dömpingkülönbözetet az együttműködő termelőkre megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén határozták meg. Azonban a végleges szakaszban az országos dömpingkülönbözetet felülvizsgálták a Bizottság alacsony szintű együttműködésre vonatkozó gyakorlatának megfelelően. Ezért az országos dömpingkülönbözetet újravizsgálták az alábbiak súlyozott átlagaként:

(40)

Ennek megfelelően az országos dömpingkülönbözetet véglegesen 51,5 %-ban állapították meg.

(41)

Új észrevételek benyújtásának hiányában ezúton megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdésében szereplő, a közösségi össztermelésre vonatkozó ideiglenes megállapítások.

(42)

Számos érdekelt fél azt állította, hogy az ideiglenes rendelet következtetésével szemben ki kell zárni az RHI közösségi termelőt a közösségi gazdasági ágazatból. Ezek a felek azt állították, hogy az RHI alapvető üzleti tevékenységét nem a Közösségben folytatja, valamint hogy a vizsgálati időszakban az RHI behozatali mennyisége közel azonos volt a közösségi gazdasági ágazatból kizárt másik importőr termelő, a Refratechnik-csoportéval (a továbbiakban: Refratechnik).

(43)

Emlékeztetni kell arra az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdéséből, hogy az érintett termékre vonatkozóan az RHI legnagyobb termelőüzemei és központja, valamint az R&D központ is a Közösségben vannak. Az is egyértelmű volt, hogy az RHI közösségi termelővállalat kínai termelővállalatától elkülönült jogalany volt. Még ha nemzetközi csoport is és KNK-beli termelőüzeme elkülönült jogalany is, az RHI mégis közösségi termelőüzemeiben gyártja az égetett magnéziatégla legnagyobb részét, melyet aztán a közösségi piacon értékesít. Mivel közösségi piacon történő eladásainak csak kis része származik KNK-beli behozatalból, az RHI nem élvez védelmet a dömpingelt behozatallal szemben és ha egyáltalán van, akkor minimális a gazdasági előnye ebből a behozatalból. Ezért nincs olyan kényszerítő ok, amely indokolná az RHI közösségi gazdasági ágazatból való kizárását.

(44)

Ezenfelül megállapították, hogy nem helyénvaló a Refratechnik helyzetével összehasonlítani az RHI helyzetét. Először is, mivel a Refratechnik se nem panaszos, se nem a panaszos támogatója, nem vonható be a közösségi gazdasági ágazat fogalmába. Ezenkívül az RHI fent ismertetett helyzetével ellentétben a Refratechnik behozatali mennyiségei abszolút értékben ugyan hasonlóak voltak, de ezek közösségi piacon történt eladásai sokkal nagyobb százalékát jelentették. Emlékeztetni kell arra, hogy i. a Refratechnik közösségi piacon történt eladásai közel felének esetében az érintett terméket a KNK-ban gyártották; ii. az érintett termékre vonatkozóan az alapvető üzleti tevékenységet részben visszatelepítették Kínába; valamint iii. a Refratechniknek egyértelműen előnye származott az importált termékek eladásából. Ezen elemek mindegyike esetében a Refratechnik lényegesen különbözött az RHI-től. Ezen okok miatt az állításokat el kellett utasítani és megerősítették, hogy az RHI része a közösségi gazdasági ágazatnak.

(45)

További benyújtott észrevételek hiányában ezúton megerősítést nyer a közösségi gazdasági ágazatnak az ideiglenes rendelet (69)–(78) preambulumbekezdésében szereplő meghatározása.

(46)

Benyújtott észrevételek hiányában ezúton megerősítést nyer a közösségi felhasználásnak az ideiglenes rendelet (79)–(82) preambulumbekezdésében meghatározottak szerinti kiszámítása.

(47)

Benyújtott észrevételek hiányában ezúton megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (83)–(84) preambulumbekezdésében szereplő, az érintett behozatal piaci részesedésére vonatkozó megállapítások.

(48)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (85)–(87) preambulumbekezdésében szereplő összehasonlítást a közösségi gazdasági ágazat gyártelepi árai és az érintett ország exportáló termelőinek közösségi határparitáson számított CIF-árai között végezték.

(49)

Figyelembe véve a (86) preambulumbekezdésben szereplő áralákínálás árrését, helyénvalóan tartották az áralákínálás módszerének hasonló módon történő felülvizsgálatát is. A PGE-ben vagy az EE-ben részesülő exportáló termelők esetében az áralákínálás felülvizsgált árrése 13–37 % volt. A számítások szerint az átlagos áralákínálás 23,9 % volt.

(50)

A (49) preambulumbekezdésben tett kiigazításokon kívül és egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendeletnek a behozott termékek árára és az áralákínálásra vonatkozó (85)–(87) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(51)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (111) preambulumbekezdésében ideiglenesen arra a megállapításra jutottak, hogy a közösségi gazdasági ágazat az alaprendelet 3. cikke értelmében jelentős kárt szenvedett.

(52)

A közösségi gazdasági ágazatnak az ideiglenes rendelet (88)–(111) preambulumbekezdésében bemutatott helyzetére vonatkozó számadatok értelmezését számos érdekelt fél megkérdőjelezte. Megállapították, hogy a számadatok nem utaltak semmilyen jelentős kárra. Ezek a felek azt állították, hogy a közösségi gazdasági ágazat nyereséges, ők versenyképesek, üzleti kilátásaik pedig nagyon kedvezőek. Ennek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem szenvedett jelentős kárt.

(53)

Megjegyzendő, hogy egyik érdekelt fél sem kérdőjelezte meg magára a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó számadatokat, azok értelmezését viszont igen. Valójában ha csak egyes, más mutatóktól elkülönített mennyiségi mutatókat vizsgálunk – pl. a termelést, a piaci részesedést vagy a közösségi piacon történt eladásokat –, akkor ezek nem mutatnak nagyon kedvezőtlen tendenciát.

(54)

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat úgy reagált a dömpingelt behozatalra az érintett időszakban, hogy csökkentette árait annak érdekében, hogy megtartsa eladási mennyiségét a közösségi piacon. Ez nagy jövedelmezőség-visszaesést eredményezett. Ilyen körülmények között következésképpen a kár különösen az árakban és a jövedelmezőségben tükröződött.

(55)

Ezenfelül a közösségi gazdasági ágazatnak a 2001 és a vizsgálati időszak közötti gazdasági mutatói alakulásának elemzése során figyelembe kell venni, hogy a közösségi gazdasági ágazat szerkezete az 1990-es években már átalakult a kapacitásfelesleg csökkentése és az ésszerűsítés érdekében. Az érintett időszak kezdetén (2001) a közösségi gazdasági ágazat szilárd gazdasági helyzetben volt és ésszerű nyereségre tett szert. Azonban a közösségi eladások nyereségességének jelentős csökkenése (az ideiglenes rendelet (98) preambulumbekezdése) és az értékesítési átlagárak csökkenése (az ideiglenes rendelet (94) preambulumbekezdése) azt mutatják, hogy a helyzet jelentősen romlott 2001 és vizsgálati időszak vége között.

(56)

A vizsgálati időszak során némileg javuló helyzetet illetően emlékeztetni kell arra, hogy ez a további költségcsökkenésnek tudható be, és hogy a vizsgálati időszak során javult helyzet még messze volt attól a szinttől, amit dömpingelt behozatal nélkül el lehetett volna érni (az ideiglenes rendelet (99) preambulumbekezdése).

(57)

A fentieken kívül benyújtott egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (88)–(111) preambulumbekezdésében szereplő, a közösségi gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó megállapítások ezúton megerősítést nyernek.

(58)

A fentiekre való tekintettel és egyéb észrevételek hiányában megerősítést nyer, hogy a közösségi gazdasági ágazat az alaprendelet 3. cikkének értelmében jelentős kárt szenvedett.

(59)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a behozatal nem volt hatással a közösségi gazdasági ágazatra, mivel a piaci részesedés és az eladási mennyiség stabil volt az érintett időszakban. Megállapították azonban, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett ((58) preambulumbekezdés), és hogy ez az érdekelt fél csak úgy tudta megtartani piaci részesedését, hogy jelentősen csökkentette az árakat, ami 55 %-os nyereségesség-visszaesést eredményezett. Ez a fejlemény egybeesett a behozatal növekedésével. Emlékeztetni kell arra, hogy a KNK-ból érkező behozatal mennyisége közel 150 %-kal, piaci részesedésük pedig 118 %-kal nőtt az érintett időszak alatt. Ráadásul a KNK-ból érkező behozatal ára 22 %-kal csökkent, és jelentős áralákínálás történt ((49) preambulumbekezdés). Ezért, mivel ezeket az állításokat a továbbiakban nem indokolták, ezt az érvet el kellett utasítani. Egyéb észrevételek hiányában a (113) preambulumbekezdés ezúton megerősítést nyer.

(60)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a hosszabb élettartamú téglákat és hatékony acélgyártási folyamatokat eredményező technológiai fejlődés miatt érte kár a közösségi gazdasági ágazatot, és hogy ezt az ideiglenes rendelet nem vette kellőképpen figyelembe.

(61)

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a felhasználóipartól származó adatok alapján az acélgyártás tonnánkénti égetett magnéziatégla-felhasználásának csökkenése 2 % volt a vizsgálati időszakban (az ideiglenes rendelet (116) preambulumbekezdése). Ezenfelül megállapították, hogy az érintett időszakban stabil volt a közösségi felhasználás (az ideiglenes rendelet (82) preambulumbekezdése). E számadatok alapján az a következtetés vonható le, hogy a technológiai fejlődésnek csak csekély hatása lehetett – ha egyáltalán volt – a közösségi gazdasági ágazat helyzetére. Emiatt ezt az érvet el kell utasítani.

(62)

Egy másik, állítólagosan kárt okozó tényező a dollár euróhoz viszonyított árfolyamának csökkenése (a kínai renminbi árfolyamát a dollárral szemben rögzítik) volt. A dollár euróval szembeni értékcsökkenése az érintett időszakban elérte a 31 %-ot.

(63)

Emlékeztetni kell arra, hogy a renminbi (RMB) alapján hasonlították össze valamennyi árat, és így állapították meg a dömpinget, ezért az árfolyam nem befolyásolta a megállapított dömpingkülönbözeteket. A kárkülönbözetet illetően a dollár értékcsökkenése ösztönözhette az érintett termék Közösségbe irányuló exportnövekedését. Azonban függetlenül attól, hogy az alacsony árak valamely módon az árfolyamváltozásoknak tudhatók-e be, a közösségi gazdasági ágazat árainak és az exportáló termelők (ld. a (49) preambulumbekezdést) árainak teljes különbözete adja a figyelembe veendő áralákínálás szintjét. A kárkülönbözet nagysága ebben az esetben azt jelzi, hogy a dollár értékcsökkenése valószínűleg nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(64)

Az egyik érdekelt fél úgy érvelt, hogy a megállapított kárt az RHI által végzett, a KNK-ból származó behozatal okozta. Megjegyzendő, hogy az RHI teljes eladási mennyiségének csak 5 %-a származott KNK-beli behozatalból (az ideiglenes rendelet (121) preambulumbekezdése), és hogy erre a behozatalra a közösségi gazdasági ágazat Közösségen belüli áraihoz hasonló áron került sor. Így az a következtetés vonható le, hogy ez a behozatal nem volt a megállapított kár okozója.

(65)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a kivitel visszaesése az USA-dollár árfolyam-ingadozásának tudható be, így az ebből adódó termeléscsökkenés volt a kár okozója. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a kivitel csak kis mértékben esett vissza az érintett időszak során, és hogy jövedelmezőségük meghaladta a közösségi piaci értékesítés jövedelmezőségét (ld. az ideiglenes rendelet (122) preambulumbekezdését). Ezért nagyon valószínűtlen, hogy ez a kivitel jelentős kedvezőtlen hatással lett volna a közösségi gazdasági ágazatra.

(66)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat hátrányos helyzete, mely abból a tényből adódik, hogy a magnéziaforrások túlnyomórészt a KNK-ban találhatók, volt a kár egyik oka. Igaz ugyan, hogy a fő nyersanyagbányák a KNK-ban találhatók, ami a KNK-beli termelőket költségek szempontjából és stratégiailag is előnyhöz juttatja, ezeket a különbségeket, melyek költségelőnyt eredményeznek, minden esetben figyelembe vették az ár-összehasonlításkor.

(67)

Az okozatiságra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (112)–(124) preambulumbekezdésében szereplő, ezirányú következtetések ezúton megerősítést nyernek.

(68)

A közösségi gazdasági ágazat érdekével kapcsolatosan benyújtott észrevételek hiányában ezúton megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (125)–(129) preambulumbekezdésében tett megállapítások.

(69)

Két független importőr és egy kapcsolt importőr beadványt nyújtott be az ideiglenes nyilvánosságra hozatal eredményeképpen. Egy további importőr, aki nem működött együtt az eljárásban, szintén észrevételeket nyújtott be, melyekben ellenezte az ideiglenes intézkedéseket amiatt, hogy azok kedvezőtlen hatással vannak forgalmára, a foglalkoztatásra és a jövedelmezőségre, mivel az érintett termék teszi ki üzleti tevékenysége nagy részét. E négy importőr vállalat adta a teljes behozatal közel 35 %-át a vizsgálati időszakban. A vállalatok azonban nem szolgáltattak olyan új bizonyítékokat, amelyek megváltoztatták volna az ideiglenes rendeletben szereplő, a közösségi érdekkel kapcsolatos következtetéseket.

(70)

Az importőrök által benyújtott, a felhasználók érveivel megegyező további érveket a (73)–(82) preambulumbekezdés ismerteti.

(71)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (130)–(132) preambulumbekezdésében szereplő, az importőrök érdekeire vonatkozó megállapítások megerősítést nyertek.

(72)

A közösségi beszállítók érdekével kapcsolatosan benyújtott észrevételek hiányában ezúton megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (133) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások.

(73)

A felhasználók, importőrök és exportáló termelők többsége megismételte azt az érvet, hogy az intézkedések megerősítik a mindössze néhány jelentős termelőből álló piac szerkezetét, és ezáltal csökkentik a versenyt. Bár nem hoztak fel új érveket ezzel kapcsolatban, néhány további anyag került bemutatásra ezen állítás alátámasztására.

(74)

Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi piac legnagyobb termelője nem rendelkezett többségi piaci részesedéssel a vizsgálati időszak alatt (az ideiglenes rendelet (141) preambulumbekezdése). Ezt a részesedést ellenőrzött adatok alapján számították ki. Az egyik érdekelt fél kétségbe vonta – de nem támasztotta alá bizonyítékokkal –, hogy a piaci részesedés nagyobb, mint a fenti számadat. Ezen túlmenően az érdekelt felek nem nyújtottak be olyan bizonyítékot a közösségi piac jelentős szereplői versenyellenes magatartására vonatkozóan, amely az állítást alátámasztotta volna. Ráadásul az érintett terméket számos egyéb közösségi termelő is előállította. Ezért egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (140)–(141) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyertek.

(75)

Azt állították, hogy az intézkedések az érintett termékre vonatkozóan az ellátás elégtelenségét eredményezik a közösségi piacon, mivel az exportáló termelők az intézkedések miatt megszüntetik az érintett termék Közösségbe irányuló kivitelét. Ezt bizonyító dokumentumokkal nem támasztották alá. Ennél a pontnál megjegyzendő, hogy a KNK-ban és a közösségi piacon rendelkezésre álló beszerzési források száma alapján valószínűtlen, hogy ellátási elégtelenség lépne fel. Ezért ez az érv megalapozatlan.

(76)

Azt is állították, hogy a nyersanyag-beszállítók kötelezhetők Közösségbe irányuló kivitelük csökkentésére olyan tényezők miatt, mint a KNK-n belüli – aholis a legtöbb magnezit nyersanyagforrás található – villamosenergia-hiány. Azt állították, hogy ennek következtében a magnezit ára 2005-ben emelkedni kezdett, ami a közösségi piacon nyersanyaghiányhoz vezetett. Egyértelmű, hogy az égetett magnéziatégla gyártásához szükséges, a KNK-ból származó nyersanyagellátás belső tényezőktől függően változhat és a magnezit áremelkedését eredményezheti. Ez azonban hatással lesz mind a Kínából származó magnezitet felhasználó közösségi termelőkre, mind pedig a kínai égetett magnéziatégla-gyártókra. Ezért ezek az érvek nem lényegesek a dömpingellenes intézkedések bevezetése hatásának vizsgálata szempontjából.

(77)

A felhasználóipar is kifejezte arra vonatkozó aggályát, hogy az intézkedések az égetett magnéziatégla jelentős költségemelkedéséhez vezetnek, és hogy ezt figyelembe kell venni az intézkedések acéliparra gyakorolt költséghatásának vizsgálatakor. Az acélipar azonban általánosságban nem kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy a égetett magnéziatégla összköltségeinek jóval kevesebb mint 1 %-át teszi ki (az ideiglenes rendelet (143) preambulumbekezdése). Hangsúlyozták azonban, hogy figyelembe kell venni azt a tényt, hogy i. a termék stratégiai jelentőségű; ii. az égetett magnéziatégla technikai hibája lényeges pluszköltségekhez vezetne; valamint iii. egyéb tényezők miatt az árak valószínűleg jelentősen emelkednek.

(78)

Az ideiglenes rendelet (135) preambulumbekezdésében már megjegyezték, hogy a tűzálló anyagok az acélipar szempontjából stratégiailag nagyon fontos, felhasználásra kerülő anyagok, mivel az összes acél keresztül kell, hogy menjen tűzálló konvertedényeken, kemencéken és üstökön. Következésképpen a hibás tűzálló anyagok jelentős kárt okozhatnának, hiszen akadályoznák a termelést, a javítást és a biztonságos munkavégzést. Ezért az acélipar tekintetében a kiváló minőség, azaz a hosszú élettartamú téglák és a megfelelő műszaki háttér rendkívül fontos tényezők.

(79)

Bár fontos figyelembe venni, hogy egy anyag stratégiailag vagy más szempontból fontos-e, a gyártás összköltségéhez viszonyított költsége szintén lényeges kérdés a közösségi érdek elemzésekor. Így döntő tényező marad az a vitathatatlan tény, hogy az égetett magnéziatégla költsége az acél gyártási összköltségének kevesebb, mint 1 %-át teszi ki.

(80)

E tekintetben azt is hangsúlyozni kell, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek nem a behozatal megtiltása a céljuk, hanem az árak fenntartható, kárt nem okozó szintre való emelése. Tekintettel az intézkedések szintjére (közel 20 %-os súlyozott átlagú), valószínű, hogy a kínai, kárt nem okozó behozatal továbbra is érkezhet a közösségi piacra, érvényes versenyt teremtve ezáltal. Egyéb harmadik országokból is érkeztek ilyen felhasználható alapanyagok, bár ezek kis mennyiséget jelentettek a vizsgálati időszakban.

(81)

Arra is emlékeztetni kell, hogy ha az intézkedések nem kerülnek bevezetésre, számolni kell azzal a kockázattal, hogy hosszú távon az érintett termék közösségi gyártása a KNK-ba tevődik át. Látva azt, hogy a többi harmadik országban kevés jelentős termelő van, és hogy az érintett termék stratégiai jelentőségű az acélipar számára, a közösségi acélipar szempontjából nyilvánvalóan nem jelent életképes megoldást a kínai behozatalra hagyatkozni. Ezt az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdésében szereplő megállapítást egy importőr és egy acélipari vállalat kétségbe vonta. Az acélipari szereplők nagy többsége azonban ezt nem kifogásolta, amiből az a következtetés vonható le, hogy az acéliparnak is érdekében áll, hogy megfelelő volumenű égetett magnéziatégla-gyártás maradjon a Közösségben.

(82)

A piaci szerkezet zavarására és a megnövekedett költségekre vonatkozó, további benyújtott észrevételek hiányában ezúton megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (140)–(143) preambulumbekezdésében tett megállapítások.

(83)

A felhasználók érdekével kapcsolatos, további benyújtott észrevételek hiányában ezúton megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (134)–(144) preambulumbekezdésében tett megállapítások.

(84)

Az ideiglenes rendeletben levont következtetésekre való tekintettel és figyelembe véve a különféle felek beadványait, azt a következtetést lehet levonni, hogy nincs olyan kényszerítő ok, amely a KNK-ból származó égetett magnéziatégla behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések bevezetése ellen szólna. Így megerősítést nyer az ideiglenes rendelet (145) és (146) preambulumbekezdésében adott következtetés.

(85)

Az ideiglenes rendeletben a kár megszüntetéséhez szükséges szintet a téglák MgO-tartalmától függően, öt PCN-csoport felhasználásával végezték. Ezt a módszert először a vizsgálat kezdetén kiküldött kérdőívekben említették, az érdekelt feleket pedig felkérték észrevételeik megtételére. E módszer kiigazításait kérték és vizsgálták a (86)–(88) premabulumbekezdésben meghatározottak szerint.

(86)

Az ideiglenes rendeletben a CIF exportárak szabványos kiigazítását végezték el a behozatal utáni költségek, az importőr költségei és a kereskedelmi szint fedezése céljából. Egy további vizsgálat azt mutatta, hogy ezeket a kiigazításokat felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy az eladási csatornákhoz kötődő költségek pontosan feltüntetésre kerüljenek. A kár megszüntetéséhez kiszámított szinteket a (90) preambulumbekezdés tartalmazza.

(87)

Egy felhasználói szövetség azt állította, hogy a számítások során nem vették figyelembe az égetett magnéziatégla burkolásához használt gyanta vagy szurok költségei közötti különbséget. Igaz ugyan, hogy a főleg a közösségi termelésben használt szurok költségei alacsonyabbak, mint a gyantaköltségek, a közösségi termelők azonban kellőképpen indokolva azt állították, hogy a szurok esetében a valamivel bonyolultabb termelési folyamat kiegyenlíti a különbözetet. E vizsgálat során nem nyújtottak be olyan alátámasztott bizonyítékot, mely e megállapításokat cáfolta volna. Így ezt az állítást elutasították.

(88)

Ezen túlmenően az egyik felhasználó azt állította, hogy a (85) preambulumbekezdésben szereplő PCN-csoportokon belül különbség van a konverteredényekben használt és az üstökben használt téglák között. A közösségi gazdasági ágazat a drágább, konverteredényekben használt téglából nagyobb százalékban adott el, mint a KNK-beli exportáló termelők. A felhasználó azzal érvelt, hogy ennek jobban kellene tükröződnie az árak összehasonlítása során. Ezt az állítást azonban nem támasztották alá bizonyítékkal, mivel nem volt egyértelmű, hogy ez mely PCN-eket és milyen mértékben érintett. Így ezt az állítást elutasították.

(89)

Emlékeztetni kell arra, hogy a kárt nem okozó árat 8 %-os haszonkulcs felhasználásával számították ki. Ezt a számadatot nem kifogásolták az érdekelt felek, így az végleges megerősítést nyert.

(90)

Az EE-ben vagy PGE-ben részesülő vállalatokra vonatkozó, végleges, súlyozott átlaggal számított kárkülönbözet az alábbiakban látható:

(91)

A fent említett, a rendes értékre és az exportárakra vonatkozóan végzett különféle kiigazításokat követően a PGE-ben vagy EE-ben nem részesülő együttműködő vállalatoktól származó adatok alapján meghatározott, a kár megszüntetéséhez szükséges szint 39,9 % volt.

(92)

A fenti módosításokon kívüli, további észrevételek hiányában ezúton megerősítést nyer az ideiglenes rendelet (147)–(152) preambulumbekezdésében meghatározott módszer.

(93)

Az eddigiek fényében és az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megfelelően végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a dömpingkülönbözet szintjén vagy a kiszámított kárkülönbözet szintjén minden olyan esetben, ahol ez alacsonyabb, mint a megállapított dömpingkülönbözet.

(94)

A fentiek alapján a végleges vámokat a következőképpen kell kivetni:

(95)

Az ebben a rendeletben megállapított egyéni dömpingellenes vámot a jelenlegi vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ezért azok azt a helyzetet tükrözik, amelyet a vizsgálat során ezen vállalatok tekintetében állapítottak meg. Ezek a vámtételek (szemben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) ennek megfelelően kizárólag az érintett országból származó és a külön említett vállalatok által előállított termékeknek a behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet rendelkező részében név és cím szerint külön nem megnevezett bármely más vállalat – beleértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogalanyokat is – által előállított, behozott termékek nem részesülhetnek ezekben a vámtételekben, és azokra az „összes többi vállalatra” alkalmazandó vám vonatkozik.

(96)

Az ezen egyéni dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (például a jogalany névváltozását vagy új termelési vagy értékesítési egységek létrehozását követően) késedelem nélkül el kell juttatni a Bizottsághoz (3), csatolva minden vonatkozó információt – különösen a vállalat termeléssel kapcsolatos tevékenységeire, belföldi és exportértékesítéseire vonatkozó változásokat –, amelyek kapcsolatba hozhatók például a névváltozással, illetve a termelési vagy értékesítési egységek változásával. Adott esetben a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően javasolja a rendelet megfelelő módosítását az egyéni vámtételekkel érintett vállalatok listájának aktualizálása révén.

(97)

A vizsgálat során öt KNK-beli exportáló termelő mutatott érdeklődést kötelezettségvállalás felajánlása iránt. Azonban csak három exportáló termelő ajánlott fel kötelezettségvállalásokat az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban az árra vonatkozóan.

(98)

Az egyik vállalat nem működött együtt a vizsgálatban. Így e vállalat kötelezettségvállalását el kellett utasítani.

(99)

Egy másik, egyéni elbírálásban részesülő vállalat közös kötelezettségvállalást ajánlott fel egy független, svájci telephelyű kereskedővel együtt. Rendszerint el kell utasítani a független vállalattal együtt felajánlott kötelezettségvállalást, mivel a független kereskedő jelenléte lehetetlenné teszi a pénzmozgások nyomon követését. Ezenkívül a független kereskedő közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatban áll legtöbb EU-n belüli ügyfelével. Mindez egy nagyon bonyolult vállalati szerkezetet eredményez, amely nem tenné lehetővé a pénzmozgások és ezáltal a végül kifizetett árak hatékony nyomon követését. Ezért az ilyen jellegű kötelezettségvállalás nem hajtható végre és nem is hatékony. Így ezt a felajánlást el kellett utasítani.

(100)

Egy másik, egyéni elbírálásban részesülő exportáló termelő KNK-beli kapcsolt kereskedőjével együtt ajánlott fel közös, árra vonatkozó és mennyiségi felső határral kombinált kötelezettségvállalást. Megállapodtak, hogy az érintett terméket a mennyiségi felső határon belül vagy a dömping kárt okozó hatásait kiküszöbölő árszint felett adják el. A mennyiségi felső határon túli behozatalra dömpingellenes vám vonatkozik majd. A vállalatok rendszeresen és részletesen tájékoztatják majd a Bizottságot a Közösségbe irányuló kivitelükről, hogy ezáltal a Bizottság hatékonyan ellenőrizhesse a kötelezettségvállalást. Ezenkívül e vállalatok értékesítési szerkezete olyan, hogy a Bizottság úgy ítéli meg, hogy csekély az elfogadott kötelezettségvállalás megkerülésének veszélye.

(101)

Annak érdekében, hogy a Bizottság hatékonyan nyomon kövesse a vállalatok kötelezettségvállalásainak betartását abban az esetben, ha a szabad forgalomba bocsátás iránti kérelmet benyújtották az illetékes vámhatósához, a dömpingellenes vám alóli mentesség attól függ, hogy benyújtanak-e olyan kereskedelmi számlát, mely tartalmazza legalább a mellékletben felsorolt elemeket. Ez az információs szint azért is szükséges, hogy a vámhatóságok kellő pontossággal meg tudják állapítani, hogy a szállítás a kereskedelmi dokumentumokban foglaltak szerint zajlik-e. Amennyiben ilyen számla nem kerül bemutatásra vagy nem a vámvizsgálatnál bemutatott termékre vonatkozik, a dömpingellenes vám megfelelő összegét kell megfizetni.

(102)

A kötelezettségvállalás tiszteletben tartásának hatékony biztosítása érdekében az importőrök figyelmét fel kell hívni arra, hogy a kötelezettségvállalás bármilyen megszegése az érintett ügyletek tekintetében a dömpingellenes vám visszamenőleges alkalmazását eredményezheti. Ezért a vámtartozás keletkezésére vonatkozó jogi rendelkezéseket a megfelelő dömpingellenes vám szintjén kell végrehajtani abban az esetben, ha a mentességgel kapcsolatos feltételek közül egyet vagy többet nem tartanak tiszteletben. Ezért vámtartozás keletkezik, ha a bejelentő úgy döntött, hogy szabad forgalomba bocsátja az árut – azaz dömpingellenes vám beszedése nélkül – és ha a kötelezettségvállalásra vonatkozó feltételek közül egyet vagy többet megsértettek.

(103)

A kötelezettségvállalás megszegése esetén a dömpingellenes vám visszaigényelhető, feltéve, hogy a Bizottság az alaprendelet 8. cikke (9) bekezdésének megfelelően visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását arra az egyedi ügyletre hivatkozva és az esettől függően érvénytelennek minősítve az érintett kötelezettségvállaló nyilatkozatot tartalmazó számlát. Így az alaprendelet 14. cikke (7) bekezdésének megfelelően a vámhatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot, ha arra utaló jeleket találnak, hogy a vállalat megszegi a kötelezettségvállalást.

(104)

Erre való tekintettel a kötelezettségvállalás felajánlását elfogadhatónak tekintik, az érintett vállalatokat pedig értesítették az elfogadás alapjául szolgáló lényeges tényekről, megállapításokról és kötelezettségekről.

(105)

A kötelezettségvállalás megszegése vagy visszavonása esetén az alaprendelet 8. cikke (9) és (10) bekezdésének értelmében dömpingellenes vám kivetésére kerülhet sor.

(106)

A fenti kötelezettségvállalást a Bizottság 2005/704/EK határozatával (4) fogadták el.

(107)

Figyelembe véve a feltárt dömpingkülönbözetek nagyságát és a közösségi gazdasági ágazatnak okozott jelentős kár szintjét, szükségesnek ítélték az 552/2005/EK rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámmal biztosított összegeknek a véglegesen kivetett vám mértékében történő beszedését. Amennyiben a végleges vám magasabb az ideiglenes vámnál, csak az ideiglenes vám szintjén biztosított összeget kell véglegesen beszedni,

—

a gyártást, szállítást és számlázást közvetlenül az említett vállalat végezte az első független, közösségi vevő részére, továbbá

—

ezt a behozatalt a kötelezettségvállaló nyilatkozatot tartalmazó számla kíséri. A kötelezettségvállaló nyilatkozatot tartalmazó számla egy kereskedelmi számla, amely legalább a mellékletben szereplő elemeket és nyilatkozatot tartalmazza, továbbá

—

a vámhatóságnak bejelentett és bemutatott áruk pontosan megfelelnek a vállalkozás kötelezettségvállaló nyilatkozatot tartalmazó számláján szereplő leírásnak.