32003D0037

A Bizottság határozata

(2003. január 16.)

az 1999/30/EK tanácsi irányelv alapján a PM2,5-koncentráció mintavételezésének és mérésének ideiglenes referenciamódszerére vonatkozó útmutatóról

(az értesítés a C(2003) 10. számú dokumentummal történt)

(EGT vonatkozású szöveg)

(2003/37/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a 2001/744/EK tanácsi irányelvvel [1] módosított, a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló, 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelvre [2], és különösen annak 7. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésére,

mivel:

(1) Az 1999/30/EK irányelv határértékeket rögzített a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, porra és ólomra.

(2) Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) jelenleg szabványosítja a PM2,5-koncentráció egységesített mintavételezési és mérési referenciamódszerét. Referenciamódszer hiányában a Bizottságnak a 1999/30/EK irányelv IX. mellékletének V. szakaszában megállapított eljárásnak megfelelően ideiglenes referenciamódszerre vonatkozó útmutatást kell biztosítania a PM2,5–koncentráció mintavételezésére és mérésére.

(3) A környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és kezeléséről szóló, 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv [3] szerint, hogy a Bizottságot az irányelv 12. cikkében említett olyan bizottság támogatja, amely a tagállamok képviselőiből áll, elnöke pedig a Bizottság képviselője, továbbá a Bizottság messzemenően figyelembe veszi a bizottságtól kapott véleményt.

(4) Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 96/62/EK tanácsi irányelv 12. cikke (2) bekezdésében létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 1999/30/EK irányelv IX. mellékletének V. szakaszában szereplő, a PM2,5–koncentráció mintavételezésének és mérésének ideiglenes referenciamódszerére vonatkozó útmutatást e határozat melléklete tartalmazza.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2003. január 16-án.

a Bizottság részéről

Margot Wallström

a Bizottság tagja

[1] HL L 278., 2001.10.23., 35. o.

[2] HL L 163., 1999.6.29., 41. o.

[3] HL L 296., 1996.11.21., 55. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A PM2,5-KONCENTRÁCIÓNAK AZ 1999/30/EK IRÁNYELV ALAPJÁN TÖRTÉNŐ MÉRÉSÉRE VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁS

E dokumentum célja, hogy ajánlásokat adjon a levegőminőség-ellenőröknek és hálózatüzemeltetőknek a porok okozta légszennyeződésről szóló első külön irányelvben megkövetelt – a PM2,5–koncentráció mérésére szolgáló – mérőberendezések kiválasztásához. Az ajánlások nem vonatkoznak a más mérési célokat szolgáló egyéb lehetséges alkalmazásokra, mint például kutatási tevékenységre vagy tájékoztató mérések esetére.

Előzmények, és a CEN szabványosítási munkája

A 1999/30/EK irányelv 5. cikke kimondja, hogy "A tagállamok biztosítják, hogy a PM2.5-koncentrációra vonatkozó adatok szolgáltatására mérőállomásokat létesítenek és működtetnek. Minden tagállam úgy választja meg a PM2.5 –et mérő állomások számát és helyét, hogy azok jellemezzék az adott tagállamban előforduló PM2.5-koncentrációt. A PM2.5 mintavételi pontjai, amennyiben lehetséges, legyenek közösek a PM10 mintavételi pontjaival." Továbbá a 7. cikk megemlíti, hogy "A PM2.5 mintavételezéséhez és méréséhez az ideiglenes referenciamódszert a IX. melléklet V. szakasza határozza meg." Végül a IX. melléklet felkéri a Bizottságot, hogy a 96/62/EK irányelv 12. cikkében szereplő bizottsággal együttműködve készítsen egy útmutatót.

A Környezetvédelmi Főigazgatóság megbízta a CEN-t, hogy dolgozzon ki egy szabványos európai referenciamódszert a PM2,5–koncentráció mérésére. E módszer a levegőben található PM2,5-frakcióknak – környezeti feltételek melletti mintavételezéssel történő – gravimetrikus meghatározásán alapul. A CEN TC 264/WG 15 2000-ben kezdte meg a munkát. A két első helyszíni validálási kampány (Madrid, Duisburg) befejeződött, két további (Vredepeel, Bécs) folyik jelenleg. Négy további kampány van tervezés alatt Svédországban, Angliában, Görögországban és Olaszországban. A validálás várhatóan 2003-ra zárul le. A végleges CEN szabványmódszer ezért 2004 előtt nem fog rendelkezésre állni.

A CEN WG 15 jelenleg különböző választható berendezést vizsgál, melyek a gravimetriás meghatározási módszeren alapulnak, és különböző fajtájú – európai gyártók által készített – belépőnyílásokkal, valamint US Federal Reference mintavevővel vannak felszerelve:

- MINI-WRAC, egyszűrős mintavevő a németországi Fraunhofer Aeroszolkutató és Toxikológiai Intézettől (FhG-ITA),

- RAAS 2.5-1, egyszűrős mintavevő az egyesült államokbeli ESM Andersentől,

- Partisol plus -SCC, szekvenciális mintavevő, az egyesült államokbeli Rupprecht und Patashnicktól,

- Partisol FRM, egyszűrős mintavevő az egyesült államokbeli Rupprecht und Patashnicktól,

- SEQ 47/50, szekvenciális mintavevő a németországi Leckel Companytól,

- HVS-DHA 80, szekvenciális mintavevő a svájci Digiteltől.

Továbbá a CEN számos olyan automatizált mérőberendezésnek a gravimetriás referenciamódszerrel való egyenértékűségét vizsgálja, amely a bétasugárzás-gyengülésen és a kúpelemes oszcilláló mikromérleg módszeren (TEOM) alapul:

- ADAM, bétasugárzás-gyengülés, szekvenciális, a svédországi OPSIS-tól,

- FH 62 I-R, bétasugárzás-gyengülés, szűrőszalagos, az egyesült államokbeli ESM Andersen Companytól,

- BAM 1020, bétasugárzás-gyengülés, szűrőszalagos, az egyesült államokbeli Met Onetól,

- TEOM SES, éles leválasztású ciklon, az egyesült államokbeli Rupprecht und Patashnicktól.

PM2,5-tömegkoncentráció mérésének problémái

A PM2,5-tömegkoncentráció meghatározásánál figyelembe kell venni néhány olyan problémát, amely a korábbi a PM10-mérésekkel kapcsolatos tapasztalatokból részben már ismert. A számos tagállamban elvégzett előzetes összehasonlító vizsgálatok során a kézi PM2,5-mintavevők eredményei között jelentős, ± 30 %-ot elérő eltérések mutatkoztak. A mintavevők között észlelt eltérések okai összetettek, és feloszthatók:

- a szűrőt ért zavaró behatások, pl. párolgási veszteségek a mintavételezésnél vagy a szűrő kondicionálásánál;

- a méretfrakcionáló belépőnyílás változásaira, pl. rossz kialakítás, változó leválasztás az átáramló légmennyiség rossz szabályozása folytán, részecskék lerakódása az ütközőlemezen;

- a mintavevő rendszer kialakításának változásaira, pl. részecskelerakódás a mintavevő csövekben (különösen hosszú vagy hajlított csöveknél).

Meg kell jegyezni, hogy a PM2,5 kémiai összetétele jelentősen eltér a PM10-étől, különösen a félig illékony részecskékkel (pl. ammónium-nitrát, szerves vegyületek) dúsulnak fel erősen a finom PM2,5 méretosztályban. A PM10 és a PM2,5 közötti mérettartomány főleg inert elemekből – mint a kvarc, fém-oxidok stb. – tevődik össze. A félig illékony részecskék veszteségével kapcsolatosan a PM10-mintavételezésnél már észlelt problémák ezért még határozottabban jelentkezhetnek a PM2,5-méréseknél.

A veszteség alapvetően az aeroszolok összetételétől, és az illékony részecskék jelenlététől, valamint a környezeti hőmérséklet és mintavételezési hőmérséklet közötti eltéréstől függ. Ezért a veszteségekben jelentős évszakos és földrajzi eltérések jelentkezhetnek. Így például Skandináviában a tavaszi időszakban (utak szórása miatti aeroszolok) 0 %-hoz közeli veszteséget jelentettek, míg Közép-Európában a téli időszakban 70 %-ig terjedő veszteséget észleltek (nagy ammóniumnitrát-tartalmú aeroszolok).

A fentiek alapján várható, hogy a mintavételező rendszer bármilyen felmelegedés esetén jelentősen kisebb PM2,5-tömegkoncentrációkat fog jelezni, mint egy környezeti hőmérsékleten tartott rendszer.

Ajánlások a PM2,5 ellenőrzésére

A CEN szabványosítási munkálatok végeredményének hiányában, a PM2,5-re a következő ajánlások adhatók:

A mérési módszerre vonatkozóan:

A Bizottság által a CEN-nek adott megbízás meghatározza, hogy a szabványosítandó mérési módszernek a környezeti körülmények között a szűrőn összegyűlt PM2,5 részecskék tömegosztályának gravimetriás meghatározásán alapul. Az egyéb módszereknek – mint a bétasugár-gyengülés és a kúpelemes oszcilláló mikromérleg (TEOM) módszernek – a gravimetriás meghatározással való egyenértékűségét jelenleg a CEN WG15 vizsgálja. A például optikai eljárásokon alapuló módszereket (részecskeszámlálás vagy nefelometria) az irányelv keretében nem tekintik felhasználhatónak.

PM2,5-specifikus belépőnyílásra vonatkozóan:

Jelenleg ellenőrzési és kutatási célokra alapvetően két fajta belépőnyílásra vonatkozó formaterv használatos: az ütközőlemezes és az éles leválasztású ciklon típusú belépőnyílás. E két típus különböző belépőnyílásait jelenleg vizsgálják, pl. a CEN WG 15 keretében. A belépőnyílás méretfrakcionáló hatásfokának a következőnek kell lennie: a 2,5 μm aerodinamikai átmérőjű részecskék 50 %-át fel kell fogni a szűrőn.

Az eszközökre vonatkozóan:

Az elmélet, és a PM10 validálási munkája során korábban szerzett tapasztalat alapján a PM2,5 méréséhez kerülni kell az olyan berendezések használatát, melyeknél a mintavevő szonda és/vagy a szűrő a gyűjtés során melegszik. Az illékony részecske veszteségének minimalizálása érdekében PM2,5-hez olyan eszközöket kell előnyben részesíteni, amelyeknél a mintavételezés a környezeti hőmérsékletet minél jobban megközelítő értéken történik.

tekintettel az eddigi különböző kutatások befejezetlenségére és eredményeik összefüggéstelenségére, jelenleg nem lehet véglegesen megállapítani a PM2,5 ellenőrzésére választható eszközöket. Egy adott mérőberendezés kiválasztásánál gondosan kell eljárni. Olyan megközelítést kell előnyben részesíteni, amely nem jár jelentős beruházási igényekkel, és lehetővé teszi a mérési követelmények hozzáigazítását a későbbi fejleményekhez (pl. a PM2,5-mérések várható európai szabványmódszeréhez, az eszközgyártók műszaki fejlesztéseihez ill. a nehézfémekre vonatkozó várható szabályozáshoz).

A PM2,5-adatok közlésénél részletesen dokumentálni kell az adatok létrehozására használt mérési módszert.

--------------------------------------------------