31974L0408

A Tanács 74/408/EGK irányelve

(1974. július 22.)

a gépjárművek belső berendezéseire (ülések és rögzítésük szilárdsága) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

mivel azok a műszaki előírások, amelyeknek az egyes országok jogszabályai szerint a gépjárműveknek meg kell felelniük, többek között a belső berendezésekre (az ülésekre és rögzítéseik szilárdságára) is vonatkoznak;

mivel ezek az előírások tagállamonként eltérőek; mivel ezért szükséges, hogy az összes tagállam a meglévő szabályozása kiegészítéseként vagy azt felváltva ugyanazokat a követelményeket vezesse be, hogy lehetővé tegye különösen, amelyet a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156 EGK [2] irányelvben meghatározott EGK-típusjóváhagyási eljárás további alkalmazását;

mivel az utastér belső berendezéseire – a kezelőszervek elhelyezésére, a tetőre, a háttámlákra és az ülések hátsó részeire – vonatkozó egységes követelményeket az 1973. december 17-i 74/60/EGK irányelv [3] állapította meg; mivel a belső berendezésekre – a kormányberendezés viselkedése ütközés esetén – vonatkozó előírásokat az 1974. június 4-i 74/297/EGK irányelv [4] állapította meg; mivel a belső berendezésekre vonatkozó további követelmények, különösen a fejtámlákra, a biztonsági övek rögzítéseire, továbbá a kezelőszervek kialakítására vonatkozó követelmények későbbi időpontban kerülnek elfogadásra;

mivel kívánatos betartani azokat a műszaki követelményeket, amelyeket az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága fogadott el 17. rendeletében [5] (egységes előírások a járművek ülései és azok rögzítései tekintetében történő jóváhagyására), amely a gépjárműalkatrészek és tartozékok minőségének jóváhagyására vonatkozó egységes feltételek elfogadásáról és a minőségi jóváhagyás kölcsönös elismeréséről szóló, 1958. március 20-i egyezmény mellékletét képezi;

mivel a gépjárművekre vonatkozó nemzeti jogszabályok közelítése maga után vonja az egyes tagállamok által, a közös követelmények alapján végzett ellenőrzések kölcsönös elismerését; mivel egy ilyen rendszert – annak megfelelő működése érdekében – minden tagállamnak azonos időponttól kezdve kell alkalmaznia,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) Ezen irányelv alkalmazásában a "jármű" bármely olyan, karosszériával rendelkező vagy nem rendelkező jármű, amelyet közutakon való rendeltetésszerű használatra szántak, rendelkezik legalább négy kerékkel, és legnagyobb tervezett sebessége meghaladja a 25 km/órát, kivéve a sínen közlekedő járműveket, a mezőgazdasági traktorokat és gépeket, valamint a közművek munkagépeit.

(2) Ez az irányelv nem vonatkozik a lehajtható, az oldalra néző és a hátrafelé néző ülésekre.

2. cikk

A tagállamok nem tagadhatják meg az adott járműtípus EGK-típusjóváhagyásának vagy nemzeti típusjóváhagyásának megadását az ülések vagy a rögzítésük szilárdságára való hivatkozással, amennyiben azok megfelelnek az I. és II. melléklet követelményeinek M1 kategóriájú járművek esetén, vagy a III. melléklet követelményeinek M2, M3, N1, N2 vagy N3 kategóriájú járművek esetén. A járműkategóriákat a 70/156/EGK irányelv I. melléklete határozza meg.

3. cikk

A tagállamok nem tagadhatják vagy tilthatják meg egy jármű nyilvántartásba vételét, értékesítését, forgalomba helyezését vagy használatát az ülések vagy rögzítésük szilárdságára hivatkozással, ha azok megfelelnek az I. és II. melléklet követelményeinek M1 kategóriájú járművek esetén, vagy a III. melléklet követelményeinek M2, M3, N2 és N3 kategóriájú járművek esetén.

4. cikk

A típusjóváhagyást kiadó tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, hogy értesüljön minden, az I. melléklet 2.2. pontjában említett alkatrésszel vagy jellemzővel kapcsolatos változásról. A tagállamok illetékes hatóságai döntenek arról, hogy a módosított típuson új vizsgálatokat kell-e végezni és új jelentést kell-e készíteni. A módosítás nem engedélyezhető, ha az ilyen vizsgálat során az derül ki, hogy ezen irányelv követelményei nem teljesülnek.

5. cikk

Az I-IV. melléklet rendelkezéseinek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása érdekében szükséges módosításokat a 70/156/EGK irányelv 13. cikkében meghatározott eljárással összhangban kell elfogadni.

6. cikk

(1) A tagállamok 1975. március 1-jéig elfogadják és kihirdetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Ezeket a rendelkezéseket 1975. október 1-jétől kell alkalmazni.

(2) Az irányelv elfogadását követően a tagállamok időben tájékoztatják a Bizottságot az irányelv által érintett területen tervezett törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekről, hogy a Bizottság azokra megtehesse észrevételeit.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1974. július 22-én.

a Tanács részéről

az elnök

J. Sauvagnargues

[1] HL C 108., 1973.12.10., 75. o.

[2] HL L 42., 1970.2.23., 1. o.

[3] HL L 38., 1974.2.11., 2. o.

[4] HL L 165., 1974.6.20., 16. o.

[5] EGK dokumentum Genfből

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET [1]

ÁLTALÁNOS RÉSZ, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM, EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS, ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK, VIZSGÁLATOK, FELÜLVIZSGÁLAT, GYÁRTÁSI MEGFELELŐSÉG

1. ÁLTALÁNOS

1.1. Az e mellékletben szereplő előírások csak M1 kategóriájú járművekre vonatkoznak.

2. FOGALMEGHATÁROZÁSOK

Ezen irányelv alkalmazásában:

(2.1.) 2.2. A "járműtípus az ülések és azok rögzítéseinek szilárdsága szempontjából" olyan gépjárművek, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzőjükben, mint:

2.2.1. az ülések kialakítása, alakja, méretei és anyagai;

2.2.2. az ülés háttámla állító és reteszelő berendezés típusa és méretei;

2.2.3. az ülésrögzítés és a kocsiszekrény érintett részeinek típusa és méretei;

2.3. a "rögzítés" olyan rendszert jelent, amivel a teljes ülést a karosszériához rögzítik, ideértve a kocsiszekrény érintett alkatrészeit;

2.4. a "beállító rendszer" azt a berendezést jelenti, amellyel az ülés vagy részei az ülésben helyet foglaló utas testalkatának tulajdonságaihoz illeszkedő helyzetbe állítható; ez a berendezés különösen a következőket teszi lehetővé:

2.4.1. a hosszirányú helyzetváltoztatást;

2.4.2. a függőleges helyzetváltoztatást;

2.4.3. a szöghelyzet változtatását;

2.5. az "elmozdítórendszer" olyan berendezést jelent, amely lehetővé teszi, hogy az ülés vagy annak 1 része hosszirányban vagy szöghelyzetében rögzített közbenső helyzet nélkül állítható és az utasok számára könnyen elérhető legyen;

2.6. a "reteszelőrendszer" olyan berendezést jelent, amely azt biztosítja, hogy az ülés vagy részei a használati helyzetben maradjanak;

2.7. az "előrehajtható ülés" olyan alkalmi felhasználásra szánt ülést jelent, amely normálhelyzetben felhajtott állapotban van.

3. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1. Egy járműtípus EGK-típusjóváhagyásra vonatkozó kérelmet az ülés és rögzítése szilárdságának vonatkozásában a gyártó vagy meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2. A kérelemhez a következő dokumentumokat, illetve adatokat három példányban kell mellékelni:

3.2.1. a járműtípus részletes leírását, tekintettel az ülések építési módjára és az ülés rögzítésére, továbbá a beállító- és reteszelő rendszerére;

3.2.2. az ülések, és a járműhöz való rögzítésük, a beállító- és reteszelő rendszer megfelelő méretarányú és megfelelően részletezett rajzait;

3.3. A típus-jóváhagyási vizsgálat lefolytatásáért felelős műszaki szolgálat részére a következőket kell benyújtani:

3.3.1. a jóváhagyásra előterjesztett járműtípus mintadarabját,

3.3.2. egy további olyan üléskészletet a rögzítésekkel együtt, amivel a jármű fel van szerelve.

4. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

(4.1.) (4.2.) 4.3. A IV. mellékletben bemutatott mintával egyező bizonyítványt az EGK-típusbizonyítványhoz kell csatolni.

(4.4.) (4.4.1.) (4.4.2.) (4.5.) (4.6.) 5. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

5.1. Minden beállító- és elmozdítórendszert automatikusan működő reteszelővel kell ellátni.

5.2. A 2.5. pontban említett berendezés reteszelést oldó szerelvényét az ülés külső részén, az ajtóhoz közel kell elhelyezni. Ennek könnyen elérhetőnek kell lennie, még az adott ülés mögött közvetlenül ülő személy számára is.

6. VIZSGÁLATOK

6.1. A háttámla és reteszelő rendszerének szilárdsági vizsgálata.

6.1.1. Ehhez a vizsgálathoz a háttámlát – amennyiben állítható – olyan helyzetben kell reteszelni, ami a lehető legjobban megközelíti a II. melléklet 3. pontjában leírt próbabábú törzsének referenciavonala és a függőleges által bezárt, 25 °-ban hátrafelé dőlő szöget, hacsak a gyártó másként nem rendelkezik.

6.1.2. A II. melléklet 3. tételében bemutatott próbabábú hátrészét modellező alkatrészen keresztül az ülés háttámla felső hordozó részére hosszirányban és hátrafelé irányuló olyan erőhatást kell kifejteni, ami a H-pontra vonatkozóan 53 daNm nyomatékot eredményez.

6.2. Az ülésrögzítés és a reteszelő rendszerek szilárdsági vizsgálata.

6.2.1. A rendszereknek – minden üléshelyzetben – ellent kell állniuk a 6.2.2. pontban előírt erőnek. Továbbá ez a követelmény akkor tekinthető kielégítettnek, ha a 6.2.5. pontban – és adott esetben a 6.2.6. pontban – előírt helyzetben végzett vizsgálat kielégítő.

6.2.2. Az üléskeretre az ülés súlypontján keresztülmenő, a teljes ülés súlyának 20-szorosával megegyező vízszintes hosszirányú erőt kell kifejteni. Ugyanazon az ülésen két vizsgálatot kell végezni: az erőhatást egyszer hátrafelé és egyszer előrefelé kell kifejteni. Amennyiben az ülés olyan különálló alkatrészeket tartalmaz, amelyek mindegyike a vázhoz van rögzítve, akkor a fent leírt módon mindegyik részen el kell végezni a vizsgálatot. Amennyiben az ülés olyan alkatrészekből áll, amelyek részlegesen vannak a karosszériához rögzítve és az ülés részei által vannak egymással összekötve, a vizsgálatot minden egyes rész tömegközéppontjára egyidejűleg ható olyan erő kifejtésével kell végezni, amely megfelel az egyes különálló alkotórészeknek.

6.2.3. A 6.2.1.pontban leírt vizsgálathoz a háttámla és az üléspárna közötti összeköttetést meg lehet erősíteni azzal a feltétellel, hogy az erősítő alkatrészek a párnakeret hordrészének legelülső pontjánál, az erő támadási pontjával egy szintben a háttámla hordrészéhez vannak rögzítve.

6.2.4. A 6.2.2. pontban leírt feltételek akkor tekinthetők kielégítettnek, ha a két erő – amelyek mindegyike az előírt erő felével egyenlő – az üléskeret oldalsó teherviselő elemeinek súlyponti szintjében hat.

6.2.5. Az üléseket a következő helyzetekben kell vizsgálni:

6.2.5.1. az utas a legszélső elülső helyzetben ül, az ülésfelület a legmagasabb elülső helyzetben van, ha a kifejtett erő előre irányul, továbbá

6.2.5.2. az utas a legszélső hátsó helyzetben ül, a párna a legalacsonyabb hátsó helyzetben van, ha az kifejtett erő hátrafelé irányul.

6.2.6. Amennyiben a reteszelő rendszerek elrendezése kimutathatóan olyan, hogy a 6.2.5.1. és 6.2.5.2. pontban meghatározott helyzetek kivételével a reteszelő rendszerekre és az ülésrögzítésre ható erőeloszlás kedvezőtlenebb lehet, mint az ezekben a pontokban leírt helyzetekben, akkor a vizsgálatokat minden egyes üléshelyzetben meg kell ismételni.

6.3. A reteszelő rendszer tehetetlenségi hatásokkal szembeni ellenállásának vizsgálata.

6.3.1. Az egész ülésre ható 20 g nagyságú vízszintes, hosszirányban előre, illetve hátra irányuló gyorsítás nem idézheti elő a reteszelő rendszer kioldását.

6.3.2. Az összes reteszelő alkatrészre vonatkozó tehetetlenségi hatás számítása elfogadható módszer a 6.3.1. pont szerinti dinamikus vizsgálat helyett. Az ilyen számításban a súrlódó erőket figyelmen kívül kell hagyni.

6.4. Megengedett az azonos értékű vizsgálati módszerek alkalmazása feltéve, hogy a 6.1., 6.2. és 6.3. pont szerinti vizsgálati eredmények vagy a helyettesítő vizsgálat vagy a helyettesítő vizsgálat eredményei alapján történő számítás által teljesen elérhetők. Amennyiben a 6.1., 6.2. és 6.3. pontban leírtaktól eltérő vizsgálati módszert alkalmaznak, az egyenértékűséget bizonyítani kell.

7. FELÜLVIZSGÁLAT

7.1. A 6.1. és 6.2. pont szerint elvégzett vizsgálatok során az ülésvázon, az ülésrögzítésben, a beállító és elmozdító rendszerben, illetve ezek reteszelő berendezéseiben nem következhet be számottevő meghibásodás. A beállító-, illetve az elmozdító rendszernél, illetve ezek reteszelő berendezéseinél azonban nem követelmény a vizsgálatot követő működőképesség. A 2.5. pont szerinti elmozdító rendszernek képesnek kell lennie a reteszelés kioldására a vizsgálat után.

(8.) 9. GYÁRTÁSI MEGFELELŐSÉG

(9.1.) 9.2. A jóváhagyott típussal való megfelelés igazolására a szériagyártású járműveken megfelelő számú, szúrópróbaszerű vizsgálatot kell végrehajtani.

9.3. Általános szabály, hogy a vizsgálatok a méretek ellenőrzésére korlátozódnak. Ha szükséges, akkor a járműveken vagy az üléseken a 6. pont követelményeinek megfelelő vizsgálatokat kell végrehajtani.

[1] E melléklet szövege alapvetően megfelel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága 17. rendeletében foglaltaknak. Különösképpen a pontok felosztása azonos. Ha a 17. rendelet valamely pontjának nincs megfelelője ebben a mellékletben, az a pont zárójelben van megadva.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

A H PONT ÉS A HÁTTÁMLA VALÓDI DŐLÉSSZÖGÉNEK MEGHATÁROZÁSÁRA, VALAMINT EZEKNEK AZ R PONTTAL ÉS A HÁTTÁMLA TERVEZÉSI DŐLÉSSZÖGÉVEL VALÓ KAPCSOLATÁNAK IGAZOLÁSÁRA SZOLGÁLÓ ELJÁRÁS

0. ÁLTALÁNOS

Az e mellékletben szereplő előírások csak M1 kategóriájú járművekre vonatkoznak.

1. FOGALMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. H pont: lásd a 74/60/EGK irányelv IV. mellékletének 1.1. pontját

1.2. R pont: lásd a 74/60/EGK irányelv IV. mellékletének 1.2. pontját

1.3. A "háttámla dőlésszög" a háttámla és a függőleges közötti hajlásszög.

1.4. A "háttámla valódi dőlésszöge" a H ponton keresztülmenő függőleges és a 3. pontban leírt próbabábú által helyettesített emberi test gerincvonalának dőlésszögét jelenti.

1.5. A "háttámla tervezési dőlésszöge" a gyártó által megadott szöget jelenti, amely:

1.5.1. a gyártó által a járműbe épített összes ülés legalacsonyabb és leghátsó vezetési és utazási helyzetéhez tartozó háttámla dőlésszöget határozza meg.

1.5.2. az R pontban a függőleges vonal és a gerincoszlop referenciavonal alkotja.

1.5.3. elméletileg azonos a háttámla valódi dőlésszögével.

2. A H PONTOK MEGHATÁROZÁSA

Lásd a 74/60/EGK irányelv IV. mellékletének 2. pontját.

3. A PRÓBABÁBU LEÍRÁSA

Lásd a 74/60/EGK irányelv IV. mellékletének 3. pontját.

4. A PRÓBABÁBU ELHELYEZÉSE

Lásd a 74/60/EGK irányelv IV. mellékletének 4. pontját.

5. EREDMÉNYEK

5.1. A próbabábu 4. pont szerinti elhelyezése esetén az érintett járműülés H pontjának a próbabábu H pontja felel meg.

5.2. A H pont minden koordinátáját és a háttámla valódi dőlésszögét a lehető legpontosabban kell megmérni. Ugyanígy kell eljárni az utastér specifikus pontjait megadó koordinátákkal. Ezeknek a pontoknak a függőleges síkon vett vetületeit egy grafikonon kell feltüntetni, amely a háttámla mért valódi dőlésszögét is kijelöli.

6. AZ R ÉS H PONTOK EGYMÁSHOZ VISZONYÍTOTT HELYZETÉNEK, ILLETVE A HÁTTÁMLA TERVEZÉSI- ÉS VALÓDI DŐLÉSSZÖGE KÖZÖTTI KAPCSOLAT IGAZOLÁSA

6.1. A H pont és a háttámla valódi dőlésszögének megállapítására az 5.2. pont szerint elvégzett mérések eredményeit össze kell hasonlítani az R pont, illetve a háttámla tervezési dőlésszögének a gyártó által megadott koordinátáival.

6.2. A kérdéses üléshelyzet vonatkozásában a két pont közötti kapcsolat ellenőrzése akkor tekinthető megfelelőnek, ha a H pont koordinátái egy olyan téglalapon belül vannak, amelyiknek vízszintes és függőleges oldalai 30 mm, illetve 20 mm hosszúak, és amelynek átlói az R pontban metszik egymást. A háttámla dőlésszögének ellenőrzése akkor tekinthető megfelelőnek, ha a háttámla valódi dőlésszöge a háttámla tervezési dőlésszögéhez képest 3 °-on belül van. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, az R pont és a háttámla tervezési dőlésszöge felhasználható a vizsgálathoz, és – amennyiben szükséges – a próbabábut úgy kell beállítani, hogy a H pont egybeessen az R ponttal, továbbá a háttámla valódi dőlésszöge egybeessen a háttámla tervezési dőlésszögével.

6.3. Ha a H pont vagy a háttámla valódi dőlésszöge nem felel meg a 6.2. pont követelményeinek, két további H pont meghatározást (összesen hármat) kell elvégezni.

Ha az így meghatározott 3 pont közül 2 a téglalapon belül helyezkedik el, a vizsgálat eredménye megfelelőnek tekinthető.

6.4. Ha 3 pont közül legalább 2 kívül esik a téglalapon, akkor a vizsgálat eredménye nem megfelelő.

6.5. A 6.3. pontban említett esetben, vagy ha a gyártó elmulasztotta megadni az R pont helyzetét és az igazolás emiatt nem végezhető el, a H pont háromszori meghatározásából kapott átlageredmény használható fel és tekinthető alkalmazhatónak minden olyan esetben, amikor ebben az irányelvben az R pontot említik.

6.6. A gyártás alatt lévő jármű esetén az R és H pontok kapcsolatának ellenőrzésekor a fenti 6.2. pont szerinti téglalap olyan négyzettel helyettesíthető, aminek oldalai 50 mm hosszúak, és a tervezési és valódi dőlésszög 5 °-nál jobban nem térhet el.

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1. ÁLTALÁNOS RÉSZ

1.1. Az e mellékletben megfogalmazott követelmények csak az M2, M3, N1, N2 vagy N3 kategóriájú járművekre vonatkoznak.

2. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

2.1. Az egyedi és a sorüléseket szilárdan kell a járműhöz rögzíteni.

2.2. Az eltolható üléseknek és sorüléseknek minden állásban automatikusan reteszelhetőnek kell lenniük.

2.3. Az állítható üléstámláknak minden állásban reteszelhetőnek kell lenniük.

2.4. Az előrehajtható üléseknek, továbbá a lehajtható támlájú üléseknek a normál helyzetben automatikusan reteszelniük kell.

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------