Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 02016R2251-20230214

    Consolidated text: A Bizottság (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. október 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatcsökkentési technikáit meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg)EGT-vonatkozású szöveg

    ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_del/2016/2251/2023-02-14

    02016R2251 — HU — 14.02.2023 — 005.001


    Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

    ►B

    A BIZOTTSÁG (EU) 2016/2251 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

    (2016. október 4.)

    a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatcsökkentési technikáit meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

    (EGT-vonatkozású szöveg)

    (HL L 340, 2016.12.15., 9. o)

    Módosította:

     

     

    Hivatalos Lap

      Szám

    Oldal

    Dátum

    ►M1

    A BIZOTTSÁG (EU) 2017/323 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2017. január 20.)

      L 49

    1

    25.2.2017

    ►M2

    A BIZOTTSÁG (EU) 2020/448 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2019. december 17.)

      L 94

    8

    27.3.2020

    ►M3

    A BIZOTTSÁG (EU) 2021/236 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2020. december 21.)

      L 56

    1

    17.2.2021

    ►M4

    A BIZOTTSÁG (EU) 2023/314 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2022. október 25.)

      L 43

    2

    13.2.2023




    ▼B

    A BIZOTTSÁG (EU) 2016/2251 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

    (2016. október 4.)

    a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatcsökkentési technikáit meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

    (EGT-vonatkozású szöveg)



    I. FEJEZET

    A KOCKÁZATKEZELÉSI ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK



    1. SZAKASZ

    Fogalommeghatározások és általános követelmények

    1. cikk

    Fogalommeghatározások

    E rendelet alkalmazásában:

    1.

    „alapletét” : a szerződő fél jelenlegi és potenciális jövőbeli kitettségeinek a legutóbbi letétbeszedés és a másik szerződő fél nemteljesítését követő pozíciózárás vagy piacikockázat-fedezés között történő fedezése céljából a szerződő fél által beszedett biztosíték;

    2.

    „változó letét” : a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében említett, a nyitott ügyletek piaci értéken történő vagy modellalapú napi értékelésének eredményét tükröző, a szerződő fél által beszedett biztosíték;

    3.

    „nettósítási halmaz” : két szerződő fél által kötött, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek olyan halmaza, amely jogilag végrehajtható kétoldalú nettósítási megállapodás hatálya alá tartozik.

    2. cikk

    Általános követelmények

    (1)  
    A szerződő felek kockázatkezelési eljárásokat hoznak létre, alkalmaznak és dokumentálnak a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében megvalósuló biztosítékcsere tekintetében.
    (2)  

    Az (1) bekezdésben említett kockázatkezelési eljárások kiterjednek a következők biztosítását vagy meghatározását célzó eljárásokra:

    a) 

    a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben alkalmazott biztosítékok elismerhetősége, a 2. szakasznak megfelelően;

    b) 

    a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben alkalmazott letétek számítása és beszedése, a 3. szakasznak megfelelően;

    c) 

    a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben alkalmazott biztosítékok kezelése és elkülönítése, az 5. szakasznak megfelelően;

    d) 

    a biztosítékok kiigazított értékének számítása, a 6. szakasznak megfelelően;

    e) 

    a szerződő felek közötti információcsere és az (1) bekezdésben említett kockázatkezelési eljárások alóli kivételek engedélyezése és nyilvántartása;

    f) 

    a II. fejezetben meghatározott kivételek jelentése a felső vezetésnek;

    g) 

    a szerződő felek által legkésőbb a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügylet megkötéséig véglegesítendő, szükséges megállapodások feltételei, ideértve a nettósítási megállapodás és a 3. cikknek megfelelő biztosítékcsere-megállapodás feltételeit is;

    h) 

    a biztosíték likviditásának időszakos ellenőrzése;

    i) 

    nemteljesítés esetén a biztosíték kellő időben történő visszanyerése a biztosítékot nyújtó szerződő fél által a biztosítékot beszedő szerződő féltől; valamint

    j) 

    a csoporton belüli ügyletnek minősülő, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből eredő kitettségek rendszeres nyomon követése és az ilyen ügyletekből származó kötelezettségek kellő időben történő teljesítése.

    Az első albekezdés g) pontja alkalmazásában a megállapodások feltételei magukban foglalják a megkötendő, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből származó kötelezettségek valamennyi vonatkozását, de legalább a következőket:

    a) 

    a szerződő felek közötti fizetési kötelezettségek;

    b) 

    a fizetési kötelezettségek nettósításának feltételei;

    c) 

    a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek nemteljesítési eseményei vagy egyéb megszűnési eseményei;

    d) 

    a fizetési kötelezettségekkel kapcsolatban használt valamennyi számítási módszer;

    e) 

    a fizetési kötelezettségek megszűnéskori nettósításának feltételei;

    f) 

    a jogok és kötelezettségek megszűnéskori átruházása;

    g) 

    a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó irányadó jog.

    (3)  
    Nettósítási vagy biztosítékcsere-megállapodás megkötésekor a szerződő felek független jogi felülvizsgálat keretében ellenőrzik e megállapodások végrehajthatóságát. A felülvizsgálatot elvégezheti független belső részleg vagy független harmadik fél.

    A felülvizsgálat elvégzésére vonatkozó, első albekezdésben említett követelmény a nettósítási megállapodás vonatkozásában akkor teljesül, amikor a nettósítási megállapodást az 575/2013/EU rendelet 296. cikkének megfelelően elismerik.

    (4)  
    A szerződő felek létrehozzák az általuk kötött nettósítási és biztosítékcsere-megállapodások végrehajthatóságának folyamatos értékelését biztosító politikákat.
    (5)  
    Az (1) bekezdésben említett kockázatkezelési eljárásokat szükség esetén, de legalább évente tesztelni kell, felül kell vizsgálni és naprakésszé kell tenni.
    (6)  
    Az illetékes hatóság kérésére a 4. szakasz szerinti alapletétmodelleket használó szerződő feleknek késedelem nélkül be kell nyújtaniuk a (2) bekezdés b) pontjában említett kockázatkezelési eljárásokkal kapcsolatos bármely dokumentumot.

    3. cikk

    Biztosítékcsere-megállapodás

    A 2. cikk (2) bekezdése első albekezdésének g) pontjában említett biztosítékcsere-megállapodás kiterjed legalább a következő feltételekre:

    a) 

    a szükséges biztosíték szintje és típusa;

    b) 

    az elkülönítésre vonatkozó intézkedések;

    c) 

    a nettósítási halmaz, amelyre a biztosítékcsere vonatkozik;

    d) 

    a letéti felhívást tartalmazó értesítésekre, azok visszaigazolására és módosítására vonatkozó eljárások;

    e) 

    a letéti felhívások teljesítésére vonatkozó eljárások az egyes elismerhető biztosítéktípusok esetében;

    f) 

    a letétszámítási és biztosítékértékelési feladatok elosztása és e feladatok teljesítésével kapcsolatos eljárások, módszerek, határidők;

    g) 

    nemteljesítésnek minősülő vagy a megállapodás megszűnését eredményező események;

    h) 

    a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó jog;

    i) 

    a biztosítékcsere-megállapodásra alkalmazandó jog.



    2. SZAKASZ

    Elismerhetőség

    4. cikk

    Elismerhető biztosítékok

    (1)  

    A szerződő felek csak a következő eszközosztályokba tartozó biztosítékot fogadhatnak el:

    a) 

    pénzeszköz, valamely számlán bármilyen pénznemben jóváírt pénz vagy pénz visszafizetésére szóló hasonló követelés, például pénzpiaci letét formájában;

    b) 

    arany, „good delivery” minősítésű kiutalt tömbarany formájában;

    c) 

    tagállami központi kormányzat vagy központi bank által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

    d) 

    olyan tagállami regionális kormányzat vagy helyi hatóság által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek kitettségeit az 575/2013/EU rendelet 115. cikkének (2) bekezdése értelmében úgy kell kezelni, mint az adott tagállam központi kormányzatával szembeni kitettségeket;

    e) 

    olyan tagállami közszektorbeli intézmény által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek kitettségeit az 575/2013/EU rendelet 116. cikkének (4) bekezdése értelmében úgy kell kezelni, mint az adott tagállam központi kormányzatával, regionális kormányzatával vagy helyi hatóságával szembeni kitettségeket;

    f) 

    a d) pontban említettől eltérő tagállami regionális kormányzat vagy helyi hatóság által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

    g) 

    az e) pontban említettől eltérő tagállami közszektorbeli intézmény által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

    h) 

    az 575/2013/EU rendelet 117. cikkének (2) bekezdésében felsorolt multilaterális fejlesztési bank által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

    i) 

    az 575/2013/EU rendelet 118. cikkében felsorolt nemzetközi szervezet által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

    j) 

    harmadik ország kormányzata vagy központi bankja által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

    k) 

    harmadik országnak a d) és e) pont követelményeit teljesítő regionális kormányzata vagy helyi hatósága által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

    l) 

    harmadik országnak a d) és e) pontban említettől eltérő regionális kormányzata vagy helyi hatósága által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

    m) 

    hitelintézet vagy befektetési vállalkozás által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, beleértve a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvényeket;

    n) 

    vállalati kötvény;

    o) 

    az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 61. pontja szerinti – az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 63. pontja szerinti újra-értékpapírosításnak nem minősülő – értékpapírosítás legelőbbre sorolt ügyletrészsorozata;

    p) 

    átváltoztatható kötvény, amennyiben a kötvény kizárólag az 575/2013/EU rendelet 197. cikke (8) bekezdésének a) pontja alapján meghatározott indexben szereplő részvényre váltható át;

    q) 

    az 575/2013/EU rendelet 197. cikke (8) bekezdésének a) pontja alapján meghatározott indexben szereplő részvény;

    r) 

    átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) befektetési jegye vagy részvénye, amennyiben teljesülnek az 5. cikkben meghatározott feltételek.

    (2)  

    A szerződő fél csak abban az esetben fogadhat el az (1) bekezdés f), g) és k)–r) pontjában meghatározott eszközosztályba tartozó biztosítékot, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

    a) 

    az eszközt nem a biztosítékot nyújtó szerződő fél bocsátja ki;

    b) 

    az eszközt kibocsátó szervezet és a biztosítékot nyújtó szerződő fél nem tartozik azonos csoporthoz;

    c) 

    az eszköz vonatkozásában nem merül fel az 575/2013/EU rendelet 291. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott jelentős mértékű rossz irányú kockázat.

    5. cikk

    Elismerhetőségi kritériumok ÁÉKBV befektetési jegye vagy részvénye esetében

    (1)  

    A 4. cikk (1) bekezdésének r) pontja alkalmazásában ÁÉKBV-k befektetési jegye vagy részvénye csak abban az esetben használható elismerhető biztosítékként, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

    a) 

    a befektetési jegyek vagy részvények nyilvános napi árjegyzéssel rendelkeznek;

    b) 

    az ÁÉKBV a 4. cikk (1) bekezdése szerinti elismerhető eszközökbe történő befektetésekre korlátozódik;

    c) 

    az ÁÉKBV megfelel az 575/2013/EU rendelet 132. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

    A b) pont alkalmazásában az ÁÉKBV a befektetett eszközök kockázatainak fedezésére származtatott eszközöket is alkalmazhat.

    Ha egy ÁÉKBV másik ÁÉKBV-k részvényeibe vagy befektetési jegyeibe fektet be, az első albekezdésben meghatározott feltételek ez utóbbi ÁÉKBV-kra is alkalmazandók.

    (2)  
    Az (1) bekezdés b) pontjától eltérve, amennyiben egy ÁÉKBV vagy bármely mögöttes ÁÉKBV nem csak a 4. cikk (1) bekezdése szerinti elismerhető eszközökbe fektet be, úgy az ÁÉKBV befektetési jegye vagy részvénye értékének csak az elismerhető eszközökbe történő befektetést képviselő része használható az e cikk (1) bekezdése szerinti elismerhető biztosítékként.

    Az első albekezdés egy ÁÉKBV minden olyan mögöttes ÁÉKBV-jére is alkalmazandó, amely maga is mögöttes ÁÉKBV-ket használ.

    (3)  
    Amennyiben az ÁÉKBV nem elismerhető eszközeinek értéke negatív értéket is felvehet, az ÁÉKBV az (1) bekezdésnek megfelelően elismerhető biztosítékként használható befektetési jegyeinek vagy részvényeinek értékét úgy kell meghatározni, hogy az elismerhető eszközök értékéből levonjuk a nem elismerhető eszközök maximális negatív értékét.

    6. cikk

    Hitelminőségi értékelés

    (1)  

    A biztosítékot beszedő szerződő fél a következő módszerek egyike révén értékeli a 4. cikk (1) bekezdésének c), d) és e) pontjában említett eszközosztályba tartozó, nem a kibocsátó hazai pénznemében denominált vagy finanszírozott eszközök és a 4. cikk (1) bekezdésének f), g), j)–n) és p) pontjában említett eszközosztályba tartozó eszközök hitelminőségét:

    a) 

    a biztosítékot beszedő szerződő fél (3) bekezdésben említett belső minősítése;

    b) 

    a biztosítékot nyújtó szerződő fél (3) bekezdésben említett belső minősítése, amennyiben ez a szerződő fél az Unióban vagy olyan harmadik országban letelepedett, ahol a 2013/36/EU irányelv 127. cikkének megfelelően az uniós jogban meghatározottal egyenértékűnek minősített összevont alapú felügyelet hatálya alatt áll;

    c) 

    az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 98. pontjában meghatározott, elismert külső hitelminősítő intézet által kibocsátott hitelminősítés vagy az említett rendelet 137. cikkében említett, exporthitel-ügynökség általi hitelminősítés.

    (2)  
    A biztosítékot beszedő szerződő fél a 4. cikk (1) bekezdésének o) pontjában említett eszközosztályba tartozó eszközök hitelminőségét az e cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett módszer révén értékeli.
    (3)  
    Az a szerződő fél, amely az 575/2013/EU rendelet 143. cikkének megfelelően engedélyt kapott a belső minősítésen alapuló módszer használatára, a belső minősítést használhatja az e rendelet alkalmazásában beszedett biztosíték hitelminőségének értékelésére.
    (4)  
    A (3) bekezdésnek megfelelően a belső minősítésen alapuló módszert használó szerződő fél az I. mellékletnek megfelelően határozza meg a biztosíték hitelminőségi besorolását.
    (5)  
    A (3) bekezdésnek megfelelően a belső minősítésen alapuló módszert használó szerződő fél tájékoztatja a másik szerződő felet a biztosítékként kicserélendő eszközökre vonatkozó, a (4) bekezdésben említett hitelminőségi besorolásról.
    (6)  
    Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában a hitelminőségi értékelést az 575/2013/EU rendelet 136. cikkének vagy 270. cikkének megfelelően kell hozzárendelni a meghatározott hitelminőségi besorolásokhoz.

    7. cikk

    Az elismerhető eszközökre vonatkozó különös követelmények

    (1)  
    A szerződő felek csak abban az esetben használhatnak biztosítékként a 4. cikk (1) bekezdésének f), g) és j)–p) pontjában említett eszközöket, amennyiben azok 6. cikk szerinti hitelminőségi besorolása 1, 2 vagy 3.
    (2)  
    A szerződő felek csak abban az esetben használhatnak biztosítékként a 4. cikk (1) bekezdésének c), d) és e) pontjában említett, nem a kibocsátó hazai pénznemében denominált vagy finanszírozott eszközöket, amennyiben azok 6. cikk szerinti hitelminőségi besorolása 1, 2, 3 vagy 4.
    (3)  

    A szerződő felek eljárásokat hoznak létre az (1) és (2) bekezdés szerinti, biztosítékként kicserélt azon eszközök kezelésére, amelyek majdani hitelminőségi besorolása:

    a) 

    4 vagy rosszabb, az (1) bekezdésben említett eszközök esetében;

    b) 

    rosszabb mint 4, a (2) bekezdésben említett eszközök esetében.

    (4)  

    A (3) bekezdésben említett eljárásoknak meg kell felelniük a következő követelmények mindegyikének:

    a) 

    meg kell tiltaniuk, hogy a szerződő felek a (3) bekezdésben említett hitelminőségi besorolást kapott további eszközöket cseréljenek;

    b) 

    ütemtervet kell létrehozniuk a (3) bekezdésben említett hitelminőségi besorolást kapott és biztosítékként már kicserélt eszközök két hónapot nem meghaladó időtartamon belüli lecserélésére;

    c) 

    meg kell határozniuk egy olyan hitelminőségi besorolást, amelynek esetében a (3) bekezdésben említett eszközöket azonnal le kell cserélni;

    d) 

    lehetővé kell tenniük, hogy a szerződő felek növeljék a vonatkozó biztosítékra alkalmazandó levonást (haircut), amennyiben a biztosítékot nem cserélték le a b) pontban említett ütemtervnek megfelelően.

    (5)  
    A szerződő felek nem használhatnak biztosítékként a 4. cikk (1) bekezdésében említett eszközosztályt, amennyiben nem férnek hozzá az adott eszközosztály piacához, vagy a biztosítékot nyújtó szerződő fél nemteljesítése esetén nem képesek kellő időben értékesíteni az érintett eszközöket.

    8. cikk

    Az alapletétre vonatkozó koncentrációs határértékek

    (1)  

    A 13. cikknek megfelelően alapletétként beszedett biztosíték esetében a következő határértékek alkalmazandók a biztosítékot beszedő egyes szerződő felekre:

    a) 

    a 4. cikk (1) bekezdésének b), f), g) és l)–r) pontjában említett eszközosztályból beszedett, azonos kibocsátó vagy azonos csoporthoz tartozó szervezetek által kibocsátott alapletét értékének összege nem haladhatja meg a következő értékek közül a nagyobbat:

    i. 

    a biztosítékot nyújtó szerződő féltől beszedett biztosíték értékének 15 %-a;

    ii. 

    10 millió EUR vagy azzal egyenértékű összeg más pénznemben;

    b) 

    a 4. cikk (1) bekezdésének o), p) és q) pontjában említett eszközosztályból beszedett alapletét értékének összege nem haladhatja meg a következő értékek közül a nagyobbat, amennyiben a p) és q) pontban említett eszközosztályba tartozó eszközöket az 575/2013/EU rendelet által meghatározott intézmények bocsátották ki:

    i. 

    a biztosítékot nyújtó szerződő féltől beszedett biztosíték 40 %-a;

    ii. 

    10 millió EUR vagy azzal egyenértékű összeg más pénznemben.

    Az első albekezdésben meghatározott határértékek ÁÉKBV-k befektetési jegyeire és részvényeire is alkalmazandó, amennyiben az ÁÉKBV elsődlegesen az első albekezdésben említett eszközosztályokba fektet be.

    (2)  

    A 13. cikknek megfelelően alapletétként beszedett, 1 milliárd EUR-t meghaladó értékű biztosíték esetében, ha a szerződő felek mindegyike a (3) bekezdésben felsorolt kategóriák egyikébe tartozik, a következő határértékek alkalmazandók az 1 milliárd EUR-t meghaladó, szerződő féltől beszedett alapletét összegére:

    a) 

    a 4. cikk (1) bekezdésének c)–l) pontjában említett eszközosztályokból beszedett, azonos kibocsátó vagy azonos országban székhellyel rendelkező kibocsátók által kibocsátott alapletét értékének összege nem haladhatja meg az adott szerződő féltől beszedett alapletét értékének 50 %-át.

    b) 

    Pénzbeli alapletét beszedése esetén, az a) pontban említett 50 %-os koncentrációs határértéknek figyelembe kell vennie az adott pénzeszközt tartó harmadik fél vagy letétkezelő által okozott kockázati kitettségeket is.

    (3)  

    A (2) bekezdésben említett szerződő felek a következők lehetnek:

    a) 

    a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének megfelelően globálisan rendszerszinten jelentős intézményként (G-SII) azonosított intézmények;

    b) 

    a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének megfelelően egyéb rendszerszinten jelentős intézményként (O-SII) azonosított intézmények;

    c) 

    nyugdíjkonstrukció-rendszernek nem minősülő szerződő felek, amelyek esetében a beszedendő biztosítékok értékének összege meghaladja az 1 milliárd EUR-t.

    (4)  
    A 13. cikknek megfelelően alapletétként nyugdíjkonstrukció-rendszertől vagy ilyen rendszer által beszedett, 1 milliárd EUR-t meghaladó értékű biztosíték esetében a biztosítékot beszedő szerződő fél eljárásokat hoz létre a 4. cikk (1) bekezdésének c)–l) pontjában említett eszközosztályból beszedett biztosítékok koncentrációs kockázatának kezelésére, ideértve az említett biztosítékok megfelelő diverzifikációját is.
    (5)  
    Amennyiben a (3) bekezdés a) és b) pontjában említett valamely intézmény pénzeszköz formájában olyan egyetlen szerződő féltől szed be alapletétet, amely ugyancsak az említett pontok szerinti intézmény, a biztosítékot beszedő szerződő fél biztosítja, hogy az adott alapletétnek legfeljebb 20 %-a kerüljön elhelyezésre bármely egyetlen harmadik fél letétkezelőnél.
    (6)  
    Az (1)–(4) bekezdés nem alkalmazandó az olyan pénzügyi eszközök formájában beszedett biztosítékra, amelyek megegyeznek a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügylet mögöttes pénzügyi eszközével.
    (7)  
    A biztosítékot beszedő szerződő fél legalább minden olyan esetben értékeli az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek való megfelelést, amikor a 9. cikk (2) bekezdésének megfelelően alapletét számítására kerül sor.
    (8)  
    A (7) bekezdéstől eltérve, a 648/2012/EU rendelet 2. cikke (10) bekezdése a), b) és c) pontjában említett szerződő fél negyedévente is értékelheti a (2) bekezdésben említett feltételeknek való megfelelést, amennyiben az egyes szerződő felektől beszedett alapletét összege az értékelést megelőző negyedévben mindenkor alatta marad a 800 millió EUR-nak.



    3. SZAKASZ

    A letét számítása és beszedése

    9. cikk

    A számítás gyakorisága és a számítás időpontjának meghatározása

    (1)  
    A szerződő felek a változó letétet a 10. cikknek megfelelően, legalább naponta számítják.
    (2)  

    A szerződő felek az alapletétet a 11. cikknek megfelelően, legkésőbb a következő események valamelyikét követő munkanapon számítják ki:

    a) 

    a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli, új származtatott ügyletet végrehajtják, vagy azt felveszik a nettósítási halmazba;

    b) 

    a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli, meglévő származtatott ügylet lejár, vagy azt eltávolítják a nettósítási halmazból;

    c) 

    a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli, meglévő származtatott ügylet fizetési eseményt vagy teljesítést vált ki, ide nem értve letétek nyújtását vagy beszedését;

    d) 

    amennyiben az alapletétet a 11. cikk (1) bekezdésében említett sztenderd módszernek megfelelően számítják ki, és a lejáratig hátralévő idő csökkenése miatt a meglévő ügyletet a IV. melléklet 1. pontjában említett eszközkategória tekintetében átsorolják;

    e) 

    amennyiben a megelőző tíz munkanapon nem került sor számításra.

    (3)  

    Az alapletét és a változó letét számítása napjának meghatározása céljából a következők alkalmazandók:

    a) 

    amennyiben a két szerződő fél azonos időzónához tartozik, a számítást a megelőző munkanap nettósítási halmaza alapján kell elvégezni;

    b) 

    amennyiben a két szerződő fél nem azonos időzónához tartozik, a számítást a nettósítási halmazban lévő azon ügyletek alapján kell elvégezni, amelyeket azon időzóna megelőző munkanapján 16.00 óra előtt kötöttek meg, ahol elsőként lett 16.00 óra.

    10. cikk

    A változó letét számítása

    A szerződő fél által beszedendő változó letét összege a nettósítási halmazban lévő összes ügylet a 648/2012/EU rendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően számított értékének összege, mínusz a korábban beszedett összes változó letét értéke, mínusz a nettósítási halmazban lévő minden egyes ügylet ügyletkötéskori nettó értéke, plusz a korábban nyújtott összes változó letét értéke.

    11. cikk

    Az alapletét számítása

    (1)  
    A szerződő felek a beszedendő alapletét összegét a IV. mellékletben meghatározott sztenderd módszer, a 4. szakaszban említett alapletétmodellek vagy mindkettő alkalmazásával számítják ki.
    (2)  
    Az alapletét beszedése során a két szerződő fél között az alapletétösszegek nem ellentételezhetők.
    (3)  
    Amennyiben a szerződő felek ugyanazon nettósítási halmaz tekintetében a IV. mellékletben meghatározott sztenderd módszert és a 4. szakaszban említett alapletétmodelleket egyaránt alkalmazzák, ezeket minden egyes tőzsdén kívüli származtatott ügylet esetében következetesen kell alkalmazniuk.
    (4)  
    Az alapletétet a 4. szakasznak megfelelően számító szerződő felek a számításban nem vehetik figyelembe a biztosítékkal nem fedezett kitettség értéke és a biztosíték értéke közötti korrelációt.
    (5)  
    A szerződő felek megállapodnak az egyes szerződő felek által beszedendő alapletét számításához használt módszerben, de nem kötelesek azonos módszert alkalmazni.
    (6)  
    Amennyiben a szerződő felek egyike vagy mindkettő alapletétmodellt alkalmaz, megállapodnak a 4. szakasznak megfelelően kidolgozott modellben.

    12. cikk

    A változó letét rendelkezésre bocsátása

    (1)  

    A biztosítékot nyújtó szerződő fél a változó letétet:

    a) 

    a változó letét számításának a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott napján;

    b) 

    a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a változó letét számításának a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott napját követő két munkanapon belül bocsátja rendelkezésre.

    (2)  

    A változó letét csak a következő tekintetében bocsátható rendelkezésre az (1) bekezdés b) pontjának megfelelően:

    a) 

    olyan származtatott ügyleteket tartalmazó nettósítási halmazok, amelyekre e rendeletnek megfelelően nem vonatkozik alapletét-követelmény, amennyiben a biztosítékot nyújtó szerződő fél a változó letét számításának napján vagy azt megelőzően a 15. cikknek megfelelően az alapletétekre alkalmazandóval megegyező módon számított, elismerhető biztosítékeszközöket tartalmazó változóletét-előleget nyújtott, amelyre a biztosítékot beszedő szerződő fél a számítás napja és a beszedés napja közötti (a számítás napját is tartalmazó) napok számával egyenlő vagy annál hosszabb letéti kockázati periódust (MPOR) alkalmazott;

    b) 

    olyan ügyleteket tartalmazó nettósítási halmazok, amelyekre e rendeletnek megfelelően alapletét-követelmény vonatkozik, amennyiben az alapletét a következő módszerek egyike révén kiigazításra került:

    i. 

    a 15. cikk (2) bekezdésében említett MPOR-t a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott számítás napja és az e cikk (1) bekezdésének megfelelően meghatározott beszedés napja közötti (a számítás napját is tartalmazó) napok számával megnövelték;

    ii. 

    a 11. cikkben említett sztenderd módszernek megfelelően számított alapletétet megnövelték olyan megfelelő módszer használatával, amely a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott számítás napja és az e cikk (2) bekezdésének megfelelően meghatározott beszedés napja közötti (a számítás napját is tartalmazó) napok számával megnövelt MPOR-t vesz figyelembe.

    Az a) pont alkalmazásában, amennyiben a két szerződő fél között nem működik elkülönítési mechanizmus, a felek a nyújtandó összegeket ellentételezhetik.

    (3)  
    Amennyiben vita merül fel az esedékes változó letét összegére vonatkozóan, a szerződő felek az (1) bekezdésben említettnek megfelelő időkereten belül legalább a változó letét nem vitatott részét rendelkezésre bocsátják.

    13. cikk

    Az alapletét rendelkezésre bocsátása

    (1)  
    A biztosítékot nyújtó szerződő fél az alapletétet az 5. szakasznak megfelelően bocsátja rendelkezésre.
    (2)  
    A biztosítékot nyújtó szerződő fél az alapletétet a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott számítás napján bocsátja rendelkezésre.
    (3)  
    Amennyiben vita merül fel az esedékes alapletét összegére vonatkozóan, a szerződő felek a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott számítás napján legalább az alapletét nem vitatott részét rendelkezésre bocsátják.



    4. SZAKASZ

    Alapletétmodellek

    14. cikk

    Általános követelmények

    (1)  
    Amennyiben valamelyik szerződő fél alapletétmodellt használ, azt kidolgozhatja a szerződő felek bármelyike, mindkét szerződő fél vagy megbízott harmadik fél.

    Amennyiben valamelyik szerződő fél megbízott harmadik fél által kidolgozott alapletétmodellt használ, a szerződő fél marad felelős azért, hogy a modell megfeleljen az e szakaszban említett követelményeknek.

    (2)  

    Az alapletétmodelleket olyan módon kell kialakítani, hogy azok tükrözzék a nettósítási halmazban lévő, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből származó valamennyi lényeges kockázatot, beleértve e kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, és megfeleljenek a következő követelményeknek:

    a) 

    a modell tartalmazza a nettósítási halmazban lévő ügyletek pénznemének megfelelő kockázati tényezőket;

    b) 

    a modell tartalmazza az említett ügyletek pénznemének megfelelő kamatkockázati tényezőket;

    c) 

    a hozamgörbét legalább hat lejárati csoportra kell felosztani a főbb devizák és piacok kamatkockázati kitettségei tekintetében;

    d) 

    a modell tükrözi a különböző hozamgörbék és különböző lejárati csoportok közötti mozgások kockázatát;

    e) 

    a modell külön kockázati tényezőket tartalmaz legalább minden egyes olyan részvényre, részvényindexre, árura vagy áruindexre, amely az említett ügyletek vonatkozásában jelentősnek minősül;

    f) 

    a modell tükrözi a kevéssé likvid pozíciókból és a korlátozott árátláthatóságú pozíciókból reális piaci forgatókönyvek mellett származó kockázatokat;

    g) 

    a modell tükrözi az olyan származtatott ügyletekből származó, a modell egyéb jellemzői által nem mért kockázatokat, amelyek alapterméke hitelkockázati ügylet;

    h) 

    a modell tükrözi a hasonló (de nem azonos) mögöttes kockázati tényezők közötti mozgások kockázatát és a lejárati eltérésekből származó értékváltozásoknak való kitettséget;

    i) 

    a modell tükrözi a főbb nem lineáris függőségeket;

    j) 

    a modell tartalmaz a modell teljesítményét statisztikai vizsgálatokkal mérő utótesztelési módszereket;

    k) 

    a modell meghatározza, mely események váltanak ki modellcserét, újrakalibrálást vagy más korrekciós intézkedést.

    (3)  
    A 2. cikk (1) bekezdésében említett kockázatkezelési eljárásoknak biztosítaniuk kell, hogy a modell teljesítményét folyamatosan nyomon kövessék, és ennek keretében legalább háromhavonta utótesztelést végezzenek a modellen.

    Az első albekezdés alkalmazásában az utótesztelés magában foglalja a modell által generált értékek összehasonlítását a nettósítási halmazban lévő, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tényleges piaci értékeivel.

    (4)  
    A 2. cikk (1) bekezdésében említett kockázatkezelési eljárásokban vázolni kell az utóteszteléshez használt módszertant, ideértve a modell teljesítményének statisztikai tesztelését is.
    (5)  
    A 2. cikk (1) bekezdésében említett kockázatkezelési eljárásokban ismertetni kell, milyen utótesztelési eredmények vezetnek a modell módosításához, újrakalibrálásához vagy más korrekciós intézkedéshez.
    (6)  
    A 2. cikk (1) bekezdésében említett kockázatkezelési eljárásoknak biztosítaniuk kell, hogy a szerződő felek megőrizzék az e cikk (3) bekezdésében említett utótesztelés eredményeit.
    (7)  
    A szerződő felek eljuttatják a másik szerződő félhez az alapletétmodell egy adott értéke számításának magyarázatához szükséges mindazon információkat, amelyek alapján bármely jól tájékozott harmadik fél képes ellenőrizni a számítást.
    (8)  
    Az alapletétmodellnek prudens módon kell tükröznie a paraméterek bizonytalanságát, a korrelációt, a báziskockázatot és az adatminőséget.

    15. cikk

    Konfidenciaintervallum és letéti kockázati periódus

    (1)  
    A nettósítási halmazban lévő, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek értékének az alapletét alapletétmodell alkalmazásával történő számításához használt, feltételezett eltéréseit 99 %-os egyoldali konfidenciaintervallum és legalább tíznapos MPOR alapján kell számítani.
    (2)  

    Az (1) bekezdésben említett, az alapletét alapletétmodell alkalmazásával történő számításához használt MPOR magában foglalja:

    a) 

    a szerződő felek közötti legutolsó változóletét-csere és a szerződő fél nemteljesítése között eltelt időszakot;

    b) 

    az egyes, nettósítási halmazban lévő, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek felváltásához vagy az azokból származó kockázatok fedezéséhez szükséges becsült időszakot, figyelembe véve az adott típusú ügyletek piacának likviditását, az adott piacon kereskedett, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek teljes volumenét és a piaci szereplők számát.

    16. cikk

    A modell paramétereinek kalibrálása

    (1)  
    Az alapletétmodellekben használt paramétereket 3–5 éves időszakra vonatkozó historikus adatok alapján legalább évente kell kalibrálni.
    (2)  
    Az alapletétmodellek kalibrálásához használt adatoknak tartalmazniuk kell az (1) bekezdésben említett kalibrálás időpontja óta eltelt legutóbbi folyamatos időszak adatait, és legalább 25 %-uknak jelentős pénzügyi stresszhelyzeti időszakra kell vonatkozniuk („stresszhelyzeti adatok”).
    (3)  
    Amennyiben a (2) bekezdésben említett stresszhelyzeti adatok nem teszik ki az alapletétmodellben használt adatok legalább 25 %-át, az (1) bekezdésben említett historikus adatok közül a legrégebbiek helyett jelentős pénzügyi stresszhelyzeti időszakból származó adatokat kell használni, legalább az alapletétmodellben használt összes adat 25 %-áig.
    (4)  
    A paraméterek kalibrálásához használt jelentős pénzügyi stresszhelyzeti időszakot legalább a 17. cikk (2) bekezdésében említett minden egyes eszközosztály tekintetében külön kell azonosítani és alkalmazni.
    (5)  
    A paramétereket egyenlően súlyozott adatok használatával kell kalibrálni.
    (6)  
    A paraméterek a 15. cikknek megfelelően meghatározott MPOR-nál rövidebb időszakokra is kalibrálhatók. Rövidebb időszakok használata esetén a paramétereket megfelelő módszer alkalmazásával összhangba kell hozni az adott MPOR-ral.
    (7)  
    A szerződő felek megállapítják a gyakoribb kalibrálást kiváltó körülményeket meghatározó elveket, és azokat írásba foglalják.
    (8)  
    A szerződő felek létrehozzák azokat az eljárásokat, amelyeknek megfelelően a kicserélendő letétek értékét a piaci feltételekben bekövetkező változások nyomán a paraméterekben bekövetkező változások hatására módosítják. Ezeknek az eljárásoknak lehetővé kell tenniük, hogy a szerződő felek a paraméterváltozás miatt szükségessé váló kiegészítő alapletétet 1-től 30 munkanapig terjedő időszakon belül kicserélhessék.
    (9)  
    A szerződő felek létrehozzák a modellben az (1) bekezdésnek megfelelően használt adatok minőségével kapcsolatos eljárásokat, ideértve a megfelelő adatszolgáltatók kiválasztását és az adatok tisztítását és interpolációját.
    (10)  

    Az alapletétmodellekben használt adatok csak akkor tartalmazhatnak helyettesítő adatokat, ha mindkét következő feltétel teljesül:

    a) 

    a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, vagy nem tükrözik egy adott, a nettósítási halmazba tartozó tőzsdén kívüli származtatott ügylet vagy ügyletportfólió tényleges volatilitását;

    b) 

    a helyettesítő adatok használata konzervatív letéti szinteket eredményez.

    17. cikk

    Alaptermék-osztályok közötti diverzifikáció, fedezeti műveletek és kockázatkiegyenlítés

    (1)  
    Az alapletétmodellek csak azonos nettósítási halmazba tartozó, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket tartalmazhatnak. Az alapletétmodellek figyelembe vehetik az azonos nettósítási halmazba tartozó ügyletek kockázataiból származó diverzifikációt, fedezeti műveleteket és kockázatkiegyenlítést, feltéve hogy a diverzifikációra, a fedezeti műveletekre és a kockázatkiegyenlítésre csak a (2) bekezdésben említett mögöttes eszközosztályokon belül kerül sor.
    (2)  

    Az (1) bekezdés alkalmazásában diverzifikációra, fedezeti műveletekre és kockázatkiegyenlítésre csak a következő mögöttes eszközosztályokon belül kerülhet sor:

    a) 

    kamatláb, deviza és infláció;

    b) 

    részvény;

    c) 

    hitel;

    d) 

    áru és arany;

    e) 

    egyéb.

    18. cikk

    Minőségi követelmények

    (1)  

    A szerződő felek belső irányítási eljárást hoznak létre az alapletétmodell megfelelőségének folyamatos alapon történő értékelésére, amely kiterjed a következők mindegyikére:

    a) 

    a modell kezdeti validálása a modellt kidolgozó személyektől független, megfelelő képesítéssel rendelkező személyek által;

    b) 

    a modell újbóli validálása az alapletétmodell jelentős módosításakor, de legalább évente;

    c) 

    rendszeres ellenőrzési eljárás a következők értékelésére:

    i. 

    az adatforrások integritása és megbízhatósága;

    ii. 

    a modell működtetéséhez használt vezetői információs rendszerek;

    iii. 

    a használt adatok pontossága és teljessége;

    iv. 

    a volatilitási és korrelációs feltételezések pontossága és megfelelősége.

    (2)  

    Az alapletétmodell vonatkozásában a 2. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett kockázatkezelési eljárások dokumentálása meg kell feleljen valamennyi következő feltételnek:

    a) 

    lehetővé kell tennie, hogy bármely jól tájékozott harmadik fél megértse az alapletétmodell felépítését és működésének részleteit;

    b) 

    tartalmaznia kell az alapletétmodell legfontosabb feltételezéseit és korlátait;

    c) 

    meg kell határoznia azokat a körülményeket, amelyek között az alapletétmodellben használt feltételezések érvényüket vesztik.

    (3)  
    A szerződő feleknek az alapletétmodellt érintő minden változást dokumentálniuk kell. A dokumentációban részletezni kell az (1) bekezdésben említett, a változásokat követően végrehajtott validálások eredményeit is.



    5. SZAKASZ

    A biztosítékok kezelése és elkülönítése

    19. cikk

    A biztosítékok kezelése és elkülönítése

    (1)  

    A 2. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett eljárások a következőket tartalmazzák:

    a) 

    a tartott biztosítékok napi értékének számítása, a 6. szakasznak megfelelően;

    b) 

    a kapott biztosítékhoz való hozzáférést lehetővé tevő jogi konstrukciók és biztosítéktartási struktúra, amennyiben a biztosítékot harmadik fél tartja;

    c) 

    hogy a biztosítékot fizetésképtelenség által nem érintett letéti számlákon tartják, amennyiben az alapletétet a biztosítékot nyújtó szerződő fél tartja;

    d) 

    hogy a nem pénzbeli alapletétet a (3) és (4) bekezdésnek megfelelően tartják;

    e) 

    hogy a pénzbeli alapletétet központi banknál vagy olyan hitelintézetnél vezetett pénzszámlákon tartják, amely megfelel a következő feltételeknek:

    i. 

    a 2013/36/EU irányelvnek megfelelően engedélyezték működését, vagy olyan harmadik országban engedélyezték működését, amelynek felügyeleti és szabályozási rendszerét az 575/2013/EU rendelet 142. cikke (2) bekezdésének megfelelően egyenértékűnek minősítették;

    ii. 

    a hitelintézet nem a biztosítékot nyújtó vagy beszedő szerződő fél, és a szerződő felek egyikével sem tartozik azonos csoportba;

    f) 

    a fel nem használt biztosíték rendelkezésre állása a felszámoló vagy a nemteljesítő szerződő fél más fizetésképtelenségi tisztviselője számára;

    g) 

    hogy az alapletét a biztosítékot beszedő szerződő fél nemteljesítése esetén szabadon és kellő időben átruházható a biztosítékot nyújtó szerződő félre;

    h) 

    hogy a nem pénzbeli biztosíték bármely szabályozási vagy jogi korlát vagy harmadik fél által benyújtott igény nélkül átruházható, utóbbiak közé sorolva a biztosítékot beszedő szerződő fél vagy harmadik fél letétkezelő felszámolója által benyújtott igényt, kivéve a letéti számla vezetésével kapcsolatos díjakra és költségekre képzett zálogjogot és az ilyen biztosíték tartását lehetővé tevő elszámolási rendszerekben minden értékpapírra szokásosan alkalmazott zálogjogot.

    i) 

    hogy bármely fel nem használt biztosítékot teljes egészében, a biztosíték beszedésével és tartásával kapcsolatos költségek levonásával vissza kell juttatni a biztosítékot nyújtó szerződő félnek.

    (2)  

    Az alapletétként vagy változó letétként nyújtott bármely biztosíték alternatív biztosítékkal helyettesíthető, amennyiben valamennyi következő feltétel teljesül:

    a) 

    a helyettesítés megfelel a szerződő felek közötti, 3. cikkben említett megállapodás feltételeinek;

    b) 

    az alternatív biztosíték a 2. szakasznak megfelelően elismerhető;

    c) 

    az alternatív biztosíték értéke a vonatkozó levonások után elegendő valamennyi letéti követelmény teljesítéséhez.

    (3)  

    Az alapletétet a következő módok egyikén vagy mindkét következő módon történő elkülönítés útján védeni kell a letétet beszedő szerződő fél nemteljesítése vagy fizetésképtelensége okozta kockázatoktól:

    a) 

    elkülönítés biztosítékot tartó harmadik fél vagy letétkezelő könyveiben és nyilvántartásában;

    b) 

    elkülönítés egyéb jogilag kötelező érvényű konstrukciók útján.

    (4)  

    A szerződő felek biztosítják, hogy az alapletétként kicserélt nem pénzbeli biztosíték elkülönítése során teljesülnek a következő feltételek:

    a) 

    amennyiben a biztosítékot beszedő szerződő fél a biztosítékot saját számlás alapon tartja, azt elkülöníti egyéb saját számlás eszközeitől;

    b) 

    amennyiben a biztosítékot nyújtó szerződő fél a biztosítékot nem saját számlás alapon tartja, azt elkülöníti egyéb saját számlás eszközeitől;

    c) 

    amennyiben a biztosítékot letétkezelő vagy egyéb harmadik fél könyveiben és nyilvántartásában tartják nyilván, azt elkülönítik az adott harmadik fél vagy letétkezelő saját számlás eszközeitől.

    (5)  
    Amennyiben a nem pénzbeli biztosítékot a biztosítékot beszedő szerződő fél vagy harmadik fél vagy letétkezelő tartja, a biztosítékot beszedő szerződő fél minden esetben biztosítja a biztosítékot nyújtó szerződő fél számára azt a lehetőséget, hogy a biztosítékot különítsék el más biztosítékot nyújtó szerződő felek eszközeitől.
    (6)  
    A szerződő felek független jogi felülvizsgálatot végeznek annak ellenőrzése érdekében, hogy az elkülönítésre vonatkozó intézkedések megfelelnek az (1) bekezdés g) pontjában, valamint a (3), (4) és (5) bekezdésben említett követelményeknek. E jogi felülvizsgálatot elvégezheti belső, független részleg vagy független harmadik fél.
    (7)  
    A szerződő felek minden egyes releváns joghatóság tekintetében igazolják illetékes hatóságaik felé a (6) bekezdésben említett feltételek teljesítését, és az illetékes hatóság kérése esetén kialakítják a megfelelés folyamatos értékelését biztosító politikákat.
    (8)  
    Az (1) bekezdés e) pontja esetében a szerződő felek értékelik az ott említett hitelintézet hitelminőségét, és ennek során olyan módszertant használnak, amely nem kizárólag vagy nem gépiesen támaszkodik külső hitelminőség-értékelésre.

    20. cikk

    A beszedett alapletétek kezelése

    (1)  
    A biztosítékot beszedő szerződő fél az alapletétként beszedett biztosítékot nem zálogosíthatja el vagy használhatja fel újra.
    (2)  
    Az (1) bekezdés ellenére a biztosítékot tartó harmadik fél a pénzbeli alapletétet újra befektetheti.



    6. SZAKASZ

    A biztosítékok értékelése

    21. cikk

    A biztosítékok kiigazított értékének számítása

    (1)  
    A szerződő felek a beszedett biztosíték értékét a II. mellékletben meghatározott módszertannak megfelelően vagy a 22. cikknek megfelelő saját volatilitási becsléseket alkalmazó módszertannak megfelelően kiigazítják.
    (2)  
    A biztosíték értékének (1) bekezdés szerinti kiigazítása esetén a szerződő felek figyelmen kívül hagyhatják az olyan devizákban felvett pozíciókból eredő devizakockázatot, amelyek olyan, jogilag kötelező kormányközi megállapodások hatálya alá tartoznak, amelyek e pozíciók értékének ugyanazon megállapodás hatálya alá tartozó más devizákhoz viszonyított eltéréseit korlátozzák.

    22. cikk

    A biztosítékok kiigazított értékének saját becslése

    (1)  
    A szerződő felek a III. mellékletnek megfelelően saját volatilitási becslések alkalmazásával igazítják ki a beszedett biztosítékok értékét.
    (2)  
    A szerződő felek a piaci árak volatilitási szintjének minden lényeges változásakor, de legalább negyedévente frissítik adathalmazaikat és kiszámítják a 21. cikkben említett saját volatilitási becsléseket.
    (3)  
    A (2) bekezdés alkalmazásában a szerződő felek előre meghatározzák a volatilitás azon szintjeit, amelyek kiváltják a III. mellékletben említett levonások újraszámítását.
    (4)  
    A 2. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett eljárásoknak tartalmazniuk kell a saját volatilitási becslések számításának nyomon követését célzó politikákat és a becsléseknek az adott szerződő fél kockázatkezelési folyamataiba történő integrálását.
    (5)  

    A (4) bekezdésben említett politikákat belső felülvizsgálatnak kell alávetni, amelynek ki kell terjednie a következők mindegyikére:

    a) 

    a becslések integrálása a szerződő fél kockázatkezelési eljárásaiba, amit legalább évente el kell végezni;

    b) 

    a becsült levonások integrálása a napi kockázatkezelésbe;

    c) 

    a becslések számítási folyamatában történt bármilyen lényeges változás validálása;

    d) 

    a becslések számításához felhasznált adatforrások konzisztenciájának, időszerűségének és megbízhatóságának ellenőrzése;

    e) 

    a volatilitásra vonatkozó feltételezések pontossága és megfelelősége.

    (6)  
    Az (5) bekezdésben említett felülvizsgálatot a szerződő fél belső ellenőrzési folyamatának részeként rendszeresen el kell végezni.



    II. FEJEZET

    A KOCKÁZATKEZELÉSI ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK



    1. SZAKASZ

    Mentességek

    23. cikk

    Hitelintézetként engedélyezett központi szerződő felek

    A 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve a szerződő felek kockázatkezelési eljárásaik keretében rendelkezhetnek arról, hogy nem cserélnek biztosítékot az olyan központi szerződő féllel kötött, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozóan, amely központi szerződő felet a 2013/36/EU irányelvnek megfelelően hitelintézetként engedélyeztek.

    24. cikk

    Nem pénzügyi szerződő felek és harmadik országbeli szerződő felek

    A 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve a szerződő felek kockázatkezelési eljárásaik keretében rendelkezhetnek arról, hogy a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozóan nem cserélnek biztosítékot abban az esetben, ha azokat olyan nem pénzügyi szerződő féllel kötik, amely nem felel meg a 648/2012/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjában megállapított feltételeknek, vagy ha azt olyan nem pénzügyi szervezettel kötik, amely – ha az Unióban lenne letelepedve – nem felelne meg a 648/2012/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjában megállapított feltételeknek.

    25. cikk

    Minimális átutalási összeg

    (1)  
    A 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve a szerződő felek kockázatkezelési eljárásaik keretében rendelkezhetnek arról, hogy nem szednek be biztosítékot a szerződő féltől abban az esetben, ha a legutóbbi biztosítékbeszedés óta esedékes összeg nem halad meg egy, a szerződő felek által közösen megállapított összeget („minimális átutalási összeg”).

    A minimális átutalási összeg nem haladhatja meg az 500 000 EUR-t vagy az annak megfelelő összeget más devizában.

    (2)  

    Amennyiben a szerződő felek minimális átutalási összegről állapodnak meg, az esedékes biztosíték összegét a következők összegeként kell kiszámítani:

    a) 

    a legutóbbi biztosítékbeszedés óta esedékes, a 10. cikknek megfelelően számított változó letét, figyelembe véve a többletbiztosítékot is;

    b) 

    a legutóbbi biztosítékbeszedés óta esedékes, a 11. cikknek megfelelően számított alapletét, figyelembe véve a többletbiztosítékot is.

    (3)  
    Amennyiben az esedékes biztosíték összege meghaladja a szerződő felek által közösen megállapított minimális átutalási összeget, a biztosítékot beszedő szerződő fél az esedékes biztosíték teljes összegét beszedi, a minimális átutalási összeg levonása nélkül.
    (4)  
    A szerződő felek az alapletét és a változó letét tekintetében külön minimális átutalási összegről állapodhatnak meg abban az esetben, ha ezek összege nem haladja meg az 500 000 EUR-t vagy az annak megfelelő összeget más devizában.
    (5)  
    Amennyiben a szerződő felek a (4) bekezdésnek megfelelően külön minimális átutalási összegekről állapodnak meg, és az esedékes alapletét vagy változó letét összege meghaladja a minimális átutalási összeget, a biztosítékot beszedő szerződő fél az esedékes alapletét vagy változó letét teljes összegét beszedi, a minimális átutalási összegek levonása nélkül.

    26. cikk

    Letétszámítás harmadik országbeli szerződő felekkel

    Amennyiben az egyik szerződő fél harmadik országban van letelepedve, a szerződő felek az alábbi ügylettípusokat tartalmazó nettósítási halmaz alapján számíthatják ki a letétek összegét:

    a) 

    az e rendelet szerinti letéti követelmények hatálya alá tartozó, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek;

    b) 

    mindkét következő feltételnek megfelelő ügyletek:

    i. 

    a harmadik országban letelepedett szerződő félre alkalmazandó szabályozási rendszer által nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekként azonosított ügyletek;

    ii. 

    a harmadik országban letelepedett szerződő félre alkalmazandó szabályozási rendszerben letéti szabályozás hatálya alá tartozó ügyletek.



    2. SZAKASZ

    Az alapletét szintjének számításával kapcsolatos mentességek

    27. cikk

    Devizaügyletek

    A 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve a szerződő felek kockázatkezelési eljárásaik keretében rendelkezhetnek arról, hogy nem szednek be alapletétet a következők esetében:

    a) 

    kizárólag két különböző deviza meghatározott jövőbeli időpontban és az ügyletkötés időpontjában meghatározott árfolyamon történő cseréjére vonatkozó, fizikailag teljesítendő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek („határidős devizaügylet”);

    b) 

    kizárólag két különböző deviza meghatározott időpontban és az ügyletkötés időpontjában meghatározott árfolyamon történő cseréjére és a két deviza későbbi időpontban és ugyancsak az ügyletkötés időpontjában meghatározott árfolyamon történő, ellentétes irányú cseréjére vonatkozó, fizikailag teljesítendő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek („határidős deviza-csereügylet”);

    c) 

    kizárólag meghatározott időpontokban és meghatározott képlet alapján valamely devizában meghatározott tőkeösszeg és kamatfizetés más devizában meghatározott tőkeösszegre és kamatfizetésre történő cseréjére vonatkozó, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tőkeösszegének cseréje („deviza-csereügylet”).

    28. cikk

    Névleges összegen alapuló küszöbérték

    (1)  
    A 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve a szerződő felek kockázatkezelési eljárásaik keretében rendelkezhetnek arról, hogy nem szednek be alapletétet az egy naptári éven belül megkötött új, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozóan, amennyiben a szerződő felek valamelyike esetében a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek aggregált hó végi átlagos névleges összege az előző év március, április és május hónapjában nem éri el a 8 milliárd EUR-t.

    Az első albekezdésben említett aggregált hó végi átlagos névleges összeget a szerződő fél szintjén vagy amennyiben a szerződő fél csoporthoz tartozik, a csoport szintjén kell számítani.

    (2)  
    Amennyiben a szerződő fél csoporthoz tartozik, a csoportszintű aggregált hó végi átlagos névleges összeg tartalmazza a csoport minden nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletét, beleértve minden csoporton belüli, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletet is.

    Az első albekezdés alkalmazásában a belső ügyletnek minősülő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek csak egyszer vehetők számításba.

    (3)  

    A 2009/65/EK irányelvnek megfelelően engedélyezett ÁÉKBV-ket és a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ( 2 ) megfelelően engedélyezett vagy nyilvántartásba vett alternatívbefektetésialap-kezelő által kezelt alternatív befektetési alapokat külön szervezetnek kell tekinteni, és azokat külön kell kezelni az (1) bekezdésben említett küszöbérték alkalmazásában, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

    a) 

    az alapok fizetésképtelensége vagy csődje vonatkozásában az alapok különálló, elkülönített eszközpoolok;

    b) 

    az elkülönített eszközpoolokat nem fedezi biztosítékkal, nem garantálja és más módon sem támogatja pénzügyileg más befektetési alap vagy alapkezelő.

    29. cikk

    Az alapletét összegén alapuló küszöbérték

    (1)  

    A 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve a szerződő felek kockázatkezelési eljárásaikban rendelkezhetnek arról, hogy a beszedett alapletétet az e bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetben legfeljebb 50 millió EUR-val, az e bekezdés c) pontjában meghatározott esetben pedig legfeljebb 10 millió EUR-val csökkentik:

    a) 

    egyik szerződő fél sem tagja csoportnak;

    b) 

    a szerződő felek eltérő csoportokhoz tartoznak;

    c) 

    mindkét szerződő fél ugyanahhoz a csoporthoz tartozik.

    (2)  
    Amennyiben egy szerződő fél az (1) bekezdés b) pontjának megfelelően nem szed be alapletétet, a 2. cikk (1) bekezdésében említett kockázatkezelési eljárásoknak tartalmazniuk kell az említett küszöbérték esetleges meghaladásának csoportszinten történő ellenőrzését biztosító rendelkezéseket és a csoport azon kitettségei nyilvántartásának megőrzésére vonatkozó rendelkezéseket, amelyek az azonos csoporthoz tartozó egyes szerződő felekkel szemben állnak fenn.
    (3)  

    A 2009/65/EK irányelvnek megfelelően engedélyezett ÁÉKBV-ket és a 2011/61/EU irányelvnek megfelelően engedélyezett vagy nyilvántartásba vett alternatívbefektetésialap-kezelő által kezelt alternatív befektetési alapokat külön szervezetnek kell tekinteni, és azokat külön kell kezelni az (1) bekezdésben említett küszöbérték alkalmazásában, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

    a) 

    az alapok fizetésképtelensége vagy csődje vonatkozásában az alapok különálló, elkülönített eszközpoolok;

    b) 

    az elkülönített eszközpoolokat nem fedezi biztosítékkal, nem garantálja és más módon sem támogatja pénzügyileg más befektetési alap vagy alapkezelő.



    3. SZAKASZ

    Az alapletét vagy változó letét nyújtására vagy beszedésére vonatkozó kötelezettség alóli mentességek

    30. cikk

    A fedezeti célú fedezett kötvényekkel összefüggő származtatott ügyletek kezelése

    (1)  

    A 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve és az e cikk (2) bekezdésében megállapított feltételek teljesülése esetén a szerződő felek kockázatkezelési eljárásaik keretében a fedezett kötvényekkel összefüggésben megkötött, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek vonatkozásában rendelkezhetnek a következőkről:

    a) 

    a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap nem nyújt változó letétet, hanem a változó letét a fedezettkötvény-kibocsátó vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap szerződő felétől pénzbeli formában szedendő be, és annak szerződő fele számára fizetendő vissza esedékességkor;

    b) 

    alapletét nyújtására vagy beszedésére nem kerül sor.

    (2)  

    Az (1) bekezdés akkor alkalmazandó, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

    a) 

    a tőzsdén kívüli származtatott ügyletet a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap szanálása vagy fizetésképtelensége esetén nem mondják fel;

    b) 

    a fedezett kötvények kibocsátójával vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alapokkal kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szerződő felei legalább egyenrangúak a fedezett kötvények tulajdonosaival, kivéve, ha a fedezett kötvények kibocsátójával vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alapokkal kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szerződő fele nemteljesítő vagy érintett fél, vagy lemond az egyenlő rangsorolásról;

    c) 

    a tőzsdén kívüli származtatott ügyletet a kötvények fedezésére létrejött összevont alapban a fedezett kötvényekre vonatkozó nemzeti szabályozásnak megfelelően bejegyzik vagy nyilvántartják;

    d) 

    a tőzsdén kívüli származtatott ügylet kizárólag a kötvények fedezésére létrejött összevont alapnak a fedezett kötvényhez viszonyított kamatláb- vagy devizanem-eltéréseinek fedezésére szolgál;

    e) 

    a nettósítási halmaz nem tartalmaz a kötvények fedezésére létrejött összevont alaphoz nem kapcsolódó, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket;

    f) 

    a tőzsdén kívüli származtatott ügylettel összefüggő fedezett kötvény megfelel az 575/2013/EU rendelet 129. cikkének (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

    g) 

    a tőzsdén kívüli származtatott ügylettel összefüggő, a kötvények fedezésére létrejött összevont alap legalább 102 %-os biztosítéki követelmény hatálya alá tartozik.

    ▼M2

    30a. cikk

    A fedezeti célú értékpapírosítással összefüggő származtatott ügyletek kezelése

    (1)  

    A 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve és az e cikk (2) bekezdésében megállapított feltételek teljesülése esetén, a szerződő felek kockázatkezelési eljárásaikban a következőkről rendelkezhetnek az olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatban, amelyeket egy különleges célú gazdasági egység kötött az (EU) 2017/2402 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) 2. cikkének 1. pontja szerinti és a 648/2012/EU rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében meghatározott feltételeknek is megfelelő értékpapírosítással kapcsolatban:

    a) 

    a különleges célú gazdasági egység nem nyújt változó letétet, hanem a változó letét a különleges célú gazdasági egység szerződő felétől pénzbeli formában szedendő be, és annak szerződő fele számára fizetendő vissza esedékességkor;

    b) 

    alapletét nyújtására vagy beszedésére nem kerül sor.

    (2)  

    Az (1) bekezdés akkor alkalmazandó, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

    a) 

    a különleges célú gazdasági egységgel az értékpapírosítás kapcsán kötött tőzsdén kívüli származtatott ügylet szerződő fele legalább egyenrangú az értékpapírosítás legelőbbre sorolt ügyletrészsorozatának tulajdonosaival, feltéve, hogy a szerződő fél nem a nemteljesítő és nem is az érintett fél;

    b) 

    a különleges célú gazdasági egység a tőzsdén kívüli származtatott ügylet tárgyát képező értékpapírosítás kapcsán a legelőbbre sorolt értékpapír tekintetében a kintlévő értékpapírok legalább 2 %-ának megfelelő folyamatos hitelminőségjavítást köteles alkalmazni.

    c) 

    a nettósítási halmaz nem tartalmaz az értékpapírosításhoz nem kapcsolódó, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket.

    ▼B

    31. cikk

    Olyan harmadik országbeli szerződő felekkel kötött, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kezelése, amelyekben nem biztosítható a nettósítási megállapodások vagy biztosítékvédelem jogi végrehajthatósága

    (1)  

    A 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve az Unióban letelepedett szerződő felek kockázatkezelési eljárásaik keretében rendelkezhetnek arról, hogy nem kell változó letétet és alapletétet elhelyezni vagy beszedni azon harmadik országbeli szerződő felekkel kötött, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében, amely harmadik országok vonatkozásában a következők bármelyike fennáll:

    a) 

    a 2. cikk (3) bekezdésében említett jogi felülvizsgálat megerősíti, hogy a nettósítási megállapodás és adott esetben a biztosítékcsere-megállapodás jogi végrehajthatósága nem szavatolható mindenkor teljes bizonyossággal;

    b) 

    a 19. cikk (6) bekezdésében említett jogi felülvizsgálat megerősíti, hogy a 19. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében említett elkülönítési követelmények nem teljesíthetők.

    Az első albekezdés alkalmazásában az Unióban letelepedett szerződő felek bruttó alapon szedik be a letéteket.

    (2)  

    A 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve az Unióban letelepedett szerződő felek kockázatkezelési eljárásaik keretében rendelkezhetnek arról, hogy nem kell változó letétet és alapletétet elhelyezni vagy beszedni azon harmadik országbeli szerződő felekkel kötött ügyletek esetében, amely harmadik országok vonatkozásában a következők mindegyike fennáll:

    a) 

    az (1) bekezdés a) és – amennyiben alkalmazandó – b) pontja teljesül;

    b) 

    az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett jogi felülvizsgálatok megerősítik, hogy a biztosíték e rendeletnek megfelelő beszedése nem lehetséges, még bruttó alapon sem;

    c) 

    a (3) bekezdésnek megfelelően számított arány 2,5 %-nál alacsonyabb.

    (3)  

    A (2) bekezdés c) pontjában említett arány az e bekezdés a) pontja szerinti összegnek és a b) pontja szerinti összegnek a hányadosa:

    a) 

    a szerződő fél csoportja által az e rendelet hatálybalépését követően kötött azon fennálló, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek együttes névleges összege, amelyek esetében nem szedtek be letétet a (2) bekezdés b) pontja alá tartozó harmadik országokban letelepedett szerződő felektől;

    b) 

    a szerződő fél csoportja által kötött azon fennálló, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek együttes névleges összege, a csoporton belüli ügyletnek minősülő, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kivételével.

    ▼M3

    31a. cikk

    A fizikailag teljesítendő határidős devizaügyletek és a fizikailag teljesítendő határidős deviza-csereügyletek kezelése

    A 2. cikk (2) bekezdésétől eltérve a szerződő felek kockázatkezelési eljárásaikban előírhatják, hogy a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyletek és a fizikailag teljesítendő határidős deviza-csereügyletek esetében nem kötelező változó letétet elhelyezni vagy beszedni, amennyiben az egyik szerződő fél nem az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) 4. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott intézmény, vagy nem minősülne ilyen intézménynek, ha az Unióban letelepedett lenne.

    ▼B



    III. FEJEZET

    CSOPORTON BELÜLI SZÁRMAZTATOTT ÜGYLETEK



    1. SZAKASZ

    A szerződő felek és az illetékes hatóságok által a csoporton belüli származtatott ügyletekre vonatkozó mentességek esetében követendő eljárások

    32. cikk

    A szerződő felek és az érintett illetékes hatóságok által követendő eljárások

    (1)  

    A szerződő fél által az illetékes hatóságnak küldött, a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (6)–(10) bekezdése szerinti kérelem vagy értesítés akkor tekinthető beérkezettnek, amikor az illetékes hatóság a következő információk mindegyikét megkapta:

    a) 

    mindazok az információk, amelyek szükségesek annak értékeléséhez, hogy teljesültek-e a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének adott esetben alkalmazandó (6), (7), (8), (9) vagy (10) bekezdésében meghatározott feltételek;

    b) 

    a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet ( 5 ) 18. cikkének (2) bekezdésében említett információk és dokumentumok.

    (2)  
    Amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy további információkra van szükség annak értékeléséhez, hogy az (1) bekezdés a) pontjában említett feltételek teljesültek-e, írásbeli információkérést intéz a szerződő félhez.
    (3)  
    A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (6) bekezdése szerinti illetékes hatósági határozatról az (1) bekezdésben említett információk kézhezvételétől számított három hónapon belül tájékoztatni kell a szerződő felet.
    (4)  

    Amennyiben az illetékes hatóság a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (6), (8) vagy (10) bekezdése értelmében pozitív határozatot hoz, e pozitív határozatról írásban értesíti a szerződő felet, legalább a következők megjelölésével:

    a) 

    információ arról, hogy a mentesség teljes vagy részleges;

    b) 

    részleges mentesség esetében a mentesség pontos határainak megjelölése.

    (5)  

    Amennyiben az illetékes hatóság a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (6), (8) vagy (10) bekezdése értelmében elutasító határozatot hoz, vagy az említett rendelet 11. cikkének (7) vagy (9) bekezdése szerinti értesítésben foglaltakkal szemben kifogással él, az elutasító határozatról vagy a kifogásról írásban értesíti a szerződő felet, legalább a következők megjelölésével:

    a) 

    a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének adott esetben alkalmazandó (6), (7), (8), (9) vagy (10) bekezdésében meghatározott, nem teljesülő feltételek;

    b) 

    összefoglaló az indokokról, amelyek alapján az illetékes hatóság úgy véli, hogy a szóban forgó feltételek nem teljesülnek.

    (6)  
    Amennyiben a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (7) bekezdése szerint értesítést kapott egyik illetékes hatóság úgy dönt, hogy az említett rendelet 11. cikke (7) bekezdése első albekezdésének a) vagy b) pontjában említett feltételek nem teljesülnek, az értesítések kézhezvételétől számított két hónapon belül értesíti a másik illetékes hatóságot.
    (7)  
    Az illetékes hatóságok az értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül értesítik a nem pénzügyi szerződő feleket az (5) bekezdésben említett kifogásról.
    (8)  
    A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (8) bekezdése szerinti illetékes hatósági határozatról az (1) bekezdésben említett információk kézhezvételétől számított három hónapon belül tájékoztatni kell az Unióban letelepedett szerződő felet.
    (9)  
    A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (10) bekezdése szerinti, pénzügyi szerződő fél illetékes hatósága által hozott határozatról az (1) bekezdésben említett információk kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatni kell a nem pénzügyi szerződő fél illetékes hatóságát, és három hónapon belül tájékoztatni kell a szerződő feleket.
    (10)  
    Azok a szerződő felek, amelyek a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének adott esetben alkalmazandó (6), (7), (8) (9) vagy (10) bekezdésének megfelelően értesítést nyújtottak be vagy pozitív határozatot kaptak, haladéktalanul értesítik a releváns illetékes hatóságot minden olyan változásról, amely érintheti az említett, adott esetben alkalmazandó bekezdésekben meghatározott feltételek teljesülését. Az illetékes hatóság a mentességi kérelmet kifogásolhatja, vagy visszavonhatja pozitív határozatát, amennyiben a körülmények olyan módon változnak, amely kedvezőtlenül érinti az említett feltételek betartását.
    (11)  
    Az illetékes hatóság elutasító határozata vagy kifogása esetében a releváns szerződő fél csak akkor nyújthat be újabb kérelmet vagy értesítést, ha lényegi változás következett be azokban a körülményekben, amelyekre az illetékes hatóság döntését vagy kifogását alapozta.



    2. SZAKASZ

    A csoporton belüli származtatott ügyletekre vonatkozó mentességekre alkalmazandó kritériumok

    33. cikk

    Saját eszköz haladéktalan áthelyezését vagy kötelezettségek visszafizetését gátló jogi akadályra vonatkozó kritériumok

    A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (5)–(10) bekezdése szerinti, szerződő felek között saját eszköz haladéktalan áthelyezését vagy kötelezettségek visszafizetését gátló jogi akadály abban az esetben tekintendő fennállónak, ha léteznek tényleges vagy előre látható jogi természetű korlátok, ideértve az alábbiak bármelyikét:

    a) 

    valuta- és devizakorlátozás;

    b) 

    a kölcsönös pénzügyi támogatást megakadályozó vagy pénzeszközök csoporton belüli áthelyezését jelentősen megnehezítő szabályozási, adminisztratív, jogi vagy szerződéses keretek;

    c) 

    a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 6 ) említett korai beavatkozás, helyreállítás és szanálás feltételei bármelyikének teljesülése, amelynek eredményeként az illetékes hatóság akadályoztatva látja saját eszközök haladéktalan áthelyezését vagy kötelezettségek visszafizetését;

    d) 

    a csoportot alkotó szervezetekben a döntéshozatali jogkört korlátozó kisebbségi érdekeltségek létezése;

    e) 

    a szerződő fél jogi struktúrájának jellege, az alapszabályban, alapító okiratban és belső szabályokban meghatározottak szerint.

    34. cikk

    Saját eszköz haladéktalan áthelyezését vagy kötelezettségek visszafizetését gátló gyakorlati akadályokra vonatkozó kritériumok

    A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (5)–(10) bekezdése szerinti, szerződő felek között saját eszköz haladéktalan áthelyezését vagy kötelezettségek visszafizetését gátló gyakorlati akadály abban az esetben tekintendő fennállónak, ha léteznek gyakorlati jellegű korlátok, ideértve az alábbiak bármelyikét:

    a) 

    a releváns szerződő fél számára esedékességkor nem állnak elegendő mértékben rendelkezésre tehermentes vagy likvid eszközök;

    b) 

    operatív jellegű akadályok, amelyek ténylegesen késleltetik vagy akadályozzák az áthelyezést vagy visszafizetést esedékességkor.



    IV. FEJEZET

    ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

    ▼M3

    35. cikk

    Átmeneti rendelkezések

    A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében említett szerződő felek a 2021. február 18-án meglévő kockázatkezelési eljárásaikat továbbra is alkalmazhatják azon nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek vonatkozásában, amelyeket 2012. augusztus 16. és e rendelet alkalmazásának releváns kezdőnapjai között kötöttek vagy nováció útján megújítottak.

    A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében említett szerződő felek ugyancsak továbbra is alkalmazhatják a 2021. február 18-án meglévő kockázatkezelési eljárásaikat azon nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek vonatkozásában, amelyek megfelelnek a következő követelmények mindegyikének:

    a) 

    a nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket vagy e rendelet alkalmazásának releváns, e rendelet 36., 37. és 38. cikkében meghatározott kezdőnapjai vagy 2021. február 18. előtt kötötték vagy újították meg nováció útján, attól függően, hogy melyik a korábbi időpont;

    b) 

    a nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek novációjára kizárólag az Egyesült Királyságban letelepedett szerződő félnek egy tagállamban letelepedett szerződő féllel való helyettesítése céljából kerül sor;

    c) 

    a nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek megújítására 2021. január 1. és az alábbi időpontok egyike között kerül sor, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont:

    i. 

    az alkalmazás e rendelet 36., 37. és 38. cikkében meghatározott releváns kezdőnapjai; vagy

    ii. 

    2022. január 1.

    ▼B

    36. cikk

    A 9. cikk (2) bekezdésének, a 11. cikknek, a 13–18. cikknek, a 19. cikk (1) bekezdése c), d) és f) pontjának, a 19. cikk (3) bekezdésének és a 20. cikknek az alkalmazása

    (1)  

    A 9. cikk (2) bekezdése, a 11. cikk, a 13–18. cikk, a 19. cikk (1) bekezdésének c), d) és f) pontja, a 19. cikk (3) bekezdése és a 20. cikk a következőképpen alkalmazandó:

    a) 

    e rendelet hatálybalépését követően egy hónappal azon szerződő felek vagy azon csoportokhoz tartozó szerződő felek tekintetében, amelyek nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteinek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 3 000 milliárd EUR-t;

    b) 

    2017. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 2 250 milliárd EUR-t;

    c) 

    2018. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja az 1 500 milliárd EUR-t;

    d) 

    2019. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 750 milliárd EUR-t;

    ▼M3

    e) 

    2021. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központilag elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja az 50 milliárd EUR-t;

    ▼M3

    f) 

    2022. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központilag elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 8 milliárd EUR-t.

    ▼B

    (2)  

    Az (1) bekezdéstől eltérve, e cikk (3) bekezdése feltételeinek teljesülése esetén a 9. cikk (2) bekezdése, a 11. cikk, a 13–18. cikk, a 19. cikk (1) bekezdésének c), d) és f) pontja, a 19. cikk (3) bekezdése és a 20. cikk a következőképpen alkalmazandó:

    ▼M4

    a) 

    2025. június 30-tól, amennyiben a releváns harmadik ország vonatkozásában nem fogadtak el a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerinti egyenértékűségi határozatot az említett rendelet 11. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában;

    ▼B

    b) 

    a következő időpontok közül a későbbitől, amennyiben a releváns harmadik ország vonatkozásában elfogadtak a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerinti egyenértékűségi határozatot az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában:

    i. 

    négy hónappal a releváns harmadik ország vonatkozásában a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerint, az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában elfogadott határozat hatálybalépését követően;

    ii. 

    az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott, alkalmazandó időpont.

    (3)  

    A (2) bekezdésben említett eltérés csak abban az esetben alkalmazandó, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügylet szerződő felei valamennyi következő feltételnek megfelelnek:

    a) 

    az egyik szerződő fél harmadik országban letelepedett és a másik szerződő fél az Unióban letelepedett;

    b) 

    a harmadik országban letelepedett szerződő fél pénzügyi vagy nem pénzügyi szerződő fél;

    c) 

    az Unióban letelepedett szerződő fél a következők egyike:

    i. 

    pénzügyi szerződő fél, nem pénzügyi szerződő fél, pénzügyi holdingtársaság, pénzügyi intézmény vagy megfelelő prudenciális követelmények hatálya alá tartozó kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozás, és az a) pontban említett harmadik országbeli szerződő fél pénzügyi szerződő fél;

    ii. 

    pénzügyi vagy nem pénzügyi szerződő fél és az a) pontban említett harmadik országbeli szerződő fél nem pénzügyi szerződő fél;

    d) 

    mindkét szerződő fél a 648/2012/EU rendelet 3. cikkének (3) bekezdése szerinti egyazon konszolidált éves beszámolóba teljes körűen bevont;

    e) 

    mindkét szerződő félre megfelelő központosított kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak;

    f) 

    teljesülnek a III. fejezet követelményei.

    37. cikk

    A 9. cikk (1) bekezdésének, a 10. cikknek és a 12. cikknek az alkalmazása

    (1)  

    a 9. cikk (1) bekezdése a 10. cikk és a 12. cikk a következők szerint alkalmazandó:

    a) 

    e rendelet hatálybalépését követően egy hónappal azon szerződő felek vagy azon csoportokhoz tartozó szerződő felek tekintetében, amelyek nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteinek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 3 000 milliárd EUR-t;

    b) 

    más szerződő felek esetében 2017. március 1-jétől vagy – amennyiben ez későbbi – e rendelet hatálybalépését követően egy hónappal.

    (2)  

    az (1) bekezdéstől eltérve a 27. cikk a) pontjában említett határidős devizaügyletek esetében a 9. cikk (1) bekezdése, a 10. cikk és a 12. cikk a következő időpontok közül a korábbitól alkalmazandó:

    a) 

    2018. december 31., amennyiben a b) pontban említett rendelet még nem alkalmazandó;

    b) 

    a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyletek tekintetében a pénzügyi eszközök fogalmának bizonyos technikai elemeit meghatározó rendelet ( *1 ) alkalmazásának kezdőnapja vagy – amennyiben ez későbbi – az (1) bekezdés szerint meghatározott időpont.

    ▼M1

    (3)  

    Az (1) bekezdéstől eltérve, e cikk (4) bekezdése feltételeinek teljesülése esetén a 9. cikk (1) bekezdése, a 10. cikk és a 12. cikk a következőképpen alkalmazandó:

    ▼M4

    a) 

    2025. június 30-tól, amennyiben a releváns harmadik ország vonatkozásában nem fogadtak el a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerinti egyenértékűségi határozatot az említett rendelet 11. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában;

    ▼M1

    b) 

    a következő időpontok közül a későbbitől, amennyiben a releváns harmadik ország vonatkozásában elfogadtak a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerinti egyenértékűségi határozatot az említett rendelet 11. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában:

    i. 

    négy hónappal a releváns harmadik ország vonatkozásában a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerint, az említett rendelet 11. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában elfogadott határozat hatálybalépését követően;

    ii. 

    az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott, alkalmazandó időpont.

    (4)  

    A (3) bekezdésben említett eltérés csak abban az esetben alkalmazandó, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügylet szerződő felei valamennyi következő feltételnek megfelelnek:

    a) 

    az egyik szerződő fél harmadik országban letelepedett és a másik szerződő fél az Unióban letelepedett;

    b) 

    a harmadik országban letelepedett szerződő fél pénzügyi vagy nem pénzügyi szerződő fél;

    c) 

    az Unióban letelepedett szerződő fél a következők egyike:

    i. 

    pénzügyi szerződő fél, nem pénzügyi szerződő fél, pénzügyi holdingtársaság, pénzügyi intézmény vagy megfelelő prudenciális követelmények hatálya alá tartozó kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozás, és az a) pontban említett harmadik országbeli szerződő fél pénzügyi szerződő fél;

    ii. 

    pénzügyi vagy nem pénzügyi szerződő fél és az a) pontban említett harmadik országbeli szerződő fél nem pénzügyi szerződő fél;

    d) 

    mindkét szerződő fél a 648/2012/EU rendelet 3. cikkének (3) bekezdése szerinti egyazon konszolidált éves beszámolóba teljes körűen bevont;

    e) 

    mindkét szerződő félre megfelelő központosított kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak;

    f) 

    teljesülnek a III. fejezet követelményei.

    ▼B

    38. cikk

    Az alkalmazás időpontja egyes meghatározott ügyletek esetében

    ▼M3

    (1)  
    A 36. cikk (1) bekezdésétől és a 37. cikktől eltérve a 36. cikk (1) bekezdésében és a 37. cikkben említett cikkek 2024. január 4-től alkalmazandók valamennyi olyan nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügylet tekintetében, amelyek egyedi részvényre szóló részvényopciók vagy indexopciók.

    ▼B

    (2)  
    A 36. cikk (1) bekezdésétől és a 37. cikktől eltérve, ha egy, az Unióban letelepedett szerződő fél nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletet köt egy ugyanahhoz a csoporthoz tartozó másik szerződő féllel, a 36. cikk (1) bekezdésében és a 37. cikkben említett cikkek az említett cikkeknek megfelelő időpont vagy 2017. július 4. közül a későbbi időponttól kezdve alkalmazandók.

    39. cikk

    Az aggregált átlagos névleges összeg számítása

    (1)  

    A 36. és 37. cikk alkalmazásában az említett aggregált átlagos névleges összeget a következő összes feltételnek megfelelő teljes bruttó névleges összegek átlagaként kell kiszámítani:

    a) 

    amelyeket a 36. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett szerződő felek vonatkozásában 2016 márciusának, áprilisának és májusának utolsó munkanapján rögzítettek;

    b) 

    amelyeket a 36. cikk (1) bekezdésének egyes pontjaiban említett év márciusának, áprilisának és májusának utolsó munkanapján rögzítettek;

    c) 

    amelyek a csoport minden szervezetét tartalmazzák;

    d) 

    amelyek a csoport minden nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletét tartalmazzák;

    e) 

    amelyek a csoport minden csoporton belüli, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletét tartalmazzák, minden ilyen ügyletet csak egyszer számítva.

    (2)  

    Az (1) bekezdés alkalmazásában a 2009/65/EK irányelvnek megfelelően engedélyezett ÁÉKBV-ket és a 2011/61/EU irányelvnek megfelelően engedélyezett vagy nyilvántartásba vett alternatívbefektetésialap-kezelő által kezelt alternatív befektetési alapokat külön szervezetnek kell tekinteni, és azokat külön kell kezelni, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

    a) 

    az alapok fizetésképtelensége vagy csődje vonatkozásában az alapok különálló, elkülönített eszközpoolok;

    b) 

    az elkülönített eszközpoolokat nem fedezi biztosítékkal, nem garantálja és más módon sem támogatja pénzügyileg más befektetési alap vagy alapkezelő.

    40. cikk

    Hatálybalépés

    Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

    Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.




    I. MELLÉKLET

    A nemteljesítési valószínűség (PD) és a hitelminőségi besorolás megfeleltetése a 6. és a 7. cikk alkalmazásában

    Az 1. táblázatban feltüntetettnél alacsonyabb vagy azzal megegyező PD-értékű belső minősítést a megfelelő hitelminőségi besorolással kell társítani.



    1. táblázat

    Hitelminőségi besorolás

    Az 575/2013/EU rendelet 4. cikkének 54. pontjában meghatározott nemteljesítési valószínűség alacsonyabb vagy egyenlő mint:

    1

    0,10 %

    2

    0,25 %

    3

    1 %

    4

    7,5 %




    II. MELLÉKLET

    A biztosíték értékének kiigazítása a 21. cikk alkalmazásában

    1. A biztosíték értékét a következőképpen kell kiigazítani:

    Cvalue = C · (1 – HC – HFX)

    ahol:

    C

    =

    a biztosíték piaci értéke;

    HC

    =

    a biztosíték miatti, 2. pont szerint számított levonás;

    HFX

    =

    a devizanem-eltérés miatti, 6. pont szerint számított levonás.

    2. A szerződő felek legalább a következő 1. és 2. táblázatban feltüntetett levonásokat alkalmazzák a biztosíték piaci értékére:



    1. táblázat

    Hosszú távú hitelminősítés esetében alkalmazandó levonások

    A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír hitelminősítésének megfelelő hitelminőségi besorolás

    Hátralévő futamidő

    A 4. cikk (1) bekezdésének c)–e) és h)–k) pontjában említett szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra alkalmazandó levonás (%)

    A 4. cikk (1) bekezdésének f), g) és l)–n) pontjában említett szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra alkalmazandó levonás (%)

    A 4. cikk (1) bekezdésének o) pontjában meghatározott feltételnek megfelelő értékpapírosítási pozíciókra alkalmazandó levonás (%)

    1

    ≤ 1 év

    0,5

    1

    2

    > 1 ≤ 5 év

    2

    4

    8

    > 5 év

    4

    8

    16

    2–3

    ≤ 1 év

    1

    2

    4

    > 1 ≤ 5 év

    3

    6

    12

    > 5 év

    6

    12

    24

    4 vagy alacsonyabb

    ≤ 1 év

    15

    N/A

    N/A

    > 1 ≤ 5 év

    15

    N/A

    N/A

    > 5 év

    15

    N/A

    N/A



    2. táblázat

    Rövid távú hitelminősítés esetében alkalmazandó levonások

    A rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír hitelminősítésének megfelelő hitelminőségi besorolás

    A 4. cikk (1) bekezdésének c) és j) pontjában említett szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra alkalmazandó levonás (%)

    A 4. cikk (1) bekezdésének m) pontjában említett szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra alkalmazandó levonás (%)

    A 4. cikk (1) bekezdésének o) pontjában meghatározott feltételnek megfelelő értékpapírosítási pozíciókra alkalmazandó levonás (%)

    1

    0,5

    1

    2

    2–3 vagy alacsonyabb

    1

    2

    4

    1. A főbb részvényindexekben szereplő részvények, a főbb részvényindexekben szereplő részvényekre átváltható kötvények és az arany esetében 15 %-os levonás alkalmazandó.

    2. Az ÁÉKBV-k elismerhető befektetési jegyei esetében azon eszközökre alkalmazandó levonások súlyozott átlagát kell alkalmazni, amelyekbe az alap befektet.

    3. Pénzbeli változó letét esetében 0 %-os levonás alkalmazandó.

    4. Változó letét cseréjénél 8 %-os levonás alkalmazandó minden olyan nem pénzbeli biztosíték esetében, amelyet az egyedi származtatott ügyletben, a vonatkozó, irányadó nettósítási keretmegállapodásban vagy a vonatkozó hiteltámogatási mellékletben megállapítottól eltérő pénznemben nyújtottak.

    5. Alapletét cseréjénél 8 %-os levonás alkalmazandó minden olyan pénzbeli és nem pénzbeli biztosíték esetében, amelyet az egyedi származtatott ügyletben, a vonatkozó biztosítékcsere-megállapodásban vagy a vonatkozó hiteltámogatási mellékletben az idő előtti megszűnéskor vagy a nemteljesítéskor esedékes kifizetések teljesítésére megállapított pénznemtől (megszűnési pénznem) eltérő pénznemben nyújtottak. Minden egyes szerződő fél eltérő megszűnési pénznemet választhat. Amennyiben a megállapodás nem határoz meg megszűnési pénznemet, a levonást a biztosítékként felajánlott eszközök összességének piaci értékére kell alkalmazni.




    III. MELLÉKLET

    A biztosíték piaci értékére alkalmazott levonásokra vonatkozó saját volatilitási becslések a 22. cikk alkalmazásában

    1. A biztosíték kiigazított értékének számítása során meg kell felelni a következő feltételek mindegyikének:

    (a) 

    a szerződő felek 99 %-os megbízhatósági szinthez tartozó, egyoldali konfidenciaintervallum alapján végzik el a számítást;

    (b) 

    a szerződő felek legalább 10 munkanapos likvidációs időszak alapján végzik el a számítást;

    (c) 

    a szerződő felek a napi átértékelési levonásokat az alábbi „időszak négyzetgyöke” képlet alkalmazásával felfelé arányosítva számolják ki a levonást:

    image

    ahol:

    H

    =

    az alkalmazandó levonás;

    HM

    =

    a napi átértékelés esetén alkalmazott levonás;

    NR

    =

    az átértékelések között ténylegesen eltelt munkanapok száma;

    TM

    =

    a szóban forgó ügylettípus esetében alkalmazandó likvidációs időszak.

    (d) 

    a szerződő felek az alacsony minőségű eszközök kisebb likviditását veszik figyelembe. Amennyiben a biztosíték likviditása nehezen megállapítható, a likvidációs időszakot felfelé kell módosítani. Azonosítani kell emellett azokat a helyzeteket is, amikor a historikus adatok alulbecslik a potenciális volatilitást. Ilyen esetekben stresszforgatókönyvet kell alkalmazni;

    (e) 

    a levonások számításához az intézmények által használt historikus megfigyelési időszak hossza legalább egy év. Azon szerződő felek esetében, amelyek a historikus megfigyelési időszakra vonatkozóan súlyozást vagy más módszert alkalmaznak, a tényleges megfigyelési időszak hossza legalább egy év;

    (f) 

    a biztosíték piaci értékét a következőképpen kell kiigazítani:

    Cvalue = C · (1 – H)

    ahol:

    C

    =

    a biztosíték piaci értéke;

    H

    =

    a fenti c) pont szerint számított levonás.

    2. Pénzbeli változó letét esetében 0 %-os levonás alkalmazható.

    3. A külső hitelminősítő intézet által minősített, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a szerződő felek saját volatilitási becsléseket használhatnak minden értékpapír-kategóriára.

    4. Az értékpapír-kategóriák a 3. pont alkalmazásában történő megállapítása során a szerződő felek figyelembe veszik az értékpapír kibocsátójának típusát, az értékpapír külső hitelminősítését, hátralévő futamidejét és módosított átlagos hátralévő futamidejét. A volatilitási becsléseknek reprezentatívnak kell lenniük az adott kategóriába tartozó értékpapírokra.

    5. Az 1. pont c) alpontjának alkalmazásából adódó levonások számítása során meg kell felelni a következő feltételek mindegyikének:

    (a) 

    a szerződő félnek a volatilitási becsléseket alkalmaznia kell a napi kockázatkezelési folyamatban, ezen belül a kitettségi határértékekkel kapcsolatban is;

    (b) 

    amennyiben valamely szerződő fél által használt likvidációs időszak meghaladja az 1. pont b) alpontjában említett időszak hosszát a szóban forgó, tőzsdén kívüli származtatott ügylettípus vonatkozásában, úgy az adott szerződő fél az említett pont c) alpontjában megadott „időszak négyzetgyöke” képletnek megfelelően növeli a levonást.




    IV. MELLÉKLET

    Sztenderd módszer az alapletét számításához a 9. és a 11. cikk alkalmazásában

    1. A nettósítási halmazban lévő, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek névleges összegét vagy értelemszerűen mögöttes értékét meg kell szorozni az alábbi 1. táblázatban feltüntetett százalékértékekkel:



    1. táblázat

    Kategória

    Többlettényező

    Hitel: 0–2 év hátralévő futamidő

    2 %

    Hitel: 2–5 év hátralévő futamidő

    5 %

    Hitel: 5+ év hátralévő futamidő

    10 %

    Áru

    15 %

    Részvény

    15 %

    Deviza

    6 %

    Kamatláb és infláció: 0–2 év hátralévő futamidő

    1 %

    Kamatláb és infláció: 2–5 év hátralévő futamidő

    2 %

    Kamatláb és infláció: 5+ év hátralévő futamidő

    4 %

    Egyéb

    15 %

    2. A nettósítási halmazra alkalmazandó bruttó alapletét a nettósítási halmazban lévő valamennyi tőzsdén kívüli származtatott ügylet 1. pont szerint felszorzott értékének összege.

    3. Az egynél több kategóriába tartozó ügyletek esetében a következőképpen kell eljárni:

    a) 

    amennyiben a tőzsdén kívüli származtatott ügylet egyértelműen megállapítható kockázati tényezőhöz sorolható, az ügyletet e kockázati tényezőnek megfelelő kategóriához kell hozzárendelni;

    b) 

    amennyiben az a) alpontban megállapított feltétel nem teljesül, az ügyletet ahhoz a kategóriához kell rendelni, amelyhez a szóba jöhető kategóriák közül a legmagasabb többlettényező tartozik;

    c) 

    a nettósítási halmazra alkalmazandó alapletét-követelmény a következő képlet szerint számítandó:

    Nettó alapletét = 0,4 * Bruttó alapletét + 0,6 * NGR * Bruttó alapletét.

    ahol:

    i. 

    a nettó alapletét a nettósítási halmazban lévő, egy adott szerződő féllel kötött összes tőzsdén kívüli származtatott ügylet alapletét-követelményének csökkentett összege;

    ii. 

    az NGR a nettó/bruttó arány, amely egy adott szerződő félhez kapcsolódó nettósítási halmaz nettó pótlási költségének (számláló) és ugyanezen nettósítási halmaz bruttó pótlási költségének (nevező) hányadosa;

    d) 

    a c) pont alkalmazásában a nettósítási halmaz nettó pótlási költsége a nettósítási halmazban lévő összes tőzsdén kívüli származtatott ügylet aktuális piaci értékének összege vagy – amennyiben ez nagyobb – nulla;

    e) 

    a c) pont alkalmazásában a nettósítási halmaz bruttó pótlási költsége az összes tőzsdén kívüli származtatott ügylet a 648/2012/EU rendelet 11. cikke (2) bekezdésének és a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 16. és 17. cikkének megfelelően számított, a nettósítási halmazban pozitív értékekkel szereplő aktuális piaci értékének összege;

    f) 

    az 1. pontban említett névleges összeg kiszámítható az ellenkező irányú, de a névleges összegükön kívül minden egyéb szerződéses jellemzőjük tekintetében azonos ügyletek névleges összegének nettósításával.



    ( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 2009/65/EK irányelve az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).

    ( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelve az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).

    ( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2402 rendelete (2017. december 12.) az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 347., 2017.12.28., 35. o.).

    ( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.)

    ( 5 ) A Bizottság 2012. december 19-i 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokról, az elszámolási kötelezettségről, a nyilvános jegyzékről, a kereskedési helyszínhez való hozzáférésről, a nem pénzügyi szerződő felekről és a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 52., 2013.2.23., 11. o.)

    ( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 2014/59/EU irányelve a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).

    ( *1 ) C(2016) 2398 final.

    Top