EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 02012R0648-20190617
Regulation (EU) No 648/2012 of the European Parliament and of the Council of 4 July 2012 on OTC derivatives, central counterparties and trade repositories (Text with EEA relevance)Text with EEA relevance
Consolidated text: Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (EGT-vonatkozású szöveg)EGT-vonatkozású szöveg
Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (EGT-vonatkozású szöveg)EGT-vonatkozású szöveg
02012R0648 — HU — 17.06.2019 — 011.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 648/2012/EU RENDELETE (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201, 2012.7.27., 1. o) |
Módosította:
Helyesbítette:
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 648/2012/EU RENDELETE
(2012. július 4.)
a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról
(EGT-vonatkozású szöveg)
I.
CÍM
TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Tárgy és hatály
(1) Ez a rendelet elszámolási és kétoldalú kockázatkezelési követelményeket határoz meg a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek vonatkozásában, jelentéstételi kötelezettséget ír elő a származtatott ügyletekre, valamint egységes követelményeket rögzít a központi szerződő felek és a kereskedési adattárak tevékenységének folytatására vonatkozóan.
(2) Ez a rendelet a központi szerződő felekre és klíringtagjaikra, a pénzügyi szerződő felekre és a kereskedési adattárakra alkalmazandó. A rendelet alkalmazandó a nem pénzügyi szerződő felekre és kereskedési helyszínekre is, amennyiben azt előírja.
(3) E rendelet V. címe csak a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdése 18. pontjának a) és b) alpontjában, valamint 19. pontjában meghatározott átruházható értékpapírokra és pénzpiaci eszközökre alkalmazandó.
(4) Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre:
a) a Központi Bankok Európai Rendszerének tagjai, a hasonló feladatokat ellátó más tagállami szervek, valamint egyéb uniós közintézmények, amelyek tevékenysége az államadósság kezelése vagy az abban való részvétel;
b) a Nemzetközi Fizetések Bankja;
c) az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő központi bankok és uniós közintézmények az alábbi országokban:
i. Japán;
ii. az Amerikai Egyesült Államok;
iii. Ausztrália;
iv. Kanada;
v. Hongkong;
vi. Mexikó;
vii. Szingapúr;
viii. Svájc.
(5) E rendelet a 9. cikkben előírt jelentéstételi kötelezettség kivételével nem alkalmazandó az alábbi szervezetekre:
a) a 2006/48/EK irányelv VI. melléklete 1. részének 4.2. szakaszában felsorolt multilaterális fejlesztési bankok;
b) a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 18. pontja értelmében vett közszektorbeli intézmények, amennyiben azok központi kormányzati tulajdonban állnak, és a központi kormányzat által biztosított, garanciára vonatkozó különmegállapodással rendelkeznek;
c) az európai pénzügyi stabilitási eszköz és az európai stabilitási mechanizmus.
(6) A Bizottság a 82. cikkel összhangban hatáskört kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, az e cikk (4) bekezdésében előírt felsorolás módosítása céljából.
E célból a Bizottság 2012. november 17-ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő közintézmények és a nemzeti bankok nemzetközi helyzetének értékeléséről.
A jelentés összehasonlító elemzést tartalmaz az ezen intézmények és nemzeti bankok jelentős számú harmadik ország jogi keretén belüli kezeléséről, mely legalább, a kereskedett ügyletek mennyiségére tekintettel, valamint az említett intézmények és nemzeti bankok által végrehajtott származtatott ügyletekre alkalmazandó kockázatkezelési szabályozás vonatkozásában a három legfontosabb törvénykezést foglalja magába. Ha a jelentés, különösen az összehasonlító elemzés tekintetében azt állapítja meg, hogy szükség van e harmadik országbeli központi bankok elszámolási és jelentéstételi kötelezettség alóli felmentésére monetáris felelősségük tekintetében, akkor a Bizottság felveszi azokat a (4) bekezdésben foglalt felsorolásba.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
|
1. |
„központi szerződő fél” : olyan jogi személy, amely helyettesíti az egy vagy több pénzügyi piacon kötött szerződésekben érintett ügyfeleket, így vevőként lép fel valamennyi eladóval szemben és eladóként valamennyi vevővel szemben; |
|
2. |
„kereskedési adattár” : olyan jogi személy, amely központilag összegyűjti és kezeli a származtatott ügyletek adatait; |
|
3. |
„elszámolás” : a pozíciók meghatározásának folyamata, ideértve a nettó pozíciók kiszámítását, valamint annak biztosítását, hogy az e pozíciókból fakadó kitettség fedezésére rendelkezésre állnak-e pénzügyi eszközök, számlapénz vagy mindkettő; |
|
4. |
„kereskedési helyszín” : bármely, a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. és 13. pontja értelmében vett befektetési vállalkozás vagy piacműködtető – ide nem értve a 4. cikke (1) bekezdésének 7. pontja értelmében vett rendszeres internalizálót – által működtetett rendszer, amely biztosítja a különböző pénzügyi eszközökhöz fűződő eladási és vételi érdekek találkozását, melynek következtében az említett irányelv II. vagy III. címével összhangban ügyletek jönnek létre; |
|
5. |
„származtatott ügylet” : a 2004/39/EK irányelv I. melléklete C. szakaszának 4–10. pontjában felsorolt, az 1287/2006/EK rendelet 38. és 39. cikke szerint végrehajtott pénzügyi eszköz; |
|
6. |
„származtatottügylet-kategória” : a származtatott ügyletek olyan csoportja, amelyek közös lényeges jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek magukban foglalják legalább az ügylet alapjául szolgáló eszközzel való kapcsolatot, az alaptermék típusát és a nominális pénznemet. Az azonos kategóriába tartozó származtatott ügyletek eltérő lejáratúak lehetnek; |
|
7. |
„tőzsdén kívüli származtatott ügylet” : olyan származtatott ügylet, amelynek végrehajtására nem a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdése 14. pontjának értelmében vett szabályozott piacon vagy e rendelet 2a. cikkével összhangban a szabályozott piaccal egyenértékűnek tekintett harmadik országbeli piacon kerül sor; |
|
8. |
„pénzügyi szerződő fél” : a) a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 1 ) összhangban engedélyezett befektetési vállalkozás; b) a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 2 ) összhangban engedélyezett hitelintézet; c) a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 3 ) összhangban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító; d) a 2009/65/EK irányelvvel összhangban engedélyezett ÁÉKBV, illetve adott esetben az azt kezelő alapkezelő társaság, kivéve, ha az adott ÁÉKBV-t kizárólag egy vagy több munkavállalói részvényvásárlási program kiszolgálása céljából hozták létre; e) az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) 6. cikkének 1. pontjában meghatározott, foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény (IORP); f) a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott vagy az Unióban letelepedett vagy pedig az említett irányelvvel összhangban engedélyezett vagy nyilvántartásba vett alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK) által kezelt alternatív befektetési alap (ABA), kivéve, ha az adott ABA-t kizárólag egy vagy több munkavállalói részvényvásárlási program kiszolgálása céljából hozták létre, vagy ha az ABA a 2011/61/EU irányelv 2. cikke (3) bekezdésének g) pontjában említett különleges értékpapírosítási célú gazdasági egység, és adott esetben az azt kezelő, az Unióban letelepedett ABAK; g) a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 5 ) összhangban engedélyezett központi értéktár; |
|
9. |
„nem pénzügyi szerződő fél” : az 1. és 8. pontban említett jogalanyoktól eltérő, az Unióban székhellyel rendelkező vállalkozás; |
|
10. |
„nyugdíjkonstrukció-rendszer” : a) a 2003/41/EK irányelv 6. cikkének a) pontja értelmében vett foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, ideértve – az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében – azon engedéllyel rendelkező szerveket is, amelyek ilyen intézmények irányításáért felelősek, és nevükben eljárnak, továbbá az olyan jogi személyeket, amelyeket ezen intézmények befektetései céljából hoztak létre, és tevékenységüket kizárólag ezek érdekében végzik; b) a 2003/41/EK irányelv 3. cikkében említett intézmények foglalkoztatóinyugdíj-szolgáltatási tevékenységei; c) a 2002/83/EK irányelv hatálya alá tartozó életbiztosító intézetek foglalkoztatóinyugdíj-szolgáltatási tevékenységei, feltéve, hogy minden azokhoz kapcsolódó eszközt és forrást a biztosítóintézet más tevékenységeitől elkülönítetten, az átcsoportosítás lehetősége nélkül kezelnek és szerveznek; d) bármely más engedéllyel rendelkező és felügyelet alá tartozó, nemzeti keretek között működő szervezet vagy bármely más rendszer, amennyiben: i. a nemzeti jog elismeri; illetve ii. elsődleges célja a nyugellátás biztosítása. |
|
11. |
„partnerkockázat” : annak a kockázata, hogy egy adott ügylet esetén a másik szerződő fél nem teljesít az ügylet pénzáramlásának végső kiegyenlítése előtt; |
|
12. |
„interoperabilitási megállapodás” : két vagy több központi szerződő fél közötti olyan megállapodás, amely az ügyletek rendszereken átnyúló végrehajtását foglalja magában; |
|
13. |
„illetékes hatóság” : az e cikk 8. pontjában említett jogszabályokban említett illetékes hatóság, a 10. cikk (5) bekezdésében említett illetékes hatóság vagy a minden egyes tagállam által a 22. cikkel összhangban kijelölt hatóság; |
|
14. |
„klíringtag” : a központi szerződő fél által működtetett klíringtagsági rendszerben részt vevő vállalkozás, amely az e részvételből eredő pénzügyi kötelezettségek teljesítéséért felelős; |
|
15. |
„ügyfél” : valamely központi szerződő fél klíringtagjával olyan szerződéses kapcsolatban álló vállalkozás, amely kapcsolat lehetővé teszi a vállalkozás számára ügyleteinek az adott központi szerződő fél bevonásával történő elszámolását; |
|
16. |
„csoport” : a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikke szerinti, egy anyavállalatból és annak leányvállalataiból álló vállalkozáscsoport vagy a 2006/48/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében, illetve 80. cikkének (7) és (8) bekezdésében említett vállalkozáscsoport; |
|
17. |
„pénzügyi intézmény” : olyan vállalkozás, amely nem hitelintézet, és amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése, vagy a 2006/48/EK irányelv I. mellékletének 2–12. pontjában felsorolt tevékenységek közül egynek vagy többnek a folytatása; |
|
18. |
„pénzügyi holdingtársaság” : olyan pénzügyi vállalkozás, amelynek leányvállalatai kizárólag, vagy nagy részben hitelintézetek vagy pénzügyi vállalkozások, és a leányvállalatok közül legalább egy hitelintézet, és amely a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) 2. cikkének (15) bekezdése értelmében nem minősül vegyes pénzügyi holdingtársaságnak; |
|
19. |
„kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás” : olyan vállalkozás, amelynek fő tevékenysége ingatlantulajdonlás vagy -kezelés, adatfeldolgozási szolgáltatások nyújtása vagy más hasonló tevékenység, amely kiegészítő jellegű egy vagy több hitelintézet fő tevékenysége mellett; |
|
20. |
„minősített részesedés” : központi szerződő félben vagy kereskedési adattárban fennálló bármely olyan közvetlen vagy közvetett részesedés, amely a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10 %-át képviseli a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló, 2004. december 15-i 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 7 ) 9. és 10. cikkében meghatározottak szerint, figyelembe véve az említett irányelv 12. cikke (4) és (5) bekezdésében meghatározott, a szavazati jogok összesítésére vonatkozó feltételeket, vagy amely lehetővé teszi jelentős befolyás gyakorlását azon központi szerződő fél vagy kereskedési adattár irányítása felett, amelyben a részesedés fennáll; |
|
21. |
„anyavállalat” : a 83/349/EGK irányelv 1 és 2. cikke szerinti anyavállalat; |
|
22. |
„leányvállalat” : a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikke szerinti leányvállalat, ideértve a végső anyavállalat leányvállalatának leányvállalatát is; |
|
23. |
„ellenőrzés” : a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott, az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat; |
|
24. |
„szoros kapcsolatok” : olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy kapcsolódik össze, melynek módja: a) részesedés, valamely vállalkozás szavazati jogai vagy tőkéje 20 %-ának vagy ennél nagyobb részének közvetlen tulajdonlásával vagy ellenőrzésével; b) ellenőrzés vagy hasonló kapcsolat bármely természetes vagy jogi személy és valamely vállalkozás vagy olyan leányvállalat leányvállalata között, amely e vállalkozások élén álló anyavállalat leányvállalatának tekinthető. Azt a helyzetet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy ellenőrzési kapcsolat révén tartósan kapcsolódik ugyanazon személyhez, szintén az ilyen személyek közötti szoros kapcsolatnak kell tekinteni; |
|
25. |
„tőke” : a bankok és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról szóló, 1986. december 8-i 86/635/EGK tanácsi irányelv ( 8 ) 22. cikke szerinti jegyzett tőke – amennyiben az befizetésre került – kiegészítve a névértéken felüli többletbefizetésekkel; fedezetet nyújt az intézmény rendes működése során felmerülő veszteségekre, és csőd vagy felszámolás esetén pedig az összes többi követelés után következik a rangsorban; |
|
26. |
„tartalékok” : a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi rendelet ( 9 ) 9. cikke szerinti tartalékok, valamint a végső eredmény felhasználásának következtében áthozott eredménytartalék; |
|
27. |
„igazgatóság” : a nemzeti társasági joggal összhangban az igazgatótanács, a felügyelőbizottság, vagy mindkettő; |
|
28. |
„független igazgatósági tag” : az igazgatóság olyan tagja, amelynek nincs, és az igazgatósági tagságának kezdetét megelőző öt évben sem volt az érintett központi szerződő féllel vagy annak többségi részvényesével, vezetésével vagy klíringtagjaival összeférhetetlenséget eredményező üzleti, családi vagy más kapcsolata; |
|
29. |
„felsővezetés” : a központi szerződő fél vagy a kereskedési adattár üzleti tevékenységét ténylegesen irányító személy vagy személyek, valamint az igazgatóság ügyvezető tagja vagy tagjai; |
|
30. |
„fedezett kötvény” : az 575/2013/EU rendelet 129. cikkének követelményeit teljesítő kötvény; |
|
31. |
„fedezettkötvény-struktúra” : a fedezett kötvény kibocsátója vagy a fedezett kötvény fedezetéül szolgáló eszközállomány. |
2a. cikk
Egyenértékűségi határozatok a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek fogalommeghatározásának céljaira
(1) E rendelet 2. cikke 7. pontjának alkalmazásában a harmadik országbeli piac a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja értelmében vett szabályozott piaccal akkor egyenértékű, ha a Bizottság az e cikk (2) bekezdése szerinti eljárással összhangban megállapítja, hogy eleget tesz olyan, jogilag kötelező erejű követelményeknek, amelyek egyenértékűek az irányelv III. címében szereplő követelményekkel, és a harmadik országban folyamatosan biztosítva van hatékony felügyeletük és a rájuk vonatkozó követelmények betartatása.
(2) A Bizottság az (1) bekezdés alkalmazásának céljaira végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben megállapítja, hogy adott harmadik országbeli piac eleget tesz olyan jogilag kötelező erejű követelményeknek, amelyek egyenértékűek a 2004/39/EK irányelv III. címében szereplő követelményekkel, és a harmadik országban folyamatosan biztosítva van hatékony felügyeletük és a rájuk vonatkozó követelmények betartatása.
Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 86. cikkének (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(3) A Bizottság és az ESMA a honlapján közzéteszi azoknak a piacoknak a listáját, amelyek a (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktussal összhangban egyenértékűnek tekintendők. Ezt a listát rendszeres időközönként naprakésszé kell tenni.
3. cikk
Csoporton belüli ügyletek
(1) Nem pénzügyi szerződő felek viszonylatában azok a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek minősülnek csoporton belüli ügyletnek, amelyek megkötésére egy ugyanazon csoporthoz tartozó szerződő felek között kerül sor, feltéve, hogy a szerződő felek bevonása teljes körű az egyazon konszolidált éves beszámolóba, és rájuk megfelelő központosított kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak, és ez utóbbi szerződő fél az Unióban rendelkezik székhellyel, illetve – amennyiben a szerződő fél székhelye harmadik országban van ugyan, de arra a harmadik országra vonatkozóan a Bizottság a 13. cikk (2) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktust fogadott el.
(2) Pénzügyi szerződő felek viszonylatában az alábbiak bármelyike csoporton belüli ügyletnek minősül:
a) azok a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek, amelyeket egy ugyanazon csoporthoz tartozó szerződő féllel kötnek meg, feltéve, hogy az alábbi feltételek teljesülnek:
i. a pénzügyi szerződő fél az Unióban rendelkezik székhellyel, illetve – amennyiben székhelye harmadik országban van – arra a harmadik országra vonatkozóan a Bizottság a 13. cikk (2) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktust fogadott el;
ii. a másik szerződő fél pénzügyi szerződő fél, pénzügyi holdingtársaság, pénzügyi intézmény vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak;
iii. mindkét szerződő fél bevonása teljes körű az egyazon konszolidált éves beszámolóba; illetve
iv. mindkét szerződő félre megfelelő központosított kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak;
b) másik szerződő féllel kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek, amelyek esetében mindkét szerződő fél – a 2006/48/EK irányelv 80. cikkének (8) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – ugyanazon intézményvédelmi rendszerbe tartozik, amennyiben az e bekezdés a) pontjának ii. alpontjában megállapított feltétel teljesül;
c) azok a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek, amelyek a 2006/48/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően olyan hitelintézetek között jöttek létre, amelyek ugyanazon központi szerv kapcsolt vállalkozásai, illetve egy ilyen hitelintézet és a központi szerv között; vagy
d) azok a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek, amelyeket egy ugyanazon csoporthoz tartozó nem pénzügyi szerződő féllel kötnek meg, ►C1 feltéve, hogy a szerződő felek bevonása teljes körű egyazon konszolidált éves beszámolóba, és rájuk ◄ megfelelő központosított kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak, és ez utóbbi szerződő fél az Unióban vagy olyan harmadik országbeli joghatóságban rendelkezik székhellyel, amely harmadik országra vonatkozóan a Bizottság a 13. cikk (2) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktust fogadott el.
E cikk alkalmazásában a szerződő felek akkor tekintendők egyazon konszolidált éves beszámolóba bevontnak, ha mindketten:
◄
a) a 83/349/EGK irányelvvel vagy az 1606/2002/EK rendeletnek megfelelően elfogadott nemzetközi pénzügyi beszámolási szabványokkal összhangban, illetve olyan csoport esetén, amelynek anyavállalatának központi irodája harmadik országban van, a harmadik ország – az 1569/2007/EK rendelettel összhangban a nemzetközi pénzügyi beszámolási szabványokkal egyenértékűnek tekintett – általánosan elfogadott elszámolási elveivel összhangban (vagy a harmadik ország olyan elszámolási szabványaival összhangban, amelyek használata a nevezett rendelet 4. cikke alapján megengedett) bevonásra kerültek a konszolidálásba; vagy
b) ugyanazon konszolidált felügyelet alá tartoznak a 2006/48/EK irányelvvel vagy a 2006/49/EK irányelvvel összhangban, illetve olyan csoport esetén, anyavállalatának központi irodája harmadik országban van, a harmadik ország illetékes hatósága általi konszolidált felügyelet alá esik, amely felügyelet egyenértékű a 2006/48/EK irányelv 143. cikkében vagy a 2006/49/EK irányelv 2. cikkében előírt elvek szerinti felügyeletnek.
II.
CÍM
A TŐZSDÉN KÍVÜLI SZÁRMAZTATOTT ÜGYLETEK ELSZÁMOLÁSA, AZ AZOKKAL KAPCSOLATOS JELENTÉSTÉTEL ÉS KOCKÁZATCSÖKKENTÉS
4. cikk
Elszámolási kötelezettség
(1) A szerződő felek kötelesek elszámolni valamennyi olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyletet, amely az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban elszámolási kötelezettség alá esőnek nyilvánított kategóriába tartozik, amennyiben ezen ügyletek az alábbi mindkét feltételt teljesítik:
a) megkötésükre az alábbi módok egyikével került sor:
i. két pénzügyi szerződő fél között, amelyek teljesítik a 4a. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeket;
ii. egy, a 4a. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő pénzügyi szerződő fél és egy, a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő nem pénzügyi szerződő fél között;
iii. két nem pénzügyi szerződő fél között, amelyek teljesítik a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeket;
iv. egyrészről egy, a 4a. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő pénzügyi szerződő fél vagy egy, a 10. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő nem pénzügyi szerződő fél és másrészről egy harmadik országban székhellyel rendelkező olyan jogalany között, amely elszámolási kötelezettség alá tartozna, ha az Unióban telepedett volna le;
v. egy vagy több harmadik országban székhellyel rendelkező két jogalany között, amelyek elszámolási kötelezettség alá esnének, ha az Unióban rendelkeznének székhellyel, amennyiben az ügylet közvetlen, jelentős és előrelátható hatást fejt ki az Unióban, vagy amennyiben ez a kötelezettség szükséges vagy alkalmas az e rendeletben foglalt rendelkezések kijátszásának a megakadályozására; illetve
b) amelyek megkötésének vagy megújításának időpontja az elszámolási kötelezettség hatálybalépésének napjára vagy az utánra esik, feltéve, hogy a megkötés vagy a megújítás időpontjában mindkét szerződő fél teljesíti az a) pontban meghatározott feltételeket.
(2) A 11. cikkben említett kockázatcsökkentési technikák sérelme nélkül, a 3. cikk szerinti csoporton belüli ügyleteknek minősülő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek nem esnek elszámolási kötelezettség alá.
Az első albekezdésben említett mentesítés csak a következő esetekben alkalmazandó:
a) ha az Unióban székhellyel rendelkező, ugyanazon csoporthoz tartozó két szerződő fél írásban bejelentette a saját tagállama illetékes hatóságához, hogy az egymás között kötött, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozóan alkalmazni kívánják a mentesítést. A bejelentést a mentesítés alkalmazása előtt legalább 30 naptári nappal meg kell tenni. Az illetékes hatóságok a bejelentés megérkezését követő 30 naptári napon belül kifogást emelhetnek a mentesítéssel szemben, ha a szerződő felek között kötött ügyletek nem felelnek meg a 3. cikkben előírt feltételeknek, az illetékes hatóságok azon jogának sérelme nélkül, hogy a nevezett 30 napos időszak lejárta után is kifogással élhetnek, ha az e feltételeknek való megfelelés már nem áll fenn. Az illetékes hatóságok közötti véleményeltérés esetén az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke szerinti hatáskörének megfelelően segítséget nyújthat az említett hatóságoknak ahhoz, hogy megállapodásra jussanak;
b) ugyanazon csoporthoz tartozó, olyan, egy uniós tagállamban, illetve egy harmadik országban székhellyel rendelkező, két szerződő fél között kötött, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében, ha az Unióban székhellyel rendelkező szerződő fél az illetékes hatóságától engedélyt kapott a mentesítés alkalmazására, az Unióban székhellyel rendelkező szerződő fél erre irányuló bejelentésétől számított 30 naptári napon belül, azzal a feltétellel, hogy a 3. cikkben előírt feltételek teljesülnek. Az illetékes hatóság e határozatról értesíti az EÉPH-t.
(3) Az (1) bekezdés alapján elszámolási kötelezettség alá eső tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket olyan központi szerződő félnél kell elszámolni, amelynek a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájának elszámolására a 14. cikk alapján engedélye van, vagy a 25. cikk alapján elismerték, és a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontjával összhangban szerepel a jegyzékben.
E célból a szerződő félnek klíringtaggá vagy ügyféllé kell alakulnia, vagy közvetett elszámolási megállapodásokat kell létesítenie egy klíringtaggal, azzal a feltétellel, hogy ezek a megállapodások nem növelhetik a partnerkockázatot, és biztosítaniuk kell a szerződő fél eszközei és pozíciói vonatkozásában a 39. és 48. cikkekben említett védelemmel megegyező hatású védelmet.
(4) Az e cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉFH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza azokat az ügyleteket, amelyeket úgy kell tekinteni, hogy az Unióban közvetlen, jelentős és előrelátható hatást fejtenek ki, illetve azokat az eseteket, amikor szükséges vagy helyénvaló az e rendeletben foglalt bármely rendelkezés megkerülésének megelőzése, amint azt az (1) bekezdés a) pontjának v. alpontja tartalmazza, valamint meghatározza a közvetett szerződéses megállapodások azon típusait, amelyek megfelelnek a (3) bekezdés második albekezdésében említett feltételeknek.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
(5) E cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó a fedezettkötvény-struktúrák által egy fedezett kötvénnyel kapcsolatban vagy a különleges célú gazdasági egység által az (EU) 2017/2402 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 10 ) értelmében vett értékpapírosítással kapcsolatban kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében, feltéve, hogy:
a) különleges célú gazdasági egységek esetében a különleges célú gazdasági egység kizárólag olyan értékpapírosítással létrejött eszközöket bocsát ki, amelyek megfelelnek az (EU) 2017/2402 rendelet (értékpapírosítási rendelet) 18. és 19–22. vagy 23–26. cikkében foglalt követelményeknek;
b) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletet kizárólag kamatláb- vagy devizanem-eltérés fedezésére használják a fedezett kötvény vagy értékpapírosítás keretében; és
c) a fedezettkötvény-struktúra vagy a különleges célú gazdasági egység által a fedezett kötvénnyel vagy az értékpapírosítással kapcsolatban kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében a fedezett kötvény vagy értékpapírosítás konstrukciója megfelelően csökkenti a partnerkockázatot.
(6) E cikk következetes alkalmazásának biztosítása érdekében, és figyelembe véve a szabályozási arbitrázs megakadályozásának szükségességét, az EFH-knak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgozniuk az annak megállapítására szolgáló kritériumok meghatározása céljából, hogy a fedezett kötvények és értékpapírosítások mely konstrukciói csökkentik megfelelően a partnerkockázatot az (5) bekezdés értelmében.
Az EFH-k az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2018. július 18-ig nyújtják be a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet vagy az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
4a. cikk
Elszámolási kötelezettség alá tartozó pénzügyi szerződő felek
(1) A tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben pozícióval rendelkező pénzügyi szerződő fél a (3) bekezdéssel összhangban 12 havonta kiszámíthatja aggregált hónapvégi átlagos pozícióját az elmúlt 12 hónap vonatkozásában.
Amennyiben a pénzügyi szerződő fél nem számítja ki pozícióit, vagy ha e számítás eredménye meghaladja a 10. cikk (4) bekezdésének b) pontja értelmében meghatározott bármely elszámolási értékhatárt, a pénzügyi szerződő fél:
a) az ESMA-t és az érintett illetékes hatóságot haladéktalanul értesíti erről, valamint adott esetben jelzi a kiszámításhoz igénybe vett időszakot;
b) az ezen bekezdés második albekezdésének a) pontjában említett értesítéstől számított négy hónapon belül megköti az elszámolási megállapodást; és
c) bármilyen olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyletek viszonylatában, amelyek a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek elszámolási kötelezettség alá tartozó bármilyen kategóriába tartoznak, és amelyek megkötésére vagy megújítására több mint négy hónappal az ezen bekezdés második albekezdésének a) pontjában említett értesítést követően kerül sor, a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség hatálya alá kerül.
(2) Annak a pénzügyi szerződő félnek, amely 2019. június 17-én a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség hatálya alá tartozik vagy az (1) bekezdés második albekezdésével összhangban ilyen elszámolási kötelezettség hatálya alá kerül, továbbra is e kötelezettség hatálya alá kell tartoznia és addig kell folytatnia az elszámolást, amíg az érintett illetékes hatóság számára az adott pénzügyi szerződő fél nem bizonyítja, hogy az aggregált hónapvégi átlagos pozíciója az elmúlt 12 hónap vonatkozásában nem haladja meg a 10. cikk (4) bekezdésének b) pontja értelmében meghatározott elszámolási értékhatárt.
A pénzügyi szerződő félnek képesnek kell lennie bizonyítani az érintett illetékes hatóság számára, hogy az elmúlt 12 hónapra vonatkozó aggregált hónapvégi átlagos pozíció kiszámítása nem vezet az említett pozíció szisztematikus alulbecsléséhez.
(3) Az (1) bekezdésben említett pozíciók kiszámításakor a pénzügyi szerződő félnek figyelembe kell vennie valamennyi saját maga vagy a csoportjához tartozó egyéb jogalanyok által kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletet.
Az első albekezdésben foglaltak ellenére az ÁÉKBV-k és az ABA-k esetében az (1) bekezdésben említett pozíciók az alap szintjén számítandók.
Az olyan ÁÉKBV-t kezelő alapkezelő társaságoknak, amelyek egynél több ÁÉKBV-t kezelnek, és azoknak az ABAK-oknak, amelyek egynél több ABA-t kezelnek, az érintett illetékes hatóság számára képeseknek kell lenniük azt bizonyítani, hogy a pozícióknak az alap szintjén történő kiszámítása nem vezet:
a) az általuk kezelt alapok pozícióinak vagy az alapkezelő pozícióinak szisztematikus alulbecsléséhez; és
b) az elszámolási kötelezettség megkerüléséhez.
A pénzügyi szerződő fél érintett illetékes hatóságainak, valamint a csoporthoz tartozó más jogalanyok érintett illetékes hatóságainak együttműködési eljárásokat kell kialakítaniuk a pozíciók hatékony csoportszintű kiszámításának biztosítása érdekében.
5. cikk
Az elszámolási kötelezettségre vonatkozó eljárás
(1) Ha egy illetékes hatóság a 14. vagy a 15. cikk alapján engedélyezte valamely központi szerződő fél részére a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egy adott kategóriájának elszámolását, vagy ha a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek azon kategóriája, amelynek elszámolását valamely központi szerződő fél szándékozik megkezdeni, a 14. vagy a 15. cikkel összhangban megadott meglévő engedély hatálya alá tartozik, akkor az illetékes hatóságnak haladéktalanul értesítenie kell az ESMA-t az említett engedélyről, illetve a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek azon kategóriájáról, amelynek elszámolását valamely központi szerződő fél szándékozik megkezdeni.
(2) Az (1) bekezdéssel összhangban küldött értesítés kézhezvételét vagy a 25. cikkben megállapított elismerési eljárás lebonyolítását követő hat hónapon belül az EÉPH – nyilvános konzultáció tartását, valamint az ERKT-vel és adott esetben harmadik országok illetékes hatóságaival folytatott konzultációt követően – kidolgozza és jóváhagyásra benyújtja a Bizottságnak az alábbiakat meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét:
a) a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség hatálya alá vonandó tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kategóriája;
b) az elszámolási kötelezettség hatálybalépésének időpontja vagy időpontjai – ideértve az esetleges fokozatos bevezetést is – valamint az elszámolásra kötelezett szerződő felek kategóriái.
▼M11 —————
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
A szabályozástechnikai standardok tervezetének kidolgozása során az EÉPH nem sértheti a C6. szakaszra vonatkozó származtatott energiaügyletekre vonatkozó, 2014/65/EU irányelv ( 11 ) 95. cikke szerinti átmeneti rendelkezéseket.
(3) Az EÉPH saját kezdeményezésre – miután nyilvános konzultációt tartott, valamint konzultált az ERKT-vel és adott esetben harmadik országok illetékes hatóságaival is – a (4) bekezdés a), b) és c) pontjában foglalt feltételekkel összhangban megállapítja és a Bizottságnak jelzi, hogy melyek a származtatott ügyletek azon kategóriái, ►C1 amelyek a 4. cikkben meghatározott elszámolási kötelezettség ◄ alá tartoznak, de amelyek elszámolására még egy központi szerződő fél sem kapott engedélyt.
Az értesítést követően az EÉPH felhívást tehet közzé a származtatott ügyletek e kategóriáinak elszámolására irányuló javaslatok kidolgozására.
(4) A rendszerszintű kockázatok csökkentésének átfogó célját szem előtt tartva, a (2) bekezdés a) pontjára vonatkozó szabályozástechnikai standardok tervezetének elkészítésekor az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni:
a) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájához kapcsolódó szerződéses feltételek és működési folyamatok szabványosításának mértéke;
b) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriája forgalmának nagysága és likviditása;
c) a tisztességes, megbízható és általánosan elfogadott árra vonatkozó információk hozzáférhetősége a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájában.
A szabályozástechnikai standardok tervezetének elkészítésekor az EÉPH figyelembe veheti a származtatott ügyletek vonatkozó kategóriáit használó szerződő felek összekapcsolódását, az előrejelzésnek megfelelő, a partnerkockázat szintjére gyakorolt hatást, valamint az Unióban a versenyre gyakorolt hatást.
E cikk következetes alkalmazása biztosításának céljából az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az első albekezdés a)–c) pontjaiban említett kritériumok részletesebb meghatározása céljából.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés harmadik albekezdésében említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
(5) A (2) bekezdés b) pontjára vonatkozó szabályozástechnikai standardok tervezetének elkészítésekor az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni:
a) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának várt forgalom nagysága;
b) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ugyanazon kategóriájának elszámolásával már egynél több központi szerződő fél foglalkozik-e;
c) az érintett központi szerződő felek képessége a várt forgalom nagyságának és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának elszámolásából eredő kockázatnak a kezelésére;
d) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának piacán tevékenykedő vagy a jövőben várhatóan tevékenykedő szerződő felek típusai és száma;
e) az elszámolási kötelezettség alá eső szerződő félnek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy intézkedjen a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteinek valamely központi szerződő félen keresztüli elszámolásáról;
f) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának piacán tevékenykedő és a 4. cikk (1) bekezdése alapján esetlegesen az elszámolási kötelezettség hatálya alá kerülő különböző szerződő felek kockázatkezelése, valamint jogi és működési kapacitása.
(6) Ha a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamely kategóriája már nem rendelkezik olyan központi szerződő féllel, amelyet az ezen ügyletek elszámolására e rendeletnek megfelelően engedélyeztek vagy elismertek, akkor megszűnik a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség, és ebben az esetben e cikk (3) bekezdése alkalmazandó.
6. cikk
Nyilvános jegyzék
(1) Az EÉPH közérdekű nyilvántartást hoz létre, amelyben szabályszerűen és egyértelműen meghatározza, hogy mely származtatottügylet-kategóriák tartoznak az elszámolási kötelezettség alá, és kezeli, illetve naprakészen tartja azt. A közérdekű nyilvántartást az EÉPH nyilvánosan hozzáférhetővé teszi honlapján.
(2) A jegyzéknek az alábbiakat kell tartalmaznia:
a) a 4. cikknek megfelelően elszámolási kötelezettség alá vont származtatottügylet-kategóriák;
b) az elszámolási kötelezettség céljára engedélyezett vagy elismert központi szerződő felek;
c) az elszámolási kötelezettség hatálybalépésének időpontja, beleértve a fokozatos bevezetést is;
d) az EÉPH által az 5. cikk (3) bekezdésével összhangban meghatározott származtatottügylet-kategóriák;
▼M11 —————
f) azon központi szerződő felek, amelyeket az illetékes hatóság az EÉPH-hoz az elszámolási kötelezettség céljaira bejelentett, és a bejelentés napja.
(3) Amennyiben a központi szerződő fél már nem rendelkezik e rendelettel összhangban engedéllyel, vagy elismerése megszűnt a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájának elszámolása tekintetében, az ESMA-nak haladéktalanul törölnie kell a központi szerződő felet a közérdekű nyilvántartásból a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek említett kategóriája tekintetében.
(4) E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH kidolgozhatja a szabályozástechnikai standardok tervezetét az (1) bekezdésben említett közérdekű nyilvántartásban feltüntetendő adatok meghatározása céljából.
Az EÉPH minden ilyen szabályozástechnikai standardtervezetet 2012. szeptember 30-ig benyújt a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.
6a. cikk
Az elszámolási kötelezettség felfüggesztése
(1) Az ESMA kérheti, hogy a Bizottság függessze fel a 4. cikk (1) bekezdésében említett elszámolási kötelezettséget a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriáira vagy a szerződő felek adott típusára vonatkozóan, amennyiben az alábbi feltételek egyike teljesül:
a) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriái az 5. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében és az 5. cikk (5) bekezdésében említett kritériumokkal összhangban már nem alkalmasak a központi elszámolásra;
b) valamely központi szerződő fél valószínűleg megszünteti a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriáinak elszámolását, és egyetlen másik központi szerződő fél sem lesz képes a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriáinak megszakítás nélküli elszámolására;
c) az Unió pénzügyi stabilitását vagy pénzügyi piacainak zökkenőmentes működését fenyegető komoly veszély elkerülése vagy kezelése érdekében ezen tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriái vagy a szerződő felek adott típusa tekintetében az elszámolási kötelezettség felfüggesztésére van szükség, és a felfüggesztés e célokhoz mérten arányos.
Az ESMA-nak az első albekezdés c) pontja alkalmazásában az első albekezdésben említett kérelmet megelőzően konzultálnia kell az ERKT-vel és a 22. cikkel összhangban kijelölt illetékes hatóságokkal.
Az első albekezdésben említett kérelemben igazolni kell az ott meghatározott feltételek legalább egyikének a teljesülését.
Amennyiben az ESMA úgy véli, hogy az elszámolási kötelezettség felfüggesztése a 600/2014/EU rendelet 32. cikkének (5) bekezdésében említett, az érvénybe lépő kereskedési kötelezettségre vonatkozó kritériumok lényeges változásának minősül, az e bekezdés első albekezdésében említett kérelemben az említett rendelet 28. cikkének (1) és (2) bekezdésében megállapított kereskedési kötelezettség felfüggesztését is kérelmezheti a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ugyanazon kategóriáinak vonatkozásában, amelyekre az elszámolási kötelezettség felfüggesztését kérte.
(2) A klíringtagok felügyeletéért felelős illetékes hatóságok, továbbá a 22. cikkel összhangban kijelölt illetékes hatóságok az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett kérhetik az ESMA-tól, hogy nyújtson be elszámolási kötelezettség felfüggesztése iránti kérelmet a Bizottsághoz. Az illetékes hatóságnak a kérelmeket meg kell indokolnia, és igazolnia kell, hogy az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek közül legalább egy teljesül.
Az ESMA-nak az e bekezdés első albekezdésében említett, az illetékes hatóság által benyújtott kérelem kézhezvételének időpontjától számított 48 órán belül, az illetékes hatóság által közölt indokolás és bizonyítékok alapján vagy kérnie kell a Bizottságtól a 4. cikk (1) bekezdésében említett elszámolási kötelezettség felfüggesztését, vagy el kell utasítania az első bekezdés első albekezdésében említett kérelmet. Az ESMA-nak tájékoztatnia kell ez érintett illetékes hatóságot erről a döntéséről. Az illetékes hatóság kérelmének elutasítása esetén az ESMA-nak e döntését ezért írásban meg kell indokolnia.
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben említett kérelmeket nem lehet nyilvánosságra hozni.
(4) A Bizottság az (1) bekezdésben említett kérelem kézhezvételét követően indokolatlan késedelem nélkül, az ESMA által benyújtott indokok és bizonyítékok alapján vagy végrehajtási jogi aktus útján felfüggeszti az (1) bekezdésben említett, a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriáira vagy a szerződő fél adott típusára vonatkozó elszámolási kötelezettséget, vagy elutasítja a kért felfüggesztést. Amennyiben a Bizottság elutasítja a kért felfüggesztést, ezt írásban megindokolja az ESMA-nak. A Bizottság erről haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot és továbbítja nekik az ESMA-nak adott indokokat. Az ilyen információkat nem lehet nyilvánosságra hozni.
Az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtási jogi aktust a 86. cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében kell elfogadni.
(5) Amennyiben az ESMA e cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdésével összhangban azt kérelmezi, az elszámolási kötelezettséget a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egyes konkrét kategóriái tekintetében felfüggesztő végrehajtási jogi aktus egyúttal a 600/2014/EU rendelet 28. cikkének (1) és (2) bekezdésében megállapított kereskedési kötelezettséget is felfüggesztheti ugyanazon tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében, amelyekre az elszámolási kötelezettség felfüggesztésének hatálya kiterjed.
(6) A az elszámolási kötelezettség, továbbá adott esetben a kereskedési kötelezettség felfüggesztéséről az ESMA-t értesíteni kell, és a határozatot közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a Bizottság honlapján, valamint a 6. cikkben említett nyilvános jegyzékben.
(7) Az elszámolási kötelezettség (4) bekezdésben említett felfüggesztése a felfüggesztés alkalmazásának kezdőnapjától számított legfeljebb három hónapos kezdeti időszakra érvényes.
A kereskedési kötelezettség (5) bekezdésben említett felfüggesztése ugyanezen kezdeti időszakra érvényes.
(8) Amennyiben a felfüggesztést indokoló tényezők továbbra is fennállnak, a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja a (4) bekezdésben említett felfüggesztést, ám a felfüggesztés teljes időtartama nem haladhatja meg a 12 hónapot. A felfüggesztés bármilyen meghosszabbítását a (6) bekezdéssel összhangban közzé kell tenni.
Az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtási jogi aktust a 86. cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében kell elfogadni.
Az ESMA-nak az e cikk (7) bekezdésében említett felfüggesztési, illetve az első bekezdés első albekezdésében említett meghosszabbítási időszak lejárta előtt kellő időben véleményt kell kibocsátania a Bizottság számára arról, hogy a felfüggesztés indokai továbbra is fennállnak-e. Az ESMA-nak az e cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja alkalmazásában konzultálnia kell az ERKT-vel és a 22. cikkel összhangban kijelölt illetékes hatóságokkal. Az ESMA-nak e vélemény egy példányát el kell küldenie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E vélemény nem hozható nyilvánosságra.
Az elszámolási kötelezettség felfüggesztését meghosszabbító végrehajtási jogi aktus meghosszabbíthatja továbbá a kereskedési kötelezettségnek az (7) bekezdésben említett felfüggesztését is.
A kereskedési kötelezettség felfüggesztésének meghosszabbítása ugyanarra az időszakra érvényes, mint az elszámolási kötelezettség felfüggesztésének meghosszabbítása.
7. cikk
A központi szerződő félhez való hozzáférés
(1) Az a központi szerződő fél, amely számára engedélyezték a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek elszámolását, ezen ügyletek elszámolását megkülönböztetésmentesen és átláthatóan – ideértve a biztosítéki követelményeket és a hozzáféréssel kapcsolatos díjakat is –, a kereskedés helyszínétől függetlenül elvégzi. Ez biztosítja különösen, hogy a kereskedési helyszínnek joga van a megkülönböztetésmentes bánásmódhoz abból a szempontból, hogy az ezen a kereskedési helyszínen kereskedett szerződéseket hogyan kezelik az alábbiak tekintetében:
a) biztosítéki követelmények és a gazdasági szempontból egyenértékű szerződések nettósítása, amennyiben az ilyen szerződések valamely központi szerződő fél pozíciólezáró és egyéb nettósítási eljárásai alá történő, az alkalmazandó fizetésképtelenségi jogon alapuló bevonása nem veszélyeztetné az ilyen eljárás zavartalan és szabályos működését, érvényességét vagy végrehajthatóságát. továbbá
b) ugyanazon CCP által elszámolt összefüggő szerződések letéteinek egymással szembeni beszámítása a 41. cikknek megfelelő kockázati modell szerint.
A központi szerződő fél kikötheti, hogy a kereskedési helyszínek megfeleljenek a központi szerződő fél által előírt működési és technikai előírásoknak, ideértve a kockázatkezelési előírásokat is.
(2) A központi szerződő fél egy kereskedési helyszín által a hozzáférésre vonatkozó hivatalos kérelmet a megtételétől számított három hónapon belül elfogadhatja vagy elutasíthatja.
(3) Ha a központi szerződő fél a (2) bekezdésben említett hozzáférést elutasítja, akkor a kereskedési helyszín számára az elutasítást teljes körűen indokolnia kell.
(4) Hacsak a kereskedési helyszín és a központi szerződő fél illetékes hatóságai el nem utasítják a hozzáférést, a központi szerződő fél a második albekezdésre figyelemmel a kereskedési helyszín által az (2) bekezdéssel összhangban tett hivatalos kérelem jóváhagyására vonatkozó döntéstől számított három hónapon belül megadja a központi szerződő fél számára a hozzáférést.
A kereskedési helyszín és a központi szerződő fél illetékes hatóságai a kereskedési helyszín által tett hivatalos kérelmet követően csak akkor tagadhatják meg a központi szerződő fél általi a hozzáférést, ha az veszélyeztetné a piacok zavartalan és megfelelő működését, vagy hátrányos hatást gyakorolna a rendszerszintű kockázatra.
(5) Az illetékes hatóságok közötti nézeteltérés esetén az EÉPH az illetékes hatóságok közötti minden vitát az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke szerinti hatáskörében rendez.
(6) A 600/2014/EU rendelet ( 12 ) 35. cikke (6) bekezdésének e) pontja szerint elfogadott technikai standardoknak pontosabban meg kell határozniuk az első bekezdésben említett megkülönböztetésmentes bánásmód feltételeit arra vonatkozóan, hogy a kereskedési helyszínen kereskedett szerződéseket hogyan kezelik a biztosítéki követelmények, a gazdasági szempontból egyenértékű szerződések nettósítása, valamint az ugyanazon CCP által elszámolt összefüggő szerződések letéteinek egymással szembeni beszámítása, és a megkülönböztetésmentes elszámolási díjak tekintetében.
8. cikk
A kereskedési helyszínhez való hozzáférés
(1) A kereskedési helyszínek megkülönböztetéstől mentes és átlátható módon szolgáltatnak kereskedési adatokat minden olyan központi szerződő félnek – annak kérésére –, amely engedéllyel rendelkezik az adott kereskedési helyszínen kereskedett, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek elszámolására.
(2) Amennyiben a kereskedési helyszínhez való hozzáférésre vonatkozó kérést központi szerződő fél nyújtotta be hivatalosan a kereskedési helyszínhez, a kereskedési helyszínnek három hónapon belül válaszolnia kell a központi szerződő félnek.
(3) Amennyiben a kereskedési helyszín megtagadja a hozzáférést, erről teljes körű indokolást kell adnia, és tájékoztatnia kell a központi szerződő felet.
(4) A kereskedési helyszín és a központi szerződő fél illetékes hatóságai döntésének sérelme nélkül, a kereskedési helyszínnek a hozzáférésre irányuló kérelemre adott pozitív választ követő három hónapon belül lehetővé kell tennie a hozzáférést.
A kereskedési helyszínhez való hozzáférés csak akkor adható meg a központi szerződő félnek, ha e hozzáférés nem igényel interoperabilitást, nem veszélyezteti a piacok zavartalan és megfelelő működését nézve – különösen a likviditási források széttöredezettségének veszélye miatt –, és ha a kereskedési helyszín megfelelő mechanizmusokat hozott létre az említett széttöredezettség megelőzésére.
(5) E cikk következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az EÉPH kidolgozza a likviditási források széttöredezettségének fogalmát meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
9. cikk
Jelentéstételi kötelezettség
(1) A szerződő felek és a központi szerződő felek – az e cikk (1a)–(1f) bekezdésével összhangban – az 55. cikkel összhangban nyilvántartásba vett vagy a 77. cikkel összhangban elismert kereskedési adattárnak bejelentik az általuk megkötött minden származtatott ügyletnek, illetve az ügyletek minden módosításának és lezárásának az adatait is. Az adatokat legkésőbb az ügylet megkötését, módosítását vagy lezárását követő munkanapon be kell jelenteni.
A jelentéstételi kötelezettség azokra a származtatott ügyletekre vonatkozik, amelyek:
a) megkötésére 2014. február 12. előtt kerül sor, és amelyek az adott időpontban még nem lezártak;
b) megkötésére 2014. február 12-én vagy azt követően került sor.
A 3. cikktől eltérve, a jelentéstételi kötelezettség nem vonatkozik az ugyanazon csoporton belüli tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amennyiben legalább az egyik szerződő fél nem pénzügyi szerződő fél, vagy nem pénzügyi szerződő félnek minősülne, ha az Unióban telepedett volna le, feltéve, hogy:
a) mindkét szerződő fél teljeskörűen szerepel ugyanabban a konszolidált éves beszámolóban;
b) mindkét szerződő félre megfelelő központosított kockázatértékelési, kockázatmérési és kockázatellenőrzési eljárások vonatkoznak; és
c) az anyavállalat nem pénzügyi szerződő fél.
A szerződő felek kötelesek tájékoztatni az illetékes hatóságaikat a harmadik albekezdésben említett mentesség alkalmazására irányuló szándékukról. A mentesség akkor érvényes, ha az értesítés időpontjától számított három hónapon belül egyik értesített illetékes hatóság sem jelzi, hogy véleménye szerint nem teljesülnek a harmadik albekezdésben említett feltételek.
(1e) Az olyan szerződő feleknek és központi szerződő feleknek, amelyek kötelesek bejelenteni a származtatott ügyletek adatait, biztosítaniuk kell, hogy az ilyen adatokat helyesen és csak egyszer jelentsék be.
(1f) Az olyan szerződő felek és központi szerződő felek, amelyek az (1) bekezdésben említett jelentéstételi kötelezettség hatálya alá tartoznak, a jelentéstételi kötelezettséget átruházhatják.
(2) A szerződő felek az ügylet lezárását követően legalább öt évig megőrzik nyilvántartásukban az általuk megkötött származtatott ügyeleteket és azok módosításait.
(3) Amennyiben valamely kereskedési adattárnak nem áll módjában nyilvántartásba venni egy származtatott ügylet adatait, a szerződő feleknek és a központi szerződő feleknek gondoskodniuk kell ezen adatoknak az EÉPH számára való bejelentéséről.
Ebben az esetben az EÉPH gondoskodik arról, hogy a 81. cikk (3) bekezdésében említett valamennyi érintett szervezetnek rendelkezésére álljon a származtatott ügyletek minden olyan adata, amely feladataik és megbízásuk teljesítéséhez szükséges.
(4) Az a szerződő fél vagy központi szerződő fél, amely egy származtatott ügylet adatait jelenti egy kereskedési adattárnak vagy az EÉPH-nak, vagy a szerződő fél vagy központi szerződő fél nevében ilyen adatokat bejelentő jogalany nem sérti meg az ügylet, illetve a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések által előírt, információközlésre vonatkozó korlátozást.
A közzététel semmiféle felelősséget nem keletkeztet a jelentéstevő jogalanyra, annak igazgatóira vagy munkavállalóira nézve.
(5) E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az EÉPH kidolgozza a szabályozástechnikai standardok tervezetét az (1) és (3) bekezdésben említett jelentések részleteinek és típusának meghatározására a származtatott ügyletek különböző kategóriái esetében.
Az (1) és (3) bekezdésben említett jelentések legalább az alábbiakat tartalmazzák:
a) a származtatott ügyletben részt vevő felek, és – amennyiben ezektől eltér – az ügyletből származó jogok és kötelezettségek kedvezményezettje;
b) a származtatott ügyletek főbb jellemzői, ideértve a típust, az alaptermék lejáratig hátralevő minimális futamidejét, a nominális értéket, az árat és a kiegyenlítés időpontját.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
(6) Az (1) és a (3) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az ESMA-nak – a KBER-rel szorosan együttműködve – ki kell dolgoznia az alábbiakat meghatározó végrehajtás-technikai standardtervezeteket:
a) a bejelentendő adatokra vonatkozó adatstandardok és formátumok, amelyek legalább a következőket tartalmazzák:
i. globális jogiszemély-azonosítók (LEI-kódok);
ii. nemzetközi értékpapír-azonosító számok (ISIN-ek);
iii. egyedi ügyletazonosítók (UTI-k);
b) a jelentéstételre vonatkozó módszerek és intézkedések;
c) a jelentések gyakorisága;
d) a származtatott ügyletek bejelentésének határideje.
E végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozása során az ESMA-nak figyelembe kell vennie a nemzetközi fejleményeket és az uniós vagy globális szinten elfogadott standardokat, valamint azok összhangját az (EU) 2015/2365 rendelet ( 13 ) 4. cikkében és a 600/2014/EU rendelet 26. cikkében meghatározott adatszolgáltatási, illetve ügyjelentési kötelezettségekkel.
Az ESMA-nak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2020. június 18-ig be kell nyújtania a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására vonatkozóan.
10. cikk
Nem pénzügyi szerződő felek
(1) A tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben pozícióval rendelkező nem pénzügyi szerződő fél a (3) bekezdéssel összhangban 12 havonta kiszámíthatja aggregált hónapvégi átlagos pozícióját az elmúlt 12 hónap vonatkozásában.
Amennyiben a nem pénzügyi szerződő fél nem számítja ki pozícióit, vagy ha e számítás eredménye a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egy vagy több kategóriája tekintetében meghaladja a (4) bekezdés első albekezdésének b) pontja értelmében meghatározott elszámolási értékhatárokat, e nem pénzügyi szerződő fél:
a) haladéktalanul értesíti az ESMA-t és az érintett illetékes hatóságot erről, valamint adott esetben jelzi a kiszámításhoz igénybe vett időszakot;
b) megköti az elszámolási megállapodást az ezen bekezdés második albekezdésének a) pontjában említett értesítéstől számított négy hónapon belül;
c) a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség hatálya alá kerül minden olyan tőzsdén kívül származtatott ügylet viszonylatában, amely megkötésére vagy megújítására több mint négy hónappal az ezen bekezdés második albekezdésének a) pontjában említett értesítést követően kerül sor, és amely vagy azokhoz az eszközosztályokhoz tartozik, amelyek tekintetében a számítás eredménye meghaladja elszámolási értékhatárokat, vagy – ha a nem pénzügyi szerződő fél nem számította ki pozícióit – azon tőzsdén kívüli származtatott ügyletek bármilyen kategóriájába tartozik, amelyek elszámolási kötelezettség alá tartoznak.
(2) Annak a nem pénzügyi szerződő félnek, amely 2019. június 17-én a 4. cikkben említett elszámolási kötelezettség hatálya alá tartozik vagy az e cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban e kötelezettség hatálya alá kerül, továbbra is e kötelezettség hatálya alá kell tartoznia és mindaddig folytatnia kell az elszámolást, ameddig a nem pénzügyi szerződő fél az érintett illetékes hatóságnak nem bizonyítja, hogy aggregált hónapvégi átlagos pozíciója a megelőző 12 hónap vonatkozásában nem haladja meg az e cikk (4) bekezdése b) pontja értelmében meghatározott elszámolási értékhatárt.
A nem pénzügyi szerződő félnek képesnek kell lennie igazolni az érintett illetékes hatóság számára, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben fennálló aggregált hónapvégi átlagos pozíciójának a megelőző 12 hónap vonatkozásában történő kiszámítása nem vezet a pozíció szisztematikus alulbecsléséhez.
(2a) A pénzügyi szerződő fél érintett illetékes hatóságainak, valamint a csoporthoz tartozó más jogalanyok érintett illetékes hatóságainak együttműködési eljárásokat kell kialakítaniuk a pozíciók hatékony csoportszintű kiszámításának biztosítása érdekében.
(3) Az (1) bekezdésben említett pozíciók kiszámításakor az érintett nem pénzügyi szerződő félnek figyelembe kell vennie mindazokat a saját maga vagy a csoportjához tartozó más nem pénzügyi szerződő felek által kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket, amelyekről nem állapítható meg objektíven mérhető adatok alapján, hogy csökkentenék a nem pénzügyi szerződő fél vagy az adott csoport kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat.
(4) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH az ERKT-val és más érintett hatóságokkal folytatott konzultációt követően kidolgozza a következőket meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét:
a) kritériumok annak megállapítására, hogy mely tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről állapítható meg objektíven mérhető adatok alapján, hogy csökkentik a (3) bekezdésben említett kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat; valamint
b) a szerződő fél nettó pozícióinak és kitettségeinek tőzsdén kívüli származtatottügylet-kategóriánkénti összege rendszerszintű jelentőségének figyelembevételével meghatározott, elszámolási kötelezettségre vonatkozó értékhatárok.
Nyílt nyilvános konzultáció tartását követően az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
Az ESMA-nak az ERKT-vel és más illetékes hatóságokkal való konzultációt követően rendszeres időközönként felül kell vizsgálnia az első albekezdés b) pontjában említett elszámolási értékhatárokat, és ha szükséges – különös tekintettel a pénzügyi szerződő felek összekapcsoltságára – a szabályozástechnikai standardok módosítását kell javasolnia e bekezdéssel összhangban.
A rendszeres felülvizsgálatról az ESMA-nak jelentést kell készítenie.
(5) Minden tagállam kijelöli azt a hatóságát, amely az (1) bekezdés szerinti kötelezettség teljesítésének biztosításáért felel.
11. cikk
Kockázatcsökkentési technikák a nem központi szerződő felek bevonásával elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében
(1) Azon pénzügyi szerződő felek, valamint azon nem pénzügyi szerződő felek, amelyek központi szerződő felek bevonása nélkül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket kötnek, elvárható gondossággal biztosítják a működési partnerkockázat mérésére, ellenőrzésére és csökkentésére szolgáló megfelelő eljárások és szabályok meglétét; legalább a következőkre vonatkozóan:
a) az adott, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek feltételeinek időben történő visszaigazolása, ha rendelkezésre áll elektronikus eszközök útján;
b) megalapozott, rugalmas és auditálható formalizált eljárások a portfóliók összeegyeztetésére, a kapcsolódó kockázatok kezelésére, a felek közötti viták korai felismerésére és rendezésére, valamint a még nyitott ügyletek értékének ellenőrzésére.
(2) A pénzügyi és a 10. cikkben említett nem pénzügyi szerződő feleknek a még nyitott ügyletek értékét naponta, piaci értéken kell meghatározniuk. Amennyiben a piaci feltételek nem teszik lehetővé a piaci értéken történő meghatározást, megbízható és prudens piaci értékelési modell alapú árazást kell alkalmazniuk.
(3) A pénzügyi szerződő feleknek olyan kockázatkezelési eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek 2012. augusztus 16. vagy azt követően kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében megkövetelik a biztosítékeszközök kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjét. A 10. cikkben említett nem pénzügyi szerződő feleknek olyan kockázatkezelési eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek az elszámolási értékhatár átlépésekor vagy azt követően kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében megkövetelik a biztosítékeszközök kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjét.
(4) A pénzügyi szerződő feleknek megfelelő és arányos összegű tőkével kell rendelkezniük azon kockázatok kezelésére, amelyeket nem fedez a biztosítékeszközök megfelelő cseréje.
(5) Az e cikk (3) bekezdésében megállapított követelmény nem alkalmazandó a 3. cikkben említett csoporton belüli ügyletekre, amennyiben a szerződő felek ugyanazon tagállamban rendelkeznek székhellyel, és az adott pillanatban, illetve előreláthatólag nincsen gyakorlati vagy jogi akadálya a szerződő felek között a saját eszköz haladéktalan áthelyezésének, illetve a kötelezettségek haladéktalan visszafizetésének.
(6) A 3. cikk (2) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában említett csoporton belüli ügyletek, amelyek különböző tagállamokban székhellyel rendelkező szerződő felek között jönnek létre, mindkét érintett illetékes hatóság kedvező döntése alapján egészben vagy részben mentesülnek az e cikk (3) bekezdésében megállapított kötelezettség alól, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
a) a szerződő felek kockázatkezelési eljárásai kellően megbízhatóak, stabilak, és összhangban állnak a származtatott ügyletek összetettségének szintjével;
b) a szerződő felek között a saját eszköz haladéktalan áthelyezésének, illetve a kötelezettségek haladéktalan visszafizetésének gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen, és nem is várható.
Amennyiben az illetékes hatóságok a mentesítés iránti kérelem kézhezvételét követő 30 naptári napon belül nem tudnak kedvező döntést hozni, az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke szerinti hatáskörének megfelelően segítheti őket a megállapodásban.
(7) A 3. cikk (1) bekezdésében említett csoporton belüli ügyletek, amelyek különböző tagállamokban székhellyel rendelkező, nem pénzügyi szerződő felek között jönnek létre, mentesülnek az e cikk (3) bekezdésében megállapított kötelezettség alól, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
a) a szerződő felek kockázatkezelési eljárásai kellően megbízhatóak, stabilak, és összhangban állnak a származtatott ügyletek összetettségének szintjével;
b) a szerződő felek között a saját eszköz haladéktalan áthelyezésének, illetve a kötelezettségek haladéktalan visszafizetésének gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen, és nem várható.
A nem pénzügyi szerződő felek értesítik a 10. cikk (5) bekezdésében említett illetékes hatóságokat arról, hogy mentességet kívánnak igénybe venni. A mentesség akkor érvényes, ha az értesítés időpontjától számított három hónapon belül egyik értesített hatóság sem jelzi, hogy szerinte nem teljesülnek az első albekezdés a) vagy a b) pontjában megállapított feltételek.
(8) A 3. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában említett csoporton belüli ügyletek, amelyek egy, az Unióban székhellyel rendelkező szerződő fél és egy harmadik országbeli joghatóságban székhellyel rendelkező szerződő fél között jönnek létre, az Unióban székhellyel rendelkező szerződő fél felügyeletét ellátó érintett illetékes hatóság pozitív döntése alapján részben vagy egészben mentesülnek az e cikk (3) bekezdésében megállapított kötelezettség alól, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
a) a szerződő felek kockázatkezelési eljárásai kellően megbízhatóak, stabilak, és összhangban állnak a származtatott ügyletek összetettségének szintjével;
b) a szerződő felek között a saját eszköz haladéktalan áthelyezésének, illetve a kötelezettségek haladéktalan visszafizetésének gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen, és nem várható.
(9) A 3. cikk (1) bekezdésében említett csoporton belüli ügyletek, amelyek egy, az Unióban székhellyel rendelkező nem pénzügyi szerződő fél és egy harmadik országbeli joghatóságban székhellyel rendelkező szerződő fél között jönnek létre, mentesülnek az e cikk (3) bekezdésében megállapított kötelezettség alól, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
a) a szerződő felek kockázatkezelési eljárásai kellően megbízhatóak, stabilak, és összhangban állnak a származtatott ügyletek összetettségének szintjével;
b) a szerződő felek között a saját eszköz haladéktalan áthelyezésének, illetve a kötelezettségek haladéktalan visszafizetésének gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen, és nem várható.
A nem pénzügyi szerződő fél értesíti a 10. cikk (5) bekezdésében említett illetékes hatóságokat arról, hogy mentességet kíván igénybe venni. A mentesség akkor érvényes, ha az értesítés időpontjától számított három hónapon belül egyik értesített hatóság sem jelzi, hogy szerinte nem teljesülnek az első albekezdés a) vagy a b) pontjában megállapított feltételek.
(10) A 3. cikk (1) bekezdésében említett csoporton belüli ügyletek, amelyek egy nem pénzügyi szerződő fél és egy pénzügyi szerződő fél között jönnek létre, amelyek székhelye különböző tagállamokban van, a pénzügyi szerződő fél felügyeletét ellátó érintett illetékes hatóság kedvező döntése alapján részben vagy egészben mentesülnek az e cikk (3) bekezdésében megállapított kötelezettség alól, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
a) a szerződő felek kockázatkezelési eljárásai kellően megbízhatóak, stabilak, és összhangban állnak a származtatott ügyletek összetettségének szintjével;
b) a szerződő felek között a saját eszköz haladéktalan áthelyezésének, illetve a kötelezettségek haladéktalan visszafizetésének gyakorlati vagy jogi akadálya nincsen, és nem várható.
A pénzügyi szerződő fél felügyeletét ellátó érintett illetékes hatóság a döntésről tájékoztatja a 10. cikk (5) bekezdésében említett illetékes hatóságot. A mentesség mindaddig érvényes, ameddig az értesített hatóság nem jelzi, hogy szerinte nem teljesülnek az első albekezdés a) vagy a b) pontjában megállapított feltételek. Az illetékes hatóságok közötti nézeteltérés esetén az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke szerinti hatáskörének megfelelően segítséget nyújthat e hatóságoknak ahhoz, hogy megállapodásra jussanak.
(11) A csoporton belüli ügylet szerződő fele, amely mentesült a (3) bekezdésben megállapított kötelezettség alól, nyilvánosságra hozza a mentességre vonatkozó információt.
Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell az EÉPH-t a (6), a (8) vagy a (10) bekezdés alapján hozott döntéseikről, illetve a (7), a (9) vagy a (10) bekezdés alapján kapott értesítésekről, és részletes információt kell küldeniük az EÉPH-nak a szóban forgó csoporton belüli ügyletről.
(12) Az (1)–(11) bekezdésben megállapított kötelezettségek azon származtatott ügyletekre is vonatkoznak, amelyeket olyan harmadik országbeli szervezetek kötöttek, amelyekre alkalmazni kellene e kötelezettségeket, ha a székhelyük az Unióban lenne, amennyiben az ügyletek közvetlen, jelentős és előrelátható hatást fejtenek ki az Unióban, vagy amennyiben ez a kötelezettség szükséges vagy alkalmas az e rendeletben foglalt rendelkezések kijátszásának a megakadályozására.
(13) Az EÉPH rendszeresen figyelemmel kíséri az elszámolásra nem alkalmas származtatott ügyletek terén folyó tevékenységet annak érdekében, hogy azonosítsa a származtatott ügyletek azon kategóriáit, amelyek rendszerszintű kockázatokat keletkeztethetnek, továbbá, hogy megelőzze a szabályozói arbitrázst az elszámolt és el nem számolt származtatott ügyletek között. Az EÉPH az ERKT-vel folytatott konzultációt követően meghozza az 5. cikk (3) bekezdésének megfelelő intézkedéseket, vagy felülvizsgálja a biztosítéki követelményekre vonatkozóan az e cikk (14) bekezdésében és a 41. cikkben rögzített szabályozástechnikai standardokat.
(14) E cikk következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az EÉPH kidolgozza a következőket meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét:
a) az (1) bekezdésben említett eljárások és szabályok;
b) a piaci értéken történő meghatározást akadályozó piaci feltételek, valamint a (2) bekezdésben említett piaciértékmodell-alapú árazás használatának kritériumai;
c) a mentesített csoporton belüli ügyletekre vonatkozó azon adatok, amelyeket a (7), a (9) és a (10) bekezdésben említett értesítésnek tartalmaznia kell;
d) a mentesített csoporton belüli ügyletekre vonatkozó, a (11) bekezdésben említett tájékoztatásban feltüntetendő adatok;
e) azok az ügyletek, amelyeket úgy kell tekinteni, hogy az Unióban közvetlen, jelentős és előrelátható hatást fejtenek ki, illetve azok az esetek, amikor szükséges vagy helyénvaló az e rendeletben foglalt bármely rendelkezés megkerülésének megelőzése, amint azt a (12) bekezdés tartalmazza.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
(15) E cikk következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az európai felügyeleti hatóságoknak ki kell dolgozniuk a következőket meghatározó közös szabályozástechnikai standardok tervezetét:
a) a (3) bekezdésben említett kockázatkezelési eljárások, ideértve a biztosítékeszközre és az elkülönítésre vonatkozó megállapodások előírt szintjeit és típusát is;
aa) az említett kockázatkezelési eljárások kezdeti és folyamatos jóváhagyásának biztosítására szolgáló felügyeleti eljárások;
b) a (6)–(10) bekezdés szerinti mentesség alkalmazása során a szerződő felek és az érintett illetékes hatóságok által követendő eljárások;
c) az (5)–(10) bekezdésben említett alkalmazandó kritériumok, ideértve különösen azt, hogy mi tekinthető a saját eszközök azonnali áthelyezését vagy a kötelezettségek szerződő felek közötti visszafizetését gátló gyakorlati vagy jogi akadálynak.
A fedezettkötvény-struktúrák által egy fedezett kötvénnyel kapcsolatban vagy a különleges célú gazdasági egységek által az e rendelet értelmében vett, az e rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében megállapított feltételeket és az (EU) 2017/2402 rendelet (értékpapírosítási rendelet) 18., 19–22. vagy 23–26. cikkében megállapított követelményeket teljesítő értékpapírosítással kapcsolatban kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében előírt biztosítékok szintjét és típusát a fedezett kötvénnyel vagy az értékpapírosítással kapcsolatban fennálló biztosítéki megállapodások tekintetében az adott biztosíték cseréje kapcsán esetlegesen felmerülő akadályok figyelembevételével kell meghatározni.
Az európai felügyeleti hatóságoknak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket – az első albekezdés aa) pontjában említettek kivételével – 2018. július 18-ig kell benyújtaniuk a Bizottsághoz.
Az első albekezdés aa) pontjában említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH-nak kell benyújtania a Bizottsághoz, az ESMA-val és az EIOPA-val együttműködésben, 2020. június 18-ig.
A Bizottság felhatalmazást kap a szerződő fél jogi természetétől függően az e bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet vagy az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
12. cikk
Szankciók
(1) A tagállamok megállapítják az e címben foglalt szabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. E szankciók magukban foglalnak legalább közigazgatási bírságokat. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a pénzügyi és adott esetben a nem pénzügyi szerződő felek felügyeletéért felelős illetékes hatóságok közzétesznek minden, a 4, az 5. és a 7–11. cikk megsértéséért kiszabott szankciót, kivéve, ha a közzététel komolyan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan kárt okozna az érintett feleknek. A tagállamok rendszeres időközönként értékelő jelentéseket tesznek közzé az alkalmazott szankciós szabályok eredményességéről. E tájékoztatás és közzététel a 95/46/EK irányelv 2. cikke a) pontjának megfelelően nem tartalmazhat személyes adatokat.
A tagállamok 2013. február 17-ig tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdésben említett szabályokról. Az e szabályokat érintő minden későbbi módosításról haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
(3) E cím rendelkezéseinek megsértése nem befolyásolja a tőzsdén kívüli származtatott ügylet érvényességét, valamint a részes felek lehetőségét, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügylet szabályait érvényesítsék. E cím rendelkezéseinek megsértése nem keletkeztet kártérítésre való jogosultságot egy tőzsdén kívüli származtatott ügylet részes felétől.
13. cikk
A párhuzamos vagy egymásnak ellentmondó szabályok elkerülésére szolgáló mechanizmus
(1) Az EÉPH segítséget nyújt a Bizottságnak a 4., 9., 10. és 11. cikkben megállapított elvek nemzetközi alkalmazásának a nyomon követéséhez, továbbá az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó jelentések elkészítéséhez, amelyekben kitérnek a piaci szereplőkre vonatkozó esetleges párhuzamos vagy egymásnak ellentmondó előírások meglétére, és lehetséges intézkedéseket javasolnak.
(2) A Bizottság elfogadhat olyan végrehajtási jogi aktusokat, amelyekben megállapítja, hogy a harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere:
a) a 4., 9., 10. és 11. cikk értelmében e rendeletből eredő követelményekkel egyenértékű;
b) az e rendeletben előírtakkal egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat nyújt; valamint
c) hatékonyan, tisztességes és torzításoktól mentes módon érvényesülve biztosítja a hatékony felügyeletet és végrehajtást a harmadik országban.
E végrehajtási aktusokat a 86. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(3) A (2) bekezdésben említett, az egyenértékűségre vonatkozó végrehajtási jogi aktus azt jelenti, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó ügyletet kötő szerződő felek kizárólag abban az esetben tekinthetők úgy, hogy megfeleltek a 4., 9., 10. és 11. cikkben foglalt követelményeknek, ha legalább az egyik szerződő fél székhelye az adott harmadik országban van.
(4) A Bizottság az EÉPH-val együttműködve nyomon követi, hogy azok a harmadik országok, amelyekre vonatkozóan az egyenértékűségről szóló végrehajtási jogi aktust fogadott el, hatékonyan végrehajtják-e a 4., 9., 10. és 11. cikkben foglalt követelményekkel egyenértékű előírásokat, és erről rendszeresen, legalább évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Amennyiben a jelentés azt állapítja meg, hogy a harmadik ország hatóságai elégtelenül és nem következetesen alkalmazzák az egyenértékű követelményeket, a Bizottság a jelentés benyújtását követő 30 naptári napon belül visszavonja a szóban forgó harmadik ország jogi keretének egyenértékűségére vonatkozó elismerést. Az egyenértékűségre vonatkozó végrehajtási jogi aktus visszavonása esetén az e rendeletben megállapított összes követelmény automatikusan ismételten vonatkozik a szerződő felekre.
III.
CÍM
A KÖZPONTI SZERZŐDŐ FELEK ENGEDÉLYEZÉSE ÉS FELÜGYELETE
1.
FEJEZET
A központi szerződő felek engedélyezésének feltételei és eljárásai
14. cikk
A központi szerződő felek engedélyezése
(1) Az Unióban székhellyel rendelkező azon jogi személynek, amely központi szerződő félként elszámolási szolgáltatásokat kíván nyújtani, a 17. cikkben ismertetett eljárással összhangban engedélyeztetnie kell ezt a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságával (a központi szerződő fél illetékes hatóságával).
(2) A 17. cikkel összhangban megadott engedély az Unió egész területére érvényes.
(3) Az (1) bekezdésben említett engedély csak az elszámoláshoz kapcsolódó tevékenységekre adható, és meghatározza azon szolgáltatásokat és tevékenységeket, amelyek nyújtására, illetve végzésére a központi szerződő fél jogosult, valamint felsorolja az engedély érvényességi körébe tartozó pénzügyieszköz-kategóriákat.
(4) A központi szerződő félnek mindenkor meg kell felelnie az engedélyezéshez szükséges feltételeknek.
A központi szerződő fél az engedélyezés feltételeit érintő minden lényegi változásról indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az illetékes hatóságot.
(5) Az (1) bekezdésben említett engedély nem akadályozza meg, hogy a tagállamok a területükön székhellyel rendelkező központi szerződő felekre vonatkozóan kiegészítő előírásokat fogadjanak el vagy ilyeneket továbbra is alkalmazzanak, beleértve a 2006/48/EK irányelv szerinti bizonyos engedélyezési előírásokat is.
15. cikk
A tevékenységek és szolgáltatások körének kiterjesztése
(1) A működését az alapengedély által le nem fedett, további szolgáltatásokkal vagy tevékenységekkel kiterjeszteni kívánó központi szerződő fél kiterjesztés iránti kérelmet nyújt be illetékes hatóságához. A központi szerződő fél részére már engedélyezettől eltérő elszámolási szolgáltatások nyújtása a meglévő engedély kiterjesztésének tekintendő.
Az engedély kiterjesztése a 17. cikkben rögzített eljárással összhangban történik.
(2) Amennyiben a központi szerződő fél a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamra kívánja kiterjeszteni működését, a központi szerződő fél illetékes hatósága haladéktalanul értesíti e másik tagállam illetékes hatóságát.
16. cikk
Tőkekövetelmények
(1) A központi szerződő félnek a 14. cikk szerinti engedélyezéshez legalább 7,5 millió EUR összegű állandó és rendelkezésre álló indulótőkével kell rendelkeznie.
(2) A központi szerződő fél tőkéjének – beleértve az eredménytartalékot és a tartalékokat is – arányban kell állnia a központi szerződő fél tevékenységeiből eredő kockázattal. E tőkének mindenkor elegendőnek kell lennie annak biztosítására, hogy a tevékenységek felszámolása vagy átstrukturálása megfelelő időn belül, rendezett módon megvalósulhasson, valamint hogy a központi szerződő fél kellően feltőkésített legyen mindazon hitel-, partner-, piaci, működési, jogi és üzleti kockázatokkal szemben, amelyeket nem fedeznek a 41–44. cikkben említett célirányos pénzügyi források.
(3) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EBH a KBER-rel szoros együttműködésben, illetve az EÉPH-val folytatott konzultációt követően kidolgozza a központi szerződő fél tőkéjére, eredménytartalékra és tartalékaira vonatkozó, a (2) bekezdésben említett követelményeket meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét.
Az EBH 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
17. cikk
Engedélynyújtási és -elutasítási eljárás
(1) A kérelmező központi szerződő fél benyújtja engedély iránti kérelmét a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságához.
(2) A kérelmező központi szerződő fél minden olyan információt az illetékes hatóság rendelkezésére bocsát, amely ahhoz szükséges, hogy utóbbi meggyőződjön róla, hogy minden, az e rendeletben rögzített követelménynek megfelel. Az illetékes hatóság haladéktalanul továbbítja a kérelmező központi szerződő féltől kapott összes információt az EÉPH-nak és a 18. cikk (1) bekezdésében említett kollégiumnak.
(3) Az illetékes hatóság a kérelem kézhezvételét követő 30 munkanapon belül megvizsgálja, hogy a kérelmet hiánytalanul nyújtották-e be. Ha a kérelem hiányos, az illetékes hatóság határidőt tűz ki, amelynek leteltéig a kérelmező központi szerződő félnek be kell nyújtania a hiányzó információkat. Miután megállapította a kérelem hiánytalanságát, az illetékes hatóság értesíti erről a kérelmező központi szerződő felet, a 18. cikk (1) bekezdésével összhangban felállított kollégium tagjait és az EÉPH-t.
(4) Az illetékes hatóság csak abban az esetben adja meg az engedélyt, ha teljes mértékben meggyőződött arról, hogy a kérelmező központi szerződő fél megfelel az e rendeletben rögzített valamennyi követelménynek, és arról, hogy értesítés történt a központi szerződő félnek a 98/26/EK irányelv szerinti rendszerré minősítéséről.
Az illetékes hatóság megfelelően figyelembe veszi a kollégium által a 19. cikkel összhangban kialakított véleményt. Amennyiben a központi szerződő fél illetékes hatósága nem ért egyet a kollégium pozitív véleményével, határozatában erről teljes körű indokolást kell adnia, és magyarázattal kell szolgálnia a pozitív véleménytől való minden jelentős eltéréssel kapcsolatban.
Az engedélyt megtagadják, ha a kollégium valamennyi tagja – a központi szerződő fél székhelye szerinti tagállam hatóságainak kivételével – a 19. cikk (1) bekezdésével összhangban, kölcsönös egyetértéssel olyan közös véleményt alakít ki, miszerint a központi szerződő fél nem kaphatja meg az engedélyt. A véleményben írásban, teljes körűen és részletesen indokolni kell, hogy a kollégium miért ítéli meg úgy, hogy az e rendeletben vagy egyéb uniós jogszabályokban foglalt rendelkezések nem teljesülnek.
Amennyiben a kollégium nem tud a harmadik albekezdés szerinti, kölcsönös egyetértéssel történő közös véleményt kialakítani, illetve amennyiben a kollégium kétharmados többséggel negatív véleményt fogalmazott meg, bármelyik illetékes hatóság a kollégium kétharmados többségének támogatásával, a negatív vélemény elfogadásától számított 30 naptári napon belül, az 1095/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EÉPH elé utalhatja az ügyet.
A negyedik albekezdésben említett negatív határozatban írásban, teljes körűen és részletesen indokolni kell, hogy a kollégium érintett tagjai miért ítélik meg úgy, hogy az e rendeletben vagy egyéb uniós jogszabályokban foglalt rendelkezések nem teljesülnek. Ebben az esetben a központi szerződő fél illetékes hatósága elhalasztja az engedélyre vonatkozó határozat meghozatalát, és megvárja, hogy az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban döntést hozzon az engedélyezésről. Az illetékes hatóság határozatát az EÉPH döntésének megfelelően hozza meg. A negyedik albekezdésben említett 30 naptári napos határidő letelte után az ügy már nem utalható az EÉPH elé.
Amennyiben a kollégium valamennyi tagja – a központi szerződő fél székhelye szerinti tagállam hatóságainak kivételével – a 19. cikk (1) bekezdésével összhangban, kölcsönös egyetértéssel olyan közös véleményt alakít ki, amely szerint a központi szerződő fél nem kaphatja meg az engedélyt, a központi szerződő fél illetékes hatósága az 1095/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EÉPH elé utalhatja az ügyet.
A központi szerződő fél székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága továbbítja a határozatot a többi érintett illetékes hatóságnak is.
(5) Abban az esetben, ha a központi szerződő fél illetékes hatósága nem alkalmazta e rendelet előírásait vagy olyan módon alkalmazta azokat, ami vélhetően sérti az uniós jog rendelkezéseit, az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 17. cikkével összhangban jár el.
Az EÉPH a kollégium bármely tagjának kérésére vagy saját kezdeményezés alapján, az illetékes hatóság tájékoztatását követően kivizsgálhatja az uniós jog állítólagos megsértésével vagy nem alkalmazásával kapcsolatos eseteket.
(6) A kollégium tagjai a tevékenységük ellátása során sem közvetlenül, sem közvetve nem alkalmazhatnak megkülönböztetést valamely tagállammal vagy tagállamok csoportjával – mint bármilyen pénznemben elszámolási szolgáltatásokat végző helyszínnel – szemben.
(7) Az illetékes hatóság a hiánytalan kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül írásban, teljes körű indokolást adva tájékoztatja a kérelmező központi szerződő felet az engedély megadásáról vagy annak elutasításáról.
18. cikk
Kollégium
(1) A központi szerződő fél illetékes hatósága a 17. cikkben említett hiánytalan kérelem benyújtásától számított 30 naptári napon belül létrehoz egy kollégiumot a 15., 17., 49., 51. és 54. cikkben említett feladatok ellátásának megkönnyítésére, továbbá ellátja annak igazgatását és elnökletét.
(2) A kollégium a következő tagokból áll:
a) az EÉPH;
b) a központi szerződő fél illetékes hatósága;
c) a központi szerződő fél azon klíringtagjainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságok, amelyek székhelye a központi szerződő félnek a 42. cikkben említett garanciaalapjához összesített alapon egy egyéves időtartamra számított legnagyobb mértékben hozzájáruló három tagállamban található;
d) a központi szerződő felek által kiszolgált kereskedési helyszínek felügyeletéért felelős illetékes hatóságok;
e) az azon központi szerződő feleket felügyelő illetékes hatóságok, amelyek interoperabilitási megállapodást kötöttek;
f) az azon központi értéktárakat felügyelő illetékes hatóságok, amelyekkel a központi szerződő fél kapcsolatban áll;
g) a KBER-nek a központi szerződő fél felügyeletéért felelős érintett tagjai, valamint a KBER-nek az azon központi szerződő felek felügyeletéért felelős érintett tagjai, amelyek interoperabilitási megállapodást kötöttek;
h) az elszámolt pénzügyi eszközök legfontosabb uniós pénznemeit kibocsátó központi bankok.
(3) Valamely tagállam olyan illetékes hatósága, amely nem tagja a kollégiumnak, kikérheti a felügyeleti feladatai ellátása szempontjából releváns információt a kollégiumtól.
(4) A kollégium az illetékes hatóságok e rendeletben meghatározott jogkörének sérelme nélkül biztosítja az alábbiakat:
a) a 19. cikkben említett vélemény elkészítése;
b) a 84. cikk szerinti információcsere, ideértve az információkérést is;
c) megállapodás a kollégium tagjai közötti önkéntes feladatmegosztásról;
d) a központi szerződő fél kockázatelemzésén alapuló felügyeleti vizsgálati programok koordinálása; és
e) készenléti tervek és eljárások meghatározása a 24. cikkben említett vészhelyzetek esetére.
(5) A kollégium létrehozásának és működésének az annak valamennyi tagja között létrejött írásos megállapodáson kell alapulnia.
E megállapodás meghatározza a kollégium működésének gyakorlati kereteit, beleértve a 19. cikk (3) bekezdésében említett, a szavazási eljárásra vonatkozó részletes szabályokat, és meghatározhatja a központi szerződő fél illetékes hatóságára, vagy a kollégium egy másik tagjára ruházandó feladatokat.
(6) Annak biztosítása érdekében, hogy a kollégiumok egységes és következetes módon működjenek szerte az Unióban, az EÉPH kidolgozza olyan szabályozástechnikai standardok tervezetét, amelyek meghatározzák, hogy a (2) bekezdés h) pontjában említett uniós pénznemek milyen feltételek mellett tekinthetők legfontosabb pénznemnek, illetve rögzítik az (5) bekezdésben említett gyakorlati szabályok részleteit.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
19. cikk
A kollégium véleménye
(1) A központi szerződő fél illetékes hatósága a 17. cikknek megfelelően elvégzi a központi szerződő fél kockázatelemzését, és a hiánytalan kérelem központi szerződő fél általi benyújtásától számított négy hónapon belül a kollégium elé terjeszti jelentését.
A kollégium a jelentés kézhezvételétől számított 30 naptári napon belül, a jelentésben szereplő megállapítások alapján közös véleményt fogad el, amelyben megállapítja, hogy a kérelmező központi szerződő fél teljesíti-e az e rendeletben foglalt valamennyi követelményt.
A 17. cikk (4) bekezdése negyedik albekezdésének sérelme nélkül, és amennyiben a második albekezdéssel összhangban nem kerül sor közös vélemény elfogadására, a kollégium ugyanezen határidőn belül többségi véleményt fogad el.
(2) Az EÉPH – az 1095/2010/EU rendelet 31. cikke szerinti általános koordinációs feladatkörével összhangban – elősegíti a közös vélemény elfogadását.
(3) A kollégium a tagok egyszerű többségével fogadja el a többségi véleményét. A 12 vagy annál kevesebb tagot számláló kollégiumok esetében ugyanazon tagállamból legfeljebb két kollégiumi tag rendelkezhet szavazati joggal, és minden szavazó tagnak egy szavazata van. A 12 tagnál több tagot számláló kollégiumok esetében ugyanazon tagállamból legfeljebb három tag rendelkezhet szavazati joggal, és minden szavazó tagnak egy szavazata van. Az EÉPH nem rendelkezik szavazati joggal a kollégium közös véleményeinek elfogadásakor.
20. cikk
Az engedély visszavonása
(1) A 22. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a központi szerződő fél illetékes hatósága visszavonja az engedélyt, amennyiben a központi szerződő fél:
a) tizenkét hónapon át nem élt az engedéllyel, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy az előző hat hónapban nem nyújtott semmilyen szolgáltatást vagy nem gyakorolta tevékenységét;
b) hamis nyilatkozattal vagy más szabálytalan módon szerezte meg az engedélyt;
c) már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján az engedélyt megadták, és az előírt határidőn belül nem tette meg az illetékes hatóság által kért korrekciós intézkedéseket;
d) súlyosan és rendszeresen megszegte az e rendeletben foglalt követelményeket.
(2) Amennyiben a központi szerződő fél illetékes hatósága megállapítja az (1) bekezdésben említett körülmények valamelyikének fennállását, erről öt munkanapon belül értesíti az EÉPH-t és a kollégium tagjait.
(3) A központi szerződő fél engedélye visszavonásának szükségességéről a központi szerződő fél illetékes hatósága konzultál a kollégium tagjaival, kivéve, ha a határozatot sürgősséggel kell meghozni.
(4) A kollégium bármely tagja bármikor felkérheti a központi szerződő fél illetékes hatóságát, hogy vizsgálja meg, a központi szerződő fél továbbra is megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyek mellett az engedélyt megadták.
(5) Az engedély visszavonását a központi szerződő fél illetékes hatósága korlátozhatja egy adott szolgáltatásra, tevékenységre vagy pénzügyi eszközre.
(6) A központi szerződő fél illetékes hatósága határozatáról teljes körű indokolással ellátott értesítést küld az EÉPH és a kollégium tagjai számára, és figyelembe veszi a kollégium tagjainak esetleges fenntartásait.
(7) Az engedély visszavonásáról született határozat az Unió egész területére hatályos.
21. cikk
Felülvizsgálat és értékelés
(1) A 22. cikkben említett illetékes hatóságok a kollégium szerepének sérelme nélkül felülvizsgálják mindazokat az intézkedéseket, stratégiákat, folyamatokat és mechanizmusokat, amelyeket a központi szerződő fél az e rendelet rendelkezéseinek való megfelelés érdekében vezetett be, és értékeli a központi szerződő felet érintő vagy potenciálisan érintő kockázatokat.
(2) Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés alkalmazási köre megegyezik e rendelet követelményeinek alkalmazási körével.
(3) Az illetékes hatóságok az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés gyakoriságát és részletességét az érintett központi szerződő fél tevékenységeinek méretét, rendszerszintű jelentőségét, jellegét, hatókörét és összetettségét figyelembe véve állapítják meg. A felülvizsgálatot és az értékelést legalább éves gyakorisággal frissíteni kell.
A központi szerződő félnél helyszíni ellenőrzés végezhető.
(4) Az illetékes hatóságok rendszeresen, legalább évente tájékoztatják a kollégiumot az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés eredményeiről, így az esetleges korrekciós intézkedések előírásáról vagy szankciók kiszabásáról is.
(5) Az illetékes hatóságok az e rendelet követelményeit nem teljesítő bármely központi szerződő félnek előírhatják a helyzet kezeléséhez szükséges intézkedések és lépések korai szakaszban való megtételét.
(6) Az EÉPH koordinációs szerepet tölt be az illetékes hatóságok és a kollégiumok között annak érdekében, hogy közös felügyeleti kultúrát, továbbá egységes felügyeleti gyakorlatokat, eljárásokat és megközelítéseket lehessen kialakítani, valamint fokozni lehessen a felügyeleti eredmények következetességét.
Az első albekezdés céljaira az EÉPH legalább évente:
a) az 1095/2010/EU rendelet 30. cikkével összhangban elvégzi az összes illetékes hatóság felügyeleti tevékenységének szakértői felülvizsgálatát a központi szerződő felek engedélyezését és felügyeletét illetően; valamint
b) az 1095/2010/EU rendelet 32. cikke (2) bekezdésével összhangban kezdeményezi és koordinálja a központi szerződő felek kedvezőtlen piaci fejleményekhez való alkalmazkodóképességének egész Unióra kiterjedő értékelését.
Amennyiben a második albekezdés b) pontjában említett értékelés hiányosságokat állapít meg egy vagy több központi szerződő fél alkalmazkodóképességét illetően, az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban kiadja a szükséges ajánlásokat.
2.
FEJEZET
A központi szerződő felek felügyelete és ellenőrzése
22. cikk
Illetékes hatóságok
(1) Minden tagállam kijelöli az e rendeletből eredő, a területén székhellyel rendelkező központi szerződő felek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó feladatok végrehajtásáért felelős illetékes hatóságot, és erről tájékoztatja a Bizottságot és az EÉPH-t.
Amennyiben a tagállam egynél több illetékes hatóságot jelöl ki, egyértelműen meg kell határoznia az egyes hatóságok feladatkörét, és ki kell jelölnie egy hatóságot, amely a Bizottsággal, az EÉPH-val, más tagállamok illetékes hatóságaival, valamint az EBH-val és a KBER érintett tagjaival a 23., 24., 83. és 84. cikkel összhangban folytatott együttműködés és információcsere koordinálásáért felelős.
(2) Minden tagállam biztosítja az illetékes hatóság számára a feladatai gyakorlásához szükséges felügyeleti és vizsgálati hatáskört.
(3) Minden tagállam biztosítja, hogy amennyiben az e rendeletben foglaltak nem teljesülnek, a felelős természetes vagy jogi személyekkel szemben a nemzeti joggal összhangban meghozhatók vagy rájuk kiróhatók legyenek a megfelelő adminisztratív intézkedések.
Ezen intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és magukban foglalhatják bizonyos korrekciós intézkedések adott határidőn belüli meghozatalának az előírását is.
(4) Az EÉPH saját honlapján közzéteszi az (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt illetékes hatóságok jegyzékét.
3.
FEJEZET
Együttműködés
23. cikk
A hatóságok együttműködése
(1) Az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek egymással és az EÉPH-val, és szükség esetén a KBER-rel.
(2) Az illetékes hatóságok általános feladataik gyakorlása során az adott időpontban rendelkezésre álló információk alapján kellően mérlegelik döntéseiknek az összes többi érintett tagállam pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt hatását, és különösen a 24. cikkben említett vészhelyzetek kialakulásának lehetőségét.
24. cikk
Vészhelyzet
A központi szerződő fél illetékes hatósága vagy bármely más hatóság indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az EÉPH-t, a kollégiumot, a KBER érintett tagjait és más érintett hatóságokat minden olyan, valamely központi szerződő félhez kapcsolódó vészhelyzetről, ideértve a pénzügyi piacok fejleményeit is, amely káros hatással lehet a piaci likviditásra vagy a pénzügyi rendszer stabilitására bármely olyan tagállamban, ahol az adott központi szerződő fél vagy annak valamely klíringtagja székhellyel rendelkezik.
4.
FEJEZET
Kapcsolatok harmadik országokkal
25. cikk
Harmadik országokbeli központi szerződő felek elismerése
(1) Harmadik országban székhellyel rendelkező központi szerződő fél az Unióban székhellyel rendelkező klíringtagok vagy kereskedési helyszínek számára csak akkor nyújthat elszámolási szolgáltatásokat, ha az adott központi szerződő felet az EÉPH elismerte.
(2) Az EÉPH elismerheti – a (3) bekezdésben említett hatóságokkal folytatott konzultációt követően – a bizonyos elszámolási szolgáltatások nyújtása vagy elszámolási tevékenység végzése céljából elismerés iránti kérelmet benyújtott, harmadik országbeli székhellyel rendelkező központi szerződő felet, ha:
a) a Bizottság a (6) bekezdéssel összhangban végrehajtási jogi aktust fogadott el;
b) az adott központi szerződő fél engedéllyel rendelkezik az adott harmadik országban, és az ott alkalmazandó prudenciális követelményeknek való teljes körű megfelelést biztosító, hatékony felügyelet és végrehajtás alá tartozik;
c) létrejöttek a (7) bekezdés szerinti együttműködési megállapodások;
d) a központi szerződő fél olyan harmadik országban telepedett le vagy rendelkezik engedéllyel, melynek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszerét a Bizottság szerint az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ( 14 ) megfelelően nem jellemzik olyan stratégiai hiányosságok, amelyek jelentős veszélyt jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére nézve.
(3) Annak megállapítása során, hogy a (2) bekezdésben említett feltételek teljesülnek-e, az EÉPH a következőkkel konzultál:
a) a központi szerződő fél választása szerinti azon tagállam illetékes hatósága, amelyben a központi szerződő fél elszámolási szolgáltatást nyújt vagy szándékozik nyújtani;
b) a központi szerződő fél azon klíringtagjainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságok, amelyek székhelye a központi szerződő félnek a 42. cikkben említett garanciaalapjához éves szinten összesített alapon ténylegesen vagy a központi szerződő fél előrejelzése szerint a legnagyobb mértékben hozzájáruló három tagállamban található;
c) a központi szerződő felek által kiszolgált vagy kiszolgálandó, az Unióban található kereskedési helyszínek felügyeletéért felelős illetékes hatóságok;
d) az azon unióbeli székhellyel rendelkező központi szerződő feleket felügyelő illetékes hatóságok, amelyek interoperabilitási megállapodást kötöttek;
e) a KBER azon érintett tagjai, amelyek tagállamában a központi szerződő fél elszámolási szolgáltatást nyújt vagy szándékozik nyújtani, valamint a KBER azon érintett tagjai, amelyek az interoperabilitási megállapodást kötött központi szerződő felek felügyeletéért felelnek;
f) az elszámolt vagy elszámolandó pénzügyi eszközök legfontosabb uniós pénznemeit kibocsátó központi bankok.
(4) Az (1) bekezdésben említett központi szerződő félnek kérelmet kell benyújtania az EÉPH-hoz.
A kérelmező központi szerződő fél minden, az elismeréshez szükséges információt közöl az EÉPH-val. A kézhezvételt követő 30 munkanapon belül az EÉPH értékeli, hogy a kérelmet hiánytalanul nyújtották-e be. Ha a kérelem hiányos, az EÉPH határidőt tűz ki, amelynek leteltéig a kérelmező központi szerződő félnek be kell nyújtania a hiányzó információkat.
Az elismeréssel kapcsolatos határozatnak a (2) bekezdésben szereplő feltételeken kell alapulnia, és függetlennek kell lennie minden, a 13. cikk (3) bekezdésében említett egyenértékűségi határozat alapját képező értékeléstől.
E határozat meghozatala előtt az EÉPH konzultál a (3) bekezdésben említett hatóságokkal és intézményekkel.
Az EÉPH a hiánytalan kérelem benyújtásától számított 180 munkanapon belül írásban értesíti a kérelmező központi szerződő felet arról, hogy megadta-e az elismerést, csatolva határozatának megalapozott indokolással ellátott magyarázatát.
Az EÉPH a honlapján közzéteszi az e rendelettel összhangban nyilvántartásba vett központi szerződő felek listáját.
(5) Az EÉPH a harmadik országbeli székhellyel rendelkező központi szerződő fél tevékenységi körének és szolgáltatásainak kibővülése esetén a (3) bekezdésben említett hatóságokkal és intézményekkel is konzultálva felülvizsgálja az adott központi szerződő fél elismerését. A felülvizsgálatra a (2), (3) és (4) bekezdéseknek megfelelően kerül sor. Amennyiben már nem teljesülnek a (2) bekezdés szerinti feltételek, továbbá a 20. cikkben leírtakkal azonos körülmények fennállása esetén az EÉPH visszavonhatja az említett központi szerződő fél elismerését.
(6) A Bizottság a 182/2011/EU rendelet 5. cikke értelmében végrehajtási jogi aktust fogadhat el, amelyben megállapítja, hogy a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező központi szerződő felek olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendelet IV. címében megállapított követelményekkel, hogy e központi szerződő felek az adott harmadik országban folyamatos és hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek, valamint, hogy az adott harmadik ország jogi keretrendszere ténylegesen egyenértékű rendszert biztosít a harmadik ország jogi szabályozása alapján engedélyezett központi szerződő felek elismerése tekintetében.
(7) Az EÉPH együttműködési megállapodásokat köt azon harmadik országok megfelelő illetékes hatóságaival, amelyeknek jogi és felügyeleti keretrendszerét a (6) bekezdés értelmében e rendelettel egyenértékűnek ismerték el. Ezek a megállapodások meghatározzák legalább a következőket:
a) az EÉPH és az érintett harmadik ország illetékes hatóságai közötti információcsere mechanizmusát, a harmadik országokban engedélyezett központi szerződő felekre vonatkozóan az EÉPH által kikért valamennyi információhoz való hozzáférést is beleértve;
b) az EÉPH azonnali értesítésére vonatkozó mechanizmust arra az esetre, ha egy harmadik országbeli illetékes hatóság úgy véli, hogy egy általa felügyelt központi szerződő fél megszegte engedélyében vagy valamely egyéb, rá nézve kötelező jogszabályban foglalt feltételeket;
c) az EÉPH harmadik országbeli illetékes hatóság általi azonnali értesítésére vonatkozó mechanizmust arra az esetre, ha egy általa felügyelt központi szerződő fél engedélyt kapott az Unióban székhellyel rendelkező klíringtagok vagy ügyfelek számára való elszámolásiszolgáltatás-nyújtásra;
d) a felügyeleti tevékenységek – ideértve szükséges esetben a helyszíni szemléket is – összehangolásával kapcsolatos eljárásokat.
(8) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyben pontosan meghatározza, hogy a kérelmező központi szerződő fél által az EÉPH-hoz benyújtott elismerés iránti kérelemnek mely információkat kell tartalmaznia.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
IV.
CÍM
A KÖZPONTI SZERZŐDŐ FELEKKEL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEK
1.
FEJEZET
Szervezeti követelmények
26. cikk
Általános rendelkezések
(1) A központi szerződő felek megbízható vállalatirányítási rendszerrel rendelkeznek, amely magában foglalja a következőket: egymástól jól elhatárolt, átlátható és következetes felelősségi köröket előíró áttekinthető szervezeti felépítés, hatékony eljárások azoknak a kockázatoknak azonosítására, kezelésére, felügyeletére és jelentésére, amelyeknek a központi szerződő felek ki vannak vagy ki lehetnek téve, valamint megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat is tartalmazó megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusok.
(2) A központi szerződő fél kellően hatékony szabályzatokat és eljárásokat fogad el az e rendeletnek való megfelelés biztosítására, ideértve vezetői és alkalmazottai megfelelését e rendelet valamennyi rendelkezésének.
(3) A központi szerződő félnek olyan szervezeti struktúrát kell fenntartania és üzemeltetnie, amely biztosítja a szolgáltatásnyújtás és a tevékenységvégzés folyamatosságát és rendes működését. A kereskedési adattár megfelelő és arányos rendszereket, erőforrásokat és eljárásokat alkalmaz.
(4) A központi szerződő fél világosan elválasztja egymástól a kockázatkezelési beszámolási láncot és a működésének más területei tekintetében érvényes beszámolási láncot.
(5) A központi szerződő fél olyan javadalmazási politikát fogad el, hajt végre és tart fenn, amely elősegíti a hatékony és eredményes kockázatkezelést, és nem hoz létre a kockázati standardok enyhítése irányába ható ösztönzőket.
(6) A központi szerződő fél az általa nyújtott szolgáltatások és végzett tevékenységek komplexitásának, változatosságának és jellegének kezelésére alkalmas információtechnológiai rendszereket tart fenn a szigorú biztonsági standardok, valamint a kezelt információk integritásának és bizalmas jellegének biztosítása érdekében.
(7) A központi szerződő fél nyilvánosan és ingyenesen hozzáférhetővé teszi az irányítási rendszerét, a rá irányadó szabályokat és a klíringtagság felvételi kritériumait.
(8) A központi szerződő fél gyakori független audit tárgyát képezi. Ezen auditok eredményét továbbítják az igazgatóságnak, és hozzáférhetővé teszik az illetékes hatóság számára.
(9) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH a KBER tagjaival folytatott konzultációt követően kidolgozza az (1)–(8) bekezdésben említett szabályok és irányítási rendszer minimális tartalmát meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
27. cikk
Felsővezetés és igazgatóság
(1) A központi szerződő fél stabil és prudens irányításának biztosítása érdekében a központi szerződő fél felső vezetésének kellően jó hírnévvel és elegendő tapasztalattal kell rendelkeznie.
(2) A központi szerződő fél igazgatósága tagjainak legalább egyharmada, de minimum két fő független tag. A klíringtagok ügyfeleinek képviselőit meg kell hívni a 38. és 39. cikk hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos igazgatósági ülésekre. Az igazgatóság független és más, nem ügyvezető funkciót betöltő tagjainak díjazása nem köthető a központi szerződő fél üzleti teljesítményéhez.
A központi szerződő fél igazgatóságának tagjai, beleértve a független igazgatósági tagokat is, kellően jó hírnévvel és megfelelő tapasztalattal rendelkeznek a pénzügyi szolgáltatások, a kockázatkezelés és az elszámolási szolgáltatások terén.
(3) A központi szerződő fél világosan meghatározza az igazgatóság feladatait és felelősségi körét, és az illetékes hatóság és az ellenőrök rendelkezésére bocsátja az igazgatósági ülések jegyzőkönyveit.
28. cikk
Kockázatkezelési bizottság
(1) A központi szerződő fél klíringtagokból, független igazgatósági tagokból és ügyfeleinek képviselőiből álló kockázatkezelési bizottságot hoz létre. A kockázatkezelési bizottság szavazati jog biztosítása nélkül meghívhatja üléseire a központi szerződő fél alkalmazottait és független külső szakértőket. Az illetékes hatóságok szavazati jog nélkül részt vehetnek a kockázatkezelési bizottság ülésein, és tájékoztatást kapnak a kockázatkezelési bizottság tevékenységeiről és határozatairól. A kockázatkezelési bizottság által adott tanácsnak teljesen függetlennek kell lennie a központi szerződő fél vezetésének közvetlen befolyásától. A kockázatkezelési bizottságban egyik képviselői csoport sem rendelkezik többséggel.
(2) A központi szerződő fél világosan meghatározza a kockázatkezelési bizottság megbízatását, a függetlenségét biztosító irányítási intézkedéseket, az operatív eljárásokat, a felvételi kritériumokat, valamint a tagok megválasztásának mechanizmusát. Az irányítási intézkedések nyilvánosan hozzáférhetők, és meghatározzák legalább a következőket: a kockázatkezelési bizottság elnökletét egy független igazgatósági tag látja el, a bizottság közvetlenül az igazgatóságnak tartozik beszámolni, és rendszeresen ülésezik.
(3) A kockázatkezelési bizottság bármely olyan esemény intézkedés kapcsán tanáccsal látja el az igazgatóságot, amely hatással lehet a központi szerződő fél kockázatkezelésére; ilyen esemény intézkedés például a kockázati modell, a nemteljesítési eljárások, vagy a klíringtagok felvételére vonatkozó kritériumok számottevő változása, vagy a klíringtagok felvételére, az új eszközkategóriák elszámolásaira vagy a feladatok kiszervezésére vonatkozó kritériumok számottevő változása. A központi szerződő fél napi működéséhez nincs szükség a kockázatkezelési bizottsággal való konzultációra. Vészhelyzetben elvárható erőfeszítéseket kell tenni a kockázatkezelési bizottsággal való konzultációra a központi szerződő fél kockázatkezelésére hatást gyakorló fejleményekről.
(4) A kockázatkezelési bizottság tagjait – az illetékes hatóság megfelelő tájékoztatáshoz való jogának sérelme nélkül – titoktartási kötelezettség terheli. Amennyiben a kockázatkezelési bizottság elnöke megállapítja valamely tag adott üggyel kapcsolatban fennálló tényleges vagy potenciális összeférhetetlenségét, az a tag nem szavazhat az adott ügyben.
(5) A központi szerződő fél haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságot minden olyan döntésről, amelyben az igazgatóság nem követi a kockázatkezelési bizottság tanácsát.
29. cikk
Nyilvántartás
(1) A központi szerződő fél legalább tíz éven keresztül megőrzi a nyújtott szolgáltatásokról és végzett tevékenységekről készült adatokat, hogy lehetővé tegye az illetékes hatóság számára annak ellenőrzését, hogy a központi szerződő fél megfelel-e e rendeletnek.
(2) A központi szerződő fél valamely ügylet lezárását követően legalább tíz évig megőriz minden, az általa feldolgozott ügyletre vonatkozó információt. Ez az információ lehetővé teszi legalább a tranzakciók eredeti, a központi szerződő fél általi elszámolást megelőző feltételeinek azonosítását.
(3) A központi szerződő fél az illetékes hatóság, az EÉPH és a KBER érintett tagjainak kérésére utóbbiak rendelkezésére bocsátja az (1) és (2) bekezdésben említett feljegyzéseket és információkat, továbbá – a tranzakció végrehajtásának helyszínétől függetlenül – az elszámolt ügyletek pozíciójára vonatkozó minden információt.
(4) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH kidolgozza az (1)–(3) bekezdésben említett megőrzendő feljegyzésekben és információkban foglalt adattartalmat meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
(5) Az (1) és (2) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH kidolgozza a megőrzendő feljegyzések és információk formátumának meghatározására irányuló végrehajtás-technikai standardok tervezetét.
Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezetet 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelő elfogadására.
30. cikk
Minősített részesedéssel rendelkező részvényesek és tagok
(1) Az illetékes hatóságok mindaddig nem adnak ki engedélyt a központi szerződő felek számára, amíg nem kapnak tájékoztatást a minősített részesedéssel rendelkező közvetlen vagy közvetett részvényesek vagy tagok kilétéről, legyenek akár természetes vagy jogi személyek, és arról, hogy milyen mértékű tulajdonrésszel rendelkeznek.
(2) Az illetékes hatóság elutasítja a központi szerződő fél engedélyének kiadását, amennyiben úgy véli, hogy a központi szerződő félben minősített részesedéssel rendelkező részvényesek és tagok nem alkalmasak a központi szerződő fél stabil és prudens irányítására vonatkozó követelmények teljesítésére.
(3) Amennyiben szoros kapcsolat áll fenn a központi szerződő fél és más természetes vagy jogi személyek között, az illetékes hatóság kizárólag akkor adja meg az engedélyt, ha az ilyen kapcsolatok nem akadályozzák az illetékes hatóság felügyeleti funkcióinak hatékony gyakorlását.
(4) Amennyiben az (1) bekezdésben említett személyek a központi szerződő fél megbízható és körültekintő irányítására károsan ható befolyást gyakorolnak, az illetékes hatóság meghozza a megfelelő intézkedéseket a helyzet megszüntetésére, ami kiterjedhet a központi szerződő fél engedélyének visszavonására is.
(5) Az illetékes hatóság megtagadja az engedélyezést, amennyiben valamely harmadik országnak a központi szerződő féllel szoros kapcsolatban álló egy vagy több természetes vagy jogi személyre irányadó törvényei, rendeletei vagy közigazgatási rendelkezései, vagy az ilyen jogszabályok érvényesítésének nehézségei akadályozzák az illetékes hatóság felügyeleti funkcióinak hatékony ellátását.
31. cikk
Az illetékes hatóságok tájékoztatása
(1) A központi szerződő fél a vezetőségében bekövetkező minden változásról tájékoztatja illetékes hatóságát, és rendelkezésére bocsát minden olyan információt, amely a 27. cikk (1) bekezdésének és a 27. cikk (2) bekezdése második albekezdésének való megfelelés megítéléséhez szükséges.
Amennyiben az igazgatóság valamely tagjának viselkedése káros hatást gyakorolhat a központi szerződő fél megbízható és körültekintő irányítására, az illetékes hatóság meghozza a megfelelő intézkedéseket, amelyek kiterjedhetnek az adott tag igazgatóságból való eltávolítására is.
(2) Minden olyan természetes vagy jogi személy, vagy együttesen eljáró ilyen személyek (a továbbiakban: a részesedést szerezni kívánó személy), aki vagy amely döntést hozott minősített részesedésnek egy központi szerződő félben való közvetlen vagy közvetett megszerzéséről vagy ilyen minősített részesedésnek egy központi szerződő félben való közvetlen vagy közvetett további növeléséről, aminek eredményeképpen szavazati jogainak vagy birtokolt tőkerészesedésének aránya elérné vagy meghaladná a 10, 20, 30 vagy 50 %-ot vagy a központi szerződő fél a leányvállalatává válna (a továbbiakban: a szándékolt részesedésszerzés), a birtokolni kívánt részesedés nagyságát és a 32. cikk (4) bekezdésében említett vonatkozó információkat először írásban bejelenti azon központi szerződő fél illetékes hatóságának, amelyben minősített részesedés megszerzésére vagy növelésére törekszik.
Minden olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely döntést hozott egy központi szerződő félben fennálló minősített részesedésének közvetlen vagy közvetett elidegenítéséről (a továbbiakban: a részesedést elidegeníteni kívánó személy), ezt a részesedés nagyságának megjelölésével először írásban bejelenti az illetékes hatóságnak. E személy hasonlóképpen bejelentést tesz az illetékes hatóságnak akkor is, ha minősített részesedésének oly mértékű csökkentéséről döntött, hogy ezáltal szavazati jogának vagy az általa birtokolt tőkerészesedésnek az aránya 10, 20, 30 vagy 50 % alá csökkenne, vagy a központi szerződő fél megszűnne leányvállalata lenni.
Az illetékes hatóság azonnal, és minden esetben e bekezdésben említett bejelentés kézhezvételét, valamint a (3) bekezdésben említett információk kézhezvételét követő két munkanapon belül írásban elismeri az átvételt a részesedést szerezni vagy elidegeníteni kívánó személy felé.
Az illetékes hatóságnak a bejelentés és a 32. cikk (4) bekezdésében említett lista alapján előírt, a bejelentéshez csatolandó valamennyi dokumentum átvétele írásos elismerésének napjától számítva legfeljebb 60 munkanap (a továbbiakban: az értékelési időszak) áll rendelkezésére a 32. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés (a továbbiakban: az értékelés) elvégzésére.
Az illetékes hatóság az átvétel elismerésekor tájékoztatja a részesedést szerezni vagy elidegeníteni kívánó személyt az értékelési időszak lejártának időpontjáról.
(3) Az illetékes hatóság az értékelési időszak során – de az értékelési időszak ötvenedik munkanapjánál nem később – szükség esetén bármely olyan további információt bekérhet, amely szükséges az értékelés elvégzéséhez. Ezt az információkérést írásban, a szükséges pótlólagos információk megnevezésével kell megtenni.
Az illetékes hatóság általi információkérés napja és a részesedést szerezni kívánó személy arra adott válaszának átvétele közötti időszakban az értékelési időszakot meg kell szakítani. A megszakítás nem tarthat tovább húsz munkanapnál. Az illetékes hatóság bármely – az információ kiegészítését vagy pontosítását szolgáló – további kéréséről szabad mérlegelése szerint dönt, ez azonban nem járhat az értékelési időszak megszakításával.
(4) Az illetékes hatóság a (3) bekezdés második albekezdésében említett megszakítást legfeljebb 30 munkanapra meghosszabbíthatja, amennyiben a részesedést szerezni vagy elidegeníteni kívánó személy:
a) székhelye az Unión kívül található vagy az Unión kívüli szabályozás alá tartozik;
b) olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nem tartozik e rendelet, a 73/239/EGK irányelv, az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv ( 15 ) vagy a 2002/83/EK, a 2003/41/EK, a 2004/39/EK, a 2005/68/EK, a 2006/48/EK, a 2009/65/EK vagy a 2011/61/EU irányelv szerinti felügyelet hatálya alá.
(5) Ha az illetékes hatóság az értékelés befejezésekor a szándékolt részesedésszerzés ellenzéséről dönt, erről két munkanapon belül és az értékelési időszakot nem meghaladva írásban értesíti a részesedést szerezni kívánó személyt, megadva a döntés indokait. Az illetékes hatóság erről értesíti a 18. cikkben említett kollégiumot. A nemzeti jog függvényében, a részesedést szerezni kívánó személy kérésére egy, a döntés indokait megfelelően tartalmazó nyilatkozatot a nyilvánosság számára hozzáférhetővé lehet tenni. A tagállamok mindazonáltal lehetővé tehetik az illetékes hatóság számára, hogy ezt a közzétételt a részesedést szerezni kívánó személy kérése nélkül is megtegye.
(6) Ha az illetékes hatóság az értékelési időszakon belül nem ellenzi írásban a szándékolt részesedésszerzést, akkor azt jóváhagyottnak kell tekinteni.
(7) Az illetékes hatóság megszabhatja a szándékolt részesedésszerzés végrehajtásának maximális időtartamát, és azt adott esetben meghosszabbíthatja.
(8) A szavazati jogok vagy tőkerészesedés közvetlen vagy közvetett megszerzése tekintetében a tagállamok nem szabhatnak meg az illetékes hatóságnak történő bejelentésre vagy az általa történő jóváhagyásra vonatkozó, az e rendeletben megállapítottnál szigorúbb követelményeket.
32. cikk
Értékelés
(1) A 31. cikk (2) bekezdésében előírt bejelentés és a 31. cikk (3) bekezdésében említett információ értékelésekor az illetékes hatóság – a részesedésszerzés tárgyát képező központi szerződő fél stabil és prudens irányítása érdekében és a részesedést szerezni kívánó személynek a központi szerződő félre gyakorolt valószínűsíthető befolyását figyelembe véve – az alábbiak alapján értékeli a részesedést szerezni kívánó személy alkalmasságát és a szándékolt részesedésszerzés pénzügyi megalapozottságát:
a) a részesedést szerezni kívánó személy jó hírneve és megfelelő pénzügyi helyzete;
b) a szándékolt részesedésszerzést követően a központi szerződő fél üzleti tevékenységét irányító bármely személy jó hírneve és tapasztalata;
c) képes lesz-e a központi szerződő fél továbbra is megfelelni az e rendeletben foglaltaknak;
d) a szándékolt részesedésszerzése alapján feltételezhető, hogy pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el, vagy kísérelnek vagy kíséreltek meg elkövetni a 2005/60/EK irányelv 1. cikke értelmében, vagy hogy a szándékolt részesedésszerzés növelheti ennek kockázatát.
A részesedést szerezni kívánó személy megfelelő pénzügyi helyzetének értékelése során az illetékes hatóság különös figyelmet fordít a részesedésszerzés tárgyát képező központi szerződő fél által folytatott és tervezett üzleti tevékenység típusára.
Annak értékelése során, hogy a központi szerződő fél képes-e megfelelni e rendeletnek, az illetékes hatóság különös figyelmet fordít arra, hogy azon csoport struktúrája, amelynek a központi szerződő fél részévé válik, lehetővé teszi-e a felügyeleti jogkör hatékony gyakorlását, az információk illetékes hatóságok közötti hatékony cseréjét, valamint a felelősségi körök illetékes hatóságok közötti megosztását.
(2) Az illetékes hatóságok csak akkor ellenezhetik a szándékolt részesedésszerzést, ha erre az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok alapján okuk van, vagy ha a részesedést szerezni kívánó személy által szolgáltatott információ nem teljes.
(3) A tagállamok nem szabhatnak előzetes feltételeket a megszerzendő részesedés nagysága tekintetében, és nem engedélyezhetik illetékes hatóságaik számára a szándékolt részesedésszerzésnek a piac gazdasági igényei alapján való vizsgálatát.
(4) A tagállamok közzéteszik az értékeléshez szükséges és a 31. cikk (2) bekezdésében említett bejelentés időpontjában az illetékes hatóságok számára nyújtandó információk listáját. A kért információknak meg kell felelniük a részesedést szerezni kívánó személy és a szándékolt részesedésszerzés jellegének, és azokkal arányosnak kell lenniük. A tagállamok nem követelhetnek meg olyan információt, amely a prudenciális értékelés szempontjából lényegtelen.
(5) A 31. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében foglaltaktól függetlenül, amennyiben ugyanazon központi szerződő fél tekintetében kettő vagy több, minősített részesedés szerzésére vagy növelésére vonatkozó szándékról érkezik bejelentés az illetékes hatósághoz, úgy az utóbbi a részesedést szerezni kívánó személyeket megkülönböztetéstől mentes módon kezeli.
(6) Az érintett illetékes hatóságok az értékeléskor egymással szorosan együttműködnek, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy az alábbiak egyike:
a) másik központi szerződő fél, más tagállamban engedélyezett hitelintézet, életbiztosító, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás, piacműködtető, értékpapírkiegyenlítésirendszer-működtető, ÁÉKBV-kezelő társaság vagy alternatívbefektetésialap-kezelő;
b) másik központi szerződő fél, más tagállamban engedélyezett hitelintézet, életbiztosító, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozás, piacműködtető, értékpapírkiegyenlítésirendszer-működtető, ÁÉKBV-kezelő társaság vagy alternatívbefektetésialap-kezelő anyavállalata;
c) másik központi szerződő felet, más tagállamban engedélyezett hitelintézetet, életbiztosító, biztosító, viszontbiztosító, befektetési vállalkozást, piacműködtetőt, értékpapírkiegyenlítésirendszer-működtetőt, ÁÉKBV-kezelő társaságot vagy alternatívbefektetésialap-kezelőt ellenőrző természetes vagy jogi személy.
(7) Az illetékes hatóságok indokolatlan késedelem nélkül egymás rendelkezésére bocsátanak minden – az értékelés szempontjából alapvető vagy releváns – információt. Az illetékes hatóságok a releváns információkat kérésre, az alapvető információkat pedig saját kezdeményezésükre közlik egymással. A szándékolt részesedésszerzés tárgyát képező központi szerződő felet engedélyező illetékes hatóság határozatában utalni kell a részesedést szerezni kívánó személyért felelős illetékes hatóság részéről kinyilvánított bármely véleményre vagy fenntartásra.
33. cikk
Összeférhetetlenség
(1) A központi szerződő fél hatékony, írásban rögzített szervezeti és adminisztratív szabályokat vezet be és működtet a közötte (ideértve vezetőit, alkalmazottait, valamint a szoros kapcsolat révén hozzá közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó más személyeket) és klíringtagjai vagy azoknak a központi szerződő fél számára ismert ügyfelei között felmerülő potenciális összeférhetetlenségek azonosítására és kezelésére. A lehetséges összeférhetetlenségek feloldása érdekében megfelelő eljárásokat tart fenn és alkalmaz.
(2) Amennyiben a központi szerződő fél összeférhetetlenség kezelésére szolgáló szervezeti vagy adminisztratív intézkedései nem tudják kellő megbízhatósági szinten elkerülni a klíringtagok vagy azok ügyfelei érdeksérülésének kockázatát, a központi szerződő fél, mielőtt újabb tranzakciókat fogadna el az adott klíringtagtól, világosan tudomására hozza az összeférhetetlenség általános jellegét vagy forrását. Amennyiben a központi szerződő fél előtt ismert az ügyfél, úgy értesíti az ügyfelet és azt a klíringtagot, amelyhez az érintett ügyfél tartozik.
(3) Amennyiben a központi szerződő fél anya- vagy leányvállalat, az írásos szabályoknak figyelembe kell venniük minden olyan körülményt, amelyről a központi szerződő félnek tudomása van vagy tudomása kellene, hogy legyen, és amely a központi szerződő féllel anya- vagy leányvállalati kapcsolatban lévő más vállalkozások struktúrájából vagy üzleti tevékenységéből adódóan összeférhetetlenséget eredményezhet.
(4) Az (1) bekezdéssel összhangban létrehozott írásos szabályok tartalmazzák:
a) azokat a körülményeket, amelyek egy vagy több klíringtag vagy ügyfél érdekei sérülésének lényeges kockázatát magában hordozó összeférhetetlenséget eredményeznek vagy eredményezhetnek;
b) az összeférhetetlenségek kezeléséhez követendő eljárásokat és hozandó intézkedéseket.
(5) A központi szerződő fél minden ésszerű lépést megtesz a rendszereiben tárolt információkkal való bárminemű visszaélés megelőzésére, és megakadályozza ezen információk más üzleti tevékenységekhez való felhasználását. A központi szerződő félnél nyilvántartott bizalmas információkat nem használhatják fel kereskedelmi célra más, a központi szerződő féllel anya- vagy leányvállalati kapcsolatban lévő természetes vagy jogi személyek, kivéve azon ügyfél előzetes írásbeli engedélyével, amelyre a bizalmas információ vonatkozik.
34. cikk
Az üzletmenet folytonossága
(1) A központi szerződő fél megfelelő üzletmenet-folytonossági politikát és vészhelyzet esetére helyreállítási tervet dolgoz ki, hajt végre és tart fenn, amelynek célja a központi szerződő fél funkcióinak megőrzése, a műveletek időben történő helyreállítása, valamint kötelezettségeinek teljesítése. A terv lehetővé teszi legalább a fennakadás bekövetkezésekor folyamatban lévő valamennyi tranzakció helyreállítását, hogy a központi szerződő fél biztonsággal folytatni tudja működését, és a tervezett időben le tudja zárni az ügyleteket.
(2) A központi szerződő fél olyan megfelelő eljárást hoz létre, hajt végre és tart fenn, amely biztosítja az ügyfél és a klíringtagok eszközeinek és pozícióinak időben történő és szabályos elszámolását vagy átruházását, amennyiben a 20. cikk szerinti határozatnak megfelelően visszavonják az engedélyt.
(3) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH a KBER tagjaival folytatott konzultációt követően kidolgozza az üzletmenet-folytonossági terv, valamint a vészhelyzeti helyreállítási terv minimális tartalmát és előírásait meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
35. cikk
Kiszervezés
(1) Amennyiben a központi szerződő fél kiszervez egyes működéséhez kapcsolódó feladatokat, szolgáltatásokat vagy tevékenységeket, teljes mértékben felelős marad az e rendelet értelmében fennálló valamennyi kötelezettségének teljesítéséért, és folyamatosan megfelel a következő feltételeknek:
a) a kiszervezés nem eredményezi a felelősség átruházását;
b) a központi szerződő félnek a klíringtagjaival, illetve adott esetben azok ügyfeleivel való kapcsolata és az azokkal szembeni kötelezettségei nem módosulnak;
c) a központi szerződő fél engedélyezésének feltételei ténylegesen nem változnak;
d) a kiszervezés nem akadályozza a felügyeleti és ellenőrzési funkciók gyakorlását, így a megbízás teljesítéséhez szükséges bármilyen releváns információkhoz való helyszíni hozzáférést sem;
e) a kiszervezés nem fosztja meg a központi szerződő felet a kockázatok kezeléséhez szükséges rendszerektől és kontrollmechanizmusoktól;
f) a szolgáltató olyan üzletmenet-folytonossági követelményeket vezet be, amelyek egyenértékűek azokkal, amelyeket a központi szerződő félnek e rendelet értelmében teljesítenie kell;
g) a központi szerződő fél megtartja a nyújtott szolgáltatások minőségének, valamint a szolgáltató szervezeti és tőkemegfelelésének értékeléséhez, továbbá a kiszervezett funkciók hatékony felügyeletéhez és a kiszervezéshez kapcsolódó kockázatok kezeléséhez szükséges szakértelmet és erőforrásokat, és folyamatosan felügyeli e feladatokat és kezeli e kockázatokat;
h) a központi szerződő fél közvetlen hozzáféréssel rendelkezik a kiszervezett feladatok releváns információihoz;
i) a szolgáltató együttműködik az illetékes hatósággal a kiszervezett tevékenységek vonatkozásában;
j) a szolgáltató biztosítja a központi szerződő félhez, annak klíringtagjaihoz és ügyfeleihez kapcsolódó valamennyi bizalmas információ védelmét, vagy – amennyiben a szolgáltató székhelye harmadik országban található – garantálja, hogy az érintett harmadik ország adatvédelmi normái vagy az érintett felek közötti megállapodásban részletezett adatvédelmi normák egyenértékűek az Unióban hatályos adatvédelmi normákkal.
A kockázatkezeléshez kapcsolódó fontosabb tevékenységeket a központi szerződő fél nem szervezheti ki, kivéve, ha azt az illetékes hatóság jóváhagyja.
(2) Az illetékes hatóság előírja a központi szerződő fél számára a szolgáltató és saját jogainak és kötelezettségeinek elkülönítését és írásbeli megállapodásban való világos rögzítését.
(3) A központi szerződő fél kérésre rendelkezésre bocsát minden olyan információt, amelyre az illetékes hatóságnak szüksége van ahhoz, hogy értékelni tudja a kiszervezett tevékenységek e rendeletnek való megfelelését.
2.
FEJEZET
Az üzletvitel szabályai
36. cikk
Általános rendelkezések
(1) A központi szerződő fél klíringtagjainak és adott esetben azok ügyfeleinek történő szolgáltatásnyújtás során tisztességesen és szakszerűen jár el, a klíringtagok és az ügyfelek érdekeivel, valamint a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel összhangban.
(2) A központi szerződő fél hozzáférhető, átlátható és tisztességes szabályokkal rendelkezik a panaszok időben történő kezeléséhez.
37. cikk
Részvételi követelmények
(1) A központi szerződő fél a kockázatkezelési bizottság 28. cikk (3) bekezdése szerinti tanácsai alapján – adott esetben elszámolt terméktípusonként – meghatározza a belépésre jogosult klíringtagok kategóriáit és a jogosultsági kritériumokat. E kritériumok a központi szerződő félben való részvételi lehetőség nyílt és méltányos biztosítása érdekében megkülönböztetésmentesek, átláthatók és objektívek, és biztosítják, hogy a klíringtagok elegendő pénzügyi forrással és működési kapacitással rendelkezzenek a központi szerződő félben való részvételből fakadó követelmények teljesítéséhez. A részvételt korlátozó kritériumok csak annyiban engedélyezhetők, amennyiben azok célja a központi szerződő fél kockázatának kézben tartása.
(2) A központi szerződő fél biztosítja az (1) bekezdésben említett kritériumok folyamatos teljesülését, és kellő időben hozzáfér az értékelés szempontjából lényeges információkhoz. A központi szerződő fél legalább évente egyszer átfogó felülvizsgálatot tart az e cikk klíringtagjai általi teljesítésére vonatkozóan.
(3) A tranzakciók elszámolását ügyfeleik nevében végző klíringtagok rendelkeznek az e tevékenység elvégzéséhez szükséges pótlólagos pénzügyi forrásokkal és működési kapacitással. A központi szerződő fél klíringtagokra vonatkozó szabályainak lehetővé kell tennie azt, hogy alapvető lényegi információkat gyűjtsön az ügyfélnek nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos jelentős kockázati koncentrációk azonosítása, nyomon követése és kezelése céljából. A klíringtagok kérésre tájékoztatják a központi szerződő felet arról, hogy milyen kritériumok és szabályok mellett teszik lehetővé ügyfeleik számára a központi szerződő fél szolgáltatásainak igénybevételét. Továbbra is a klíringtagok felelősek annak biztosításáért, hogy az ügyfelek eleget tegyenek kötelezettségeiknek.
(4) A központi szerződő fél objektív és átlátható eljárásokkal rendelkezik azon klíringtagok felfüggesztésére és rendes kizárására, amelyek már nem teljesítik az (1) bekezdésben említett kritériumokat.
(5) A központi szerződő fél csak akkor tagadhatja meg az (1) bekezdésben említett kritériumokat teljesítő klíringtag számára a részvételt, ha döntését írásban kellően megindokolja, és azt átfogó kockázatelemzésre alapozza.
(6) A központi szerződő fél konkrét többletkövetelményeket támaszthat a klíringtagokkal szemben, ilyen többek között a nemteljesítő klíringtag pozíciójának árverésén való részvétel. A többletkövetelményeknek a klíringtag által viselt kockázattal arányosnak kell lennie, és nem korlátozhat egyes klíringtag-kategóriákat a részvétel lehetőségében.
38. cikk
Átláthatóság
(1) A központi szerződő fél és klíringtagjai nyilvánosságra hozzák az általuk nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó árakat és díjakat. Külön-külön hozzák nyilvánosságra az egyes szolgáltatások és funkciók árait és díjait, beleértve az árengedményeket és pénzvisszatérítéseket, valamint e kedvezmények igénybevételének feltételeit. A központi szerződő fél lehetővé teszi klíringtagjai és adott esetben azok ügyfelei számára az általa nyújtott szolgáltatások külön-külön történő igénybevételét.
A központi szerződő fél külön számolja el az általa nyújtott szolgáltatások költségeit és bevételeit, és ezeket az adatokat közli az illetékes hatósággal.
(2) A központi szerződő fél tájékoztatja a klíringtagokat és az ügyfeleket a nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó kockázatokról.
(3) A központi szerződő fél ismerteti klíringtagjaival és illetékes hatóságával a klíringtagokkal szembeni nap végi kitettség kiszámításához használt árinformációkat.
A központi szerződő fél összesített alapon nyilvánosságra hozza az egyes eszközkategóriák esetében az elszámolt tranzakciók volumenét, amelyeket a közös szerződő fél összesítve számolt el.
(4) A központi szerződő fél nyilvánossá teszi a harmadik felekkel való kapcsolattartásban általa használt tartalmi és üzenetformátumokra vonatkozó kommunikációs protokollokkal kapcsolatos működési és technikai követelményeket, beleértve a 7. cikkben említetteket is.
(5) A központi szerződő fél nyilvánosságra hozza, ha a klíringtagok megsértik a 37. cikk (1) bekezdésében említett kritériumokat és az e cikk (1) bekezdésében rögzített követelményeket, kivéve, ha az illetékes hatóság az EÉPH-val folytatott konzultációt követően úgy ítéli meg, hogy a közzététel fenyegetné a pénzügyi stabilitást vagy piacba vetett bizalmat, súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek.
39. cikk
Elkülönítés és hordozhatóság
(1) A központi szerződő fél olyan elkülönített nyilvántartást és számlákat vezet, amelyek mindenkor és késedelem nélkül lehetővé teszik számára a nála vezetett számlákon a klíringtagok javára tartott eszközök és pozíciók egyértelmű megkülönböztetését a más klíringtagok javára tartott eszközöktől és pozícióktól, valamint a saját eszközeitől.
(2) A központi szerződő fél kérésre olyan elkülönített nyilvántartást és számlákat vezet, amelyek lehetővé teszik minden klíringtag számára a központi szerződő félnél vezetett számlákon e klíringtag eszközeinek és pozícióinak egyértelmű megkülönböztetését a klíringtag ügyfelei javára tartott eszközöktől és pozícióktól (a továbbiakban: gyűjtőszámlás elkülönítés).
(3) A központi szerződő fél köteles olyan elkülönített nyilvántartás- és számlavezetést kínálni, amellyel minden klíringtag számára lehetővé válik a központi szerződő félnél vezetett számlákon az ügyfél javára tartott eszközök és pozíciók egyértelmű megkülönböztetése a más ügyfelek javára tartott eszközöktől és pozícióktól (a továbbiakban: egyéni ügyfél-elkülönítés). A központi szerződő fél kérésre biztosítja a klíringtagok részére a lehetőséget, hogy több számlát nyissanak saját nevükön vagy ügyfeleik nevén.
(4) A klíringtag olyan egymástól elkülönített nyilvántartásokat és számlákat vezet, amelyek lehetővé teszik mind a központi szerződő félnél vezetett számlákon, mind a saját számláin az ügyfelei javára a központi szerződő félnél tartott eszközök és pozíciók elkülönítését a sajátjaiktól.
(5) A klíringtag biztosítja ügyfeleinek a választási lehetőséget legalább a gyűjtőszámlás elkülönítés és az egyéni ügyfél-elkülönítés között, és tájékoztatja őket az egyes választási lehetőségek (7) bekezdés szerinti költségeiről és védelmi szintjéről. Az ügyfél írásban erősíti meg választását.
(6) Ha az ügyfél az egyéni ügyfél-elkülönítést választja, az ügyfélre vonatkozó követelményen túli biztosítéktöbbletet is a központi szerződő félnél kell elhelyezni, és meg kell különböztetni a többi ügyfél, illetve klíringtag biztosítékaitól, továbbá nem szabad kitenni a más számlákon vezetett pozíciókhoz kapcsolódó veszteségeknek.
(7) A központi szerződő felek és a klíringtagok nyilvánossá teszik az általuk biztosított egyes elkülönítési szinteknek megfelelő védelmi szintet és költségeket, és e szolgáltatásokat ésszerű kereskedelmi feltételekkel nyújtják. Az elkülönítés különböző szintjeinek részletezésekor ki kell térni a felkínált elkülönítés adott szintjeinek jogkövetkezményeire, beleértve az adott joghatóság alkalmazandó fizetésképtelenségi jogszabályairól szóló tájékoztatást is.
(8) A központi szerződő félnek használati joga van értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás keretében beszedett biztosítékokhoz, illetve a garanciaalapba e megállapodás keretében beszedett hozzájárulásokhoz, a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló, 2002. június 6-i 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 16 ) 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében, amennyiben működési szabályai rendelkeznek e megállapodás alkalmazásáról. A klíringtag írásban erősíti meg a működési szabályok elfogadását. A központi szerződő fél nyilvánosságra hozza e használati jogát, amelyet a 47. cikkel összhangban kell gyakorolni.
(9) A központi szerződő félnél a számlákon az eszközök és pozíciók elkülönítésére vonatkozó követelmény akkor teljesül, ha teljesülnek az alábbi feltételek:
a) az eszközök és a pozíciók külön számlákon vannak nyilvántartva;
b) nem lehetséges a különböző számlákon nyilvántartott pozíciók nettósítása;
c) a valamely számlán nyilvántartott pozíciók fedezetéül szolgáló eszközök nincsenek kitéve más számlán nyilvántartott pozíciókhoz kapcsolódó veszteségeknek.
(10) Az eszköz olyan biztosítékeszközt jelent, amelyet pozíciók fedezetéül tartanak, és magában foglalja az e biztosítékkal egyenértékű eszközök átruházásához fűződő jogot, illetve a biztosítékeszközök értékesítéséből származó esetleges bevételeket, de nem foglalja magában a garanciaalaphoz való hozzájárulásokat.
3.
FEJEZET
Prudenciális követelmények
40. cikk
Kitettségkezelés
A központi szerződő fél közel valós időben méri és értékeli az egyes klíringtagokkal és adott esetben más olyan központi szerződő felekkel szembeni likviditási és hitelkockázatát, amelyekkel interoperabilitási megállapodást kötött. A központi szerződő fél kellő időben és megkülönböztetésmentes módon fér hozzá az érintett árazási adatforrásokhoz, hogy hatékonyan mérni tudja kitettségét. Ezt ésszerű költségalapon kell elvégezni.
41. cikk
Biztosítéki követelmények
(1) A központi szerződő fél a hitelkockázati kitettség korlátozására biztosítékot ír elő, hív le és gyűjt be a klíringtagoktól és adott esetben az interoperabilitási megállapodással rendelkező központi szerződő felektől. E biztosítékoknak elegendőnek kell lenniük azon potenciális kockázatok fedezésére is, amelyek a központi szerződő fél becslése szerint az érintett pozíciók lezárásáig felmerülhetnek. A biztosítéknak elegendőnek kell lennie a kitettség megfelelő időszak alatti változásainak legalább 99 %-ából eredő veszteségek fedezésére, és biztosítania kell, hogy a központi szerződő fél legalább napi szinten teljes egészében biztosítékeszközzel fedezze kitettségét valamennyi klíringtagjával, és adott esetben azon központi szerződő felekkel, amelyekkel interoperabilitási megállapodást kötött. A központi szerződő fél rendszeresen nyomon követi és szükség esetén felülvizsgálja biztosítékszintjét annak érdekében, hogy az tükrözze az aktuális piaci feltételeket, figyelembe véve az ilyen felülvizsgálatok lehetséges prociklikus hatásait.
(2) A központi szerződő fél biztosítéki követelményeinek kidolgozása során olyan modelleket és paramétereket alkalmaz, amelyek megfelelnek az elszámolt termékek kockázati jellemzőinek, és figyelembe veszik a biztosítékok beszedése között eltelt időszakokat, a piac likviditását, és a változások lehetőségét a tranzakciók időtartama során. A modelleket és a paramétereket az illetékes hatóság hagyja jóvá, és azok a 19. cikk szerinti vélemény tárgyát képezik.
(3) A központi szerződő fél napközbeni alapon hívja le és szedi be a biztosítékokat, legalább az előre meghatározott értékhatárok átlépésekor.
(4) A központi szerződő fél lehívja és beszedi azokat a biztosítékokat, amelyek a meghatározott pénzügyi eszközök tekintetében megfelelnek a 39. cikkel összhangban vezetett számlákon nyilvántartásba vett pozíciókból eredő kockázatok fedezésére. A központi szerződő fél csak akkor számíthatja ki a biztosítékot a pénzügyi eszközök egy portfóliója tekintetében, ha az erre használt módszer prudens és megalapozott.
(5) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH az EBH-val és a KBER-rel folytatott konzultációt követően kidolgozza azon szabályozástechnikai standardok tervezetét, amelyek meghatározzák az (1) bekezdésben említett, a pénzügyi eszközök különböző kategóriái esetében figyelembe veendő, a likviditási időszakra vonatkozó megfelelő százalékos arányt és időhorizontot, valamint a múltbéli volatilitás kiszámítását, figyelembe véve a prociklikusság korlátozására vonatkozó célkitűzést és azokat a feltételeket, amelyek mellett a (4) bekezdés szerinti portfólió biztosítéki gyakorlatok bevezethetők.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
42. cikk
Garanciaalap
(1) A központi szerződő fél a klíringtagjaival szembeni hitelkockázati kitettségének további csökkentése érdekében előfinanszírozott garanciaalapot tart fenn az egy vagy több klíringtag nemteljesítéséből – ideértve a fizetésképtelenségi eljárás megindítását is – eredő azon veszteségek fedezésére, amelyek meghaladják a 41. cikkben meghatározott biztosítéki követelmények által fedezett veszteségeket.
A központi szerződő fél meghatározza azt a minimális összeget, amely alá a garanciaalap mértéke nem csökkenhet.
(2) A központi szerződő fél meghatározza a garanciaalapba fizetendő hozzájárulás minimális összegét és az egyes klíringtagok hozzájárulásának kiszámításához alkalmazandó kritériumokat. A hozzájárulásoknak arányosaknak kell lenniük az egyes klíringtagok kitettségével.
(3) A garanciaalapnak legalább azt lehetővé kell tennie, hogy a központi szerződő fél – rendkívüli, de valószerű piaci körülmények között is – képes legyen viselni azon klíringtag nemteljesítését, amellyel szemben a kitettsége a legnagyobb, illetve a második és harmadik legnagyobb klíringtag nemteljesítését, amennyiben az azokkal szembeni összkitettsége nagyobb. A központi szerződő fél rendkívüli, de valószerű piaci körülményeket feltételező forgatókönyveket dolgoz ki. A forgatókönyvek között szerepelniük kell azoknak az időszakoknak, amikor azokon a piacokon, amelyek számára a központi szerződő fél szolgáltatásokat nyújt, a legnagyobb volatilitás volt tapasztalható, valamint különböző lehetséges jövőbeli forgatókönyveknek. A forgatókönyvek kidolgozásakor figyelembe kell venni a pénzügyi erőforrások hirtelen értékesítésének és a piaci likviditás gyors csökkenéseinek lehetőségét.
(4) A központi szerződő fél az általa elszámolt valamennyi pénzügyi eszközkategóriára létrehozhat garanciaalapokat.
(5) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH a KBER-rel szoros együttműködésben és az EBH-val folytatott konzultációt követően kidolgozza azon szabályozástechnikai standardok tervezetét, amelyek meghatározzák a (3) bekezdés szerinti, rendkívüli, de valószerű piaci körülmények meghatározására szolgáló, a garanciaalap vagy a 43. cikkben említett egyéb pénzügyi források méretének megállapításakor használandó keretet.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.
43. cikk
Egyéb pénzügyi források
(1) A központi szerződő félnek elegendő előfinanszírozott pénzügyi forrással kell rendelkeznie azon potenciális veszteségek fedezésére, amelyekre a 41. cikkben meghatározott biztosítéki követelmények és a 42. cikk szerinti garanciaalap már nem nyújtanak fedezetet. ►C1 Az ilyen előfinanszírozott pénzügyi ◄ forrásoknak magukban kell foglalniuk a központi szerződő fél elkülönített forrásait, a központi szerződő fél szabad rendelkezésére kell állniuk, és nem használhatók a 16. cikk szerinti tőkekövetelmények teljesítésére.
(2) A 42. cikkben említett garanciaalapnak és az e cikk (1) bekezdésében említett egyéb pénzügyi forrásoknak minden időpontban elegendőnek kell lenniük arra, hogy a központi szerződő fél rendkívüli, de valószerű piaci körülmények között el tudja viselni legalább azon két klíringtag nemteljesítését, amelyekkel szemben a legnagyobb a kitettsége.
(3) A központi szerződő fél felkérheti a teljesítő klíringtagokat, hogy egy másik klíringtag nemteljesítése esetén biztosítsanak pótlólagos forrásokat. A klíringtagok központi szerződő féllel szembeni kitettsége korlátozott.
44. cikk
Eszközök a likviditási kockázat kezelésére
(1) A központi szerződő félnek mindenkor hozzá kell tudnia jutni a feladatai és tevékenységei végzéséhez szükséges megfelelő likviditáshoz. A központi szerződő fél a megfelelő likviditás fenntartásához szükséges mértékű hitelkeretet tart fent vagy más hasonló konstrukciót alakít ki annak érdekében, hogy fedezni tudja likviditási szükségleteit, arra az esetre, ha a rendelkezésére álló pénzügyi források nem lennének azonnal felhasználhatók a központi szerződő fél részéről. Egy klíringtag és annak anya- vagy leányvállalatai együttesen legfeljebb 25 %-át nyújthatják a központi szerződő fél számára szükséges hitelkeretnek.
A központi szerződő fél napi szinten méri potenciális likviditási szükségletét. Figyelembe veszi legalább az azon két klíringtag nemteljesítése által jelentett likviditási kockázatot, amelyekkel szemben kitettsége a legnagyobb.
(2) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH az illetékes hatóságokkal és a KBER tagjaival folytatott konzultációt követően kidolgozza az (1) bekezdésben említett, a központi szerződő fél által viselendő likviditási kockázat kezelésére szolgáló keretet meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
45. cikk
Többlépcsős veszteségfedezés
(1) A központi szerződő fél a veszteségek fedezésére más pénzügyi források előtt a nemteljesítő klíringtag által befizetett biztosítékot használja fel.
(2) Amennyiben a nemteljesítő klíringtag által befizetett biztosíték nem elegendő a központi szerződő félnél felmerült veszteségek fedezésére, a központi szerződő fél a nemteljesítő tag garanciaalaphoz való hozzájárulását használja fel a veszteségek fedezésére.
(3) A központi szerződő fél csak azt követően használhatja a teljesítő klíringtagok garanciaalaphoz való hozzájárulásait és a 43. cikk (1) bekezdése szerinti egyéb pénzügyi forrásokat, miután kimerítette a nemteljesítő tag hozzájárulásait.
(4) A központi szerződő fél a teljesítő klíringtagok garanciaalaphoz való hozzájárulásainak igénybevétele előtt az elkülönített saját forrásait használja fel. A központi szerződő fél nem használhatja a teljesítő klíringtagok által befizetett biztosítékokat a más klíringtag nemteljesítéséből származó veszteségek fedezésére.
(5) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH az illetékes hatóságokkal és a KBER tagjaival folytatott konzultációt követően kidolgozza a központi szerződő félnek a (4) bekezdés szerint használandó saját eszközeinek kiszámítására és fenntartására vonatkozó módszertant meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
46. cikk
A biztosítékeszközökre vonatkozó követelmények
(1) A központi szerződő fél nagymértékben likvid, minimális piaci és hitelkockázatú biztosítékeszközöket fogadhat el a klíringtagokkal szembeni kezdeti vagy folyamatos kitettség fedezésére. A központi szerződő fél a nem pénzügyi szerződő felekre vonatkozóan elfogadhat bankgaranciákat, az ilyen garanciákat a klíringtag bankkal szembeni kitettségeként figyelembe véve. A központi szerződő fél megfelelő levonásokat (haircut) alkalmaz az eszközök értékére, mely levonásoknak tükrözniük kell azt, hogy az eszközértékek mennyivel csökkenhetnek utolsó újraértékelésük és azon időpont között, amikorra értékesítésük ésszerűen feltételezhető. A központi szerződő fél figyelembe veszi a valamely piaci résztvevő nemteljesítését követően jelentkező likviditási kockázatot, valamint a bizonyos eszközökhöz kapcsolódó koncentrációs kockázatot, ami az elfogadható biztosítékeszközök és a vonatkozó levonások megállapításához vezethet.
(2) A központi szerződő fél adott esetben, amennyiben az kellőképpen prudens, biztosítéki követelményeinek fedezésére elfogadhatja biztosítékeszközként a származtatott ügylet alapjául szolgáló eszközt vagy a központi szerződő fél kitettségét eredeztető pénzügyi eszközt.
(3) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH az EBH-val, az ERKT-val és a KBER-rel folytatott konzultációt követően kidolgozza a szabályozástechnikai standardok tervezetét a következők meghatározására:
a) a magas likviditásúnak tekinthető biztosítékeszközök típusa – számlapénz, arany, államkötvények és kiváló minőségű vállalati kötvények, fedezeti kötvények;
b) az (1) bekezdésben említett levonások;
c) a kereskedelmi banki garanciák biztosítékeszközként való elfogadhatóságára vonatkozó feltételek.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
47. cikk
Befektetési politika
(1) A központi szerződő fél csak pénzeszközbe vagy magas likviditású és minimális piaci és hitelkockázatú pénzügyi eszközökbe fektetheti pénzügyi erőforrásait. A központi szerződő fél befektetéseinek gyorsan, minimális negatív árhatással értékesíthetőnek kell lenniük.
(2) A 16. cikk (2) bekezdésének és a 45. cikk (4) bekezdésének az alkalmazásában nem kell figyelembe venni a tőke azon összegét – beleértve a központi szerződő fél eredménytartalékát és tartalékait –, amelyet nem fektetnek be az (1) bekezdés szerint.
(3) A biztosítékként, illetve a garanciaalaphoz való hozzájárulásként befizetett pénzügyi eszközöket lehetőség szerint olyan értékpapírkiegyenlítésirendszer-üzemeltetőknél kell biztosítékként helyezni, amelyek biztosítják ezen pénzügyi eszközök teljes körű védelmét. Lehetőség van engedélyezett pénzügyi intézményekkel kialakított más, nagyfokú biztonságot nyújtó megállapodások alkalmazására is.
(4) A központi szerződő fél számlapénz-biztosítékait engedélyezett pénzügyi intézményekkel kialakított, nagyfokú biztonságot nyújtó megállapodások alkalmazásával vagy a központi bankok által biztosított letéti rendelkezésre állás, illetve a központi bankok által kínált más hasonló eszközök igénybevételével kell elhelyezni.
(5) Amennyiben valamely központi szerződő fél harmadik félnél helyez biztosítékba eszközöket, biztosítania kell, hogy a klíringtagok által biztosítékba helyezett eszközök megkülönböztethetők legyenek a központi szerződő fél eszközeitől és az említett harmadik fél eszközeitől, mégpedig úgy, hogy a harmadik fél könyveiben eltérő névvel ellátott számlán vezeti azokat, vagy más egyenértékű, azonos szintű védelmet biztosító intézkedéseket alkalmaz. A központi szerződő félnek szükség esetén azonnal hozzá kell tudnia jutni a pénzügyi eszközökhöz.
(6) A központi szerződő fél nem fektetheti be tőkéjét, valamint a 41., 42., 43., illetve 44. cikkben meghatározott követelményekből származó összegeket saját értékpapírjaiba, illetve anya- vagy leányvállalatának értékpapírjaiba.
(7) Befektetési döntései során a központi szerződő fél figyelembe veszi az egyes adósokkal szembeni teljes hitelkockázati kitettségét, és biztosítja, hogy bármely adóssal szembeni teljes hitelkockázati kitettsége az elfogadható koncentrációs korlátok között maradjon.
(8) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH az EBH-val és a KBER-rel folytatott konzultációt követően kidolgozza olyan szabályozástechnikai standardok tervezetét, amelyek meghatározzák, hogy mely pénzügyi eszközök tekinthetők az (1) bekezdés szerint magas likviditású, minimális piaci és hitelkockázattal rendelkezőnek, továbbá meghatározzák a (3) és (4) bekezdés szerinti, nagyfokú biztonságot nyújtó letéti formákra vonatkozó megállapodásokat és a (7) bekezdésben említett koncentrációs korlátokat.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
48. cikk
Nemteljesítési eljárások
(1) A központi szerződő fél részletes eljárásokat vezet be arra az esetre, ha valamely klíringtag nem teljesíti a 37. cikkben meghatározott, a központi szerződő félben való részvételre vonatkozó követelményeket az előírt határidőn belül és a központi szerződő fél által kidolgozott eljárásoknak megfelelően. A központi szerződő fél részletesen meghatározza az abban az esetben követendő eljárásokat, ha a klíringtag nemteljesítését nem a központi szerződő fél állapítja meg. Ezeket az eljárásokat évente felülvizsgálják.
(2) A központi szerződő fél haladéktalanul intézkedéseket hoz a nemteljesítésből származó veszteségek és likviditási nyomás korlátozására, és biztosítja, hogy bármely klíringtag pozícióinak zárása ne okozzon zavart a működésben, és ne tegye ki a teljesítő tagokat olyan veszteségeknek, amelyeket azok nem tudnak előrejelezni vagy kezelni.
(3) Amennyiben a központi szerződő fél úgy ítéli meg, hogy a klíringtag nem lesz képes teljesíteni jövőbeli kötelezettségeit, haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságot, még azelőtt, hogy bejelentik, illetve elindítják a nemteljesítési eljárásokat. Az illetékes hatóság haladéktalanul közli ezt az információt az EÉPH-val, a KBER érintett tagjaival és a nemteljesítő klíringtag felügyeletéért felelős hatósággal.
(4) A központi szerződő fél biztosítja nemteljesítési eljárásainak végrehajthatóságát. Megtesz minden ésszerű lépést annak biztosítására, hogy törvényes jogkörrel rendelkezzen a nemteljesítő klíringtag saját számlás pozícióinak likviddé tételéhez, valamint a nemteljesítő klíringtag ügyfélpozícióinak áthelyezéséhez vagy likviddé tételéhez.
(5) Amennyiben a központi szerződő fél nyilvántartásában és számláin az eszközök és a pozíciók a nemteljesítő klíringtag ügyfeleinek javára a 39. cikk (2) bekezdése szerint vannak nyilvántartva, minimális követelmény a központi szerződő féllel szemben, hogy szerződéses kötelezettséget vállaljon arra, hogy – az érintett ügyfelek kérése esetén, a nemteljesítő klíringtag hozzájárulásától függetlenül – megindítsa azokat az eljárásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a nemteljesítő klíringtag által az ügyfelek javára tartott eszközöket és pozíciókat átruházzák egy olyan klíringtagra, melyet az ügyfelek együttesen jelöltek ki. A másik klíringtag csak abban az esetben köteles ezen eszközök és pozíciók átvételére, ha előzőleg olyan szerződéses kapcsolatba lépett az ügyfelekkel, amellyel vállalta ezt. Amennyiben a központi szerződő fél működési szabályzatában meghatározott áthelyezésre előírt időn belül az említett másik klíringtaghoz való áthelyezés bármilyen okból meghiúsul, a központi szerződő fél a szabályzata által engedélyezett bármely intézkedését alkalmazhatja az adott pozíciókkal kapcsolatos kockázatok tényleges kezelésére, beleértve a nemteljesítő klíringtag által az ügyfelei javára tartott eszközök és pozíciók értékesítését is.
(6) Amennyiben a központi szerződő fél nyilvántartásában és számláin az eszközök és a pozíciók a nemteljesítő klíringtag ügyfelének javára a 39. cikk (3) bekezdése szerint vannak nyilvántartva, követelmény a központi szerződő féllel szemben, hogy szerződéses kötelezettséget vállaljon arra, hogy – az ügyfél kérése esetén, a nemteljesítő klíringtag hozzájárulásától függetlenül – megindítsa azon eljárásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a nemteljesítő klíringtag által az ügyfél javára tartott eszközöket és pozíciókat átruházzák egy olyan klíringtagra, melyet az ügyfél jelölt ki. A másik klíringtag csak abban az esetben köteles ezen eszközök és pozíciók átvételére, ha előzőleg olyan szerződéses kapcsolatba lépett az ügyféllel, amellyel vállalta ezt. Amennyiben a központi szerződő fél működési szabályzatában meghatározott áthelyezésre előírt időn belül az említett másik klíringtaghoz való áthelyezés bármilyen okból meghiúsul, a központi szerződő fél a szabályzata által engedélyezett bármely intézkedését alkalmazhatja az adott pozíciókkal kapcsolatos kockázatok tényleges kezelésére, beleértve a nemteljesítő klíringtag által az ügyfél javára tartott eszközök és pozíciók értékesítését is.
(7) Az ügyfelek 39. cikk (2) és (3) bekezdése szerint megkülönböztetett biztosítékeszközei csak a javukra tartott pozíciók fedezésére használhatók. Amennyiben a klíringtag nemteljesítésének kezelésére szolgáló, a központi szerződő fél által végzett eljárás befejeztével az egyenleg a központi szerződő fél tartozását mutatja, ezt az összeget azonnal vissza kell juttatni az ügyfelek részére, amennyiben azok kiléte ismert a központi szerződő fél előtt, ellenkező esetben pedig a klíringtagnak, az ügyfelei javára.
49. cikk
A modellek felülvizsgálata, stresszteszt és visszamérés
(1) A központi szerződő fél rendszeresen felülvizsgálja a biztosítéki követelmények, a garanciaalaphoz való hozzájárulások, valamint a biztosítékeszközökre vonatkozó követelmények kiszámításához alkalmazott modelleket és paramétereket, továbbá a kockázat kézben tartására szolgáló többi mechanizmust. A modelleket szigorú és gyakori stressztesztnek veti alá, hogy értékelni tudja alkalmazkodóképességüket rendkívüli, de valószerű piaci körülmények között, és visszamérést hajt végre az elfogadott módszertan megbízhatóságának értékelésére. A központi szerződő fél független érvényességre vonatkozó jóváhagyást szerez be a fentiek vonatkozásában, tájékoztatja az illetékes hatóságot és az EÉPH-t az elvégzett tesztek eredményeiről, és megszerzi az illetékes hatóságának és az EÉPH-nak a jóváhagyását a modellek és paraméterek bármely módosításának elfogadása előtt.
A 19. cikk szerinti kollégium véleményt ad az elfogadott modellekről és a paraméterekről, valamint azok jelentős módosításairól.
Az EÉPH gondoskodik arról, hogy az európai felügyeleti hatóságok megkapják a stressztesztek eredményeire vonatkozó információkat annak érdekében, hogy felmérhessék a pénzügyi vállalkozások kitettségét a nemteljesítő központi szerződő féllel szemben.
(2) A központi szerződő fél rendszeresen teszteli nemteljesítési eljárásainak alapvető aspektusait, és megtesz minden ésszerű lépést annak biztosítására, hogy valamennyi klíringtag tisztában legyen azokkal, és rendelkezzen a megfelelő eljárásokkal a nemteljesítés esetére való reagáláshoz.
(3) A központi szerződő fél nyilvánosságra hozza a kockázatkezelési modelljével kapcsolatos kulcsfontosságú információkat és az (1) bekezdésben említett stresszteszt elvégzésénél alkalmazott feltevéseket.
(4) E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH az EBH-val, más érintett illetékes hatóságokkal és a KBER tagjaival folytatott konzultációt követően kidolgozza a következőket meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét:
a) a pénzügyi eszközök és portfóliók különböző kategóriái esetében végrehajtandó tesztek típusai;
b) a klíringtagok vagy más felek részvétele a tesztekben;
c) a tesztek gyakorisága;
d) a tesztek időhorizontja;
e) a (3) bekezdésben említett kulcsfontosságú információk.
Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2012. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
50. cikk
Kiegyenlítés
(1) A központi szerződő fél lehetőség szerint, központi banki pénzt használ a tranzakciók kiegyenlítéséhez. ►C1 Amennyiben nem használ központi banki pénzt, megteszi a készpénz-kiegyenlítési kockázatok szigorú korlátozásához szükséges lépéseket. ◄
(2) A központi szerződő fél világosan bemutatja a pénzügyi eszközök átadására vonatkozó kötelezettségeit, ideértve azt is, hogy kötelezettsége a pénzügyi eszköz átadásának megtételére vagy fogadására vonatkozik-e, illetve, hogy kártalanítja-e a résztvevőket az átadási folyamat során keletkezett veszteségekért.
(3) Amennyiben a központi szerződő félnek pénzügyi eszközök átadásának megtételére vagy fogadására vonatkozó kötelezettsége van, az elsődleges kockázatot „fizetés ellenében történő átadás” mechanizmusa révén a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböli.
4. FEJEZET
Számítások és adatszolgáltatás a(z) 575/2013/EU rendelet alkalmazásában
50a. cikk
KCCP kiszámítása
(1) A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 17 ) 308. cikkének alkalmazásában, a központi szerződő feleknek az egy adott garanciaalap körébe tartozó minden klíringtaggal szemben általuk elszámolt minden szerződésre és ügyletre vonatkozóan ki kell számítaniuk az e cikk (2) bekezdésében meghatározott KCCP-t.
(2) A központi szerződő feleknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a feltételezett tőkét (KCCP):
ahol
|
EBRMi |
= |
a kockázatmérséklés előtti kitettségérték, amely a központi szerződő félnek az i-edik klíringtaggal szemben fennálló szerződésekből és ügyletekből fakadó, az említett klíringtaggal szembeni kitettsége az említett klíringtag által nyújtott biztosíték figyelembevétele nélkül; |
|
IMi |
= |
az i-edik klíringtag által a központi szerződő félnek nyújtott alapletét; |
|
DFi |
= |
az i-edik klíringtag előre befizetett hozzájárulása; |
|
RW |
= |
20 %-os kockázati súly; |
|
tőkemegfelelési mutató |
= |
8 %. |
Az első albekezdésben szereplő képlet valamennyi értékét a nap végi, az utolsó pótlólagosletét-bekérés keretében bekért letét teljesítése előtti értékeléssel kell figyelembe venni.
(3) A (2) bekezdésben előírt számítást a központi szerződő feleknek legalább negyedévente vagy gyakrabban el kell végezniük, amennyiben ezt az intézménynek minősülő klíringtagok illetékes hatóságai megkövetelik.
(4) Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben a (3) bekezdés alkalmazása céljára részletesen meghatározza a következőket:
a) a (2) bekezdésben előírt számítás gyakorisága és időpontjai;
b) azok a helyzetek, amelyek fennállása esetén egy klíringtagként eljáró intézmény illetékes hatósága az a) pontban említettnél nagyobb gyakoriságot írhat elő a számítások és az adatszolgáltatás tekintetében.
Az EBH 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
50b. cikk
A KCCP kiszámítására vonatkozó általános szabályok
Az 50a. cikk (2) bekezdésben előírt számítás során a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:
a) a központi szerződő feleknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a klíringtagjaikkal szembeni kitettségek értékét:
i. a(z) 575/2013/EU rendelet 301. cikk (1) bekezdésének a) és d) pontjában felsorolt szerződésekből és ügyletekből fakadó kitettségek esetében a 274. cikkben meghatározott piaci árazás szerinti módszerrel összhangban kell kiszámítaniuk azokat;
ii. a(z) 575/2013/EU rendelet 301. cikke (1) bekezdésének b), c) és e) pontjában felsorolt szerződésekből és ügyletekből fakadó kitettségek esetében a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerével, amelyet az említett rendelet 223. cikke határoz meg, az említett rendelet 223. és 224. cikkében előírt felügyeleti volatilitási korrekciókkal együtt. Az említett rendelet 285. cikke (3) bekezdése a) pontja szerinti kivételt nem kell alkalmazni;
iii. a(z) 575/2013/EU rendelet 301. cikke (1) bekezdésének a) pontjában fel nem sorolt és csak kiegyenlítési kockázattal érintett ügyletekből fakadó kitettségek esetében az említett rendelet harmadik részének V. címével összhangban;
b) a(z) 575/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó intézmények esetében a nettósítási halmazok azonosak az említett rendelet harmadik részének II. címében meghatározottakkal;
c) az a) pontban említett értékek kiszámításakor a központi szerződő feleknek a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerével összhangban – amelyet a(z) 575/2013/EU rendelet 224. cikke határoz meg – le kell vonniuk kitettségeikből a klíringtagjaik által nyújtott, felügyeleti volatilitási korrekciókkal megfelelően csökkentett biztosítékokat;
e) amennyiben egy központi szerződő fél egy vagy több központi szerződő féllel szembeni kitettséggel rendelkezik, az ilyen kitettségeket úgy kell kezelnie, mintha azok klíringtagokkal szembeni kitettségek lennének, és az érintett központi szerződő felektől kapott esetleges letéteket és előre befizetett hozzájárulásokat figyelembe kell vennie a KCCP számításában;
f) amennyiben egy központi szerződő fél szerződéses megállapodást kötött a klíringtagjaival, amelynek alapján a klíringtagoktól kapott alapletétek egészét vagy egy részét előre befizetett hozzájárulásként használhatja, a központi szerződő félnek ezt az alapletétet előre befizetett hozzájárulásként, és nem pedig alapletétként kell figyelembe vennie az (1) bekezdés szerinti számítás során;
h) a(z) 575/2013/EU rendelet 274. cikkében meghatározott, a piaci árazás szerinti módszer alkalmazásakor a központi szerződő feleknek az említett rendelet 298. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában meghatározott képletet a következő képlettel kell helyettesíteniük:
ahol NGR számlálóját az említett rendelet 274. cikkének (1) bekezdésével összhangban kell kiszámítani, közvetlenül azt megelőzően, hogy a változó letéteket a kiegyenlítési határidő vége előtt ténylegesen teljesítik, NGR nevezője pedig a bruttó pótlási költség;
i) ha egy központi szerződő fél nem tudja kiszámítani a 575/2013/EU rendelet 298. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában meghatározott NGR értékét, akkor:
i. értesítenie kell az intézménynek minősülő klíringtagjait és azok illetékes hatóságait arról, hogy nem tudja kiszámítani az NGR értékét, és közölnie kell ennek okait;
ii. három hónapig 0,3-nek megfelelő NGR-értéket alkalmazhat az e cikk h) pontjában meghatározott PCEred kiszámításához;
j) amennyiben az i) pont ii. alpontjában meghatározott időszak végén a központi szerződő fél még mindig képtelen lenne kiszámítani az NGR-t, az alábbiak szerint kell eljárnia:
i. fel kell hagynia a KCCP számításával;
ii. értesítenie kell az intézménynek minősülő klíringtagjait és azok illetékes hatóságait arról, hogy felhagyott a KCCP számításával;
k) az opciókra és csereügyletekre szóló opciókra vonatkozó lehetséges jövőbeli kitettségnek a 575/2013/EU rendelet 274. cikkében meghatározott, a piaci árazás szerinti módszerrel való kiszámításához a központi szerződő feleknek az ügylet névértékét meg kell szorozniuk az opció deltájának (δV/ δp) – az említett rendelet 280. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírtak szerinti – abszolút értékével;
l) ha egy központi szerződő fél több garanciaalappal rendelkezik, akkor mindegyik garanciaalapra vonatkozóan külön-külön el kell végeznie az 50a.cikk (2) bekezdésében meghatározott számítást.
50c. cikk
Adatszolgáltatás
(1) A 575/2013/EU rendelet 308. cikkének alkalmazásában a központi szerződő félnek adatot kell szolgáltatnia az intézménynek minősülő klíringtagjai és azok illetékes hatóságai számára a következőkről:
a) a feltételezett tőke (KCCP) nagysága;
b) az előre finanszírozott hozzájárulások összege (DFCM);
c) az előre finanszírozott pénzügyi forrásainak az az összege, amelyet – jogszabály vagy a klíringtagokkal kötött megállapodás alapján – egy vagy több klíringtagjának nemteljesítése esetén még a többi klíringtag által a garanciaalapba befizetett hozzájárulások (DFCCP) felhasználását megelőzően kell a veszteségei fedezésére fordítania;
d) összes klíringtagjának száma (N);
e) az 50d. cikkben előírtak szerinti koncentrációs tényező (β).
Ha a központi szerződő fél több garanciaalappal rendelkezik, akkor mindegyik garanciaalapra vonatkozóan külön-külön jelentenie kell az első albekezdésben meghatározott információkat.
(2) A központi szerződő félnek az intézménynek minősülő klíringtagjait legalább negyedévente vagy gyakrabban tájékoztatnia kell, amennyiben ezt az intézménynek minősülő klíringtagjainak illetékes hatóságai megkövetelik.
(3) Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása céljából:
a) az (1) bekezdésben meghatározott információk jelentésére szolgáló egységes formátum;
b) a (2) bekezdésben előírt tájékoztatás gyakorisága és időpontjai;
c) azok a helyzetek, amelyek fennállása esetén egy klíringtagként eljáró intézmény illetékes hatósága a b) pontban említettnél nagyobb gyakoriságot írhat elő a tájékoztatás tekintetében.
Az EBH 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
50d. cikk
A központi szerződő fél által jelentendő egyes értékek kiszámítása
Az 50c. cikk végrehajtása céljára a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:
a) ha a központi szerződő fél szabályzata előírja, hogy pénzügyi forrásainak egy részét vagy egészét a klíringtagjai előre finanszírozott hozzájárulásaival párhuzamosan úgy kell felhasználnia, hogy azok a klíringtagok előre finanszírozott hozzájárulásaival egyenértékűek legyenek abban a tekintetben, hogy hogyan viselik a központi szerződő félnél felmerült veszteségeket egy vagy több klíringtagjának nemteljesítése vagy fizetésképtelensége esetén, akkor a központi szerződő félnek az említett források megfelelő összegét hozzá kell adnia a DFCM-hez;
b) amennyiben a központi szerződő félnek a szabályzata értelmében az egy vagy több klíringtagjának nemteljesítéséből fakadó veszteségei fedezésére a pénzügyi forrásai egy részét vagy egészét kell felhasználnia – a garanciaalapja kimerítését követően, de még a klíringtagok szerződésben vállalt hozzájárulásainak lehívása előtt – a központi szerződő félnek ezen pótlólagos pénzügyi források megfelelő összegét
hozzá kell adnia az előre finanszírozott hozzájárulások teljes összegéhez (DF) a következők szerint:.>
.
c) a központi szerződő félnek a koncentrációs tényezőt (β) az alábbi képlet alapján kell kiszámítania:
ahol
|
PCEred,i |
= |
a központi szerződő fél i-edik klíringtaggal fennálló összes szerződésére és ügyletére vonatkozó jövőbeli potenciális hitelkitettség csökkentett értéke; |
|
PCEred,1 |
= |
a központi szerződő fél azon klíringtaggal fennálló összes szerződésére és ügyletére vonatkozó jövőbeli potenciális hitelkitettség csökkentett értéke, amely klíringtag a legmagasabb PCEred értékkel rendelkezik; |
|
PCEred,2 |
= |
a központi szerződő fél azon klíringtaggal fennálló összes szerződésére és ügyletére vonatkozó jövőbeli potenciális hitelkitettség csökkentett értéke, amely klíringtag a második legmagasabb PCEred értékkel rendelkezik. |
V.
CÍM
INTEROPERABILITÁSI MEGÁLLAPODÁSOK
51. cikk
Interoperabilitási megállapodások
(1) A központi szerződő fél interoperabilitási megállapodást köthet más központi szerződő féllel, amennyiben teljesülnek a 52., 53. és 54. cikkben előírt követelmények.
(2) Egy adott kereskedési helyszínnek történő szolgáltatásnyújtás céljából más központi szerződő féllel kötött interoperabilitási megállapodás esetében a központi szerződő félnek megkülönböztetésmentes hozzáféréssel kell rendelkeznie az adott kereskedési helyszíntől származó, feladatainak ellátásához szükséges adatokhoz, amennyiben a központi szerződő fél megfelel a kereskedési helyszín által megállapított működési és technikai követelményeknek, továbbá megkülönböztetésmentes hozzáféréssel kell rendelkeznie az érintett kiegyenlítési rendszerhez.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett interoperabilitási megállapodás megkötése és az adatállományokhoz vagy kiegyenlítési rendszerhez való hozzáférés közvetlenül és közvetetten is csak a megállapodásból vagy hozzáférésből származó kockázatok kezelése érdekében tagadhatók meg vagy korlátozhatók.
52. cikk
Kockázatkezelés
(1) Az interoperabilitási megállapodást kötő központi szerződő felek:
a) a megállapodásból származó kockázatok hatékony azonosítására, felügyeletére és kezelésére szolgáló megfelelő politikákat, eljárásokat és rendszereket hoznak létre, hogy kellő időben tudják teljesíteni kötelezettségeiket;
b) megállapodnak jogaikról és kötelezettségeikről, beleértve a kapcsolatukra irányadó jog meghatározását is;
c) azonosítják, felügyelik és hatékonyan kezelik a hitel- és a likviditási kockázatot, annak érdekében, hogy az egyik központi szerződő fél klíringtagjának nemteljesítése ne legyen hatással az interoperábilis központi szerződő félre;
d) azonosítják, felügyelik és kezelik az interoperabilitási megállapodásból származó potenciális kölcsönös függéseket és korrelációkat, amelyek hatással lehetnek a klíringtagok koncentrációjához és a pénzügyi források összevonásához kapcsolódó hitel- és likviditási kockázatokra.
Az első albekezdés b) pontja alkalmazásában a központi szerződő felek adott esetben a 98/26/EK irányelvben rögzítettekkel azonos szabályokat alkalmazzák az átutalási megbízások rendszereikbe történő bevitelének, illetve a visszavonhatatlanságnak az időpontja tekintetében.
Az első albekezdés c) pontja alkalmazásában a megállapodás feltételei rögzítik valamely, az interoperabilitási megállapodásban részt vevő központi szerződő fél nemteljesítése következményeinek kezelésére vonatkozó eljárást.
Az első albekezdés d) pontja alkalmazásában a központi szerződő feleknek robusztus eszközökkel kell rendelkezniük a klíringtagok biztosítékeszközének a megállapodás keretében történő ismételt felhasználásának ellenőrzésére, amennyiben ezt illetékes hatóságaik engedélyezik. A megállapodás rögzíti, hogy e kockázatok hogyan kerülnek kezelésre, figyelembe véve a biztosítékeszközök elegendőségét és a továbbterjedés korlátozásának szükségességét.
(2) Amennyiben a központi szerződő felek klíringtagokkal, illetve egymással szembeni kitettségének fedezésére szolgáló kockázatkezelési modelljei különbözőek, a központi szerződő felek azonosítják e különbségeket, értékelik az azokból esetlegesen származó kockázatokat és (többek között pótlólagos pénzügyi forrásokat biztosító) intézkedéseket hoznak, amelyek korlátozzák a kockázatok interoperabilitási megállapodásra gyakorolt hatását, valamint a továbbterjedési kockázatot tekintve a potenciális következményeket, és biztosítják, hogy e különbségek a központi szerződő felek egyike esetében se befolyásolják a klíringtagok nemteljesítése következményeinek kezelésére irányuló képességet.
(3) A felek eltérő megállapodása hiányában az (1) és (2) bekezdésből adódóan felmerülő költségeket az interoperabilitást, illetve hozzáférést kérelmező központi szerződő fél viseli.
53. cikk
Központi szerződő felek közötti biztosíték nyújtásának szabályai
(1) A központi szerződő félnek a számlákon meg kell különböztetnie az azon központi szerződő felek javára tartott eszközöket és pozíciókat, amelyekkel interoperabilitási megállapodást kötött.
(2) Ha a központi szerződő fél, amely interoperabilitási megállapodást kötött egy másik központi szerződő féllel, értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás keretében csak kezdeti biztosítékot nyújt a központi szerződő félnek, akkor az átvevő központi szerződő fél nem jogosult a másik központi szerződő fél által nyújtott biztosíték használatára.
(3) A pénzügyi eszköz formájában kapott biztosítékeszközt a 98/26/EK irányelv szerint bejelentett értékpapírkiegyenlítésirendszer-üzemeltetőknél vezetett számlán kell elhelyezni.
(4) Az (1) és (2) bekezdés szerinti eszközök csak akkor állhatnak az azt átvevő központi szerződő fél rendelkezésére, ha az interoperabilitási megállapodás keretében biztosítékeszközt nyújtó központi szerződő fél nem teljesít.
(5) Az interoperabilitási megállapodás keretében biztosítékeszközt átvevő központi szerződő fél nemteljesítése esetén az (1) és (2) bekezdés szerinti biztosítékeszközt haladéktalanul vissza kell juttatni az azt nyújtó központi szerződő félnek.
54. cikk
Az interoperabilitási megállapodások jóváhagyása
(1) Az interoperabilitási megállapodáshoz az érintett központi szerződő felek illetékes hatóságainak előzetes jóváhagyása szükséges. Az interoperabilitási megállapodás jóváhagyására vonatkozóan a 17. cikk szerinti eljárást kell alkalmazni.
(2) Az illetékes hatóságok csak akkor hagyják jóvá az interoperabilitási megállapodást, ha az érintett központi szerződő fél a 17. cikk szerint engedéllyel rendelkezik elszámolásra, vagy a 25. cikk szerint elismerték, vagy egy már meglévő nemzeti engedélyezési rendszer keretében legalább három éve engedélyezték, továbbá a 52. cikkben rögzített követelmények teljesülnek, és a tranzakciók elszámolásának a megállapodás szerinti technikai feltételei lehetővé teszik a pénzügyi piacok zökkenőmentes és rendes működését, valamint a megállapodás nem csökkenti a felügyelet hatékonyságát.
(3) Amennyiben valamelyik illetékes hatóság úgy véli, hogy nem teljesülnek a (2) bekezdésben foglalt feltételek, írásban nyújt magyarázatot a kockázatokkal kapcsolatos megfontolásairól a többi illetékes hatóságnak és az érintett központi szerződő feleknek. Értesíti az EÉPH-t is, amely véleményt bocsát ki a kockázattal kapcsolatos megfontolások helytállóságáról és az interoperabilitási megállapodás elutasításának jogosságáról. Az EÉPH véleményét valamennyi érintett központi szerződő fél számára hozzáférhetővé kell tenni. Amennyiben az EÉPH véleménye eltér az érintett illetékes hatóság értékelésétől, az illetékes hatóság az EÉPH véleményét figyelembe véve újra megfontolja álláspontját.
(4) Az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkében rögzített eljárással összhangban 2012. december 31-ig iránymutatást vagy ajánlást bocsát ki az interoperabilitási megállapodások értékelésének következetessé, hatékonnyá és eredményessé tétele érdekében.
Az EÉPH a KBER tagjaival folytatott konzultációt követően kidolgozza az iránymutatások és ajánlások tervezeteit.
VI.
CÍM
A KERESKEDÉSI ADATTÁRAK NYILVÁNTARTÁSA ÉS FELÜGYELETE
1.
FEJEZET
A kereskedési adattárak nyilvántartásba vételének feltételei és eljárásai
55. cikk
A kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele
(1) A kereskedési adattárakat az EÉPH a 9. cikk céljaira nyilvántartásba veszi.
(2) E cikk értelmében az a kereskedési adattár vehető nyilvántartásba, amely az Unióban székhellyel rendelkező jogi személy, és megfelel a VII. cím követelményeinek.
(3) A kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele az Unió egész területére érvényes.
(4) A nyilvántartásba vett kereskedési adattárnak mindenkor meg kell felelnie a nyilvántartásba vétel feltételeinek. A kereskedési adattár indokolatlan késedelem nélkül értesíti az EÉPH-t a nyilvántartásbavételi feltételekben bekövetkező bármely változásról.
56. cikk
Nyilvántartásba vétel iránti kérelem
(1) Az 55. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a kereskedési adattár köteles benyújtani az ESMA-hoz a következők egyikét:
a) a nyilvántartásba vétel iránti kérelem;
b) a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti kérelem, amennyiben a kereskedési adattárat az (EU) 2015/2365 rendelet III. fejezete alapján már nyilvántartásba vették.
(2) A kérelem kézhezvételét követő 20 munkanapon belül az EÉPH értékeli, hogy a kérelmet hiánytalanul nyújtották-e be.
Ha a kérelem hiányos, az EÉPH határidőt szab meg, amelynek leteltéig a kereskedési adattárnak pótlólagos információkat kell nyújtania.
Az EÉPH azt követően, hogy megállapította a kérelem hiánytalanságát, ennek megfelelően értesíti a kereskedési adattárat.
(3) E cikk következetes alkalmazása érdekében az ESMA-nak ki kell dolgoznia az alábbiakat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket:
a) a nyilvántartásba vétel iránti, az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelem részletei;
b) a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti, az (1) bekezdés b) pontjában említett egyszerűsített kérelem részletei.
Az ESMA-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 18-ig be kell nyújtania a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt a rendeletet.
(4) Az (1) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az ESMA-nak ki kell dolgoznia az alábbiakat meghatározó végrehajtás-technikai standardtervezeteket:
a) a nyilvántartásba vétel iránti, az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelem formátuma;
b) a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti, az (1) bekezdés b) pontjában említett kérelem formátuma.
Az első albekezdés b) pontjára figyelemmel az ESMA-nak egyszerűsített formátumot kell kidolgoznia.
Az ESMA-nak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2020. június 18-ig be kell nyújtania a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
57. cikk
Az illetékes hatóságok nyilvántartásba vételt megelőző értesítése és a velük folytatandó konzultáció
(1) Amennyiben valamely nyilvántartásba vételét kérelmező kereskedési adattárat a székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága már engedélyezett vagy nyilvántartásba vett, az EÉPH indokolatlan késedelem nélkül értesíti az említett illetékes hatóságot, illetve konzultál vele, mielőtt az érintett kereskedési adattárat nyilvántartásba venné.
(2) Az EÉPH és az érintett illetékes hatóság minden olyan információt átad egymásnak, amelyre szükség van az adott kereskedési adattár nyilvántartásba vételéhez, illetve annak felügyeletéhez, hogy a szervezet megfelel-e nyilvántartásba vételére, illetve engedélyezésére a székhelye szerinti tagállamban rá vonatkozó feltételeknek.
58. cikk
A kérelem megvizsgálása
(1) Az EÉPH az 56. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett értesítéstől számított 40 munkanapon belül megvizsgálja a nyilvántartásbavételi kérelmet a kereskedési adattár 78–81. cikknek való megfelelése alapján, és megalapozott indokolással ellátott határozatot fogad el a nyilvántartásba vételről vagy annak elutasításáról.
(2) Az EÉPH által az (1) bekezdésnek megfelelően kibocsátott határozat az elfogadása utáni ötödik munkanapon lép hatályba.
59. cikk
Értesítés az EÉPH nyilvántartásba vételre vonatkozó határozatáról
(1) Amennyiben az EÉPH határozatot fogad el a nyilvántartásba vételről, annak elutasításáról vagy a nyilvántartásból való törlésről, 5 munkanapon belül értesíti a kereskedési adattárat, csatolva határozatának megalapozott indokolással ellátott magyarázatát.
Az EÉPH indokolatlan késedelem nélkül értesíti határozatáról az 57. cikk (1) bekezdésében említett érintett illetékes hatóságot.
(2) Az EÉPH az (1) bekezdésnek megfelelően hozott valamennyi határozatról tájékoztatja a Bizottságot.
(3) Az EÉPH a honlapján közzéteszi az e rendelettel összhangban nyilvántartásba vett kereskedési adattárak listáját. E listát az (1) bekezdés szerinti határozatok elfogadását követő öt munkanapon belül frissíteni kell.
60. cikk
A 61–63. cikkben említett hatáskörök gyakorlása
A 61–63. cikk által az EÉPH-ra vagy az EÉPH valamely tisztviselőjére vagy az EÉPH által felhatalmazott valamely személyre ruházott hatáskörök nem használhatók fel olyan információk vagy dokumentumok kiszolgáltatásának az előírására, amelyek esetében a felhasználására jogosultak köre jogilag korlátozott.
61. cikk
Információkérés
(1) Az EÉPH egyszerű kérés formájában vagy határozattal előírhatja, hogy a kereskedési adattárak és a velük kapcsolatban álló harmadik felek, amelyekhez a kereskedési adattárak kiszerveztek bizonyos operatív funkciókat vagy tevékenységeket, minden olyan információt adjanak meg a számára, amely az e rendelet szerinti feladatainak ellátásához szükséges.
(2) Az (1) bekezdés szerinti egyszerű kérés megküldésekor az EÉPH:
a) a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;
b) meghatározza a kérés célját;
c) részletesen meghatározza az igényelt információt;
d) meghatározza az információnyújtás határidejét;
e) tájékoztatja azt a személyt, akitől az információt kéri, hogy nem köteles megadni az információt, viszont amennyiben önkéntesen válaszol a kérésre, a nyújtott információ nem lehet a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető; és
f) felhívja a figyelmet a 65. cikkben és az I. melléklet IV. szakaszának a) pontjában arra az esetre előírt pénzbírságra, ha a kérdésre adott válasz nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető.
(3) Az (1) bekezdés szerinti, határozat útján történő információkérés esetén az EÉPH:
a) a kérés jogalapjaként e cikket jelöli meg;
b) meghatározza a kérés célját;
c) részletesen meghatározza az igényelt információt;
d) meghatározza az információnyújtás határidejét;
e) felhívja a figyelmet a 66. cikkben arra az esetre előírt időszakos kényszerítő bírságra, ha a nyújtott információ hiányos;
f) felhívja a figyelmet a 65. cikkben és az I. melléklet IV. szakaszának a) pontjában arra az esetre előírt pénzbírságra, ha a kérdésre adott válasz nem felel meg a valóságnak, vagy félrevezető; valamint
g) felhívja a figyelmet arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 60. és 61. cikke értelmében a határozat ellen fellebbezni lehet az EÉPH fellebbviteli tanácsa előtt, és a határozat felülvizsgáltatható az Európai Unió Bíróságával.
(4) A kért információkat az (1) bekezdésben említett személyek vagy képviselőik, jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében a törvény vagy az alapszabályuk által képviseletükre felhatalmazott személyek szolgáltatják. A megfelelően meghatalmazott ügyvédek szintén jogosultak az ügyfelük nevében az információ benyújtására. Utóbbiak teljes felelősséggel tartoznak, ha a szolgáltatott információ hiányos, a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető.
(5) Az EÉPH haladéktalanul megküldi az egyszerű kérés vagy a határozat másolatát azon tagállam illetékes hatóságának, amelynek területén az (1) bekezdésben említett, az információkérés által érintett személyek tartózkodási hellyel rendelkeznek vagy letelepedettek.
62. cikk
Általános vizsgálatok
(1) Az EÉPH a 61. cikk (1) bekezdésében említett személyekre irányuló minden olyan vizsgálatot elvégezhet, amely az e rendeletből fakadó feladatai ellátásához szükséges. E célból az EÉPH által felhatalmazott tisztviselők és más személyek jogosultak az alábbiakra:
a) a feladatainak végrehajtása szempontjából lényeges nyilvántartások, adatok, eljárások és egyéb anyagok megvizsgálása, az adathordozótól függetlenül;
b) az ilyen nyilvántartásokból, adatokból, eljárásokból és egyéb anyagokból hiteles másolatok vagy kivonatok készítése vagy bekérése;
c) a 61. cikk (1) bekezdésében említett bármely személynek, képviselőjének vagy személyzete tagjainak berendelése, és szóbeli vagy írásbeli magyarázat kérése az ellenőrzés tárgyával és céljával összefüggő tényekkel és dokumentumokkal kapcsolatban, valamint a válaszok rögzítése;
d) bármely olyan egyéb, természetes vagy jogi személy kikérdezése, aki ezt vállalja, valamely vizsgálat tárgyával kapcsolatos információgyűjtés céljából;
e) a telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikérése.
(2) Az (1) bekezdésben említett vizsgálatok céljából az EÉPH által felhatalmazott tisztviselők és más személyek hatáskörüket a vizsgálat tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás alapján gyakorolják. A felhatalmazásban fel kell tüntetni továbbá a 66. cikk értelmében abban az esetben kivetendő időszakos kényszerítő bírságot is, ha a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat nem vagy hiányosan nyújtják be, vagy ha a 61. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre nem, vagy hiányosan válaszolnak, valamint a 65. cikknek és az I. melléklet IV. szakasza b) pontjának értelmében abban az esetben kivetendő pénzbírságot, ha a 61. cikk (1) bekezdésében említett személyek a feltett kérdésekre a valóságnak nem megfelelően, vagy félrevezető módon válaszolnak.
(3) Az 61. cikk (1) bekezdésében említett személyek kötelesek alávetni magukat az EÉPH határozata alapján elrendelt vizsgálatoknak. A határozatban fel kell tüntetni a vizsgálat tárgyát és célját, a 66. cikkben előírt időszakos kényszerítő bírságokat, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket, valamint azon jogot, hogy a határozat az Európai Unió Bíróságával felülvizsgáltatható.
(4) Az EÉPH a vizsgálat előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról és a felhatalmazott személyek kilétéről azon tagállam illetékes hatóságának, amelynek a területén a vizsgálatra sor kerül. Az érintett illetékes hatóság tisztviselői az EÉPH kérésére segítik a felhatalmazott személyeket feladataik elvégzésében. Az érintett illetékes hatóság tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a vizsgálaton.
(5) ►M11 Amennyiben az (1) bekezdés e) pontjában említett telefon- és adatforgalmi nyilvántartások kikéréséhez az illetékes nemzeti hatóságoknak a nemzeti jogszabályokkal összhangban igazságügyi hatóság engedélyére van szükségük, az ESMA-nak is ilyen engedélyt kell kérelmeznie. Az ESMA ilyen engedélyt elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhet. ◄
(6) A (5) bekezdésben említett engedély kérelmezése esetén a nemzeti igazságügyi hatóság ellenőrzi, hogy az EÉPH határozata hiteles-e, és hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések a vizsgálat tárgyára figyelemmel nem önkényesek, illetve túlzottak-e. A kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzésekor a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az EÉPH-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az EÉPH e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az EÉPH irataiban foglalt adatokat. Az EÉPH határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően.
63. cikk
Helyszíni ellenőrzések
(1) Az ESMA az e rendelet szerinti feladatai elvégzéséhez szükséges minden helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 61. cikk (1) bekezdésében említett jogi személyek üzlethelyiségeiben, telkén vagy ingatlanában. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő elvégzése és eredményessége ezt megköveteli, az ESMA előzetes bejelentés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést.
(2) Az ESMA által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek beléphetnek olyan jogi személyek bármely üzlethelyiségébe, telkére, illetve ingatlanába, amelyek az ESMA vizsgálati határozatával érintettek, valamint rendelkeznek a 62. cikk (1) bekezdésében említett összes hatáskörrel. Jogukban áll továbbá az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelységet, üzleti könyvet vagy nyilvántartást.
(3) Az EÉPH által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott tisztviselők és más személyek hatáskörüket az ellenőrzés tárgyát és célját feltüntető írásbeli felhatalmazás felmutatásával gyakorolják, amelyben fel kell tüntetni a 66. cikk értelmében abban az esetben kivetendő időszakos kényszerítő bírságot, ha az érintett személyek nem vetik alá magukat az ellenőrzésnek. Az EÉPH a helyszíni ellenőrzés előtt kellő időben értesítést küld a vizsgálatról azon tagállam illetékes hatóságának, amelynek a területén az ellenőrzésre sor kerül.
(4) A 61. cikk (1) bekezdésében említett személyek kötelesek alávetni magukat az EÉPH határozatával elrendelt helyszíni ellenőrzéseknek. A határozatban fel kell tüntetni az ellenőrzés tárgyát és célját, meg kell határozni az ellenőrzés megkezdésének időpontját, valamint utalni kell a 66. cikkben előírt időszakos kényszerítő bírságra, az 1095/2010/EU rendelet értelmében igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekre és azon jogra, hogy a határozat az Európai Unió Bírósága által felülvizsgálható. Az EÉPH az ilyen határozatok meghozatala előtt konzultál azon tagállam illetékes hatóságával, amelynek a területén az ellenőrzésre sor kerül.
(5) Azon tagállam illetékes hatóságának tisztviselői vagy az általa felhatalmazott vagy kijelölt más személyek, amelynek területén a helyszíni ellenőrzésre sor kerül, az EÉPH kérésére aktívan segítik az EÉPH által felhatalmazott tisztviselőket és más személyeket. E célból rendelkezésükre állnak a (2) bekezdésben meghatározott hatáskörök. A szóban forgó tagállam illetékes hatóságának tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a helyszíni ellenőrzésen.
(6) Az EÉPH arra is felkérheti az illetékes hatóságokat, hogy végezzék el a nevében az e cikkben és a 62. cikk (1) bekezdésében meghatározott konkrét vizsgálati feladatokat és helyszíni ellenőrzéseket. Az illetékes hatóságok e célból az EÉPH-éval azonos, az e cikkben és a 62. cikk (1) bekezdésében meghatározott hatáskörrel rendelkeznek.
(7) Amennyiben az EÉPH által felhatalmazott tisztviselők és más kísérő személyek megállapítják, hogy valamely személy akadályozza az e cikk szerint elrendelt vizsgálatot, úgy az érintett tagállam illetékes hatósága – szükség esetén a rendőrség vagy azzal egyenértékű jogkörrel rendelkező hatóság bevonásával – megadja a szükséges segítséget ahhoz, hogy a helyszíni ellenőrzést elvégezhessék.
(8) Amennyiben az (1) bekezdésben említett helyszíni ellenőrzéshez vagy a (7) bekezdésben előírt segítségnyújtáshoz arra van szükség, hogy a nemzeti szabályokkal összhangban valamely igazságszolgáltatási hatóság egy nemzeti illetékes hatóságnak engedélyt adjon, az ESMA-nak is ilyen engedélyt kell kérelmeznie. Az ESMA ilyen engedélyt elővigyázatossági intézkedésként is kérelmezhet.
(9) A (8) bekezdésben említett engedély iránti kérelem esetén a nemzeti igazságszolgáltatási hatóság ellenőrzi, hogy az EÉPH határozata hiteles-e, és hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések az ellenőrzés tárgyának figyelembevételével nem önkényesek, illetve túlzottak-e. A kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzésekor a nemzeti igazságszolgáltatási hatóság részletes indokolást kérhet az EÉPH-tól. A részletes indokolás iránti kérelem különösen azon okokra vonatkozhat, amelyek alapján az EÉPH e rendelet megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságszolgáltatási hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az EÉPH irataiban foglalt adatokat. Az EÉPH határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott eljárásnak megfelelően.
64. cikk
A felügyeleti intézkedések meghozatalának és a pénzbírságok kivetésének eljárási szabályai
(1) Amennyiben az EÉPH az e rendelet szerinti feladatainak végzése során megállapítja, hogy fennállhat az I. mellékletben felsorolt egy vagy több jogsértés esetének alapos gyanúja, akkor az EÉPH-n belül egy független vizsgálatvezetőt jelöl ki az ügy kivizsgálására. A kijelölt vizsgálatvezető nem vehet részt, és a múltban sem vehetett részt sem közvetlenül, sem közvetetten az érintett kereskedési adattár felügyeletében és nyilvántartásbavételi eljárásában, és feladatait az EÉPH-tól függetlenül látja el.
(2) A vizsgálatvezető a vizsgálat által érintett személyek észrevételeinek figyelembevételével kivizsgálja a feltételezett jogsértéseket, és a megállapításait tartalmazó teljes ügyiratot benyújtja az EÉPH-nak.
A vizsgálatvezető a feladatainak elvégzése érdekében jogosult a 61. cikknek megfelelően információt kérni, valamint a 62. és a 63. cikknek megfelelően vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezni. A vizsgálatvezetőnek e jogkörének gyakorlása közben teljesítenie kell a 60. cikkben foglaltakat.
A vizsgálatvezető a feladatainak végzése során hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet az EÉPH a felügyeleti tevékenységei során összegyűjtött.
(3) A vizsgálatvezető a vizsgálat befejezésekor, mielőtt benyújtaná a megállapításait tartalmazó ügyiratot az EÉPH-nak, lehetőséget ad a vizsgálat által érintett személyeknek a vizsgálat tárgyával kapcsolatos meghallgatásra. A vizsgálatvezető kizárólag olyan tényekre alapozhatja a megállapításait, amelyekkel kapcsolatban az érintett személyek lehetőséget kaptak arra, hogy megtegyék észrevételeiket.
Az érintett személyek védekezéshez való jogát az e cikk alapján történő vizsgálatok során teljes mértékben tiszteletben kell tartani.
(4) Amikor a vizsgálatvezető benyújtja a (3) bekezdésben említett megállapításait tartalmazó ügyiratot az ESMA-nak, erről tájékoztatja a vizsgálat által érintett személyeket. E személyeknek jogukban áll betekinteni az ügyiratba, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelmére irányuló jogos érdekét. Az iratokba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra vagy az ESMA belső előkészítő dokumentumaira.
(5) A vizsgálatvezető megállapításait tartalmazó ügyirat alapján, valamint – amennyiben ezt az érintett személyek kérik – a vizsgálat által érintett személyeknek a 67. cikk szerinti meghallgatását követően az EÉPH határoz arról, hogy a vizsgálat által érintett személyek elkövették-e az I. mellékletben felsorolt egy vagy több jogsértést, és amennyiben igen, a 73. cikknek megfelelően felügyeleti intézkedést hoz, valamint az 65. cikknek megfelelően pénzbírságot szab ki.
(6) A vizsgálatvezető nem vesz részt az EÉPH tanácskozásain, és más módon sem avatkozik bele az EÉPH döntéshozatalába.
(7) A Bizottság további eljárási szabályokat fogad el a pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok kiszabását jelentő jogkör gyakorlására vonatkozóan, beleértve a védekezéshez való jogra, az átmeneti rendelkezésekre, valamint a pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok beszedésére vonatkozó rendelkezéseket is, továbbá részletes szabályokat fogad el a szankciók kiszabása és végrehajtása tekintetében az elévülési időre vonatkozóan.
Az első albekezdésben említett szabályokat a 82. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kell elfogadni.
(8) Az ESMA-nak vizsgálat és esetlegesen a büntetőeljárás megindítása céljából az illetékes hatóságok elé kell terjesztenie az ügyeket, amennyiben az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során olyan tényeket tár fel, amelyek alapján tudomása szerint az alkalmazandó jog értelmében felmerül a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja. Emellett az ESMA nem szabhat ki pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot olyan esetekben, amikor tudomása van arról, hogy azonos vagy lényegében azonos tényállás alapján, a nemzeti jog szerint lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen korábban már jogerős felmentő vagy elmarasztaló ítélet született.
65. cikk
Pénzbírságok
(1) Amennyiben a 64. cikk (5) bekezdésével összhangban az EÉPH megállapítja, hogy egy kereskedési adattár szándékosan vagy gondatlanságból követte el az I. mellékletben felsorolt valamely jogsértést, az e cikk (2) bekezdésének megfelelően pénzbírságot kiszabó határozatot fogad el.
A kereskedési adattár által elkövetett jogsértés akkor minősül szándékos jogsértésnek, ha az EÉPH olyan objektív tényezőket talál, amelyek bizonyítják, hogy a kereskedési adattár vagy annak felső vezetése kifejezetten a jogsértés elkövetésének szándékával járt el.
(2) Az (1) bekezdésben említett pénzbírság alapösszegét az alábbi értékhatárokon belül kell megállapítani:
a) az I. melléklet I. szakaszának c) pontjában, az I. melléklet II. szakaszának c)–g) pontjában, valamint az I. melléklet III. szakaszának a) és b) pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 10 000 EUR és legfeljebb ►M11 200 000 EUR ◄ ;
b) az I. melléklet I. szakaszának a), b) és d)–k) pontjában, valamint az I. melléklet II. szakaszának a), b) és h) pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 5 000 EUR és legfeljebb 100 000 EUR;
c) az I. melléklet IV. szakaszában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább 5 000 EUR és legfeljebb 10 000 EUR.
Annak eldöntéséhez, hogy a bírság alapösszege az első albekezdésben meghatározott tartományon belül az alsó, közép- vagy felső határértéknek feleljen-e meg, az EÉPH figyelembe veszi az érintett kereskedési adattár előző üzleti évi éves árbevételét. Az alapösszeg az alsó határérték olyan kereskedési adattárak esetében, amelyek éves árbevétele kevesebb mint 1 millió EUR, a középérték olyan kereskedési adattárak esetében, amelyek éves árbevétele 1–5 millió EUR, és a felső határérték olyan kereskedési adattárak esetében, amelyek éves árbevétele meghaladja az 5 millió EUR-t.
(3) A (2) bekezdésben megadott alapösszeget a súlyosbító vagy enyhítő tényezők figyelembevételével, a II. mellékletben meghatározott megfelelő együtthatók szerint módosítani kell.
A megfelelő súlyosbító együtthatókat egyesével kell az alapösszegre alkalmazni. Ha több súlyosbító együttható is alkalmazandó, az alapösszeghez hozzá kell adni azokat az értékeket, amelyeket az alapösszeg és az alapösszegnek az egyes súlyosbító együtthatók alkalmazásával kapott mennyiségek különbségeiként kapunk.
A megfelelő enyhítő együtthatókat egyesével kell az alapösszegre alkalmazni. Ha több enyhítő együttható is alkalmazandó, az alapösszegből ki kell vonni azokat az értékeket, amelyeket az alapösszeg és az alapösszegnek az egyes enyhítő együtthatók alkalmazásával kapott mennyiségek különbségeiként kapunk.
(4) A (2) és a (3) bekezdés ellenére, a pénzbírság összege nem haladhatja meg az érintett kereskedési adattár által az előző üzleti évben elért éves árbevétel 20 %-át, ha azonban a kereskedési adattár közvetlenül vagy közvetve pénzügyi előnyhöz jutott a jogsértés révén, akkor a pénzbírság minimális összege ez az előny.
Amennyiben a kereskedési adattár által elkövetett cselekmények, illetve mulasztások az I. mellékletben felsorolt több jogsértésnek minősülnek, csak egy jogsértés után kell kiszabni bírságot, mégpedig a (2) és a (3) bekezdéssel összhangban kiszámított pénzbírságok közül a magasabbat.
66. cikk
Időszakos kényszerítő bírságok
(1) Az EÉPH határozatban időszakos kényszerítő bírságot szab ki annak érdekében, hogy kötelezze:
a) a kereskedési adattárat a jogsértés megszüntetésére, összhangban a 73. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott határozattal; vagy
b) a 61. cikk (1) bekezdésében említett személyt:
i. a 61. cikk szerinti határozatban kért információk hiánytalan szolgáltatására;
ii. arra, hogy vesse alá magát vizsgálatnak és különösen, hogy hiánytalanul adja át az előírt nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat, illetve pótolja és helyesbítse a 62. cikk szerinti határozattal elrendelt vizsgálat keretében benyújtott egyéb információkat; vagy
iii. arra, hogy vesse alá magát a 63. cikk szerinti határozattal elrendelt helyszíni ellenőrzésnek.
(2) Az időszakos kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. A kényszerítő bírságot a késedelem minden egyes napja után ki kell szabni.
(3) A (2) bekezdés ellenére, az időszakos kényszerítő bírság összege az előző üzleti év átlagos napi árbevételének 3 %-a, természetes személyek esetében pedig az előző naptári évben szerzett átlagos napi jövedelem 2 %-a. Az összegeket az időszakos kényszerítő bírságot kivető határozatban megállapított időponttól kezdődően kell kiszámítani.
(4) Az időszakos kényszerítő bírság az EÉPH határozatáról szóló értesítést követő legfeljebb hat hónapos időtartamra szabható ki. Ezen időszak végét követően az EÉPH felülvizsgálja az intézkedést.
67. cikk
Az érintett személyek meghallgatása
(1) A 73. cikk (1) bekezdése alapján hozott határozatok és a 66. cikk szerinti időszakos kényszerítő bírságot elrendelő határozatok meghozatala előtt az ESMA-nak lehetőséget kell biztosítania az eljárás alá vont személyek számára a megállapításaival kapcsolatos meghallgatásra. Az ESMA csak olyan megállapításokra alapozhatja a határozatát, amelyekkel kapcsolatban az eljárás alá vont személyeknek lehetőségük volt észrevételt tenni.
Az e bekezdés első albekezdése nem alkalmazandó a 73. cikk (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában említett határozatokra akkor, ha sürgős intézkedésre van szükség a pénzügyi rendszert fenyegető súlyos és közvetlen veszély megelőzése, illetve a pénzügyi piacok integritását, átláthatóságát, hatékonyságát és zavartalan működését, többek között a kereskedési adattárnak szolgáltatott adatok stabilitását és pontosságát fenyegető súlyos és közvetlen veszély megelőzése érdekében. Ilyen esetekben az ESMA ideiglenes határozatot fogadhat el, és a határozathozatalát követően a lehető leghamarabb biztosítania kell a meghallgatási lehetőséget az érintett személyek számára.
(2) Az eljárás alá vont személyek védekezéshez való jogát az eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani. E személyeknek jogukban áll betekinteni az EÉPH ügyiratába, amennyiben ez nem sérti más személyeknek az üzleti titkok védelmére irányuló jogos érdekét. Az iratokba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra vagy az EÉPH belső előkészítő dokumentumaira.
68. cikk
A pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok közzététele, jellege, behajtása és elhelyezése
(1) Az EÉPH nyilvánosságra hoz minden, a 65. és a 66. cikk alapján kiszabott pénzbírságot és időszakos kényszerítő bírságot, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan károkat okozna az érintett feleknek. E közzététel a 45/2001/EK rendelet értelmében nem tartalmazhat személyes adatokat.
(2) A 65. és a 66. cikkel összhangban kiszabott pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok közigazgatási jellegűek.
(3) Amennyiben az EÉPH úgy határoz, hogy nem vet ki pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot, döntéséről és annak indokairól tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot és az érintett tagállam illetékes hatóságait.
(4) A 65. és a 66. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok behajthatók.
A behajtásra annak az államnak a hatályos polgári eljárásjogi szabályai vonatkoznak, amelynek területén arra sor kerül. A határozatot végrehajtási záradékkal az a hatóság látja el – a határozat hitelességének vizsgálatán kívül minden más alakiságot mellőzve –, amelyet az egyes tagállamok kormányai erre a célra kijelölnek, és amelyről az EÉPH-t és az Európai Unió Bíróságát tájékoztatják.
Ha ezeknek az alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, a fél a nemzeti jognak megfelelően közvetlenül az illetékes szervtől kérheti a végrehajtást.
A végrehajtást csak az Európai Unió Bíróságának határozata alapján lehet felfüggeszteni. A végrehajtási eljárás szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban a tagállami igazságszolgáltatási szervek rendelkeznek joghatósággal.
(5) A pénzbírságok és időszakos kényszerítő bírságok összege az Európai Unió általános költségvetését illeti.
69. cikk
Az Európai Unió Bírósága általi felülvizsgálat
Az Európai Unió Bírósága korlátlan jogkörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben az EÉPH pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabott ki. Az Európai Unió Bírósága törölheti, csökkentheti vagy emelheti a kiszabott pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot.
70. cikk
A II. melléklet módosításai
A pénzügyi piaci folyamatok figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 82. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. melléklet módosítására vonatkozóan.
71. cikk
Törlés a nyilvántartásból
(1) Az EÉPH a 73. cikk sérelme nélkül törli a kereskedési adattárat a nyilvántartásból, amennyiben a kereskedési adattár:
a) kifejezetten lemond a nyilvántartásról, vagy az elmúlt hat hónap során nem nyújtott szolgáltatást;
b) a nyilvántartásba vételt hamis nyilatkozatok adásával vagy egyéb szabálytalan módon érte el;
c) már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett nyilvántartásba vételére sor került.
(2) Az EÉPH indokolatlan késedelem nélkül értesíti az 57. cikk (1) bekezdésében említett érintett illetékes hatóságot az adott kereskedési adattár nyilvántartásból való törlésére vonatkozó határozatáról.
(3) Amennyiben az érintett kereskedési adattár szolgáltatásnyújtása és tevékenységvégzése szerinti tagállam illetékes hatósága úgy véli, hogy az (1) bekezdésben foglalt feltételek valamelyike teljesült, felkérheti az EÉPH-t, hogy vizsgálja meg, teljesültek-e az érintett kereskedési adattárnak a nyilvántartásból való törlésére vonatkozó feltételek. Amennyiben az EÉPH úgy határoz, hogy az érintett kereskedési adattárat nem törli a nyilvántartásból, e határozatát teljes körűen meg kell indokolnia.
(4) A (3) fejezetben említett illetékes hatóság a 22. cikk szerint kinevezett illetékes hatóság.
72. cikk
Felügyeleti díjak
(1) Az EÉPH e rendelettel és a (3) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal összhangban díjakat számít fel a kereskedési adattáraknak. Ezek a díjak teljes mértékben fedezik az EÉPH kereskedési adattárak nyilvántartásba vételéhez és felügyeletéhez, valamint ahhoz kapcsolódó szükséges kiadásait, valamint azt a célt szolgálja, hogy megtérítse az illetékes hatóságok részére az e rendelet alapján folytatott tevékenység során – különösen a feladatok 74. cikkel összhangban történő átruházása következtében – az illetékes hatóságoknál esetlegesen felmerült költségeket.
(2) A kereskedési adattárakra kiszabott bármilyen díj összegének fedeznie kell az ESMA nyilvántartásba vételi és felügyeleti tevékenységeivel kapcsolatban felmerült összes észszerű adminisztratív költséget, és annak arányosnak kell lennie az érintett kereskedési adattár árbevételével, valamint az ESMA nyilvántartásba vételi és az ellátott felügyeleti jogkör típusával.
(3) A Bizottság a 82. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a díjtípusok és a díjköteles ügyek, a díjak összege és megfizetésük módja részletes meghatározására.
73. cikk
Az EÉPH felügyeleti intézkedései
(1) Amennyiben a 64. cikk (5) bekezdésével összhangban az EÉPH megállapítja, hogy egy kereskedési adattár elkövette az I. mellékletben felsorolt valamely jogsértést, az alábbi egy vagy több határozatot hozza:
a) a kereskedési adattár kötelezése a jogsértés megszüntetésére;
b) pénzbírság kiszabása az 65. cikk szerint;
c) hirdetmény kiadása;
d) végső esetben a kereskedési adattár törlése a nyilvántartásból.
(2) Az (1) bekezdésben említett határozatok meghozatalakor az EÉPH figyelembe veszi a jogsértés természetét és súlyosságát, tekintettel a következő kritériumokra:
a) a jogsértés időtartama és gyakorisága;
b) a jogsértés fényt derített-e súlyos vagy rendszerszintű hiányosságokra a vállalkozás eljárásaiban, irányítási rendszereiben vagy belső ellenőrzési mechanizmusaiban;
c) a jogsértés okozott-e vagy elősegített-e pénzügyi bűncselekményt, illetve tulajdonítható-e egyéb módon ilyen bűncselekmény a jogsértésnek;
d) a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték-e el.
(3) Az EÉPH indokolatlan késedelem nélkül értesíti az érintett kereskedési adattárat az (1) bekezdés alapján elfogadott határozatokról, és közli azokat a tagállamok illetékes hatóságaival és a Bizottsággal. A határozat elfogadásának időpontjától számított 10 munkanapon belül közzéteszi azt a honlapján.
Az EÉPH a határozatnak az első albekezdés szerinti nyilvánosságra hozatalakor arról is nyilvános tájékoztatást ad, hogy az érintett kereskedési adattár jogosult a határozat ellen jogorvoslattal élni, valamint adott esetben közzéteszi a jogorvoslati kérelem benyújtásának tényét, és ezzel egyidejűleg közli, hogy a jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, valamint azt, hogy az EÉPH fellebbviteli tanácsa az 1095/2010/EU rendelet 60. cikkének (3) bekezdésével összhangban felfüggesztheti a vitatott határozat alkalmazását.
74. cikk
A feladatok EÉPH általi átruházása az illetékes hatóságokra
(1) Amennyiben valamely felügyeleti feladat megfelelő elvégzéséhez szükséges, az EÉPH jogosult arra, hogy az 1095/2010/EU rendelet 16. cikke szerint általa kibocsátott iránymutatásokkal összhangban konkrét felügyeleti feladatokat egy tagállam illetékes hatóságára ruházzon. E felügyeleti feladatok közé tartozhat különösen a 61. cikk szerinti információkérések és a 62. cikk szerinti és a 63. cikk (6) bekezdése szerinti vizsgálatok és helyszíni ellenőrzések lefolytatásának hatásköre.
(2) Az EÉPH a feladatok átruházását megelőzően konzultál az érintett illetékes hatósággal. E konzultációk különösen az alábbiakra vonatkoznak:
a) az átruházandó feladatok köre;
b) a feladatok elvégzésének ütemezése, valamint
c) a szükséges információknak az EÉPH részéről, illetve az EÉPH részére történő átadása.
(3) A 72. cikk (3) bekezdése alapján a Bizottság által elfogadott díjszabályzatnak megfelelően az EÉPH megtéríti az illetékes hatóságok részére az átruházott feladatok elvégzésével összefüggésben felmerült költségeket.
(4) Az EÉPH megfelelő időközönként felülvizsgálja az (1) bekezdésben említett határozatot. Az átruházás bármikor visszavonható.
(5) A feladatok átruházása nem érinti az EÉPH felelősségét, és nem korlátozza az EÉPH-t az átruházott feladat elvégzésében és ellenőrzésében. Nem ruházhatók át az e rendelet szerinti felügyeleti feladatok, beleértve a nyilvántartásba vételről szóló határozatok meghozatalát, a jogsértésekre vonatkozó végleges értékelés elkészítését és az ezek nyomán születő határozatok meghozatalát.
2.
FEJEZET
Kapcsolatok harmadik országokkal
75. cikk
Egyenértékűség és nemzetközi egyezmények
(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogadhat el, amelyben megállapítja, hogy valamely harmadik ország jogi és felügyeleti rendszere biztosítja, hogy:
a) a szóban forgó harmadik országban engedélyezett kereskedési adattárak olyan jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletben előírt követelményekkel;
b) a harmadik országban folyamatos a kereskedési adattárak hatékony felügyelete és a rájuk vonatkozó követelmények hatékony betartatása; valamint
c) léteznek legalább az e rendeletben meghatározottakkal egyenértékű szakmai titoktartási garanciák, beleértve a hatóságok által harmadik felekkel közölt üzleti titkok védelmét.
A Bizottság e végrehajtási jogi aktust a 86. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban fogadja el.
(2) A Bizottság szükség esetén, valamint az (1) bekezdésben említett valamely végrehajtási jogi aktus elfogadását követően ajánlásokat nyújt be a Tanácsnak az érintett harmadik országokkal kötendő olyan nemzetközi megállapodások megtárgyalására vonatkozóan, amelyek az e harmadik országokban székhellyel rendelkező kereskedési adattárakban tárolt, származtatott ügyletekre vonatkozó információkhoz való kölcsönös hozzáférésről és azok cseréjéről szólnak, és amelyekkel biztosítható, hogy az Unió hatóságai, beleértve az EÉPH-t is, azonnali és folyamatos hozzáféréssel rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges információkhoz.
(3) Az EÉPH a (2) bekezdésben említett megállapodások megkötését követően, azokkal összhangban kialakítja az együttműködés kereteit az adott harmadik országok illetékes hatóságaival. Ezek a keretek meghatározzák legalább:
a) az egyrészről az EÉPH, illetve bármely más, e rendelettel összhangban feladatköreit gyakorló uniós hatóság, másrészről az érintett harmadik ország illetékes hatóságai közötti információcsere mechanizmusát; valamint
b) a felügyeleti tevékenységek koordinációjára vonatkozó eljárásokat.
(4) A személyes adatok harmadik országok részére történő továbbítása tekintetében az EÉPH a 45/2001/EK rendeletet alkalmazza.
76. cikk
Az együttműködés keretei
Azon harmadik országok érintett hatóságai, amelyeknek joghatósága területén nincsenek székhellyel rendelkező kereskedelmi adattárak, az EÉPH-hoz fordulhatnak azzal a céllal, hogy kialakítsák az együttműködés kereteit annak érdekében, hogy hozzáférjenek az uniós kereskedelmi adattárakban tárolt, származtatott ügyletekre vonatkozó információkhoz.
Az EÉPH együttműködési kereteket alakíthat ki ezen érintett hatóságokkal az Unió kereskedelmi adattáraiban tárolt, származtatott ügyletekre vonatkozó azon információkhoz való hozzáférés tekintetében, amelyekre az említett hatóságoknak feladataik és megbízatásaik teljesítéséhez szükségük van, feltéve, hogy a szakmai titoktartás garanciái – beleértve a hatóságok által harmadik felekkel megosztott üzleti titkok védelmét is – fennállnak.
76a. cikk
Kölcsönös közvetlen hozzáférés az adatokhoz
(1) Amennyiben a feladataik ellátásához szükséges, azon harmadik országok illetékes hatóságai számára, amelyekben egy vagy több kereskedési adattár székhelye található, közvetlen hozzáférést kell biztosítani az Unióban székhellyel rendelkező kereskedési adattárakban lévő információkhoz, feltéve hogy a Bizottság a (2) bekezdéssel összhangban elfogadta az ezt lehetővé tevő végrehajtási jogi aktust.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett hatósági kérelem benyújtása esetén a Bizottság a 86. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben megállapítja, hogy annak a harmadik országnak a jogi kerete, amelynek hatósága a megkereséssel élt, megfelel-e az alábbi feltételek mindegyikének:
a) az adott harmadik országban székhellyel rendelkező kereskedési adattárak megfelelő engedéllyel rendelkeznek;
b) az adott harmadik országban folyamatosan biztosított a kereskedési adattárak hatékony felügyelete és kötelezettségeik hatékony betartatása;
c) léteznek szakmai titoktartási garanciák, beleértve a hatóságok által harmadik felekkel közölt üzleti titkok védelmét, és amelyek legalább az e rendeletben meghatározottakkal egyenértékűek;
d) az adott harmadik országban engedélyezett kereskedési adattárakra jogilag kötelező erejű és végrehajtható kötelezettség hárul, amelynek értelmében közvetlen és azonnali hozzáférést kell biztosítaniuk az adatokhoz a 81. cikk (3) bekezdésében említett jogalanyok számára.
77. cikk
A kereskedési adattárak elismerése
(1) A harmadik országban székhellyel rendelkező kereskedési adattár csak azt követően nyújthatja szolgáltatásait és tevékenységeit az Unióban székhellyel rendelkező szervezetek részére a 9. cikk értelmében, hogy az EÉPH a (2) bekezdés szerint elismerte.
(2) Az (1) bekezdésben említett kereskedési adattár benyújtja elismerési kérelmét, és ehhez minden szükséges információt mellékel, többek között legalább az annak ellenőrzéséhez szükséges információkat, hogy engedéllyel rendelkezik és hatékony felügyelet alá tartozik egy olyan harmadik országban:
a) amellyel kapcsolatban a Bizottság a 75. cikk (1) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktussal elismerte, hogy egyenértékű és betartatható szabályozási és felügyeleti kerettel rendelkezik;
b) amely a 75. cikk (2) bekezdése szerint nemzetközi megállapodást kötött az Unióval; valamint
c) amely együttműködési megállapodásokat kötött a 75. cikk (3) bekezdésének megfelelően annak biztosítására, hogy az Unió hatóságai, beleértve az EÉPH-t is, azonnali és folyamatos hozzáféréssel rendelkezzenek a szükséges információkhoz.
A kérelem kézhezvételét követő 30 munkanapon belül az EÉPH értékeli, hogy a kérelmet hiánytalanul nyújtották-e be. Ha a kérelem hiányos, az EÉPH határidőt szab meg, amelynek leteltéig a kérelmező kereskedési adattárnak be kell nyújtania a hiányzó információkat.
Az EÉPH a hiánytalan kérelem benyújtásától számított 180 munkanapon belül írásban értesíti a kérelmező kereskedési adattárat arról, hogy megadta-e az elismerést, csatolva határozatának megalapozott indokolással ellátott magyarázatát.
Az EÉPH a honlapján közzéteszi az e rendelettel összhangban elismert kereskedési adattárak listáját.
VII.
CÍM
A KERESKEDÉSI ADATTÁRAKKAL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEK
78. cikk
Általános követelmények
(1) A kereskedési adattár megbízható vállalatirányítási rendszerrel rendelkezik, amely áttekinthető szervezeti felépítést, egymástól jól elhatárolt, átlátható és következetes felelősségi köröket, valamint megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokat, többek között megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat foglal magában, amelyek megakadályozzák a bizalmas adatok bármilyen módon történő nyilvánosságra hozatalát.
(2) A kereskedési adattár hatékony, írásban rögzített szervezeti és adminisztratív szabályokat vezet be és működtet a vezetőivel, alkalmazottaival, valamint a szoros kapcsolat révén hozzá közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó más személyekkel kapcsolatban felmerülő potenciális összeférhetetlenségek felismerésére és kezelésére.
(3) A kereskedési adattár kidolgozza a megfelelő politikákat és eljárásokat annak biztosítására, hogy az adattár (ideértve vezetőit és munkavállalóit is) e rendelet minden rendelkezésének megfeleljen.
(4) A kereskedési adattár olyan szervezeti struktúrát tart fenn és működtet, amely biztosítja az adattár szolgáltatásnyújtásának és tevékenységvégzésének folyamatosságát és rendes működését. A kereskedési adattár megfelelő és arányos rendszereket, erőforrásokat és eljárásokat alkalmaz.
(5) Amennyiben a kereskedési adattár kiegészítő szolgáltatásokat is nyújt, többek között tőzsdekereskedelmi visszaigazolást (trade confirmation), ajánlatpárosítást (trade matching) hiteleseményekkel kapcsolatos szolgáltatásnyújtást (credit event servicing), portfólióállomány-egyeztetést (portfolio reconciliation), portfóliótömörítést (portfolio compression), akkor a kereskedelmi adattárnak ezeket a kiegészítő szolgáltatásokat operatív szinten el kell különítenie a kereskedési adattár azon funkciójától, amely a származtatott ügyletekre vonatkozó adatok központosított gyűjtésére és tárolására terjed ki.
(6) A kereskedési adattár stabil és prudens irányításának biztosítása érdekében a felső vezetés és az igazgatóság tagjai kellően jó hírnévvel rendelkező és tapasztalt személyek.
(7) A kereskedési adattár objektív és megkülönböztetésmentes követelményeket ír elő a 9. cikk szerinti bejelentési kötelezettség alá eső vállalkozások általi hozzáférésre, és a követelményeket nyilvánossá teszi. A szolgáltatóknak megkülönböztetésmentes módon hozzáférést nyújt az általa tárolt adatokhoz, ha az érintett szerződő felek ahhoz hozzájárultak. A hozzáférést korlátozó kritériumok csak annyiban engedélyezhetők, amennyiben azok célja a kereskedési adattár által tárolt adatokat érintő kockázatok kezelése.
(8) A kereskedési adattár nyilvánosságra hozza az általa e rendelet szerint nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó árakat és díjakat. Külön-külön nyilvánosságra hozza az egyes szolgáltatások és funkciók árait és díjait, beleértve az árengedményeket és pénzvisszatérítéseket, valamint e kedvezmények igénybevételének feltételeit. A kereskedési adattár lehetővé teszi a bejelentést végző jogalanyok számára az egyes szolgáltatások külön-külön igénybevételét. A kereskedési adattár által felszámított áraknak és díjaknak összhangban kell lenniük a költségekkel.
79. cikk
Működési megbízhatóság
(1) A kereskedési adattár azonosítja a működési kockázat forrásait és minimalizálja azokat a megfelelő rendszerek, ellenőrzések és eljárások kidolgozása révén. E rendszerek megbízhatóak és biztonságosak, és megfelelő kapacitással rendelkeznek a kapott információk kezelésére.
(2) A kereskedési adattár megfelelő üzletmenet-folytonossági politikát és vészhelyzet esetére helyreállítási tervet dolgoz ki, hajt végre és tart fenn, amelynek célja a kereskedési adattár funkcióinak fenntartása, a műveletek időben történő helyreállítása, valamint kötelezettségeinek teljesítése. A helyreállítási terv legalább a biztonsági tartalékrendszerek létrehozásáról rendelkezik.
(3) A nyilvántartásból törölt kereskedési adattár gondoskodik a megfelelő helyettesítésről, beleértve az adatok átadását más kereskedési adattáraknak, valamint a bejelentett információk átirányítását egy másik kereskedési adattárhoz.
80. cikk
Adatvédelem és -rögzítés
(1) A kereskedési adattár biztosítja a 9. cikk értelmében kapott információk bizalmas jellegét, integritását és védelmét.
(2) A kereskedési adattárak az általuk e rendelet alapján megszerzett adatokat kizárólag akkor használhatják fel kereskedelmi célokra, ha az érintett szerződő felek ahhoz hozzájárultak.
(3) A kereskedési adattár azonnal rögzíti a 9. cikk értelmében kapott információkat, és a vonatkozó ügyletek lezárását követően legalább tíz évig megőrzi azokat. Gyors és hatékony nyilvántartási eljárásokat alkalmaz a rögzített információ változásainak dokumentálására.
(4) A kereskedési adattár a származtatott ügyletek 9. cikkel összhangban bejelentett adatai alapján kiszámítja a pozíciókat származtatottügylet-kategóriánként és a jelentést tevő jogalanyok szerinti bontásban.
(5) A kereskedési adattár az ügyletben részt vevő felek számára lehetővé teszi, hogy időben hozzáférjenek az adott ügylethez kapcsolódó információkhoz, és javítsák azokat.
(5a) A kereskedési adattárnak a 9. cikk (1a)–(1d) bekezdése értelmében a származtatott ügyleteik adatainak bejelentésére nem kötelezett szerződő felek, valamint a 9. cikk (1a) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a jelentéstételi kötelezettségeiket átruházó szerződő felek és központi szerződő felek kérelemére rendelkezésre kell bocsátania a nevükben bejelentett információkat.
(6) A kereskedési adattár minden ésszerű lépést megtesz a rendszereiben tárolt információkkal való visszaélés megelőzésére.
A kereskedési adattárban nyilvántartott bizalmas információkat nem használhatják fel más, a kereskedési adattárral anya- vagy leányvállalati kapcsolatban lévő természetes vagy jogi személyek.
81. cikk
Átláthatóság és az adatok rendelkezésre állása
(1) A kereskedési adattár rendszeresen és könnyen elérhető formában, származtatottügylet-kategóriák szerinti bontásban közzéteszi a neki bejelentett ügyletek aggregált pozícióit.
(2) A kereskedési adattár gyűjti és tárolja az adatokat, és biztosítja, hogy a (3) bekezdésben említett jogalanyok közvetlenül és azonnal hozzáférhessenek a származtatott ügyletek szerződéseinek azon részleteihez, amelyekre a feladataik és megbízatásaik ellátásához szükségük van.
(3) A kereskedési adattár a következő szervezetek számára köteles elérhetővé tenni a szükséges információkat annak érdekében, hogy lehetővé tegye számukra feladataik és megbízatásaik ellátását:
a) az ESMA;
b) az EBH;
c) az EIOPA;
d) az ERKT;
e) a kereskedési adattárhoz hozzáférő központi szerződő feleket felügyelő illetékes hatóság;
f) a bejelentett ügyletek kereskedési helyszíneit felügyelő illetékes hatóság;
g) a KBER érintett tagjai, ideértve az 1024/2013/EU tanácsi rendelet ( 18 ) szerinti egységes felügyeleti mechanizmus keretébe tartozó feladatait ellátó EKB-t;
h) azon harmadik országok érintett hatóságai, amelyek a 75. cikk szerinti nemzetközi megállapodást kötöttek az Unióval;
i) a 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 19 ) 4. cikke értelmében kijelölt felügyeleti hatóságok;
j) azok az érintett uniós értékpapír-piaci hatóságok, amelyek felügyeleti feladatai és megbízatása az e rendelet hatálya alá tartozó ügyletekre, piacokra, résztvevőkre és alapul szolgáló eszközökre terjednek ki;
k) azon harmadik országok érintett hatóságai, amelyek a 76. cikkben említett együttműködési megállapodást kötöttek az ESMA-val;
l) a 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 20 ) létrehozott Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége;
m) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 21 ) 3. cikke szerint kijelölt szanálási hatóságok;
n) a 806/2014/EU rendelet által létrehozott Egységes Szanálási Testület;
o) az 1024/2013/EU és a 909/2014/EU rendelet, valamint a 2003/41/EK, a 2009/65/EK, a 2011/61/EU, a 2013/36/EU és a 2014/65/EU irányelv értelmében vett illetékes hatóságok vagy nemzeti illetékes hatóságok, továbbá a 2009/138/EK irányelv értelmében vett felügyeleti hatóságok;
p) az e rendelet 10. cikkének (5) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok;
q) annak a harmadik országnak az illetékes hatóságai, amelynek tekintetében a 76a. cikk értelmében végrehajtási jogi aktust fogadtak el.
A kereskedési adattár ezeket az adatokat a 600/2014/EU rendelet ( 22 ) 26. cikke szerinti előírásoknak megfelelően továbbítja az illetékes hatóságoknak.
(4) Az EÉPH megosztja más illetékes uniós hatóságokkal az azok számára feladataik ellátásához szükséges információkat.
(5) E cikk következetes alkalmazása érdekében az ESMA-nak – a KBER tagjaival folytatott konzultációt követően – ki kell dolgoznia a következők meghatározására vonatkozó szabályozástechnikai standardtervezeteket:
a) az (1) és a (3) bekezdéssel összhangban közzéteendő vagy rendelkezésre bocsátandó információk;
b) az (1) bekezdésben említett információk közzétételének gyakorisága;
c) az adatok kereskedési adattárak közötti összesítéséhez és összehasonlításához, valamint a (3) bekezdésben említett jogalanyok számára az információkhoz való hozzáféréshez szükséges működési standardok;
d) azok a feltételek, szabályok és szükséges dokumentumok, amelyek alapján a kereskedési adattárak hozzáférést biztosítanak a (3) bekezdésben említett jogalanyok számára.
Az ESMA-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 18-ig be kell nyújtania a Bizottságnak.
Az ESMA-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során biztosítania kell, hogy az (1) bekezdésben említett információk közzététele ne fedje fel egyetlen ügylet egyetlen szerződő felének kilétét sem.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén kiegészítse ezt a rendeletet.
82. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.
(2) A Bizottságnak az 1. cikk (6) bekezdésében, a 4. cikk (3a) bekezdésében, a 64. cikk (7) bekezdésében, a 70. cikkben, a 72. cikk (3) bekezdésében és a 85. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 1. cikk (6) bekezdésében, a 4. cikk (3a) bekezdésében, a 64. cikk (7) bekezdésében, a 70. cikkben, a 72. cikk (3) bekezdésében és a 85. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultációt kezdeményez az ESMA-val és konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.
(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(6) Az 1. cikk (6) bekezdése, a 4. cikk (3a) bekezdése, a 64. cikk (7) bekezdése, a 70. cikk, a 72. cikk (3) bekezdése és a 85. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.
VIII.
CÍM
KÖZÖS RENDELKEZÉSEK
83. cikk
Szakmai titoktartás
(1) A szakmai titoktartás kötelezettsége vonatkozik minden olyan személyre, aki a 22. cikknek megfelelően kijelölt illetékes hatóságoknak, a 81. cikk (3) bekezdésében említett hatóságoknak, az EÉPH-nak, illetve az illetékes hatóságok vagy az EÉPH által megbízott ellenőröknek vagy szakértőknek dolgozott vagy dolgozik. A büntetőjog, az adójog és a jelen rendelet hatálya alá tartozó esetek sérelme nélkül ezek a személyek a feladataik ellátása során tudomásukra jutott bizalmas információt nem adhatják ki semmilyen más személynek vagy hatóságnak, az olyan összefoglalt vagy összesített formát kivéve, amelyből az egyes központi szerződő felek, kereskedési adattárak vagy más személyek nem azonosíthatók.
(2) Amennyiben valamely központi szerződő fél ellen csődeljárást vagy kötelező felszámolási eljárást indítanak, a harmadik feleket nem érintő bizalmas információkat a polgári vagy kereskedelmi eljárásokban ki lehet adni, ha az az eljárás lefolytatásához szükséges.
(3) A büntetőjog vagy az adójog hatálya alá tartozó esetek sérelme nélkül az illetékes hatóságok, az EÉPH, illetve az illetékes hatóságokon kívüli azon testületek, természetes vagy jogi személyek, akik/amelyek ezen irányelv alapján bizalmas információkat kapnak, azokat kizárólag feladataik ellátása során és hatásköreik gyakorlása érdekében használhatják fel; az illetékes hatóságok esetében ezen irányelv hatályán belül, más hatóságok, testületek, természetes vagy jogi személyek esetében kizárólag arra a célra, amelyre az ilyen információkat számukra biztosították, és kifejezetten az ilyen hatáskörök gyakorlásához kapcsolódó közigazgatási vagy bírósági eljárások keretében. Amennyiben azonban az információkat átadó EÉPH, illetékes hatóság vagy más hatóság, testület vagy személy hozzájárul, az információkat fogadó hatóság azokat más, nem kereskedelmi célra is felhasználhatja.
(4) Az e rendelet alapján fogadott, kicserélt vagy továbbított valamennyi bizalmas információra a szakmai titoktartás (1), (2) és (3) bekezdésben megállapított feltételei vonatkoznak. Azonban e feltételek nem akadályozzák meg az EÉPH-t, az illetékes hatóságokat és az adott központi bankokat abban, hogy e rendelettel és a befektetési vállalkozásokra, a hitelintézetekre, a nyugdíjalapokra, az ÁÉKBV-kre, az alternatívbefektetésialap-kezelőkre, a biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőkre, a biztosítási vállalkozásokra, a szabályozott piacokra, valamint a piacműködtetőkre alkalmazandó más jogszabályokkal összhangban, vagy az információkat átadó illetékes hatóság vagy más hatóság, testület, természetes vagy jogi személy hozzájárulásával bizalmas információkat cseréljenek ki vagy továbbítsanak.
(5) Az (1), (2) és (3) bekezdés nem gátolja az illetékes hatóságokat abban, hogy nemzeti jogukkal összhangban olyan bizalmas információt cseréljenek ki vagy továbbítsanak, amelyet nem valamely másik tagállam illetékes hatóságától kaptak.
84. cikk
Információcsere
(1) Az illetékes hatóságoknak, az EÉPH-nak és az egyéb érintett hatóságoknak indokolatlan késedelem nélkül át kell adniuk egymásnak a feladataik ellátásához szükséges információkat.
(2) Az e rendelet szerinti feladataik ellátása során bizalmas információhoz jutó illetékes hatóságok, az EÉPH, más érintett hatóságok és más testületek, természetes vagy jogi személyek csak feladataik ellátása során használhatják fel ezen információkat.
(3) Az illetékes hatóságok közlik az információkat a KBER érintett tagjaival, amennyiben ezen információk relevánsak azok feladatainak ellátása szempontjából.
IX.
CÍM
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
85. cikk
Jelentések és felülvizsgálat
(1) A Bizottság 2024. június 18-ig értékeli e rendelet alkalmazását és általános jelentést készít. A Bizottság ezt a jelentést a megfelelő javaslatokkal együtt benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(1a) Az ESMA-nak 2023. június 17-ig jelentést kell benyújtania a Bizottságnak a következőkről:
a) az (EU) 2019/834 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek ( 23 ) a pénzügyi és nem pénzügyi szerződő felek általi elszámolás szintjére gyakorolt hatása, valamint az elszámolás megoszlása a szerződő felek minden egyes típusán belül, különösen az olyan pénzügyi szerződő felek tekintetében, amelyek tevékenysége a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacán korlátozott volumenű, és tekintettel a 10. cikk (4) bekezdésében említett elszámolási értékhatárok megfelelőségére;
b) az (EU) 2019/834 rendeletnek a kereskedési adattáraknak szolgáltatott adatok minőségére és hozzáférhetőségére, valamint a kereskedési adattárak által rendelkezésre bocsátott információk minőségére gyakorolt hatása;
c) a jelentéstételi keretrendszer változásai, ideértve a 9. cikk (1a) bekezdésében foglalt jelentéstétel átruházásának () bevezetését és végrehajtását is, és különösen ezek hatása az elszámolási kötelezettség hatálya alá nem tartozó nem pénzügyi szerződő felekre nehezedő jelentéstételi teherre;
d) az elszámolási szolgáltatások elérhetősége, és mindenekelőtt az, hogy az elszámolási szolgáltatások közvetetten vagy közvetlenül, a 4. cikk (3a) bekezdésében említett tisztességes, észszerű, megkülönböztetésmentes és átlátható kereskedelmi feltételekkel történő nyújtására irányuló kötelezettség hatékonyan segítette-e elő az elszámoláshoz való hozzáférést.
(2) A Bizottság 2020. június 18-ig, majd ezt követően a harmadik albekezdésben említett utolsó meghosszabbításig évente jelentést készít, amelyben értékeli, hogy kidolgoztak-e a nyugdíjkonstrukció-rendszerek általi, számlapénzben és nem számlapénzben, változó biztosítékeszközként történő biztosítékeszköz-nyújtásra vonatkozó életképes technikai megoldásokat, valamint hogy szükség van-e az említett életképes technikai megoldások megkönnyítését célzó intézkedésekre.
Az ESMA-nak az EIOPA-val, az EBH-val és az ERKT-val együttműködve 2019. december 18-ig, majd ezt követően a harmadik albekezdésben említett utolsó meghosszabbításig évente jelentést kell benyújtania a Bizottságnak, amelyben értékeli a következőket:
a) megfelelő erőfeszítéseket tettek-e és kidolgoztak-e a központi szerződő felek, a klíringtagok és a nyugdíjkonstrukció-rendszerek olyan életképes technikai megoldásokat, amelyek elősegítik az ilyen rendszerek részvételét a központi elszámolásban, mégpedig számlapénzben és nem számlapénzben, változó biztosítékeszközként történő biztosítékeszköz-nyújtásra révén, beleértve azt is, hogy e megoldások milyen hatással vannak a piaci likviditásra és a prociklikusságra, valamint melyek ezek lehetséges jogi és egyéb következményei;
b) a nyugdíjkonstrukció-rendszerek tevékenységének volumene és jellege az elszámolt és el nem számolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacán, eszközosztályonként, valamint a pénzügyi rendszerhez kapcsolódó bármely rendszerszintű kockázat;
c) az elszámolási kötelezettség nyugdíjkonstrukció-rendszerek általi teljesítésének a befektetési stratégiájukat érintő következményei, beleértve a számlapénzben és nem számlapénzben történő eszközallokációjuk esetleges eltolódását;
d) a 10. cikk (4) bekezdésének b) pontja értelmében meghatározott elszámolási értékhatároknak a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre gyakorolt hatásai;
e) az egyéb jogi előírásoknak az elszámolt és el nem számolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek közötti költségkülönbözeteire gyakorolt hatása, ideértve az el nem számolt származtatott ügyletekre vonatkozó biztosítéki követelményeket, valamint a tőkeáttételi mutatónak az 575/2013/EU rendelettel összhangban elvégzett számítását is;
f) szükség van-e további intézkedésekre a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre vonatkozó elszámolási megoldás elősegítése érdekében.
A Bizottság a 82. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el a 89. cikk (1) bekezdésében említett kétéves időszak két alkalommal, minden egyes alkalommal egy évvel történő meghosszabbítására vonatkozóan, ha arra a következtetésre jut, hogy nem dolgoztak ki életképes technikai megoldást, és hogy a származtatott ügyletek központi elszámolásának kedvezőtlen hatása változatlan marad a jövőbeli nyugdíjasok nyugellátására.
A központi szerződő feleknek, a klíringtagoknak és a nyugdíjkonstrukció-rendszereknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy közreműködjenek a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ilyen rendszerek révén történő elszámolását megkönnyítő életképes technikai megoldások kidolgozásában.
A Bizottság szakértői csoportot hoz létre, amely a központi szerződő felek, a klíringtagok, a nyugdíjkonstrukció-rendszerek és az ilyen életképes technikai megoldásokban érintett más felek képviselőiből áll, hogy nyomon kövesse erőfeszítéseiket, és értékelje a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ilyen rendszerek révén történő – többek között a számlapénzben és nem számlapénzben, biztosítékeszközként történő biztosítékeszköz-nyújtást – megkönnyítő, életképes technikai megoldások kidolgozása terén elért eredményeket. A szakértői csoport legalább hathavonta összeül. A Bizottság az első albekezdés szerinti jelentésének elkészítésekor figyelembe veszi a központi szerződő felek, a klíringtagok és a nyugdíjkonstrukció-rendszerek által tett erőfeszítéseket.
(3) A Bizottság 2020. december 18-ig jelentést készít, amelyben értékeli a következőket:
a) a 600/2014/EU rendelet 26. cikke és az e rendelet szerinti ügyletjelentési kötelezettség nem eredményez-e kettős ügyletjelentési kötelezettséget a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozóan, és hogy a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó jelentéstételt lehet-e minden szerződő fél számára indokolatlan információvesztés nélkül csökkenteni vagy egyszerűsíteni;
b) szükséges és helyénvaló-e összehangolni a származtatott ügyletekre vonatkozó, a 600/2014/EU rendelet szerinti kereskedési kötelezettséget és a származtatott ügyletekre vonatkozó elszámolási kötelezettségnek az (EU) 2019/834 rendelet szerinti változásait, különösen az olyan jogalanyok körét illetően, amelyek elszámolási kötelezettség hatálya alá tartoznak;
c) az olyan kereskedések, amelyek közvetlenül a kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatásokból – ideértve a portfólió-tömörítést is – származnak, mentesüljenek-e a 4. cikk (1) bekezdésében említett elszámolási kötelezettség alól, figyelembe véve azt, hogy ezek a szolgáltatások milyen mértékben csökkentik a kockázatot, mindenekelőtt a partner-hitelkockázatot és a működési kockázatot, valamint az elszámolási kötelezettség említett ügyleteken keresztül történő megkerülésének lehetőségét és a központi elszámolástól való esetleges eltántorítást.
A Bizottság az első albekezdésben említett jelentést a megfelelő javaslatokkal együtt benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(3a) Az ESMA-nak 2020. május 18-ig jelentést kell benyújtania a Bizottságnak. A jelentésben értékelnie kell a következőket:
a) a nem tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó 600/2014/EU rendelet, illetve az e rendelet 9. cikke szerinti jelentéstételi követelmények közötti összhang, mind a bejelentendő származtatott ügyletek adatait, mind az adatokhoz való, érintett jogalanyok általi hozzáférést, továbbá ezen követelmények összehangolhatóságát illetően;
b) a jelentéstételi lánc további egyszerűsítésének megvalósíthatósága minden szerződő fél vonatkozásában, beleértve az összes közvetett ügyfelet is, figyelemmel az időben történő jelentéstétel szükségességére és e rendelet 4. cikkének (4) bekezdése, valamint a 600/2014/EU rendelet 30. cikkének (2) bekezdése értelmében elfogadott intézkedésekre;
c) a származtatott ügyletekre vonatkozó, a 600/2014/EU rendelet szerinti kereskedési kötelezettség összehangolása a származtatott ügyletekre vonatkozó elszámolási kötelezettségnek az (EU) 2019/834 rendelet szerinti változásaival, különösen az olyan jogalanyok körét illetően, amelyek elszámolási kötelezettség hatálya alá tartoznak;
d) az ERKT-vel együttműködésben azt, hogy azon kereskedések, amelyek közvetlenül a kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatásokból – ideértve a portfólió-tömörítést is – származnak, mentesüljenek-e a 4. cikk (1) bekezdésében említettelszámolási kötelezettség alól. E jelentésnek:
i. meg kell vizsgálnia a portfólió-tömörítést és egyéb olyan nem árképző hatású, kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatásokat, amelyek a származtatottügylet-portfóliók nem piaci kockázatát a portfóliók piaci kockázatainak változtatása, például az ügyletek kiegyensúlyozása nélkül csökkentik;
ii. ki kell fejtenie az említett kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatások céljait és működését is, azt, hogy ezek milyen mértékben csökkentik a kockázatokat, különösen a partner-hitelkockázatot és a működési kockázatot, továbbá meg kell vizsgálnia, hogy szükséges-e az ilyen ügyletek elszámolása, vagy hogy mentesüljenek-e ezek az elszámolás alól, a rendszerszintű kockázat kezelése érdekében; és
iii. értékelnie kell, hogy az elszámolási kötelezettség alóli mentesítés milyen mértékben eredményezheti a központi elszámolás gyengülését, és azt, hogy a szerződő felek kijátsszák az elszámolási kötelezettséget;
e) a 47. cikkel összhangban magas likviditásúnak és minimális piaci- és hitelkockázatúnak tekintett pénzügyi eszközök listája kibővíthető-e, és hogy ez a lista tartalmazhat-e az (EU) 2017/1131 európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 24 ) összhangban engedélyezett egy vagy több pénzpiaci alapot.
(4) A Bizottság a tagállamokkal és az EÉPH-val együttműködve, miután értékelést kért az ERKT-től, éves jelentést állít össze, amelyben értékeli az interoperabilitási megállapodások valamennyi lehetséges rendszerszintű kockázatát és költségvonzatát.
A jelentés legalább e megállapodások számára és összetettségére, valamint a kockázatkezelési rendszerek és modellek megfelelőségére összpontosít. A Bizottság ezt a jelentést a megfelelő javaslatokkal együtt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak nyújtja be.
Az ERKT a Bizottság rendelkezésére bocsátja az interoperabilitási megállapodások valamennyi lehetséges rendszerszintű kockázatára vonatkozó értékelését.
(5) Az EÉPH évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak az illetékes hatóságok által alkalmazott szankciókról, beleértve a felügyeleti intézkedéseket, a pénzbírságokat és a kényszerítő bírságokat.
86. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottság munkáját a 2001/528/EK bizottsági határozattal ( 25 ) létrehozott Európai Értékpapír-Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendeletnek az említett rendelet 5. cikkével együtt értelmezett 8. cikkét kell alkalmazni.
87. cikk
A 98/26/EK irányelv módosítása
(1) A 98/26/EK irányelv 9. cikkének (1) bekezdése az alábbi albekezdéssel egészül ki:
„Amennyiben a rendszerüzemeltető egy interoperábilis rendszerrel kapcsolatban nyújtott biztosítékeszközt egy másik rendszerüzemeltetőnek, a biztosítékeszközt nyújtó rendszer-üzemeltetőnek a nyújtott biztosítékeszközhöz fűződő jogait nem érintik a biztosítékeszközt kapó rendszerüzemeltető ellen indított fizetésképtelenségi eljárások.”
(2) A tagállamok elfogadják azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az (1) bekezdésnek 2014. augusztus 17-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
Amikor a tagállamok elfogadják az említett rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell a 98/26/EK irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
88. cikk
Honlapok
(1) Az EÉPH honlapot tart fenn, amely a következők részleteit tartalmazza:
a) az elszámolási kötelezettség teljesítésére az 5. cikk alapján alkalmas szerződések;
b) a 4., 5. és 7–11. cikkek megsértése miatt kiszabott büntetések;
c) az Unióban szolgáltatások nyújtására vagy tevékenységek végzésére jogosult azon központi szerződő felek, amelyek az Unióban székhellyel rendelkeznek, valamint azon szolgáltatások és tevékenységek, amelyek nyújtására, illetve végzésére engedélyt kaptak, beleértve az engedély által lefedett pénzügyieszköz-kategóriákat is;
d) a IV. és V. címek megsértése miatt kiszabott büntetések;
e) a harmadik országban székhellyel rendelkező, az Unióban szolgáltatások nyújtására vagy tevékenységek végzésére jogosult központi szerződő felek, valamint azon szolgáltatások és tevékenységek, amelyek nyújtására, illetve végzésére engedélyt kaptak, beleértve az engedély által lefedett pénzügyieszköz-kategóriákat is;
f) az Unióban szolgáltatások nyújtására vagy tevékenységek végzésére jogosult kereskedési adattárak;
g) a 65. és 66. cikkek szerint kiszabott büntetések és bírságok;
h) a 6. cikkben említett nyilvános jegyzék.
(2) E cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontja alkalmazásában az illetékes hatóságok honlapokat tartanak fenn, amelyek az EÉPH honlapjáról is elérhetők.
(3) Az e cikkben említett valamennyi honlapnak hozzáférhetőnek kell lennie a nyilvánosság számára, rendszeresen frissülnie kell, és érthető formában kell tájékoztatást nyújtania.
89. cikk
Átmeneti rendelkezések
(1) A 4. cikkben megállapított elszámolási kötelezettség 2021. június 18-ig nem vonatkozik azokra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik azokat a befektetési kockázatokat, amelyek a nyugdíjkonstrukció-rendszerek és a nyugdíjkonstrukció-rendszerek tagjait az ilyen rendszerek nemteljesítése esetén illető kártérítés nyújtására létrehozott szervezetek fizetőképességéhez közvetlenül kapcsolódnak.
A 4. cikkben megállapított elszámolási kötelezettség nem vonatkozik továbbá az e bekezdés első albekezdésében említett olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amelyeket a nyugdíjkonstrukció-rendszerek a 2018. augusztus 17-től2019. június 16-ig terjedő időszakban kötöttek.
Azokra az e szervezetek által az említett időszakban kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amelyek máskülönben a 4. cikk szerinti elszámolási kötelezettség hatálya alá tartoznának, a 11. cikkben meghatározott követelmények vonatkoznak.
(2) A 2. cikk 10. pontjának c) és d) alpontjában említett nyugdíjkonstrukció-rendszerek tekintetében a megfelelő illetékes hatóság az (1) bekezdésben említett mentességet szervezetek, illetve nyugdíjkonstrukció-rendszerek egy-egy típusára vonatkozóan adja meg. Az illetékes hatóság a kérelem kézhezvételét követően értesíti az EÉPH-t és az EBFH-t. Az EÉPH az értesítés kézhezvételétől számított 30 naptári napon belül az EBFH-val folytatott konzultációt követően véleményt ad ki, amelyben értékeli, hogy a szervezettípus, illetve nyugdíjkonstrukciórendszer-típus megfelel-e a 2. cikk 10. pontjának c) vagy d) alpontjának, valamint, hogy milyen okok teszik indokolttá a változó biztosítékra vonatkozó követelmény teljesítésének nehézségei miatti mentességet. Az illetékes hatóság csak abban az esetben adja meg a mentességet, ha teljes mértékben meggyőződött arról, hogy a szervezettípus, illetve rendszertípus a 2. cikk 10. pontjának c) vagy d) alpontjának eleget tesz, és nehézséget okoz számukra a változó biztosítékra vonatkozó követelmények teljesítése. Az illetékes hatóság az EÉPH véleményének kézhezvételét követő tíz munkanapon belül határozatot fogad el a kapott vélemény kellő figyelembevételével. Amennyiben az illetékes hatóság nem ért egyet az EÉPH véleményével, akkor határozatában teljes körű indokolást ad, és megmagyarázza a véleménytől való lényeges eltéréseket.
Az EÉPH közzéteszi a honlapján a 2. cikk 10. pontjának c) és d) alpontjában említett azon szervezettípusok és nyugdíjkonstrukciórendszer-típusok listáját, amelyek az első albekezdésnek megfelelően mentességben részesültek. A felügyeleti eredmények következetességének fokozása érdekében az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 30. cikkével összhangban évente elvégzi a listán szereplő szervezetek partneri felülvizsgálatát.
(3) Az a központi szerződő fél, amely számára a székhelye szerinti tagállamban a 4., 5., 8–11., 16., 18., 25., 26., 29., 34., 41., 42., 44., 45., 46., 47., 49., 56. és 81. cikk szerinti szabályozástechnikai standardok mindegyikének Bizottság általi elfogadása előtt, e tagállam nemzeti jogával összhangban engedélyezték, hogy elszámolási szolgáltatásokat nyújtson, a 16., 25., 26., 29., 34., 41., 42., 44., 45., 47. és 49. cikk szerinti összes szabályozástechnikai standard hatálybalépését követő 6 hónapon belül köteles e rendelettel összhangban a 14. cikk szerinti engedélyért folyamodni.
Az a harmadik országban székhellyel rendelkező központi szerződő fél, amely számára a 16., 26., 29., 34., 41., 42., 44., 45., 47. és 49. cikk szerinti szabályozástechnikai standardok mindegyikének Bizottság általi elfogadását megelőzően valamely tagállam nemzeti jogával összhangban engedélyezték, hogy elszámolási szolgáltatásokat nyújtson e tagállamban, a 16., 26., 29., 34., 41., 42., 44., 45., 47. és 49. cikk szerinti összes szabályozástechnikai standard hatálybalépését követő 6 hónapon belül köteles e rendelettel összhangban a 25. cikk szerinti elismerésért folyamodni.
(4) Amíg nem született meg az e rendelet szerinti határozat a központi szerződő fél engedélyezéséről, illetve elismeréséről, továbbra is a központi szerződő felek engedélyezésére, illetve elismerésére vonatkozó megfelelő nemzeti szabályok alkalmazandók, és a központi szerződő fél felügyeletét továbbra is a székhelye, illetve elismerése szerinti tagállam illetékes hatósága látja el.
(5) Ha az illetékes hatóság a 16., 26., 29., 34., 41., 42., 45., 47. és 49. cikk szerinti összes szabályozástechnikai standard Bizottság általi elfogadását megelőzően az adott tagállam nemzeti joga szerint engedélyezte a központi szerződő fél számára a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamely kategóriájának az elszámolását, az adott tagállam illetékes hatósága az 5. cikk (1) bekezdésében említett szabályozástechnikai standardok hatálybalépését követő egy hónapon belül értesíti az EÉPH-t az engedélyezésről.
Ha valamely illetékes hatóság egy harmadik országban székhellyel rendelkező központi szerződő felet a 16., 26., 29., 34., 41., 42., 45., 47. és 49. cikk szerinti összes szabályozástechnikai standard Bizottság általi elfogadását megelőzően az adott tagállam nemzeti joga szerint elismert, akkor az adott tagállam illetékes hatósága az 5. cikk (1) bekezdésében említett szabályozástechnikai standardok hatálybalépésének napját követő 1 hónapon belül értesíti az EÉPH-t az elismerésről.
(5a) A 16., 25., 26., 29., 34., 41., 42., 44., 45., 47. és 49. cikkben említett szabályozástechnikai standard közül a legutolsónak a hatálybalépésétől számított tizenöt hónap elteltéig, vagy addig, amíg a 14. cikk szerint döntés nem születik egy központi szerződő fél engedélyezéséről, attól függően, hogy melyik következik be korábban, az adott központi szerződő félnek az e bekezdés harmadik albekezdésében előírt eljárást kell alkalmaznia.
A 16., 26., 29., 34., 41., 42., 44., 45., 47. és 49. cikkben említett szabályozástechnikai standard közül a legutolsónak a hatálybalépésétől számított tizenöt hónap elteltéig, vagy addig, amíg a 25. cikk szerint döntés nem születik egy központi szerződő fél elismeréséről, attól függően, hogy melyik következik be korábban, az adott központi szerződő félnek az e bekezdés harmadik albekezdésében előírt eljárást kell alkalmaznia.
Az e bekezdés első két albekezdésében meghatározott határidőkön belül – az e bekezdés negyedik albekezdésére figyelemmel – amennyiben a központi szerződő félnek nincs garanciaalapja, és kötelező érvényű megállapodást sem kötött a klíringtagjaival, amelynek alapján a klíringtagoktól kapott alapletétek egészét vagy egy részét előre befizetett hozzájárulásként felhasználhatná, az intézménynek az 50c. cikk (1) bekezdésének megfelelően jelentendő adatok sorában fel kell tüntetnie a klíringtagoktól kapott alapletétek egészét.
Az e bekezdés első és második albekezdésében említett határidők további hat hónappal meghosszabbíthatóak a 575/2013/EU rendelet 497. cikke (3) bekezdése alapján elfogadott bizottsági végrehajtási jogi aktussal összhangban.
(6) Az a kereskedési adattár, amely a 9., 56. és 81. cikk szerinti összes szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standard Bizottság általi elfogadását megelőzően az adott tagállam nemzeti jogával összhangban engedélyt kapott a székhelye szerinti tagállamban származtatott ügyletek nyilvántartásának összegyűjtésére és vezetésére, az említett szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok hatálybalépését követő 6 hónapon belül az 55. cikk szerinti nyilvántartásba vételért folyamodik.
Az a harmadik országban székhellyel rendelkező kereskedési adattár, amely számára a valamely tagállamban lebonyolított származtatott ügyletek nyilvántartásának összegyűjtését és vezetését az adott tagállam nemzeti jogával összhangban a 9., 56. és 81. cikk szerinti összes szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standard Bizottság általi elfogadását megelőzően engedélyezték, az említett szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok hatálybalépését követő 6 hónapon belül a 77. cikk szerinti elismerésért folyamodik.
(7) Amíg nem születik meg az e rendelet szerinti határozat a kereskedési adattár nyilvántartásba vételéről, illetve elismeréséről, továbbra is a kereskedési adattárak engedélyezésére, nyilvántartásba vételére, illetve elismerésére vonatkozó megfelelő nemzeti szabályok alkalmazandók, és a kereskedési adattár felügyeletét továbbra is a székhelye, illetve elismerése szerinti tagállam illetékes hatósága látja el.
(8) Az a kereskedési adattár, amely az 56. és 81. cikk szerinti szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok Bizottság általi elfogadása előtt a székhelye szerinti tagállamban a származtatott ügyletek nyilvántartásának összegyűjtésére és vezetésére az adott tagállam nemzeti jogával összhangban kapott engedélyt, vagy amelyet ilyen módon vettek nyilvántartásba, a jelen rendelet szerinti nyilvántartásba vételéről szóló határozat megszületéséig igénybe vehető a 9. cikk szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésére.
A harmadik országban székhellyel rendelkező kereskedési adattár, amely az 56. és 81. cikk szerinti szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok Bizottság általi elfogadása előtt az adott tagállam nemzeti jogával összhangban kapott olyan elismerést, amelynek értelmében elvégezheti az adott tagállamban lebonyolított származtatott ügyletek nyilvántartásának összegyűjtését és vezetését, a jelen rendelet szerinti nyilvántartásba vételéről szóló határozat megszületéséig igénybe vehető a 9. cikk szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésére.
(9) A 81. cikk (3) bekezdése f) pontjának sérelme nélkül, amennyiben nincs érvényben a 75. cikk szerinti nemzetközi megállapodás valamely harmadik ország és az Unió között, a kereskedési adattár – amennyiben értesíti az EÉPH-t – 2013. augusztus 17-ig a harmadik ország érintett hatóságainak rendelkezésére bocsáthatja a szükséges információkat.
90. cikk
Az EÉPH személyzete és erőforrásai
Az EÉPH 2012. december 31-ig értékeli az e rendelet értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.
91. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
I. MELLÉKLET
A 65. cikk (1) bekezdésében említett jogsértések listája
I. Szervezeti követelménnyel, illetve összeférhetetlenséggel kapcsolatos jogsértések:
a) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (1) bekezdését, mivel nem rendelkezik olyan megbízható vállalatirányítási rendszerrel, amely áttekinthető szervezeti felépítést, egymástól jól elhatárolt, átlátható és következetes felelősségi köröket, valamint megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokat, többek között megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat foglal magában, amelyek megakadályozzák a bizalmas adatok közlését;
b) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (2) bekezdését azáltal, hogy nem tart fenn, illetve nem működtet hatékony, írásban rögzített szervezeti és adminisztratív szabályokat a vezetőivel, alkalmazottaival, valamint a szoros kapcsolat révén hozzá közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó más személyekkel kapcsolatban felmerülő potenciális összeférhetetlenségek felismerésére és kezelésére;
c) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (3) bekezdését, mivel nem dolgozta ki a megfelelő politikákat és eljárásokat annak biztosítására, hogy az adattár, ideértve vezetőit és munkavállalóit is, e rendelet minden rendelkezésének megfeleljen;
d) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (4) bekezdését azáltal, hogy nem tart fenn, illetve nem működtet olyan szervezeti struktúrát, amely biztosítja az adattár szolgáltatásnyújtásának és tevékenységvégzésének folyamatosságát és rendes működését;
e) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (5) bekezdését azáltal, hogy a kiegészítő szolgáltatásokat nem különíti el operatív szinten azon funkciójától, amely a származtatott ügyletekre vonatkozó nyilvántartások központosított összegyűjtésére és vezetésére terjed ki;
f) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (6) bekezdését azáltal, hogy nem ügyel arra, hogy stabil és prudens irányításának biztosítása érdekében a felső vezetés és az igazgatóság tagjai kellően jó hírnevű és tapasztalt személyek legyenek;
g) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (7) bekezdését azáltal, hogy nem ír elő és hoz nyilvánosságra objektív és megkülönböztetésmentes követelményeket a 9. cikk szerinti bejelentési kötelezettség alá eső szolgáltatók és vállalkozások általi hozzáférésre;
h) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (8) bekezdését, mivel nem hozza nyilvánosságra az általa e rendelet szerint nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó árakat és díjakat, nem teszi lehetővé a bejelentést végző jogalanyok számára az egyes szolgáltatások külön-külön igénybevételét, vagy az általa felszámított árak és díjak nincsenek összhangban a költségekkel;
i) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (9) bekezdésének a) pontját azáltal, hogy nem hoz létre megfelelő eljárásokat a kereskedési adattárak közötti hatékony adategyeztetés céljára;
j) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (9) bekezdésének b) pontját azáltal, hogy nem hoz létre megfelelő eljárásokat a bejelentett adatok teljességének és pontosságának ellenőrzésére;
k) a kereskedési adattár megsérti a 78. cikk (9) bekezdésének c) pontját azáltal, hogy nem alakít ki megfelelő szabályokat az adatok más kereskedési adattárakhoz való rendezett továbbítására, amennyiben ezt a 9. cikkben említett szerződő felek és központi szerződő felek kérik, vagy amennyiben egyéb okból szükséges.
II. A működési követelményekhez kapcsolódó jogsértések:
a) a kereskedési adattár megsérti a 79. cikk (1) bekezdését azáltal, hogy nem azonosítja a működési kockázat forrásait, és nem minimalizálja azokat a megfelelő rendszerek, ellenőrzések és eljárások kidolgozása révén;
b) a kereskedési adattár megsérti a 79. cikk (2) bekezdését azáltal, hogy nem dolgoz ki, nem hajt végre és nem tart fenn olyan megfelelő üzletmenet-folytonossági politikát és vészhelyzeti helyreállítási tervet, amelynek célja a kereskedési adattár funkcióinak fenntartása, a működés időben történő helyreállítása, valamint kötelezettségeinek teljesítése;
c) a kereskedési adattár megsérti a 80. cikk (1) bekezdését azáltal, hogy nem biztosítja a 9. cikk értelmében kapott információk bizalmas jellegét, integritását és védelmét;
d) a kereskedési adattár megsérti a 80. cikk (2) bekezdését azáltal, hogy az általa e rendelet alapján megszerzett adatokat az érintett szerződő felek hozzájárulása nélkül használja fel kereskedelmi célokra;
e) a kereskedési adattár megsérti a 80. cikk (3) bekezdését azáltal, hogy nem rögzíti azonnal a 9. cikk értelmében kapott információkat, és nem őrzi meg azokat a vonatkozó ügyletek lezárását követően legalább tíz évig, illetve azáltal, hogy nem alkalmaz gyors és hatékony nyilvántartási eljárásokat a rögzített információ változásainak dokumentálására;
f) a kereskedési adattár megsérti a 80. cikk (4) bekezdését azáltal, hogy nem számítja ki a pozíciókat származtatottügylet-kategóriánként és a jelentést tevő jogalanyok szerinti bontásban a származtatott ügyletek 9. cikkel összhangban bejelentett adatai alapján;
g) a kereskedési adattár megsérti a 80. cikk (5) bekezdését azáltal, hogy nem teszi lehetővé az ügyletben részes felek számára, hogy időben hozzáférjenek az adott ügylethez kapcsolódó információkhoz és javítsák azokat;
h) a kereskedési adattár megsérti a 80. cikk (6) bekezdését azáltal, hogy nem tesz meg minden ésszerű lépést a rendszereiben tárolt információkkal való visszaélések megelőzésére.
III. Az átláthatósággal és az információk rendelkezésre állásával összefüggő jogsértések:
a) a kereskedési adattár megsérti a 81. cikk (1) bekezdését azáltal, hogy nem teszi közzé rendszeresen, könnyen elérhető módon a neki bejelentett ügyletek aggregált pozícióit származtatottügylet-kategóriák szerinti bontásban;
b) a kereskedési adattár megsérti a 81. cikk (2) bekezdését azáltal, hogy nem biztosít közvetlen és azonnali hozzáférést a 81. cikk (3) bekezdésében említett jogalanyok számára a származtatott ügyletek azon adataihoz, amelyek a feladataik és megbízásaik ellátásához szükségesek.
IV. A felügyeleti tevékenységek akadályozásával összefüggő jogsértések:
a) a kereskedési adattár megsérti az 61. cikk (1) bekezdését azáltal, hogy az EÉPH 61. cikk (2) bekezdése szerinti egyszerű információkérésére vagy az EÉPH 61. cikk (3) bekezdése alapján információnyújtást előíró határozatára adott válaszában a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető információt nyújt;
b) a kereskedési adattár a valóságnak nem megfelelő vagy félrevezető választ ad az 62. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján feltett kérdésekre;
c) a kereskedési adattár nem teljesíti időben az EÉPH által a 73. cikk szerint hozott felügyeleti intézkedést;
d) a kereskedési adattár megsérti az 55. cikk (4) bekezdését azáltal, hogy nem értesíti az ESMA-t megfelelő időben a nyilvántartásba vételének feltételeiben bekövetkezett bármilyen lényeges változásokról.
II. MELLÉKLET
Az 65. cikk (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó súlyosbító és enyhítő tényezőkhöz kapcsolódó együtthatók listája
Az e rendelet 65. cikkének (2) bekezdésében említett alapösszegekre kumulatív módon az alábbi korrekciós együtthatókat kell alkalmazni:
I. Súlyosbító tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók:
a) amennyiben a jogsértést többször elkövették, minden elkövetés esetére újabb 1,1-szeres ►C1 együttható ◄ alkalmazandó;
b) ha a jogsértés elkövetésének időtartama meghaladja a 6 hónapot, az alkalmazandó ►C1 együttható ◄ 1,5;
c) ha a jogsértés rendszerszintű hiányosságot tárt fel a kereskedési adattár szervezetében, különösen annak eljárásaiban, az irányítási rendszereiben vagy a belső ellenőrzési mechanizmusokban, az alkalmazandó ►C1 együttható ◄ 2,2;
d) ha a jogsértés negatív hatással van a tárolt adatok minőségére, az alkalmazandó ►C1 együttható ◄ 1,5;
e) a jogsértés szándékos elkövetése esetén alkalmazandó ►C1 együttható ◄ 2;
f) ha a jogsértés ilyenként való azonosítása óta nem tettek semmilyen lépést annak orvoslására, az alkalmazandó ►C1 együttható ◄ 1,7;
g) ha a kereskedési adattár felső vezetése nem működött együtt az EÉPH-val annak vizsgálatai lefolytatásában, az alkalmazandó ►C1 együttható ◄ 1,5.
II. Enyhítő tényezőkhöz kapcsolódó korrekciós együtthatók:
a) ha a jogsértés elkövetésének időtartama nem éri el a 10 munkanapot, az alkalmazandó ►C1 együttható ◄ 0,9;
b) ha a kereskedési adattár felső vezetése bizonyítani tudja, hogy minden szükséges lépést megtettek a jogsértés megakadályozására, az alkalmazandó ►C1 együttható ◄ 0,7;
c) ha a kereskedési adattár gyorsan, hatékonyan és maradéktalanul az EÉPH tudomására hozta a jogsértést, az alkalmazandó ►C1 együttható ◄ 0,4;
d) ha a kereskedési adattár önkéntes intézkedéseket hozott annak biztosítására, hogy a jövőben ne kerülhessen sor hasonló jogsértés elkövetésére, az alkalmazandó ►C1 együttható ◄ 0,6.
( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.);
( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.);
( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II.) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.);
( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2341 irányelve (2016. december 14.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 354., 2016.12.23., 37. o.);
( 5 ) Az Európai Parlament és a Tanács 909/2014/EU rendelete (2014. július 23.) az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 257., 2014.8.28., 1. o.).
( 6 ) HL L 35., 2003.2.11., 1. o.
( 7 ) HL L 390., 2004.12.31., 38. o.
( 8 ) HL L 372., 1986.12.31., 1. o.
( 9 ) HL L 222., 1978.8.14., 11. o.
( 10 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2402 rendelete (2017. december 12.) az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 347., 2017.12.28., 35. o.).
( 11 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 2014/65/EU irányelve a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).
( 12 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 600/2014/EU rendelete a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.).
( 13 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2365 rendelete (2015. november 25.) az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 337., 2015.12.23., 1. o.).
( 14 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).
( 15 ) HL L 228., 1992.8.11., 1. o.
( 16 ) HL L 168., 2002.6.27., 43. o.
( 17 ) HL L 176., 2013.6.27., 1.o.
( 18 ) A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.).
( 19 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/25/EK irányelve (2004. április 21.) a nyilvános vételi ajánlatról (HL L 142., 2004.4.30., 12. o.).
( 20 ) Az Európai Parlament és a Tanács 713/2009/EK rendelete (2009. július 13.) az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról (HL L 211., 2009.8.14., 1. o.).
( 21 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).
( 22 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 600/2014/EU rendelete a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.).
( 23 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/834 rendelete (2019. május 20.) a 648/2012/EU rendeletnek az elszámolási kötelezettség, az elszámolási kötelezettség felfüggesztése, a jelentéstételi kötelezettségek, a nem központi szerződő fél által elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési technikák, a kereskedési adattárak nyilvántartásba vétele és felügyelete, valamint a kereskedési adattárakkal szembeni követelmények tekintetében történő módosításáról (HL L 141., 2019.5.28., 42. o.).
( 24 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1131 rendelete (2017. június 14.) a pénzpiaci alapokról (HL L 169., 2017.6.30., 8. o.).
( 25 ) HL L 191., 2001.7.13., 45. o.