31.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 86/3

(1)

A központi szerződő felek a pénzügyi piacokon kötött szerződések szerződő felei közötti közvetítő szerepét töltik be. E szerződő felek a velük kapcsolatos hitelkockázatot a nemteljesítés potenciális veszteségeit fedező biztosíték nyújtásával csökkentik. A központi szerződő fél kizárólag magas likviditású eszközöket, általában pénzeszközöket fogad el a változóbiztosíték-nyújtás céljaira, mivel az nemteljesítés esetén gyorsan lehívható.

(2)

A nyugdíjkonstrukció-rendszerek számos tagállamban aktív résztvevői a tőzsdén kívüli származtatott termékek piacának. Mindazonáltal a nyugdíjkonstrukció-rendszerek pénzeszközök helyett általában inkább magasabb hozamú befektetéseket, például értékpapírokat tartanak, ezzel magas hozamot biztosítva a nyugdíjasok számára. A nyugdíjkonstrukció-rendszereket üzemeltető szervezetek elsődleges célja a nyugállományba vonulók nyugellátásának rendszerint életjáradék, esetenként időszakos vagy egyösszegű kifizetések formájában való biztosítása, ezért a maximális eredményesség és a lehető legnagyobb ügyfélhozamok érdekében jellemzően minimálisra csökkentik a pénzeszközben tartott forrásaik szintjét. Ha tehát az ilyen szervezeteket arra köteleznék, hogy tőzsdén kívüli származtatott ügyleteiket központilag számolják el, eszközeik egy jelentős részét pénzeszközre kellene váltaniuk annak érdekében, hogy megfeleljenek a központi szerződő felek folyamatos biztosítéknyújtási követelményeinek.

(3)

A 648/2012/EU rendelet 89. cikkének (1) bekezdése ezért úgy rendelkezik, hogy a rendelet hatálybalépését követő három éven át a 648/2012/EU rendelet 4. cikkében megállapított elszámolási kötelezettség nem vonatkozik azokra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a nyugdíjkonstrukció-rendszerek fizetőképességéhez közvetlenül kapcsolódó befektetési kockázatokat. Az átmeneti időszak azon intézményekre is vonatkozik, amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy nemteljesítés esetén kártérítést nyújtsanak a nyugdíjkonstrukció-rendszerek tagjainak.

(4)

A 648/2012/EU rendelet 85. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a Bizottság készítsen jelentést annak értékelése céljából, hogy a központi szerződő felek megtették-e a szükséges erőfeszítéseket a nyugdíjkonstrukció-rendszerek által nem számlapénzben, változó biztosítékeszközként történő biztosítékeszköz-nyújtásra vonatkozó megfelelő technikai megoldások kidolgozása érdekében. A Bizottság az értékeléshez alaptanulmányt készíttetett arról, hogy a nyugdíjkonstrukció-rendszerek milyen megoldásokat alkalmazva nyújthatnak nem pénzbeli fedezetet a központi szerződő felek számára, valamint arról, hogy megoldás hiányában a mentesség megszüntetése milyen mértékben csökkentené az érintett nyugdíjkonstrukció-rendszerek nyugdíjas kedvezményezettjeinek nyugdíját. Ennek alapján a Bizottság 2015. február 3-án elfogadta a jelentését (2).

(5)

A Bizottság a jelentés megállapításaival összhangban úgy vélte, hogy a központi szerződő felek még nem tették meg a szükséges erőfeszítéseket a megfelelő technikai megoldások kidolgozására, és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek központi elszámolása továbbra is negatív hatást gyakorolna a jövőbeli nyugdíjasok nyugdíjellátására. Ennek megfelelően az (EU) 2015/1515 (3) felhatalmazáson alapulóbizottsági rendelet további két évvel meghosszabbította a 648/2012/EU rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében említett hároméves átmeneti időszakot.

(6)

A Bizottság azóta lefolytatott egy, 2015. augusztusban zárult nyilvános konzultációt, hogy jelentést készítsen a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU rendelet végrehajtásáról az említett rendelet 85. cikke (1) bekezdésének megfelelően. A Bizottság emellett a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretére vonatkozó véleményezési felhívás keretében is konzultált a nyilvánossággal. A 648/2012/EU rendeletre vonatkozó nyilvános konzultáció eredménye, valamint a véleményezési felhívásra érkezett beadványok megerősítették, hogy – a Bizottság jelentésének megfelelően – a központi szerződő felek még nem tették meg a szükséges erőfeszítéseket a megfelelő technikai megoldások kidolgozására, és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek központi elszámolása továbbra is negatív hatást gyakorolna a jövőbeli nyugdíjasok nyugdíjellátására.

(7)

A 648/2012/EU rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében említett hároméves átmeneti időszakot ezért célszerű tovább hosszabbítani.

(8)

E rendeletnek a lehető leghamarabb hatályba kell lépnie ahhoz, hogy még a hatályos átmeneti időszak vége előtt, vagy azután a lehető leghamarabb sor kerüljön annak meghosszabbítására. A hatálybalépés késedelme jogbizonytalanságot okozna a nyugdíjkonstrukció-rendszerek számára a tekintetben, hogy fel kell-e készülniük az elszámolási kötelezettségek közeljövőbeli teljesítésére,