52009DC0040

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 5.2.2009

COM(2009) 40 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a cápák védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó európai közösségi cselekvési tervről

{SEC(2009) 103}{SEC(2009) 104}{SEC(2009) 106}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a cápák védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó európai közösségi cselekvési tervről

1. Bevezetés

A cápák a tengerek és óceánok csúcsragadozóiként ismertek. Valójában azonban igen sérülékeny fajok, amelyek populációit jelentős csökkenés fenyegeti, egyes cápafajok esetében pedig az a veszély is fennáll, hogy kipusztulnak az uniós vizekből.

A cápák, a valódirája-félék és a tengerimacska-félék – közös nevükön porcoshalak ( Chondrichthyes ) – biológiai szempontból két fő csoportra oszthatók: a cápák és ráják ( Elasmobranchii ), illetve a tömörfejűek ( Holocephali ) alosztályára. A két alosztályba több mint 1 000 faj tartozik[1]. E fajok a világ valamennyi tengerében és óceánjában megtalálhatók, különösen az Atlanti-óceán északi részén, ahonnan a közösségi hajók fogásainak több mint 50 %-a származik.

Noha a cápahalászat a globális halászatnak még mindig csekély részét teszi ki, az 1980-as évek közepe óta jelentős mértékben megnőtt. Ezt a tendenciát főképpen a cápatermékek (főképpen a cápauszony, ezenkívül a cápahús, -bőr és -porc) iránt különösen az ázsiai piacon megnövekedett kereslet határozta meg, és azt több tényező is fenntartotta, többek között a halászati technológia, a halfeldolgozás és a marketingmódszerek fejlődése, illetve más halállományok állapotromlása. A fenti tényezők mindegyike hozzájárult a cápahalászat felértékelődéséhez. Így 1984 és 2004 között a cápafogások mennyisége világszinten 600 000 tonnáról 810 000 tonnára emelkedett.

Sajátos biológiai jellemzőiknél fogva a cápapopulációk különösen a szabályozatlan és intenzív halászattal szemben sérülékenyek. Alacsony szaporodási potenciáljuk és a populáció alacsony növekedési rátája azt jelzik, hogy az állományok a túlhalászással vagy egyéb negatív hatásokkal jellemzett időszakokat követően csak korlátozott mértékben képesek helyreállni. A cápahalászatra vonatkozó szilárd és hatékony irányítási keret létrehozása tehát elengedhetetlen a cápaállományok fenntartható halászatának biztosítására.

A cápahalászat összehangolt irányítása érdekében nemzetközi szintű erőfeszítések történtek.

A felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódex keretében a FAO 1999-ben elfogadta a cápák védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó nemzetközi cselekvési tervet. Habár a FAO cselekvési terve nem kötelező, valamennyi érintett államnak viszonyítási pontot és iránymutatást ad a cápák védelmére, a velük való gazdálkodásra és hosszú távon fenntartható halászatukra vonatkozó saját tervük kidolgozásához.

Jóllehet a cápahalászat fontos szerepet játszik a közösségi flották tevékenységében, a cápahalászat mind a mai napig nem tartozik átfogó közösségi szintű gazdálkodási keretrendszer hatálya alá. A múltban elfogadtak több, közvetlenül vagy közvetve a cápák védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó intézkedést. Úgy tűnik azonban, hogy a meglévő intézkedéseket meg kell erősíteni ahhoz, hogy biztosítani lehessen a közösségi flotta által mind a közösségi, mind a közösségen kívüli vizeken halászott számos kimerített állomány helyreállítását. Ezenkívül a Bizottságnak – tekintettel a fenntartható halászat iránti elkötelezettségére és nemzetközi súlyára – vezető szerepet kell betöltenie a porcoshalak ésszerű halászatának szavatolására irányuló politikák kidolgozásában.

Ezért a cápahalászat tekintetében időszerű és helyénvaló egy hatékony és integrált közösségi szintű politika és szabályozási keretrendszer kialakítása és végrehajtása.

Ez a közlemény ismerteti a cápákra vonatkozó cselekvési tervet. Felvázolja a terv megszövegezését meghatározó körülményeket, körvonalazza az alapvető elveket, valamint leírja annak fő elemeit. A tervezett intézkedések áttekintése a mellékelt táblázatban szerepel.

A terv azokon az észrevételeken alapul, amelyeket az érdekelt felek a 2008 márciusában befejeződött nyilvános és intézményi konzultáción nagy számban tettek. A tervet a csatolt hatástanulmányban szereplő elemzés is alátámasztja. A közlemény és a cselekvési terv – összhangban a FAO nemzetközi cselekvési tervének követelményeivel – kiegészül a cápákra vonatkozó értékelő jelentéssel, amelyet a bizottsági szolgálatok e közleményt kísérő munkadokumentuma tartalmaz.

2. A jelenlegi helyzet

2.1. Közösségi cápahalászat

2.1.1. Az Atlanti-óceán északi része

Az Atlanti-óceán északi részén a cápahalászat több alapvető formáját is folytatják. E tevékenységek végzése mind az uniós tagállamok, mind a harmadik országok joghatósága alá tartozó területeken, valamint a regionális halászati gazdálkodási szervezetek (a továbbiakban: regionális szervezetek) illetékességi területéhez tartozó nemzetközi vizeken folyik. A cápahalászat magában foglalja a sekélyvízi cápák és a ráják halászatát Északkelet-Európában, az Atlanti-óceán északi részén folytatott tengerfenéki és vízközi halászatot, valamint a mélytengeri cápahalászatot (a kiterjedtebb trópusi nyíltvízi halászat a következő szakasz tárgyát képezi). Ebben a térségben az uniós hajók 56 000 tonna cápát és ráját fognak ki (az Atlanti-óceán északnyugati és északkeleti része, a Földközi-tengert is beleértve). A fogásokat nagyrészt tengerfenéki ráják, egyéb rájafélék és kis cápák alkotják, a nagyméretű nyílt tengeri cápák aránya viszonylag alacsony.

Az adott terület tekintetében a cápagazdálkodás egyik fő problémája a tengerfenéki halászat vegyes jellege, aminek következtében rendkívül nehéz olyan cápavédelmi intézkedéseket kialakítani, amelyek a többi kifogott fajra nézve nem járnak súlyos következményekkel. Ezen túlmenően a területhez kapcsolódó gazdálkodási nehézségek jelentős forrása az is, hogy a tengerfenéki halászat során járulékos fogásként kisméretű cápákat és valódirája-féléket zsákmányoló flották jelentős kapacitástöbblettel rendelkeznek.

2.1.2. Az Atlanti-óceán középső és déli része

Az Atlanti-óceán középső részén folytatott nyíltvízi cápahalászat: A tonhalfélékre és a kardhalra irányuló felszíni tonhalhalászatot és bizonyos mértékig a nyílt tengeri cápáknak a szóban forgó halászat keretében zsákmányolt járulékos fogásait az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) szabályozza. Noha erszényes kerítőhálókkal és horgászbotokkal ritkán fognak ki cápát, a tonhalra és kardhalra halászó felszíni horogsoros hajók esetében a célfajok fogása az összfogás 30 %-át teszi ki, cápafogásaik aránya viszont eléri a 68 %-ot Évente hozzávetőleg 31 000 tonna cápát fognak ki, főképpen kék cápát ( Prionace glauca ) és lándzsafogú cápát ( Isurus oxyrinchus ). Ebből a kék cápa az összes cápafogás 75 %-át teszi ki.

Az Atlanti-óceán e részében a közösségi hajók a tonhalhalászaton kívül többféle part menti halászati tevékenységet is folytatnak olyan vizeken, amelyek harmadik országok joghatósága alá tartoznak. A közösségi hajók által bejelentett fogások (ezek feltehetően a fedélzeten tartott fogások) viszonylag szerény mennyiségűek, az utóbbi öt évben hozzávetőleg évi 2 300 tonnát tettek ki.

2.1.3. Indiai-óceán

A fogásokat főleg két fajcsoport alkotja: a kardhal (45 %, kb. évi 7 000 t) és a cápák (40 %, kb. évi 6 100 t). A cápák esetében a kék cápa ( Prionace glauca ) fogásai a legjelentősebbek, az összes cápafogás 88 %-át képezik. Ezenkívül fontos még a lándzsafogú cápa ( Isurus oxyrinchus ), amely az összes cápafogás körülbelül 9 %-át alkotja.

2.1.4. Csendes-óceán

A csendes-óceáni tonhalhalászatot két regionális szervezet irányítja: az Amerikaközi Trópusi Tonhal Bizottság (IATTC) az óceán keleti részén, a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) pedig annak középső és nyugati részén. A Közösség az utóbbi szervezetben szerződő fél, az IATTC-ben viszont csak megfigyelői státusszal rendelkezik. 2001 és 2005 között a cápák kirakodott mennyisége folyamatosan nőtt, 400 tonnáról 6 100 tonnára. Ez jól tükrözi, hogy a cápafajok és a belőlük származó termékek egyre növekvő világpiaci jelentősége következtében elterjedt a cápák fedélzeti tartósításának gyakorlata. A romló tendenciát ezenkívül a cápahalászat 2004-ben megkezdődött nyugati terjeszkedése is előidézte.

Csakúgy mint az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán esetében, a Csendes-óceánon tevékenységet folytató felszíni horogsoros hajók fogásait és az általuk kirakodott mennyiségeket is zömmel a kék cápa ( Prionace glauca ) és a lándzsafogú cápa ( Isurus oxyrinchus ) alkotja.

2.2. Az uniós cápapiac

A tüskéscápa ( Squalus acanthias ) és a macskacápák ( Scyliorhinus spp .) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló, 1999. december 17-i 104/2000/EK tanácsi rendelet[2] hatálya alá tartozó fajok, és jogosultak intervenciós intézkedésekre. 2005 és 2007 között a tüskéscápa piacról való kivonásával kapcsolatos intézkedések az EU–25-ben a forgalmazott mennyiség 0,76–1,46 %-át érintették. A macskacápák piacról való kivonásának aránya az EU–25 piacán a 2005. évi 4,04 %-ról 6,54 %-ra nőtt 2007-ben.

A külkereskedelem tekintetében a tüskéscápa és egyéb cápafajok EU–25-be történő behozatala (egészben, frissen, hűtve vagy fagyasztva) 2005-ben 19 439 tonna volt, 2007-ben pedig 18 756 tonnára csökkent. Ezzel szemben a tüskéscápa és egyéb cápafajok EU-25-ból történő kivitele (egészben, frissen, hűtve vagy fagyasztva) a 2006. évi 696 tonnáról 2007-ben 2 704 tonnára nőtt.

2.3. A cápákra vonatkozó uniós jogi keret

A cápák élő tengeri erőforrások, ezért a szóban forgó közösségi terv a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet 1. cikkében meghatározott közös halászati politika hatálya alá tartozik.

Már léteznek olyan, a termelés irányítását, a technikai intézkedéseket, a flotta- és kereskedelmi politikát szabályozó közösségi jogszabályok, amelyek hatékonyak lehetnek a cápák fenntartható hasznosításában. Egyéb, nem a cápákra irányuló intézkedések is gyakorolhatnak jelentős hatást a cápákra, különösen a járulékosan kifogott egyedekre. Ezeket az intézkedéseket a többéves tervek keretében hozzák meg, összhangban az 1967/2006/EK rendelettel.

Ami a cápákra vonatkozó halászati lehetőségeket illeti, két rendelettípus állapít meg szabályokat a célzott cápahalászatra és a járulékos cápafogásokra:

a) az egyes mélytengeri halállományok tekintetében a közösségi halászhajók halászati lehetőségeit kétévente meghatározó tanácsi rendeletek, amelyek területi hatálya az EU-ra és a NEAFC hatáskörébe tartozó területekre terjed ki,

b) a fogási korlátozások hatálya alá tartozó – többek között a NEAFC, a NAFO és a CCAMLR irányítása alatt álló – vizeken tartózkodó közösségi hajókra és a közösségi vizekre egyes halállományok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségek és a kapcsolódó feltételek meghatározásáról szóló éves tanácsi rendeletek.

Ezen túlmenően a 2002. december 16-i 2347/2002/EK tanácsi rendelet[3] megállapítja a mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelményeket és a kapcsolódó feltételeket, a mélyvízi cápák széles körét is ideértve.

Az 1185/2003/EK tanácsi rendelet[4] megtiltja és megakadályozza a cápauszony-leválasztás gyakorlatát, amely során levágják az egyedek uszonyát, a test többi részét pedig visszadobják a tengerbe. A rendelet előírja, hogy a fogás után szállított cápauszonyok tömege sohasem haladhatja meg a cápauszonyoknak a cápa fedélzeten szállított, át- vagy kirakodott egyéb részei alapján adódó elméleti tömegét. E kötelezettség végrehajtása érdekében a rendelet úgy rendelkezik, hogy az uszonyok elméleti tömege semmiképpen nem haladhatja meg a cápafogás élőtömegének 5 %-át.

Fontos megemlíteni, hogy nemzetközi szinten, illetve az Európai Közösség jóvoltából számos lépést történt a cápák és a cápatermékek nemzetközi kereskedelmének szabályozására. Ezeket az intézkedéseket a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) keretében hajtották végre.

Néhány cápafaj, nevezetesen az óriáscápa ( Cetorhinus maximus ), a nagy fehércápa ( Carcharodon carcharias ) és az érdes rablócápa ( Rhincodon typus ) szerepel a CITES egyezmény II. függelékében, ami azt jelenti, hogy e fajok kereskedelmére szigorú szabályok vonatkoznak.

Ezenkívül az óriáscápa és a nagy fehércápa fel van tüntetve a vándorló állatfajok védelméről szóló egyezmény I. és II. függelékében, az érdes rablócápa pedig a szóban forgó egyezmény II. függelékében szerepel.

3. A cselekvési terv

3.1. A közösségi cselekvési terv: általános cél, hatály és operatív célkitűzések

Ez a cselekvési terv a FAO cápákra vonatkozó nemzetközi cselekvési tervén alapul, amely a cápák védelmét és a velük való gazdálkodást, illetve világszinten a cápák hosszú távú fenntartható hasznosítását hivatott biztosítani.

A közösségi cselekvési terv célja az, hogy hozzájáruljon ezen általános célkitűzés megvalósításához azáltal, hogy biztosítja a közösségi flotta által mind a közösségi, mind a közösségen kívüli vizeken halászott számos kimerített állomány helyreállítását. A cselekvési terv körvonalazza a már hatályban lévő szabályokat és azokat az intézkedéseket, amelyeket meg kell hozni annak érdekében, hogy biztosítható legyen mind a közösségi, mind a közösségen kívüli vizekben élő cápák védelmét és a velük való gazdálkodást szabályozó, átfogó és koherens jogalkotási politika és jogi keretrendszer.

A javasolt cselekvési terv hatálya a közösségi vizeken a porcoshalak célzott kereskedelmi halászatára és az annak során zsákmányolt járulékos fogásaikra, valamint célzott szabadidős horgászatukra és az annak során halászott járulékos fogásaikra terjed ki. A cselekvési terv ezenkívül vonatkozik minden olyan halászati tevékenységre, amely az Európai Közösség és a harmadik országok közötti hatályos vagy potenciális megállapodások és partnerségek hatálya alá tartozik, továbbá a nyílt tengeri halászatra, illetve olyan halászati tevékenységekre, amelyek a közösségi vizeken kívüli területek tekintetében gazdálkodási tevékenységet ellátó és nem kötelező ajánlásokat kibocsátó regionális szervezetek hatáskörébe tartoznak.

A cselekvési terv a következő három konkrét célt tűzi ki:

1. a cápahalászatról, a cápafajokról és az ökoszisztémában betöltött szerepükről rendelkezésünkre álló ismeretek bővítése,

2. annak biztosítása, hogy a célzott cápahalászat fenntartható legyen, valamint hogy a más halászati tevékenységekből származó járulékos cápafogások kellőképpen szabályozva legyenek,

3. a Közösség által a cápák tekintetében végrehajtott belső és külső szakpolitika koherenciájának előmozdítsa.

3.2. A közösségi cselekvési terv: irányadó elvek és fő intézkedések

3.2.1. Fokozatosságon alapuló stratégia, amely a cápákkal összefüggő kérdéseket megbízható tudományos bizonyítékokra alapozva kezeli

Általános elvként a porcoshalakkal való gazdálkodást – a más fajok halászatához hasonlóan – megbízható tudományos szakvéleményekre kell alapozni. Biológiai és ökológiai jellemzőik tükrében azonban az érintett fajokkal való gazdálkodás óvatosabb megközelítést igényel. A végrehajtási intézkedéseknek az egyetlen fajra irányuló halászati tevékenységek szabályozásáról szóló, „COM(2000) 803 végleges” jelzetű bizottsági közleményben[5] ismertetett elővigyázatossági elveken kell alapulniuk.

Meg kell említeni, hogy a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) cápákkal foglalkozó munkacsoportja (WGEF) a 2007–2009-es időszakban értékelni fogja a főbb cápafajok állományainak állapotát. Mivel a meghatározott állományokra vonatkozó jövőbeli intézkedéseket ezen értékelések eredményeire kell alapozni, kivitelezhetetlen, hogy a cápák védelméhez szükséges valamennyi intézkedést egyidejűleg hozzák meg.

Ezen túlmenően – egyre több tudományos és megfigyelési adat elérhetővé válásával – indokoltnak tűnik a fokozatos megközelítést alkalmazni. E tekintetben érdemes megemlíteni, hogy a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról szóló 199/2008/EK tanácsi rendelet értelmében a Bizottság 2008. november 6-i határozatával olyan többéves közösségi programot fogadott el, amely az adatgyűjtési célú mintavételi tervek keretében (1. csoport szerinti állományok) a cápákkal összefüggő kérdésekre is kitér.

Ami az uszony-leválasztási tilalmat illeti, előfordulhat, hogy az erről szóló rendelet EK-tagállamok általi végrehajtása jelentős joghézagot rejt, mégpedig annak kockázatát, hogy a tagállamok túl általános indoklásokat fogadnak el a cápauszonyok és a cápák egyéb részének a hajófedélzeten történő elkülönített feldolgozásának szükségességéről. Helyénvalónak tűnik tehát megerősíteni és világossá tenni azokat a részleteket, amelyek megalapozzák az 1185/2003/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében előírt indoklást.

Ebben az összefüggésben a Bizottság egyéb releváns tényezőket is figyelembe vett, például a téma nemzetközi szakértőinek ajánlásait – amelyek szerint egy, a cápauszony-leválasztásról szóló hatékony és gyakorlati szemléletű rendelettel elő kell írni, hogy a cápákat csak akkor lehessen kirakodni, ha uszonyukat nem választották le –, valamint a közösségi cselekvési tervről szóló tervezet közzétételét követően lezajlott nyílt konzultáció keretében kapott válaszokat.

3.2.2. A regionális együttműködés fokozása

Több cápafaj igen elterjedt, és a nemzetközi vizeken rendkívül nagy távolságokra vándorol. Ezért az ilyen állományokat kiaknázó halászati tevékenységek szabályozása elsősorban az érintett regionális halászati gazdálkodási szervezetekre hárul. E szervezetek feladata, hogy a hatáskörükbe tartozó vizek tekintetében meghatározzák a megfelelő intézkedéseket. Éppen ezért fontos, hogy e téren támogassuk a regionális szervezetek munkáját, megerősítsük az ilyen, már meglévő szervezeteket, továbbá együttműködjünk annak érdekében, hogy a mielőbb új regionális szervezetek alakuljanak olyan vízterületekre vonatkozóan, amelyek még nem állnak szabályozás alatt.

Azok a regionális szervezetek, amelyeknek a Közösség szerződő fele, egyelőre kevés kötelező erejű gazdálkodási ajánlást fogadtak el a cápák tekintetében. Olyan esetekben, amikor nem állnak rendelkezésre ajánlások vagy gazdálkodási tervek, a Közösségnek az érintett tudományos bizottságokat ösztönöznie kell az adatgyűjtés hatékonyságának javítását célzó javaslatok kidolgozására és előzetes értékelések végzésére.

A közösségi cselekvési terv egyik alapvető célja az, hogy a regionális szervezetek markánsabb szerepet tölthessenek be halászati gazdálkodási politikájuk formálásában. Ezáltal biztosítható, hogy e szervezetek tudományos bizottságai szakmai szempontból megalapozott szakvéleményeket készítsenek. Mivel a cápákkal való gazdálkodás tárgyában nem áll rendelkezésre egyértelmű, a regionális szervezetek által kiadott ajánlás vagy szakvélemény, ez a cselekvési terv főképpen a célzott cápahalászattal és a cápák járulékos fogásával kapcsolatos ismeretek bővítésére helyezi a hangsúlyt. Ennek megfelelően a Közösség továbbra is együttműködik a regionális szervezetekkel, és támogatja azon erőfeszítéseiket, hogy a cápákra vonatkozó adatok széles körben elérhetők legyenek, valamint hogy e szervezetek meghozzák a kellő gazdálkodási intézkedéseket.

Az 1185/2003/EK rendelet által a cápauszony-leválasztás gyakorlata tekintetében megállapított tilalom a közösségi vizeken folytatott halászat valamennyi típusára és a nem közösségi vizeken halászó valamennyi közösségi hajóra vonatkozik. Ezen túlmenően az utóbbi néhány évben a cápavédelem terén hatáskörrel rendelkező regionális szervezetek többsége megtiltotta a cápauszony-leválasztás gyakorlatát. Ezekről a tilalmakról sok esetben közösségi javaslatok alapján született megegyezés, és a tilalmakat a többi fél is támogatta.

A regionális szervezetek által elfogadott vonatkozó szabályok megtiltják a cápák uszonyának leválasztását, és úgy rendelkeznek, hogy valamennyi szerződő félnek meg kell tiltania hajói számára, hogy az első kirakodási helyig több cápauszonyt szállítsanak, mint a „fedélzeten szállított cápák tömegének” 5 %-a (ezzel szemben a közösségi jog jelenleg a „cápafogás élőtömegének” 5 %-áról rendelkezik).

A Bizottság továbbra is törekedni fog annak biztosítására, hogy a cápauszony-leválasztás gyakorlata tekintetében közösségi szinten elfogadott intézkedéseket valamennyi vonatkozó nemzetközi egyezményben végrehajtsák, különösen pedig a regionális szervezetekben.

Végezetül a Közösség a CMS- és a CITES-egyezmény keretében szorosabb nemzetközi együttműködést fog szorgalmazni a cápahalászat és -kereskedelem ellenőrzésére.

3.2.3. Integrált intézkedéskeret

A Bizottság véleménye szerint a megfelelő cápagazdálkodás feltétele az, hogy a különféle „input/output”, illetve technikai intézkedések közös keretbe illeszkedjenek. Mindent összevetve a közösségi cselekvési terv a FAO cápavédelmi tervén alapul, amely a FAO által készített, a cápák védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó nemzetközi cselekvési terv A. függelékében szerepel.

A cselekvési terv az adatgyűjtés és a tudományos szakvélemények javítását célzó intézkedéseket, gazdálkodási és technikai intézkedéseket fog tartalmazni, valamint tovább fogja szigorítani a cápauszony-leválasztásra vonatkozó tilalom ellenőrzését. Ezeket az intézkedéseket közösségi és tagállami szinten kell majd végrehajtani, és a Közösség kérni fogja azoknak a regionális szervezetek általi jóváhagyását .

3.3. Következtetések

A javasolt cselekvési terv számos jogi és politikai intézkedést irányoz elő, ideértve több hatályos rendelet módosítását. Egyes intézkedések közösségi szinten hajthatók végre, mások tagállami fellépést vagy a regionális szervezetek általi jóváhagyást tesznek szükségessé. Ezen túlmenően a cselekvési terv előirányoz azonnal végrehajtható intézkedéseket, csakúgy mint hosszabb távú elkötelezettséget igénylő, a folyamatosan rendelkezésre álló bizonyítékokon és tudományos szakvéleményeken alapuló intézkedéseket. A cselekvési terv végrehajtásának ütemezése ezért nagymértékben az érdekelt felek hozzájárulásaitól függ majd. A Bizottság ezúton a Tanács és az Európai Parlament elé terjeszti ezt a cselekvési tervet, és a javasolt intézkedések támogatására ösztönzi őket.

A cápákra vonatkozó cselekvési terv

Konkrét célkitűzés A cápahalászatról, a cápafajokról és az ökoszisztémában betöltött szerepükről rendelkezésünkre álló ismeretek elmélyítése. |

Célkitűzés | Intézkedés szintje | Intézkedés | Felelős fél | Ütemezés |

Álljanak rendelkezésre megbízható és részletes, fajspecifikus mennyiségi és biológiai adatok a fogásokról és kirakodásokról, illetve a nagy és közepes fontosságú halászati tevékenységekkel kapcsolatos kereskedelmi adatok. | Közösségi szint | A feldolgozóipar és a forgalmazási ágazat által a cápákra vonatkozó adatgyűjtésre irányuló beruházások növelése a kirakodási helyeken. | A Bizottság, a Tanács és a tagállamok | Fokozatos végrehajtás annak érdekében, hogy a hároméves végrehajtási időszak végére konkrét eredmények szülessenek. |

A fogási adatok fajonkénti, illetve az egyes halászati tevékenységek szerinti ellenőrzését célzó rendszer létrehozása. |

Fedélzeti megfigyelők segítségével reprezentatív számú ellenőrzések végzése olyan, 24 m-nél hosszabb közösségi halászhajóknál, amelyek legutóbbi fogásaiban a cápák járulékos fogási aránya meghaladja a 10–15 %-ot (a halászat típusától függően). |

Minden olyan, távoli vizeken halászó flotta esetében, amely ugyan nem tartozik a fenti intézkedés hatálya alá, de járulékos cápafogásai vannak, legalább 10 %-os megfigyelői lefedettség biztosítása 2013-ra. | Fokozatos végrehajtás annak érdekében, hogy 2013-ra konkrét eredmények szülessenek. |

Az Atlanti-óceán északkelti részén folytatott, rendkívül fontos sekélyvízi halászat esetében 2013-ig létre kell hozni a hajófedélzeten végzett megfigyelésre vonatkozó programot (kb. 25 megfigyelővel). |

Annak biztosítása, hogy a főbb halászati tevékenységek és a fontosabb fajok tekintetében a cápauszony, -hús és -olaj kirakodására, illetve az azokkal kapcsolatos kereskedelmi ügyletekre vonatkozó adatok rögzítése árufajtánként és lehetőleg fajonkénti bontásban történjen. | Fokozatos végrehajtás annak érdekében, hogy a hároméves végrehajtási időszak végére konkrét eredmények szülessenek. |

A regionális halászati gazdálkodási szervezeteken belül előmozdítandó intézkedések: | A fajspecifikus fogási és kirakodási adatok rögzítésének javítása, valamint a cápafogások halászati tevékenység szerinti bontásban történő ellenőrzésének előmozdítása. | A Bizottság, a Tanács, a tagállamok és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek | Fokozatos végrehajtás |

A fogási, járulékos fogási, piaci és nemzetközi kereskedelmi – lehetőleg fajonkénti bontású – adatok ellenőrzésének és bejelentésének javítása, együttműködésben a FAO-val és más érintett halászati gazdálkodási testületekkel. |

Adott esetben a FAO és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek felkérése arra, hogy – összhangban a cápákra vonatkozó nemzetközi cselekvési tervben foglaltakkal – a fajok azonosításának és megfigyelésének megkönnyítése érdekében 2009 közepére alakítsanak ki regionális cápagazdálkodási terveket és azokhoz kapcsolódó intézkedéseket abból a célból, hogy azokról jelentést lehessen tenni a CITES szerződő feleinek 15. konferenciáján. |

Legalább a főbb fajok esetében a fajspecifikus biológiai és kereskedelmi adatok azonosításának és bejelentésének előmozdítása. |

Fedélzeti megfigyelők segítségével reprezentatív számú ellenőrzések ösztönzése olyan, 24 m-nél hosszabb, a nyílt tengeren halászó közösségi halászhajóknál, amelyek legutóbbi fogásaiban a cápák járulékos fogási aránya meghaladja a 10–15 %-ot (a halászat típusától függően). Minden egyéb olyan flotta esetében, amely ugyan nem tartozik a fenti intézkedés hatálya alá, de járulékos cápafogásai vannak, legalább 10 %-os megfigyelői lefedettség megvalósításának ösztönzése 2013-ra. |

Tagállami szint: | A szabadidős horgászat keretében ejtett fogások ellenőrzése, valamint a szabadidős, illetve kereskedelmi halászattal okozott halpusztulás arányának megkülönböztetése. | A tagállamok |

Képesség a cápaállományoknak az egyes fajok szintjén történő hatékony nyomon követésére és értékelésére, valamint olyan halászati stratégiák kialakítása, amelyek összhangban vannak a biológiai fenntarthatóság és az ésszerű, hosszú távú gazdasági hasznosítás elvével. | Közösségi szint, illetve a regionális szervezetek szintje: | A Közösség, illetve a regionális szervezetek által felügyelt kutatási programok fejlesztése a fajszintű adatgyűjtés, nyomon követés és állományértékelés elősegítése érdekében. | A Bizottság, a Tanács, a tagállamok és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek | Fokozatos végrehajtás annak érdekében, hogy a hároméves végrehajtási időszak végére konkrét eredmények szülessenek. |

Tagállami szint: | Tagállami szakértői bázis kifejlesztése | A tagállamok | Fokozatos végrehajtás |

Olyan keretek javítása vagy kialakítása, amelyek révén hatékony konzultáció hozható létre, illetve koordinálható a kutatási, gazdálkodási és oktatási kezdeményezésekben érdekelt felek részvételével. | Közösségi szint | A cápagazdálkodás és a bevált gyakorlati módszerek tekintetében a tudatosság és a konzultáció szintjének növelésére irányuló erőfeszítések támogatása az érdekelt felek körében abból a célból, hogy a regionális tanácsadó testületek programjai révén csökkenthetők legyenek a járulékos fogások. | A Bizottság, a tagállamok és az érdekelt felek | Fokozatos végrehajtás |

Tagállami szint | A tagállamok ösztönzése arra, hogy a flottákra és a cápahalászatra vonatkozó adathalmazt tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé, mindeközben pedig biztosítsák a bizalmas adatok védelmét. | A Bizottság és a tagállamok |

Olyan oktatási programok elindítása, amelyek a halászokat és a széles nyilvánosságot tájékoztatják a cápa- és rájavédelmi programokról és a halászatukra vonatkozó korlátozásokról. | A tagállamok |

Konkrét célkitűzés Annak biztosítása, hogy a célzott cápahalászat fenntartható legyen, valamint hogy a más halászati tevékenységekből származó járulékos cápafogások kellőképpen szabályozva legyenek. |

Célkitűzés | Intézkedés szintje | Intézkedés | Felelős fél | Ütemezés |

A fogások és a halászati erőkifejtés hozzáigazítása a meglévő halászati erőforrásokhoz, különös figyelmet szentelve a kiemelt fontosságú halászati tevékenységeknek és a sérülékeny vagy veszélyeztetett cápaállományoknak. | Közösségi szint: | A halászati tevékenységek korlátozása vagy tilalma olyan területeken, amelyek a veszélyeztetett állományokra tekintettel kockázatosnak tekinthetők. | A Bizottság, a Tanács és a tagállamok | Fokozatos végrehajtás annak érdekében, hogy a hároméves végrehajtási időszak végére konkrét eredmények szülessenek. |

A halászati erőkifejtés fokozottabb korlátozása az érintett halászati tevékenységekben. |

A Közösség és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek szintje: | Fogási korlátozások megállapítása egyes állományokra vonatkozóan, összhangban az ICES és az érintett regionális szervezetek szakvéleményével. Közép-, illetve hosszú távon a cápák visszadobására vonatkozó mindennemű gyakorlat megtiltása, valamint az összes fogás (a járulékos fogásokat is beleértve) kirakodási kötelezettségének előírása. Járulékos cápafogásoknál visszaengedési kötelezettség a túlélési esélyekkel rendelkező egyedek esetében. A szelektivitás fokozása a járulékos fogások csökkentése érdekében. Területi-időbeli halászati tilalom hatálya alá tartozó övezetek létrehozása olyan területeken, ahol nagy számban találhatók fiatal, illetve szaporodóképes egyedek, különösen a sérülékeny vagy veszélyeztetett fajok esetében. A vonatkozó programok és elemzések előmozdítása a halászati erőkifejtés nemzetközi szintű kiigazítása érdekében. A járulékos fogások csökkentésére irányuló programok létrehozása olyan cápafajok tekintetében, amelyeket az illetékes nemzetközi szervezetek veszélyeztetettnek vagy súlyosan veszélyeztetettnek minősítettek. A CMS és a CITES keretében a nemzetközi együttműködés előmozdítása a cápák halászatának és kereskedelmének ellenőrzésére. A halászati és akvakultúra-termékek közös piacszervezésének értékelése keretében a piaci mechanizmusok állományvédelmi intézkedésekre gyakorolt lehetséges hatásának kivizsgálása, többek között a cápafajok tekintetében. | A Bizottság, a Tanács, a tagállamok és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek | Fokozatos végrehajtás |

A cápafogásoknál a hulladékok és a visszadobott halak arányának csökkentése azon kötelezettség előírása révén, hogy a fedélzeten kell tartani azokat a cápákat, amelyek uszonyát később leválasztják, valamint az ellenőrzési intézkedések fokozása segítségével. | A Közösség és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek szintje: | Az uszony-leválasztási tilalom megerősítése.[6] Általános szabályként tilos lesz a cápauszonyok fedélzeten történő leválasztása, valamint azok át- és kirakodása. A szabálytól való bármely eltérést szilárd és objektív alapon kimerítően meg kell indokolni, és mindezt a különleges halászati engedély tagállam általi kiállítása előtt dokumentálni kell. A tagállamok nem állíthatnak ki különleges halászati engedélyt olyan hajóknak, amelyek nem teljesítik ezt a feltételt. Az 5 %-os szabály esetleges felülvizsgálatának megfontolása annak előírásával, hogy a cápafogásokban az uszonyok tömege sosem haladhatja meg az előkészített (kizsigerelt és lefejezett) cápatestek tömegének 5 %-át. Amennyiben azonban egy tagállam adatgyűjtési programokat hozott létre és működtet, amely programok tanúsága szerint ezt a százalékos arányt egyes esetekben növelni lehetne, a növelést a cápafogások élőtömege 5 %-ának megfelelő szintig engedélyezhetik. Azon tagállamok hajói esetében, amelyek eddig mentesültek az ép uszonyú cápákra vonatkozó kirakodási kötelezettség alól, azon kötelezettség bevezetése, amely szerint a cápauszonyokat és -testeket egyidejűleg és ugyanabban a kikötőben kell kirakodni. | A Bizottság, a Tanács és a tagállamok | Azonnali végrehajtás a tanácsi, illetve az európai parlamenti következtetések kézhezvételét követően. |

[1] Eltérő megjelölés hiányában e dokumentumban „cápák” alatt a Chondrichthyes osztályba tartozó összes fajt értjük.

[2] A Tanács 104/2000/EK rendelete (1999. december 17.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről (HL L 17., 2000.1.21., 22. o.).

[3] HL L 351., 2002.12.28.

[4] HL L 167., 2003.7.4., 1. o.

[5] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: az elővigyázatossági elv és a többéves tervek alkalmazása a teljes kifogható mennyiségek meghatározásához. COM(2000) 803 végleges.

[6] Az a gyakorlat, amelynek során a cápákról eltávolítják az uszonyokat, a cápákat pedig visszadobják a tengerbe.