16.4.2018

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 96/7

---

A BIZOTTSÁG (EU) 2018/574 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2017. december 15.)

a dohánytermékek nyomonkövethetőségi rendszerének létrehozására és működtetésére vonatkozó műszaki előírásokról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 15. cikke (11) bekezdésére,

mivel:

(1)

A dohánytermékek tiltott kereskedelme okozta probléma kezelése érdekében a 2014/40/EU irányelv úgy rendelkezik, hogy a dohánytermékek minden csomagolási egységét egyedi azonosítóval kell ellátni, hogy mozgásukról nyilvántartást lehessen vezetni. Ez lehetővé teszi az ilyen termékeknek az egész Unióban való nyomon követését. Meg kell határozni a rendszer létrehozására és működtetésére, valamint az Unió egészében való összeegyeztethetőségére vonatkozó műszaki leírásokat.

(2)	Továbbá le kell fektetni a csomagolások egyedi azonosítóval történő jelölésére, az adatok nyilvántartására és továbbítására, azok feldolgozására, tárolására és hozzáférhetőségére, valamint a nyomonkövethetőségi rendszer alkotóelemeinek összeegyeztethetőségére vonatkozó szabályokat.

(3)

Uniós szintű jogalkotási intézkedésre van szükség az Egészségügyi Világszervezet dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt, a dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv (2) (WHO FCTC-jegyzőkönyv) 8. cikkének végrehajtásához is, mely jegyzőkönyvet az Európai Unió ratifikált (3), és amely előírja, hogy a WHO FCTC-jegyzőkönyvet ratifikáló feleknek a jegyzőkönyv hatálybalépését követő öt éven belül globális árukövetési és nyomonkövetési rendszert kell létrehozniuk.

(4)

A fogyasztókat illegális termékekkel ellátó, számos létező csalárd tevékenység – köztük a hamis kiviteli árunyilatkozatokat is magukban foglaló gyakorlatok – megelőzése érdekében, az e rendeletben előírt nyomonkövethetőségi rendszert kell alkalmazni a 2014/40/EU irányelv 15. cikkének megfelelően valamennyi, az Unióban gyártott dohánytermékre, valamint az Unión kívül gyártott termékekre vonatkozóan, amennyiben azokat az uniós piacra szánják, illetve ott hozzák forgalomba.

(5)

A nyomonkövethetőségi rendszer függetlenségének biztosítása, valamint annak garantálása érdekében, hogy a tagállamok a WHO FCTC-jegyzőkönyv 8. cikkében előírtaknak megfelelően ellenőrizzék e rendszert, elengedhetetlen konkrétan meghatározni a csomagolások egyedi azonosítóval történő jelölésével kapcsolatos egyes szerepköröket. A legfontosabb feladatot, azaz a csomagolási egységen feltüntetendő egyedi azonosító létrehozását a tagállamok által kinevezett független harmadik félre kell bízni (a továbbiakban: azonosítókibocsátó). Elkerülendő annak kockázatát, hogy két vagy több, egymástól független azonosítókibocsátó ugyanazt az egyedi azonosítót hozza létre, minden egyes azonosítókibocsátót egyedi azonosító kóddal kell ellátni, amelynek az általuk létrehozott egyedi azonosítókon is szerepelnie kell.

(6)	Az azonosító egyediségének biztosítása érdekében minden egyes egyedi azonosítónak tartalmaznia kell egy, az azonosítókibocsátó által létrehozott olyan sorozatszámot, amelynél elhanyagolható annak a lehetősége, hogy a hamisítók eltalálják.

(7)

Amikor a gyártók és az importőrök a csomagolási egységek egyedi azonosítója iránti kérelmet nyújtanak be az azonosítókibocsátóhoz, valamennyi szükséges információt meg kell adniuk ahhoz, hogy a kibocsátó a 2014/40/EU irányelv 15. cikke (2) bekezdésének a)–h) pontjának megfelelően létre tudja hozni az azonosítót, kivéve a gyártás napját és időpontját, amelyeket adott esetben lehetetlen előre meghatározni és amelyeket a gyártás pillanatában kel majd megadniuk a gazdasági szereplőknek.

(8)

A csomagolási egység szintű egyedi azonosító hossza befolyásolhatja az azonosítónak a dohánytermékek gyártói vagy importőrei által a csomagolási egységeken történő elhelyezése sebességét. Annak érdekében, hogy az azonosító hossza ne befolyásolja túlságosan e folyamatot, ugyanakkor biztosítva legyen, hogy valamennyi szükséges információ számára elegendő hely álljon rendelkezésre a csomagolási egység szintjén, meg kell határozni a csomagolási egység szintű egyedi azonosítónál megengedett maximális alfanumerikus karakterszámot.

(9)	Annak biztosítása érdekében, hogy a csomagolási egység szintű egyedi azonosító meg tudjon felelni az engedélyezett maximális alfanumerikus karakterszámra vonatkozó követelményeknek, a 2014/40/EU irányelv 15. cikke (2) bekezdésének a)–h) pontjában előírt információkat kódokká kell átalakítani.

(10)

Annak érdekében, hogy a tagállamok illetékes hatóságai az adattároló rendszerben tárolt információkhoz való hozzáférés nélkül dekódolni tudják az egyedi azonosítókat, az azonosítókibocsátóknak strukturálatlan fájlokat kell létrehozniuk és fenntartaniuk. Az ilyen strukturálatlan fájloknak az egyedi azonosító kódokban kódolt valamennyi információt azonosíthatóvá kell tenniük. Meg kell határozni e strukturálatlan fájlok méretét annak biztosítása érdekében, hogy azok a tagállamok által használt eszközökre az egyedi azonosítók offline leolvasásakor letölthetők legyenek (offline strukturálatlan fájlok).

(11)

A 2014/40/EU irányelv úgy rendelkezik, hogy a 15. cikk által meghatározott nyilvántartási kötelezettségek teljesíthetők gyűjtőcsomagolások – például karton, mesterkarton vagy raklap – megjelölésével és nyilvántartásával is, feltéve, hogy így is lehetséges minden csomagolási egység árukövetése és nyomon követése. Amennyiben a gazdasági szereplők úgy döntenek, hogy élnek ezzel a lehetőséggel, akkor gondoskodniuk kell arról, hogy az ilyen csomagolást gyűjtőcsomagolás szintű azonosítóval lássák el, amely szintén egyedi, és így összetéveszthetetlen módon képes azonosítani bármely, a gyűjtőcsomagolásnál alacsonyabb szintet, valamint végső soron azokat a csomagolási egységeket, amelyeket tartalmaz.

(12)

Annak biztosítása érdekében, hogy a csomagolási egységek összes mozgása rögzíthető és továbbítható legyen, a gyártóknak és az importőröknek ellenőrizniük kell az egyedi azonosítókat azok helyes elhelyezése és olvashatósága érdekében. A csomagolási egység szintű egyedi azonosítókkal kapcsolatos eme kritikus eljárás ellenőrzése érdekében egy független harmadik fél által szállított, manipulálás elleni eszközt kell telepíteni az ellenőrzés céljára használt eszközökre. Az ilyen eszközök telepítésére vonatkozó szabályok meghatározásakor helyénvaló figyelembe venni a vállalkozások közötti különbségeket, különös tekintettel méretükre, termelési mennyiségükre és a gyártási folyamat jellegére annak biztosítása érdekében, hogy az e követelménynek való megfelelés ne járjon túlzott teherrel különösen a kisebb gazdasági szereplőkre, köztük a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra) nézve. Mivel a manipulálás elleni eszközök különösen a dohánytermékek automatizált gyártásánál fontosak a csomagolási egység szintű egyedi azonosító sértetlen állapotának megfelelő védelme érdekében, helyénvaló az ilyen eszközök telepítésére vonatkozó kötelezettség alól mentesíteni a kizárólag kézi termelési folyamatokat alkalmazó gazdasági szereplőket.

(13)

A nyomonkövethetőségi rendszer gyártási és terjesztési rendszerekre gyakorolt hatásának minimalizálása érdekében a gazdasági szereplők számára engedélyezni kell, hogy az egyedi azonosítókat előre, tételekben rendelhessék meg. Ugyanakkor annak elkerülése érdekében, hogy a gazdasági szereplők az egyedi azonosítókból nagyobb raktárkészleteket halmozzanak fel, valamint az egyedi megrendelések méretének ellenőrzése céljából határidőt kell megállapítani az egyedi azonosítók csomagolási egység szintű és gyűjtőcsomagolási szintű alkalmazására vonatkozóan. Ezek az intézkedések az azonosítókibocsátók előállítási és kibocsátási tevékenységeire gyakorolt esetleges túlzott hatások enyhítését is elősegítenék.

(14)

A nyomonkövethetőségi rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében a gazdasági szereplőknek és az első kiskereskedelmi egységek üzemeltetőinek előre kérniük kell az illetékes azonosítókibocsátóknál egy gazdaságiszereplő-azonosító kódot, valamint minden egyes létesítményre vonatkozóan egy létesítményazonosító kódot. A gazdaságiszereplő-azonosító kódok és a létesítményazonosító kódok lehetővé teszik valamennyi vásárló, valamint a gyártástól az első kiskereskedelmi egységig tartó tényleges szállítási útvonal hatékony azonosítását a 2014/40/EU irányelv 15. cikke (2) bekezdésének i) és j) pontjában előírtak szerint.

(15)

A gyártóknak vagy importőröknek ezenkívül a dohánytermékek gyártásához használt gépekhez is azonosító kódot kell kérniük. A gépazonosító kódok kérelmezésére vonatkozó kötelezettség lehetővé teszi a dohánytermékek gyártásához használt gép hatékony azonosítását a 2014/40/EU irányelv 15. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban.

(16)

Annak biztosítása érdekében, hogy az egyedi azonosítóban foglalt információk rögzíthetők legyenek és valamennyi érintett gazdasági szereplő továbbítani tudja azokat, valamint hogy az egyedi azonosító kompatibilis legyen más külső elemekkel, mint például szkennerekkel, meg kell határozni az engedélyezett adathordozók típusait.

(17)

Annak érdekében, hogy a nyomonkövethetőségi rendszer képes legyen megvalósítani célját, lehetővé kell tennie valamennyi releváns adat egyszerű továbbítását, az adatok biztonságos tárolását, valamint annak biztosítását, hogy a Bizottság, a tagállamok illetékes hatóságai és a külső ellenőrök maradéktalanul hozzáférjenek ezekhez az adatokhoz. A tárolási architektúrának továbbá lehetővé kell tennie a gyártók és az importőrök számára, hogy független, harmadik félként működő adattár-szolgáltatókat válasszanak, majd azokkal a 2014/40/EU irányelv 15. cikkének (8) bekezdésével összhangban adattárolási szerződéseket kössenek a kizárólag a saját dohánytermékeikkel kapcsolatos adatok tárolása céljából („elsődleges adattárak”), biztosítva ugyanakkor, hogy a hatóságok – ellenőrzési és végrehajtási tevékenységeik elvégzése céljából – maradéktalanul hozzáférjenek az összes tárolt adathoz. Ezen ellenőrzési és végrehajtási tevékenységek hatékonysága szempontjából szükség van egy másodlagos adattároló rendszerre is (a továbbiakban: másodlagos adattár), amely az elsődleges adattárakban tárolt összes adatot tartalmazza és a hatóságok számára globális áttekintést nyújt a nyomonkövethetőségi rendszer működéséről. Létre kell hozni egy, a másodlagos adattár szolgáltatója által működtetett útválasztási rendszert annak érdekében, hogy a gyártókon és az importőrökön kívüli gazdasági szereplők egyetlen kapcsolattartó ponton keresztül vihessék be a nyomonkövethetőségi rendszerbe az általuk rögzített adatokat, megkönnyítve ezáltal az adattovábbítást. Az útválasztási szolgáltatásnak ugyanakkor biztosítania kell, hogy az adatok a megfelelő elsődleges adattárba kerüljenek.

(18)

Annak érdekében, hogy az érintett hatóságok maradéktalanul hozzáférjenek az adatokhoz, valamint hogy a nyomonkövethetőségi rendszer hatékonyabban működhessen, a másodlagos adattár szolgáltatójának felhasználói felületeket kell kialakítania, amelyek lehetővé teszik a tárolt adatok megtekintését és lekérdezését. Az adattároló rendszerhez való hozzáféréskor az érintett hatóságok számára lehetővé kell tenni az eIDAS-en (4) alapuló újrafelhasználható megoldások alkalmazását, amelyek építőelemekként állnak rendelkezésre az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz telekommunikációra vonatkozó részének keretében. Továbbá a hatékony felügyelet és végrehajtás megkönnyítése érdekében a felhasználói felületnek különleges jelentéstételi eseményeknél lehetővé kell tennie egyedi automatikus figyelmeztetések meghatározását is.

(19)	Az adattároló rendszereket alkotó elemek interoperabilitásának biztosítása érdekében szabadon felhasználható, nyílt szabványokra épülő műszaki előírásokat kell meghatározni az elsődleges adattárak, a másodlagos adattárak és az útválasztó rendszer közötti adatcserére vonatkozóan.

(20)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kívánt információkat valamennyi gazdasági szereplő megfelelő időben és egységes módon rögzítse és továbbítsa, meg kell határozni egyrészt azon ellátási láncok és tranzakciós események pontos listáját, amelyeket a 2014/40/EU irányelv 15. cikke (2) bekezdésének i), j) és k) pontja alapján rögzíteni kell, másrészt a továbbítandó információkat tartalmazó üzenetek tartalmát.

(21)

mivel a nyomonkövethetőségi rendszer célja, hogy hatékony eszközt nyújtson a tagállamok és a Bizottság számára a dohánytermékek illegális kereskedelme elleni küzdelemhez, elengedhetetlen, hogy az ellátási láncra és a tranzakciós eseményekre vonatkozó adatok kellő időben rendelkezésre álljanak vizsgálat és végrehajtás céljából. Ezért meg kell határozni azt a maximális időeltolódást, amely a releváns, ellátási lánccal vagy tranzakcióval összefüggő esemény és az azzal kapcsolatos információknak a releváns adattárba történő eljuttatása között fennállhat. Ezen időbeli határok meghatározásakor helyénvaló figyelembe venni a vállalkozások közötti különbségeket, különös tekintettel méretükre és termelési mennyiségükre annak biztosítása érdekében, hogy a jelentéstételi kötelezettségeknek való megfelelés ne járjon túlzott teherrel különösen a kisebb gazdasági szereplőkre, köztük a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra) nézve.

(22)

Vizsgálati és végrehajtási célból elengedhetetlen, hogy a tagállamok illetékes hatóságai és a Bizottság hozzáférjenek a dohánytermékek kereskedelmében részt vevő valamennyi gazdasági szereplőt és az első kiskereskedelmi egységek üzemeltetőit, valamint az általuk a termékeik gyártásához, raktározásához és feldolgozásához használt létesítményeket és gépeket tartalmazó adatbázishoz. Ezért minden egyes azonosítókibocsátónak létre kell hoznia és fenn kell tartania egy olyan adatbázist, amely tartalmazza a fent említett gazdasági szereplőkhöz, az első kiskereskedelmi egységek üzemeltetőihez, a gépekhez és létesítményekhez rendelt kódokat. Ezen adatbázisok naprakész változatát a megfelelő információkkal együtt elektronikus úton, az útválasztón keresztül továbbítani kell a másodlagos adattárba, és uniós szintű nyilvántartásba kell foglalni.

(23)

Tekintettel arra a követelményre, hogy a nyomonkövethetőségi rendszernek a dohánytermékek gyártóitól és importőreitől függetlennek kell lennie, valamint hogy – a WHO FCTC-jegyzőkönyv 8. cikkében előírtaknak megfelelően – a tagállamok ellenőrzése alatt kell állnia, meg kell határozni azokat a közös kritériumokat, amelyek a nyomonkövethetőségi rendszerben részt vevő valamennyi harmadik fél (azonosítókibocsátók, adattár-szolgáltatók és a manipulálás elleni eszközök szolgáltatói) függetlenségének megítélésére szolgálnak. Annak biztosítása érdekében, hogy folyamatosan tiszteletben tartsák a függetlenség követelményét, amely kritikus fontosságú a nyomonkövethetőségi rendszer integritásának biztosítása és fenntartása szempontjából, az azonosítókibocsátók és más független szolgáltatók kijelölését, valamint az e rendeletben előírt függetlenségi kritériumoknak való megfelelőségük ellenőrzését a Bizottságnak rendszeres időközönként felül kell vizsgálnia. A Bizottságnak közzé kell tennie a felülvizsgálat következtetéseit, amelyeket szerepeltetni kell a 2014/40/EU irányelv alkalmazásáról szóló, az irányelv 28. cikkében előírt jelentésben.

(24)	A nyomonkövethetőségi rendszerrel összefüggésben feldolgozott személyes adatok védelmét a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (5) megfelelően kell biztosítani.

(25)

Az e rendeletben előírt egyes műszaki követelmények teljesítésének bizonyítása céljából lehetővé kell tenni a nemzetközi szabványokra történő hivatkozást. Amennyiben a nemzetközi szabványoknak való megfelelést nem lehet bizonyítani, az adott követelményeknek való megfelelést azoknak a személyeknek kell ellenőrizhető módon bizonyítaniuk, akikre a kötelezettségek hárulnak.

(26)	Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 2014/40/EU irányelv 25. cikke alapján létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

TÁRGY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

E rendelet a 2014/40/EU irányelv 15. cikkében előírt nyomonkövethetőségi rendszer létrehozására és működtetésére vonatkozó műszaki előírásokat határozza meg.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a 2014/40/EU irányelv 2. cikkében szereplő fogalommeghatározásokon túl a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.   „egyedi azonosító”: az az alfanumerikus kód, amely lehetővé teszi a dohánytermékek csomagolási egységének vagy gyűjtőcsomagolásának azonosítását;

2.   „gazdasági szereplő”: bármely, a dohánytermékek kereskedelmével (beleértve e termékek exportját is) foglalkozó természetes vagy jogi személy, a gyártótól kezdve az első kiskereskedelmi egységet megelőző utolsó gazdasági szereplőig;

3.   „első kiskereskedelmi egység”: az a létesítmény, ahol a dohánytermékeket első alkalommal forgalomba hozzák, beleértve a dohánytermékek értékesítésére használt árusító automatákat is;

4.   „kivitel”: az Unióból egy harmadik országba történő szállítás;

5.   „gyűjtőcsomagolás”: bármely olyan csomagolás, amely a dohánytermékek egynél több csomagolási egységét tartalmazza;

6.   „létesítmény”: bármely olyan hely, épület vagy árusító automata, ahol dohánytermékeket gyártanak, tárolnak vagy forgalmaznak;

7.   „manipulálás elleni eszköz”: olyan eszköz, amely a csomagolási egység szintű egyedi azonosító elhelyezését követően lehetővé teszi az ellenőrzési folyamat videofelvétel vagy naplófájl révén történő rögzítését, amely felvétel vagy fájl a gazdasági szereplők által a későbbiekben nem módosítható;

8.   „offline strukturálatlan fájlok”: az egyes azonosítókibocsátók által létrehozott és fenntartott elektronikus fájlok, amelyek egyszerű szöveg formátumú adatokat tartalmaznak, lehetővé téve a csomagolási egységen és a gyűjtőcsomagoláson elhelyezett egyedi azonosítókban kódolt információknak (az időbélyegzők kivételével) az adattároló rendszerekhez való hozzáférés nélküli kinyerését;

9.   „adatbázis”: az egyes azonosítókibocsátók által létrehozott és fenntartott adatbázis, amely a gazdasági szereplők, az első kiskereskedelmi egységek üzemeltetői, a létesítmények és gépek számára létrehozott összes azonosító kódot tartalmazza a megfelelő információkkal együtt;

10.   „adathordozó”: egy eszköz segítségével olvashatóvá váló adatokat megjelenítő hordozó;

11.   „gép”: a dohánytermékek gyártásához használt, a gyártási folyamat alapvető részét képező berendezés;

12.   „időbélyegző”: egy meghatározott esemény napjának és időpontjának UTC időben (egyeztetett világidő), előírt formátumban történő feljegyzése;

13.   „elsődleges adattár”: kizárólag egy adott gyártó vagy importőr termékeivel kapcsolatos nyomonkövethetőségi adatok tárolására szolgáló adattár;

14.   „másodlagos adattár”: az elsődleges adattárakban tárolt összes nyomonkövethetőségi adat másolatát tartalmazó adattár;

15.   „útválasztó”: a másodlagos adattáron belül létrehozott eszköz, amely az adattároló rendszerek különböző alkotóelemei közötti adatátvitelre szolgál;

16.   „adattároló rendszer”: az elsődleges adattárakból, a másodlagos adattárból és az útválasztóból álló rendszer;

17.   „közös adatszótár”: egy adattár tartalmait, formátumát és szerkezetét, valamint az elemei közötti kapcsolatokat leíró információhalmaz, amely az összes elsődleges és másodlagos adattár tekintetében közös adatbázisokhoz való hozzáférést, valamint azok kezelését ellenőrzi;

18.   „munkanap”: minden egyes munkanap abban a tagállamban, amely tekintetében az azonosítókibocsátó illetékes;

19.   „átrakodás”: dohánytermékeknek egy járműről egy másik járműre történő bármely átrakodása anélkül, hogy a dohánytermékek közben bekerülnének egy létesítménybe vagy elhagynának egy létesítményt;

20.   „ellátó kisteherautó”: dohánytermékek több kiskereskedelmi egységbe, a szállítást megelőzően előre meg nem határozott mennyiségekben történő szállítására szolgáló jármű.

II. FEJEZET

AZ EGYEDI AZONOSÍTÓRA VONATKOZÓ MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK

1. SZAKASZ

Közös rendelkezések

3. cikk

Azonosítókibocsátó

(1)   Legkésőbb e végrehajtási rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül minden tagállamnak ki kell jelölnie egy szervet (a továbbiakban: azonosítókibocsátó), amely az egyedi azonosító létrehozásáért és kibocsátásáért felel a 8., 9., 11. és 13. cikknek megfelelően.

(2)   A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy annak az azonosítókibocsátónak a kijelölése, amelynek feladata ellátáshoz szándékában áll alvállalkozókat igénybe venni, kizárólag abban az esetben kerüljön mérlegelésre, ha az általa javasolt összes alvállalkozó azonosító adatairól tájékoztatta a tagállamokat.

(3)   Az azonosítókibocsátónak függetlennek kell lennie és meg kell felelnie a 35. cikkben előírt kritériumoknak.

(4)   Minden egyes azonosítókibocsátót egyedi azonosító kóddal kell ellátni. E kódnak alfanumerikus karakterekből kell állnia és meg kell felelnie a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet/Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság („ISO/IEC”) 15459-2:2015 szabványának.

(5)   Amennyiben ugyanaz az azonosítókibocsátó egyszerre több tagállamban is kijelölésre kerül, ugyanazzal az azonosító kóddal kell azonosíthatóvá tenni.

(6)   A tagállamoknak az azonosítókibocsátó kijelölését követő egy hónapon belül értesíteniük kell a Bizottságot az azonosítókibocsátó kijelöléséről, valamint a hozzá rendelt azonosító kódról.

(7)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell a kijelölt azonosítókibocsátóval és a hozzá rendelt azonosító kóddal kapcsolatos információk nyilvános közzétételét és online hozzáférhetőségét.

(8)   Minden tagállamnak megfelelő intézkedéseket kell hoznia annak biztosítása érdekében, hogy:

a)	az azonosítókibocsátó, amelyet kijelölt, folyamatosan megfeleljen a függetlenségre vonatkozó követelménynek, a 35. cikknek megfelelően; valamint

b)

a szolgáltatások az új szolgáltatók által folyamatosan biztosítva legyenek abban az esetben, ha új azonosítókibocsátót jelölnek ki az addigi kibocsátó szolgáltatásainak átvételére. E célból a tagállamoknak kilépési terv kidolgozását kell előírniuk az azonosítókibocsátók számára, amely meghatározza a működés folytonosságát biztosítandó eljárást addig, amíg az új azonosítókibocsátó kinevezésre nem kerül.

(9)   Az azonosítókibocsátó kizárólag az egyedi azonosító létrehozásáért és kibocsátásáért szabhat meg és számolhat fel díjakat a gazdasági szereplők számára. E díjaknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük és arányban kell állniuk a gazdasági szereplők számára létrehozott és kibocsátott egyedi azonosítók számával, valamint figyelembe kell venniük a szállítás módját.

4. cikk

Az egyedi azonosítók létrehozásáért és kibocsátásáért felelős illetékes azonosítókibocsátók

(1)   Az Unióban gyártott dohánytermékek esetében az illetékes azonosítókibocsátó az a szerv, amelyet azon tagállamra vonatkozóan jelöltek ki, amelyben a termékeket gyártják.

Az első albekezdéstől eltérve az illetékes azonosítókibocsátó az a szerv, amelyet azon tagállamra vonatkozóan jelöltek ki, amelynek piacán a termékeket forgalomba hozzák, amennyiben az adott tagállam ezt írja elő.

(2)   Az Unióba behozott dohánytermékek esetében az illetékes azonosítókibocsátó az a szerv, amelyet azon tagállamra vonatkozóan jelöltek ki, amelynek piacán a termékeket forgalomba hozzák.

(3)   Az Unióban gyűjtőcsomagolásba helyezett dohánytermékek esetében az illetékes azonosítókibocsátó az a szerv, amelyet azon tagállamra vonatkozóan jelöltek ki, amelyben a termékek gyűjtőcsomagolásba kerültek.

(4)   A kivitelre szánt dohánytermékek esetében az illetékes azonosítókibocsátó az a szerv, amelyet azon tagállamra vonatkozóan jelöltek ki, amelyben a termékeket gyártják.

(5)   Az illetékes azonosítókibocsátó átmeneti kiesése esetén a Bizottság engedélyezheti a gazdasági szereplők számára, hogy egy másik, a 3. cikknek megfelelően kijelölt azonosítókibocsátó szolgáltatásait vegyék igénybe.

5. cikk

Az egyedi azonosítók érvényessége és inaktiválása

(1)   Az azonosítókibocsátók által létrehozott egyedi azonosítók a 6. és 10. cikknek megfelelően csomagolási egységeken és gyűjtőcsomagolásokon is legkésőbb hat hónapig használhatók fel azt követően, hogy a gazdasági szereplők kézhez kapták azokat. Ezen időszakot követően az egyedi azonosítók érvénytelenné válnak, és a gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell arról, hogy azokat se csomagolási egységeken, se gyűjtőcsomagolásokon ne alkalmazzák.

(2)   Az adattároló rendszernek biztosítania kell, hogy azok az egyedi azonosítók, amelyek az (1) bekezdésben említett hat hónapos időszakon belül nem kerültek felhasználásra, automatikusan inaktiválva legyenek.

(3)   A gyártók és az importőrök bármikor inaktiválhatják egyedi azonosítóikat az illetékes elsődleges adattárba továbbított inaktiválási kérelem révén. Más gazdasági szereplők az útválasztón keresztül továbbított inaktiválási kérelem révén inaktiválhatják egyedi azonosítóikat. Az inaktiválási kérelmet elektronikus úton, a 36. cikknek megfelelően kell benyújtani, és annak tartalmaznia kell a II. melléklet II. fejezete 2. szakaszának 2.3. pontjában felsorolt információkat; a kérelem az ugyanott meghatározott formátumban nyújtandó be. Az inaktiválás nem lehet kihatással az egyedi azonosítóval kapcsolatban már tárolt információk sértetlenségére.

2. SZAKASZ

Csomagolási egység szintű egyedi azonosítók

6. cikk

Csomagolási egység szintű egyedi azonosítókkal történő jelölés

(1)   A gyártóknak és az importőröknek minden egyes, az Unióban gyártott vagy az Unióba behozott csomagolási egységet a 8. cikknek megfelelő egyedi azonosítóval kell ellátniuk (a továbbiakban: csomagolási egység szintű egyedi azonosító).

(2)   Az Unión kívül gyártott dohánytermékek estében a csomagolási egység szintű egyedi azonosítókat azelőtt kell elhelyezni a csomagolási egységen, mielőtt a dohányterméket behozzák az Unióba.

7. cikk

A csomagolási egység szintű egyedi azonosítók ellenőrzése

(1)   A gyártóknak és az importőröknek gondoskodniuk kell arról, hogy közvetlenül a csomagolási egység szintű egyedi azonosítók elhelyezését követően ellenőrizzék azokat a megfelelő elhelyezés és olvashatóság szempontjából.

(2)   Az (1) bekezdésben említett folyamatot egy manipulálás elleni eszközzel kell védeni, melyet egy olyan független harmadik félnek kell szállítania és telepítenie, amely nyilatkozatot tesz az illetékes tagállamok és a Bizottság felé arról, hogy a telepített eszköz megfelel e rendelet követelményeinek.

(3)   Amennyiben a csomagolási egység szintű egyedi azonosítók megfelelő elhelyezése és maradéktalan olvashatósága az (1) bekezdésben említett folyamat révén nem kerül megerősítésre, a gyártóknak és az importőröknek újból el kell helyezniük a csomagolási egység szintű egyedi azonosítókat.

(4)   A gyártóknak és az importőröknek biztosítaniuk kell, hogy a manipulálás elleni eszközzel rögzített információk a rögzítés időpontjától számított kilenc hónapig rendelkezésre álljanak.

(5)   A tagállamok kérésére a gyártóknak és az importőröknek teljes hozzáférést kell biztosítaniuk a manipulálás elleni eszközzel végzett ellenőrzési folyamat révén kapott adatokhoz.

(6)   A (2), (4) és (5) bekezdéstől eltérve a manipulálás elleni eszköz telepítésére vonatkozó kötelezettség nem vonatkozik:

a)

2020. május 20-ig azokra a termelési folyamatokra, amelyeket azok a gazdasági szereplők végeztek – illetve adott esetben az a vállalkozáscsoport végzett, amelyhez tartoznak –, amelyek a 2019-es naptári év folyamán uniós szinten kevesebb mint 120 millió csomagolási egység szintű egyedi azonosítót kezeltek;

b)	2021. május 20-ig az azon gazdasági szereplők által végzett termelési folyamatokra, amelyek a kis- és középvállalkozásoknak a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban (6) meghatározott fogalmába tartoznak;

c)	a kizárólag kézi termelési folyamatokra.

8. cikk

A csomagolási egység szintű egyedi azonosítók szerkezete

(1)   A dohánytermékek minden egyes csomagolási egységét csomagolási egység szintű egyedi azonosítóval kell jelölni, amely egy lehetőleg rövid, legfeljebb 50 alfanumerikus karaktert tartalmazó szekvenciából áll. A szekvenciának egyedinek kell lennie egy adott csomagolási egység vonatkozásában és a következő elemeket kell tartalmaznia:

a)	az első helyen azok az alfanumerikus karakterek, amelyek az azonosítókibocsátónak a 3. cikk (4) bekezdése szerint kiosztott azonosító kódját alkotják;

b)	egy olyan alfanumerikus szekvencia, amely eltalálásának lehetősége elhanyagolható, de mindenesetre kisebb, mint 1:10 000 (sorozatszám);

c)

egy kód (termékkód), amely a következők meghatározását teszi lehetővé: i. a gyártás helye; ii. a 16. cikkben említett gyártólétesítmény; iii. a 18. cikkben említett, a dohánytermékek gyártásához használt gépek; iv. a termék leírása; v. a kiskereskedelmi értékesítés tervezett piaca; vi. a tervezett szállítási útvonal; vii. adott esetben az uniós importőr;

d)	utolsó helyen nyolc karakterből álló numerikus szekvenciaként ÉÉHHNNóó formában az időbélyegző, amely a gyártás napját és időpontját jelzi.

(2)   Az azonosítókibocsátók felelnek az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt elemeket tartalmazó kód létrehozásáért.

(3)   A gyártóknak és az importőröknek ki kell egészíteniük az azonosítókibocsátó által a (2) bekezdés szerint létrehozott kódot az (1) bekezdés d) pontjában említett időbélyegzővel.

(4)   A csomagolási egység szintű egyedi azonosító nem tartalmazhat az (1) bekezdésben felsorolt elemektől eltérő adatokat.

Amennyiben az azonosítókibocsátók a csomagolási egység szintű egyedi azonosítók létrehozásához titkosítást vagy tömörítést alkalmaznak, tájékoztatniuk kell a tagállamokat és a Bizottságot az ilyen titkosításhoz vagy tömörítéshez használt algoritmusokról. A csomagolási egység szintű egyedi azonosítókat nem szabad újból felhasználni.

9. cikk

Csomagolási egység szintű egyedi azonosítók iránti kérelem és azok kibocsátása

(1)   A gyártóknak és az importőröknek kérelmet kell benyújtaniuk a 8. cikkben említett csomagolási egység szintű egyedi azonosítókért felelős azonosítókibocsátóhoz. A kérelmeket elektronikus úton, a 36. cikknek megfelelően kell benyújtani.

(2)   A kérelmet benyújtó gyártóknak és importőröknek a II. melléklet II. fejezete 2. szakaszának 2.1. pontjában felsorolt információkat kell benyújtaniuk az ugyanott meghatározott formátumban.

(3)   Az azonosítókibocsátónak a kérelem beérkezését követő két munkanapon belül a következőket kell elvégeznie az alábbi sorrendben:

a)	létre kell hoznia a 8. cikk (2) bekezdésében említett kódokat;

b)	az útválasztón keresztül továbbítania kell a kódokat az e cikk (2) bekezdésében említett információkkal együtt a gyártó vagy az importőr elsődleges adattárába, a 26. cikkben meghatározottak szerint; valamint

c)	elektronikus úton továbbítania kell a kódokat a kérelmező gyártónak vagy importőrnek.

(4)   Ugyanakkor az elektronikus szállítás alternatívájaként a tagállamok előírhatják az azonosítókibocsátók számára a csomagolási egység szintű egyedi azonosítók fizikai szállítását is. Amennyiben a csomagolási egység szintű egyedi azonosítók fizikai szállítására is lehetőség van, a gyártóknak és az importőröknek jelezniük kell, hogy fizikai szállítást kérnek-e. Ez esetben az azonosítókibocsátónak a kérelem beérkezését követő tíz munkanapon belül a következőket kell elvégeznie az alábbi sorrendben:

a)	létre kell hoznia a 8. cikk (2) bekezdésében említett kódokat;

b)	az útválasztón keresztül továbbítania kell a kódokat a (2) bekezdésében említett információkkal együtt a kérelmező gyártó vagy importőr elsődleges adattárába, a 26. cikkben meghatározottak szerint;

c)	ki kell szállítania a kódokat a kérelmező gyártónak vagy importőrnek a 21. cikknek megfelelő optikai vonalkódok formájában, fizikai adathordozókon, például öntapadós címkéken elhelyezve.

(5)   A gyártók és az importőrök egy munkanapon belül törölhetik az (1) bekezdés szerint elküldött kérelmüket a II. melléklet II. fejezete 5. szakaszának 5. pontjában meghatározott visszahívási üzenet elküldésével.

3. SZAKASZ

Gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosítók

10. cikk

Gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosítókkal történő jelölés

(1)   Amennyiben a gazdasági szereplők a 2014/40/EU irányelv 15. cikkének (5) bekezdésében előírt nyilvántartási kötelezettségeiknek a gyűjtőcsomagolások nyilvántartásával kívánnak eleget tenni, a dohánytermékeket tartalmazó gyűjtőcsomagolásokat egyedi azonosítóval kell ellátniuk (a továbbiakban: gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosító)

(2)   A gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosítókat az illetékes azonosítókibocsátóhoz benyújtott kérelem alapján az azonosítókibocsátónak vagy közvetlenül magának a gazdasági szereplőnek kell létrehoznia és kibocsátania.

(3)   Amennyiben a gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosító létrehozása az illetékes azonosítókibocsátóhoz benyújtott kérelem alapján történik, szerkezeti felépítésének meg kell felelnie a 11. cikk (1) bekezdésében meghatározottaknak.

(4)   Amennyiben a gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosítót közvetlenül a gazdasági szereplő hozza létre, akkor az azonosítónak az ISO/IEC 15459-1:2014 vagy ISO/IEC 15459-4:2014 szabvánnyal, illetve azok legfrissebb megfelelőivel összhangban létrehozott egyedi kódból kell állnia.

11. cikk

Az azonosítókibocsátó által létrehozott gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosító szerkezete

(1)   Az azonosítókibocsátóhoz benyújtott kérelem alapján létrehozott gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosító esetében a gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosító szerkezetének egy legfeljebb 100 alfanumerikus karaktert tartalmazó szekvenciából kell állnia, amely egy adott gyűjtőcsomagolást tekintve egyedi, és a következő adatelemeket tartalmazza:

a)	az első helyen azok az alfanumerikus karakterek, amelyek az azonosítókibocsátónak a 3. cikk (4) bekezdése szerint kiosztott azonosító kódját alkotják;

b)	egy olyan alfanumerikus szekvencia, amely eltalálásának lehetősége elhanyagolható, de mindenesetre kisebb, mint 1:10 000 (sorozatszám);

c)	azon létesítmény azonosító kódja (a 16. cikkben meghatározottaknak megfelelően), amelyben a gyűjtőcsomagolásra sor került;

d)	az utolsó helyen, nyolc karakterből álló numerikus szekvenciaként, ÉÉHHNNóó formában az időbélyegző, amely a gyűjtőcsomagolás napját és időpontját jelzi.

(2)   Az azonosítókibocsátók felelnek az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt elemeket tartalmazó kód létrehozásáért.

(3)   A gazdasági szereplők kiegészítik az azonosítókibocsátó által a (2) bekezdés szerint létrehozott kódot az (1) bekezdés d) pontjában említett időbélyegzővel.

(4)   A gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosítót a gazdasági szereplők további információkkal egészíthetik ki, feltéve, hogy a maximális karakterszám nem haladja meg az (1) bekezdésben előírt karakterszámot. Bármely ilyen információ kizárólag az (1) bekezdésben említett adatok után szerepelhet.

12. cikk

Az egyedi azonosítók szintjei közötti kapcsolat

(1)   A gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosító lehetővé teszi a gyűjtőcsomagolásban lévő valamennyi egyedi azonosító jegyzékének az adattároló rendszerrel való elektronikus kapcsolat (link) révén történő azonosítását.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kapcsolat létrehozása érdekében a gyártóknak és az importőröknek továbbítaniuk kell az elsődleges adattáraikba a II. melléklet II. fejezete 2. szakaszának 3.2. pontjában felsorolt információkat az ugyanott meghatározott formátumban.

(3)   Az (1) bekezdésben említett kapcsolat létrehozása érdekében a gazdasági szereplőknek az útválasztón keresztül továbbítaniuk kell a másodlagos adattárba a II. melléklet II. fejezete 2. szakaszának 3.2. pontjában felsorolt információkat az ugyanott meghatározott formátumban.

13. cikk

Az azonosítókibocsátó által létrehozott gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosítók iránti kérelem és azok kibocsátása

(1)   Azoknak a gazdasági szereplőknek, amelyek az azonosítókibocsátóhoz benyújtott kérelem alapján kérvényeznek gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosítókat, kérelmüket elektronikusan, a 36. cikknek megfelelően kell benyújtaniuk.

(2)   Az ilyen kérelmeket benyújtó gazdasági szereplőknek a II. melléklet II. fejezete 2. szakaszának 2.2. pontjában felsorolt információkat kell benyújtaniuk az ugyanott meghatározott formátumban.

(3)   A gyártók és az importőrök esetében az azonosítókibocsátónak a kérelem beérkezését követő két munkanapon belül a következőket kell elvégeznie az alábbi sorrendben:

a)	létre kell hoznia a 11. cikk (2) bekezdésében említett kódot;

b)	az útválasztón keresztül továbbítania kell a kódokat a (2) bekezdésében említett információkkal együtt a kérelmező gyártó vagy importőr elsődleges adattárába, a 26. cikkben meghatározottak szerint; valamint

c)	elektronikus úton továbbítania kell a kódokat a kérelmező gyártónak vagy importőrnek.

(4)   A gyártókon és az importőrökön kívüli egyéb gazdasági szereplők esetében az azonosítókibocsátónak a kérelem beérkezését követő két munkanapon belül a következőket kell elvégeznie az alábbi sorrendben:

a)	létre kell hoznia a 11. cikk (2) bekezdésében említett kódot;

b)	az útválasztón keresztül továbbítania kell a kódokat a (2) bekezdésében említett információkkal együtt a másodlagos adattárba, a 26. cikkben meghatározottak szerint; valamint

c)	elektronikus úton továbbítania kell a kódokat a kérelmező gazdasági szereplőknek.

(5)   A gazdasági szereplők egy munkanapon belül törölhetik az (1) bekezdés szerint elküldött kérelmüket a II. melléklet II. fejezete 5. szakaszának 5. pontjában meghatározott visszahívási üzenetnek az ugyanott meghatározott formátumban való elküldésével.

(6)   Az azonosítókibocsátók által kibocsátott gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosítókat nem szabad újból felhasználni.

III. FEJEZET

A GAZDASÁGISZEREPLŐ-, A LÉTESÍTMÉNY- ÉS A GÉPAZONOSÍTÓ KÓDOK

14. cikk

A gazdaságiszereplő-azonosító kód iránti kérelem

(1)   A gazdasági szereplőknek és az első kiskereskedelmi egységek üzemeltetőinek gazdaságiszereplő-azonosító kódot kell kérelmezniük az illetékes azonosítókibocsátótól minden olyan tagállam tekintetében, amelyben legalább egy létesítményt üzemeltetnek. Az importőröknek az azon tagállamban illetékes azonosítókibocsátótól kell kérelmezniük az azonosító kódot, amelynek piacán a termékeiket forgalmazzák.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti kérelmet benyújtó gazdasági szereplőknek és első kiskereskedelmi egységek üzemeltetőinek meg kell adniuk a II. melléklet II. fejezete 1. szakaszának 1.1. pontjában felsorolt információkat az ugyanott feltüntetett formátumban.

(3)   Az első kiskereskedelmi egységek üzemeltetői nevében bármely más nyilvántartott gazdasági szereplő is teljesítheti a gazdaságiszereplő-azonosító kód kérelmezésére vonatkozó kötelezettséget. Az ilyen harmadik fél általi nyilvántartásba vételhez az első kiskereskedelmi egység üzemeltetőjének hozzájárulása szükséges. A harmadik félnek tájékoztatnia kell az első kiskereskedelmi egység üzemeltetőjét a nyilvántartásba vétel valamennyi részletéről, többek között a kibocsátott gazdaságiszereplő-azonosító kódról is.

(4)   A gazdasági szereplőknek és az első kiskereskedelmi egységek üzemeltetőinek tájékoztatniuk kell az azonosítókibocsátót minden olyan gazdaságiszereplő-kódról, amelyet más azonosítókibocsátók adtak ki számukra. Amennyiben ez az adat a nyilvántartásba vétel időpontjában nem áll rendelkezésre, a gazdasági szereplőknek legkésőbb a másik azonosítókibocsátó által kiadott gazdaságiszereplő-kód kézhezvételétől számított két munkanapon belül kell benyújtaniuk az adatot.

(5)   Az érintett üzemeltetőnek haladéktalanul értesítenie kell az azonosítókibocsátót az alapkérelemben megadott információk bármely változásáról és az üzemeltetői tevékenység bármilyen jellegű megszüntetéséről a II. melléklet II. fejezete 1. szakaszának 1.2. és 1.3. pontjában meghatározott formátumban.

15. cikk

A gazdaságiszereplő-azonosító kódok kibocsátása és nyilvántartásba vétele

(1)   A 14. cikk szerinti kérelem kézhezvételekor az azonosítókibocsátónak létre kell hoznia egy gazdaságiszereplő-azonosító kódot, amelynek a következő, az alábbi sorrendben szereplő adatelemekből kell állnia:

a)	az első helyen azok az alfanumerikus karakterek, amelyek az azonosítókibocsátónak a 3. cikk (4) bekezdése szerint kiosztott azonosító kódját alkotják; és

b)	a második helyen egy olyan alfanumerikus szekvencia, amely egyedi az azonosítókibocsátó kódkészletén belül.

(2)   Az azonosítókibocsátónak két munkanapon belül továbbítania kell a kódot a kérelmező gazdasági szereplőnek.

(3)   Az azonosítókibocsátó számára a 14. cikk (2) bekezdésével összhangban benyújtott valamennyi információ és a megfelelő azonosító kódok az illetékes azonosítókibocsátó által létrehozott, kezelt és naprakészen tartott adatbázis részét képezik.

(4)   Indokolt esetben a tagállamok nemzeti jogukkal összhangban előírhatják az azonosítókibocsátó számára a gazdaságiszereplő-azonosító kódok inaktiválását. Ilyen esetekben a tagállamnak tájékoztatnia kell a gazdasági szereplőt vagy az első kiskereskedelmi egység üzemeltetőjét az inaktiválásról és annak indokáról. Egy gazdaságiszereplő-azonosító kód inaktiválásának automatikusan maga után kell vonnia a kapcsolódó létesítményazonosító kódok és gépazonosító kódok inaktiválását.

(5)   A gazdasági szereplőknek és az első kiskereskedelmi egységek üzemeltetőinek információt kell cserélniük egymás gazdaságiszereplő-azonosító kódjairól annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a gazdasági szereplők számára a tranzakciós információk 33. cikk szerinti rögzítését és továbbítását.

16. cikk

A létesítményazonosító kód iránti kérelem

(1)   A gyártástól az első kiskereskedelmi egységig az összes létesítményt kóddal („létesítményazonosító kód”) kell azonosítani, amelyet a létesítmény helye szerinti területen illetékes azonosítókibocsátó hoz létre.

(2)   A gazdasági szereplőknek és az első kiskereskedelmi egységek üzemeltetőinek a létesítményazonosító kód kérelmezéséhez a II. melléklet II. fejezete 1. szakaszának 1.4. pontjában felsorolt információkat kell az azonosítókibocsátó rendelkezésére bocsátaniuk az ugyanott meghatározott formátumban.

(3)   Az első kiskereskedelmi egységek esetében a létesítményazonosító kódot az első kiskereskedelmi egység üzemeltetőjének kell kérelmeznie. Ezt a kötelezettséget bármely más nyilvántartott gazdasági szereplő is teljesítheti az első kiskereskedelmi egység üzemeltetője nevében eljárva. A harmadik fél általi nyilvántartásba vételhez az első kiskereskedelmi egység üzemeltetőjének hozzájárulása szükséges. A harmadik félnek tájékoztatnia kell az első kiskereskedelmi egység üzemeltetőjét a nyilvántartásba vétel valamennyi részletéről, többek között a kiosztott létesítményazonosító kódról is.

(4)   Az Unión kívül található gyártólétesítményekhez kapcsolódó létesítményazonosító kódot az Unión belül székhellyel rendelkező importőrnek kell kérelmeznie. Az importőrnek az azon tagállam által kijelölt azonosítókibocsátóhoz kell kérelmet benyújtania, amelynek piacán a termékeit forgalmazza. Az importőr általi nyilvántartásba vételhez a harmadik országbeli gyártólétesítményért felelős gazdálkodó egység hozzájárulása szükséges. Az importőrnek tájékoztatnia kell a harmadik országbeli gyártólétesítményért felelős gazdasági szereplőt a nyilvántartásba vétel valamennyi részletéről, többek között a kiosztott létesítményazonosító kódról is.

(5)   A gazdasági szereplőnek haladéktalanul értesítenie kell az azonosítókibocsátót az alapkérelemben megadott információk bármely változásáról és bármilyen jellegű létesítmény bezárásról a II. melléklet II. fejezete 1. szakaszának 1.5. és 1.6. pontjában meghatározott formátumban.

17. cikk

A létesítményazonosító kódok kibocsátása és nyilvántartásba vétele

(1)   A 16. cikk szerinti kérelem kézhezvételekor az azonosítókibocsátónak létre kell hoznia egy létesítményazonosító kódot, amelynek a következő, az alábbi sorrendben szereplő adatelemekből kell állnia:

a)	az első helyen azok az alfanumerikus karakterek, amelyek az azonosítókibocsátónak a 3. cikk (4) bekezdése szerint kiosztott azonosító kódját alkotják; és

b)	a második helyen egy olyan alfanumerikus szekvencia, amely egyedi az azonosítókibocsátó kódkészletén belül.

(2)   Az azonosítókibocsátónak a kérelem kézhezvételétől számított két munkanapon belül továbbítania kell a kódot a kérelmező gazdasági szereplőnek.

(3)   Az azonosítókibocsátó számára a 16. cikk (2) bekezdésével összhangban benyújtott valamennyi információ és a megfelelő azonosító kódok az illetékes azonosítókibocsátó által létrehozott, kezelt és naprakészen tartott adatbázis részét képezik.

(4)   Indokolt esetben a tagállamok előírhatják az azonosítókibocsátó számára a létesítményazonosító kódok inaktiválását. Ilyen esetekben a tagállamnak tájékoztatnia kell a gazdasági szereplőt vagy az első kiskereskedelmi egység üzemeltetőjét az inaktiválásról és annak indokáról. Egy létesítményazonosító kód inaktiválásának automatikusan maga után kell vonnia a kapcsolódó gépazonosító kódok inaktiválását.

(5)   A gazdasági szereplőknek és az első kiskereskedelmi egységek üzemeltetőinek információt kell cserélniük egymás gazdaságiszereplő-azonosító kódjairól annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a gazdasági szereplők számára a termékmozgásokra vonatkozó információk 32. cikk szerinti rögzítését és továbbítását.

18. cikk

A gépazonosító kód iránti kérelem

(1)   Az összes gépet kóddal („gépazonosító kód”) kell azonosítani, amelyet a gép helye szerinti területen illetékes azonosítókibocsátó hoz létre.

(2)   A gyártóknak és az importőröknek a gépazonosító kód kérelmezéséhez a II. melléklet II. fejezete 1. szakaszának 1.7. pontjában felsorolt információkat kell az azonosítókibocsátó rendelkezésére bocsátaniuk az ugyanott meghatározott formátumban.

(3)   Az Unión kívüli gyártólétesítményekben található gépekhez kapcsolódó gépazonosító kódot az Unión belül székhellyel rendelkező importőrnek kell kérelmeznie. Az importőrnek az azon tagállam által kijelölt azonosítókibocsátóhoz kell kérelmet benyújtania, amelynek piacán a termékeit forgalmazza. Az importőr általi nyilvántartásba vételhez a harmadik országbeli gyártólétesítményért felelős gazdálkodó egység hozzájárulása szükséges. Az importőrnek tájékoztatnia kell a harmadik országbeli gyártólétesítményért felelős gazdasági szereplőt a nyilvántartásba vétel valamennyi részletéről, többek között a kibocsátott gépazonosító kódról is.

(4)   A gyártónak vagy az importőrnek haladéktalanul értesítenie kell az azonosítókibocsátót az alapkérelemben megadott információk bármely változásáról és a nyilvántartásba vett gépek bármilyen jellegű végleges leállításáról a II. melléklet II. fejezete 1. szakaszának 1.8. és 1.9. pontjában meghatározott formátumban.

19. cikk

A gépazonosító kódok kibocsátása és nyilvántartásba vétele

(1)   A 18. cikk szerinti kérelem kézhezvételekor az azonosítókibocsátónak létre kell hoznia egy gépazonosító kódot, amelynek a következő, az alábbi helyeken szereplő adatelemekből kell állnia:

a)	az első helyen azok az alfanumerikus karakterek, amelyek az azonosítókibocsátónak a 3. cikk (4) bekezdése szerint kiosztott azonosító kódját alkotják; és

b)	a második helyen egy olyan alfanumerikus szekvencia, amely egyedi az azonosítókibocsátó kódkészletén belül.

(2)   Az azonosítókibocsátónak két munkanapon belül továbbítania kell a kódot a kérelmező gazdasági szereplőnek.

(3)   Az azonosítókibocsátó számára a 18. cikk (2) bekezdésével összhangban benyújtott valamennyi információ és a megfelelő azonosító kódok az érintett azonosítókibocsátó által létrehozott, kezelt és naprakészen tartott adatbázis részét képezik.

(4)   Indokolt esetben a tagállamok előírhatják az azonosítókibocsátó számára a gépazonosító kódok inaktiválását. Ilyen esetekben a tagállamnak tájékoztatnia kell a gyártókat és az importőröket az inaktiválásról és annak indokáról.

20. cikk

Az offline strukturálatlan fájlok és adatbázisok átvitele

(1)   Az azonosítókibocsátóknak offline strukturálatlan fájlokat és adatbázisokat kell létrehozniuk a 14. cikk (2) bekezdésében, a 16. cikk (2) bekezdésében és a 18. cikk (2) bekezdésében említett információkhoz, és magyarázó megjegyzéseket kell készíteniük azok struktúrájáról.

(2)   Az offline strukturálatlan fájlok mérete azonosítókibocsátónként nem haladhatja meg a két gigabájtot. A strukturálatlan fájlok minden sorának egy rekordot kell tartalmaznia, a mezőket pedig elválasztó karakterekkel, például vesszőkkel vagy tabulátorokkal kell elválasztani.

(3)   Az azonosítókibocsátóknak az útválasztón keresztül, elektronikus úton valamennyi offline strukturálatlan fájl, adatbázis és kapcsolódó magyarázó megjegyzés naprakész példányát a másodlagos adattár rendelkezésére kell bocsátaniuk.

(4)   A tagállamok módosíthatják az offline strukturálatlan fájlokra vonatkozó, a (2) bekezdésben említett méretkorlátot, figyelembe véve az egyedi azonosítók offline ellenőrzésére használt ellenőrző eszközökre telepített szabad memória átlagos méretét és az azonosítókibocsátók teljes számát.

IV. FEJEZET

ADATHORDOZÓK

21. cikk

Az egyedi azonosítók adathordozói

(1)   Az egység szintű egyedi azonosítókat az alábbi típusú adathordozók legalább egyikének használatával kell kódolni:

a)	olyan, optikai eszközzel olvasható Data Matrix kód, melynek hibaészlelése és -korrekciója egyenértékű vagy magasabb szintű, mint a Data Matrix ECC200 kódé. Az ISO/IEC 16022:2006 szabványnak megfelelő vonalkódokat úgy kell tekinteni, hogy teljesítik az ebben a pontban meghatározott követelményeket;

b)	olyan, optikai eszközzel olvasható QR-kód, melynek helyreállítási kapacitása hozzávetőleg 30 %. Az ISO/IEC 18004:2015 szabványnak megfelelő, H szintű hibakorrekcióval rendelkező vonalkódokat úgy kell tekinteni, hogy teljesítik az ebben a pontban meghatározott követelményeket;

c)

olyan, optikai eszközzel olvasható DotCode kód, melynek hibaészlelése és -korrekciója egyenértékű vagy magasabb szintű, mint az olyan Reed-Solomon hibakorrekciós algoritmussal rendelkező kódoké, melyeknél az ellenőrző karakterek száma (NC) hárommal több, mint az adatkarakterek (ND) száma osztva kettővel (NC = 3 + ND/2). Az Association for Automatic Identification and Mobility (AIM) által közzétett ISS DotCode jelrendszer-specifikációnak (3.0 verzió, 2014. augusztus) megfelelő vonalkódokat úgy kell tekinteni, hogy teljesítik az ebben a pontban meghatározott követelményeket.

(2)   Amennyiben az egység szintű egyedi azonosítókat elektronikusan állítják elő, a gyártók és az importőrök felelősek az egység szintű egyedi azonosítóknak az (1) bekezdésnek megfelelő kódolásáért.

(3)   Amennyiben az egység szintű egyedi azonosítókat fizikailag állítják elő, az azonosítókibocsátók felelősek a 8. cikk (2) bekezdése szerint létrehozott kódoknak az (1) bekezdésnek megfelelő kódolásáért.

(4)   Az (1) bekezdéstől eltérve a gyártóknak és az importőröknek lehetőségük van az ÉÉHHNNóó formátumú időbélyegzőnek az adathordozótól elkülönítve történő, ember által olvasható kódként való hozzáadására.

(5)   A gazdasági szereplőknek a gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosítókat az alábbi típusú adathordozók legalább egyikének használatával kell kódolniuk:

a)	olyan, optikai eszközzel olvasható Data Matrix kód, melynek hibaészlelése és -korrekciója egyenértékű vagy magasabb szintű, mint a Data Matrix ECC200 kódé. Az ISO/IEC 16022:2006 szabványnak megfelelő vonalkódokat úgy kell tekinteni, hogy teljesítik az ebben a pontban meghatározott követelményeket;

b)	olyan, optikai eszközzel olvasható QR-kód, melynek helyreállítási kapacitása hozzávetőleg 30 %. Az ISO/IEC 18004:2015 szabványnak megfelelő, H szintű hibakorrekcióval rendelkező vonalkódokat úgy kell tekinteni, hogy teljesítik az ebben a pontban meghatározott követelményeket;

c)

olyan, optikai eszközzel olvasható Code 128 kód, melynek hibaészlelése egyenértékű vagy magasabb szintű, mint a páros/páratlan – vonal/szóköz karakterparitáson és az ellenőrző karakteren alapuló algoritmussal rendelkező kódé. Az ISO/IEC 15417:2007 szabványnak megfelelő vonalkódokat úgy kell tekinteni, hogy teljesítik az ebben a pontban meghatározott követelményeket.

(6)   Annak érdekében, hogy az (1) és az (5) bekezdésben említett adathordozókat meg lehessen különböztetni a csomagolási egységen vagy a gyűjtőcsomagoláson elhelyezett egyéb adathordozóktól, a gazdasági szereplők „TTT” jelzést helyezhetnek el az említett adathordozók mellett.

22. cikk

Az optikai adathordozók minősége

(1)   A gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell az optikai adathordozók magas szintű olvashatóságát. A kétdimenziós adathordozók esetében az ISO/IEC 15415:2011 szabvány vagy a lineáris szimbólumok esetében az ISO/IEC 15416:2016 alapján 3,5-ös minősítéssel rendelkező optikai adathordozók minőségét úgy kell tekinteni, hogy megfelel az e cikkben előírt követelményeknek.

(2)   A gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell arról, hogy az optikai adathordozók a létrehozásukat követően legalább öt évig olvashatók legyenek.

23. cikk

Ember által olvasható kód

(1)   A gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell arról, hogy valamennyi adathordozó olyan, ember által olvasható kóddal legyen ellátva, amely lehetővé teszi az adattároló rendszerben tárolt egyedi azonosítókhoz kapcsolódó információkhoz való elektronikus hozzáférést.

(2)   Amennyiben a csomagolás méretei lehetővé teszik, az ember által olvasható kódot az egyedi azonosítót tartalmazó optikai adathordozó mellett kell elhelyezni.

V. FEJEZET

ADATTÁROLÓ RENDSZER

24. cikk

Az adattároló rendszer elemei

(1)   Az adattároló rendszernek a következő alrendszerekből kell állnia:

a)	az egyes gyártók és importőrök dohánytermékeihez kapcsolódó adatok tárolására szolgáló adattárak („elsődleges adattárak”);

b)	az elsődleges adattároló rendszerben tárolt valamennyi adat egy másolatát tartalmazó adattár („másodlagos adattár”);

c)	a másodlagos adattár szolgáltatója által létrehozott és kezelt útvonalválasztó szolgáltatás („útválasztó”).

(2)   Az (1) bekezdésben említett alrendszereknek a szolgáltatótól függetlenül teljes mértékben interoperábilisnak kell lenniük egymással.

25. cikk

Az adattároló rendszer általános jellemzői

(1)   Az adattároló rendszernek teljesítenie kell a következő feltételeket:

a)	lehetővé kell tennie az adattároló rendszernek a nyomonkövethetőségi rendszerbe való funkcionális integrációját, valamint az adattároló rendszer és a nyomonkövethetőségi rendszer egyéb releváns elemei közötti, megszakítás nélküli elektronikus adatcserét;

b)	az e rendeletben meghatározott követelményekkel összhangban lehetővé kell tennie a dohánytermékek egység szintű és gyűjtőcsomagolás szintű elektronikus azonosítását és eredetiség-ellenőrzését;

c)	az 5. cikkben meghatározott szabályokkal összhangban lehetővé kell tennie az egyedi azonosítók automatikus inaktiválását;

d)	az e rendeletben meghatározott követelményekkel összhangban lehetővé kell tennie a gazdasági szereplők és az azonosítókibocsátók által rögzített és az adattároló rendszerbe küldött információk elektronikus fogadását és tárolását;

e)	biztosítania kell az adatoknak az adattároló rendszerbe való feltöltésüktől számított legalább öt éven át való tárolását;

f)	az e rendeletben meghatározott követelményekkel összhangban lehetővé kell tennie a gazdasági szereplők és igény szerint a tagállamok és a Bizottság számára történő automatikus státuszüzenet-küldést például a jelentéstételi tevékenységek sikeres megtörténte, hibája vagy módosulása esetén;

g)

lehetővé kell tennie a gazdasági szereplőktől érkező üzenetek automatikus ellenőrzését, ideértve a hibás vagy hiányos üzenetek elutasítását különösen a nyilvántartásban nem szereplő vagy megkettőzött egyedi azonosítókkal kapcsolatos jelentéstételi tevékenységek esetében, mely esetekben az adattároló rendszernek el kell tárolnia az elutasított üzenetekre vonatkozó információkat;

h)

az e rendeletben meghatározott követelményekkel összhangban biztosítania kell az összes eleme közötti azonnali üzenetküldést, azaz biztosítania kell különösen, hogy az adattároló rendszer teljes válaszideje a visszaigazoló üzenetek küldése során (a végfelhasználó internetkapcsolatának sebességét figyelmen kívül hagyva) ne haladja meg a 60 másodpercet;

i)	biztosítania kell az összes elem és szolgáltatás folyamatos rendelkezésre állását legalább havi 99,5 %-os üzemidővel és megfelelő biztonsági mechanizmusokkal;

j)	olyan védelmi eljárásokkal és rendszerekkel kell rendelkeznie, amelyek biztosítják, hogy az adattárakhoz való hozzáférés és az azokban tárolt adatok letöltése csak az e rendelet alapján feljogosított személyek számára engedélyezett;

k)

hozzáférhetőnek kell lennie a tagállamok illetékes hatóságai és a Bizottság számára. A tagállamok által kijelölt nemzeti rendszergazdákat és a Bizottság szolgálatait olyan hozzáférési jogosultsággal kell felruházni, amely lehetővé teszi számukra, hogy egy grafikus felhasználókezelői felületen keresztül létrehozzák, kezeljék és visszavonják a felhasználói hozzáférési jogosultságokat és végrehajtsák az e fejezetben meghatározott, kapcsolódó műveleteket. A grafikus felhasználókezelői felületnek összhangban kell lennie a 910/2014/EU rendelet előírásaival, különösen a vonatkozó újrafelhasználható megoldásokkal, amelyek építőelemekként állnak rendelkezésre az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz telekommunikációra vonatkozó részének keretében. A tagállamok által kijelölt nemzeti rendszergazdák számára lehetővé kell tenni, hogy a hatáskörük alá tartozó többi felhasználónak további hozzáférési jogokat adjanak;

l)	lehetővé kell tennie a tagállamok és a Bizottság számára az adattárban tárolt adatok egészének vagy kiválasztott részének letöltését;

m)

teljes nyilvántartást (ellenőrzési nyomvonalat) kell vezetnie a tárolt adatokat érintő valamennyi műveletről, az ilyen műveleteket végző felhasználókról és a műveletek jellegéről, beleértve a felhasználói hozzáférési előzményeket is. Az ellenőrzési nyomvonalat akkor kell létrehozni, amikor az adatokat először feltöltik, és minden egyéb nemzeti követelménytől függetlenül legalább öt évig fenn kell tartani.

(2)   Az adattároló rendszerben tárolt adatok kizárólag a 2014/40/EU irányelvben és az e rendeletben említett célokra használhatók fel.

26. cikk

Elsődleges adattárak

(1)   Minden gyártónak és importőrnek gondoskodnia kell egy elsődleges adattár létrehozásáról. Ebből a célból minden gyártónak és importőrnek szerződést kell kötnie egy független, harmadik félnek minősülő szolgáltatóval az (EU) 2018/573 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (7) meghatározott szerződéses követelményekkel összhangban. A független harmadik felet az I. melléklet A. részében meghatározott eljárási szabályokkal összhangban kell kiválasztani.

(2)   Az egyes elsődleges adattárakban kizárólag az adattárat megrendelő gyártó vagy importőr dohánytermékeire vonatkozó információkat lehet tárolni.

(3)   Ha egy jelentéstételi tevékenység alapján vagy bármely más engedélyezett okból adatok érkeznek az elsődleges adattárba, azonnal továbbítani kell őket a másodlagos adattárba.

(4)   A fogadott adatoknak a másodlagos adattárba való továbbítása során az elsődleges adattárnak a másodlagos adattár által meghatározott adatformátumot és adatcseremódszert kell alkalmaznia.

(5)   Az elsődleges adattáraknak a másodlagos adattár által biztosított közös adatszótárral összhangban kell tárolniuk az adatokat.

(6)   A tagállamok, a Bizottság és a Bizottság által jóváhagyott külső ellenőrök számára lehetővé kell tenni, hogy alapvető lekérdezéseket hajtsanak végre az elsődleges adattárban tárolt valamennyi adat vonatkozásában.

27. cikk

Másodlagos adattár

(1)   Létre kell hozni egyetlen másodlagos adattárat, amely az elsődleges adattárakban tárolt összes adat másolatát tartalmazza. A másodlagos adattár üzemeltetőjét az elsődleges adattárak szolgáltatói közül kell kijelölni az I. melléklet B. részében meghatározott eljárással összhangban.

(2)   A másodlagos adattárnak olyan grafikus és nem grafikus felhasználói felületeket kell biztosítania, amelyek lehetővé teszik a tagállamok és a Bizottság számára az adattároló rendszerben tárolt adatokhoz való hozzáférést és azok lekérdezését valamennyi általánosan rendelkezésre álló adatbázis-keresési funkció alkalmazásával és különösen a következő műveletek távolról történő végrehajtásával:

a)	egy vagy több egyedi azonosítóhoz kapcsolódó információk lekérdezése, beleértve több egyedi azonosító és a hozzájuk kapcsolódó információk, különösen az ellátási láncban való elhelyezkedésük összehasonlítását és összevetését;

b)	a II. mellékletben adatmezőként felsorolt jelentéstételi információk egy vagy több eleméhez kapcsolódó listák és statisztikák, például termékkészletek és bejövő/kimenő számok létrehozása;

c)	egy adott gazdasági szereplő által a rendszerbe bejelentett valamennyi dohánytermék azonosítása, beleértve a visszahívott, piacról kivont, ellopott, hiányzó vagy megsemmisítésre szánt termékeket is.

(3)   A (2) bekezdésben említett felhasználói felületeknek lehetővé kell tenniük valamennyi tagállam és a Bizottság számára, hogy egyedi szabályokat határozzanak meg a következőkre vonatkozóan:

a)

automatikus figyelmeztetési rendszer a kivételek és az egyedi jelentéstételi események alapján, melyek magukban foglalják például a kereskedelem hirtelen ingadozásait vagy szabálytalanságait, a duplikált egyedi azonosítóknak a rendszerbe való bevitelére irányuló kísérleteket, az azonosítóknak a 15. cikk (4) bekezdésében, a 17. cikk (4) bekezdésében és a 19. cikk (4) bekezdésében említett inaktiválását vagy az ellopott vagy hiányzó termékeknek a gazdasági szereplők általi bejelentését;

b)	a II. mellékletben adatmezőként felsorolt jelentéstételi információk elemeinek bármely kombinációján alapuló időszakos jelentések fogadása.

(4)   A (3) bekezdésben említett automatikus figyelmeztetéseket és időszakos jelentéseket továbbítani kell a tagállamok és a Bizottság által megadott fogadó címekre, például a nemzeti hatóságok vagy a Bizottság által használt és kezelt egyedi e-mail-címekre és/vagy IP-címekre.

(5)   A (2) bekezdésben említett felhasználói felületeknek lehetővé kell tenniük a tagállamok és a Bizottság számára, hogy az általuk választott elemző szoftverrel távolról kapcsolódjanak az adattároló rendszerben tárolt adatokhoz.

(6)   A (2) bekezdésben említett felhasználói felületeknek az Unió hivatalos nyelvein kell rendelkezésre állniuk.

(7)   A (2) és a (3) bekezdésben említett lekérdezések és automatikus figyelmeztetések legalább 99 %-ára vonatkozóan az adattárnak a bármely lekérdezésre vagy figyelmeztetésre való teljes válaszideje – figyelmen kívül hagyva a végfelhasználó internetkapcsolatának sebességét – nem haladhatja meg az 5 másodpercet a 2 évnél rövidebbe ideje tárolt adatok esetében és a 10 másodpercet a legalább 2 éve tárolt adatok esetében.

(8)   Az elsődleges és a másodlagos adattárakban a jelentéstételi adatok beérkezése és a grafikus és nem grafikus felületeken való hozzáférhetősége közötti teljes idő nem haladhatja meg a 60 másodpercet az összes adatátviteli tevékenység legalább 99 %-ában.

(9)   Az adattárnak lehetővé kell tennie az offline strukturálatlan fájlok fogadását, tárolását és rendelkezésre bocsátását a tagállamok által az egyedi azonosítók offline dekódolására használt ellenőrző eszközök frissítése céljából.

(10)   A másodlagos adattár szolgáltatójának létre kell hoznia és fenn kell tartania egy nyilvántartást a számára a 20. cikk (3) bekezdésével összhangban továbbított információkról. A nyilvántartásban tárolt információk rekordjait meg kell őrizni mindaddig, amíg a nyomonkövethetőségi rendszer működik.

(11)   A tagállamok és a Bizottság fenntartják a jogot, hogy a másodlagos adattár szolgáltatójával további, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokat kössenek a szolgáltatónak az e rendelet által nem szabályozott kiegészítő szolgáltatásokkal való megbízása céljából. A másodlagos adattár szolgáltatója arányos díjat számíthat fel a kiegészítő szolgáltatásokért.

(12)   Az e cikk alapján a tagállamok és a Bizottság számára biztosított adattár-szolgáltatásoknak összhangban kell lenniük a 910/2014/EU rendelet előírásaival, és lehetővé kell tenniük különösen azon újrafelhasználható megoldások alkalmazását, amelyek építőelemekként állnak rendelkezésre az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz telekommunikációra vonatkozó részének keretében.

28. cikk

A másodlagos adattár szolgáltatójának koordinációs feladatai

(1)   A másodlagos adattárat működtető szolgáltatónak az elsődleges adattárakat működtető szolgáltatók, az azonosítókibocsátók és a gazdasági szereplők rendelkezésére kell bocsátania a másodlagos adattárral és az útválasztóval való adatcseréhez szükséges előírások jegyzékét. Valamennyi előírásnak szabadon felhasználható, nyílt szabványokra kell épülnie.

Az első albekezdésben említett jegyzéket legkésőbb a másodlagos adattárat működtető szolgáltató kiválasztása után két hónappal kell rendelkezésre bocsátani.

(2)   A II. mellékletben felsorolt információk alapján a másodlagos adattárat működtető szolgáltatónak létre kell hoznia egy közös adatszótárat. A közös adatszótárnak ember által olvasható formátumban kell hivatkoznia az adatmezők címkéire. A közös adatszótárat legkésőbb a másodlagos adattárat működtető szolgáltató kiválasztása után két hónappal az elsődleges adattárakat működtető szolgáltatók rendelkezésére kell bocsátani.

(3)   Amennyiben az adattároló rendszer hatékony, e rendelettel összhangban történő üzemeltetéséhez szükséges, a másodlagos adattárat működtető szolgáltatónak frissítenie kell az (1) bekezdésben említett jegyzéket és a (2) bekezdésben említett közös adatszótárat. Minden ilyen frissítésről a frissítésnek a rendszerben való végrehajtása előtt legalább két hónappal tájékoztatni kell az elsődleges adattárakat működtető szolgáltatókat.

29. cikk

Útválasztó

(1)   A másodlagos adattár szolgáltatójának létre kell hoznia és kezelnie kell egy útválasztót.

(2)   Az útválasztó, valamint az elsődleges és a másodlagos adattár közötti adatcserének az útválasztó által meghatározott adatformátum és adatcseremódszer használatával kell történnie.

(3)   Az útválasztó és az azonosítókibocsátó közötti adatcserének az útválasztó által meghatározott adatformátum és adatcseremódszer használatával kell történnie.

(4)   A gyártókon és az importőrökön kívüli gazdasági szereplőknek a 2014/40/EU irányelv 15. cikke alapján és e rendelettel összhangban rögzített információkat az útválasztónak kell elküldeniük, amely továbbítja azokat az érintett dohánytermékek gyártóját vagy importőrét ellátó elsődleges adattárba. Ezen adatok másolatát azonnal továbbítani kell a másodlagos adattárba.

30. cikk

Az adattároló rendszer költségei

(1)   A 24. cikk (1) bekezdésében említett adattároló rendszerhez kapcsolódó valamennyi költséget, beleértve a létrehozási, működtetési és karbantartási költségeket is, a dohánytermékek gyártóinak és importőreinek kell állniuk. A költségeknek méltányosnak, észszerűnek és a következőkkel arányosnak kell lenniük:

a)	a teljesített szolgáltatások; és

b)	az egy adott időszakon belül kérelmezett egység szintű egyedi azonosítók száma.

(2)   A másodlagos adattár és az útválasztó létrehozásának, működtetésének és karbantartásának felmerülő költségeit az elsődleges adattárak szolgáltatói által felszámolt költségeken keresztül kell áthárítani a gyártókra és az importőrökre.

31. cikk

Az adattároló rendszer létrehozására vonatkozó határidő

Az adattároló rendszert 2019. március 20-ig ki kell alakítani és tesztelés céljából működőképes állapotba kell hozni.

VI. FEJEZET

ADATRÖGZÍTÉS ÉS -TOVÁBBÍTÁS

32. cikk

A termékek mozgására vonatkozó adatok rögzítése és továbbítása

(1)   Az Unióban gyártott vagy az Unióba behozott csomagolási egységek tényleges szállítási útvonalának meghatározásához a gazdasági szereplőknek rögzíteniük kell a következő eseményeket:

a)	a csomagolási egység szintű egyedi azonosítók elhelyezése a csomagolási egységeken;

b)	a gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosítók elhelyezése a gyűjtőcsomagoláson;

c)	a dohánytermékek feladása valamely létesítményből;

d)	a dohánytermékek érkezése valamely létesítménybe;

e)	átrakodás.

(2)   A gyártóknak és az importőröknek az általuk megrendelt elsődleges adattárba kell továbbítaniuk a II. melléklet II. fejezete 3. szakaszának 3.1–3.5. pontjában felsorolt információkat az ugyanott meghatározott formátumban. Minden egyéb gazdasági szereplőnek az útválasztón keresztül kell továbbítania a II. melléklet II. fejezete 3. szakaszának 3.1–3.5. pontjában felsorolt információkat az ugyanott meghatározott formátumban.

(3)   A 10. cikk (4) bekezdése szerint jelölt gyűjtőcsomagolások szétbontása esetén, amennyiben valamely gazdasági szereplő bármely jövőbeni művelet során újra fel kíván használni egy gyűjtőcsomagolás szintű egyedi azonosítót, a gyártóknak és az importőröknek az általuk megrendelt elsődleges adattárba kell továbbítaniuk a II. melléklet II. fejezete 3. szakaszának 3.6. pontjában felsorolt információkat az ugyanott meghatározott formátumban. Minden egyéb gazdasági szereplőnek az útválasztón keresztül kell továbbítania a II. melléklet II. fejezete 3. szakaszának 3.6. pontjában felsorolt információkat az ugyanott meghatározott formátumban.

(4)   Több kiskereskedelmi egység számára történő, ellátó kisteherautó általi szállítás esetén a gyártóknak és az importőröknek az általuk megrendelt elsődleges adattárba kell továbbítaniuk a II. melléklet II. fejezete 3. szakaszának 3.7. pontjában felsorolt információkat az ugyanott meghatározott formátumban. Minden egyéb gazdasági szereplőnek az útválasztón keresztül kell továbbítania a II. melléklet II. fejezete 3. szakaszának 3.7. pontjában felsorolt információkat az ugyanott meghatározott formátumban.

(5)   Az Unión kívülre szánt, 10 kg-nál kisebb tömegű, csomagolási egységenként vagy gyűjtőcsomagolásban csomagolt dohánytermékek feladása vagy átrakodása esetén a feladó létesítmény helye szerinti tagállamok az (1) bekezdés c)–e) pontjában említett adatrögzítési kötelezettség teljesítését lehetővé tehetik a logisztikai vagy postai szolgáltató saját árukövetési és nyomonkövetési rendszeréhez való hozzáférés biztosítása révén is.

(6)   Amennyiben az egyedi azonosítók elhelyezését követően a dohánytermékek megsérülnek vagy ellopják őket, a gazdasági szereplőknek haladéktalanul inaktiválási kérelmet kell továbbítaniuk a II. melléklet II. fejezete 2. szakaszának 2.3. pontjában meghatározott alkalmazási körnek és formátumnak megfelelően.

(7)   Az eseményre vonatkozó információ továbbítását az elsődleges adattár vagy az útválasztó pozitív visszaigazolása esetén lehet megfelelően továbbítottnak tekinteni. A visszaigazolásnak tartalmaznia kell egy üzenet-visszahívási kódot, amelyet a gazdasági szereplő használhat fel az eredeti üzenet visszavonására.

33. cikk

A tranzakciós információk rögzítése és továbbítása

(1)   A 2014/40/EU irányelv 15. cikke (2) bekezdésének j) és k) pontjában említett tranzakciós információk meghatározása érdekében a gazdasági szereplőknek rögzíteniük kell a következő eseményeket:

a)	a rendelésszám kibocsátása;

b)	a számla kiállítása;

c)	a kifizetés bevételezése.

(2)   A gyártóknak és az importőröknek az általuk megrendelt elsődleges adattárba kell továbbítaniuk a II. melléklet II. fejezete 4. szakaszában felsorolt információkat az ugyanott meghatározott formátumban. Minden egyéb gazdasági szereplőnek az útválasztón keresztül kell továbbítania a II. melléklet II. fejezete 4. szakaszában felsorolt információkat az ugyanott meghatározott formátumban.

(3)   A (2) bekezdésben említett információk rögzítéséért és továbbításáért az eladó felel.

(4)   A (2) bekezdésben említett információk továbbítását az elsődleges adattár vagy az útválasztó pozitív visszaigazolása esetén lehet megfelelően továbbítottnak tekinteni. A visszaigazolásnak tartalmaznia kell egy üzenet-visszahívási kódot, amelyet a gazdasági szereplő használhat fel az eredeti üzenet visszavonására.

34. cikk

Az előírt információk továbbítására vonatkozó határidő

(1)   A gazdasági szereplőknek az esemény bekövetkezésétől számított 3 órán belül továbbítaniuk kell a 32. cikk (1) bekezdésének a), b) és d) pontjában, a 32. cikk (3) és (4) bekezdésében és a 33. cikk (1) bekezdésében említett információkat. A 32. cikkben említett információkat az események bekövetkezésének sorrendjében kell továbbítani.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a 33. cikkben említett eseményeket attól a pillanattól kell bekövetkezettnek tekinteni, amikortól először kapcsolatba hozhatók a vonatkozó csomagolási egységekkel.

(3)   A gazdasági szereplőknek a dohánytermékek valamely létesítményből való feladására és a dohánytermékek átrakodására vonatkozó, a 32. cikk (1) bekezdésének c) és e) pontjában említett információkat az esemény bekövetkezését megelőző 24 órán belül továbbítaniuk kell.

(4)   Az (1) bekezdéstől eltérve a gazdasági szereplők az esemény bekövetkezésétől számított 24 órán belül továbbíthatják a 32. cikk (1) bekezdésének a), b) és d) pontjában, a 32. cikk (3) és (4) bekezdésében és a 33. cikk (1) bekezdésében említett információkat, amennyiben teljesítik az alábbi feltételek bármelyikét:

a)	a gazdasági szereplő vagy adott esetben a vállalkozáscsoport, amelyhez tartozik, az előző naptári évben uniós szinten kevesebb mint 120 millió csomagolási egység szintű egyedi azonosítót kezelt;

b)	a gazdasági szereplő a 2003/361/EK bizottsági ajánlás értelmében kis- vagy középvállalkozásnak minősül.

(5)   Az (1) bekezdést 2028. május 20-tól kell alkalmazni. Addig az időpontig valamennyi gazdasági szereplő az esemény bekövetkezésétől számított 24 órán belül továbbíthatja az (1) bekezdésben említett információkat.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

35. cikk

Függetlenség

(1)   Az azonosítókibocsátóknak, az adattárak és a manipulálás elleni eszközök szolgáltatóinak, valamint adott esetben az alvállalkozóiknak függetlennek kell lenniük és feladataikat pártatlanul kell ellátniuk.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a következő kritériumok alapján kell értékelni a függetlenséget:

a)	a dohányipartól való függetlenség a jogi forma, a szervezet és a döntéshozatal tekintetében. Különösen azt kell megvizsgálni, hogy a vállalkozás vagy vállalkozáscsoport nem áll-e a dohányipar közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt, ideértve a kisebbségi részesedést is;

b)

a dohányipartól való függetlenség pénzügyi tekintetben, amely abban az esetben vélelmezhető, ha a vállalkozás vagy vállalkozáscsoport a feladatai ellátását megelőzően, az előző két naptári évben éves világszintű forgalmának kevesebb mint 10 %-át állította elő – hozzáadottérték-adó és más közvetett adók nélkül – a dohányágazat számára értékesített árukból és szolgáltatásokból, amint az a legfrissebb jóváhagyott beszámolók alapján meghatározható. Minden azt követő naptári évre vonatkozóan a dohányágazat számára értékesített árukból és szolgáltatásokból származó, hozzáadottérték-adó és egyéb közvetett adók nélkül számított, világszintű éves forgalom nem haladhatja meg a 20 %-ot;

c)

a vállalkozás vagy a vállalkozáscsoport irányításáért felelős személyek esetében – beleértve az igazgatótanács vagy bármely más irányító testület tagjait is – nem állhat fenn a dohányiparral való összeférhetetlenség. Különös tekintettel az alábbiakra: 1. az elmúlt öt évben nem vállalhattak szerepet a dohányipar vállalati struktúrájában; 2. függetlenül kell eljárniuk a dohányiparhoz kapcsolódó bármilyen pénzügyi vagy nem pénzügyi érdektől, beleértve a partnereik, házastársaik vagy egyenes ági felmenő vagy lemenő rokonaik általi értékpapír-birtoklást és magánnyugdíjpénztári programokban vagy érdekeltségekben való részvételt.

(3)   Amennyiben az azonosítókibocsátók, az adattár-szolgáltatók és a manipulálás elleni eszközök szolgáltatói alvállalkozókat vesznek igénybe, továbbra is felelősek maradnak annak biztosításáért, hogy az alvállalkozók megfeleljenek a (2) bekezdésben előírt függetlenségi kritériumoknak.

(4)   A 3. cikk (8) bekezdésének a) pontja szerinti kötelezettségeik teljesítése céljából a tagállamok és a Bizottság előírhatják az azonosítókibocsátók, az adattár-szolgáltatók és a manipulálás elleni eszközök szolgáltatói, valamint adott esetben azok alvállalkozói számára, hogy nyújtsák be a (2) bekezdésben meghatározott kritériumoknak való megfelelés értékeléséhez szükséges dokumentumokat. Ilyen dokumentumnak minősülhet többek között a (2) bekezdésben meghatározott függetlenségi kritériumoknak való megfelelésről szóló éves megfelelőségi nyilatkozat. A tagállamok és a Bizottság előírhatják, hogy az éves nyilatkozatok tartalmazzák a dohányipar részére az utolsó naptári évben nyújtott szolgáltatások teljes jegyzékét, valamint a független szolgáltató összes vezetőségi tagjától származó, a dohányipartól való pénzügyi függetlenségről szóló egyéni nyilatkozatokat.

(5)   A (2) bekezdésben említett kritériumokhoz kapcsolódó körülményekben bekövetkezett bármely olyan változásról, amely hatással lehet az azonosítókibocsátók, az adattár-szolgáltatók és a manipulálás elleni eszközök szolgáltatói (valamint adott esetben azok alvállalkozói) függetlenségére, és amely több mint két egymást követő naptári évig fennáll, késedelem nélkül tájékoztatni kell az érintett tagállamokat és a Bizottságot.

(6)   Amennyiben a (4) bekezdésnek megfelelően szerzett információk vagy az (5) bekezdésben említett tájékoztatás felfedi, hogy az adattár-szolgáltatók és a manipulálás elleni eszközök szolgáltatói (valamint adott esetben azok alvállalkozói) már nem felelnek meg a (2) bekezdésben meghatározott követelményeknek, észszerű határidőn belül, de legkésőbb az információk vagy a tájékoztatás kézhezvételének naptári évét követő naptári év végéig, a tagállamoknak és a másodlagos adattár szolgáltatója tekintetében a Bizottságnak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük a (2) bekezdésben meghatározott kritériumoknak való megfelelés biztosítása érdekében.

(7)   Az azonosítókibocsátóknak, az adattár-szolgáltatóknak és a manipulálás elleni eszközök szolgáltatóinak haladéktalanul tájékoztatniuk kell az érintett tagállamokat és a Bizottságot bármilyen fenyegetésről vagy egyéb jogtalan befolyásolási kísérletről, amely függetlenségüket ténylegesen vagy potenciálisan alááshatja.

(8)   Az állami hatóságokat, illetve a közjog hatálya alá tartozó vállalkozásokat alvállalkozóikkal együtt a dohányipartól függetlennek kell tekinteni.

(9)   Az azonosítókibocsátók, az adattár-szolgáltatók és a manipulálás elleni eszközök szolgáltatóinak kijelölésére, valamint a (2) bekezdésben meghatározott függetlenségi kritériumoknak való megfelelés ellenőrzésére szolgáló eljárásokat a Bizottság rendszeresen felülvizsgálja a 2014/40/EU irányelv 15. cikkében és az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelésük értékelése érdekében. A felülvizsgálat következtetéseit közzé kell tenni és szerepeltetni kell a 2014/40/EU irányelv alkalmazásáról szóló, az irányelv 28. cikkében előírt jelentésben.

36. cikk

A kommunikáció és az adatok biztonsága és interoperabilitása

(1)   Az e rendeletben előírt valamennyi elektronikus kommunikációt biztonságos eszközökkel kell végrehajtani. Az alkalmazandó biztonsági protokolloknak és kapcsolódási szabályoknak szabadon felhasználható, nyílt szabványokra kell épülniük. Az alkalmazandó biztonsági protokollokat és kapcsolódási szabályokat:

a)	az azonosítókibocsátó határozza meg az azonosítókibocsátó és a nála a nyilvántartásba jelentkező vagy egyedi azonosítót kérelmező gazdasági szereplők közötti kommunikáció vonatkozásában;

b)	az elsődleges adattárak szolgáltatói határozzák meg az elsődleges adattárak és a gyártók vagy importőrök közötti kommunikáció vonatkozásában;

c)

a másodlagos adattár szolgáltatója határozza meg a másodlagos adattár és az útválasztó, valamint a következők közötti kommunikáció vonatkozásában: i. az azonosítókibocsátók; ii. az elsődleges adattárak; és iii. az útválasztót használó gazdasági szereplők, azaz a gyártóktól és importőröktől eltérő gazdasági szereplők.

(2)   A tárolt adatok biztonságáért és sértetlenségéért az elsődleges és másodlagos adattárak szolgáltatói felelnek. Az adathordozhatóságot a 28. cikkben meghatározott közös adatszótárral összhangban kell biztosítani.

(3)   Valamennyi adatátvitel esetében a küldő fél felel az átvitt adatok teljességéért. A küldő fél e kötelezettsége akkor tekinthető teljesítettnek, ha a fogadó fél visszaigazolja az átvitt adatok fogadását a ténylegesen továbbított adatok ellenőrző összegével vagy bármely más olyan alternatív eljárással, amely lehetővé teszi az átvitel sértetlenségének ellenőrzését, különösen annak teljessége tekintetében.

37. cikk

Átmeneti rendelkezés

(1)   A 2019. május 20. előtt az Unióban gyártott vagy az Unióba behozott cigaretta és cigarettadohány, amely nincs a 6. cikk szerinti csomagolási egység szintű egyedi azonosítóval megjelölve, 2020. május 20-ig maradhat szabad forgalomban. Az említett dohánytermékek vonatkozásában, amelyek szabad forgalomban maradhatnak és nincsenek csomagolási egység szintű egyedi azonosítóval megjelölve, a VI. fejezetben említett kötelezettségek nem alkalmazandók.

(2)   A 2024. május 20. előtt az Unióban gyártott vagy az Unióba behozott, a cigarettától és a cigarettadohánytól eltérő dohánytermékek, amelyek nincsenek a 6. cikk szerinti csomagolási egység szintű egyedi azonosítóval megjelölve, 2026. május 20-ig maradhatnak szabad forgalomban. Az említett dohánytermékek vonatkozásában, amelyek szabad forgalomban maradhatnak és nincsenek csomagolási egység szintű egyedi azonosítóval megjelölve, a VI. fejezetben említett kötelezettségek nem alkalmazandók.

38. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 127., 2014.4.29., 1. o.

(2)  Az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv (HL L 268., 2016.10.1., 10. o.).

(3)  A Tanács (EU) 2016/1749 határozata (2016. június 17.) az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik része V. címének hatálya alá tartozó rendelkezések kivételével az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 268., 2016.10.1., 1. o.). A Tanács (EU) 2016/1750 határozata (2016. június 17.) az Egészségügyi Világszervezetnek a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményéhez csatolt, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvnek a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel és a bűncselekményi tényállások meghatározásával kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó rendelkezései tekintetében az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 268., 2016.10.1., 6. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(6)  A Bizottság 2003. május 6-i ajánlása a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).

(7)  A Bizottság (EU) 2018/573 felhatalmazáson alapuló rendelete (2017. december 15.) a dohánytermékek nyomonkövethetőségi rendszerének részeként megkötendő adattárolási szerződések kulcsfontosságú elemeiről (Lásd e Hivatalos Lap 1. oldalát).

---

---

---