31.10.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 289/58

(1)

Az 1333/2008/EK rendelet II. melléklete meghatározza az élelmiszerekben felhasználható élelmiszer-adalékanyagok uniós jegyzékét és felhasználásuk feltételeit.

(2)

Az említett jegyzék az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromák egységes engedélyezési eljárásának létrehozásáról szóló, 2008. december 16-i 1331/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (2) említett eljárásnak megfelelően módosítható.

(3)

Az 1331/2008/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján az élelmiszer-adalékanyagok uniós jegyzékének naprakésszé tétele vagy a Bizottság kezdeményezésére, vagy pedig kérelem alapján történhet.

(4)

2009. június 19-én kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz a difoszfátoknak (E 450), a trifoszfátoknak (E 451) és a polifoszfátoknak (E 452) sós lében konzervált halakban való felhasználásának engedélyezése iránt, mely kérelmet a Bizottság hozzáférhetővé tette a tagállamok számára.

(5)

A halak pácolhatók és tartósíthatók oly módon, hogy a nyersanyaghoz nagy mennyiségű sót adnak. Az egylépésesből többlépésessé fejlődött sózási eljárás része az elősózási lépés, amely lehetővé teszi a sózás időtartamának lerövidülését, és viszonylag homogén sókoncentrációt hoz létre a halak izomszöveteiben. Ezért a halakat először injektálással és/vagy sós lében pácolással elősózzák, ami előkészített, ellenőrzött sókoncentrációjú páclé segítségével történik. Ezután a halakat szárazsózásnak (a tulajdonképpeni sózásnak) vetik alá a végtermék megfelelő sókoncentrációjának elérése érdekében.

(6)

Előfordulhat, hogy e hosszú tartósítási folyamat során oxidáció lép fel, amely elsősorban a halak izomszöveteiben jelen lévő zsírokat érinti. Ez a szín és az íz megváltozásához vezet. Az oxidációt felgyorsítják a halak izmaiban és a használt sóban található fémionok. A difoszfátok (E 450), a trifoszfátok (E 451) és a polifoszfátok (E 452) a fémionokkal kémiai komplexeket alkotnak, ezért bizonyítottan a leghatékonyabbak a sós lében konzervált halak oxidáció elleni védelmében. A hozzáadott foszfátok és a só nagy része a vizes áztatás során, még a fogyasztás előtt eltávozik. A foszfátok ilyen használata nem növeli a sós lében konzervált végtermék víztartalmát. Az eredeti színüket és ízüket megtartó sózott halakra különösen nagy kereslet mutatkozik Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban.

(7)

Az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK irányelv (3) 3. cikkének a 6. cikk (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezéseinek megfelelően a foszfátok sós lében konzervált halakban történő felhasználását fel kell tüntetni az összetevők listáján. Az élelmiszer-ipari vállalkozók azt is jelölhetik termékeiken, hogy nem használtak fel polifoszfátokat.

(8)

Mivel a hozzáadott foszfátok nagy része a vizes áztatás során eltávozik, a fogyasztók foszfátoknak való kitettsége minimális lesz, és ezért valószínűleg nem gyakorol hatást az emberi egészségre. Ezért helyénvaló engedélyezni a difoszfátok (E 450), a trifoszfátok (E 451) és a polifoszfátok (E 452) használatát a sós lében konzervált halak tartósításához.

(9)

Az 1331/2008/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének alapján a Bizottságnak ki kell kérnie az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság véleményét ahhoz, hogy naprakésszé tehesse az 1333/2008/EK rendelet II. mellékletében szereplő élelmiszer-adalékanyagok uniós jegyzékét, kivéve, ha a szóban forgó frissítések valószínűsíthetően nem gyakorolnak hatást az emberi egészségre. Mivel a difoszfátok (E 450), a trifoszfátok (E 451) és a polifoszfátok (E 452) használatának a sós lében konzervált halak tartósításához való engedélyezése az említett jegyzék olyan frissítésével jár, amely valószínűsíthetően nem gyakorol hatást az emberi egészségre, nem szükséges kikérni az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság véleményét.

(10)

A bacalhau vagy portugál tőkehal előállításakor a sós lében konzervált halat további szárításnak vetik alá. A polifoszfátok használata befolyásolhatja a szárítási eljárást. Ezenfelül a bacalhau tipikus színének és ízének kialakulását is gátolhatja. A foszfátokkal kezelt sózott halra ezért a hagyományos bacalhaut előállítók nem tartanának igényt. Annak érdekében, hogy a hagyományos bacalhau-előállítók alkalmazkodhassanak a foszfátokkal kezelt halak forgalomba hozatalával kialakuló helyzethez, átmeneti időszakot kell biztosítani számukra. Az említett időszak során a hagyományos bacalhau előállítói megállapodásokat köthetnek beszállítóikkal, és megismerkedhetnek a halban jelen lévő hozzáadott foszfáttartalom ellenőrzésére szolgáló analitikai módszerekkel.

(11)

Annak érdekében, hogy a bacalhau-előállításhoz szükséges, sós lében konzervált halak hozzáférhetőségére gyakorolt hatást messzemenőbben értékelhesse, a Bizottság három éven keresztül nyomon fogja követni a sózott tőkehal előállításával foglalkozó jelentősebb országok polifoszfát-felhasználását.

(12)

A fentiek alapján az 1333/2008/EK rendelet II. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,