23.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 345/75

(1)

2004 júniusában az Európai Tanács egy, a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó átfogó stratégia elkészítését kérte. Ezt követően a Bizottság 2004. október 20-án közleményt fogadott el „A létfontosságú infrastruktúrák védelme a terrorizmus elleni küzdelemben” címmel, amely javaslatokat tett arra vonatkozóan, hogyan lehetne az európai megelőzést, felkészültséget és reagálást javítani a kritikus infrastruktúrákat érintő terrortámadások tekintetében.

(2)

2005. november 17-én a Bizottság zöld könyvet fogadott el a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programról, amely választási lehetőségeket nyújtott a program, valamint a kritikus infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózatának kidolgozásához. A zöld könyvre adott válaszok hangsúlyozták a kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos közösségi keret felállításában rejlő hozzáadott értéket. Elismerték továbbá annak szükségességét, hogy Európában növelni kell a kritikus infrastruktúrák védelmét szolgáló kapacitást, valamint segíteni kell a kritikus infrastruktúrákkal kapcsolatos sebezhetőség csökkentését. Hangsúlyozták a szubszidiaritás, az arányosság és a kiegészítő jelleg mint legfőbb elvek fontosságát, valamint a szereplőkkel folytatott párbeszéd jelentőségét.

(3)

2005 decemberében a Bel- és Igazságügyi Tanács felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programról (European Programme for Critical Infrastructure Protection – a továbbiakban: az EPCIP), és úgy döntött, hogy a programnak összveszély-megközelítésen kell alapulnia, elsőbbséget adva a terrorizmusból eredő veszélyekkel szembeni küzdelemnek. E megközelítés értelmében a kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatban figyelembe kell venni az ember által okozott technológiai veszélyeket és a természeti katasztrófákat is, azonban a terrorveszélynek kell elsőbbséget adni.

(4)

2007 áprilisában a Tanács következtetéseket fogadott el az EPCIP-ről, melyben újfent hangsúlyozta a tagállamok alapvető felelősségét az országhatárokon belül található kritikus infrastruktúrák védelmének megszervezése terén, továbbá üdvözölte a Bizottságnak az európai kritikus infrastruktúrák (European Critical Infrastructure – a továbbiakban: az ECI) azonosítására és kijelölésére, valamint védelmük javítása szükségességének értékelésére vonatkozó európai eljárás kialakítására irányuló erőfeszítéseit.

(5)

Ez az irányelv az első lépést jelenti az ECI-k azonosítása és kijelölése, valamint védelmük javítása szükségességének értékelése terén alkalmazott fokozatos megközelítésben. Ez az irányelv az energiaágazatra és a közlekedési ágazatra összpontosít, és felülvizsgálatára hatásának és annak értékelése céljából kerül sor, hogy szükséges-e más ágazatokat is – többek között az információs és kommunikációs technológiák (IKT) ágazatát – az irányelv hatálya alá vonni.

(6)

Az ECI-k védelmének elsődleges és végső felelőssége a tagállamokat és az infrastruktúrák tulajdonosait/üzemeltetőit terheli.

(7)

A Közösségben számos olyan kritikus infrastruktúra van, amelyek működési zavara vagy megsemmisítése több tagállamban is komoly következményekkel járna. Ilyen következmények lehetnek az összekapcsolt infrastruktúrák közötti kölcsönös függőségből eredő, határokon átnyúló, több ágazatot érintő hatások. Az ilyen ECI-ket közös eljárással kell azonosítani és kijelölni. A rájuk vonatkozó biztonsági követelmények értékelését közös minimumszabályok alapján kell elvégezni. A kritikus infrastruktúrák védelme területén a tagállamok közötti kétoldalú együttműködési rendszerek jól megalapozott és hatékony eszközt jelentenek a határokon átnyúló kritikus infrastruktúrák kezelésében. Az EPCIP-nek ilyen együttműködésre kell épülnie. Valamely infrastruktúra ECI-ként való kijelölésére vonatkozó információt megfelelő szinten kell minősíteni a meglévő közösségi és tagállami jogszabályokkal összhangban.

(8)

Mivel a különböző ágazatok a kritikus infrastruktúrák védelme területén különböző tapasztalatokkal, szakértelemmel és igényekkel rendelkeznek, a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó közösségi megközelítés kidolgozása és végrehajtása során figyelembe kell venni az ágazati sajátosságokat és a fennálló ágazati intézkedéseket, ideértve a közösségi, nemzeti és regionális szinten már meglévő intézkedéseket, valamint adott esetben a kritikus infrastruktúrák tulajdonosai/üzemeltetői között már létrejött, határokon átnyúló kölcsönös segítségnyújtási megállapodásokat is. Tekintettel arra, hogy a magánszektor igen jelentős mértékben vesz részt a kockázatok figyelemmel kísérésében és kezelésében, a működési folytonosság tervezésében és a katasztrófa utáni helyreállításban, a közösségi megközelítésnek ösztönöznie kell a magánszektor teljes bevonását.

(9)

Az energiaágazatban, különösen (a villamosenergia-ellátás tekintetében) a villamosenergia-termelési és -továbbítási módszerek vonatkozásában a villamosenergia-termelés adott esetben magában foglalhatja az atomerőművek villamosenergia-továbbításra szolgáló részeit, viszont a nukleáris energiára vonatkozó megfelelő jogszabályok – többek között a szerződések és a közösségi jog – hatálya alá tartozó, kifejezetten nukleáris elemeket nem.

(10)

Ezen irányelv kiegészíti a fennálló ágazati intézkedéseket közösségi és tagállami szinten egyaránt. Amennyiben már bevezettek közösségi mechanizmusokat, azokat továbbra is alkalmazni kell, és e mechanizmusok hozzájárulnak majd ezen irányelv átfogó végrehajtásához. A különböző jogi aktusok vagy rendelkezések közötti átfedéseket és ellentmondásokat el kell kerülni.

(11)

Valamennyi kijelölt ECI tekintetében gondoskodni kell arról, hogy létezzen egy üzemeltetői biztonsági terv (Operator Security Plan – a továbbiakban: az OSP), vagy ezzel egyenértékű olyan intézkedések kerüljenek bevezetésre, amelyek magukban foglalják a jelentős eszközök meghatározását, kockázatértékelést, valamint az ellenintézkedések és -eljárások meghatározását, kiválasztását és rangsorolását. A felesleges munka és az átfedések elkerülése érdekében az egyes tagállamoknak első lépésként fel kell mérniük, hogy a kijelölt ECI-k tulajdonosai/üzemeltetői rendelkeznek-e megfelelő OSP-kkel vagy bevezettek-e hasonló jellegű intézkedéseket. Amennyiben ilyen terv nem létezik, az egyes tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket a megfelelő intézkedések bevezetésére. A tagállamok maguk döntik el, hogy milyen intézkedést tartanak a legalkalmasabbnak az OSP-k kidolgozására.

(12)

Azok az intézkedések, elvek és iránymutatások, köztük közösségi intézkedések és a kétoldalú és/vagy többoldalú együttműködési rendszerek is, amelyek rendelkeznek az OSP-hez hasonló vagy azzal egyenértékű tervről, vagy rendelkeznek biztonsági összekötő tisztviselő vagy ezzel egyenértékű funkciót betöltő személy alkalmazásáról, úgy tekintendők, mint amelyek megfelelnek ezen irányelvben foglalt, az OSP-re, illetőleg a biztonsági összekötő tisztviselőre vonatkozó követelményeknek.

(13)

Valamennyi kijelölt ECI tekintetében gondoskodni kell egy biztonsági összekötő tisztviselő kijelöléséről a kritikus infrastruktúrák védelméért felelős megfelelő nemzeti hatóságokkal való együttműködés és kapcsolattartás megkönnyítése érdekében. A felesleges munka és az átfedések elkerülése érdekében az egyes tagállamoknak első lépésként fel kell mérniük, hogy a kijelölt ECI-k tulajdonosai/üzemeltetői alkalmaznak-e már biztonsági összekötő tisztviselőt vagy egy ezzel egyenértékű funkciót betöltő személyt. Amennyiben nem, az egyes tagállamok megteszik a szükséges lépéseket a megfelelő intézkedések foganatosítása érdekében. A tagállamok maguk döntik el, hogy milyen intézkedést tartanak legalkalmasabbnak a biztonsági összekötő tisztviselők kijelölésére.

(14)

Az egyes ágazatokat jellemző sebezhetőségi pontok, veszélyek és kockázatok hatékony azonosítása egyaránt megköveteli az ECI-k tulajdonosai/üzemeltetői és a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti kommunikációt. Minden tagállamnak információt kell gyűjtenie a területén található ECI-kről. A tagállamoknak általános információkkal kell szolgálniuk a Bizottság számára az azon ágazatokat jellemző sebezhetőségi pontokra, veszélyekre és kockázatokra vonatkozóan, amely ágazatokban ECI-t azonosítottak, ideértve adott esetben az ilyen ECI-k fejlesztésének lehetőségére, valamint az ágazatokon átnyúló kölcsönös függőségre vonatkozó információkat is, és szükség esetén ezen információk alapján lehetne kidolgozni az ECI-k védelmének javítására irányuló konkrét bizottsági javaslatokat.

(15)

Annak érdekében, hogy könnyebb legyen az ECI-k védelmét javítani, közös módszereket lehet kidolgozni az infrastrukturális eszközök sebezhetőségi pontjainak, valamint az azokat fenyegető veszélyeknek és kockázatoknak az azonosítására és osztályozására.

(16)

Az ECI-k tulajdonosai/üzemeltetői számára hozzáférést kell biztosítani a kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos legjobb gyakorlatokhoz és módszerekhez, elsősorban az érintett tagállami hatóságokon keresztül.

(17)

Az ECI-k hatékony védelme nemzeti és közösségi szinten egyaránt megköveteli a kommunikációt, a koordinációt és az együttműködést. Ez leghatékonyabban úgy érhető el, ha valamennyi tagállam az európai kritikus infrastruktúrák védelmével foglalkozó kapcsolattartó pontot nevez ki (European Critical Infrastructure Protection Contact Point – a továbbiakban: az ECIP kapcsolattartó pont), amely az európai kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos kérdéseket nemzeti szinten, valamint a többi tagállammal és a Bizottsággal is koordinálja.

(18)

Az európai kritikus infrastruktúrák védelmét célzó tevékenységek olyan területeken történő kidolgozása érdekében, amelyek megkívánják az információk bizonyos mértékű minősítését, helyénvaló ezen irányelv keretében következetes és biztonságos információcserét biztosítani. Fontos az alkalmazandó nemzeti jog vagy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) szerinti titokvédelemről szóló szabályok betartása a kritikus infrastrukturális eszközökre vonatkozó olyan konkrét adatok tekintetében, amelyek felhasználhatók a kritikus infrastrukturális létesítményeket elfogadhatatlan mértékben sújtó cselekmények tervezése és kivitelezése során. A minősített információt a vonatkozó közösségi és tagállami jogszabályoknak megfelelően kell védeni. Az egyes tagállamoknak és a Bizottságnak tiszteletben kell tartania a dokumentum kibocsátója által adott biztonsági minősítést.

(19)

Az ECI-kkel kapcsolatos információcserének a bizalmon és a biztonságon kell alapulnia. Az információcsere olyan bizalmi viszonyt követel, amelyben a vállalatok és szervezetek tudják, hogy érzékeny és bizalmas adataik megfelelő védelmet kapnak.

(20)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen azt, hogy eljárás jöjjön létre az ECI-k azonosítására és kijelölésére, valamint közös megközelítés alakuljon ki annak értékeléséhez, hogy szükséges-e ezen infrastruktúrák védelmét javítani – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok az intézkedés terjedelme miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(21)

Ezen irányelv tiszteletben tartja azon alapvető jogokat és megfelel azoknak az alapelveknek, amelyeket különösen az Európai Unió alapjogi chartája állapít meg,

a)

„kritikus infrastruktúra”: a tagállamokban található azon eszközök, rendszerek vagy ezek részei, amelyek elengedhetetlenek a létfontosságú társadalmi feladatok ellátásához, az egészségügyhöz, a biztonsághoz, az emberek gazdasági és szociális jólétéhez, valamint amelyek megzavarása vagy megsemmisítése e feladatok folyamatos ellátásának hiánya miatt jelentős következményekkel járna valamely tagállamban;

b)

„európai kritikus infrastruktúra” vagy „ECI”: a tagállamokban található olyan kritikus infrastruktúra, amelynek megzavarása vagy megsemmisítése jelentős hatással lenne legalább két tagállamra. A hatás jelentőségét a horizontális kritériumok alapján kell értékelni. Ide tartoznak azok a hatások is, amelyek az egyéb típusú infrastruktúrákkal fennálló, ágazatokon átnyúló kölcsönös függőségből erednek;

c)

„kockázatelemzés”: a vonatkozó fenyegetettségi forgatókönyvek vizsgálata a kritikus infrastruktúrák sebezhetőségének, valamint a megzavarásuk vagy megsemmisítésük által okozott potenciális hatásnak az értékelése céljából;

d)

„a kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos érzékeny információk”: valamely kritikus infrastruktúrára vonatkozó olyan adatok, amelyek – nyilvánosságra hozataluk esetén – felhasználhatók olyan tervekhez és cselekményekhez, amelyek kritikus infrastrukturális létesítmények megzavarására vagy megsemmisítésére irányulnak;

e)

„védelem”: a kritikus infrastruktúra funkciójának, folyamatos működésének és sértetlenségének biztosítását célzó, a fenyegetettség, a kockázat vagy a sebezhetőség megakadályozására, enyhítésére vagy semlegesítésére irányuló valamennyi tevékenység;

f)

„az európai kritikus infrastruktúrák tulajdonosai/üzemeltetői”: azon jogalanyok, akik a beruházásokért és/vagy az ezen irányelv szerint ECI-nek kijelölt konkrét eszközök, rendszerek vagy azok részei napi működéséért és az azokba történő beruházásért felelősek.

a)

a veszteségek kritériuma (a halottak és sebesültek feltételezhető száma alapján);

b)

a gazdasági hatás kritériuma (a gazdasági veszteség és/vagy a termékek, illetve szolgáltatások romlásának mértéke alapján, ideértve a várható környezeti hatásokat is);

c)

a társadalmi hatás kritériuma (a közbizalomra tett hatás, a fizikai szenvedés és a mindennapi élet rendjének felborulása alapján értékelve; beleértve az alapvető szolgáltatások veszteségeit is).