6.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 3/34

(1)

A Bizottság 2013/328/EU (2) végrehajtási határozata a közönséges tőkehalnak, a sima lepényhalnak és a közönséges nyelvhalnak a Kattegatban, az Északi-tengeren, a Skagerrakban, a La-Manche csatorna keleti részén, a Skóciától nyugatra fekvő vízterületeken és az Ír-tengeren folytatott halászatára vonatkozó egyedi ellenőrzési és vizsgálati programot hoz létre.

(2)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) a nyílt tengeri és a tengerfenéki halászati tevékenységek vonatkozásában kirakodási kötelezettséget ír elő a nem szándékos fogások jelenlegi magas szintjének csökkentése, valamint a visszadobások fokozatos felszámolása érdekében. A kirakodási kötelezettség végrehajtására vonatkozó részleteket az 1395/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4), valamint az (EU) 2015/2440 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (5) határozza meg. A kirakodási kötelezettség teljesítését helyénvaló ellenőrizni és vizsgálatnak alávetni.

(3)

A közönséges nyelvhalra, a sima lepényhalra és a közönséges tőkehalra irányuló, a 2013/328/EU végrehajtási határozattal szabályozott északi-tengeri halászati tevékenységek mellett – amelyeket indokolt továbbra is az egyedi ellenőrzési és vizsgálati program hatálya alatt tartani – – az egyedi ellenőrzési és vizsgálati programot az 1395/2014/EU és az (EU) 2015/2440 felhatalmazáson alapuló rendeletben szereplő visszadobási tervek mellékletében meghatározott halászati tevékenységekre is ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy a tagállamok hatékonyan és eredményesen végezhessék közös ellenőrzési és vizsgálati tevékenységüket.

(4)

A tagállamok által a visszadobási tervekben szereplő minden halászat vonatkozásában elvégzett kockázatértékelés eredményei alapján az ezen egyedi ellenőrzési és vizsgálati programban megállapított átfogó vizsgálati referenciaértékeket a tagállamoknak végre kell hajtaniuk.

(5)

A regionális sajátosságok figyelembevétele érdekében, valamint az ellenőrzési és vizsgálati eljárások összehangolásának és hatékonysága fokozásának szükségessége miatt a jelenlegi egyedi ellenőrzési és vizsgálati program az Északi-tenger 1380/2013/EU rendeletben meghatározott uniós vizeire (ICES IIIa övezet, beleértve Kattegat és a Skagerrak területét, és ICES IV övezet), valamint az ICES IIa körzet uniós vizeire terjed ki.

(6)

A jelenlegi egyedi ellenőrzési és vizsgálati program egyes tengerfenéken élő fajokra és az Északi-tenger uniós vizein és az ICES IIa körzet uniós vizein folytatott halászatra, valamint egyes nyílt tengeri fajoknak az Északi-tenger uniós vizein (ICES IIIa és IV övezet) és az ICES IIa körzet uniós vizein folytatott halászatára terjed ki. Az (EU) 2015/1944 végrehajtási határozattal (6) módosított 2012/807/EU bizottsági végrehajtási határozat (7) az Atlanti-óceán északkeleti részének nyugati vizein és az Északi-tenger északi részén (ICES IVa övezet) folytatott nyílt tengeri halászatra vonatkozó egyedi ellenőrzési és vizsgálati programot hoz létre. Ezért a 2012/807/EU végrehajtási határozat hatályát helyénvaló e határozatéhoz igazítani.

(7)

A 850/98/EK tanácsi rendelet (8) és különösen annak IIIa. címe a visszadobás gyakorlatának visszaszorítását célzó intézkedéseket állapít meg. Az egyedi ellenőrzési és vizsgálati programnak biztosítania kell, hogy a tagállamok betartsák az érték szerinti szelektálás tilalmát, a továbbhaladásra vonatkozó rendelkezéseket, valamint a visszaengedés tilalmát.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság véleményével,

1.

A cím helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság végrehajtási határozata (2013. június 25.) az Északi-tenger uniós vizein és az ICES IIa körzet uniós vizein folytatott bizonyos tengerfenéki és nyílt tengeri halászati tevékenységekre vonatkozó egyedi ellenőrzési és vizsgálati program létrehozásáról”.

2.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Tárgy

Ez a határozat egyedi ellenőrzési és vizsgálati programot hoz létre az ICES IIIa és IV övezet uniós vizein a közönséges tőkehal, a közönséges nyelvhal és a sima lepényhal halászatára, valamint a makrélára, a heringre, a fattyúmakrélára, a kék puhatőkehalra, az ezüstlazacra, a sprattra, a homoki angolnára, a norvég tőkehalra, a közönséges tőkehalra, a foltos tőkehalra, a vékonybajszú tőkehalra, a fekete tőkehalra, a norvég homárra, a közönséges nyelvhalra, a sima lepényhalra, a szürke tőkehalra és a norvég garnélára irányuló, az ICES IIIa és IV övezet uniós vizein és az ICES IIa körzet uniós vizein (a továbbiakban: érintett területek) folytatott bizonyos halászati tevékenységekre vonatkozóan.”

3.

A 2. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   Az egyedi ellenőrzési és vizsgálati program a következőkre alkalmazandó:

(*1)  A Bizottság 2014. október 20-i 1395/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete egyes kisméretű nyílt tengeri fajoknak és ipari célból halászott halfajoknak az Északi-tengeren történő halászatára vonatkozó visszadobási terv elkészítéséről (HL L 370., 2014.12.30., 35. o.)."

(*2)  A Bizottság 2015. október 22-i (EU) 2015/2440 felhatalmazáson alapuló rendelete egyes tengerfenéken élő fajoknak az Északi-tengeren és az ICES IIa körzet uniós vizein folytatott halászatára vonatkozó visszadobási terv elkészítéséről (HL L 336., 2015.12.23., 42. o.)”"

4.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 4. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az egyes halászhajókat, halászhajócsoportokat, halászeszköz-kategóriákat, piaci szereplőket, illetve halászattal kapcsolatos tevékenységeket a 2. cikk (1a) bekezdésében említett minden egyes halászat és állomány tekintetében a (3) bekezdés értelmében meghatározott prioritási szintnek megfelelően vetik alá ellenőrzésnek vagy vizsgálatnak.”

6.

Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„5. cikk

Kockázatértékelési eljárások

(1)   Az érintett tagállamok az 1. cikkben felsorolt állományok és terület(ek) vonatkozásában az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal (EFCA) együttműködésben kidolgozott módszertan szerint értékelik a kockázatokat.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kockázatértékelési módszertan szerint az érintett tagállam:

(3)   Az érintett tagállamok jegyzéket állítanak össze hajóikról és azt rendszeresen frissítik, megjelölve benne legalább a »magas« és a »nagyon magas« kockázati szintbe sorolt hajókat. A kockázati szintekbe sorolt hajók naprakész jegyzéke a közös alkalmazási terv megfelelő kampányai során használandó.

(4)   Amennyiben érintett tagállamnak nem minősülő tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajó vagy harmadik ország halászhajója az 1. cikkben említett terület(ek)en folytat tevékenységet, a (2) bekezdéssel összhangban meg kell állapítani a hozzá rendelhető kockázati szintet. Információ hiányában, és amennyiben a lobogó szerinti tagállam hatóságai a 9. cikk keretében nem adják át a 4. cikk (2) és (3) bekezdése szerint lefolytatott és más kockázati szintet mutató saját kockázatértékelésük eredményeit, az ilyen hajót »nagyon magas« kockázatú halászhajónak kell tekinteni.”

7.

A 7. cikk (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Adott esetben a közös alkalmazási terv keretében az egyes tagállamok közlik az EFCA-val az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban elvégzett kockázatértékelésük eredményeit és különösen a becsült kockázati szinteket, a megfelelő vizsgálati célcsoportok listájával együtt.”

8.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

9.

Az I. mellékletet el kell hagyni.

10.

A II. melléklet helyébe e határozat I. mellékletének szövege lép.

11.

A IV. melléklet helyébe e határozat II. mellékletének szövege lép.

1.

A cím helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság végrehajtási határozata (2012. december 19.) az Atlanti-óceán északkeleti részének nyugati vizein folytatott nyílt tengeri halászatra vonatkozó egyedi ellenőrzési és vizsgálati program létrehozásáról”

2.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Tárgy

Ez a határozat egyedi ellenőrzési és vizsgálati programot hoz létre a makréla, a hering, a fattyúmakréla, a kék puhatőkehal, a disznófejű hal, a szardella, az ezüstlazac, a szardínia és a spratt állományainak az ICES V, VI, VII, VIII és IX alterület uniós vizein, valamint a CECAF 34.1.11 övezet uniós vizein (a továbbiakban: nyugati vizek) folytatott halászatára vonatkozóan.”

3.

A 3. cikk (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

4.

Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„5. cikk

Kockázatértékelési eljárások

(1)   Az érintett tagállamok az 1. cikkben felsorolt állományok és terület(ek) vonatkozásában az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal (EFCA) együttműködésben kidolgozott módszertan szerint értékelik a kockázatokat.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kockázatértékelési módszertan szerint az érintett tagállam:

(3)   Az érintett tagállamok jegyzéket állítanak össze hajóikról és azt rendszeresen frissítik, megjelölve legalább azokat a hajókat, amelyekhez »magas« és »nagyon magas« kockázati szintet rendeltek. A kockázati szintekbe sorolt hajók naprakész jegyzéke a közös alkalmazási terv megfelelő kampányai során használandó.

(4)   Amennyiben érintett tagállamnak nem minősülő tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajó vagy harmadik ország halászhajója az 1. cikkben említett terület(ek)en folytat tevékenységet, a (2) bekezdéssel összhangban meg kell állapítani a hozzá rendelhető kockázati szintet. Információ hiányában, és amennyiben a lobogó szerinti tagállam hatóságai a 9. cikk keretében nem adják át a 4. cikk (2) és (3) bekezdése szerint lefolytatott és más kockázati szintet mutató saját kockázatértékelésük eredményeit, az ilyen hajót »nagyon magas« kockázatú halászhajónak kell tekinteni.”

5.

A 7. cikk (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Adott esetben a közös alkalmazási terv keretében az egyes tagállamok közlik az EFCA-val az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban elvégzett kockázatértékelésük eredményeit és különösen a becsült kockázati szinteket, a megfelelő vizsgálati célcsoportok listájával együtt.”