(1)

Az Unió azon célját, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkosson, többek között olyan közös intézkedések révén kell elérni, amelyek a tagállamok közötti szolidaritásra épülő, a harmadik országokkal és állampolgáraikkal szemben méltányos menekültügyi és migrációs politika kialakítását eredményezik. Az Európai Tanács a 2009. december 2-i ülésén elismerte, hogy az Unióban a pénzügyi forrásokat a hatály és az alkalmazhatóság szempontjából is egyre rugalmasabbá és összehangoltabbá kell tenni a menekültügyi és migrációs politika kidolgozásának támogatása érdekében.

(2)

A közös menekültügyi és migrációs politika fejlesztéséhez, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megerősítéséhez való hozzájárulás érdekében, figyelemmel a tagállamok közötti szolidaritás és felelősségmegosztás elvére, valamint a harmadik országokkal folytatott együttműködésre, e rendelet létrehozza a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapot (a továbbiakban: az Alap).

(3)

Az Alapnak érvényre kell juttatnia a fokozott rugalmasság és egyszerűsítés igényét, tiszteletben tartva ezzel párhuzamosan a kiszámíthatósággal kapcsolatos követelményeket, és egyúttal biztosítva a forrásoknak az e rendeletben megállapított általános és konkrét célkitűzések megvalósítása céljaira történő méltányos és átlátható elosztását.

(4)

Az Alap végrehajtásának vezérelve az intézkedések hatékonysága és a kiadások minősége. Emellett az Alapot a lehető legeredményesebb és leginkább felhasználóbarát módon kell végrehajtani.

(5)

A belügyi terület támogatása új, kétpilléres struktúrájának hozzá kell járulnia az említett terület támogatásának egyszerűsítéséhez, ésszerűsítéséhez, konszolidációjához és átláthatóságához. Emellett törekedni kell a különböző alapok és programok közötti szinergiákra, összhangra és komplementaritásra, többek között a közös célkitűzésekre biztosított finanszírozás céljával. A különböző finanszírozási eszközök közötti bármilyen jellegű átfedések azonban kerülendők.

(6)

Az Alapnak rugalmas keretet kell teremtenie, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy sajátos helyzetük és szükségleteik szerint, valamint az Alap általános és konkrét célkitűzéseinek tükrében nemzeti programjaik keretében pénzügyi forrásokhoz jussanak az Alapból finanszírozható azon szakpolitikai területek támogatása céljából, amelyek esetében a leghatékonyabb és a legmegfelelőbb lenne a pénzügyi támogatás.

(7)

Az Alapnak a tagállamok számára nyújtott pénzügyi támogatás révén a szolidaritást kell kifejeznie. Fokoznia kell az Unióba irányuló migrációs áramlások hatékony kezelését olyan területeken, ahol az Unió maximális hozzáadott értéket biztosít, különösen a tagállamok felelősség közötti megosztása, valamint a felelősség harmadik országokkal való megosztása és a velük való együttműködés erősítése révén.

(8)

Az Alap általános célkitűzésének eléréséhez való hozzájárulás céljával a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti programjaik az e rendeletben megállapított konkrét célkitűzéseket szolgáló intézkedéseket tartalmazzanak, a forrásoknak a különböző célkitűzések között való megosztása pedig oly módon történjen, amely biztosítja e célkitűzések megvalósíthatóságát. Amennyiben – szokatlan módon – valamely tagállam el kívánna térni az e rendeletben megállapított minimális százalékos arányoktól, azt az érintett tagállamnak nemzeti programjában részletesen meg kell indokolnia.

(9)

Az egységes és magas színvonalú menekültügyi politika biztosítása, valamint a nemzetközi védelemre vonatkozó magasabb szintű előírások alkalmazása érdekében az Alapnak hozzá kell járulnia a közös európai menekültügyi rendszer hatékony működéséhez, ami a menekültügyi politikához, a jogalkotáshoz és a kapacitásépítéshez kapcsolódó intézkedéseket foglal magában, és a tagállamok közötti, valamint az uniós ügynökségekkel és harmadik országokkal folytatott együttműködésen alapuló tevékenységet jelent.

(10)

Helyénvaló támogatni és fejleszteni a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy teljes mértékben és helyesen hajtsák végre az Unió menekültügyi vívmányait, különösen a következők által: megfelelő befogadási feltételeket teremtenek a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek, valamint a nemzetközi védelmet kérelmező és az abban részesülő személyek számára; biztosítják a jogállás megfelelő meghatározását a 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (4) összhangban; méltányos és hatékony menekültügyi eljárást alkalmaznak és előmozdítják a bevált gyakorlatok alkalmazását a menekültügy területén a nemzetközi védelemre szoruló személyek jogainak biztosítása érdekében, továbbá lehetővé teszik a tagállami menekültügyi rendszerek hatékony működését.

(11)

Az Alapnak emellett megfelelő támogatást kell kínálnia a bevált gyakorlatok azonosítását, megosztását és előmozdítását célzó közös tagállami erőfeszítésekhez, és ahhoz, hogy hatékony együttműködési struktúrákat hozzanak létre a közös európai menekültügyi rendszer keretén belüli döntéshozatal minőségének javítása céljából.

(12)

Az Alapnak ki kell egészítenie és meg kell erősítenie a 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) létrehozott Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) tevékenységeit, a tagállamok között a menekültügy terén folytatott gyakorlati együttműködés koordinálása, a különösen nagy nyomásnak kitett menekültügyi rendszerrel rendelkező tagállamok támogatása, valamint a közös európai menekültügyi rendszer megvalósításához való hozzájárulás érdekében. A Bizottság élhet az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendeletben (6) biztosított azon lehetőséggel, hogy az EASO-t konkrét és ad-hoc feladatok elvégzésével – így például,l összhangban az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról szóló 439/2010/EU rendelettel, az áttelepítéssel kapcsolatos tagállami tevékenységek koordinálásával – bízza meg.

(13)

Az Alapnak támogatnia kell az Unió és a tagállamok azzal kapcsolatos erőfeszítéseit, hogy a fennálló uniós jog szerinti kötelezettségeikre figyelemmel javítsák a tagállamoknak a menekültügyi politikáik fejlesztésével, monitoringjával és értékelésével kapcsolatos kapacitását.

(14)

Az Alapnak támogatnia kell a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit is, hogy a területükön az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) által áttelepítésre jogosultnak nyilvánított menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek számára nemzetközi védelmet és tartós megoldást nyújtsanak – például gondoskodjanak az áttelepítési szükségletek felméréséről és az érintett személyeknek a területükre való átszállításáról – annak érdekében, hogy biztos jogállást biztosítsanak számukra, és előmozdítsák eredményes beilleszkedésüket.

(15)

Az Alapnak támogatást kell biztosítania a menekültügyi eljárások biztonságosabb igénybevételéhez kapcsolódó – különösen a főbb tranzitországokat célzó – új megközelítésekhez, mint például a bizonyos csoportokra vonatkozó védelmi programokhoz vagy a menedékjog iránti kérelmek elbírálásának bizonyos eljárásaihoz.

(16)

Az Alapnak jellegéből adódóan alkalmasnak kell lennie arra, hogy támogassa a tagállamok által közösen elfogadott, a nemzetközi védelemben részesülő, valamint a nemzetközi védelmet kérelmező személyek egyik tagállamból egy másik tagállamba való átszállítását szolgáló önkéntes tehermegosztási műveleteket.

(17)

A menedékjogot vagy a nemzetközi védelem más formáját kérelmező személyek beáramlása hatékony kezelésének biztosítása érdekében harmadik országokkal folytatott partnerség és együttműködés az uniós menekültügyi politika lényeges összetevője. Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a nemzetközi védelem igénybevételét és tartós megoldásokat nyújtsanak a lehető legkorábbi szakaszban, többek között a regionális védelmi programok keretében, az Alapnak erőteljes uniós áttelepítési összetevőt kell tartalmaznia.

(18)

Az európai társadalmakba való integráció folyamatának javítása és megerősítése érdekében az Alapnak – a tagállamok gazdasági és társadalmi igényeivel összhangban – meg kell könnyítenie az Unióba irányuló legális migrációt, és az integráció folyamatának előkészítéséről már az Unióba érkező harmadik országbeli állampolgárok származási országában előre kell gondoskodnia.

(19)

Annak érdekében, hogy hatékony legyen és a lehető legnagyobb hozzáadott értéket érje el, az Alapnak célzottabb megközelítést kell alkalmaznia, támogatva az olyan összefüggő stratégiákat, amelyek kifejezetten a harmadik országbeli állampolgárok nemzeti, helyi és/vagy adott esetben regionális szintű integrációját szolgálják. E stratégiákat elsősorban a helyi vagy regionális hatóságoknak, valamint nem állami szereplőknek kell végrehajtaniuk, nem kizárva ugyanakkor a nemzeti hatóságokat sem, különösen amennyiben a tagállam sajátos közigazgatási szervezete ezt teszi szükségessé, vagy amennyiben a tagállamban az integrációs intézkedések az állam és a decentralizált közigazgatás megosztott hatáskörébe tartoznak. A végrehajtó szervezeteknek a sajátos helyzetüknek leginkább megfelelő intézkedéseket kell kiválasztaniuk a rendelkezésre álló intézkedési lehetőségek közül.

(20)

Az Alap végrehajtásának összhangban kell állnia a közös integrációs programban meghatározott, az Unió integrációra vonatkozó közös alapelveivel.

(21)

Az integrációs intézkedések alkalmazási körének ki kell terjednie a nemzetközi védelemben részesülő személyekre is, az integráció tekintetében alkalmazott átfogó megközelítés biztosítása érdekében, figyelembe véve e célcsoportok sajátosságait. Amennyiben az integrációs intézkedésekre a befogadási intézkedésekkel együttesen kerül sor, a tevékenységeknek adott esetben ki kell terjednie a nemzetközi védelmet kérelmező személyekre is.

(22)

Annak érdekében, hogy biztosítható legyen a harmadik országok állampolgárai beilleszkedésének az Unió általi következetes kezelése, az Alapból finanszírozott tevékenységeknek célirányosnak kell lenniük, és ki kell egészíteniük az Európai Szociális Alapból finanszírozott tevékenységeket. Ebben az összefüggésben a tagállamoknak az Alap végrehajtásáért felelős hatóságait fel kell kérni, hogy hozzanak létre együttműködési és koordinációs mechanizmusokat a tagállamok által az Európai Szociális Alap tevékenységeinek irányítására kijelölt hatóságokkal.

(23)

Gyakorlati okokból néhány tevékenység személyek csoportjaira is vonatkozhat, akiknek ügye hatékonyabban kezelhető csoportszinten anélkül, hogy tagjai között különbséget tennének. Ezért helyénvaló lenne biztosítani az ilyen szándékkal élő tagállamok számára, hogy nemzeti programjukban előírhassák, hogy az integrációs intézkedések a harmadik országbeli állampolgárok közvetlen hozzátartozóira is kiterjedhetnek, amennyiben ez a szóban forgó tevékenységek hatékony végrehajtása érdekében szükségesnek bizonyul. Közvetlen hozzátartozónak számít a házastárs/élettárs, illetve bármely, az integrációs tevékenység által érintett harmadik országbeli állampolgárral felmenő vagy lemenő ágon közvetlen családi kapcsolatban álló személy, aki egyébként nem esne az Alap hatálya alá.

(24)

Az Alapnak továbbá támogatnia kell a tagállamokat a legális migráció szervezésére irányuló stratégiák kialakításában, és azon kapacitásuk továbbfejlesztésében, amely a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó bevándorlási és integrációs stratégiáik, politikáik és intézkedéseik – beleértve az uniós jogi eszközöket is – kidolgozására, végrehajtására, monitoringjára és értékelésére irányul. Az Alapnak emellett támogatnia kell az információcserét, a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint a közigazgatás különböző területei közötti, illetve a más tagállamokkal folytatott együttműködést.

(25)

Az Uniónak tovább kell folytatnia és ki kell terjesztenie a mobilitási partnerségek – mint a harmadik országokkal folytatott migrációkezelés fő stratégiai, átfogó és hosszú távú együttműködési keretének – a használatát. Az Alapnak támogatnia kell a mobilitási partnerségek keretében – akár az Unióban, akár harmadik országokban – folyó tevékenységeket, amelyek uniós szükségletek és prioritások megvalósítását célozzák és szolgálják, különösen az olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják az Unióra és harmadik országokra is kiterjedő finanszírozás folyamatosságát.

(26)

Helyénvaló azon tagállami erőfeszítések további támogatása és ösztönzése, amelyek célja, hogy a harmadik országbeli állampolgárok visszatérésének kezelését annak minden vetületében javítsák a különösen a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) meghatározott, visszatérésre vonatkozó közös előírások folyamatos, méltányos és hatékony végrehajtása céljával. Az Alapnak emellett támogatnia kell a nemzeti szintű visszatérési stratégiákat a visszatérés integrált igazgatása elvének értelmében, valamint az említett stratégiák harmadik országokban való hatékony végrehajtását támogató intézkedéseket.

(27)

Ami a személyek önkéntes visszatérését illeti – ideértve azokat a személyeket is, akik attól függetlenül vissza kívánnak térni, hogy nem kötelesek elhagyni a területet –, elő kell irányozni az ilyen visszatérők ösztönzését, például magasabb szintű visszatérési támogatás formájában biztosított kedvezőbb bánásmód megteremtésével. A önkéntes visszatérés ilyen formája a visszatérőknek, illetve a költséghatékonyság szempontjából a hatóságoknak is kedvez. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy részesítsék előnyben a ténylegesen önkéntes visszatérést.

(28)

Szakpolitikai szempontból azonban az önkéntes visszatérés és a kitoloncolás egymáshoz kapcsolódó és egymást kölcsönösen erősítő formák, és a tagállamokat ezért arra kell ösztönözni, hogy a visszatérés kezelése során erősítsék a két visszatérési forma egymást kiegészítő jellegét. Kitoloncolásra az Európai Unió bevándorlási és menekültügyi politikája és a tagállamok bevándorlási és menekültügyi rendszerei integritása megőrzésének érdekében van szükség. A kitoloncolás lehetősége tehát előfeltételt képez egyrészt annak biztosításához, hogy ez a politika ne legyen veszélyeztethető, másrészt a jogállamiság érvényesítéséhez, ami önmagában is lényeges a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásához. Az Alapnak tehát adott esetben támogatnia kell az uniós jogban foglalt előírásoknak megfelelő kitoloncolás megkönnyítésére irányuló tagállami intézkedéseket, a visszatérők alapvető jogainak és méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett.

(29)

Az Alapnak feltétlenül támogatnia kell a visszatérési célországában hozott, a visszatérőkre vonatkozó különleges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a személyek hatékony, megfelelő körülmények között történő visszatérését a származási városukba vagy régiójukba, és hogy javítsák tartós visszailleszkedésüket a közösségükbe.

(30)

Az Unió visszafogadási megállapodásai szerves részét képezik az Unió visszatérési politikájának, és központi eszközei a migrációs áramlások hatékony kezelésének, mivel megkönnyítik az illegális migránsok gyors visszatérését. E megállapodások az Európai Unió és az illegális migránsok származási vagy tranzitországait képező harmadik országok közötti párbeszéd és együttműködés egyik fontos elemét jelentik, és a visszatérésre vonatkozó hatékony nemzeti és uniós szintű stratégiák érdekében támogatni kell ezen megállapodások végrehajtását a harmadik országokban.

(31)

Az Alapnak ki kell egészítenie és meg kell erősítenie a 2007/2004/EK tanácsi rendelettel (8) létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség tevékenységeit, amelynek feladatai között szerepel, hogy biztosítsa a szükséges támogatást a tagállamok számára a közös visszatérési műveletek megszervezéséhez, és meghatározza az úti okmányok megszerzésének, illetve a tagállamok területén harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárai kitoloncolásának bevált módszereit, továbbá hogy a külső határoknál fokozott technikai és operatív segítségnyújtás iránti igény felmerülése esetén támogassa a tagállamokat, figyelembe véve hogy bizonyos esetek humanitárius vészhelyzetet is jelenthetnek és tengeri mentést is szükségessé tehetnek.

(32)

A személyek visszatérésének e rendelet szerinti támogatása mellett az Alapnak az illegális bevándorlás, illetve a legális migrációra vonatkozó hatályos szabályok megkerülése elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedéseket is támogatnia kell, ezáltal őrizve a tagállamok bevándorlási rendszerének integritását.

(33)

Az Alapot az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogok és alapvető elvek, valamint a vonatkozó nemzetközi eszközökben, többek között az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó ítélkezési gyakorlatában meghatározott alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani. A támogatható tevékenységeknek figyelembe kell venniük a migránsok, menekültek és a menedékkérők védelmének emberi jogi alapú megközelítését és különösen biztosítaniuk kell, hogy a sérülékeny személyek, ezen belül is a nők, a kísérő nélküli kiskorúak és más, veszélyeztetett helyzetű kiskorúak sajátos helyzete különleges figyelmet és célzott választ kapjon.

(34)

A „sérülékeny személyek” és a „családtagok” fogalmát a rendelet szempontjából releváns különböző jogi aktusok különbözőképpen határozzák meg. Ezért ezeket a vonatkozó jogi aktus szerint kell értelmezni, szem előtt tartva az összefüggést, amelyben használatosak. Az áttelepítéssel összefüggésben az áttelepítést végző tagállamoknak áttelepítési gyakorlatuk és a tényleges áttelepítési eljárásaik során szorosan egyeztetniük kell az UNHCR-rel a „családtagok” fogalmával kapcsolatban.

(35)

Az Alap keretében támogatott, harmadik országokban vagy ezekkel kapcsolatban végrehajtott intézkedéseket úgy kell végrehajtani, hogy szinergia és összhang alakuljon ki az Unió területén kívül végrehajtott, mind földrajzi, mind tematikus alapú uniós külső segítségnyújtási eszközökkel támogatott egyéb intézkedésekkel. Ezen intézkedések végrehajtása során biztosítani kell különösen a szóban forgó országra vagy régióra irányuló uniós külső tevékenység és külpolitika elveivel és alapvető célkitűzéseivel való teljes összhangot. Ezeknek az intézkedéseknek a célja nem lehet a kifejezetten fejlesztésre irányuló intézkedések támogatása, és adott esetben ki kell egészíteniük a külső segítségnyújtási eszközökön keresztül nyújtott pénzügyi segítségnyújtást. A fejlesztési politikáról kialakított európai konszenzus 35. pontjában foglaltaknak megfelelően tiszteletben kell tartani a politikák fejlesztési célú koherenciájának az elvét. Fontos biztosítani továbbá, hogy a sürgősségi segítségnyújtás felhasználása összhangban legyen az Unió humanitárius politikájával és adott esetben kiegészítse azt, valamint tiszteletben tartsa a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusban megállapított humanitárius elveket.

(36)

Az Alap keretében rendelkezésre álló források jelentős részét az egyes tagállamok által a migrációs áramlások kezelésére tett erőfeszítések formájában viselt felelősség arányában kell elosztani, objektív szempontok alapján. E célra a migrációs áramlásokra vonatkozó legfrissebb az Eurostat által az Európai Parlament és a Tanács 862/2007/EK rendelete (9) alapján összegyűjtött statisztikai adatokat kell használni, amelyek közé tartozik például a menedékjog iránt benyújtott első kérelmek száma, a menedékjogot vagy kiegészítő védelmet megadó pozitív határozatok száma, az áttelepített menekültek száma, a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok száma, a valamely tagállam által kibocsátott tartózkodásra jogosító engedélyt megszerzett harmadik országbeli állampolgárok száma, a tagállami hatóságok által kibocsátott kiutasítási határozatok száma, valamint a tényleges visszatérések száma.

(37)

E rendeletben határozzák meg a tagállamok részére elkülönített alapösszegeket. Az alapösszeget egy minimumösszegből és az Európai Parlament és a Tanács 573/2007/EK határozatával (10) létrehozott Európai Menekültügyi Alap, az Tanács 2007/435/EK határozatával (11) létrehozott Európai Integrációs Alap és az Európai Parlament és a Tanács 575/2007/EK határozatával (12) létrehozott Európai Visszatérési Alap keretében az egyes tagállamoknak a 2011., 2012. és a 2013. évben nyújtott juttatások átlaga alapján kiszámított összegből áll. A számítások elvégzésére az 573/2007/EK határozatban, a 2007/435/EK határozatban, illetve az 575/2007/EK határozatban foglalt elosztási kritériumoknak megfelelően került sor. Tekintettel az Európai Tanács 2013. február 7–8-i következtetéseire, amelyek hangsúlyozták, hogy „különös hangsúlyt kapnak az aránytalan mértékű migrációs kihívásokkal küzdő szigeti társadalmak”, Ciprus és Málta esetében helyénvaló megnövelni a minimumösszegeket.

(38)

Bár helyénvaló bizonyos összegeket a rendelkezésre álló legfrissebb statisztikai adatok alapján kiosztani egyes tagállamoknak, az Alap keretében rendelkezésre álló források egy részét emellett a tagállamoktól együttes erőfeszítést igénylő és az Unió számára jelentős hozzáadott értéket generáló konkrét intézkedések végrehajtására, valamint az Unió áttelepítési programjának és a nemzetközi védelemben részesülők egyik tagállamból egy másikba történő átszállításának végrehajtására kell fordítani.

(39)

E célból e rendeletben meg kell állapítani az Alap forrásaiból támogatható konkrét intézkedések jegyzékét. További összegeket kell biztosítani azon tagállamoknak, amelyek kötelezettséget vállalnak ezen intézkedések végrehajtására.

(40)

Az Unió áttelepítési programjának fokozatos kialakítására tekintettel az Alapnak célzott támogatást kell biztosítania pénzügyi ösztönzők (átalányösszegek) formájában, minden áttelepített személy után. A Bizottság az EASO-val együttműködve, valamint mindegyik szervezet a saját hatáskörének megfelelően monitoringozza az Alapból támogatott áttelepítési műveletek hatékony végrehajtását.

(41)

Az uniós áttelepítési erőfeszítések hatásának a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára nyújtandó védelem tekintetében való növelése, valamint az áttelepítés stratégiai hatásának az áttelepítésre leginkább rászoruló személyekre való fokozottabb összpontosításon keresztül történő maximalizálása érdekében az áttelepítésre vonatkozóan uniós szintű közös prioritásokat kell meghatározni. Ezek a közös prioritások csak akkor módosítandók, ha ennek szükségessége egyértelműen indokolt, illetve módosításukra az UNHCR ajánlásai fényében, az e rendeletben meghatározott általános kategóriák alapján kerülhet sor.

(42)

Tekintettel különlegesen sérülékeny helyzetükre, a nemzetközi védelemre szoruló személyek bizonyos kategóriáinak mindig szerepelniük kell a közös uniós áttelepítési prioritások között.

(43)

A közös uniós áttelepítési prioritásokban meghatározott áttelepítési szükségleteket figyelembe véve emellett további pénzügyi ösztönzést szükséges nyújtani a személyek áttelepítésére egyes meghatározott földrajzi területek, illetve állampolgárságok tekintetében, valamint az áttelepítésre szoruló személyek meghatározott kategóriái tekintetében olyan esetekben, amelyekben az áttelepítést ítélik az érintettek sajátos szükségleteinek leginkább megfelelő megoldásnak.

(44)

A tagállamok közötti szolidaritás és felelősségmegosztás fokozása érdekében – különösen a menekültáramlások által leginkább érintett tagállamok felé irányulóan – pénzügyi ösztönzőkön alapuló hasonló mechanizmust kell kialakítani a nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másikba történő átszállítása céljára. Ezen mechanizmusnak – akár abszolút, akár arányos értelemben – csökkentenie kell a nagyobb számú menedékkérőt, illetve nemzetközi védelemben részesülő személyt fogadó tagállamokra nehezedő nyomást.

(45)

Az Alap által nyújtott támogatás hatékonyabb lesz, és nagyobb hozzáadott értéket biztosít, ha e rendeletben korlátozott számú olyan kötelező célkitűzés is megállapításra kerül, amelyeket az egyes tagállamok által kialakított programokban követni kell, figyelemmel a tagállam sajátos helyzetére és szükségleteire is.

(46)

A fokozott szolidaritás szempontjából fontos, hogy az Alap – adott esetben a Bizottság által irányított humanitárius segítségnyújtási tevékenységgel összhangban és a szinergiákat kiaknázva – sürgősségi segítségnyújtás formájában kiegészítő támogatást biztosítson a tagállamokban vagy harmadik országokban súlyos migrációs nyomás következtében szükséghelyzetek kezelésére, illetve lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek tömeges beáramlása esetén, a 2001/55/EK tanácsi irányelvnek (13) megfelelően. A sürgősségi segítségnyújtásnak magában kell foglalnia az ad-hoc humanitárius befogadási programok támogatását is, amelyek célja, hogy valamely harmadik országban bekövetkező, sürgős intézkedéseket igénylő humanitárius válság esetén valamely tagállam területén ideiglenes tartózkodási lehetőséget kínáljanak. Ezen egyéb humanitárius befogadási programok azonban nem sérthetik és nem áshatják alá az Unió áttelepítési programját, amelynek célja kifejezetten az, hogy a kezdetektől fogva tartós megoldást kínáljon a harmadik országokból az Unióba átszállított, nemzetközi védelmet igénylő személyek számára. E célból a tagállamok nem jogosultak további átalányösszegekre azon személyek tekintetében, akik ideiglenes tartózkodását az ilyen egyéb humanitárius befogadási programok keretében a területükön engedélyezték.

(47)

E rendeletnek pénzügyi támogatást kell biztosítania a 2008/381/EK tanácsi határozattal (14) létrehozott Európai Migrációs Hálózat tevékenységeihez, annak célkitűzéseivel és feladataival összhangban.

(48)

A 2008/381/EK határozatot tehát módosítani kell az eljárások összehangolása, valamint annak megkönnyítése érdekében, hogy az említett határozatban hivatkozott nemzeti kapcsolattartó pontok számára a megfelelő pénzügyi támogatás időben biztosítható legyen.

(49)

A tagállamoknak áttelepítés és/vagy a nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másik tagállamba történő átszállítása céljára átalányösszeg formájában nyújtott pénzügyi ösztönzők céljának fényében, valamint – mivel azok a tényleges költségeknek csak egy töredékét jelentik – e rendeletnek rendelkeznie kell bizonyos eltérésekről a támogatható kiadásokra vonatkozó szabályok tekintetében.

(50)

A jelen rendeletben szereplő, az áttelepítés és a nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másik tagállamba történő átszállítása célját szolgáló átalányösszegekre, az egyes intézkedések meghatározására és a közös uniós áttelepítési prioritásokra vonatkozó rendelkezések kiegészítése és módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vonatkozó dokumentumok egyidejűleg, időben és megfelelő módon eljussanak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(51)

E rendelet alkalmazása során – ideértve a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítését – a Bizottságnak konzultálnia kell valamennyi tagállam szakértőivel.

(52)

E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (15) megfelelően kell gyakorolni.

(53)

Az Uniós költségvetésből származó finanszírozásnak olyan tevékenységekre kell koncentrálnia, amelyeknél az uniós fellépés hozzáadott értéket eredményez a tagállami fellépéshez képest. Mivel az Unió a tagállamoknál alkalmasabb helyzetben van arra, hogy keretet biztosítson az uniós szolidaritás kifejezéséhez a migrációs áramlások kezelése vonatkozásában, az e rendelet alapján nyújtott pénzügyi támogatásnak hozzá kell járulnia különösen a nemzeti és uniós képességek ezen a területen történő megerősítéséhez.

(54)

A köz- és magán pénzügyi források mobilizálása, egyesítése és megsokszorozása révén maximalizálni kell az uniós támogatások hatását.

(55)

A Bizottságnak az 514/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) összhangban nyomon kell követnie az Alap végrehajtását, az eredmények és a hatások értékelését szolgáló közös mutatók segítségével. E mutatóknak – többek között a vonatkozó referenciaértékeknek – kell képezniük a minimális alapot annak értékeléséhez, hogy az Alap célkitűzései milyen mértékben teljesültek.

(56)

Az Alap eredményeinek mérése céljából annak valamennyi konkrét célkitűzésére vonatkozóan közös mutatókat kell megállapítani. A közös mutatók nem befolyásolhatják az e rendeletben foglalt kapcsolódó intézkedések végrehajtásának választható vagy kötelező jellegét.

(57)

Irányításának és végrehajtásának szempontjából az Alapnak az e rendelet és az 513/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) által alkotott összefüggő rendszer részét kell képeznie. Az Alappal összefüggésben az 514/2014/EU rendelet által meghatározott partnerséget úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a releváns nemzetközi szervezeteket, nem kormányzati szervezeteket és szociális partnereket. A partnerség összetételének kialakításáért és a partnerség megvalósításának gyakorlati módszerei kidolgozásáért az egyes tagállamok felelősek.

(58)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a migrációs áramlások hatékony kezeléséhez, valamint a közös menekültügyi politika, a kiegészítő védelem, az átmeneti védelem és a közös migrációs politika végrehajtásához, megerősítéséhez és fejlesztéséhez való hozzájárulást a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(59)

Az EUMSZ 8. és 10. cikke alapján az Alapnak figyelembe kell vennie a nők és a férfiak közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvének érvényesítését.

(60)

Az 573/2007/EK, az 575/2007/EK, valamint a 2007/435/EK határozatokat hatályon kívül kell helyezni az e rendeletben meghatározott átmeneti rendelkezéseknek megfelelően.

(61)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. számú jegyzőkönyv 3. cikke értelmében és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül e tagállamok bejelentették, hogy részt kívánnak venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(62)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. számú jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(63)

Helyénvaló e rendelet alkalmazásának időszakát összehangolni az 1311/2013/EU, Euratom (18) tanácsi rendelet alkalmazásának időszakával. E rendeletet tehát 2014. január 1-jétől kell alkalmazni,