17.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 335/1

(1)

Az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK első tanácsi irányelv (3), a közösségi együttes biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1978. május 30-i 78/473/EGK tanácsi irányelv (4), a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1987. június 22-i 87/344/EGK tanácsi irányelv (5), az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. június 22-i 88/357/EGK második tanácsi irányelv (6), az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992 június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem életbiztosítási irányelv) (7), a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítő felügyeletéről szóló, 1998. október 27-i 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8), a biztosítóintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. március 19-i 2001/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9), az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10), és a viszontbiztosításról szóló, 2005. november 16-i 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) több ponton alapvető módosításra szorul. Az érthetőség érdekében az említett irányelveket át kell dolgozni.

(2)

A biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység megkezdésének és gyakorlásának könnyítése érdekében meg kell szüntetni a tagállamok biztosítókra vagy viszontbiztosítókra alkalmazandó jogszabályai közötti legkomolyabb eltéréseket. Ezért a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára a belső piacon végzett biztosítási tevékenység tekintetében jogi keretet kell alkotni, ily módon megkönnyítve a Közösségen belül központi irodával rendelkező biztosítók vagy viszontbiztosítók számára az ott felmerülő kockázatok és kötelezettségek vállalását.

(3)

A belső piac megfelelő működésének érdekében összehangolt szabályokat kell alkotni a biztosítói csoportok felügyelete, valamint – a hitelezők védelmét szem előtt tartva – a biztosítók reorganizációja és felszámolása tekintetében.

(4)

Célszerű, hogy bizonyos, biztosítási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások méretük, jogállásuk, jellegük – az állami biztosítási rendszerekhez való szoros kötődésük – vagy az általuk nyújtott sajátos szolgáltatások miatt ne tartozzanak az irányelv által létrehozott rendszer hatálya alá. Továbbá kívánatos kizárni számos tagállamban bizonyos intézményeket, amelyek üzleti tevékenysége csak egy nagyon korlátozott ágazatra terjed ki, és a jog által meghatározott sajátos területre vagy meghatározott személyekre korlátozódik.

(5)

A bizonyos feltételeknek – pl. 5 millió eurót meg nem haladó bruttó biztosítási díjbevétel – megfelelő nagyon kis biztosítók nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. A meglévő irányelvek alapján már engedélyezett biztosítók vagy viszontbiztosítók engedélye ugyanakkor ezen irányelv végrehajtásakor érvényben marad. Az ezen irányelvből kizárt vállalkozások számára ugyanakkor biztosítani kell, hogy élhessenek a Szerződés szerinti alapvető szabadságjogokkal. Az említett vállalkozások ezen irányelv szerint engedélyhez folyamodhatnak, hogy az ezen irányelv által biztosított egységes engedéllyel rendelkezhessenek.

(6)

A tagállamok megkövetelhetik olyan vállalkozások nyilvántartásba vételét, amelyek biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet végeznek, azonban nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. A tagállamok prudenciális és jogi felügyeletet is előírhatnak e vállalkozások felett.

(7)

A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelv (12); a Szerződés 54. cikke bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv (13); a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1983. december 30-i 84/5/EGK második tanácsi irányelv (14); a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15); a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) általános szabályokat állapít meg a számvitel, a gépjármű-felelősségbiztosítás, a pénzügyi eszközök és a hitelintézetek területén, és rendelkezik a fogalommeghatározásokról is e területeken. Az említett irányelvekben foglalt fogalommeghatározásokat ezen irányelv céljaira is célszerű alkalmazni.

(8)

A biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység megkezdéséhez előzetes engedéllyel kell rendelkezni. Ezért meg kell állapítani az engedély megadásának és bármilyen visszautasításának feltételeit és az eljárás módját.

(9)

Az ezen irányelv által hatályon kívül helyezett irányelvek nem állapítanak meg szabályokat azon viszontbiztosítási tevékenységek köre tekintetében, amelyek végzése egy biztosító számára engedélyezhető. A tagállamok dönthetnek arról, hogy megállapítanak-e szabályokat e tekintetben.

(10)

A biztosítókra vagy viszontbiztosítókra vonatkozó hivatkozásoknak ebben az irányelvben vonatkozniuk kell a zárt biztosítókra és a zárt viszontbiztosítókra is, kivéve, ha ezekre a vállalkozásokra különös rendelkezést állapítanak meg.

(11)

Mivel ez az irányelv a belső piac megvalósításának alapvető eszköze, a székhely szerinti tagállamban engedélyezett biztosítók vagy viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy tevékenységük egy részét vagy egészét – fióktelepek létesítése vagy szolgáltatás nyújtása révén – az egész Közösségben folytathassák. Célszerű ezért megteremteni az engedélyek és a felügyeleti rendszerek kölcsönös elismeréséhez szükséges és elégséges harmonizációt, és így egy olyan egységes engedélyt, amely az egész Közösségben érvényes, és amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozás felügyeletét a székhelye szerinti tagállam végezze el.

(12)

A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (negyedik gépjármű-biztosítási irányelv) (17) megállapítja a kárrendezési megbízottak kijelölésének szabályait. Az említett szabályokat ezen irányelvben is célszerű alkalmazni.

(13)

A viszontbiztosítóknak tevékenységi körüket a viszontbiztosítási üzletágra, valamint az ahhoz kapcsolódó műveletekre kell korlátozniuk. Ez a követelmény nem akadályozhatja meg a viszontbiztosítót abban, hogy szerződői részére olyan tevékenységeket végezzen, mint a statisztikai vagy aktuárius tanácsadás, a kockázatelemzés vagy a kutatás. Ez magában foglalhatja a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) 2. cikkének (8) bekezdése szerinti pénzügyi ágazatokkal kapcsolatos holdingtársasági feladatok és tevékenységek ellátását is. Mindenesetre ez a követelmény nem teszi lehetővé nem kapcsolódó banki és pénzügyi tevékenységek végzését.

(14)

A szerződők védelmének előfeltétele, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára Európai Unió-szerte hatékony tőkeallokációt eredményező, eredményes szavatolótőke-szükségleteket írjanak elő. A piaci fejlemények tükrében a jelenlegi rendszer már nem megfelelő. Ezért új szabályozási keret bevezetése szükséges.

(15)

A Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége, a Nemzetközi Számviteli Standard Testület és a Nemzetközi Aktuárius Szövetség által a kockázatkezelés terén elért legújabb eredményekkel, valamint más pénzügyi ágazatok alakulásával összhangban olyan gazdasági kockázat-alapú megközelítést kell bevezetni, amely a biztosítókat vagy viszontbiztosítókat kockázataik megfelelő mérésére és kezelésére ösztönzi. Az eszközök és a források – beleértve a biztosítástechnikai tartalékokat – értékelésére vonatkozó különleges szabályok bevezetése révén növelni kell a harmonizációt.

(16)

A biztosítási és viszontbiztosítási szabályozás és felügyelet fő célja a szerződők és a kedvezményezettek megfelelő védelme. A kedvezményezett kifejezés minden olyan természetes és jogi személyre kiterjed, aki vagy amely biztosítási szerződés alapján jogokkal rendelkezik. A pénzügyi stabilitás, valamint a tisztességes és stabil piacok is a biztosítási és viszontbiztosítási szabályozás és felügyelet céljai közé tartoznak, amelyeket szintén figyelembe kell venni, de amelyek nem áshatják alá a fő célkitűzést.

(17)

Az ezen irányelvben meghatározott szolvenciarendszer várhatóan nagyobb védelmet eredményez a szerződők számára. Az irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák a felügyeleti hatóságoknak az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges erőforrásokat. Ez felölel minden szükséges kapacitást, beleértve a pénzügyi és emberi erőforrásokat is.

(18)

A tagállamok felügyeleti hatóságainak ezért rendelkezniük kell minden olyan eszközzel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára biztosítsák üzleti tevékenységük szabályszerű végzését az egész Közösségben, függetlenül attól, hogy e tevékenységet a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzik-e. A felügyelet eredményessége érdekében a felügyeleti hatóságok által hozott intézkedéseknek arányban kell állniuk a biztosítók vagy viszontbiztosítók üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, függetlenül az érintett vállalkozás jelentőségétől a piac általános pénzügyi stabilitása szempontjából.

(19)

Ez az irányelv nem róhat túl nagy terhet a kis- és közepes méretű biztosítókra. E cél elérésének egyik eszköze az arányosság elvének megfelelő alkalmazása. Ezt az elvet kell alkalmazni mind a biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozásokra előírt követelményekre, mind az ellenőrzési hatáskörök gyakorlására.

(20)

Ez az irányelv különösen nem róhat túl nagy terhet azon biztosítókra, amelyek egyedi biztosítási típusokat vagy szolgáltatásokat nyújtanak a szerződők egyedi csoportjainak, és el kell ismernie, hogy az ilyen egyedi szolgáltatásnyújtás értékes eszköz lehet a hatékony és eredményes kockázatkezelés terén. E célkitűzés elérése érdekében, valamint az arányosság elvének megfelelő alkalmazása céljából kifejezetten lehetővé kell tenni a vállalkozások számára, hogy saját adataikat használják a szavatolótőke-szükséglet standard formulájának biztosítástechnikai kockázati moduljaiban a paraméterek kalibrálásához.

(21)

Ezen irányelvnek figyelembe kell vennie továbbá a zárt biztosítók vagy viszontbiztosítók sajátos jellegét. Mivel ezek a biztosítási vállalkozások csak azzal az ipari vagy kereskedelmi csoporttal kapcsolatos kockázatokat fedik le, amelyekhez tartoznak, megfelelő megközelítésekről kell rendelkezni az arányosság elvének megfelelően, amelyek tükrözik üzleti tevékenységük jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

(22)

A viszontbiztosítási tevékenység felügyeletének figyelembe kell vennie a viszontbiztosítási üzletág sajátos jellegzetességeit, nevezetesen annak globális természetét és azt, hogy a szerződők maguk is biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozások.

(23)

A felügyeleti hatóságoknak meg kell kapniuk a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól a felügyelethez szükséges információt, beleértve szükség esetén a biztosítók vagy viszontbiztosítók által a pénzügyi jelentéstételi, jegyzési, illetve más jogi vagy szabályozási követelmények értelmében közzétett információt is.

(24)

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai felelősek a biztosítók vagy viszontbiztosítók pénzügyi helyzetének figyelemmel kíséréséért. E célból rendszeres vizsgálatokat és értékeléseket kell végezniük.

(25)

A felügyeleti hatóságok figyelembe kell, hogy vehessék a nem szabályozott vagy alternatív befektetési eszközökkel foglalkozó érintett pénzintézetek által betartott önkéntes magatartási és átláthatósági kódexeknek a kockázat- és vagyonkezelésre gyakorolt hatását.

(26)

A biztosítási ágazatban a mennyiségi követelmények megfelelőségének kiindulópontja a szavatolótőke-szükséglet. A felügyeleti hatóságok ezért csak kivételes körülmények között és az ezen irányelvben felsorolt esetekben, felügyeleti felülvizsgálatot követően lehetnek jogosultak arra, hogy többlettőke-követelményt írjanak elő. A szavatolótőke-szükséglet standard formulájának rendeltetése, hogy tükrözze a legtöbb biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilját. Egyes esetekben azonban előfordulhat, hogy a standardizált megközelítés nem tükrözi megfelelően egy vállalkozás igen sajátos kockázati profilját.

(27)

A többlettőke-követelmény előírása annyiban kivételes, hogy csak végső megoldásként alkalmazható, ha az egyéb felügyeleti intézkedések hatástalanok vagy nem megfelelőek. A „kivételes” kifejezést továbbá minden egyes vállalkozás sajátos helyzetének kontextusában kell értelmezni, nem pedig az adott piacon előírt többlettőke-követelmények számával kapcsolatban.

(28)

A többlettőke-követelményt mindaddig fenn kell tartani, amíg az előírását indokoló körülményeket nem orvosolják. A teljes vagy részleges belső modell jelentős hiányosságai vagy jelentős irányítási mulasztások esetén a felügyeleti hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az érintett vállalkozás minden erőfeszítést megtegyen azon hiányosságok orvoslására, amelyek a többlettőke-követelmény előírásához vezettek. Amennyiben azonban a standardizált megközelítés nem tükrözi megfelelően egy vállalkozás igen sajátos kockázati profilját, a többlettőke-követelmény több egymást követő éven keresztül is fennmaradhat.

(29)

Egyes kockázatokat csak irányítási követelményekkel lehet megfelelően kezelni, nem pedig a szavatolótőke-szükségletben megjelenő mennyiségi követelményekkel. A hatékony irányítási rendszer ezért alapvető fontosságú a biztosító megfelelő működése és a szabályozási rendszer szempontjából.

(30)

Az irányítási rendszer magában foglalja a kockázatkezelési, a megfelelési, a belső ellenőrzési és az aktuáriusi feladatkört.

(31)

A feladatkör az adott irányítási feladatok elvégzésére szolgáló adminisztratív kapacitás. Egy adott feladatkör meghatározása nem akadályozza meg a vállalkozást abban, hogy szabadon eldöntse, hogyan szervezze meg ezt a feladatkört a gyakorlatban, kivéve, ha ezen irányelv másként rendelkezik. Mindez nem vezethet indokolatlanul terhes követelményekhez, mert figyelembe kell venni a vállalkozás tevékenységeinek jellegét, mértékét és összetettségét. E feladatköröket illetően ezért lehetővé kell tenni, hogy azokat saját személyzet lássa el, hogy támaszkodjanak külső szakértők tanácsára vagy hogy azokat szakértőkhöz kiszervezzék, az ezen irányelvben meghatározott korlátokon belül.

(32)

Továbbá, a belső audit feladatkört kivéve, a kisebb és kevésbé összetett vállalkozásokban lehetővé kell tenni, hogy egynél több feladatkört egyetlen személy vagy szervezeti egység is elláthasson.

(33)

Az irányítási rendszerben foglalt feladatkörök kiemelten fontos, ebből következően lényeges és kritikus feladatköröknek tekintendők.

(34)

Minden személynek, aki kiemelten fontos feladatköröket lát el, erre szakmailag alkalmasnak és üzletileg megbízhatónak kell lennie. Azonban csak a kiemelten fontos feladatköröket ellátó személyeket kell a felügyeleti hatóság felé fennálló tájékoztatási követelményeknek alávetni.

(35)

A hozzáértés szükséges szintjének megállapítása érdekében további tényezőként figyelembe kell venni a vállalkozást ténylegesen irányító vagy egyéb kiemelten fontos feladatkört betöltő személyek szakmai képzettségét és tapasztalatát is.

(36)

Az üzleti stratégia szerves részeként minden biztosítónak vagy viszontbiztosítónak rendszeresen értékelnie kell átfogó szavatolótőke-megfelelési igényeit, tekintettel egyedi kockázati profiljára (saját kockázat- és szolvencia-értékelés). Ez az értékelés nem követeli meg belső modell kidolgozását, és nem szolgál a szavatolótőke-szükséglettől vagy a minimális tőkeszükséglettől eltérő tőkekövetelmény kiszámítására. Minden egyes értékelés eredményét jelenteni kell a felügyeleti hatóságnak a felügyeleti célokból nyújtandó tájékoztatás részeként.

(37)

A kiszervezett feladatkörök vagy tevékenységek hatékony felügyeletének biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy a kiszervező biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatóságai hozzáférhessenek a kiszervező szolgáltató által tárolt minden releváns adathoz, függetlenül attól, hogy az utóbbi szabályozott vagy nem szabályozott jogalany-e, valamint joguk legyen helyszíni ellenőrzést is végezni. A piaci fejlemények figyelembevétele és annak biztosítása érdekében, hogy az ügymenet-kiszervezés feltételei folyamatosan teljesüljenek, a felügyeleti hatóságokat a kritikus vagy jelentős feladatkörök vagy tevékenységek kiszervezése előtt tájékoztatni kell. E követelményeknek figyelembe kell venniük a közös fórum munkáját, továbbá összhangban vannak a bankszektor jelenlegi szabályaival és gyakorlatával, valamint a 2004/39/EK irányelvvel és annak a hitelintézetekre történő alkalmazásával.

(38)

Az átláthatóság biztosítása érdekében a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak évente legalább egyszer nyilvánosságra kell hozniuk – azaz a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenniük, akár nyomtatott, akár elektronikus formában és díjmentesen – a szavatolótőke-megfelelési- és pénzügyi helyzetükre vonatkozó alapvető fontosságú információkat. Lehetővé kell tenni, hogy a vállalkozások önkéntes alapon további információt is nyilvánosságra hozhassanak.

(39)

Rendelkezni kell az információcseréről a felügyeleti hatóságok és az olyan hatóságok vagy szervek között, amelyek rendeltetésüknél fogva elősegítik a pénzügyi rendszer stabilitásának megerősítését. Ezért szükséges meghatározni azokat a feltételeket, amelyek mellett az információcserére sor kerülhet. Emellett, amennyiben az információ csak a felügyeleti hatóságok kifejezett hozzájárulásával tehető közzé, az említett hatóságok számára szükség esetén lehetővé kell tenni, hogy hozzájárulásukat szigorú feltételek teljesítéséhez köthessék.

(40)

A felügyeleti konvergencia előmozdítása nemcsak a felügyeleti eszközök, hanem a felügyeleti gyakorlatok tekintetében is szükséges. A 2009/79/EK bizottsági határozat által (19) létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatói Nyugdíj-Felügyeletek Bizottságának (CEIOPS) e tekintetben fontos szerepet kell betöltenie, és rendszeresen be kell számolnia az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak az elért haladásról.

(41)

A CEIOPS által a többlettőke-követelmény tekintetében nyújtandó tájékoztatás és jelentés célja nem a többlettőke-követelmény ezen irányelv értelmében engedélyezett alkalmazásának megakadályozása, hanem az egyre magasabb fokú felügyeleti konvergencia elősegítése a különböző tagállamok felügyeleti hatóságai között a többlettőke-követelmény alkalmazása terén.

(42)

Az adminisztratív terhek korlátozása és a feladatok megkettőzésének elkerülése érdekében a felügyeleti hatóságoknak és a nemzeti statisztikai hivataloknak együtt kell működniük, és információcserét kell folytatniuk.

(43)

A biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletének és a szerződők védelmének erősítése érdekében az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) értelmében vett jog szerinti könyvvizsgálók kötelesek azonnal jelenteni minden olyan tényt, amely jelentős mértékben kihathat a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetére vagy igazgatási szervezetére.

(44)

Az életbiztosítási szerződők érdekeinek védelme céljából az életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységeket egyaránt folytató biztosítóknak e tevékenységeket elkülönítve kell igazgatniuk. E vállalkozásoknak különösen a velük egyenértékű, egy életbiztosítóból és egy nem-életbiztosítóból álló biztosítási csoportra vonatkozókkal megegyező tőkekövetelményeket kell teljesíteniük, a kompozit biztosítók esetében a fokozott tőkeátruházhatóságot is figyelembe véve.

(45)

A biztosítók vagy viszontbiztosítók pénzügyi helyzetével kapcsolatos értékelésnek szilárd gazdasági elveken kell alapulnia és a lehető legjobban fel kell használnia a pénzügyi piacok nyújtotta információkat, valamint a biztosítástechnikai kockázatokról általában rendelkezésre álló adatokat. A szavatolótőke-megfelelési követelményeknek különösen a teljes mérleg gazdasági értékelésén kell alapulnia.

(46)

A biztosítók vagy viszontbiztosítók adminisztratív terheinek korlátozása céljából a felügyeleti célú értékelési standardoknak a lehetséges mértékig összhangban kell lenniük a nemzetközi számviteli fejleményekkel.

(47)

E megközelítéssel összhangban a tőkekövetelményeket szavatoló tőkével kell fedezni, függetlenül attól, hogy az a mérlegben szerepel-e vagy sem. Mivel nem minden pénzügyi forrás képes a felszámolás vagy a folyamatos működés során jelentkező veszteség teljes elnyelésére, a szavatolótőke-elemeket minőségi kritériumok alapján három szintbe kell besorolni, a tőkekövetelmény fedezetére szolgáló figyelembe vehető szavatolótőke-összeget pedig ennek megfelelően kell korlátozni. A szavatolótőke-elemekre alkalmazandó korlátok csak a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési helyzetének meghatározására szolgálnak, és nem alkalmazhatók az említett vállalkozások szabad belső tőkegazdálkodásának további korlátozására.

(48)

Az előrelátható kötelezettségektől mentes eszközök általában folyamatos jelleggel, továbbá felszámolás esetén is rendelkezésre állnak az üzletmenet kedvezőtlen ingadozásaiból adódó veszteségek fedezésére. Ezért az eszközök forrásokat meghaladó, az ezen irányelvben foglalt elvekkel összhangban értékelt többletének túlnyomó többségét kiemelkedő minőségű tőkeként kell kezelni (1. szint).

(49)

Egy vállalkozáson belül nem minden eszköz korlátlan. Néhány tagállamban bizonyos termékek olyan elkülönített alap-struktúrák, amelyek a szerződők egy csoportja számára biztosítanak szélesebb körű jogokat a szavatolótőkéjükön belüli eszközök felett. Bár ezeket az eszközöket a szavatolótőke céljából figyelembe veszik az eszközök forrásokat meghaladó többletének kiszámításakor, valójában nem használhatják fel őket az elkülönített alapon kívül eső kockázatok kezelésére. A gazdasági megközelítéssel összhangban a szavatolótőke értékelését ki kell igazítani úgy, hogy tükrözze egy elkülönített rendszer részét képező eszközök különböző jellegét. Hasonlóképpen, a szavatolótőke-szükséglet kiszámításának tükröznie kell az elkülönített alapokhoz kapcsolódó közös alapba gyűjtés vagy diverzifikáció csökkenést.

(50)

Néhány tagállamban jelenleg gyakorlat, hogy a biztosítótársaságok olyan életbiztosítási termékeket értékesítenek, amelyek révén a szerződők és a kedvezményezettek hozzájárulnak a társaság kockázati tőkéjéhez, a hozzájárulásokra jutó teljes hozam vagy annak egy része fejében. Ez a felhalmozott bevétel nyereségrészesedésből származó szavatolótőke, ami annak a jogi személynek a tulajdona, amelyen belül keletkezett.

(51)

A nyereségrészesedésből származó szavatolótőkét az ezen irányelvben meghatározott gazdasági megközelítéssel összhangban kell értékelni. E tekintetben a kötelező éves beszámolóban nem elegendő pusztán utalni a nyereségrészesedésből származó szavatolótőke értékelésére. A szavatolótőkére vonatkozó követelményekkel összhangban a nyereségrészesedésből származó szavatolótőkére az ezen irányelvben szereplő, szintekre való besorolásra megállapított kritériumokat kell alkalmazni. Ez többek között azt jelenti, hogy csak az 1. szinthez való besorolás követelményeinek megfelelő nyereségrészesedésből származó szavatolótőke tekintendő az 1. szinthez tartozó tőkének.

(52)

A változó tagi hozzájárulást előíró biztosító egyesületek vagy biztosító jellegű egyesületek a veszteségek fedezésére fenntartott pénzügyi erőforrásaik növelése érdekében kiegészítő hozzájárulást kérhetnek a tagoktól (pótlólagos tagi befizetések). A pótlólagos tagi befizetések jelentős finanszírozási forrást jelenthetnek a biztosító egyesületek vagy biztosító jellegű egyesületek számára, többek között abban az esetben, amikor az üzletmenet kedvezőtlen ingadozásaival néznek szembe. Ezért ezen hozzájárulásokat kiegészítő szavatolótőke-elemeknek kell tekinteni, és a fizetőképesség céljából így is kell kezelni. Különösen a kizárólag tengeri kockázatokat biztosító, változó tagi hozzájárulást előíró, hajótulajdonosok biztosító egyesületei vagy biztosító jellegű egyesületei esetében a pótlólagos tagi befizetések előírása régóta fennálló gyakorlat, amelyre különleges megtérítési szabályok vonatkoznak, és e pótlólagos tagi befizetések jóváhagyott összegét jó minőségű tőkeként kell kezelni (2. szint). Hasonlóképpen, más olyan biztosító egyesület vagy biztosító jellegű egyesület esetében, ahol hasonló minőségűek a pótlólagos tagi befizetések, e tagi pótbefizetések jóváhagyott összegét jó minőségű tőkeként kell kezelni (2. szint).

(53)

Annak érdekében, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók képesek legyenek a szerződőkkel és a kedvezményezettekkel szembeni kötelezettségeik teljesítésére, a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy e vállalkozások megfelelő biztosítástechnikai tartalékokat képezzenek. A magasabb szintű összehasonlíthatóság és átláthatóság érdekében a Közösségen belül harmonizálni kell a biztosítástechnikai tartalékképzés alapjául szolgáló elveket, valamint az aktuáriusi és statisztikai módszereket.

(54)

A biztosítástechnikai tartalékok számításának összhangban kell lennie az eszközök és az egyéb források értékelésével, a piaccal, valamint a számvitel és a felügyelet terén elért nemzetközi eredményekkel.

(55)

A biztosítástechnikai tartalékok értékének ezért annak az összegnek kell megfelelnie, amelyet egy biztosítónak vagy viszontbiztosítónak várhatóan fizetnie kellene, ha szerződéses jogait és kötelezettségeit azonnal átruházná egy másik vállalkozásra. Következésképpen a biztosítástechnikai tartalékok értékének annak az összegnek kell megfelelnie, amelyet egy másik biztosító vagy viszontbiztosító (referencia-vállalkozás) a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettség átvállalásához és teljesítéséhez feltehetőleg követelne. A biztosítástechnikai tartalékok összegének tükröznie kell az alapul szolgáló biztosítási állomány jellemzőit. Számításához ezért csak annyiban szabad vállalatspecifikus információkat – úgy mint a kárigények kezelésére és a költségekre vonatkozó információk – felhasználni, amennyiben ezeknek az információknak a segítségével a biztosítók vagy viszontbiztosítók jobban ki tudják emelni az alapul szolgáló biztosítási állomány jellemzőit.

(56)

Közösségi szinten harmonizálni kell az azon referencia-vállalkozásra vonatkozó feltevéseket, amely feltehetőleg átvállalja és teljesíti a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket. Figyelembe kell venni különösen a referencia-vállalkozásra vonatkozó azon feltevéseket, amelyek meghatározzák, hogy a kockázati ráhagyás kiszámításakor figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben, a diverzifikációs hatásokat, és ezt a végrehajtási intézkedések hatásvizsgálatának részeként elemezni, majd ezt követően közösségi szinten harmonizálni kell.

(57)

A biztosítástechnikai tartalékok kiszámítása céljából a közvetlenül megfigyelhető piaci értéktől való ésszerű inter- és extrapoláció is alkalmazható kell, hogy legyen.

(58)

A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek gazdasági szempontú értékeléséhez a biztosítási kötelezettségek várt jelenértékét aktuális és hiteles információkra, valamint realisztikus feltevésekre támaszkodva, a biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekben szereplő pénzügyi biztosítékok és opciók figyelembevételével kell kiszámítani. Ehhez hatékony és harmonizált aktuáriusi módszertanok használatát kell előírni.

(59)

A kis- és közepes méretű biztosítók sajátos helyzetére tekintettel rendelkezni kell a biztosítástechnikai tartalékok számításának egyszerűsített módjáról.

(60)

A felügyeleti rendszernek egy olyan kockázat-érzékenységi követelményt kell előírnia, amely előretekintő számításon alapulva biztosítja a felügyeleti hatóságok pontos és időszerű beavatkozását (szavatolótőke-szükséglet), valamint egy olyan biztonsági minimumszintet, amely alá nem süllyedhet a pénzügyi források összege (minimális tőkeszükséglet). A szerződők egységes szintű védelme érdekében e két tőkekövetelményt a Közösség egészében harmonizálni kell. Ezen irányelv jó működése érdekében a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet között megfelelő beavatkozási fokozatoknak kell lenniük.

(61)

A pénzügyi rendszer lehetséges prociklikus hatásainak csökkentése, valamint egy olyan helyzetet elkerülése érdekében, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók a pénzügyi piacok átmeneti, kedvezőtlen változásai miatt indokolatlanul további tőkeemelésre vagy a befektetéseik értékesítésére kényszerüljenek, a szavatolótőke-szükséglet standard formulája piaci kockázati moduljának szimmetrikus kiigazító mechanizmust kell tartalmaznia a részvényárfolyam változásai tekintetében. Ezen felül a pénzügyi piacokon bekövetkező rendkívüli visszaesés esetére, amikor ez a szimmetrikus kiigazító mechanizmus nem elégséges ahhoz, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók teljesíteni tudják szavatolótőke-szükségletüket, rendelkezni kell arról, hogy a felügyeleti hatóságok meghosszabbíthassák azt az időszakot, amely alatt a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak vissza kell állítaniuk a figyelembe vehető szavatoló tőke szintjét a szavatolótőke-szükséglet fedezésére elegendő összegig.

(62)

A szavatolótőke-szükségletnek a figyelembe vehető szavatoló tőke olyan szintjét kell tükröznie, amely lehetővé teszi a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára jelentős veszteségek elnyelését, és amely ezáltal elfogadható biztosítékul szolgál a szerződők és kedvezményezettek számára a tekintetben, hogy a kifizetésekre esedékességükkor sor kerül.

(63)

Annak biztosítása érdekében, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók folyamatosan rendelkezzenek a szavatolótőke-szükséglet fedezéséhez szükséges figyelembe vehető szavatoló tőkével, a kockázati profiljukban bekövetkező változások figyelembevételével e vállalkozások a szavatolótőke-szükségletüket évente legalább egyszer kötelesek kiszámítani, folyamatosan figyelemmel kísérni és a kockázati profil jelentős változása esetén újraszámítani.

(64)

A jó kockázatkezelés elősegítése érdekében, valamint a szabályozói tőkekövetelmények és az ágazati gyakorlat egyeztetése céljából a szavatolótőke-szükségletet úgy kell meghatározni, mint a biztosító vagy viszontbiztosító azon gazdasági tőkéjét, amely biztosítja számára, hogy összeomlásra legfeljebb 200 esetből egyszer kerüljön sor, vagy ellenkező esetben, hogy e vállalkozások legalább 99,5 %-os valószínűséggel olyan helyzetben maradjanak, hogy a szerződőkkel és kedvezményezettekkel szembeni kötelezettségeiket teljesíteni tudják a rákövetkező 12 hónapban. E gazdasági tőkét a vállalkozások valódi kockázati profilja alapján, az esetleges kockázatcsökkentési technikák és a diverzifikációs hatások figyelembevételével kell számítani.

(65)

Annak érdekében, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók képesek legyenek gazdasági tőkéjük értékelésére, rendelkezni kell a szavatolótőke-szükséglet számításának standard formulájáról. A standard formula felépítése tekintetében moduláris megközelítést kell alkalmazni, azaz első lépésként meg kell határozni az egyes kockázati kategóriákhoz tartozó egyedi kitettséget, majd második lépésként ezeket aggregálni kell. Amennyiben vállalatspecifikus paraméterek használatával a vállalkozás valódi biztosítástechnikai kockázati profilja jobban megragadható, úgy azt engedélyezni kell, feltéve, hogy a paramétereket egy standardizált módszertan alkalmazásával származtatják.

(66)

A kis- és közepes méretű biztosítók sajátos helyzetére tekintettel rendelkezni kell a standard formula szerinti szavatolótőke-szükséglet számításának egyszerűsített módjáról.

(67)

Az új kockázatalapú megközelítés alapelvként nem tartalmaz mennyiségi befektetési korlátokat és eszköz-alkalmassági kritériumokat. A standard formula részmoduljai által nem megfelelően lefedett kockázatok kezelése érdekében azonban lehetővé kell tenni befektetési korlátok és eszköz-alkalmassági kritériumok bevezetését.

(68)

A szavatolótőke-szükséglet kockázatorientált megközelítésével összhangban bizonyos körülmények között az említett követelmény számításához a standard formula alkalmazása helyett lehetővé kell tenni részleges vagy teljes belső modellek alkalmazását. A szerződők és kedvezményezettek azonos szintű védelme érdekében a belső modelleket harmonizált eljárások és előírások alapján előzetesen engedélyeztetni kell a felügyelettel.

(69)

Amennyiben a figyelembe vehető alapvető szavatoló tőke összege a minimális tőkeszükséglet alá süllyed, és az érintett vállalkozás a figyelembe vehető alapvető szavatoló tőke összegét nem képes rövid időn belül visszaállítani a minimális tőkeszükséglet szintjére, a biztosító vagy viszontbiztosító engedélyét vissza kell vonni.

(70)

A minimális tőkeszükségletnek olyan minimumszintet kell biztosítania, amely alá a pénzügyi források összege nem süllyedhet. Ezt egy egyszerű, a többlépcsős felügyeleti beavatkozást lehetővé tevő, a kockázatalapú szavatolótőke-szükséglet alapján meghatározott alsó és felső korlátot érvényesítő formulával, auditálható adatok alapján kell számítani.

(71)

A biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak a pénzügyi követelmények teljesítéséhez megfelelő minőségű eszközökkel kell rendelkezniük. A biztosítók vagy viszontbiztosítók valamennyi befektetését a prudens személy elvével összhangban kell kezelni.

(72)

A tagállamok nem írhatják elő a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak, hogy eszközeiket meghatározott eszköz-kategóriáiba fektessék, mivel az ilyen követelmény összeegyeztethetetlen lehetne a Szerződés 56. cikkében megállapított, a tőkemozgások liberalizálására vonatkozó intézkedésekkel.

(73)

Meg kell tiltani minden olyan rendelkezést, amely alapján a tagállamok megkövetelhetik a biztosítók vagy viszontbiztosítók biztosítástechnikai tartalékait fedező eszközök lekötését, bármilyen formát öltsön is ez a követelmény, amennyiben az adott biztosítási tevékenységet végzőt az ezen irányelv alapján engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító, vagy ha a harmadik ország felügyeleti rendszere egyenértékűnek tekinthető, egy harmadik országbeli vállalkozás viszontbiztosítja.

(74)

A jogi keret eddig sem a tervezett részesedésszerzés prudenciális értékelésére szolgáló kritériumokat, sem az alkalmazásukra szolgáló eljárást nem határozta meg. A prudenciális értékelés kritériumainak és folyamatának tisztázása ezért elengedhetetlen az értékelési folyamat és annak eredményei tekintetében szükséges jogbiztonság, egyértelműség és kiszámíthatóság biztosításához. Ezeket a kritériumokat és eljárásokat a 2007/44/EK irányelv rendelkezései vezették be. A biztosítás és viszontbiztosítás tekintetében pedig az említett rendelkezéseket kodifikálni kell és be kell emelni ebbe az irányelvbe.

(75)

Ezen eljárások és prudenciális értékelések maximális közösségi harmonizációja ezért döntő fontosságú. A minősített részesedésre vonatkozó rendelkezések azonban nem gátolhatják meg a tagállamokat annak előírásában, hogy a felügyeleti hatóságokat tájékoztatni kell az említett rendelkezésekben megállapított küszöbérték alatti részesedésszerzésekről, mindaddig, amíg a tagállam e célra legfeljebb további egy 10 % alatti küszöbértéket határoz meg. Az említett rendelkezések nem gátolhatják meg a felügyeleti hatóságokat abban sem, hogy általános iránymutatást adjanak arra, hogy az ilyen részesedésszerzések mikor tekinthetők jelentős befolyást eredményezőnek.

(76)

Az uniós polgárok fokozódó mobilitása nyomán a gépjármű-felelősségbiztosítási termékek kínálata egyre inkább határokon átnyúló jelleget ölt. A zöldkártyarendszer és a gépjármű-biztosítási tevékenységet végzők nemzeti irodái közötti megállapodások további megfelelő működése érdekében célszerű, hogy a tagállamok képesek legyenek a területükön szolgáltatásnyújtás útján gépjármű-felelősségbiztosítást kínáló biztosítók számára előírni, hogy azok belépjenek az adott tagállamban létrehozott nemzeti irodába és garanciaalapba, valamint részt vállaljanak azok finanszírozásában. A szolgáltatásnyújtás szerinti tagállamnak meg kell követelnie a gépjármű-felelősségbiztosítást nyújtó biztosítótól, hogy a tagállam területén jelöljön ki egy képviselőt a kárigényekkel kapcsolatos szükséges információk gyűjtésére, valamint az érintett vállalkozás képviseletére.

(77)

Belső piaci összefüggésben a szerződők érdeke, hogy a Közösségben elérhető biztosítási termékek lehető legszélesebb választékához férjenek hozzá. A kockázat helye szerinti, vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállamnak ezért biztosítania kell, hogy területén semmi ne akadályozza a Közösségben kínált biztosítási termékek forgalmazását, amennyiben e termékek nem sértik az adott tagállamban a közérdek védelmére szolgáló hatályos jogszabályokat, és amennyiben a közérdeket nem védik a székhely szerinti tagállam szabályai.

(78)

Rendelkezni kell egy szankciórendszerről, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a kockázat helye szerinti, vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállamban a biztosító nem tartja be a közérdek védelmét szolgáló hatályos rendelkezéseket.

(79)

A biztosítás belső piacán a fogyasztók szélesebb és változatosabb körből választhatnak biztosítást. Annak érdekében, hogy a széles választék és a fokozott verseny minden előnyét ki tudják használni, a fogyasztókat a szerződés megkötése előtt és időtartama alatt minden szükséges információval el kell látni, hogy a szükségleteiknek leginkább megfelelő szerződést választhassák.

(80)

A segítségnyújtási szerződéseket kínáló biztosítónak rendelkeznie kell az általa kínált természetbeni szolgáltatások megfelelő időben történő nyújtásához szükséges eszközökkel. Az ilyen vállalkozások tekintetében előírt szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet rájuk vonatkozó abszolút alsó korlátját külön rendelkezésben kell szabályozni.

(81)

A Közösségben az együttes biztosítási tevékenységek – amelyek jellegüknél és nagyságrendjüknél fogva feltehetőleg nemzetközi együttes biztosításként valósulnak meg – hatékony működését minimumszintű harmonizációval kell elősegíteni, a verseny torzulása és az eltérő bánásmódok elkerülése végett. Ezzel összefüggésben a vezető biztosítónak értékelnie kell a kárigényeket és rögzítenie kell a biztosítástechnikai tartalékokat. Emellett a közösségi együttes biztosítás területén különleges együttműködésre van szükség egyrészt a tagállamok felügyeleti hatóságai között, másrészt a Bizottság és az említett hatóságok között.

(82)

A biztosított személyek védelme érdekében harmonizálni kell a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos nemzeti jogszabályokat. Amennyire lehet, el kell kerülni vagy lehetőség szerint meg kell oldani azokat az érdekütközéseket, amelyek különösen abból erednek, hogy a biztosító másik személyt biztosít, vagy hogy egy személy számára mind jogvédelmi biztosítást, mindegy másik ágazatba tartozó biztosítást nyújt. A szerződők ilyen szempontból megfelelő szintű védelme többféle eszközzel elérhető. Bármely eszköz választása esetén a jogvédelmi biztosítással rendelkező személyek érdekvédelmének azonos szintűnek kell lennie.

(83)

A biztosított és a jogvédelmi biztosítást nyújtó biztosító között felmerülő érdekütközést a legtisztességesebb és leggyorsabb módon kell rendezni. Ezért célszerű, hogy a tagállamok választottbírósági eljárásról vagy hasonló biztosítékot nyújtó eljárásról rendelkezzenek.

(84)

Egyes tagállamokban a magán- vagy önkéntes egészségbiztosítás a szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítás részleges vagy teljes alternatívájaként szolgál. Az ilyen egészségbiztosítás különös jellege megkülönbözteti azt a kárbiztosítás más ágazataitól és az életbiztosítástól, mivel gondoskodni kell arról, hogy a szerződők – tekintet nélkül korukra vagy kockázati profiljukra – ténylegesen hozzáférhessenek a magán- vagy önkéntes alapon megkötött egészségbiztosítási védelemhez. Az egészségbiztosítási szerződések jellege és szociális következményei miatt a kockázat helye szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak rendszeres jelentési kötelezettséget kell előírniuk a magán- vagy önkéntes alapon megkötött egészségbiztosítási szerződések általános és különös feltételei tekintetében, hogy ellenőrizni tudják, hogy az ilyen szerződések a szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítás részleges vagy teljes alternatívájaként szolgálnak-e. Az ilyen jellegű ellenőrzés nem képezheti a termékek forgalmazásának előfeltételét.

(85)

E célból egyes tagállamok egyedi jogszabályokat alkottak. A közérdek védelmében lehetővé kell tenni ilyen jogszabályok alkotását, amennyiben azok nem korlátozzák indokolatlanul a letelepedés jogát, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és azzal a feltétellel, hogy az ilyen jogszabályokat azonos módon kell alkalmazni. E jogszabályok az egyes tagállamok körülményei miatt különböző jellegűek lehetnek. A közérdek védelmére vonatkozó célkitűzést úgy is el lehet érni, hogy a magán- vagy önkéntes egészségbiztosítást nyújtó vállalkozásoktól olyan általános szerződési feltételeket követelnek meg, amelyek a tagállamok törvényes szociális biztonsági rendszeréihez hasonló védelmet nyújtanak az előírt maximummal azonos vagy annál alacsonyabb biztosítási díj ellenében, valamint megkövetelik, hogy a biztosítóintézetek veszteségkompenzációs rendszerekben vegyenek részt. További lehetőségként meg lehet követelni, hogy a magán- és az önkéntes egészségbiztosítás biztosítástechnikai alapja hasonló legyen az életbiztosításéhoz.

(86)

A fogadó tagállamok megkövetelhetik bármely, a területükön saját kockázatra kötelező üzemi balesetbiztosítást nyújtó biztosítótól, hogy tartsa be a tagállamok nemzeti jogszabályainak az erre a biztosítási ágazatra vonatkozó különös rendelkezéseit. Ez a követelmény azonban nem alkalmazható a pénzügyi felügyeletre vonatkozó rendelkezésekre, amelyeknek a székhely szerinti tagállam kizárólagos felelősségi körében kell maradniuk.

(87)

Bizonyos tagállamokban a biztosítási tranzakciók nincsenek a közvetett adóztatás semmilyen formájának alávetve, míg a tagállamok többsége speciális adókat és egyéb hozzájárulásfizetési formákat alkalmaz, beleértve a kártalanítási testületek felé befizetendő pótdíjakat. Az ilyen adók és hozzájárulások struktúrája és kulcsai nagymértékben eltérnek az azokat alkalmazó tagállamok között. Kívánatos megakadályozni, hogy a létező eltérések a biztosítási szolgáltatások versenyének torzulásához vezessenek a tagállamok között. Egy későbbi összehangolásig a kockázat helye szerinti vagy a kötelezettségvállalás szerinti tagállamok által intézményesített adórendszerek és hozzájárulások más formáinak alkalmazása feltehetőleg orvosolni fogja ezt a problémát, és a tagállamok feladata gondoskodni az ilyen adók és hozzájárulások beszedéséről.

(88)

A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I) (21) alkalmazási körébe nem tartozó tagállamoknak az említett rendelet 7. cikkének hatálya alá tartozó biztosítási szerződésekre alkalmazandó jog meghatározása érdekében ezen irányelvvel összhangban alkalmazniuk kell az említett rendelet rendelkezéseit.

(89)

A viszontbiztosítás nemzetközi vonatkozásainak figyelembevétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy harmadik országgal olyan nemzetközi megállapodásokat lehessen kötni, amelyek célja azon viszontbiztosítási jogalanyok feletti felügyelet eszközeinek meghatározása, amelyek üzleti tevékenységüket a szerződő felek területén folytatják. Rendelkezni kell továbbá egy rugalmas eljárásról, amely lehetővé teszi a harmadik országokkal való prudenciális egyenértékűség közösségi szintű értékelését, hogy javítani lehessen a viszontbiztosítási szolgáltatások liberalizálását harmadik országokban, akár letelepedés, akár határokon átnyúló szolgáltatás révén.

(90)

A pénzügyi viszontbiztosítás különleges jellege miatt a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a pénzügyi viszontbiztosítási szerződéseket kötő vagy pénzügyi viszontbiztosításokat folytató biztosítók vagy viszontbiztosítók képesek legyenek az említett szerződésekből és tevékenységekből eredő kockázatok azonosítására, értékelésére és ellenőrzésére.

(91)

Megfelelő szabályokat kell alkotni a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól kockázatokat átvállaló különleges célú gazdasági egységekkel kapcsolatban, amelyek maguk nem biztosítók vagy viszontbiztosítók. A különleges célú gazdasági egységtől megtérülő összegek viszontbiztosítási vagy engedményezési szerződések keretében levonhatónak minősülnek.

(92)

A 2012. október 31. előtt engedélyezett különleges célú gazdasági egységekre az engedélyező tagállam jogszabályai vonatkoznak. Az önkényes szabályozás elkerülése érdekében azonban az ilyen különleges célú gazdasági egységek által 2012. október 31. után megkezdett bármilyen új tevékenység ezen irányelv rendelkezései alá tartozik.

(93)

Tekintettel a biztosítási tevékenység egyre inkább határokon átnyúló természetére, az ezen irányelv rendelkezései alá tartozó különleges célú gazdasági egységekre vonatkozó tagállami rendszerek közötti eltéréseket a lehető legkisebbre kell csökkenteni, figyelembe véve felügyeleti rendszereiket.

(94)

A különleges célú gazdasági egységekre vonatkozó további munkát a többi pénzügyi ágazatban elindított munka figyelembevételével kell folytatni.

(95)

A csoporthoz tartozó biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletére vonatkozó jogszabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy a biztosítót vagy viszontbiztosítót felügyelő hatóságok megalapozottabb véleményt alkossanak annak pénzügyi helyzetéről.

(96)

Az ilyen csoportfelügyeletnek a szükséges mértékben figyelembe kell vennie a biztosítói holdingtársaságokat és a vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaságokat is. Ez az irányelv azonban nem írja elő, hogy a tagállamok az említett vállalkozások egyedi felügyeletére kötelesek.

(97)

Noha a biztosítási felügyelet alapvető célja az egyedi biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyelete marad, meg kell határozni a csoportszintű felügyelet hatálya alá tartozó vállalkozások körét is.

(98)

A közösségi és nemzeti jogszabályok szerint a vállalkozásoknak, különösen a biztosító egyesületeknek vagy biztosító jellegű egyesületeknek lehetőséget kell biztosítani, hogy tömörüléseket vagy csoportokat alkossanak, nem tőkekapcsolaton, hanem hivatalos, erős és fenntartható kapcsolatokon keresztül, a vállalkozások közötti pénzügyi szolidaritást biztosító szerződés vagy más, kézzelfogható elismerés alapján. Azokban az esetekben, amikor egy központi irányítás meghatározó befolyást gyakorol, a vállalkozások felügyeletét ugyanazon szabályok szerint kell ellátni, mint amelyek a tőkekapcsolaton alapuló csoportokra vonatkoznak, annak érdekében, hogy a szerződők számára megfelelő szintű védelmet lehessen biztosítani, valamint hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen teremteni a csoportok között.

(99)

Csoportfelügyelet alkalmazandó minden esetben a Közösségen belül központi irodával rendelkező legfőbb anyavállalat szintjén. A tagállamoknak azonban meg kell engedniük felügyeleti hatóságaik számára, hogy a csoportfelügyeletet korlátozott számú alacsonyabb szinten is végezhessék, amennyiben azt szükségesnek ítélik.

(100)

A szavatolótőke-megfelelési számítást csoportszinten kell elvégezni a csoport részét képező biztosítók vagy viszontbiztosítók esetében.

(101)

A csoportszintű konszolidált szavatolótőke-szükségletnek figyelembe kell vennie az említett csoporton belüli összes biztosítóban és viszontbiztosítóban meglévő kockázatok globális diverzifikációját a csoport kockázatnak való kitettségének megfelelő tükrözése érdekében.

(102)

A csoporton belüli biztosítók vagy viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy belső modell jóváhagyása iránti kérelmet nyújtsanak be mind a csoportszintű, mind az egyedi szavatolótőke-megfelelési számításhoz.

(103)

Noha ezen irányelv bizonyos rendelkezései kifejezetten előírják a CEIOPS közvetítő vagy konzultációs szerepét, ez nem zárhatja ki azt, hogy a CEIOPS más rendelkezések tekintetében is közvetítő vagy konzultációs szerepet játsszon.

(104)

Ezen irányelv innovatív felügyeleti modellt tükröz, amelyben a csoportfelügyeleti hatóságnak kiemelten fontos szerepe van, elismerve és fenntartva ugyanakkor az egyéni felügyeleti hatóság fontos szerepét. A felügyeleti hatóságok hatáskörei és felelőssége összhangban áll elszámoltathatóságukkal.

(105)

Minden szerződőt és kedvezményezettet egyenlő bánásmódban kell részesíteni, függetlenül állampolgárságától vagy lakóhelyétől. Ezért valamennyi tagállamnak biztosítania kell, hogy a felügyeleti hatóság által annak nemzeti megbízatása alapján hozott egyetlen intézkedés se legyen a tagállam vagy a tagállamban élő szerződők érdekeivel ellentétesnek tekinthető. Az igények rendezésének és a felszámolásnak minden esetében az eszközöket minden érintett szerződő között egyenlően kell elosztani függetlenül azok állampolgárságától vagy lakóhelyétől.

(106)

Gondoskodni kell a szavatoló tőke csoporton belüli megfelelő elosztásáról és arról, hogy az szükség esetén rendelkezésre álljon a szerződők és kedvezményezettek védelmére. E célból a csoporton belüli biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak elegendő szavatoló tőkével kell rendelkezniük a szavatolótőke-szükségletek fedezésére.

(107)

A csoportfelügyeletben részt vevő valamennyi felügyeleti hatóságnak értenie kell a meghozott döntéseket, különösen, ha azokat a csoportfelügyeleti hatóság hozta. A felügyeleti hatóságoknak a vonatkozó információt, amint az rendelkezésre áll, meg kell osztaniuk a többi felügyeleti hatósággal annak érdekében, hogy valamennyi felügyeleti hatóság ugyanazon vonatkozó információ alapján alkothasson véleményt. Abban az esetben, ha az érintett felügyeleti hatóságok nem tudnak megegyezésre jutni, az eset megoldására szakértői tanácsot kell kérni a CEIOPS-tól.

(108)

Egy biztosítói holdingtársaságnak, egy harmadik országbeli biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalata fizetőképességére hatással lehetnek annak a csoportnak a pénzügyi erőforrásai és e pénzügyi erőforrások csoporton belüli elosztása, amelyben részt vesz. A felügyeleti hatóságok részére ezért biztosítani kell a csoportfelügyelet gyakorlásának, valamint megfelelő intézkedések meghozatalának lehetőségét a biztosító vagy viszontbiztosító szintjén, ha annak fizetőképessége veszélybe került vagy veszélybe kerülhet.

(109)

A biztosítók vagy viszontbiztosítók pénzügyi helyzetét kockázatkoncentrációk és csoporton belüli ügyletek befolyásolhatják. A felügyeleti hatóságok részére ezért lehetővé kell tenni, hogy a kockázatkoncentrációk és a csoporton belüli ügyletek felett felügyeletet gyakorolhassanak, figyelembe véve a szabályozott és nem szabályozott jogalanyok – többek között a biztosítói holdingtársaságok és a vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaságok – közötti kapcsolatok jellegét, és hogy megfelelő intézkedéseket hozhassanak a biztosító vagy viszontbiztosító szintjén, ha annak fizetőképessége veszélybe került vagy veszélybe kerülhet.

(110)

A csoporton belüli biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak megfelelő irányítási rendszerekkel kell rendelkezniük, amelyeket felügyeleti felülvizsgálatnak kell alávetni.

(111)

A csoportfelügyelet alá tartozó valamennyi biztosítói és viszontbiztosítói csoportnak egy az érintett felügyeleti hatóságok közül kijelölt csoportfelügyelethez kell tartoznia. A csoportfelügyeleti hatóság jogai és kötelezettségei közé tartozik a megfelelő koordináció és a döntéshozatali hatáskör gyakorlása. Az ugyanazon csoportba tartozó biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletében érintett hatóságoknak koordinációs megállapodásokat kell kötniük.

(112)

A csoportfelügyeletek növekvő hatáskörére való tekintettel biztosítani kell, hogy a csoportfelügyelet kiválasztásának feltételeit ne lehessen önkényesen megkerülni. Különösen azokban az esetekben, amelyekben a csoportfelügyeletet a csoport szerkezetének és a különböző piacokon folytatott biztosítási és viszontbiztosítási tevékenysége viszonylagos jelentőségének figyelembevételével jelölik ki, a csoporton belüli ügyleteket, illetve a csoporton belüli viszontbiztosítást nem szabad kétszeresen számításba venni az egyes piacokon betöltött szerep viszonylagos jelentőségének értékelésekor.

(113)

Minden olyan tagállam felügyeletének a felügyeleti kollégium (kollégium) révén részt kell vennie a csoportfelügyeletben, ahol a csoportban részt vevő vállalkozás letelepedett. A kollégiumon belüli egyéb felügyeleti hatóságokkal együtt mindegyiküknek hozzá kell férnie a rendelkezésre álló információhoz, és aktívan, folyamatosan részt kell vennie a döntéshozatalban. Meg kell teremteni a biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletéért felelős hatóságok közötti, illetve az előbb említett hatóságok és a más pénzügyi ágazatokban működő vállalkozások felügyeletéért felelős hatóságok közötti együttműködést.

(114)

A kollégium tevékenységének a csoport részét képező összes vállalkozás üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegéhez, nagyságrendjéhez és összetettségéhez, valamint a határokon átnyúló dimenzióhoz kell igazodnia. A kollégiumot annak biztosítására kell létrehozni, hogy a kollégiumhoz tartozó felügyeleti hatóságok közötti együttműködés, információcsere és konzultációs eljárások ezen irányelvnek megfelelően hatékonyan megvalósuljanak. A felügyeleti hatóságoknak a kollégiumot a döntéseik közötti konvergencia előmozdítására, valamint a szoros együttműködésre kell használniuk, hogy felügyeleti tevékenységeiket a csoporton belül összehangolt kritériumok alapján végezzék.

(115)

Ezen irányelvnek konzultációs szerepet kell biztosítania a CEIOPS számára. A CEIOPS által az érintett felügyeletnek nyújtott tanács a felügyeletre nézve döntései meghozatalakor nem kötelező erejű. Döntéshozatalkor azonban a felügyeletnek teljes mértékben figyelembe kell vennie a tanácsot, és ha jelentősen eltér az abban megfogalmazottaktól, magyarázattal kell szolgálnia.

(116)

Ha egy csoport vezetője a Közösségen kívüli, az adott csoporton belüli biztosítókat vagy viszontbiztosítókat egyenértékű és célszerű csoportfelügyeleti szabályozásnak kell alávetni. Ezzel összefüggésben gondoskodni kell a szabályok átláthatóságáról és a harmadik országbeli hatóságokkal a releváns körülmények fennállásakor folytatott információcseréről. Harmadik országbeli biztosítási és viszontbiztosítási felügyelet egyenértékűségének meghatározásakor és értékelésekor az összehangolt megközelítés biztosítása érdekében rendelkezni kell arról, hogy a harmadik országok szolvencia-rendszerének egyenértékűsége tekintetében a Bizottság által hozott határozatok kötelező erővel bírnak. Azon harmadik országok esetében, amelyekre vonatkozóan a Bizottság nem fogadott el határozatot, az egyenértékűség értékelését a csoportfelügyeletnek kell elvégeznie, a többi érintett felügyeleti hatósággal folytatott konzultációt követően.

(117)

Tekintve hogy a reorganizációs intézkedésekről és a felszámolási eljárásokról szóló nemzeti jogszabályok nincsenek harmonizálva, a belső piac megvalósítása keretében célszerű gondoskodni a tagállamok biztosítókra vonatkozó reorganizációs és felszámolási eljárásokkal kapcsolatos jogszabályainak kölcsönös elismeréséről, valamint a szükséges együttműködésről, figyelembe véve az ilyen intézkedések egysége, egyetemessége, összehangolása és nyilvánossága, valamint a biztosítási hitelezők egyenlő bánásmódja és védelme iránti igényt.

(118)

Arról is gondoskodni kell, hogy az egyes tagállamok illetékes hatósága által elfogadott reorganizációs intézkedések – amelyek célja a biztosító rendezett pénzügyi helyzetének megőrzése vagy helyreállítása, valamint a lehetséges mértékig a felszámolási helyzet megelőzése – az egész Közösségben kifejthessék teljes hatásukat. Az ilyen reorganizációs intézkedések és felszámolási eljárások harmadik országokkal szembeni hatásainak azonban változatlannak kell maradniuk.

(119)

A reorganizációs intézkedések, illetve a felszámolási eljárások alkalmazásában különbséget kell tenni az illetékes hatóságok és a biztosítók felügyeleti hatóságai között.

(120)

A fióktelep fizetésképtelenség szempontjából történő meghatározásánál – a fizetésképtelenségre vonatkozó hatályos elveknek megfelelően – figyelembe kell venni, hogy a biztosító különálló jogi személy. A székhely szerinti tagállam jogszabályaiban azonban meg kell határozni azt a módot, ahogyan az állandó felhatalmazással rendelkező, a biztosító ügynökeként eljáró független személyek birtokában lévő eszközök és források kezelendők a biztosító felszámolása során.

(121)

Meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett azok a felszámolási eljárások is az irányelv hatályába tartoznak, amelyeket bár nem fizetésképtelenség miatt indítottak meg, de a biztosítási kárigények kifizetése érdekében valamely kielégítési sorrendet tartalmaznak. A biztosító alkalmazottainak a munkavállalási szerződésből, illetve munkaviszonyból származó követelései átruházás tárgyát kell, hogy képezhessék valamilyen nemzeti bérgarancia-rendszer részére. Az ilyen átruházott követeléseket a székhely szerinti tagállam jogában meghatározott módon (lex concursus) kell kezelni.

(122)

A reorganizációs intézkedések nem zárják ki a felszámolási eljárás megkezdését. Gondoskodni kell arról, hogy a felszámolási eljárás a reorganizációs intézkedések elfogadásának hiányában vagy azt követően is kezdeményezhető legyen, ezt követően pedig egyezséggel vagy más hasonló intézkedéssel – ideértve a reorganizációs intézkedéseket is – megszűnhessen.

(123)

Biztosító felszámolási eljárásával kapcsolatban kizárólag a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait szabad határozathozatalra felhatalmazni. A határozatok hatásainak az egész Közösségre ki kell terjedniük és azokat minden tagállamnak el kell ismernie. A határozatokat a székhely szerinti tagállam eljárásainak megfelelően és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. Az információkat minden olyan, a Közösségben letelepedett, ismert hitelező számára is hozzáférhetővé kell tenni, amelynek követelés-bejelentési vagy észrevételezési joga van.

(124)

A felszámolási eljárás során a biztosító minden eszközét és forrását figyelembe kell venni.

(125)

A felszámolási eljárás megindításának, lefolytatásának és lezárásának összes feltételére a székhely szerinti tagállam joga irányadó.

(126)

A tagállamok összehangolt fellépése érdekében a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságait és az összes többi tagállam ilyen hatóságait sürgősen tájékoztatni kell a felszámolási eljárás megindításáról.

(127)

Rendkívüli fontosságú, hogy a biztosított személyek, szerződők, kedvezményezettek, illetve bármilyen károsult fél, akinek közvetlen perlési joga van a biztosító ellen a biztosítási ügyletekből eredő kárigény miatt, védelemben részesüljön a felszámolási eljárás során, feltéve, hogy az ilyen védelem nem terjed ki azokra a követelésekre, amelyek nem a biztosítási szerződésekből vagy biztosítási ügyletekből származó kötelezettségekből erednek, hanem a tárgyalások során valamely ügynök által okozott polgári jogi felelősségből, amelyért a biztosítási szerződésre vagy ügyletre alkalmazandó jognak megfelelően az ilyen biztosítási szerződés vagy ügylet értelmében az ügynök nem felelős. E cél érdekében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük a biztosítási hitelezők különleges bánásmódjára szolgáló egyenértékű módszerek közötti választást, amely módszerek egyike sem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a biztosítási kárigények különféle kategóriáit rangsorolják. Emellett megfelelő egyensúlyt kell létrehozni a biztosítási hitelezők és más, az érintett tagállam jogszabályai által védett kiváltságos hitelezők védelme között.

(128)

A felszámolási eljárás megindításának együtt kell járnia a biztosító működési engedélyének visszavonásával, kivéve, ha ez már megtörtént.

(129)

A hitelezők számára jogot kell biztosítani arra, hogy panaszt tehessenek, vagy írásos észrevételeiket beterjeszthessék a felszámolási eljárás során. A székhely szerinti tagállamon kívüli tagállamban lakóhellyel rendelkező hitelezők követeléseit ugyanúgy, mint az azokkal egyenértékű székhely szerinti tagállambeli követeléseket, az állampolgárság vagy lakóhely miatti bármiféle diszkrimináció nélkül kell kezelni.

(130)

Az általános bizalom és a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállamok jogbiztonságának védelme érdekében meg kell határozni a reorganizációs intézkedéseknek és a felszámolási eljárásoknak a függőben levő peres eljárásokra, valamint a peres eljárásokból eredő egyedi végrehajtási intézkedésekre gyakorolt hatásaira vonatkozó irányadó jogot.

(131)

Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (22) összhangban kell elfogadni.

(132)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek azon mellékletek és jogszabályok módosításával kapcsolatosak, amelyek főként a felügyeleti hatásköröket és a meghozandó intézkedéseket határozzák meg, illetve részletes követelményeket állapítanak meg például a következő területeken: irányítási rendszer, közzététel, a minősített részesedéssel kapcsolatos értékelési kritériumok, a biztosítástechnikai tartalékok és a tőkekövetelmények számítása, befektetési szabályok és csoportfelügyelet. A Bizottságot fel kell hatalmazni továbbá olyan végrehajtási intézkedések elfogadására, amelyek harmadik országok számára biztosítják az ezen irányelvben meghatározottakkal való egyenértékűséget. Mivel az említett intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésével annak nem alapvető fontosságú elemei módosítására irányulnak, ezért azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(133)

Mivel ezen irányelv céljait tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és léptékük és hatásaik miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(134)

A viszontbiztosítás és a visszaengedményezés területén a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetéséről szóló, 1964. február 25-i 64/225/EGK tanácsi irányelv (23), az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási üzletág tekintetében a letelepedés szabadságát akadályozó korlátok eltörléséről szóló, 1973. július 24-i 73/240/EGK tanácsi irányelv (24), az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK irányelv módosításáról szóló, 1976. június 29-i 76/580/EGK tanácsi irányelv (25), valamint az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK első irányelvnek elsősorban az utazási segítségnyújtás vonatkozásában történő módosításáról szóló, 1984. december 10-i 84/641/EGK tanácsi irányelv (26) elavultak, ezért azokat hatályon kívül kell helyezni.

(135)

Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest jelentősen módosult. A tartalmilag változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelv(ek)ből adódik.

(136)

Ez az irányelv nem sérti a tagállamoknak az irányelvek nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó, a VI. melléklet B részében meghatározott határidőkkel kapcsolatos kötelezettségeit.

(137)

A Bizottság felülvizsgálja a biztosítási ágazatban létező garanciarendszerek megfelelőségét, és megfelelő jogalkotási javaslatot tesz.

(138)

A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (27) 17. cikkének (2) bekezdése hivatkozást tartalmaz a szavatoló tőke szintjeire vonatkozó, meglévő jogszabályi rendelkezésekre. A meglévő állapot fenntartása érdekében ezeket a hivatkozásokat meg kell tartani. A Bizottságnak a lehető leghamarabb el kell végeznie a 2003/41/EK irányelv felülvizsgálatát, annak 21. cikke (4) bekezdése szerint. A Bizottságnak a CEIOPS támogatásával ki kell dolgoznia a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre vonatkozóan a szavatolótőke-megfelelési szabályok megfelelő rendszerét, teljes mértékben tükrözve a biztosítás alapvető különbözőségét, ezért nem szabad az említett intézményekre nézve is kötelezővé tenni ezen irányelv alkalmazását.

(139)

Ezen irányelv elfogadása megváltoztatja a biztosító szerződővel szembeni kockázati profilját. A Bizottságnak a lehető leggyorsabban, de mindenképpen legkésőbb 2010 vége előtt javaslatot kell előterjesztenie a biztosítási közvetítésről szóló 2002. december 9-i, 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (28) felülvizsgálatára vonatkozóan, figyelembe véve azt, hogy milyen következményekkel jár ezen irányelv a szerződőkre nézve.

(140)

További széles körű reformokra van szükség az uniós pénzügyi ágazat szabályozási és felügyeleti modellje terén, a Bizottságnak tehát sürgősen erre irányuló javaslatot kell előterjesztenie, kellően figyelembe véve a Jacques de Larosière elnökletével működő szakértői csoport 2009. február 25-én bemutatott következtetéseit. A Bizottságnak olyan szabályozást kell javasolnia, amely orvosolja a felügyeleti koordinációhoz és az együttműködési megállapodásokhoz kapcsolódóan feltárt hiányosságokat.

(141)

Ki kell kérni a CEIOPS tanácsát azzal kapcsolatosan, hogy biztosítók vagy viszontbiztosítók csoportjain belül hogyan lehet megvalósítani az alaposabb csoportfelügyeletet és tőkemenedzsmentet. A CEIOPS-tól kapott tanácsok hozzásegítik majd a Bizottságot ahhoz, hogy a szerződők (és a kedvezményezettek) erőteljes védelmével és a pénzügyi stabilitás megőrzésével összeegyeztethető javaslatokat dolgozzon ki. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak tanácsot kell kérnie a CEIOPS-tól arról, hogy milyen struktúra és mely elvek alapján kerülhet sor ezen irányelv esetleges jövőbeni módosítására annak érdekében, hogy a javasolt változtatások elérjék a kívánt hatást. A Bizottságnak megfelelő javaslatokkal ellátott jelentést kell az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszteni a csoportba tömörült biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások prudenciális felügyeletére szolgáló alternatív rendszerekre vonatkozóan, amelyek megerősítik a csoporton belüli tőkemenedzsment hatékonyságát, amennyiben megfelelő létező szabályozási keretre lehet támaszkodni egy ilyen rendszer bevezetése céljából.

Különösen fontos, hogy a csoporttámogatási rendszer olyan szilárd alapokon működjön, amelyek harmonizált és megfelelő finanszírozással ellátott biztosítási garanciarendszerek meglétét, valamint az illetékes hatóságokra, központi bankokra és pénzügyminisztériumokra vonatkozó harmonizált és jogilag kötelező keretet feltételeznek a válságkezelés, a válsághelyzetek megoldása és a pénzügyi terhek elosztása tekintetében, ami lehetővé teszi a felügyeleti jogkör és a pénzügyi felelősség összehangolását, valamint feltételezi a felügyeleti hatóságok közötti viták rendezésére szolgáló, jogilag kötelező keretek, a korai beavatkozás harmonizált keretei, továbbá az eszközáthelyezés, a fizetésképtelenség és a felszámolási eljárások olyan harmonizált kereteinek meglétét, amelyek az eszközök áthelyezése tekintetében felszámolják a vonatkozó nemzeti társasági jogi akadályokat. A jelentésben a Bizottságnak figyelembe kell vennie a diverzifikációs hatások időbeli viselkedését, a csoporthoz tartozáshoz kapcsolódó kockázatokat, a csoporton belüli központosított kockázatkezelést, a csoportszintű belső modelleket, valamint a csoporton belüli tranzakciók felügyeletét és a kockázatkoncentrációt.

(142)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (29) 34. pontjával összhangban a tagállamokat arra ösztönzik, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

I. CÍM

I. FEJEZET

1. SZAKASZ

2. SZAKASZ

1. alszakasz

2. alszakasz

3. alszakasz

4. alszakasz

3. SZAKASZ

II. FEJEZET

III. FEJEZET

IV. FEJEZET

1. SZAKASZ

2. SZAKASZ

3. SZAKASZ

4. SZAKASZ

5. SZAKASZ

6. SZAKASZ

V. FEJEZET

VI. FEJEZET

1. SZAKASZ

2. SZAKASZ

3. SZAKASZ

1. alszakasz

2. alszakasz

3. alszakasz

4. SZAKASZ

1. alszakasz

2. alszakasz

3. alszakasz

5. SZAKASZ

6. SZAKASZ

VII. FEJEZET

VIII. FEJEZET

1. SZAKASZ

2. SZAKASZ

1. alszakasz

2. alszakasz

3. SZAKASZ

1. alszakasz

2. alszakasz

4. SZAKASZ

5. SZAKASZ

IX. FEJEZET

1. SZAKASZ

2. SZAKASZ

X. FEJEZET

II. CÍM

I. FEJEZET

1. SZAKASZ

2. SZAKASZ

3. SZAKASZ

4. SZAKASZ

5. SZAKASZ

1. alszakasz

2. alszakasz

II. FEJEZET

1. SZAKASZ

2. SZAKASZ

3. SZAKASZ

4. SZAKASZ

5. SZAKASZ

6. SZAKASZ

III. FEJEZET

IV. FEJEZET

III. CÍM

I. FEJEZET

1. SZAKASZ

2. SZAKASZ

3. SZAKASZ

II. FEJEZET

1. SZAKASZ

1. alszakasz

2. alszakasz

3. alszakasz

4. alszakasz

5. alszakasz

6. alszakasz

2. SZAKASZ

3. SZAKASZ

III. FEJEZET

IV. FEJEZET

V. FEJEZET

IV. CÍM

I. FEJEZET

II. FEJEZET

III. FEJEZET

IV. FEJEZET

V. CÍM

VI. CÍM

I. FEJEZET

1. SZAKASZ

2. SZAKASZ

II. FEJEZET

I. MELLÉKLET

A.

B.

II. MELLÉKLET

III. MELLÉKLET

A.

B.

C.

IV. MELLÉKLET

1.

2.

3.

4.

V. MELLÉKLET

VI. MELLÉKLET

A. rész

B. rész

VII. MELLÉKLET

(1)

az önállóan végzett direkt biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység Közösségen belüli megkezdése és gyakorlása;

(2)

a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportok felügyelete;

(3)

a direkt biztosítók reorganizációja és felszámolása.

a)

a következő szerződéses alapú életbiztosítási tevékenységek:

b)

a következő műveletek, amennyiben azok szerződésen alapulnak, és amennyiben a magánbiztosítás felügyeletéért felelős hatóságok felügyelete alá tartoznak:

c)

az emberi élet hosszához kapcsolódó műveletek, amelyeket a társadalombiztosítási jogszabályok előírnak, vagy amelyekről azok rendelkeznek, amennyiben azokat saját kockázatukra életbiztosítók végzik vagy irányítják az adott tagállam jogszabályainak megfelelően.

a)

a vállalkozás éves bruttó díjbevétele nem haladja meg az 5 millió EUR-t;

b)

a vállalkozás 76. cikkben említett, a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegekkel együtt számított bruttó biztosítástechnikai tartalékai nem haladják meg a 25 millió EUR-t;

c)

valamely csoporthoz tartozó vállalkozás esetén a csoport viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegekkel együtt számított bruttó biztosítástechnikai tartalékai nem haladják meg a 25 millió EUR-t;

d)

a vállalkozás üzleti tevékenysége nem tartalmaz felelősség-, hitel- és kezesi biztosítástechnikai kockázatokat fedező biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet, kivéve, ha azok egyéb kiegészítő kockázatokat jelentenek a 16. cikk (1) bekezdése értelmében; és

e)

a vállalkozás üzleti tevékenysége nem terjed ki a 0,5 millió EUR-s éves bruttó díjbevételt, vagy a viszontbiztosítási szerződések alapján és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegekkel együtt számított 2,5 millió EUR-s bruttó biztosítástechnikai tartalékot meghaladó, illetve az éves bruttó díjbevételük vagy a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegekkel együtt számított bruttó biztosítástechnikai tartalékuk 10 %-át meghaladó viszontbiztosítási ügyletekre.

a)

az (1) bekezdésben szereplő küszöbértékek egyikét sem haladták meg az elmúlt három egymást követő évben; valamint

b)

az (1) bekezdésben szereplő küszöbértékek közül az elkövetkező öt év alatt várhatóan egyiket sem nem lépik túl.

(1)

az egyes tagállamok jogszabályaiban meghatározottak szerinti feltőkésítési ügyletek;

(2)

az önsegélyező típusú intézmények ügyletei, amelyek ellátásai a rendelkezésre álló forrásoktól függően változnak, és amelyekben a tagok hozzájárulását átalánydíjas alapon határozzák meg;

(3)

a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek ügyletei, amelyek célja kölcsönös fedezet nyújtása tagjaik számára díj fizetése vagy biztosítástechnikai tartalék képzése nélkül; vagy

(4)

exporthitel-biztosítási ügyletek az állam számlájára vagy állami garanciával, vagy amennyiben az állam a biztosító.

a)

a segítségnyújtás közúti gépjárművet érintő baleset vagy meghibásodás esetén történik, és a baleset vagy meghibásodás annak a tagállamnak a területén következik be, ahol a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás működik;

b)

a segítségnyújtási kötelezettség a következőkre korlátozódik:

c)

a segítségnyújtást nem az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalkozás végzi el.

1.

Dániában, Falck Danmark;

2.

Németországban a következő, vegyes tulajdonban álló intézmények:

3.

Írországban, a Voluntary Health Insurance Board;

4.

Spanyolországban a Consorcio de Compensación de Seguros.

1.

a gondoskodó és kölcsönös segélyező intézmények műveletei, amelyeknek a szolgáltatásai a rendelkezésükre álló forrásokhoz mérten változnak, és amelyek minden tagtól megfelelő átalány szerinti hozzájárulás-fizetést követelnek meg;

2.

a 2. cikkben említett vállalkozásokon kívüli szervezetek által végzett műveletek, amelyek célja, hogy valamely vállalkozáshoz, vállalkozások csoportjához, szakmához vagy szakmák csoportjához tartozó alkalmazott vagy önálló vállalkozó személyeknek szolgáltatásokat nyújtsanak elhalálozás, túlélés vagy a tevékenységgel való felhagyás vagy annak korlátozása esetén, függetlenül attól, hogy az ilyen műveletekből származó kötelezettségvállalásokra a matematikai tartalékok mindenkor teljes fedezetet biztosítanak-e;

3.

az alkalmazotti nyugdíjtörvényben (TyEL) és egyéb kapcsolódó finn jogszabályokban előírt nyugdíjbiztosítók nyugdíjtevékenységei, a következő feltételekkel:

1.

olyan szervezetek, amelyek kizárólag elhalálozás esetére vállalják a szolgáltatások nyújtását, amennyiben az ilyen szolgáltatások összege nem haladja meg az egyszeri elhalálozás átlagos temetési költségeit, vagy amennyiben a szolgáltatásokat természetben nyújtják;

2.

Németországban a „Versorgungsverband deutscher Wirtschaftsorganisationen”, kivéve, ha hatásköre tekintetében létesítő okiratát módosítják.

3.

Spanyolországban a „Consorcio de Compensación de Seguros”, kivéve, ha tevékenysége vagy hatásköre tekintetében létesítő okiratát módosítják.

1.

„biztosító”: olyan közvetlen életbiztosító vagy nem-életbiztosító, amely a 14. cikkel összhangban engedéllyel rendelkezik;

2.

„zárt biztosító”: olyan biztosító, amely vagy a biztosítótól, vagy viszontbiztosítótól, vagy a biztosítók vagy viszontbiztosítók 212. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti csoportjától eltérő pénzügyi szervezet, vagy pedig egy nem pénzügyi szervezet tulajdonában van, és amelynek célja biztosítási fedezet nyújtása kizárólag azon vállalkozás vagy vállalkozások kockázatai tekintetében, amelynek vagy amelyeknek tulajdonát képezi, illetve azon csoport vállalkozása vagy vállalkozásainak kockázatai tekintetében, amelynek tagja;

3.

„harmadik országbeli biztosító”: olyan vállalkozás, amely a 14. cikkel összhangban biztosítóként engedélyköteles lenne, ha a központi irodája a Közösségben lenne;

4.

„viszontbiztosító”: olyan vállalkozás, amely a 14. cikkel összhangban engedélyt kapott viszontbiztosítási tevékenység folytatására;

5.

„zárt viszontbiztosító”: olyan viszontbiztosító, amely vagy a biztosítótól, vagy viszontbiztosítóktól, vagy a biztosítók vagy viszontbiztosítók 212. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti csoportjától eltérő pénzügyi szervezet, vagy pedig egy nem pénzügyi szervezet tulajdonában van, és amelynek célja viszontbiztosítási fedezet biztosítása kizárólag azon vállalkozás vagy vállalkozások kockázatai tekintetében, amelynek vagy amelyeknek tulajdonát képezi, illetve azon csoport vállalkozása vagy vállalkozásainak kockázatai tekintetében, amelynek tagja;

6.

„harmadik országbeli viszontbiztosító”: olyan vállalkozás, amely a 14. cikkel összhangban viszontbiztosítóként engedélyköteles lenne, ha a központi irodája a Közösségben lenne;

7.

„viszontbiztosítás” a következők egyike:

8.

„székhely szerinti tagállam” a következők egyike:

9.

„fogadó tagállam”: a székhely szerinti tagállamtól eltérő azon tagállam, amelynek területén a biztosító vagy viszontbiztosító fióktelepe található, vagy ahol a szolgáltatást nyújtja; életbiztosítók és nem életbiztosítók esetében a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam a kötelezettségvállalás helye szerinti tagállamot, vagy a kockázat helye szerinti tagállamot jelenti, amennyiben a kötelezettségvállalást vagy a kockázatot más tagállamban lévő biztosító vagy fióktelep fedezi;

10.

„felügyeleti hatóság”: az a nemzeti hatóság vagy nemzeti hatóságok, amelyet vagy amelyeket törvény vagy rendelet biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletére hatalmaz fel;

11.

„fióktelep”: a biztosító vagy viszontbiztosító képviselete vagy fióktelepe, amely a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam területén található;

12.

a vállalkozás „telephelye”: a vállalkozás központi irodája vagy fióktelepe;

13.

„a kockázat helye szerinti tagállam” a következők egyike:

14.

„kötelezettségvállalás szerinti tagállam” az a tagállam, amelyben a következők valamelyike található:

15.

„anyavállalat”: a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott anyavállalat;

16.

„leányvállalat”: a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott leányvállalat, beleértve annak leányvállalatait is;

17.

„szoros kapcsolat”: olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy ellenőrzés vagy részvétel útján kapcsolódik egymáshoz, illetve olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy ellenőrzési kapcsolaton keresztül állandó jelleggel egy és ugyanazon személyhez kötődik;

18.

„ellenőrzés”: az anyavállalat és a leányvállalat közötti, a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikkében meghatározott viszony, illetve ahhoz hasonló, természetes vagy jogi személy és vállalkozás között fennálló viszony;

19.

„csoporton belüli ügylet”: minden olyan ügylet, amelynek révén a biztosítót vagy viszontbiztosítót közvetlenül vagy közvetve ugyanazon csoportba tartozó egyéb vállalkozáshoz, vagy az abban a csoportban részt vevő vállalkozással szoros kapcsolatban álló bármely természetes vagy jogi személyhez valamely – szerződéses vagy azon kívüli, pénzbeli ellenszolgáltatással járó, vagy anélküli – kötelezettség teljesítésére irányuló szoros kapcsolat fűzi;

20.

„részesedés”: egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó része feletti közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdon;

21.

„minősített részesedés”: olyan közvetlen vagy közvetett részesedés valamely vállalkozásban, amely a tőke, vagy a szavazati jogok 10 %-át, vagy annál magasabb arányt képvisel, vagy amely lehetővé teszi jelentős befolyás gyakorlását a vállalkozás irányításában;

22.

„szabályozott piac” a következők egyike:

23.

„nemzeti iroda”: a 72/166/EGK irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott nemzeti biztosítók irodája;

24.

„nemzeti garanciaalap”: a 84/5/EGK irányelv 1. cikkének (4) bekezdésében említett testület;

25.

„pénzügyi vállalkozás” a következő jogalanyok bármelyike:

26.

„különleges célú gazdasági egység”: minden olyan bejegyzett vagy nem bejegyzett vállalkozás (a létező biztosítók vagy viszontbiztosítók kivételével), amely átvállalja a kockázatot a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól, és amely teljes mértékben viseli a kockázat költségterheit egy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kibocsátásból származó bevétel vagy más finanszírozási mechanizmus útján, amely esetben az ilyen hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus szolgáltatóinak törlesztési jogai megelőzik az ilyen vállalkozás viszontbiztosítási kötelezettségeit;

27.

„nagykockázat”:

Ha a szerződő a vállalkozók olyan csoportjához tartozik, amely a 83/349/EGK irányelvben foglaltak szerint összevont éves beszámolót készít, az első albekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok az összevont beszámolóra értendők.

A tagállamok hozzáadhatnak az első albekezdés c) pontjában említett kategóriához olyan kockázatokat, amelyeket szakmai szervezetek, vegyes vállalkozások vagy időszakos csoportok biztosítanak;

28.

„ügymenet kiszervezése”: egy biztosító vagy viszontbiztosító és egy szolgáltató közötti bármilyen formában kötött megállapodás, amelynek értelmében a szolgáltató – függetlenül attól, hogy felügyelt jogalany-e – olyan folyamatot, szolgáltatást vagy tevékenységet végez, közvetlenül vagy ugyancsak ügymenet kiszervezése útján, amelyet egyébként a biztosító vagy viszontbiztosító maga végezne el;

29.

irányítási rendszeren belüli „feladatkör”: a gyakorlati feladatok elvégzésére szolgáló belső kapacitás; az irányítási rendszer magában foglalja a kockázatkezelési, a megfelelési, a belső audittal kapcsolatos és az aktuáriusi feladatköröket;

30.

„biztosítástechnikai kockázat”: a veszteség vagy a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a nem megfelelő árazási illetve tartalékolási feltevésekből ered;

31.

„piaci kockázat”: veszteség vagy a pénzügyi helyzetben bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely – közvetlenül vagy közvetve – az eszközök, források és pénzügyi eszközök piaci árszintjének és volatilitásának ingadozásából ered;

32.

„hitelkockázat”: veszteség vagy a pénzügyi helyzetben bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely olyan értékpapír-kibocsátók, partnerek és más adósok hitelképességének ingadozásából ered, amelyekkel szemben a biztosító vagy viszontbiztosító a partner-nemteljesítési kockázatnak, kamatrés-kockázatnak vagy piacikockázat-koncentrációnak van kitéve;

33.

„működési kockázat”: veszteség kockázata, amely nem megfelelő vagy meghiúsult belső folyamatokból, az alkalmazott emberi erőforrásból vagy rendszerekből, vagy külső eseményekből ered;

34.

„likviditási kockázat”: annak a kockázata, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító a pénzügyi kötelezettségek rendezése érdekében, azok esedékességekor, nem képes befektetéseit és más eszközeit értékesíteni;

35.

„koncentrációs kockázat”: minden kockázati kitettség, amelynek veszteségpotenciálja elég nagy ahhoz, hogy veszélyeztesse a biztosító vagy viszontbiztosító fizetőképességét és pénzügyi helyzetét;

36.

„kockázatcsökkentési technikák”: azok a technikák, amelyek révén a biztosító vagy viszontbiztosító kockázataikat részben vagy egészben egy másik félre képes átruházni;

37.

„diverzifikációs hatások”: a biztosítók vagy viszontbiztosítók, valamint csoportjaik kockázati kitettségének csökkentése az üzleti tevékenység diverzifikációja révén, abból eredően, hogy egy kockázat kedvezőtlen alakulását ellensúlyozhatja egy másik kockázat kedvezőbb alakulása, amennyiben az adott kockázatok között nincs teljes korreláció;

38.

„valószínűség-eloszlási előrejelzés”: matematikai függvény, amely egymást kölcsönösen kizáró jövőbeli események teljes eseményrendszeréhez valószínűségi értékeket rendel;

39.

„kockázati mérték”: matematikai függvény, amely egy adott valószínűség-eloszlási előrejelzéshez pénzügyi értéket rendel és amely a valószínűség-eloszlási előrejelzés alapjául szolgáló kockázati kitettség szintjével monoton nő;

a)

minden olyan vállalkozás, amely az adott tagállam területén létesít központi irodát; vagy

b)

minden olyan biztosító, amely már rendelkezik az (1) bekezdés szerinti engedéllyel, és üzleti tevékenységét ki kívánja terjeszteni a teljes biztosítási ágazatra vagy más, az engedélyezetteken kívüli biztosítási ágazatokra.

a)

összefüggnek az alapkockázattal;

b)

az alapkockázat ellen biztosított vagyontárgyra vonatkoznak; és

c)

az alapkockázatot fedező biztosítási szerződés által biztosítottak.

a)

a fő kockázat kizárólag az olyan személyeknek nyújtott segítséghez kapcsolódik, akik utazás közben, otthonuktól vagy szokásos tartózkodási helyüktől távol kerülnek bajba; vagy

b)

a biztosítás tengerjáró hajók használatából vagy azzal összefüggésben keletkező jogvitákra vagy kockázatokra vonatkozik.

a)

biztosító tekintetében tevékenységi köre korlátozása a biztosítási üzletágra, valamint az azzal közvetlenül összefüggő tevékenységre, minden egyéb kereskedelmi üzleti tevékenység kizárásával;

b)

viszontbiztosító tekintetében tevékenységi köre korlátozása a viszontbiztosítási üzletágra, valamint az azzal közvetlenül összefüggő tevékenységre; ez a követelmény magában foglalhatja a holdingtársasági feladatokat és tevékenységeket a pénzügyi szektorbeli tevékenységekkel kapcsolatban, a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (8) bekezdése értelmében;

c)

a 23. cikknek megfelelő üzleti terv benyújtása;

d)

a 129. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatoló tőke fenntartása;

e)

annak bizonyítása, hogy képes lesz a szavatolótőke-szükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető szavatoló tőke fenntartására, a 100. és az azt követő cikkeknek megfelelően;

f)

annak bizonyítása, hogy képes lesz a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatoló tőke fenntartására, a 128. és az azt követő cikkeknek megfelelően;

g)

annak bizonyítása, hogy képes lesz megfelelni a IV. fejezet 2. szakaszában említett irányítási rendszernek;

h)

nem-életbiztosító vállalkozás tekintetében az egyes tagállamokban a 2000/26/EK irányelv 4. cikke értelmében kijelölt valamennyi kárrendezési megbízott nevének és címének közlése, kivéve azt a tagállamot, amelyben az engedélyt kérik, ha a biztosítandó kockázat szerepel ezen irányelv I. melléklete A. részének 10. ágazatában, a fuvarozók felelősségbiztosítását kivéve.

a)

rendelkezik az életbiztosítókra, illetve a nem-életbiztosítókra vonatkozó minimális tőkeszükséglet 129. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító, figyelembe vehető alapvető szavatoló tőkével;

b)

a továbbiakban fedezetet vállal a 74. cikk (3) bekezdésében említett minimális pénzügyi kötelezettségekre.

a)

rendelkezik az életbiztosítókra, illetve a nem-életbiztosítókra vonatkozó minimális tőkeszükséglet 129. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító, figyelembe vehető alapvető szavatoló tőkével;

b)

a továbbiakban fedezetet vállal a 74. cikk (3) bekezdésében említett minimális pénzügyi kötelezettségekre.

a)

azoknak a kockázatoknak vagy kötelezettségvállalásoknak a jellege, amelyeket az érintett biztosító vagy viszontbiztosító fedezni kíván;

b)

azok a viszontbiztosítási eljárások, amelyeket a viszontbiztosító az átadó biztosítóknak elfogadásra javasol;

c)

a viszontbiztosításra és a továbbengedményezésre vonatkozó iránymutatások;

d)

a minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátját elérő szavatolótőke-elemek;

e)

az adminisztratív szolgáltatások és a biztonságos üzletmenethez szükséges szervezet létrehozásának becsült költségei; az ezek fedezéséhez szükséges pénzügyi erőforrások leírása, és ha a biztosítandó kockázatok az I. melléklet A. részében szereplő 18. ágazatba tartoznak, azoknak az erőforrásoknak a leírása, amelyek a biztosító rendelkezésére állnak a vállalt segítségnyújtáshoz.

a)

egy előzetes mérlegterv;

b)

a VI. fejezet 4. szakaszának 1. alszakaszában előírt jövőbeni szavatolótőke-szükséglet becslése az a) pontban említett előzetes mérlegterv alapján, valamint e becslés számítási módszere;

c)

a 128. és 129. cikkben előírt jövőbeni minimális tőkeszükséglet becslése az a) pontban említett előzetes mérlegterv alapján, valamint e becslés számítási módszere;

d)

azoknak a pénzügyi erőforrásoknak a becslése, amelyeket a biztosítástechnikai tartalékok, a minimális tőkeszükséglet és a szavatolótőke-szükséglet fedezetére szánnak;

e)

a nem-életbiztosítás és viszontbiztosítás tekintetében a következőket is:

f)

életbiztosítás tekintetében a közvetlen üzleti tevékenység, a viszontbiztosításba vett és a viszontbiztosításba (tovább)adott kockázatok tekintetében a részletes bevételi és kiadási becsléseket rögzítő terv is.

a)

az érintett tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatának;

b)

az érintett tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata leányvállalatának; vagy

c)

az érintett tagállamban engedélyezett biztosítót vagy viszontbiztosítót ellenőrző természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt álló vállalkozásnak.

a)

a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési vállalkozás leányvállalata;

b)

a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési vállalkozás anyavállalatának leányvállalata; vagy

c)

a Közösségben engedélyezett hitelintézetet vagy befektetési vállalkozást ellenőrző természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt álló vállalkozás.

a)

a biztosítási szabályozásra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint általános iránymutatások szövege;

b)

a 36. cikkben meghatározott felügyeleti felülvizsgálat általános kritériumai és módszerei, beleértve a 34. cikk (4) bekezdésével összhangban kidolgozott eszközöket;

c)

a prudenciális keretszabályok alkalmazásának főbb területeire vonatkozó statisztikai összesített adatok;

d)

az ezen irányelvben engedélyezett opcionális lehetőségek gyakorlásának módja;

e)

a felügyelet célja, fő feladatkörei és tevékenységei.

a)

a vállalkozások által alkalmazott irányítási rendszer, a folytatott üzleti tevékenység, a fizetőképességgel kapcsolatban alkalmazott értékelési elvek, a vállalt kockázatok és a kockázatkezelési rendszer, valamint a tőkestruktúra, tőkeigény és tőkekezelés értékelése;

b)

a felügyeleti jogok gyakorlásából és a felügyeleti kötelezettségek teljesítéséből eredő megfelelő döntések meghozatala.

a)

az (1) bekezdésben említett tájékoztatás jellegének, alkalmazási körének és formátumának meghatározása, amely tájékoztatás benyújtását a következő időpontokban írják elő a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára:

b)

közvetítőknél található vagy harmadik felekkel kötött szerződésekkel kapcsolatos információk beszerzése; és

c)

információkérés külső szakértőktől, például könyvvizsgálóktól és biztosítási matematikusoktól.

a)

minőségi vagy mennyiségi elemek, illetve ezek megfelelő kombinációja;

b)

múltbeli, aktuális vagy jövőbeni elemek, illetve ezek megfelelő kombinációja; és

c)

belső vagy külső forrásokból származó információk, illetve ezek megfelelő kombinációja.

a)

összhangban kell lennie az érintett vállalkozás üzleti tevékenységének jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, valamint különösen az abban rejlő kockázatokkal;

b)

hozzáférhetőnek, minden lényeges szempont tekintetében hiánytalannak, összehasonlíthatónak és időben is következetesnek kell lennie; és

c)

relevánsnak, megbízhatónak és érthetőnek kell lennie.

a)

a IV. fejezet 2. szakaszában meghatározott irányítási rendszer, beleértve a saját kockázat- és szavatolótőke-megfelelésértékelést;

b)

a VI. fejezet 2. szakaszában meghatározott biztosítástechnikai tartalékok;

c)

a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tőkekövetelmények;

d)

a VI. fejezet 6. szakaszában meghatározott befektetési szabályok;

e)

a VI. fejezet 3. szakaszában meghatározott szavatoló tőke minősége és mennyisége;

f)

amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító teljes vagy részleges belső modellt használ, a VI. fejezet 4. szakaszának 3. alszakaszában meghatározott teljes és részleges belső modellekre vonatkozó követelményeknek való folyamatos megfelelés.

a)

a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerinti standard formulával számított szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, és:

b)

a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a VI. fejezet 4. szakaszának 3. alszakasza szerinti belső modell vagy részleges belső modell alkalmazásával számított szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, mivel bizonyos számszerűsíthető kockázatokat nem megfelelően vettek számításba és a megfelelő határidőn belül nem került sor a modellnek az adott kockázati profilhoz való kiigazítására; vagy

c)

a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszere jelentősen eltér a IV. fejezet 2. szakaszában megállapított előírásoktól, és az eltérés gátolja a vállalkozást abban, hogy képes legyen helyesen meghatározni, felmérni, figyelemmel kísérni, kezelni és jelenteni azokat a kockázatokat, amelyeknek ki van vagy ki lehetne téve, továbbá más eszközök alkalmazása önmagában nem valószínű, hogy a megfelelő határidőn belül orvosolni tudná a hiányosságokat.

a)

a szolgáltatónak a kiszervezett feladatkör vagy tevékenység tekintetében együtt kell működnie a biztosító és viszontbiztosító felügyeleti hatóságaival;

b)

a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, a könyvvizsgálóiknak és a felügyeleti hatóságoknak tényleges hozzáféréssel kell rendelkezniük a kiszervezett feladatkörökkel vagy tevékenységekkel kapcsolatos adatokhoz;

c)

a felügyeleti hatóságoknak tényleges hozzáféréssel kell rendelkezniük a szolgáltató üzleti helységeihez, továbbá képeseknek kell lenniük e hozzáférési jogok gyakorlására.

a)

szakmai képzettségük, tudásuk és tapasztalatuk alkalmassá teszi őket a körültekintő és megbízható irányításra (szakmai alkalmasság); és

b)

jó az üzleti hírnevük és tisztességesek (üzleti megbízhatóság).

a)

biztosítási kockázat vállalása és tartalékképzés;

b)

eszköz-forrás gazdálkodás;

c)

befektetés, különösen származtatott ügyletek és hasonló kötelezettségvállalások;

d)

likviditási és koncentrációs kockázat kezelése;

e)

működési kockázat kezelése;

f)

viszontbiztosítás és más kockázatcsökkentési technikák.

a)

a belső modell kialakítása és bevezetése;

b)

a belső modell tesztelése és érvényesítése;

c)

a belső modell és valamennyi módosításának dokumentálása;

d)

a belső modell teljesítményének elemzése, és az arról szóló összefoglaló jelentések elkészítése;

e)

az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület tájékoztatása a belső modell teljesítményéről, a további tökéletesítésre szoruló területek megnevezése, valamint a testület tájékoztatása arról, hogy a korábban megállapított gyengeségek kiküszöbölésére milyen erőfeszítéseket tettek.

a)

az általános szavatolótőke-megfelelési igény, amely figyelembe veszi a vállalkozás egyedi kockázati profilját, jóváhagyott kockázatvállalási határait és üzleti stratégiáját;

b)

folyamatos megfelelés a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tőkekövetelményeknek, továbbá a VI. fejezet 2. szakaszában meghatározott, biztosítástechnikai tartalékokkal kapcsolatos követelményeknek;

c)

az érintett vállalkozás kockázati profilja és – a VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerinti standard formulával, vagy annak a VI. fejezet 4. szakasza 3. alszakasza szerinti részleges vagy teljes belső modelljével számított – szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló, a 101. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltevések közötti eltérés mértékének jelentősége.

a)

a biztosítástechnikai tartalékok számításának összehangolására;

b)

az alkalmazott módszertan és az alapul szolgáló modellek, valamint a biztosítástechnikai tartalékok számításánál figyelembe vett feltevések megfelelőségének biztosítására;

c)

a biztosítástechnikai tartalék számításához használt adatok elégségességének és minőségének értékelésére;

d)

a legjobb becslések és a tapasztalati adatok összevetésére;

e)

az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület tájékoztatására a biztosítástechnikai tartalék számításának megbízhatóságáról és megfelelőségéről;

f)

a biztosítástechnikai tartalék számításának felügyeletére, a 82. cikkben meghatározott esetekben;

g)

az általános biztosítási kockázatvállalási politikáról való véleménynyilvánításra;

h)

a viszontbiztosítási megállapodások megfelelőségéről való véleménynyilvánításra; valamint

i)

a 44. cikkben említett kockázatkezelési rendszer hatékony működtetéséhez való hozzájárulásra, különös tekintettel a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tőkekövetelmények számításának alapjául szolgáló kockázatmodellezésre és a 45. cikkben említett értékelésre.

a)

komolyan veszélyeztesse az érintett vállalkozás irányítási rendszerének minőségét;

b)

indokolatlanul növelje a működési kockázatot;

c)

veszélyeztesse a felügyeleti hatóság arra irányuló képességét, hogy figyelemmel kísérje a vállalkozás kötelezettségeknek való megfelelését;

d)

aláássa a szerződőknek nyújtott folyamatos és kielégítő szolgáltatást.

a)

a 41., 44., 46. és 47. cikkben említett, a biztosítók vagy viszontbiztosítók által működtetett rendszerek elemei, különösen az eszköz-forrás menedzsment és a befektetési politika által érintett területek, a 44. cikk (2) bekezdésével összhangban;

b)

a 44. és 46.- 48. cikkekben említett feladatkörök;

c)

a 42. cikkben meghatározott követelmények és az azoknak alárendelt feladatkörök;

d)

a kiszervezés feltételei, különösen harmadik országbeli szolgáltatók esetében.

a)

a vállalkozás üzleti tevékenységének és teljesítményének leírása;

b)

az irányítási rendszer leírása, valamint megfelelőségének értékelése a vállalkozás kockázati profilja szempontjából;

c)

az egyes kockázati kategóriák szerint tagolt leírás a kockázati kitettségről, a kockázatkoncentrációról, kockázatcsökkentésről és kockázatérzékenységről;

d)

az eszközök, biztosítástechnikai tartalékok és egyéb források szerint tagolt leírás értékelésük alapjáról és módszereiről, bemutatva az esetleges eltéréseket a pénzügyi beszámolókban szereplő értékelésük alapjához és módszereihez képest;

e)

a tőkemenedzsment leírása, legalább a következők bemutatásával:

a)

az egy vállalkozásra jutó átlagos többlettőke-követelmény, valamint a felügyeleti hatóság által előírt többlettőke-követelmény eloszlása az előző évben, a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban:

b)

minden egyes, az a) pontban említett közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint előírt többlettőke-követelmény aránya.

a)

a tagállamok összessége vonatkozásában a többlettőke-követelmény teljes eloszlása a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban:

b)

valamennyi tagállam esetében külön-külön a többlettőke-követelmény eloszlása a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az adott tagállamok valamennyi biztosítója és viszontbiztosítója tekintetében;

c)

minden egyes, az a) és b) pontban említett közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint előírt többlettőke-követelmény aránya.

a)

az információ közzétételével a vállalkozás versenytársai jelentős jogtalan előnyhöz jutnának;

b)

szerződőkkel vagy más felekkel kapcsolatos kötelezettségek titoktartásra vagy az információk bizalmas kezelésére kötelezik a vállalkozást.

a)

ha a minimális tőkeszükséglet nem teljesítését észlelik, és a felügyeleti hatóságok úgy ítélik meg, hogy a vállalkozás nem lesz képes reális rövid távú pénzügyi terv benyújtására, vagy e tervet nem kapják meg a nem-teljesítés észlelésétől számított egy hónapon belül;

b)

ha a szavatolótőke-szükséglet jelentős nem teljesítését észlelik, és a felügyeleti hatóságok a nem-teljesítés észlelésétől számított két hónapon belül nem kapnak reális helyreállítási tervet.

a)

székhelye a Közösségen kívül található vagy a Közösségen kívüli szabályozás alá tartozik; vagy

b)

olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nem tartozik ezen irányelv, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról (ÁÉKBV) szóló törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelv (32), a 2004/39/EK irányelv vagy a 2006/48/EK irányelv szerinti felügyelet hatálya alá.

a)

a részesedést szerezni kívánó személy jó üzleti hírneve;

b)

a szándékolt részesedésszerzés eredményeképpen a biztosítóintézet üzleti tevékenységét irányító bármely személy jó üzleti hírneve és szakmai tapasztalata;

c)

a részesedést szerezni kívánó személy pénzügyi megbízhatósága, különösen a részesedésszerzés tárgyát képező biztosítóban vagy viszontbiztosítóban folytatott és tervezett üzleti tevékenységgel kapcsolatban;

d)

a biztosító vagy viszontbiztosító képes lesz-e teljesíteni és folyamatosan fogja-e teljesíteni az ezen az irányelven és adott esetben a prudens működés egyéb irányelveken – különösen a 2002/87/EK irányelven – alapuló követelményeit és különösen, hogy vajon az a csoport, amelynek részévé válik, olyan szerkezetű-e, amely lehetővé teszi a hatékony felügyelet gyakorlását, a felügyeleti hatóságok közötti hatékony információcserét és a felügyeleti hatóságok közötti hatáskörmegosztás meghatározását;

e)

a szándékolt részesedésszerzése alapján feltételezhető, hogy pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el, vagy kísérelnek vagy kíséreltek meg elkövetni a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (33) 1. cikke értelmében, vagy hogy a szándékolt részesedésszerzés növelheti ennek kockázatát.

a)

egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzésbeli ágazattól eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy a 85/611/EGK irányelv 1a. cikkének 2. pontja szerinti alapkezelő társaság (ÁÉKBV alapkezelő társaság);

b)

egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzésbeli ágazattól eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság anyavállalata; vagy

c)

egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzésbeli ágazattól eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy.

1.

a megfelelő szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztéséről; vagy

2.

a leadott szavazatok bármelyikének érvénytelenségéről, illetve érvénytelenítésének lehetőségéről.

1.

annak megvizsgálására, hogy a biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység megkezdésének feltételei teljesülnek-e, valamint e tevékenység figyelemmel kísérésének előmozdítására, különös tekintettel a biztosítástechnikai tartalékok, a szavatolótőke-szükséglet, a minimális tőkeszükséglet, valamint az irányítási rendszer figyelemmel kísérésére;

2.

szankciók alkalmazására;

3.

a felügyeleti hatóságok határozatai elleni közigazgatási jogorvoslatok esetén;

4.

az ezen irányelv szerinti bírósági eljárásokban.

a)

az információcserét ugyanabban a tagállamban több felügyeleti hatóság között, felügyeleti feladataik ellátása során,

b)

az információcserét a felügyeleti feladataikat ellátó felügyeleti hatóságok és az alábbi személyek vagy szervek bármelyike között, akik vagy amelyek ugyanabban a tagállamban találhatók:

c)

olyan információknak a kötelező felszámolást végrehajtó szervekkel, vagy garanciaalapokkal történő közlése, amelyek szakmai feladataik végrehajtásához szükségesek.

a)

a biztosítók, viszontbiztosítók felszámolásában és csődeljárásában és egyéb hasonló eljárásban résztvevő szervek felügyeletét ellátó hatóságok között;

b)

a biztosítók, viszontbiztosítók, hitelintézetek, befektetési vállalkozások és egyéb pénzügyi intézmények üzleti könyveinek törvényben előírt vizsgálatával megbízott személyek ellenőrzését ellátó hatóságok között,

c)

a biztosítók vagy viszontbiztosítók jogi felügyeletét ellátó független biztosítási matematikusok és az ilyen biztosítási matematikusok felügyeletét ellátó szervek között.

a)

az információ az első albekezdésben említett ellenőrzés vagy felügyelet teljesítését szolgálja;

b)

az információra a 64. cikkben megállapított üzleti titoktartási kötelezettség vonatkozik;

c)

amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem tehető közzé a szóban forgó információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság kifejezett hozzájárulása nélkül, és akkor is kizárólag arra a célra, amelyhez az említett hatóság hozzájárulását adta.

a)

az információ az első albekezdésben említett nyomozást és vizsgálatot szolgálja;

b)

a kapott információkra a 64. cikkben megállapított üzleti titoktartási kötelezettség vonatkozik;

c)

amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem tehető közzé a szóban forgó információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság kifejezett hozzájárulása nélkül, és akkor is kizárólag arra a célra, amelyhez az említett hatóság hozzájárulását adta.

1.

a központi bankoknak vagy pénzügyi hatósági minőségükben hasonló feladatot ellátó egyéb szerveknek;

2.

adott esetben más, a fizetési és elszámolási rendszerek felügyeletéért felelős állami hatóságoknak.

a)

azon törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapvető megsértése, amelyek az engedélyezésre vonatkozó feltételeket tartalmazzák, vagy amelyek konkrétan a biztosítók vagy viszontbiztosítók tevékenységének folytatását szabályozzák;

b)

a biztosító vagy viszontbiztosító folyamatos működésének veszélyeztetése;

c)

a beszámolók hitelesítésének megtagadása vagy ellenvetések kinyilvánítása.

d)

a szavatolótőke-szükséglet nem teljesítése;

e)

a minimális tőkeszükséglet nem teljesítése.

a)

az életbiztosítási tevékenység folytatására engedélyt kapott vállalkozások engedélyt szerezhetnek nem-életbiztosítási tevékenységekre, az I. melléklet A. részében az 1. és 2. ágazatokba sorolt kockázatokra;

b)

azok a vállalkozások, amelyek kizárólag az I. melléklet A. részében az 1. és 2. ágazatokba sorolt kockázatokra kaptak engedélyt, életbiztosítási tevékenység folytatására is kaphatnak engedélyt.

a)

a Görögországban engedélyezett vállalkozások esetében 1981. január 1.;

b)

a Spanyolországban és Portugáliában engedélyezett vállalkozások esetében 1986. január 1.;

c)

az Ausztriában, Finnországban és Svédországban engedélyezett vállalkozások esetében 1995. január 1.;

d)

a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Cipruson, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Máltán, Lengyelországban, Szlovákiában és Szlovéniában engedélyezett vállalkozások esetében 2004. május 1.;

e)

a Bulgáriában és Romániában engedélyezett vállalkozások esetében 2007.január 1.;

f)

minden egyéb vállalkozás esetében 1979. március 15..

a)

fiktív életági minimális tőkeszükséglet az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységük tekintetében, úgy mintha az érintett vállalkozás csak ezt a tevékenységet végezné, a (6) bekezdésben említett elkülönített elszámolás alapulvételével;

b)

fiktív nem-életági minimális tőkeszükséglet a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységük tekintetében, úgy mintha az érintett vállalkozás csak ezt a tevékenységet végezné, a (6) bekezdésében említett elkülönített elszámolás alapulvételével.

a)

fiktív életági minimális tőkeszükséglet az életbiztosítási tevékenység tekintetében;

b)

fiktív nem-életági minimális tőkeszükséglet a nem-életbiztosítási tevékenység tekintetében.

a)

az eszközöket azon az összegen kell értékelni, amelyen jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek között létrejött, szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet során értékesíteni lehetne azokat;

b)

a forrásokat azon az összegen kell értékelni, amelyen jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek között létrejött, szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet során át lehetne ruházni vagy ki lehetne egyenlíteni azokat.

1.

a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítésével összefüggő összes felmerülő költség;

2.

infláció, beleértve a költségek és a kárigények inflációját;

3.

a szerződők és kedvezményezettek részére történő összes kifizetés, beleértve a jövőbeni diszkrecionális többlethozamot is, amelyeket a biztosítók és viszontbiztosítók várhatóan teljesítenek, függetlenül attól, hogy a teljesítést szerződés írja-e elő vagy sem, kivéve, ha e kifizetésekre a 91. cikk (2) bekezdése alkalmazandó.

a)

a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számítására szolgáló aktuáriusi és statisztikai módszertanok;

b)

a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításánál alkalmazandó releváns kockázatmentes hozamgörbe;

c)

a biztosítástechnikai tartalékok egy összegben, illetve a legjobb becslés és a kockázati ráhagyás összegeként való számításának feltételei, továbbá a biztosítástechnikai tartalékok egy összegben történő számítása esetén alkalmazandó módszerek;

d)

a kockázati ráhagyás számítása során alkalmazandó módszerek és feltevések, beleértve a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek fedezéséhez szükséges figyelembe vehető szavatoló tőke összegének meghatározását, és a tőkeköltség-ráta kalibrálását;

e)

azok a biztosítási ágazatok, amelyek szerint a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket a biztosítástechnikai tartalékok számítása során szegmentálni kell;

f)

a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált adatok helyessége, teljessége és pontossága tekintetében előírt standardok, továbbá azok a sajátos körülmények, amikor a legjobb becslés kiszámításánál közelítést, beleértve a tételes tartalékképzést mint megközelítést célszerű alkalmazni;

g)

a 81. cikkben említett, a partner nemteljesítése miatti kiigazítás számításához használandó módszertanok, amelyek célja a nemteljesítésből eredő várható veszteségek meghatározása;

h)

szükség esetén a biztosítástechnikai tartalékok számításának egyszerűsített módszerei, annak érdekében, hogy az a) és d) pontban említett aktuáriusi és statisztikai módszerek arányosak legyenek a biztosító vagy viszontbiztosító – ideértve a zárt biztosítót vagy viszontbiztosítót – által vállalt kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

1.

az eszközök forrásokat meghaladó többlete, a 75. cikkel és a 2. szakasszal összhangban értékelve;

2.

alárendelt kölcsöntőke.

a)

jegyzett, de be nem fizetett tőke vagy le nem hívott alaptőke;

b)

akkreditívek és garanciák;

c)

a biztosító vagy viszontbiztosító javára tett bármely más jogilag kötelező érvényű kötelezettségvállalás.

a)

a kiegészítő szavatoló tőke minden egyes elemének pénzben kifejezett értéke;

b)

a kiegészítő szavatoló tőke elemei értékének meghatározására szolgáló módszer, amely esetben a módszerrel megállapított érték felügyeleti jóváhagyása egy meghatározott időszakra érvényes.

a)

az érintett partnerek fizetőképessége és fizetési hajlandósága;

b)

a tőkeelem beszedhetősége, figyelembe véve az adott elem jogi formáját, valamint a sikeres befizetést vagy lehívást esetleg gátoló körülményeket;

c)

a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak a kiegészítő szavatoló tőke ilyen elemeivel kapcsolatos múltbeli lehívásairól szóló információk, amennyiben ez az információ megbízhatóan felhasználható a jövőbeli lehívások várható eredményének értékeléséhez.

a)

a felügyeleti jóváhagyás kritériumai a 90. cikkel összhangban;

b)

pénzügyi intézményben vagy hitelintézetben levő – a 212. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének értelmében vett – részesedések kezelése a szavatoló tőke meghatározása céljából.

a)

biztosítók és viszontbiztosítók részesedése a következő szervezetekben:

b)

azok a 2006/48/EK irányelv 63. cikkében és 64. cikkének (3) bekezdésében említett alárendelt követelések és eszközök, amelyeket a biztosítók és viszontbiztosítók az ezen bekezdés a) pontjában meghatározott szervezetek tekintetében, - amelyekben részesedésük van – tartanak fenn.

a)

a tőkeelem rendelkezésre áll, vagy szükség esetén lehívható mind a folyamatos működés, mind pedig a felszámolás során jelentkező veszteségek teljes fedezésére (állandó hozzáférés);

b)

felszámolás esetén a tőkeelem teljes összege rendelkezésre áll a veszteségek fedezésére, és a tőkeelem visszafizetésére addig nem kerülhet sor, amíg minden egyéb kötelezettséget, beleértve a szerződőkkel és a biztosítási és viszontbiztosítási szerződések kedvezményezettjeivel szembeni biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket is, nem teljesítettek (alárendelés);

a)

a tőkeelem mentes-e a névleges összeg visszafizetését megkövetelő vagy ösztönző feltételektől (visszafizetést ösztönző feltételek hiánya);

b)

a tőkeelem mentes-e kötelezően kiszabott díjaktól (kötelező kezelési költségek hiánya);

c)

a tőkeelem tehermentes-e (tehermentesség).

1.

a 91. cikk (2) bekezdésének hatályába tartozó nyereségrészesedésből származó szavatolótőke az első szintre sorolandó;

2.

a biztosítási hitelezők javára független letétkezelőnél letétben tartott, a 2006/48/EK irányelvvel összhangban engedélyezett hitelintézetek által kibocsátott akkreditívek és garanciák a második szintre sorolandók;

3.

hajótulajdonosok olyan biztosító egyesülete vagy biztosító jellegű egyesülete esetén, amely kizárólag az I. melléklet A. részének 6., 12. és 17. osztályában felsorolt kockázatokat biztosítja, továbbá amelynek tagi hozzájárulásai utólag módosíthatók, az egyesületnek a tagokkal szembeni, a következő 12 hónapon belül előírható pótlólagos befizetésből eredő jövőbeli, követelései a második szintre sorolandók.

a)

a 94. cikkben meghatározott kritériumokat teljesítettnek tekintett szavatolótőke-elemek, köztük a 96. cikkben szereplő elemeknek a felsorolása, amely minden egyes szavatolótőke-elem tekintetében tartalmazza az adott elem besorolását eldöntő jellemzők pontos leírását;

b)

azok a módszerek, amelyeket a felügyeleti hatóságoknak kell alkalmazniuk az a) pontban említett felsorolásban nem szereplő szavatolótőke-elemek értékelésének és besorolásának jóváhagyásakor.

a)

az 1. szinthez tartozó tőkeelemek aránya a figyelembe vehető szavatoló tőkén belül nagyobb kell legyen, mint a figyelembe vehető szavatoló tőke teljes összegének egyharmada;

b)

a 3. szinthez tartozó tőkeelemek figyelembe vehető összegének aránya kisebb kell legyen, mint a figyelembe vehető szavatoló tőke teljes összegének egyharmada.

a)

a 98. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő mennyiségi korlátok;

b)

azon szavatolótőke-elemek átruházhatatlansága miatti kiigazítások, amelyek csak a kötelezettségek egy adott csoportjából vagy adott kockázatokból származó veszteségek fedezésére használhatók fel (elkülönített alapok tőkéje).

a)

nem-életbiztosítási kockázat;

b)

életbiztosítási kockázat;

c)

egészségbiztosítási kockázat;

d)

piaci kockázat;

e)

hitelkockázat;

f)

működési kockázat.

a)

a 104. cikk szerint meghatározott alapvető szavatolótőke-szükséglet;

b)

a működési kockázatra vonatkozóan a 107. cikk szerint meghatározott tőkekövetelmény;

c)

a 108. cikk szerint meghatározott kiigazítás a biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képességének figyelembevétele érdekében.

a)

nem-életbiztosítási kockázat;

b)

életbiztosítási kockázat;

c)

egészségbiztosítási kockázat;

d)

piaci kockázat;

e)

partner általi nemteljesítési kockázat.

a)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási események bekövetkezése időbeliségének, gyakoriságának és súlyosságának, valamint a kárrendezés időbeliségének és összegszerűségének ingadozásából ered (nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat);

b)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a szélsőséges vagy rendkívüli eseményekkel kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentős bizonytalanságából ered (nem-életbiztosítási katasztrófakockázat).

a)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a halandósági arányok szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered, ahol a halandóság növekedése a biztosítási kötelezettségek értékének növekedéséhez vezet (halandósági kockázat);

b)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a halálozási ráták szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered, ahol a halálozási ráta csökkenése a biztosítási kötelezettségek értékének növekedéséhez vezet (hosszú élet kockázat);

c)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a rokkantsági, betegségi és morbiditási arányok szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered (rokkantsági-betegségi kockázat);

d)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések teljesítése során felmerült költségek szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered (életbiztosítási költségkockázat);

e)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a járadékok felülvizsgálati arányainak szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában – a jogi környezetben vagy a biztosított egészségi állapotában beálló változások miatt – bekövetkező ingadozásból ered (felülvizsgálati kockázat);

f)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási szerződések törlési, megszüntetési, megújítási és visszavásárlási arányok szintjében vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered (törlési kockázat);

g)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a szélsőséges vagy rendkívüli eseményekkel kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentős bizonytalanságából ered (életbiztosítási katasztrófakockázat).

a)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések teljesítése során felmerült költségek szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered;

b)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási események időpontjának, gyakoriságának és mértékének, ingadozásából ered, valamint a kárrendezés időpontjának és a tartalékképzéskori időpontjában levő mértékének ingadozásából ered;

c)

a veszteség és a biztosítási kötelezettség értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a súlyos járványok kitörésével, valamint a kockázatoknak az ilyen szélsőséges körülmények közötti szokatlan halmozódásával kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentős bizonytalanságából ered;

a)

az eszközök, források és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a hozamgörbe vagy a kamatlábak volatilitásának változására (kamatlábkockázat);

b)

az eszközök, források és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a részvénypiaci árak szintjének vagy volatilitásának változására (részvénypiaci kockázat);

c)

az eszközök, források és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége az ingatlanpiaci árak szintjének vagy volatilitásának változására (ingatlanpiaci kockázat);

d)

az eszközök, források és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a kockázatmentes hozamgörbe feletti kamatrések szintjének vagy volatilitásának változására (kamatréskockázat);

e)

az eszközök, források és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a devizaárfolyamok szintjének vagy volatilitásának változására (devizaárfolyam-kockázat);

f)

a biztosító vagy viszontbiztosító további kockázatai, amelyek vagy az eszközportfólió diverzifikációjának hiányából, vagy egy értékpapír-kibocsátóval, illetve kapcsolt kibocsátók egy csoportjával szembeni nagyfokú partner általi nem-teljesítési kockázati kitettségből erednek (piaci kockázatkoncentráció).

a)

a 101. és a 103–109. cikk rendelkezéseivel összhangban lévő standard formula;

b)

a 104. cikkben említett kockázati modulokba tartozó kockázatok tükrözéséhez szükséges vagy azt pontosabbá tevő valamennyi részmodul, valamint ezek későbbi frissítései;

c)

a 104., 105. és 304. cikkben meghatározott alapvető szavatolótőke-szükséglet egyes kockázati moduljainak és részmoduljainak számításához alkalmazandó módszerek, feltevések és standard paraméterek, továbbá a 106. cikkben említett szimmetrikus korrekciós mechanizmus és a hónapok számában kifejezett megfelelő időszak, valamint a 304. cikkben leírt módszer beépítésének megfelelő módja, az e módszernek a standard formulával összhangban történő szavatolótőke-szükséglet számításában való használatát illetően;

d)

a korrelációs paraméterek, köztük, szükség esetén, a IV. mellékletben rögzítettek és az e paraméterek frissítésére szolgáló eljárások;

e)

olyan biztosító vagy viszontbiztosító esetén, amely kockázatcsökkentési technikákat alkalmaz, a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja megváltozásának értékelésére és a szavatolótőke-szükséglet korrigálására alkalmazandó módszerek és feltevések;

f)

azok a minőségi kritériumok, amelyeknek az e) pontban említett kockázatcsökkentési technikáknak meg kell felelniük annak érdekében, hogy a harmadik fél részére történő tényleges kockázatátadás megvalósuljon;

g)

a működési kockázat 107. cikkben meghatározott tőkeszükségletének mérésére alkalmazandó módszerek és paraméterek, köztük a 107. cikk (3) bekezdésében szereplő százalék;

h)

a biztosítók és viszontbiztosítók elkülönített alapok miatti csökkent kockázatdiverzifikációs lehetőségeinek tükrözése érdekében követendő módszerek, illetve korrekciók;

i)

a 108. cikkben meghatározott, a biztosítástechnikai tartalékok vagy halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti korrekció számításához alkalmazandó módszer;

j)

az élet-, a nem-élet-, és az egészségbiztosítási kockázati modulok azon standard paramétereinek köre, amely a 104. cikk (7) bekezdése szerinti, a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra jellemző sajátos paraméterekkel helyettesíthető;

k)

a j) pontban említett vállalatspecifikus paraméterek számításához a biztosító vagy viszontbiztosító által alkalmazandó egységes módszerek, valamint a felhasznált adatok teljességére, pontosságára és megfelelőségére vonatkozó követelmények, amelyeknek a felügyeleti jóváhagyás előtt meg kell felelni;

l)

a sajátos részmodulok és kockázati modulok esetén alkalmazható egyszerűsített számítási módszerek, valamint azok a kritériumok, amelyeknek a biztosító vagy viszontbiztosító, beleértve a zárt biztosítót vagy viszontbiztosítót, megfelel ahhoz, hogy jogosult legyen a 109. cikknek megfelelő egyszerűsítések alkalmazására.

m)

a 212. cikk szerinti kapcsolt vállalkozások tekintetében a szavatolótőke-szükséglet számításakor, különösen a 105. cikk (5) bekezdésében említett részvénypiaci kockázati részmodul számításakor alkalmazandó megközelítés, amely figyelembe veszi a kapcsolt vállalkozások értéke volatilitásának valószínűsíthető csökkenését, amely e befektetések stratégiai jellegéből és a részesedő vállalkozás által a kapcsolt vállalkozásokra gyakorolt befolyásból ered.

a)

az alapvető szavatolótőke-szükséglet egy vagy több kockázati modulja vagy részmodulja, a 104. és 105. cikkeknek megfelelően;

b)

a működési kockázatokra vonatkozó tőkekövetelmény a 107. cikknek megfelelően;

c)

a 108. cikkben említett korrekció.

a)

a vállalkozás kellően indokolja a modell korlátozott alkalmazási körét;