10.12.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 323/31

---

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG HATÁROZATA

28/08/COL

(2008. január 23.)

a fafeldolgozási rendszerről („Verdiskapningsprogrammet for tre”) (Norvégia)

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG (1),

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (2), és különösen annak 61–63. cikkére, valamint 26. jegyzőkönyvére,

tekintettel az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra (3), és különösen annak 24. cikkére,

tekintettel a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdésére és II. része 4. cikkének (4) bekezdésére, 6. cikkére, 7. cikkének (5) bekezdésére, 13. és 14. cikkére,

tekintettel az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének alkalmazására és értelmezésére vonatkozó, állami támogatásokról szóló hatósági iránymutatásra (4), és különösen annak a regionális támogatásokról, valamint a kutatási és fejlesztési támogatásokról szóló fejezetére,

tekintettel a képzési támogatásokról és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatásáról szóló csoportmentességi rendeletre, valamint a de minimis támogatásról szóló rendeletre (5),

tekintettel a Hatóság Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt hivatalos vizsgálat megindításáról szóló, 2006. május 17-i 147/06/COL sz. határozatára,

felhívva az érdekelt feleket a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. része 6. cikkének megfelelően észrevételeik megtételére (6),

mivel:

I.   TÉNYEK

1.   Eljárás

A Hatósághoz a 2005. február 1-i levéllel (dokumentumszám: 307555) panasz (a továbbiakban: a panasz) érkezett a norvég kőműves- és betonipari szakmai szövetségtől, a „byggutengrenser.no”-tól (a továbbiakban: a panaszos). A 2005. február 3-án kézhez és nyilvántartásba vett panaszban a panaszos azt állítja, hogy a norvég állam állami támogatást nyújt a fafeldolgozó iparnak a „Verdiskapningsprogrammet for tre”, más néven „Treprogrammet” alapján (a továbbiakban: fafeldolgozási rendszer).

A 2006. május 17-i keltezésű levéllel és több levélváltást követően (7) a Hatóság tájékoztatta a norvég hatóságokat arról, hogy határozott a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárás fafeldolgozási rendszer vonatkozásában történő megindításáról.

Norvégia Európai Unió melletti képviseletének 2006. július 3-i levelével – amelyben továbbították a Kormányzati Közigazgatási és Reformügyi Minisztérium, valamint a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium egyaránt 2006. június 26-i keltezésű levelét – a norvég hatóságok észrevételeket nyújtottak be. A leveleket a Hatóságnál 2006. július 4-én vették kézhez és vették nyilvántartásba (380386. sz. esemény, a továbbiakban: a norvég hatóságok észrevételei a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására).

A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 147/06/COL határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában és annak EGT-kiegészítésében (8). A Hatóság felhívta az érdekelt feleket észrevételeik benyújtására. A Hatóság nem kapott észrevételeket érdekelt felektől.

Végül 2007 őszén a Hatóság és a norvég hatóságok telefonon és elektronikus levélben nem hivatalosan kapcsolatba léptek egymással a fafeldolgozási rendszerrel kapcsolatban. A Hatósághoz ezzel kapcsolatban beérkezett információkat a norvég hatóságok a Kormányzati Közigazgatási és Reformügyi Minisztérium által 2007. december 10-én eljuttatott elektronikus levélben foglalták egységes szerkezetbe (dokumentumszám: 456845).

2.   A javasolt intézkedés leírása

2.1.   A fafeldolgozási rendszer célkitűzését és igazgatását ismertető előkészítő jogalkotási munkák

A fafeldolgozási rendszer célját a kormány által a parlamentnek átadott, az erdészeti ágazat értékeinek és lehetőségeinek létrehozásáról szóló fehér könyv – a továbbiakban: a fehér könyv – vázolja (St. meld. nr. 17, 1998-99 „Verdiskapning og miljø – muligheter i skogssektoren”).

A fehér könyv célja az erdészeti erőforrások ésszerű és fenntartható felhasználására vonatkozó általános politika kidolgozása és az erdészeti ágazat nemzeti gazdasághoz és a norvég társadalom általános fejlődéséhez való hozzájárulásának növelése volt. A fehér könyv számos intézkedést javasolt e cél elérése érdekében – ezek egyike a fafeldolgozási rendszer volt. E tekintetben a fehér könyv ötéves rendszer létrehozását javasolta azzal a céllal, hogy értéket teremtsenek a fakészítmények és a fafeldolgozás ágazatában. A fehér könyv közelebbről meghatározta, hogy a fafeldolgozási rendszer célja az értékteremtés növelése az erdészetben és a fafeldolgozó üzletágban, illetve az erdészeti ágazat hozzájárulásának növelése a fenntarthatóbb termelés és fogyasztás elérése érdekében (9). E tekintetben a fafeldolgozási rendszer elsődleges célja i. a fafeldolgozás fejlesztése; ii. a fakészítmények használatának növelése; és iii. az erdészeti ágazat és a piac kapcsolatának fejlesztése a kereskedelem különböző szintjein (10). A fehér könyv azt is megállapította, hogy az új rendszer központi eleme a termékfejlesztés, a tervezés és az építészet területein jellemző új lehetőségek azonosítása, és a rendszernek elő kell készítenie a talajt ahhoz, hogy a fakészítmények széles körben használt, vonzó építőanyaggá váljanak (11). Végül általános szinten a fehér könyv megállapította, hogy a fafeldolgozásban történő értéknövelés célját belföldön kell elérni (12).

A fafeldolgozási rendszer létrehozásának keretét a parlament egyik állandó bizottsága által a parlament elé terjesztett, 1999. június 3-i keltezésű ajánlás (száma: Innst. S. nr. 208 [1998–1999]) ismerteti részletesen (a továbbiakban: az ajánlás). Az ajánlásban munkacsoport létrehozását javasolják az új rendszer stratégiáinak, végrehajtásának és finanszírozási szükségleteinek megállapítása érdekében.

Nem sokkal később, 1999 júliusában létrehoztak egy munkacsoportot, amelyet többek között a következők képviselői alkottak: a Mezőgazdasági Minisztérium, a szálfatermelők, illetve az erdőtulajdonosok szakmai szövetségei, kutatási és fejlesztési intézmények, valamint a kiskereskedelmi ágazat képviselői. A munkacsoport 2000. április 14-én jelentést tett közzé (a továbbiakban: a munkacsoport jelentése) a fafeldolgozási rendszer tartalmáról, felépítéséről és finanszírozásáról.

A munkacsoport jelentése felidézi a fafeldolgozó rendszer fehér könyvben említett céljait és célkitűzéseit. A munkacsoport jelentése kifejti, hogy a rendszert az erdészeti ágazat és a mechanikus fafeldolgozó ipar közötti feldolgozó láncra kell korlátozni, de ki kell terjeszteni a fafeldolgozó ipar nyersanyag-ellátására is (pl. a minőség, a pontosság és a megbízható szállítás fejlesztése) (13). A munkacsoport jelentése azt is megállapítja, hogy az egyik célkitűzés értelmében a fafeldolgozási rendszernek a norvég fa erőforrásokra kell koncentrálnia, és a fejlesztéseket a norvég (fa)feldolgozó iparon belül kell megvalósítani.

A munkacsoport jelentése azt javasolja, hogy a fafeldolgozási rendszer igazgatásának és végrehajtásának felelősségét a következők viseljék: i. „Statens nærings- og distriktsutviklingsfond”, közismert nevén „SND” (amelyet 2004. január 1-jével átszerveztek és „Innovasjon Norge”-nek nevezték át) és ii. a Mezőgazdasági Minisztérium által kinevezett, a különböző minisztériumok és a piaci szereplők képviselőiből álló irányítócsoport (a továbbiakban: irányítócsoport) (14).

A munkacsoport jelentése szerint gyakorlati szinten az irányítócsoport feladatainak a rendszer értékelésére és fejlesztésére kell összpontosítaniuk (ideértve az értéklánc használatának biztosítását; annak ellenőrzését, hogy a rendszer tevékenységei megfelelnek-e a rendszer céljainak és stratégiáinak), míg az Innovasjon Norge-nak kell a rendszer végrehajtásáért felelős szervnek lennie (15). Az Innovasjon Norge ebből a célból felhatalmazást kapott a rendszer keretében minden finanszírozás jóváhagyására és elosztására.

A hivatalos vizsgálati eljárás során a norvég hatóságok egyértelművé tették, hogy az Innovasjon Norge általános munkarendje mögött húzódó elveket (más támogatási rendszerek kezelése céljaira) a fafeldolgozó rendszer végrehajtásával összefüggésben alkalmazták (16). Az Innovasjon Norge ezért a következők alapján ítélte oda a fafeldolgozó rendszer keretében a támogatásokat: i. az Innovasjon Norge „Legfőbb szabályzata” (17); ii. az Innovasjon Norge belső EGT-iránymutatása; iii. a Mezőgazdasági Minisztérium első éves allokációs levele (18); iv. az Innovasjon Norge ügykezelőinek útmutatójában szereplő általános eljárások; és v. a Hatóság állami támogatásról szóló iránymutatásai (19). Gyakorlati szempontból ezek közül a legfontosabbak a belső EGT-iránymutatás, amely a norvég hatóságok által továbbított észrevételek túlnyomó többségének alapját is képezi.

A belső EGT-iránymutatást az Innovasjon Norge az általa kezelt, meglévő norvég támogatási rendszerek alapján alakította ki. Az iránymutatás tartalmazza az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fogalmának magyarázatát, az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatás kivonatát és a de minimis támogatásokra vonatkozó szabályokat, illetve a meglévő rendszerek tekintetében a támogatási intenzitást feltüntető táblázatot (20). A belső EGT-iránymutatás frissítése folyamatos, ezért öt eltérő változatot nyújtottak be a Hatóságnak (21).

A norvég hatóságok állítják, hogy míg a munkacsoport jelentése nem tartalmaz az egyes projektek támogathatóságával kapcsolatban betartandó feltételeket, a belső EGT-iránymutatásban ezeket a feltételeket kialakították. Míg a munkacsoport jelentése nem tartalmaz kifejezett hivatkozást a belső EGT-iránymutatásra, a norvég hatóságok kijelentették, hogy a munkacsoport jelentésében a fafeldolgozó rendszer végrehajtása alkalmazásában az „elvekre és gyakorlatokra” (az EGT-jog korlátain belül) történő hivatkozást a belső EGT-iránymutatásra való hivatkozásként kell érteni (22). A norvég hatóságok szerint a belső EGT-iránymutatást ekként a fafeldolgozó rendszer szerves részévé tették (23). Az Innovasjon Norge ügykezelőit arra utasították, hogy a pályázatokat az általuk megfelelőnek tartott belső EGT-iránymutatás szabályrendszere alapján értékeljék. Ha megítélésük szerint állami támogatásról nincs szó, a projekt 100 %-ban finanszírozható (24).

2.2.   Jogalap és éves költségvetések

Az állami költségvetésből kiderül, hogy a szóban forgó években a fafeldolgozási rendszert a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium finanszírozza közvetlenül az állami költségvetés éves előirányzatain keresztül. A fafeldolgozási rendszer finanszírozását a 2000. évi költségvetést tartalmazó, parlamentnek szóló kormányjavaslat állapította meg (száma: St. prp. nr. 1 (1999-2000), ennek 1142. fejezetében 71. tételként szerepel a fafeldolgozási rendszer finanszírozása (25). A következő évek állami költségvetései mind különítettek el összegeket a fafeldolgozási rendszer számára (26).

A Mezőgazdasági Minisztérium Innovasjon Norge számára küldött, első éves allokációs levele az Innovasjon Norge részére pénzeszközöket allokál, és azok elköltését a munkacsoport jelentésében meghatározott célkitűzésnek, ágazatnak és célcsoportoknak megfelelően engedélyezi (27).

A 2006. július 3-án frissített, 2005. szeptember 29-i levelükben a norvég hatóságok tájékoztatták a Hatóságot, hogy a 2000. pénzügyi évtől a 2005. pénzügyi évig az alábbiak szerint alakult a fafeldolgozási rendszer költségvetése:

Éves költségvetés

Év	Költségvetés millió NOK-ban	Jóváhagyott millió NOK-ban
2000	17	8,8
2001	25	25,7
2002	20	18,2
2003	36	39,3
2004	35	28,4
2005	33	39,5
Összesen	166	159,9

A támogatásokat a jóváhagyás („tilsagn”) évét követő három éven belül fizették ki, miután a kedvezményezett befejezte a projektet. Amennyiben az egyik év költségvetését nem használták fel teljesen, a fennmaradó összeget átvihették a következő évre. Ezért bármely adott évben a jóváhagyott teljes összeg magasabb lehet, mint az ugyanazon évre vonatkozó költségvetési összeg.

2.3.   A fafeldolgozási rendszer kedvezményezettjei

A munkacsoport jelentése szerint a fafeldolgozási rendszerrel a rendszer stratégiájához és munkaterületeihez tartozó és a fokozott értékteremtéshez hozzájáruló, konkrét projektekkel rendelkező vállalatokat és egyéb szereplőket kell megcélozni (28).

A norvég hatóságok jelezték továbbá, hogy a fafeldolgozási rendszer nyitva áll minden vonatkozó iparág („mechanikus faalapú iparágak”) és azon iparágak előtt, amelyek hozzájárulhatnak a fafeldolgozási rendszer céljainak eléréséhez: ilyenek például a fa más anyagokkal való kombinált felhasználását vizsgáló iparágak (29). E paramétereken belül a rendszer nyitva áll „magánszemélyek, vállalatok, hatóságok, szervezetek, valamint kutatási és oktatási intézmények előtt, függetlenül attól, hogy melyik országban van a székhelyük” (30).

2.4.   Támogatható költségek és támogatási intenzitás

A norvég hatóságok közölték, hogy a fafeldolgozási rendszer keretében nyújtott támogatásokat olyan projekteknek adják, amelyek „ … hozzájárulnak a program stratégiáira és munkaterületeire vonatkozó célok eléréséhez” és amelyek ösztönzik az innovációt. A munkacsoport jelentéséből kiderül, hogy a fafeldolgozási rendszer célkitűzéseinek eléréséhez az alábbi három stratégiát kell alkalmazni. A stratégiákat az alattuk ismertetett tevékenységekkel kell végrehajtani (31). Az ilyen tevékenységek költségei tehát támogathatók a fafeldolgozási rendszer értelmében.

i.

Profilkészítésre és kommunikációra vonatkozó stratégia (vagyis az értéklánc létrehozása iránti elkötelezettség és szándék kialakítása, kompetencia, munkaerő és tőke vonzása, az erdészet és a famunka átláthatóságának és aktív profil építésének növelése, a fa mint anyag előnyeinek kiemelése és információterjesztés). A stratégia végrehajtását szolgáló intézkedések közé tartoznak az erdészeti/faipari üzletágat pozitív színben feltüntető kampányok, a fával kapcsolatos információk terjesztése a faiparral foglalkozó formatervezési/építészeti folyóiratokban és információszolgáltatás a szakmai felhasználóknak, az egyetemeknek és oktatási intézményeknek és a fogyasztóknak. Ilyen intézkedés még a fáról szóló, általános információs forrásként szolgáló internetes portál és hálózat létrehozása az értéklánc egészén végigvonuló információk érdekében, valamint találkozóhelyek létrehozása nemzeti és regionális szinten a kutatási és fejlesztési csoportok, az építészek, a formatervezők, az informatikai csoportok, a trendkutatók, az újítók, a befektetők stb. számára.

ii.

Termékfejlesztésre és újításokra vonatkozó stratégia (az innovációhoz és az új termékekhez hozzájáruló új lehetőségek, elképzelések és kezdeményezések megvalósítása). Az intézkedések közé tartoznak a strukturális fejlesztési programok, a kisvállalatokat megcélzó üzleti fórumok létrehozása, a különböző oktatási intézményekhez kapcsolódó innovációs projektek, formatervezési/építészeti versenyek, új termékek kifejlesztése az új piaci szegmensekben (például a szabadidős tevékenységek piaca; a közterületek létesítményei/infrastruktúrája; fatermékek az egészségügyben stb.) és az értékláncon belüli nyereségre összpontosító fejlesztési projektek (például nyersanyagok, melléktermékek, fakereskedelem és elektronikus kereskedelem). További intézkedések között szerepel az újdonságok és újítások kifejlesztését célzó fórum és struktúrák, innovatív diákprojektek létrehozása, valamint építészeti és formatervezési versenyek a különféle faanyagok használatának növelése érdekében.

iii.

Együttműködésre és hatékonyságra vonatkozó stratégia (az árucikkek és folyamatok értékláncban történő irányításának javítása, a költséghatékonyság, az értékteremtés és a nyereségesség növelése és a humán erőforrások és az infrastruktúra optimális használata. Az intézkedések közé tartozik az integrált logisztikai rendszer kidolgozása az árucikkek forgalmazásának időzítése és a termékek minőségének és árának javítása érdekében, az értékesítési/forgalmazási szint takarékosságát célzó információs technológia és informatikai rendszerek kidolgozása az értéklánc egészére kiterjedő kommunikáció és a minőségfejlesztés érdekében. További intézkedések: versenyek, az integrált informatikai rendszer kidolgozásával kapcsolatos előkészítő vizsgálatok és az értéklánc árucikkeivel kapcsolatos információk digitalizálása, kompetenciaprogramok az értékteremtés költséghatékonyságáról, valamint az erdészet, a faipar és a kereskedelem nyereségének növelését célzó intézkedések.

A belső EGT-iránymutatás határozza meg a támogatható költségeket a kkv-k, a képzési tevékenységek, valamint a kutatás és fejlesztés, illetve a (kkv-k által és regionális területeken végrehajtott) „beruházások” tekintetében. A határozathoz I. mellékletként csatolásra került a támogatható költségek belső EGT-iránymutatásban szereplő leírásának lefordított változata (32).

Míg a belső EGT-iránymutatás meghatározza a támogatási intenzitást a kkv-k tekintetében (33), a támogatások egyéb fajtái vonatkozásában azt csak a következő táblázatra való hivatkozással jelzik „Az Innovasjon Norge által igazgatott rendszerek maximális finanszírozási arányai – a vállalkozások mérete és a támogatható területek”. A fafeldolgozási rendszerre hivatkozást nem tartalmazó táblázat lefordított változata e határozat II. mellékletében szerepel.

Mivel a táblázat két különböző támogatási intenzitásra hivatkozik az „OFU/IFU” és az „Omstilling og nyskapning” megnevezésű rendszer keretében a kutatás-fejlesztés előkészítő tanulmányai tekintetében, a hatóságok kifejtették, hogy a fafeldolgozási rendszerre az „OFU/IFU” rendszer esetében megállapított támogatási intenzitásokat alkalmazták. A támogatási intenzitások közötti különbség az, hogy a versenyszférán kívüli kutatás összefüggésében nagyvállalkozások által végzett műszaki megvalósíthatósági tanulmányok támogatási intenzitása az „Omstilling og nyskapning” rendszer keretében elérheti az 55 %-ot, míg ugyanezen támogatási intenzitás az „OFU/IFU” rendszer keretében csak 50 %.

A fafeldolgozási rendszer keretében nyújtott támogatásoknak elvileg az a feltétele, hogy a kedvezményezettek is biztosítsanak hozzájárulást finanszírozás és munkaerő formájában (34). A társfinanszírozásnak azonban nincs általános minimális követelménye; mértéke inkább a projekt célkitűzéseitől és jellegétől függ. Ezzel összefüggésben a norvég hatóságok kijelentették, hogy a fafeldolgozási rendszer keretében állami támogatás nyújtására a belső EGT-iránymutatásban megállapított támogatási intenzitásoknak megfelelően kerül sor, és ekként ténylegesen mindig van társfinanszírozás.

Mindazonáltal a hatóságok azt is kifejtették, hogy a fafeldolgozó rendszer keretében azt a gyakorlatot követik, miszerint egyes projektek a költségek 100 %-ára kapnak finanszírozást – mely esetben társfinanszírozás nincs. A hatóságok e tekintetben hivatkoztak a munkacsoport jelentésére, amely kitér a következőkre: „A rendszer keretében a finanszírozási arány a projekt célkitűzésétől és jellegétől függően változik. A rendszer finanszírozhatja a teljes projektet (az összes költséget), amennyiben nehéz a projekt közvetlen kedvezményezettjeinek meghatározása, például a tisztán tanulmányokból álló projektek vagy előkészítő tanulmányok esetén. A rendszer alapján történő finanszírozás megfelelően alacsony lehet olyan projektek esetében, amelyek a projektben részt vevők számára várhatóan fontosak és közvetlenül felhasználhatóak lesznek. Az EGT állami támogatásra vonatkozó szabályait alkalmazni kell. Az e szabályokban lefektetett korlátokon belül kell a rendszer elveit és igazgatási gyakorlatait kialakítani.” (35)

A hatóságok kifejtették továbbá, hogy a 100 %-os finanszírozás odaítélésének gyakorlatát csak olyan esetekben alkalmazták, amikor nehéz volt azonosítani a projektek közvetlenül kedvezményezett szereplőit (vagy ha az egyes vállalkozások nyereségét szerénynek minősítették), úgy mint az előkészítő tanulmányok vagy a sajátos célterületekre vonatkozó jelentések esetében. A norvég hatóságok szerint ennek egyik példája a Norsk Treteknisk Instituttnak nyújtott 125 000 NOK támogatás a belső használatra szánt gyalult lapok termékfejlesztését szolgáló projekt céljára (36). A norvég hatóságok kifejtették, hogy a (projekt)eredmények a tagvállalatok számára hozzáférhetők, továbbá azt, hogy a Norsk Treteknisk Institutt információinak jelentős része az intézmény könyvtárán keresztül bármikor hozzáférhető a nagyközönség számára.

2.5.   Csekély összegű (de minimis) támogatás

A norvég hatóságok közölték, hogy a fafeldolgozási rendszer bizonyos rendelkezései alapján nyújtott támogatások teljesítik a de minimis támogatás feltételeit. Ezenkívül a hatóságok kifejtették, hogy de minimis támogatás nyújtása esetén a kedvezményezettnek szóló jóváhagyó levélben közlik a de minimis küszöböt és a határidőket, valamint a kedvezményezett azon kötelezettségét, hogy tájékoztatnia kell a hatóságokat minden olyan támogatásról, amelyet más forrásból, a támogatás jóváhagyásától számított három éven belül kap (37).

A hatóságok emellett kifejtettek egy olyan létező igazgatási gyakorlatot is, mely szerint a például kutatásra és fejlesztésre kapott támogatás de minimis támogatással is kiegészíthető. Erről a gyakorlatról kifejezetten rendelkeznek a belső EGT-iránymutatás 2004. szeptemberi és 2005. júliusi változatai (38).

2.6.   Időbeli hatály

A norvég hatóságok közlése szerint a fafeldolgozási rendszer 2000. július 1-jén lépett működésbe (ettől az időponttól fogadták a támogatás iránti kérelmeket) és öt évig – 2005 végéig – maradt érvényben (az utolsó jóváhagyást 2005. december 30-án adták meg) (39).

2.7.   Fatermékek kereskedelme

A kormány által a parlamentnek átadott, az erdészeti ágazat értékeinek és lehetőségeinek létrehozásáról szóló fehér könyv szerint Norvégia az EU-ba exportálja fatermékeit. E tekintetben a fehér könyv 4.3. szakasza kifejezetten kimondja, hogy „Norvégia a nagykereskedelmi fa- és papírtermékek mintegy 85–90 %-át és a szálfatermékek mintegy 35 %-át exportálja. Az EU-országokba történő szállítás az összes export 70, illetve 90 %-át jelenti. Az EU erdészeti termék exportját befolyásoló EU-n belüli stratégiák vagy politikai beavatkozások súlyos következményekkel járhatnak a norvég erdészeti ágazatra.” (40). Ezenkívül az Eurostat statisztikái szerint az EU-ban nagy mértékben kereskednek fatermékekkel (41). Végül a norvég statisztikai hivatal („Statistisk sentralbyrå”) statisztikái szerint Norvégia jelentős mennyiségű szálfát, feldolgozott fát és faterméket („Tømmer, trelast og kork …”) importál az EU-ból (42).

2.8.   Az EGT-megállapodás hatálya

Az EGT-megállapodás 8. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy:

„Eltérő előírás hiányában e megállapodás rendelkezéseit csak a következőkre kell alkalmazni:

a)	a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer 25–97. fejezete alá besorolt termékek, a 2. jegyzőkönyvben felsorolt termékek kivételével;

b)	a 3. jegyzőkönyvben meghatározott termékek, figyelemmel a jegyzőkönyvben rögzített különös rendelkezésekre is.”

A fa és fatermékek a 44. fejezet alá tartoznak.

2.9.   Az eljárás megindításának indokai

A Hatóság azon előzetes megállapítás alapján indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást, hogy a fafeldolgozási rendszer olyan állami támogatást tartalmaz, amelyre nem vonatkozik az EGT-megállapodásban előírt kivételek egyike sem. Ezért a Hatóságnak kétségei voltak afelől, hogy a fafeldolgozási rendszer összeegyeztethetőnek tekinthető-e az EGT-megállapodás működésével. Hivatkoztak arra a tényre, hogy a norvég hatóságok által a fafeldolgozó rendszerről benyújtott dokumentumok nem tartalmazták a támogatható projektek, a támogatható költségek és az adható legmagasabb összegű támogatás felső határának pontos meghatározását.

A norvég hatóságokat felkérték, hogy nyújtsanak be információkat olyan létező belső utasításokról, amelyek előírják a rendszer állami támogatásról szóló iránymutatásnak és/vagy a csoportmentességi rendeleteknek megfelelő végrehajtását. A Hatóság kiemelte, hogy még ilyen igazgatási gyakorlat igazolása esetén is előfordulhat, hogy a Hatóság a rendszert az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetetlennek minősíti a fafeldolgozási rendszer azon gyakorlatára figyelemmel, hogy 100 % támogatást nyújt azoknak a projekteknek, amelyek esetében a finanszírozás az igazgatási hatóság szerint nem minősül támogatásnak, mert a tevékenység nem tudható be egy adott vállalkozásnak és az csak szerény nyereséget eredményezőnek minősül.

Azzal kapcsolatban, hogy a fafeldolgozási rendszer keretében a de minimis támogatásra vonatkozó sajátos szabályok értelmében nyújtott támogatások esetében teljesülnek-e az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásban vagy a későbbi (az állami támogatásra vonatkozó iránymutatást e tekintetben 2003. február 1-jétől felváltó) de minimis rendeletben a de minimis támogatásnak minősüléshez előírt feltételek (43), a Hatóság álláspontja az volt, hogy a vonatkozó rendelkezések nem tűnnek megfelelőnek a de minimis támogatás nyújtására vonatkozó szabályoknak.

3.   A norvég hatóságok észrevételei

3.1.   Eljárás

A norvég hatóságok elismerik, hogy a rendszert hivatalosan be kellett volna jelenteni a Hatóságnak, de azzal érvelnek, hogy önmagában az a tény, hogy a fafeldogozó rendszert nem jelentették be a Hatóságnak, nem jelenti azt, hogy a Hatóság pusztán emiatt azt a következtetést vonhatná le, hogy az összeegyeztethetetlen az EGT-megállapodás működésével.

3.2.   Az ügy érdemi része

A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a gyakorlatban betartották az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó anyagi jogi szabályait. Először is, az Innovasjon Norge „Legfőbb szabályzata” előírja, hogy minden finanszírozást az azon nemzetközi megállapodásokban szereplő korlátok között kell nyújtani, amelyekben Norvégia részes fél. Másodszor, az Innovasjon Norge ügykezelői (a munkacsoport jelentésén keresztül) utasítást kaptak arra, hogy a fafeldolgozó rendszert az EGT-megállapodásnak megfelelően hajtsák végre. A belső EGT-iránymutatás kialakításának célja az volt, hogy elősegítse az EGT-megállapodásnak való megfelelést. Harmadszor, az ügykezelők gyakorlottak az állami támogatásra vonatkozó iránymutatás terén és részt vesznek a témával kapcsolatos tanfolyamokon. Kétség esetén tanácsot kérhetnek az Innovasjon Norge jogi osztályától.

A projektköltségek 100 %-ának finanszírozása gyakorlatát illetően a norvég hatóságok azzal érveltek, hogy ez a gyakorlat az EGT-megállapodás hatályán kívül eső projektekre terjed ki, akár azért, mert az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatással nem járnak, akár azért, mert a támogatást de minimis támogatásként nyújtották. A hatóságok benyújtottak egy táblázatot, amely a fafeldolgozó rendszer keretében odaítélt összes támogatás elosztási módját ismerteti.

A hatóságok érvelése szerint (két példával illusztrált) nyolc esetben a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer 25–97. árucsoportjában nem szereplő, és ennélfogva az EGT-megállapodás hatálya alá nem tartozó termékekre (például „lábon álló fára”) kiterjedő projektek kaptak támogatást.

A hatóságok azt állítják továbbá, hogy a fafeldolgozó rendszerben 114 kedvezményezett nem minősül vállalkozásnak az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében, mivel nem folytatnak gazdasági tevékenységet. Tizenöt eset minősül „oktatási és kutatóintézménynek”; 25 „állami szerv” esetében önkormányzatoknak juttatott támogatásokról volt szó, és 74 eset „ágazati szervezetek” támogatására vonatkozott.

Az „oktatási és kutatóintézmények” esetét illetően (amit két példával szemléltettek, az egyikben egy nonprofit szervezet érintett) a hatóságok úgy vélték, hogy azok kívül esnek az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése hatályán az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatás korábbi, kutatási és fejlesztési támogatásról szóló 14. fejezetének 2.2. szakasza alapján, amely szerint „a nonprofit célú felsőoktatási kutatóintézmények rendszerint nem tartoznak az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének hatálya alá”, és amely előírja, hogy „amennyiben az ilyen intézmények által végrehajtott, államilag finanszírozott K+F projektek eredményeit megkülönböztetésmentes alapon az európai ipar rendelkezésére bocsátják, az EFTA Felügyeleti Hatóság azt fogja feltételezni, hogy az EGT-megállapodás 60. cikkének (1) bekezdése értelmébe vett állami támogatás rendszerint nem valósul meg”.

A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy az „ágazati szervezeteknek” (az információterjesztésben részt vevő nonprofit szervezeteknek) nyújtott támogatás nem tartalmaz állami támogatást, mivel a finanszírozás nem (közvetlenül) vállalkozásokat céloz, hanem azt vállalkozásnak nem minősülő ágazati szervezeteken keresztül folyósítják. Hivatkoznak a Bizottság Asetra ügyben hozott határozatára, amely céget – a norvég hatóságok szerint – azért mentettek fel, mert az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősült vállalkozásnak (44). Azzal is érveltek, hogy a Bíróság több ügyben is értelmezte a „gazdasági előny fogalmát”, és hogy a C-143/99. sz. Adria Wien-ügyben a Bíróság indokolása azt jelzi, hogy választóvonalat kell húzni az elvont előny (azaz a vállalkozás költségvetésében rendszerint nem szereplő költségek) és a tervezett költségek között (45).

A hatóságok azt is állítják, hogy további 31 esetben (amelyre számos példát is adtak) a kedvezményezettek nem jutottak gazdasági előnyhöz, mivel szolgáltatásokat nyújtottak cserébe. És ennélfogva ezek az esetek nem tartoznak az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

A norvég hatóságok arra a jóváhagyó levélre hivatkoznak, amelyben az szerepel, hogy a kedvezményezettnek tájékoztatást kell adnia „a kapott támogatásról az állami támogatás iránti esetleges új pályázatok alapján … Ez a kötelezettség a jóváhagyó levél keltétől számított három évig áll fenn. A támogatás kedvezményezettje részére bármely hároméves időszak során folyósított de minimis támogatás összege nem haladhatja meg a 100 000 EUR-t (körülbelül 815 000 NOK).”

A hatóságok érvelése szerint a „bármely hároméves időszak”-ra való hivatkozás egyértelművé teszi, hogy a támogatás kedvezményezettje nincs abban a helyzetben, hogy de minimis támogatást kaphasson, sem a jóváhagyó levél előtt, sem azt követően. A jóváhagyó levél keltétől számított három éven belül kapott támogatásra vonatkozó információk benyújtásának kötelezettségét azzal a szöveggel együttesen kell értelmezni, amely előírja azt a kötelezettséget, hogy a kedvezményezett nem kaphat támogatást bármely hároméves időszakon belül. A hatóságok szerint ez biztosítja a de minimis rendelet betartását. A hatóságok ezen túlmenően állítják, hogy mindenesetre a legtöbb odaítélt támogatás a de minimis korlát alatt van.

A hatóságok azonban azt is kifejtették, hogy „(egyes) esetekben azonban nem tartották be a de minimis támogatásokra vonatkozó (eljárási) keretrendszert, mivel a támogatást úgy tekintették, hogy az megfelel a kkv-k támogatása, a K+F és a képzési támogatás anyagi jogi szabályainak és csoportmentességének”. A hatóságok később kifejtették, hogy az „eljárási szabályok” be nem tartására hivatkozás annyit jelent, hogy 10 esetben a támogatást a megengedett támogatási intenzitás mértékéig nyújtották, de ahhoz anélkül adtak de minimis támogatást, hogy a kedvezményezettet tájékoztatták volna a támogatás de minimis eleméről.

A norvég hatóságok érvelése szerint a Hatóság a támogatás összeegyeztethetőségének értékelésekor nem fordított kellő figyelmet az Innovasjon Norge által követett gyakorlatokra és eljárásokra.

A hatóságok alapjában azt állítják, hogy a fafeldolgozó rendszer keretében nem nyújtottak támogatást regionális támogatásként és a (regionális támogatások tekintetében is a) maximális támogatási intenzitásokat lefektető (belső EGT-iránymutatáshoz csatolt) áttekintés vezethetett erre a félreértésre. Közvetlen ezután a hatóságok állítják, hogy voltak olyan esetek, amelyekben a kutatási és fejlesztési támogatásra meghatározott támogatási intenzitás maximumáig nyújtottak támogatást, azonban ehhez adtak még 5 %-os regionális támogatási pótlékot. Példaként a Trysil Skog AS részére juttatott támogatásra hivatkoztak.

A kutatás és fejlesztés 78 esetét illetően (amelyekre három példát említettek) a hatóságok azzal érvelnek, hogy a támogatást az állami támogatásról szóló iránymutatás anyagi jogi elveinek megfelelően nyújtották. Számításba vették, hogy a projekt milyen mértékben irányozza elő új technológia, ismeretek vagy módszerek kifejlesztését, és a leginnovatívabb projektek kaptak prioritást. Ugyancsak számításba vették azt, hogy a projekt más forrásokból – mint a „Skattefunn” rendszerből – támogatható-e.

A hatóságok érvelése szerint annak ellenére, hogy a kkv-kra és a képzési támogatásra vonatkozó csoportmentességi rendeletek címe és közzétételi hivatkozásaik nem szerepelnek a belső EGT-iránymutatásban, azok abba „nagyrészt beépítésre kerültek”.

II.   ÉRTÉKELÉS

1.   Állami támogatás jelenléte az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy:

Az intézkedés akkor minősül az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak, ha az alábbi négy kritérium mindegyikét teljesíti: Az intézkedés i. a szokásos üzletmenet során nem elérhető gazdasági előnyt biztosít a kedvezményezettnek; ii. az előnyt az állam vagy állami források biztosítják; iii. az intézkedés szelektív, mert bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását előnyben részesíti; és iv. az intézkedés torzítja a versenyt és hatással van a szerződő felek közötti kereskedelemre.

1.1.   Gazdasági előny

Az intézkedés a szokásos üzletmenet során nem elérhető gazdasági előnyt biztosít a kedvezményezettnek.

A fafeldolgozási rendszer keretében a norvég hatóságok pénzügyi támogatást nyújtanak a rendszer célkitűzéseihez hozzájárulni képes vállalatoknak, hatóságoknak, üzleti szövetségeknek, szervezeteknek stb. Az ilyen támogatásban részesülő vállalkozások a szokásos üzletmenet során nem elérhető gazdasági előnyhöz, vagyis támogatáshoz jutnak.

1.2.   Állami források jelenléte

Az előnyt az államnak vagy állami forrásoknak kell biztosítaniuk.

A fafeldolgozási rendszer keretében nyújtott támogatásokat a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium finanszírozza, tehát azok közvetlenül az állami költségvetésből érkeznek.

1.3.   Bizonyos vállalkozások vagy bizonyos áruk előállításának előnyben részesítése

Állami támogatás esetén az intézkedés bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását előnyben részesíti.

A fafeldolgozási rendszer létrehozásához vezető különböző jogalkotási előkészítő munkák (például a fehér könyv, az ajánlás és a munkacsoport jelentése) alapján a rendszer célja az értéknövelés i. a fafeldolgozó üzletágban; és ii. az erdő és a piac (beleértve a fafeldolgozó ipar nyersanyagokkal való ellátását) közötti kapcsolatban a kereskedelem különböző szintjein, valamint általános cél a fakészítmények tényleges felhasználásának növelése.

A fafeldolgozási rendszer tehát csak akkor nyújt támogatást, ha az hasznos a fafeldolgozó iparnak és a kapcsolódó faiparnak, valamint az ilyen iparágak nyersanyaggal való ellátásának. A fafeldolgozó rendszer tehát a faipari vállalkozásokat részesíti előnyben, más ágazatok kizárásával, vagyis szelektív jellegű. E tekintetben az EFTA Bíróság úgy ítélte meg, hogy az intézkedés akkor is lehet szelektív, ha egy teljes ágazatra (azok vállalkozásaira) terjed ki (46).

Meg kell jegyezni, hogy bár a fafeldolgozó rendszer alapján adható támogatás más iparágakban tevékenykedő vállalkozásoknak is (például ha azok a fa más anyagokkal együttesen történő hasznosítását kutatják), ez a lehetőség csak azon iparágak előtt áll nyitva, amelyek képesek hozzájárulni a fafeldolgozási rendszer általános céljához, általánosságban javítva a fafeldolgozási üzletág értékét. A Hatóság ezért úgy ítéli meg, hogy még ez a lehetőség is a fafeldolgozó iparágban és a kapcsolódó faiparban tevékenykedő vállalkozások javát szolgálja.

1.4.   A verseny torzítása és a szerződő felek közötti kereskedelem befolyásolása

A támogatásnak torzítania kell a versenyt, és hatással kell lennie a szerződő felek közötti kereskedelemre.

A fafeldogozási rendszer keretében a norvég hatóságok a fafeldolgozó (és kapcsolódó) iparágakban tevékenykedő vállalkozásoknak nyújtanak támogatást. A norvég ipar más EGT-országokba exportálja nagykereskedelmi szálfa és feldolgozott faipari termékeinek nagy részét (legfeljebb 90 %-át), ahol a faipari termékek kereskedelme kiterjedt. Emellett Norvégia importál is szálfát, feldolgozott fát és faipari termékeket is az EU-ból. Ilyen körülmények között a fafeldolgozó rendszer keretében történő támogatásnyújtás erősíteni fogja a kedvezményezettek helyzetét a Norvégiában vagy más EGT-országokban működő és a fafeldolgozó (és kapcsolódó) iparágakban versenyben álló vállalkozásokhoz viszonyítva. Emellett – mivel a fa csak egyike az építőiparban használt nyersanyagoknak – az építőipari vállalkozásoknak a fafeldolgozási rendszer keretében juttatott támogatás erősíteni fogja azok helyzetét az építőiparban versengő más vállalkozásokhoz viszonyítva (47).

Ezen az alapon a Hatóság úgy véli, hogy a fafeldolgozási rendszer keretében a vállalkozásoknak nyújtott pénzügyi támogatás torzítja a versenyt és befolyásolja a kereskedelmet.

1.5.   Következtetés és támogatási rendszer létezése

A fentiekre figyelemmel a Hatóság következtetése az, hogy a fafeldolgozási rendszer megfelel az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének és ennélfogva állami támogatást képez. A norvég hatóságok azonban azzal érvelnek, hogy a fafeldolgozási rendszer keretében nyújtott egyedi támogatások nem tartoznak az EGT-megállapodás hatálya alá vagy nem minősülnek állami támogatásnak.

A hatóság arra az álláspontra helyezkedett (amit a norvég hatóságok nem vitattak), hogy a fafeldolgozási rendszer egy olyan aktus, amelynek alapján további végrehajtási intézkedések szükségessége nélkül egyedi támogatásokat lehet odaítélni az aktusban általánosan és elvonatkoztatott módon meghatározott vállalkozásoknak. A rendszer ezért a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. része 1. cikke d) pontja értelmében vett támogatási rendszernek minősül. E tekintetben a Hatóság emlékeztet arra, hogy a C-310/99. sz. ügyben az Európai Bíróság megállapította: „Nem volt arra szükség, hogy a megtámadott határozatban szerepeljen a rendszer alapján az egyedi esetekben adott támogatás elemzése. Mindössze a támogatás visszatérítésének szakaszában szükséges az egyes érintett vállalkozások helyzetének vizsgálata” (48). Ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Hatóság a rendszer jellemzői alapján (a rendszer keretében adott egyes támogatások jellemzőivel szemben) értékelte a fafeldolgozási rendszert. A norvég hatóságok érvei nem befolyásolhatják ezt az értékelést, csak akkor jönnek számításba, amikor a visszatérítésről van szó. A rendszer EGT-megállapodás működésével való összeegyeztethetősége kérdésében elért következtetés nem dönti el az adott támogatás egyes eseteiben a visszatérítés kérdését. Amint azt a fent idézett ítélet megállapította, ez egy második lépés, és a visszatérítést csak azokban az esetekben rendelik el, amelyekben az állami támogatásra vonatkozó szabályokat ténylegesen megszegték.

A Hatóság megjegyzi, hogy a norvég hatóságok nem vitatták, hogy a fafeldolgozási rendszer lehetőséget nyújt a kedvezményezetteknek az EGT-megállapodás hatálya alá tartozó termékek – mint a fa – tekintetében támogatás odaítélésére. A norvég hatóságok azt sem vitatták, hogy a fafeldolgozó rendszer lehetőséget nyújt olyan jogalanyok támogatására is, amelyek az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vállalkozásnak minősülnek. Végezetül az sem vitatott, hogy a fafeldolgozási rendszer nem kizárólagosan azokat a kedvezményezetteket támogatta, amelyek cserében szolgáltatásokat nyújtottak.

Más szavakkal a rendszer maga állami támogatás nyújtását tervezte. Annak lehetősége, hogy a fafeldolgozási rendszeren belül egyes kedvezményezettek esetleg nem tartoznak az EGT-megállapodás hatálya alá (arra a tényre hivatkozással, hogy termékeik nem tartoznak az EGT-megállapodás hatálya alá, vagy ők maguk nem minősülnek vállalkozásnak az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében), nem változtat azon a minősítésen, hogy a fafeldolgozási rendszer az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatási rendszer.

2.   Eljárási követelmények

A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerint az „EFTA Felügyeleti Hatóságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról (…). Amíg ebben az eljárásban végleges határozat nem születik, az érintett állam a tervezett intézkedéseket nem léptetheti hatályba”.

A Hatóság először is megjegyzi, hogy arra való tekintettel, hogy a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer (fát és fatermékeket felsoroló) 44. árucsoportja az EGT-megállapodás hatálya alá tartozik, a fafeldolgozási rendszert a Megállapodás alapján kell értékelni. A norvég hatóságok nem jelentették be a Hatóságnak a fafeldolgozási rendszert annak végrehajtása előtt, és ezzel megsértették a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése értelmében fennálló kötelezettséget. A fafeldolgozási rendszer alapján nyújtott támogatás ezért „jogellenes támogatásnak” minősül a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. része 1. cikkének f) pontja értelmében.

3.   A támogatás összeegyeztethetősége

A Hatóság kiindulásként megjegyzi, hogy míg a fafeldolgozási rendszer tartalmazott részleteket például a célkitűzések és a támogatható költségek tekintetében, nem tűnt úgy, hogy abban szerepeltek volna a támogatás odaítélésének feltételei. Egy olyan rendszer, amely nem tartalmaz korlátozásokat a támogatás odaítélése tekintetében (pl. a támogatási intenzitás tekintetében) nem olyan, amit a Hatóság az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőként engedélyezhetne. Ezen a helyzeten nem változtat az, hogy a gyakorlatban egyedi esetekben esetleg betartották a Hatóság állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásait, a fenti I–1.5. pontban ismertetettek alapján ez csak arra hat ki, hogy a visszatérítés szükségszerű-e.

A hatóság azonban ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a norvég hatóságok kijelentették, hogy a munkacsoport jelentésének azon hivatkozása, miszerint a rendszer végrehajtása az EGT-jog korlátain belüli „elvek és gyakorlat” alapján történik, implicit hivatkozás a belső EGT-iránymutatásra. A Hatóság úgy értelmezi az érvelést, hogy például az EGT-jog alapján megengedett maximális támogatási intenzitást lefektető iránymutatást kellett a rendszer azon feltételeinek tekinteni, amelyek alapján a fafeldolgozási rendszerből támogatást nyújtanak. Más szavakkal a rendszer nem tartalmazott a rendszer keretében nyújtott támogatásokat korlátozó, azonosítható szabályrendszert.

A Hatóság a norvég hatóságok azon észrevételére, miszerint az „iránymutatás felülvizsgálata folyamatos volt”, emlékeztet arra, hogy az állami támogatás EGT-megállapodás működésével való összeegyeztethetőségének értékelését a rendszer létrehozásakor hatályos instrumentum anyagi jogi szempontjai szerint kell végezni. Emellett a rendszer szabályainak valamennyi módosítását értékelni kell annak meghatározására, hogy az a rendszer megváltozását eredményezi-e a 195/04/COL sz. határozat (49) értelmében véve. Az alábbi értékelés ezért azt elemzi, hogy az Innovasjon Norge belső EGT-iránymutatásai – azok későbbi módosítását is beleértve – a fafeldolgozási rendszer szabályaiként az EGT-megállapodás működésével és különösen a Hatóság állami támogatásokra vonatkozó, mindegyik szóban forgó időpontban hatályos iránymutatásaival és csoportmentességi rendeleteivel összeegyeztethetőnek minősülnek-e.

3.1.   A támogatás összeegyeztethetősége az EGT-megállapodás 61. cikkének (2) bekezdésével

Ebben az esetben az EGT-megállapodás 61. cikkének (2) bekezdésének egyik kivétele sem alkalmazandó, mivel a fafeldolgozási rendszer célkitűzései nem az e rendelkezésben meghatározott célkitűzések voltak.

3.2.   A támogatás összeegyeztethetősége az EGT-megállapodás 61. cikkének (3) bekezdésével

Az állami támogatási intézkedés az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján akkor minősül az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek, ha az olyan területek gazdasági fejlődésének előmozdítását célozza, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős alulfoglalkoztatás van. Mivel Norvégia regionális támogatási térképén ilyen területeket nem határoztak meg, ez a rendelkezés nem bír jelentőséggel (50).

Emellett az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontjában szereplő kivétel nem érvényesül, mivel a fafeldolgozási rendszer alapján nyújtott állami támogatásnak nem célja valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítása vagy Norvégia gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetése.

Azonban alkalmazható az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontjában megállapított kivétel, miszerint a bizonyos gazdasági tevékenységek fejlesztését elősegíteni hivatott állami támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek lehet tekinteni, ha az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági térségek fejlődését előmozdítja, és nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Ez akkor valósul meg, ha az intézkedés megfelel az állami támogatásokról szóló iránymutatásnak vagy a csoportmentességi rendeleteknek.

Vállalkozások akkor válnak regionális támogatásra jogosulttá, ha azok székhelye a fent említett norvég regionális támogatási térképre hivatkozással meghatározott egyes régiókban van, és ha a regionális támogatásokról szóló állami támogatási iránymutatás feltételei teljesülnek (51).

A norvég hatóságok azzal érveltek, hogy a fafeldolgozási rendszer keretében a támogatás nem regionális támogatás formájában került odaítélésre. A Hatóság azonban megjegyzi, hogy a fafeldolgozási rendszer végrehajtása a belső EGT-iránymutatás alapján történt, amelyek rendelkeznek a regionális (beruházási) támogatás nyújtásának lehetőségéről (52). Emellett a hatóságok hivatkoztak olyan esetekre is, amelyekben a kutatási és fejlesztési támogatás mellett 5 %-os regionális támogatási pótlékot is adtak (erre egy példa a Trysil Skog AS esete).

A Hatóság megjegyzi, hogy az állami támogatásokról szóló iránymutatás regionális támogatások nyújtására vonatkozó feltételeinek olyan esetekben is teljesülnie kell, amikor a regionális támogatást pótlékként adják. Azonban sem a munkacsoport jelentése, sem a belső EGT-iránymutatás nem említi azokat a feltételeket, amelyeket a regionális támogatás nyújtásához teljesíteni kell - mint például a regionális előnyök azonosítása (termelő beruházások vagy munkahelyteremtés formájában) - és nem tartalmaznak hivatkozást Norvégia regionális támogatási térképére. Ilyen körülmények között a Hatóság nem tud meggyőződni arról, hogy a fafeldolgozási rendszer keretében a regionális támogatás nyújtása összhangban volt-e a regionális támogatásokra vonatkozó, állami támogatásokról szóló iránymutatással.

A kutatási és fejlesztési támogatást az EGT-megállapodás működésével akkor lehet összeegyeztethetőnek tekinteni, ha az állami támogatásokról szóló iránymutatás vonatkozó feltételei teljesülnek (53). Az állami támogatásokról szóló iránymutatás meghatározza a kutatás és fejlesztés különböző típusait, nevezetesen az „alapkutatást”, „ipari kutatást” és „versenyszférán kívüli fejlesztési tevékenységet”, valamint az e kategóriákra vonatkozó, megfelelő támogatási intenzitásokat.

A Hatóság megjegyzi, hogy a belső EGT-iránymutatásban megállapított támogatható kutatás, támogatható költségek és támogatási intenzitások megfelelnek a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó állami támogatási iránymutatásnak, a műszaki előkészítő tanulmányokra vonatkozóan meghatározottak kivételével. Míg a belső EGT-iránymutatásban a támogatási intenzitásokat tartalmazó táblázat két különböző támogatási intenzitást tartalmaz a nagyvállalkozások által a versenyszférán kívüli kutatás keretében végzett műszaki előkészítő tanulmányokra, mégpedig 50–55 %-os mértékben (54), az állami támogatásokról szóló iránymutatás kifejezetten előírja, hogy a pótlékok kombinálása nem eredményezhet 50 %-nál nagyobb támogatási intenzitást a versenyszférán kívüli kutatás esetében (55).

Mivel a belső EGT-iránymutatásban meghatározott támogatási intenzitások nem felelnek meg az állami támogatásokról szóló iránymutatásnak, és nincs bizonyíték arra, hogy az ügykezelők utasítást kaptak volna az OFU/IFU rendszer támogatási intenzitásának alkalmazására, úgy tűnhet, hogy a fafeldolgozási rendszer szabályai lehetővé tesznek az állami támogatásokról szóló iránymutatásban meghatározott maximumnál nagyobb mértékű támogatási intenzitást. Emellett a Hatósághoz nem érkezett érv annak érdekében, hogy az állami támogatásokról szóló iránymutatásban meghatározottnál magasabb támogatási intenzitást fogadjon el.

A kkv-kra és/vagy a képzési támogatásra vonatkozó csoportmentességi rendelettel összhangban nyújtott támogatás az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek minősül, amennyiben a rendszer megfelel a vonatkozó csoportmentességi rendelet összes feltételének és kifejezett hivatkozást tartalmaz arra (idézve annak címét és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésre hivatkozást) (56). Azonban sem az állami költségvetések, sem a munkacsoport jelentése, sem a fafeldolgozási rendszerre vonatkozó más jogalkotási előkészítő anyag nem tartalmaz hivatkozást a kkv-kra vagy a képzési támogatásra vonatkozó csoportmentességi rendeletre. Emellett a Hatóság nem kapott tájékoztatást a norvég hatóságoktól a csoportmentességi rendeletek alkalmazásáról, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététel céljából. A norvég hatóságok ezért nem tettek eleget a csoportmentességi rendeletekben szereplő követelményeknek és emiatt a fafeldolgozási rendszert nem lehet a csoportmentességeknek megfelelőnek tekinteni.

Mindazonáltal a fafeldolgozási rendszer az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek tekinthető az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint, figyelemmel a kkv-kra és/vagy a képzési támogatásra vonatkozó csoportmentességi rendeletben megállapított lényeges elvekre. A Hatóság e tekintetben megjegyzi, hogy a belső EGT-iránymutatásban a képzési támogatásra vonatkozó valamennyi fogalommeghatározás, támogatható költség és támogatási intenzitás (57) megfelel a képzési támogatásra vonatkozó csoportmentességi rendeletnek. Ezen túlmenően belső EGT-iránymutatásban a kkv-k tanácsadási szolgáltatásai és kiállításai tekintetében a fogalommeghatározások, támogatható költségek és az irányadó támogatási intenzitás (58) megfelel a kkv-kra vonatkozó csoportmentességi rendeletnek.

Azonban a belső EGT-iránymutatás 4.3.2. szakasza szerint kkv-knak nyújtható támogatás „hálózatépítésre és együttműködésre”, ami a kkv-kra vonatkozó csoportmentességi rendelet lényegi rendelkezéseinek hatályán egyértelműen kívül eső cél. A kérdés ezért az, hogy az ilyen célokra történő támogatásnyújtás összeegyeztethetőnek tekinthető-e a kkv-kra vonatkozó, állami támogatásokról szóló iránymutatás, vagy az abban megfogalmazott elvek értelmében, vagy közvetlenül az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján (59).

Az állami támogatásokról szóló iránymutatásban szerepel, hogy a kkv-k együttműködéséhez nyújtható támogatás, amennyiben az nem a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolja a versenyt. Ezen az alapon a Hatóság úgy ítéli meg, hogy elfogadható lehet a belső EGT-iránymutatásban az a lehetőség, hogy kkv-k finanszírozásban részesülhessenek a „munkapartnerek és stratégiák azonosítása, illetve a kialakítási szakaszban az együttműködés hivatalossá tétele tekintetében”.

Ezzel szemben a Hatóság úgy véli, hogy a nem azonosított „rendkívüli közös intézkedések”  (60)„működési szakaszban” történő finanszírozása lehetőséget teremt arra, hogy olyan intézkedések széles körét lehessen bármikor finanszírozni, amelyek nem szükségszerűen tartoznának a kkv-k közötti együttműködés körébe és ennélfogva a versenyt a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolnák. A norvég hatóságok e kérdéssel kapcsolatos megkérdezésekor a hatóságok érvelése szerint az e rendelkezésen alapuló finanszírozás kizárólag a tanácsadási szolgáltatásokra irányult. Azonban a hatóságok ugyanebben az összefüggésben kijelentették, hogy a rendelkezés a hálózatépítés támogatásával összefüggésben megnyitotta a „kapcsolódó szolgáltatások” finanszírozásának lehetőségét is.

A Hatóság úgy véli, hogy ilyen homályos és nem körülhatárolt rendelkezések alapján nem tud meggyőződni arról, hogy a rendszer kkv-k támogatásával kapcsolatos szabályai megfelelnek-e a kkv-k állami támogatására vonatkozó szabályoknak vagy azok lényeges elveinek, és ezért azokat nem lehet az EGT-megállapodás 61. cikke (3) cikkének c) pontja alapján az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőként jóváhagyni.

A munkacsoport jelentése előírja, hogy a rendszer a teljes projektet finanszírozhatja, amennyiben nehéz a projekt közvetlen kedvezményezettjeinek meghatározása. A hatóságok kifejtették, hogy a projektköltségek 100 %-ának finanszírozása történik olyan esetekben például, amikor nehéz a közvetlen kedvezményezett azonosítása, vagy úgy ítélhető, hogy a kedvezményezettek csak szerény kedvezményben részesülnek (azaz az előkészítő tanulmányok vagy a sajátos célterületekre vonatkozó jelentések esetében), azon az alapon, hogy ezekben az esetekben nem áll fenn támogatás (61).

E gyakorlat vonatkozásában a következő két észrevételt kell tenni: 1) bár a norvég hatóságok az előkészítő tanulmányokra vagy a sajátos célterületekre vonatkozó jelentésekre hivatkoznak olyan esetek példájaként, amelyekben nem valósult meg támogatás, a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó állami támogatási iránymutatás meghatározza maximális támogatási intenzitást a műszaki megvalósíthatósági tanulmányokra, azt jelezve, hogy a tanulmányok finanszírozása (még az előkészítő jellegűeké is) tartalmazhat állami támogatást (62); és 2) amennyiben az érintett támogatás a de minimis értékhatár alatt marad, a szerény előny önmagában még nem zárja ki az állami támogatás jelenlétét.

Ezen az alapon a Hatóság úgy véli, hogy a projektköltségek 100 %-a finanszírozásának gyakorlata nem olyan kritériumon alapul, amely biztosítaná az állami támogatás jelenlétének kizárását, és mivel a 100 %-os finanszírozás az állami támogatásokról szóló iránymutatás egyik szakasza alapján sem elfogadható, illetve ebben az esetben azzal sem érveltek, hogy az ilyen támogatási intenzitás közvetlenül az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján lenne indokolt, a Hatóság úgy ítéli meg, hogy egy ilyen gyakorlatot megengedő rendszer összeegyeztethetetlen az EGT-megállapodás működésével.

A fentiekből következően a fafeldolgozási rendszer több szempontból is összeegyeztethetetlen az állami támogatásokról szóló iránymutatással, és közvetlenül nem vonatkozik arra az EGT-megállapodás 61. cikke 3) bekezdésének c) pontja szerinti kivétel. Ezért a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a fafeldolgozási rendszer nem tekinthető összeegyeztethetőnek az EGT-megállapodás működésével.

3.3.   Csekély összegű (de minimis) támogatás

A norvég hatóságok szerint a fafeldolgozási rendszer olyan feltételeket meghatározó rendelkezéseket tartalmaz, amelyek betartásuk esetén biztosítják, hogy a támogatás de minimis támogatásnak minősüljön. A Hatóság úgy véli, hogy a fafeldolgozási rendszer vonatkozó rendelkezései nem felelnek meg a de minimis szabályoknak.

A támogatás csekély összegűnek minősülhet az állami támogatásokról szóló iránymutatás vagy a későbbi de minimis rendelet értelmében, következésképp az intézkedés nem képez állami támogatást az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében, és nem áll fenn bejelentési kötelezettség. Mivel a fafeldolgozási rendszert 2000. július 1-je és 2005 vége között hajtották végre, a rendszer értékelése tekintetében mindkét de minimis szabályrendszer jelentőséggel bír (63).

A de minimis rendelet és az állami támogatásokról szóló iránymutatás egyaránt előírja, hogy a nemzeti hatóságok csak akkor nyújthatnak de minimis támogatást, ha előzőleg ellenőrizték, hogy a de minimis támogatás, amelyben a vállalat részesült, nem emelkedik az előző három év során kapott más de minimis támogatás révén. A de minimis rendelet és az állami támogatásokról szóló iránymutatás alapján egyaránt elfogadható módja a de minimis küszöbérték ellenőrzésének az, hogy a kedvezményezettől szereznek be erre vonatkozó információkat (64).

A fafeldolgozási rendszer keretében de minimis támogatás nyújtásakor hivatkozás történik a de minimis szabályokra, továbbá a kedvezményezetteket tájékoztatják arról a kötelezettségről, hogy értesíteniük kell a hatóságokat az egyéb olyan de minimis támogatásról, amelyben a de minimis támogatás jóváhagyásától számított három éven belül részesültek.

A hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatában a Hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a tájékoztatási kötelezettség csak a fafeldolgozási rendszer alapján kapott támogatást követően kapott de minimis támogatásra vonatkozik, a kedvezményezettektől nem követelték meg, hogy tájékoztatást adjanak arról a de minimis támogatásról, amelyben a fafeldolgozási rendszer alapján kapott de minimis támogatást megelőzően részesültek. A norvég hatóságok azonban azzal érveltek, hogy a jóváhagyó levél hivatkozik arra a szabályra is, hogy a „bármely hároméves időszakban” kapott támogatás nem haladhatja meg a de minimis korlátot.

A Hatóság észrevételezi, hogy a kedvezményezettel szemben „a jóváhagyó levél időpontjától kezdődően” nyújtott támogatással kapcsolatban fennálló tájékoztatási kötelezettség ellentmond arra a szabályra való hivatkozásnak, hogy a „bármely hároméves időszakban” kapott támogatás nem haladhatja meg a de minimis korlátot. Ilyen körülmények között a Hatóság nem tud arról meggyőződni, hogy a kedvezményezett egyértelműen úgy érti-e ezt az üzenetet, mint a „bármely hároméves időszakban” kapott támogatás bejelentésére vonatkozó kötelezettséget. A Hatóság ennélfogva fenntartja eredeti álláspontját, amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket a rendszer szabályainak részeként kell tekinteni, nem állapítható meg, hogy azok előzetesen biztosítanák a de minimis támogatásra vonatkozó rendelkezések betartását (65).

Ettől eltekintve a Hatóság megjegyzi, hogy a belső EGT-iránymutatásnak legalábbis a 2004. szeptemberi és 2005. júliusi változatában a fafeldolgozási rendszer olyan gyakorlatot írt elő, amelynek értelmében például a kutatásra és fejlesztésre jóváhagyott állami támogatás kiegészíthető további, de minimis támogatásként nyújtott támogatással (66). A Bizottság Kahla Porzellan GmbH ügyében hozott határozatának megfelelően a Hatóság úgy véli, hogy amennyiben a támogatás meghaladja a de minimis küszöbértéket - az ugyanazon vállalkozásnak három éven belül biztosított teljes finanszírozás eredményeként -, a teljes összeget állami támogatásnak kell tekinteni (67). Ezen az alapon a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az a gyakorlat, miszerint a de minimis küszöbértéket a vállalkozásnak nyújtott támogatás egy része tekintetében tartják csak tiszteletben, jellegéből adódóan magában foglalja, hogy a támogatás teljes összege meghaladhatja a de minimis küszöbértéket (68).

A fentiekre figyelemmel a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a fafeldolgozási rendszer alapján a vonatkozó rendelkezések nem felelnek meg a de minimis szabályoknak, és ennélfogva a rendszer az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethető rendszerként nem hagyható jóvá.

4.   Következtetés

A norvég hatóságok által benyújtott információk alapján a Hatóság álláspontja az, hogy a fafeldolgozó rendszer az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében olyan állami támogatás nyújtását foglalja magában, amely nem egyeztethető össze a megállapodással. Azonban a Bizottság e tekintetben követett gyakorlatának megfelelően a Hatóság úgy ítéli meg, hogy noha a fafeldolgozási rendszer - rendszerként tekintve - nem egyeztethető össze az EGT-megállapodás működésével, az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek nyilváníthatóak a fafeldolgozási rendszer keretében odaítélt azon egyedi támogatások, amelyek eleget tesznek a kkv-k és/vagy a kutatás és fejlesztés állami támogatásáról szóló iránymutatásban megállapított kritériumoknak, vagy a kkv-knak nyújtott támogatásról és a képzési támogatásról szóló csoportmentességi rendeletben foglalt anyagi jogi szabályoknak (69).

Mivel a fafeldolgozási rendszert nem jelentették be a Hatóságnak, a fafeldolgozási rendszer keretében az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében nyújtott minden támogatás a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. része 1. cikkének f) pontja értelmében jogellenes támogatásnak minősül. A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve II. része 14. cikkéből következik, hogy a Hatóság dönt arról, hogy az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó szabályaival összeegyeztethetetlen, jogellenes támogatást vissza kell-e fizettetni a kedvezményezettekkel. Ez azonban nem érinti i. az olyan egyedi támogatás juttatását, amely eleget tesz az állami támogatásokról szóló iránymutatás vagy a de minimis rendelet szerint a de minimis támogatásra előírt feltételeknek; és ii. a kkv-k és/vagy a kutatás és fejlesztés állami támogatásáról szóló iránymutatás betartása, illetve a kkv-k-re vonatkozó, és a képzési támogatásról szóló csoportmentességi rendeletek anyagi jogi szabályai alapján összeegyeztethetőnek talált, és a szóban forgó rendeletekben meghatározott, megfelelő támogatási intenzitásoknak megfelelő egyedi támogatásokat,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A fafeldolgozási rendszer az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében összeegyeztethetetlen az EGT-megállapodás működésével.

2. cikk

A fafeldolgozási rendszer keretében nyújtott egyedi támogatások nem képeznek állami támogatást, ha azok - a támogatás időpontjától függően - eleget tesznek az állami támogatásokról szóló iránymutatásban, illetve a de minimis rendeletben a de minimis támogatásra megállapított feltételeknek.

3. cikk

A megengedhető támogatási intenzitások összegéig az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetők a fafeldolgozási rendszer alapján nyújtott azon egyedi támogatások, amelyek eleget tesznek a kkv-k és/vagy a kutatás és fejlesztés állami támogatásáról szóló iránymutatásban megállapított kritériumoknak, illetve a kkv-knak nyújtott támogatásról és a képzési támogatásról szóló csoportmentességi rendeletben foglalt anyagi jogi szabályoknak.

4. cikk

A norvég hatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket az 1. cikkben említett támogatások visszatérítése érdekében, a 2. és 3. cikkben említett támogatások kivételével.

5. cikk

A visszatérítést késedelem nélkül és a nemzeti jog eljárásaival összhangban kell végrehajtani, feltéve, hogy azok lehetővé teszik a határozat azonnali és hatékony végrehajtását. A visszatérítendő támogatást kamat és kamatos kamat terheli attól a naptól kezdődően, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátották, a visszatérítés napjáig. A kamatot az EFTA Felügyeleti Hatóság 195/04/COL határozatának 9. cikke alapján kell kiszámítani (70).

6. cikk

A norvég hatóságok a határozatról szóló értesítést követő két hónapon belül tájékoztatják az EFTA Felügyeleti Hatóságot a határozatnak való megfelelés céljából tett intézkedésekről.

7. cikk

Ennek a határozatnak a címzettje a Norvég Királyság.

8. cikk

Csak az angol nyelvű szöveg hiteles.

---

(1)  A továbbiakban: Hatóság.

(2)  A továbbiakban: EGT-megállapodás.

(3)  A továbbiakban: Felügyeleti és Bírósági Megállapodás.

(4)  Eljárásjogi és anyagi jogi szabályok az állami támogatás terén – Iránymutatás az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének alkalmazásáról és értelmezéséről, elfogadta és közzétette az EFTA Felügyeleti Hatóság 1994. január 19-én (HL L 231., 1994.9.3., 1. o. és 32. sz. EGT-kiegészítés 1994.9.3., 1. o.). Az iránymutatást legutóbb a Hatóság 2007. május 3-i 154/07/COL határozata módosította. A továbbiakban: az állami támogatásokról szóló iránymutatás.

(5)  A Bizottság 2001. január 12-i 68/2001/EK rendelete az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a képzési támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 10., 2001.1.13., 20. o.); a Bizottság 2001. január 12-i 70/2001/EK rendelete az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról (HL L 10., 2001.1.13., 33. o.); valamint a Bizottság 2006. december 15-i 1998/2006/EK rendelete a Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 379., 2006.12.28., 5. o.). Ez utóbbi rendelet az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló 69/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 10., 2001.1.13., 30. o.) és az állami támogatásokról szóló iránymutatás korábbi 12. fejezetének helyébe lép (elfogadta a Hatóság 1996. május 15-i 54/96/COL határozatával, HL L 245., 1996.9.26., 28. o.). A fent említett valamennyi rendeletet belefoglalták az EGT-megállapodás 15. mellékletébe (az 1. szakasz d)–f) pontjába).

(6)  HL C 272., 2006.11.9., 19. o. és az 55. sz. EGT-kiegészítés, 2006.11.9.

(7)  A levélváltásra vonatkozó részletesebb információkra hivatkozás található a Hatóság hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 147/06/COL sz. határozatában, amelynek összefoglalóját a HL C 272., 2006.11.9. számának 19. oldalán és az 55. sz. EGT-kiegészítésben (2006.11.9.) tették közzé. A határozat teljes szövegét a Hatóság internetes oldalán tették közzé. www.eftasurv.int

(8)  A közzétételre vonatkozó részletes adatok a fenti 7. lábjegyzetben szerepelnek.

(9)  A fehér könyv 7.3.3. szakasza.

(10)  A fehér könyv 7.3.3. szakasza.

(11)  A fehér könyv 2.4.1. szakasza.

(12)  A fehér könyv 6.1.1. szakasza. A norvég ipar fontossága tekintetében a fehér könyv 6.1.1. szakasza így ír (a Hatóság angol fordítása alapján): „Az értékteremtés növelése érdekében meg kell vizsgálni a költségek csökkentésének lehetőségét a feldolgozás és az értékesítés szintjén, és növelni és fejleszteni kell a Norvégiában gyártott fakészítmények felhasználását/kiaknázását.”.

(13)  A munkacsoport jelentésének 1.4. szakasza, amely szerint a fafeldolgozási rendszer nem terjed ki a dekorációs célokat és a bioenergiát szolgáló erdőkultúrára, infrastruktúrára, szállításra, területekre és erdészeti termékekre, ezekkel ugyanis a kormány egyéb intézkedései foglalkoznak. A munkacsoport jelentésének 2.1. szakasza meghatározza az erdőalapú értékláncot (vagy az erdészeti ágazatot), amely minden szereplőre kiterjed, a farönktől a végfelhasználóig. Az „erdő” kifejezés a kínálati oldalra (erdőtulajdonosok és ezek szövetségei) és a kereskedelmi szintre (erdészeti vállalkozók, beleértve a szállítást, a fa mérését és kivágását, az erdőkultúrával kapcsolatos munkákat, a működési tervezést stb.). terjed ki. A „termelés” a fa feldolgozását jelenti a végfelhasználók számára megfelelő termékekké, de a mechanikus feldolgozási láncra összpontosítva (ideértve a fűrésztelepeken folyó hagyományos munkát, az ácsmunkákat, a további feldolgozást ajtókká, ablakokká, lépcsőkké és egyéb építőipari elemekké, valamint fabútorok, faházak és kézzel készült termékek előállítását). A „piac” a végfelhasználókat jelenti, de a különböző kereskedelmi szintekre és az erdőalapú termelési rendszer egyéb szereplőire is kiterjed, például az erdészet és az erdőalapú ipar árucikkeinek és szolgáltatásainak alvállalkozóira.

(14)  A munkacsoport jelentésének 1.5., 6.2. és 6.3. szakasza. A csoportban 2003 májusától alternatív finanszírozási források és a megyei kormányzói hivatal képviselői is szerepeltek.

(15)  A rendszer tevékenységeire és fejlődésére vonatkozó éves jelentést a Mezőgazdasági Minisztériumnak kell benyújtani, és ez képezi az Innovasjon Norge (korábban: SND) költségvetésének és iránymutatásainak is az alapját; vö.: a munkacsoport jelentésének 1.5., 6.2. és 6.3. szakaszával.

(16)  Lásd a norvég hatóságok hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatra tett észrevételeit.

(17)  A Legfőbb szabályzat egy olyan iránymutató dokumentum, amely megállapítja az Innovasjon Norge támogatás-odaítélésének egyes külső korlátait (úgy mint a működési támogatás és az exporttámogatás nyújtásának kizárása), és előírja, hogy a támogatást azon nemzetközi egyezmények által meghatározott korlátokon belül kell odaítélni, amelyekben Norvégia részes fél.

(18)  A 2000. október 6-i keltezésű allokációs levél információkat tartalmaz a fafeldolgozó rendszer költségvetésének végrehajtásáról, ugyanakkor utal a rendszer célkitűzésére, ágazatára és célcsoportjaira.

(19)  A norvég hatóságok ugyancsak hivatkoztak az Innovasjon Norge-ra irányadó jogszabályokra, valamint a fejlesztési támogatások odaítélésének „Általános feltételeire”, amelyek tartalmaznak igazgatási szabályokat többek között a támogatás határidejéről, dokumentálásáról, az ellenőrzési intézkedésekről és a támogatás visszatérítéséről.

(20)  Tartalmaz továbbá rendelkezéseket a támogatáshalmozás, a referenciaráták és a támogatás kiszámítása tekintetében is.

(21)  A változatok 2000. januári, 2001. augusztusi, 2003. júniusi, 2004. szeptemberi és 2005. júliusi keltezésűek, és alapvetően nem térnek el egymástól. Az egyszerűség kedvéért a „belső EGT-iránymutatás” kifejezés használata a következőkben a legújabb változatra utal, és csak abban az esetben (eltérés vagy kiegészítés folytán), ha a vonatkozó észrevételeket az előző szövegváltozatokra tették.

(22)  A munkacsoport jelentésének 1.3. pontjában az szerepel, hogy a pénzeszközöket az EGT-szabályoknak megfelelően kell odaítélni, és a 7.1. pont azt írja, hogy „az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó jogszabályait követni kell. A programnak e szabályozáson belül kell kialakítania saját elveit és gyakorlatait.” Lásd még a norvég hatóságok által a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatra tett észrevételeket is.

(23)  Lásd a norvég hatóságok által a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatra tett észrevételeket és a norvég hatóságok 2008. január 18-i elektronikus levelét (461470 sz. dokumentum)

(24)  Lásd még a társfinanszírozásról és a projektköltségek 100 %-os finanszírozásáról szóló alpontot a lenti I-2.4 pontban.

(25)  Lásd a felülvizsgált költségvetést is (száma: St. prp. nr. 61 [1999–2000]) A fafeldolgozási rendszert többféleképpen említették, többek között „Treprogrammet” és „Verdiskapningsprogrammet for tre” néven vagy az állandó bizottság parlamentnek szóló eredeti ajánlására hivatkozva (száma: Innst. S. nr. 208 (1998-1999)).

(26)  2001: St. prp. nr. 1 (2000-2001) és a felülvizsgált költségvetés (száma: 84 [2000–2001]); 2002: St. prp. nr. 1 (2001–2002) és a felülvizsgált költségvetés (St. prp. nr. 1 Tillegg nr: 4 [2001–2002]); 2003: St. prp. nr. 1 (2002–2003) és a felülvizsgált költségvetés (száma: St. prp. nr. 65 [2002–2003]); 2004: St. prp. nr. 1 (2003–2004) és a felülvizsgált költségvetés (száma: St. prp. nr. 63); 2005: St. prp. nr. 1 (2004–2005) és a felülvizsgált költségvetés (száma: St. prp. nr. 65 [2004–2005]). Az első négy évben (2000–2003) a fafeldolgozási rendszer finanszírozását az állami költségvetés 1142. fejezetének 71. tételeként különítették el, míg az utolsó két évben (2004 és 2005) az 1149. fejezet 71. tételeként.

(27)  A norvég hatóságok által a Hatóságnak benyújtott, a norvég hatóságok hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatára tett észrevételek 3. mellékletét képező, 2000. október 6-i levél.

(28)  A munkacsoport jelentésének 4.6. szakasza.

(29)  Lásd a norvég hatóságok Hatóságnak küldött, 2005. szeptember 29-i keltezésű levelét, amelyet az Európai Unió Norvégiai Missziójának 2005. október 3-i leveléhez csatoltak (345465. sz. dokumentum).

(30)  Lásd a norvég hatóságok fenti 29. lábjegyzetben idézett, 2005. szeptember 29-i levelét és a norvég hatóságok által a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatra tett észrevételeket.

(31)  A munkacsoport jelentésének 4.1–4.4. és 5. szakasza.

(32)  A Hatóság fordítása.

(33)  Beruházások esetében a maximális intenzitás 7,5 % közepes méretű vállalkozásoknak és 15 % kisvállalkozásoknak, míg tanácsadási szolgáltatások és kereskedelmi vásárok esetén a szintet 50 %-ban rögzítették.

(34)  A munkacsoport jelentésének 1.4. és 7.1. szakasza.

(35)  A munkacsoport jelentésének 7.1. szakasza.

(36)  Bár ez az összeg de minimis támogatásnak minősülne, a Norsk Treteknisk Institutt más támogatást is kapott.

(37)  A bejelentési kötelezettséget a következőképpen fogalmazzák meg: „EØS-regelverket – opplysningsplikt Tildelingen av tilskuddet skjer i henhold til reglene for bagatellmessig støtte. Ved eventuelle nye sřknader om offentlig střtte (uansett střttekilde) har střttemottaker plikt til ĺ opplyse om dette tilskuddet. Opplysningsplikten gjelder i 3 ĺr fra tilsagnstidspunktet. Střttemottakeren mĺ ikke motta mer enn til sammen 100 000 EUR (ca. kr 815 000,-) i střtte etter reglene for bagatellmessig střtte over et tidsrom pĺ 3 ĺr.”

(38)  A belső iránymutatás 4.2. szakasza.

(39)  Ezt megerősítik az állami költségvetési javaslathoz fűzött észrevételek a St. prp. nr. 1 (2000-2001) sz. dokumentumban, illetve a munkacsoport jelentése.

(40)  A következő idézet Hatóság által készített fordítása: „Norge eksporterer ca 85-90 % av produksjonen av tremasse og papirprodukter og ca 35 % av trelast-produksjonen. Leveransene til EU-land utgjřr henholdsvis 70 % og 90 % av eksporten. Eventuelle strategier eller politiske vedtak innen EU som kan påvirke EUs import av skogindustriprodukter vil kunne få store konsekvenser for den norske skogsektoren.”

(41)  Az EUROSTAT 1999 és 2004 közötti, a finomított fa és a szálfa különböző változatainak EU-n belüli importjáról és exportjáról szóló statisztikái (amelyek ezer köbméterben vagy tonnában fejezik ki a mennyiséget) szerint az EU-ban jelentős mértékű a fatermék-kereskedelem. A vonatkozó statisztikák a következők: i. a gömbfa EU-25-ök importja és exportja; „erdészet51 táblázat” ii. a facellulóz, a papír és a karton EU-25-ön belüli importja; „erdészet62 táblázat” iii. a facellulóz EU-25-ön belüli exportja; „erdészet62 táblázat” iv. a fűrészáru és a fa alapanyagú lemezek EU-25-ön belüli importja; „erdészet61 táblázat”; és v. a fűrészáru EU-n belüli exportja; „erdészet61 táblázat”. A statisztikák hozzáférhetők a http://europa.eu.int/comm/eurostat weboldalon, vagy az EUROSTAT-tal való kapcsolatfelvétel útján a weboldalán keresztül.

(42)  Lásd: http://www.ssb.no/muh/tab15-01.shtml weboldalt, amelyen a 15., „Kereskedelem a kiválasztott országokkal kétjegyű SITC használatával. január–március. Millió korona” című táblázat látható.

(43)  Az állami támogatásokról szóló iránymutatás korábbi 12. fejezetét a Hatóság 2003. november 5-i 198/03/COL határozata törölte. Azonban a 12. fejezet helyébe már 2003. február 1-től a 69/2001/EK rendelet (a továbbiakban: a de minimis rendelet) lépett.

(44)  A Bizottság állami támogatásról szóló, 2000. március 31-i 673/99 sz. határozata (HL C 184., 2000.7.1., 25. o.).

(45)  A C-143/99. sz. Adria Wien-ügy, (EBHT 2001., I–8365. o.)

(46)  Az E-5/04., E-6/04. és E-7/04. sz. Fesil és Finnfjord egyesített ügyekben hozott ítélet (EFTA Bírósági Határozatok Tára 2005., 117. o.) 77. pontja. Ez az ítélet megerősíti az Európai Bíróság C-75/97. sz. Belga Királyság kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben hozott ítéletének (EBHT 1999., I-3671. o.) 33. pontjában megállapított ítélkezési gyakorlatát. Lásd még a C-66/02. sz. Olasz Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben hozott ítéletet (EBHT 2005., I-10901. o.) 95. pont).

(47)  Lásd e tekintetben a 730/79. sz. Philip Morris Holland BV kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben hozott ítélet (EBHT 1989., 2671. o.) 11. pontját: „Ha az állam által vagy állami forrásokból nyújtott támogatás megerősíti egy vállalkozás helyzetét más versenyző vállalkozásokéhoz képest a Közösségen belüli kereskedelemben, az utóbbiakat a támogatás által érintett vállalkozásoknak kell tekinteni”.

(48)  C-310/99. sz. Olasz Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-2289. o.) 91. pontja. A C-66/02. sz. Olasz Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., I-10901. o.) 91. pontjában a Bíróság megállapította: „A támogatási programok esetén a Bizottság arra szorítkozhat, hogy a kérdéses program jellemzőit tanulmányozza, anélkül, hogy köteles lenne minden egyes alkalmazási esetet megvizsgálni […] annak megállapítása végett, hogy e program tartalmaz-e támogatási elemeket.” Lásd még az E-2/05. sz. EFTA Felügyeleti Hatóság kontra Izlandi Köztársaság ügyben hozott ítélet (EFTA Bírósági Határozatok Tára 2005., 202. o.) 24. pontját.

(49)  A Hatóság 2004. július 14-i 195/04/COL határozata (HL L 139., 2006.5.25., 37. o.), a Hatóság 2005. december 14-i 319/05/COL határozatával (HL C 286., 2006.11.23., 9. o.) módosított formájában. Lásd még a T-195/01. sz. Government of Gibraltar kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben hozott ítéletet (EBHT 2001., II-3915. o.). Meg kell jegyezni, hogy mivel eljárási szempontból a rendszer kezdeti létrehozása óta „jogellenes” volt, valamennyi későbbi módosítását is jogellenes támogatásnak kell tekinteni.

(50)  Lásd a Hatóság támogatott területek mértékéről és a támogatás szintjeiről szóló, 1999. december 16-i 327/99/COL határozatát (Norvégia).

(51)  A regionális támogatásokról szóló iránymutatás korábbi 25. fejezetét 2006. április 6-án új iránymutatás és az 1628/2006/EK bizottsági rendelet váltotta fel, amelyet a 157/2006. sz. vegyes bizottsági határozat (HL L 89., 2007.3.29., 33. o. és a 15. sz. EGT-kiegészítés, 2007.3.29., 24. o.) épített be. A rendelet 2006. december 9-én lépett hatályba.

(52)  Lásd a belső EGT-iránymutatáshoz csatolt táblázatban említett (regionális támogatási) küszöbértékeket és a beruházási támogatáshoz fűzött magyarázatot (4.6. szakasz).

(53)  A kutatásra és fejlesztésre vonatkozó előző iránymutatást 2007. február 7-én új iránymutatás váltotta fel.

(54)  Úgy tűnik, hogy a 2000. és 2001. évi változat egyáltalán nem rögzít külön támogatási intenzitást a műszaki előkészítő tanulmányok tekintetében.

(55)  Az állami támogatásokról szóló iránymutatás kutatási és fejlesztési támogatásra vonatkozó, akkori 14. fejezete 5.3. szakaszának (7) bekezdése.

(56)  Lásd a kkv-kra és a képzési támogatásra vonatkozó csoportmentességi rendeletek 3. cikkének (3) bekezdését. A csoportmentesség alaki feltételeinek való megfelelés mentesíti a támogatási intézkedést a bejelentés követelménye alól.

(57)  A belső iránymutatás 4.4. szakasza.

(58)  A belső iránymutatás 4.3. és 4.3.1. szakasza.

(59)  Az állami támogatásokról szóló iránymutatás kkv-k támogatására vonatkozó korábbi fejezetét 2002. június 26-tól hatályon kívül helyezte a kkv-kra vonatkozó csoportmentességi rendelet.

(60)  Ezek közé tartoznak a teljesítményjavításhoz hasonló intézkedések („kompetansehevning”).

(61)  A projektköltségek 100 %-a finanszírozásának gyakorlata felveti az állami támogatás jelenlétének és összeegyeztethetőségének kérdését is. A munkacsoport jelentésének erre vonatkozó hivatkozására figyelemmel feltételezhető, hogy a rendszer tervbe veszi az ilyen gyakorlatot, és hogy az e gyakorlatra vonatkozó rendelkezések összeegyeztethetőségét értékelni kell (ez a szakasz). Az állami támogatás jelenlétének (vagy hiányának) kérdése csak a visszatérítés szempontjából fog jelentőséggel bírni.

(62)  A kutatási és fejlesztési támogatásra vonatkozó akkori 14. fejezet 5.3(7) szakasza.

(63)  A norvég hatóságok állítása szerint a norvég hatóságok általi jóváhagyás („tilsagn”) időpontja határozza meg, hogy az állami támogatásokról szóló iránymutatás korábbi 12. fejezete vagy pedig a későbbi de minimis rendelet vonatkozik-e a szóban forgó támogatásra.

(64)  Lásd e tekintetben az állami támogatásokról szóló iránymutatásban az „ellenőrzési modalitásra” vonatkozó utalást.

(65)  Nem bír jelentőséggel az a tény, hogy sok hozzájárulás a de minimis határ alatt lehet, mivel a Hatóság az állami támogatás összeegyeztethetőségének elemzésekor csak a fafeldolgozási rendszer szabályainak vizsgálatára szorítkozik. A tényleges helyzet a visszatérítés kérdésében kap majd jelentőséget.

(66)  Lásd a fenti I-2.5. szakaszban a gyakorlat leírását.

(67)  A Bizottság 2003. május 13-i 2003/643/EK határozata a Németország által a Kahla Porzellan GmbH és a Kahla/Thüringen Porzellan GmbH részére végrehajtott állami támogatásról (HL L 227., 2003.9.11., 12. o.). Hasonló mintára: az ugyanezen vállalkozásnak nyújtott teljes támogatási összeget figyelembe kell venni annak értékelésekor, hogy az állami támogatásokról szóló iránymutatásban meghatározott, vonatkozó támogatási intenzitásokat betartották-e.

(68)  Meg kell jegyezni, hogy be kell tartani a vonatkozó támogatási intenzitásokat is. Amennyiben de minimis támogatást más támogatással együttesen adják, a teljes támogatási összeg nem haladhatja meg a támogatás különféle kategóriáira előírt maximális támogatási intenzitásokat. Ez természetesen csak akkor releváns, ha a teljes támogatás nem minősül de minimis támogatásnak.

(69)  Lásd például a Franciaország által a nehéz helyzetben lévő cégek felvásárlása tekintetében végrehajtott támogatási rendszerről szóló, 2003. december 16-i 2004/343/EK bizottsági határozatot (HL L 108., 2004.4.16., 38. o.) és a Spanyolország által egyes Vizcayaban (Spanyolország) létesített új cégek számára 1993-ban végrehajtott támogatási rendszerről szóló, 2001. december 20-i 2003/86/EK bizottsági határozatot (HL L 40., 2003.2.14., 11. o.).

(70)  Lásd a 49. lábjegyzetet.

---

---

---