3.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 143/13

(1)

2007. július 23-án az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC) (a továbbiakban: panaszos) a Kínai Népköztársaságból származó citromsav behozatalára vonatkozóan panaszt nyújtott be egy olyan gyártó nevében, amelynek termelése a citromsav teljes közösségi gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 25 %-át teszi ki.

(2)

A panasz bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az abból eredő jelentős kárra vonatkozóan, ami elegendőnek bizonyult az eljárás megindítására.

(3)

Az eljárást a 2007. szeptember 4-én, az eljárás megindításáról szóló értesítésnek (2) az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételével indították meg.

(4)

A Bizottság a dömpingellenes eljárás megindításáról hivatalosan értesítette az exportáló gyártókat, az importőröket, az ismert érintett felhasználókat és szervezeteiket, a fogyasztói szervezeteket, az exportáló ország képviselőit, valamint a közösségi gyártókat. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül.

(5)

Annak érdekében, hogy az exportáló gyártók piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet nyújthassanak be, a Bizottság formanyomtatványokat küldött az ismert érintett kínai exportáló gyártóknak és a Kínai Népköztársaság képviselőinek. Nyolc exportáló gyártó, beleértve a velük kapcsolatban álló vállalatokat is, kérelmezte a piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján, illetve az egyéni elbánást, amennyiben a vizsgálat azt állapítja meg, hogy nem teljesítik a piacgazdasági elbánás feltételeit.

(6)

A vizsgálatban érintett exportáló gyártók és importőrök nyilvánvalóan nagy számára való tekintettel a dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítés az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavétel alkalmazását irányozta elő.

(7)

Annak érdekében, hogy a Bizottság el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, és amennyiben igen, kiválaszthassa a mintát, az exportáló gyártókat, az importőröket és a nevükben eljáró képviselőiket felkérték arra, hogy jelentkezzenek a Bizottságnál, és a dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követő 15 napon belül nyújtsák be az értesítésben foglaltaknak megfelelően az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységeikre vonatkozó alapvető információkat.

(8)

A közösségi gyártók esetében, az alaprendelet 17. cikkével összhangban, a Közösségbe irányuló citromsav legnagyobb reprezentatív exportmennyisége alapján olyan mintát választottak ki, amely a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen megvizsgálható. Az exportáló gyártóktól kapott információk alapján a Bizottság kiválasztotta azt a négy vállalatot vagy kapcsolatban álló vállalatcsoportot (a továbbiakban: mintavételben szereplő vállalatok), amelyek a legnagyobb mennyiségben exportálnak a Közösségbe. A vizsgálati időszakban az exportvolumen tekintetében a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe exportált citromsav teljes exportjának 79 %-át a négy kiválasztott vállalat teljesítette. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultáltak az érintett felekkel, akik nem emeltek kifogást.

(9)

A mintában nem szereplő négy gyártó az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdésével összhangban egyéni dömpingkülönbözet megállapítását kérelmezte. Csak egy vállalat, a DSM Citric Acid (Wuxi) Ltd. nyújtotta be a kért információkat az előírt határidőn belül. Ezért a Bizottsághoz csak egy hiánytalan egyéni dömpingkülönbözet iránti kérelem érkezett be. A Bizottság megállapítása szerint a kérelem nem jelent túlzott terhet és nem akadályozza a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését, ezért azt elfogadták.

(10)

A kapcsolatban nem álló közösségi importőrök esetében, az alaprendelet 17. cikkével összhangban, a Közösségbe irányuló citromsavimport legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján olyan mintát választottak ki, amely a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen megvizsgálható. A kapcsolatban nem álló közösségi importőröktől kapott információk alapján a Bizottság kiválasztotta azt a négy vállalatot vagy kapcsolatban álló vállalatcsoportot (a továbbiakban: mintavételben szereplő vállalatok), amelyek a legnagyobb mennyiségben importálnak a Közösségbe. A vizsgálati időszakban az importvolumen tekintetében a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe behozott citromsav teljes importjának 36 %-át a négy kiválasztott vállalat teljesítette. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultáltak az érintett felekkel, akik nem emeltek kifogást. A mintában szereplő egyik importőr nem tudta rendelkezésre bocsátani a szükséges információkat. A három fennmaradó vállalat a vizsgálati időszakban a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe behozott citromsav teljes importjának 29 %-át teljesítette.

(11)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping, az ebből eredő kár és a közösségi érdek ideiglenes megállapítása szempontjából szükségesnek tartott, és ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatok telephelyén:

(12)

Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, amely azt kérelmezte, illetve amely ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(13)

Figyelembe véve annak szükségességét, hogy a piacgazdasági elbánásban esetlegesen nem részesülő exportáló gyártók számára rendes értéket állapítsanak meg, a rendes érték egy analóg ország – ez esetben Kanada (lásd a (40) és a (44) preambulumbekezdést) – adatai alapján történő megállapítása céljából ellenőrzést végeztek a következő vállalat telephelyén:

(14)

A dömpingre és kárra vonatkozó vizsgálat a 2006. július 1-jétől2007. június 30-ig terjedő időszakra vonatkozott (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI). A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciákra való tekintettel a Bizottság a 2004. január 1-jétől2007. június 30-ig terjedő időszak (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) adatait elemezte.

(15)

Az érintett termék a citromsav (beleértve a nátrium-citrátot), amelyet számos területen – például italoknál, élelmiszereknél, tisztítószereknél, kozmetikumoknál és gyógyszereknél – használnak savanyítószerként és pH-szabályozóként. Fő nyersanyagai a következők: cukor/melasz, tápióka, kukorica vagy (gabonafélékből nyert) glükóz, valamint a szénhidrátok merítéses, mikrobiális fermentációjához szükséges különböző anyagok.

(16)

Az érintett terméket a citromsav-monohidrát, a vízmentes citromsav és a trinátrium-citrát dihidrát alkotja. Ez a három típus alkotja az érintett terméket, mivel hasonló alapvető kémiai jellemzőkkel és felhasználással rendelkeznek. A termék ezen típusai a 2918 14 00 (citromsav-monohidrát, vízmentes citromsav) és az ex 2918 15 00 (trinátrium-citrát dihidrát) KN-kód alá tartoznak. A 2918 15 00 KN-kód alá sorolnak be olyan sókat és észtereket is, amelyek nem alkotói az érintett terméknek.

(17)

A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az érintett termékek különböző típusai ugyanazokkal az alapvető technikai és kémiai jellemzőkkel rendelkeznek, és ezeket alapvetően ugyanarra a célra használják. Ennélfogva azokat az eljárás céljából egyetlen terméknek kell tekinteni.

(18)

A Bizottság megállapította, hogy a közösségi gazdasági ágazat által a Közösségben gyártott és értékesített citromsav és a Kínai Népköztársaságban, valamint az analóg országként szolgáló Kanadában gyártott és értékesített citromsav, továbbá a Kínai Népköztársaságban gyártott és a Közösségbe exportált citromsav lényegében azonos technikai és kémiai jellemzőkkel és azonos alapvető felhasználással rendelkezik. Ezért ezek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint ideiglenesen azonosnak tekintendők.

(19)

A (6) preambulumbekezdésben említettek szerint az eljárás megindításáról szóló értesítésben a kínai exportáló gyártók körében mintavételt irányoztak elő. A megadott határidőn belül összesen nyolc vállalatcsoport töltötte ki a mintavételi kérdőívet és küldte meg a kért információkat. Ezeknek a vállalatoknak az importja az Eurostat által jelentett teljes import 96 %-át tette ki. Az együttműködés szintje ezért magasnak tekinthető. Valamennyi exportáló gyártó piacgazdasági elbánást és egyéni elbánást kérelmezett. A (8) preambulumbekezdésben említettek szerint négy vállalatcsoportot választottak ki a mintához a Közösségbe irányuló exportjuk mennyisége alapján.

(20)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket a 2. cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek megfelelnek.

(21)

Röviden és kizárólag tájékoztatás céljából az alábbiakban szerepel a piacgazdasági elbánásra vonatkozó követelmények összefoglalása:

(22)

Az eljárásban együttműködő kínai exportáló gyártók valamennyi (nyolc) vállalata, illetve vállalatcsoportja kérelmezte az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a piacgazdasági elbánást, valamint válaszolt az exportáló gyártóknak szóló piacgazdasági elbánási formanyomtatványra a megadott határidőn belül. Valamennyi csoportban jelen voltak az érintett termék gyártói és a gyártókkal kapcsolatban álló, valamint a citromsav értékesítésében részt vevő vállalatok. A Közösség következetesen ellenőrzi, hogy a kapcsolatban álló vállalatok csoportja mint egész megfelel-e a piacgazdasági elbánás feltételeinek. Az alábbi csoportok kérelmezték a piacgazdasági elbánást:

(23)

A fent említett együttműködő exportáló gyártók tekintetében a Bizottság felkutatott minden szükségesnek ítélt információt, és a piacgazdasági elbánás iránti kérelmükben benyújtott valamennyi szükségesnek ítélt információt ellenőrzött a szóban forgó vállalatok telephelyein.

(24)

A (21) preambulumbekezdésben ismertetett követelményeket két vállalat vagy vállalatcsoport (Laiwu Taihe és DSM Wuxi) teljesítette, és kaphatta meg a piacgazdasági elbánást.

(25)

Három vállalat vagy vállalatcsoport (RZBC Co. Ltd, TTCA Co., Ltd. és Yixing Union Biochemical) jelzáloggal terhelte eszközeinek többségét, hogy hitelt kapjon. Annak ellenére, hogy eszközeik jelentős részét jelzáloggal terhelték, abban a helyzetben voltak, hogy más vállalatoknak nyújtott hitelek esetében garanciát biztosítsanak. Az RZBC, a TTCA Co., Ltd. és a Yixing Union Biochemical hasonló garanciákat kaptak kompenzációként azoktól a vállalatoktól, amelyek számára kezességet vállaltak. A vállalatok ezeket a garanciákat arra használták, hogy összes eszközállományuk 25 % - 50 %-áig terjedő további hiteleket kapjanak. Ezek a vállalatok azzal érveltek, hogy piacgazdaságú országokban is alkalmaznak ilyen rendszert, és ez a rendszer konkrétan szerepel a kínai bankjogban. A vizsgálat során összegyűjtött információk szerint azonban az általános banki gyakorlatban a garanciaként használt eszközök értéke csak kis hányadának megfelelő értékben adnak hiteleket, és ezt az értéket meghaladóan nem. Emellett az a bankrendszer, amelyen keresztül a hiteleket nyújtották, jelentős állami befolyás alatt állt. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a három fent említett vállalat nem teljesítette a (21) preambulumbekezdésben ismertetett 1. követelményt. Ebből adódóan e vállalatok nem részesíthetők piacgazdasági elbánásban.

(26)

Két vállalat esetében (TTCA Co., Ltd. és Weifang Ensign) jelentősen (500–1 500 %) növekedett a területhasználati jog és/vagy a befektetett eszközök értéke viszonylag rövid időn belül, azaz a vállalat általi, tőkerészesedésként szolgáló megszerzés vagy megvásárlás és az (1–5 évvel) későbbi időpont között, amikor ismét sor került értékelésükre. Ez azt mutatja, hogy a szóban forgó eszközöket a piaci ár alatti értéken szerezték be, ami rejtett támogatásnak minősül. Mindkét vállalat azt állította, hogy a növekedés valójában nem volt jelentős, és az összehasonlítható eszközöknek a Kínában általánosan megfigyelhető értéknövekedésével párhuzamosan történt. Ezen állítást azonban nem támasztották alá tényekkel. Mivel a vállalatoknak jelentős előnyük származott abból, hogy az eszközöket lényegesen a piaci érték alatti áron vásárolták meg, a (21) preambulumbekezdésben ismertetett 3. követelmény nem teljesül.

(27)

Az egyik vállalat, az Anhui BBCA Biochemical Co., Ltd jelentős (összes eszközállományának közel 10 %-át, illetve éves forgalmának 15 %-át kitevő) pénzösszeget kapott a vizsgálati időszak alatt. Emellett bizonyos létesítményekért nem fizetett bérleti díjat. Figyelembe véve az említetteket és a kapott támogatás jelentős szintjét, megállapítható, hogy a (21) preambulumbekezdésben ismertetett 1. és 3. követelmény nem teljesül. A vállalatnak az említettekre vonatkozó észrevételei alapján nem változtatható meg ez a megállapítás.

(28)

Az egyik vállalat, a Shanxi Ruicheng eszközeinek mintegy 20 %-át kitevő értékű személyi kölcsönt kapott. E kölcsönök esetében (ez idáig) nem határozták meg a visszafizetés határidejét, és nem került sor eredményelszámolásra vagy kamatfizetésre. A vállalat hitelköltségei ezért jelentősen torzultak. Mivel a vállalat nem tudta bemutatni az említett kölcsönökről szóló szerződéseket, nem zárható ki, hogy e kölcsönöket állami beavatkozás mellett adták, ami azt jelenti, hogy a (21) preambulumbekezdésben ismertetett 1. követelmény nem teljesül. A vállalatnak az említettekre vonatkozó észrevételei alapján nem változtatható meg ez a megállapítás.

(29)

A fentiek alapján a piacgazdasági elbánást kérelmező nyolc kínai vállalat, illetve vállalatcsoport közül hat nem tudta bizonyítani, hogy teljesítik az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeket.

(30)

Ennek alapján döntöttek úgy, hogy a piacgazdasági elbánást két vállalat (Laiwu Taihe és DSM Wuxi) részére adják meg, és a fennmaradó hat vállalat/vállalatcsoport esetében elutasítják a kérelmet. A tanácsadó bizottsággal konzultációt folytattak, amely nem kifogásolta e következtetéseket.

(31)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint vám megállapítása esetén az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában az egész országra kiterjedő vámot vetnek ki, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok képesek bizonyítani, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi követelménynek megfelelnek.

(32)

A piacgazdasági elbánásért folyamodó valamennyi exportáló gyártó egyúttal egyéni elbánást is kérelmezett arra az esetre, ha nem adják meg számukra a piacgazdasági elbánást.

(33)

Azon hat vállalat vagy vállalatcsoport közül, amelyeknek nem adták meg a piacgazdasági elbánást, valamennyi teljesítette a 9. cikk (5) bekezdésében szereplő összes kritériumot és egyéni elbánásban részesült.

(34)

A mintában szereplő valamennyi vállalat, valamint az egyéni dömpingkülönbözet iránti hiánytalan kérelmet benyújtott, a (9) preambulumbekezdésben említett egyetlen vállalat (a továbbiakban: vizsgált vállalatok) esetében meg kellett állapítani a rendes értéket.

(35)

A Bizottság a rendes érték meghatározása során először az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban minden olyan exportáló gyártó esetében, amelyeknek megadható a piacgazdasági elbánás, megvizsgálta, hogy az érintett termék független vevőknek történő belföldi értékesítése reprezentatív-e, azaz a belföldi eladások összvolumene elérte-e az érintett termék a Közösségbe irányuló teljes exportjának legalább 5 %-át. Az öt megvizsgált vállalat közül egy (DSM Wuxi) kapott piacgazdasági elbánást. A piacgazdasági elbánásban részesülő vállalat esetében az érintett termék belföldi értékesítése reprezentatívnak bizonyult.

(36)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az érintett termék egyes típusainak belföldi értékesítése, amelyeket belföldön reprezentatív mennyiségben értékesítettek, az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítésnek tekinthető-e. Ez oly módon történt, hogy megállapították az exportált terméktípusra vonatkozóan a független fogyasztóknak történő nyereséges belföldi értékesítés részarányát.

(37)

A vizsgálat alapján a DSM Wuxi által exportált egyetlen terméktípus értékesítése nem a rendes kereskedelmi forgalomban valósult meg. Mivel a rendes érték meghatározásához a belföldi értékesítés nem volt felhasználható, egy másik módszert kellett alkalmazni. E tekintetben a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban a vállalatnak az érintett termékre vonatkozó előállítási költségei alapján számították ki. Amikor az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően számtanilag képzik a rendes értéket, egy ésszerű összeget adnak hozzá az előállítási költségekhez értékesítési, általános és igazgatási költségek, illetve nyereség gyanánt.

(38)

A DSM Wuxi nem rendelkezett a hasonló termék rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló belföldi értékesítésével, így az értékesítési, általános és igazgatási költségek és a nyereség nem volt kiszámítható az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének bevezető részében meghatározott módszer alapján. Mivel a mintában szereplő egyik exportáló gyártó sem részesült piacgazdasági elbánásban, az ő esetükben sem lehetett az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontjában meghatározott módszer alapján kiszámítani. Mivel a DSM Wuxi szinte kizárólag citromsavat értékesít, az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének b) pontjában meghatározott módszer alapján sem lehetett kiszámítani. Ezért úgy döntöttek, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján állapítják meg. E célból az érintett termék belföldi értékesítésére vonatkozó azon értékesítési, általános és igazgatási költségeket és nyereséget használták, amelyet az analóg ország együttműködő vállalata esetében állapítottak meg.

(39)

Indokolt esetben az ellenőrzött előállítási, értékesítési, általános és igazgatási költségeket használták a rendes érték kiszámításához.

(40)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően azon exportáló gyártók esetében, amelyek nem részesültek piacgazdasági elbánásban, a rendes értéket az analóg országban alkalmazott árak vagy számtanilag képzett érték alapján kell meghatározni.

(41)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes érték meghatározásához az Amerikai Egyesült Államokat kívánja kijelölni megfelelő analóg országként. Az érdekelt feleket felkérték arra, hogy fejtsék ki véleményüket erről a választásról. Két érdekelt fél kifogásolta e javaslatot. Az RZBC Co. Thaiföldet javasolta analóg országként.

(42)

A Thaiföldről rendelkezésre álló információk szerint a két thaiföldi gyártó össztermelése mindössze kb. 10 000 tonnát tesz ki, amelyből 5 000 tonnát (főként Japánba) exportálnak. A belföldi értékesítésnek (vállalatonként átlagosan 2 500 tonna) a Közösségbe irányuló kínai exporttal (a legnagyobb exportőrök esetében több mint 50 000 tonna) való összehasonlítása alapján nem valószínű, hogy bármely thaiföldi gyártó belföldi értékesítése reprezentatív. Az RZBC továbbá úgy érvel, hogy a thaiföldi vállalatok költségszerkezete könnyebben összehasonlítható a Kínai Népköztársaságban fennálló helyzettel. Az összehasonlíthatóságot alátámasztó fő érv azonban az, hogy Thaiföld és a Kínai Népköztársaság is ázsiai ország. Meg kell jegyezni, hogy a munkaerőköltségek általában a forgalom 5–10 %-át teszik ki, tehát nyilvánvalóan nem tekinthetők a citromsavgyártók költségszerkezetét kitevő fő tényezőnek.

(43)

Érdemes megjegyezni, hogy a thaiföldi vállalatok sokkal kisebbek, mint a fő citromsavtermelő országokban lévő vállalatok (Kína, EU, Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Brazília). A fő kínai gyártók kb. tízszer vagy hússzor nagyobbak a thaiföldi gyártóknál, míg a kanadai gyártó és a főbb kínai gyártók mérete összehasonlítható.

(44)

Eredetileg az Amerikai Egyesült Államokat választották ki analóg országként, és kezdetben két amerikai vállalat beleegyezett az együttműködésbe. Később mindkét fent említett amerikai vállalat visszavonta együttműködési szándékát. Ezért felvették a kapcsolatot az egyetlen kanadai és két brazil gyártóval, és arra kérték őket, hogy működjenek együtt a vizsgálat során. Azonban kizárólag az egyetlen kanadai gyártó működött együtt a vizsgálatban. Ezért a citromsavnak a kanadai piacon rendes kereskedelmi forgalomban történő értékesítéséből származó árait használták fel a rendes érték megállapításához azoknak az exportáló gyártóknak a hasonló terméktípusai esetében, amelyek nem kapták meg a piacgazdasági elbánást.

(45)

Az exportáló gyártók Közösségbe irányuló exportjukat közvetlenül, független vásárlók számára vagy a Közösségen belüli és kívüli, kapcsolatban álló vagy kapcsolatban nem álló kereskedelmi vállalatokon keresztül értékesítették. Valamennyi vállalatnak, illetve vállalatcsoportnak megadták a piacgazdasági elbánást vagy az egyéni elbánást.

(46)

Azokban az esetekben, amikor a Közösségbe irányuló exportot közvetlenül független közösségbeli vásárlóknak, vagy kapcsolatban nem álló kereskedelmi vállalatokon keresztül értékesítették, az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(47)

Amennyiben az exportértékesítéseket egy közösségbeli kapcsolatban álló kereskedelmi vállalaton keresztül végezték, az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az első független közösségi fogyasztó által az e kapcsolatban álló kereskedőknek fizetett viszonteladási ár alapján határozták meg.

(48)

A rendes érték és az exportárak közötti összehasonlítást gyártelepi alapon és ugyanezen a kereskedelmi szinten végezték el. A rendes érték és az exportárak méltányos összehasonlításának biztosítása céljából az árat és az árak összehasonlítását befolyásoló eltéréseket megfelelő kiigazítások formájában az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették.

(49)

Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – kiigazították a fuvarozási, biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos, csomagolási és hitelköltségekben mutatkozó különbségeket.

(50)

A Közösségben székhellyel rendelkező, kapcsolatban álló importőrökön keresztül lebonyolított értékesítések tekintetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében kiigazításra került sor, amennyiben e vállalatokról megállapítást nyert, hogy hasonló feladatokat látnak el, mint a független importőr. Az említett kiigazítás alapjául az importőrök értékesítési, általános és igazgatási költségei, valamint a Közösségen belüli kapcsolatban nem álló importőröktől beszerzett, nyereségre vonatkozó adatok szolgáltak.

(51)

A mintavételben szereplő exportáló gyártók esetében az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően az egyéni dömpingkülönbözetet a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján határozták meg. Az RZBC esetében – mivel ennek a vállalatcsoportnak két exportáló gyártó is tagja – egyetlen dömpingkülönbözetet állapítottak meg a két vállalat esetében meghatározott dömpingkülönbözet átlagaként.

(52)

A mintavételben nem szereplő és egyéni vizsgálatban nem részesülő együttműködő vállalatok esetében a dömpingkülönbözet kiszámítása a mintában szereplő valamennyi vállalat számára megállapított különbözetek súlyozott átlagát alapul véve történt.

(53)

A (19) preambulumbekezdésben említett, magas szintű (96 %) együttműködésre való tekintettel az országos dömpingkülönbözetet az egyik együttműködő vállalatra alkalmazandó legmagasabb szinten határozták meg.

(54)

Ennek alapján az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezve a következők:

(55)

A Közösségen belül a hasonló terméket két vállalat állítja elő: az Ausztriában található Jungbunzlauer és a belgiumi S.A. Citrique Belge (a svájci székhelyű DSM csoport tagja). A panaszos (Jungbunzlauer) a hasonló termék teljes közösségi gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 25 %-át teszi ki. Mindkét gyártó teljes mértékben együttműködött a vizsgálat során, de a másik európai gyártó semlegesen viszonyult a vizsgálathoz.

(56)

Az S.A. Citrique Belge N.V. a vizsgálati időszakban importált bizonyos mennyiségű citromsavat a Kínai Népköztársaságból. Az import mennyisége azonban jelentéktelen volt (a vizsgálati időszak alatt a termelés 1–6 % közti részét tette ki – e tartomány a bizalmas információk védelme érdekében van megadva), ezért nem tekintették indokoltnak ennek a gyártónak a közösségi gazdasági ágazat meghatározásából való kizárását.

(57)

Mivel a (11) preambulumbekezdésben említett két együttműködő gyártó tette ki a vizsgálati időszakban a közösségi össztermelés 100 %-át, az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ők alkotják a közösségi gazdasági ágazatot, és a továbbiakban közösségi gazdasági ágazatként történik rájuk hivatkozás.

(58)

Mivel a közösségi gazdasági ágazat csak két gyártóból áll, a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó adatokat indexálni kellett vagy tartományokban kellett megadni a titoktartás megőrzése érdekében, az alaprendelet 19. cikkének megfelelően.

(59)

A közösségi felhasználást a közösségi gazdasági ágazat saját termelésének a közösségi piacon értékesített mennyisége és az Eurostat importmennyiségekre vonatkozó adatai alapján állapították meg.

(60)

2004 és a vizsgálati időszak között jelentősen (15 %-kal) nőtt az érintett termék és a hasonló termék közösségi piaca, ami a citromsav megnövekedett felhasználására vezethető vissza.

(61)

A Kínából származó érintett termék Közösségbe irányuló behozatalának mennyisége jelentősen nőtt a figyelembe vett időszak folyamán. A közösségi import 2004 óta 37 %-kal nőtt.

(62)

A Kínából származó behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszak során folyamatosan, összesen hét százalékponttal nőtt. 2004 és 2005 között 2 %-kal nőtt, 2005 és 2006 között további 2 %-os, a vizsgálati időszakban pedig 3 %-os növekedést mutatott. A vizsgálati időszakban 46 % volt a kínai behozatal piaci részesedése.

(63)

2004 és 2005 között a Kínából származó érintett termék átlagos importára 3 %-kal növekedett, és ezt követően 2005 és 2006 között erősen (9 százalékponttal) visszaesett. A vizsgálati időszakban az ár a 2006-os alacsony szinten maradt. Az érintett országból származó import ára a figyelembe vett időszak során összesen 6 %-kal csökkent.

(64)

Az áralákínálás meghatározása céljából a Bizottság elemezte a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat. A közösségi gazdasági ágazat vonatkozó eladási árai az engedmények és a visszatérítések levonása utáni nettó árak voltak. Ahol szükséges volt, a Bizottság ezeket az árakat gyártelepi szintre igazította, vagyis nem számította bele a Közösségen belüli fuvardíjakat. A kínai behozatali árak szintén az engedmények és a visszatérítések levonása utáni nettó árak voltak, szükség esetén CIF közösségi határparitásra kiigazítva, a felmerült vámok (6,5 %) és behozatali költségek utáni költségek megfelelő kiigazításával. Az utóbbi magában foglalta azon különleges kezelési költségek miatti kiigazításokat, amelyek a közösségi importőrök számára az érintett termék bizonyos mennyiségeinek a közösségi értékesítés előtti szétválasztása kapcsán merültek fel. A közösségi gazdasági ágazat eladási árait és Kína behozatali árait ugyanazon a kereskedelmi szinten, nevezetesen a közösségi piacon belüli független vevők szintjén hasonlították össze. A vizsgálati időszak alatt az így kiszámított alákínálási különbözetek súlyozott átlaga a közösségi gazdasági ágazat eladási árának százalékában kifejezve Kína vonatkozásában 17,42 % volt.

(65)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a figyelembe vett időszak folyamán a dömpingelt behozatal közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata a gazdasági ágazat helyzete szempontjából valamennyi jelentős gazdasági tényező értékelésére kiterjedt. A bizalmas információk védelme érdekében, és mivel az elemzés mindössze két vállalatra vonatkozik, a Bizottság a legtöbb mutatót indexált formában vagy tartományok megadásával közli.

(66)

A figyelembe vett időszak során 5 %-kal nőtt a közösségi gazdasági ágazat termelése, a termelési kapacitás pedig 3 %-kal nőtt a megnövekedett fogyasztás kihasználása érdekében. A figyelembe vett időszak során a kapacitáskihasználás mindössze 2 %-kal nőtt.

(67)

Mivel a közösségi gazdasági ágazat csak két gyártóból áll és a citromsav közösségi piacát mindössze három származási hely/forrás látja el (a közösségi gazdasági ágazat, a Kínai Népköztársaság és Izrael), a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésére vonatkozó adatokat indexált formában adják meg, hogy az alaprendelet 19. cikke szerint ne szolgáltassák ki a közösségi gazdasági ágazat által benyújtott bizalmas adatokat.

(68)

Az alábbi táblázat a közösségi gazdasági ágazat teljesítményét mutatja a közösségi független vevőknek történő értékesítéseik vonatkozásában. A közösségi gazdasági ágazatnak a közösségbeli független vevőknek történő értékesítései volumene 2004 és a vizsgálati időszak között 5 %-kal nőtt. Ennek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy ezzel párhuzamosan a közösségi felhasználás 15 %-kal nőtt. A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 2004 és a vizsgálati időszak között ugyanakkor folyamatosan, összesen 5 százalékponttal csökkent.

(69)

Az eladási egységárak a következőképpen alakultak:

A táblázatból kitűnik, hogy az ár a figyelembe vett időszak során 3 %-kal nőtt. Meg kell jegyezni, hogy a citromsav előállításához szükséges főbb nyersanyag a cukor/melasz vagy a (gabonafélékből nyert) glükóz. Emellett az energia szintén fontos költségtényező a citromsav előállítási folyamatában. Az energiával kapcsolatos költségek a citromsav előállításában 16 %-ot tesznek ki, ezért rendes körülmények között az olaj- és gázárak jelentős változása várhatóan közvetlenül befolyásolja a citromsav eladási árait.

(70)

A vizsgálat során megállapították, hogy a figyelembe vett időszak során jelentősen nőtt a főbb összetevők (cukor/melasz, glükóz, energia) világpiaci ára, ami lényegesen magasabb előállítási költségeket eredményezett. Ez azonban nem tükröződött a közösségi gazdasági ágazat eladási áraiban, mivel azok ugyanebben az időszakban mindössze 3 %-kal növekedtek. A közösségi gazdasági ágazat megnövekedett költségeinek tehát csak egy kis részét hárította a fogyasztókra, hogy ne veszítse el őket.

(71)

Az alábbi számadatok az egyes időszakok végén rendelkezésre álló árukészletek mennyiségét mutatják. A készletek szintje 28 %-kal csökkent, ami a megnövekedett piaci keresletre vezethető vissza.

(72)

A közösségi gazdasági ágazatnak a hasonló termék előállításába történő éves beruházása a figyelembe vett időszak során jelentősen csökkent, és a vizsgálati időszakban kizárólag karbantartási munkálatokra korlátozódott.

(73)

A figyelembe vett időszak során az egyik közösségi gyártónál felmerülő igen magas és rendkívüli szerkezetátalakítási költségekre tekintettel a Bizottság nem tekinti ésszerűnek, hogy adózás előtti nettó haszon alapján állapítsa meg a jövedelmezőséget. A közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségét ezért a hasonló termék független vevőknek történő értékesítése működési nyereségének ezen értékesítések forgalma százalékában kifejezett értéke alapján állapították meg.

(74)

A figyelembe vett időszak során jelentősen romlott a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségi mutatója. A teljes befektetések megtérülésének számítása során a hasonló termék működési nyereségét az állóeszközök nettó könyvelésben szereplő értékének arányában fejezték ki, a hasonló termékekre elosztva. Ez a mutató a jövedelmezőséghez hasonlóan alakult, és a figyelembe vett időszak során jelentős mértékben csökkent. A pénzforgalom terén is hasonló negatív változások mutatkoztak, amelyek révén a vizsgálati időszakban a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetében összességében drámai hanyatlás következett be.

(75)

A hasonló termék előállításában érintett közösségi gazdasági ágazat alkalmazottainak száma 2004 és a vizsgálati időszak között 9 %-kal csökkent. Az egy alkalmazottra jutó átlagos munkaerőköltség 11 %-kal csökkent.

(76)

A termelési költségek csökkentésére, a munkaerő létszámának ésszerűsítésére és csökkentésére irányuló szerkezetátalakítási erőfeszítések növelték az egy dolgozóra vetített termelést (a figyelembe vett időszakban ez 15 %-os emelkedést jelentett). Ezért azt a következtetést lehet levonni, hogy a figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazat jelentős haladást ért el a költséghatékonyság tekintetében.

(77)

A tényleges dömpingkülönbözet nagyságának a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatása – figyelembe véve az érintett országból származó dömpingelt behozatal volumenét és árait – nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(78)

Mivel hiányoznak az ebben az eljárásban értékelt helyzetet megelőző dömping létezésére vonatkozó információk, ennek a kérdésnek nincs jelentősége.

(79)

A figyelembe vett időszak során az alábbi kármutatók egyértelműen pozitív változást mutattak: a közösségi gazdasági ágazat hatékonyságának növelése céljából tett erőfeszítései révén készletei és éves munkaerőköltsége csökkentése mellett növelni tudta értékesítési és termelési volumenét, termelési kapacitását, kapacitáskihasználását és termelékenységét.

(80)

A megnövekedett felhasználás ellenére piaca azonban a figyelembe vett időszak során 9 %-kal csökkent. Emellett pénzügyi mutatói kedvezőtlenül alakultak, a jövedelmezőség folyamatosan csökkent. A beruházások megtérülése és a pénzforgalom helyzete szintén kedvezőtlenül alakult. Ennek az az oka, hogy a nyersanyagárak jelentős emelkedése csak részben tükröződött a hasonló termék értékesítési áraiban. Az eladási árak kismértékű növekedése nem volt elegendő ahhoz, hogy a közösségi gazdasági ágazat fenntartsa haszonkulcsát.

(81)

Az eddigiek alapján ideiglenesen megállapítható, hogy a közösségi gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(82)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy a dömpingelt behozatal jelentősnek tekinthető kárt okozott-e a közösségi gazdasági ágazatnak. A dömpingelt behozataltól eltérő egyéb, a közösségi gazdasági ágazatot ugyanakkor károkozással fenyegető ismert tényezőket is megvizsgáltak annak biztosítására, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne lehessen a dömpingelt behozatalnak tulajdonítani.

(83)

A dömpingelt behozatal mennyiségének 37 %-os, jelentős növekedése 2004 és a vizsgálati időszak között, és az ennek megfelelő közösségi piaci részesedés hozzávetőlegesen 7 százalékpontos növekedése, valamint a megállapított (a vizsgálati időszak alatt 15–21 %-os) jelentős alákínálás egybeesett a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásával, míg a kínai exportáló gyártok átlagos árai 6 %-kal csökkentek.

(84)

A Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal e tisztességtelen árazási magatartása lenyomta a közösségi gazdasági ágazat árait, így a közösségi gazdasági ágazat a dömpingelt behozatal miatt veszített piaci részesedéséből. A piaci részesedés további csökkenésének elkerülése érdekében a közösségi gazdasági ágazat nem tudta a jövedelmezőség eléréséhez szükséges mértékben a fogyasztókra hárítani a citromsav főbb összetevőinek árnövekedését.

(85)

Tekintettel az egyfelől a jelentős mértékben a közösségi gazdasági ágazat árai alatt meghatározott dömpingelt behozatal hirtelen megnövekedése, másfelől a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségének csökkenése és más pénzügyi mutatóinak romlása között egyértelműen megállapított időbeli egybeesésre, a Bizottság arra az ideiglenes megállapításra jutott, hogy a dömpingelt behozatal meghatározó szerepet játszott a közösségi gazdasági ágazat hátrányos helyzetének létrejöttében.

(86)

Az Eurostat szerint Izrael az a legfontosabb harmadik ország, amelyből a citromsavat importálják. Az Izraelből származó behozatal piaci részesedése azonban korlátozott, és a figyelembe vett időszak során a 2004-es 5 %-ról a vizsgálati időszakban 3 %-ra csökkent. Emellett az Izraelből származó behozatal átlagárai a figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazat áraival azonos vagy annál magasabb szinten voltak.

(87)

Az Izraelből származó behozatalon kívül más országokból nem érkezett jelentős mennyiségű behozatal. A behozatallal kapcsolatos megállapítások alapján ideiglenesen az a következetés vonható le, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatalon kívüli más behozatalok nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(88)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazatot ért kár a hasonló termék előállításának fő nyersanyagaként használt cukor árának növekedéséhez kapcsolódott, ami az Európai Unió cukorpiaci rendszerének reformjára és a vegyiparnak nyújtott termelési visszatérítés azt követő megszüntetésére volt visszavezethető.

(89)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az egyik közösségi gyártó elsősorban melaszt használ fő nyersanyagként, amely esetében annak ellenére soha nem nyújtottak termelési visszatérítést, hogy az hivatalosan a közös agrárpolitika cukorra vonatkozó részének hatálya alá tartozik.

(90)

A vizsgálat szerint a közösségi gazdasági ágazat a nyersanyagként szolgáló cukor használata miatt valóban jogosult volt arra, hogy a cukorpiac közös szervezése keretében termelési visszatérítést kapjon annak elősegítése érdekében, hogy fenntartsa versenyképességét a világpiacon. A termelési visszatérítés a cukor európai uniós intervenciós ára közötti különbségnek felelt meg, amelyet a cukor világpiaci árának levonása, valamint a közösségi cukor exportálása továbbítási költségének megfelelő átalányösszeg hozzáadása eredményeként kaptak meg. Így a közösségi gazdasági ágazat a cukrot világpiaci áron szerezte be.

(91)

Ezt a rendszert 2006 júliusában a cukorágazat védelmének fokozatos csökkentése által megreformálták. A cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 2006. február 20-i 318/2006/EK tanácsi rendelettel (3) bevezetett új rendszer szerint a vegyiparnak egyrészt lehetősége van arra, hogy a cukorgyártókkal és a cukorrépa-termesztőkkel szabadon kialkudja az ipari cukor mennyiségeit és árait, tehát ezen ágazatban megszüntették a referenciaár megállapításának módszerét és a kvótákat. Másrészt a közösségi gazdasági ágazat az ipari cukor bizonyos mennyiségeit vámmentesen megvásárolhatja a világpiacon. Végül a vegyipar jogosult lenne termelési visszatérítés igénylésére abban az esetben, ha nem lenne kapható a cukor világpiaci árának megfelelő áron cukor. A termelési visszatérítésre vonatkozó rendelkezés ugyan még hatályos, de 2006 júliusa óta nem alkalmazták. Ez annak egyértelmű jeleként tekinthető, hogy elegendő mennyiségű cukor állt rendelkezésre világpiaci áron.

(92)

Az elemzés továbbá azt mutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat által a hasonló termék előállításához használt nyersanyagok összetételétől függően 2006 januárja és júniusa között a cukor az előállítási költségek 6–21 %-át tette ki (e tartomány a bizalmas információk védelme érdekében van megadva), és a vizsgálati időszakban ez az arány nem nőtt a cukor világpiaci árai emelkedésénél nagyobb mértékben.

(93)

A vizsgálat tehát azt mutatta, hogy a cukorpiac reformja nem gyakorolt jelentős hatást a közösségi gazdasági ágazat költséghelyzetére.

(94)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a cukorpiac reformja nem járult hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(95)

Néhány érdekelt fél állítása szerint a közösségi gazdasági ágazatot ért kár az energia költségeinek növekedésével függ össze.

(96)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a citromsav előállítása energiaintenzív folyamat, amely során az energiaköltségek az előállítási költség 16 %-át teszik ki (lásd a fenti (69) preambulumbekezdést). Az energia költsége viszonylag mérsékelten nőtt a figyelembe vett időszak során, és ez tükröződött az előállítási költségben.

(97)

Semmi esetre sem az energia költségében bekövetkezett növekedés volt kedvezőtlen hatással a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetére, hanem az a tény, hogy az ágazat a megnövekedett energiaköltségeket nem tudta a szükséges mértékben a fogyasztókra hárítani a jelentős mennyiségű dömpingelt import okozta árleszorítás miatt.

(98)

Emellett azt állították, hogy a megnövekedett energiaárak közvetetten is befolyásolják a citromsav előállítását, mivel az európai citromsavipar versenyez a bioüzemanyag-iparral a szénhidrátért, amely a citromsav előállításához felhasznált összetevők egyike. Mivel nő az energia és a bioüzemanyagok iránti kereslet is, a bioüzemanyagok gyártói többet tudnak fizetni a szénhidrátokért (pl. cukor és maradék melasz, glükóz). Ez a közösségi gazdasági ágazat számára növelné a szénhidrátok költségeit. A közösségi gazdasági ágazat előállítási költségeinek elemzése (lásd a (69) és (92) preambulumbekezdést) azonban azt mutatja, hogy a cukor vagy a melasz előállításának költségei nem mutattak olyan növekedést, amely nem a cukor világpiaci árának általános növekedésével függött össze. Ezért nem volt megállapítható, hogy a bioüzemanyag-ipar közvetett hatást gyakorolt volna a citromsav gyártóira. Ezt az érvelést ezért elutasították.

(99)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az energiaárak növekedésének következményei nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(100)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy az európai gyártók maguk okozták a piaci részesedés területén elszenvedett veszteséget a citromsavkartellel (1991–1995), amelyben mind a panaszos, mind pedig a korábban tulajdonában lévő másik európai gyártó is részt vett. Állításuk szerint az eladási ár a versenyellenes gyakorlat miatt mesterségesen magas volt, és lehetővé tette a kínai gyártók számára a piacra való belépést. A statisztikai adatok elemzése azt mutatja, hogy a Kínából származó citromsav importja 1998 és 1999 között lendült fel nagy mértékben (64 %), a legnagyobb növekedést pedig évekkel a kartell megszűnése után, 2002 és 2004 között (137 %) mutatta.

(101)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a közösségi gazdasági ágazat versenyellenes gyakorlatának következményei nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(102)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy az amerikai dollárnak az euróval szembeni értékvesztése kedvezett a citromsav Európai Közösségbe történő behozatalának.

(103)

2004 és a vizsgálati időszak vége között ugyanis az amerikai dollár az euróhoz képest 6,01 %-kal gyengült. Sem a közösségi gazdasági ágazat árainak alakulása, sem az érintett országból vagy más harmadik országokból érkező import volumene nem tükrözi az amerikai dollár euróval szembeni értékvesztésének meglehetősen alacsony voltát.

(104)

Ennélfogva az amerikai dollárnak az euróval szembeni értékvesztését elhanyagolhatónak kell tekinteni, és az nem tekinthető a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése csökkenését előidéző fő oknak.

(105)

Emellett még emlékeztetni kell arra is, hogy a vizsgálat feladata annak kivizsgálása, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelentős kárát a dömpingelt behozatal (annak árai és mennyisége) okozta-e, vagy azt más tényezők eredményezték. Ebben a tekintetben az árak vonatkozásában az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése annak bizonyítását írja elő, hogy a dömpingelt behozatal árszintje kárt okoz. Az előírás ezért kizárólag az árszint különbségére vonatkozik, és nem teszi szükségessé az árak szintjére ható tényezők elemzését.

(106)

Azonban akkor is 10 %-nál nagyobb lenne az áralákínálás, ha figyelembe vennék a 2004 és a vizsgálati időszak között az USD–EUR árfolyam-ingadozást, és emellett azt feltételeznénk, hogy a Közösségbe irányuló valamennyi exportértékesítés amerikai dollárban történt.

(107)

Következésképpen a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az eurónak az amerikai dollárhoz viszonyított felértékelődése nem volt olyan mértékű, hogy meg tudná cáfolni a megállapított kár és a közösségi gazdasági ágazatba irányuló behozatalok közötti okozati összefüggést, ezért az állítást elutasították.

(108)

A fenti elemzés végeredményben megmutatta, hogy a figyelembe vett időszak során az érintett országból származó behozatal mennyisége és piaci részesedése jelentősen növekedett, emellett jelentősen csökkentek az értékesítési árai, és a vizsgálati időszak alatt magas szintű alákínálásra került sor. Az olcsó import piaci részesedésében bekövetkezett növekedés egybeesett a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének hanyatlásával és a jövedelmezőség csökkenését eredményező árleszorítással.

(109)

Másrészről azoknak az egyéb tényezőknek a vizsgálatából, amelyek kárt okozhattak volna a közösségi gazdasági ágazatnak, az derült ki, hogy ezek egyike sem gyakorolhatott jelentős negatív hatást.

(110)

A fenti elemzés alapján, amely megfelelően megkülönböztette és elkülönítette az összes ismert tényező közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatását a dömpingelt behozatal káros hatásától, ideiglenesen megállapítható, hogy az érintett országból származó dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak.

(111)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingre, a kárra és az okozati összefüggésre vonatkozó következtetések ellenére fennállnak-e olyan kényszerítő indokok, amelyek ahhoz a következtetéshez vezetnének, hogy ebben a konkrét esetben nem áll a Közösség érdekében intézkedések elfogadása. E célból és az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta az intézkedések várható hatását az összes érdekelt félre.

(112)

Mint ahogy a fenti (11) preambulumbekezdésből kiderült, a közösségi gazdasági ágazatot két vállalat alkotja, amelyek egy ausztriai és belgiumi gyártóüzemmel rendelkeznek, és 500–600 fő azoknak a foglalkoztatottaknak a száma, akik közvetlenül részt vesznek a hasonló termék előállításában, értékesítésében és az ehhez kapcsolódó adminisztratív tevékenységben. Az intézkedések bevezetése esetén várható, hogy a közösségi piacon tapasztalható árleszorítás megszűnik, és a közösségi gazdasági ágazat eladási árai emelkedni fognak, aminek következtében a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzete is javul majd.

(113)

Másrészről, ha nem vezetnek be dömpingellenes intézkedéseket, a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi mutatóinak, nevezetesen a nyereségességének kedvezőtlen alakulása valószínűleg folytatódni fog. A közösségi gazdasági ágazat jelentős piaci részesedést veszít el, mivel nem lesz képes a kínai behozatal által kialakított mesterségesen alacsony piaci árakkal felvenni a versenyt. Így várható, hogy ez a termelés és beruházások visszaeséséhez, egyes termelési létesítmények bezárásához és létszámleépítésekhez vezet a Közösségen belül.

(114)

Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy 2004 óta három közösségbeli citromsavgyártó szüntette be tevékenységét.

(115)

Összegzésként megállapítható, hogy dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tenné a közösségi gazdasági ágazata számára, hogy felépüljön a kárt okozó dömping hatásaiból.

(116)

A (10) preambulumbekezdésben leírtak szerint négy, a mintában szereplő importőr küldte vissza a kitöltött kérdőívet; ezek az importőrök a vizsgálati időszak során az érintett termék Közösségbe irányuló behozatalának mintegy 36 %-át képviselték. A mintában szereplő egyik importőr nem tudta rendelkezésre bocsátani a szükséges információkat. Az általa visszaküldött kérdőívet ezért nem vették figyelembe. A másik három kérdőívben szereplő válaszokat ellenőrizték a helyszínen.

(117)

A citromsav forgalma az importőrök teljes forgalmának elenyésző hányadát alkotta. Az importőrök tevékenységének átlagosan mindössze kb. 1 %-át érinti a Kínából származó citromsav behozatala, ami ennek ellenére fontosnak tekintendő termékválasztékuk kiegészítéséhez. Egyes importőrök a vizsgált terméket nem csupán Kínából, hanem más – közösségi vagy azon kívüli – forrásokból is beszerzik, a közösségi gazdasági ágazatot is beleértve. A mintában szereplő importőrök citromsav-kereskedelmével összefüggő átlagos haszonkulcs 4,4 % körüli.

(118)

A közösségi importőrök nem támogatják az intézkedések bevezetését. Az együttműködő importőrök az állították, hogy az intézkedések elrendelése súlyos károkat okozna működésükben, mivel az áremelkedést nem tudnák felhasználóikra hárítani. E tekintetben a Kínából származó behozatalra kivetendő dömpingellenes vám valószínűleg a piaci árak felfelé irányuló korrekciójához vezetne. E vámok hatása minden valószínűség szerint nem mutatkozna meg az importőrök teljes eredményében, mivel a citromsav teljes forgalmuknak csak tört részét képezi. A behozatalt követő költségek tekintetében a CIF közösségi határparitáson számolt árak kiigazítását követően továbbra is jelentős mértékűnek talált alákínálás szintén arra enged következtetni, hogy van lehetőség áremelésre. Ezért nem zárható ki, hogy az importőrök a vámok egy részét az élelmiszer- és italipar fogyasztóira háríthatják. Végezetül, tekintettel arra, hogy ez a termék kevésbé jelentős súllyal képviselteti magát az importőrök tevékenységében, és figyelembe véve jelenlegi – általános, illetve a citromsav értékesítésével kapcsolatos – haszonkulcsukat, várható, hogy az ideiglenesen megállapított vám nem befolyásolja majd jelentősen e gazdasági szereplők pénzügyi helyzetét.

(119)

Emellett azt állították, hogy a vámok kivetése a közösségi piacon kétpólusú piaci helyzetet eredményezhet, ami kizárja a harmadik országokat a versenyből. Néhány érdekelt fél azzal kapcsolatos aggodalmát fejezte ki, hogy az európai gyártók eleget tudnak-e tenni a növekvő európai keresletnek. A vizsgálat azt mutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat teljes kapacitással működve is csak 75 %-át tudta volna kielégíteni a vizsgálati időszakban fennálló keresletnek. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a dömpingellenes vámok nem a teljes import megszüntetését, hanem a tisztességes versenyfeltételek helyreállítását célozzák. A Bizottság ideiglenesen megállapítja, hogy más harmadik országokból, például Izraelből származó import megfelelő mértékben ki tudná elégíteni a közösségi keresletet. Az ideiglenes vámok kivetését követően behatóan meg fogják vizsgálni a Kínai Népköztársaságból származó import szintjét az EU-piacon fennálló ellátási helyzet elemzése érdekében.

(120)

Habár az importőrök/forgalmazók ellenzik az intézkedéseket, a rendelkezésre álló információk alapján le lehet vonni azt a következtetést, hogy bármely előnyt, amely abból nyerhető, hogy a dömpingellenes intézkedéseket nem vezetik be, ellensúlyoz a közösségi gazdasági ágazat azon érdeke, amely a kínai behozatal tisztességtelen és káros kereskedelmi gyakorlatának kiküszöböléséhez fűződik.

(121)

Tíz felhasználó töltötte ki a felhasználóknak szóló kérdőívet. Valamennyi kérdőívet hiányosan töltötték ki, ezért ezeket nem tudták teljes mértékben beépíteni az elemzésbe, bár egyértelműen kiderül belőlük, hogy a citromsavat számos területen, de csak kis mennyiségben használják. A dömpingellenes vám tehát nem befolyásolná jelentősen a gyártás teljes költségét. Csak egy együttműködő fogyasztó jelezte, hogy az intézkedések bevezetése jelentős hatással lenne vállalatára – anélkül, hogy megfelelő érvekkel támasztotta volna alá állítását.

(122)

A fentiek fényében és tekintettel az együttműködés általánosan alacsony szintjére, nem valószínű, hogy a javasolt intézkedések jelentős hatással lesznek a közösségi fogyasztók helyzetére.

(123)

Az intézkedések bevezetésének hatására a közösségi gazdasági ágazatnak várhatóan lehetősége lesz arra, hogy visszanyerje elvesztett forgalmát és piaci részesedését, és javítsa nyereségességét. Tekintettel a közösségi gazdasági ágazat kedvezőtlen pénzügyi helyzetére, fennáll annak a tényleges kockázata, hogy intézkedések hiányában a közösségi gazdasági ágazat gyártóüzemeket zár be és munkavállalókat bocsát el. Általánosságban a közösségi felhasználók számára szintén előnyös lenne az intézkedések elrendelése, mivel a citromsav elegendő mennyiségű készletei nem kerülnének veszélybe, ugyanakkor pedig a citromsav beszerzési árának átlagos változása mérsékelt lenne. A fentiekre tekintettel ideiglenesen levonható az a következtetés, hogy nem létezik olyan kényszerítő ok, amely közösségi érdek alapján ebben az esetben az intézkedések elrendelésének elmaradását igazolná.

(124)

A dömpingre, a kárra, az okozati összefüggésre és a közösségi érdekre vonatkozóan levont következtetésekre tekintettel ideiglenes intézkedéseket kell hozni annak megelőzése érdekében, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak a dömpingelt import további károkat okozzon.

(125)

Az ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket oly módon kell meghatározni, hogy megfelelő szintűek legyenek a dömpingelt import által a közösségi gazdasági ágazatnak való károkozás megszüntetéséhez, de ne haladják meg a megállapított dömpingkülönbözetet. A dömping káros hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor azt mérlegelték, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy elérje azt az adózás előtti nyereséget, amely a rendes versenyfeltételek mellett, vagyis a dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhető lenne. E tekintetben a citromsav kínai importjában bekövetkezett jelentős növekedést megelőzően elért haszon alapján 9 %-os elérendő haszonkulcsot állapítottak meg.

(126)

Az előzőekre tekintettel és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint elmondható, hogy a legkisebb vám szabályával összhangban a megállapított dömping- és kárkülönbözetek közül a legalacsonyabbal azonos szintű ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni, amely minden esetben a megállapított kárkülönbözet.

(127)

Az együttműködés szintje rendkívül magas volt, ezért indokoltnak tekintették, hogy a vizsgálat során együttműködést nem tanúsító többi vállalatra vonatkozóan megállapított vám szintjét a vizsgálatban együttműködő vállalatokra kivetett legmagasabb vám szintjén állapítsák meg. Ezért a maradványvám mértéke 49,3 %.

(128)

Az ideiglenes dömpingellenes vámoknak következésképpen a következőképpen kell alakulniuk:

(129)

A fenti dömpingellenes intézkedéseket ideiglenesen állapították meg értékvámok formájában. Azt a tényt figyelembe véve, hogy a közösségi gazdasági ágazat termelési kapacitása valószínűleg nem lesz elegendő a közösségi piac szükségleteinek kielégítésére (lásd a (119) preambulumbekezdést), az ideiglenes vámok kivetését követően behatóan meg fogják vizsgálni a Kínai Népköztársaságból származó import szintjét. Amennyiben úgy tűnik, hogy nehézségek adódnak a közösségi piacon a citromsav beszerzése terén, mérlegelni fogják másféle intézkedések bevezetésének lehetőségét.

(130)

Az átlátható ügyvitel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkező érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat és meghallgatást kérhetnek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a vámok kivetése tekintetében az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a végleges intézkedések céljából újra meg kell vizsgálni.

(131)

Az e rendeletben meghatározott egyéni dömpingellenes vám mértékét a Bizottság a jelenlegi vizsgálat eredményeire alapozva határozta meg. Ezért ezek az említett vizsgálat során megállapított helyzetet tükrözik e vállalatokkal kapcsolatban. Ezek a vámtételek (szemben a „valamennyi más vállalatra” alkalmazandó, országos vámmal) így kizárólag a Kínából származó és e vállalatok – tehát az említett jogalanyok – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel nem említett egyéb vállalatokra, közöttük az említett vállalatok kapcsolt egységei által gyártott behozott termékekre e vámtétel nem alkalmazható, és azok az országos vámtétel hatálya alá tartoznak.

(132)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtétel alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy eladási egységek létrehozását követően) haladéktalanul a Bizottsághoz kell intézni, mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a belföldi és exporteladásokhoz kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és eladási egységben bekövetkezett változással függnek össze. Szükség esetén a rendeletet megfelelően módosítják az egyedi vámokban részesülő vállalatok felsorolásának aktualizálásával,