30.9.2005

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/11

---

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005/35/EK IRÁNYELVE

(2005. szeptember 7.)

a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében előírt eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

A Közösség tengeri biztonsági politikájának célja a biztonság és a környezetvédelem magas szintjének megvalósítása, és azon az egyetértésen alapul, amely értelmében a tengeri árufuvarozásban részt vevő valamennyi fél felelős annak biztosításáért, hogy a közösségi vizeken használt hajók megfeleljenek a vonatkozó szabályoknak és előírásoknak.

(2)

A hajókról származó szennyező anyag-kibocsátásra vonatkozó alapvető előírások minden tagállamban a Marpol 73/78 nemzetközi egyezményen alapulnak; ugyanakkor ezeket a szabályokat nap mint nap számos, a közösségi vizeken közlekedő hajó hagyja figyelmen kívül anélkül, hogy helyreállító intézkedésekre kerülne sor.

(3)

A Marpol 73/78 nemzetközi egyezmény végrehajtása terén eltérés mutatkozik a tagállamok között, ezért szükség van az egyezmény végrehajtásának közösségi szintű harmonizálására; különösen az egyes tagállamoknak a hajókról származó szennyező anyag-kibocsátás elleni szankciók alkalmazására vonatkozó gyakorlata különbözik jelentős mértékben.

(4)

A visszatartó erejű intézkedések a Közösség tengeri biztonságpolitikájának szerves részét képezik, mivel biztosítják a kapcsolatot a szennyező áruk tengeri fuvarozásában részt vevő valamennyi fél felelőssége és a felelősségre vonás között; a környezet hatékony védelme érdekében e területen tehát hatékony, visszatartó erejű, és arányos szankciókra van szükség.

(5)	E célból szükséges a már létező jogi rendelkezések — különösen a kérdéses jogsértés pontos meghatározásának, a kivételek eseteinek és a szankciókra vonatkozó minimumszabályok, valamint a felelősségre és a joghatóságra vonatkozó szabályok — megfelelő jogi eszközökkel történő közelítése.

(6)	Ezt az irányelvet a Tanács 2005. július 12-i 2005/667/IB kerethatározatának bűncselekményekre és szankciókra vonatkozó részletes szabályozása és egyéb rendelkezései egészítik ki, a hajók általi szennyezés visszaszorítását célzó jogszabályok büntetőjogi kereteinek erősítése érdekében (3).

(7)

Sem az olajszennyezéssel, sem pedig az egyéb veszélyes vagy káros anyagok által okozott károkkal kapcsolatban felmerülő polgári jogi felelősségre és kártérítésre vonatkozó nemzetközi rendszer nem rendelkezik olyan elegendő visszatartó erővel, amely a veszélyes rakományok tengeri fuvarozásában részt vevő feleket megakadályozná a kifogásolható gyakorlatok alkalmazásában; a kívánt visszatartó erő kizárólag a tengeri környezet szennyezését okozó vagy ahhoz hozzájáruló személyekre alkalmazandó szankciók bevezetésével érhető el; a szankciókat nemcsak a hajó tulajdonosára és parancsnokára, hanem a rakomány tulajdonosára, a hajóosztályozó társaságra és bármely más érintett személyre is alkalmazni kell.

(8)

A hajók általi szennyezőanyag-kibocsátást jogsértésnek kell tekinteni, amennyiben azt szándékosan, tudatos gondatlanságból vagy hanyagságból követték el. Ezek a jogsértések bűncselekménynek minősülnek az ezen irányelvet kiegészítő 2005/667/IB kerethatározat által meghatározott feltételek fennállása esetén.

(9)

A hajókról származó szennyezőanyag-kibocsátás elleni szankciók nem érintik az érintett felek polgári jogi felelősségét, ezért azokra semmilyen, a polgári jogi felelősség korlátozásával vagy áthárításával kapcsolatos szabály nem vonatkozik; ezek a szankciók nem korlátozzák a szennyezés áldozatainak hatékony kártérítését sem.

(10)

További hatékony együttműködésre van szükség a tagállamok között a hajókról származó szennyező anyagok kibocsátásának időben történő felderítése és az elkövetők azonosítása érdekében. Ezért a 2002. június 27-i 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (4) kulcsszerepet játszik az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos technikai megoldások és a technikai segítségnyújtás tagállamokkal történő együttes kidolgozásában, valamint a Bizottsághoz utalt bármilyen, ezen irányelv hatékony végrehajtását szolgáló feladat teljesítésében.

(11)

A tengeri szennyezés jobb megelőzése és az ellene való küzdelem érdekében a végrehajtó hatóságok között a nemzeti parti őrségekéhez hasonló együttműködést kell létrehozni. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak vállalnia kell egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítését a szennyezés megelőzésével és szankcionálásával megbízott európai parti őrség felállításáról, egyértelművé téve annak költségeit és hasznát. E tanulmányt adott esetben egy európai parti őrségre tett javaslatnak kell követnie.

(12)

Amennyiben egyértelmű és objektív bizonyíték áll rendelkezésre valamely jelentős kárt okozó vagy jelentős kárral fenyegető kibocsátás tekintetében, a tagállamok illetékes hatóságaikhoz fordulnak abból a célból, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. évi tengerjogi egyezményének 220. cikkével összhangban eljárást indítsanak.

(13)	Az Európai Parlament és a Tanács 2000. november 27-i 2000/59/EK irányelve a hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről (5) és ezen irányelv végrehajtása kulcsfontosságú eszköze a hajók általi szennyezés megelőzésére hozott intézkedéseknek.

(14)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (6) összhangban kell elfogadni.

(15)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a hajók által okozott szennyezés nemzetközi előírásainak a közösségi jogba való beépítését, valamint az ezek megsértése esetén alkalmazandó büntető vagy igazgatási szankciók megállapítását a tengeri fuvarozásban a biztonság és környezetvédelem magas szintjének elérése érdekében a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(16)	Ez az irányelv teljes mértékben tiszteletben tartja az Európai Unió alapjogi chartáját; a jogsértés elkövetésével gyanúsított bármely személynek joga van a tisztességes és pártatlan eljáráshoz, a szankcióknak pedig arányosaknak kell lenniük,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Az irányelv célja

(1)   Ezen irányelv célja a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó nemzetközi normák közösségi jogba történő beépítése, valamint annak biztosítása, hogy a szennyezésért felelős személyeket megfelelő, a 8. cikkben említett szankcióknak vessék alá a tengeri biztonság fejlesztése, valamint a tengeri környezet hajók által okozott szennyezése elleni védelmének fokozása érdekében.

(2)   Ez az irányelv nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a nemzetközi joggal összhangban szigorúbb intézkedéseket hozzanak a hajók által okozott szennyezéssel szemben.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

(1)	„Marpol 73/78”: a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi jegyzőkönyv frissített változata.

(2)	„Szennyező anyagok”: a Marpol 73/78 nemzetközi egyezmény I. (olaj) és II. (ártalmas folyékony anyagok ömlesztve) mellékletének hatálya alá tartozó anyagok.

(3)	„Kibocsátás”: a Marpol 73/78 2. cikkében említettek szerint a hajóról történő bármilyen kibocsátás.

(4)	„Hajó”: tengeri környezetben üzemelő bármely tengerjáró vízi jármű — tekintet nélkül arra, hogy mely tagállam lobogója alá tartozik — ideértve a szárnyashajókat, a légpárnás hajókat, a tengeralattjárókat és a vízen úszó járműveket is.

3. cikk

Hatály

(1)   Ez az irányelv — a nemzetközi jognak megfelelően — a szennyező anyagoknak a következő vizeken történő kibocsátására vonatkozik:

a)	egy tagállam belvizei, beleértve a kikötőket is, amennyiben azokra a Marpol-rendszer alkalmazandó;

b)	egy tagállam parti tengere;

c)	nemzetközi hajózásra használt, az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. évi tengerjogi egyezménye III. részének 2. szakaszában meghatározottaknak megfelelő tranzitátkelésre vonatkozó rendszer hatálya alá tartozó tengerszorosok amennyiben a tagállam e tengerszorosok felett joghatóságot gyakorol;

d)	egy tagállam által a nemzetközi jognak megfelelően létesített kizárólagos gazdasági vagy ezzel egyenértékű övezete; és

e)	a nyílt tenger.

(2)   Ez az irányelv bármely hajó általi szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy mely tagállam lobogója alatt hajózik, kivéve a hadihajókat, a haditengerészeti kisegítő hajókat és a tagállamok tulajdonában lévő vagy általuk üzemeltetett egyéb hajókat, amelyeket jelenleg kizárólag nemkereskedelmi állami szolgálatban használnak.

4. cikk

Jogsértések

A tagállamok biztosítják, hogy a szennyező anyagoknak a 3. cikk (1) bekezdésében említett bármely területen történő hajók általi kibocsátását jogsértésnek tekintik, amennyiben azt szándékosan, tudatos gondatlanságból vagy hanyagságból követték el. Ezek a jogsértések bűncselekménynek minősülnek az ezen irányelvet kiegészítő 2005/667/IB kerethatározat által meghatározott feltételek fennállása esetén.

5. cikk

Kivételek

(1)   Nem tekintendő jogsértésnek a szennyező anyagoknak valamely, a 3. cikk (1) bekezdésében említett területen történő kibocsátása, amennyiben az megfelel a Marpol 73/78 I. melléklete 9., 10. szabályában, 11. szabályának a) vagy c) pontjában, illetve a II. melléklete 5. szabályában, vagy 6. szabályának a) vagy c) pontjában meghatározott feltételeknek.

(2)   Nem tekintendő a tulajdonos, a parancsnok, vagy a parancsnok felelőssége alatt eljáró személyzet részéről jogsértésnek a szennyező anyagoknak valamely, a 3. cikk (1) bekezdésének c), d) és e) pontjában említett területen történő kibocsátása, amennyiben az megfelel a Marpol 73/78 I. melléklete 11. szabályának b) pontjában, illetve a II. melléklete 6. szabályának b) pontjában meghatározott feltételeknek.

6. cikk

A valamely tagállam kikötőjében található hajókra vonatkozó végrehajtási intézkedések

(1)   Amennyiben szabálytalanságok vagy információk alapján felmerül a gyanú, hogy egy tagállam kikötőjében vagy tengeri termináljában önkéntesen tartózkodó hajó valamely, a 3. cikk (1) bekezdésében említett területen szennyező anyagot bocsátott vagy bocsát ki, e tagállam biztosítja, hogy nemzeti jogával összhangban a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által elfogadott vonatkozó iránymutatások figyelembevételével elvégzi a megfelelő ellenőrzést.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett ellenőrzés olyan tényeket tár fel, amelyek a 4. cikk szerinti jogsértésre utalhatnak, az adott tagállam illetékes hatóságát, valamint a hajó lobogója szerinti tagállamot értesíteni kell.

7. cikk

Az átmenő forgalomban lévő hajókra vonatkozó, parti államok által meghozott végrehajtási intézkedések

(1)   Ha szennyező anyagok feltételezett kibocsátására a 3. cikk (1) bekezdésének b), c), d), illetve e) pontjában említett területeken kerül sor, és a kibocsátással gyanúsított hajó nem köt ki a kibocsátásra vonatkozó információval rendelkező tagállam valamely kikötőjében, a következőket kell alkalmazni:

a)	amennyiben a hajó a következőkben más tagállami kikötőben köt ki, az érintett tagállamok szorosan együttműködnek a 6. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzés, valamint az ilyen kibocsátások esetén alkalmazandó megfelelő intézkedések meghatározása során;

b)

amennyiben a hajó a következőkben egy, a Közösségen kívüli állam kikötőjében köt ki, a tagállam megteszi a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az a kikötő, ahol a hajó legközelebb kiköt, tájékoztatást kapjon a feltételezett kibocsátásról, és felkéri a kikötő szerinti államot az ilyen kibocsátásra vonatkozó megfelelő intézkedések meghozatalára.

(2)   Ha egyértelmű, objektív bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének b) vagy d) pontjában említett területeken közlekedő hajó a 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett területen olyan jogsértést követett el, amely a parton, illetve az érintett tagállam kapcsolódó érdekeltségeiben, valamint bármely, a 3. cikk (1) bekezdése b) vagy d) pontjában említett területek javaiban jelentős kárt okozó vagy jelentős kárral fenyegető kibocsátást eredményez, ez az állam figyelemmel az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. évi tengerjogi egyezménye XII. részének 7. szakaszára — feltéve, hogy a bizonyítékok alapján ez megalapozott — az illetékes hatóságaihoz fordul abból a célból, hogy nemzeti jogával összhangban eljárást indítson, beleértve a hajó visszatartását is.

(3)   A hajó lobogója szerinti államot minden esetben értesíteni kell.

8. cikk

Szankciók

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 4. cikkben említett jogsértéseket olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal sújtsák, amelyek kiterjedhetnek büntető, illetve igazgatási szankciókra is.

(2)   Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett szankciókat minden, a 4. cikk értelmében a jogsértésért felelősnek ítélt személyre alkalmazzák.

9. cikk

A nemzetközi jog betartása

A tagállamoknak ezen irányelv rendelkezéseit — az alkalmazandó nemzetközi jognak megfelelően, ideértve az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. évi tengerjogi egyezménye XII. részének 7. szakaszát is — a külföldi hajókkal szemben minden formai és tényleges hátrányos megkülönböztetés nélkül kell alkalmazniuk, valamint haladéktalanul értesíteniük kell a hajó lobogója szerinti államot és minden további érintett államot az ezen irányelvnek megfelelően hozott intézkedésekről.

10. cikk

Kísérő intézkedések

(1)   Ezen irányelv alkalmazásában a tagállamok és a Bizottság adott esetben szorosan együttműködnek az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséggel, valamint figyelembe véve a 2850/2000/EK határozattal (7) létrehozott, a véletlen és a szándékos tengerszennyezés területén történő együttműködésre vonatkozó közösségi cselekvési programot és adott esetben a 2000/59/EK irányelv végrehajtását, a következők érdekében:

a)	az ezen irányelv hatékony végrehajtásához szükséges információs rendszer kidolgozása;

b)

közös gyakorlat és iránymutatások kidolgozása a már nemzetközi szinten létezők alapján, különösen a következő célból: — az ezen irányelvet megsértő, szennyező anyagokat kibocsátó hajók megfigyelése és korai azonosítása, beleértve — adott esetben — a fedélzeti megfigyelő rendszert; — megbízható módszerek kidolgozása a tengerben talált szennyező anyagok eredetét képező hajó felderítésére; és — ezen irányelv hatékony végrehajtása.

(2)   Összhangban az 1406/2002/EK rendeletben meghatározott feladataival, az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség:

a)	együttműködik a tagállamokkal az ezen irányelv végrehajtását szolgáló olyan technikai megoldások és a technikai segítségnyújtás kidolgozásában, mint a szennyezések műholdas megfigyelése és ellenőrzése;

b)	segíti a Bizottságot ezen irányelv végrehajtásában, adott esetben a tagállamokban tett látogatásokkal is a 1406/2002/EK rendelet 3. cikkének értelmében.

11. cikk

Megvalósíthatósági tanulmány

A tengeri szennyezés jobb megelőzése és az ellene való küzdelem érdekében a végrehajtó hatóságok között a nemzeti parti őrségekhez hasonló együttműködést kell létrehozni. Ezzel összefüggésben a Bizottság 2006 vége előtt benyújt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egy megvalósíthatósági tanulmányt szennyezés megelőzésére és szankcionálására létrehozott európai parti őrség felállításáról, egyértelművé téve annak költségeit és hasznát.

12. cikk

Jelentés

A tagállamok háromévente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak ezen irányelvnek az illetékes hatóságok általi végrehajtásáról. A Bizottság e jelentések alapján közösségi jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ebben a jelentésben a Bizottság többek között értékeli az irányelv alkalmazási területe felülvizsgálatának vagy kiterjesztésének szükségességét. A jelentés beszámol a tagállamok vonatkozó ítélkezési gyakorlatának alakulásáról és fontolóra veszi egy, a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot tartalmazó, nyilvános adatbázis létrehozását.

13. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottság munkáját a 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti.

(2)   Amennyiben hivatkozás történik erre a cikkre, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire figyelemmel kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időszak egy hónap.

14. cikk

Tájékoztatás

A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a 2850/2000/EK határozat 4. cikke értelmében létrehozott bizottságot minden, a tengeri környezet szennyezéssel szembeni fellépéssel kapcsolatban javasolt intézkedésről vagy egyéb vonatkozó tevékenységről.

15. cikk

Módosítási eljárás

A 2099/2002/EK rendelet 5. cikkével összhangban és az ezen irányelv 13. cikkében említett eljárásnak megfelelően a COSS kizárhatja a Marpol 73/78 módosításait ezen irányelv hatálya alól.

16. cikk

Végrehajtás

A tagállamok 2007. március 1-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

17. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

18. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  HL C 220., 2003.9.16., 72. o.

(2)  Az Európai Parlament 2004. január 13-i véleménye (HL C 92. E, 2004.4.16., 77. o.), a Tanács 2004. október 7-i közös álláspontja (HL C 25. E, 2005.2.1., 29. o.), az Európai Parlament 2005. február 23-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács 2005. július 12-i határozata.

(3)  Lásd e Hivatalos Lap 164 oldalát.

(4)  HL L 208., 2002.8.5., 1. o. A legutóbb a 724/2004/EK rendelettel (HL L 129., 2004.4.29., 1. o.) módosított rendelet.

(5)  HL L 332., 2000.12.28., 81. o. A 2002/84/EK irányelvvel (HL L 324., 2002.11.29., 53. o.) módosított irányelv.

(6)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 20-i 2850/2000/EK határozata a véletlen és a szándékos tengerszennyezés területén történő együttműködés közösségi kereteinek létrehozásáról (HL L 332., 2000.12.28., 1. o.). A 787/2004/EK határozattal (HL L 138., 2004.4.30., 12. o.) módosított határozat.

(8)  HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A 415/2004/EK bizottsági rendelettel (HL L 68., 2004.3.6., 10. o.) módosított rendelet.

---

---