31.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 395/56

(1)

A 2737/90/EGK rendelettel (2) a Tanács végleges, 33 %-os dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK) származó volfrámkarbid és zsugorított volfrámkarbid behozatalára. A 90/480/EGK határozattal (3) a Bizottság elfogadta két fő exportőr kötelezettségvállalásait az intézkedések hatálya alá tartozó termékkel kapcsolatban.

(2)

Miután a két érintett kínai exportőr kötelezettségvállalásait visszavonta, a Bizottság a 2286/94/EK rendelettel (4) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az érintett termék behozatalára.

(3)

A 610/95/EK rendelettel (5) a Tanács módosította a 2737/90/EGK rendeletet, és végleges, 33 %-os vámot vetett ki a volfrámkarbid és az zsugorított volfrámkarbid behozatalára. Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján kezdeményezett vizsgálatot követően (a továbbiakban: az előző felülvizsgálati vizsgálat), ezeket az intézkedéseket további öt évre kiterjesztette a 771/98/EK rendelet (6).

(4)

A KNK-ból származó volfrámkarbid és zsugorított volfrámkarbid behozatalára vonatkozó hatályos dömpingellenes intézkedések közelgő lejáratáról szóló értesítés közzétételét követően (7)2003. január 9-én a Bizottsághoz a lejárat felülvizsgálatára vonatkozó kérelem érkezett be az Eurometaux-tól (a továbbiakban: a kérelmező) azoknak a gyártóknak a nevében, akik jelentős arányt – az adott esetben több mint 80 %-ot – képviselnek a teljes közösségi termelésben. A kérelem azon alapult, hogy az intézkedések lejárata valószínűleg a dömping és a közösségi iparágnak okozott károkozás folytatódását vagy megismétlődését eredményezné.

(5)

A tanácsadó bizottsággal való konzultációt követően megállapítást nyert, hogy kellő bizonyíték van a felülvizsgálat kezdeményezésére, a Bizottság vizsgálatot kezdeményezett az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján (8).

(6)

2003. november 25-én, a Bizottsághoz egy időközi felülvizsgálat iránti kérelem is beérkezett a kérelmezőtől, a közösségi gyártás jelentős részét képviselő gyártók nevében.

(7)

A kérelmező azt állította, hogy egy új terméktípus jelent meg a piacon, amelynek ugyanazok az alapvető fizikai és kémiai jellemzői és végfelhasználási módjai, mint a KNK-ból származó volfrámkarbid és zsugorított volfrámkarbid behozatalára vonatkozó hatályos intézkedések által érintett terméké. Annak ellenére, hogy az intézkedések rá nem vonatkoznak, a kérelmező azt állította, hogy az új terméktípus valójában része az érintett terméknek. A kérelmező azt állította, hogy ebből következően a meglévő intézkedések többé nem elégségesek annak a dömpingnek az ellensúlyozására, amely a kárt okozza, és hogy az intézkedések terjedelme azért úgy módosítandó, hogy az új terméktípus beleessen a termék definíciójába.

(8)

Miután a Tanácsadó Bizottsággal folytatott konzultáció nyomán megállapítást nyert, hogy elégséges bizonyíték van egy részleges időközi felülvizsgálat kezdeményezésének megindokolására, 2004. március 31-én (9) a Bizottság felülvizsgálatot kezdeményezett az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban, amely terjedelmében az érintett termék meghatározására korlátozódott. Ez a vizsgálat jelenleg még folyamatban van.

(9)

A Bizottság hivatalosan értesítette a gyártókat, importőröket és felhasználókat, valamint a KNK-beli exportőröket a vizsgálat kezdeményezéséről.

(10)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy véleményüket írásban tudassák, és meghallgatást kérjenek a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül.

(11)

A Bizottság kérdőíveket küldött ki mindazoknak a feleknek, akikről ismert, hogy érintettek, és három panasztevő közösségi gyártótól kapott választ, egy másik közösségi gyártótól, egy importőrtől, amely az érintett terméknek felhasználója is, hét exportőrtől/gyártótól, egy Hong-Kong-i székhelyű kereskedőtől, egy kereskedő/importőrtől Németországból és egy gyártótól az analóg országban. Minden fél írásban fejtette ki nézeteit, és kérelemre meghallgatási lehetőséget kaptak.

(12)

A Bizottság beszerezte és ellenőrizte mindazokat az információkat, amelyeket szükségesnek tartott a vizsgálat céljaira, és ellenőrző vizsgálatokat végzett a következő vállalkozások helyiségeiben:

(13)

A dömping és a károkozás folytatódására és/vagy megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2002. január 1. és 2002. december 31. közötti időszakkal foglalkozott (a továbbiakban: VI). Azoknak a tendenciáknak a vizsgálata, amely ahhoz szükséges, hogy a dömping folytatódásának és a károkozás megismétlődésének valószínűségét értékeljék, az 1998-tól a VI végéig terjedő időszakkal foglalkozott (a továbbiakban: a megvizsgált időszak).

(14)

Emlékeztetni kell arra, hogy az új, az intézkedések által érintett termékkel azonos alapvető fizikai és kémiai jellemzőkkel és végfelhasználási módokkal rendelkező terméktípusnak a piacon történt állítólagos megjelenését követően az érintett termék meghatározására korlátozott, részleges időközi vizsgálat indult 2004. március 31-én (ld. A (6)-(8) preambulumbekezdések).

(15)

A jelenlegi felülvizsgálatban érintett termék azonban megegyezik a 2737/90/EK tanácsi rendeletben és annak későbbi módosításaiban szereplő, vagyis a 2849 90 30 KN kódszám alatti volfrámkarbiddal és zsugorított volfrámkarbiddal.

(16)

A volfrámkarbid és a zsugorított volfrámkarbid szén és volfrám vegyületei, amelyeket hőkezeléssel állítanak elő (karburálással az első esetben, fúzióval a másodikban). Mindkét termék közbenső termék, amelyeket alapanyagként használnak az olyan keményfém-részegységek gyártásában, mint a cementált karbid vágószerszámok és a nagy tűrőképességű részegységek, a kopásálló bevonatokban, az olajipari fúrófejeknél és bányászati eszközöknél, valamint süllyesztékekhez és sajtolószerszámokhoz a fémek mélyhúzásához és domborításához.

(17)

Egyes exportőrök azzal érveltek, hogy a volfrámkarbid és a zsugorított volfrámkarbid különböző termékek. Ezt arra az állításra alapozták, hogy gyártási folyamataik teljesen eltérőek, és a végfelhasználásuk is eltérő.

(18)

Emlékeztetni kell arra, hogy a 771/98/EK tanácsi rendelet (11) preambulumbekezdése szerint a vizsgálat bizonyította, hogy bár gyártási folyamataik eltérőek, a volfrámkarbid és a zsugorított volfrámkarbid ugyanazzal a kémiai összetétellel rendelkezik (mindkettő mintegy 92–94 % volfrámércet és 4–6 % szenet tartalmaz), és a volfrám gyártási láncának ugyanabból a szakaszából származnak, vagyis a volfrámfém por és a karbid-szerszámok, valamint a nagy tűrőképességű anyagok közötti szakaszból. Ezen túlmenően hasonló a végfelhasználásuk az iparban, vagyis felületkeményítő komponensként. Annak ellenére, hogy egyes konkrét vagy korlátozott alkalmazásokhoz, amelyek nagyobb tartósságot és kopásállóságot igényelnek, csak a zsugorított karbidot használják, a zsugorított volfrámkarbid és a volfrámkarbid általánosan felcserélhető egymással. Ezért az előző felülvizsgálati vizsgálat arra következtetésre jutott, hogy a volfrámkarbid és a zsugorított volfrámkarbid egyetlen termék a vizsgálat szempontjából.

(19)

Nem nyújtottak be olyan kényszerítő érvet, ami a megközelítési mód változtatását indokolná, ami az előző, felülvizsgálati jellegű vizsgálatoktól eltérő következtetések levonásához vezetne. Ráadásul nincs lényeges árkülönbség a piacon a zsugorított volfrámkarbid és a volfrámkarbid között, mert a zsugorított volfrámkarbid bizonyos további feldolgozását ellensúlyozza a szemcseméretek kevésbé finom válogatása. Ezért a volfrámkarbid és a zsugorított volfrámkarbid egyetlen terméknek tekintendő, amely ugyanazokkal az alapvető tulajdonságokkal rendelkezik a vizsgálat szempontjából.

(20)

Ahogyan az előző vizsgálatok megállapították, ez a felülvizsgálati jellegű vizsgálat megerősítette, hogy a KNK által exportált termékek, illetve a közösségi gyártók, valamint az analóg ország gyártója által előállított és értékesített termékek – mivel lényegében ugyanazokkal a fizikai jellemzőkkel és végfelhasználással rendelkeznek – az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(21)

Általános háttérként emlékeztetni kell arra, hogy az érintett terméknek a KNK-ból történő behozatala annak a vizsgálatnak a 9 hónapos VI-je során, amely 1990-ben az intézkedések meghozatalához vezetett, 117 tonna volt, ami 5,3 %-os piaci részaránynak felelt meg. Az akkor megállapított dömpingkülönbözet 73,13 % volt. Az előző felülvizsgálati vizsgálat VI-je során a behozatal 234 tonna volt, ami 5 %-os piaci részaránynak felel meg, míg a dömpingkülönbözet 30,6 % volt.

(22)

Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett termék egyetlen gyártója sem kapta meg a piacgazdasági státuszt („PGS”) az előző vizsgálatokban. Az együttműködő exportőrök úgy érveltek, hogy a PGS megadásának lehetőségét meg kell vizsgálni az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján, megállapítva, hogy az alaprendeletben nincs olyan előírás, amely megakadályozná, hogy az együttműködő exportőrök megkapják a PGS-t az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján folytatott felülvizsgálatban.

(23)

Emlékeztetni kell arra, hogy a jelenlegi vizsgálat egy lejárati felülvizsgálat, amelyet követően az intézkedések csak visszavonhatók vagy fenntarthatók, de nem módosíthatók. Az uniós intézmények által követett következetes gyakorlatnak megfelelően a PGS iránti kérelmekkel ezért az időközi felülvizsgálatok során kell foglalkozni, mivel az ilyen időközi felülvizsgálat eredményeként változhat az intézkedések szintje.

(24)

Az együttműködő exportőrök megkérdőjelezték azt is, vajon megfelelő-e az Amerikai Egyesült Államok felhasználása piacgazdasággal rendelkező harmadik országként (a továbbiakban: analóg ország), hivatkozva az egy főre jutó GDP szintjének eltérésére a KNK és az Amerikai Egyesült Államok között, a nem megfelelő választás indokaként. Ehelyett az együttműködő exportőrök a Koreai Köztársaság vagy a Cseh Köztársaság felhasználását javasolták, azon az alapon, hogy az egy főre jutó GDP inkább összhangban van a KNK-beli GDP szintjével.

(25)

Az egy főre jutó GDP problémája egymagában nem tekinthető meghatározó tényezőnek az alkalmas analóg országgal kapcsolatos döntéshez. Az Amerikai Egyesült Államok megfelelő analóg országnak találtatott az előző vizsgálatban, és nem állapítottak meg olyan változást a körülményekben, amelyek felhasználását a mostani vizsgálatban helytelenné tették volna. Ezen kívül nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a Koreai Köztársaság vagy a Cseh Köztársaság alkalmasabb lenne.

(26)

Az Osram Sylvania Inc., az érintett termék egyik gyártója az Amerikai Egyesült Államokban felajánlotta együttműködését a vizsgálatokban, és ennek megfelelően megvizsgálására került, hogy az Osram Sylvania belföldi értékesítése jelentős-e a KNK ból exportált érintett termék volumenével összehasonlítva. Megállapítást nyert, hogy az Osram Sylvania Inc. belföldi értékesítése, belföldi vevők számára és a szokásos kereskedelmi feltételek mellett olyan volumenekre vonatkoztak, amelyek lényegesen meghaladták a kínai exportőrök által a Közösségbe irányuló export 5 %-át, ahogyan az követelmény, ha a normál értéknek a belföldi értékesítési árakon kell alapulnia.

(27)

Ezért, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint, az a döntés született, hogy meg kell tartani az Amerikai Egyesült Államokat, mint analóg országot a jelenlegi eljárásban, és az Osram Sylvania Inc. belföldi értékesítését kell alapul venni a normál érték meghatározásához.

(28)

Megvizsgálására került, vajon az Osram Sylvania Inc. belföldi értékesítése független vevők számára a szokásos üzletmenet keretében megvalósulónak tekinthető-e az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése alapján.

(29)

Megállapítást nyert, hogy az összes értékesítés súlyozott átlagos értékesítési ára a VI során magasabb volt, mint a súlyozott átlagos fajlagos gyártási költség. Ezért az összes belföldi értékesítést úgy tekintették, hogy az a szokásos üzletmenet keretében valósult meg.

(30)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban a normál érték az Osram Sylvania Inc. összes belföldi, az Amerikai Egyesült Államokban lévő független vevőknek a VI során történő volfrámkarbid- és zsugorított volfrámkarbid-értékesítésének VI árain alapult.

(31)

Az együttműködő hét exportőr közül öt tette ki a KNK-ból a Közösségben lévő független vevőknek történő csaknem teljes exportot a VI folyamán. A másik két együttműködő exportőr nem exportálta az érintett terméket a Közösségbe a VI idején. Az exportárat ezért az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban lehetett megállapítani (vagyis az öt együttműködő exportőr által ténylegesen felszámított árak alapján).

(32)

Az igazságos összehasonlítás érdekében, az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban, kiigazítások történtek a szállításban, csomagolásban, biztosításban, hitelezési költségekben, fizetési feltételekben, kezelési és járulékos költségekben mutatkozó különbségekkel kapcsolatban, amelyekről azt állították és be is mutatták, hogy kihatnak az árakra és az árak összehasonlíthatóságára.

(33)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban a normál értéket az exportárral hasonlították össze. Mindkettőt ex works alapon számították ki, és az összehasonlítást a kereskedelem ugyanazon szintjén végezték el.

(34)

A dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében a normál érték súlyozott átlagát hasonlították össze a Közösségbe irányuló export súlyozott átlagárával ex works szinten és ugyanazon a kereskedelmi szinten. Ez az összehasonlítás megmutatta a dömping meglétét mintegy 31 %-os szinten, ami közel áll a dömpingellenes vám jelenlegi szintjéhez.

(35)

Mivel a dömping nem szűnt meg, megvizsgálásra került, hogy valószínű-e az érintett termék exportjának folytatódása dömpingelt árakon. Ilyen szempontból olyan tényezőket vettek figyelembe, mint az érintett termék gyártóinak gyártási kapacitása a KNK-ban és értékesítési áraik más, harmadik országok felé, valamint a belföldi piacon a KNK-ban.

(36)

Ahogyan a (31) preambulumbekezdés említi, öt együttműködő exportőr volt a KNK-ban, amelyek az érintett terméket a Közösségbe exportálták a VI folyamán.

(37)

Ezek közül az exportőrök közül kettő az érintett terméket saját maga gyártotta, vagyis a gyártás és az exportértékesítés ugyanannál a jogalanynál történt.

(38)

Két további exportőr mindegyike termelővállalkozásokhoz kapcsolódott, vagyis a gyártás és az exportértékesítés két különálló, de kapcsolt jogalanynál történt.

(39)

Az ötödik exportőrnek nem volt kapcsolt termelővállalkozása, hanem termékeit a (37) és a (38) preambulumbekezdésekben említett gyártóktól/ exportőröktől vásárolták, majd exportálták.

(40)

Az a négy exportőr, amely gyártási kapacitással rendelkezett, együttesen 9 850 tonnás elméleti kapacitással (10) rendelkezett a VI során, és teljes termelése 8 460 tonna volt, ami 86 %-os kihasználtsági aránynak felel meg. A négy gyártó exportőr tehát 1 390 tonnás tartalékkapacitással rendelkezik, ami az érintett termék számított felhasználásának 21,5 5-át teszi ki a szabadpiacon (6 461 tonnát) (11).

(41)

A két másik együttműködő exportőr, amelyek az érintett terméket nem exportálták a Közösségbe a VI során, szintén adtak információkat a VI időszakában történt gyártásukról és értékesítésükről. Ezeknek az exportőröknek az egyike egy kereskedő, saját gyártás nélkül, a másiknak volt saját gyártási kapacitása, amelynek mintegy 200 tonna, és a tényleges termelés a VI során 49 tonna volt.

(42)

A hét exportőr együttes kapacitása 10 050 tonnát tett ki. A hét exportőr tartalékkapacitása 1 541 tonna volt a VI során, amely mintegy 24 %-át képviseli a Közösség szabadpiaci felhasználásának, ahogyan azt a fenti (41) preambulumbekezdés meghatározza. Ez a tartalékkapacitás világos jelzés arra, hogy a kínai exportőrök megtehetik, hogy az érintett termékből exportjukat jelentősen növeljék a közösségi piacra, amennyiben az intézkedéseket visszavonnák. Emlékeztetni kell arra, hogy az együttműködő exportőrök teljes exportja 239 tonnát tett ki, vagyis közel 100 %-át az érintett termék teljes behozatalának a VI során, tehát az együttműködő exportőrök csaknem a teljes, a Közösségbe irányuló exportot jelentik.

(43)

A meglévő intézkedések meghozatala óta a kínai exportőrök növelték hozzáértésüket az érintett termék további felhasználásában, főként a szerszámgyártó ipar számára (cementitből).

(44)

A VI során az öt együttműködő exportőr teljes termeléséből mintegy 4 846 tonna (57 %) került további feldolgozásra, míg 1 557 tonna (18 %) a belföldi piacon került értékesítésre, és 2 021 tonna (24 %) exportra, az együttműködő exportőrökön keresztül.

(45)

Az alábbi táblázat bemutatja a VI során együttműködő exportőr átlagos értékesítési árait rendeltetési hely szerint, valamint ennek összehasonlítását a közösségi iparág átlagos értékesítési áraival:

(46)

Mint fent látható, a kínai exportőröknek mindenképpen érdekében állna, hogy ne csak tartalékkapacitásaikat használják teljes mértékben arra, hogy eladásaikat növeljék a közösségi piacon, hanem belföldi eladásaiknak és harmadik országokba irányuló értékesítésüknek legalább egy részét is átirányítsák a Közösség piacára. Valójában összehasonlítva azokkal az árakkal, amelyeket az együttműködő exportőrök belföldi piacaikon érvényesíteni tudtak, a közösségi piac az áraknak köszönhetően igen vonzó piac lenne, ha a meglévő dömpingellenes intézkedéseket engednék lejárni.

(47)

A más harmadik országokba, mint például Japánba és az Amerikai Egyesült Államokba irányuló kínai exporttal összehasonlítva is, a közösségi piac árai vonzó piacot jelentenének, és nagy lenne annak a kockázata, hogy a kereskedelem a közösségi piac felé terelődik, ha az intézkedéseket hagynák lejárni.

(48)

Ennek megfelelően megfontolásra került, hogy amennyiben az intézkedéseket visszavonnák, valószínűleg az érintett termék jelentős mennyiségeit olyan árakon adnák el, amelyek alákínálnának a közösségi iparág átlagos értékesítési árainak, ezáltal kárt okozva az iparágnak.

(49)

Mint azt a (34) preambulumbekezdés megállapítja, a kínai exportőrök folytatták dömpinggyakorlatukat. A VI során megállapított dömpingkülönbözet 31 % volt, ami körülbelül ugyanazon a szinten van, mint az előző, felülvizsgálati jellegű vizsgálat során megállapított dömpingkülönbözet.

(50)

Az öt együttműködő gyártó exportőr együttes kapacitása 10 050 tonnát tett ki a VI során, ami több, mint a közösségi iparág együttes kapacitása. Ezen kívül az öt együttműködő gyártó exportőr tartalékkapacitása a VI során mintegy 24 %-át képviseli a Közösség szabadpiaci felhasználásának.

(51)

A KNK-ból származó érintett termék exportárait illetően a VI során megjegyzendő, hogy a közösségi piacra irányuló értékesítés átlagos árai vonzóan magasak a kínai exportőrök számára. Ezért az a vélemény alakult ki, hogy amennyiben az intézkedéseket visszavonnák, fennállna a kockázata a káros dömping folytatódásának. Ezen kívül, figyelembe véve azokat az árkülönbségeket, amelyeket a VI során az együttműködő exportálóknál az érintett terméknek a Közösségbe irányuló exportárai és a más harmadik országokba irányuló export árai között találtak, megvan a valószínűsége annak is, hogy a dömpingelt export más piacokról kerülne átirányításra (pl. Japánból és az Amerikai Egyesült Államokból) a közösségi piacra, mivel a Közösségben az árak magasabbak, mint azok, amelyeket más fő exportpiacokon találtak.

(52)

Összefoglalva, minden mutató azt jelzi, hogy a Közösségbe irányuló behozatal a KNK-ból dömpingelt árakon folytatódik, és amennyiben az intézkedéseket visszavonják, növekvő mennyiségekben.

(53)

A VI folyamán az érintett terméket gyártotta

(54)

Azokat a gyártókat illetően, amelyek az érintett terméket belső felhasználásra gyártják, az ezen vállalkozások termelése az érintett termékből olyan közbenső termék, amely teljes egészében felhasználásra kerül a nagy értékű feldolgozott termékekben. Termelésük semmilyen része nem került értékesítésre a szabadpiacon.

(55)

A belső felhasználás és a szabadpiac közötti különbségtétel fontos a közösségi piac gazdasági helyzetének és a közösségi iparág helyzetének az elemzéséhez, mert a belső felhasználásra szánt termékek nincsenek kitéve közvetlen versenynek az import részéről. Ezzel ellentétben a szabadpiaci értékesítésre szánt termelésről kiderült, hogy közvetlenül versenyez az érintett terméknek a KNK-ból származó behozatalával. A fentiek fényében úgy véljük, hogy más a helyzet a szabad és a belső piacok vonatkozásában.

(56)

A három együttműködő közösségi gyártó, amelyek a szabadpiacra termeltek és teljes mértékben együttműködtek, az érintett termék szabadpiacra történő teljes közösségi gyártásának mintegy 89 %-át tették ki a VI során. Ezek a közösségi gyártók alkotják a közösségi iparágat az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése szerint.

(57)

Az importadatok forrásául az Eurostat a 2849 90 30 KN kódszámba tartozó importvolumenekkel kapcsolatos tájékoztatása és a KNK-beli együttműködő exportőrök ellenőrzött exportadatai szolgáltak.

(58)

A közösségi iparág adatainak beszerzése a három együttműködő, az érintett terméket a szabadpiacon történő értékesítésre gyártó közösségi gyártónak, és az érintett terméket belső használatra gyártó együttműködő közösségi gyártónak a kérdőívre adott, ellenőrzött válaszaiból történt.

(59)

Az érintett termék látható felhasználását a szabadpiacon a Közösségben a következők összege:

(60)

A szabadpiaci felhasználás a Közösségben 9 %-kal nőtt a megvizsgált időszakban. Ez a növekedés azonban egyenetlen tendenciájú volt. Egy 1998 és 1999 közötti csökkenést követően a felhasználás 2001-ig nőtt, amikor elérte a 7 949 tonnás csúcsot, mielőtt visszaesett volna 6 461 tonnára a VI során.

(61)

A szabadpiaci felhasználásban bekövetkezett jelentős növekedés 2000-ben és 2001-ben részben a Közösségen belüli és világpiaci nagyobb gazdasági aktivitással magyarázható, részben pedig az új exportengedélyezési rendszer megvalósításával a KNK-ban. Az utóbbi nagy vásárlásokat (felhasználói készletfelhalmozásokat) váltott ki 2000 végén és 2001 során, a nyersanyagok és az érintett termék esetleges hiányától való félelem miatt.

(62)

A KNK-ból történő behozatal volumene egy kissé ingadozó tendenciát mutat a vizsgált időszak során, ami egy volumenbeli növekedéssel zárult az 1998. évhez képest, ami tükröződik abban, hogy a piaci részarány magasabb volt a VI-ben, mint 1998-ban.

(63)

Az érintett termék behozatalának CIF közösségi határparitáson számított átlagos ára a KNK-ból a VI során 12,59 EUR/kg volt. Az árbeli alákínálás elemzésének céljára a közösségi iparág által eladott érintett termék súlyozott átlagárát hasonlították össze a KNK-ból a közösségi piacra történő behozatal súlyozott átlagáraival a VI során, amelyeket kellőképpen kiigazítottak a vámok és a behozatalt követő költségek figyelembevételével.

(64)

A közösségi iparág árai azok, amelyeket a kérdőívre adott válaszban ab gyár paritással az első nem kapcsolt ügyfél számára történő, a Közösségen belüli értékesítésükre megadtak. A kínai import árai azok, amelyeket azok az együttműködő exportáló gyártók adtak meg, amelyek az érintett terméket a VI során exportálták.

(65)

Ezen az alapon az ár alákínálási különbözete – a közösségi iparág árainak százalékában kifejezve – mintegy 10 %-ra adódott. Ha figyelembe vesszük a dömpingellenes vámok jelenlegi szintjét a számításban, nincs alákínálás.

(66)

A más harmadik országokból származó behozatallal való összehasonlításban a KNK-ból származó behozatal árai (vagyis átlagosan 12,59 EUR/kg) jelentősen alacsonyabbak voltak. Ilyen körülmények között nyilvánvaló a valószínűsége annak, hogy amennyiben az intézkedések visszavonásra kerülnének, a KNK-ból származó érintett termék behozatala ismét teret nyerne a harmadik országoknak a Közösségbe irányuló exportja terhére, mégpedig dömpingelt árakon.

(67)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a közösségi iparág helyzetének megvizsgálása magában foglalta az összes, az iparág állapotára hatást gyakorló gazdasági tényező és mutató kiértékelését 1998-tól (bázisév) a VI-ig. A közösségi iparág alábbi adatai tartalmazzák az összevont információkat a három együttműködő közösségi gyártóról, kivéve más jelzés esetén.

(68)

A gyártási kapacitás megállapítása a beszerelt gépek maximális óránkénti kibocsátása alapján történt, megszorozva az évenkénti ledolgozott munkaórák maximális számával, mínusz a karbantartásra és gyártás más, hasonló megszakítására vonatkozó levonások. A gyártási kapacitás 22 %-kal nőtt a megvizsgált időszakban.

(69)

A közösségi iparág termelése a megvizsgált időszakban 1 %-kal nőtt. Ez a szerény növekedés azonban egyenetlen tendenciát követett. Egy 1999-ben történt 6 %-os csökkenés után, a termelés 1999 és 2001 között 27 %-kal nőtt. Végül, a VI során, a termelés visszatért egy olyan szintre, amely csak marginálisan magasabb az 1998. évi termelési szintnél.

(70)

A termelés és a kapacitás 2000. és 2001. évi növekedésének okait a (61) preambulumbekezdés ismerteti. Az érintett termék iránti kereslet világszerte drámaian megnőtt, ami az erőteljesebb világpiaci gazdasági aktivitásnak és az új exportengedélyezési rendszer hatálybaléptetésének volt betudható a KNK-ban, ami a termelési kapacitásokba történő beruházásokat váltott ki, különösen 2000 és 2001 során, ami a kapacitásokban 22 %-os növekedést eredményezett a megvizsgált időszakban.

(71)

A kapacitáskihasználási arány csökkenése a VI során az előző évekhez viszonyítva az érintett termék iránti kereslet hirtelen csökkenésével magyarázható a VI-ben. Míg a kapacitás a folyamatosan erős piaci kereslet feltételezésének alapján megnőtt, az nem valósult meg, mivel a VI során a vásárlók csökkentették vásárlásaikat, hogy csökkentsék készletszintjeiket. Ennek következtében a termelés a VI során többé-kevésbé ugyanazon a szinten volt, mint 1998-ban.

(72)

A készletszintek a termeléshez és az értékesítéshez képest 2000-ig viszonylag stabilak maradtak. 2001-ben a készletek a nagy kereslet miatt csökkentek. A VI során a világméretű kereslet váratlan esése miatt a közösségi iparág által tartott készletek szintje megnőtt, és a termelés 30 %-ának szintjét érte el, az 1998-as 18 %-kal szemben. A készleteknek az a szintje, amely ebben az iparágban normális, a termelésnek mintegy 20 %-a.

(73)

Az alábbi számok a közösségi iparág értékesítési volumeneit és árait képviselik a Közösségen belüli független vevőknek, valamint a Közösségen belüli piaci részarányt és az exportpiaci értékesítési volumeneket.

(74)

Az értékesítési volumenek a közösségi piacon szerény növekedést mutatnak a megvizsgált időszakban, mivel a VI folyamán eladott mennyiségek 13 %-kal haladják meg az 1998. évi szintet. Általánosságban a közösségi iparág bizonyos fokig teret nyert a behozatallal szemben, ezáltal piaci részaránya az 1998. évi 62 %-ról a VI idején 64 %-ra nőtt.

(75)

2001 kivételével a közösségi iparág átlagos értékesítési árai viszonylag stabilak maradtak, és az átlagos értékesítési árak a VI folyamán 5 %-kal magasabbak voltak, mint 1998-ban. 2001 folyamán az átlagos értékesítési árak 17,10 EUR/tonnára nőttek, de azután a VI során visszaestek 14,92 EUR-ra.

(76)

Az exportértékesítés volumenei is növekedtek a megvizsgált időszakban. Az értékesített mennyiségek 24 %-kal nőttek 1998 és a VI között, csúcspontjukat 2001-ben érték el. Az összes értékesítés részeként az exportértékesítés az összes értékesítés mintegy 25-30 %-át képviselte a megvizsgált időszakban.

(77)

A teljes értékesítési volumenek 16 %-kal nőttek 1998 és a VI között, csúcspontjukat 2001-ben érték el a (61) preambulumbekezdésben megmagyarázott okok miatt.

(78)

2001 kivételével, amely – ahogyan az a fentiekben ismertetésre került – kivételes év volt, a gazdasági mutatók (jövedelmezőség, a befektetések megtérülése és a pénzáramlás) azt mutatják, hogy a közösségi iparágban némileg romlottak a nyereséghányadok, a megtérülések és a közösségi piacon való értékesítésből származó cash flow.

(79)

A jövedelmezőség romlásához hozzájáruló tényező volt a VI folyamán, hogy az egyik közösségi gyártó elveszített egy nagy szállítási szerződést, és az értékesítés esése, amit legalább részben az okozott, hogy a felhasználók a 2001-ben, az esetleges hiányoktól való félelmükben képzett készleteket használták fel. Bizonyíték van arra is, hogy a többségében Kínából származó fő nyersanyag (az APT) árának jelentős ingadozásai kihatottak azoknak a gyártóknak a jövedelmezőségére a Közösségben, amelyek ennek az árunak a nyílt piacon történő megvásárlásától függnek.

(80)

A beruházások szintje viszonylag stabil volt 1998 és 2001 között, miközben rendszeres beruházások történtek a termelési folyamat műszaki korszerűsítése és más kapcsolódó felszerelések érdekében. A VI folyamán azonban a beruházások jelentősen csökkentek, a közösségi piacon történő értékesítésből eredő megtérülés alacsony szintje miatt.

(81)

A közösségi iparág képes maradt arra, hogy tőkét vonjon be, akár külső finanszírozóktól, akár az anyavállalkozásoktól a megvizsgált időszak folyamán, a VI-t is beleértve.

(82)

A foglalkoztatottak száma enyhén csökkent a vizsgált időszak folyamán. A foglalkoztatás teljes költsége viszonylag stabil maradt 2000-ig, de aztán nőtt 2001-ben és magasabb szinten maradt a VI idején. A megvizsgált időszakban a foglalkoztatási költségek 8 %-kal emelkedtek, ami a normál béremeléseket jelenti.

(83)

A termelékenység 2 %-kal nőtt 1998 és a VI között, ami megfelel a termelés növekedésének. A közösségi iparág képes volt arra, hogy a termelést 2000-ben és 2001-ben a foglalkoztatás számottevő növelése nélkül növelje, ami a termelékenység javulását eredményezte ezekben az években. Megjegyzendő azonban, hogy a termelékenység szintjére nem csupán magának a termelésnek a szintje hat, hanem a különböző évek eltérő termékösszetétele is.

(84)

A KNK-ból a dömpingelt behozatal volumene és piaci részaránya nőtt a megvizsgált időszakban. Mindkettő csekély maradt azonban a szabadpiac méretéhez képest (mindössze 4 %-át tette ki a szabadpiacon történő felhasználásnak). Mindazonáltal a dömpingkülönbözet nagyságrendje (31 %), valamint az olyan külső tényezők miatt, mint a fő nyersanyag (az APT) árának ingadozásai és egy nagy szállítási szerződés ideiglenes elvesztése, illetve az érintett termék iránti nagyjából stabil kereslet ellenére, a közösségi iparág jövedelmezősége és más, a (78) preambulumbekezdésben leírt pénzügyi mutatók némileg csökkentek.

(85)

A közösségi iparágra vonatkozó bizonyos gazdasági mutatókkal kapcsolatos megállapítások összehasonlításra kerültek azokkal az adatokkal, amelyeket az az együttműködő közösségi gyártó biztosított, amely kizárólag belső felhasználásra termel, annak érdekében, hogy teljesebb képet nyerjünk a közösségi gyártók helyzetéről. Az erre a gyártóra vonatkozó megállapítások a következők (indexált alapon, mivel egyetlen vállalkozásra vonatkozó megállapításokról van szó):

(86)

A termelési kapacitás 16 %-kal nőtt 1998 és 1999 között, azt követően változatlan szinten maradt. A termelés 27 %-kal esett a megvizsgált időszakban, melynek során a 92-es index és a 108-as index között ingadozott. A kapacitások kihasználtsága 6 %-kal csökkent 1998 és 2001 között, azután további 39 %-kal a VI során, a termelés esésének megfelelően. A készletek több mint háromszorosára nőttek a megvizsgált időszakban, bár ennek a növekedésnek a mértéke részben az 1998. évi alacsony készletszintet tükrözi. Jelentős beruházások kezdődtek 1998-ban és 2001-ben. A foglalkoztatás meglehetősen stabil maradt 2001-ig, de 10 %-kal csökkent a VI során. A foglalkoztatás költségei a 117-es indexszámig emelkedtek 2001-ig, de aztán a 109-es indexszámig estek a VI során. A termelékenység a 92-es indexszám és a 111-es indexszám között ingadozott 1998 és 2000 között, de azután a 84-es indexszámra esett a VI során, a termelés esésének megfelelően, de a foglalkoztatás az évi csökkenése ellenére.

(87)

Az érintett terméket belsőleg, transzferáron értékesítették. A transzferárakról megállapítást nyert, hogy azok nem alapultak a kellő mértékben a tényleges piaci árakon ahhoz, hogy a piaci árakat tükrözőként lehetne azokat figyelembe venni. A további feldolgozásra kerülő termék gyártásához kapcsolódó különféle költségek bontásának elemzése sem járulna hozzá az érintett transzferált termék piaci értékének megállapításához. Ezért a jövedelmezőségnek, a befektetések megtérülésének és a pénzáramlásnak a belső felhasználásra vonatkozó elemzése nem tekinthető megbízható mutatónak. Mivel az érintett vállalkozás egy nagyobb csoport része, tőkebevonási képességére ez nem igazán gyakorolt hatást.

(88)

Mivel a behozatalról az derült ki, hogy nem versenyez közvetlenül a belső felhasználásra szánt érintett termék termelésével, a dömpingkülönbözet nagyságrendje ellenére, azokra a gyártókra, amelyek belső felhasználásra termelnek, a dömpingelt behozatal vagy az intézkedések nem gyakoroltak lényeges hatást.

(89)

Általában véve a belső felhasználásra szóló piac fejleményei hasonlóak voltak a szabadpiacéihoz, bár a termelés, a foglalkoztatás és a termelékenység esetében negatívabb tendenciát mutattak. Ezért a belső felhasználású piac bevonása nem gyakorolt volna hatást a szabadpiaccal kapcsolatban levont következtetésekre.

(90)

Annak ellenére, hogy az intézkedések már egy ideje érvényben vannak, és az érintett termék iránti nagyjából stabil a kereslet, a közösségi iparágban némileg romlott a haszonkulcs és más pénzügyi mutatók a megvizsgált időszakban. Áremeléseinek korlátozásával a megvizsgált időszakban, a közösségi iparág meg tudta növelni értékesítését és piaci részarányát. Ez azonban a jövedelmezőség rovására ment. A VI folyamán az iparág csak kis mértékben volt a fedezeti pont felett, bár ezt az eredményt össze kell vetni a 2001. évivel, amely kivételes év volt. Miközben a dömping tisztességtelen hatását a vám ellensúlyozza, bizonyíték van arra, hogy a többségében a KNK-ból származó fő nyersanyag (az APT) árának erős ingadozásai kihatottak azoknak a gyártóknak a jövedelmezőségére a Közösségben, amelyek ennek az árunak a nyílt piacon történő megvásárlásától függnek.

(91)

A fentiekre is figyelemmel és különös tekintettel a fenti (66) preambulumbekezdésre, valószínű, hogy a közösségi iparág további nyomásnak lenne kitéve az érintett termék KNK-ból származó dömpingelt exportja részéről, ha az intézkedéseket engednék lejárni. A dömpingelt behozatal által támasztott megnövekedett tisztességtelen verseny nagy valószínűséggel a közösségi iparág pénzügyi helyzetének további romlását idézné elő. Ezért az a következtetés adódott, hogy az intézkedések visszavonása minden valószínűség szerint a közösségi iparágnak való károkozás folytatódásához vezetne.

(92)

Megvizsgálásra került, vajon vannak-e kényszerítő okok, amelyek arra a következtetésre vezethetnének, hogy nem közösségi érdek a jelenlegi intézkedések fenntartása. Erre a célra, és az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a közösségi érdek meghatározása az összes különböző, érintett érdek értékelésével történt, vagyis a közösségi iparág, más közösségi gyártók, az importőrök/kereskedők valamint az érintett termék felhasználóinak érdekei alapján. Ennek az elemzésnek a céljára információkat kértünk valamennyi beazonosított érdekelt féltől.

(93)

Emlékeztetni kell arra, hogy az előző vizsgálatban az intézkedések meghozataláról megállapítást nyert, hogy nem ellentétes a Közösség érdekével. Ezen túlmenően, az a tény, hogy a jelen vizsgálat a már meglévő dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatát célozza, lehetővé tette az esetleges indokolatlan negatív hatás értékelését, amelyet a jelenlegi dömpingellenes intézkedések gyakorolnak az érintett felekre.

(94)

Megvizsgálásra került, hogy a károkozó dömping folytatódásának valószínűségével kapcsolatos megállapítás ellenére vannak-e kényszerítő okok, amelyek olyan következtetéshez vezetnének, miszerint nem közösségi érdek az intézkedések fenntartása ebben a konkrét esetben.

(95)

Emlékeztetni kell arra, hogy megállapítást nyert, miszerint a KNK-ból származó érintett termék dömpingjének folytatódása valószínű, és megvan a kockázata annak, hogy az ilyen behozatal által a közösségi iparágnak való károkozás folytatódik. A közösségi iparágnak az az érdeke, hogy elkerülje a károkozást, és az intézkedések folytatólagos alkalmazása segíthet ennek elérésében. Ezért a közösségi iparágnak az az érdeke, hogy megmaradjanak a KNK-ból származó dömpingelt behozatallal szembeni intézkedések.

(96)

Nem érkeztek be válaszok egyetlen importőrtől vagy kereskedőtől sem. Az együttműködés hiánya az importőrök és a kereskedők részéről arra utal, hogy a KNK-ból származó behozatalra vonatkozó intézkedések folytatólagos alkalmazása nem gyakorolna lényeges hatást az érintett termék független importőreinek és kereskedőinek helyzetére a Közösségben. Ez összhangban van az előző vizsgálatok megállapításaival is.

(97)

Az érintett termék közösségi felhasználói főként keményfém-részegységek gyártói, amelyek az érintett terméket nyersanyagként használják. Egyes felhasználók nagy nemzetközi gyártók, amelyek főként saját gyártású volfrámkarbidot használnak nyersanyagként (belső felhasználás), miközben egyes más felhasználók (főként kisebb gyártók) az érintett terméket exportőröktől vagy a közösségi iparágtól vásárolják.

(98)

A nagy nemzetközi gyártók érdekét illetően az, hogy ezek a nagy felhasználók sem támogatást, sem ellenkezést nem mutattak, azt sugallja, hogy a KNK-ból származó behozatallal kapcsolatos intézkedések folytatólagos érvényesítése nem gyakorolna jelentős hatást a Közösségen belüli helyzetükre.

(99)

Egy kisebb szerszámgyártó válaszolt a kérdőívre. Volfrámkarbid beszerzéseinek mintegy 90 %-át a közösségi iparágtól vásárolja. Aggodalmát fejezte ki, hogy amennyiben az intézkedések fennmaradnak, ez megerősítené a közösségi iparág helyzetét a felhasználókkal szemben, amely iparágat a felhasználó szétaprózottnak minősítette, és a felhasználók így jobban függővé válnának a közösségi iparágtól, mint beszerzési forrástól. Annak ellenére azonban, hogy a közösségi iparág az EU-piac 64 %-át uralja és fontos beszerzési forrás, nem az egyetlen beszerzési forrás. A VI folyamán az EU négy gyártója versenyzett az EU-piacon történő értékesítésben. Ezen kívül versenyt támaszt a KNK-ból és más országokból jövő behozatal, amely összességében a piac 36 %-át jelentette a VI folyamán. Ezért az a vélemény alakult ki, hogy vannak bizonyos alternatív beszerzési források az EU piacán, és ennek a felhasználónak az aggodalmai megalapozatlanok.

(100)

Miközben az intézkedések folytatása segíthet abban, hogy a közösségi iparág pozíciója a felhasználókkal szemben megmaradjon, vannak megfelelő alternatív beszerzési források. Ha az intézkedések megszűnnének, nyilvánvaló a kockázata annak, hogy a közösségi iparág kiszorulna a piacról és a felhasználók egy fontos beszerzési forrást veszítenének el.

(101)

A fentiekre való tekintettel az intézkedések folytatólagos érvényesítése nem tűnik ellentétesnek a közösségi érdekkel. Ellenkezőleg, mivel lehetővé teszi a közösségi iparág számára, hogy aktív maradjon a Közösség piacán, segíti a különféle beszerzési források fennmaradását a felhasználók számára.

(102)

A vizsgálat bebizonyította, hogy a KNK-beli exportőrök folytatták dömpinggyakorlatukat a VI folyamán. Bemutatásra került az is, hogy a közösségi piac vonzó piac a kínai exportőrök számára, figyelembe véve a belföldi vevőiknek és más exportpiacokon felszámított áraik színvonalát. Ezért, ha az intézkedések visszavonásra kerülnek, valószínű, hogy jelentős mennyiségű dömpingelt behozatal lépne be a közösségi piacra.

(103)

Nagyon valószínű, hogy a közösségi iparág pénzügyi helyzete – a megvizsgált időszakban csökkent jövedelmezőség, tőkehozam és cash-flow – súlyosbodna, ha az intézkedéseket visszavonnák, mivel nagyobb volumenű dömpingelt behozatal kezdene a KNK-ból a közösségi piacra áramlani.

(104)

A Közösség érdekét tekintve, az a következtetés adódott, hogy nincsenek kényszerítő okok arra, hogy ne legyenek dömpingellenes intézkedések a KNK-ból származó érintett termék behozatalával szemben.

(105)

Ezért megfelelőnek tűnik, hogy fennmaradjanak a jelenlegi dömpingellenes intézkedések a KNK-ból származó volfrámkarbid és zsugorított volfrámkarbid behozatalával szemben.

(106)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján olyan ajánlás született, hogy a meglévő intézkedéseket fenn kell tartani. Kaptak időt arra is, hogy véleményüket a közzététel után kifejthessék. Nem érkezett be olyan észrevétel, amely a fenti következtetéseket megváltoztatta volna.

(107)

A fentiekből következik, hogy – amint azt az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése előírja — a KNK-ból származó érintett termék behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani,