1)

Úgy kell-e értelmezni a Héa irányelv (1) 167. cikkét, a 168. cikkének a) pontját és a 178. cikkének a) pontját, hogy amennyiben az adóhatóság megállapítja a szolgáltatási láncolat bármely tagja esetében az adózóval kötött szerződésben, avagy a láncolat tagjai közötti megállapodásban vállalt szolgáltatásra vonatkozó speciális szabályok, avagy egyéb szabályok megszegését, e kötelezettségszegés ténye objektív körülményként önmagában elegendő az adócsalás fennállásának a bizonyítására, mivel a láncolat tagjainak tevékenysége minden vonatkozásban jogszerű, avagy az adóhatóságnak ez esetben is konkrétan meg kell neveznie az adócsalás mibenlétét, valamint azt, hogy a láncolat mely tagja és milyen magatartással valósította meg azt? Ezzel összefüggésben a kötelezettségszegés megállapítása esetén kell-e vizsgálnia az adóhatóságnak a gazdasági tevékenységet szabályozó jogszabályi kötelezettségek megszegésének az adózó adólevonási jogával való okozati összefüggését, és csak annak bizonyítottsága esetén utasíthatja el az adózó héa levonási jogát?

2)

A Héa irányelv hivatkozott cikkeivel, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerinti általános jogelveként elismert tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint az arányosság és a jogbiztonság alapelvével összefüggésben az adózó általános ellenőrzési kötelezettsége körében megkövetelhető-e az adózótól a láncolat korábbi tagjaira vonatkozóan a számla szerinti szolgáltatás elvégzésére vonatkozó speciális jogszabályok által előírt kötelezettségek, illetőleg a jogszerű működés feltételei betartásának ellenőrzése? Igenlő válasz esetén e kötelezettség az adózót a jogviszony fennállása alatt folyamatosan terheli-e, illetőleg milyen időközönként várható el?

3)

Úgy kell-e értelmezni a Héa irányelv 167. cikkét, a 168. cikkének a) pontját és a 178. cikkének a) pontját, hogy a láncolat bármely korábbi tagjánál az adózó által észlelt kötelezettség megszegése esetén az adózónak kötelezettsége keletkezik arra, hogy ez esetben a rá áthárított héa levonására vonatkozó jogával ne éljen, ellenkező esetben ugyanis a héa levonás érvényesítése adókijátszásnak minősül?

4)

Úgy kell-e értelmezni a Héa irányelv fentebb hivatkozott cikkeit a jogbiztonság és az adósemlegesség elvével összhangban, hogy a láncolat csalárd jellegének vizsgálatakor és minősítésekor, valamint a releváns tények meghatározásakor, illetőleg az azok alátámasztására szolgáló bizonyítékok értékelésekor az adóhatóság nem hagyhatja figyelmen kívül a számla szerinti szolgáltatásra vonatkozó speciális jogszabályok rendelkezéseit, különösen a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályokat?

5)

Megfelel-e a Héa irányelv fentebb megnevezett cikkeinek és a Charta 47. cikke szerinti általános jogelveként elismert tisztességes eljáráshoz való jognak, valamint a jogbiztonság alapelvének azon adóhatósági gyakorlat, amely szerint a szolgáltatási tevékenységben megvalósuló gazdasági eseményre alapított adólevonási jog ellenőrzése során a számlákkal, szerződésekkel és egyéb számviteli bizonylatokkal dokumentált gazdasági esemény valóságban való megtörténtét megdönthetik a nyomozás során a nyomozóhatóság által tett megállapítások, a nyomozás során beszerzett gyanúsítotti tanúvallomások, illetőleg a munkaerő-kölcsönzéssel érintett munkavállalók arra vonatkozó tanúvallomásai, hogy ők mit gondolnak a munkaviszonyukról, jogilag miként értékelik azt, illetőleg kit tartanak a munkáltatói jog gyakorlójának?

6)

Összeegyeztethető-e a Héa irányelv fentebb hivatkozott cikkeivel, továbbá megfelel-e a Charta 47. cikke szerinti általános jogelveként elismert tisztességes eljáráshoz való jognak, valamint a jogbiztonság alapelvének az olyan adóhatósági gyakorlat, mely szerint ha az adózó a gazdasági tevékenységének formájaként azt választja, amivel a költségeit leginkább csökkenti, azt rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősíti, és arra hivatkozással a szerződések átminősítésére vonatkozó jogát akként gyakorolja, hogy annak eredményeként olyan felek között hoz létre szerződést, akik között korábban nem volt?