Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat tanácsi határozatra a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról

(COM(2019) 151 final)

(2019/C 282/06)

Előadó: Ana BONTEA

Felkérés:	az Európai Unió Tanácsa, 2019.3.12.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikkének (2) bekezdése
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.6.5.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.6.20.
Plenáris ülés száma:	544 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	211/3/10

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB megismétli a tagállamok foglalkozáspolitikáira vonatkozó iránymutatásairól szóló korábbi következtetéseit és ajánlásait, hogy azok megfelelő hangsúlyt kaphassanak (1).

1.2.

Az EGSZB üdvözli az európai és nemzeti intézkedéseket, amelyek a foglalkoztatás terén előrelépést eredményeztek, valamint javasolja ezek fenntartását és továbbfejlesztését a gazdasági életképesség és a társadalmi fenntarthatóság előmozdítása, a szakképzett, képzett és így a fejlődésre, különösen a technológiai fejlődésre jobban felkészült munkaerő, a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok, a teljes foglalkoztatottság és társadalmi haladás célkitűzéseinek megvalósítása, az egyenlőtlenségek csökkentése, a mindenkire vonatkozó esélyegyenlőség, a társadalmi befogadás és a szegénység elleni küzdelem előmozdításának biztosítása érdekében az élet- és munkakörülmények tekintetében létező regionális különbségek eltörlése, valamint a munkaerőpiac működésének és a szociális párbeszéd hatékonyságának megerősítése céljából.

1.3.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiaci és szociális jogokra vonatkozó szabályozási politikák kidolgozásakor harmonikusan kombinálni kell egymással a versenyképesség, termelékenység és társadalmi fenntarthatóság/munkavállalói jogok összekapcsolódó dimenzióit. Az európai, nemzeti és helyi intézmények valamennyi politikájának gondoskodnia kellene egy megfelelő egyensúly kialakításáról a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóság között.

1.4.

Olyan szakpolitikákra és strukturális reformokra van szükség, amelyek elősegítik a minőségi munkahelyek létrehozását, és előmozdítják a felelősségteljes vállalkozói szellemet, valamint a kkv-k és a szociális vállalkozások növekedését.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza az inkluzív, méltányos és minőségi műszaki, szakmai és felsőfokú oktatás, köztük a felsőoktatás, a magas szintű releváns készségek és ismeretek biztosításának fontosságát a foglalkoztatás, a tisztességes munkahelyek és a vállalkozói szellem biztosítása szempontjából, valamint az élethosszig tartó tanulás lehetőségeinek elősegítését mindenki számára.

1.6.

A reformok megtervezésének, végrehajtásának és nyomon követésének javításához elengedhetetlen a jól működő szociális párbeszéd (2).

1.7.

Az EGSZB fenntartja az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló erőfeszítések folytatására vonatkozó ajánlásait, mivel a felfelé irányuló konvergencia egy olyan transzverzális elv, amelyet valamennyi uniós politikának figyelembe kell vennie, és integrálnia kell.

1.8.

Az EGSZB megismétli a szociális jogok európai pillérére vonatkozó következtetéseit és ajánlásait (3).

2.   Általános megjegyzések

2.1.

A tanácsi határozatra irányuló javaslat a 2018/1215/EU határozat mellékletében szereplő, a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó négy iránymutatás fenntartását irányozza elő 2019-re (4).

2.2.

Az EGSZB előző véleményeiben (5) következtetéseket és ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról, ebben a véleményében meg kívánja ismételni ezeket, annak érdekében, hogy felhasználják őket.

2.3.

Az EGSZB üdvözli azokat az európai és nemzeti intézkedéseket, amelyek lehetővé tették az előrelépést (6), valamint javasolja ezen intézkedések továbbvitelét és fejlesztését a munkahelyek minőségének folyamatos javítása és az egyenlőtlenségek csökkentése mellett (mert továbbra is különbségek figyelhetők meg a tagállamok, a régiók és a munkaerőpiacon jelen lévő különböző csoportok között, és az egyes országok, régiók és polgárok nem egyenlő mértékben húznak hasznot a növekedésből, egyes államoknak továbbra is magas munkanélküliségi rátával kell szembenézniük, valamint azzal, hogy a háztartások reáljövedelme a válság előtti szintnél alacsonyabb, és magas a szegénységi arány).

2.4.

Az Unió tagállamainak a szociális partnerekkel egyeztetve arra kell törekedniük, hogy 2020-ra kidolgozzanak egy új koordinált foglalkoztatási stratégiát, amely biztosítja mindenekelőtt a gazdasági életképesség és a társadalmi fenntarthatóság előmozdítását, a képzett, szakképzett, ezáltal az újdonságokra, különösen a technológiai fejlődésre jobban felkészült munkaerőt, a gazdasági változásokra reagáló munkaerőpiacokat, a teljes foglalkoztatottság és társadalmi haladás célkitűzéseinek megvalósítását, az egyenlőtlenségek csökkentését, valamint a munkaerőpiac működésének és a szociális párbeszéd hatékonyságának megerősítését.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.   A munkaerő iránti kereslet és a beruházások ösztönzése

3.1.1.

„Amint az a 2019. évi országjelentésekben is szerepel, valamennyi tagállamban léteznek a beruházásokat akadályozó tényezők a különböző szakpolitikai területeken”. „Példaként említhetők a magas szabályozási és adminisztratív terhek, a szabályozási keretek kiszámíthatatlansága, illetve a nem kellően hatékony igazságszolgáltatás és közigazgatás” (7) (a reformok és beruházások elegendő adminisztratív és szakmai kapacitást követelnek meg annak érdekében, hogy a tagállamok el tudják érni a remélt eredményeket), a nehézkes és hosszadalmas engedélyezési eljárások, az oktatási és képzési rendszerek hiányosságaiból fakadó szakemberhiányt nem is említve. A szakemberhiányt több országjelentésben is a beruházásokat akadályozó vagy késleltető tényezőként említik. A pénzügyi rendszer néhány hiányosságára vonatkozóan a közelmúltban tett erőfeszítések és előrelépés (8) ellenére meg kell említeni azt is, hogy a vállalkozások – különösen a kkv-k – továbbra is nehézségekkel szembesülnek a beruházások finanszírozásához való hozzáférés terén (9). Mindezen sebezhetőségek, amelyeknek fontos határokon átnyúló következményei vannak, megfelelő fellépést tesznek szükségessé európai és nemzeti szinten annak érdekében, hogy az Unió és tagállamai visszatérhessenek a válság előtti beruházási szintekhez, és teljesítsék az uniós 2020 stratégiának a vállalkozások kutatási és fejlesztési, valamint a személyzet képzésével kapcsolatban kitűzött céljait.

3.1.2.

Jól megtervezett strukturális reformokkal kombinált célzottabb beruházási politikákat kell elfogadni, amelyek célja, hogy elősegítsék a minőségi munkahelyek teremtését, a felelős üzleti magatartás és a valódi önfoglalkoztatás előmozdítását, valamint a kkv-k és szociális vállalkozások alapításához és növekedéséhez nyújtott támogatást.

3.1.3.

Inkluzív, koherens és a kkv-k számára kedvező horizontális európai politikát kell folytatni, és a „gondolkozz először kicsiben” elvről (Think Small First) át kell térni a „Cselekedj előbb kicsiben” (Act small first) megközelítésre. Az EGSZB megismétli korábbi ajánlásait (10), köztük a vállalkozói tevékenység számára kedvező feltételek mérésére szolgáló mérési módszer kialakításáról szóló ajánlását.

3.1.4.

A demográfiai változások fényében a termelékenység növekedése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a jövőben valamennyi tagállamban biztosítani lehessen a fenntartható gazdasági növekedést. A politikai döntéshozók és szociális partnerek előtt álló fő kihívás a növekedés és a termelékenység ösztönzése Európában (11) azáltal, hogy célzottabb beruházásokat hajtanak végre a fizikai és humán tőke, valamint az ipari és szolgáltatási szektorban zajló technológiai fejlődés területén, támogatják az innováció, a kutatás-fejlesztés, a növekedést biztosító projektek és a fizikai és szociális infrastruktúra terén – mint például az IKT-hálózatok és a gondozási létesítmények – megvalósuló termelőberuházásokat. Nagyobb erőfeszítésekre van szükség a színvonalas munkahelyek teremtésébe történő beruházások és a bizonytalan foglalkoztatás kezelése terén, mivel ez utóbbi is korlátozza a termelékenységet.

3.2.   A munkához, a készségekhez és a kompetenciákhoz való hozzáférés javítása (12)

3.2.1.

Különös aggodalomra ad okot 2019-ben a strukturális készségek és a munkaerőpiaci igények között fennálló eltérések megerősödése, hiszen az Unió vállalkozásai a munkavállalók toborzása terén egyre több nehézséggel szembesülnek. Ez azzal magyarázható, hogy az EU-n belül hiányoznak a megfelelő kompetenciák, és így még inkább megnő a termelési kapacitásra nehezedő nyomás. A szakemberhiány nemcsak a magas foglalkoztatási rátával rendelkező országokat érinti, hanem azokat is, amelyekben magas a munkanélküliség, valamint különösen jellemző egyes ágazatokra, nevezetesen az építőiparra, az IKT-szolgáltatásokra, a műszaki tudományokra és a pénzügyi szolgáltatásokra (13). Határozottabb intézkedéseket kell tenni ezen helyzet orvoslására, az országok többségében elsősorban át kell alakítani az oktatási és képzési rendszereket, és a felsőoktatásban elő kell mozdítani az eredményekre épülő megközelítést.

3.2.2.

A prioritások a következők: a méltányosság és az esélyegyenlőség biztosítása, a minőségi oktatáshoz, valamint a kompetenciák és ismeretek magas szintjéhez való egyenlő hozzáférés, továbbá a tanulási eredmények igazságos elosztása.

3.2.3.

Az oktatási intézmények és az oktatók számára megfelelő támogatást, teret és eszközöket kellene biztosítani ahhoz, hogy átadhassák a demokrácia, az aktív polgári szerepvállalás, a kritikai gondolkodás, a tolerancia és a béke értékeit egy olyan kontextusban, amelyet a migránsok és menekültek integrációjának nehézségei, a jobboldali szélsőségesség és a populista nacionalizmus jellemeznek.

3.2.4.

A duális képzésen alapuló, jól működő oktatási és szakképzési rendszerek hozzájárulnak az ifjúsági foglalkoztatás növekedéséhez.

3.2.5.

Annak érdekében, hogy valamennyi oktató, diák és polgár – a marginális területeken élőket beleértve – megszerezze a teljes digitális jártasságot, mozgósítani kell a megfelelő állami pénzeszközöket, a legkorszerűbb berendezéseket és a kompetens műszaki személyzet felvételét.

3.2.6.

A szakemberhiány elleni küzdelem sokrétű feladat, amely nagy erőfeszítéseket követel meg. Az oktatás és képzés területén minden szinten ösztönözni kell a kreativitást, a vállalkozási szellemet és a mobilitást, csakúgy mint az egész életen át tartó tanulást, valamint a vállalkozások és az oktatási szolgáltatók közötti kapcsolat megerősítését. A szociális partnerekre is fontos szerep hárul ebben a tekintetben.

3.2.7.

A minőségi oktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférés mellett a fogyatékossággal élő személyeknek és más, hátrányos helyzetben lévő csoportoknak célzott intézkedésekre és támogatásra van szükségük a munkaerőpiachoz való hozzáférésük javítása érdekében.

3.3.   A szociális párbeszéd hatékonyságának fokozása nemzeti és európai szinten (14)

3.3.1.

A jól működő szociális párbeszéd kulcsfontosságú a társadalmi felzárkózással, a színvonalas munkahelyekhez és a képesítésekhez való hozzáféréssel, valamint a kompetenciák megszerzésével kapcsolatos fent említett célok eléréséhez, és ennek köszönhetően az ezekből a célokból következő reformok megtervezésének és végrehajtásának javításához és a felelősségvállalás növeléséhez.

3.3.2.

A szociális partnereket időben és érdemileg be kell vonni az európai szemeszter teljes folyamatába, hogy növekedjen a szakpolitikákban történő szerepvállalásuk, ami a munkavállalói és a munkaadói érdekek összeegyeztetésének köszönhetően megkönnyíti azok sikeres végrehajtását. A szociális partnerek együttműködése a gazdaság- és a foglalkoztatáspolitika, valamint a társadalmi integráció sikerének, fenntarthatóságának és inkluzivitásának motorja lehet.

3.3.3.

A szociális partnerek képesek innovatív megoldásokat kidolgozni a társadalom és a munkaerőpiac átalakulásával, a demográfiai átalakulással, a digitalizációval és a globalizáció hatásaival való megbirkózás érdekében. Úgy a nemzeti, mint az európai szintű jogszabályi keretnek teret kellene biztosítania az innováció számára a vállalkozások, az ágazatok és a tagállamok szintjén, hogy ösztönözze a szociális partnerek fejlődését. Az Európai Szociális Alapra (ESZA) fontos szerep hárul a szociális partnerek kapacitásépítésének támogatása terén, amint azt „A szociális párbeszéd új kezdete” (2016) című négyoldalú nyilatkozat is bizonyítja. Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a szociális partnerek ajánlásainak végrehajtását (15).

3.3.4.

A szociális partnerek európai szemeszterben történő részvételéhez a kapacitásépítés mellett további támogatásra is szükség van, hogy a partnerek szerepet tudjanak vállalni a folyamat különböző szakaszaiban, ideértve a reformok végrehajtását is. Ugyanígy, a szociális partnerek kapacitásépítése bizonyos országokban ahhoz is fontos, hogy megvalósítsák az európai szociális párbeszéd eredményeinek átültetését.

3.3.5.

Amint a 2019-es országjelentések hangsúlyozzák, az egyes tagállamokban tapasztalható pozitív fejlemények éles ellentétben állnak a másokban észlelhető visszaeséssel. Néhány tagállamban a szociális partnerek valójában korlátozott mértékben kapnak szerepet nemzeti szinten. Kötelezővé kellene tenni a szociális partnerekkel történő konzultációt.

3.3.6.

A szociális párbeszédnek nagyobb szerepet kellene kapnia a reformok kidolgozásában, végrehajtásában és nyomon követésében. Az országjelentésekkel és a szociális eredménytáblával egyenértékű módon figyelembe kellene venni a szociális partnerek közötti, a sürgető kihívásokat és a politikai tényezőket a munkaerőpiac jobbá tétele érdekében azonosító megállapodásokat is.

3.4.   A mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítása, a társadalmi befogadás elősegítése és a szegénység elleni küzdelem (16)

3.4.1.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiaci és szociális jogokra vonatkozó szabályozási politikák kidolgozásakor harmonikusan kombinálni kell egymással a versenyképesség, termelékenység és társadalmi fenntarthatóság/munkavállalói jogok összekapcsolódó dimenzióit. Az összes szereplő részvételére szükség van az inkluzív növekedés elősegítéséhez, valamint ezzel párhuzamosan kedvező feltételek kialakításához az üzleti szektor számára, hogy mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt javuljon a foglalkoztatás. Az igazságosabb társadalom megvalósításának egyetlen módja az, ha fellendül a gazdaság és befogadóbb, fenntarthatóbb munkahelyek jönnek létre, amelyek méltányos munkakörülményeket, megfelelő béreket és nyugdíjakat, valamint a jogaik gyakorlásának lehetőségét garantálják a polgárok számára.

3.4.2.

Annak ellenére, hogy egész Európában javul a helyzet, továbbra is különbségek figyelhetők meg a tagállamok, a régiók és a munkaerőpiacon jelen lévő különböző csoportok között. A növekedés nem egyformán előnyös minden ország, régió és polgár számára. Néhány tagállamban még mindig magas a munkanélküliségi ráta, a háztartások reáljövedelme nem éri el a válság előtti szintet, és magas a szegénységi arány is. A regionális különbségek továbbra is jelentősek és egyes tagállamokban tovább nőnek.

3.4.3.

Az országspecifikus ajánlások (17) alapvető szerepet tölthetnek be a foglalkoztatási iránymutatások és a szociális jogok európai pillére hatékonyabbá tételében; ez nagy lehetőséget kínál arra, hogy az ajánlások az iránymutatásoknak és a pillér elveinek megfelelően, közös eredmények elérésére törekedve alakítsák a nemzeti szintű szakpolitikákat. Az országspecifikus ajánlásoknak arra kell törekedniük, hogy csökkenjenek a különbségek, és ehhez egyre több forrás álljon rendelkezésre.

3.4.4.

Egyes tagállamokban a munkanélküliségi ráta még mindig nem állt vissza a válság előtti szintre, és továbbra is 10 %-ot tesz ki. A fiatalok helyzete számos tagállamban továbbra is problémás: a sem munkahellyel nem rendelkező, sem oktatásban vagy képzésben nem részesülő fiatalok magas aránya aggodalomra ad okot jelenlegi és jövőbeli foglalkoztathatóságukat illetően (18). Más országokban a súlyosbodó munkaerőhiány állja útját a további növekedésnek.

3.4.5.

Összességében, jóllehet növekszik a nők foglalkoztatási aránya, az e téren tapasztalható nemek közötti különbséget továbbra sem sikerült felszámolni, és ez a nemek közötti bérszakadékhoz vezet (19). Az alacsonyan képzettek és különösen a migráns háttérrel rendelkezők nehezen találnak munkát (20). A fogyatékossággal élők szintén hátrányos helyzetben vannak (21). Emellett számos tagállamban jelentős regionális különbségek mutatkoznak a munkaerőpiacon elért eredmények terén. A demográfiai változások és a technológiai fejlődés átformálják az európai munkaerőpiacokat. Ezeket a problémákat jogalkotási és adminisztratív intézkedések elfogadásával és az érintett intézmények, valamint a szociális partnerek közötti együttműködés révén kell megoldani.

3.5.   A szociális jogok európai pillére

3.5.1.

A szociális jogok európai pillére alapvetően fontos a munkaügyi és bérfeltételek, illetve az európai szociális védelmi rendszerek javítása, a munka és a magánélet közötti egyensúly biztosítása, valamint a szociális normák javulása és az EU tagállamai közötti nagyobb konvergencia kialakítása szempontjából – ideértve a kollektív tárgyalásokat és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést is. A szociális jogok európai pillére kapcsán az EGSZB megismétli a korábbi véleményeiben megfogalmazott következtetéseket és ajánlásokat (22).

3.5.2.

A 2019-es országjelentések különös figyelmet fordítanak arra, hogy a tagállamok milyen teljesítményt nyújtanak a szociális jogok európai pillérének dimenziói terén. A pillér végrehajtása iránytűként szolgál az inkluzív, méltányos és fenntartható növekedés eléréséhez.

3.5.3.

A munkaerőpiac jövőjének középponti témának kellene lennie a szociális jogok pillérével kapcsolatos vitákban, amelyeknek foglalkozniuk kell a munkaerőpiacon végbemenő jelentős átalakulással is, illetve koherens európai szintű stratégiát kell elfogadni a foglalkoztatás témájában, az alábbi témákra kiterjedően: — beruházás és innováció, — foglalkoztatás és minőségi munkahelyek teremtése, — tisztességes munkakörülmények mindenkinek, — aktív munkaerőpiaci politikákkal támogatott tisztességes és zökkenőmentes átmenetek, — valamennyi érdekelt fél, különösen a szociális partnerek bevonása.

3.5.4.

Az összes érdekelt félnek együtt kell működnie annak biztosítása érdekében, hogy a munka világa a jövőben igazságos és inkluzív legyen, mindenki számára biztosítson munkalehetőségeket és előmozdítsa a társadalmi haladást, valamint hogy a munkaerőbázis képzett és motivált legyen, méltányos jövedelmezésben részesüljön és színvonalas munkahelyekhez férjen hozzá.

3.5.5.

Ezeknek az eredményeknek az elérése érdekében finanszírozásra van szükség: a szociális pillér csak akkor hajtható végre valóban a tagállamokban, ha megfelelő pénzügyi erőforrások állnak rendelkezésre az olyan szociálpolitikákba történő beruházáshoz, amelyek célja a jogok és elvek konkrét politikai kezdeményezések révén történő alkalmazása. Ennek érdekében olyan mechanizmusokat kell igénybe venni, mint az Európai Szociális Alap és az Európai Stratégiai Beruházási Alap.

3.6.   Uniós források (23)

3.6.1.

Az EGSZB üdvözli azt az ESZA+-ról szóló rendelettervezetben kifejezett szándékot, hogy megerősítsék az ESZA és az európai szemeszter folyamata közötti kapcsolatot, különösen pedig az országspecifikus ajánlások végrehajtását.

3.6.2.

Egyes tagállamok közberuházásainak kritikus részét fedezik uniós források. Az uniós forrásoknak az európai szemeszter elemzésével és ajánlásaival való jobb összehangolása javítja az eredményeket és erősíti a kohéziós politika keretében nyújtott finanszírozás hatását.

3.6.3.

Az Európai Stratégiai Beruházási Alapot és az európai strukturális és beruházási alapot úgy kell létrehozni, hogy alapvető szerepet töltsön be a munkahelyteremtésben, a gazdasági növekedés megvalósításában és a területi és a társadalmi kohézió előmozdításában. Ám ezeket az alapokat eredményesebben és hatékonyabban kell felhasználni, a szociális pillér végrehajtása keretében pedig prioritással kell kezelni a hosszú távú, az infrastruktúrákba és színvonalas szociális szolgáltatásokba irányuló európai szintű beruházásokat, ideértve azokat is, amelyek az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az Európai Beruházási Bank közvetítésével valósulnak meg.

3.7.   Digitalizáció

3.7.1.

Az EGSZB számos véleményében vizsgálta a digitalizáció jelenségét és annak hatását a munkaszervezésre és a foglalkoztatásra (24).

3.7.2.

A negyedik ipari forradalom nagy horderejű változásokhoz vezet majd amiatt, hogy az olyan területeken, mint a genetika, a mesterséges intelligencia, a robotika, a nanotechnológia, a 3D-nyomtatás és a biotechnológia, átalakulnak a fogyasztási, termelési és munkavégzési minták, illetve ehhez járulnak majd a vállalkozások, a hatóságok és a polgárok proaktív alkalmazkodását igénylő jelentős kihívások is. A technológiai forradalommal párhuzamosan egy sor, az említett változásokkal kapcsolatos társadalmi-gazdasági, geopolitikai és demográfiai tényező egyre nagyobb hatást fejt majd ki, több irányban hatva és egymást kölcsönösen erősítve. Az ipari ágazatok alkalmazkodásának ütemében a szakmák többsége is gyökeresen megváltozik.

3.7.3.

Míg egyes munkahelyek valószínűleg feleslegessé válnak, másokra pedig egyre nagyobb szükség lesz, a meglévő álláshelyek betöltéséhez meg kell szerezni bizonyos, azok által igényelt készségeket. Különleges intézkedésekre van szükség a szakemberhiány, a tömeges munkanélküliség és a növekvő egyenlőtlenségek problémájának kezeléséhez, ami átképzést és továbbképzést, illetve az egész életen át tartó tanulás kapcsán proaktív megközelítés alkalmazását teszi szükségessé, illetve mindehhez ösztönző intézkedéseknek és megfelelő eszközöknek, valamint számos ágazatra kiterjedő partnerségeknek is társulniuk kell.

3.7.4.

Amennyiben jobban megértjük a munka világának, illetve a foglalkoztatási viszonyoknak a digitális korban végbemenő változásait, akkor minden bizonnyal eredményesebb lesz az uniós foglalkoztatáspolitika is.

3.7.5.

Prioritásként kell kezelni az egész életen át tartó tanulást, az átképzést és a készségek fejlesztését, hogy mindenki számára lehetővé váljon, hogy egy globalizált, csúcstechnológiát alkalmazó munkakörnyezetben munkát vállaljon, valamint hogy hozzájusson azokhoz az információkhoz és szolgáltatásokhoz, amelyek közül néhány nélkülözhetetlen.

3.7.6.

A digitális korszakban mindenképpen biztosítani kell az internethez való hozzáférést, illetve a digitális jártassággal kapcsolatos képzést minden, kockázatoknak kitett személy számára, és lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy gyakorolhassák jogaikat és hozzáférjenek a szociális szolgáltatásokhoz – főként az alapvetőekhez.

3.7.7.

A digitális forradalomhoz kapcsolódó új társadalmi egyenlőtlenségek és kockázatok a digitális kirekesztés jelenségéből is fakadhatnak, ugyanis a polgárok bizonyos csoportjai nincsenek birtokában az információhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez szükséges, olykor pedig elengedhetetlen digitális készségeknek és alapvető digitális ismereteknek.

---

(1)  HL C 237., 2018.7.6., 57. o.

(2)  HL C 159., 2019.5.10., 1. o.; HL C 434., 2017.12.15., 30. o.

(3)  HL C 262., 2018.7.25., 1. o.; HL C 81., 2018.3.2., 145. o.; HL C 125., 2017.4.21., 10. o.

(4)  A Tanács (EU) 2018/1215 határozata (2018. július 16.) a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (HL L 224., 2018.9.5., 4. o.).

—	a munkaerő-kereslet fellendítése,

—	a munkaerő-kínálat növelése, valamint a munkavállalás, a készségek és a kompetenciák javítása,

—	a munkaerőpiacok működésének és a szociális párbeszéd hatékonyságának javítása,

—	a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítása, a társadalmi befogadás elősegítése és a szegénység elleni küzdelem.

(5)  HL C 332., 2015.10.8., 68. o.; HL C 237., 2018.7.6., 57. o.

(6)  COM(2019) 150 final Közlemény – Az Európai Unió gazdasága immár hetedik éve növekedésnek örvend. A folyamatban lévő gazdasági fellendülés pozitívan hat a munkaerőpiacra és a társadalmi haladásra. A foglalkoztatási helyzet tovább javul, a foglalkoztatottak száma 2018 negyedik negyedévében 240 millió fő volt, és a munkanélküliségi ráta (6,6 %) a 2000-es szintre esett vissza. Csak 2017-ben több mint ötmillió ember emelkedett ki a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből.

(7)  COM(2019) 150 final jelű közlemény – (4. melléklet); Lásd továbbá a COM (2019) 500 final jelű közleményt.

(8)  A kkv-k és közepes piaci tőkeértékű vállalatok hozzáférése a finanszírozáshoz a 2014–2020 közötti időszakban: lehetőségek és kihívások (tájékoztató jelentés), HL C 345., 2017.10.13., 15. o.; HL C 197., 2018.6.8., 1. o.

(9)  9. Lásd a 8. lábjegyzetet.

(10)  COM(2019) 150 final

(11)  Lásd a 10. lábjegyzetet.

(12)  SOC/622 (folyamatban); HL C 62., 2019.2.15., 136. o.; HL C 228., 2019.7.5., 16. o.; HL C 237., 2018.7.6., 8. o.; HL C 81., 2018.3.2., 167. o.; HL C 13, 2016.1.15., 57. o.; HL C 161., 2013.6.6., 67. o.

(13)  Lásd az EGSZB megbízásából készült tanulmányt a készségkereslet és -kínálat közötti eltérésről, 2018.

(14)  14. HL C 159., 2019.5.10., 1. o.; HL C 434., 2017.12.15., 30. o.

(15)  „Új alapokra helyezett szociális párbeszéd” – az Európai Unió Tanácsa elnöksége, az Európai Bizottság és az európai szociális partnerek nyilatkozata, 2016

(16)  HL C 367., 2018.10.10., 15. o.; HL C 237., 2018.7.6., 1. o.; HL C 440., 2018.12.6., 135. o.; SOC/620 (folyamatban); HL C 228., 2019.7.5., 7. o.

(17)  Országspecifikus ajánlások.

(18)  HL C 62., 2019.2.15., 142. o.

(19)  19. SOC/610 (HL L 240., 2019.7.16., 3. o.); HL C 110., 2018.3.22., 26. o.; HL C 440., 2018.12.6., 37. o.; HL C 262., 2018.7.25., 101. o.; HL C 110, 2019.3.22., 20. o.

(20)  A bevándorlás és az integráció elmaradásának költségei (tájékoztató jelentés); HL C 264., 2016.7.20., 19. o.; HL C 71., 2016.2.24., 46. o.

(21)  HL C 34., 2017.2.2., 15. o.; HL C 367., 2018.10.10., 20. o.; SOC/616 (folyamatban).

(22)  HL C 125., 2017.4.21., 10. o.; HL C 81., 2018.3.2., 145. o.; SOC/614 (folyamatban).

(23)  HL C 62., 2019.2.15., 165.o.

(24)  HL C 237., 2018.7.6., 8. o.; HL C 129., 2018.4.11., 7. o.; HL C 237., 2018.7.6., 1. o .; HL C 434., 2017.12.15., 36. o.; HL C 434., 2017.12.15., 30. o.; HL C 173., 2017.5.31., 45. o.; HL C 303., 2016.8.19., 54. o.; HL C 13., 2016.1.15., 161. o.; HL C 128., 2010.5.18., 74. o.; SOC/622 (folyamatban).