30.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/9

Előadó:

Stefano MALLIA

1.1.

Az Európai Uniónak nagyobb erőfeszítést kell tennie annak érdekében, hogy elismerje azoknak a nehézségeknek az egyediségét, amelyekkel a szigeteknek meg kell küzdeniük. Ezeket a nehézségeket nem lehet csupán a kohéziós politika keretében kezelni.

1.2.

A szigeteket számos strukturális hátrány érinti, ami gyakran megnehezíti a körülményeket az üzleti vállalkozások számára. Az EGSZB meggyőződése, hogy a szigetek gazdaságával összefüggésben rugalmasabban kell alkalmazni az olyan kulcsfontosságú szakpolitikákat, mint az egységes piaci, a versenypolitika, a közlekedéspolitika, a vidékfejlesztési politika és a halászati politika, illetve az oktatás- és szakképzési, az ifjúság- és a sportpolitikát támogató uniós kezdeményezéseket és programokat.

1.3.

Az EGSZB szerint át kell értékelni az Eurostat által a szigeti régió meghatározására használt kritériumokat, és alkalmasabbakkal kell felváltani azokat (lásd a 2.4–2.6 pontokat).

1.4.

A fogyatékkal élők és általánosságban a hátrányos helyzetű emberek számára különleges odafigyelést kell biztosítani, mivel ők másoknál jobban szenvednek a szigeteken jellemző problémák hatásaitól.

1.5.

Az EGSZB alapvetőnek tartja, hogy a szigetek támogatására irányuló minden törekvésnek kiemelten kell kezelnie a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítását, a fenntartható növekedés elősegítését, valamint a teljes foglalkoztatottság elérését, a versenyképességet és a kohéziót az európai szigeteken.

1.6.

A szigetek és a szigeti régiók gyakran egyedülálló lehetőséget nyújtanak tiszta energiával kapcsolatos megoldásokra. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság minden ilyen irányú törekvését, különösen pedig azt, hogy a szigetek átálljanak 100 százalékban tiszta energiát használó megoldásokra.

1.7.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Parlament felkérte az Európai Bizottságot arra, hogy egy alapos tanulmány keretében tárja fel, milyen extra költségek sújtják az európai szigeteket.

1.8.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politikában minden szigeti régiót vagy tagállami szigetet tekintsen jogosultnak infrastruktúrával kapcsolatos finanszírozásra. Emiatt utólagosan értékelni kell minden olyan, a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó alap hatékonyságát, amely a szigetek sajátos problémáinak enyhítésére irányul.

1.9.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki alkalmasabb jogi keretet a szigeti régióknak és a kizárólag sziget(ek)ből álló tagállamoknak juttatható állami támogatásokkal kapcsolatban.

1.10.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a terület- és városfejlesztéssel foglalkozó szolgálatközi csoport révén fokozza a koordinációt, és a területi hatásvizsgálatok eszközét felhasználva vizsgálja felül a kulcsfontosságú jogszabályokat, valamint vizsgálja meg, hogy melyeket lehetne kiegészíteni szigetjellegre vonatkozó záradékokkal.

2.1.

Az Európában lévő szigetek több mint 21 millió embernek adnak otthont. Ez az EU-28 teljes népességének mintegy 4 %-a. Ha valamennyi uniós sziget (kivéve a szigetországokat, azaz Nagy-Britanniát, Írországot, Ciprust és Máltát) lakosságának létszámát összeadnánk, Európa 11. legnépesebb országát kapnánk (1). Sürgősen szükség van egy integrált szakpolitikai keretrendszer elfogadására, amely kezelni tudja azokat a gazdasági, társadalmi és területi kohézióval kapcsolatos kérdéseket, melyekkel az európai szigetek szembesülnek.

2.2.

Az Európai Uniónak el kell ismernie azoknak a nehézségeknek az egyediségét, amelyekkel a szigeteknek meg kell küzdeniük. Ebben a tekintetben uniós és nemzeti szintű erőfeszítésekre is szükség van ahhoz, hogy teljes mértékben ki lehessen használni az európai szigetekben rejlő minden lehetőséget.

2.3.

A vélemény célja, hogy újra elindítsa az uniós szintű vitát arról, hogy milyen szerepet kapnak a szigetek az európai szakpolitikákban, különösen a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politikában, és az alulról felfelé irányuló megközelítést támogatja, amely a civil társadalomnak és a szociális partnereknek a döntéshozatali folyamatban való konkrétabb részvételén alapul, biztosítandó, hogy a politikák és a programok az emberek tényleges igényeiből induljanak ki. A 2020 utáni időszakban tovább kell erősíteni a közös rendelkezésekről szóló rendeletben (2) előirányzott partnerséget és többszintű kormányzást.

2.3.1.

A vélemény célja emellett, hogy megfelelő szakpolitikai ajánlásokat fogalmazzon meg az „inkluzív szigetek” fogalmának bevezetésével, átültetve a gyakorlatba a „hatékonyság” és az „egyenlőség” elvét az európai szigetek versenyképességének és társadalmi kohéziójának elősegítése érdekében:

2.4.

A Eurostat meghatározása (3) szerint szigetnek számít minden olyan terület, amely megfelel az alábbi öt kritériumnak: 1) legalább egy négyzetkilométer a területe; 2) több mint egy kilométer távolságra van a kontinenstől; 3) legalább 50 állandó lakosa van; 4) nincs állandó összeköttetése a kontinenssel; 5) területén nincs egyik uniós tagállam fővárosa sem.

2.5.

Az európai szigeteket emellett geográfiai szempontok, a NUTS-osztályozás (statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája) és méret alapján is lehet csoportosítani.

2.6.

Három dimenzió határozza meg a szigetjelleget: 1) kis méret; 2) távoli elhelyezkedés; és 3) sebezhetőség (4).

2.7.

A szigetekre irányuló uniós megközelítés akkor kapott nagyobb figyelmet, amikor két kis területű szigetállam, Ciprus és Málta is az Európai Unió tagja lett.

2.7.1.

2008 során a „Zöld könyv a területi kohézióról” (5) a területi kohézió definiálására a következőt javasolta: „olyan eszköz, amely a sokféleséget olyan előnnyé alakítja, amely hozzájárul az egész EU fenntartható fejlődéséhez”. Ebből a szempontból a szigetjelleg előnynek és potenciális fejlődés forrásának tekinthető.

2.8.

Az „EU kohéziós politikája 2014–2020” jelenti az alapot ahhoz, hogy az uniós programok összhangban legyenek a hátrányos helyzetű területek (például a szigetek) szükségleteivel, különös tekintettel a közös stratégiai keretben azonosított alapvető fontosságú területi kihívásokra. A 2020 utáni kohéziós politika előkészítéséhez a szigetek szempontjait figyelembe véve tovább kell elemezni azokat a 2014–2020-as időszakra bevezetett új eszközöket, melyek az integrált területi fejlesztési stratégiákat hivatottak támogatni. Ilyen például az integrált területi beruházás és a közösségvezérelt helyi fejlesztés.

2.9.

„A szigetek sajátos problémái” és az „Intelligens szigetek” témájában kidolgozott EGSZB-vélemény (6) alapján és az Európa 2020 stratégia félidei felülvizsgálatát (7) követően világossá vált, hogy ami a szigeteket illeti, a Kohéziós Alap nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egyértelmű, hogy átgondolásra van szükség.

2.10.

2016 januárjában az Európai Parlament „A szigetek sajátos helyzete” című állásfoglalásával (8) megteremtette az alapot a meglévő uniós szakpolitikák felülvizsgálatához.

3.1.

Az ESPON Euroislands tanulmányának (9) következtetései alapján az európai szigeteket érintő problémák elemzése előtt a következő években várható kihívások megfelelő összefüggésbe helyezése érdekében hasznos röviden áttekinteni az erős és a gyenge pontokat, valamint a lehetőségeket és a veszélyeket.

3.1.1.

Ami az erősségeket illeti, az életminőség, a jelentős természeti és kulturális tőke és az erős kulturális identitás olyan kézzelfogható eszközöket jelentenek, amelyeket hasznosítani kell ahhoz, hogy újból jólétet és munkahelyeket lehessen teremteni a szigeteken.

3.1.2.

Ami a gyenge pontokat illeti, a szigetjelleg közvetlenül és permanensen érint néhányat a szigetek legfontosabb vonzerejét jelentő paraméterek közül, mint amilyen az elérhetőség, a közérdekű szolgáltatások, a magánszolgáltatások és -hálózatok, a méretgazdaságosság és a piacszervezés.

3.1.3.

A lehetőségek közé sorolható a kiváló életminőség, a jó minőségű és biztonságos élelmiszerek, a különös érdeklődésre számot tartó turisztikai és szállásszolgáltatások iránti igény. Ezeket a tényezőket ki kell használni és erősségekké kell alakítani őket ahhoz, hogy szembe tudjanak szállni a szigetjelleg legfőbb, a kis mérettel, a távoli fekvéssel és a sebezhetőséggel kapcsolatos hátrányaival.

3.1.4.

Veszélyek az éghajlatváltozás, a globalizáció, a gazdasági válságok, az energiaárak növekedése, a vízhiány, a talajerózió és a halállomány gyérülése kapcsán azonosíthatók.

3.2.

Bár az európai szigeteket érintő problémák hatása bizonyos tényezők (10) következtében eltérő lehet, e problémákat három fő csoportba lehet osztani: 1) a szigetek gazdasága; 2) társadalmi egyenlőség; és 3) környezetvédelem.

3.3.

A szigetek gazdasága – A szigetek esetében az egy főre eső GDP alacsonyabb, mint az EU-28 átlaga (11). Általánosságban a gazdasági konvergencia lassabban halad előre, mint a többi EU-régióban. Sok szigeten a GDP és a foglalkoztatottság szintjét az idegenforgalom és a kiterjedt állami szektor tartja fenn, ami a gazdaság rossz versenyképességére utal.

3.3.1.

A közlekedéssel kapcsolatos jelentős költség és a más területekkel való összeköttetés hiánya komoly problémát jelent a szigetek számára. Ezt a problémát fel kell ismerni és rugalmas módon kell megközelíteni, lehetővé téve, hogy a szigetek gazdasága fennmaradjon és prosperáljon. Bár a 3577/92/EGK rendelet lehetővé teszi, hogy a tagállamok közszolgáltatásokat szervezzenek a szigeti területekkel való rendszeres összeköttetések biztosítása céljából, felül kell vizsgálni, hogy milyen tényleges hatással jár ez az intézkedés.

3.3.2.

Egyes szigetek gazdaságának versenyképességét hátrányosan érinti emellett az is, hogy bizonyos szigetek gazdasága monokultúra-jellegű, azaz csak egy vagy legfeljebb néhány gazdasági területre (pl. turizmus) specializálódik, vagy kis méreténél fogva korlátozottan folytat gazdasági tevékenységet.

3.3.3.

Az EGSZB támogatja az Európai Parlament azon felszólítását, hogy az Európai Bizottság egy alapos tanulmány/elemzés keretében tárja fel, hogy milyen extra költségek sújtják az európai szigeteket a közlekedés és az áruk szállítása, az energiaellátás, valamint a piacokhoz való hozzáférés terén, különös tekintettel a kkv-kra.

3.4.

Társadalmi egyenlőség – Az utóbbi évtizedben az európai szigeteken a társadalmi egyenlőség jelentősen átalakult, ami számos belső és külső tényezőre vezethető vissza: közlekedés, gazdasági változások, életmódbeli, kulturális és célokkal kapcsolatos változások. A gazdasági válság rányomta a bélyegét a társadalmi egyenlőséget meghatározó tényezőkre.

3.4.1.

A legkevésbé fejlett szigeteken nagyobb mértékű a lakosság elöregedése, ami demográfiai hanyatláshoz vezet.

3.4.2.

Bizonyos szigetcsoportokon (pl. a Földközi-tenger szigetein) a menekültek migrációja gyakorolt hatást a társadalmi egyenlőséggel kapcsolatos normákra. Az utóbbi időkben nagy, néha a helyi lakosságét is meghaladó számú migráns érkezett a szigetekre, amelyek lakossága nincs abban a helyzetben, hogy biztosítani tudja a szükséges támogatást és segítséget. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap és az európai strukturális és beruházási alapok közötti szinergiák erősítését, és arra ösztönzi a tagállamokat és a régiókat, hogy használják az esb-alapokat az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és a megkülönböztetésmentesség területére irányuló hatékony integrációs intézkedések támogatására.

3.4.3.

Annak érdekében, hogy biztosítsák a nemzetközi csereprogramok és kapcsolatok megfelelő finanszírozását és működését, az oktatási, képzési ifjúsági és sportpolitikákat támogató uniós kezdeményezéseknek és programoknak – mint amilyen az Erasmus+ is – szem előtt kell tartaniuk a szigetek elszigetelt jellegét, valamint a szaktudás és ismeretek esetleges hiányát ezeken a területeken.

3.4.4.

A fogyatékkal élőket és általánosságban a hátrányos helyzetű embereket másoknál jobban érintik a fenti problémák hatásai. A kohéziós politikának követendő példát kell jelentenie valamennyi uniós politika számára abból a szempontból, hogy megköveteli, hogy a végső kedvezményezettek a hátrányos helyzetű emberek számára is hozzáférhetővé tegyék az esb-alapok segítségével finanszírozott projekteket.

3.5.

Környezetvédelem – Az európai szigetek gyakran olyan régiókban találhatók, amelyek a biodiverzitás szempontjából egyedülállónak számítanak.

3.5.1.

Ennek egyik oka az élőhelyek nagy fokú tagoltsága. Számos sziget rendkívül sokszínű szárazföldi és tengeri élővilággal dicsekedhet. Általában ezt tükrözi az is, hogy a legtöbb szigeten vannak védett területek is.

3.5.2.

Az európai szigetek egyedülálló természeti sajátosságokkal rendelkeznek, ugyanakkor az itteni ökoszisztémák törékenyek és nagyon sebezhetők az emberi beavatkozással és egyéb külső tényezőkkel szemben. Emellett az jellemzi a szigeteket, hogy kevés a megművelhető föld, gyakori az aszály, emelkedik a tenger szintje és nagy a talajerózió.

3.5.3.

Kisebb vagy nagyobb mértékben minden szigetet érint a tenger szennyezése, különösen a műanyagalapú szennyezés, amely óceánjainkat járványszerűen érinti (és amelyet döntően nem a szigeteken folytatott tevékenységek okoznak), az elsivatagosodás és a tájpusztulás, az ivóvízhiány, a fosszilis energiától való függőség, a hulladék és a szennyvízkezelés problémája.

4.1.

E kihívások lehetőségekké való átalakításához harmonikus egyensúlyt kell teremteni a gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóság szempontjai között, ehhez pedig holisztikus megközelítést kell alkalmazni a „minőségi szigetek”, a „zöld szigetek” és az „egyenlő esélyt biztosító szigetek” eszméinek megvalósítása során.

4.2.

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja a (gazdaságilag, környezetileg és társadalmilag) fenntartható növekedés, valamint a teljes foglalkoztatottság, az innováció, a versenyképesség és a kohézió elősegítését az európai szigeteken, amit konkrét gazdasági tevékenységek megszilárdítása és diverzifikálása révén tart elérhetőnek az egyes szigetek közötti, valamint a szigetek és a kontinens közötti kölcsönös szolidaritás jegyében.

4.2.1.

A szigetek méretéből és egyéb jellegzetességeiből fakadó körülmények ellenére a szigetek helyi erőforrásokon és tudáson alapuló termékei versenyképesek lehetnek. Egy ilyen, adott piaci rést megcélzó stratégia sikerének előfeltétele az új ismeretek, az innováció és a jól képzett munkaerő rendelkezésre állása.

4.3.

Az EGSZB meggyőződése, hogy a szigetek gazdaságával összefüggésben rugalmasabban kell alkalmazni az olyan kulcsfontosságú szakpolitikákat, mint az egységes piaci, a versenypolitika, a közlekedéspolitika, a vidékfejlesztési politika és a halászati politika. A kitűzött célokat nem lehet pusztán a kohéziós politikára támaszkodva elérni.

4.3.1.

A fent említett szakpolitikai területeket figyelembe véve a „minőségi szigetek” előmozdítása érdekében prioritást kell biztosítani az új munkalehetőségeket és vállalkozásokat teremtő „nyitott társadalmi innováció” kiaknázásának, hogy ezáltal a szigeteket vonzóbbá lehessen tenni a lakosok számára.

4.4.

Alapvetően fontos, hogy a tagállamok – az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásával – megerősítsék a környezet fenntartható kezelése és védelme melletti elkötelezettséget, valamint gyarapítsák a szigetek területi értékeit. Elengedhetetlen, hogy megfelelő stratégiákat alkalmazzanak az erőforrások – víz, földterület, energia – használatának csökkentése, továbbá az üzleti vállalkozások és a helyi lakosság által termelt hulladék újrahasznosítása érdekében.

4.5.

Az EGSZB a „körforgásos gazdaságot” prioritásnak tartja az európai szigetekre nézve. A körforgásos gazdaság modelljének kifejlesztése segíti az európai szigeteket abban, hogy meg tudják védeni gazdaságukat az erőforrásokkal való ellátás kockázatainak és az árucikkek áringadozásainak való kitettségtől.

4.6.

A szigetek és a szigeti régiók gyakran egyedülálló lehetőséget nyújtanak tiszta energiával kapcsolatos megoldásokra. Az Európai Bizottság tisztában van ezzel, és ígéretet tett arra, hogy támogatja a rendelkezésre álló legjobb technológiák kifejlesztését és meghonosítását az uniós szigeteken és a szigeti régiókban, beleértve a finanszírozással, valamint a jogi és szabályozási rendszerekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását is (12). Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy a tagállami és szigeti önkormányzatokkal együtt tegyen erőfeszítést ezen a téren, és felajánlja teljeskörű támogatását egy olyan átfogó jogi keret megvalósításához, amelynek célja, hogy segítse az európai szigetek átállását a 100 százalékban tiszta energiát használó megoldásokra.

4.7.

Az EGSZB támogatja, hogy a közérdekű szolgáltatásokhoz az összes lakos számára egyenlő módon biztosított hozzáférésen, a szigetek és a kontinens rendszerei közötti együttműködésen, a szolgáltatások jobb hozzáférhetőségén, a fenntartható mobilitáson, valamint a közlekedési módok és a kommunikációs infrastruktúra modernizálásán alapulva segítsék elő a területfejlesztést.

4.8.

Alapvetően fontos az átképzés és az egész életen át tartó tanulási folyamatok támogatása, amelyek révén a lehető legtöbbet lehet kihozni a helyben rendelkezésre álló humán erőforrásból, és amelyek egyenlő feltételeket és lehetőségeket biztosítanak a fogyatékkal élők számára, valamint támogatják az időskori aktivitást mint stratégiai fontosságú helyi erőforrást. Kulcsfontosságú az is, hogy a szigeteken élő fiatalokat arra bátorítsuk, hogy nagyobb mértékben vegyenek részt a képzési és szakképzési célú mobilitást elősegítő uniós programokban, pl. az „Erasmus plus” programban.

4.9.

Az elkövetkező években az uniós szigetek előtt álló kihívások megválaszolása nemcsak erőteljes politikai támogatást igényel majd, hanem egyrészt a civil társadalom és a szociális partnerek fokozott részvételét a szigetekre irányuló új stratégia felé vezető folyamatban, másrészt pedig egy olyan vállalkozási rendszert, amelyet a kkv-k versenyképességének elősegítését célzó intézkedésekkel szilárdítottak meg.

4.9.1.

Ezért szükséges, hogy az állami és magánszektorbeli gazdasági szereplők, a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom különböző elemei – alkalmi képzési programok, szervezési támogatás és technikai segítségnyújtás révén – ismereteket szerezzenek az uniós politikákról, programokról és finanszírozási lehetőségekről.

4.10.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a digitális kapacitás elengedhetetlenül fontos az európai szigetek összeköttetésbeli hátrányainak ellensúlyozása szempontjából. További beruházásokra van szükség az információs és kommunikációs infrastruktúra és technológiák terén, hogy a szigeteken élők igényeinek megfelelően a közszolgáltatások kellő mértékben elérhetőek legyenek.

5.1.

Az EGSZB szerint felül kell vizsgálni, hogy megfelelőek-e az Eurostat által a szigetek meghatározására használt kritériumok.

5.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló közös stratégiai keret (13) megkövetelte, hogy a tagállamok vegyék figyelembe a földrajzi vagy demográfiai jellemzőket, és tegyenek lépéseket az egyes régiók speciális területi kihívásainak kezelése érdekében, hogy ki lehessen bontakoztatni azok konkrét fejlődési lehetőségeit, ezáltal a leghatékonyabb módon segítve őket az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés elérésében is. Kézzelfoghatóbb eredmények eléréséhez nagyobb erőfeszítéseket kell tenni ebben az irányban.

5.3.

Az európai szigetek versenyképességének és kohéziójának támogatása terén a fő kihívást vonzerejük növelése jelenti. Az „Euroislands tanulmány” (14) következtetései alapján két fő tényezőt kell figyelembe venni az európai szigetek intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésére irányuló fejlesztési folyamat tervezése során: azt, hogy a szigetek egyrészt vonzó lakhelyet, másrészt vonzó vállalkozási környezetet jelentsenek.

5.4.

Tekintettel az Európai Parlament „A szigetek sajátos helyzete” című állásfoglalására, valamint a Európai Külső Tengeri Régiók Konferenciája (CRPM) állásfoglalásaira, az EGSZB szerint a szigetek vonzereje a következő módon növelhető:

5.5.

Az EGSZB támogatja az RB-nek azt a kérését, hogy a kohéziós politika és más uniós politikák nyújtsanak fokozott és célirányos támogatást a kikötővárosok és azok környezetének, köztük a szigetek felélénkítéséhez, kihasználva a területi menetrend, a városfejlesztési menetrend, a Lipcsei Charta és az Amszterdami Paktum által megteremtett lehetőségeket is (15).

5.6.

A kohéziós politika keretében nyújtott támogatás nagy része a kevésbé fejlett régiókban összpontosul. A kohéziós politika a régiókat döntő részben a regionális GDP alapján osztályozza, amely számos okból kifolyólag távolról sem tökéletes mutató.

5.6.1.

Tekintettel az EGSZB-nek az Európa 2020 stratégia félidős értékelése kapcsán levont következtetéseire, fel kellene tárni, hogy milyen egyéb mutatókat kellene alkalmazni a GDP mellett a strukturális források elosztási rendszerében. Ennek eredményeként a szigeti területek nagyobb támogatáshoz jutnának. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki a GDP mellett más mutatókat, amelyek figyelembe veszik a szigetek gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi sebezhetőségét.

5.6.2.

„A GDP-n túl” megközelítést figyelembe véve az európai szigeteket „kevésbé fejlett régiókként” lehetne kategorizálni. Ebben az esetben minden európai sziget felhasználhatná a Kohéziós Alap eszközeit stratégiai infrastruktúrák megvalósításához, valamint – vonzerejük alapján differenciálva – növelni lehetne a vállalkozásoknak juttatott, az itteni területek versenyképességének és kohéziójának elősegítésére szolgáló támogatás összegét.

5.6.3.

Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy milyen többletértéket nyújthatna egy a szigetekre irányuló, innovatív intézkedéseket tartalmazó program. Emellett fel kellene térképeznie, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozóan milyen innovatív megoldások léteznek a szigetek fenntartható fejlesztésére, majd le is kellene tesztelnie ezeket.

5.6.4.

Egyes európai szigetek geomorfológiai és gazdasági jellegzetességeit figyelembe véve (parti térségek, belső és hegyvidéki területek) meg lehetne valósítani egy olyan innovatív megközelítést, amelynek célja az esb-alapok kiegészítő jellegének, illetve a „kék növekedést” és a vidékfejlesztést támogató stratégiák közötti szinergiáknak a fokozása.