21.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 88/91

1.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, mely szerint a hőtechnikát a közös energiarendszer részének kell tekinteni, és megjegyzi, hogy a fűtési ágazatot most először emelik ki az energiaszektor fontos területeként, amely alkalmas arra, hogy elősegítse az energiafüggetlenség növelését, az energiabiztonságot, az éghajlatváltozással kapcsolatos célok teljesítését és a fogyasztás csökkentését;

2.

véleménye szerint a hőtechnikai ágazat fenntarthatóságának biztosítására nem létezik egyenmegoldás, és hangsúlyozza, hogy sokféle megoldást, azaz különféle technológiákat és különféle, egyéni és rendszerszintű megoldásokat is alkalmazni kell a tényleges eredmények elérése érdekében;

3.

megjegyzi azonban, hogy a stratégia nagyon általános, nem eléggé egyértelmű és nem határozza meg konkrétan, hogy miként és milyen irányba kell fejleszteni a hőtechnikai ágazatot, milyen gyakorlati intézkedésekre van szükség a kitűzött célok eléréséhez, ezek milyen hatást gyakorolnak a helyi és regionális önkormányzatokra, a vállalkozásokra és a fogyasztókra (háztartásokra), illetve milyen szabályozásokra van szükség a fenntartható energiaellátás céljának pénzügyi támogatása és ösztönzése érdekében;

4.

hangsúlyozza, hogy az EU még mindig erősen függ az energiaimporttól. A fűtés és hűtés jelenleg az EU éves energiafogyasztásának 50 %-át teszi ki. Ez az összes gázfogyasztás 59 %-ának és az összes kőolajfogyasztás 13 %-ának felel meg Európában (1). A fenti számok alapján elmondható, hogy jelentős mennyiségű energiát lehetne megtakarítani. Ehhez pedig intézkedéseket kell hozni a hőtechnikai ágazat átalakítása és a hatékony fűtés és hűtés érdekében;

5.

támogatja azt az európai bizottsági javaslatot, hogy a hőtechnikai ágazatot emeljék be a tagállamok nemzeti energiaügyi és éghajlati cselekvési terveibe, melyek az energiaunió irányításának részét képezik;

6.

hangsúlyozza, hogy a hőtechnikai ágazat fejlesztése szempontjából igen fontosak azok az uniós jogszabályok – így például az energiahatékonyságról szóló irányelv, az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv és a megújulóenergia-irányelv –, melyek konkrét intézkedésekről rendelkeznek az energiatermelés vagy -fogyasztás terén. Ennek alapján utal arra, hogy az ilyen jogszabályok jövőbeli felülvizsgálatai során semmiképp nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a központi szerepet, melyet a helyi és regionális önkormányzatok játszanak ebben az ágazatban, illetve mindenképpen figyelembe kell venni az ebben a véleményben megfogalmazott ajánlásokat is;

7.

megjegyzi, hogy a nem megújuló energiaforrások csökkentésével, a globális éghajlatváltozással, valamint a környezeti minőségre és az emberi egészségre helyezett nagyobb hangsúllyal jellemezhető világszintű tendencia egyre markánsabban meghatározza, hogy milyen iránymutatások vonatkozzanak a modern építési koncepciókra és ezek kiemelt területeire, melyek a következők: energiamegtakarítás, hatékony felhasználás, illetve a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatás;

8.

úgy véli, hogy a stratégiának köszönhetően a tagállamok tárgyilagosan értékelhetik a távfűtési ágazat kapcsán hozott eddigi politikai és adminisztratív döntéseiket, és ösztönözhetik az ágazat fejlődését, amit a fűtési rendszerek korszerűsítése, az épületek felújítása, a földgázról megújuló energiahordozókból, illetve egyéb, tiszta energiaforrásokból előállított tüzelőanyagra való átállás és az segíthet elő, ha új felhasználók is lehetőséget kapnak a bekapcsolódásra. Ez még olcsóbbá is tenné a távfűtést, csökkentené a fogyasztók kiadásait és egészségesebb városi levegőről gondoskodna;

9.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül az uniós politikákat, hogy fenntartható és hatékony hőtechnikai ágazatot lehessen létrehozni. Az uniós szabályozás különböző elemei közötti inkoherencia példájaként említhetjük az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet kiegészítő 244/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (2), amely lehetővé teszi, hogy amennyiben a hő- és villamos energiát helyben, megújuló forrásból állítják elő, nem pedig központilag termelt energiaként szállítják a helyszínre, akkor azt az épület energiahatékonyságának kiszámításánál le lehessen vonni. Ez a következetlenség azzal a veszéllyel jár, hogy kedvezőtlen hatással lesz a távfűtési, távhűtési és kapcsolt energiatermelő rendszerekre nézve, és kontraproduktív a megújuló energiaforrások használatának, a hulladék hőtermelési célra való felhasználásának, illetve a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének előmozdítása szempontjából; úgy véli, hogy az épületek energiahatékonysága kapcsán elsődlegesen az épületek energiafelhasználásából/energiaigényéből kellene kiindulni;

10.

kéri, hogy az Európai Bizottság adjon tanácsot a tagállamoknak abban, miként építhetnek ki fenntartható hőtechnikai ágazatot a saját lehetőségeik figyelembevételével. Ehhez hatékony technológiák alkalmazására, az innováció népszerűsítésére és a jogi és adminisztratív akadályok felszámolására van szükség;

11.

sajnálja, hogy a stratégia csak homályosan határozza meg a helyi és regionális önkormányzatok szerepét, és hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok tekintendők a hőtechnikai ágazatért felelős legfontosabb szervnek. A helyi önkormányzatok egyfelől részt vesznek az infrastruktúra fejlesztésében és kezelésében, másfelől a legnagyobb energiafogyasztók közé tartoznak;

12.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a lehetőségeikhez mérten arra törekednek, hogy elősegítsék a fenntartható energiával kapcsolatos célok teljesítését. EU-szerte számos város és település már hosszú évekkel ezelőtt kidolgozott éghajlat-politikára és fenntartható energiára vonatkozó cselekvési terveket, melyek magukban foglalják a karbonszegény hő- és villamosenergia-termelést, a megújuló energiaforrások kiaknázását és az energiahatékonyság javítására irányuló intézkedéseket;

13.

hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi képviselők európai uniós közgyűléseként a Régiók Bizottsága a tevékenységeiben nagy jelentőséget tulajdonít az energiával kapcsolatos kérdéseknek, és az energiaunióra vonatkozó javaslatok kapcsán több véleményben (3) is ajánlásokat fogalmazott meg az energiaágazat fejlesztésével kapcsolatban, illetve határozott utalásokat tett a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepére a fenntarthatóságot szolgáló energiapolitikai célok teljesítésében, valamint kezdeményezéseket indított arra, hogy a tagállami központi hatóságok aktívabban működjenek együtt helyi és regionális önkormányzataikkal a döntéshozatali folyamatban és a fogyasztói érdekek képviseletében;

14.

emlékeztet arra, hogy a Régiók Bizottsága már több ízben kiemelte, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak fontos szerepet kell játszaniuk a kapcsolt energiatermelés fejlesztésében. Ez a villamos és hőenergia együttes termelésére irányuló technológia az üzemanyagban lévő primer energia mintegy 90 %-os kinyerését teszi lehetővé. Fontos, hogy az EU megteremtse a megfelelő keretfeltételeket e nagy hatásfokú létesítmények költségeket fedező működésének támogatásához (4);

15.

alapvetően fontosnak tartja egyfelől, hogy az energiaárak megfizethetőek legyenek a legszegényebb polgárok számára, akik gyakran jövedelmük jelentős hányadát költik fűtésre, hűtésre, világításra és háztartási készülékekre, másfelől hogy az energiahatékonysági programok mindenekelőtt azokat célozzák, akiknek erre a legnagyobb szükségük van (5);

16.

úgy véli, hogy a távfűtési és távhűtési rendszerek kitűnően alkalmasak arra, hogy a különféle energiaforrásokat összekapcsolják az energiatermelőkkel és a fogyasztókkal. A távfűtés a hőenergia-ellátás egyik legtisztább formája lehet, és kulcsszerepet játszhat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, emellett az energiafüggetlenség és az energiabiztonság biztosításában is segít. Ezért – ahol csak megvannak hozzájuk a szükséges feltételek, és bizonyíthatóak átfogó környezeti előnyeik – elsőbbséget kellene biztosítani az ilyen rendszerek fejlesztésének;

17.

rámutat arra, hogy a nagy népsűrűségű területeken a távfűtési és -hűtési rendszerekkel kitűnően meg lehet oldani a fűtési és hűtési szolgáltatást, és hogy ebben az esetben valamennyi intézkedésnek az energiatermelés hatékonyságára kell irányulnia, továbbá hogy a fogyasztók számára fokozottan lehetővé kell tenni, hogy olyan villamos és hőenergiát használjanak, amelyet szén-dioxid-semleges energiaforrásokból állítottak elő. Meg kell jegyeznünk, hogy a tagállamok között jelentős eltérések mutatkoznak az energiastruktúrák tekintetében, és nem létezik egységes, általános, minden országra alkalmazható modell. Fontos, hogy az új energiatermelési módszereket célzó ösztönzőket úgy alakítsák ki, hogy azok ne hozzák hátrányos helyzetbe a regionális vagy helyi szinten jól működő rendszereket;

18.

úgy véli, hogy a távfűtési hálózatok valóban képesek lehetnek a háztartások hatékony energiaellátására, és kéri, hogy a nemzeti és uniós szintű kormányzatok adott esetben nyújtsanak támogatást a meglévő hálózatok bővítéséhez és korszerűsítéséhez. Ugyanez érvényes a helyi (elszigetelt) biogázhálózatokra is, melyek a helyi magánfogyasztók tüzelőanyag-ellátását szolgálják;

19.

megjegyzi továbbá, hogy az EU-nak számos olyan területe van, ahol a lakosság eloszlása miatt az egyéni fűtési rendszerek jelentik a leghatékonyabb, vagy akár a gazdaságilag és technikailag egyedül kivitelezhető megoldást; hangsúlyozza, hogy ezeken a területeken több figyelmet kell fordítani annak ösztönzésére, hogy az épületeket megújuló energiaforrásokból származó villamos és hőenergiával lássák el, támogatva egyben a régi kazánok lecserélését új, hatékonyabb, kevésbé szennyező berendezésekre, a levegőminőség kérdését is kezelve ezzel, hiszen egyes európai országokban a finompor okozta levegőszennyezés akár háromnegyed része a szilárd tüzelőanyagok magánháztartásokban történő, fűtési célú felhasználására vezethető vissza;

20.

megjegyzi, hogy a fűtési és hűtési rendszerek hatékony fejlesztéséhez nélkülözhetetlen az energiaforrások összekapcsolása az iparral és a fogyasztókkal. Például a fűtési, hűtési és villamosenergia-hálózatok integrálása csökkenthetné az energiarendszerek általános költségeit, és kedvező lenne a fogyasztók számára. Ezért fontos, hogy létrehozzunk új, innovatív műszaki megoldásokat;

21.

hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság kétségtelenül az épületekkel kötődik össze leginkább, mivel az épületekben hatalmas energiamegtakarítási potenciál rejlik. Az Európai Unióban a felhasznált fűtési és hűtési energia 45 %-a a lakásszektorra esik (6). Ezért továbbra is prioritásként kell kezelni az energiahatékonyság javítását ezen a területen;

22.

hangsúlyozza, hogy akkor beszélhetünk energiahatékony épületről, ha különféle intézkedések ötvözésének eredményeként minden szempontból képesek vagyunk maximálisan hasznosítani az energiát: racionális energiafogyasztással, energiamegtakarítási technológiák alkalmazásával, megújuló energiaforrások használatával és az energiatakarékos fogyasztói viselkedés ösztönzésével. Fontos kiemelni, hogy az építési anyagok és technológiák kiválasztását holisztikus szemléletnek kell kísérnie, a fenntartható építkezés prioritásainak figyelembevételével;

23.

hangsúlyozza, hogy jórészt az új épület tervezésekor vagy a meglévő épület felújítási tervének kidolgozásakor hozott döntésektől függ az, hogy az épület mennyire lesz energiatakarékos az életciklusa alatt. Ezért az RB javasolja, hogy a folyamat fenntartható felügyeletére már a projekt korai szakaszától kezdve különös hangsúlyt fektessünk. Ennek során olyan innovatív eszközöket kellene alkalmazni, mint például az épületinformáció-modellezés (BIM) (7);

24.

javasolja, hogy vizsgáljuk felül a meglévő felújítási modelleket, elemezzük előnyeiket és hátrányaikat, illetve értékeljük ki a fogyasztók számára vonzó finanszírozási modellek kidolgozásával kapcsolatos tagállami tapasztalatokat. Egyben fel kell számolni a felújítás jogi és adminisztratív akadályait. Az uniós polgárok mintegy 70 %-a magántulajdonban lévő lakóépületben lakik. A tulajdonosok által végeztetett felújítások gyakran nem költséghatékonyak, mivel a tulajdonosok nincsenek kellően tisztában ennek hasznával, nem kapnak pártatlan tanácsokat a műszaki lehetőségekkel kapcsolatban, különböző érdekeket kell összeegyeztetniük (például a többlakásos épületekben), és pénzügyi korlátokkal is szembesülnek. Ezért fontos, hogy a tagállami hatóságok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok együttműködjenek a nagyközönséggel, felhívják a figyelmet az energiahatékonyságot javító intézkedések alkalmazására és ösztönözzék az energiamegtakarítást;

25.

arra kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy vizsgálják meg, milyen módon lehet bevonni a magánszektort és az energiaszolgáltató társaságokat az energiahatékonyság fokozására irányuló intézkedések megvalósításába kedvező feltételek teremtése, valamint az adminisztratív és jogi akadályok megszüntetése révén;

26.

javasolja, hogy az épületekben szélesebb körben alkalmazzanak olyan fejlett technológiákat, amelyek a fogyasztók kényelmének romlása nélkül hozzájárulnak a belső területek fűtéséhez, hűtéséhez, szellőzéséhez, megvilágításához, a melegvízellátáshoz és egyéb célokra felhasznált energia csökkentéséhez. Vannak például olyan hővisszanyerési technológiák, amelyek az épületekből távozó levegőből hatékonyan vonnak ki hőt, majd visszavezetik azt a levegőellátásba – ezáltal megtakarítható a belső tér fűtésére felhasznált energia jelentős része;

27.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság az épületek energiahatékonyságának fokozásakor többek között nagy mértékben az intelligens rendszerekre támaszkodik, oly módon, hogy mérő-, szabályozó és automatizálási eszközöket kíván rendelkezésre bocsátani, és bővíteni akarja a fogyasztók keresetoldali szabályozásban való részvételi lehetőségeit. Ezek az intézkedések alapvetően üdvözlendők, ugyanakkor aggályok merülnek fel gazdasági és adatvédelmi hatásaikat illetően, amelyeket tovább kell vizsgálni, és amelyek miatt az intelligens fogyasztásmérésnek továbbra is önkéntes alapon kellene történnie;

28.

fontosnak tartja az igen alacsony energiafogyasztású passzív házak népszerűsítését, valamint támogatja és ösztönzi az alternatív energiaforrásokat felhasználó aktív házak koncepciójának szélesebb körű gyakorlati megvalósítását;

29.

hangsúlyozza, hogy nagyon fontos, hogy az építőipar felelős megközelítést alkalmazzon; szigorúbb ajánlott szabványokat javasol a berendezésekre és az új épületekre vonatkozóan, valamint olyan szigorúbb ajánlott tervezési és építési kritériumok bevezetését, amelyek arra ösztönzik az építészeket, tervezőket és dizájnereket, hogy az intelligens épületek követelményeinek megfelelő házakat tervezzenek;

30.

rámutat, hogy az uniós hőtechnikai stratégia céljainak eléréshez fontos az integrált megközelítés alkalmazása és egész városrészek felújításának ösztönzése. Az épületek renoválása mellett az is észszerűnek tűnik, hogy az egész városrészben átfogó környezeti felújításra kerüljön sor, az infrastruktúra fejlesztésével, zöldövezetek létrehozásával, kerékpárosbarát infrastruktúra kiépítésével stb.;

31.

rámutat, hogy az iparban – a körforgásos gazdaságra való áttérés fontos elemét jelentő ipari szimbiózis fogalmára alapozva – jelentős energiamegtakarítási lehetőségek vannak; megállapítja, hogy sok helyen keletkezik olyan felesleges hő- és hidegmennyiség, amelyet egyszerűen a környezetbe vezetnek el; osztja azt a nézetet, hogy a hulladékhő és hulladék hűtőhatás távfűtési és távhűtési rendszerekbe való bevonása csökkentené az elsődleges energia felhasználását, és előnyös lenne a gazdaságra és a környezetvédelemre nézve. Ennek kapcsán fontos szerep hárul a helyi és regionális önkormányzatokra, mivel ők felelősek a hőellátási rendszerek megtervezéséért;

32.

megjegyzi, hogy az ipart ösztönözni kell arra, hogy nagyobb hangsúlyt fektessen a meglévő technológiák hatékonyabb felhasználására az energiaköltségek csökkentése érdekében. 2012-ben az EU-ban az ipar a teljes végső energiafogyasztás egynegyedét tette ki. Ennek 73 %-át hűtésre és fűtésre használták fel (8);

33.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy nagyobb figyelmet fordítson az ipari innovációra, és támogassa a megújuló energiaforrások felhasználását és az olyan új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztését – pl. szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) –, amelyek hatékonyan hozzájárulhatnak az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez, valamint úgy véli, hogy egy megreformált kibocsátáskereskedelmi rendszer kulcsfontosságú eszköz lehet e tekintetben;

34.

egyetért azzal, hogy a kapcsolt energiatermelés lehetőségei jelenleg még nincsenek kihasználva. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy konkrét cselekvési tervet a kapcsolt energiatermelés támogatásához ajánlott intézkedések részletes leírásával;

35.

sürgeti, hogy a nemzeti kormányzatok a kapcsolt energiatermelés fejlesztésére vonatkozó döntésekről konzultáljanak a helyi és regionális önkormányzatokkal. Ezenkívül a helyi körülmények és lehetőségek, valamint a kapcsolt energiatermelés kiterjesztéséből következő gazdasági előnyök mérlegelését követően meg kell szüntetni a kapcsolt energiatermelés fejlődését gátló adminisztratív és szabályozási akadályokat. Az egyik ilyen előny az ipar versenyképességének javulása a maradékhő felhasználása révén;

36.

úgy véli, hogy a megújuló energiaforrásoknak a hűtési és fűtési ágazat terén való felhasználása az egyik módja lehet az ágazat hatékony fejlesztése biztosításának. A távfűtési rendszerek különböző megújuló és helyi energiaforrásokat használhatnak fel, köztük a hulladékenergiát, a települési hulladékot, a bioüzemanyagokat, a nap- és geotermikus energiát stb. Ezért az ilyen rendszerek fejlesztését a megújuló energiaforrások integrációjának ösztönzése révén kellene ösztönözni;

37.

hangsúlyozza, hogy a fűtési és hűtési ágazat hatékonyságának növeléséhez jelentős pénzügyi források szükségesek, és hogy következésképpen rendkívül fontos, hogy közös megközelítést dolgozzunk ki, és a különféle finanszírozási források közötti jobb összeegyeztethetőségre törekedjünk;

38.

azt javasolja, hogy vizsgálják felül a különböző szintű, jelenlegi pénzügyi támogatási rendszereket, amelyeket a távfűtési és -hűtési rendszerek fejlesztésének, az energiahatékonyságnak és a megújuló energiaforrások felhasználásának támogatására lehet használni. Másodsorban vonzó finanszírozási programok létrehozását sürgeti, hogy hatékonyabban lehessen végrehajtani a hőtechnikai ágazatra vonatkozó intézkedéseket;

39.

javasolja, hogy népszerűsítsék a fűtési és hűtési ágazat finanszírozására irányuló innovatív finanszírozási eszközök felhasználását, valamint ösztönözzék a tiszta technológiákba való beruházásokat és könnyítsék meg a magánszektor bevonását. Fontos szinergiára törekedni az új finanszírozási módszerek és lehetőségek között, valamint olyan új pénzügyi konstrukciós intézkedéseket alkalmazni, mint az alacsony kamatú hitelek, garanciák, kamattámogatások, tőkebefektetések, értékpapírosítás stb.;

40.

hangsúlyozza, hogy az EU hőtechnikai stratégiájának megvalósítása és a nagyobb projektek finanszírozása számára előnyös lenne az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) (9) az ESBA pénzügyi eszközeivel való összekapcsolásának lehetősége. Ezért szorgalmazza, hogy ezen intézkedések összekapcsolását a lehető legszélesebb körben alkalmazzák az uniós tagállamokban, valamint gyorsítsák fel és egyszerűsítsék a folyamatot;

41.

rámutat, hogy népszerűsíteni kell az energetikai projektek ESCO-modelljének szélesebb körű alkalmazását, és fel kell számolni a modell fűtés és hűtés terén való alkalmazása előtt álló jogi és adminisztratív akadályokat. Ezenkívül rámutat annak fontosságára, hogy az uniós tagállamokban folytatódjanak a strukturális reformok, amelyek célja a fűtési és hűtési ágazat terén való beruházások akadályainak kiküszöbölése és a bürokrácia megszüntetése;

42.

hangsúlyozza az Európai Beruházási Bankkal (EBB) való együttműködés jelentőségét, valamint annak szükségességét, hogy a helyi és regionális önkormányzatok támogatást kapjanak a további finanszírozási források keresése és a nagyobb energiahatékonysági projektek megvalósítása terén. Litvánia például az EBB segítségével innovatív JESSICA-alapot hozott létre, további finanszírozási forrásokat nyert meg, és multiplikátorhatást ért el;

43.

üdvözli az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) (10) révén megvalósuló támogatást, különös hangsúlyt helyezve az első veszteségviselési garancia kínálására, valamint a nagyobb volumenű, magasabb kockázatú energiahatékonysági projektekbe való beruházásra. Emellett megjegyzi, hogy az ESBA mindeddig különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára volt hasznos. Ezért – annak érdekében, hogy ösztönözzék az ESBA nagyobb bevonását azokban a tagállamokban, ahol tevékenységei eddig korlátozottak voltak – hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a helyi szintű a figyelemfelkeltő tevékenységeket;

44.

üdvözli a Beruházási Projektek Európai Portálját (EIPP) (11), az európai projektek projektgazdáit és a beruházókat összekapcsoló webalapú platformot; javasolja, hogy a platformot pénzügyi eszközök ismertetésével egészítsék ki, jó gyakorlati példákat gyűjtve össze a tagállamokbeli energiaprojektek finanszírozási programjainak kidolgozása terén;

45.

úgy véli, hogy hasznos lenne, ha az EU iránymutatásokat dolgozna ki az energiaágazat hatékony irányításáról és finanszírozásáról, valamint olyan példákat bocsátana rendelkezésre a hatékony irányítás lehetséges modelljeiről, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatok alkalmazhatnának a fűtési és hűtési ágazatban;

46.

felhívja a figyelmet a helyi és regionális önkormányzatoknak a fűtési és hűtési ágazat terén betöltött fontos szerepére:

47.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok mint a területfejlesztésért felelős szervek hozzá tudnak járulni a megújuló energia felhasználásának népszerűsítéséhez és az energiahatékonyság fokozásához helyi és regionális szinten, például ambiciózus célok és cselekvési tervek meghatározásával, adminisztratív eljárások és szabályok egyszerűsítésével vagy pénzügyi támogatás nyújtásával;

48.

sajnálja, hogy a stratégiában nem nevezik meg a helyi és regionális önkormányzatokat a hűtés és fűtés ágazatának fontos szereplőiként, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az e téren hozott további intézkedések végrehajtása során a központi kormányzat egyenrangú partnereiként kezelje a helyi és regionális önkormányzatokat;

49.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal – tekintve az infrastruktúra tervezésében és kiépítésében, a beruházók megnyerésében, valamint a fogyasztók tájékoztatásában és a velük való konzultációban betöltött szerepüket – konzultálni kell a jövőben hozandó konkrét intézkedésekről;

50.

megjegyzi, hogy számos országban a fűtés és hűtés a települések illetékességi köréhez tartozik (vagyis a közüzemi szolgáltatások egyike), és hogy ezért ebben a tekintetben a helyi szintnek kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy az ágazat valamennyi szereplőjét (a háztartásokat, az ipart) ösztönözze az ágazat fejlesztésében való részvételre, a versenyt fokozó feltételek megteremtése és a fűtési költségek csökkentése révén;

51.

megjegyzi, hogy a korszerű technológiák és a hatékony energia- és forrásfelhasználást lehető tevő hatékony, fenntartható fűtési vagy hűtési rendszerek általános felhasználásának támogatása hozzájárul a levegőminőség, valamint az egyéni és társadalmi jólét megőrzéséhez is;

52.

megjegyzi, hogy a felújítás, a más energiahordozóra való átállás vagy egyéb intézkedések önmagukban nem hoznak jelentős eredményeket; a megfelelő tájékoztatás rendkívül fontos. Az épületek tulajdonosai gyakran nem rendelkeznek elegendő ismerettel a felújítás hasznáról. A fűtés és hűtés az európaiak fogyasztási költségeinek átlagosan 6 %-át teszi ki. A lakosság 11 %-a nem tudja otthonát kellően melegen tartani télen (12). A fogyasztók választási lehetőségei korlátozottak, mivel nem rendelkeznek információval a tényleges energiafogyasztásról és -költségekről, valamint gyakran nem áll rendelkezésükre elegendő forrás a nagyobb hatékonyságú technológiákba való beruházáshoz. Nehéz összehasonlítani a különféle technológiákat és megoldásokat az élettartamuk alatt felmerülő költségeket, előnyeiket és megbízhatóságukat illetően. Ezért az RB azt javasolja, hogy a központi kormányzat, valamint a helyi és regionális önkormányzatok működjenek együtt a közvélemény tudatosságának növelésében, valamint a fogyasztóknak az energiahatékonysági intézkedésekről és az energiamegtakarítási technikákról való tájékoztatásában;

53.

megjegyzi, hogy a tudományos előrelépéseket és a technológiai fejlődést tekintve a fűtési és hűtési ágazatban (mint sok más ágazatban is) hiányoznak azok a szakemberek, akik megfelelő ismeretekkel rendelkeznek az energiahatékony épületek építése, az energiahatékonyság és a megújuló energiákkal kapcsolatos technológiák terén. E probléma kezelése céljából fontos, hogy az ágazat valamennyi szereplője együttműködjön a szakemberek képzése, konzultációk végzése, valamint figyelemfelhívó és oktatási programok megvalósítása terén;

54.

üdvözli az Európai Beruházási Tanácsadó Platform (EBTP) (13) létrehozását, amely technikai támogatást és testreszabott tanácsadást nyújt a magán- és közszektorbeli projektfejlesztőknek. Megjegyzi azonban, hogy célszerűbb lenne több tanácsadó szolgáltatást biztosítani helyben, közelebb azokhoz a vállalatokhoz, amelyeknek szükségük van rájuk. Fontos növelni a lakosság, valamint az ágazati érdekelt felek tudatosságát az energiamegtakarítást illetően;

55.

üdvözli az európai bizottsági kezdeményezésre visszanyúló Polgármesterek Szövetségét, amelynek keretében a helyi és regionális önkormányzatok kötelezettséget vállalnak a CO2-kibocsátások csökkentésére, ezáltal hozzájárulva a fenntartható energiapolitika megvalósításához, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre ösztönzőket a hasonló kezdeményezésekben való részvételre.