21.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 88/83

1.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a termékek, az erőforrások és az anyagok értékének az életcikluson belüli megőrzésén alapuló körforgásos jelleg erősítésével fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, technológiailag élenjáró, az erőforrásokkal takarékos és erőforrás-hatékony gazdaságot hozzon létre, amely tartós versenyelőnyt és munkahelyeket teremt Európában;

2.

hangsúlyozza, hogy emlékeztet továbbá arra, hogy a kitűzött célok elérése érdekében a fellépéseknek minden tagállamban ugyanazt a keretet kell biztosítani, lehetővé téve, hogy a „zöld foglalkoztatás” kezdeményezésnek és az új európai készségfejlesztési programnak (1) megfelelően a körforgásos gazdaságban várhatóan létrejövő új foglalkoztatási területeken (ökológiailag fenntartható építőipar, hulladékkezelés stb.) foglalkoztatási lehetőségek jöjjenek létre, és a munkavállalók a keresletnek megfelelő képzést kapjanak Megfelelő támogatási és képzési intézkedésekkel sok munkanélküli visszavezethető lenne a munkaerőpiacra, a munkavállaló számára pedig összességében új munkalehetőségek nyílhatnának;

3.

hangsúlyozza, hogy az uniós termelés és fogyasztás által kiváltott számos probléma a Föld más tájaira – elsősorban a fejlődő és feltörekvő országokra – is kihat, és hogy a termelés és a fogyasztás átalakítása révén ott is kedvező hatásokra lehet számítani. Az RB elkötelezett az EU politikai fellépése, gazdasága és társadalma tekintetében ebből adódó felelősség vállalása mellett, és – az ENSZ 2030-ig szóló, 2016. január 1-jén életbe lépett fenntartható fejlesztési menetrendjére is tekintettel – azt ajánlja, hogy azokra az intézkedésekre összpontosítsanak, amelyek nemzetközi szinten gondoskodnak arról, hogy az EU-n kívül is meghozzák a források védelméhez és kíméléséhez szükséges intézkedéseket;

4.

hangsúlyozza, hogy a zárt körforgásos gazdaság ambiciózus céljának eléréséhez elengedhetetlen, hogy valamennyi politikai szint hajlandó legyen meghozni a szükséges intézkedéseket. Ezek közé tartozik a termékek és szolgáltatások környezettudatos tervezése, a hulladék keletkezésének megakadályozása, az anyagok és összetevők újrafeldolgozása, újrafelhasználása és újrahasználata, valamint a káros összetevők csökkentése és az irritáló összetevők újrafeldolgozása, a javíthatóság, az újrafeldolgozhatóság, a korszerűsítés és a tartósság előmozdításának érdekében. Emellett arra is szükség van, hogy tartósan megváltozzon az e témáról alkotott közfelfogás és a fogyasztói magatartás, valamint hogy létrejöjjön egy megbízható piac a másodlagos nyersanyagokból előállított termékek és anyagok számára;

5.

támogatja a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló tanácsi következtetéseket (2), amelyek a körforgásos gazdaságra vonatkozó európai bizottsági cselekvési terv kellő időben történő, célratörő végrehajtását szorgalmazzák, és úgy fogalmaznak, hogy a körforgásos gazdaságra való átálláshoz egyrészt hosszú távú elkötelezettségre és fellépésre van szükség számos politikaterületen az EU-ban és minden tagállami kormányzati szinten, másrészt pedig arra, hogy minden kormányzat aktívan együttműködjön az összes szinten részt vevő összes gazdasági szereplővel;

6.

ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy a hulladékgazdálkodási szolgáltatások gyakran az EUMSZ 14. cikke értelmében vett általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak számítanak, és az általános érdekű szolgáltatásokról szóló, 26. jegyzőkönyv többek között a helyi és regionális hatóságoknak széles mérlegelési jogkört biztosít ezen a területen. Ennek köszönhetően optimális regionális és helyi hulladékgazdálkodási megoldásokat lehet kidolgozni és megvalósítani;

7.

utal arra, hogy a szereplők és az ágazatok közti hatékony együttműködés elengedhetetlen egy körforgásos rendszer létrehozásához. A közös termékfejlesztés, az informatika és az információcsere által elérhető átláthatóság, a közös gyűjtési rendszerek, az ágazati szabványok, valamint az ösztönzők és a közvetítői mechanizmusok harmonizációja úgy valósulhat meg, ha együttműködési platformokat és klasztereket hoznak létre azokban a különböző ágazatokban, amelyekben a vállalatok és a politikai döntéshozók együttműködnek;

8.

úgy véli, hogy a valódi paradigmaváltás érdekében a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégia egészének arra kell alapulnia, hogy a teljes életciklust („cradle-to-cradle”) figyelembe véve ökológiai szempontból legjobb megoldásokra törekednek – mégpedig függetlenül az egyes jogszabályok, stratégiák és eszközök jelenlegi formájától, amelyek további alakítását és megfelelő módosítását vagy kiegészítését az átfogó cél alá kell rendelni;

9.

meggyőződése, hogy ez csak úgy sikerülhet, ha a cselekvési tervben említett rövid távú terveken túlmenően konkrét és reális közép- és hosszú távú célokat is kitűznek, amelyek valamennyi érdekelt fél számára lehetővé teszik, hogy megbízható alapokon elindítsák a szükséges tervezést és megteremtsék az infrastrukturális előfeltételeket;

10.

ezért – a politikai tervezési és végrehajtási folyamatok hosszadalmasságára tekintettel – a 2050-ig (3) tartó időszak távlatában történő tervezést ajánlja, 2030-ra vonatkozó köztes célok és intézkedések meghatározásával;

11.

úgy véli, hogy fontos első lépésként egy kritikus helyzetfelmérést kell végezni, amely feltárja, hogy a támogatási programok, támogatások és szabályozási intézkedések mely esetekben nem eredményesek, sőt, akár kontraproduktívak, és mely kiemelt problémákat milyen időtávlatokban kell kezelni;

12.

úgy véli, hogy a kutatási programok, támogatási intézkedések és az önkéntes eszközök szűk körű hatásuk miatt csupán kiegészíthetik az EU előtt álló kihívások megfelelő kezelését. A csekély hatást illetően példaként említhető az EMAS, a 20 éve fennálló uniós környezetvédelmi vezetési rendszer, amelyet eddig EU-szerte körülbelül 4 000 vállalkozás és nem kereskedelmi jellegű intézmény vezetett be, amelyek körülbelül 10 000 telephellyel rendelkeznek. Ezzel szemben mintegy 30 millió vállalkozás lemondott ennek az eszköznek a használatáról;

13.

ambiciózus jogszabályi előírásokat ajánl, amelyeket támogató intézkedésekkel kell kísérni. Ennek kapcsán innovatív megközelítéseket, például a „top runner” megközelítést (4) is alkalmazni kell. Ez a természeti erőforrások és az éghajlat mellett előnyös különösen a fogyasztók számára, akiknek hosszú távon kisebb költségeket kell viselniük, valamint a gazdaság számára, amely innovációs előnyre tesz szert a versengő gazdaságokkal szemben;

14.

megállapítja, hogy sok helyi és regionális önkormányzat máris elindított az erőforrás-hatékonyság és a körforgásos gazdaság előmozdítására irányuló különféle kezdeményezéseket. E kezdeményezések jó példák, amelyek mások számára is irányt mutathatnak. Az Európai Bizottságnak támogatnia kellene a tapasztalatcserére szolgáló meglévő platformokat;

15.

sajnálja, hogy a képzés és a tudatosságnövelés szempontja egyáltalán nem jelenik meg a cselekvési tervben, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ezt a tagállamokkal, a helyi és regionális önkormányzatokkal és egyéb partnerekkel közösen dolgozza ki, és a tudatosság fokozása érdekében ösztönözze a tudásfejlesztést és -megosztást, illetve a folyamatok terén bevált legjobb gyakorlatok cseréjét. Ennek kapcsán üdvözli, hogy az üzleti, a kutatási és az oktatási szektor közötti szoros együttműködés eredményeképpen a megfelelő mesterfokozatú képzési és szakképzési programokban külön specializációs modulokat hoztak létre;

16.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság a bevált stratégiákban bízik, és sok területen hiányoznak a konkrét intézkedések, így például a szóban forgó stratégiák alkalmazására és végrehajtására vonatkozó egységes kritériumok is. A kiterjesztett termékfelelősségre vonatkozó bejelentett jogalkotási javaslatoknak azonban azt is konkretizálniuk kell, hogy a gyártók hogyan valósíthatják meg a termékek valamennyi költségének internalizálását a teljes értékteremtési lánc mentén;

17.

a kiemelt célok és az összes politikai terület koherenciájának elérése érdekében ajánlja, hogy a támogatásokra vonatkozó engedélyek felülvizsgálatakor vezessenek be olyan folyamatokat, amelyek biztosítják, hogy a jövőben ne kaphassanak támogatást olyan termelési létesítmények vagy termékfejlesztések, amelyek nem felelnek meg a környezettudatos tervezés előírásainak;

18.

hangsúlyozza, hogy alapvetően át kell dolgozni a környezettudatos tervezésre vonatkozó előírásokat (5), és meg kell fontolni termék- vagy ágazatspecifikus környezettudatos tervezési előírások meghatározását;

19.

e tekintetben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő egy a környezetbarát tervezéssel kapcsolatos ambiciózus munkatervet a 2009/125/EK irányelv (a környezetbarát tervezésről szóló irányelv) végrehajtására vonatkozóan. Ennek a munkatervnek eredetileg a 2015–2017 közötti időszakot kellett volna lefednie;

20.

hangsúlyozza, hogy a termelésből származó hulladékok és melléktermékek másodlagos nyersanyagként szolgálhatnak más termelési folyamatokhoz, és e téren különösen a számos régió gazdaságának gerincét alkotó kis- és középvállalkozásoknál (kkv-k) sok a lehetőség az ipari szimbiózisra a valódi körforgásos gazdaság megvalósítása céljával. A kkv-k útjában álló szabályozási akadályokat a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell, és az új jogszabályokban csak minimális mértékűeket szabad bevezetni; Így például meg kellene valósítani a mellékterméknek való minősítésre és a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok meghatározására irányuló intézkedéseket, amelyeket a hulladékirányelv 5. cikkének (2) bekezdése és 6. cikkének (2) bekezdése sorol fel;

21.

ajánlja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy a gazdaság tekintetében is határozzanak meg kötelező szabályozást az értékteremtési lánc menti fenntartható beszerzésre és együttműködésre vonatkozóan, amennyiben a vállalt önkéntes kötelezettségeknek nem tesznek megfelelő időben és kielégítő mértékben eleget; Ebben a folyamatban a tagállamoknak konzultálniuk kellene a regionális és helyi önkormányzatokkal;

22.

megállapítja, hogy az EMAS 12. pontban említett csekély elterjedtsége ellenére ez az eszköz alapvetően nagy lehetőségeket rejt a (termelési) folyamatok során megvalósuló (nem hatékony és/vagy a környezetre káros) anyagáramlások felismerésére és számbavételére, és ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság a cselekvési tervben fontolóra veszi ennek az eszköznek a javítását a vállalkozások, különösen a kkv-k előnyére. Emlékeztet arra, hogy az EMAS ezenkívül rendszerszintű átláthatósága és ellenőrzése okán az egyetlen olyan irányítási rendszer, amely különösen alkalmas az ilyen anyagáramlások megbízható ellenőrzésére;

23.

ennek kapcsán azt ajánlja, hogy az EMAS-t mint a szükséges adatok és igazolások hiteles tanúsítására szolgáló önkéntes eszközt az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben építsék be más jogszabályokba és a kapcsolódó végrehajtási intézkedésekbe;

24.

hangsúlyozza, hogy a termékek egyre rövidülő használati ciklusának problémája szempontjából, például az elektronikus berendezések és a ruházat esetében nagyobb a szerepe a fogyasztói magatartásnak és a társadalmi trendeknek, mint az állítólagos és tényleges műszaki elavulásnak;

25.

ezen elsősorban társadalmi és etikai háttérre tekintettel nyomatékosan rámutat arra, hogy az Európai Bizottságnak, a tagállamoknak, valamint különösen a helyi és regionális önkormányzatoknak mint a polgárokhoz a legközelebb álló politikai szintnek intézkedéseket kell hozniuk a képzés, a továbbképzés és a képesítés területén, amelyek mind a polgárok, mind a gazdaság részéről lényegesen javítják a fenntartható, illetve nem fenntartható fogyasztás, a hulladékkeletkezés megelőzése, az erőforrások megőrzése és a környezet, a gyártói felelősség, valamint a terméktervezés és -reklám közötti összefüggések megismerését és megértését, mind a polgárok, mind a gazdaság részéről. Ajánlja, hogy e szempontok kiemelten szerepeljenek a képzési programokban és felvilágosító kampányokban;

26.

ajánlja, hogy megfelelő címkézés révén tegyék teljes terjedelmükben átláthatóvá a termékek környezeti hatásait, ennek során felhasználva a jelenleg létező címkékkel szerzett tapasztalatokat; Fontos, hogy a címke egyszerű és érthető legyen, illetve áttekinthető és ellenőrizhető információkat tartalmazzon;

27.

úgy gondolja, hogy erre remekül alkalmas a termékek környezeti lábnyomát meghatározó megközelítés, rámutat azonban arra, hogy annak módszertani kidolgozásához még jelentős erőfeszítésekre van szükség, és a termékek környezeti lábnyomának meghatározása csak akkor tudja eredményesen megszüntetni a címkék sokféleségét és az átláthatóság ebből eredő hiányát, ha azt általánosan kötelezővé teszik. Ehhez az szükséges, hogy a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszer a termékgyártók számára egyszerűen kezelhető legyen, anélkül hogy emiatt veszítene kifejezőerejéből és ellenőrizhetőségéből. Ennek kapcsán figyelembe kell venni a gyártók versenyképességét és az arányosság szempontjait is; Ezt elősegítené egy olyan európai márka létrehozása, amellyel megalapozható az egyértelmű és pozitív hírnév, amely utat nyithat a körforgásos gazdaság számára. A márka és népszerűsítése számára stratégiát kell létrehozni, ennek végrehajtásához pedig szükség van egy például fejlesztési programokat és európai szintű reklámkampányokat tartalmazó tervre;

28.

sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az adórendszer középtávú átalakításával vessenek ki nagyobb adót az elsődleges nyersanyagok fogyasztására, mint az újra felhasználható másodlagos nyersanyagokéra, anyagokéra és összetevőkére, hogy ezáltal jelentősen növeljék a körforgásos gazdaságba már bekerült nyersanyagok, anyagok és összetevők újrafelhasználásának vonzerejét az új elsődleges nyersanyagok felhasználásával szemben. Az uniós héa-irányelvet lehetőség szerint felül kellene vizsgálni, hogy ne akadályozza a különböző héamértékek e célra történő alkalmazását. Emellett az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködve más erre alkalmas gazdasági eszközökkel is jobban támogatniuk kellene a másodlagos nyersanyagok, anyagok és összetevők felhasználását;

29.

elismeri, hogy a zöld közbeszerzés a bruttó hazai termékben fennálló nagy részesedése folytán a körforgásos gazdaság fontos motorja lehet. Az RB ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok nagyon nagy részt képviselnek az uniós közbeszerzésekben, és ezért kulcsszerep hárul rájuk a zöld közbeszerzés területén. Ezáltal a zöld gazdaság megkapja a szükséges növekedési ösztönzőket, és komoly foglalkoztatási lehetőségek nyílnak meg, így a kkv-kra vonatkozó zöld cselekvési terv és a zöld foglalkoztatási kezdeményezés jobban megvalósítható (6);

30.

megállapítja, hogy továbbra is hiányzik a már sok éve népszerűsített zöld közbeszerzés lényegi megvalósítása, és ezért üdvözöl minden európai bizottsági kezdeményezést, amely e beszerzési politika hatékonyabb végrehajtásához vezet; rámutat arra, hogy a közbeszerzés során fontos nemcsak a legalacsonyabb árat nézni, hanem az úgynevezett „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat”-ot is. Ez azt jelenti, hogy nagyobb hangsúlyt kapnak azok a beszerzési lehetőségek, amelyek teljes életciklusra vetített költsége alacsonyabb, technológiai teljesítményük magas és összességében fenntarthatóbbak; az ilyen gyakorlatokat fel kellene venni a strukturális alapokról szóló rendeletekbe, mivel így javítani lehetne a másodlagos nyersanyagok piacra jutását;

31.

megállapítja, hogy még ha az uniós tagállamok végre is hajtották az új uniós közbeszerzési szabályokat (7), vannak még más lehetőségek is fenntartható, versenyképes és átlátható közbeszerzésre. Ilyenek például az intelligensebb szabályok és az elektronikus eljárások fokozott használata. Meggyőződése, hogy jobban fel kellene hívni a vállalkozók (különösen a kkv-k) figyelmét az átdolgozott uniós közbeszerzési szabályok által kínált új lehetőségekre;

32.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő iránymutatásokat és javaslatokat a zöld közbeszerzés alkalmazásának ösztönzése érdekében. Az Európai Bizottság által kiadott „Buying Green! A Handbook on green public procurement” kézikönyv megfelelő kezdet e tekintetben; ezenkívül kéri, hogy az említett kézikönyvben egyértelműen sorolják fel azokat a másodlagos anyagokat és nyersanyagokat, valamint az ilyen anyagok felhasználásával előállított termékeket, amelyekre a zöld közbeszerzés alkalmazandó;

33.

a 2016-ban hatályba lépett uniós jogi keret jövőbeli módosításaira tekintettel kéri a zöld közbeszerzés kötelező figyelembevételét azon közbeszerzési szerződések esetében, amelyek túllépik az uniós szintű közbeszerzési eljárás indításának küszöbértékeit, valamint az olyan projektek esetében, amelyeket közpénzből támogatnak. Az uniós támogatási programok tekintetében minden esetben zöld beszerzéseket kellene megvalósítani, hogy ezek a projektek példaként és ösztönzésként szolgálhassanak a zöld közbeszerzési eljárás alkalmazására;

34.

ennek megfelelően ajánlja, hogy az uniós jog következetességének biztosítása érdekében és az előző ajánlással összhangban dolgozzák át a közbeszerzésről szóló irányelvet (2014/24/EU) úgy, hogy a közbeszerzésben alapvetően előnyben kelljen részesíteni a fenntartható, erőforrás-kímélő és erőforrás-hatékony termékeket és megoldásokat, és azok elutasítását meg kelljen indokolni. Ezenkívül azt javasolja, hogy írjanak elő egy olyan ellenőrzést, amely az értékteremtési lánc egészének figyelembevétele mellett szembeállítja egymással és értékeli a hagyományos, kizárólag a rövid távú ár-érték arányra és nyereségre összpontosító közbeszerzési intézkedések, valamint a zöld közbeszerzési intézkedések költségeit; ezenkívül azt ajánlja, hogy a beszerzésekkel kapcsolatos közzétételi rendszereket fejlesszék úgy, hogy szükség esetén ezek összehasonlító adatokkal szolgálhassanak a különféle beszerzésekről és ezek kritériumairól;

35.

támogatja, hogy az Európai Bizottság jobban együtt kíván működni a tagállamokkal az uniós hulladékjog jobb végrehajtása érdekében, és hangsúlyozza, hogy ennek kapcsán fontos szerepet kell játszaniuk a helyi és regionális önkormányzatoknak. Az RB kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a tagállamok szorosan bevonják a helyi és regionális önkormányzatokat a szükséges technikai és adózási intézkedésekbe, valamint a bevált eljárások cseréjébe;

36.

megismétli azt az Európai Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy támogassák a magas színvonalú újrafeldolgozás bevezetését, különösen a még kevésbé fejlett régiókban, és ehhez gyorsítsák fel az olyan gazdasági eszközök, mint például a „szennyező fizet” elv, a hulladéklerakási díjak, valamint a termelt hulladék mennyisége szerinti díjrendszerek bevezetését is (8);

37.

hangsúlyozza, hogy azokra az uniós régiók és tagállamok között létező különbségekre tekintettel, amelyek a jelenlegi hulladékgazdálkodási uniós joganyag által kitűzött célkitűzések teljesítését illetően állnak fenn, rendkívül fontos az e területen megvalósuló együttműködésnek és a bevált gyakorlatok megosztásának a bátorítása, hogy a kevésbé eredményes tagállamok és régiók segítséget kapjanak a végső célkitűzések teljesítéséhez. Különösen a kis népsűrűségű, valamint a szigetjellegű és legkülső régiókról van szó, amelyek népességproblémákkal küzdenek és távol esnek a hulladékfeldolgozási helyszínektől, mivel ezekben szinte lehetetlen elérni a teljes hulladékmentesség célkitűzését;

38.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat sokkal intenzívebben be kell vonni a hulladékártalmatlanítással kapcsolatos valamennyi intézkedésbe. Ehhez a szilárd kommunális hulladék kezeléséért felelős helyi és regionális hatóságoknak átlátható módon értesíteniük kell minden anyag kezelési eljárásairól és újrafeldolgozásának nyomon követéséről azzal a céllal, hogy a fogyasztókat jobban bevonják a hulladékok megfelelő ártalmatlanításába, illetve újrafeldolgozásába;

39.

hangsúlyozza, hogy a kkv-k európai belső piaci versenyképessége szempontjából fontos tényező, hogy a hulladékártalmatlanítási előírások végrehajtása során azonos feltételek érvényesüljenek;

40.

üdvözli az Európai Bizottság terveit, amelyek szerint meg fogja vizsgálni a hulladékok energetikai hasznosításának az energia- és éghajlat-politikában játszott szerepét. Az RB hangsúlyozza, hogy ennek kapcsán a hulladékkeletkezés maximális csökkentése érdekében az uniós hulladékhierarchiát és az életciklus-szemléletet kell alapul venni, és a magas újrahasznosítási és újrafeldolgozási arányt felmutató körforgásos gazdaság modelljét nem szabad az energiatermelés kedvéért megtorpedózni (9);

41.

továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy az elkerülhetetlen vagy újrafeldolgozásra alkalmatlan hulladékokat észszerű nagy hatásfokú égetőkben hőkezelni (energetikai hasznosítás), különösen, ha ugyanakkor az energia felhasználására is sor kerül, ennek kapcsán pedig el kell kerülni a hulladékártalmatlanítási és -égetési infrastruktúrák túlméretezését;

42.

határozottan támogatja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy felgyorsítsa a hulladékszállításról szóló felülvizsgált rendelet végrehajtását, megakadályozva ezzel a fogyasztói hulladék illegális kivitelét és azt, hogy a hulladékok az előírásoknak nem megfelelő kezelő létesítményekbe szivárogjanak ki akár az Unióban, akár azon kívül. Az Európai Bizottságnak szorosan be kell vonnia az illetékes helyi és regionális önkormányzatokat tevékenységeibe, elő kell mozdítania a hulladékszállítmányokra vonatkozó elektronikus adatcserét, illetve iránymutatást kell kidolgoznia az ellenőrzés megfelelő megtervezésével, az irányelv legutóbbi felülvizsgálata során bevezetett követelménnyel kapcsolatban;

43.

alapvetően úgy véli, hogy a minőségi szabványokat szükségszerűen a nyersanyagokat felhasználó ágazatoknak kell meghatározniuk, mert csak a termékek előállítói tudják, hogy a termeléshez szükséges nyersanyagoknak és anyagoknak milyen minőséggel kell rendelkezniük. Az RB ugyanakkor ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy nem a termék származásának, hanem minőségének kell mérvadónak lennie;

44.

úgy véli azonban, hogy az Európai Bizottság felelőssége, hogy feltárja és – amennyiben ennek nem mondanak ellent biztonsági szempontok (például káros anyagok, állatbetegségek, higiénia) – megszüntesse a másodlagos nyersanyagok hasznosításának útjában álló vagy azt megnehezítő jogi akadályokat;

45.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság fel kívánja tárni a vegyi anyagokra, a termékekre és a hulladékra vonatkozó jogszabályok kapcsolódásait, és úgy véli, hogy ennek minél hamarabb meg kell történnie. Az RB ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaság zökkenőmentes működéséhez elengedhetetlen a veszélyes és mérgező anyagok meglévő vagy még kifejlesztendő biztonságos alternatívákkal való helyettesítése, valamint a veszélyes vegyi anyagok értékteremtési láncban és anyagkörforgásokban való nyomon követhetősége;

46.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság előtérbe helyezte a műanyagok kérdését. Utal a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról szóló zöld könyvre vonatkozó véleményére (10), és hangsúlyozza, hogy a műanyagok bizonyos területeken történő felhasználása tekintetében szabályokat kell meghatározni, hogy egyszerűsítsék a műanyagok hasznosítását vagy bizonyos területeken visszaszorítsák felhasználásukat. A környezetvédelmi, illetve egészségügyi szempontból káros anyagokat tartalmazó műanyagokat viszont nem lenne szabad újrahasznosítani, illetve újrafeldolgozni, hacsak nem lehet feldolgozással kivonni belőlük – és így az anyagkörforgásból is – a káros anyagokat. A káros anyagokat tartalmazó műanyagokat (például égetéssel) ki kellene vonni a körforgásból. Fontos, hogy az Európai Bizottság mindezt a szabályok és célkitűzések kidolgozása során figyelembe vegye. Ezenkívül arra kell törekednie, hogy az elsődleges termelés mielőbb mentes legyen a környezetvédelmi, illetve egészségügyi szempontból káros anyagoktól;

47.

rámutat, hogy számos új kombinált anyagnak pozitív környezeti hatása lehet (szigetelőanyagként, vagy a súly csökkenése miatt stb.), ám ugyanakkor életciklusuk során új kihívásokat vethetnek fel az újrafelhasználás, az újrafeldolgozás vagy az ártalmatlanítás terén;

48.

bírálja, hogy a cselekvési terv nem tér ki jobban a szemetelés és a műanyagok szivárgásának (littering, plastic leaching) fontos témaköreire, és ezért felhívja az Európai Bizottságot, hogy a műanyagok által a körforgásos gazdaságban játszott szerepről szóló, 2017-re beharangozott stratégiában szenteljen e témaköröknek elegendő teret, és adjon meg világos célokat a probléma megoldása érdekében;

49.

azt ajánlja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy támogassák az újrafeldolgozott anyagok nagyobb arányú felhasználására irányuló piacorientált kezdeményezéseket úgy, hogy adóügyi és gazdasági ösztönzőket hoznak létre a vállalkozások számára arra, hogy a körforgásos gazdaságot támogató üzleti modelleket alkalmazzanak, valamint a fogyasztók számára arra, hogy a körforgásos gazdaságot támogató termékeket és szolgáltatásokat vásároljanak;

50.

az élelmiszerek pazarlásának csökkentését gazdaságilag és ökológiailag, valamint etikailag is a körforgásos gazdaság fontos területének tartja, és ezzel kapcsolatban utal a jogalkotási csomag keretében készített véleményeire, valamint az élelmiszer-pazarlásról szóló saját kezdeményezésű véleményére (11);

51.

nem gondolja, hogy az élelmiszer-pazarlás értékteremtési lánc mentén történő megakadályozását célzó intézkedések egyedül a tagállamokra, a helyi és regionális önkormányzatokra és a vállalkozásokra tartoznának; az Európai Bizottság és a többi európai uniós intézmény a téma más szakpolitikai területekkel (például a higiéniai előírásokkal/fogyasztóvédelemmel, a kereskedelmi szabványokkal, a mezőgazdasági támogatásokkal) való összefüggéseiből adódóan döntő szerepet játszik;

52.

úgy véli, hogy az építőiparban az onnan származó hulladékok nagy mennyisége és egyre nagyobb összetettsége miatt elengedhetetlen a holisztikus szemléletmód. A környezettudatos tervezésnek az építőipari termékek esetén a teljes életciklust figyelembe kell vennie, és ezért azt e termékcsoport esetében fokozottan érvényesíteni kell; Jóllehet vitathatatlan, hogy az uniós építőiparban javítani kell az erőforrások hatékony felhasználását, a különféle tagállami – állami és magán – megközelítések minden érdekelt fél számára csak megnehezítik a munkafeltételeket. A közös célok, mutatók és adatok hiánya és az, hogy a felek nem ismerik el kölcsönösen egymás megközelítéseit, gyorsan lenullázhatják az eddig elért eredményeket, és torzulásokat okozhatnak a belső piacon a távlati tervezés, a formatervezés, az építés és a gyártás területén;

53.

nézete szerint a körforgásos gazdaság elveinek az ingatlan- és építőipari ágazatra való alkalmazásakor elengedhetetlen a „rétegzett” tervezés, az anyagok és az alkotóelemek kiválasztása, valamint a szétszerelési folyamatok és az alkalmazkodóképesség szem előtt tartása már az építés során is. Az ipari ágazatot tehát be kell vonni ebbe a folyamatba: a hulladékra értékes erőforrásként kell tekinteni, és az épületeknek „anyagbankok”-ká kell válniuk a jövő nemzedékei számára. Ezt a célt úgy lehet elérni, ha részben vagy teljes egészében szétszerelhető anyagstruktúrákat és alkatrészeket hozunk létre, hogy a különböző alkotóelemek újrafelhasználhatóak, az anyagok visszanyerhetőek és az egész épületek más helyen felépíthetőek legyenek;

54.

hangsúlyozza az építési hulladékok körforgásos gazdaságának regionális jelentőségét, mivel e hulladékok mennyisége és súlya miatt nem gazdaságos a nagy távolságra történő szállításuk, és ezért többnyire abban a régióban maradnak, ahol keletkeztek;

55.

az építőipart fontos cselekvési területnek tartja valamennyi közigazgatási szint számára, mivel a középületek tulajdonosaiként és az infrastruktúra létrehozásáért és fenntartásáért felelős szereplőkként élen kell járniuk az innovatív, környezetbarát termékek és eljárások – pl. az útépítés és mélyépítés terén az építési és bontási hulladékból származó másodlagos sóder – széles körű piaci hozzáférésének előmozdításában (12);

56.

hangsúlyozza, hogy különösen a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak az építkezések és bontási munkák engedélyezésében, és hogy az EU-nak iránymutatásokkal kellene őket segítenie abban, hogy a körforgásos gazdaságot megvalósítsák ebben a szektorban;

57.

megismétli, hogy az épületek teljes életciklus alatti környezeti teljesítményének értékelésére szolgáló mutatók kidolgozása fontos az EU-ban a helyi és regionális önkormányzatok számára, és előfeltétele annak, hogy kidolgozzák az építőipari ágazat általános környezetvédelmi céljait és szabványait. A helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni e mutatók kidolgozásába (13);

58.

megállapítja, hogy a gyógyszerek és nanoanyagok mint hulladékok vagy a környezetbe kikerülő anyagok kérdése nem szerepel a cselekvési tervben, és ezekkel mint további prioritásokkal megfelelő stratégiák révén rövid időn belül foglalkozni kell;

59.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság kötelezettséget vállal a cselekvési tervben arra, hogy célzott intézkedésekkel segítse a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat a körforgásos gazdasággal kapcsolatos intézkedéseik megerősítésében és ehhez a körforgásos gazdasági projektek fejlesztése során forrásokat bocsásson rendelkezésükre különböző uniós finanszírozási eszközökből, például az európai strukturális és beruházási alapokból, az ESBA-ból, a LIFE-ból, a Horizont 2020-ból vagy a COSME-ból. Kiemeli, hogy javítani kell a különféle alapok és programok közötti szinergiákat, és egyszerűsíteni kell felhasználásukat. Egyablakos megközelítés alkalmazását szorgalmazza;

60.

rámutat ezzel összefüggésben arra, hogy e finanszírozási eszközök gyakran nem veszik figyelembe a régiók és a helyi és regionális önkormányzatok szükségleteit, és kéri, hogy ezeket igazítsák az önkormányzatok szükségleteihez és pénzügyi és igazgatástechnikai lehetőségeihez; az intézkedéseket és az eszközöket az európai régiók eltérő körülményeihez kell igazítani, például figyelembe kell venni a népsűrűséget és a népesség területi eloszlását;

61.

rámutat arra, hogy az európai strukturális és beruházási alapok operatív programjait már a cselekvési terv előtt rögzítették, és ezért a körforgásos gazdasághoz szükséges beruházási intézkedéseket nem lehetett úgy programozni, hogy azok a hulladékok keletkezésének elkerülésére, az újrahasznosítási, javítási hálózatok és a megosztáson alapuló gazdaság kiépítésére, új hulladékszétválogatási és -kezelési eljárások kipróbálására vagy a kkv-k kapacitásainak építésére irányuló kisebb projekteket is lehetővé tegyenek;

62.

kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy mindezt fokozottan vegye figyelembe a következő támogatási időszakban, és a strukturális és beruházási alapok tekintetében a következő támogatási időszakban a körforgásos gazdaság témáját tekintse éppolyan fontos prioritásnak, mint már eddig az éghajlatváltozás kérdését;

63.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a tudás nagyobb mértékű hasznosítása érdekében a körforgásos gazdaság keretein belül jobban támogassa a „forradalmi technológiákat”, amelyek adott esetben egész piaci szegmenseket képesek jelentősen megváltoztatni vagy akár kiszorítani;

64.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen rendszeres jelentéseket a cselekvési terv végrehajtása terén elért eredményekről a Régiók Bizottsága számára, rendszeresen vitassa meg a Régiók Bizottságával az elért eredményeket, és éljen azzal a lehetőséggel, hogy előretekintő vélemények kidolgozására kérje fel a Régiók Bizottságát, hogy így az már a szakpolitikai előkészítési szakaszban is közre tudjon működni.