2016. május 24-én benyújtott kereset – Svédország kontra Bizottság

(T-260/16. sz. ügy)

(2016/C 305/53)

Az eljárás nyelve: svéd

Felek

Felperes: Svéd Királyság (képviselők: A. Falk, N. Otte Widgren, C. Meyer-Seitz, U. Persson és L. Swedenborg)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság megsértette a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1306/2016/EU rendelet 52. cikkét és az 1290/2005/EK tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21-i 885/2006/EK bizottsági rendelet 11. cikke (1) bekezdését, mivel az e rendelkezések alapján a tagállamoknak küldendő közlemény nem pontosítja azon állítólagos jogsértést, amelyért a felperes e tekintetben felelős, és nem is határozza meg, hogy milyen korrekciós intézkedéseket kell hozni a megfelelő uniós szabályok jövőbeni betartásának biztosítása érdekében. Következésképpen a vitatott pénzügyi átalánykorrekció Svédországgal szembeni előírásának igazolása céljából erre a közleményre nem lehet hivatkozni.

A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság a vitatott határozatot a távérzékeléssel végzett ellenőrzés alkalmazása során feltárt hibáknak a hagyományos ellenőrzési módszer, a helyszíni ellenőrzés alkalmazása során feltárt hibákkal történő összehasonlításából eredő különbségekre vonatkozó téves következtetésekre alapozta. A felperes szerint a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy miből állnak az állítólagos jogsértések, vagy hogy ezek miként jártak a veszteség kockázatával az EMGA számára. A felperes azt állítja, hogy kiválasztotta az ellenőrzéshez használt mintákat és megvalósította lényegében a 73/2009/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés, a moduláció és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer tekintetében, az említett rendeletben létrehozott, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, a borágazatban meghatározott támogatási rendszer keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 30-i 1122/2009/EK bizottsági rendelet 31. cikke által előírt kockázatelemzést, ezért Svédország nem tette ki az EMGA-t azon kockázatoknak, amelyeket a Bizottság állít. A felperes véleménye szerint a Bizottságnak a 2 százalékos átalánykorrekcióra vonatkozó határozata ellentétes a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet 31. cikkével és a 130/2013 rendelet 52. cikkével.

Abban az esetben, ha a Törvényszék arra a következtetésre jut, hogy az 1122/2009 rendelet 31. cikke (2) bekezdése alapján végzett kockázatelemzés nem volt hatékony, a felperes másodlagosan azt állítja, hogy semmi nem indokolja, hogy a Bizottság a 2 százalékos átalánykorrekciót alkalmazza. Sem az állítólagos jogsértés, annak jellegére és mértékére tekintettel, sem pedig a gazdasági veszteség, amelyet a jogsértés okozott volna az Uniónak nem indokolja a 8 811 286,44 euró összeget, amelyet a vitatott határozat alapján vontak le az uniós finanszírozásból. A felperes úgy érvel, hogy kellő gondossággal, lehetséges azon kockázattal egyenlő összeg megállapítása, amelyet a jogsértés okozhatott volna. Ezen átalánykorrekció alkalmazása ezért ellentétes az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdésével, valamint az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási határozatának az előkészítése tekintetében felmerülő pénzügyi következmények számítására vonatkozó bizottsági iránymutatásokkal (VI/5330/97. sz. dokumentum), és az arányosság elvével. A felperes véleménye szerint az átalánykorrekció alapján meghatározott összeget tehát csökkenteni kell.