26.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/100

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

—

tekintettel az Európai Számvevőszék egységes ellenőrzési modellről (és egy közösségi belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló javaslatról) szóló, 2/2004 sz. véleményére (1),

—

tekintettel a Bizottság közleményére egy integrált belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló ütemtervről (COM(2005)0252),

—

tekintettel az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési tervről (COM(2006)0009) szóló bizottsági közleményre,

—

tekintettel az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési terv végrehajtásának eredményeiről szóló, a Parlamentnek a 2004-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló állásfoglalásában szereplő kérése nyomán 2006. július 19-én közzétett első félévi jelentésre (SEC(2006)1009) (2),

—

tekintettel az elért eredményeket bemutató és néhány további intézkedést meghirdető, 2007 márciusában közzétett bizottsági időközi jelentésre (COM(2007)0086),

—

tekintettel a 2008. februári bizottsági közleményre (COM(2008)0110), és a hozzá mellékelt bizottsági belső munkadokumentumra (SEC(2008)0259),

—

tekintettel az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési tervre vonatkozó hatásjelentésről szóló, 2009. februári bizottsági közleményre (COM(2009)0043),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0189/2013),

A.

mivel az EUMSZ 317. cikke alapján a Bizottság a költségvetést saját felelősségére, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával és a tagállamokkal együttműködésben hajtja végre;

B.

mivel a Szerződés értelmében végső soron a Bizottság felelős az Unió költségvetésének végrehajtásáért, jóllehet a tagállamokra is súlyos felelősség hárul, hiszen az Unió költségvetésének 80 %-át a tagállamokkal megosztott irányítási rendszerben használják fel;

C.

mivel a Bizottság a fent említett cselekvési tervében javasoltak szerint a hatékony belső ellenőrzés a költségvetési rendeletnek az 1995/2006/EK, Euratom rendelettel történő módosítása óta a költségvetési rendelet költségvetési elvei között szerepel;

D.

mivel a Bizottság számára az átláthatóság, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás iránti valós elkötelezettség kimutatásának leghathatósabb módja az, ha mindent megtesz és teljes mértékben támogatja a pénzgazdálkodás minőségének javítására irányuló kezdeményezéseket annak érdekében, hogy pozitív megbízhatósági nyilatkozatot (DAS (3)) szerezzen az Európai Számvevőszéktől;

E.

mivel valamennyi intézménynek és a tagállamoknak együtt kell működniük annak érdekében, hogy helyreállítsák az európai polgároknak az Unió pénzügyi teljesítményébe vetett bizalmát;

F.

mivel az Európai Számvevőszék által készített pozitív megbízhatósági nyilatkozat megszerzésére irányuló stratégiai célkitűzésének támogatása érdekében a Bizottság 2006 januárjában egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló cselekvési tervet (a továbbiakban: „cselekvési terv”) fogadott el, amelybe az Európai Számvevőszék ajánlásaiból (4), a Parlamentnek a 2003-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló állásfoglalásából (5) és az ECOFIN 2005. november 8-i következtetéseiből merített ötleteket;

G.

mivel a cselekvési terv a Bizottság ellenőrzési struktúrájában akkoriban található hiányosságokat próbálta kezelni, és 16 olyan területet nevezett meg, ahol 2007 végéig intézkedésre van szükség, figyelembe véve, hogy az Unió pénzügyi gazdálkodásának javítását az ellenőrzések szoros nyomon követésével kell támogatni a Bizottságban és a tagállamokban;

1.

rámutat, hogy a cselekvési terv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében elért előrehaladást nemcsak az egyes intézkedések megvalósulásával, hanem ennek az alapul szolgáló ügyletekben előforduló hibák csökkentésére gyakorolt hatásával is kell mérni;

2.

megjegyzi, hogy a Bizottság saját kijelentése szerint a cselekvési terv 2009 elején teljes egészében teljesült, noha a 16 eredeti intézkedés közül 3 nem volt végrehajtható vagy végrehajtásuk más módon történt;

3.

rámutat különösen arra, hogy az új költségvetési rendelet 32. cikke megállapítja a hatékony és eredményes belső kontroll elvét, ugyanezen rendelet 33. cikke pedig kiköti, hogy felülvizsgált vagy új kiadásokra vonatkozó javaslatok benyújtásakor a Bizottságnak meg kell becsülnie a kontrollrendszerek költségeit és hasznosságát, valamint a hibakockázat szintjét;

4.

kijelenti továbbá, hogy az „elfogadható kockázati szint” fogalmával kapcsolatban az a döntés született, hogy ezt az intézkedést a „fennmaradó hibakockázat” fogalmának meghatározásával egészíti ki;

5.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó jogalkotási javaslatok egyszerűsítésének mértéke elmaradt az eredetileg várttól;

6.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a teljes mértékben pozitív DAS elérésére vonatkozó bizottsági kötelezettségvállalás nem teljesült, és rámutat különösen arra, hogy a megbízhatósági nyilatkozatra vonatkozó 2011-es jelentésében a Számvevőszék megállapította, hogy a kifizetések összességét lényeges hibaszint jellemezte, és úgy értékelte, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek általában részben működtek eredményesen;

7.

megállapítja, hogy a végrehajtott ügyletek teljes hibaaránya 2010-ben 3,3 %-ról 3,7 %-ra nőtt; sajnálatának ad hangot az elmúlt években megfigyelhető pozitív tendenciák megfordulása miatt, és aggodalommal tölti el a növekvő hibaarány tendenciájának esetleges erősödése az elkövetkező években;

8.

megállapítja, hogy a Bizottság fenntartotta a pozitív DAS megszerzésére irányuló célkitűzését, ugyanakkor a Parlament a mentesítésről szóló 2011. évi állásfoglalásában mélyen fájlalta, hogy a kifizetéseket továbbra is lényeges hibaszint jellemzi;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a hibaarány következetes csökkentése érdekében szükséges lépéseket;

10.

egyetért a Számvevőszék és a Bizottság azon véleményével (6), hogy az egységes ellenőrzési rendszer nem működik, a tagállamok által létrehozott kontrollrendszerek pedig jelenleg nem használják ki teljes kapacitásukat;

11.

ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy 2011-ben a regionális politika területén a Számvevőszék által azonosított hibák több mint 60 %-a tekintetében a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy azonosítsák és kijavítsák a hibákat, mielőtt visszatérítést kérnek a Bizottságtól;

12.

egyetért e tekintetben a Számvevőszék álláspontjával, amely szerint az elsőfokú ellenőrzések, vagyis a tagállamok irányítási és ellenőrzési rendszerei nem megfelelők; ez jelentős mértékben akadályozza az alacsonyabb hibaarány elérését;

13.

megállapítja, hogy az összetett és átláthatatlan szabályok gátolják a programok végrehajtását és későbbi ellenőrzését; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez számos hibához vezethet, és visszaéléseknek adhat teret; aggodalommal állapítja meg ezért, hogy a nemzeti és regionális szintű szabályok egyre összetettebbé válása (a „túlszabályozás”) további problémákat okoz az uniós költségvetés szabályszerű végrehajtása szempontjából, valamint indokolatlanul növeli a hibaarányt;

14.

megállapítja, hogy a Bizottság nem hagyatkozhat teljes mértékben az egyes tagállamok ellenőrző szervei által szolgáltatott eredményekre;

15.

megállapítja, hogy alapvető nézetkülönbség van a DAS-ellenőrzések kapcsán éves megközelítést alkalmazó Számvevőszék és a költségvetés végrehajtása kapcsán többéves megközelítést alkalmazó Bizottság között;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan alkalmazza az új költségvetési rendelet 32. cikkének (5) bekezdését, ha a hibaszint folyamatosan magas, valamint azonosítsa a kontrollrendszerek gyenge pontjait és elemezze a lehetséges korrekciós intézkedések költségét és hasznosságát, majd tegyen vagy javasoljon megfelelő lépéseket, úgymint az alkalmazandó rendelkezések egyszerűsítése, a kontrollrendszer javítása, és a program vagy a végrehajtási rendszerek átalakítása;

17.

felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék felügyeleti és ellenőrzési rendszereiket, és különösen biztosítsák a mutatók és a statisztikák megbízhatóságát;

18.

aggodalommal jegyzi meg, hogy 2010-ben és 2011-ben a regionális politika tekintetében a Számvevőszék megállapította, hogy a Bizottság nem hagyatkozhat teljes mértékben a nemzeti ellenőrző hatóságok munkájára, és nem használhatja támpontul ezek munkáját, és felhívja a tagállamokat, hogy orvosolják ezt a helyzetet;

19.

felszólítja a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes körű felelősséget számláikért, és szolgáltassanak a Bizottságnak megbízható információkat a megfelelő politikai szinten aláírt nemzeti vezetői nyilatkozatok révén;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze együttműködésre a tagállamokat annak érdekében, hogy az adófizetők pénzének felhasználása a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történjen; ehhez megfelelően megállapított előnyökre, vagy szigorú szankciókra, illetve a pénzáramlatok felfüggesztésére lehet szükség; a cél pedig elsősorban az uniós polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmának helyreállítása;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy hangolja össze az összes ellenőrzési eljárást a saját szolgálatain belül;

22.

aggodalommal állapítja meg, hogy a nemzeti hatóságok munkájában a Számvevőszék által feltárt gyenge pontok „magából a megosztott irányítási rendszerből fakadó hiányosságoknak és összeférhetetlenségnek” tudhatók be (7), mivel ahhoz, hogy a nemzeti ellenőrző hatóságok egységes ellenőrzési státuszt kapjanak a Bizottságtól, hatékonynak kell lenniük, ugyanakkor a bejelentett hibaaránynak 2 % alatt kell lennie, ami arra ösztönözheti a hatóságokat, hogy kevesebb szabálytalanságot jelentsenek be;

23.

következésképpen felhívja a Bizottságot, hogy legyen szigorúbb a nemzeti irányító és ellenőrző hatóságok tanúsításánál, és vezessen be megfelelő ösztönzőket és hatékony szankciórendszert;

24.

kéri tehát, az EUMSZ 287. cikkének (3) bekezdésének megfelelően, hogy fokozzák a nemzeti ellenőrző szervek és az Európai Számvevőszék közötti együttműködést a megosztott irányítás ellenőrzése vonatkozásában;

25.

felszólítja az illetékes uniós intézményeket annak felülvizsgálatára, hogy a 2 %-os hibaarány valamennyi uniós szakpolitikai terület számára megfelelően megállapított és teljesíthető határértéknek minősül-e;

26.

ezzel összefüggésben komoly kételyeinek ad hangot a megbízhatósági nyilatkozat hasznosságát illetően, hiszen a költségvetés megosztott irányítással történő végrehajtásának összetettsége miatt a költségvetés igazgatásának jogszerűsége és szabályszerűsége kapcsán is megoszlik a felelősség a Bizottság és a tagállamok, illetve a Bizottság és a regionális közigazgatások között, ám a politikai felelősség kizárólag a Bizottságot terheli;

27.

úgy véli ezért, hogy az Európai Unióról szóló szerződés jövőbeni felülvizsgálatával összefüggésben újra át kell gondolni a megbízhatósági nyilatkozat fogalmát;

28.

megismétli felhívását, hogy a tagállamok a megfelelő politikai szinten adjanak ki nemzeti vezetői nyilatkozatokat, és arra kéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki e nyilatkozatok mintáját;

29.

úgy véli, hogy a kötelező nemzeti vezetői nyilatkozat elvét bele kellene foglalni a többéves pénzügyi keretre vonatkozó határozathoz csatolt intézményközi megállapodásba;

30.

rámutat, hogy „a nemzeti nyilatkozatok hiteles rendszerének folyamatos hiánya továbbra is rombolja az uniós polgárok makrogazdaságba, az uniós pénzbe és az uniós pénzekkel gazdálkodó szakemberekbe vetett bizalmát és hitelét” (8);

31.

emlékeztet arra, hogy a három kiemelt fontosságú intézkedés célja, amit a Parlament a Bizottságtól kért, amikor megadta a mentességet a 2011-es évre, az, hogy egyengesse az utat a DAS-szal kapcsolatos kérdés további előmozdítása irányában;

32.

emlékeztet különösen arra, hogy a Bizottságnak évente – először 2013 szeptemberében – az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek szóló közleményt kell elfogadnia, amelyben nyilvánosságra hozza az előző év folyamán az összes uniós és tagállami szintű irányítási módszerrel feltárt pénzügyi korrekciók és visszafizettetések nominális összegét (9);

33.

ragaszkodik ahhoz, hogy e közleményt kellő időben ismertetni kell ahhoz, hogy azt a Számvevőszék éves jelentésének közzététele előtt ellenőrizhesse;

34.

továbbra is arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen közzé pontosabb és megbízhatóbb adatokat a visszafizettetésekkel és a pénzügyi korrekciókkal kapcsolatban, továbbá úgy ismertesse az információkat, hogy a lehető legnagyobb mértékben egyezteti az évet, amikor a kifizetés történt, az adott hiba észlelésének évét és azt az évet, amelyben a visszafizettetéseket vagy pénzügyi korrekciókat a beszámolókhoz fűzött megjegyzésekben jelzik (10);

35.

rámutat, hogy a hibaarány csökkentése érdekében tett intézkedésekhez új teljesítési kultúrának kell párosulnia; a bizottsági szolgálatoknak gazdálkodási tervükben számos olyan célt és mutatót kell meghatározniuk, amelyek jelentőségüket, összehasonlíthatóságukat és megbízhatóságukat tekintve megfelelnek a Számvevőszék követelményeinek; a szolgálatoknak éves tevékenységi jelentésükben teljesítményüket azzal kell mérniük, hogy összegzik a Bizottság által megvalósított legfontosabb politikákhoz való hozzájárulás tekintetében elért eredményeket; ezt a „szervezeti egységek szerinti” teljesítményt kiegészíti a Bizottság teljesítményének – az EUMSZ 318. cikkében előírt értékelő jelentésben leírt – globális értékelése (11);

36.

emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak módosítania kell a fent említett értékelő jelentés struktúráját: meg kell különböztetnie a belső és a külső politikákat, és a belső politikákkal kapcsolatos szakaszon belül az Európa 2020 stratégiára mint az Unió gazdasági és szociálpolitikájára kell összpontosítania; a Bizottságnak a kiemelt kezdeményezések teljesítése terén elért haladásra kell helyeznie a hangsúlyt;

37.

hangsúlyozza továbbá, hogy a teljesítménymutatókat teljes mértékben integrálni kell az új politikákra és programokra vonatkozó valamennyi javaslatba;

38.

kéri, hogy foglalják bele a többéves pénzügyi keretre vonatkozó határozathoz csatolt intézményközi megállapodásba a 2011. évi mentességre vonatkozó határozatához csatolt állásfoglalás 1. bekezdésében a Parlament által a Bizottságnak adott azzal kapcsolatos iránymutatást, hogy hogyan kell megszövegezni az EUMSZ 318. cikkében előírt értékelő jelentést;

39.

osztja az Európai Számvevőszék azon álláspontját, hogy teljesítménymutatókon alapuló költségvetés-tervezés nélkül nem érdemes megkísérelni a teljesítmény mérését (12), és felszólít egy teljesítményalapú költségvetés-tervezési modell létrehozására, amelyben minden egyes költségvetési tételhez teljesítménymutatókkal mérendő célkitűzéseket és eredményeket rendelnek hozzá;

40.

arra kéri a Bizottságot, hogy a Bizottság, a Parlament, a Tanács és a Számvevőszék képviselőiből hozzon létre munkacsoportot a fenti teljesítményalapú költségvetés bevezetése és az ezzel kapcsolatos ütemezett cselekvési terv megalkotása érdekében szükséges intézkedések mérlegelésére;

41.

felszólítja a 2013 utáni jogalkotással és programokkal kapcsolatos döntési folyamatban részt vevő összes felet, hogy a programok számának csökkentésével, valamint arányos és költséghatékony kontrollok, egyszerűsített támogathatósági szabályok és költségelszámolási módszerek meghatározásával tartsák szem előtt az egyszerűsítés feltétlen szükségességét;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Számvevőszéknek, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.