16.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 226/10

1.1.

A szabadfoglalkozások rendszere, társadalmi alkalmazkodást feltételezve, a jövő tekintetében képes arra, hogy jelentősen hozzájáruljon a társadalmi javakkal – például az egészségüggyel – kapcsolatos feladatok színvonalas ellátásához, a közszolgálati feladatok ellátásához, a polgári jogok védelméhez és a gazdasági fellendülés biztosításához. A szabadfoglalkozású tevékenységek minden demokratikus társadalomnak alkotóelemei, és jelentős növekedési potenciállal bírnak a foglalkoztatás és a GDP szempontjából.

1.2.

A „szabad foglalkozások” fogalmát néhány tagállamban nem használják. Annak rendszere, valamint a hozzá kapcsolódó társadalmi problémák és megoldások viszont EU-szerte léteznek. A kritikai megjegyzések gyakran a felügyelet és a minőségbiztosítás végrehajtása során jelentkező hiányosságokra vonatkoznak, amelyeket rendszeresen a végrehajtási deficitek okoznak, és nem rendszerhibát jelentenek.

1.3.

A szabályokon alapuló szabályozás („rules-based regulation”) és az elveken alapuló szabályozás („principles-based regulation”) is alkalmas a szabadfoglalkozású tevékenységek optimális szabályozására.

1.4.

A szabadfoglalkozásúak szolgáltatásnyújtásának egyik jellemzője a szolgáltatás nyújtója és annak címzettje közötti információs aszimmetria. A szolgáltatások az élethez, az egészséghez, a joghoz kapcsolódó egzisztenciális kérdéseket, valamint lényeges gazdasági témákat érintenek. A szolgáltatásnyújtónak ezért különlegesen magas szakmai és etikai követelményeknek kell megfelelnie.

1.5.

Bizonyos szakmák esetében számos országban árszabályozások vannak érvényben, ami fogyasztóvédelmi célokat szolgálhat. Az árszabályozásokat különösen fontos indokolni, és oly módon kell azokat kialakítani, hogy közérdekű célokat szolgáljanak, nem pedig bizonyos csoportok érdekeit.

1.6.

Valamennyi tagállamban szakmai szövetségek, illetve szakmai kamarák képviselik az adott szakmák érdekeit, tanácsadóként működnek, valamint részt vesznek az állami szabályozások kialakításában is; az intézményekkel folytatott folyamatos és tényleges együttműködés által garantálják a polgárok és az államok általános érdekeinek védelmét. Az adminisztratív egyszerűsítés a szabadfoglalkozású tevékenységekkel foglalkozók egyik prioritása, akik gazdasági befektetéseket és humán erőforrásokat szánnak rá anélkül, hogy bármilyen fajta költségtérítést kapnának az állami költségvetésből.

1.7.

Az uniós tagállamok alakítják és felügyelik az egyes tagállamokban a szakmák önigazgatását. Ennek során ki kell zárniuk a szabályozási jogosultság és az érdekképviselet közötti konfliktusokat, és biztosítaniuk kell, hogy teljesüljenek a fogyasztói elvárások a szolgáltatásnyújtó ismereteit, etikáját és jellegét illetően.

1.8.

A szabadfoglalkozású tevékenységek hozzájárulását egy tagállam adminisztratív, politikai és gazdasági életének megfelelő menetéhez nemzeti és európai szinten is elismerik, mivel ezek hozzájárulnak a közigazgatási intézmények, valamint a polgároknak és fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások modernizációjához és hatékonyságához.

1.9.

Az ágazat döntő jelentőségű az azon fiataloknak kínált foglalkoztatási lehetőségek szempontjából, akik a jövőben szabadfoglalkozású tevékenységeket kívánnak folytatni illetve saját tudásukba beruházni. A szabadfoglalkozású tevékenységet gyakorlóknak tiszteletben kell tartaniuk a jogszabályi előírásokat illetve a kollektív szerződési feltételeket a saját alkalmazottaik tekintetében, akikkel munkaviszonyuk van és azon fiatalok viszonylatában, akik náluk szakképzésben részesülnek, szakmai gyakorlatot folytatnak vagy specializációt nyernek.

2.1.

A „szabad foglalkozások” fogalma az „artes liberales” fogalmára nyúlik vissza, amelyet az ókorban olyan személyek tevékenységének a megjelölésére használtak, mint a tanárok, az ügyvédek, az építőmesterek, az építészek, a mérnökök vagy az orvosok. Akkoriban a szabadfoglalkozású („artes liberales”) tevékenységek gyakorlása a szabad polgárság és a nemesség privilégiuma volt.

2.2.

A 19. századtól kezdve a „szabad foglalkozást” már nem a „szabadnak való születés” személyes eszközén keresztül határozták meg, hanem a végzett tevékenység szerint.

2.3.

A 19. század kezdetére bizonyos szabadfoglalkozású tevékenységek különösen közel kerültek az államapparátushoz. Ez akadályozta az adott szabadfoglalkozásúakat feladataik független teljesítésében, ami egyúttal ahhoz vezetett, hogy a társadalom nem becsülte őket nagyra. Ez különösen azokat az ügyvédeket érintette, akiknek kinevezéséről és áthelyezéséről részben a bíróságok döntöttek. A szolgáltatások felügyeletét és a fegyelmi jogkört is részben a bíróságok gyakorolták.

2.4.

A 19. században a liberalizmus hatására, a jelenlegi EU különböző országaiban a szabadfoglalkozásúakban megerősödött a szakmai öntudat, és az államtól független saját szakmai szervezeteket hoztak létre. Így pl. a jogászok függetlenedtek a tevékenységükre gyakorolt állami befolyás alól. Az akadémiai orvostársadalomnak szintén sikerült korlátozott mértékű szabadságot kivívnia szakmájuk állami szabályozását és ellenőrzését tekintve.

2.5.

A szakma gyakorlásának engedélyezéséhez kapcsolódó feladatokat, a szakma rendszabályozását és a szakmai felügyeletet gyakran szakmai szervezetek vették át. A szabályozási jogkört később az önigazgatási szervezetekre/szakmai kamarákra ruházták át.

2.6.

A szabad foglalkozások mai fogalma szociológiai leírást takar.

2.7.

A szabadfoglalkozású tevékenységek ismertetőjegyei: kiváló minőségű, szellemi, kimondottan intellektuális jellegű szolgáltatás nyújtása magasabb szintű (felsőoktatási) képzettség alapján, a szolgáltatás kapcsolódása a közjóra való törekvéshez, a feladatok szakmailag és gazdaságilag független módon történő végzése, a szakmailag önálló, saját felelősségi körben történő és személyes szolgáltatásnyújtás, a megbízó és a feladatot teljesítő személy közötti különleges bizalmi kapcsolat megléte, a maximális nyereségszerzésre irányuló érdek háttérbe szorítása a feladatot teljesítő személy azon érdekével szemben, hogy optimális mértékben foglalkozzon a feladattal, valamint hogy tartsa magát a pontos és szigorú szakmai jogi és szakmai etikai szabályozásokhoz.

2.8.

Egy tevékenység akkor is szabadfoglalkozású tevékenységnek minősülhet, ha ugyan bizonyos paraméterek nem adottak, ám az alapvető jellemzők érvényesülnek. Így például számos államban szabadfoglalkozású tevékenységként sorolható be az a szolgáltatásnyújtás is, amelyre ugyan foglalkoztatási viszony keretében kerül sor, ám a szakmai függetlenség továbbra is biztosított. Az EGSZB megállapítja, hogy a szabadfoglalkozású tevékenységek, illetve az e tevékenységeket az európai liberális rendszerben szabályozó előírások és irányító testületek diverzifikálódtak. Az új szabadfoglalkozású tevékenységek – mint pl. a pszichológus, a szociális munkás, az adótanácsadó, a fizetésképtelenségi ügyekkel kapcsolatos tanácsadó, a földmérő vagy akár a mediátor – az egyes foglalkozások liberális rendszerben történő gyakorlásának új formáit jelentik, és ennek kapcsán egy inkluzív megközelítést tesznek szükségessé.

2.9.

Az egyes tagállamokban eltérő, hogy mennyire tág a szabadfoglalkozású tevékenységek fogalma, néhányban pedig nem is létezik. Bizonyos országokban csak a szakmák legszűkebb köre tartozik a szabad foglalkozások közé: az egészségügyi szakmák, a tanácsadói szakmák, például az ügyvédek, adótanácsadók és könyvvizsgálók, karrier-tanácsadók, valamint a mérnöki és építészeti szakmák. Más tagállamokban ezeken kívül a művészeti tevékenységek is a szabad foglalkozások körébe tartoznak.

2.10.

Közös azonban mindegyik tagállamban az a törekvés, hogy megakadályozzák a szolgáltatás nyújtója és annak címzettje közötti, a szabadfoglalkozású tevékenységekre jelentős mértékben jellemző információs aszimmetriával való visszaélést. A szabadfoglalkozásúak által nyújtott szolgáltatások összetettek és jelentős szakmai tudást tesznek szükségessé. A szolgáltatás címzettje így tehát nem rendelkezik elegendő információval, szaktudással és tapasztalattal ahhoz, hogy megítélhesse a szolgáltató kiválasztása során és a szolgáltatásnyújtást követően a felkínált szolgáltatás minőségét.

2.11.

A szabad foglalkozások ezért bizalmi foglalkozások. Az információs aszimmetria függvényeként a szolgáltatás címzettjének bíznia kell abban, hogy a szolgáltatásnyújtó nem fogja kihasználni az ő kárára ezt az információs deficitet, hanem az igényeihez igazított, a lehető legjobb szolgáltatásban részesíti majd őt. A szolgáltatás címzettje a megbízás alkalmával megelőlegezi a bizalmat. E bizalom megőrzéséhez a szakmai minimumszabályok és a szakmai etikai irányvonalak jelentik a megfelelő eszközt.

3.1.

A tagállamok a szabadfoglalkozásúak szabályozásánál alapvetően két különböző szabályozási technikát követnek, az egyik az ún. elveken alapuló szabályozás („principles-based regulation”), a másik pedig a tiltó és előíró jellegű szabályozási megközelítés, a szabályokon alapuló szabályozás („rules-based regulation”).

3.2.

A szabadfoglalkozású tevékenységek szabályozása összefoglalja a szakma gyakorlásának morális feltételeit, valamint a szakmai etikai normákat. Ezekben jut kifejezésre a tevékenységek társadalmi felelőssége. A szakmai etikai normák összességét deontológiának nevezzük.

3.3.

Az elveken alapuló szabályozást a szakmát szabályozó elvont alapelvek megfogalmazása jellemzi, amelyeket az adott esetekre vonatkozóan konkretizálni kell („outcomes-based regulation” – eredményközpontú szabályozás). A célok eléréséhez szükséges módszer megválasztása azonban a normák hatálya alá esők belátására van bízva. A szabályokon alapuló szabályozás ezzel szemben kazuisztikus.

3.4.

Mindkét szabályozási megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai, de teljesítik a független tanácsadásra és támogatásra vonatkozó társadalmi célkitűzés alapelvét. Idővel módosulhatnak az adott problémák és a megoldások, ami szükségessé teszi a szabályok kiigazítását vagy újak kidolgozását.

3.5.

Ennek során hasznosnak bizonyulhat a szabályok rendszeres felülvizsgálata az EU részéről, és ezt nemzeti szinten is be kellene vezetni. Ezáltal régebbi, szabadfoglalkozásúak által végzett tevékenységek „felszabadulhatnak” (például: az építőiparban), az újonnan megjelent szabadfoglalkozású tevékenységekre (például: az információszerzés vagy a hitelágazat területén) pedig, amennyiben ez indokolt, új szabályokat vezethetnek be.

4.1.

A szabadfoglalkozásúak jelentős mértékben hozzájárulnak fontos társadalmi infrastruktúrák létrehozásához és fenntartásához. Hozzávetőlegesen minden hatodik önálló vállalkozó tevékenykedik olyan gazdasági ágazatban, amelyben nagy számmal vannak jelen szabadfoglalkozásúak, és ez növekvő tendencia. Ugyanez vonatkozik minden hatodik munkavállalóra.

4.2.

Azokban a gazdasági ágazatokban, amelyekben meghatározó a szabadfoglalkozásúak jelenléte, nőtt az ilyen jellegű tevékenységet végző nők száma és aránya a 2008–2012 közötti megfigyelési időszakban. A mintegy 45 %-ot kitevő arányuk jóval meghaladja a gazdaság egészében tevékenykedő női önálló vállalkozókét (31,1 %).

4.3.

A szóban forgó gazdasági ágazatok adják a bruttó hozzáadott értéknek több mint minden 10. euróját. A 2009-es válságévben az értékteremtés csökkenése a szabadfoglalkozású tevékenység jellemezte ágazatokban mérsékeltebb volt, mint a gazdaság egészében. Az EU-ra vonatkozó számadatok az egyes szakmai területekre lebontva: „vezetési tanácsadás” és „mérnöki tevékenység” – területenként 6 00  000 vállalkozás; „jogi tanácsadás” és „könyvvizsgálat” – területenként 5 50  000 vállalkozás, „építészmérnöki szolgáltatás” – 3 15  000 vállalkozás, illetve „reklám és piackutatás” – 2 70  000 vállalkozás.

4.4.

Az ágazat növekedési potenciáljára és foglalkoztatási szintjére tekintettel – többnyire maga szintű szakképesítést igénylő, stabil munkahelyekről van szó – a szabadfoglalkozású tevékenységeket teljes vállalkozási dimenziójukban el kell ismerni, és támogatni kell. Az EGSZB örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság teljes jogú vállalkozókként ismeri el a szabadfoglalkozásúakat, és támogatni kívánja ágazatukat többek között úgy, hogy bevonja őket a kkv-k fejlődésének és versenyképességének elősegítésére irányuló programokba. Ez a megközelítés azt feltételezi, hogy megvizsgálják és tökéletesítik a szabadfoglalkozású tevékenységek gyakorlásának strukturális feltételeit, ahogyan ezt a belső piaci szolgáltatásokra vonatkozó irányelv is előírja. Kizárólag az egyszemélyes vállalkozásoktól vagy a tevékenységek egyéni végzésétől nem várható a szabadfoglalkozású tevékenységek fejlődése. El kell határolódniuk a színlelt egyéni vállalkozások problémájától.

5.1.

A szabad foglalkozásoknak minden tagállamban szerves része, hogy kapcsolódnak a közjó szolgálatához. Az egészségügyi, a pszichológusi és a szociális ágazaton belüli foglalkozások infrastruktúrát működtetnek az össznépesség egészségének biztosításához.

5.2.

A szabad foglalkozások közjóra való törekvéséből ugyanakkor egy különleges etikai felelősség is következik. A jogi és adótanácsadói, valamint a könyvvizsgálói szakmák a jogállamot szolgálják, ezen túlmenően pedig védelmezik megbízóik vagyoni érdekeit. A szociális munkások és a pszichológusok társas kapcsolati, pszichológiai és társadalmi szempontból egy befogadó és sokkal biztonságosabb légkört biztosítanak az európai polgárok számára. Az építész és mérnöki szakmák az építményekből és a műszaki létesítményekből eredő veszélyekkel szemben védelmezik a társadalmat, valamint támogatják a társadalom innovációs erejét és az emberek életminőségét az infrastruktúratechnikai létesítmények továbbfejlesztése és új műszaki fejlesztések révén. A művészeti szakmák feladata a kultúra ápolása és művelése. Ez, valamint az ismertetett információs aszimmetria magas minőségű képzést, valamint különösen magas etikai követelményeket tesznek szükségessé.

5.3.

A szabadfoglalkozásúak által nyújtott szolgáltatásoknak a közjóhoz való különleges kapcsolódását, valamint az abból eredő és a szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelező feltételeket kötelező érvényű szakmai szabályozások révén, valamint az egyes szakmákra vonatkozó, általánosan elismert etikai magatartásformákat tartalmazó katalógus segítségével kell biztosítani. Ezért valamennyi tagállamban létezik minimális szintű szabályozás. Az EGSZB javasolja, hogy minden szabadfoglalkozású szakmai kamara, szervezet és szövetség rendelkezzen magatartási kódexszel és etikai normákkal, valamint etikai bizottsággal a különböző szakmákon belül.

5.4.

Amennyiben még nem léteznek szakmai etikai kódexek, a szakmai érdekképviseleteknek ki kellene dolgozniuk azokat, az adott tagállamok számára szóló nem kötelező érvényű szakmai irányvonalak formájában. Ezen túlmenően az egyes szakmai kamaráknak és szakmai szövetségeknek európai etikai kódexeket kellene kidolgozniuk annak érdekében, hogy kiemeljék a szabadfoglalkozásúak által nyújtott szolgáltatásokkal szembeni Európa-szerte magas követelményeket, és biztosítsák azok teljesülését. A szolgáltatási irányelv 37. cikke (2) támogatja magatartási kódexek kidolgozását. Tekintettel a szabadfoglalkozásúak által nyújtott szolgáltatások jelentőségére és arra, hogy a szolgáltatás címzettjének különleges bizalommal kell lennie a szolgáltatás nyújtója iránt, a szolgáltatást feltétlenül személyesen kell végrehajtani.

5.5.

A szolgáltatás címzettje és nyújtója közötti személyes bizalmi kapcsolat, valamint az érintett jogi érdekek rendkívül személyes jellege elkerülhetetlenné teszik, hogy törvényben rögzítsék a szolgáltatásnyújtó és munkatársai titoktartási kötelezettségét, a vallomástétel megtagadásának jogát és a vallomástétel tilalmát. Ezek a szabadságjogokat tiszteletben tartó jogállam ismertetőjegyei.

5.6.

Mindenütt, még vidéki régiókban is biztosítani kell azokat a szabadfoglalkozásúak által nyújtott szolgáltatásokat, amelyek a közérdek kulcsfontosságú elemeihez kapcsolódnak, mint például az orvosi ellátás, a szociális vagy pszichológiai szolgáltatások, a gyógyszertárak és a jogi tanácsadás.

5.7.

Ezek a követelmények azt feltételezik, hogy a szabadfoglalkozásúak – a rájuk vonatkozó etikai elveknek megfelelően – a szolgáltatás minőségét mindig előnyben részesítik a személyes nyereségre való törekvéssel szemben.

5.8.

A szabadfoglalkozásúakra vonatkozó jogszabályok további fejlődése ezért nem foroghat kizárólag gazdasági megfontolások körül. Minden szabályozásnak átfogó, magas képzettséget igénylő és a legmagasabb minőségi követelményeknek megfelelő szolgáltatások biztosítására kell törekednie. Mindig meg kell vizsgálni, hogy a létező szabályozások alkalmasak-e az említett célok elérésére, vagy valójában más jellegű érdekeket szolgálnak.

6.1.

Szükséges lenne a szabadfoglalkozású tevékenységek Európa-szerte egységes definíciójának kidolgozása. A meghatározásnak csak a szabadfoglalkozású tevékenységek általános tulajdonságait kellene tartalmaznia és a szabad foglalkozások kategóriáit kellene megneveznie. Új szakmák létrejöttét nem szabad egy definíció révén megakadályozni. Példaként megemlíthetjük a szabadfoglalkozású tevékenységek európai chartájának tervezetét, amelyet az európai fogorvosok tanácsa (Council of European Dentists – CED) vezetése mellett különböző európai szakmai szervezetek dolgoztak ki.

6.2.

A nemzeti szakmaközi szervezetek és az európai szakmaközi képviselet kiegészítéseképpen minden tagállamban létre kellene hozni szakmai szervezeteket az adott szabadfoglalkozású tevékenységekhez, amelyek összefoglalják, közzéteszik és továbbfejlesztik a szakmai etikai alapelveket, ha ezt a szakmai kamarák addig nem tették volna meg. Ezeknek a szervezeteknek kellene felelnie a szakmai etikai alapelvek adott szakmák általi betartásáért.

6.3.

A szabadfoglalkozásúak által biztosított szolgáltatások nyújtásával szembeni komoly etikai követelményeket a jövőben is konkrét irányvonalaknak és világosan meghatározott etikai alapelveknek kell garantálniuk. Ehhez éppúgy rendelkezésre állnak normalizált és szankcionálható szakmai szabályozások, mint szakmai etikai magatartási kódexek. Ez megerősíti a fogyasztók bizalmát.

6.4.

A szabadfoglalkozásúak szolgáltatásnyújtásával szembeni szakmai és etikai követelmények biztosítása mellett továbbra is fenn kell tartani és meg kell erősíteni a szabadfoglalkozású tevékenységek versenyképességét és innovációs erejét. Jelenleg kihívást jelent számukra, hogy megfeleljenek a különböző nemzeti szabályozásoknak, illetve hogy fel tudják venni a versenyt a többi uniós kollégával az egyre integráltabb belső piacon.

6.5.

A szakmai jogi szabályozásoknak összeegyeztethetőnek kell lenniük az európai alapvető szabadságjogokkal, különösen a szolgáltatásnyújtás szabadságával, a letelepedés szabadságával, valamint a mozgás szabadságával. E szabályozásoknak ezért megkülönböztetésmentesen kell érvényesülniük, feltétlenül a közjót kell szolgálniuk, és arányosnak kell lenniük. Emellett fontos még, hogy az adott nemzeti joggal is összhangban álljanak, amelynek bizonyos feladatok elvégzését meghatározott képzettségek meglétéhez kellene kapcsolnia.

6.6.

A szabadfoglalkozású tevékenységek során a szolgáltatás címzettjének jog által védett legszemélyesebb érdekei gyakran rendkívüli veszélynek vannak kitéve. Ez a veszélyforrás szükségessé teszi a szakma gyakorlásához való hozzáférés szabályozását, és komoly követelmények felállítását a szakma gyakorlásának engedélyezésével szemben. Ez a képzettség mellett olyan más személyes elemeket is magában foglal, mint a jó hírnév, az egészség ellenőrzése, vagy az egyidejű és össze nem egyeztethető tevékenység felfüggesztése. Az EU szintjén ezt a követelményt kellőképpen figyelembe veszi a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv, (3) valamint olyan speciális előírások, mint az orvosokra és a fogorvosokra vonatkozó irányelvek, az ügyvédekről szóló irányelv, (4) valamint a könyvvizsgálókról szóló irányelv. (5)

6.7.

A szabadfoglalkozásúaknak szinte valamennyi tagállamban rendszeresen részt kell venniük továbbképzésen (szakmai továbbképzés – Continuing Professional Development, CPD). Különbségek vannak a szakmai továbbképzési intézkedések ellenőrzése területén és a rendesen betervezett továbbképzés elmaradásának következményeit illetően. Az orvostudományi és a műszaki területen létező technológiai eljárások folyamatos fejlesztése, továbbá a nemzeti és nemzetközi jogi normák állandó gyarapodása által jellemzett egyre összetettebb környezetben a szabadfoglalkozásúak feladata, hogy biztosítsák valamennyi szakmabeli tényleges továbbképzését.

6.8.

A szabadfoglalkozásúak a legtöbb tagállamban szinte korlátlanul szakmai együttműködésre léphetnek más foglalkozást végzőkkel. Néhány tagállamban azonban a potenciális üzlettársak körét korlátozzák bizonyos kiválasztott szabad foglalkozásokra, meghatározott, az üzlettárssal szembeni, a szavazati jogokra vagy a vállalkozás vezetőjére vonatkozó többségi követeléseket írnak elő, és kizárják harmadik fél részesedését. Ezek az előírások lehetséges eszközök annak biztosítására, hogy a szabad foglalkozások végzése során ne kizárólag egyoldalúan gazdasági célokra törekedjenek.

6.9.

A más foglalkozással rendelkezőknek a szabadfoglalkozásúak közötti együttműködésben való részvétele konfliktushoz vezethet a titoktartásra és a vallomástétel megtagadására vonatkozó jogokat illetően. Biztosítani kell, hogy egy szabadfoglalkozásúak közötti együttműködés megbízása esetén ne csökkenjen a megbízók, az ügyfelek vagy betegek védelme. Ezek a súrlódások eredményesen elkerülhetők az üzlettársi kör korlátozása révén.

7.1.

A szabadfoglalkozású tevékenységek igazgatása minden tagállamban biztosított az állam, szakmai kamarák vagy szakmai szövetségek szintjén. Számos tagállamban az önigazgatás koncepciója a szabadfoglalkozású tevékenységek szervezőelveként elválaszthatatlanul összefügg a szabad foglalkozások alapgondolatával.

7.2.

A szakmai önigazgatásnak két különböző koncepciója van jelen a tagállamokban. Az egyik elképzelés szerint a szakmai szövetségek és a kamarák mint önkéntes szövetkezések az egyes szakmák érdekeit képviselik. Ennek során tanácsadóként közreműködnek a szakmájuk (állami) szabályozásában. Továbbá etikai kódexekbe foglalják a szakma professzionális gyakorlásának normáiról alkotott szakmai elképzeléseket. A másik elképzelés szerint a szakmai kamarák a közvetett államigazgatás részeként közfeladatokat is vállalnak a szakma gyakorlásának engedélyezése és a szakmai felügyelet terén. Az önigazgatás nem áll szemben az állam által történő igazgatással, sokkal inkább közös funkciókat látnak el.

7.3.

A szabadfoglalkozásúak önigazgatási szerve közvetít a szakmabelieknek a szakmájukba történő állami beavatkozással szembeni szabadságjoga, valamint az állam szabályozási joga között. A szakmai önszabályozás érvényesíti az állami beavatkozásokkal szembeni szabadságjogukat, ezzel egyidejűleg azonban biztosítja a közérdeket szem előtt tartó feladatteljesítést, ezáltal pedig a szolgáltatás címzettjeinek és a fogyasztóknak az érdekeit szolgálja.

7.4.

A szabadfoglalkozásúak szakmai önigazgatása átülteti a gyakorlatba a szubszidiaritás elvét, amely szerint a feladatokat mindig az adott ügyhöz legközelebbi szinten kell megoldani. A szabadfoglalkozásúakat megkülönböztetett szakértelem jellemzi, ezáltal pedig felfoghatóak a szabadfoglalkozású tevékenységek igazgatásához és szabályozásához legközelebb álló hatóságként. A szakmai önigazgatás a kölcsönös ellenőrzés elvét alkalmazza.

7.5.

A szabadfoglalkozásúak szakmai önigazgatása és önszabályozása korlátok közé szorítja tagjai hivatásgyakorlását. Közvetett államigazgatási aktusokról van szó, amelyek megkövetelik az állami hatáskör átruházását. A szabadfoglalkozásúak valamennyi szakmai önigazgatási és önszabályozási rendszere kötve van az alapvető szabadságokhoz, a nemzeti joghoz, valamint az európai és nemzeti antitröszt joghoz.

7.6.

A szakmai önigazgatás működéséhez elengedhetetlen a kötelező tagság, amennyiben azt az adott ország jogszabályai lehetővé teszik. A szakma szabad gyakorlásába történő ezen beavatkozást a közérdek dominanciája indokolja.

7.7.

A kötelező tagságra vonatkozó előírások kialakításánál ügyelni kell arra, hogy azok ne érintsék hátrányosan a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságát. Ennek alkalmas eszközei egy másik tagállamban való bejegyzés elismerése, illetve az (ingyenes) bejegyzés, amennyiben a tevékenység már be van jegyezve az Európai Unió egy másik tagállamában.

7.8.

Abból kell indulni, hogy 2020-ban is feszültség fogja jellemezni az állami és az egyéni érdekek közötti kapcsolatot, valamint hogy akkor is lesz igény független tanácsadásra és támogatásra. A szabad foglalkozások intézménye előreláthatólag akkor is működőképes lesz majd, feltéve, hogy időben modernizálják olyan módon, hogy ne korlátozzák lényegi elemeiket, a tudás területén szerzett komparatív előnyüket, függetlenségüket/átláthatóságukat és az azon alapuló bizalmat.