7.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 377/13

—

tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaira, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú elvi nyilatkozatára,

—

tekintettel a WTO 4. miniszteri konferenciáján, 2001. november 14-én, Dohában elfogadott miniszteri nyilatkozatra, és különösen annak a különleges és differenciált elbánásról bánásmódról (SDT) szóló 44. bekezdésére,

—

tekintettel az „EU és India közötti kapcsolatok: stratégiai partnerség” című, 2005. szeptember 29-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Bizottság „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség. Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához” című, 2006. október 4-i közleményére (COM(2006)0567),

—

tekintettel az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a TRIPS-megállapodásról és a gyógyszerekhez való hozzáférésről szóló, 2007. július 12-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a „Globális Európa – a versenyképesség külső szempontjai” című, 2007. május 22-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az Indiáról szóló országstratégiai dokumentumra (2007–2013),

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Uniónak továbbra is elsőbbséget kell biztosítania a WTO-n keresztül létrejövő, szabályokon alapuló többoldalú kereskedelmi rendszernek, amely a legjobb kilátásokat nyújtja a nyitott és méltányos nemzetközi kereskedelem tekintetében azáltal, hogy megfelelő szabályokat állapít meg, és biztosítja azok betartását,

B.

mivel a dohai fejlesztési menetrend (DDA) sikeres és kiegyensúlyozott megvalósítása az Európai Unió és India számára egyaránt kulcsfontosságú, és mivel egy ilyen megállapodás nem zárja ki a kétoldalú WTO+ megállapodásokat, amelyek kiegészíthetik a többoldalú szabályozást,

C.

mivel az Indiába irányuló közvetlen külföldi befektetések (kkb) legfőbb forrása az Európai Unió, amely 2009-ben az összes kkb 27 %-át biztosította; mivel ugyanakkor az Unió részesedése az utóbbi három évben csökkent, 2007-ben az összes kkb 37 %-áról 2008-ban 32, 2009-ben pedig 27 %-ra, miközben 2009-ben a Kínába áramló uniós kkb összege (5,3 milliárd euró) lényegesen meghaladta az Indiába irányuló befektetések összegét (3,1 milliárd euró),

D.

mivel India 2000-ben az Európai Unió tizenhetedik legfontosabb kereskedelmi partnere volt, 2010-ben pedig a nyolcadik (akkoriban ez 67,8 milliárd euró értékű kereskedelmet jelentett); mivel azonban az EU relatív részesedése az indiai piacon 1999 és 2009 között 23,2 %-ról 14,5 %-ra csökkent, miközben Kína piaci részesedése ugyanezen idő alatt megnégyszereződött (1999-ben 2,6 %, 2009-ben 11,3 %),

E.

mivel India az általános preferenciarendszer (GSP) legnagyobb kedvezményezettje; mivel 2009-ben az Európai Unió Indiából mintegy 19,9 milliárd euró értékben importált árukat preferenciális vagy zéró vámtarifával, ami az Indiából származó összes uniós import 83 %-t tette ki,

F.

mivel mindkét fél jelentős haszonra számít a vámtarifák eltörléséből, valamint a szolgáltatások kereskedelmének és a letelepedésnek a liberalizációjából, és megerősíti elkötelezettségét a vámtarifa-csökkentés, valamint a letelepedés és a szolgáltatások további liberalizációja mellett,

G.

mivel a kereskedelmi liberalizáció hasznosságának biztosítása érdekében a piacra jutáshoz átlátható és megfelelő szabályoknak és normáknak kell kapcsolódniuk,

H.

mivel a piachoz való hozzáférést nem vámjellegű kereskedelmi akadályok (NTB-k) hátráltatják, úgymint egészségügyi és biztonsági előírások, technikai akadályok, mennyiségi korlátozások, megfelelőségi eljárások, kereskedelemvédelmi mechanizmusok, vámeljárások, a belső adórendszer, valamint a nemzetközi normák és szabványok elfogadásának hiánya;

I.

mivel még nagyobb figyelmet kellene fordítani a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok – többek között a szabadalmak, a védjegyek vagy szolgáltatási védjegyek, a szerzői jog és hasonló jogok, a földrajzi jelzések (beleértve az eredetmegjelöléseket), az ipari minta és az integrált áramkörök topográfiája – elismerésével, megfelelő és hatékony védelmével, végrehajtásával és érvényesítésével kapcsolatos szempontokra,

J.

mivel a hamisított gyógyszerek ártalmasak lehetnek az egészségre; mivel az EU-nak és Indiának össze kell fognia e probléma kezelése érdekében;

K.

mivel India a generikus gyógyszerek egyik legfőbb előállítója és exportőre,

L.

mivel az egészségügyi programok sikere és fenntarthatósága nagyrészt az olcsó és minőségi generikus gyógyszerek folyamatos rendelkezésre állásától függ; tekintettel India vezető szerepére az ilyen gyógyszerek előállítása terén, valamint a TRIPS-plusz szellemi tulajdonra vonatkozó szabályoknak a generikus gyógyszerek elérhetőségére kifejtett kétségtelen és kedvezőtlen hatására,

M.

mivel az együttműködési megállapodás 1. cikkének (1) bekezdése rendelkezik az emberi jogok és demokratikus elvek tiszteletben tartásáról; mivel ez a megállapodás lényeges elemét képezi,

N.

mivel az uniós vállalkozások hozzáférését az indiai piachoz továbbra is számos nem vámjellegű kereskedelmi akadály hátráltatja, úgymint nagy terhet jelentő egészségügyi és biztonsági előírások, technikai akadályok, mennyiségi korlátozások, túlságosan korlátozó megfelelőségi eljárások, indokolatlan kereskedelemvédelmi mechanizmusok, vámeljárások, a belső adórendszer, valamint a nemzetközi normák és szabványok elfogadásának hiánya,

1.

úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, és összhangban kell állnia a WTO szabályaival és a WTO keretében vállalt kötelezettségekkel; úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió számára a kereskedelem terén továbbra is a dohai fejlesztési menetrend sikeres megvalósítása élvez elsőbbséget, és hogy az Indiával folytatott szabadkereskedelmi tárgyalásoknak ki kell egészíteniük a többoldalú szabályozást;

2.

üdvözli a 2010. decemberében lezajlott EU–India csúcstalálkozó eredményét, és a tárgyalások felgyorsítására, valamint a főbb érdekeltekkel való konzultáció folytatására ösztönzi a tárgyaló feleket; emlékeztet rá, hogy az EU és India elkötelezték magukat arra, hogy felgyorsítják a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalásokat, és hogy lényeges és érdemi előrehaladást érnek el egy nagyratörő és kiegyensúlyozott, széles alapokon nyugvó kereskedelmi és befektetési megállapodás mihamarabbi megkötése érdekében; csalódottságának ad hangot a tárgyalások lassú üteme miatt; kéri, hogy mindkét fél tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy 2011 végéig megkössenek egy átfogó, nagyratörő és kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodást;

3.

ösztönzi India szövetségi és központi kormányait, hogy a lehetséges előnyök maximális kihasználása érdekében hangolják össze a politikákat és az eljárásokat;

4.

emlékeztet arra, hogy a közös kereskedelempolitika célkitűzéseinek teljes mértékben összhangban kell állniuk az Európai Unió általános célkitűzéseivel, és hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének értelmében a közös kereskedelempolitikát „az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni,” valamint hogy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének értelmében annak hozzá kell járulnia többek között a fenntartható fejlődéshez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok védelméhez;

5.

tekintettel a két gazdaság egymást kiegészítő jellegére, rámutat arra, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak köszönhetően szélesedhet a lehetőségek skálája az EU és India közötti kereskedelem, beruházások és üzleti kapcsolatok terén; az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodást összességében mindenki számára előnyös forgatókönyvnek tekinti, ugyanakkor a szabadkereskedelmi megállapodás érzékeny uniós ágazatokra gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatásainak meghatározása érdekében javasolja a meglévő ágazati sajátosságok értékelését;

6.

kéri a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásba annak alapvető fontosságú részeként foglaljon bele egy célratörő fejezetet a fenntartható fejlődésről;

7.

üdvözli a számos szabadkereskedelmi szimuláció eredményeit, amelyek azt mutatják, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás növelné a teljes behozatal és kivitel mennyiségét, mind az Európai Unió, mind pedig India tekintetében; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi átlagos növekedési ütemben a kétoldalú kereskedelem értéke 2015-re várhatóan eléri a 160,6 milliárd eurót;

8.

megállapítja, hogy az India által alkalmazott átlagos vámtételek csökkentek, de még mindig lényegesen magasabbak, mint az uniós tarifák; különösen kiemeli, hogy az India által a nem mezőgazdasági termékek piacra jutása esetén alkalmazott átlagos vámtarifa jelenleg 10,1 %, szemben az uniós átlag 4 %-kal, a mezőgazdasági termékekre alkalmazott átlagos vámtarifa pedig Indiában 31,8 %, míg az EU-ban 13,5 %;

9.

hangsúlyozza, hogy az ipari kereskedelemnek a vámok kölcsönös és teljes, időzítést tekintve aszimmetrikusan megvalósuló eltörlését kell célul kitűznie, és hogy az ez alóli lehetséges kivételeket korlátozni kell és felül kell vizsgálni, illetve a kivételek nem érinthetnek olyan ágazatokat, amelyek mindkét fél számára nagy jelentőséggel bírnak, mint például a személygépkocsi-ágazat;

10.

megjegyzi, hogy a megállapodásnak tiszteletben kell tartania a mezőgazdasági termékek kereskedelmével kapcsolatos érzékeny kérdéseket, ez azonban nem akadályozhatja a kiegészítő területek piacának megnyitását;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet az európai mezőgazdaságot érintő bármilyen negatív hatásra, különösen a piacok megnyitása, a géntechnológiával módosított szervezetek, a tejipar, a marhahúságazat, a szellemi tulajdon védelme és az eredetmegjelölés terén;

12.

fontosnak tartja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás nagyratörő fejezeteket tartalmazzon a kereskedelem technikai akadályairól, valamint az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedésekről; kéri a Bizottságot, hogy e tekintetben foglalkozzon a még rendezetlen ügyekkel, például az állatjólét kérdésével;

13.

kéri mindkét felet annak biztosítására, hogy a szabályozást és a nem vámjellegű akadályokat oly módon kezeljék, hogy az ne gátolja az általános kereskedelmet; felhívja az EU-t és Indiát, hogy alakítsanak ki hatékony fegyelmezési eszközöket, amelyek meggátolják a kereskedelmet érintő szükségtelen szabályozási akadályok létrejöttét, és küzdjék le a meglévő akadályokat, tiszteletben tartva mindkét fél szabályozáshoz való jogát;

14.

hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak kötelező érvényű államközi vitarendezési mechanizmust, a nem vámjellegű korlátozásokra vonatkozó közvetítésről szóló rendelkezéseket, valamint egy hatékony védzáradékot is magában kellene foglalnia;

15.

elismeri, hogy az indiai gazdaság leggyorsabban növekedő ágazata a szolgáltatási szektor; tudomásul veszi, hogy Indiának kifejezetten érdeke a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményben (GATS) található 1. és 4. módozat liberalizációja; kijelenti, hogy az Unió a legtöbb szolgáltatás terén teljessé kívánja tenni a piaci hozzáférés liberalizációját és a nemzeti bánásmódot a 3. módozatban; megjegyzi, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás valamennyi törekvése nem érhető el a 4. módozatban való kötelezettségvállalások nélkül; hangsúlyozza, hogy óriási előnyei vannak a szakmai képesítések tagállami szintű és uniós szintű akkreditációjának, valamint mind az EU-ban, mind pedig Indiában a szakmai szolgáltatások terén létrejövő, a kölcsönös elismerésről és az engedélyezési követelményekről szóló megállapodásoknak, amelyekre könnyedén kiterjeszthető a szabadkereskedelmi megállapodás hatálya; kéri azonban, hogy készüljön alapos elemzés az egyes tagállamokra vonatkozóan annak érdekében, hogy kiküszöbölhetőek legyenek az Unió munkaerőpiacára gyakorolt káros hatások, amellett, hogy a szükséges képzettséggel rendelkező szakemberek ideiglenes tartózkodását engedélyezni kell a 4. módozatban;

16.

hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások liberalizációja semmiképpen sem csorbíthatja a szolgáltatások, főképpen a közszolgáltatások szabályozásához való jogot;

17.

megállapítja, hogy a szolgáltatások kereskedelme az Unió és India között mindent egybevéve kiegyensúlyozatlan: az Unió szolgáltatásainak 1,9 %-át exportálja Indiába, míg India exportjának 11,6 %-a az Unióba irányul;

18.

határozottan ösztönzi Indiát arra, hogy dolgozzon ki megfelelő adatvédelmi jogszabályokat, amelyek lehetővé tennék, hogy elérje a megfelelő adatvédelmi szinttel rendelkező ország státuszát, ami lehetővé teszi személyes adatok átvételét az Európai Unióból az uniós jogszabályok alapján és azokkal összhangban;

19.

úgy véli, hogy a külföldi ügyvédi irodák és számviteli cégek Indiában való működésének engedélyezése jelentős előnyökkel fog járni az indiai gazdaság és szakemberek, valamint a nemzetközi jog és számvitel terén tapasztalatokkal rendelkező európai cégek és ügyfeleik számára; felhívja a Bizottságot, hogy az indiai hatóságokkal együttműködve tárja fel a jogi és számviteli szolgáltatások a szabadkereskedelmi megállapodásban történő liberalizálásának lehetőségeit és alkalmazási körét;

20.

arra ösztönzi Indiát, hogy még inkább nyissa meg a banki, biztosítási és kiskereskedelmi ágazatokat összhangban azzal az indiai hatóságok által bejelentett reformmal, amellyel elismerték, hogy a megfelelő pénzügyi szabályozás fontos szerepet játszik a pénzügyi szolgáltatások felügyeletében, a rendszerkockázatok csökkentésében és a lehető legmagasabb szintű fogyasztóvédelem biztosításában;

21.

kéri a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásba vegyen fel egy befektetésekről szóló fejezetet, amely lehetővé teszi, hogy az egymás piacán eszközölt befektetések sokkal zökkenőmentesebbé váljanak azáltal, hogy előmozdítja és védi a befektetési ügyleteket a közvetlen lehetőségek egyidejű feltárása mellett; javasolja, hogy egy ilyen befektetésre vonatkozó fejezet írja elő a mindkét gazdaság befektetőit szolgáló egyablakos tájékoztatási rendszer létrehozását, amely ismerteti a befektetési szabályok és gyakorlatok különbségeit, továbbá tájékoztatást nyújt valamennyi jogi vonatkozás tekintetében;

22.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a befektetések védelmére vonatkozó rendelkezések ne gyengítsék a felek azon jogosultságát, hogy kötelező engedélyeket állítsanak ki, és ne ássák alá az egyéb közegészségügyi politikákat sem;

23.

örömmel veszi tudomásul, hogy India hozzájárult ahhoz, hogy belefoglalja a közbeszerzést a szabadkereskedelmi megállapodásba; azonban sajnálattal állapítja meg, hogy ez csak szövetségi szinten történt meg; kéri a Bizottságot, hogy tárgyaljon a hatékony és átlátható közbeszerzési rendszerekről; felszólítja Indiát, hogy átlátható és tisztességes eljárásokat alkalmazzon a közbeszerzési szerződések odaítélésére, és tegye hozzáférhetővé a közbeszerzéseket az európai vállalkozások számára; kéri Indiát, hogy gondoskodjon a lehető legszélesebb alkalmazási körről, amelybe különösen a közszférában működő vállalkozások is beletartoznak;

24.

örömmel állapítja meg, hogy előrelépés történt az EU–India szabadkereskedelmi megállapodás kereskedelemre és versenyre vonatkozó fejezetének kidolgozásában, és felhívja mindkét felet, hogy fokozzák együttműködésüket a kereskedelemhez kapcsolódó verseny, a szellemi tulajdonjogok, valamint az ipar- és kereskedelempolitika terén;

25.

örömmel fogadja India kötelezettségvállalását a szilárd szellemi tulajdonjogi rendszerre, valamint – közegészségügyi kötelezettségeinek teljesítése, különösen a gyógyszerekhez való hozzáférés érdekében – a TRIPS rugalmassági lehetőségek nemzetközi és hazai jogalkotásban történő kihasználására vonatkozóan; arra ösztönzi Indiát, hogy szigorúan vezesse be és tartassa be a rendszert az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés javítása mellett; felkéri az Uniót és Indiát annak biztosítására, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás szerinti kötelezettségvállalások ne gátolják az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférést, miközben India fejleszti kapacitásait áthelyezve azokat a generikus gyógyszeriparból a kutatásalapú iparba; támogatja az Unió és India közötti együttműködést saját kutatásalapú gyógyszeriparuk terén a kölcsönös hasznot hozó növekedés biztosítása céljából;

26.

kéri a Bizottságot, hogy a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos tárgyalások során ne ragaszkodjon az adatkizárólagossághoz, amint arra a 2007. július 12-i európai parlamenti állásfoglalás is felhív, továbbá ismerje el, hogy az adatkizárólagosság messzemenő következményekkel járhat a generikus gyógyszerek gyártását illetően, és ezért csorbítja a gyógyszerekhez és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférési lehetőséget a fejlődő országokban;

27.

felszólítja a Bizottságot és az érintett indiai hatóságokat, hogy közösen dolgozzák ki a hamisított gyógyszerek meghatározását oly módon, hogy az ne akadályozza az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférést, továbbá hangolják össze fellépéseiket a hamisítás, és különösen a betegek egészségére ártalmas hamisított gyógyszerek elleni eredményes küzdelem érdekében;

28.

hangsúlyozza az oltalom alatt álló földrajzi jelzések szigorú védelmének alapvető jelentőségét, amely védelemnek legkésőbb a szabadkereskedelmi megállapodás hatálybalépésekor szintén érvénybe kell lépnie;

29.

elismeri, hogy a fenntartható fejlődésről szóló fejezet a szabadkereskedelmi megállapodás alapvető részét képezi, és felszólítja mindkét felet, hogy olyan ambiciózus fejezetről állapodjanak meg, amely tükrözi a fenntartható fejlődés előmozdítása és a közös értékeken alapuló inkluzív növekedés iránti közös elkötelezettséget; sürgeti a Bizottságot, hogy foglaljon bele a megállapodásba kötelező érvényű rendelkezéseket az emberi jogokról, a környezetvédelmi normákról, a vállalati társadalmi felelősségvállalásról és ezek végrehajtásáról, valamint a szerződésszegés esetén alkalmazandó intézkedésekről;

30.

kéri, hogy ez a fejezet legalább térjen ki az ILO nyolc alapvető egyezményének és négy prioritást élvező egyezményének, valamint a nemzetközi megállapodásokban foglalt környezetvédelmi normák betartására, továbbá az arra irányuló ösztönzőkre is, hogy a vállalatok maguk kezdeményezzék a vállalati társadalmi felelősségvállalást, valamint térjen ki a vállalatok és vállalatcsoportok részéről tanúsítandó gondossági kötelezettségre;

31.

örömmel veszi tudomásul az indiai kormány gyermekmunka felszámolása érdekében tett erőfeszítéseit; felszólítja az indiai kormányt és a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa azokat a tevékenységeket, amelyek célja a gyerekek iskoláztatásának elősegítése;

32.

hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani, hogy a különleges gazdasági övezeteket kihasználó uniós vállalatok is tiszteletben tartsák az India által is megerősített ILO-egyezményeken alapuló alapvető munkavállalói jogokat és egyéb munkavállalói jogokat;

33.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, a demokrácia és a biztonság alapvetően fontos szerepet játszik az Unió és India közötti kapcsolatban; ezért kéri mindkét felet, hogy fokozzák a nyitott kérdésekről folytatott párbeszédet, különös tekintettel Kasmírra;

34.

határozottan támogatja, hogy az emberi jogokról szóló, jogilag kötelező jellegű záradékok kerüljenek be az EU nemzetközi megállapodásaiba, a Cotonoui Megállapodás 96. cikke alapján létrehozott egyértelmű és pontos konzultációs mechanizmussal együtt;

35.

elvárja, hogy a Tanács és a Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés (5) értelmében a Parlament egyetértését kérje a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozóan;

36.

arra kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásban teljes mértékben vegyék figyelembe a jelen állásfoglalásban az Európai Parlament által kifejtett nézeteket; emlékeztet arra, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás hatálybalépéséhez az EP jóváhagyása szükséges; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EP jóváhagyása előtt egyáltalán ne javasolják a megállapodás ideiglenes alkalmazását;

37.

örömmel állapítja meg, hogy India előrelépést tett a fejlesztési segélyek adományozójaként és kedvezményezettjeként egyaránt;

38.

hangsúlyozza, hogy amennyiben az Unió és India közötti gazdasági együttműködés alapját a közös egyetemes értékek rendszere képezi, akkor ez a más országokkal folytatott együttműködés számára is irányadóvá válhat;

39.

úgy véli, hogy az Uniónak kiemelt figyelmet kell fordítania a kis- és középvállalkozási (kkv) ágazatra Indiában, ezért javasolja, hogy az Unió és India közötti valamennyi fejlesztési együttműködési programban erősítsék a kkv-ket a piacvezérelt helyi projektek finanszírozását elősegítő intézkedések révén;

40.

örömmel állapítja meg, hogy India-szerte terjedőben van a mikrohitel, amely a helyi szintről kiinduló fejlődés előmozdításának hatékony eszközeként vált elismertté;

41.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és India kormányának és parlamentjének.