a)

elismeri, hogy a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás egyetlen, a humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos tárcája alá vonása jobb szinergiákat teremt a Bizottságon belül, és segíti az EU katasztrófákra adott válaszának koherenciáját;

b)

kéri, hogy az ECHO főigazgatóságon belül fokozottan integrálják a polgári védelmi és a humanitárius tevékenységek munkamódszereit, de eközben egyértelműen elkülönített szerepük révén továbbra is őrizzék meg egyedi jellegzetességeiket, a köztük fennálló szinergiák és kiegészítő jellegük maximális kihasználása, valamint a hatékonyság növelése érdekében; felszólítja továbbá a katasztrófaelhárításban vagy a humanitárius műveletekben részt vevő katonai és polgári személyzetet és humanitárius dolgozókat, hogy a semlegesség, függetlenség és pártatlanság elveinek megfelelően végezzék tevékenységüket;

c)

megismétli, hogy a polgári védelmi források felhasználásának – amennyiben valamely humanitárius válság esetén vetik be azokat – a szükségletek által vezérelteknek kell lenniük, valamint ki kell egészíteniük a humanitárius segítségnyújtást, azzal koherens módon össze kell kapcsolódniuk, a humanitárius segítségnyújtásról szóló európai konszenzussal és az Egyesült Nemzetek iránymutatásaival (az oslói iránymutatásokkal) összhangban biztosítva a semlegesség, az emberiesség, a pártatlanság és a függetlenség humanitárius elveinek érvényesülését;

d)

hangsúlyozza, hogy a természeti vagy ember okozta katasztrófák esetén az EU részéről nyújtott támogatás célja, hogy ahol csak lehet, segítse a helyi gazdaságot, például a helyben vagy a régióban termelt élelmiszerek vásárlása révén, valamint azáltal, hogy biztosítja a gazdálkodók számára a vidéki gazdaság újraindításához szükséges eszközöket;

e)

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyék egyértelművé az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a Bizottság közötti együttműködéssel és koordinációval kapcsolatos megállapodásokat, felkéri továbbá a Bizottságot az Európai Unió területén kívüli nagyszabású katasztrófaelhárítás irányítására;

f)

javasolja, hogy az érintett helységek számára nyújtandó célzott és szakszerű elhárítás biztosítása érdekében lokalizált koordináció révén, az érintett állam nemzeti kormányával együttműködve biztosítsák az EU és a tagállamok helyszíni képviseleteinek bevonását;

g)

sürgeti a Tanácsot, hogy az EU katasztrófaelhárítási kapacitását mint fontos prioritást – az EU polgári védelmi erejének felállítása körüli vitákra is tekintettel – erősítse meg, és tegyen eleget az Európai Parlament többször megismételt kérésének, amely szerint a 2006-os Barnier-jelentésben szereplő javaslatokat végre kellene hajtani;

h)

felszólít a szükséges technológiai és technikai forrásokkal megfelelően felszerelt uniós polgári védelmi erő azonnali felállítására;

i)

felszólít továbbá a természeti katasztrófákat követő műveletek keretében a humanitárius ügynökségek, a tagállamok polgári védelmi mechanizmusai, az ECHO főigazgatóság, valamint bármely jövőbeli európai polgári védelmi erő közötti megfelelőbb koordinációra;

j)

sürgeti a Bizottságot, hogy a kedvezményezett országok nemzeti kormányaival, helyi hatóságaival és civil szervezeteivel együtt dolgozzanak ki programokat közösségi szintű katasztrófamegelőzésre és a katasztrófaelhárítás kezelésének képességére;

k)

arra ösztönzi a Tanácsot, hogy rendes jogalkotási eljárást alkalmazva fogadjon el (a Bizottság által javasolandó) intézkedéseket a jelenlegi uniós polgári védelmi mechanizmus – amely jelenleg a tagállamok önkéntes eseti támogatásán alapul – előreláthatóságának és előre tervezhetőségének javítására; javasolja, hogy az intézkedések között szerepeljenek az EU előkészítő fellépése keretében tesztelt intézkedések, közöttük uniós szintű eszközök is, továbbá a források önkéntes összegyűjtése, a meglévő kapacitások feltérképezése, a forgatókönyvek azonosítása és a továbbképzési tevékenységek kialakítása;

l)

felszólít továbbá reális költségvetések készítésére, amelyekben a megelőző évek kiadásai alapján különítik el a természeti katasztrófákra és a humanitárius fellépésre fordítható előirányzatokat;

m)

úgy véli, hogy az EU polgári védelmi erejét az EU polgári védelmi mechanizmusából kellene kifejleszteni, optimálisabban felhasználva a rendelkezésre álló eszközöket, amelyek ezáltal hatékonyabbakká és láthatóbbakká válnának, továbbá ki kellene alakítani a meglévő logisztikai és emberi erőforrások kölcsönös, önkéntes alapon történő megosztását mind a katasztrófákra való reagálással kapcsolatos képzés, mind pedig a katasztrófák kezelése terén, olyan kezdeményezéseket téve az előkészítő fellépések keretében, amelyek a segélyek első hullámát már a katasztrófát követő 24 órán belül biztosíthatnák;

n)

javasolja, hogy az EU polgári védelmi erejének alapját a következő alapelvek képezzék:

o)

úgy véli – különös tekintettel a humanitárius segítségnyújtási műveletekre, továbbá a Haitin és Pakisztánban végrehajtott beavatkozás tanulságaira alapján –, hogy az EU-nak lehetőség szerint az ENSZ koordinátori ernyője alatt kell fellépnie és olyan területekre kell összpontosítania, ahol hozzájárulása a legnagyobb hozzáadott értéket eredményezheti;

p)

úgy véli, hogy az európai polgári védelmi erő alapjául szolgálhatna bizonyos tagállamok kötelezettségvállalása, amely szerint önkéntes alapon rendelkezésre bocsátanak előre kijelölt és azonnali bevetésre kész polgári védelmi modulokat a MIC által koordinált uniós műveletek céljaira – mivel e modulok jórészt nemzeti szinten már rendelkezésre állnak, bevetésüknek nem lenne különösebb költségvonzata és továbbra is nemzeti ellenőrzés alatt maradnának –, és e készenléti modulok bevetése képezné az EU polgári védelmi rendszerének magját az EU-n belüli és kívüli katasztrófaelhárítás esetén egyaránt;

q)

úgy véli, hogy az EU finanszírozhatna polgári védelmi kiegészítő modulokat, bizonyos egyedi szükségletek kielégítésére, ha ez hiányt pótol és európai szinten többletértéket jelent; hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell erősíteni a szállítás finanszírozását és készenléti szállítási modulokat kell kialakítani;

r)

hangsúlyozza, hogy olyan átfogó és proaktív megközelítés kidolgozására van szükség a katasztrófahelyzetekben történő válaszlépések tekintetében, amely összehangolja az Unió és a tagállamok rendelkezésére álló különböző intézkedési lehetőségeket, például a (polgári és katonai) válságkezelést, a pénzügyi segítségnyújtást, valamint a társadalmi és környezetvédelmi politikák kidolgozását; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy hatékonyabban kellene irányítani a katasztrófára való válaszadás és a katasztrófahelyzetet követő újjáépítés közötti átmenetet; emlékeztet arra a javaslatra, hogy a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseiben – a 214. cikk (5) bekezdésében – foglaltakkal összhangban Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtestet állítanak fel, és tekintettel arra, hogy 2011 az önkéntesség európai éve lesz, szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság és a Tanács az Európai Parlamenttel együttműködve a lehető legrövidebb időn belül dolgozza ki a hadtest működésének szabályait és eljárásait, különösen annak fényében, hogy néhány tagállam már tett ehhez hasonló kezdeményezéseket;

s)

emlékezteti a Tanácsot, hogy a katonai eszközök és képességek – különösen a logisztika, a szállítás és a humanitárius segélyműveletekhez szükséges infrastruktúra támogatása érdekében történő – használatának a katasztófaelhárításban kivételes jellegűnek kell lennie, amelyre csak végső esetben kerül sor, és mindig összhangban az érvényes megállapodásokkal, például a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzussal és a katonai és polgári védelmi eszközök nemzetközi katasztrófasegélyezéshez való felhasználásáról szóló oslói iránymutatásokkal;

t)

elismeri, hogy a katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófaelhárításban történő felhasználása csak a legvégső megoldás lehet, és összhangban kell állnia a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzussal és az oslói iránymutatásokkal; emlékeztet arra, hogy a katonai eszközök a polgári védelemmel és a humanitárius segítségnyújtással együtt jelentősen hozzájárulhatnak a katasztrófákra adott válaszlépésekhez, és megjegyzi, hogy a katonai források szükségesek lehetnek a kritikus kapacitáshiányok pótlásához (különösen a stratégiai légi szállítás, a speciális eszközök, a nehézgépészet és a szállítás terén); hangsúlyozza ezért, hogy átfogó megközelítést és szoros együttműködést kell kialakítani a polgári és katonai képességek között, és hogy meg kell határozni azokat a területeket, amelyeken a tagállamok uniós szinten egyesíteni tudják erőfeszítéseiket és képességeiket, hogy hozzájáruljanak az EU katasztrófahelyzetekre adott válaszlépéseihez, ami gazdasági nehézségek idején különösen fontos;

u)

hangsúlyozza, hogy létre kell hozni folyamatosan rendelkezésre álló, a katonai struktúráktól függetlenül működő uniós polgári képességeket, továbbá meg kell határozni azokat a területeket, ahol a tagállamok uniós szinten egyesíteni tudják erőfeszítéseiket és képességeiket;

v)

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy működjenek együtt egy láthatósági akcióterv bevezetése érdekében, amely konkrét intézkedésekkel növelné az EU katasztrófaelhárítási válaszainak láthatóságát;

w)

ösztönzi a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési rendszer (GMES) használatát, amely növeli a humanitárius segítségnyújtás készenléti kapacitását, és hangsúlyozza az uniós erőfeszítések nyomon követésére irányuló mechanizmus felállításának és a kifejtett segítségnek értékelésének döntő fontosságát;

x)

a katasztrófák kezelésének javítása érdekében ösztönzi a kutatásra és az ipari kapacitásokra vonatkozó költségvetés (például a GMES programon belüli műholdas felvételek) fejlesztését;

y)

kéri a Tanácsot, hogy az Európai Unió katasztrófaelhárítási kapacitásának megerősítéséről szóló, az Európai Bizottság által meghirdetett következő bizottsági közlemény vizsgálata során, valamint következtetéseinek megfogalmazásakor vegye figyelembe a fenti ajánlásokat;