6.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 117/95

A.

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság élénk tárgyalásokat követően megállapodott a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) az Európai Parlament 2005. június 8-i tárgyalási álláspontja alapján, amely a politikai prioritások azonosítása érdekében a szükségletek mélyreható elemzésén, illetve a tagállamok által 2005-ben elért megállapodáson alapult,

B.

mivel a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás meghatározza, hogy a Bizottság 2009 végéig jelentést készít az intézményközi megállapodás működéséről, és a Bizottságot felkérték egy teljes és széles körű felülvizsgálat elvégzésére, amely az uniós kiadások valamennyi szempontját, beleértve a közös agrárpolitikát is, továbbá valamennyi forrását magában foglalja, beleértve az Egyesült Királyságnak járó visszatérítést is, és amelyről 2008–2009-ben kell jelentést készítenie,

C.

mivel a Bizottság 2007 szeptemberében széles körű nyilvános konzultációt indított el, amelyre több mint 300 hozzászólás érkezett, és 2008. november 12-én házigazdája volt az „A költségvetés reformja, változások Európában” című konferenciának, amely a felülvizsgálati folyamat első lépését jelentette,

D.

mivel a Bizottság közleményt kíván előterjeszteni, amelyben körvonalazza azokat a fő irányokat, amelyek alapján legkésőbb 2009 őszén ki kell alakítani a következő pénzügyi keretet, továbbá köteles jelentést benyújtani a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás működéséről (a folyamat második lépése), míg a következő többéves pénzügyi keretre és intézményközi megállapodásra irányuló javaslatokat a következő Bizottság fogja elkészíteni 2010 folyamán (harmadik lépés),

E.

mivel a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának folyamata még nem fejeződött be,

F.

mivel a Lisszaboni Szerződés pénzügyi rendelkezései meghatározzák, hogy a többéves pénzügyi keret jogilag kötelező érvényű státuszt kap az Európai Unió működéséről szóló szerződés keretében, és „legalább ötéves” időtartammal fog rendelkezni,

G.

mivel a Lisszaboni Szerződés rendelkezik az Európai Unió hatásköreinek bővítéséről, aminek a következményei számos új politikában tükröződhetnek, amelyekhez megfelelő jogalapok létrehozására és finanszírozásra lehet szükség,

H.

mivel az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a következő pénzügyi keret menetrendje lehetővé tegye a demokratikus legitimitást és a Bizottság és a Parlament mandátumainak lehető legnagyobb mértékű egyeztetését, figyelembe véve a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2015/2016-ig történő lehetséges meghosszabbítását és kiigazítását,

I.

mivel az új Bizottság kijelölése és a vonatkozó meghallgatások alkalmat adhatnak az újonnan megválasztott Parlament számára arra, hogy politikai prioritásaikat és az e célból szükséges költségvetéseket illetően kikérdezze és értékelje az új biztosokat,

J.

mivel a jelenlegi jogalkotási programok 2010–2011-ben esedékes félidős értékelésének fontos alapként kell szolgálnia a folyamatban lévő programok és a jövőbeni prioritások későbbeikben elvégzendő értékelésekor, és a félidős értékelést figyelembe kell venni a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2015/2016 végéig történő lehetséges meghosszabbítása és kiigazítása keretében,

1.

emlékeztet arra, hogy a Parlament intenzíven hozzájárult a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret és a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás létrehozásához, miközben ezzel párhuzamosan többéves programok óriási számban történő elindításával lehetővé tette a közösségi jogalkotás folytonosságát; úgy véli, hogy a Parlament jelentésében foglalt ajánlások többsége még érvényes, mivel azok az alulról felfelé építkező megközelítésen alapulnak, amely összekapcsolja a feladatokat és ígéreteket a szükséges költségvetési eszközökkel; ezzel összefüggésben az a véleménye, hogy tovább kellene adni a soron következő Parlamentnek a múltbeli tapasztalatokon alapuló egyes átfogó elveket és irányvonalakat;

2.

üdvözli a Bizottság széles körű, nyílt konzultáció szervezésére irányuló kezdeményezését, amely új elképzeléseket és újonnan megjelenő tendenciákat kíván feltárni; emlékeztet azonban arra, hogy a Parlament az egyes intézmények által élvezett előjogok kötelékein belül jogosult arra, hogy a saját maga által tervezett konzultációk és meghallgatások alapján megvizsgáljon más megoldásokat és elképzeléseket;

3.

úgy véli, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret (2007-2013) és a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás hatálybalépését követő két év során sikerült némi előrehaladást elérni az intézményközi megállapodás megkötéséről szóló 2006. májusi 17-i állásfoglalásában (10) a Parlament által kidolgozott három pillér tekintetében: a politikai prioritások és pénzügyi szükségletek jobb összehangolása, a költségvetés szerkezetének modernizálása, és az uniós költségvetés végrehajtásának minőségbeli javítása; megjegyzi azonban, hogy még van lehetőség olyan továbblépésekre, mint a korábban elfogadott megbízhatósági nyilatkozat (DAS) teljesítése, a szabályok egyszerűsítése, és a már biztosított, ám meglehetősen alacsony szinten végrehajtott eszközök felhasználásának javítása;

4.

emlékeztet arra, hogy tudatában van annak, hogy számos hiányosság megoldatlan maradt a végleges megállapodásban, mint például a regionális és nemzeti irányítási nyilatkozatok bevezetése; hangsúlyozza, hogy további finanszírozás igénye merült fel az EU politikai prioritásai, nevezetesen a Galileo, az Európai Technológiai Intézet és az élelmiszereszköz tekintetében, és a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás meglévő eszközei használata révén sikerült megoldást találni; tudomásul veszi, hogy a Tanács egyedül nem volt képes végrehajtani az Európai Tanács megállapodását, amelynek célja az uniós költségvetésből 5 000 000 000 euró allokálása a gazdaságélénkítő és támogatási programra; úgy véli, hogy az elégséges és nagyra törő felülvizsgálat alapján további kiigazításokra lesz szükség a jelenlegi többéves pénzügyi tervben és intézményközi megállapodásban;

5.

rámutat arra, hogy különbséget kell tenni bizonyos programok a jelenlegi többéves pénzügyi kereten belüli felülvizsgálata – amelynek alapja a jogalkotás 2010-2011-ben esedékes félidős értékelése –, a 4., és az 1a. címek nem kielégítő finanszírozásából eredő jelenlegi kihívások és az olyan új kihívások között, mint például az energia, az éghajlatváltozás, az állampolgárság, a szabadságjogok, a közbiztonság és az igazságügy, a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelem, a Közös Kül- és Biztonságpolitika (KKBP), a Lisszaboni Szerződésben meghatározott új hatáskörökkel összefüggő egyéb politikák, illetve az új többéves pénzügyi keret előkészítése; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi TPK meghosszabbítása még fontosabb előfeltétellé teszi a mélyreható félidős felülvizsgálatot;

6.

hangsúlyozza, hogy egyrészt a jelenlegi környezet és a Lisszaboni Szerződés ratifikálásával kapcsolatos számos bizonytalanság, illetve másrészt a jelenlegi parlamenti ciklus vége, az európai választások kimenetele és az új Bizottság létrehozása a jelenlegi gazdasági környezetben nem fogja lehetővé lenni a mélyreható felülvizsgálatot célzó részletes álláspontok elfogadását az elkövetkező hónapokban; hangsúlyozza azonban, hogy a mélyreható felülvizsgálatot az új Parlamentnek és a Bizottságnak sürgős prioritásként kell kezelnie.

7.

ezért az a véleménye, hogy a reális félidős felülvizsgálatnak három lépésben kell megvalósulnia:

8.

emlékeztet arra, hogy a saját források felső határa a kötelezettségvállalásokban az EU GNI-jének 1,31 %-át teszi ki, a kifizetésekben pedig az EU GNI-jének 1,24 %-át; arra is emlékeztet, hogy minden évben jelentős rés marad a pénzügyi keret által meghatározott felső határ alatt, mégpedig a kifizetésekben (2007-ben 8 300 000 000 EUR, 2008-ban 13 000 000 000 EUR, 2009-ben 7 800 000 000 EUR); emlékeztet továbbá arra, hogy óriási rés áll fenn a többéves pénzügyi keret felső határa és az EU saját forrásainak (11) felső határa között (2010-ben 36 600 000 000 EUR, 2011-ben 44 200 000 000 EUR, 2012-ben 45 000 000 000 EUR, 2013-ban 50 600 000 000 EUR) (12);

9.

megerősíti a fent említett 2007. március 29-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját, amelyben hangsúlyozta, hogy „a bevételek reformja és a kiadások felülvizsgálata közötti politikai kapcsolat elkerülhetetlen és tökéletesen ésszerű”; úgy véli, hogy a két folyamatnak egymással párhuzamosan kell lezajlania ahhoz, hogy legkésőbb a 2016/2017-ben induló TPK-nál össze tudjanak olvadni az új uniós finanszírozási és kiadási rendszer kialakítására irányuló átfogó és integrált reformfolyamat keretében, ami egyúttal azt jelenti, hogy az előkészítő munkát a ratifikációval együtt ezt megelőzően el kell végezni; felhív egy olyan rendszer kialakításának megfontolására, amelyben a tagállamok előnyeinek és hátrányainak egyenlege összességében egy megfelelőbb szintet ér el;

10.

úgy véli, hogy az EU-források általános nagyságrendjét nem érintheti a jelenlegi gazdasági világválság, még akkor sem, ha a tagállamok GNI-je a jövőben nem fog állandóan növekvő görbét követni; meggyőződése ezért, hogy az EU kiadásainak a világos európai hozzáadott értéket képviselő politikákra kellene összpontosulniuk, teljes mértékben összhangban a szubszidiaritás, az arányosság és a szolidaritás elvével; emlékeztet arra, hogy a válságban ezen hozzáadott érték elsősorban az európai népek közötti szolidaritás alapelve szempontjából mérhető;

11.

hangsúlyozza, hogy a hatékony pénzgazdálkodásnak, valamint a politikai prioritásoknak és pénzügyi szükségleteknek megfelelő, jobb tagállami és bizottsági gazdálkodásnak az elkövetkező években is prioritást kell képeznie, valamint, hogy e célkitűzés elérésére a pozitív és negatív prioritások előzetes azonosításával kell törekedni, nem pedig saját magunk számára megszabott felső határokkal, úgy véli ezért, hogy a TPK számára nagyobb rugalmasságot kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy az EU előtt álló kihívások (élelmiszer- és energiaválság, pénzügyi válsága) ilyen nagyságrendben ritkán jelentkeznek a történelemben; úgy véli, hogy az e válságokra adott valóban európai válasz nemzetközi jogalkotói és költségvetési intézkedéseket tesz szükségessé;

12.

úgy véli, hogy mivel az Unió szakpolitikai prioritásai folyamatosan átalakulóban vannak a globalizáció, a demográfiai változások, a technológiai fejlődés, a biztos és változatos energiabeszerzési források biztosításának szükségessége és az éghajlatváltozás miatt, alapvető fontosságú, hogy az EU kiadásait átértékeljék és optimalizálják a legnagyobb hozzáadott értéket jelentő és leghatékonyabb uniós fellépés érdekében;

13.

meggyőződése, hogy az Unió működési kapacitása szempontjából feltétlenül nagyobb rugalmasságra van szükség a fejezeteken belül és a fejezetek között, nem csak azért, hogy az EU képes legyen szembenézni az új kihívásaival, hanem az intézményeken belüli döntéshozatali folyamat megkönnyítése érdekében is; elvárja, hogy a Bizottság ebben az értelemben soron következő, a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 1. nyilatkozatán alapuló javaslataiban megfelelő kezdeményezéseket indítson el;

14.

emlékezet arra, hogy az intézményközi megállapodás 21. pontja megállapítja, hogy „előre nem látható körülmények esetén a Bizottság a pénzügyi keret a saját források felső korlátjának érintetlenül hagyása mellett felülvizsgálható”; újra kritikával illeti a Tanács irracionális viselkedését, amely ismételten ellenzi e felülvizsgálati lehetőség alkalmazását;

15.

megismétli, hogy konkrét és gyors javulást szeretne látni az uniós politikák és különösen a kohéziós politika tagállami és bizottsági végrehajtásának terén; határozottan elvárja, hogy a Bizottság és a Tanács által a tagállamok nevében 2008 novemberében tett közös kötelezettségvállalás egyszerűsíteni fogja az eljárásokat (különösen a „management control system” eljárásait) a kifizetések felgyorsítása érdekében, és hogy pozitív hatással lesz az elkövetkező költségvetésekben; kész arra, hogy politikai és igazgatási intézkedéseket hozzon, amennyiben a jelenlegi helyzet nem változik; javasolja az eljárások egyszerűsítésének kiemelt kezelését más területeken is, például a kutatás és az innováció, vagy a kkv-politika tekintetében;

16.

megállapítja, hogy az uniós kiadások hatékony kezelésének kiemelt prioritást kell élveznie; megállapítja továbbá, hogy különösen fontos, hogy a pénzforrások elosztása objektív kritériumokon és teljesítésük folyamatos értékelésén alapuljon; úgy véli, hogy ezzel összefüggésben elő kell mozdítani a köz- és magánszféra közötti erős és hatékony partnerségeket;

17.

sajnálja, hogy lassú előrehaladás tapasztalható az uniós költségvetés finanszírozási rendszerének a gazdasági válság eredményeképpen még sürgősebbé vált reformjára vonatkozó viták terén; különösen sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az üvegházhatású gázkibocsátási jogok kereskedelmi rendszere létrehozásának lehetőségét nem ragadták meg annak érdekében, hogy mélyreható politikai vitát indítsanak az uniós döntések által létrehozott új, közpénzekből finanszírozott források elosztásáról; sürgeti, hogy e vitát indítsák el a jelenlegi többéves pénzügyi keret pénzügyi félidős felülvizsgálata során;

18.

tudomásul veszi, hogy a tagállamok az uniós célkitűzések jelentős részét figyelembe vették a nemzeti költségvetéseik során; ragaszkodik ahhoz, hogy az így mozgósított előirányzatokat rögzítsék és közzétegyék az egyes tagállamokban az erőfeszítések mérésének megkönnyítésére és annak felmérésére, hogy mekkora összegeket kell előirányozni az uniós költségvetésben azokon a területeken, ahol a tagállami erőfeszítések ösztönzésre vagy kiegészítésre szorulnak;

19.

határozott szándéka, hogy megfelelő finanszírozást találjon azon új és további politikák számára, amelyek a Lisszaboni Szerződés esetleges hatálybalépéséből eredhetnek (úgymint energia- és űrpolitika, az 1a. fejezet alá tartozó kutatás; a 3a. fejezet alá tartozó igazságügyi együttműködés; a 3b. fejezet alá tartozó ifjúság, sport, információs és kommunikációs politika, közegészségügy; a 4. fejezet alá tartozó humanitárius segély, Európai Külügyi Szolgálat);

20.

emlékeztet arra, hogy az 1a., 3. és a 4. fejezet már a jelenlegi többéves pénzügyi keretben is alulfinanszírozott; hangsúlyozza, hogy a további politikák nem változtathatják meg a jelenlegi többéves pénzügyi keret fő kategóriái közötti egyensúlyt, és nem veszélyeztethetik a meglévő prioritásokat; azt is hangsúlyozza, hogy amennyiben egyes tagállamok továbbra is kitartanak az 1 %-os megközelítés mellett, nem lesz más költségvetési módja az új prioritások finanszírozásának, mint hogy az 1b. és a 2. fejezet két fő politikájától vonjunk el hozzájárulást; ami elfogadhatatlan a Tanács számára és egyáltalán nem elfogadható a Parlament számára;

21.

úgy véli, hogy az Unió energiabiztonság és éghajlatváltozás elleni küzdelem területén fennálló politikai törekvéseinek megvalósításához szükséges eszközökkel való ellátásának egy rövid távú felülvizsgálat részét kell képeznie, amely független a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésétől; kész megvizsgálni e célból egy külön alap létrehozásának lehetőségét; hangsúlyozza, hogy ezt a legkiemeltebben kell kezelni a következő TPK során, elsődlegesen az éghajlatváltozási politikák finanszírozási módjára vonatkozó globális megállapodás révén; hosszú távon fontolóra veszi egy új kategória létrehozását, amely összevonja az éghajlatváltozás elleni küzdelemben költségvetési szempontból érintett valamennyi politikát;

22.

hangsúlyozza e tekintetben a politikák következetességének szükségességét, és rámutat az összes jelentős program, többek között a mezőgazdaság, a kohéziós programok,a közlekedési és energetikai hálózatok és egyéb fejlesztési programok éghajlatváltozás szempontjából történő ellenőrzésének szükségességére;

23.

megismétli, hogy kész arra, hogy tárgyalásokat kezdjen a Tanáccsal az energetikai és hálózatépítési projektek (széles sáv) uniós helyreállítási terv keretében történő finanszírozásáról szóló bizottsági javaslatokról;

24.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági visszaesés jelenlegi összefüggéseit nem szabad felhasználni a késedelmek kifogásaként, hanem azzal ellenkezőleg lehetőségnek kell tekinteni a zöld technológiákba történő beruházások növelésére;

25.

kitart annak a célnak a követése mellett, miszerint 2010-re az EU GNI-jének 3 %-ára kell emelni a kutatási és innovációs kiadásokat; hangsúlyozza, hogy a tudományos kutatás, tudományos infrastruktúra, a technológiai fejlesztés és az innováció a Lisszaboni Stratégia alapvető elemei, és a növekedés, a munkahelyteremtés, a fenntartható fejlődés és az EU versenyképességének kulcsfontosságú tényezői;

26.

hangsúlyozza az oktatásban, a kultúrában és a fiatalokra vonatkozó programokban rejlő lehetőséget a kulturális sokszínűség elősegítése tekintetében, valamint az ezekből adódó lehetőséget arra, hogy Európa közelebb kerüljön polgáraihoz, amellett, hogy az oktatás szerepet játszik a lisszaboni célok megvalósításában és a szakmai ismereteknek a pénzügyi és gazdasági válságból és az éghajlatváltozásból eredő új kihívásokhoz és lehetőségekhez való igazításában;

27.

emlékeztet arra, hogy a 4. fejezet – „Az EU mint globális partner” – krónikusan alulfinanszírozott; arra kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az alábbiak hosszú távú finanszírozására: a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása; a nemzetközi éghajlatváltozási megállapodásból eredő kötelezettségek, a fejlesztési segélyektől függetlenül; konfliktusmegelőzés, és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok előmozdítása; hiteles szomszédsági politika; KKBP/EBVP (a megfelelő mentesítési eljárások függvényében), az éves költségvetési eljárás során a Tanáccsal folytatott ismétlődő és véget nem érő tárgyalások elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy az új szükségleteket további forrásokkal kellene finanszírozni;

28.

emlékeztet a tagállamok által 2005-ben vállalt kötelezettségre, amelynek célja annak elérése, hogy a hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA) 2015-re elérje az EU GNI-jének 0,7 %-át; úgy véli, hogy az EU költségvetésének támogatása hasznos ösztönző lehet, amely segíthet a tagállamoknak e cél megvalósításában; ismételten utal az Európai Fejlesztési Alapnak az általános költségvetésbe való integrálására irányuló szándékára, annak érdekében, hogy növelje az átláthatóságot az EFA Parlament által nyomon követett és ellenőrzött döntéshozatali eljárásai tekintetében;

29.

felkéri a 2009-ben megválasztott Parlamentet – az átláthatóság érdekében –, hogy építse be a rendes költségvetési struktúrába a jelenleg a költségvetésen kívül működtetett alapokat;

30.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.