22.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 234/8

1.1

2004. július 14-én az Európai Bizottság közzétette egy irányelvre (1) vonatkozó javaslatát, mely a második tőke-megfelelési irányelvet (93/6/EGK) és a konszolidált banki irányelvet (2000/12/EK) dolgozza át. Ez az irányelv fogja megvalósítani az új bázeli szabályozást (A tőkeszabályozási intézkedések és tőkeszabványok nemzetközi konvergenciája) az Európai Unióban. Az átdolgozásokat tartalmazó irányelvre a jelen dokumentumban tőkekövetelmény-irányelvként (TKI) hivatkozunk.

1.2

Az Európai Unióban tevékenységet végző valamennyi hitelintézet és befektetési cég a TKI hatálya alá esik majd. A TKI célja, hogy magas kockázatérzékenységű banki keretszabályozást hozzon létre Európában. Arra kívánja ösztönözni a bankszektort, hogy – a technológiába fektetett pénzelőlegek, valamint a személyzet továbbképzésébe való befektetés révén – idővel fokozatosan térjen át a kockázatot érzékenyebben mérni tudó technikák alkalmazására. A TKI javítja majd a fogyasztóvédelmet, erősíti a pénzügyi stabilitást, és szilárd alapot nyújtva a vállalkozásoknak – a tőke visszajuttatása révén – a terjeszkedéshez és az innovációhoz, segíti majd elő az európai ipar versenyképességét a világban.

1.3

A TKI a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott új bázeli szabályozás uniós bevezetésére alkalmazott jogalkotási aktus. A Bázeli Bizottságot 1974-ben hozták létre a G10-országok központi bankjainak elnökei. A Bázeli Bizottság által közzétett megállapodások jogilag nem kötelező érvényűek, de azzal a céllal születnek, hogy közös felügyeleti keretet nyújtsanak a koncepciók egymáshoz közelebb hozásához és ahhoz, hogy a nemzetközi tevékenységet folytató bankok számára azonos lehetőségeket biztosító játéktér jöjjön létre.

1.4

A bázeli tőkeegyezményt (Bázel I) 1988-ban tették közzé, és 1999-ben – a kockázatkezelési stratégiák kilencvenes évekbeli gyors fejlődése nyomán – kezdődött meg az egyezmény frissítésének munkája. E munka eredményeként született meg az (új bázeli szabályozásként emlegetett) „A tőkeszabályozási intézkedések és tőkeszabványok nemzetközi konvergenciája” (2) című dokumentum, melyet 2004 júniusában tettek közzé.

1.5

Az új bázeli szabályozás három részre oszlik, melyeket rendszerint „a három pillér” néven emlegetnek. Az első pillér lefekteti a hitel-, piaci és működési kockázat minimális szabályozói tőkéjére vonatkozó követelményeket. Különböző bonyolultsági fokú lehetőségek menürendszere áll a pénzintézetek rendelkezésére. A második pillér a felügyeleti felülvizsgálat, melyet a pénzintézet és felügyelője közti aktív párbeszéd formájában folytatnak le annak biztosítása érdekében, hogy a csoport kockázati profiljára vonatkozó tőkekövetelményeket stabil, megbízható belső módszerek révén mérjék fel. A harmadik pillér megköveteli a pénzintézetektől, hogy fedjék fel tőkeköltségeiket a piac előtt. A harmadik pillért gyakran „a piac fegyelmező ereje”-ként is említik, mivel a nyilvánosságra hozatal a legjobb gyakorlat folytatására ösztönöz, és növeli a befektetők bizalmát.

1.6

A bankok és befektetési cégek a hitel- és a működési kockázatok mérése, illetve a hitelkockázat csökkentése tekintetében számos lehetőség közül választhatnak. Ezzel azt kívánják biztosítani, hogy a szabályozás testre szabott legyen, és a kisebb pénzintézetek számára ösztönzést nyújtson a fejlettebb megközelítések alkalmazására. A fejlettebb megközelítések bevezetése költségesebb, mivel azok a pénzintézetek által kidolgozott belső modelleken alapulnak. Ezek azonban kockázatérzékenyebbek, így alacsonyabb tőkeköltségeket eredményeznek.

2.1

A TKI az a jogalkotói eszköz, amely a bázeli szabályozást megvalósítja az Európai Unióban. Az Európai Bizottság megalkotta egy irányelv tervezetét, amely lényegében összhangban van a bázeli szabályokkal, figyelembe véve az EU specifikumait. Azért nagyon fontos, hogy a bázeli szabályozás és az EU szabályai nagymértékben megfeleljenek egymásnak, hogy az európai bankok a bázeli szabályozást bevezető más joghatóság alá tartozó területeken versenytársaikkal azonos esélyekkel működhessenek a piacon.

2.2

A TKI és a bázeli szabályozás között alapvető különbséget jelent, hogy az uniós szabályok az EU-ban működő valamennyi hitelintézetre és befektetési cégre vonatkoznak majd, míg a bázeli egyezményt a nemzetközileg aktív bankok számára dolgozták ki. Az Európai Bizottság által kiszélesített alkalmazási kör mind az EU betéteseinek, mind kölcsönfelvevőinek érdekében áll. A jól irányított és tőkével jól ellátott bankrendszer lehetővé teszi, hogy a bankok az egész gazdasági cikluson keresztül fenntartsák hitelezői tevékenységüket. Ez nagyobb stabilitást hoz a bankszektorban.

2.3

Az európai bank- és üzleti világ, valamint az európai fogyasztók számára nyújtott előnyök csak akkor lesznek fenntarthatók, ha az irányelv kellően rugalmas ahhoz, hogy lépést tartson az iparági gyakorlat, a piacok és a felülvizsgálati igények fejlődésével. Erre a betétesek és a kölcsönfelvevők érdekeinek védelme érdekében van szükség, továbbá azért, hogy az EU-t továbbra is a legjobb gyakorlatokat alkalmazó piacként tartsák számon.

2.4

Az Európai Bizottság azon megközelítése, hogy az átdolgozásokat tartalmazó irányelv cikkeiben – amelyek a komitológiai eljárással szabadon módosíthatók – a hosszú távú elveket és célokat, a mellékletekben pedig a technikai lépéseket határozza meg, hatékony módja a szükséges rugalmasság biztosításának.

3.1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság irányelvjavaslatának alkalmazási köre jól megválasztott, mivel az az Unió valamennyi fogyasztója és vállalkozása számára előnyöket hoz. Az EGSZB emellett úgy véli, hogy a szabályozói tőke átdolgozott rendszere továbbra is előnyökkel jár majd mindenfajta méretű hitelintézet számára. Az Európai Bizottság szövege keskeny mezsgyén egyensúlyoz, hogy egyrészt ösztönzőket nyújtson a kisebb pénzintézeteknek ahhoz, hogy idővel átálljanak a fejlettebb módszerekre, másrészt testre szabottan arányos szabályozási keretet biztosítson, amely figyelembe veszi a kisebb hitelintézetek forrásainak korlátozottságát.

3.1.2

Az Európai Bizottság szövegébe olyan, a Bázeli Bizottság által tett lépések is bekerültek, melyek célja a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott kölcsönök szabályozási terheinek csökkentése. Ezek a változások (melyeket alább, „A kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatás” címszó alatt részletezünk) megnyugtatóak az EGSZB számára, amelyet egyébként aggasztott volna, hogy az új szabályozási keret növekvő konszolidációs hullámhoz vezetett volna az európai banküzletben, és így a fogyasztóknak kevesebb választási lehetőség állt volna rendelkezésükre. Ebben a tekintetben az EGSZB ugyancsak megnyugodva jegyzi meg, hogy a PWC 2004. áprilisi hatástanulmányában (3) arra a következtetésre jut, hogy ha az irányelvet következetesen, az egész EU-ban bevezetik, nem valószínű, hogy annak bármiféle jelentős hatása lenne az iparágon belüli versenyre.

3.3.1

Az EGSZB üdvözli a szabályozás azon módosításait, melyek a kis- és középvállalkozások hitelezésére gyakorolt hatás kérdését kívánják megoldani. Különösen az alábbiakat emeli ki:

3.3.2

Az EGSZB ebből a szempontból üdvözli a Harmadik mennyiségi hatástanulmány (QIS3) eredményeit. A QIS3 eredményei azt mutatták, hogy a bankok vállalati portfolióba sorolt kis- és középvállalkozások számára nyújtott kölcsönei a standard hitelkockázati módszert használó bankok esetében jórészt szinten maradnak, míg a belső minősítési (IRB) módszereket használó bankok esetében átlagosan 3–11 %-kal csökkennek. A lakossági elbánásra jogosult kis- és középvállalkozások kockázatainak tőkeköltsége a standard módszer (STA) alkalmazása mellett átlagosan 12-13 %-kal, a fejlett belső minősítési módszer (AIRBA) alkalmazásakor pedig akár 31 %-kal is csökken.

3.4.1.1

Az irányelv 68. cikke megköveteli a hitelintézetektől, hogy a csoporton belül egyéni szinten megfeleljenek a saját pénzeszköz-követelményeiknek. A 69. cikk (1) bekezdése továbbra is lehetővé teszi, hogy a tagállamok saját mérlegelési jogkörükben lemondjanak e követelmény betartásáról, és konszolidált alapon alkalmazzák a szabályokat a hitelintézetre és ugyanazon tagállamban működő leányvállalataira, feltéve, hogy a csoport szigorú feltételeknek felel meg. A követelmény saját döntés alapján történő be nem tartásának ezen lehetősége az egyes tagállamoknak egyenlőtlen esélyeket nyújtó játékteret rögzítene a nemzetközileg aktív bankcsoportok számára. Az EGSZB úgy érzi, hogy ez nem egyeztethető össze az egységes piaccal.

3.4.1.2

Emellett ha egy tagállam úgy dönt, hogy az egyes hitelintézetek szintjén alkalmazza a követelményeket, a felügyelő szerv egy-egy bankcsoport kockázati profilját nehezebben tudná áttekinteni. Ha a konszolidált felügyeletet csak az anyaintézmény ugyanazon tagállamban működő leányvállalataira korlátoznák, annak ugyanez lenne az eredménye. Ezért tehát a felügyeletet az EU-ban általános szabályként konszolidált szinten kellene gyakorolni, feltéve, hogy a hitelintézetek megfelelnek a saját pénzeszközök anyavállalkozás és leányvállalatai közötti megfelelő elosztását biztosító feltételeknek.

3.4.2.1

A tagállamoknak jogukban áll saját mérlegelés alapján meghatározni a csoporton belüli kockázatok kockázati súlyát. Ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy 0 %-os kockázati súlyt alkalmazzanak a hitelintézet és anyavállalkozása, illetve a hitelintézet és leányvállalata vagy anyavállalkozásának leányvállalata közötti kockázatokra. Ahhoz, hogy a 0 %-os kockázati súly legyen alkalmazható, a másik félnek ugyanabban a tagállamban kell működnie, mint a hitelintézetnek. Az EGSZB úgy véli, hogy a 0 %-os kockázati súly tükrözi megfelelően a csoporton belüli kockázatokat. A saját mérlegelési jogkör e tekintetben oda vezethetne, hogy némely tagállamban a hitelintézeteknek minden prudenciális indok nélkül tőkét kellene fenntartaniuk a csoporton belüli kockázatokra.

3.4.2.2

Ha a 0 %-os kockázati súlyt azokra az esetekre korlátoznák, amikor a másik fél ugyanazon tagállamban működik, az nem volna összhangban az egységes piaccal. Azoknak a csoporton belüli kockázatoknak, amelyeknél a másik fél más tagállamban van, ugyanaz a kockázati profiljuk, mintha a másik fél ugyanazon tagállamban volna. Általános szabályként 0 %-os kockázati súlyt kellene alkalmazni az olyan csoporton belüli kockázatokra, ahol a másik fél EU-n belüli.

3.4.3.1

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a következőképpen határozza meg a működési kockázatot: „a nem megfelelő vagy be nem vált belső folyamatokból, emberekből és rendszerekből, illetve külső eseményekből eredő közvetlen vagy közvetett veszteség”. Az új bázeli szabályozásban szerepel először a működési kockázat költsége, így a pénzintézeteknek teljesen új rendszereket kell kidolgozniuk a működési kockázat mérésére. Ahogy fentebb részleteztük, a működési kockázat méréséhez többféle lehetőség közül lehet választani. A fejlett mérési módszer (AMA) megköveteli a bankoktól, hogy belső mérési modelleket fejlesszenek ki, amelyeket az illetékes hatóságokkal jóvá kell hagyatni. Az európai pénzintézetek a cégcsoportjuk szintjén sokat fektettek e rendszerek kifejlesztésébe, a működési kockázat mérését azokhoz az üzletágakhoz igazítva, amelyekben tevékenykednek.

3.4.3.2

A 105. cikk (4) bekezdése szerint a tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy megengedik-e a hitelintézeteknek, hogy a működési kockázat fejlett mérési módszerei használatának feltételeként felállított kritériumokat az uniós csoporton belül a legmagasabb szinten teljesítsék. Az AMA-nak az EU-n belüli konszolidált csoport szintjén való alkalmazása összhangban van a működési kockázat kezelésének az európai bankvilágban bevezetett üzletági megközelítésével. Ha egy bank nem tud megfelelni a követelményeknek az EU-csoport szintjén, akkor lehetetlen pontosan tükrözni a csoport működési kockázat profilját. Ha a csoport igazolni tudja, hogy a működési kockázati tőke megfelelően oszlik meg a csoporton belül, a követelményeknek az anyaintézménynek és leányvállalatainak együttvéve kell megfelelniük.

3.5.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az EU-n belüli, határon átnyúló üzleti tevékenység erősödése és a határon átnyúló csoportokon belüli kockázatkezelés centralizációja folytán egyre nagyobb szükség van az EU-n belüli országok felügyeleti hatóságai közötti koordináció és együttműködés javítására. Az irányelvjavaslat azzal, hogy meghatározott szerepet alakít ki a konszolidációs felügyelet számára, tiszteletben tartja az egyes országok illetékes hatóságainak szerepét, miközben egységes alkalmazási helyet biztosít a pénzintézetek számára (pl. a belső minősítési modell elfogadásához a hitelkockázat, illetve a fejlett mérési módszer elfogadásához a működési kockázat esetén).

3.5.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a konszolidációs felügyeleti modellt ki kellene terjeszteni mind a 2. pillér felügyeleti felülvizsgálatára, mind a 3. pillér körébe tartozó tájékoztatási követelményekre. Mindkét pillért az egyes csoportok EU-n belüli legmagasabb konszolidációs szintjén kellene alkalmazni. Ha a 2. és 3. pillért egyedi szinten alkalmazzák, azok nem fogják tükrözni a csoport mint egész kockázati profilját. A 2. pillér részeként szereplő felügyeleti felülvizsgálat esetében ez oda vezetne, hogy egy-egy csoport EU-n belüli leányvállalatai nem egységes felügyeleti kezelés alá tartoznának, és veszélybe kerülne az a cél, hogy a csoport kockázati profilját jobban felmérjük. Ez nem állna a betétesek és a kölcsönfelvevők érdekében. Ha a 3. pillért nem alkalmazzák a csoport szintjén, akkor a befektetők nem fognak profitálni a tájékoztatásokból, mivel nem tudják felmérni a csoport mint egész pénzügyi stabilitását.

3.11.1

Az IFRS-számlák kiváló minőségű adatokat szolgáltatnak, amelyek rendszerint megbízhatóak. Ezeket tehát a szabályozói tőke meghatározásánál kiindulópontnak lehet tekinteni. Ha a tőkeellátottság kezelése az IFRS alapul vételével történik, az egyben ahhoz is hozzájárul, hogy az egyes pénzintézeteknek azonos esélyeket biztosító játéktér alakuljon ki, és javuljon az összehasonlíthatóság. Emellett az IFRS és a tőkeellátottsági szabályok közötti nagyfokú összhang révén nagy valószínűséggel elkerülhetők a piaci szereplők között fellépő zavarok, és a belső eljárások is egyszerűbbé és költséghatékonyabbá válnak.

3.11.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a két szabálykészlet közötti hasonlóság folytán a bankoknak – ideális esetben – csupán egyetlen adathalmazt és kiindulópontot kell fenntartaniuk valamennyi pénzügyi és szabályozói jelentéskészítési követelményhez. Bizonyos körülmények között azonban a szabályozó szervek eltérő álláspontot foglalhatnak el, különösen akkor, amikor a számviteli szabványok nem tükrözik megfelelően a kockázatveszélyeket. A szabályozó szerveknek tehát bizonyos korrekciókat kell végrehajtaniuk a számviteli eredményeken. Ha a számviteli szabványok lefektetői által kitűzött eljárás az új tőke-megfelelési szabályozás egy vagy több célkitűzésével ellentétbe kerülne, úgy prudenciális szűrőkre lesz szükség a szabályozói tőke értékeléséhez. Ezeket a korrekciókat – az úgynevezett „szabályozó szerv által elfogadott számviteli elveket” – működtetési okokból csupán a lényeges pontokra célszerű korlátozni.

3.11.3

E hátteret tekintve az EGSZB üdvözli azt a szűrőt, amelyet az Európai Bizottság az irányelvjavaslat 64. cikkének (4) bekezdésébe a Bázeli Bizottság álláspontjával összhangban beépített. Az EGSZB ugyancsak üdvözli a CEBS prudenciális szűrők kifejlesztésén végzett folyamatos munkáját.

4.1

Az irányelvjavaslatot jelenleg első olvasatban tárgyalja a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament. Az EGSZB úgy érzi, hogy a hangsúlyt most egy rugalmas irányelvben történő megállapodásra kell helyezni, amely összhangban van a bázeli szabályozással, és ösztönzi a konvergens alkalmazást az EU egész területén.

4.2

Fontos, hogy az irányelvet illetően viszonylag gyors megegyezés szülessen, hogy az iparág javított kockázatkezelő rendszerekbe történt 20 milliárd vagy maximum 30 milliárd eurós befektetésének előnyei realizálódjanak. Ha a bevezetés késne, az az európai bankrendszert versenyhátrányba hozná a globális piacon. Ez nem állna Európa betéteseinek és kölcsönfelvevőinek érdekében. A jogszabály minőségének azonban példát kell teremtenie, és a társjogalkotóknak valamennyi érdekelt fél véleményét figyelembe kell vennie.