28.6.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 157/48

1.1

Az EK-szerződés 3. cikkének (g) bekezdése kimondja, hogy a Közösség tevékenységeiben lennie kell „egy olyan rendszernek, amely biztosítja a belső piac torzulásmentességét”. Ennek a rendszernek elengedhetetlen része a hatékony ellenőrzés fenntartása annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok által nyújtott támogatás ne torzítsa a versenyt.

1.2

Számos egymást követő Európai Tanács megerősítette az állami támogatások figyelemmel kísérésének szükségességét. A 2001. március 24-i Stockholmi Európai Tanács azt tüntette fel következtetéseiben, hogy „csökkenteni kell az Európai Unióban nyújtott állami támogatások szintjét, és átláthatóbbá kell tenni a rendszert. Ennek elérése érdekében a tagállamoknak 2003-ra az állami támogatások terén a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyítva csökkenő tendenciát kell felmutatniuk, számításba véve annak szükségességét, hogy a támogatásokat a közérdeket képviselő horizontális célkitűzések, többek között a kohéziós célkitűzések felé kell átirányítani.”

1.3

Az Európai Bizottság javaslatot nyújtott be az olyan állami támogatások szabályozására vonatkozóan, amelyet általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások működtetésével megbízott egyes vállalkozások kapnak közszolgáltatási kompenzáció formájában. Ez a javaslat egy határozatot és egy, a 80/723/EGK irányelv módosításában körvonalazott ad hoc közösségi keretet foglal magában, amely a tagállamok és az állami vállalatok közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságára vonatkozik (1).

1.4

Ennek a javaslatnak a célja a Szerződés által tartalmazott szabályok, különösen a versenyt szabályozó normák alkalmazása arra a pénzügyi támogatásra, amelyet a tagállamok nyújtanak az általános közérdeket jelentő bizonyos szolgáltatások után annak érdekében, hogy teljesen vagy részben fedezzék az ezekből a közszolgálati kötelezettségekből adódó költségeket.

1.4.1

Mindazonáltal a javaslat számos eltérő típusú kompenzáció között tesz különbséget. Ez korlátozza az alkalmazását. Például azok a típusú kompenzációk, amelyek az Európai Közösségek Bíróságának az Altmark (2) - és Enrirsorse (3) -ügyekben hozott döntéseiben megfogalmazott négy kritériumot teljesítik, kívül maradnak ezeken az új rendelkezéseken. Ezek kimondják, hogy: a támogatásban részesülő társaságnak megbízással kell rendelkeznie a megfelelő, világosan körülhatárolt közszolgálati kötelezettség ellátására; a kompenzáció kiszámításához használt adatokat előre kell megállapítani objektív és átlátható módon; a kompenzáció nem haladhatja meg a közszolgálati kötelezettség ellátása során felmerülő költségek egészét vagy egy részét fedező összeget, amelynek megállapításakor figyelembe kell venni az összes vonatkozó bevételt és egy ésszerű hasznot is; és végül ahol a céget nem a közbeszerzésekre vonatkozó lehető legjobb eljárás alapján bízták meg a kötelezettség teljesítésével, a kompenzáció szintjét olyan költségek elemezése alapján számítják ki, amelyek egy átlagos, jól irányított, megfelelően felszerelt és ésszerű nyereséggel rendelkező cég esetében merültek volna fel ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítése során. A Bíróság szemszögéből erre a kompenzációra nem vonatkoznak a Szerződésnek az állami támogatásokról szóló rendelkezései.

1.4.2

Hasonlóképpen, a 2001. január 12-i, 69-2001/EK bizottsági rendeletnek (4) megfelelően nyújtott „de minimis” gazdasági támogatás, valamint az egyes közszolgálati rádió- és televízióadást szolgáltatóknak (5) nyújtott állami támogatás is ki van zárva ez alól.

1.4.3

Továbbá az EK-szerződés 73. cikkének és az 1191/69/EGK (6) és 1107/70/EGK tanácsi rendeletnek (7) a rendelkezései értelmében a szárazföldi közlekedési ágazaton (vasúti, közúti és vízi) belüli támogatásokra, különösen amelyeket olyan cégek kapnak, amelyek kizárólag városi, elővárosi és regionális szállítási szolgáltatást nyújtanak, ki vannak zárva a javaslat illetékességi köréből.

1.4.4

Végül azon szempontok alapján, amelyeket maga az Európai Bizottság vetett fel a Közös Szállítási Politika külön célkitűzéseire való tekintettel, a légi és tengeri szállítási ágazatokban végzett közérdekű szolgáltatásokért nyújtott kompenzáció is ki van zárva (8) az alkalmazás alól, azoknak a szigeteket összekötő közérdekű tengeri járatoknak a kivételével, amelyeknek az éves forgalma nem haladja meg a 100 000 utast.

1.4.5

Következésképpen a javaslat a határozat 1. cikkével összhangban – a fent említett szigeteket összekötő szolgáltatásokon kívül – olyan vállalkozásoknak nyújtott, közszolgáltatásokért, állami támogatás formájában járó kompenzációra vonatkozik, amelyek az EK-szerződés hatálya alá tartozó minden ágazatban működnek, és amelyek az alábbi feltételeknek felelnek meg:

1.4.6

A határozatnak az ezeken a területeken történő alkalmazása nem változtat azon, hogy az állami támogatás összeegyeztethető-e az EK-szerződés 86. cikkének 2. bekezdésével, ha a meghatározott feltételek teljesülnek. Így az Európai Bizottság különbségtételt javasol az állami támogatások között, amelyek egyik része jelentős összegeket érint, és súlyosan torzíthatja a versenyt, másik részük viszont a szerényebb típusú állami támogatások közé tartozik.

1.4.7

A javaslat még nagyobb hangsúlyt helyez az átláthatóság szükségességére a tagállamok és a közszolgálati kötelezettségekkel rendelkező vállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok tekintetében azzal, hogy módosítja a jelenlegi 80/723/EGK irányelvet egy új meghatározás, „az elkülönített számlát vezetni köteles vállalkozások” bevezetésével. Ez a meghatározás függetlenül attól, hogy milyen jogi kategóriába tartozik a közszolgáltatási kompenzáció, olyan vállalkozásokra vonatkozik, amelyek elkülönített számlát tartanak fenn, és kapnak ilyen kompenzációt, és amelyek az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatásokon kívüli tevékenységet is végeznek.

1.4.8

Végül a javaslat rendelkezései érvényesek lesznek anélkül, hogy érintenék az egyes ágazatokra vonatkozó közösségi jogszabályokban és a közbeszerzési szerződéseket szabályozó jelenlegi közösségi rendelkezésekben foglalt, a közszolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó szigorúbb és sajátos rendelkezéseket.

1.4.9

Mindenesetre a javaslat illetékességi köre azokra a szolgáltatásokra korlátozódik, amelyek általános gazdasági érdeket képviselnek az EK-szerződés 86. cikkének 2. bekezdése értelmezésében, bár nem áll rendelkezésre ennek a fogalomnak a meghatározása.

1.4.10

A javaslat néhány más rendelkezése, mint például azok, amelyek az összeegyeztethetőséget és a bejelentési kötelezettség alóli mentességet, a közszolgálati kiküldetés követelményeit és azt szabályozzák, hogy hogyan kell a kompenzációt kiszámítani, konkrétabbak.

1.4.11

A határozattervezet 2. cikke kimondja, hogy az a közszolgáltatási kompenzáció, amely megfelel a szükséges feltételeknek, összeegyeztethető a közös piaccal, és mentesül a Szerződés 88. cikkének 3. bekezdésében előírt előzetes bejelentési kötelezettség alól.

1.4.12

A határozattervezet 4. cikke szerint a közszolgáltatásra hivatalos aktus útján kell megbízást adni (jogszabály, szabályozási eszköz vagy szerződés), amely világosan rögzíti a közszolgáltatási kötelezettségek pontos típusát, az érintett vállalkozásokat és területet.

1.4.13

Ezzel az utolsó ponttal különösen röviden foglalkozik mind a határozat 5. cikke, mind a közösségi keret 12–23. pontja. A kompenzáció összege alapvetően nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettség teljesítésének költségeit, figyelembe véve az azzal kapcsolatos bevételeket és a kötelezettségek teljesítésének ésszerű hasznát.

1.4.14

Az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatásokhoz kapcsolódó költségek fedezhetik az összes változó költséget, amely ezeknek a szolgáltatásoknak a biztosításával kapcsolatban felmerül, a rögzített költségekhez való megfelelő hozzájárulást és a tőke megfelelő hasznát, amennyiben azt az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatásokra fordították (11). Az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások körén kívül eső semmiféle járulékos költséget nem lehet semmilyen körülmények között általános gazdasági közérdeket képviselő szolgáltatásnak tulajdonítani. Általános szabályként a költségszámításnak az „általánosan elfogadott költségszámítási elveken kell alapulnia”.

1.4.15

A figyelembe veendő nyugtáknak legalább az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatásokból származó teljes jövedelmet tartalmazniuk kell. Ugyanakkor az „ésszerű haszon” alatt egy olyan tőkemegtérülési arányt kell érteni, amely számításba veszi a kockázatot vagy a kockázatmentességet, amely a vállalkozás számára a tagállam beavatkozása révén felmerül (12).

1.4.16

Végül a tagállamoknak rendszeres ellenőrzéseket kell végezniük, hogy a nyújtott kompenzáció ne legyen túlzott, azaz hogy ne haladja meg az ahhoz szükséges mértéket, amely az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások ellátását lehetővé teszi, mivel az ilyen állami támogatás nem lenne összeegyeztethető a közös piaccal. Mindazonáltal, ha a kompenzáció-túllépés összege nem haladja meg az éves kompenzáció 10 %-át, azt le lehet vonni a következő évben. Néhány általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatás költségei egész éven át olyan mértékben változnak, hogy 10 %-nál nagyobb mértékű kompenzáció-túllépés szükséges ahhoz, hogy biztosíthatók legyenek. Ilyen esetekben a tagállamnak egy olyan időszakos, az adott ágazatra jellemző (3 évesnél nem hosszabb időre vonatkozó) mérleget kell készítenie, amelyet követően a kompenzáció-túllépés visszatérítésre kerül.

2.1

Ez a javaslat az Európai Bizottságnak a 2001. decemberi Laekeni Európai Tanács alkalmával elvállalt feladatából következik, amelynek az volt a célja, hogy csökkentse a közszolgáltatásokhoz adott kompenzáció területén uralkodó bizonytalanságot, konkrétabban, hogy egy közösségi keretet hozzon létre az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatásokkal megbízott vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások számára. (13)

2.2

Nem kétséges, hogy az általános érdeket képviselő szolgáltatások finanszírozására alkalmazandó szabályok, közelebbről az állami támogatásokra érvényes szabályok alkalmazását jogi bizonytalanság veszi körül annak ellenére, hogy a Bíróság az eseti jogban, nevezetesen az Altmark- és az Enrirsorse-ügyekben hozott döntéseiben további jogi kritériumokat állapított meg a közszolgálati kötelezettségek teljesítésére vonatkozóan.

2.3

Mindazonáltal szükség van ezeknek a feltételeknek, pontosabban (az átláthatóság és a felhasznált adatok szempontjából) a költségek számítási módszerének és annak tisztázására, hogy milyen típusú közszolgálati kötelezettségekhez nyújtanak kompenzációt (14).

2.4

Ebben a tekintetben a javaslatra különösen a gazdasági szereplőknek van szükségük annyiban, hogy addig, amíg a keretszabály nem lép hatályba, az ezen szereplők által – mint általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatást biztosítók által – megkapott bármilyen állami támogatás, amelyet nem jelentettek be az Európai Bizottságnak, a szóban forgó összegtől függetlenül jogtalan lehet.

2.5

Ennélfogva nem lennének védve az olyan perek ellen, amelyek ennek a jogszerűségét vonnák kétségbe a tagállamok bíróságai előtt.

2.6

A tisztázásra annál is inkább sürgősen szükség van, mert kifejezetten két területen – a finanszírozás és a szerződések odaítélése területén – a tagállamok óvatossága, amellyel meghatározzák és megtervezik az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatási megbízásokat, közelít ahhoz, hogy összeütközésbe kerüljön a közösségi jog egy sor alapszabályával.

2.7

A tagállamok széleskörű megfontolási lehetőséget élveznek, amikor eldöntik, hogy az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások biztosítását finanszírozzák-e és milyen módon. Közösségi harmonizáció híján ennek a megfontolásnak a fő korlátja az a követelmény, hogy az ilyen finanszírozási mechanizmusok nem torzíthatják a versenyt (15), tekintet nélkül szociális feladataik teljesítésére és teljes körűen tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét, amely kötelező jogi követelmény az Alkotmány szerint, amelyet mind az uniónak, mind a tagállamoknak be kell tartaniuk, és amely nem vezethet a közösségi joganyag (acquis) megkérdőjelezéséhez.

2.8

Az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy hogyan magyarázza meg világosan, hogy egyes javaslatait miért nyújtja be (jogi alap, szükségesség, arányosság), és miért kell azokat közösségi szinten (szubszidiaritási feltételek, minőségi és/vagy mennyiségi mutatók) – a jó gyakorlat érdekében és a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvvel összhangban – benyújtani.

2.9

Ezek és más okok támasztják alá az Európai Bizottság javaslatát, amely lényegében azt sürgeti, hogy a tagállamok kormányzati hatóságai tartsanak be bizonyos alapkövetelményeket, mint például, hogy biztosítsák az átláthatóságot az állami szerződések odaítélésének eljárásai során, és hogy kísérjék figyelemmel azt, hogy nem sérül-e a szabad verseny azon cégek révén, amelyek nem hatékonyan teljesítik az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatásra szóló megbízatásukat (16).

2.10

Az EGSZB szívesen lát egy olyan jogszabály-javaslatot, amely a Bíróság által kifejtett kritériumok bővítését szolgálja annak érdekében, hogy a közszolgáltatási kompenzáció kikerüljön a Szerződés állami támogatásokat szabályozó rendelkezéseinek hatálya alól.

3.1

A javaslatot elemezve érdemes néhány kérdést felvetni a tartalom és a kifejtés szempontjából.

3.2

A javaslat három fő célkitűzését az alábbiakban lehet összefoglalni: (i) biztosítani kell azt, hogy egy viszonylag korlátozott összegű állami támogatás nyújtása egy általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatás teljesítésével megbízott vállalkozásnak összeegyeztethető legyen a közös piaccal; (ii) növelni kell a jogbiztonságot az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások ellátásával kapcsolatban olyan esetekben, amikor ennél magasabb összegről van szó, úgy, hogy egy közösségi keretszabály megállapítja a kompenzáció értékelésének feltételeit; (iii) meg kell állapítani azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen kompenzáció állami támogatásnak tekinthető.

3.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a javaslat rendelkezéseit ki kellene terjeszteni minden közszolgáltatási kompenzációra, amely világosan meghatározott, rendszeres és megfelel a felmerült járulékos költségeknek, de nem haladja meg azokat, ha a kedvezményezett vállalkozás elkülönített számlát tart fenn; és mindezek az Európai Bizottság és a Bíróság „a posteriori” ellenőrzési és jóváhagyási hatáskörébe tartoznak.

3.4

Mindazonáltal a javaslat alkalmazási köre nem világos. Különösen a határozat esetében ez összeférhetetlen kritériumok szerint van meghatározva, amelyek vagy kizárnak egyes helyzeteket vagy ágazatokat (lásd a fenti 1.4.2. – 1.4.4 pontot) vagy általánosan határolják körül ezeket inkább mennyiségi, mint minőségi szempontok szerint (lásd a fenti 1.4.5 pontot).

3.5

Sőt néhány jogi fogalom nem pontos, amelyre a javaslat rendelkezései hivatkoznak. Például leszögezi, hogy az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatásoknak tulajdonított költségeket „az általánosan elfogadott költségszámítási elvek alapján” kell kiszámítani. Majd ismét azt mondja a határozat érvényességéről, hogy „csak olyan szolgáltatásokra alkalmazandó, amelyek általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások a Szerződés 86. cikkének 2. bekezdése értelmében”. Viszont, amint fent említettük, ez a fogalom sem a Szerződésekben, sem a másodlagos közösségi joganyagban nincs meghatározva.

3.6

A bizottság nézete szerint, más szállítási módokhoz hasonlóan, minden szigeti kabotázst ki kell zárni a javaslat érvényességi köréből, hacsak nem tudja az Európai Bizottság annak felvételét megfelelően indokolni.

3.7

Ebből következően, és a javaslat célkitűzéseinek észrevehetően technikai és eszközjellege miatt, ésszerűnek tűnik, hogy felkérjük az Európai Bizottságot, hogy tisztázza az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások fogalmát úgy, hogy azt meg különböztesse a hasonló fogalmaktól, mint például a közszolgáltatásoktól és az általános érdeket képviselő szolgáltatásoktól, amelyek a tagállamok alkotmányos hagyományaiban élnek (17). Az Európai Bizottság által az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások leírására jelenleg használt általános kifejezések valóban nem fednek néhány tevékenységet, amelyek a legmagasabb szintű társadalmi érdekeket képviselik, többek között az egészségi állapot javítását szolgáló kutatás finanszírozását és a fogyasztóvédelmet (18).

3.8

Erre vonatkozóan hangsúlyozni kell, hogy azzal szembesülve, hogy nemzetek feletti szinten szükséges jogilag tisztázni az általános érdeket képviselő szolgáltatások és az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások fogalmát, legalább két oka is van annak, hogy nincs ilyen égető szükség arra, hogy a szociális szolgáltatások fogalmát ugyanilyen szinten meghatározzuk: (i) az ilyen szolgáltatások csak akkor tartoznának a közösség hatáskörébe, ha gazdasági haszonnal járnának a szállító számára és (ii) ha ez lenne a helyzet, akkor automatikusan a fent említett fogalmak egyikébe tartoznának.

3.9

Ráadásul a javaslat nem szól az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások bizonyos finanszírozási módszereinek besorolásáról, mint például a szolidaritási alapú finanszírozás esetében, amely megakadályozza az egyes nemzeti piacokra való bejutást (a biztosítás ennek egyik példája), vagy nem állapít meg szempontokat a közösségi szintű legjobb gyakorlat értékeléséhez, amely különösen azzal az előnnyel járna, hogy minden kétséget eloszlatna és áttekinthetőbbé tenné a „lefölözésként” ismert gyakorlat jogszerűségét (19).

3.10

A javaslat ugyanazokat a szempontokat alkalmazza a belső piacot irányító alapvető keretszabályokkal való megfeleléssel kapcsolatban megkülönböztetés nélkül minden ágazatra anélkül, hogy figyelembe venné a szolgáltatók különböző válaszait.

3.11

Ennélfogva helytelenül alkalmazza az egyenlő elbánás elvét nagyon eltérő helyzetekre. Az ivóvízellátást, a városi csatornázást és a hulladékhasznosítást ugyanúgy kezeli, mint a villany- vagy gázszolgáltatást. Viszont ezek az ágazatok nem azonos körülmények között (a környezetvédelem, infrastruktúra stb. szempontjából), és nem összehasonlítható piacokon működnek: némelyiknek a működése helyi vagy regionális szintre van korlátozva, míg mások nemzeti, nemzetek feletti, sőt nemzetközi szinten működnek. Nem helyes ugyanazokat a nemzetek feletti finanszírozási szabályokat ezen ágazatok mindegyikére alkalmazni.

3.12

Hasonlóképpen az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatásoknak a szolgáltatókhoz való viszonya sem ugyanaz a különböző ágazatokban. Egyes szolgáltatások külön infrastruktúrát és berendezést igényelnek, ami logikusan növeli a felmerülő költségeket, és egyes esetekben nem vonzza a magánbefektetőket a rövid és középtávon várható csekély haszon miatt.

3.13

Ráadásul a javaslat, amelynek jogi alapja az EK-szerződés 86. cikkének 3. bekezdése, állandósítja a szerződésekben a versenytörvény és az EK-szerződés közötti jelenlegi szabályozásbeli aránytalanságot, mert míg az előbbi az EK-szerződés 86. cikkének 2. bekezdése alóli ideiglenes mentességként értelmezi az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatásokat, addig az utóbbi az EK-szerződés 16. cikkében és az Alapvető Jogok Chartájának 36. cikkében pozitívumként ismeri el ezeket. Ez a megközelítés valamelyest csökkenti az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások fontosságát mind az EU politikájának alakításában – a társadalmi és területi kohézióban –, mind az uniós polgárok olyan alapszabadságának biztosítékaként, mint a személyek szabad mozgása.

3.14

A javaslat által felvetett problémák az Európai Bizottság által alkalmazott törvényalkotó stratégia alapjára vonatkoznak, legkevésbé az eszközök által elérendő célok és a szabályozás hatékonyságára. Az előbbire vonatkozóan a javaslat alapjául szolgáló megközelítés felidézi azt a jól ismert kategória szerinti mentességi tipológiát, amely széles körben használatos a belső piaci versenyre alkalmazott közösségi jogrendszerben. A különböző helyzetek ilyen módon való összeömlesztésének egy olyan rejtett formájú harmonizáció a kockázata, amely a szabályozás révén egy uniformizált megoldást keres az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások összetett realitásaira, miközben egy részletesebb és messzebb ható jogi megoldásra van valójában szükség.

3.15

Ez a megjegyzés a szabályozás hatékonysága kérdésének megfontolásához vezet. Olyan előzetes, keretirányelvre vonatkozó javaslat híján (melyet az EGSZB is ajánlott (20)), amely megszilárdítaná az általános gazdasági érdeket képviselő szolgáltatások alapvető szabályozásának célkitűzéseit és elveit, valamint tisztázná (a) a szerződések által használt fogalmakat, az ágazat-specifikus irányelveket és (b) a különböző szolgáltatókra vonatkozó feltételeket (21), ez a javaslat nem garantálja a jogbiztonságnak azt a szintjét, amely a belső piac ezen szektora esetében szükséges.

3.16

A fent említett jogi infrastruktúra hiányában az alkalmazás és értelmezés területén kétségtelenül fel fog merülni egy sor konfliktus, amely esetleg az illetékes jogi testületek csődjéhez vezet. Ez pedig a szubszidiaritás elvének többszöri megsértését eredményezheti, amely az integrációs folyamat jelenlegi összefüggésében új védelmi szintre jutott, amint azt az Európai Konvent által készített, az Európai Alkotmányt létrehozó szerződéstervezethez csatolt ad-hoc jegyzőkönyv I–9. cikke is mutatja.

3.17

Az EGSZB igyekszik biztosítani, hogy az erősödő gazdasági, társadalmi és területi kohéziót ne gátolja a tervezett keretszabályozás bevezetése. Azt az állami támogatást, amely olyan régiók gazdasági fejlődését támogatja, amelyekben az életszínvonal abnormálisan alacsony vagy a munkanélküliségi ráta vészesen magas, valamint azt a támogatást, amely bizonyos tevékenységek vagy bizonyos gazdasági térségek fejlődését segíti elő, fenn kell tartani, jóllehet át kell irányítani kohéziós célkitűzésekre, amint azt a Szerződés kimondja.

3.18

Valóban szükséges lehet az állami támogatáspolitikára vonatkozóan új megközelítést elfogadni közösségi szinten, különösen azt figyelembe véve, hogy egyre összetettebbé válhat az Európai Bizottság és azon regionális és/vagy helyi hatóságok közötti kapcsolat, amelyekkel az Európai Bizottságnak közvetlenül kell intéznie az ügyeket minden olyan kérdésben, amely a támogatások elosztásához kapcsolódik.