28.5.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 132/5

1)

A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és önálló vállalkozókra, valamint családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontját és c) pontjának i. alpontját, valamint az 1983. június 2-i 2001/83/EGK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21-i 574/72/EGK tanácsi rendelet 22. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az illetékes intézményt, amely az E 111 vagy az E 112 nyomtatvány kiállításával hozzájárult ahhoz, hogy szociális biztosítottjainak egyike az illetékes tagállamon kívüli tagállamban kapjon orvosi ellátást, kötik a tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye által elismert orvosok által a nyomtatvány érvényességi ideje alatt tett, a sürgős, életmentő ellátás szükségességére vonatkozó megállapítások, valamint az ugyanezen időtartam alatt az említett megállapítások és az akkori orvosi ismeretek alapján hozott azon döntés, hogy az érdekeltet egy másik állam kórházába szállítsák át, még akkor is, ha ez egy harmadik állam. Az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és c) pontjának i. alpontja szerint egy ilyen esetben azonban a biztosított joga az illetékes intézmény nevében nyújtott természetbeni ellátásokra attól a feltételtől függ, hogy a tartózkodás helye szerinti intézmény az általa alkalmazott jogszabályok szerint a nála biztosított személyeknek köteles-e ilyen ellátásnak megfelelő természetbeni ellátást biztosítani.

Ilyen körülmények között az illetékes intézmény sem arra nem jogosult, hogy az érdekelttől megkövetelje az illetékes tagállamba történő visszatérést abból a célból, hogy ott orvosi vizsgálatnak vesse alá magát, sem arra, hogy az érdekeltet a tartózkodás helye szerinti tagállamban vizsgáltassa meg, sem pedig arra, hogy a fent említett megállapításokat és döntéseket a saját jóváhagyásától tegye függővé.

2)

Amennyiben a tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye által elismert orvosok – az akkori orvosi ismeretekre tekintettel – sürgős, életmentő okból úgy döntöttek, hogy a biztosítottat átszállíttatják egy harmadik állam területén található kórházba, az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontját és c) pontjának i. alpontját úgy kell értelmezni, hogy az ez utóbbi államban nyújtott ellátás költségeit ennek az intézménynek az általa alkalmazott jogszabályok szerint kell fedeznie, éspedig ugyanolyan feltételekkel, mint amelyeket az e jogszabályok hatálya alá tartozó szociális biztosítottak esetében alkalmaznak. Amennyiben olyan ellátásokról van szó, amelyek szerepelnek az illetékes tagállam jogszabályai által előírt ellátások között, úgy azután az illetékes intézmény feladata, hogy az 1408/71 rendelet 36. cikkében előírt feltételek szerint megtérítse az így nyújtott ellátások költségeit a tartózkodás helye szerinti tagállam intézményének.

Mivel a harmadik állam kórházában kapott orvosi ellátás költségeit a tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye nem térítette meg, de megállapítást nyert, hogy az érintett személy arra jogosult lett volna és hogy az említett ellátások az illetékes tagállam jogszabályai által előírt ellátások között szerepelnek, az illetékes intézmény köteles e személynek vagy jogutódainak ezen ellátások költségeit megtéríteni oly módon, hogy annak mértéke megegyezzen azzal, mint amiben ez a személy akkor részesült volna, ha az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának és c) pontja i. alpontjának rendelkezéseit alkalmazták volna.