1.

Fellebbezésében a máltai Nemea Bank plc az Európai Unió Törvényszéke 2021. december 20‑iNiemelä és társai kontra EKB végzésének (T‑321/17, EU:T:2021:942; a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri. A megtámadott végzésben a Törvényszék egyrészt megállapította, hogy az Európai Központi Bank (EKB) 2017. március 23‑i határozatának ( 2 ) (a továbbiakban: az EKB vitatott határozata vagy első határozat) megsemmisítése iránt a Nemea Bank által benyújtott kérelem okafogyottá vált. Másrészt mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította a Nemea Bank kártérítési kérelmét. Vitatott határozatában az EKB úgy döntött, hogy visszavonja a Nemea Bank hitelintézeti tevékenységre vonatkozó engedélyét (a továbbiakban: az engedély visszavonása).

2.

A második és harmadik jogalappal felvetett jogkérdéseket már megválaszoltam a szintén a máltai banki ágazatot érintő, még folyamatban lévő Pilatus Bank kontra EKB ügyekre vonatkozó indítványomban (C‑750/21 P és C‑256/22 P). E kérdések az érintett bank védelemhez való jogának és hatékony jogvédelemhez való jogának a bank által megbízott jogi tanácsadó általi hatékony gyakorlására vonatkoztak. ( 3 ) Az említett indítványban arra a következtetésre jutottam, hogy kizárólag e jogi tanácsadó jogosult a szóban forgó bank jogait és érdekeit képviselni a bank engedélyének visszavonásához vezető közigazgatási eljárásban és az uniós bíróságok előtti, ezt követő peres eljárásban, a bank nemzeti felügyeleti hatóságok által kirendelt vagyonfelügyelője azonban nem.

3.

Még nem született válasz az első jogalap alapjául szolgáló jogkérdésre: milyen feltételek mellett kell az érintett banknak megsemmisítés iránti keresetet indítania a Törvényszék előtt, ha gyakorolja az 1024/2013/EU rendelet ( 4 ) 24. cikkének (5) bekezdésében biztosított, annak kérelmezéséhez való jogát, hogy az EKB felülvizsgálati testülete vesse belső adminisztratív felülvizsgálat alá az engedély visszavonásáról szóló határozatot. A jelen esetben ugyanis a Nemea Bank ilyen kérelmet nyújtott be nem sokkal az EKB vitatott határozatának megsemmisítése iránti keresetének megindítása előtt. Ezt követően azonban elmulasztotta az előírt formában és határidőn belül szintén megtámadni a Törvényszék előtt az EKB által a felülvizsgálati testület véleménye nyomán 2017. június 30‑án meghozott, az első határozatot felváltó, azonos tartalmú határozatot ( 5 ) (a továbbiakban: második határozat). Az utóbbi ezért (alkalmasint) megtámadhatatlanná és jogerőssé vált. A Törvényszék szerint ez a körülmény a Nemea Bank eljáráshoz fűződő érdekének megszűnéséhez és az első határozat megsemmisítése iránti kérelmének okafogyottá válásához vezetett, mert a második határozat visszaható hatállyal váltotta fel az első határozatot. Ha a Törvényszék jogi álláspontja helytálló, akkor – legalábbis megsemmisítés iránti eljárásban – a jelen esetben már nem vizsgálható felül az engedély visszavonásának jogszerűsége.

4.

A jelen eljárás ezért alapvető kérdéseket vet fel az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok olyan intézkedéseivel szembeni hatékony bírói jogvédelemmel kapcsolatban, amelyek tekintetében a másodlagos jog a bírósági peres eljárás lefolytatását megelőzően vagy azzal párhuzamosan lefolytatandó adminisztratív felülvizsgálati vagy fellebbezési eljárást ír elő. Ítélkezési gyakorlatukban az uniós bíróságok már többször is állást foglaltak az ilyen másodlagos jogi szabályozásokkal és azok EUMSZ 263. cikkhez való viszonyával kapcsolatban. ( 6 ) Nem került azonban még sor e viszony valamennyi közigazgatási felülvizsgálati vagy fellebbezési eljárás tekintetében történő egységes, rendszerszintű tisztázására. Meg kell különösen akadályozni, hogy az ilyen eljárások a jogvédelem javítása helyett jogvédelmi hézagokat teremtsenek. Ez összeegyeztethetetlen lenne az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének első bekezdése szerinti hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető joggal, valamint az EUMSZ 263. cikkel.

5.

A jelen indítvány elsősorban a megsemmisítés iránti kérelemnek a Nemea Bank eljáráshoz fűződő érdekének állítólagos megszűnése miatt bekövetkezett, vitatott okafogyottságának kérdésével foglalkozik, amely az első jogalap tárgyát képezi. Ha a Bíróság elfogadja az e jogalapra javasolt válaszomat, és hatályon kívül helyezi a megtámadott végzést a Nemea Bank eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradása miatt, akkor már nem kell foglalkozni a védelemhez való jog hatékony gyakorlására vonatkozó második és harmadik jogalappal, ( 7 ) mivel ezek szintén az okafogyottság Törvényszék általi megállapítása ellen irányulnak.

6.

Az 1024/2013 rendelet (64) preambulumbekezdése értelmében többek között:

„Az EKB‑nak lehetőséget kell adnia a természetes vagy jogi személyek számára arra, hogy kérjék azoknak az e rendelet szerint rá ruházott jogkörben hozott határozatoknak a felülvizsgálatát, amelyeknek a címzettjei, vagy amelyek őket közvetlenül és egyénileg [helyesen: személyükben] érintik. A felülvizsgálat körébe annak kell tartoznia, hogy az említett határozatok megfelelnek‑e e rendeletnek eljárásjogi és anyagi jogi szempontból, és ezzel párhuzamosan tiszteletben kell tartani az EKB számára az e határozatok meghozatali lehetőségére vonatkozóan biztosított mérlegelési jogkört. Erre a célra és az eljárás gazdaságossága érdekében az EKB‑nak az említett belső felülvizsgálatok elvégzésére felülvizsgálati testületet kell létrehoznia. […] A felülvizsgálatra vonatkozó eljárás során gondoskodni kell arról, hogy a felügyeleti testület adott esetben újra mérlegelhesse korábbi határozattervezetét.”

7.

E rendelet „Az EKB‑ra ruházott feladatok” címet viselő 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen szól:

„A 6. cikk keretén belül, e cikk (3) bekezdésével összhangban az EKB kizárólagos hatáskörébe tartozik a mechanizmusban részt vevő tagállamokban székhellyel rendelkező valamennyi hitelintézetre vonatkozó alábbi feladatok prudenciális felügyelet céljából történő végrehajtása:

8.

E rendelet 14. cikke (5) bekezdésének második albekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben az (1) bekezdés szerinti engedély megadására javaslatot tevő illetékes nemzeti hatóság megállapítja, hogy az engedélyt a vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében vissza kell vonni, e célból javaslatot terjeszt az EKB elé. Ebben az esetben az EKB, teljes körűen figyelembe véve az illetékes nemzeti hatóság által előterjesztett indokolást, határozatot hoz a javasolt visszavonásról.”

9.

Az 1024/2013 rendelet „Felülvizsgálati testület” címet viselő 24. cikke többek között a következőket írja elő:

„(1)   Az EKB az (5) bekezdéssel összhangban benyújtott felülvizsgálati kérelmet követően felülvizsgálati testületet hoz létre az EKB által az e rendeletben rá ruházott jogkörben hozott határozatok belső adminisztratív felülvizsgálata céljából. A belső adminisztratív felülvizsgálat arra vonatkozik, hogy az említett határozatok eljárásilag és érdemben megfelel‑e [helyesen: megfelelnek‑e] ennek a rendeletnek.

[…]

(5)   Az (1) bekezdésben említett esetekben bármely természetes vagy jogi személy kérheti az EKB által e rendelet szerint hozott azon határozatnak a felülvizsgálatát, amelynek ő a címzettje, vagy amely őt közvetlenül és egyénileg [helyesen: személyében] érinti. A Kormányzótanács (7) bekezdésben említett határozata elleni felülvizsgálati kérelmeket el kell utasítani.

(6)   Minden, indokolással alátámasztott felülvizsgálati kérelmet írásban kell benyújtani, és attól a naptól számított egy hónapon belül kell eljuttatni az EKB‑hoz, hogy a felülvizsgálatot kérelmező személyt értesítették a szóban forgó határozatról, vagy – ha értesítésre nem került sor – attól a naptól számított egy hónapon belül, amikor e személy a határozatról tudomást szerzett.

(7)   A felülvizsgálati testület – miután döntött a felülvizsgálat elfogadhatóságáról –, a kérdés sürgősségének megfelelő időszakon belül, de legkésőbb a kérelem kézhezvételét követő két hónapon belül véleményt ad, és új határozattervezet kidolgozása céljából a felügyeleti testülethez utalja az ügyet. A felügyeleti testület figyelembe veszi a felülvizsgálati testület véleményét, és haladéktalanul benyújtja az új határozattervezetet a Kormányzótanácsnak. Az új határozattervezet hatályon kívül helyezi az eredeti határozatot, felváltja egy azonos tartalmú határozattal, vagy felváltja egy módosított határozattal. Ha a Kormányzótanács tíz munkanapon belül nem emel kifogást, az új határozattervezet elfogadottnak tekintendő.

(8)   Az (5) bekezdésben foglaltaknak megfelelő felülvizsgálati kérelemnek nincsen halasztó hatálya. A Kormányzótanács azonban a felülvizsgálati testület javaslatára felfüggesztheti a kifogásolt határozat végrehajtását, ha megítélése szerint a körülmények ezt megkövetelik.

(9)   A felülvizsgálati testület véleményét, a felügyeleti testület által benyújtott új határozattervezetet és a Kormányzótanács által e cikk értelmében hozott határozatot meg kell indokolni, és arról értesíteni kell a feleket.

[…]

(11)   Ez a cikk nem érinti a Bíróság előtti eljárás indításának a Szerződésekben foglalt jogát.”

10.

A tényállást és az EKB vitatott határozatát a megtámadott végzés 1–8. pontja ismerteti, és azok a következőképpen foglalhatók össze.

11.

Az elsőfokú eljárás ötödik felperese és a fellebbező, a Nemea Bank, egy Máltán letelepedett, a Malta Financial Services Authority (MFSA, máltai pénzügyi hatóság) közvetlen prudenciális felügyelete alatt álló, kevésbé jelentős hitelintézet. Az elsőfokú eljárás harmadik és negyedik felperese, a Nemea plc és a Nevestor SA, a Nemea Bank közvetlen részvényesei. Az elsőfokú eljárás első és második felperese, H. Niemelä és M. Lehto, a harmadik és negyedik felperesben fennálló részesedésük miatt csak közvetett részvényesek, valamint a Nemea Bank igazgatótanácsának tagjai.

12.

A nemzeti szanálási hatóság véleményének beszerzését követően 2017. január 25‑én az MFSA a Nemea Bank engedélyének visszavonására vonatkozó javaslatot terjesztett az EKB elé.

13.

2017. március 13‑án az EKB Kormányzótanácsa jóváhagyta az engedély visszavonására vonatkozó határozat tervezetét, és felhívta a Nemea Bankot, hogy három napon belül nyújtsa be azzal kapcsolatos észrevételeit. A Nemea Bank 2017. március 15‑én eleget tett a felhívásnak.

14.

2017. március 23‑án az EKB meghozta vitatott határozatát az 1024/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 14. cikkének (5) bekezdése alapján.

15.

2022. április 22‑én a Nemea Bank és az elsőfokú eljárás többi felperese az EKB vitatott határozatának belső adminisztratív felülvizsgálatát kérte az EKB felülvizsgálati testületétől az 1024/2013 rendelet 24. cikke (5) bekezdésének első mondata alapján.

16.

2017. május 22‑én az elsőfokú eljárás felperesei keresetet indítottak a Törvényszék előtt az EKB vitatott határozatával szemben.

17.

2017. június 19‑én a felülvizsgálati testület véleményt adott ki, amelyben az EKB vitatott határozatának egy azonos tartalmú határozattal történő felváltását javasolta.

18.

2017. június 30‑án az EKB Kormányzótanácsa a felülvizsgálati testület véleménye nyomán és a felügyeleti testület javaslata alapján meghozta a második határozatot, amely a rendelkező része szerint felváltja az első határozatot az 1024/2013 rendelet 24. cikkének (7) bekezdése alapján.

19.

Az elsőfokú eljárás felperesei elmulasztottak az előírt formában és határidőn belül megsemmisítés iránti keresetet indítani a második határozattal szemben.

20.

A Törvényszék Hivatalához 2017. május 22‑én benyújtott keresetlevéllel az elsőfokú eljárás felperesei még a belső adminisztratív felülvizsgálat ideje alatt keresetet indítottak az EKB vitatott határozatával szemben (fenti 16. pont). E kereset egyrészt e határozat megsemmisítésére, másrészt pedig az elsőfokú eljárás felperesei által e határozat következtében állítólagosan elszenvedett károk megtérítésére irányult.

21.

Az EKB elfogadhatatlansági kifogása nyomán a Törvényszék a 2018. július 13‑i végzésében úgy határozott, hogy az elfogadhatóságról az eljárási szabályzata 130. cikkének (7) bekezdésével összhangban az eljárást befejező határozatban dönt.

22.

Az Európai Bizottság kérelmére a Törvényszék eljáró tanácsának elnöke a 2018. július 23‑i határozattal engedélyezte a Bizottság számára, hogy az EKB kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

23.

2019. március 29‑i határozatával a Törvényszék eljáró tanácsának elnöke felfüggesztette az eljárást a 2019. november 5‑iEKB és társai kontra Trasta Komercbanka és társai ítélet (C‑663/17 P, C‑665/17 P és C‑669/17 P, EU:C:2019:923) meghozataláig. Az eljárás folytatását követően a Törvényszék eltekintett az eredetileg kitűzött, később azonban elhalasztott tárgyalás megtartásától. 2021. július 2‑i pervezető intézkedésével a Törvényszék felhívta a feleket többek között az azon kérdéssel kapcsolatos észrevételeik megtételére, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 131. cikkének (1) bekezdése értelmében véve okafogyottá vált‑e a megsemmisítés iránti kérelem az EKB vitatott határozatának a második határozattal történő felváltása miatt, és meg kell‑e állapítani, hogy már nincs szükség határozathozatalra annak tárgyában.

24.

A megtámadott végzéssel a Törvényszék megállapította, hogy az EKB vitatott határozatának megsemmisítése iránti kérelemről már nem szükséges határozni annak okafogyottá válása és a felperesek eljáráshoz fűződő érdekének megszűnése miatt (a rendelkező rész 1) pontja), a kártérítési kérelmet pedig mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította (a rendelkező rész 2) pontja). A Törvényszék továbbá a felpereseket és az EKB‑t a megsemmisítés iránti kérelemmel kapcsolatos saját költségeik viselésére (a rendelkező rész 3) pontja), a felpereseket a kártérítési kérelemmel összefüggésben a saját költségeik, valamint az EKB részéről felmerült költségek viselésére (a rendelkező rész 4) pontja), a Bizottságot pedig a saját költségeinek viselésére (a rendelkező rész 5) pontja) kötelezte.

25.

Az okafogyottság megállapítását a Törvényszék lényegében azzal indokolta, hogy a felperesek által nem megtámadott második határozat az EKB vitatott határozatát a hatálybalépésének időpontjára visszaható hatállyal váltotta fel, miáltal azt teljes mértékben és ex tunc hatállyal törölte az uniós jogrendből, és így annak a Törvényszék általi megsemmisítése már semmilyen további jogkövetkezménnyel nem járna. ( 8 )

26.

A Bíróság Hivatalához 2022. április 7‑én benyújtott beadványával a Nemea Bank előterjesztette a jelen fellebbezést.

27.

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

28.

Az EKB azt kéri, hogy a Bíróság:

29.

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

30.

Az eljárási szabályzat 76. cikkének (2) bekezdése alapján a Bíróság mellőzte a tárgyalás tartását, mivel úgy ítéli meg, hogy a határozathozatalhoz elegendő információval rendelkezik.

31.

Első jogalapjával a fellebbező az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének megsértésére hivatkozik. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította a megsemmisítés iránti kérelem okafogyottságát, ahelyett, hogy eleget tett volna az EKB vitatott határozatának felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettségének. Az EUMSZ 263. cikk alapján kizárólag az uniós bíróságok rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy más uniós intézmények intézkedéseinek jogszerűségéről döntsenek. Ezzel összeegyeztethetetlen a Törvényszék által elismert ex tunc hatály, amellyel a második határozat felváltotta az első határozatot. A fellebbező szerint az ilyen, bírósági jogszerűségi felülvizsgálat nélküli felváltás joghatása nem hasonlítható össze az uniós bíróságok megsemmisítést kimondó ítéletének joghatásával. Az első határozat a meghozatala óta változatlanul hátrányos joghatásokat fejt ki a Nemea Bankkal szemben, és így továbbra is fennáll a megsemmisítéséhez fűződő érdek.

32.

Az EKB ezzel szemben többek között arra hivatkozik, hogy az elsőfokú eljárás felpereseinek a második határozatot is meg kellett volna támadniuk a Törvényszék előtt. A második határozat rendelkező része immár jogerősen elrendeli a Nemea Bank engedélyének visszavonását. A felperesek ezenfelül előzetes megsemmisítés iránti kereset nélkül is indíthatnak kártérítési keresetet.

33.

A Bizottság nem vitatja az első jogalapot.

34.

Az első jogalap keretében egyrészt azt kell megvizsgálni, hogy az érintett bank a belső adminisztratív felülvizsgálat (fakultatív) lefolytatását követően, amelynek nyomán az első határozatot felváltó, azonos tartalmú második határozat születik, eltekinthet‑e ezen második határozat Törvényszék előtti megtámadásától, ha korábban már megtámadta az első határozatot (lásd a B. pontot). Másrészt tisztázni kell, hogy a második határozat meghozatala és e határozat megtámadásának elmulasztása megkérdőjelezheti‑e ezen bank eljáráshoz fűződő érdekének az első határozat tekintetében történő fennmaradását. Ezzel összefüggésben mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a második határozat – amint azt a Törvényszék a megtámadott végzésben megállapította – visszaható hatállyal vagy csak a jövőre nézve váltja‑e fel az első határozatot (lásd a C. pontot).

35.

A Törvényszék csak akkor indulhatott ki a megtámadott végzésben az elsőfokú eljárás felperesei eljáráshoz fűződő érdekének az EKB vitatott határozata tekintetében történő megszűnéséből, ha e felpereseknek az azonos tartalmú második határozatot is meg kellett volna támadniuk. Lehetséges azonban, hogy e második határozatot pusztán ismétlő vagy megerősítő, önálló joghatások nélküli aktusnak kell tekinteni, és így az egyáltalán nem volt megtámadható elfogadható módon.

36.

Az 1024/2013 rendelet 24. cikkében foglalt rendelkezéseket ezért a szövegükre, célkitűzéseikre és rendszertani elhelyezkedésükre, különösen az EUMSZ 263. cikk szerinti, megsemmisítés iránti keresethez való jogra tekintettel kell értelmezni.

37.

Az 1024/2013 rendelet 24. cikkének (1) és (5) bekezdése alapján az EKB felülvizsgálati testülete előtti belső adminisztratív felülvizsgálati eljárás csak olyan természetes vagy jogi személy kérelmére folytatható le, aki, illetve amely az EKB határozatának címzettje, vagy akit, illetve amelyet e határozat közvetlenül és személyében érint. ( 9 ) Ennélfogva – ahogyan az a jelen esetben is történt – egy bank felülvizsgáltathatja a felülvizsgálati testülettel a neki címzett, az engedélyének visszavonására vonatkozó határozatot. A felülvizsgálat arra vonatkozik, hogy az ilyen határozat eljárásilag és érdemben megfelel‑e az említett rendeletnek.

38.

Ebből következik, hogy a belső adminisztratív felülvizsgálat egyrészt fakultatív jellegű, másrészt pedig az érintett bank jogvédelmét szolgálja.

39.

Az Unió számos szervének vagy hivatalának határozataival kapcsolatos belső felülvizsgálati vagy fellebbezési eljárásoktól eltérően tehát a belső adminisztratív felülvizsgálati eljárás lefolytatása nem képezi az uniós bíróságok előtti keresetindítás elfogadhatóságának az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése értelmében vett feltételét. ( 10 )

40.

Az 1024/2013 rendelet 24. cikkében választott szabályozási módszer e tekintetben különbözik különösen az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének (ACER) létrehozásáról szóló (EU) 2019/942 rendelet ( 11 ) 28. és 29. cikkében alkalmazott szabályozási módszertől, amely szintén az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdésén alapul. Igaz ugyan, hogy az utóbbi rendelet 28. cikke hasonló fellebbezési jogot biztosít a közvetlenül és személyükben érintett természetes és jogi személyek számára az ACER fellebbezési tanácsa előtt. E rendelet 29. cikke szerint azonban „[a]z ACER e rendelet értelmében hozott határozatának érvénytelenítésére irányuló [helyesen: megsemmisítése iránti] keresetet […] a[z Európai Unió] Bíróság[á]hoz csak a [rendelet] 28. cikk[é]ben említett fellebbezési eljárás kimerítése után lehet benyújtani”. ( 12 )

41.

Az 1024/2013 rendelet 24. cikkében az uniós jogalkotó nem alkotott megfelelő szabályozást az EKB tekintetében, amely az EUSZ 13. cikk (1) bekezdése értelmében vett független uniós intézmény. Ellenkezőleg, az 1024/2013 rendelet 24. cikkének (11) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy „[e]z a cikk nem érinti a Bíróság előtti eljárás indításának a Szerződésekben foglalt jogát”, tehát különösen az EUMSZ 263. cikkből eredő keresetindítási jogot sem.

42.

Az a bank tehát, amelynek engedélyét az EKB határozata visszavonja, főszabály szerint választhat, hogy e határozatot vagy közvetlenül a Törvényszék előtt támadja meg, vagy eltekint ettől, és ehelyett az EKB‑tól a belső adminisztratív felülvizsgálati eljárás lefolytatását kéri, hogy ezt követően az EKB második határozatát megtámadja bíróság előtt, vagy mindkettőt megteszi.

43.

Az első határozat meg nem támadásának belső adminisztratív felülvizsgálat iránti kérelem benyújtása esetén fennálló lehetőségét megerősíti az 1024/2013 rendelet 24. cikke (7) bekezdésének harmadik mondata. Igaz ugyan, hogy e rendelet 24. cikke (8) bekezdésének első mondata szerinti az ilyen kérelemnek nincsen halasztó hatálya, ( 13 ) és az az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerinti keresetindítási határidő folyását sem függeszti fel. A felülvizsgálati eljárás végén azonban az EKB köteles második határozatot hozni, amely vagy hatályon kívül helyezi, vagy felváltja az első határozatot. Még ha tehát az első határozat időközben bírósági úton megtámadhatatlanná vált is, az EKB köteles azt hatályon kívül helyezni vagy felváltani. Az engedély visszavonásával érintett banknak ezért elegendő a második határozatot megtámadnia. E határozat ugyanis megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, amennyiben önálló joghatásokat vált ki (lenti 47. és azt követő pontok).

44.

Nem egyértelmű viszont, hogy – mint a jelen esetben – az érintett banknak belső adminisztratív felülvizsgálat iránti kérelem benyújtását követően is meg kell‑e támadnia bíróság előtt az e kérelem nyomán hozott második határozatot az engedély visszavonása joghatásainak megszüntetése érdekében, ha e második határozat tartalmilag azonos az első határozattal, és ez utóbbi már az érintett bank által indított megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezi.

45.

Erről sem az 1024/2013 rendelet 24. cikke (7) bekezdésének harmadik mondata, amely szerint a belső adminisztratív felülvizsgálati eljárás lezárását követően hozott „azonos tartalmú” második határozat „felváltja” az első határozatot, sem e rendelet egyéb rendelkezései nem szolgálnak felvilágosítással. E második határozat lehetséges joghatásait ezért részletesebben meg kell vizsgálni.

46.

A második határozat főszabály szerint – az első határozathoz hasonlóan – megfelel az EUMSZ 288. cikk negyedik bekezdése értelmében vett, a címzettjére nézve kötelező határozat feltételeinek. Kérdéses azonban, hogy pusztán ismétlő vagy megerősítő jellege miatt arra is alkalmas‑e, hogy önálló kötelező joghatásokat fejtsen ki az érintett bankkal szemben, ha annak engedélyét már visszavonta az azonos tartalmú első határozat (lásd az a) pontot). Ha ez a helyzet, akkor az elsőfokú eljárás felperesei alkalmasint elmulasztották határidőn belül bíróság előtt megtámadni a második határozatot (lásd a b) pontot). Ha viszont a második határozatot pusztán megerősítő jogi aktusnak kell tekinteni, akkor az egyáltalán nem lett volna elfogadható módon megtámadható a megsemmisítés iránti keresettel (lásd a c) pontot).

47.

Csak olyan aktus támadható meg bírósági úton, amely kötelező joghatásokat vált ki, és a felperes érdekeit érinti, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét. Azt, hogy az adott aktus kivált‑e ilyen joghatásokat, és ezáltal megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti‑e, objektív kritériumok és az aktus tartalma alapján kell megítélni. Ennek során az aktus elfogadásának körülményeit, valamint az azt elfogadó intézmény hatáskörét is figyelembe kell venni. ( 14 )

48.

A második határozatnak az 1024/2013 rendelet 24. cikke (7) bekezdésének harmadik mondatában előírt felváltó hatására tekintettel egyértelműnek tűnik számomra, hogy e határozat önálló joghatásokat vált ki. Az uniós jogalkotó által kifejezetten elrendelt felváltás ugyanis – attól függetlenül, hogy az visszaható vagy ex nunc hatállyal történik‑e meg (lenti 66. és azt követő pontok) – azzal a következménnyel jár, hogy fennmaradnak az engedély (felváltott) első határozattal elrendelt visszavonásának joghatásai. Az első határozat viszont a felváltása miatt legfeljebb a második határozat hatálybalépésig válthatja ki e joghatásokat, a jövőre nézve azonban már nem. Ez az érintett bank jogi helyzetének jelentős módosulásával jár, még ha az első és a második határozat azonos tartalommal bír is.

49.

A második határozat ezért főszabály szerint az EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti. Az tehát az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerinti keresetindítási határidő lejártát követően megtámadhatatlanná válhat.

50.

Az elsőfokú eljárás felperesei mindazonáltal elmulasztottak az előírt formában és határidőn belül megsemmisítés iránti keresetet indítani a második határozattal szemben. ( 15 ) E határozat ezért megtámadhatatlanná és jogerőssé vált.

51.

Sem az 1024/2013 rendelet rendelkezései, sem az ítélkezési gyakorlat nem enged ugyanis arra következtetni, hogy az első határozattal szembeni megsemmisítés iránti kereset automatikusan kiterjedne az azt felváltó, azonos tartalmú második határozatra is. Ehhez sokkal inkább ki kellett volna igazítani az előírt határidőn belül a kereseti kérelmet a Törvényszék eljárási szabályzatának 86. cikke alapján, vagy új keresetet kellett volna indítani. ( 16 ) Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint nélkülözhetetlen és nem meghosszabbítható ( 17 ) keresetindítási határidő azonban a jelen esetben lejárt. A Bíróság alapokmánya 45. cikkének második bekezdése értelmében vett előre nem látható körülmények vagy vis maior hiányában a jogvesztő határidő elmulasztásának következményei alóli mentesítés sem jöhet szóba. ( 18 )

52.

Igaz ugyan, hogy egy jogi aktus visszavonásával és felváltásával összefüggésben a Bíróság már megállapította, hogy a Törvényszéknek lehetősége van – a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása érdekében – megkérdezni a felperest, hogy a felváltó jogi aktust követően szándékozik‑e kiigazítani kérelmeit, hogy azok ez utóbbi jogi aktus ellen is irányuljanak, amint azt a Törvényszék eljárási szabályzatának 86. cikke előírja. ( 19 ) A jelen esetben azonban a Törvényszék eltekintett ettől, és csak a második határozatra vonatkozó keresetindítási határidő lejárta után kérdezte meg a feleket arról, hogy továbbra is fennáll‑e az első határozat tekintetében az elsőfokú eljárás felpereseinek eljáráshoz fűződő érdeke, és hogy okafogyottá vált‑e esetleg a megsemmisítés iránti kérelem.

53.

Ez az eljárásmód nehezen egyeztethető össze a megfelelő igazságszolgáltatás elvével és a Törvényszék felekkel szemben fennálló gondossági és tájékoztatási kötelezettségével. ( 20 ) Mindezek ellenére a második határozattal szembeni keresetindítás elmulasztását elsősorban az elsőfokú eljárás ügyvédek által képviselt felpereseinek kell felróni. E felperesek saját elhatározásukból kezdeményezték a belső adminisztratív felülvizsgálati eljárást az első határozat megsemmisítése iránti kérelmükkel párhuzamosan. Ezért elvárható volt tőlük, hogy beszerezzék a jogi helyzetre vonatkozó szükséges információkat, és megtegyék a szükséges lépéseket annak biztosításához, hogy a második határozat ne emelkedjen jogerőre velük szemben.

54.

Megállapítható tehát, hogy a fellebbező legalábbis a második határozat hatálybalépését követő időszak tekintetében már nem orvosolhatja engedélyének visszavonását a második határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti keresettel.

55.

Véleményem szerint a pusztán megerősítő jogi aktusokkal szembeni keresetek elfogadhatatlanságával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból sem következik más.

56.

Eszerint a megerősítő jogi aktussal szembeni kereset elfogadhatatlan, ha az a megerősített jogi aktushoz képest semmilyen új jogi vagy ténybeli elemet nem tartalmaz. ( 21 ) Feltétel azonban, hogy a megerősített jogi aktus az érintett vonatkozásában jogerőre emelkedett, mivel az előírt határidőn belül nem támadták meg. A jogbiztonság érdekében el kell ugyanis kerülni, hogy a megerősítő jogi aktussal szemben indított keresettel megkerüljék a megerősített jogi aktus tekintetében lejárt keresetindítási határidőt, és ezáltal csorbítsák annak jogerejét. ( 22 ) A jelen esetben azonban az elsőfokú eljárás felperesei az előírt határidőn belül keresetet indítottak az első határozattal szemben, és így az nem emelkedett jogerőre.

57.

Ezért elfogadható egy azonos tartalmú második határozattal szembeni kereset. Ilyen körülmények között ugyanis a felperes megtámadhatja bírósági úton mind a megerősített, mind pedig a megerősítő jogi aktust, illetve e jogi aktusok közül az egyiket vagy a másikat. ( 23 )

58.

Ezért az engedély visszavonása joghatásainak teljes mértékű megszüntetése érdekében az elsőfokú eljárás felperesei nem elégedhettek meg csak az első határozat Törvényszék előtti megtámadásával.

59.

El kell azonban utasítani az EKB azon érvét, hogy a felpereseknek a második határozatot kellett volna megtámadniuk, hogy az eljáráshoz fűződő érdekük első határozat tekintetében történő fennmaradását is igazolják. Igaz ugyan, hogy a második határozat immár jogerősen elrendeli a fellebbező engedélyének visszavonását. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a fellebbezőnek már ne fűződne érdeke az eljáráshoz az első határozat megsemmisítése tekintetében. Az első határozat ugyanis – a Törvényszék álláspontjával ellentétben – a második határozat hatálybalépéséig hátrányos lehetett a fellebbezőre nézve. Ez a helyzet akkor, ha a második határozat csak ex nunc hatállyal váltotta fel az első határozatot. A Törvényszék azonban úgy vélte, hogy a jelen esetben nem ez a helyzet. ( 24 )

60.

A következőkben ezért megvizsgálom, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot az eljáráshoz fűződő érdek megszűnése feltételeinek az első határozat lehetséges joghatásaira tekintettel történő értékelése során.

61.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez a helyzet akkor, ha a megsemmisítés a felperes javára szolgálhat. Ezen eljáráshoz fűződő érdeknek mint a kereset elfogadhatósága lényeges feltételének a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia. Ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik. ( 25 )

62.

Igaz ugyan, hogy az EKB vitatott határozatát felváltotta az azonos tartalmú második határozat az 1024/2013 rendelet 24. cikke (7) bekezdésének harmadik mondata alapján. Valamely felperes eljáráshoz fűződő érdeke azonban nem szűnik meg szükségszerűen, ha az általa megtámadott jogi aktus az eljárás időtartama alatt megszűnt joghatásokat kiváltani. Ellenkezőleg, a felperesnek fennmaradhat az ahhoz fűződő érdeke, hogy az említett aktus jogellenességét megállapítsák azon időszak vonatkozásában, amelynek során az alkalmazandó volt, és joghatásokat váltott ki. Az ilyen érdek többek között az esetleges felelősség megállapítása iránti keresetre tekintettel maradhat fenn. ( 26 )

63.

Ezért meg kell vizsgálni, hogy az EKB vitatott határozata hátrányos joghatásokat fejtett‑e ki a fellebbezővel szemben a második határozat hatálybalépéséig (lásd a 2. pontot). Végezetül megvizsgálom, hogy az első határozat megsemmisítése a fellebbező javára szolgálhat‑e, és ha igen, milyen mértékben, és ezáltal igazolja‑e az eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását (lásd a 3. pontot).

64.

A fellebbező csak akkor hivatkozhat továbbra is eljáráshoz fűződő érdekre az első határozat tekintetében, ha e határozat a második határozattal történő felváltásáig hátrányos joghatásokat fejtett ki vele szemben.

65.

Nem vitatott, hogy az EKB vitatott határozata az elsőfokú eljárás felpereseinek arról történő értesítésének megtörténtével azonnali hatállyal visszavonta a Nemea Bank engedélyét.

66.

Az viszont, hogy az első határozat kiváltott‑e joghatásokat a felváltó, azonos tartalmú második határozatnak az 1024/2013 rendelet 24. cikke (7) bekezdésének harmadik mondata alapján történő meghozataláig, és ha igen, milyen mértékben, az említett „felváltás” joghatásaitól függ.

67.

A Törvényszék azon álláspontja, hogy a felváltásra visszaható hatállyal került sor, és az az EUMSZ 264. cikk első bekezdése szerinti, megsemmisítést kimondó ítélettel azonos módon ex tunc hatállyal törölte az első határozatot az uniós jogrendből, sem az 1024/2013 rendelet 24. cikkében foglalt rendelkezések szövegéből, sem azok céljaiból vagy rendszeréből nem következik.

68.

Az 1024/2013 rendelet 24. cikke (7) bekezdésének harmadik mondata csupán annyit tartalmaz, hogy „[a]z új határozattervezet hatályon kívül helyezi az eredeti határozatot, felváltja egy azonos tartalmú határozattal, vagy felváltja egy módosított határozattal”. A szöveg nem utal tehát visszaható hatályú felváltásra vagy módosításra.

69.

Ezenfelül nem logikus, hogy a második határozatnak eltérő időbeli hatállyal kellene rendelkeznie attól függően, hogy az első határozatot hatályon kívül helyezi‑e, vagy tartalmának megerősítésével vagy módosításával felváltja‑e azt. A hatályon kívül helyezés vagy a módosító felváltás sem tehetné ugyanis meg nem történtté az engedély már megtörtént visszavonását annak eredeti formájában, nem is beszélve annak az érintett bankra gyakorolt negatív következményeiről, különösen az ügyfelek és a befektetők bizalomvesztéséről.

70.

Ex tunc hatály esetén az érintett bank az eljáráshoz fűződő érdek hiányában már nem tudná megsemmisítés iránti keresettel megtámadni az első határozat számára mindezen helyzetekben már előállt hátrányos joghatásait. Kizárólag kártérítési keresetet indíthatna, amelynek keretében a jogszerűségi felülvizsgálat szigorúbb mércéhez van kötve. ( 27 ) A kizárólag a módosító második határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kereset ugyanis, amennyiben a bank a felváltott első határozat módosított részeit kívánná vitatni, hatástalan lenne. Az ilyen jogvédelmi hézag összeegyeztethetetlen lenne a Charta 47. cikkének első bekezdése szerinti hatékony jogvédelemhez való jog követelményeivel.

71.

Ezen túlmenően az 1024/2013 rendelet 24. cikkének (11) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[e]z a cikk nem érinti a Bíróság előtti eljárás indításának a Szerződésekben foglalt jogát”. Amint azt a fellebbező előadja, az EKB valamely bank engedélyének visszavonására vonatkozó határozatai jogszerűségének végérvényes felülvizsgálata az EUMSZ 263. cikk alapján az uniós bíróságok hatáskörébe tartozik. A második határozat ex tunc hatálya azonban lehetővé tenné az EKB számára, hogy az első határozat bírósági felülvizsgálatát korlátozza e határozat felváltása révén. Ez összeegyeztethetetlen lenne azzal az alapgondolattal, hogy a belső adminisztratív felülvizsgálati eljárás a jogvédelmet szolgálja (fenti 37. és azt követő pontok). Megfelelő kifejezett rendelkezés hiányában tehát abból kell kiindulni, ( 28 ) hogy kizárólag az uniós bíróságok rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy az EUMSZ 264. cikk első bekezdése alapján visszaható hatállyal semmisnek nyilvánítsák az első határozatot. ( 29 )

72.

Az 1024/2013 rendelet 24. cikke (7) bekezdésének harmadik mondatában szabályozott felváltás tehát csak ex nunc hatályú lehet. Az első határozat nem törlődik visszaható hatállyal az uniós jogrendből a felváltó, azonos tartalmú második határozat meghozatala révén, hanem azt csupán a jövőre nézve megerősíti ez utóbbi határozat, és mintegy „magába olvasztja” azt.

73.

Ez a szabályozási módszer megfelel az uniós közszolgálati jogban a tisztviselő számára hátrányos munkáltatói határozattal szembeni panasz elutasítására ( 30 ) és a fellebbezéseknek az ACER fellebbezési tanácsa általi kezelésére (fenti 40. pont) ( 31 ) – azzal a különbséggel, hogy mindkét esetben le kell folytatni a panasz, illetve fellebbezési eljárást a keresetindítást megelőzően –, valamint a tagállamok bizonyos közigazgatási jogorvoslati eljárásaira vonatkozó szabályozás módszerének. ( 32 )

74.

A Törvényszék következésképpen tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a második határozat visszaható hatállyal váltotta fel és törölte az uniós jogrendből az első határozatot, és így a megsemmisítést kimondó ítélet már nem válthat ki további joghatásokat.

75.

Végezetül most megvizsgálom, hogy a Törvényszék mégis arra a következtetésre juthatott‑e, hogy az elsőfokú eljárás felperesei már nem hivatkozhatnak az eljáráshoz fűződő érdekre az első határozat tekintetében.

76.

Véleményem szerint azonban egyértelműen nem ez a helyzet.

77.

Egyrészt nem tűnik kizártnak, hogy az első határozat jogszerűségének az elsőfokú eljárás felperesei által indított kereset keretében történő felülvizsgálata e határozat megsemmisítéséhez vezet. Ez nemcsak az első határozat visszaható hatályú semmisségét eredményezné az EUMSZ 264. cikk első bekezdése alapján, hanem az EKB köteles lenne megtenni a megsemmisítést kimondó ítéletben „foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket” is az EUMSZ 266. cikk első bekezdése alapján. Mivel a második határozat az első határozattal azonos tartalmú, egyenesen úgy vélem, hogy az EKB ilyen megsemmisítés esetén az EUMSZ 266. cikk első bekezdése alapján köteles a második – ugyanolyan téves jogalkalmazáson alapuló – határozatot annak megtámadhatatlansága és az 1024/2013 rendeletben foglalt, erre vonatkozó jogalap hiánya ellenére visszavonni és újból dönteni az engedély visszavonásáról. ( 33 ) Az első határozat megsemmisítése ezért igenis joghatásokat válthat ki, és a fellebbező javára szolgálhat.

78.

Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása alapozható arra, hogy a megsemmisítést kimondó ítélet a felelősség megállapítása iránti kereset előkészítését szolgálja. ( 34 ) Eszerint egy esetleges kártérítési kereset megindítása elegendő az ilyen eljáráshoz fűződő érdek megalapozásához, feltéve hogy az nem hipotetikus. ( 35 )

79.

Igaz ugyan, hogy a jelen esetben az elsőfokú eljárás felperesei már megsemmisítés iránti kérelmükkel párhuzamosan kártérítési kérelmet nyújtottak be. A Törvényszék azonban e kártérítési kérelmet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította azzal az indokkal, hogy nem teljesültek az ítélkezési gyakorlatban e tekintetben elismert alaki feltételek. Függetlenül azonban attól, hogy a Törvényszék erre a következtetésre juthatott‑e, ami a negyedik és ötödik jogalap tárgyát képezi (lenti 87–89. pont), nem tűnik kizártnak, hogy a fellebbező új kártérítési kérelmet nyújt be a Törvényszékhez az EKB vitatott határozatának állítólagos jogellenessége miatt. Ez annál is inkább kézenfekvő, mivel a lényeges kárt okozó hatást az engedélyét azonnali hatállyal visszavonó és gazdasági tevékenységét ezen időponttól kezdve ellehetetlenítő első határozat meghozatalának tulajdonítja.

80.

A Törvényszék előtti keresetindítás ezenkívül az Európai Unió Bírósága alapokmánya 46. cikke első bekezdésének második mondata alapján legalább a jelen fellebbezési eljárás befejezéséig megszakította a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség megállapítása iránti kereset indítására vonatkozó ötéves elévülési időt. Ezért továbbra is lehetőség van új kártérítési kereset indítására.

81.

Következésképpen a fellebbező javára szolgálna az EKB vitatott határozatának megsemmisítése.

82.

A fenti megfontolások fényében azt a következtetést vonom le, hogy a fellebbező eljáráshoz fűződő érdeke fennmaradt az EKB vitatott határozata azonnali hátrányos joghatásainak megszüntetésére, az EUMSZ 266. cikk első bekezdése alapján az EKB által a megsemmisítés nyomán megteendő intézkedésekre és a felelősség megállapítása iránti kereset előkészítésére tekintettel. Ezt a Törvényszék tévesen ítélte meg. Ebből következik, hogy nem állapíthatta volna meg a megsemmisítés iránti kérelem okafogyottságát e határozat tekintetében. Az a tény, hogy az elsőfokú eljárás felperesei nem indítottak az előírt formában és határidőn belül megsemmisítés iránti keresetet a második határozattal szemben, e szempontból nem bír jelentőséggel.

83.

Az első jogalapnak ezért helyt kell adni, anélkül, hogy meg kellene vizsgálni a második és harmadik jogalapot, amelyek szintén az ellen irányulnak, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés rendelkező részének 1) pontjában megállapította az okafogyottságot (fenti 2. és 5. pont).

84.

Az ügyet tehát vissza kell utalni a Törvényszékhez, ( 36 ) hogy érdemben döntsön a megsemmisítés iránti kérelemről és az annak alátámasztására felhozott jogalapokról.

85.

A fellebbező eltérő összetételben eljáró Törvényszék elé történő visszautalás iránti kérelmének azonban nem adható hely a Törvényszék elfogultságára utaló támpontok hiányában. ( 37 ) A Törvényszék elsőfokú eljárás felpereseivel szemben fennálló gondossági és tájékoztatási kötelezettségének fenti 52. és 53. pontban említett megsértése nem elegendő ahhoz, hogy komoly kétségeket ébresszen a Törvényszék pártatlanságát illetően, és megingassa a jogalanyok e tekintetben fennálló bizalmát. ( 38 )

86.

Végül hatályon kívül kell helyezni a megtámadott végzés rendelkező részének 3) pontjában foglalt, a megsemmisítés iránti kérelemmel kapcsolatos költségekre vonatkozó határozatot. Mivel a megsemmisítés iránti kérelem okafogyottságának kérdése esetében a peres eljárás elkülöníthető, véglegesen eldöntendő részéről van szó, azt javaslom, hogy a Bíróság e tekintetben az EKB‑t kötelezze saját költségeinek és a fellebbező költségeinek viselésére.

87.

A negyedik és ötödik jogalapot illetően elegendő rámutatni arra, hogy a Törvényszék helyesen utasította el az elsőfokú eljárás felpereseinek kártérítési kérelmét eljárási szabályzatának 126. cikke alapján mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant. ( 39 )

88.

Az állandó ítélkezési gyakorlatban elismert alaki követelményekkel ellentétben ugyanis a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél csak 10 millió euró – a felperesek által a válaszban 100 millió euróra emelt – összegű kártérítés iránti kérelmet tartalmaz. Amint azt azonban a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül megállapította, ( 40 ) a keresetlevél nem tartalmaz megfelelő indokolást, még kevésbé pedig bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a Nemea Bank engedélyének visszavonására vonatkozó diszkrecionális döntése tekintetében teljesültek az EKB EUMSZ 340. cikk harmadik bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelőssége megállapításának együttes feltételei, jelesül a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértésében megnyilvánuló jogellenesség, a hivatkozott kár mértéke, valamint az e jogellenesség és e kár közötti kellően közvetlen okozati összefüggés fennállása. ( 41 )

89.

Ezért a negyedik és ötödik jogalapot mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

90.

Azt javaslom, hogy a Bíróság adjon helyt az első jogalapnak, és helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést annyiban, amennyiben az megállapította a megsemmisítés iránti kérelem okafogyottságát, és az e tekintetben felmerült költségeket megosztotta a fellebbező és az EKB között (a rendelkező rész 1) és 3) pontja), a Bíróság alapokmányának 61. cikke alapján utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez, és mindenesetre a megsemmisítés iránti kérelem Törvényszék által megállapított okafogyottsága tekintetében kötelezze az EKB‑t a költségek viselésére.