–

E. Simpson képviseletében M. Velardo ügyvéd,

–

az Európai Unió Tanácsa képviseletében M. Bauer és R. Meyer, meghatalmazotti minőségben,

–

HG képviseletében L. Levi ügyvéd,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Berscheid, T. S. Bohr és F. Erlbacher, meghatalmazotti minőségben,

–

a bolgár kormány képviseletében E. Petranova, L. Zaharieva és T. Mitova, meghatalmazotti minőségben,

1

A jelen eljárások tárgya az Európai Unió Törvényszéke (fellebbezési tanács) 2018. július 19‑i Simpson kontra Tanács ítélete (T‑646/16 P, nem tették közzé, a továbbiakban: felülvizsgálat tárgyát képező első ítélet, EU:T:2018:493) és HG kontra Bizottság ítélete (T‑693/16 P, nem tették közzé, a továbbiakban: felülvizsgálat tárgyát képező második ítélet, EU:T:2018:492) (a továbbiakban együtt: felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek).

2

A felülvizsgálat tárgyát képező első ítélettel a Törvényszék hatályon kívül helyezte az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének 2016. június 24‑iSimpson kontra Tanács végzését (F‑142/11 RENV, EU:F:2016:136), amellyel a Közszolgálati Törvényszék elutasította Erik Simpson azon keresetét, amely egyrészt az Európai Unió Tanácsa által hozott, az AD 9 besorolási fokozatba való előléptetését – a többek között észt nyelvű, a fordítás területén működő, AD 9 besorolású egységvezető felvétele céljából szervezett EPSO/AD/113/07 versenyvizsga sikeres teljesítését követően – megtagadó, 2010. december 9‑i határozat, valamint az ezen 2010. december 9‑i első határozattal szemben benyújtott panaszát elutasító 2011. október 7‑i tanácsi határozat megsemmisítésére, másrészt pedig arra irányult, hogy a Közszolgálati Törvényszék a Tanácsot kötelezze az őt ért kár megtérítésére. E végzést a Közszolgálati Törvényszék a 2015. október 22‑iTanács kontra Simpson ítéletet (T‑130/14 P, EU:T:2015:796) követően hozta, amely hatályon kívül helyezte a Közszolgálati Törvényszék 2013. december 12‑iSimpson kontra Tanács ítéletét (F‑142/11, EU:F:2013:201), és visszautalta az ügyet a Közszolgálati Törvényszék elé.

3

A felülvizsgálat tárgyát képező második ítélettel a Törvényszék hatályon kívül helyezte a Közszolgálati Törvényszék 2016. július 19‑iHG kontra Bizottság ítéletét (F‑149/15, EU:F:2016:155), amelyben a Közszolgálati Törvényszék elutasította HG azon keresetét, amely elsődlegesen egyrészt az Európai Bizottság 2015. február 10‑i, vele szemben a magasabb fizetési fokozatba sorolás 18 hónapos időszakra való elhalasztása fegyelmi büntetést kiszabó és őt a Bizottságot ért 108596,35 euró kár megtérítésére kötelező határozat (a továbbiakban: 2015. február 10‑i határozat) megsemmisítésére, valamint szükség esetén a panaszt elutasító határozat megsemmisítésére, másrészt pedig arra irányult, hogy a Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot kötelezze az őt ért kár megtérítésére.

4

A felülvizsgálat azon kérdésre vonatkozik, hogy – különösen a jogbiztonság általános elvére tekintettel – a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek sértik‑e az uniós jog egységességét vagy koherenciáját annyiban, amennyiben a Törvényszék fellebbviteli bíróságként eljárva kimondta, hogy szabálytalanul hozták létre a Közszolgálati Törvényszék azon ítélkező testületét, amely meghozta a 2016. június 24‑iSimpson kontra Tanács végzést (F‑142/11 RENV, EU:F:2016:136) és a 2016. július 19‑iHG kontra Bizottság ítéletet (F‑149/15, EU:F:2016:155) (a továbbiakban együtt: megtámadott határozatok), mivel az ezen ítélkező testület egyik tagjának kinevezésére irányuló eljárás során szabálytalanság történt, amely az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikke második bekezdésének első mondatában foglalt, törvényes bíróhoz való jog megsértését eredményezte.

5

A felülvizsgálat azon kérdésre is kiterjed, hogy az EUMSZ 277. cikkben foglalt jogi aktusokhoz hasonlóan valamely bíró kinevezése közbenső jogszerűségi felülvizsgálat tárgyát képezheti‑e, vagy az ilyen közbenső jogszerűségi felülvizsgálat a jogbiztonság és a res iudicata biztosítása érdekében – elviekben vagy bizonyos idő elteltével – ki van zárva vagy bizonyos jellegű szabálytalanságokra korlátozódik.

6

A Chartának „A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” címet viselő 47. cikkének első és második bekezdése kimondja:

„Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.”

7

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének felállításáról szóló, 2004. november 2‑i 2004/752/EK, Euratom tanácsi határozat (HL 2004. L 333., 7. o.) (6) preambulumbekezdése kimondta:

„A bírói különtanács bíráinak számát az ügyteher alapján kell megállapítani. A bírák kinevezésére irányuló tanácsi döntéshozatal megkönnyítése érdekében a Tanács létrehoz egy független tanácsadó bizottságot, amelynek feladata annak ellenőrzése, hogy a benyújtott pályázatok megfelelnek‑e az előírt feltételeknek.”

8

A 2004/752 határozat 2. cikke értelmében az Európai Unió Bíróságának alapokmánya „Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke címet viselő I. melléklettel egészült ki. E mellékletnek a megtámadott határozatok időpontjában hatályos változata (a továbbiakban: az Európai Unió Bírósága alapokmányának I. melléklete) a 2. cikkében előírta:

„A Közszolgálati Törvényszék hét bíróból áll. […]

A bírákat hatéves időtartamra nevezik ki. A távozó bírák újra kinevezhetők.

A megüresedő bírói tisztséget egy új bíró hatéves időtartamra történő kinevezésével kell betölteni.”

9

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 3. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   A bírákat az [EUMSZ] [257. cikk] negyedik bekezdésével összhangban, és az e cikkel létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően a Tanács nevezi ki. A bírák kinevezése során a Tanács ügyel a Közszolgálati Törvényszék kiegyensúlyozott összetételére, mind a tagállamok állampolgárainak a lehető legszélesebb földrajzi területen alapuló kiválasztását, mind pedig a nemzeti jogrendszerek képviseletét illetően.

(2)   Minden uniós polgársággal rendelkező és az [EUMSZ] 257. cikkének negyedik bekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő személynek lehetősége van pályázat benyújtására. A Tanács az [Európai Unió Bírósága] javaslatára megállapítja a pályázatok benyújtására és kezelésére vonatkozó feltételeket és részletes szabályokat.

(3)   Létrejön egy, a […] Bíróság, valamint a Törvényszék korábbi tagjaiból és elismert szaktudással rendelkező jogászokból álló, hét tagú bizottság. A Tanács a […] Bíróság elnökének javaslatára, minősített többséggel eljárva határoz a bizottság tagjainak kinevezéséről és a bizottság működésére vonatkozó szabályokról.

(4)   A bizottság véleményt nyilvánít arról, hogy a pályázók megfelelnek‑e a Közszolgálati Törvényszék bírói tisztségének betöltéséhez szükséges követelményeknek. A bizottság ezen véleményéhez csatolja a legmagasabb szintű tapasztalattal rendelkező pályázók listáját. A listának legalább kétszer annyi jelöltet kell tartalmaznia, mint ahány bírát a Tanács kinevez.”

10

2013. december 3‑án a Tanács az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke bíráinak kinevezésére kiírt nyilvános pályázati felhívást tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2013. C 353., 11. o., a továbbiakban: a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívás), melynek 4. pontja a következőképpen fogalmazott:

„Mivel két bíró hivatali ideje 2014. szeptember 30‑án lejár, pályázati felhívás kerül közzétételre két új bírának a 2014. október 1. és 2020. szeptember 30. közötti hatéves időtartamra történő kinevezése érdekében”.

11

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke három bírájának kinevezéséről szóló, 2016. március 22‑i (EU, Euratom) 2016/454 tanácsi határozat (HL 2016. L 79., 30. o.) (1)–(6) preambulumbekezdése kimondja:

12

A 2016/454 határozat 1. cikke előírja:

„A Tanács a következő személyeket az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének bíróivá nevezi ki:

13

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke egy bírájának kinevezéséről szóló, 2009. június 9‑i 2009/474/EK, Euratom tanácsi határozattal (HL 2009. L 156., 56. o.) I. Rofes i Pujolt a Közszolgálati Törvényszék bírájává nevezték ki a 2009. szeptember 1‑jétől 2015. augusztus 31‑ig tartó hatéves időszakra.

14

A 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívást követően, amelyet a Közszolgálati Törvényszék két másik bírája, S. Van Raepenbusch és H. Kreppel megbízatásának 2014. szeptember 30‑i lejártára tekintettel tettek közzé, az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 3. cikkének (3) bekezdésében említett bizottság (a továbbiakban: kiválasztási bizottság) hat pályázó nevét tartalmazó listát állított össze.

15

Mivel a Tanács e két megbízatás lejárta előtt nem nevezett ki bírát a S. Van Raepenbusch és H. Kreppel bírák által betöltött álláshelyekre, ez utóbbiak 2014. szeptember 30. után tovább üléseztek az Európai Unió Bírósága alapokmánya 5. cikkének harmadik bekezdése alkalmazásával, amely szerint a bíró a hivatalát utódja hivatalba lépéséig tölti be. Ez a rendelkezés a Közszolgálati Törvényszék bíráira az említett alapokmány I. melléklete 5. cikkének első bekezdése alapján vonatkozott.

16

I. Rofes i Pujol megbízatásának lejárta céljából nem tettek közzé nyilvános pályázati felhívást. Ebben az összefüggésben és az előző pontban említett rendelkezések alapján ez utóbbi 2015. augusztus 31. után tovább ülésezett.

17

A 2016/454 határozattal a Tanács 2016. március 22‑én három bírót nevezett ki a Közszolgálati Törvényszék bírójává, nevezetesen 2014. október 1‑jei hatállyal S. Van Raepenbusch‑t, 2016. április 1‑jei hatállyal pedig J. Sant’Annát és A. Kornezovot. Az e három bírói álláshelyre való kinevezés érdekében (a továbbiakban: szóban forgó kinevezési eljárás) a Tanács a pályázóknak a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívást követően létrehozott listáját használta, ideértve az I. Rofes i Pujol által korábban betöltött üres álláshelyet (a továbbiakban: harmadik álláshely) is, noha e nyilvános pályázati felhívás nem vonatkozott erre az álláshelyre.

18

J. Sant’Anna és A. Kornezov 2016. április 13‑án tett esküt.

19

2016. április 14‑i határozatával (HL 2016. C 146., 11. o.) a Közszolgálati Törvényszék K. Bradley‑t, J. Sant’Annát és A. Kornezovot a második tanácsába osztotta be a 2016. április 14. és 2016. augusztus 31. közötti időszakra.

20

E. Simpsont, aki 2004. június 1. óta kisegítő alkalmazott volt a Tanács észt nyelvi fordítási egységénél, 2005. január 1‑jén vették fel AD 5 besorolási fokozatba tartozó próbaidős tisztviselővé, miután sikeresen teljesítette az (LA) 8 besorolási fokozatba tartozó segédfordítók tartaléklistájának létrehozására irányuló EPSO/LA/3/03 nyílt versenyvizsgát. E. Simpsont 2008. január 1‑jén léptették elő az AD 6 besorolási fokozatba.

21

2009‑ben E. Simpson sikeresen teljesítette az EPSO/AD/113/07 versenyvizsgát. A versenyvizsga tartaléklistáját 2009. április 28‑án tették közzé. 2010. június 25‑én E. Simpson az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikkének (1) bekezdése alapján az AD 9 besorolási fokozatba való előléptetést kérte, arra hivatkozva, hogy sikeresen teljesítette az e besorolási fokozatnak megfelelő EPSO/AD/113/07 versenyvizsgát, valamint arra a körülményre, hogy három, álláspontja szerint az övéhez hasonló helyzetben lévő tisztviselőt magasabb besorolási fokozatba léptettek a versenyvizsga sikeres teljesítését követően.

22

2010. december 9‑i feljegyzésében a Tanács – e kérelmet elutasítva – jelezte, hogy a személyzeti szabályzat olyan rendelkezése hiányában, amely jogot biztosít a tisztviselők számára a besorolási fokozatuknál magasabb besorolási fokozatnak megfelelő versenyvizsga sikeres teljesítése alapján automatikusan magasabb besorolási fokozatba lépésre, ilyen határozat csak a szolgálati érdekre tekintettel fogadható el, és hogy a jelen ügyben ez az érdek hiányzik az észt nyelvi fordítási egység 2010‑ben fennálló helyzetére tekintettel.

23

2011. március 8‑án E. Simpson a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a Tanácshoz e tanácsi határozatával szemben. E panaszt a 2011. október 7‑i határozattal elutasították.

24

2011. december 27‑én E. Simpson keresetet indított a 2011. október 7‑i határozat ellen a Közszolgálati Törvényszék előtt.

25

A 2013. december 12‑iSimpson kontra Tanács ítéletben (F‑142/11, EU:F:2013:201) a Közszolgálati Törvényszék az indokolási kötelezettség megsértése miatt megsemmisítette a 2011. október 7‑i határozatot.

26

A Törvényszék Hivatalához 2014. február 24‑én benyújtott beadványában a Tanács fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben.

27

A 2015. október 22‑iTanács kontra Simpson ítéletben (T‑130/14 P, EU:T:2015:796) a Törvényszék helyt adott e fellebbezésnek azon az alapon, hogy a Közszolgálati Törvényszék érvelése tárgyi pontatlanságokat tartalmazott, és az ügyet visszautalta a Közszolgálati Törvényszék elé.

28

2016. június 24‑iSimpson kontra Tanács végzésével (F‑142/11 RENV, EU:F:2016:136) a Közszolgálati Törvényszék második tanácsa teljes egészében elutasította T. Simpson keresetét.

29

A Törvényszék Hivatalához 2016. szeptember 6‑án benyújtott beadványában E. Simpson fellebbezést nyújtott be e végzés ellen. A fellebbezést a Törvényszék Hivatala a T‑646/16. P. számon vette nyilvántartásba.

30

2018. március 21‑én a Törvényszék fellebbezési tanácsának elnöke úgy határozott, hogy ebben az ügyben újból megnyitja az írásbeli szakaszt, egyrészt a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítéletet (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) követően, amelyben a Törvényszék (fellebbezési tanács) hatályon kívül helyezte a 2016. június 28‑iFV kontra Tanács ítéletet (F‑40/15, EU:F:2016:137), azzal az indokkal, hogy az ezen ítéletet meghozó ítélkező testületet nem szabályosan hozták létre, másrészt a 2018. március 19‑iFV kontra Tanács (felülvizsgálat) határozatot (C‑141/18 RX, EU:C:2018:218) követően, amelyben a Bíróság úgy határozott, hogy nincs szükség ezen ítélet felülvizsgálatára.

31

2018. március 22‑én a Törvényszék felhívta a feleket, hogy terjesszék elő a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítéletből (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) a T‑646/16. P. sz. ügyben levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiket. E felhívásra válaszul a felek egyrészt arra hivatkoztak, hogy az ítélkező testület összetételének szabálytalanságára vonatkozó jogalap – ahogyan azt a Törvényszék ezen ítéletben megállapította – imperatív jogalapnak minősül, amelyet a fellebbviteli bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, másrészt pedig arra, hogy a Közszolgálati Törvényszék 2016. június 24‑iSimpson kontra Tanács végzését (F‑142/11 RENV, EU:F:2016:136) ugyanazon ítélkező testület írta alá, amelynek összetételét az említett ítélet szabálytalannak találta. Így a felek szerint a Közszolgálati Törvényszék e végzését hatályon kívül kell helyezni ugyanazon okok miatt, mint amelyeket a Törvényszék ugyanebben az ítéletben megállapított.

32

A felülvizsgálat tárgyát képező első ítélettel a Törvényszék hatályon kívül helyezte a Közszolgálati Törvényszék 2016. június 24‑iSimpson kontra Tanács végzését (F‑142/11 RENV, EU:F:2016:136), és az ügyet visszautalta a Törvényszéknek a fellebbezést elbíráló tanácstól eltérő tanácsa elé annak érdekében, hogy az első fokon határozzon a keresetről.

33

A felülvizsgálat tárgyát képező első ítélet 38–46. pontja a következőképpen szól:

34

2007. május 16‑tól 2013. augusztus 31‑ig HG, a Bizottság tisztviselője a Bizottság ENSZ melletti New York‑i (Egyesült Államok) képviseletén teljesített szolgálatot.

35

2008. szeptember 15‑én a Bizottság és HG a személyzeti szabályzat X. mellékletének 5. cikke alapján megállapodást írt alá a családja szükségleteinek megfelelő szolgálati lakás (a továbbiakban: szolgálati lakás) rendelkezésre bocsátásáról.

36

2008 októberében a HG tájékoztatta a Bizottság ENSZ‑melletti New York‑i képviseletének igazgatási vezetőjét, A‑t egyrészt arról, hogy az ugyanezen év júniusában született lánya egészségügyi problémái miatt nem tudott beköltözni a szolgálati lakásba, másrészt pedig, hogy a szolgálati lakást elfoglalja, de egyidejűleg rendszeresen a felesége lakásában is lakni fog annak érdekében, hogy a családjával lehessen. HG azt is állítja, hogy nem pontosított időpontban tájékoztatta A‑t arról, hogy egy barátja, B fog a lakásban tartózkodni „néhány órára” vagy „kéthetente két napra” e lakás „őrzőjeként”. E tekintetben HG jelezte, hogy egyrészt 2008 szeptemberében megkérte B‑t, hogy végezze el a szolgálati lakás tekintetében az áramszolgáltatónál a szükséges alakszerűségeket, másrészt 2008 decemberében átadta neki a szolgálati lakás kulcsát.

37

2015. február 10‑i határozatával a kinevezésre jogosult, háromoldalú hatóság megállapította, hogy először is HG azáltal, hogy családjával nem lakott a szolgálati lakásban, megsértette a személyzeti szabályzat X. mellékletének 5. cikkét, másodszor azáltal, hogy nem ő maga írta alá a szerződést az áramszolgáltatóval, megsértette a Külkapcsolatok Főigazgatóság a képviseletek alkalmazásában álló személyi állomány számára készült útmutatójának 22.10.11.4. pontjából eredő kötelezettségeit, harmadszor HG vétkes magatartása a szolgálati lakás intézmény általi indokolatlan bérbevételéből eredő kárt okozott. Következésképpen a kinevezésre jogosult, háromoldalú hatóság a magasabb fizetési fokozatba sorolás 18 hónapos időszakra való elhalasztása fegyelmi büntetést alkalmazott HG‑vel szemben, és arra kötelezte, hogy az említett kárt 108596,35 euró összegben térítse meg.

38

2015. május 9‑én HG a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a 2015. február 10‑i határozat ellen. E panaszt a kinevezésre jogosult, háromoldalú hatóság a 2015. szeptember 10‑i határozatával elutasította.

39

A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2015. december 21‑én érkezett keresetlevelével HG keresetet indított, amely egyrészt a 2015. február 10‑i határozat, valamint szükség esetén a panaszát elutasító határozat megsemmisítésére, másrészt pedig arra irányult, hogy a Bizottságot kötelezzék az állítólagosan őt ért kár megtérítésére.

40

2016. július 19‑iHG kontra Bizottság ítéletében (F‑149/15, EU:F:2016:155) a Közszolgálati Törvényszék második tanácsa elutasította e keresetet, és HG‑t kötelezte saját költségei, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

41

A Törvényszék Hivatalához 2016. szeptember 28‑án benyújtott beadványában HG fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben. A fellebbezést a Törvényszék Hivatala a T‑693/16. P. számon vette nyilvántartásba.

42

A 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítélet (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) kihirdetését követően, amelynek tartalmát a jelen ítélet 30. pontja foglalja össze, HG a 2018. január 31‑én benyújtott beadványában azt kérdezte a Törvényszéktől, hogy be kívánja‑e szerezni a felektől az ezen ítéletnek a fellebbezésével kapcsolatos eljárást érintő következményeire vonatkozó észrevételeiket.

43

2018. március 23‑i végzésével a Törvényszék fellebbezési tanácsának elnöke újból megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát. 2018. március 26‑án a Törvényszék felhívta a feleket, hogy terjesszék elő észrevételeiket az említett ítéletből a jelen ügyre vonatkozóan levonandó következtetéseket illetően.

44

E felhívásra válaszul a felek jelezték, hogy a Közszolgálati Törvényszék 2016. július 19‑iHG kontra Bizottság ítéletét (F‑149/15, EU:F:2016:155) ugyanaz az ítélkező testület hozta, mint amelynek összetételét a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítéletben (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) szabálytalannak minősítették. HG arra is hivatkozott, hogy az ítélkező testület összetételének olyan szabálytalanságára alapított jogalap, mint amelyet a Törvényszék ez utóbbi ítéletben megállapított, imperatív jogalapnak minősül, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Közszolgálati Törvényszék 2016. július 19‑iHG kontra Bizottság ítéletét (F‑149/15, EU:F:2016:155) ugyanazon okok miatt hatályon kívül kell helyezni, mint amelyeket a Törvényszék a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítéletben (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) megállapított. Ami a Bizottságot illeti, az elismerte, hogy azok az indokok, amelyek alapján a Törvényszék ez utóbbi ítéletet meghozta, igazolhatják a Közszolgálati Törvényszék 2016. július 19‑iHG kontra Bizottság ítéletének (F‑149/15, EU:F:2016:155) hatályon kívül helyezését, és az ügynek a Törvényszék más tanácsa elé utalását, mint amely a HG által benyújtott fellebbezést elbírálta.

45

A felülvizsgálat tárgyát képező második ítélettel a Törvényszék hatályon kívül helyezte a Közszolgálati Törvényszék 2016. július 19‑iHG kontra Bizottság ítéletét (F‑149/15, EU:F:2016:155), és az ügyet visszautalta a Törvényszéknek a fellebbezést elbíráló tanácstól eltérő tanácsa elé annak érdekében, hogy az első fokon határozzon a keresetről.

46

E határozat a felülvizsgálat tárgyát képező második ítélet 39–47. pontjában szereplő olyan indokoláson alapul, amely lényegében megegyezik a jelen ítélet 33. pontjában ismertetett indokolással.

47

Az első főtanácsnok indítványára a felülvizsgálati tanács az Európai Unió Bírósága alapokmánya 62. cikkének második bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 193. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott 2018. szeptember 17‑i Simpson kontra Tanács (felülvizsgálat) határozatával (C‑542/18 RX) és HG kontra Bizottság (felülvizsgálat) határozatával (C‑543/18 RX) úgy döntött, hogy az érintett ítéleteket felül kell vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy azok sértik‑e az uniós jog egységességét vagy koherenciáját. Egyébiránt az eljárási szabályzat 195. cikkének (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati tanács 2019. február 14‑én úgy határozott, hogy kéri a Bíróságtól, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező két ügyet nagytanács elé utalja.

48

A C‑542/18. RX‑II. és a C‑543/18. RX‑II. sz. ügyeket a közöttük lévő összefüggésre tekintettel az ítélethozatal céljából egyesíteni kell, miután a feleknek lehetőségük volt arra, hogy a tárgyalás során ezen egyesítés lehetőségéről nyilatkozzanak.

49

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező kérdésre adandó, a jelen ítélet 4. és 5. pontjában ismertetett válasz nem vezethető le pusztán abból a tényből, hogy a 2018. március 19‑iFV kontra Tanács (felülvizsgálat) határozatban (C‑141/18 RX, EU:C:2018:218) a Bíróság úgy határozott, hogy nem kell felülvizsgálni a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítéletet (T‑639/16 P, EU:T:2018:22), amelyre a Törvényszék a felülvizsgálat tárgyát képező ítéleteket alapozta. Ahogyan ugyanis a Bíróság e határozatának 4. és 5. pontjából kitűnik, e határozatot az a körülmény indokolta, hogy az első főtanácsnok a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítéletre (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) vonatkozó felülvizsgálati indítványban kifejtve azokat a különös okokat, amelyek miatt a felülvizsgálati tanácshoz fordult, jelezte, hogy úgy véli, hogy ezen ítélet „jogi érvelést tartalmazó része nem hordozza a komoly veszélyét annak, hogy az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérüljön”. Így e felülvizsgálati indítványból az következett, hogy nem álltak fenn az Európai Unió Bírósága alapokmánya 62. cikkének első bekezdésében a Törvényszék határozatának felülvizsgálata céljából előírt feltételek.

50

A jelen felülvizsgálat tárgyát képező kérdésre adott választ illetően először is meg kell vizsgálni, hogy többek között a jogbiztonság általános elvére tekintettel a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot, amikor megsemmisítette a megtámadott határozatokat azzal az indokkal, hogy a Közszolgálati Törvényszék e határozatokat meghozó ítélkező testületét szabálytalanul hozták létre az e tanács egyik tagjának kinevezésére irányuló eljárást érintő szabálytalanság miatt, amely a Charta 47. cikke második bekezdésének első mondatában foglalt, törvényes bíróhoz való jog megsértését eredményezte.

51

E vizsgálat keretében fontos meghatározni egyrészt, hogy valamely bíró kinevezése milyen feltételek mellett képezheti az EUMSZ 277. cikkben említett jogi aktusokhoz hasonlóan közbenső jogszerűségi felülvizsgálat tárgyát. Másrészt meg kell vizsgálni, hogy amennyiben a kinevezési eljárás Törvényszék által megállapított szabálytalansága bizonyítást nyert, az ténylegesen a Charta 47. cikke második bekezdése első mondatának olyan megsértését eredményezte‑e, amely igazolja e határozatok megsemmisítését.

52

Abban az esetben, ha az említett vizsgálat azt tárná fel, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben téves jogalkalmazásra került sor, második lépésben azt kell megvizsgálni, hogy ezen ítéletek sértik‑e az uniós jog egységességét vagy koherenciáját.

53

A felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy hivatalból figyelembe kell venni a megtámadott határozatokat meghozó ítélkező testület összetételének szabálytalanságára alapított jogalapot. A Bíróság 2008. július 1‑jei Chronopost és La Poste kontra UFEX és társai ítélete (C‑341/06 P és C‑342/06 P, EU:C:2008:375), valamint a Törvényszék 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítélete (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) alapján ugyanis a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy olyan imperatív jogalapról van szó, amelyet a fellebbviteli bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, még akkor is, ha e szabálytalanságra az elsőfokú eljárásban nem hivatkoztak.

54

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a 2016/454 határozat, amellyel a Közszolgálati Törvényszék bírájává nevezték ki a harmadik álláshelyre kiválasztott személyt, nem minősül az EUMSZ 277. cikk értelmében vett általános hatályú jogi aktusnak, ahogyan arra a főtanácsnok többek között az indítványának 118–124. pontjában rámutatott.

55

Ugyanakkor a független, pártatlan és a törvény által megelőzően létrehozott bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való, a Charta 47. cikkében biztosított alapvető jogból az következik, hogy főszabály szerint minden jogalanynak biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy e jog megsértésére hivatkozzon. Ebből következik, hogy az uniós bíróságnak lehetőséggel kell rendelkeznie annak vizsgálatára, hogy a szóban forgó kinevezési eljárást érintő szabálytalanság ezen alapvető jog megsértését vonhatta‑e maga után.

56

Azt is meg kell vizsgálni, hogy az a körülmény, hogy a jelen ügyekben részt vevő felek egyike sem vitatta a megtámadott határozatokat meghozó ítélkező testület szabályszerűségét, akadályát képezi‑e annak, hogy a Törvényszék hivatalból vizsgálja e szabályszerűséget.

57

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a független, pártatlan és a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz fordulás garanciái, és különösen azok, amelyek az ilyen bíróság fogalmát, valamint összetételét határozzák meg, a tisztességes eljáráshoz való jog sarokkövét képezik. Ez magában foglalja, hogy minden bíróság köteles megvizsgálni, hogy összetételénél fogva ilyen bíróságnak minősül‑e, ha e tekintetben komoly kétség merül fel. E vizsgálat ahhoz a bizalomhoz szükséges, amelyet egy demokratikus társadalomban a bíróságoknak a jogalanyban kell kelteniük. Ebben az értelemben az ilyen vizsgálat olyan lényeges formaságnak minősül, amelynek betartása imperatív jellegű, és azt hivatalból kell ellenőrizni (lásd ebben az értelemben: 2008. július 1‑jei Chronopost és La Poste kontra UFEX és társai ítélet, C‑341/06 P és C‑342/06 P, EU:C:2008:375, 46. és 48. pont).

58

Következésképpen a Törvényszék nem követett el hibát, amikor a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben hivatalból vizsgálta a megtámadott határozatokat meghozó ítélkező testület összetételének szabályszerűségét amiatt, hogy ugyanezen ítélkező testület szabálytalanságát a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítéletben (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) megállapították.

59

A felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben a Törvényszék a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítéletre (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) hivatkozva azt a következtetést vonta le, hogy a Tanács azáltal, hogy a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívást követően létrehozott listát a harmadik álláshely betöltésére használta, megsértette az e nyilvános pályázati felhívásban kialakított jogi keretet.

60

E következtetés nem tartalmaz semmiféle téves jogalkalmazást.

61

Ugyanis, mivel a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívás 4. pontja értelmében a pályázatot kifejezetten és kizárólag annak érdekében tették közzé, hogy betöltsék azon két bíró álláshelyét, akiknek a megbízatása 2014. szeptember 30‑án járt le, vagyis az S. Van Raepenbusch és H. Kreppel bírák által betöltött álláshelyeket, és nem abból a célból, hogy az I. Rofes i Pujol – akinek megbízatása 2015. augusztus 31‑én járt le – által korábban betöltött harmadik álláshelyet is betöltsék, a Tanács azáltal, hogy az e nyilvános pályázati felhívást követően létrehozott listát ez utóbbi álláshely betöltésére használta, megsértette azon jogi keretet, amelyet maga határozott meg az említett nyilvános pályázati felhívás közzétételekor és amelyet tiszteletben kellett tartania. Az Európai Unió igazságszolgáltatási szervezetrendszerének megreformálásával összefüggésben a 2016/454 határozat (4) preambulumbekezdésében hivatkozott „időbeli okok” nem igazolhatják ugyanazon nyilvános pályázati felhívás megsértését.

62

Ezzel szemben, ellentétben azzal, amit a Törvényszék a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítélet (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) 52–58. pontjában megállapított, amely megfontolásokat egyébként a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek kifejezetten nem vettek át, úgy tűnik, hogy e lista igénybevétele a harmadik álláshely betöltéséhez egyebekben megfelelt a bírák Közszolgálati Törvényszékre történő kinevezésére irányuló eljárásra vonatkozó szabályoknak.

63

Ugyanis az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 3. cikke (4) bekezdésének harmadik mondata szerint a listának legalább kétszer annyi jelöltet kell tartalmaznia, mint ahány bírát a Tanács kinevez. Márpedig a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívást követően létrehozott lista hat pályázó nevét tartalmazta, ami pontosan kétszerese az e lista alapján kinevezett bírák számának. E rendelkezést tehát a jelen ügyben teljes mértékben tiszteletben tartották.

64

Ezenkívül egyetlen tényező alapján sem lehet kétségbe vonni az EUMSZ 257. cikk negyedik bekezdése első mondatának tiszteletben tartását, amely megköveteli, hogy a különös hatáskörű törvényszékek tagjait olyan személyek közül válasszák ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek a bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassággal, az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 3. cikke (2) bekezdése első mondatának tiszteletben tartását, amelynek értelmében minden, az e feltételeket teljesítő és uniós polgársággal rendelkező személynek lehetősége van pályázat benyújtására a Közszolgálati Törvényszék bírói álláshelyeire, vagy az e melléklet 3. cikke (4) bekezdése második mondatának tiszteletben tartását, amelynek értelmében a kiválasztási bizottság által elkészített listának tartalmaznia kellett a legmagasabb szintű megfelelő tapasztalattal rendelkező pályázók nevét.

65

Így egyáltalán nem kérdőjeleződött meg, hogy a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívás minden olyan uniós polgár számára nyitva állt, aki megfelelt az EUMSZ 257. cikk negyedik bekezdésének első mondatában foglalt feltételeknek, továbbá hogy az e nyilvános pályázati felhívást követően elkészített listán szereplő hat pályázó mindegyike uniós polgársággal rendelkezik, és őket a kiválasztási bizottság megfelelőnek ítélte a Közszolgálati Törvényszék bírói tisztségének betöltésére, és hogy e lista ténylegesen a legmagasabb szintű megfelelő tapasztalattal rendelkező pályázók nevét tartalmazta.

66

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 3. cikke (1) bekezdésének második mondatával kapcsolatban, amely rendelkezés szerint a bírák kinevezése során a Tanács ügyel a Közszolgálati Törvényszék kiegyensúlyozott összetételére, mind a tagállamok állampolgárainak a lehető legszélesebb földrajzi területen alapuló kiválasztását, mind pedig a nemzeti jogrendszerek képviseletét illetően, a Törvényszék valóban megállapította a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítélet (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) 56. pontjában, hogy nem zárható ki, hogy a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívást követően létrehozott lista használata egy bírónak a harmadik állásra való kinevezéséhez nem jár az ezen állás potenciális pályázói egy részének kizárásával, különösen a spanyol állampolgárságúakéval, akik az e rendelkezésben előírt követelményre tekintettel esetleg úgy döntöttek, hogy nem jelentkeznek e pályázati felhívásra, mivel a Közszolgálati Törvényszéknek már volt spanyol tagja, és a felhívásban nem szerepelt e tag álláshelye.

67

Mindazonáltal ez a megállapítás egyáltalán nem teszi lehetővé azon következtetés levonását, hogy a bíró harmadik álláshelyre történő kinevezése a nemzeti jogrendszereknek a Közszolgálati Törvényszéken belüli földrajzi megoszlását vagy képviseletét illetően nem kiegyensúlyozott összetételt eredményezett volna, és hogy a Tanács ennélfogva az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 3. cikke (1) bekezdése második mondatának megsértésével járt volna el. Végezetül a Törvényszék által a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítélet (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) 56. pontjában azonosított azon tény, hogy bizonyos potenciális pályázókat eltántoríthattak a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívásra való jelentkezéstől, közvetlenül és kizárólag abból a körülményből fakadt, hogy e nyilvános felhívás nem irányult a harmadik álláshely betöltésére, így e tény nem tekinthető a jelen ítélet 61. pontjában azonosított szabálytalanságtól elkülönülő szabálytalanságnak.

68

A fenti megfontolásokból az következik, hogy a szóban forgó kinevezési eljárás szabálytalansága kizárólag abból ered, hogy a Tanács megsértette a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívást, nem pedig az EUMSZ 257. cikk negyedik bekezdéséből vagy az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 3. cikkéből eredő követelmények megsértéséből.

69

A felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben a Törvényszék ugyancsak a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítélet (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) alapján megállapította, hogy tekintettel arra, hogy a jogalanyoknak és a nyilvánosságnak a bíróságok függetlenségébe és pártatlanságába vetett bizalma érdekében mennyire fontos a bíró kinevezésére vonatkozó szabályok tiszteletben tartása, a harmadik álláshelyre kinevezett bírót nem lehet a Charta 47. cikke második bekezdésének első mondata értelmében vett törvényes bírónak tekinteni.

70

E rendelkezés értelmében mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja.

71

E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy a bíróságok függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó követelmények a hatékony bírói jogvédelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéből következnek, amely döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok EUSZ 2. cikkben felsorolt közös értékeinek, különösen pedig a jogállamiság értékének a megőrzése szempontjából. Az említett követelmények olyan szabályok meglétét igénylik – különösen, ami a fórum összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint az elfogultsági okokat, a kizárási okokat és a tagok elmozdítását illeti –, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az említett fórum külső tényezők általi befolyásolhatóságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását. Ami közelebbről a kinevezésről szóló határozatokat illeti, többek között az szükséges, hogy az e határozatok elfogadásához vezető érdemi feltételek és eljárási szabályok olyanok legyenek, hogy ne keletkezhessenek ilyen jogos kétségeket a kinevezett bírák tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2019. november 19‑iA. K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet, C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 120., 123. és 134. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

Mivel a Charta 47. cikke második bekezdésének első mondata megfelel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikke (1) bekezdése első mondatának, a Charta 52. cikkének (3) bekezdése értelmében az abban foglalt jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Így a Bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy a Charta 47. cikke második bekezdésének az általa biztosított értelmezése olyan védelmi szintet biztosítson, amely nem sérti az EJEE 6. cikkében rögzített és az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett védelmi szintet (2019. november 19‑iA. K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet, C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 118. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata szerint a „törvény által létrehozott” kifejezésnek az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének első mondatába való beillesztésének célja annak elkerülése, hogy az igazságszolgáltatási rendszer szervezését a végrehajtó hatalom mérlegelési jogkörére bízzák, és hogy ezt a területet a törvényhozó hatalom által a hatáskörének gyakorlására vonatkozó szabályoknak megfelelően elfogadott törvény szabályozza. Ez a kifejezés többek között a jogállamiság elvét tükrözi, és nem csupán a bíróság fennállásának jogi alapjára vonatkozik, hanem az egyes ügyekben az eljáró tanács összetételére, valamint a belső jog bármely más rendelkezésére, amelynek megsértése szabálytalanná teszi egy vagy több bíró részvételét az ügy vizsgálatában, ami magában foglalja különösen az érintett bíróság tagjainak függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó rendelkezéseket (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2014. július 8., Biagioli kontra San Marino, CE:ECHR:2014:0708DEC000816213, 72–74. §‑ok; EJEB, 2019. május 2., Pasquini kontra San Marino, CE:ECHR:2019:0502JUD005095616, 100. és 101. §‑ok, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74

Ehhez hasonlóan az Emberi Jogok Európai Bíróságának már alkalma volt rámutatni, hogy az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, „törvény által létrehozott” bíróság általi elbíráláshoz való jog jellegénél fogva magában foglalja a bírák kinevezésének folyamatát is (EJEB, 2019. március 12., Ástrá Universitätsson kontra Izland, CE:ECHR:2019:0312JUD002637418, nem végleges, 98. §).

75

A jelen ítélet 71. és 73. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a bíráknak az érintett igazságszolgáltatási rendszer keretében történő kinevezése során elkövetett szabálytalanság a Charta 47. cikke második bekezdése első mondatának megsértését vonja maga után, különösen akkor, ha e szabálytalanság olyan természetű és súlyú, hogy azzal a valós veszéllyel jár, hogy más hatalmi ágak – különösen a végrehajtó hatalom – jogosulatlanul gyakoroljanak valamely mérlegelési jogkört, veszélyeztetve a kinevezési eljárás eredményének feddhetetlenségét, ezáltal kétséget ébresztve a jogalanyokban az érintett bíró vagy bírák függetlenségét és pártatlanságát illetően, amely eset fennáll, amikor a bírósági rendszer kialakításának és működésének szerves részét képező alapvető szabályokról van szó.

76

Ezen elvek fényében kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó kinevezési eljárás során elkövetett szabálytalanság a jelen ügyben a felek ahhoz való jogának megsértését vonta‑e maga után, hogy ügyüket a törvény által megelőzően létrehozott bíróság tárgyalja, amely jogot a Charta 47. cikke második bekezdésének első mondata biztosít.

77

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan az a jelen ítélet 68. pontjában megállapítást nyert – e szabálytalanság kizárólag abból ered, hogy a Tanács figyelmen kívül hagyta a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívást.

78

Azt is fontos megállapítani, hogy valamely bíró harmadik álláshelyre történő kinevezésére az EUMSZ 257. cikk negyedik bekezdésében és az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 3. cikkében foglalt, a Közszolgálati Törvényszék bíráinak kinevezésére vonatkozó alapvető szabályok tiszteletben tartásával került sor.

79

Ebben az összefüggésben önmagában az a körülmény, hogy a Tanács a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívást követően létrehozott listát használta fel a harmadik álláshely betöltése érdekében, nem elegendő a Közszolgálati Törvényszék bírái kinevezési eljárására vonatkozó alapvető szabály olyan jellegű és súlyú megsértésének megállapításához, amely annak valós kockázatával járna, hogy a Tanács jogosulatlanul gyakorolja jogköreit, veszélyeztetve a kinevezési eljárás eredményének feddhetetlenségét, ezáltal kétséget ébresztve a jogalanyokban a harmadik álláshelyre kinevezett bíró vagy akár azon tanács függetlenségét és pártatlanságát illetően, amelybe e bírót beosztották.

80

E tekintetben a szóban forgó kinevezési eljárás szabálytalansága eltér az EFTA‑Bíróság 2017. február 14‑i Pascal Nobile kontra DAS Rechtsschutz‑Versicherungs (E‑21/16) határozatát érintő, a 2018. január 23‑iFV kontra Tanács ítélet (T‑639/16 P, EU:T:2018:22) 75. pontjában említett szabálytalanságtól. Ez utóbbi szabálytalanság ugyanis abban állt, hogy valamely bírót hat helyett kivételesen három évre neveztek ki az EFTA‑Bíróságra, így a jelen ügyekben vizsgált szabálytalanságtól eltérően az e bíróságon belüli bírói mandátumok időtartamára vonatkozó, a bírák függetlenségének védelmére irányuló alapvető szabály megsértésére vonatkozott.

81

A fentiekből következik, hogy a 2013. december 3‑i nyilvános pályázati felhívás Tanács általi figyelmen kívül hagyása nem minősül az uniós jognak a bírák Közszolgálati Törvényszékre történő kinevezésére alkalmazandó alapvető szabályai megsértésének, amely maga után vonta a fellebbezők törvény által létrehozott bírósághoz való, a Charta 47. cikke második bekezdésének első mondatában biztosított jogának megsértését.

82

Következésképpen, mivel a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek nem tartalmaznak más olyan elemeket, amelyek kétségbe vonhatnák a Charta 47. cikke második bekezdése első mondatának tiszteletben tartását, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor ezen ítéletekben úgy ítélte meg, hogy e rendelkezést megsértették. Az előző pontban említett szabálytalanság tehát önmagában nem igazolhatta az azon ítélkező testület által hozott bírósági határozat megsemmisítését, amelybe a harmadik álláshelyre kinevezett bírót beosztották.

83

A fentiek összességéből az következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozatokat kizárólag a szóban forgó kinevezési eljárás során elkövetett szabálytalanság alapján megsemmisítette.

84

A felülvizsgálat tárgyát képező ítéleteket érintő téves jogalkalmazás sérti az uniós jog egységességét és koherenciáját.

85

A felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek ugyanis precedensként szolgálhatnak jövőbeli ügyek számára, mivel a Charta 47. cikke második bekezdése első mondatának a Törvényszék általi téves értelmezése és alkalmazása kihathat más olyan ügyekre, amelyek az ítélkező testület valamely tagjának kinevezését, és általánosabban a független, pártatlan és a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való jogot érintik.

86

Ezenkívül e jog alapvető jelentőséggel és horizontális jelleggel bír az uniós jogrendben, amelynek értelmezését és koherenciáját a Bíróságnak különösen akkor kell biztosítania, ha e tekintetben kérdések merülnek fel olyan sajátos összefüggésben, amelyben még nem alakult ki állandó ítélkezési gyakorlat.

87

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek sértik az uniós jog egységességét és koherenciáját annyiban, amennyiben a Törvényszék fellebbviteli bíróságként eljárva kimondta, hogy szabálytalanul hozták létre a Közszolgálati Törvényszék azon ítélkező testületét, amely meghozta a megtámadott határozatokat, mivel az ezen ítélkező testület egyik tagjának kinevezésére irányuló eljárás során szabálytalanság történt, amely a Charta 47. cikke második bekezdésének első mondatában foglalt, törvényes bíróhoz való jog megsértését eredményezte, és az említett határozatokat megsemmisítette.

88

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 62b. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy a Törvényszék határozata sérti az uniós jog egységességét vagy koherenciáját, az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, amelyet jogkérdésekben köt a Bíróság határozata. Az ügy visszautalásakor ezenkívül a Bíróság meghatározhatja, hogy a Törvényszék határozatának mely részei rendelkeznek jogerővel az eljárásban részt vevő felek tekintetében. Kivételesen a Bíróság jogerősen határoz, ha a jogvita eldöntése – a felülvizsgálat eredményére figyelemmel – a Törvényszék határozatában megállapított tényálláson alapul.

89

Ebből következik, hogy a Bíróság nem szorítkozhat az uniós jog egységessége és/vagy koherenciája sérelmének megállapítására anélkül, hogy ne vonná le e megállapításnak a szóban forgó két jogvitára vonatkozó következményeit (lásd még: 2015. szeptember 10‑iMissir Mamachi di Lusignano kontra Bizottság (felülvizsgálat) ítélet, C‑417/14 RX‑II, EU:C:2015:588, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90

Mivel a Törvényszék a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletekben a Charta 47. cikke második bekezdése első mondatának megsértése alapján anélkül semmisítette meg a megtámadott határozatokat, hogy megvizsgálta volna a fellebbezők által fellebbezésük alátámasztására felhozott jogalapokat, a felülvizsgálat tárgyát képező ítéleteket hatályon kívül kell helyezni, és az ügyeket vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy e jogalapokról határozni tudjon.

91

Az eljárási szabályzat 195. cikkének (6) bekezdése szerint, ha a Törvényszék a felülvizsgálat tárgyát képező határozatát az EUMSZ 256. cikk (2) bekezdése alapján hozta, a Bíróság határoz a költségekről.

92

A felülvizsgálat keretében való költségviselést szabályozó különös szabályok hiányában úgy kell határozni, hogy a felek maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: