–

a francia kormány képviseletében A.‑L. Desjonquères, N. Vincent és A. Ferrand, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében B. Mongin és M. Brauhoff, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) VIII. melléklete 11. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyrészt DQ másrészt a ministre de la Transition écologique et solidaire (az ökológiai és szolidáris átmenetért felelős miniszter, Franciaország) és a ministre de l’Action et des Comptes publics (az államigazgatásért és államháztartásért felelős miniszter, Franciaország) között, az Európai Unió nyugdíjrendszerében szerzett öregségi nyugdíjra való jogosultság biztosításmatematikai egyenértékének átvitele iránt DQ által előterjesztett kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló, 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2004. L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 120. o.) a személyzeti szabályzat reformját vezette be. Az e rendelet által bevezetett egyik újítás az öregségi nyugdíjra való jogosultság hordozhatóságával kapcsolatos szabályokra vonatkozik.

4

Az említett rendelet (32) preambulumbekezdése kimondja:

„A távozási díjra vonatkozó szabályokat a nyugdíjjogosultság hordozhatóságára vonatkozó közösségi szabályok figyelembevétele érdekében módosítani kell. Ezt a következetlenségek korrekciója és nagyobb fokú rugalmasság bevezetése révén kell megvalósítani.”

5

A személyzeti szabályzatnak a „Nyugdíjrendszer” című VIII. melléklete a 11. cikkében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az a tisztviselő, aki a Közösségek szolgálatából azért lép ki, hogy:

jogosult az Unióval fennálló öregségi nyugdíj iránti jogosultságának az átruházás [helyesen: átvitel] tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett, biztosításmatematikai egyenértékét az adott közigazgatási hatóság vagy szervezet nyugdíjalapjára vagy arra a nyugdíjalapra átruháztatni, [helyesen: közigazgatási hatóság vagy szervezet nyugdíjalapjába vagy abba a nyugdíjalapba átvitetni], amelyben munkavállalói vagy önálló vállalkozói minőségében végzett tevékenység útján öregségi nyugdíj iránti jogosultságot szerez.

(2)   Az a tisztviselő, aki azt követően lép az Unió szolgálatába, hogy:

vagy

beiktatását [helyesen: véglegesítését] követően, de az öregségi nyugdíjra a személyzeti szabályzat 77. cikke szerinti jogosultság elnyerése előtt az ilyen szolgálat vagy tevékenység révén szerzett nyugdíjjogosultság – az átruházás [helyesen: átvitel] tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett – tőkeértékét a[z Uniónak] befizettetni.

[…]

(3)   A (2) bekezdést alkalmazni kell a 37. cikk (1) bekezdése b) pontjának második francia bekezdésében előírt kirendelés lejártával visszahelyezett tisztviselőre, valamint a személyzeti szabályzat 40. cikkében előírt személyes okokkal indokolt szabadság leteltét követően visszahelyezett tisztviselőre is.”

6

E melléklet 12. cikkének szövege a következő:

„(1)   Az a nyugdíjkorhatárt el nem érő tisztviselő, akinek szolgálati jogviszonya nem elhalálozás vagy rokkantság miatt szűnik meg, és aki azonnali vagy halasztott öregségi nyugdíjra nem jogosult, a szolgálati jogviszonyának megszűnésekor az alábbiak kifizetésére jogosult:

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjától eltérve, az a nyugdíjkorhatárt el nem érő tisztviselő, aki a nyugdíjjogosultság megszerzése vagy fenntartása érdekében szolgálata megkezdése óta egy általa választott, az (1) bekezdésben meghatározott kritériumoknak megfelelő nemzeti nyugdíjrendszerbe, magán biztosítási rendszerbe vagy nyugdíjpénztárba fizetett be, és akinek szolgálati jogviszonya nem elhalálozás vagy rokkantság miatt szűnik meg anélkül, hogy a tisztviselő azonnali vagy halasztott öregségi nyugdíjra jogosult lenne, a szolgálat megszűnésekor távozási díjra jogosult, amelynek összege megfelel az intézménynél teljesített szolgálat során szerzett nyugdíjjogosultság biztosításmatematikai értékének. Ilyen esetekben az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek 42. vagy 112. cikke alkalmazásával a nemzeti nyugdíjrendszerben való nyugdíjjogosultság megszerzése vagy fenntartása érdekében történt kifizetéseket le kell vonni a távozási díjból.”

7

Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 39. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A szolgálati jogviszony megszűnésekor a szerződéses alkalmazott öregségi nyugdíjra, a biztosításmatematikai egyenérték átruházására [helyesen: átvitelére] vagy távozási díjra jogosult a személyzeti szabályzat V. címének 3. fejezetével és a személyzeti szabályzat VIII. mellékletével összhangban.”

8

Az alapeljárás felperese 2006. szeptember 1‑je óta a francia állam közszolgálatának alkalmazottja, és a direction départementale des territoires du Bas‑Rhin‑nál (a Bas‑Rhin‑i területekkel foglalkozó megyei igazgatóság, Franciaország) a fenntartható fejlődési területen vezető technikusi feladatokat lát el.

9

2011. április 1‑jétől 2013. augusztus 31‑ig személyes okokból rendelkezési állományba helyezték, mivel az Európai Bizottságnál szerződéses alkalmazottként foglalkoztatták.

10

Miután e rendelkezési állományban töltött időszak lejártával visszatért eredeti hivatalába, a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 11. cikke (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre hivatkozva kérte az Európai Unió nyugdíjrendszerében megszerzett öregségi nyugdíjra való jogosultsága biztosításmatematikai egyenértékének átvitelét az állami köztisztviselők nyugdíjrendszerébe.

11

Ezt a kérelmét a 2014. július 10‑i és a 2014. szeptember 17‑i két határozatban elutasították.

12

Az alapeljárás felperese e határozatok megsemmisítése iránt keresetet nyújtott be a tribunal administratif de Strasbourghoz (strasbourgi közigazgatási bíróság, Franciaország), amelyet a 2016. október 19‑i ítélettel elutasítottak.

13

Az alapeljárás felperese felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Conseil d’État‑hoz (államtanács, Franciaország), amelyben az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozott, mivel a tribunal administratif de Strasbourg (strasbourgi közigazgatási bíróság) álláspontja szerint a szóban forgó öregségi nyugdíjra való jogosultság biztosításmatematikai egyenértékének átvitelére való jogosultság kizárólag azon uniós alkalmazottak és tisztviselők számára van fenntartva, akik először állnak valamely nemzeti közigazgatási szerv szolgálatába, azokra azonban nem, akik a személyes okok miatti rendelkezésre állási állományukat követően oda visszatérnek.

14

Mivel a Conseil d’État (államtanács) úgy ítélte meg, hogy a felhozott jogalapra adott válasz nem egyértelmű, és hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének értelmezése meghatározó az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása szempontjából, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A [személyzeti szabályzat] VIII. melléklete 11. cikkének (1) [bekezdésében] biztosított jogosultság kizárólag azon tisztviselők és szerződéses alkalmazottak részére van‑e fenntartva, akik – azután, hogy tisztviselőként, szerződéses, illetve ideiglenes alkalmazottként valamely […] uniós intézménynél álltak alkalmazásban – először állnak valamely nemzeti közigazgatási szerv szolgálatába, illetve nyitva áll‑e e jogosultság azon tisztviselők és szerződéses alkalmazottak előtt is, akik, miután valamely […] uniós intézménynél végeztek munkát – és ezen időszak alatt személyes okból rendelkezési állományban vagy szabadságon voltak –, visszatérnek a nemzeti közszolgálatba?”

15

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultság biztosításmatematikai egyenértékének átvitele kizárólag azon tisztviselők és szerződéses alkalmazottak számára van fenntartva, akik a nemzeti közigazgatásnál először lépnek szolgálatba azt követően, hogy valamely uniós intézménynél alkalmazásban álltak, vagy ezt az átvitelt azok is igényelhetik, akik a nemzeti közigazgatási hatósághoz visszatérnek azután, hogy személyes okokkal indokolt rendelkezési állományba helyezés vagy szabadság keretében az ilyen uniós intézménynél alkalmazásban álltak.

16

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének rendelkezései az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 39. cikkének (1) bekezdésében szereplő utalásnak köszönhetően alkalmazandók a szerződéses alkalmazottakra, így az alapeljárás felperesére is. E rendelkezés szerint ugyanis a szolgálati jogviszony megszűnésekor az alkalmazott öregségi nyugdíjra, a biztosításmatematikai egyenérték átvitelére vagy távozási díjra jogosult a személyzeti szabályzat V. címének 3. fejezetével és a személyzeti szabályzat VIII. mellékletével összhangban.

17

A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése értelmében az a tisztviselő, aki azért lép ki a szolgálatból, hogy egy közigazgatási hatóság, illetve nemzeti vagy nemzetközi szervezet szolgálatába lépjen, jogosult az Unióval fennálló öregségi nyugdíj iránti jogosultságának biztosításmatematikai egyenértékének átvitelére.

18

Ami a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (1) bekezdésének szövegét illeti, meg kell jegyezni, hogy a „lép [szolgálatba]” kifejezés, amelynek szokásos jelentése a szolgálati viszony megkezdésekor a feladatok ellátásának kezdetére vagy kezdő időpontjára utal, önmagában nem teszi lehetővé annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy az első szolgálatba lépésről van‑e szó, vagy e kifejezés magában foglalja az újbóli szolgálatba lépést is.

19

E tekintetben nem nyújthat iránymutatást a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (3) bekezdésének szövegével való összevetés útján elvégzett szó szerinti értelmezés sem, amely a személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése b) pontjának második francia bekezdése szerinti kirendelés lejártát vagy a személyzeti szabályzat 40. cikkében előírt személyes okokkal indokolt szabadság lejártát követően „visszahelyezett” tisztviselőre utal. Ugyanis a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (1) és (3) bekezdésének eltérő megfogalmazása önmagában is utal azok eltérő hatályára. Így e cikk (3) bekezdése, amely a személyzeti szabályzatban előírt kirendelésben vagy személyes okokkal indokolt szabadságon lévő tisztviselő sajátos esetére vonatkozik, kifejezetten utal az említett cikk (2) bekezdésének alkalmazási feltételeire.

20

A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő, „közigazgatási hatóság […] szolgálatába lép[…]” kifejezés értelmezését illetően emlékeztetni kell arra, hogy mind az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből, mind pedig az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést rendes körülmények között az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve e rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját is (2015. október 15‑iAxa Belgium ítélet, C‑494/14, EU:C:2015:692, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21

A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének összefüggéseit illetően emlékeztetni kell arra, hogy e melléklet 11. és 12. cikkének rendelkezéseit a személyzeti szabályzatnak a 723/2004 rendelettel elvégzett reformja módosította. Amint ugyanis e rendelet (32) preambulumbekezdéséből kitűnik, az uniós jogalkotó módosítani kívánta a távozási díjra vonatkozó szabályokat az öregségi nyugdíjra való jogosultság hordozhatóságára vonatkozó uniós szabályok figyelembevétele érdekében, és ezt bizonyos következetlenségek kijavítása és nagyobb fokú rugalmasság bevezetése révén szándékozott megvalósítani.

22

E rendelkezések módosítása az uniós jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy csökkentse azoknak az eseteknek a számát, amelyekben a tíz évnél rövidebb szolgálati idővel rendelkező, így öregségi nyugdíjra nem jogosult alkalmazottak távozási díjat kaphatnak, és kiterjessze az öregségi nyugdíjra való jogosultság más nyugdíjrendszerbe való átvitelének lehetőségét.

23

Ami a személyzeti szabályzatnak a 723/2004 rendelettel végrehajtott reformja által követett célt illeti – amely az öregségi nyugdíjra való jogosultság hordozhatóságát szabályként vezette be, míg a távozási díj szigorú feltételeknek alárendelt kivételes mechanizmusként maradt fenn – meg kell jegyezni, hogy az uniós jogalkotó elő kívánta mozdítani az uniós közszolgálat vonzerejét. Ebben a tekintetben a öregségi nyugdíjra való jogosultságnak a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkében foglalt átviteli rendszere, amely lehetővé teszi a nemzeti nyugdíjrendszerek és az uniós nyugdíjrendszerek közötti koordinációt, arra irányul, hogy megkönnyítse a nemzeti köz‑ vagy magánszférabeli alkalmazásból az uniós közigazgatási pályára lépést, és így a már megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező személyi állomány kiválasztására a legjobb lehetőséget biztosítsa az Uniónak (lásd ebben az értelemben: 2004. december 16‑iMy ítélet, C‑293/03, EU:C:2004:821, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

Az uniós jogalkotó annak érdekében vezetett be nagyobb rugalmasságot az öregségi nyugdíjra való jogosultság mindkét irányba való hordozhatósága terén, hogy a megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező személyi állomány tekintetében nagyobb választási lehetőséggel rendelkezhessen, véget vetve ezáltal annak a bizonytalanságnak, amellyel egyes alkalmazottaknak a foglalkoztatási viszonyuk esetleges megszűnése és az egyenértékű öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzésének lehetetlensége tekintetében számolniuk kell.

25

Így, noha a Bíróság már a személyzeti szabályzat 723/2004 rendelettel elvégzett reformját megelőzően is megállapította, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése a nemzeti rendszerbe való visszatérés esetén lehetővé teszi az uniós nyugdíjrendszerben megszerzett öregségi nyugdíjra való jogosultság biztosításmatematikai egyenértékének átvitelét (1988. június 29‑iGritzmann‑Martignoni kontra Bizottság ítélet, 124/87, EU:C:1988:345, 17. pont), e reform óta ez még inkább így van.

26

Márpedig a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdésében előírt, az öregségi nyugdíjra való jogosultság hordozhatóságára vonatkozó feltételeknek a francia közigazgatási hatóság által képviselt megszorító értelmezése, amely szerint azon nemzeti tisztviselőtől, aki valamely uniós intézménynél korlátozott időtartamig látott el feladatokat, megtagadják az ezen időtartam alatt megszerzett öregségi nyugdíjra való jogosultság hordozhatóságát, egyértelműen ellentétes az e rendelkezés által követett, az öregségi nyugdíjra való jogosultság terén a hordozhatóság rugalmasságának és a képzett személyi állomány kiválasztásának biztosítására irányuló célkitűzéssel.

27

Ebből következik, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdésében előírt, az öregségi nyugdíjra való jogosultság biztosításmatematikai egyenértéke átvitelének igénylésére jogosultsággal kell rendelkeznie mind azoknak a tisztviselőknek és szerződéses alkalmazottaknak, akiket először a nemzeti közigazgatás szolgálatába osztanak be, mind pedig azoknak, akik többek között a személyes okokkal indokolt rendelkezési állományba helyezés vagy szabadság leteltét követően oda visszatérnek.

28

A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (1) bekezdésének bármely más olyan értelmezése, amely az alapeljárás felpereséhez hasonló személyt megfosztaná az uniós nyugdíjrendszerben megszerzett öregségi nyugdíjra való jogosultság biztosításmatematikai egyenértékének átviteléhez való jogától, összeegyeztethetetlen lenne az EUM‑Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgásának elvére vonatkozó rendelkezéseivel.

29

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Unió tisztviselője vagy alkalmazottja az EUMSZ 45. cikk értelmében vett migráns munkavállalónak minősülhet. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy a származási tagállamától eltérő tagállamban dolgozó uniós polgár nem veszíti el az e cikk értelmében vett munkavállalói minőségét amiatt, hogy nemzetközi szervezetnél dolgozik (2006. február 16‑iÖberg ítélet, C‑185/04, EU:C:2006:107, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. október 6‑iAdrien és társai ítélet, C‑466/15, EU:C:2016:749, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ebből következően az olyan uniós polgártól, akik az alapügy felpereséhez hasonlóan az Unió valamely intézményénél vagy szervénél a származási tagállamától eltérő tagállamban dolgozik, nem tagadható meg azon szociális jogok és előnyök kedvezménye, amelyet az EUMSZ 45. cikk biztosít számára (2016. október 6‑iAdrien és társai ítélet, C‑466/15, EU:C:2016:749, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 45. cikkel ellentétes bármely olyan intézkedés, amely – bár állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó – alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye a Szerződés által biztosított alapvető szabadságoknak az uniós polgárok általi gyakorlását (2016. október 6‑iAdrien és társai ítélet, C‑466/15, EU:C:2016:749, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Így a Bíróság kimondta, hogy a munkavállalók EUMSZ 45. cikk szerinti szabad mozgásának akadályát képezi az, hogy valamely munkavállalót megfosztanak a több tagállam jogszabályai szerint szerzett időszakok összevonásához való jogtól anélkül, hogy figyelembe vennék a nemzetközi szervezetekben szerzett szolgálati időket (lásd ebben az értelemben: 2013. július 4‑iGardella ítélet, C‑233/12, EU:C:2013:449, 45. pont).

33

A jelen ügyben a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (1) bekezdésének francia közigazgatási szerv általi értelmezése alkalmas arra, hogy hátrányos helyzetbe hozza az érintett tagállam tisztviselőit – akik valamely uniós intézménybeli állás elfogadásával gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat – az e tagállamban maradó tisztviselőkhöz képest, mivel ez utóbbiak megszakítás nélküli járulékfizetési időszakkal rendelkeznek, míg az előbbiek járulékfizetési időszaka megszakad az uniós nyugdíjrendszerben szerzett öregségi nyugdíjra való jogosultság átvitelének megtagadása miatt.

34

Egyébiránt a Bíróság a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdését illetően már kimondta, hogy e tagállam – azáltal, hogy megtagadja a nemzeti nyugdíjrendszerben megszerzett öregségi nyugdíjra való jogosultság biztosításmatematikai egyenértékének, illetve átalánydíjas visszavásárlási értékének az e cikk szerinti, az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitelhez szükséges intézkedések meghozatalát – megnehezíti a bizonyos szolgálati idővel rendelkező nemzeti tisztviselők Unió általi felvételét, mivel a nemzeti szolgálatból az uniós intézmények szolgálatába történő ezen átlépés következtében elveszítenék azt az öregségi nyugdíjra való jogosultságot, amely Unió szolgálatába lépés hiányában megilletné őket (lásd ebben az értelemben: 2004. december 16‑iMy ítélet, C‑293/03, EU:C:2004:821, 45. pont; 2015. február 4‑iMelchior ítélet, C‑647/13, EU:C:2015:54, 26. pont).

35

Az ilyen következmények azonban nem fogadhatók el, figyelemmel a tagállamokat az Unióval szemben terhelő – és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésben a tagállam számára az Unió feladatai teljesítésének elősegítését előíró kötelezettségben megnyilvánuló – lojális együttműködés és segítségnyújtás kötelességére (2004. december 16‑iMy ítélet, C‑293/03, EU:C:2004:821, 48. pont; 2010. július 9‑iRicci és Pisaneschi végzés, C‑286/09, nem tették közzé, EU:C:2010:420, 33. pont).

36

Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a személyzeti szabályzatot, amely minden elemében kötelező és közvetlenül alkalmazandó, a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani (1981. október 20‑iBizottság kontra Belgium ítélet, 137/80, EU:C:1981:237, 7. pont; 2017. május 10‑ide Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 42. pont), és ez nemcsak a nemzeti bíróságokra, hanem az érintett tagállam minden szervére vonatkozik, ideértve a közigazgatási hatóságokat is (2019. december 19‑iGRDF‑ítélet, C‑236/18, EU:C:2019:1120, 35. pont).

37

Ebből következően a személyzeti szabályzat, azonkívül hogy az uniós közösségi igazgatási rendszeren belül hatásokat fejt ki, a tagállamokat is kötelezi minden olyan esetben, amikor a közreműködésük szükséges a végrehajtásához (1981. október 20‑iBizottság kontra Belgium ítélet, 137/80, EU:C:1981:237, 8. pont; 2019. február 13‑iRohart ítélet, C‑179/18, EU:C:2019:111, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és a nemzeti közigazgatási hatóságoknak tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstől, amely a személyzeti szabályzat által biztosított lehetőségek hatályát korlátozhatja.

38

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultság biztosításmatematikai egyenértéke átvitelének igénylésére jogosultak mind azok a tisztviselők és szerződéses alkalmazottak, akik valamely nemzeti közigazgatási hatóságnál először lépnek szolgálatba azt követően, hogy valamely uniós intézménynél alkalmazásban álltak, mind pedig azok, akik e nemzeti közigazgatási hatósághoz visszatérnek azután, hogy személyes okokkal indokolt rendelkezési állományba helyezés vagy szabadság keretében az ilyen uniós intézménynél alkalmazásban álltak.

39

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultság biztosításmatematikai egyenértéke átvitelének igénylésére jogosultak mind azok a tisztviselők és szerződéses alkalmazottak, akik valamely nemzeti közigazgatási hatóságnál először lépnek szolgálatba azt követően, hogy valamely uniós intézménynél alkalmazásban álltak, mind pedig azok, akik e nemzeti közigazgatási hatósághoz visszatérnek azután, hogy személyes okokkal indokolt rendelkezési állományba helyezés vagy szabadság keretében az ilyen uniós intézménynél alkalmazásban álltak.