1.

A jelen előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát lényegében az ügyvédi munkadíjak egyszerűsített behajtására irányuló nemzeti eljárásnak (a továbbiakban: az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelvvel ( 2 ) való összeegyeztethetősége képezi.

2.

E kérdés, amely több más, a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyben is felmerül, nagy jelentőséggel bír Spanyolországban, mivel ott jelenleg az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló több eljárás is fel van függesztve a Bíróság válaszára várva. ( 3 )

3.

Mielőtt azonban a Bíróság e kérdéssel foglalkozhatna, először azt kell megvizsgálnia, hogy bíróságnak minősül‑e a kérdést előterjesztő, a szóban forgó eljárás lefolytatásával megbízott bírósági titkár (a továbbiakban: Secretario Judicial) az EUMSZ 267. cikk alkalmazásában.

4.

Ha a Bíróság igenlő választ ad erre a kérdésre, a jelen eljárás lehetőséget teremt a számára arra, hogy továbbfejlessze ítélkezési gyakorlatát az uniós jog által biztosított fogyasztóvédelmi jogoknak a nemzeti gyorsított és végrehajtási eljárásokban történő hatékony biztosításával szemben támasztott konkrét követelményekkel kapcsolatban. Ezzel összefüggésben a Bíróságtól azt kérik, hogy ne csak a 93/13 irányelvvel, hanem a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29 irányelvvel ( 4 ), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével kapcsolatban is foglaljon állást.

5.

A 93/13 irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   […] egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét […] az […] összes körülményre [hivatkozással kell megítélni], amely a szerződés megkötését kísérte […]. [helyesen: […] a szerződéskötés valamennyi körülményének […] figyelembevételével kell megítélni […].]

(2)   A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként […] nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. [helyesen: A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként […] nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.]”

6.

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

7.

A 93/13 irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

(2)   Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek‑e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek [helyesen: éljenek] azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását.”

8.

3. cikkének (3) bekezdése értelmében a 93/13 irányelv melléklete tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők. E melléklet 1. pontjának q) alpontja értelmében ilyenek „[a]zok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy: […]

kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybe vételében, különösen arra kötelezve a fogyasztót, hogy csak jogszabályi rendelkezések által nem kötött döntőbírósághoz fordulhat, jogtalanul korlátozva a rendelkezésére álló bizonyítékokat, vagy olyan bizonyítási terhet róva a fogyasztóra, amelyet az alkalmazandó jog értelmében rendesen a másik szerződő félnek kellene viselnie.”

9.

A 2005/29 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(2)   Ez az irányelv nem érinti a szerződések jogát és különösen a szerződések érvényességére, létrejöttére és joghatásaira vonatkozó szabályokat.”

10.

A 2005/29 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontja a következőképpen határozza meg a „megtévesztő tevékenységek” fogalmát:

„(1)   Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy [helyesen: vagy – még akkor is, ha az információ tényszerűen helytálló – bármilyen módon, ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét, félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében, és bármelyik esetben] ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:

11.

A 7. cikk (1) bekezdése a következőképpen határozza meg a „megtévesztő mulasztások” fogalmát:

„(1)   Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki, és ezáltal – a körülményektől függően – ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.”

12.

A 7. cikk (4) bekezdésének c) pontja értelmében:

„(4)   Vásárlásra való felhívás esetén az alábbiakra vonatkozó információ minősül jelentősnek, amennyiben az a körülményekből nem tűnik ki:

13.

A 2005/29 irányelv 11. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a fogyasztók érdekében biztosítják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére, valamint az ezen irányelv rendelkezései betartásának kikényszerítésére alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket.

Ezek az eszközök magukban foglalják azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek – a versenytársakat is beleértve –, amelyeknek a nemzeti jog alapján jogos érdekük fűződik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdéséhez, hogy:

[…]”

14.

A 2005/29 irányelv 12. cikke értelmében:

„A tagállamok bíróságokra vagy közigazgatási hatóságokra ruházzák azokat a hatásköröket, amelyek a 11. cikkben biztosított polgári vagy közigazgatási eljárásokban azokat felhatalmazzák arra, hogy:

15.

Mivel mind a Secretario Judicial bíróságjellegének a vizsgálata, mind a spanyol és az uniós jog közötti összhang fennállását érintő előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megvitatása szükségessé teszi a vonatkozó spanyol jogi rendelkezésekkel való foglalkozást, a következőkben e rendelkezések ismertetésére kerül sor.

16.

A Ley Orgánica 6/1985 del Poder Judicial (az igazságszolgáltatásról szóló alkotmányos törvény, a továbbiakban: LOPJ) ( 5 ) a „Secretarios Judiciales testülete” című II. címének V. könyvében (440–469a. cikk) szabályozza a bírósági titkárok jogállását és feladatait.

17.

A jelen eljárás alapjául szolgáló kérelem benyújtását követően az LOPJ‑t módosította és a „Secretarios Judiciales”‑t „Letrados de la Administración de Justicia”‑vá nevezte át a 7/2015. sz. alkotmányos törvény. ( 6 ) A 7/2015. sz. alkotmányos törvény átmeneti rendelkezéseivel és a jelen eljárásnak az e törvény által elvégzett módosítások azonnali alkalmazandóságából kiinduló feleinek érvelésével összhangban a következőkben az LOPJ‑nek a 7/2015. sz. alkotmányos törvénnyel módosított rendelkezéseit használom fel. A jobb érthetőség kedvéért mindazonáltal továbbra is a „Secretario Judicial” megjelölést használom a kérdést előterjesztő szervre. ( 7 )

18.

Az LOPJ 440. cikke értelmében a Secretarios Judiciales az igazságügyi igazgatás igazságügyi minisztérium alá rendelt köztisztviselői. Az LOPJ 442. és 450. cikke értelmében a Secretario Judicial tisztségének a jelöltjeit kiválasztási eljárás keretében választják és nevezik ki. Az LOPJ 443. cikkének (2) bekezdése kimerítően felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a Secretario Judicial elveszíti tisztségét. Ezen esetek különösen büntetőügyekben történő elítélésekre, vagy pedig a tisztségből való felmentés fegyelmi büntetésére vonatkoznak. Az LOPJ 468a. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 468c. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében továbbá a Secretarios Judiciales csak a rendkívül súlyos vétkesség felsorolt eseteiben menthetők fel tisztségükből. Az LOPJ 446. cikke végül a Secretarios Judiciales elfogultságának és kizárásának a bírókénak a legmesszemenőbbekig megfelelő rendszerét szabályozza.

19.

Az LOPJ 452. cikke (1) bekezdésének első mondata továbbá úgy rendelkezik, hogy a Secretarios Judiciales mindenkor a törvényesség és pártatlanság elvét tiszteletben tartva látják el tisztségüket, hitelesítési hatáskörüket önállóan és függetlenül gyakorolják, és általánosságban kötelesek az utasítások követésére. Az LOPJ 452. cikke (1) bekezdésének második mondata értelmében a Secretarios Judiciales feladatai az LOPJ 451. cikkének (3) bekezdése szerinti hitelesítési hatáskörök kivételével nem ruházhatók át.

20.

A LOPJ 465. cikkének 8. pontja pedig végül azt írja elő, hogy a Secretarios Judiciales nem utasíthatók feletteseik által a hatáskörükbe tartozó, folyamatban lévő eljárások vonatkozásában:

„A Secretarios de Gobierno hatáskörébe tartoznak az alábbiak:

21.

A Real Decreto 1608/2005 por el que se aprueba el Reglamento Orgánico del Cuerpo de Secretarios Judiciales (a Secretarios Judicialesról szóló alkotmányos rendelet jóváhagyásáról szóló 1608/2005. sz. királyi rendelet, a továbbiakban: 1608/2005. sz. királyi rendelet) ( 8 ) szintén a Secretarios Judiciales jogi rendszerét szabályozza.

22.

Az 1608/2005. sz. királyi rendelet 16. cikkének h) pontja és 21. cikkének 2. pontja még egyszer megerősíti, hogy a Secretarios Judiciales nem utasíthatók feletteseik által a hatáskörükbe tartozó, folyamatban lévő eljárások vonatkozásában. Az 1608/2005. sz. királyi rendelet 16. cikkének h) pontja értelmében:

„A Secretarios de Gobierno a következő hatáskörökkel rendelkeznek a konkrét tevékenységi területeik tekintetében:

23.

Az 1608/2005. sz. királyi rendelet 21. cikkének 2. pontja a következőképpen rendelkezik:

„A Secretario General de la Administración de Justicia a következő hatáskörökkel rendelkezik:

24.

Az 1608/2005. sz. királyi rendelet 81. cikke (1) bekezdésének a) pontja a Secretarios Judiciales egyéni jogai között tartja számon a jogállásuk fenntartásához, a testületükre bízott feladatok tényleges ellátásához és az ahhoz fűződő jogot, hogy csak a törvény által meghatározott esetekben és a törvény által előírt feltételek fennállása esetén menthetők fel tisztségükből.

25.

Az ügy érdemének tárgyát képező, az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárást a Ley 1/2000 de Enjuiciamento Civil (polgári perrendtartás, a továbbiakban: LEC) ( 9 ) szabályozza. A 13/2009. sz. törvény ( 10 ) által a LEC‑ben elvégzett módosítások a bírák tehermentesítése céljából ( 11 ) a Secretarios Judicialesra ruházták át az erre az eredetileg bírói hatáskörbe tartozó eljárásra vonatkozó kizárólagos hatáskört. Ennek során nem változtak az eljárás menetére vonatkozó rendelkezések.

26.

A jelen eljárás alapjául szolgáló kérelem benyújtását követően a LEC‑et módosította a 42/2015. sz. törvény. ( 12 ) A 42/2015. sz. törvény átmeneti rendelkezései értelmében azonban e módosítások nem alkalmazandók a már folyamatban lévő eljárásokra. A következőkben ezért a LEC rendelkezései jelen eljárásra alkalmazandó, a 42/2015. sz. törvény általi módosítás előtti változatának ismertetésére kerül sor. ( 13 )

27.

A LEC 34. cikke a perbeli képviselővel való elszámolás kikényszerítésére irányuló eljárást szabályozza, és (2) bekezdésének második és harmadik albekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(2)   […]

Ha az említett határidőn belül a meghatalmazó ellentmondást nyújt be, a Secretario Judicial megvizsgálja az elszámolást és a perbeli cselekményeket, valamint a benyújtott iratokat, és tíz napon belül határozatot hoz, amelyben megállapítja a perbeli képviselő részére fizetendő összeget, és ennek során felhívja a figyelmet arra, hogy ha a kifizetés az értesítést követő öt napon belül nem történik meg, végrehajtásra kerül sor.

Az előző bekezdésben hivatkozott határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak, de az a későbbi rendes bírósági eljárásban eljáró bíróságot még részben sem köti.”

28.

A LEC 35. cikke az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárást szabályozza, és a következőket írja elő:

„(1)   Az ügyvéd azon féllel szemben, akinek perbeli képviseletét ellátja, az ügyben őt megillető munkadíjat részletes elszámolási jegyzék benyújtásával és arra vonatkozó formális nyilatkozatot tehet, amely szerint a munkadíj őt megilleti és az nem került kiegyenlítésre.

(2)   A kérelem benyújtását követően a Secretario Judicial felszólítja az adóst, hogy fizesse meg az említett összeget a költségekkel együtt, vagy tíz napon belül nyújtson be ellentmondást; ennek során fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ha az adós nem fizet, és nem is nyújt be ellentmondást, végrehajtásra kerül sor.

Ha az említett határidőn belül a munkadíj ellen a megfizetésére hivatkozással ellentmondást nyújtanak be, az előző cikk (2) bekezdésének második és harmadik albekezdése irányadó.

Ha a munkadíj ellen annak túlzott mértéke miatt élnek ellentmondással, a Secretario Judicial előzetesen a 241. és azt követő cikkek alapján intézkedik, kivéve, ha az ügyvéd igazolja az ellentmondással élő fél által írásban elfogadott előzetes költségvetés létezését, és határozatot hoz a tartozás összegéről, és ennek során felhívja a figyelmet arra, hogy ha a kifizetés az értesítést követő öt napon belül nem történik meg, végrehajtásra kerül sor.

Az említett határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak, de az a későbbi rendes bírósági eljárásban eljáró bíróságot még részben sem köti.

(3)   Ha a munkadíjjal tartozó adós nem nyújt be ellentmondást a megállapított határidőn belül, végrehajtást kell elrendelni az elszámolási jegyzék költségekkel megemelt összegének erejéig.”

29.

A LEC „A határozatok fajtái” című 206. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„(2)   A Secretarios Judiciales határozatainak az elnevezése intézkedés vagy rendelet.”

30.

A LEC „Érdemi határozatok. Jogerős határozatok. Alaki jogerő” című 207. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Érdemiek azok a határozatok, amelyekkel az elsőfokú eljárás lezárul, valamint azok, amelyekkel az ilyen határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelmet elbírálják.

(2)   A jogerős határozatok azok, amelyekkel szemben nem lehet jogorvoslattal élni, vagy azért, mert a törvény nem írja elő, vagy azért, mert letelt a törvényben megállapított határidő és egyik fél sem élt jogorvoslattal.

(3)   A jogerős határozatok az ítélt dolog hatályával bírnak, és az azokat meghozó eljáró bíróságnak minden esetben tartania kell magát azok rendelkezéseihez.

(4)   A határozat a jogorvoslatra nyitva álló határidő lejártát követően megtámadás hiányában jogerőssé válik és az ítélt dolog hatályával bír, ezért az ezt meghozó eljáró bíróságnak minden esetben tartania kell magát az abban foglalt rendelkezésekhez.”

31.

A LEC „Anyagi jogerő” című 222. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„(1)   A jogerős ítéletek jogereje – akár helybenhagyó, akár elutasító ítéletről van szó – a törvény erejénél fogva kizárja, hogy később olyan eljárásra kerüljön sor, amelynek a tárgya azonos azon eljárás tárgyával, amelyben e jogerő beállt.”

32.

A LEC 35. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése által hivatkozott 246. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„(1)   Ha a megállapítást amiatt támadják meg, hogy az ügyvédi munkadíj túlzott mértékű, az érintett ügyvédet ötnapos határidőn belül meghallgatják, és amennyiben ezen ügyvéd a munkadíj követelt csökkentésével nem ért egyet, az iratoknak vagy azok megfelelő részének a hitelesített másolatát szakértői vélemény kiállítása céljából az ügyvédi kamarához továbbítják.”

33.

A LEC „Végrehajtási cselekmény. Végrehajtási jogcímek” című 517. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének 9. pontja a következőket írja elő:

„(1)   A végrehajtási cselekménynek olyan jogcímen kell alapulnia, amely a végrehajtást lehetővé teszi.

(2)   A végrehajtást csupán az alábbi jogcímek teszik lehetővé:

34.

A LEC „A végrehajthatóság megállapításának a megtagadása. Jogorvoslat” című 552. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„(1)   Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a végrehajthatóság megállapításának a törvényben előírt feltételei és követelményei nem állnak fenn, a végrehajthatóság megállapítását határozatban megtagadja.

Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az egyik olyan szerződési feltétel, amely az 557. cikk (1) bekezdésében meghatározott végrehajthatósági jogcímet magában foglalja, tisztességtelennek tekinthető, a feleket tizenöt napon belül meghallgatja. Az említett bíróság a felek meghallgatását követően öt munkanapon belül az 561. cikk (1) bekezdésének 3.a. pontja értelmében meghozza a szükséges intézkedéseket.”

35.

A LEC „A perbeli vagy választott bírósági határozatok, vagy a közvetítői megállapodás végrehajtása elleni ellentmondás” című 556. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha a végrehajtási jogcím marasztaló perbeli határozat vagy választottbírósági határozat, vagy ha e jogcím közvetítői megállapodás, a végrehajtási eljárás kötelezettje a végrehajthatóságot megállapító határozat közlésétől számított tíz napon belül ellentmondást nyújthat be, amelyben írásban hivatkozik az ítéletből, választottbírósági határozatból vagy megállapodásból következő kötelezettség megfizetésére vagy teljesítésére, és azt dokumentumok előterjesztése útján bizonyítja.

E kötelezett a végrehajtási cselekmény elévülésére vagy a végrehajtás elkerülésére irányuló megállapodásokra vagy ügyletekre is hivatkozhat, amennyiben e megállapodásokat vagy ügyleteket közokiratba foglalták.

(2)   Az előző bekezdésben foglalt esetekben előterjesztett ellentmondás nem rendelkezik a végrehajtást felfüggesztő hatállyal.”

36.

A LEC „Nem bírósági vagy választottbírósági jogcímen alapuló végrehajtás elleni ellentmondás” című 557. cikke (1) bekezdésének 7a. pontja és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   Amennyiben a végrehajthatóság a 4., 5., 6. és 7. pontban megállapított jogcímeken, valamint az 517. cikk (2) bekezdésének 9. pontja értelmében egyéb végrehajtható okiratokon alapul, a végrehajtás kötelezettje a végrehajthatóság ellen az előző bekezdésben megállapított határidőn belül és formában csak abban az esetben élhet ellentmondással, ha az az alábbi indokok valamelyikén alapul:

(2)   Ha az előző bekezdésben előírt ellentmondást terjesztenek elő, a Secretario Judicial pervezető intézkedés útján felfüggeszti a végrehajtást.”

37.

Egy felügyeleti joggal kapcsolatos jogvita rendezése érdekében a nők elleni erőszakos bűncselekmények tekintetében kizárólagos hatáskörrel rendelkező terrassai egyesbíróság [Juzgado de Violencia sobre la Mujer Único de Terrassa] P. Hernández Martínez kérelmére lefolytatta a 206/2013. sz. eljárást. P. Hernández Martínez az ezen eljárásbeli képviseletével R. Margarit Panicello ügyvédet bízta meg. 2015. július 27‑én R. Margarit Panicello az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtott be a LEC 35. cikke alapján a Juzgado de Violencia sobre la Mujer Único de Terrassa alkalmazásában álló Secretario Judicialhoz munkadíjának behajtása céljából.

38.

Az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás lefolytatásával megbízott Secretario Judicialnak kétségei vannak ezen eljárás uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően, mivel a vonatkozó nemzeti jogszabályok nem nyújtanak lehetőségét számára annak hivatalból történő megvizsgálására, hogy tartalmaz‑e tisztességtelen feltételeket a megkötött szerződés, illetve hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazott‑e az ügyvéd. E rendelkezések – az okiratok vagy szakvélemények kivételével – bizonyítási eljárás lefolytatását sem teszik lehetővé.

39.

E körülmények között a Secretario Judicial felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette az Európai Unió Bírósága elé:

40.

Azt kell megvizsgálni, hogy az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban betöltött funkciója tekintetében bíróságnak minősül‑e a Secretario Judicial az EUMSZ 267. cikk alkalmazásában. Amennyiben igen, úgy a Bíróságnak meg kell állapítania, hogy a Secretario Judicial hivatalból köteles‑e megvizsgálni az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban a tisztességtelen feltételek vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fennállását. Az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás kialakítása tehát a jelen előzetes döntéshozatali eljárásban felvetett összes kérdés szempontjából jelentőséggel bír. Először ezért a szóban forgó eljárást kell felvázolni.

41.

A LEC 34. és 35. cikkében szabályozott, az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás lehetővé teszi az ügyvéd számára, hogy anélkül tegyen szert végrehajtható okiratra munkadíj‑követeléseit illetően, hogy e követelések kontradiktórius vizsgálatára kerülne sor, hacsak az adós nem kezdeményezi ezt ellentmondás benyújtása útján. A jelen ügyben érintett eljárás e tekintetben hasonlít a Banco Español de Crédito ügy és a Finanmadrid‑ügy tárgyát képező fizetési meghagyásos eljáráshoz. Ez ugyanis szintén az adósra telepíti át az eljárással kapcsolatos kezdeményezést – amit a peres eljárás megfordításának neveznek –, és e tekintetben a címzettet terheli, hogy kontradiktórius eljárást indítson a fizetési meghagyás végrehajthatóvá válásának megakadályozása érdekében. ( 14 )

42.

Nem a kifejezetten egy konkrét bírósági eljárás keretében felmerülő ügyvédi munkadíjak behajtásának céljára kialakított, az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás jelenti az ügyvéd egyetlen lehetőségét munkadíjának behajtására. A munkadíj rendes bírósági vagy fizetési meghagyásos eljárásban is behajtható.

43.

Az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárást az azon ügyet korábban tárgyaló bíróság alkalmazásában álló Secretario Judicial előtt kell lefolytatni, amelyben az ügyvéd a megbízóját képviselte, és az csak az ezen eljárás keretében felmerült munkadíjak behajtására irányulhat.

44.

Ha az ügyvéd a Secretario Judicial elé terjeszti munkadíj‑követelését, a Secretario Judicial megvizsgálja, hogy a követelések megfelelnek‑e a bírósági eljárásban nyújtott ügyvédi szolgáltatásoknak, és kizárja azokat a követeléseket, amelyek nem téríttethetők meg. ( 15 ) Ezt követően felszólítja az adóst a fizetésre. Ha az adós nem nyújt be ellentmondást, a végrehajtás elrendelésére kerül sor.

45.

Ha viszont az adós a megfizetésére hivatkozással vitatja a követelést, a Secretario Judicial megvizsgálja az elszámolást, a perbeli cselekményeket és a benyújtott iratokat, majd határozatot hoz, amelyben megállapítja az ügyvéd részére fizetendő összeget. ( 16 )

46.

Ha továbbá a követelést annak túlzott mértéke miatt vitatják, és nem áll rendelkezésre az ellentmondást előterjesztő személy által elfogadott előzetes költségvetés, a Secretario Judicial a LEC 241. és azt követő cikkeiben szabályozott költségmegállapítási eljárás keretében határozza meg a követelés összegét; a LEC 246. cikke értelmében ezen eljárásban lehetőség van a hitelező meghallgatására és a kérdés ügyvédi kamara elé terjesztésére. ( 17 )

47.

A LEC 34. és 35. cikke a szövegük alapján csupán ellentmondás benyújtása esetében írják elő kifejezetten azt, hogy a Secretario Judicial a munkadíjkövetelés megállapítására vonatkozóan rendeletet („decreto”) fogadjon el. Mindazonáltal a Secretario Judicial akkor is határozatot hoz, ha az ügyvéd elszámolását vizsgálja, vagy adott esetben elutasít olyan követeléseket, amelyek nem téríthetők meg, vagy a kötelezettet a LEC 35. cikke (2) bekezdésének első albekezdése alapján felhívja arra, hogy fizessen az elszámolás alapján, illetve, ha e követelés ellentmondás hiányában a LEC 35. cikkének (3) bekezdése értelmében végrehajthatóvá válik. Következésképpen a „Secretario Judicial határozatának” a fogalma az alábbiakban a LEC 34. és 35. cikkében kifejezetten előírt azon rendeletet jelenti, amelyet a Secretario Judicial ellentmondás esetén fogad el, vagy azt a határozatot, amelyet akkor hoz, ha a kötelezettet felszólítja az általa átvizsgált elszámolás alapján történő fizetésre, és e követelés ellentmondás előterjesztése hiányában végrehajthatóvá válik. Feltételezhető, hogy az ilyen határozatot szintén rendelet („decreto”) formájában hozzák meg.

48.

A LEC 34. és 35. cikke értelmében a Secretario Judicial által az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban hozott határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak, de az a későbbi eljárásban eljáró bíróságot nem köti tartalmi szempontból. A Secretario Judicial által megállapított munkadíj‑követelés tehát megváltoztatható egy későbbi rendes bírósági eljárásban. A Secretario Judicial határozata következésképpen csak alaki jogerővel bír, anyagival azonban nem.

49.

Az alaki jogerő ugyanis csak azt jelenti a LEC 207. cikke alapján, hogy a határozattal szemben már nem lehet jogorvoslattal élni, vagy azért, mert a törvény nem írja elő, vagy azért, mert letelt a határidő. Az anyagi jogerő ezzel szemben azt jelenti a LEC 222. cikkének (1) bekezdése alapján, hogy a meghozott határozat tartalma a későbbi eljárásban eljáró bíróságot is köti.

50.

A Secretario Judicial ügyvédi munkadíj behajtásáról szóló határozata anyagi jogerejének hiánya mindazonáltal semmiképpen sem zárja ki e határozat végrehajthatóságát. Így a LEC 34. és 35. cikke értelmében az adós köteles megfizetni a Secretario Judicial által megállapított összeget, melynek hiányában a követelés végrehajtható.

51.

A végrehajtás tekintetében a spanyol jog a végrehajtható okirat jellegétől függően két különböző végrehajtási eljárást ismer. „Peres” vagy választottbírósági határozatok, ( 18 ) illetve közvetítői megállapodások esetén a végrehajtás alá vont személy a LEC 556. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján csak a kötelezettség teljesítésére, a végrehajtási cselekmény elévülésére, illetve a felek közötti egyezségre hivatkozhat egy nem halasztó hatályú kifogás keretében. Ha azonban nem bírósági vagy választottbírósági okiratról ( 19 ) van szó, akkor a LEC 557. cikke lényegesen szélesebb körű halasztó hatályú kifogásolási lehetőségeket biztosít, amelyek lehetővé teszik különösen a tisztességtelen feltételek fennállására való hivatkozást. A LEC 552. cikkének (1) bekezdése értelmében ezenkívül az ilyen okiratok végrehajtásával megbízott bíróság hivatalból megvizsgálja a tisztességtelen feltételek fennállását. ( 20 )

52.

Nem tűnik kimerítően tisztázottnak annak kérdése, hogy e két kategória közül melyikbe tartozik a Secretario Judicial ügyvédi munkadíj behajtásáról szóló határozata. Így a spanyol kormány azt az álláspontot képviseli, hogy e határozat a LEC 557. cikkében említett nem bírósági vagy választottbírósági okiratnak minősül. Ebből az következik, hogy e határozat végrehajtása keretében a végrehajtást elrendelő bíróság hivatalból köteles megvizsgálni a tisztességtelen feltételek fennállását. E feltevés a spanyol kormány érvelésének egyik fő alapját képezi mind a Secretario Judicial bíróságjellege, mind pedig az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása tekintetében.

53.

A spanyol érvelés mindazonáltal nehezen fogadható el. A LEC végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseinek (a LEC 517., 556. és 557. cikke) hivatkozási láncolatát pontosan követve ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy a Secretario Judicial határozatait úgy kell végrehajtani, mint a bírósági határozatokat.

54.

A spanyol kormány arra alapozza feltevését, hogy a LEC 557. cikke a LEC 517. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik a nem bírósági vagy választottbírósági okiratok fogalmának meghatározásával kapcsolatban, mely utóbbi rendelkezés az összes végrehajtható okiratot meghatározza, és 9. pontjában a következőket említi: „Egyéb olyan perbeli határozatok vagy okiratok, amely a jelen törvény […] rendelkezése értelmében végrehajthatóak” ( 21 ), amelyek közé a LEC 34. és 35. cikke alapján az ügyvédi munkadíj behajtásáról hozott határozatok is tartoznak.

55.

A LEC 557. cikkének (1) bekezdése azonban csak a LEC 517. cikke (2) bekezdésének 9. pontjában említett egyéb „végrehajtható okiratok[ra]” ( 22 ) hivatkozik, az ott szintén említett egyéb „»perbeli« határozatok[ra]” („resoluciones procesales”) viszont nem. Ezen utóbbiak ugyanis a LEC 556. cikkének hatálya alá tartoznak, amely annak kifejezett szövege szerint pont a „»perbeli« határozatok” végrehajtására vonatkozik.

56.

Ezen túlmenően a Secretario Judicial által a LEC 34. és 35. cikke alapján az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban hozott rendeletek („decretos”) nem az 517. cikk (2) bekezdésének 9. pontjában említett „végrehajtható okiratok”, hanem az ott említett „»perbeli« határozatok” („resoluciones procesales”) közé tartoznak. A LEC 206. cikkének (2) bekezdése értelmében ugyanis a Secretario Judicial által hozott rendeletek(„decretos”) az e szerv által hozandó határozatok („resoluciones”) körébe tartoznak. A Secretario Judicial által az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban hozott rendeletek („decretos”) tehát kétségtelenül a LEC 556. cikke értelmében vett „»perbeli« határozatok” („resoluciones procesales”), és azok ezért a végrehajtás szempontjából a bírósági határozatokkal veendők egy tekintet alá.

57.

A spanyol kormány a tárgyaláson kifejezett kérdés ellenére nem tudott alátámasztott érveket felhozni a LEC rendelkezéseinek konkrét szövegére alapozott ezen értelmezéssel szemben: így anélkül, hogy pontosan állást foglalt volna az érintett rendelkezések szövegével kapcsolatban, beérte az e rendelkezések „rendszertani értelmezésére” való bizonytalan hivatkozással.

58.

Ezen érvvel ellentétben mindazonáltal a LEC rendszertani értelmezése is azt támasztja alá, hogy a Secretario Judicial által az ügyvédi munkadíj behajtásáról hozott határozatok azok végrehajtása szempontjából, akárcsak a bírósági határozatok, a LEC 556. cikkében szabályozott rendszer hatálya alá tartoznak. Az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárást a Secretarios Judiciales hatáskörébe utaló 13/2009. sz. törvény ( 23 ) ugyanis a LEC 556. cikkének címét is „A bírósági vagy választott bírósági határozatok […] végrehajtása elleni ellentmondás”‑ról („Oposición a la ejecución de resoluciones judiciales o arbitrales […]”) „A »perbeli« vagy választott bírósági határozatok […] végrehajtása elleni ellentmondás”‑ra („Oposición a la ejecución de resoluciones procesales o arbitrales”) módosította; erre – amint azt a 13/2009. sz. törvény preambuluma kifejezetten kijelenti – a Secretario Judicial e törvény által biztosított új hatásköreire figyelemmel került sor. A „»perbeli« határozatok” („resoluciones procesales”) fogalma ezért immár – mint azt a 13/2009. sz. törvény preambuluma kifejti – egyformán jelenti mind a bírósági határozatokat, mind a Secretarios Judiciales határozatait. ( 24 )

59.

E megállapítások a spanyol kormány álláspontjával ellentétben a spanyol jogalkotó arra irányuló szándékát támasztják alá, hogy ne csak a korábban a bírák hatáskörébe tartozó ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárást telepítse át a Secretarios Judiciales hatáskörébe, hanem arról is gondoskodjon, hogy a Secretarios Judiciales által ezen eljárás keretében az ügyvédi munkadíj behajtásáról hozott határozatok végrehajtására, mint a bírósági határozatok esetében, a LEC 556. cikke alapján kerüljön sor.

60.

A jelen előzetes döntéshozatali eljárásban tehát abból kell kiindulni, hogy a Secretario Judicial által az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban hozott határozatok azok végrehajtása szempontjából a bírósági határozatokkal esnek egy tekintet alá. Ez azt jelenti, hogy a végrehajtás keretében sem a tisztességtelen feltételek hivatalból történő vizsgálatának kötelezettsége, sem az ilyen feltételek fennállására alapozott halasztó hatályú kifogás előterjesztésének lehetősége nem áll fenn.

61.

Mielőtt rátérek annak kérdésére, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal a felvázolt, az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás, először a Secretario Judicial előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére való jogosultságának kérdésével, valamint további elfogadhatósági kérdésekkel foglalkozom.

62.

Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a Secretario Judicial kétségeinek ad hangot azt illetően, hogy bíróságnak minősül‑e az EUMSZ 267. cikk alkalmazásában, mivel Spanyolországban formális szempontból nem képezi részét az igazságszolgáltatásnak, hanem az igazságügyi minisztériumtól függő köztisztviselőnek minősül. Végső soron azonban úgy véli, hogy rendelkezik előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére való jogosultsággal. Míg a Bizottság egyetért ezzel az értékeléssel, addig a spanyol kormány vehemensen vitatja azt.

63.

Kizárólag az uniós jog alapján döntendő el annak kérdése, hogy az EUMSZ 267. cikk alkalmazásában bíróságnak minősül‑e valamely előzetes döntéshozatalt kezdeményező szerv. Valamely szerv nemzeti jog általi besorolása ezért nem mérvadó. Ez valamely szerv nemzeti ítélkezési gyakorlat általi megítélésére, a jelen eljárásban tehát a spanyol alkotmánybíróságnak a Secretario Judicial által említett és a tárgyaláson megvitatott ítélkezési gyakorlatára is vonatkozik, mely utóbbi a Secretario Judicial által a jelen ügy tárgyát képezőtől eltérő eljárásban hozott határozatot nem tekintette a spanyol alkotmányi eljárásjog értelmében vett bírósági aktusnak.

64.

Valamely szerv bíróságjellegének uniós jogi értékelése szempontjából ezzel szemben meghatározott szempontok összessége bír jelentőséggel, amelyek közé tartozik az, hogy a szerv jogszabály alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, határozatai kötelező jellegűek‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint hogy független‑e. ( 25 )

65.

Emellett a Bírósághoz kizárólag olyan nemzeti szerv fordulhat, amely előtt eljárás van folyamatban, és amelyhez igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében való határozathozatal érdekében fordultak. ( 26 )

66.

Ennélfogva azt a kérdést, hogy valamely szervezet jogosult‑e a Bíróság elé kérdést terjeszteni, szervezeti és működési szempontok alapján kell eldönteni. Ebben a vonatkozásban valamely nemzeti szervezet akkor minősülhet „bíróságnak” az EUMSZ 267. cikk értelmében, ha igazságszolgáltatási feladatokat lát el, míg ha más, többek között közigazgatási jellegű feladatokat gyakorol, ez a minősítés nem illeti meg. ( 27 )

67.

Következésképpen annak megállapítása érdekében, hogy a törvény által különféle feladatokkal felruházott valamely nemzeti szerv az EUMSZ 267. cikk értelmében „bíróságnak” minősül‑e, azoknak a feladatoknak a sajátos jellegét kell megvizsgálni, amelyeket az abban a konkrét normatív összefüggésben gyakorol, amelyben szükségesnek tartotta, hogy a Bírósághoz forduljon. ( 28 )

68.

A jelen ügyben tehát azt kell megvizsgálni, hogy a Secretario Judicial az EUMSZ 267. cikk értelmében bíróságnak minősül‑e konkrétan a LEC 35. cikke szerinti, az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban betöltött funkciójában.

69.

Először is nem vet fel problémákat a Secretario Judicial tevékenységének jogszabályi alapja, valamint e szerv működésének állandó jellege. ( 29 ) A LEC 34. és 35. cikkében szabályozott, az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás keretében továbbá a Secretario Judicial általi jogszabály‑alkalmazáshoz sem férhet kétség.

70.

A jelen ügyben vitatott viszont e szerv függetlensége, valamint annak kérdése, hogy olyan kötelező, kontradiktórius jellegű eljárás‑e a szóban forgó, az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás, amelynek keretében jogvitát kell eldönteni, és amely igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányul.

71.

A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság függetlenségének fogalma két vonatkozást foglal magában: külső és belső vonatkozást.

72.

Ami először a belső függetlenséget illeti, az a pártatlanság fogalmával áll összefüggésben, és arra vonatkozik, hogy egyenlő távolságot kell tartani a jogvitában részt vevő felektől, illetve e feleknek a jogvita tárgyához fűződő mindenkori érdekeitől. ( 30 )

73.

A Secretario Judicial belső függetlenségét az biztosítja az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás keretében, hogy a Secretario Judicial a független harmadik fél szerepét tölti be az ügyvéddel és annak meghatalmazójával szemben. Az LOPJ 452. cikke (1) bekezdésének első mondata továbbá úgy rendelkezik, hogy a Secretario Judicial mindenkor pártatlanul látja el feladatait. Végül pedig e szerv jogi rendszere az elfogultság és a kizárás tekintetében a legmesszemenőbbekig megfelel a bírókénak. ( 31 )

74.

Ami a függetlenség külső vonatkozását illeti, az azt feltételezi, hogy a határozatot hozó hivatal védett az olyan külső beavatkozástól vagy nyomástól, amely veszélyeztetheti a tagjai által hozott ítéletek függetlenségét az eléjük terjesztett jogvitát illetően. ( 32 )

75.

Ezenkívül a függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik – különösen, ami a fórum összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint az elfogultsági okokat, a kizárási okokat, és a tagok elmozdítását illeti –, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az említett fórum külső tényezők általi befolyásolhatóságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását. E tekintetben a kérdést előterjesztő szerv függetlenségére vonatkozó feltétel teljesüléséhez az ítélkezési gyakorlat többek között megköveteli, hogy e szerv tagjainak elmozdítását kifejezett jogszabályi rendelkezések rögzítsék. ( 33 )

76.

A Secretarios Judiciales tekintetében mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy őket kiválasztási eljárás keretében nevezik ki. Ezenfelül egyéni jog illeti meg őket a jogállásuk fenntartásához, a testületükre bízott feladatok tényleges ellátásához és ahhoz, hogy csak a törvény által meghatározott esetekben és a törvény által előírt feltételek fennállása esetén mozdíthatók el. ( 34 ) Végül pedig csak büntetőügyekben történő elítélések alapján vagy a rendkívül súlyos vétkesség jogszabályban kimerítően felsorolt és kellően pontosan meghatározott eseteiben menthetők fel tisztségükből. ( 35 )

77.

Ezen túlmenően nem ruházható át más köztisztviselőkre a Secretarios Judicialesnak az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásra vonatkozó hatásköre. ( 36 ) Mindenekelőtt azonban azt írják elő az alkalmazandó rendelkezések, hogy a Secretarios Judiciales az egyedi ügyekben folytatott eljárásokban kizárólag a rájuk ruházott hatásköröknek megfelelően, nem pedig utasítások szerint járnak el. Így felettesük – mint azt a Secretario Judicial az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében kifejezetten hangsúlyozza – semmiképpen sem gyakorolhat befolyást a folyamatban lévő eljárásokra, és nem adhat nekik konkrét ügyre vonatkozó iránymutatásokat. ( 37 ) A nemzeti rendszerben elfoglalt köztisztviselői, nem pedig bírói jogállásuk, valamint a felettes szervük utasításaihoz való általános jellegű kötöttségük ( 38 ) ellenére ezért a Secretarios Judiciales kétségtelenül függetlenek az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló konkrét eljárásban rájuk bízott feladatok ellátása során.

78.

A spanyol kormány által a tárgyaláson kifejtett állásponttal szemben ezzel összefüggésben azt kell megállapítani, hogy az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásra is vonatkoznak azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek megtiltják a felettes szerveknek, hogy a konkrét ügyre vonatkozó iránymutatásokkal lássák el a Secretarios Judicialest. ( 39 ) Igaz, hogy e rendelkezések csak a Secretario Judicial hitelesítési, valamint e szerv pervezető határozatok meghozatalára vonatkozó hatásköreit említik. E rendelkezések szövege mindazonáltal még az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásra vonatkozó hatáskörnek a Secretarios Judicialesra történő átruházása előtti időkből származik. Nem kétséges tehát, hogy az egyedi ügyben való utasíthatatlanság elve analógia útján a Secretario Judicial által az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás keretében hozandó határozatokra is alkalmazandó.

79.

A Secretarios Judiciales tehát a fent említett szempontokra tekintettel mind jogállásuk, mind az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljáráshoz kapcsolódó feladataik ellátása tekintetében megfelelő garanciákat élveznek ahhoz, hogy teljesüljön a függetlenség követelménye.

80.

Nem fogadható el ezért a spanyol kormány ezzel ellentétes és kizárólag az LOPJ 452. cikkének szövegén alapuló azon álláspontja, hogy a Secretarios Judiciales csak hitelesítési hatáskörük gyakorlása keretében járnak el önállóan és függetlenül, míg egyéb feladataik keretében az utasításokhoz kötöttek. Ezzel kapcsolatban egyébként meg kell jegyezni, hogy az említett rendelkezés szövege is még az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásra vonatkozó hatáskörnek a Secretarios Judicialesra történő átruházása előtti időkből származik, és ezért az még nem veszi figyelembe e szerv újabb, a bíróságokéhoz hasonló feladatait.

81.

Mindebből az következik, hogy annak ellenére, hogy az igazságügyi igazgatás köztisztviselőjének minősül, a Secretario Judicial kellően független a hatásköreinek az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban történő gyakorlása során ahhoz, hogy bíróságnak lehessen tekinteni az EUMSZ 267. cikk alkalmazásában.

82.

A Secretario Judicialnak a jelen ügyben érintett, az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban fennálló bíróságjellegének kérdése vitatott a felek között ezen eljárás kontradiktórius és vitás, valamint kötelező jellege, illetve azon kérdés tekintetében, hogy az igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányul‑e.

83.

Az első szempontot illetően mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás mindenképpen tartalmaz kontradiktórius elemeket. ( 40 ) Ezen eljárás keretében elméletileg lehetséges ugyan, hogy az ügyvéd a követeléseinek a kontradiktórius vizsgálata nélkül tesz szert végrehajtható okiratra, amennyiben az adós nem nyújt be ellentmondást. ( 41 ) Legkésőbb azonban az ellenérdekű fél ilyen ellentmondása révén kontradiktóriussá válik az eljárás annyiban, amennyiben a Secretario Judicialnak ebben az esetben nemcsak az ügyvéd követeléseit kell megvizsgálnia, hanem meg is kell hallgatnia őt. ( 42 )

84.

A spanyol kormány előadása szerint mindazonáltal az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás alapjául nem a Secretario Judicial által eldöntendő jogvita szolgál. E szerv ugyanis a nyújtott ügyvédi szolgáltatások megvizsgálására és a meghatalmazó által az ügyvédnek átutalandó összeg megállapítására szorítkozik.

85.

Mivel azonban az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban mindenképpen jogvita, mégpedig az ügyvéd ténylegesen vagy állítólagosan ki nem egyenlített munkadíj‑követelése körüli vita van folyamatban, ezen ellenvetést el kell utasítani. ( 43 ) A követelés végrehajthatónak nyilvánítása, illetve annak meghatározása útján tehát a Secretario Judicial megoldja ezt a jogvitát. Ennek során a követelés rendelkezésre álló iratok alapján történő megvizsgálása útján szükségszerűen bizonyítékokat is mérlegel, és bizonyos mértékben a követelés megalapozottságának vizsgálatát is elvégzi. E megállapítás nem ellentétes azzal a ténnyel, hogy a következőkben vizsgálandó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések annak kérdését vetik fel, hogy megfelel‑e az uniós jogi fogyasztóvédelmi szabályoknak az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban lefolytatott vizsgálat és bizonyítási eljárás.

86.

Annak ténye sem szól az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás kontradiktórius jellege ellen, hogy ezen eljárást azért telepítették át a Secretarios Judicialesra, hogy mentesítsék a bírákat a nem az igazságszolgáltatási tevékenység központi elemét képező feladatok alól. Ez annál is inkább így van, mivel az eljárás menete és a végleges határozat végrehajthatósága nem változott az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás Secretarios Judicialesra történő áttelepítése keretében. ( 44 ) A kérdést előterjesztő szerv állítása szerint éppen ezért váltott ki nemzeti szinten a kvázi bírósági hatáskörök igazságszolgáltatási szervekre történő átruházásának jogállamiságával kapcsolatos vitát a Secretario Judicial ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás lefolytatásával való megbízása. Végül pedig az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás járulékos jellege és annak a korábban lefolytatott bírósági eljárástól való függősége ( 45 ) sem arra utal, hogy az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás, amely e tekintetben a Bíróság előtt is ismert költségmegállapítási eljáráshoz hasonlít, nem egy folyamatban lévő jogvita megoldására irányuló kontradiktórius eljárás lenne.

87.

Az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás kötelező jellegét illetően meg kell továbbá állapítani, hogy a Secretario Judicial hatásköre ezen eljárás keretében nem a felek megegyezésétől függ, és hogy határozatai kötelezők a felekre. ( 46 )

88.

Egyrészt a Secretarios Judiciales hatásköre az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban kötelező jellegű abban a tekintetben, hogy ezen eljárást jogszabály írja elő a felek bármiféle megállapodásától függetlenül. Az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás kötelező jellegűnek minősítését ezért nem zárja ki az a tény, hogy az ügyvéd egyéb eljárásokat is igénybe vehet munkadíjának behajtására: hiszen mihelyt az ügyvéd ilyen eljárást indít, az érintett meghatalmazó automatikusan annak résztvevőjévé válik, anélkül, hogy ellenszegülhetne ennek. Ezzel összefüggésben egyébként hangsúlyozandó, hogy a Bíróság már a Consorci Sanitari del Maresme ítéletben kötelező jellegűként ismert el egy fakultatív jellegű hatáskört. ( 47 ) A jelen ügyben e szempontból hasonló a helyzet.

89.

Még ha – mint az a tárgyaláson felmerült – egyidejűleg mind egy ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás, mind egy rendes eljárás tárgyát is képezhetné a vitatott munkadíj‑követelés, és ez nem idézne elő perfüggőséget, e körülmény akkor sem szolgálhatna érvül a Secretario Judicialnak az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban fennálló bíróságjellegével szemben. Máskülönben a vitatott követeléssel a Secretario Judiciallal párhuzamosan foglalkozó rendes bíróságnak a jelen ügyben nem vitatott bíróságjellegét is meg kellene kérdőjelezni.

90.

Másrészt a spanyol kormány által az ügyvédi munkadíj behajtásáról szóló határozat hatásával kapcsolatban előadott érvek sem képesek megkérdőjelezni e határozat kötelező, illetve igazságszolgáltatási jellegét.

91.

Először is az anyagi jogerő hiánya ( 48 ) a jelen helyzetben nem zárhatja ki az ügyvédi munkadíj behajtásáról szóló határozat igazságszolgáltatási jellegét. Egy külön eljárásban való későbbi megtámadásának lehetőségétől függetlenül ugyanis a Secretario Judicial határozata kétségtelenül ugyanolyan hatással bír az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás feleivel szemben, mint egy bírósági határozat. Mivel ugyanis nem támadható meg, alaki jogerővel rendelkezik, és ezáltal önállóan végrehajtható fizetési követelést az adóssal szemben, illetve adott esetben önállóan ható kötelezettséget a hitelező terhére a követelés csökkentésének elfogadására. ( 49 ) Bizonyos fokú párhuzamot mutat ezért az ideiglenes intézkedés iránti eljárásokban hozott határozatokkal. Ezek szintén azonnal végrehajthatók, és mégsem kötik a későbbi érdemi eljárásban eljáró bíróságot.

92.

Ami a tényleges végrehajtást illeti, nem fogadható el a spanyol kormány azon érve, hogy nem a Secretario Judicial határozata, hanem az ügyvéd elszámolási jegyzéke jelenti a végrehajtható okiratot. Ugyanis még az eredetileg követelt összegről kibocsátott fizetési meghagyás esetében is szükség van az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásra az ügyvéd elszámolásának végrehajtható okirattá történő átalakítása érdekében.

93.

Az ügyvédi munkadíj behajtásáról szóló határozat végrehajtására vonatkozó rendelkezések fent elvégzett vizsgálatából ( 50 ) e tekintetben az tűnik ki, hogy e végrehajtásra ugyanaz a rendszer vonatkozik, mint a bírósági határozatok végrehajtására. Az adós tehát különösen nem akadályozhatja meg a végrehajtást halasztó hatályú kifogással. E szempont erősen azt mutatja, hogy a jelen helyzetben igazságszolgáltatási jellegű határozatról van szó.

94.

Végül pedig nem bír jelentőséggel a Secretario Judicial bíróságjellegének értékelése szempontjából annak kérdése, hogy a Secretario Judicial hatáskörébe, vagy pedig – mint azt a spanyol kormány állítja – a végrehajtást elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik‑e a tisztességtelen feltételek fennállásának vizsgálatára vonatkozó kötelezettség. A Bíróságnak ugyanis az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések érdemi értékelése során kell megállapítania, hogy az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás menetére és az azt követő végrehajtásra tekintettel megköveteli‑e az uniós jog, hogy a Secretario Judicial megvizsgálja a tisztességtelen jelleget.

95.

Összefoglalásképpen ezért úgy vélem, hogy a Secretario Judicial az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban bíróságnak minősül az EUMSZ 267. cikk alkalmazásában, mivel függetlenül és önállóan dönt el egy jogvitát kontradiktórius eljárás keretében, és igazságszolgáltatási jellegű határozatot hoz.

96.

Míg a Bizottság annak kérdését veti fel, hogy elegendő információ áll‑e a Bíróság rendelkezésére a Secretario Judicial előzetes döntéshozatal iránti kérelmének megválaszolásához, addig a spanyol kormány úgy véli, hogy a Bíróság elé terjesztett értelmezési kérdések nem relevánsak az alapügy szempontjából.

97.

A Secretario Judicial által közölt információk megfelelőségének kérdésére a Bizottsággal egyetértve végeredményben igenlő választ kell adni. Tömörsége ellenére ugyanis az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nemcsak az eldöntendő jogvita és az érintett eljárás jellegét, valamint a meghatalmazó árról való tájékoztatása esetleges elmaradásának problémáját mutatja be, hanem az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás jogi alapjait, valamint a Secretario Judicial azzal kapcsolatos kétségeit is, hogy ezen eljárás összeegyeztethető‑e az általa értelmezni kért uniós jogi aktusokkal.

98.

Ezért el kell utasítani azokat a spanyol kormány által a tárgyaláson ezzel kapcsolatban előadott részletes kifogásokat, amelyek szerint a Secretario Judicial nem szolgáltatott elegendő információt arról, hogy pontosan milyen feltételekben állapodott meg az ügyvéd és a meghatalmazója. E kifogások egyébként figyelmen kívül hagyják, hogy a Bíróságnak nem bármiféle feltételek tartalmának a 93/13 irányelvvel való összeegyeztethetőségéről, hanem az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás ezen irányelvvel való összeegyeztethetőségéről kell állást foglalnia a jelen előzetes döntéshozatali eljárásban.

99.

A Secretario Judicialnak az alapügy jogi és ténybeli hátterére vonatkozó információi elegendők tehát ahhoz, hogy hasznos választ lehessen adni a feltett kérdésekre. Azok ezen túlmenően tényleges lehetőséget biztosítottak a résztvevők számára észrevételek benyújtására. Ezt a Bíróság elé terjesztett észrevételek tartalma is alátámasztja.

100.

Egyébként bár a fenti megállapítások alapos kutatómunkán alapulnak, az csak a Secretario Judicial tömör megállapításait erősítette meg. Ha a spanyol kormány nem táplált volna végeredményben megalapozatlan kétségeket az előzetes döntéshozatal iránti kérelem információit illetően, akkor e kutatómunka felesleges lett volna.

101.

A spanyol kormány arra hivatkozik, hogy az alapügyben sem a 93/13 irányelv és a 2005/29 irányelv értelmezése, sem a Charta 47. cikkének értelmezése nem releváns.

102.

Ami először a 93/13 irányelvet illeti, a spanyol kormány véleménye szerint a feltett kérdések nem bírnak jelentőséggel a Secretario Judicial által hozandó határozat szempontjából. Nem e szerv, hanem a később a végrehajtással foglalkozó bíróság feladata ugyanis a tisztességtelen feltételek fennállásának vizsgálata.

103.

E kifogást el kell utasítani.

104.

Egyrészt – amint az fent megállapítást nyert ( 51 ) – semmiképpen sem bizonyított, hogy a Secretario Judicial határozatának végrehajtásával foglalkozó bíróság hivatalból köteles vizsgálni a tisztességtelen feltételek fennállását.

105.

Másrészt a 93/13 irányelv az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságnak a szerződéses feltételek tisztességtelen jellegének elbírálására vonatkozó hatáskörére vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre alkalmazandó. ( 52 ) A Secretario Judicial előtti, az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás tehát ezen irányelv hatálya alá tartozik. Annak kérdése ezért, hogy e szerv vagy a később a végrehajtással foglalkozó bíróság feladata‑e a tisztességtelen feltételek fennállásának hivatalból történő megvizsgálása, jelentőséggel bírhat az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásnak a 93/13 irányelvvel való összeegyeztethetősége szempontjából. E kérdést azonban a feltett előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések érdemi vizsgálatának keretében kell megvitatni, nem pedig ezen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések relevanciájának és ezzel elfogadhatóságának vizsgálata keretében.

106.

Ami a 2005/29 irányelvet illeti, az a spanyol kormány véleménye szerint nem írja elő, hogy a nemzeti bíróságok hivatalból kötelesek vizsgálni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fennállását, hanem csak arra kötelezi a tagállamokat, hogy különleges intézkedéseket fogadjanak el az ilyen gyakorlatok leküzdésére.

107.

A spanyol kormány ezen érveléssel mindazonáltal szintén figyelmen kívül hagyja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága és érdemi értékelése között húzódó választóvonalat. Annak kérdése ugyanis, hogy megköveteli‑e a 2005/29 irányelv, hogy a nemzeti bíróságok hivatalból vizsgálják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fennállását, ezen irányelv értelmezésére, nem pedig annak az alapügy szempontjából fennálló relevanciájára vonatkozik. Azon kérdés esetében azonban, hogy szükség van‑e valamely jogi aktus értelmezésére egy előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés keretében, nem e jogi aktus értelmezéséről, hanem arról az előzetes kérdésről van szó, hogy szükséges‑e az ilyen értelmezés a szóban forgó helyzet uniós jogi megítéléséhez.

108.

Ezt illetően a Secretario Judicial a jelen ügyben kifejezetten rámutat arra az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében, hogy az iratokból nem derül ki, hogy R. Margarit Panicello előzetesen tájékoztatta volna P. Hernández Martínezt a szolgáltatásainak a díjáról. A Secretario Judicial számára ezért – mint azt a továbbiakban kifejti – aggályosnak tűnik P. Hernández Martínezt viszonylag nagy összeg megfizetésére kötelezni anélkül, hogy megvizsgálhatná, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül‑e az árra vonatkozó tájékoztatás hiánya.

109.

A 2005/29 irányelvet továbbá a kereskedőknek a szolgáltatáshoz kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni. ( 53 ) A Bíróság 93/13 irányelvvel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából kiindulva az ügyvéd és a meghatalmazója között jogi szolgáltatások nyújtásáról létrejött szerződést a 2005/29 irányelv szerinti szolgáltatáshoz kapcsolódó kereskedelmi ügyletnek kell tekinteni. ( 54 )

110.

Ha tehát a Secretario Judicial azt állapítja meg, hogy R. Margarit Panicello valóban nem tájékoztatta a meghatalmazóját a szolgáltatásának az áráról, és ez arra késztette a meghatalmazót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg, akkor a 2005/29 irányelv értelmében vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak kell minősíteni az árról való tájékoztatás elmulasztását. ( 55 )

111.

Erre tekintettel nem tűnik nyilvánvalónak, hogy a 2005/29 irányelv értelmezésének kérdése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, vagy nem releváns annak szempontjából. ( 56 )

112.

A spanyol kormány szerint az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás a Charta 51. cikke alapján nem tartozik annak alkalmazási körébe, mivel nem létezik a munkadíjak ügyvédek általi behajtására vonatkozó uniós jogi szabályozás. A Charta 47. cikkének értelmezése ezért nem lehet releváns az alapügy szempontjából.

113.

Ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni.

114.

Az Åkerberg Fransson‑ítéletből ugyanis az következik, hogy amint valamely nemzeti szabályozás az uniós jog alkalmazási körébe kerül, a Bíróságnak az előzetes döntéshozatal keretében meg kell adnia minden ahhoz szükséges értelmezési szempontot, hogy a nemzeti bíróság mérlegelhesse e szabályozás alapvető jogokkal való összeegyeztethetőségét. ( 57 )

115.

A jelen ügyben nem kérdéses, hogy az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárást szabályozó rendelkezések az uniós jog alkalmazási körébe tartoznak, mivel az alapügyben szóban forgó szerződés egy ügyvéd és egy fogyasztó között jött létre, és ezért a 93/13 irányelv hatálya alá tartozik. ( 58 ) Ezen túlmenően ezen irányelv a nemzeti bíróságnak a szerződéses feltételek tisztességtelen jellegének elbírálására vonatkozó hatáskörére vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre alkalmazandó. ( 59 )

116.

Ezenfelül a Bíróság már megállapította, hogy a tagállamok azon kötelezettsége, hogy biztosítsák a jogalanyok 93/13 irányelvből származó, a tisztességtelen feltételek alkalmazásával szembeni jogainak tényleges érvényesülését, a Charta 47. cikkében is kimondott bírói jogvédelem követelményét jelenti, amelyet a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania. ( 60 )

117.

Ezért a nemzeti bíróság vizsgálati hatáskörei vonatkozásában a Charta 47. cikkében kimondott bírói jogvédelem követelményére tekintettel is értékelni kell valamely nemzeti szabályozásnak a 93/13 irányelv követelményeivel való összeegyeztethetőségét.

118.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tehát végeredményben relevánsak az alapügy szempontjából.

119.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tehát elfogadható, és azt a Bíróságnak meg kell válaszolnia.

120.

A következőkben először az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásnak a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 93/13 irányelvvel és 2005/29 irányelvvel való összeegyeztethetőségére vonatkozó első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés első részével és második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel foglalkozom. Majd a harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést vizsgálom meg, amelynek esetében annak kérdéséről van szó, hogy kielégítik‑e a 93/13 irányelv követelményeit különösen a Secretario Judicialnak az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban lefolytatandó bizonyítási eljárásra vonatkozó hatáskörei.

121.

Mivel a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet csak a szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozás egyenlítheti ki, a nemzeti bíróságok feladata a fogyasztókat a 93/13 irányelv alapján megillető jogok tényleges érvényesülésének biztosítása. Ezért a nemzeti bíróságok hivatalból kötelesek vizsgálni valamely, a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződéses feltétel tisztességtelen jellegét. ( 61 )

122.

Amennyire megállapítható, a Bíróság ez idáig nem döntött arról, hogy a 2005/29 irányelv területén is fennáll‑e ilyen kötelezettség, és hogy a nemzeti bíróság köteles‑e ezért a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fennállását is hivatalból vizsgálni.

123.

A Bizottság véleménye szerint a 93/13 irányelvvel kapcsolatos vonatkozó ítélkezési gyakorlat a 2005/29 irányelvre is alkalmazható. A spanyol kormány viszont vitatja ezt az alkalmazhatóságot, mivel a 2005/29 irányelv 11. és 12. cikke nem a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok hivatalból történő bírósági vizsgálatának általános jellegű biztosítására, hanem az ilyen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére irányuló különleges intézkedések elfogadására kötelezi a tagállamokat.

124.

A jelen ügyben mindazonáltal megválaszolatlanul maradhat annak kérdése, hogy általános jelleggel alkalmazhatók‑e a 2005/29 irányelvre a tisztességtelen feltételek fennállásának a nemzeti bíróságok általi, hivatalból történő vizsgálatával kapcsolatban a 93/13 irányelv tekintetében kialakított elvek.

125.

Amint az ugyanis a Secretario Judicial információiból kiderül, az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem önmagában, hanem csak az ügyvéd és a meghatalmazója között létrejött szerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének értékelése keretében bírna jelentőséggel az árra vonatkozó információ hiányában megnyilvánuló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat esetleges fennállása.

126.

Ezzel összefüggésben valamely kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen jellegének megállapítása többek között az egyik olyan elem, amelyre a valamely feltétel tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelés alapítható, mivel a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely feltétel tisztességtelen jellegét a szerződéskötés valamennyi körülményének figyelembevételével kell megítélni. Ez nem áll ellentétben azzal, hogy valamely kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen jellegének megállapítása nem olyan, mint amely automatikusan és önmagában megalapozza valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, mivel a 2005/29 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[e]z az irányelv nem érinti a szerződések jogát és különösen a szerződések érvényességére, létrejöttére és joghatásaira vonatkozó szabályokat” ( 62 ).

127.

A nemzeti bíróságot tehát az a kötelezettség terheli a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetleges fennállását és ezáltal a 2005/29 irányelvet is figyelembe vegye a tisztességtelen feltételek fennállásának vizsgálatakor.

128.

Ebből az következik, hogy a tisztességtelen feltételek fennállása hivatalból történő vizsgálatának szükségességével kapcsolatban a 93/13 irányelv keretében kialakított elvek annyiban alkalmazandók a 2005/29 irányelvre az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amennyiben a tisztességtelen jelleg 93/13 irányelv értelmében vett vizsgálatát szükségszerűen a tisztességtelen jellegnek a 2005/29 irányelv értelmében vett vizsgálatára tekintettel kell elvégezni.

129.

Ez nem ellentétes a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével. Bár e rendelkezés értelmében a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik az árnak az ellenértékként nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére. Ez mindazonáltal csak akkor van így, ha ezek a feltételek világosak és érthetőek.

130.

A jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben tehát mindenképpen lehetséges ugyan, hogy a szerződési feltétel, amelynek megítélése szempontjából jelentőséggel bírhatna az árra vonatkozó hiányzó információ, az árnak a nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére vonatkozik. Az érintett feltétel azonban ilyen esetben valószínűleg éppen nem világos és érhető, és a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése ezért nem zárja ki tartalmának a nemzeti bíróság általi megítélését. ( 63 )

131.

A fenti megfontolásokkal összhangban úgy kell értelmezni az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés első részét, valamint a második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést, hogy a Secretario Judicial arra keres választ, hogy ellentétes‑e a 2005/29 irányelvvel és a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 93/13 irányelvvel az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásra vonatkozóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé a határozathozatallal megbízott szerv számára a tisztességtelen feltételek vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fennállásának hivatalból történő vizsgálatát.

132.

A 2005/29 irányelvvel és a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 93/13 irányelvvel ellentétes az olyan eljárás, amely anélkül teszi lehetővé a kereskedő számára valamely követelés fogyasztóval szembeni végrehajtásának kieszközlését, hogy a végrehajtáshoz vezető eljárás valamelyik szakaszában hivatalból megvizsgálnák a tisztességtelen feltételek vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fennállását. Ha az eljárás a végrehajtható okirat megszerzésére irányuló első szakaszra és a tényleges végrehajtásra irányuló második szakaszra oszlik, akkor ezért legalább e két szakasz egyikében el kell végezni a tisztességtelen jelleg vizsgálatát. ( 64 )

133.

Ezen elvre tekintettel először az a benyomás támadhat, hogy elegendő a Secretario Judicial kérdésére a következő választ adni: a 2005/29 irányelvvel és a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 93/13 irányelvvel csak akkor ellentétes annak lehetetlensége, hogy az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás végrehajtásával megbízott Secretario Judicial megvizsgálja a tisztességtelen jelleget, ha a később a Secretario Judicial határozatának a végrehajtásával foglalkozó bíróság sem rendelkezik hatáskörrel e vizsgálat elvégzésére. E válasz a jelen eljárásban a spanyol kormány által képviselt álláspontnak felelne meg.

134.

Ilyen válasz mindazonáltal nem adható.

135.

Az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban elfogadott határozat meghozatalára és végrehajtására irányuló eljárást a maga összességében szemlélve ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy nem célravezető a tisztességtelen jelleg vizsgálatát a végrehajtási szakaszra telepíteni. ( 65 ) Ez ugyanis azt jelentené, hogy a fogyasztóval szemben a végrehajtható okirat kiállítására irányuló korábbi eljárásban a későbbi végrehajtás terhe mellett azt követelnék meg, hogy az esetlegesen tisztességtelen feltételeken vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokon alapuló követelést fizesse meg.

136.

Ezért mind eljárásgazdaságossági okokból, mind az érintett uniós jogi szabályozások hatékony végrehajtása miatt el kell utasítani a tisztességtelen jelleg vizsgálatának a végrehajtási szakaszra történő áthelyezését. Az ilyen áthelyezés ugyanis annak nem elhanyagolható veszélyét idézné elő, hogy az adós a Secretario Judicial határozatának természetes kötelező ereje miatt nyomban fizet e határozat kézhezvételekor, anélkül, hogy szükség lenne egyáltalán egy későbbi végrehajtási eljárásra. Egy végrehajtható határozat létezése ugyanis már önmagában nem alábecsülendő nyomást gyakorol a fogyasztóra (állítólagos) fizetési kötelezettségeinek teljesítését illetően, kivált, ha a végrehajtható okirat kiállítására irányuló eljárás – mint a jelen ügyben – kontradiktórius, igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárásként van kialakítva. Ezen túlmenően – amint azt a Bizottság a tárgyaláson helyesen hangsúlyozta – a végrehajtási eljárásban benyújtott ellentmondás semmiképpen sem tekinthető a Secretario Judicial határozata megtámadásának lehetőségével egyenértékűnek. Ez annál is inkább így van, mivel – mint az fent megállapítást nyert ( 66 ) – az ilyen végrehajtási eljárásban benyújtott ellentmondásnak a jelen helyzetben nincs halasztó hatálya.

137.

A tisztességtelen jelleg vizsgálatának nem a Secretario Judicial előtti eljárás, hanem a későbbi végrehajtási eljárás keretében történő előírása tehát az ügyvédi munkadíj behajtásáról szóló határozatok által végrehajtható okiratba foglalt, mindamellett azonban esetlegesen tisztességtelen követelések kifizetését mozdítaná elő. E megoldás nyilvánvalóan ellentétben állna a fogyasztóknak a 2005/29 irányelvvel és a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 93/13 irányelv által megkövetelt védelmével.

138.

Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés első részére és a második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre: a 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni a 2005/29 irányelvvel és a Charta 47. cikkével összefüggésben, hogy azzal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az ügyvédi munkadíj behajtásáról szóló határozatot meghozó szerv nem vizsgálhatja hivatalból az ügyvéd és a fogyasztó között létrejött szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegét vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fennállását.

139.

Harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a Secretario Judicial arra keres választ, hogy ellentétesek‑e a 93/13 irányelvvel az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezések azért, mert korlátozzák e szervnek a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó hatásköreit, és ezáltal a fogyasztó bizonyításhoz való jogát.

140.

Mindenekelőtt kétségek merülnek fel e kérdés elfogadhatóságát illetően, mivel a Secretario Judicial azzal kapcsolatos fejtegetésekbe bocsátkozik, hogy az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásban fennálló vizsgálati hatásköreinek korlátozottsága megakadályozhatja olyan elemek – például a szerződési feltételek esetleges változása, a követelt munkadíj részletekben történő megfizetése vagy akár a munkadíj beszedésére vonatkozó szokások – vizsgálatát, amelyek nem tisztességtelen feltételek fennállásával kapcsolatosak. Mindazonáltal úgy is értelmezhető a Secretario Judicial kérdése, hogy arra keres választ, hogy akadályozzák‑e a 93/13 irányelv tényleges érvényesülését az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárás keretében történő bizonyításfelvételre vonatkozó korlátozások.

141.

A nemzeti bíróságoknak a 93/13 irányelv végrehajtására irányuló feladata nem korlátozódik annak puszta lehetőségére, hogy valamely szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét értékeljék, hanem magában foglalja e kérdés hivatalból, akár saját illetékességük vizsgálata során történő vizsgálatának kötelezettségét is. ( 67 ) A nemzeti bíróságok tehát aktív szerepet játszanak a fogyasztók védelmében a 93/13 irányelv keretében. Ezen túlmenően általános jelleggel az következik a 93/13 irányelv végrehajtását szolgáló bírósági vizsgálat tényleges érvényesülésével szemben támasztott uniós jogi követelményekből, hogy a nemzeti eljárási szabályok nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az ezen irányelv által a fogyasztókra ruházott jogok gyakorlását. ( 68 )

142.

Nyilvánvalóan problematikus tehát az olyan helyzet, amelyben a bíróság a feltételek tisztességtelen jellegére vonatkozó információkkal rendelkezhet, azokat azonban nem vizsgálhatja meg vizsgálati hatásköreinek korlátozottsága miatt. ( 69 )

143.

A jelen ügyben az derül ki a LEC‑nek az ügyvédi munkadíj behajtására irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, hogy a Secretario Judicial nemcsak azon bírósági eljárás ügyiratait használja fel a követelés vizsgálatához, amelynek lefolytatásáért a munkadíjat kérik, hanem az ügyvéd elszámolását, valamint további dokumentumokat, mint például az előzetes költségvetést vagy a szerződést is. A Secretario Judicial ezenkívül abban az esetben, ha a követelést annak túlzott mértéke miatt vitatják, köteles meghallgatni az ügyvédet, és ha az ügyvéd elutasítja a követelés csökkentését, köteles vizsgálat céljából az ügyvédi kamarának továbbítani az ügyiratokat. ( 70 ) E vizsgálati hatáskörök főszabály szerint elegendőek a tisztességtelen feltételek fennállásának megvizsgálhatóságához és megítélhetőségéhez.

144.

Amint azt a Bizottság hangsúlyozza, legfeljebb egy csak szóban megkötött szerződés esetében lehet szükség szélesebb körű vizsgálati hatáskörökre, például különösen tanúmeghallgatási lehetőségre, a tisztességtelen feltételek fennállásának megítélhetőségéhez. A Bizottság véleménye szerint mindazonáltal a LEC rendelkezései a spanyol alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára tekintettel az uniós joggal összhangban értelmezhetők annyiban, amennyiben a Secretario Judicial vizsgálati hatáskörei indokolt esetekben túlterjeszkedhetnek az okirati bizonyítékok vizsgálatán, és tanúk meghallgatását is magukban foglalhatják.

145.

E megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság azt a választ adja a harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre, hogy a 93/13 irányelvvel nem ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amennyiben e szabályozás lehetővé teszi a tisztességtelen feltételek fennállásának hatékony vizsgálatához megfelelő terjedelmű bizonyítási eljárás lefolytatását. A nemzeti bíróság feladata, hogy elvégezze a szükséges vizsgálatokat.

146.

A fenti megállapítások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Secretario Judicial del Juzgado de Violencia sobre la Mujer Único de Terrassa kérdéseire a következőképpen válaszoljon: