1.

A jelen ügy egy Franciaországban folyó per következménye, amelyet a Neptune Distribution indított egyrészt egy olyan közigazgatási határozat megsemmisítése iránt, amely felszólította, hogy az általa forgalmazott ásványvizek címkéiről és hirdetéseiből távolítson el bizonyos megjelöléseket, amelyek arra irányultak, hogy elhitessék a fogyasztókkal, hogy e vizek só‑ vagy nátriumtartalma alacsony, másrészt pedig azon miniszteri határozat megsemmisítése iránt, amely elutasította az említett társaság által az első határozattal szemben benyújtott fellebbezést. A jogvita keretében benyújtott fellebbezést elbíráló Conseil d’État (Államtanács, Franciaország) olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt a Bíróság elé, amely két különböző alappal rendelkezik.

2.

Először is a kérdést előterjesztő bíróság az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20‑i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) mellékletének értelmezését kéri, ami új kérelmet ( 3 ) jelent.

3.

Az említett melléklet többek között olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek azt írják elő, hogy azok a tápanyag‑összetételre vonatkozó állítások, amelyek szerint az élelmiszer „nátriumszegény vagy sószegény” vagy „kifejezetten nátriumszegény vagy sószegény”, csak akkor megengedettek, ha a termék nátriumtartalma nem halad meg egy adott mennyiséget vagy az említett mennyiséggel egyenértékű sómennyiséget. A Bíróságtól azt kérik, hogy döntse el, hogy az utóbbi fogalmat úgy kell‑e értelmezni, hogy az említett egyenérték számításánál kizárólag az általában asztali sónak nevezett nátrium‑klorid tartalmát kell figyelembe venni vagy az élelmiszerben található teljes nátriumtartalmat, ( 4 ) az utóbbi esetben nem téve különbséget attól függően, hogy ez az ásványi anyag milyen formában van jelen.

4.

Felmerül ugyanakkor e tekintetben előzetesen az az eldöntendő kérdés, hogy valóban az 1924/2006 rendelet említett rendelkezéseit kell‑e alkalmazni, amennyiben az érintett „élelmiszerek” az alapeljáráshoz hasonlóan természetes ásványvizek. Úgy vélem, hogy nem lehet ez a helyzet a tápanyag‑összetételre vonatkozó első állítás esetében, mivel létezik az ilyen vizek kereskedelmére elsődlegesen alkalmazandó különös uniós jogi szabályozás.

5.

Másodszor a Conseil d’État arra kéri a Bíróságot, hogy döntsön a fenti 1924/2006 rendelet fényében értelmezett, az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20‑i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 5 ) 2. cikke (1) bekezdése, valamint a természetes ásványvizek kinyeréséről és forgalmazásáról szóló, 2009. június 18‑i 2009/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) 9. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint III. melléklete rendelkezéseinek érvényességéről. Kiindulásként rámutatok, hogy komoly kétségeim vannak az így megfogalmazott kérelem alkalmasságát illetően.

6.

A kérdést előterjesztő bíróság azért terjeszti elő ezt a problémakört, mert a Neptune Distribution azt állítja, hogy mivel megtiltják számára, hogy kiemelje termékei összetételének egy egyébként helytálló jellemzőjét, a másodlagos uniós jog említett rendelkezései sértik a véleménynyilvánítás és a tájékozódás, valamint a vállalkozás szabadságát, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 11. cikkének az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével, valamint a Rómában 1950. november 4‑én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 10. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése, valamint (16) bekezdése ír elő. Mindazonáltal az említett alapvető szabadságokra való hivatkozás a szóban forgó rendelkezések által szabályozotthoz hasonló, ennyire technikai területen számomra megalapozatlannak tűnik.

7.

Előzetesen ki kell emelni, hogy a különösen az 1924/2006 rendeletet módosító és a 2000/13 irányelvet hatályon kívül helyező 1169/2011/EU rendelet ( 7 ) ellenkező rendelkezések hiányában 2014. december 13. óta alkalmazandó, de 54. és 55. cikke alapján ratione temporis nem alkalmazandó az alapeljárásra.

8.

Az 1924/2006 rendelet „Tárgy és hatály” című 1. cikkének (1) és (5) bekezdése előírja egyrészt azt, hogy ez az aktus „összehangolja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyek az élelmiszereken alkalmazott, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokra vonatkoznak, a belső piac hatékony működésének érdekében, magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása mellett”, másrészt pedig azt, hogy „a rendeletet [bizonyos] közösségi rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni”, beleértve a 2009/54 irányelv által felváltott 80/777 irányelv rendelkezéseit is. ( 8 )

9.

E rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 4. és 5. pontja a következő meghatározásokat rögzíti:

10.

Az említett rendelet 8. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[a] tápanyag‑összetételre vonatkozó állítások alkalmazása csak akkor megengedett, ha azok szerepelnek a mellékletben található felsorolásban, és megfelelnek az e rendeletben meghatározott feltételeknek”.

11.

Az 1924/2006 rendelet „A tápanyag‑összetételre vonatkozó állítások és az ezekre vonatkozó feltételek” című melléklete határozza meg azokat a határértékeket, amelyek alatt engedélyezettek az alábbi állítások:

12.

Az élelmiszerek címkézéséről, kiszereléséről és reklámozásáról szóló 2000/13 irányelv 2. cikkének (1) és (3) bekezdése szerint:

„(1)   A címkézés és az alkalmazott módszerek:

[…]

(3)   Az (1) és (2) bekezdésekben leírt tilalmakat és korlátozásokat kell alkalmazni az alábbiakra is:

13.

A természetes ásványvizek forgalmazásáról szóló 2009/54 irányelv (8) preambulumbekezdése úgy rendelkezik, hogy e vizek a „címkézés szempontjából a [2000/13 irányelv] általános szabályainak hatálya alá tartoznak. Így ez az irányelv az említett általános szabályokhoz fűzött kiegészítések és eltérések megállapítására szorítkozhat”.

14.

Ezen irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A csomagoláson vagy a címkén és a bármilyen formában megjelenő hirdetésben tilos olyan jelzések, […] alkalmazása, amelyek:

(2)   Tilos minden olyan megjelölés alkalmazása, amely a természetes ásványvíznek betegség megelőzésére, kezelésére vagy gyógyítására alkalmas tulajdonságokat tulajdonít.

Ugyanakkor a III. mellékletben felsorolt megjelölések használata megengedett, ha azok megfelelnek az említett mellékletben megállapított feltételeknek, illetve ezek hiányában a nemzeti rendelkezésekben meghatározott kritériumoknak, amennyiben azokat fiziko‑kémiai vizsgálatok alapján állapították meg, és ahol szükséges, tudományosan elismert módszerek szerint gyógyszertani, fiziológiai és klinikai vizsgálatokkal támasztották alá, az I. melléklet I. szakasza 2. pontjának megfelelően.

A tagállamok engedélyezhetik […] más megjelölések feltüntetését, ha azok nem mondanak ellent az első albekezdésben megfogalmazott elveknek és összhangban vannak a második albekezdés rendelkezéseivel.”

15.

A 2009/54 irányelvnek „A 9. cikk (2) bekezdésében meghatározott megjelölések és feltételek” című III. mellékletében a „Nátriumszegény étrendhez megfelelő” megjelölés a „A nátriumtartalom kisebb, mint 20 mg/l” feltételhez kapcsolódik.

16.

2009. február 5‑i aktusával a direction régionale de la concurrence, de la consommation et de la répression des fraudes d’Auvergne (auvergne‑i versenyjogi, fogyasztóügyi és csalásellenes regionális igazgatóság, Franciaország) felszólította a „Saint‑Yorre” és „Vichy Célestins” természetes szénsavas ásványvizek értékesítését és forgalmazását végző Neptune Distributiont, hogy távolítsa el e vizek címkéiről és hirdetéseiből a következő megjelöléseket:

17.

2009. augusztus 25‑i határozatával a ministre de l’économie, de l’industrie et de l’emploi (francia gazdasági, ipari és munkaügyi miniszter) elutasította a Neptune Distribution által e felszólítással szemben benyújtott fellebbezést.

18.

A tribunal administratif de Clermont‑Ferrand (clermont‑ferrand‑i közigazgatási bíróság) 2010. május 27‑i ítéletével elutasította a Neptune Distribution arra irányuló keresetét, hogy hatáskörtúllépés miatt semmisítse meg a 2009. február 5‑i felszólítást és az azt követő miniszteri határozatot. A cour administrative d’appel de Lyon (lyoni közigazgatási fellebbviteli bíróság) 2011. június 9‑i ítéletével helyben hagyta ezt az ítéletet. A Neptune Distribution ezen ítélettel szemben a Conseil d’État‑hoz fellebbezett.

19.

Figyelemmel az e fellebbezésben szereplő, az uniós jogot érintő jogalapokra, a Conseil d’État a Bíróság Hivatalához 2014. április 4‑én beérkezett 2014. március 26‑i határozatával felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

20.

Írásbeli észrevételeket a Neptune Distribution, a francia, a görög és az olasz kormány, valamint az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság terjesztett elő. A 2015. február 26‑án tartott tárgyaláson csak az olasz kormány nem képviseltette magát.

21.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem mindenekelőtt egy fogalom, a valamely élelmiszerben jelen lévő nátriummennyiséggel „egyenértékű sótartalom” értelmezésére irányul, amely az 1924/2006 rendelet mellékletében a fent említett „nátriumszegény vagy sószegény” vagy „kifejezetten nátriumszegény vagy sószegény” cím alatt szerepel. ( 10 ) A Bíróságnak első alkalommal tesznek fel azzal kapcsolatban kérdést, hogy úgy kell‑e értelmezni az említett fogalmat, hogy e jogi aktus az „egyenértékű sótartalom” számítási alapjának kizárólag azt a nátriummennyiséget tekinti, amely – kloridionokhoz kötődve – nátrium‑kloridot (úgynevezett „asztali sót”) alkothat, vagy ide kell érteni az érintett élelmiszerben – bármilyen formában – található teljes nátriummennyiséget.

22.

A kérdést előterjesztő bíróság annak érdekében, hogy ezen lehetőségek közül a Neptune Distribution által támogatott első esetet alátámassza, rámutat, hogy mivel „a nátrium jelenleg csak más kémiai elemekhez kapcsolódva fordul elő a természetben”, úgy lehet tekinteni, hogy az említett melléklet azt írja elő, hogy csak a nátrium‑kloridot alkotó nátriummennyiséget kell figyelembe venni. ( 11 ) A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy abban az esetben, ha a Bíróság az említett lehetőségek közül a francia közigazgatási szerv által támogatott második eset mellett döntene, akkor a valamely nátrium‑hidrogén‑karbonátban gazdag víz nem lenne az 1924/2006 rendelet értelmében „nátriumszegénynek vagy sószegénynek” tekinthető, annak ellenére, hogy nátrium‑kloridban szegény, vagy akár kifejezetten szegény. ( 12 )

23.

Ezzel együtt úgy vélem, hogy előzetesen el kell dönteni egy kérdést, mégpedig az 1924/2006 rendelet és különösen annak melléklete rendelkezéseinek a jelen ügyben való alkalmazhatóságára vonatkozó kérdést. A francia és a görög kormányhoz hasonlóan úgy vélem, hogy a 2009/54 irányelv különös szabályozást alakít ki a természetes ásványvizek címkéin és reklámjaiban feltüntethető megjelöléseket illetően, amiből álláspontom szerint az következik, hogy az 1924/2006 rendelet által előírt tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások használata kizárt ezen élelmiszer‑kategória tekintetében. ( 13 ) A Neptune Distribution és a Bizottság ezzel szemben azt állítják, hogy az 1924/2006 rendelet és a 2009/54 irányelv kiegészítik egymást a természetes ásványvizek vonatkozásában használható megjelölések területén, de ez az állítás számomra nem teljesen meggyőző, figyelemmel a jelen ügyben releváns uniós jogi aktusok szövegezésére és kapcsolatára.

24.

Az általában az élelmiszerekkel kapcsolatos tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokra ( 14 ) vonatkozó 1924/2006 rendelet 1. cikke (5) bekezdésének b) pontja ugyanis kifejezetten kizárja azt, hogy e rendeletet a 2009/54 irányelv által 2009. július 16‑tól felváltott, a természetes ásványvizek forgalmazásáról szóló 80/777 irányelv sérelmére lehessen alkalmazni. ( 15 )

25.

Ezenfelül e rendelet melléklete azt a tápanyag‑összetételre vonatkozó, a melléklet által bizonyos feltételek mellett használni engedélyezett állítást, amely szerint egy élelmiszer „nátriumszegény vagy sószegény”, kizárólag a „[2009/54 irányelv] hatálya alá tartozó természetes ásványvizektől eltérő” vizekre korlátozza. Álláspontom szerint egyértelmű, hogy az uniós jogalkotó szándéka itt az volt, hogy megkülönböztesse a természetes ásványvizeket, mivel azok az élelmiszerek olyan sajátos kategóriáját alkotják, amelyre elsődlegesen, sőt kizárólagosan a 2009/54 irányelvet kell alkalmazni az irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartozó területeken. ( 16 )

26.

Az igaz, hogy az 1924/2006 rendelet melléklete megtiltja az olyan, tápanyag‑összetételre vonatkozó állítás használatát, amely szerint egy élelmiszer „kifejezetten nátriumszegény vagy sószegény”, ami ugyanúgy vonatkozik a természetes ásványvizekre, mint más vizekre. Mindazonáltal álláspontom szerint itt egy olyan megjelöléstípusra vonatkozó egyértelműsítésről van szó, amelyet egyáltalán nem a 2009/54 irányelv szabályoz. Az említett rendelet mellékletének e különös rendelkezése tehát a természetes ásványvizekre alkalmazandó, amelyek egyebekben a 2009/54 irányelv hatálya alá tartoznak. Az irányelv ugyanakkor megtiltja az említett állítás használatát a természetes ásványvizek és egyéb vizek vonatkozásában, és ez a tilalom abszolút jelegű, mivel, ahogyan az az említett rendelkezés utolsó mondatából kitűnik, a tilalom a nátriummal „egyenértékű sómennyiség” feltételétől függetlenül érvényesül. Ennélfogva annak az alapeljáráshoz hasonló helyzetben történő alkalmazása nem függ e feltétel értelmezésétől.

27.

Ezzel szemben az 1924/2006 rendelet fent hivatkozott „nátriumszegény vagy sószegény” tápanyag‑összetételre vonatkozó állítást megengedő melléklete érdemi konfliktusban állhatott a 2009/54 irányelv III. mellékletével, amely a „nátriumszegény étrendhez megfelelő” megjelölés használatát szabályozza; a norma‑összeütközés az irányelv javára dőlt el.

28.

Ebből álláspontom szerint az következik, hogy a valamely természetes ásványvízben jelen lévő nátrium csekély mennyiségének jelzése céljából kizárólag a 2009/54 irányelvben előírt megjelölések használhatók, ezen irányelv III. mellékletével összefüggésben értelmezett 9. cikke (2) bekezdésének megfelelően. Márpedig az „egyenértékű sómennyiség” fogalma, amelynek értelmezését az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésben kérik, az 1924/2006 rendeletben szerepel, nem pedig az említett irányelvben, ( 17 ) ahogyan egyébként a 2000/13 irányelvben sem. ( 18 )

29.

Mindazonáltal minden vonatkozásban kiemelem, hogy az említett rendelet értelmében vett „egyenértékű sómennyiség” fogalmának értelmezését illetően osztom a francia, a görög és az olasz kormány, valamint a Bizottság ( 19 ) által kifejtett azon álláspontot, amely szerint az élelmiszerben megtalálható teljes nátriummennyiség az egyetlen releváns alapja az ezen élelmiszer által tartalmazott nátrium mennyiségével „egyenértékű sómennyiség” kiszámításának.

30.

Az 1924/2006 rendelet és melléklete ugyanis nem tesz különbséget az élelmiszerben található nátrium különböző forrásai között. Különösen nem írnak elő különbségtételt aszerint, hogy a nátrium esetlegesen kapcsolódik‑e hidrogén‑karbonát‑ionokhoz vagy kloridionokhoz. Ellenkezőleg, a vizsgált tápanyag‑összetételre vonatkozó állításokban az említett melléklet közvetlen korrelációt állít fel a „nátrium” annak formájától függetlenül engedélyezett maximális tartalma és az e referenciatartalommal „egyenértékű sómennyiség” között. ( 20 )

31.

Ugyanezen logikát követve az uniós jogalkotó el kívánt kerülni mindenfajta keveredést a nátrium fogalma és a só (vagy nátrium‑klorid) fogalma között, konkrétabban a természetes ásványvizek forgalmazása területén – amelyet a 2009/54 irányelv ( 21 ) szabályoz – és a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatása terén, amely már az 1169/2011 rendelet ( 22 ) hatálya alá tartozik.

32.

E nyelvtani érveket megerősítik teleológiai megfontolások is. Ahogyan ugyanis arra a francia kormány és a Bizottság emlékeztet, az 1924/2006 rendelet célja a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások tisztességességének és a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása e területen. ( 23 ) Márpedig e célok véleményem szerint csak akkor érhetők el teljes mértékben, ha az adott élelmiszer teljes nátriumtartalmát, nem pedig csak annak – nátrium‑klorid formáját öltő – egy részét veszik figyelembe az e rendelet 8. cikkének és mellékletének együttes alkalmazása szerint engedélyezett tápanyag‑összetételre vonatkozó állítások tekintetében.

33.

Végül a Tanács megalapozottan hangsúlyozza, hogy „a teljes, valamennyi forrásból származó nátriumbevitel figyelembevétele az élelmezési terület nemzetközi szervezeteiben régóta bevett gyakorlatnak felel meg”. ( 24 ) A Parlament hozzáteszi, hogy „a nátriumbevitel csökkentésére irányuló cél tekintetében az Egészségügyi Világszervezet dokumentumai kifejezetten egyenértékűséget állapítanak meg az asztali só (nátrium‑klorid) és az egyéb nátriumforrások között, beleértve többek között a nátrium‑hidrogén‑karbonátot” ( 25 ).

34.

Következésképpen úgy vélem, hogy az 1924/2006 rendelet melléklete értelmében vett „egyenértékű sótartalom” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az élelmiszerben – bármilyen formában – található teljes nátriummennyiséget magában foglalja, nem pedig csak azt a nátriummennyiséget, amely kloridionokhoz kötődhet (nátrium‑klorid vagy úgynevezett „asztali só”).

35.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést másodlagosan tették fel. Azt csak arra az esetre terjesztették elő, ha a Bíróság az első kérdésre válaszolva úgy döntene, hogy az 1924/2006 rendeletben előírt „nátriumszegény vagy sószegény” és „kifejezetten nátriumszegény vagy sószegény” tápanyag‑összetételre vonatkozó állítások használatának lehetővé tételéhez elfogadott maximális nátriumtartalommal „egyenértékű sótartalom” értékének kiszámításához az élelmiszerben az ásvány formájától függetlenül található teljes nátriumtartalmat kell figyelembe venni.

36.

E kérdés tárgya lényegileg a másodlagos uniós jog több olyan rendelkezése érvényességének értékelése, amelyek tekintetében a kérdést előterjesztő bíróságnak kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy azok összeegyeztethetők‑e egyrészt az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdésével, amely kötelező erővel ruházza fel a Chartát, másrészt pedig a Charta 11. cikkének (1) bekezdésével és 16. cikkével, amelyek a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, illetve a vállalkozás szabadságára ( 26 ) vonatkoznak, továbbá az EJEE 10. cikkével, amely szintén a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozik. ( 27 )

37.

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy amennyiben bebizonyosodna, hogy az „egyenértékű sótartalom” kiszámítása során az élelmiszerben – bármilyen formában – jelen lévő teljes nátriummennyiséget figyelembe kell venni, a 2000/13 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének és a 2009/54 irányelv 9. cikkének a III. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) és (2) bekezdésének „az 1924/2006 rendelet mellékletében rögzített, a nátrium és a só közötti egyenértékűségi viszonyra figyelemmel értelmezett” rendelkezései ( 28 ) a fent hivatkozott szabadságok túlzott korlátozásához vezethetnének.

38.

E tekintetben kizárólag a Neptune Distribution állítja azt, hogy a másodlagos uniós jog előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésben ilyen módon hivatkozott rendelkezései ellentétesek a Charta 11., 16. és 52. cikke, illetve az EJEE 10. cikke által védelmezett alapvető szabadságokkal, mivel a la Cour administrative d’appel de Lyon értelmezése szerint e rendelkezések megfosztják őt attól a lehetőségtől, hogy az összetételére vonatkozó, egyébként helytálló információk segítségével emelje ki terméke tulajdonságait. ( 29 ) A francia, görög és olasz kormány, valamint a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezzel szemben úgy vélik, hogy a 2000/13 irányelv és a 2009/54 irányelv szóban forgó rendelkezései nem sértik az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének a Charta 11. cikkének (1) bekezdésével és 16. cikkével összefüggésben értelmezett első albekezdését, és ennélfogva e rendelkezések érvényessége nem érintett.

39.

Mindenekelőtt kételkedem az érvényesség értékelésére irányuló, a kérdést előterjesztő bíróság által ilyen módon megfogalmazott kérelem hatásosságában. Véleményem szerint ugyanis ésszerűtlen úgy tekinteni, hogy a 2000/13 irányelv és a 80/777 irányelvet átdolgozó 2009/54 irányelv e rendelkezéseinek esetleges érvénytelensége következhet abból, hogy egy másik jogi aktus, a Bíróság által értelmezett 1924/2006 rendelet nem alkalmaz megkülönböztetést, a jelen esetben az élelmiszer nátriumtartalmának számításánál figyelembe veendő nátrium formája alapján. Álláspontom szerint kivételes, hogy egy uniós jogi aktus érvényességének kérdését a jelen esethez hasonlóan olyan helyzetben vetik fel, amelyben a Chartával fennálló esetleges összeegyeztethetetlenség több elkülönült jogi aktus rendelkezéseinek összesített hatásából következik. Ezenkívül emlékeztetek arra, hogy a Bíróság által az előzetes döntéshozatali eljárás keretében valamely jogi aktus érvényességére vonatkozóan végzett értékelésnek általában az ezen aktus elfogadásának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzeten kell alapulnia. ( 30 )

40.

Egyébként, ahogyan arra a francia kormány és a Tanács rámutat, figyelemmel az alapeljárás tárgyára, ( 31 ) az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés terjedelmét pontatlanul fogalmazták meg. Álláspontom szerint a Bíróság elé terjesztett, érvényességgel kapcsolatos értékelést a 2009/54 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére és III. mellékletére kell korlátozni, hiszen a jelen ügyben kizárólag e rendelkezések együttes alkalmazása lehet releváns. ( 32 ) Mivel az élelmiszer nátrium‑összetételével kapcsolatosan semmilyen sajátos követelmény nem szerepel a csak „általános jellegű […] horizontálisan [alkalmazható]” szabályokat megállapító ( 33 ) 2000/13 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében, e rendelkezés érvényességét nem érinthetik a kérdést előterjesztő bíróság által előadott megfontolások.

41.

Úgy vélem tehát, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést át kell fogalmazni. Mindenképpen úgy gondolom, hogy a jelen ügyhöz hasonló összefüggésben ( 34 ) nem lehet megállapítani a másodlagos uniós jogi aktusok érvénytelenségét, amelyet a Neptune Distribution arra alapít, hogy ezek állítólagosan összeegyeztethetetlenek a Charta rendelkezéseivel, és ezen álláspontomat különösen az alábbiak indokolják.

42.

Nem kétséges, hogy a 2009/54 irányelv érintett rendelkezései korlátozást jelentenek a Charta 11. és 16. cikkében rögzített alapvető jogok tekintetében, mivel korlátozzák a természetes ásványvizeket forgalmazó társaságok lehetőségét arra, hogy szabadon döntsenek azon állítások tartalmáról, amelyeket az e termékekre vonatkozó kereskedelmi üzeneteikben használnak.

43.

Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a vállalkozásnak a Charta 16. cikke által biztosított szabadsága nem abszolút jog, és így gyakorlását jogosan korlátozhatja az uniós jogalkotó. ( 35 ) Ugyanez a helyzet a véleménynyilvánításnak és a tájékozódásnak a Charta 11. cikke által védett szabadságával. ( 36 ) Ugyanakkor a Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből egyrészt az következik, hogy „[a]z e Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”, másrészt pedig hogy „[a]z arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja”.

44.

Először is úgy vélem, hogy a jelen ügyben az itt hivatkozott rendelkezések alkalmazásából eredő jogszabályi korlátozások nem érintik a véleménynyilvánításnak és a tájékozódásnak, illetve a vállalkozásnak a Charta 11. és 16. cikkében elismert szabadságának a lényeges tartalmát. Bár e rendelkezések tárgya az említett szabadságok gyakorlásának szabályozása és körülhatárolása, különösen a nátriumtartalomnak a természetes ásványvizek címkézése és reklámozása során való feltüntetését illetően, mindazonáltal nem alkalmasak arra, hogy csorbítsák e szabadságok „lényegét”, ( 37 ) mivel azok a személyek, akikre e szabályokat alkalmazni kell, megőrzik a lehetőséget arra, hogy megnyilvánuljanak, és tájékoztassák a fogyasztókat, valamint az ahhoz való jogot is, hogy vállalkozási tevékenységüket az uniós jog által meghatározott módon folytassák.

45.

Másodszor emlékeztetek arra, hogy az arányosság elve a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket; így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé korlátozó intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok. ( 38 )

46.

A 2009/54 irányelv rendelkezéseinek céljait illetően a Bíróság előtt észrevételt előterjesztő kormányokhoz és intézményekhez hasonlóan rámutatok, hogy az e rendelkezések által bevezetett korlátozások megfelelnek annak az „elsődleges [célnak, amely] a fogyasztók egészségének védelme, a fogyasztók megtévesztésének megakadályozása és a tisztességes kereskedelem biztosítása”. ( 39 ) Márpedig az „emberi egészségvédelem”, valamint a „magas szintű”„fogyasztóvédelem” olyan közérdekű jogszerű célokat képeznek, amelyeket az Unió el kíván érni, amint az az Európai Unió működéséről szóló szerződés és a Charta több rendelkezéséből ( 40 ) kitűnik.

47.

A fogyasztók egészségvédelmét illetően ez a Charta 35. cikkében szereplő cél és a 2009/54 irányelv elfogadása közötti kapcsolat egyértelműen kitűnik az irányelv rendelkezéseiből, különösen annak fent hivatkozott (5) preambulumbekezdéséből, valamint 9. cikkének (2) bekezdéséből.

48.

E tekintetben a francia kormány és a Bizottság hangsúlyozzák, hogy a természetes ásványvíz címkézésén és/vagy reklámozása során a sószegénységre (nátrium‑klorid‑szegénységre) vonatkozó megjelölésre a vásárlók úgy tekinthetnek, hogy annak táplálkozási előnye van, noha az ilyen megjelölés figyelmen kívül hagyja a teljes nátriumtartalmat, azon tudományos vélemények ellenére, amelyek egészségügyi okokból a nátriumfogyasztás csökkentését javasolják. ( 41 ) Ezzel szemben a Neptune Distribution azt kifogásolja, hogy a másodlagos jog rendelkezései nem tesznek semmilyen különbséget egyrészt azon nátrium‑klorid között, amelynek túlzott fogyasztása közismerten káros az egészségre, másrészt pedig az egyes ásványvizekben található nátrium‑hidrogén‑karbonát között. A kérdést előterjesztő bíróság a maga részéről úgy véli, hogy „komoly kétség áll fenn a magas vérnyomásban szenvedő emberek és általánosabban az európai fogyasztók tekintetében fennálló egészségügyi kockázatot illetően a nátrium‑hidrogén‑karbonátban gazdag vizek és a nátrium‑kloridban gazdag vizek fogyasztásának egyenértékűségét illetően”, többek között az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) különböző véleményeire figyelemmel. ( 42 )

49.

A magam részéről úgy vélem, hogy a tudományos ismeretek jelenlegi állása szerint nem lehet határozottan állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy különösen a magas vérnyomás szempontjából a hidrogén‑karbonát állapotú nátrium vagy a klorid állapotú nátrium fogyasztása az ártalmasabb. ( 43 ) Ennélfogva az elővigyázatosság elve alapján, ( 44 ) amelyet az uniós jogalkotó köteles figyelembe venni, ( 45 ) álláspontom szerint helyes, ha megtiltják a természetes ásványvizek forgalmazóinak, hogy olyan megjelölést alkalmazzanak, amely az alacsony só‑ (nátrium‑klorid) tartalomra hivatkozik, de nem utal arra a teljes nátriumbevitelre, amely e vizek adott esetben jelentős nátrium‑hidrogén‑karbonát tartalmából következhet. Ehhez hasonlóan álláspontom szerint nem szabad megengedni e forgalmazóknak, hogy a Neptune Distribution kívánságának megfelelően a termékeikre vonatkozó megjelölésekben jelezzék azt a különbséget, amely a nátriumbevitel különböző formái között fennáll, mivel az ilyen állítás alkalmas lehet arra, hogy megtévessze a fogyasztókat a nátrium asztali sótól eltérő formájú fogyasztása által okozott potenciális jótékony egészségügyi hatásokat illetően. ( 46 )

50.

Egyébként a Deutsches Weintor ítéletből ( 47 ) kitűnik, hogy még ha önmagában igaz is egy állítás, az jogszerűen megtiltható, ha részlegesnek bizonyul. Az említett ügyben a Bíróság, amelynek az 1924/2006 rendelet rendelkezéseinek érvényességét kellett elbírálnia, többek között a Charta 16. cikkére figyelemmel, úgy ítélte meg, hogy összeegyeztethetők az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdésével ezek a rendelkezések, amelyek az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló jellegű, egészségre vonatkozó állítást ( 48 ) annak hiányos jellegére figyelemmel a bortermelő vagy borforgalmazó számára még abban az esetben is abszolút módon megtiltják, ha az adott esetben igaz lehet,,. ( 49 ) Az uniós jogalkotó tehát megalapozottan tekinthette úgy, hogy el kell kerülni az esetlegesen helytálló, de mindazonáltal nem egyértelmű olyan állítások használatát, amelyek megfosztják a fogyasztót attól a lehetőségtől, hogy tájékozottan szabályozza fogyasztását, az említett ügyben az alkoholos italokat illetően, míg a jelen ügyben a természetes ásványvizekben található nátrium vonatkozásában.

51.

A fogyasztóknak a természetes ásványvizekhez hasonló termékek lényeges tulajdonságairól való tájékoztatását illetően mindenekelőtt rámutatok, hogy e közérdekű cél tiszteletben tartása a jelen ügyben szorosan kapcsolódik a fent hivatkozott, emberi egészségvédelemre vonatkozó célhoz, és ennélfogva egyes fent kifejtett megfontolások e tekintetben is relevánsak lehetnek. Egyebekben rá kell mutatni, hogy a Charta 11. cikkében garantált véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadsága kiterjed a kereskedelmi jellegű, többek között reklámcélú információkra, hasonlóan az EJEE 10. cikkéhez. ( 50 )

52.

A jelen ügyben meg lehet jegyezni, hogy bár a Bíróság előtt észrevételeket tevő felek mindegyike hivatkozik arra, hogy pontos és helytálló tájékoztatás révén kell védelmet nyújtani a fogyasztók számára, mindazonáltal ugyanezen az alapon teljesen ellentétes javaslatokat fogalmaznak meg. ( 51 ) Álláspontom szerint, figyelemmel a fent hivatkozott nemzetközi szervezetek állásfoglalásaira, ( 52 ) ténylegesen arra van szükség, hogy a természetes ásványvizek forgalmazói egyszerre egyértelmű és teljes tájékoztatást nyújtsanak a vizekben található teljes nátriummennyiségről oly módon, hogy egy szokásosan tájékozott fogyasztó megalapozottan választhasson valamennyi, neki felkínált hasonló termék közül, ( 53 ) ami azt jelenti, hogy e tekintetben nem állhat fenn semmilyen megtévesztés, még az adott információ esetleges helytállósága esetén sem. ( 54 )

53.

Végül, ami az uniós jogalkotó által a fent hivatkozott két cél elérése érdekében alkalmazott eszközök megfelelő jellegét illeti, a Neptune Distribution előadja, hogy a tájékozódás és a vállalkozás szabadságának az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésben hivatkozott rendelkezésekből következő korlátozásai aránytalanok e célokhoz képest.

54.

Ugyanakkor a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint „a közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az olyan területen, mint például a jelen esetben, ahol politikai, gazdasági és szociális döntéseket kell hoznia, és átfogó vizsgálatokat kell lefolytatnia”, amiből az következik, hogy „ezen aktusok bírósági felülvizsgálata csak korlátozott lehet”, valamint, hogy „[c]supán az e területen meghozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmények által elérni kívánt céllal kapcsolatos nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet kihatással az ilyen intézkedés jogszerűségére” ( 55 ).

55.

Így különösen a tudományos és technikai rend fölöttébb összetett tényeinek értékelését illetően, valamint az uniós jogalkotó által tett intézkedések természete és terjedelme meghatározásának tekintetében nem vitatott, hogy az uniós bíróság nem helyettesítheti a saját ténybeli megállapításaival az intézmények megállapításait, mivel az EK‑Szerződés kizárólag ez utóbbiakat hatalmazta fel e feladat elvégzésére. ( 56 ) Az ítélkezési gyakorlatbólkövetkezik továbbá, hogy „az illetékes hatóságok annak meghatározására irányuló mérlegelési jogköre, hogy mikor áll fenn a megfelelő egyensúly a véleménynyilvánítás szabadsága és a hivatkozott célkitűzések között, az e jog korlátozását indokoló egyes célok és a szóban forgó egyes tevékenységek jellege szerint változik”, és úgy tűnik számomra, hogy a Bíróság által meghagyott mérlegelési mozgástér nagyobb a véleménynyilvánítás szabadságának konkrétan kereskedelmi – vagyis haszonszerzési célú – igénybevétele, különösen a reklámjellegű üzenetek esetén. ( 57 )

56.

A jelen ügyben úgy vélem, hogy figyelemmel a tudományos és technikai adatok tekintetében az uniós jogalkotót megillető széles mérlegelési mozgástérre, valamint arra, hogy figyelembe kell vennie a fent említett elővigyázatosság elvét, ( 58 ) e jogalkotó ésszerűen tekinthette úgy, hogy a 2009/54 irányelv által jogszerűen követett célok nem érhetők el a jelen ügyben a Neptune Distribution által kereskedelmi összefüggésben hivatkozott szabadságokat kevésbé korlátozó eszközök révén.

57.

Ezenkívül a francia kormányhoz, aParlamenthez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz hasonlóan megállapítom, hogy e szabadságok korlátozása valójában mérsékelt, mivel a természetes ásványvizek forgalmazói továbbra is szabadon tájékoztathatják a fogyasztókat e vizek összetételéről és különösen azok alacsony nátriumtartalmáról, címkézésükben és reklámozásuk során olyan megjelöléseket használva, amelyeket az uniós jogalkotó kifejezetten engedélyez, vagyis azokat, amelyek a 2009/54 irányelv III. mellékletében szerepelnek, vagy pedig olyan megjelöléseket, amelyeket esetlegesen a tagállamok engedélyeznek. ( 59 )

58.

Figyelemmel e körülmények összességére, úgy vélem, hogy a 2009/54 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében és III. mellékletében található rendelkezések elfogadásával az uniós jogalkotó nem lépte túl azokat a határokat, amelyeket az arányosság követelményének tiszteletben tartása a Charta 11. és 16. cikkére, valamint 52. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel megkövetel.

59.

A megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Conseil d’État (Franciaország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: