C‑154/04. és C‑155/04. sz. egyesített ügyek

Az Alliance for Natural Health és társai kérelméreThe Queen

kontra

Secretary of State for Health és National Assembly for Wales

(a High Court of Justice [England & Wales], Queen’s Bench Division [Administrative Court] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Jogszabályok közelítése – Étrend-kiegészítők – 2002/46/EK irányelv – Az irányelvnek nem megfelelő termékek forgalmazásának tilalma – Érvényesség – Jogalap – EK 95. cikk – EK 28. és EK 30. cikk – 3285/94/EK rendelet – A szubszidiaritás, az arányosság és az egyenlő bánásmód elve – A tulajdonhoz való jog – Gazdasági tevékenység szabad gyakorlása – Indokolási kötelezettség”

L. A. Geelhoed főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. április 5. 

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2005. július 12. 

Az ítélet összefoglalása

1.     Jogszabályok közelítése — Étrend-kiegészítők — 2002/46 irányelv — Bizonyos vitaminokat vagy ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők forgalmazásának tilalma — A belső piac működésének javítását célzó intézkedés — Jogalap — EK 95. cikk — Az emberi egészség védelme magas szintje tiszteletben tartásának szükségessége

(EK 95 cikk; 2002/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, 4. cikk, (1) bekezdés és 15. cikk, második bekezdés, b pont, valamint I. és II. melléklet)

2.     Áruk szabad mozgása — Mennyiségi korlátozások — Azonos hatású intézkedések — Bizonyos vitaminokat vagy ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők forgalmazásának valamely közösségi intézkedésből eredő tilalma — Megengedhetetlenség — Igazolás — A közegészség védelme — Feltételek

(EK 28. és EK 30. cikk; 2002/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, 4. cikk, (1) bekezdés, 4. cikk (5) bekezdés és 15. cikk, második bekezdés, b) pont, valamint I. és II. melléklet)

3.     Közös kereskedelempolitika — A közösségi intézmények általi szabályozás — 3285/94 rendelet — Cél — Harmadik államokból származó termékek behozatalának liberalizációja — Az említett termékek forgalomba hozatalának feltételeire gyakorolt hatás — Hiány — Következmény

(3285/94 tanácsi rendelet)

4.     Jogszabályok közelítése — Étrend-kiegészítők — 2002/46 irányelv — Harmonizációs intézkedések — A bizonyos vitaminokat vagy ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők forgalmazásának tilalma — A szubszidiaritás elvének megsértése — Hiány

(EK 5. cikk, második bekezdés és EK 95. cikk, (3) bekezdés; 2002/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, 4. cikk, (1) bekezdés, valamint 15. cikk, második bekezdés, a) és b) pont)

5.     Jogszabályok közelítése — Étrend-kiegészítők — 2002/46 irányelv — Harmonizációs intézkedések — A bizonyos vitaminokat vagy ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők forgalmazásának tilalma — Az egyenlő bánásmód elvének megsértése — Hiány

(2002/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (11) preambulumbekezdés, 3. cikk, 4. cikk, (1) bekezdés és 15. cikk, második bekezdés, b) pont, valamint II. melléklet)

6.     Jogszabályok közelítése — Étrend-kiegészítők — 2002/46 irányelv — Harmonizációs intézkedések — A bizonyos vitaminokat vagy ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők forgalmazásának tilalma — A fogyasztó családi és magánélete tiszteletben tartásának sérelme — Hiány

(EU 6. cikk, (2) bekezdés; 2002/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, 4. cikk, (1) bekezdés és 15. cikk, második bekezdés, b) pont)

7.     Közösségi jog — Elvek — Alapvető jogok — A tulajdonhoz való jog — Szakmai tevékenység szabad gyakorlása — Korlátozások — A bizonyos vitaminokat vagy ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők forgalmazásának valamely közösségi intézkedésből következő tilalma — A tulajdonhoz való jog sérelme — Hiány — Az említett termékek gyártói szakmai tevékenysége szabad gyakorlásának sérelme — Megengedhetőség — A közérdek által igazolt korlátozás — Az arányosság elvének megsértése — Hiány

(2002/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, 4. cikk, (1) bekezdés és 15. cikk, második bekezdés, b) pont)

1.     Ha léteznek kereskedelmi akadályok, vagy valószínű, hogy a jövőben felmerülnek ilyenek amiatt, hogy a tagállamok eltérő intézkedéseket hoztak vagy hoznak valamely termékkel vagy termékekkel kapcsolatban, és ezáltal a védelem különböző szintjeit biztosítják, az érintett terméknek vagy termékeknek a Közösségen belüli szabad mozgását akadályozva ezzel, az EK 95. cikk felhatalmazza a közösségi jogalkotót arra, hogy megfelelő intézkedések elfogadásával beavatkozzék.

Ezért az étrend-kiegészítőkről szóló 2002/46 irányelv 3. cikkében, 4. cikkének (1) bekezdésében és 15. cikke második bekezdésének b) pontjában megfogalmazott rendelkezések elfogadására az egyetlen megfelelő jogalap az EK 95. cikk, azon nemzeti szabályok sokféleségére tekintettel, amelyek alá az étrend-kiegészítők az említett irányelv elfogadása előtt tartoztak, valamint figyelembe véve azt a kockázatot, hogy e szabályok akadályozhatták e termékek szabad mozgását, illetve e területen közvetlen hatást gyakorolhattak a belső piac működésére.

Hasonló rendelkezéseknek azonban tiszteletben kell tartaniuk mind az EK 95. cikk (3) bekezdését – amely kifejezetten megköveteli az emberi egészség védelme magas szintjének biztosítását a harmonizáció során –, mind a Szerződésben említett vagy az ítélkezési gyakorlatban kialakított jogelveket, különösen az arányosság elvét. Ugyanígy a fenti elemzést nem gyengíti az a tény, hogy az emberi egészséggel kapcsolatos megfontolásoknak szerepük volt a 2002/46 irányelv 3. cikkének, 4. cikke (1) bekezdésének és 15. cikke második bekezdése b) pontjának együtt olvasott rendelkezéseiből következő, az olyan étrend-kiegészítők forgalmazására vonatkozó tilalom elfogadása során, amelyek az irányelvhez mellékelt listákon nem szereplő vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazzák.

(vö. 31–32., 35., 40., 42. pont)

2.     Az étrend-kiegészítőkről szóló 2002/46 irányelv 15. cikke második bekezdésének b) pontjával együtt olvasott 3. cikke és 4. cikkének (1) bekezdése az EK 28. cikk értelmében a tagállamok között az áruk szabad mozgása korlátozását valósítja meg. E rendelkezések ugyanis azzal, hogy megtiltják a Közösségen belül az olyan étrend-kiegészítők forgalmazását, amelyek az irányelvhez mellékelt listákon nem szereplő vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak, alkalmasak az étrend-kiegészítők Közösségen belüli szabad mozgásának korlátozására. Az emberi egészség védelmével kapcsolatos megfontolásokkal indokolt ilyen intézkedés ugyanakkor az EK 30 cikk alapján igazolható azzal a feltétellel, hogy a követett célt tekintve szükséges és arányos.

Az arányosság követelményének való megfeleléshez az alkalmazandó jogszabályokban található engedélyező listákon nem szereplő anyagokat tartalmazó termékek forgalmazásának tilalmához olyan eljárásnak kell kapcsolódnia, amely lehetővé teszi újabb anyagok felvételét a listákra, és az eljárásnak meg kell felelnie a közösségi jog alapelveinek, különösen a gondos ügyintézés és a jogbiztonság elvének. Az ilyen eljárásnak hozzáférhetőnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy kifejezetten meg kell említeni az érintett hatóságokra kötelező általános hatályú aktusban. Ezenkívül ésszerű időn belül lefolytathatónak kell lennie. Valamely anyagnak az engedélyezett anyagok listájára történő felvételének engedélyezése iránti kérelmet az illetékes hatóságok csak az adott anyag közegészségre jelentett veszélyeinek teljes körű, a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tudományos adatokon és a nemzetközi kutatás legújabb eredményein nyugvó vizsgálata alapján utasíthatják el. Ha az eljárás elutasítással végződik, az elutasításnak bíróság előtt megtámadhatónak kell lennie.

Az újabb vitaminnak vagy ásványi anyagnak az említett engedélyező listákra történő felvételére irányuló, a 2002/46 irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében említett eljárás megfelel a fenti feltételeknek.

(vö. 48–51., 72–74., 89. pont)

3.     A behozatalra vonatkozó közös szabályokról, valamint az 518/94 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 3285/94 rendelet célja a harmadik államokból származó termékek behozatalának liberalizációja. A rendelet ellenben nem az érintett termékek forgalomba hozatalának liberalizációját célozza, amely a behozatal utáni következő fázist jelenti. Ebből következik, hogy e rendelet nem releváns azon közösségi intézkedések jogszerűségének vizsgálata szempontjából, amelyeknek az a hatása, hogy megtiltják a harmadik államokból importált, az emberi egészség védelme érdekében meghatározott forgalomba hozatali követelményeknek meg nem felelő termékeknek a Közösségen belüli forgalomba hozatalát.

(vö. 95–96. pont)

4.     Az étrend-kiegészítőkről szóló 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja nem sérti az EK 5. cikk második bekezdése szerinti szubszidiaritás elvét.

Ugyanis az e rendelkezésekből következő, a 2002/46 irányelvnek nem megfelelő étrend-kiegészítők forgalmazására vonatkozó tilalom célja az –, e tilalom kiegészül a tagállamoknak az irányelv 15. cikke a) pontja alapján fennálló, az irányelvnek megfelelő étrend-kiegészítők forgalmazására vonatkozó kötelezettségével –, hogy megszüntesse az étrend-kiegészítők előállítása szempontjából megengedett vagy tiltott vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozó nemzeti szabályok különbözőségeiből adódó akadályokat, miközben az EK 95. cikk (3) bekezdésének megfelelően biztosítja az emberi egészség védelemének magas szintjét. Ha a tagállamok hatáskörében maradna a 2002/46 irányelvnek nem megfelelő étrend-kiegészítők kereskedelmére vonatkozó szabályok megállapítása, állandósulna a nemzeti szabályozások eltérő fejlődése, és ennél fogva ezen termékek vonatkozásában a tagállamok közötti kereskedelmi akadályok és a verseny torzulása is. Az említett irányelv 3. cikkében, 4. cikkének (1) bekezdésében és 15. cikke második bekezdésének b) pontjában megfogalmazott rendelkezések célja szintén nem valósítható meg kielégítően csupán tagállami szintű cselekvés révén, és közösségi szintű cselekvést igényel.

(vö. 105–108. pont)

5.     Az étrend-kiegészítőkről szóló 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikke (1) bekezdésének és 15. cikke második bekezdése b) pontja nem sérti az egyenlő bánásmód elvét.

Ugyanis a 2002/46 irányelv II. mellékletében található engedélyező listán nem szereplő vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők forgalmazásának ezen rendelkezésekből eredő tilalma azon a tényen alapul, hogy az említett anyagok esetében ezen irányelv elfogadásának pillanatában nem került sor az illetékes európai hatóságok általi tudományos értékelésre, amely garantálná, hogy – az ott szereplő anyagokkal ellentétben – ezek az anyagok megfelelnek az említett irányelv (11) preambulumbekezdésében meghatározott biztonságosság, illetve a szervezet számára való hasznosíthatóság követelményeinek. Ez az eltérő helyzet tehát eltérő bánásmódot tesz lehetővé, így az egyenlő bánásmód elvére nem lehet megalapozottan hivatkozni.

(vö. 116., 118–119. pont)

6.     Az a tény, hogy az étrend-kiegészítőkről szóló 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja megfoszthatja a személyeket attól a joguktól, hogy ezen irányelvnek nem megfelelő étrend-kiegészítőket fogyasszanak, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke szerint nem tekinthető a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog megsértésének.

(vö. 123–124. pont)

7.     A tulajdonhoz való jog, valamint a gazdasági tevékenység szabad gyakorlása a közösségi jog általános alapelveinek részét képezi. Ezek az elvek nem tekinthetőek korlátlan jogosultságnak, hanem társadalmi szerepükre tekintettel kell figyelembe venni őket. Ennélfogva a tulajdonhoz való jog és a gazdasági tevékenység szabad gyakorlása korlátozható, feltéve, hogy ezek a korlátozások megfelelnek a Közösség által követett közérdekű célkitűzéseknek, és a kitűzött célhoz képest nem jelentenek aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely sértené az így biztosított jogok lényegét.

E tekintetben az irányelvnek nem megfelelő étrend-kiegészítők értékesítésének és a Közösség belső piacán történő forgalomba hozatalának az étrend-kiegészítőkről szóló 2002/46 irányelv 3. cikkének, 4. cikke (1) bekezdésének és 15. cikke második bekezdése b) pontjának együtt olvasott rendelkezéseiből fakadó tilalma egyáltalán nem érinti a tulajdonhoz való jogot. Ugyanis piaci részesedés vonatkozásában egyetlen gazdasági szereplő sem tarthat igényt a tulajdonhoz való jogra, még akkor sem, ha az adott piacot érintő intézkedés bevezetését megelőzően birtokolta, mivel az ilyen piaci részesedés mindössze a körülmények változásából adódó kockázatnak kitett, pillanatnyi gazdasági pozíciót jelent.

Ezzel szemben ez a tilalom alkalmas arra, hogy korlátozza az étrend-kiegészítők gyártóit a szakmai tevékenységük szabad gyakorlásában. Ilyen korlátozás azonban – az emberi egészségnek a tilalmi intézkedés által célzott védelme mint közérdekű célkitűzés tekintetében – nem értékelhető úgy, hogy az említett gyártók szakmai tevékenysége szabad gyakorlásának aránytalan sérelmét jelenti.

(vö. 126–129. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2005. július 12.(*)

„Jogszabályok közelítése – Étrend-kiegészítők – 2002/46/EK irányelv – Az irányelvnek nem megfelelő termékek forgalmazásának tilalma – Érvényesség – Jogalap – EK 95. cikk – EK 28. és EK 30. cikk – 3285/94/EK rendelet – A szubszidiaritás, az arányosság és az egyenlő bánásmód elve – A tulajdonhoz való jog – Gazdasági tevékenység szabad gyakorlása – Indokolási kötelezettség”

A C‑154/04. és C‑155/04. sz. egyesített ügyekben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2004. március 26‑án érkezett 2004. március 17‑i határozataival terjesztett elő az előtte

az Alliance for Natural Health (C‑154/04) és

a Nutri-Link Ltd kérelmére

The Queen

és

a Secretary of State for Health      

között,

valamint

a National Association of Health Stores (C‑155/04) és

a Health Food Manufacturers Ltd kérelmére

The Queen

és

a Secretary of State for Health,

a National Assembly for Wales

között folyamatban lévő eljárásokban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas tanácselnökök és K. Lenaerts tanácselnök (előadó), C. Gulmann, A. La Pergola, J.‑P. Puissochet, R. Schintgen, J. Klučka, U. Lõhmus, E. Levits és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: K. Sztranc tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. január 25‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–       az Alliance for Natural Health és a Nutri-Link Ltd képviseletében K. P. E. Lasok QC, A. Howard és Patchett‑Joyce barristers,

–       a National Association of Health Stores és a Health Food Manufacturers Ltd képviseletében R. Thompson QC, és S. Grodzinski barrister,

–       az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében M. Bethell, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Lewis barrister,

–       a görög kormány képviseletében N. Dafniou és G. Karipsiadis, meghatalmazotti minőségben,

–       a portugál kormány képviseletében L. Fernandes, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Parlament képviseletében M. Moore és U. Rösslein, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Unió Tanácsa képviseletében E. Karlsson és E. Finnegan, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J.‑P. Keppenne és M. Shotter, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2005. április 5‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2002. június 10‑i 2002/46/EK irányelv (HL L 183., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 490. o.) 3. cikkének, 4. cikke (1) bekezdésének és 15. cikke második bekezdése b) pontjának érvényességére vonatkoznak.

2       Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére a National Association of Health Stores és a Health Food Manufacturers Ltd által (C‑155/04. sz. ügy) 2003. október 10‑én, illetve az Alliance for Natural Health és a Nutri-Link Ltd által (C‑154/04. sz. ügy) 2003. október 13‑án a Food Supplements (England) Regulations 2003, illetve a Food Supplements (Wales) Regulations 2003 (a továbbiakban: Food Supplements Regulations) tárgyában benyújtott bírósági felülvizsgálat iránti kérelmeket követően került sor. Ez a két rendelet ülteti át a 2002/46 irányelvet a brit jogba.

 Jogi háttér

3       Az EK 95. cikk alapján elfogadott 2002/46 irányelv „az élelmiszerként forgalmazott és ilyen formában kiszerelt étrend-kiegészítőkre vonatkozik”, amint ez az irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből következik.

4       Az irányelv (1) preambulumbekezdése szerint „a Közösségben egyre több olyan termék kerül forgalomba, amely koncentrált tápanyagforrást tartalmazó élelmiszerként, illetve a hagyományos étrend kiegészítőjeként szolgál”.

5       Az irányelv (2) preambulumbekezdése szerint:

„Ezek a termékek a tagállamokban különböző nemzeti szabályok hatálya alá tartoznak, amelyek akadályozhatják azok szabad mozgását, egyenlőtelen versenyfeltételeket teremthetnek, és így közvetlen hatást gyakorolhatnak a belső piac működésére. Közösségi szabályokat kell tehát elfogadni az ilyen, élelmiszerként forgalmazott termékekre.”

6       A 2002/46 irányelv (5) preambulumbekezdése kimondja, hogy „a fogyasztók magas szintű védelme és választásuk elősegítése érdekében a forgalomba hozott termékeknek biztonságosaknak kell lenniük, továbbá kielégítő módon és megfelelően kell őket felcímkézni.”

7       Az irányelv (6), (7) és (8) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy bár az étrend-kiegészítők igen sokféle tápanyagot és egyéb összetevőt tartalmazhatnak – így például többek között vitaminokat, ásványi anyagokat, aminosavakat, esszenciális zsírsavakat, rostokat és különböző növényeket és gyógynövény-kivonatokat –, a közösségi jogalkotó az étrend-kiegészítők összetevőiként használt vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozó rendelkezések meghozatalát helyezte előtérbe. Az irányelv azt is tartalmazza, hogy egy későbbi szakaszban, amint kielégítő és megfelelő tudományos adatok állnak rendelkezésre, kellene megállapítani az étrend-kiegészítőkben összetevőként használt, a táplálkozási, illetve fiziológiás hatásokkal bíró egyéb anyagokra vonatkozó további szabályokat, illetve, hogy amíg ezeket a közösségi szabályokat el nem fogadják, az EK‑Szerződés rendelkezéseinek sérelme nélkül továbbra is a nemzeti jogszabályokat kell alkalmazni ezekre a tápanyagokra, illetve egyéb anyagokra.

8       A 2002/46 irányelv (9), (10), (11) és (12) preambulumbekezdésének a szövege a következő:

„(9) Az étrend-kiegészítők csak olyan vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazhatnak, amelyek a hagyományos étrendben is előfordulnak, illetve annak részeként fogyasztják őket, ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül jelen kell lenniük. Az említett tápanyagok azonosságával kapcsolatban esetlegesen felmerülő ellentmondások elkerülése érdekében össze kell állítani egy engedélyező listát e vitaminokról és ásványi anyagokról.

(10)      Igen sokféle olyan vitaminkészítményt és ásványi anyagot alkalmaznak az egyes tagállamokban jelenleg forgalmazott étrend-kiegészítők előállításában, amelyeket nem vizsgált meg az élelmiszerügyi tudományos bizottság, ezért ezek nem kerülnek be az engedélyező listákba. Ezeket sürgős értékelésre kell benyújtani az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósághoz, amint az érdekelt felek benyújtják a megfelelő aktákat.

(11)      Az étrend-kiegészítők előállítása során vitamin- és ásványianyag-forrásként használt vegyi anyagoknak biztonságosaknak, továbbá a szervezet számára hasznosíthatónak kell lenniük. E célból ezen anyagok engedélyező listáját is össze kell állítani. Az étrend-kiegészítők előállításában azon anyagokat is fel lehet használni, amelyeket az élelmiszerügyi tudományos bizottság a csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt élelmiszerek, illetve egyéb különleges táplálkozási célra szánt élelmiszerek előállításában történő alkalmazásra az említett szempontok alapján jóváhagyott.

(12)      Annak érdekében, hogy lépést lehessen tartani a tudományos és műszaki fejlődéssel, fontos hogy szükség esetén rövid idő alatt felülvizsgálják a listákat. E felülvizsgálatok műszaki jellegű végrehajtó intézkedések, amelyek elfogadását célszerű a Bizottságra bízni az eljárás egyszerűsítése és meggyorsítása érdekében.”

9       A 2002/46 irányelv alkalmazásában „étrend-kiegészítők”-ön a 2. cikk a) pontja szerint a következőket kell érteni: „»étrend-kiegészítők«: olyan élelmiszerek, amelyek a hagyományos étrend kiegészítésére szolgálnak, és amelyek koncentrált tápanyagforrások, vagy egyéb olyan anyagok forrásai, amelyek önmagukban vagy kombinálva táplálkozási vagy fiziológiás hatással bírnak, továbbá amelyeket dózisformában, azaz kapszulák, pasztillák, tabletták, pirulák formájában vagy egyéb hasonló formában, port tartalmazó zacskókban, folyadékampullákban, cseppentő üvegekben és más hasonló, por- vagy folyadékformában forgalmaznak, hogy kimért kis egységekben lehessen bevenni őket”.

10     Az irányelv 2. cikkének b) pontja szerint „tápanyagok” a vitaminok és ásványi anyagok.

11     A 2002/46 irányelv 3. cikke szerint a tagállamok gondoskodnak arról, hogy csak olyan étrend-kiegészítőket lehessen a Közösségben forgalmazni, amelyek megfelelnek az irányelvben megállapított szabályoknak.

12     Az irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A (6) bekezdésre is figyelemmel, étrend-kiegészítők előállítására csak az I. mellékletben szereplő és a II. mellékletben felsorolt formában lévő vitaminokat és ásványi anyagokat lehet felhasználni.

[…]

(5) Az (1) bekezdésben említett listák módosításait a 13. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban fogadják el.

(6)      Az (1) bekezdéstől eltérően és 2009. december 31‑ig a tagállamok engedélyezhetik területükön az I. mellékletben nem szereplő, vagy nem a II. mellékletben szereplő formában forgalmazott vitaminok és ásványi anyagok használatát, feltéve hogy:

a)      ezen irányelv hatálybalépésekor a kérdéses anyagot alkalmazzák a Közösségben forgalmazott egy vagy több étrend-kiegészítőben,

b)      az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság a tagállamok által a Bizottságnak legkésőbb 2005. július 12‑ig eljuttatandó, a kérdéses anyag alkalmazását alátámasztó dokumentáció alapján nem adott ki kedvezőtlen véleményt arra vonatkozólag, hogy az adott anyagot vagy azt az adott formában étrend-kiegészítők előállításában alkalmazzák.

(7) A (6) bekezdés ellenére a tagállamok a Szerződés szabályainak megfelelően továbbra is alkalmazhatják meglévő nemzeti korlátozó vagy tiltó rendelkezéseiket az I. melléklet listájában nem szereplő, vagy nem a II. mellékletben felsorolt formák valamelyikében forgalmazott vitaminok és ásványi anyagok kereskedelmére vonatkozóan.

[…]”

13     A 2002/46 irányelv 11. cikke szerint:

„(1) A 4. cikk (7) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok nem tiltják vagy korlátozzák az 1. cikkben említett és az ezen irányelvnek és, adott esetben, az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott közösségi jogszabályoknak megfelelő termékek kereskedelmét azok összetétele, előállítási sajátosságai, kiszerelése vagy címkézése miatt.

(2)      A Szerződés, és különösen annak 28. és 30. cikke sérelme nélkül az (1) bekezdés nem befolyásolja azon nemzeti rendelkezéseket, amelyeket az ezen irányelv értelmében elfogadott közösségi jogszabályok hiányában alkalmaznak.”

14     Az irányelv 13. cikke a következőképpen hangzik:

„(1)  A Bizottság munkáját a 178/2002/EK rendelettel létrehozott Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi [helyesen: Élelmiszerlánc-ügyi és Állat-egészségügyi] Állandó Bizottság (a továbbiakban „bizottság”) segíti.

(2) Amennyiben e bekezdésre hivatkoznak, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikkére.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időszak három hónap.

(3)       A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.”

15     A 2002/46 irányelv 14. cikke így rendelkezik:

„Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal folytatott konzultációt követően kell elfogadni azon rendelkezéseket, amelyek hatással lehetnek a közegészségügyre.”

16     Az irányelv 15. cikke alapján:

„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2003. július 31‑ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

A törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket a következőképpen kell alkalmazni:

a)      legkésőbb 2003. augusztus 1‑jétől lehetővé tegyék az ezen irányelvnek megfelelő termékek forgalmazását;

b)      legkésőbb 2005. augusztus 1‑jétől megtiltsák az ezen irányelvnek meg nem felelő termékek forgalmazását.

[…]”

17     16. cikk rendelkezésének megfelelően a 2002/46 irányelv 2002. július 12‑én, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépett hatályba.

18     A 2002/46 irányelv két mellékletet tartalmaz, amelyek meghatározzák „az étrend-kiegészítők előállításához felhasználható vitaminok[at] és ásványi anyagok[at]”(a továbbiakban: engedélyező listák).

 Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

19     A C‑154/04. sz. alapeljárás egyik felperese az étrendkiegészítő-gyártók, nagykereskedők, forgalmazók, kiskereskedők és fogyasztók európai szervezete, a másik pedig étrend-kiegészítők forgalmazására és kiskereskedelmére szakosodott kisvállalkozás az Egyesült Királyságban.

20     A C‑155/04. sz. alapeljárás két felperese két szakmai szövetség, amelyek kb. 580, az Egyesült Királyságban reformélelmiszereket forgalmazó – többnyire kisebb – céget képviselnek.

21     Az alapeljárások valamennyi felperesének az az álláspontja, hogy a 2002/46 irányelv 15. cikke második bekezdésének b) pontjával együtt olvasott 3. cikke és 4. cikkének (1) bekezdése, amelyeket a Food Supplements Regulations ültet át a nemzeti jogba, és amelyek 2005. augusztus 1‑jei hatállyal megtiltják az irányelvnek nem megfelelő étrend-kiegészítők forgalmazását, a közösségi joggal összeegyeztethetetlen, és ezért megsemmisítendő.

22     A High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) engedélyezte, hogy felülvizsgálati eljárást indítsanak az étrend-kiegészítőkről szóló rendeletek tárgyában, majd felfüggesztette az eljárást, és az alábbi – a két ügyben azonos – kérdést terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal iránt:

„Érvénytelen‑e a 2002/46/EK irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja az alábbi okok miatt:

(a)      az EK 95. cikk nem a megfelelő jogalap;

(b)      (i) az EK‑Szerződés 28. és 30. cikkének és/vagy (ii) a behozatalra vonatkozó közös szabályokról, valamint az [518/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1994. december 22‑i] 3285/94/EK tanácsi rendelet (HL L 349., 53. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 17. o.) 1. cikke (2) bekezdésének és 24. cikke (2) bekezdése a) pontjának megsértése;

(c)      a szubszidiaritás elvének megsértése;

(d)      az arányosság elvének megsértése;

(e)      az egyenlő bánásmód elvének megsértése;

(f)      az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkével és az egyezmény első jegyzőkönyvének 1. cikkével együtt olvasott EU 6. cikk (2) bekezdésének megsértése, illetve a tulajdonhoz való alapvető jog és/vagy a gazdasági tevékenység gyakorlásához való jog megsértése;

(g)      az EK 253. cikk és/vagy az indokolási kötelezettség megsértése?”

23     A Bíróság elnöke 2004. május 7‑i végzésével elutasította a kérdést előterjesztő bíróság arra irányuló kérelmét, hogy ezekben az ügyekben az eljárási szabályzat 104a. cikkének (1) §‑a szerinti gyorsított eljárást alkalmazza. Ugyanezzel a végzésével az eljárás lefolytatása és az ítélethozatal érdekében egyesítette a C‑154/04. sz. és a C‑155/04. sz. ügyet.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

 A kérdés a) pontjáról

24     A kérdés a) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy érvénytelen‑e a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikkének b) pontja amiatt, hogy e rendelkezéseknek az EK 95. cikk nem biztosít megfelelő jogalapot.

25     A C‑154/04. sz. alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy a 2002/46 irányelv említett rendelkezésiből fakadó tilalom nem segíti elő a belső piac megteremtése és működése feltételeinek javítását. Hozzáteszik, hogy az EK 95. cikkre történő hivatkozás még annak feltételezésével is hatáskörrel való visszaélést jelent, hogy e tilalomnak közegészségügyi okai vannak, mivel az EK 152. cikk (4) bekezdésének c) pontja alapján a Közösségnek nincs hatásköre az emberi egészség védelmét szolgáló rendelkezések összehangolására.

26     A C‑155/04. sz. alapeljárás felperesei egyrészt arra hivatkoznak, hogy a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja sérti az áruk Közösségen belüli szabad mozgásának elvét, amelyet a közösségi jogalkotónak tiszteletben kell tartania az EK 95. cikk szerinti hatáskörei gyakorlása során (lásd a C‑51/93. sz. Meyhui-ügyben 1994. augusztus 9‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I–3879. o.] 10. és 11. pontját). Másrészt szerintük e rendelkezések közvetlen és azonnali korlátozásokat tartalmaznak a harmadik államokkal folytatott kereskedelem vonatkozásában, és ezért az EK 133. cikk alapján kellett volna elfogadni őket.

27     Ezzel kapcsolatban azonban figyelemmel kell lenni az EK 95. cikk (1) bekezdésére, amelynek értelmében az Európai Unió Tanácsa az EK 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja azokat a tagállami, törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.

28     A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti szabályozások eltérő volta önmagában nem indokolja az EK 95. cikkre történő hivatkozást (ezzel kapcsolatban lásd a C‑376/98. sz., Németországi Szövetségi Köztársaság kontra Parlament és Tanács ügyben 2000. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑8419. o.] 84. pontját), más a helyzet viszont a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közötti olyan eltérések esetében, amelyek gátolják az alapvető szabadságokat, és ezáltal közvetlen hatással lehetnek a közös piac működésére (a C‑434/02. sz. Arnold André-ügyben 2004. december 14‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑11825. o.] 30. pontja, valamint a C‑210/03. sz., Swedish Match ügyben 2004. december 14‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑11893. o.] 29. pontja, illetve ezzel kapcsolatban lásd a Németország kontra Parlament és Tanács ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 95. pontját és a C‑491/01. sz., British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben 2002. december 10‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑11453. o.] 60. pontját).

29     Szintén a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy bár az EK 95. cikkre mint jogalapra akkor lehet hivatkozni, ha a nemzeti szabályozások eltérő alakulásából adódó jövőbeni kereskedelmi akadályok megelőzése a cél, az ilyen akadályok keletkezésének valószínűnek kell lennie, és a kifogásolt intézkedésnek ezen akadályok megelőzésére kell irányulnia. (az Arnold André-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 31. pontja és a Swedish Match ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 30. pontja, ezzel kapcsolatban lásd még a C‑350/92. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1995. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 1995., I‑1985. o.] 35. pontját, a Németország kontra Parlament és Tanács ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 86. pontját, a C‑377/98. sz., Hollandia kontra Parlament és Tanács ügyben 2001. október 9‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑7079. o.] 15. pontját, valamint a British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 61. pontját).

30     A Bíróság azonban azt is kimondta, hogy amennyiben teljesülnek az EK 95. cikkre mint jogalapra történő hivatkozás feltételei, a közösségi jogalkotót nem lehet megakadályozni abban, hogy erre a jogalapra hivatkozzék, tekintettel arra, hogy a közegészség védelme meghatározó a jogalap megválasztása során (a British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 62. pontja, az Arnold André-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 32. pontja és a Swedish Match ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 31. pontja).

31     Kiemelendő e vonatkozásban, hogy az EK 152. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerint valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét, és hogy az EK 95. cikk (3) bekezdése pedig kifejezetten megköveteli a harmonizáció során a védelem magas szintjének biztosítását (a British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 62. pontja, az Arnold André-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 33. pontja és a Swedish Match ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 32. pontja).

32     Az előbbiekből következik, hogy ha léteznek kereskedelmi akadályok, vagy valószínű, hogy a jövőben felmerülnek ilyenek amiatt, hogy a tagállamok eltérő intézkedéseket hoztak vagy hoznak valamely termékkel vagy termékekkel kapcsolatban, és ezáltal a védelem különböző szintjeit biztosítják, az érintett terméknek vagy termékeknek a Közösségen belüli szabad mozgását akadályozva ezzel, az EK 95. cikk felhatalmazza a közösségi jogalkotót arra, hogy egyrészt az említett cikk (3) bekezdésével, másrészt a Szerződésben szereplő vagy az ítélkezési gyakorlat által kialakított jogelvekkel, különösen az arányosság elvével, összhangban lévő megfelelő eszközök elfogadásával beavatkozzék (az Arnold André-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 34. pontja és Swedish Match ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 33. pontja).

33     A körülmények függvényében ezek a megfelelő eszközök valamennyi tagállamot kötelezhetik az érintett termék vagy termékek forgalmazásának engedélyezésére, az ilyen engedélyezési kötelezettség bizonyos feltételekhez kötésére, illetve e termék vagy termékek forgalmazásának átmeneti vagy végleges tilalmára (az Arnold André-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 35. pontja és a Swedish Match ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 34. pontja).

34     A fenti elvek alapján a Bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy azon rendelkezések esetében, amelyekhez az előterjesztett kérdés vonatkozik, teljesültek‑e az EK 95. cikkre mint jogalapra történő hivatkozás feltételei.

35     Amint az a 2002/46 irányelv (2) preambulumbekezdéséből kiderül, az irányelv elfogadását megelőzően az étrend-kiegészítők különböző nemzeti szabályok hatálya alá tartoztak, amelyek akadályozhatták e termékek szabad mozgását, és így közvetlen hatást gyakorolhattak a belső piac működésére.

36     Ahogy azt írásbeli észrevételeiben az Európai Parlament és a Tanács kifejtette, ezek a megállapítások abból a tényből fakadnak, hogy a 2002/46 irányelv elfogadását megelőzően számos olyan helyzettel kapcsolatos ügy érkezett a Bírósághoz, amelyben a gazdasági szereplők akadályokkal kerültek szembe, amikor a saját tagállamukban jogszerűen forgalmazott étrend-kiegészítőket a székhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban kívánták forgalmazni.

37     Az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, a Bizottság által 2000. május 10‑én előterjesztett európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására vonatkozó, COM(2000) 222. sz. végleges javaslat (HL C 311 E., 207. o.) indokolásának 1. pontjában – amint azt a görög kormány és a Bizottság is kifejtette írásbeli észrevételeiben – megállapításra kerül, hogy a nemzeti jogszabályok eltérő volta miatt a Bizottság szervezeti egységeihez „számos panasz érkezett különböző piaci szereplőktől”, amelyeket „a kölcsönös elismerés elve alkalmazásával nem sikerült megoldani”.

38     A közösségi jogalkotó ezért indokoltan avatkozott be az EK 95. cikk alapján az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatban.

39     Az előbbiekből következik, hogy a 2002/46 irányelv 3. cikkének, 4. cikke (1) bekezdésének és 15. cikke második bekezdése b) pontjának rendelkezései, amelyek legkésőbb 2005. augusztus 1‑jétől megtiltják az irányelvnek nem megfelelő étrend-kiegészítők forgalmazását, az EK 95. cikk alapján elfogadhatóak voltak.

40     A jelen ítélet 30. és 31. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel a fenti elemzést nem gyengíti az a tény, hogy az emberi egészséggel kapcsolatos megfontolásoknak szerepet játszottak e rendelkezések meghozatalakor.

41     Ami a C‑155/04. sz. alapeljárás felperesei által előadottakat illeti, miszerint a 2002/46 irányelv 3. cikkének, 4. cikke (1) bekezdésének és 15. cikke második bekezdése b) pontjának rendelkezéseinek az EK 133. cikken kellett volna alapulniuk, le kell szögezni, hogy azért, mert e rendelkezések mellékesen kihathatnak az étrend-kiegészítőkkel folytatott nemzetközi kereskedelemre is, érvényesen nem vitatható, hogy elsődleges céljuk a nemzeti szabályozások közötti olyan eltérések kiküszöbölése, amelyek befolyásolhatják a belső piac működését ezen a területen (lásd ezzel kapcsolatban a British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 96. pontját).

42     Ennek következtében a 2002/46 irányelv 3. cikkében, a 4. cikke (1) bekezdésében és a 15. cikke második bekezdésének b) pontjában előírt rendelkezések elfogadására az egyetlen megfelelő jogalap az EK 95. cikk.

43     Eszerint tehát e rendelkezések nem érvénytelenek azon vélt ok miatt, hogy nem rendelkeznek megfelelő jogalappal.

 A kérdés b) pontjáról

44     A kérdést előterjesztő bíróság a kérdés b) pontjával lényegében arra keresi a választ, hogy a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja érvénytelen‑e az EK 28. és az EK 30. cikk és/vagy a 3285/94 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének és 24. cikke (2) bekezdése a) pontjának megsértése miatt.

45     Mindkét alapeljárás felperesei azt állítják, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben érintett rendelkezésekből következő tilalom az eddig jogszerűen forgalmazott étrend-kiegészítők Közösségen belüli és nemzetközi kereskedelmének korlátozását jelenti.

46     A C‑155/04. sz. alapeljárás felperesei hozzáteszik, hogy sem az EK 30. cikk, sem a 3285/94 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének a) pontja nem igazolhatnák olyan termékek kereskedelmének hirtelen korlátozását, amelyek biztonságosságát korábban sohasem vonták kétségbe.

 Az EK 28. és az EK 30. cikkről

47     Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 28. cikk szerinti mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos hatású intézkedések tilalma nemcsak a nemzeti intézkedésekre vonatkozik, hanem a közösségi intézmények által hozott intézkedésekre is (lásd a 15/83. sz., Denkavit Nederland ügyben 1984. május 17‑én hozott ítélet [EBHT 1984., 2171. o.] 15. pontját, a Meyhui-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 11. pontját, a C‑114/96. sz., Kieffer és Thill ügyben 1997. június 25‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑3629. o.] 27. pontját, valamint az Arnold André-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 57. pontját).

48     Az EK 30. cikk szerint azonban az EK 28. cikk nem zárja ki az olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket az emberi egészség és élet védelme igazol (lásd az Arnold André-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 58. pontját és a Swedish Match-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 60. pontját).

49     A 2002/46 irányelv 15. cikke második bekezdésének b) pontjával együtt olvasott 3. cikke és 4. cikkének (1) bekezdése az EK 28. cikk szerinti korlátozást valósít meg. E rendelkezések ugyanis azzal, hogy megtiltják a Közösségen belül az olyan étrend-kiegészítők forgalmazását, amelyek az engedélyező listákon nem szereplő vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak, alkalmasak az étrend-kiegészítők közösségen belüli szabad mozgásának korlátozására.

50     Amint indítványa 40. pontjában a főtanácsnok megállapítja, a 2002/46 irányelv több preambulumbekezdéséből is – különösen az (5), a (9), a (10) és a (11) preambulumbekezdésből – az következik, hogy a közösségi jogalkotó ezeket a tilalmi intézkedéseket az emberi egészség védelmével kapcsolatos megfontolásokkal indokolja.

51     Hátra van még annak vizsgálata, hogy az emberi egészség védelme érdekében szükséges, illetve arányos‑e az említett intézkedés.

52     Ami e feltételek bírói kontrollját illeti, ki kell emelni, hogy a közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az olyan területen, mint például a jelen esetben, ahol politikai, gazdasági és szociális döntéseket kell hoznia, és átfogó vizsgálatokat kell lefolytatnia. Ebből következik, hogy az e területen kibocsátott valamely intézkedés jogellenessége csak akkor állapítható meg, ha az intézkedés nyilvánvalóan nem alkalmas az illetékes intézmények által kitűzött cél elérésére (lásd a British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 123. pontját).

53     Mindkét alapeljárás felperesei úgy vélik, hogy a szóban forgó tilalmi intézkedés – a kitűzött célt figyelembe véve – nem szükséges, és nem is arányos.

54     Elsősorban e tilalmi intézkedés szükségességét vitatják. E tekintetben arra hivatkoznak, hogy a 2002/46 irányelv 4. cikkének (7) bekezdése és 11. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára az irányelvnek nem megfelelő étrend-kiegészítők kereskedelmének korlátozását. Ezért szerintük felesleges a közösségi szintű tiltó intézkedés elfogadása.

55     Ami először is a 2002/46 irányelv 4. cikkének (7) bekezdését illeti, e rendelkezés szövegéből és az irányelv elfogadásához vezető jogalkotási folyamat történetéből az következik, hogy e rendelkezés elválaszthatatlanul kapcsolódik az irányelv 4. cikkének (6) bekezdéséhez, amint azt a tárgyalás során a Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt kiemelte.

56     Ebből az következik, hogy a 2002/46 irányelv 4. cikkének (7) bekezdése által a tagállamok számára biztosított azon lehetőség, hogy az engedélyező listákon nem szereplő vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó táplálék-kiegészítők forgalmazásával kapcsolatban a Szerződéssel összhangban tovább alkalmazzák a nemzeti korlátozó vagy tiltó rendelkezéseket, a tagállamoknak az irányelv 4. cikkének (6) bekezdéséből fakadó azon jogosultságának közvetlen következménye, hogy 2009. december 31‑ig engedélyezhetik területükön ezen összetevők használatát, amennyiben megfelelnek az e rendelkezésben foglalt feltételeknek.

57     Amint indítványa 22. pontjában a főtanácsnok hangsúlyozta, a 2002/46 irányelv 4. cikkének (7) bekezdése kizárólag azt kívánja biztosítani, hogy azok a tagállamok, amelyek nem engedélyezik, hogy saját területükön – a 4. cikk (6) bekezdésében foglalt feltételek határain belül és azokat tiszteletben tartva – az étrend-kiegészítők előállításához az engedélyező listákon nem szereplő vitaminokat és ásványi anyagokat használjanak fel, ne legyenek kötelesek engedélyezni az ilyen összetevőket tartalmazó étrend-kiegészítők saját területükre történő behozatalát.

58     Az alapeljárások felpereseinek a 2002/46 irányelv 4. cikkének (7) bekezdésére alapított érve ezért nem teszi lehetővé azt a következtetést, hogy a kérdéses tilalmi intézkedés szükségtelen.

59     Ami a 2002/46 irányelv 11. cikkének (2) bekezdését illeti, e rendelkezést a (8) preambulumbekezdéssel együtt olvasva kitűnik, hogy az említett rendelkezés célja annak biztosítása, hogy különleges közösségi szabályok elfogadásáig a Szerződés rendelkezéseinek sérelme nélkül a nemzeti jogszabályokat lehessen alkalmazni az étrend-kiegészítőkben összetevőként használt, táplálkozási vagy fiziológiás hatásokkal bíró tápanyagokra, illetve egyéb anyagokra.

60     A 2002/46 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése tehát csak azokra az étrend-kiegészítőkre vonatkozik, amelyek az irányelv hatálya alá nem tartozó tápanyagokat vagy más anyagokat tartalmaznak. Ezért e rendelkezésnek egyáltalán nincs relevanciája annak megítélése során, hogy szükséges‑e a 2002/46 irányelv 3. cikkében, 4. cikke (1) bekezdésében illetve a 15. cikke második bekezdésének b) pontjában található tilalmi intézkedés.

61     Másodsorban az alapeljárások felperesei azt állítják, hogy e tilalmi intézkedés aránytalan.

62     Ezzel kapcsolatban arra hivatkoznak, hogy az engedélyező listák tartalma nem teljes. Szerintük ennek az az oka, hogy a 2002/46 irányelv II. mellékletében szereplő anyagok listája nem az irányelv (11) preambulumbekezdése által megkövetelt biztonságosság, illetve a szervezet számára hasznosíthatóság kritériumai alapján került összeállításra, hanem a különleges táplálkozási célra szánt élelmiszerek előállításában felhasználható anyagok azonosítására szánt listák alapján. Ennek következtében a tilalom sok olyan alkotóelemet érint, amelyek a hagyományos étrendben szerepelhetnek, jelenleg is gyártják és forgalmazzák őket egyes tagállamokban, és a mai napig nem került bizonyításra, hogy veszélyesek lennének az emberi egészségre. A felperesek szerint ráadásul az említett irányelv indokolatlan és aránytalan módon betiltja a természetes eredetű vitaminokat és ásványi anyagokat, pedig ezek szokásos részei a hagyományos étrendnek, és a szervezet jobban elviseli őket, mint a nem természetes eredetű vitaminokat és ásványi anyagokat.

63     Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a 2002/46 irányelv különböző preambulumbekezdéseinek együttes olvasatából kiderül, hogy az irányelv olyan vitaminokat és/vagy ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítőkre vonatkozik, amelyek „vegyi anyagok” ((11) preambulumbekezdés) felhasználásán alapuló gyártási folyamat eredményeként keletkeztek, és nem pedig olyan étrend-kiegészítőkre, amelyek összetétele olyan anyagokat tartalmaz, mint „aminosavak, esszenciális zsírsavak, rostok és különböző növények és gyógynövény-kivonatok” ((6) preambulumbekezdés), így ez utóbbiak használatának feltételeire, „amíg az ilyen különleges közösségi szabályokat el nem fogadják, a Szerződés rendelkezéseinek sérelme nélkül, továbbra is a nemzeti jogszabályokat lehet alkalmazni” ((8) preambulumbekezdés).

64     Azt is meg kell állapítani, hogy az engedélyező listák tartalma, amint azt a C‑155/04. sz. alapeljárás felperesei megjegyezték, megfelel azon anyagok listájának, amelyek a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekhez adható tápértéknövelő anyagokról szóló, 2001. február 15‑i 2001/15/EK bizottsági irányelv (HL L 52., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 188. o.) mellékletében a vitaminok és ásványi anyagok kategóriákban vannak felsorolva.

65     Amint a 2001/15 irányelv (4) preambulumbekezdése megállapítja: a mellékletben felsorolt anyagokat a 2002/46 irányelv (11) preambulumbekezdésében megnevezett kritériumok, vagyis azok biztonsága, valamint a szervezet számára való hasznosíthatóságuk alapján kell kiválasztani.

66     Amint az a 2002/46 irányelv (10) és (11) preambulumbekezdésének együttes olvasatából következik, az a tény, hogy az étrend-kiegészítők összetevőjeként használt, az egyes tagállamokban jelenleg forgalmazott bizonyos vegyi anyagokat európai szinten nem engedélyezték, azzal magyarázható, hogy az alapeljárásokban szereplő kérdéses anyagok az irányelv elfogadásának időpontjában vagy azt megelőzően a biztonság és a szervezet számára való hasznosíthatóság szempontjából nem kaptak kedvező értékelést az illetékes európai tudományos hatóságoktól.

67     Az alapeljárások felpereseinek írásbeli észrevételeiben közölt, a 2002/46 irányelv II. mellékletében található engedélyező listán nem szereplő egyes vitaminokkal és ásványi anyagokkal kapcsolatos információk nem alkalmasak arra, hogy e magyarázat alaposságát kétségbe vonják. Kitűnik belőle, hogy az irányelv elfogadásának időpontjában az élelmiszerügyi tudományos bizottság még nem vizsgálta meg ezeket az anyagokat, vagy legalábbis kielégítő és megfelelő tudományos adatok hiányában komoly kétségei voltak ezen anyagok biztonságosságát és/vagy a szervezet számára való hasznosíthatóságát illetően.

68     Ilyen körülmények között, illetve figyelembe véve, hogy a közösségi jogalkotónak a belső piaccal kapcsolatos politikáján belül az emberi egészség védelmét szolgáló intézkedések meghozatala során tekintettel kellett lennie az elővigyázatosság elvére (e tekintetben lásd a C‑157/96. sz., National Farmers’ Union és társai ügyben 1998. május 5‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑2211. o.] 64. pontját, a C‑180/96. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1998. május 5‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑2265. o.] 100. pontját és a C‑41/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2004. december 2‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑11375. o.] 45. pontját), a 2002/46 irányelv szerzői ésszerűen úgy vélhették, hogy egyrészt a belső piac, másrészt az emberi egészség védelmének célkitűzései úgy hozhatók a leginkább összhangba, ha megtartják az olyan anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők szabad mozgásának előnyeit, amelyekkel kapcsolatban az irányelv elfogadásának időpontjában az illetékes európai tudományos hatóságok kielégítő és megfelelő tudományos adatokkal rendelkeztek ahhoz, hogy kedvező véleményt adhassanak róluk, és emellett az irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében fenntartották az engedélyező listák módosításának lehetőségét annak érdekében, hogy lépést lehessen tartani a tudományos és műszaki fejlődéssel.

69     Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani azt is, hogy az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.) 7. cikke felhatalmazza a közösségi jogalkotót arra, hogy a magas szintű egészségvédelem megvalósítása érdekében ideiglenes kockázatkezelési intézkedéseket vezessen be, miközben a még átfogóbb kockázatértékelés érdekében újabb tudományos információkra vár, amint azt a 2002/46 irányelv (10) preambulumbekezdése megfogalmazza.

70     A C‑155/04. sz. alapeljárás felpereseinek álláspontjával ellentétben a tilalmi listás rendszer, amely csak a listában szereplő anyagokra korlátozza a tilalom hatályát, nem elegendő az emberi egészség védelme céljának megvalósításához. A jelen esetben ugyanis az ilyen rendszer alkalmazása azt jelentené, hogy mindaddig, amíg valamely anyag nem szerepel ezen a listán, szabadon felhasználható az étrend-kiegészítők előállításához, még akkor is, ha például újdonsága miatt még nem vetették alá olyan tudományos vizsgálatnak, amely biztosítja, hogy az adott anyag nem veszélyes az emberi egészségre.

71     Az alapeljárások felperesei hangsúlyozzák, hogy a 2002/46 irányelv 4. cikkének (5) és (6) bekezdésében szabályozott eljárások nem átláthatók, ugyanis nincsenek pontosan meghatározva azok a kritériumok, amelyeket az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság alkalmaz a listán nem szereplő anyagok használatának engedélyezése érdekében hozzá benyújtott akták vizsgálata során. Ráadásul a felperesek szerint ezek az eljárások igen súlyos anyagi és adminisztratív terheket jelentenek.

72     Ezért az olyan intézkedéshez, amely, mint a jelen ügyben, megtiltja az alkalmazandó jogszabályokban található engedélyező listákon nem szereplő anyagokat tartalmazó termékek forgalmazását, olyan eljárásnak kell kapcsolódnia, amely lehetővé teszi újabb anyagok listára történő felvételét, és az eljárásnak meg kell felelnie a közösségi jog alapelveinek, különösen a gondos ügyintézés és a jogbiztonság elvének.

73     Az ilyen eljárásnak hozzáférhetőnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy kifejezetten meg kell említeni az érintett hatóságokra kötelező általános hatályú intézkedésben, illetve ésszerű időn belül lefolytathatónak kell lennie. Valamely anyagnak az engedélyezett anyagok listájára történő felvételének engedélyezése iránti kérelmet az illetékes hatóságok csak az adott anyag közegészségre jelentett veszélyeinek teljes körű, a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tudományos adatokon és a nemzetközi kutatás legújabb eredményein nyugvó vizsgálata alapján utasíthatják el. Ha az eljárás elutasítással végződik, az elutasításnak bíróság előtt megtámadhatónak kell lennie (lásd hasonló értelemben a C‑24/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. február 5‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑1277. o.] 26., 27. és 36. pontját, valamint a C‑95/01. sz., Greenham és Abel ügyben 2004. február 5‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑1333. o.] 35., 36. és 50. pontját).

74     A 2002/46 irányelv keretében a kérdéses tilalomhoz kapcsolódó újabb vitaminnak vagy ásványi anyagnak az engedélyező listákra történő felvételére irányuló eljárásról a 4. cikk (5) bekezdése rendelkezik.

75     Ebből következik, hogy a 2002/46 irányelv 3. cikkéből, 4. cikkének (1) bekezdéséből és 15. cikke második bekezdésének b) pontjából fakadó tilalom érvényességének a Bíróság általi felülvizsgálatának csak a 4. cikk (5) bekezdésben hivatkozott eljárásra kell kiterjednie. A 4. cikk (6) bekezdésében szabályozott eljárás a tagállami ideiglenes engedélyezésre vonatkozik, és ezért más célt kíván elérni, mint a 4. cikk (5) bekezdése szerinti eljárás, amely azonban a jelen ügyek kapcsán folytatott vizsgálat keretein kívül esik.

76     A 2002/46 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése az irányelv 13. cikkének (2) bekezdésére utal, amely az első albekezdésben úgy rendelkezik, hogy „amennyiben e bekezdésre hivatkoznak, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikkére”.

77     Az a 2002/46 irányelv (12) preambulumbekezdése értelmében a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i 1999/468/EK tanácsi határozat (HL L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.) 5. és 7. cikke szerinti eljárás igénybevétele arra szolgál, hogy ha szükséges, a Bizottság által elfogadott technikai természetű végrehajtási intézkedések formájában egyszerűsített és gyorsított eljárással lehetőség legyen a listák felülvizsgálatára, annak érdekében, hogy lépést lehessen tartani a tudományos és műszaki fejlődéssel.

78     Amint az az 1999/468 határozat (7) és (9) preambulumbekezdéséből következik, e „komitológia” nevű eljárásnak az a célja, hogy összhangba hozza egyrészt azt a hatékonyságot és a rugalmasságot, amelyet egyes közösségi jogszabályoknak a tudományos elméletek fejlődése fényében történő rendszeres módosítása, illetve naprakésszé tétele kíván meg az emberek egészségének és biztonságának védelme érdekében, másrészt a közösségi intézmények önálló hatásköreinek tiszteletben tartásának követelményét.

79     A komitológiai eljárás keretében az 1999/468 határozat 5. cikkének alkalmazásában a Bizottság a 2002/46 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bizottság elé terjeszti a meghozandó intézkedések tervezetét, amelyről az említett bizottságnak véleményt kell nyilvánítania „[annak] elnöke által, az ügy sürgősségére tekintettel megállapított határidőn belül” (az 5. cikk (2) bekezdése). Miután e bizottság véleményt nyilvánított, a Bizottság elfogadja a tervezett intézkedéseket, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével (az 5. cikk (3) bekezdése). Ellenkező esetben, illetve ha a bizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság a meghozandó intézkedésekről „haladéktalanul” javaslatot terjeszt a Tanács elé, és erről tájékoztatja az Európai Parlamentet (az 5. cikk (4) bekezdése), és a Tanácsnak három hónapon belül határoznia kell (az 5. cikk (6) bekezdésének első albekezdése; illetve a 2002/46 irányelv 13. cikke (2) bekezdésének második albekezdése). Ha e határidőn belül a Tanács ellenzi a Bizottság javaslatát, ez utóbbinak újra meg kell vizsgálnia a javaslatot, ezt követően eredeti javaslatát ismételten a Tanács elé terjesztheti, vagy módosított javaslatot nyújthat be, vagy a Szerződés alapján jogalkotási javaslatot terjeszthet elő (az 5. cikk (6) bekezdésének második albekezdése). Ha azonban az említett határidőn belül a Tanács a javasolt végrehajtási jogi aktusokat nem fogadta el, vagy nem jelezte, hogy a végrehajtási intézkedésekre vonatkozó javaslatot ellenzi, akkor a Bizottság elfogadja őket (az 5. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdése).

80     A 2002/46 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése által hivatkozott, az 1999/468 határozat 5. cikkének, illetve az irányelv 13. cikke (2) bekezdése második albekezdésének összefüggő rendelkezései biztosítják, hogy amikor a Bizottság már az Élelmiszerlánc-ügyi és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság elé terjesztette az ügyet a határozat 5. cikkének (2) bekezdése alapján, akkor az engedélyező listák módosítására irányuló eljárás ésszerű időn belül lezajlik.

81     Kétségtelenül kívánatos lett volna, hogy – az engedélyező listák tartalmának módosítása céljából a dokumentáció benyújtása és az ügynek az említett bizottság elé terjesztése közötti szakaszról lévén szó (ez az a szakasz, ahol a 2002/46 irányelv 14. cikkének és (10) preambulumbekezdésének megfelelően az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal történő egyeztetésnek is le kell zajlania) – az irányelvbe olyan rendelkezések is belekerüljenek, amelyek önmagukban biztosítják, hogy ez a szakasz átláthatóan és ésszerű időn belül intéződjék.

82     Ilyen rendelkezések hiánya azonban nem jelenti azt, hogy ez veszélyezteti az engedélyező listák ésszerű idő alatt történő módosítására irányuló eljárás megfelelő lefolyását. Mindazonáltal a Bizottság feladata, hogy a 2002/46 irányelv által ráruházott – különösen az említett eljárás alkalmazásával kapcsolatos – végrehajtási hatáskörénél fogva elfogadja, és a gondos ügyintézés elvével összhangban az érdekelt felek számára hozzáférhetővé tegye az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal történő konzultációs szakasz átlátható és ésszerű időn belüli lefolyását biztosító eszközöket.

83     Az 5. cikkében szabályozott eljárás végrehajtásáról rendelkezve a 2002/46 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése azt is biztosítja, hogy valamely vitaminnak vagy ásványi anyagnak az engedélyező listára történő felvételére irányuló kérelem csak kötelező erejű jogi aktussal utasítható el, amely bírósági felülvizsgálat tárgya lehet.

84     Hozzá kell tenni ezzel kapcsolatban, hogy a 2002/46 irányelv egyetlen olyan elemet sem tartalmaz, amely az illetékes európai hatóságokat arra kényszerítené, vagy arra ösztönözné, hogy az irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében szabályozott eljárás során olyan szempontokat vegyenek figyelembe, amelyek az emberi egészség védelme célkitűzésének szempontjából nem relevánsak.

85     Ellenkezőleg: a 2002/46 irányelv (9) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az irányelv I. mellékletében található lista alkalmazásában az egyetlen releváns követelmény az, hogy az adott vitamin vagy ásványi anyag a hagyományos étrendben forduljon elő, vagy annak részeként kerüljön fogyasztásra. Amint a C‑154/04. sz. ügy felperesei megjegyezték: bár az irányelv elfogadására vonatkozó, a jelen ítélet 37. pontjában említett javaslat egy második követelményt is tartalmazott, nevezetesen – amint ez a javaslat (7) preambulumbekezdéséből kiderül –, hogy a vitaminok és ásványi anyagok „alapvető tápanyagoknak tekintendők”, ez a követelmény a 2002/46 irányelv (9) preambulumbekezdésében már nem jelenik meg. Ami az irányelv II. mellékletében szereplő listát illeti, a (11) preambulumbekezdésből következik, hogy kizárólag a szóban forgó vegyi anyagok biztonságosságának, illetve a szervezet számára való hasznosíthatóságának követelményei relevánsak.

86     E megállapítások azt mutatják, hogy az engedélyező listák tartalmára, valamint a listák módosítását célzó eljárásra vonatkozó releváns követelmények okai a közösségi jogalkotó szándéka szerint kizárólag az emberi egészség védelmével kapcsolatos okok lehetnek, míg a táplálkozási szükségletekkel kapcsolatos megfontolások kizártak.

87     Ezenkívül azt is meg kell állapítani, hogy az alapeljárások felperesei által az engedélyező listák tartalmának módosítására irányuló eljárással szemben megfogalmazott kritika lényegében az ilyen módosítás elérése érdekében szükséges dokumentáció benyújtásával járó adminisztratív és anyagi terhekre irányul, illetve arra a módra, ahogyan az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság a 2002/46 irányelv (11) preambulumbekezdésben megfogalmazott, a biztonságosságra és a szervezet számára való hasznosíthatóságra vonatkozó kritériumokat az egyéni kérelmek elbírálása során alkalmazta.

88     Bár adott esetben ezekre a tényezőkre hivatkozni lehet az engedélyező listák tartalmának módosítása iránti kérelmet elutasító végleges határozat elleni semmisségi kereset, illeetve az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság ellen a 178/2002 rendelet 47. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott kártérítési kereset alátámasztására, önmagukban nem érintik az engedélyező listák tartalmának módosítására irányuló eljárás jogszerűségét, amint azt a görög kormány írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta.

89     Mindebből tehát az következik, hogy a jelen ítélet 76–88. pontjában elvégzett elemzés nem eredményezett olyan megállapítást, amely az engedélyező listák tartalmának módosítására irányuló, a 2002/46 irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében szabályozott eljárás jogszerűségét érintené.

90     Végül ki kell emelni, hogy a közösségi jogalkotónak, amikor át kívánja átruházni valamely adott jogalkotási aktus összetevőinek felülvizsgálatára irányuló hatáskörét, biztosítania kell, hogy ez a hatáskör pontosan körülhatárolt legyen, és hogy az általa meghatározott objektív feltételek betartását illetően e hatáskör gyakorlása szigorú kontrollnak legyen alávetve (e tekintetben lásd a 9/56. sz., Meroni és társai kontra Főhatóság ügyben 1958. június 13‑án hozott ítéletet [EBHT 1958., 9., 43. és 44. o.]), mivel ennek hiányában a feljogosított hatóságok olyan mérlegelési jogkörrel rendelkeznének, amely az áruk belső piacának működését érintő szabályozás esetén túlzott mértékben és átláthatatlan módon gátolná az érintett áruk szabad mozgását.

91     Jelen esetben, amint az a jelen ítélet 85. és 86. pontjában is megállapítást nyert, a 2002/46 irányelv (9) és (10) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az engedélyező listák tartalmával kapcsolatban az egyetlen releváns követelmény a vitaminok és ásványi anyagok esetében az, hogy az adott vitamin vagy ásványi anyag a hagyományos étrendben forduljon elő, vagy annak részeként kerüljön fogyasztásra, a vitamin és ásványi anyag forrásként használt vegyi anyagok esetében pedig az, hogy az adott anyag biztonságos, és a szervezet számára hasznosítható legyen.

92     Az engedélyező listák említett követelményeinek alkalmazásához kapcsolódó, a 2002/46 irányelvben található ilyen megszorítások, amelyeket ideális esetben az irányelv adott rendelkezéseibe kellett volna belefoglalni (e tekintetben lásd az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségére vonatkozó közös iránymutatásokról szóló, 1998. december 22‑i intézményközi megállapodását [HL 1999. C 73., 1. o.]), behatárolják a Bizottság azon mérlegelési jogának gyakorlását, hogy kizárólag a közegészségüggyel kapcsolatos, objektív követelményekre hivatkozva módosítsa az engedélyező listák tartalmát. Az ilyen megszorítások azt jelzik, hogy a közösségi jogalkotó ebben az esetben az így delegált hatáskörben szabályozandó ügy alapelemeit határozta meg (e tekintetben lásd a 25/70. sz. Köster-ügyben 1970. december 17‑én hozott ítélet [EBHT 1970., 1161. o.] 6. pontját).

93     Mindebből az következik, hogy a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja nem érvénytelen az EK 28. és az EK 30. cikk vélt megsértése miatt.

 A 3285/94 rendelet 1. cikkének (2) bekezdéséről és 24. cikke (2) bekezdésének a) pontjáról

94     Kiemelendő, hogy a 3285/94 rendelet elfogadására a közös kereskedelmi politika keretein belül került sor, amint az az elfogadásához szolgáló jogalapból, vagyis az EK‑Szerződés 113. cikkéből (jelenleg, módosítást követően EK 133. cikk) következik.

95     E rendelet célja a harmadik államokból származó termékek behozatalának liberalizációja. A rendelet azonban nem az érintett termékek forgalomba hozatalát célozza, amely a behozatal utáni fázist jelenti (lásd a C‑296/00. sz., Expo Casa Manta ügyben 2002. május 30‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑4657. o.] 30. és 31. pontját).

96     Ebből következik, hogy – amint arra a Parlament, a Tanács és a Bizottság jogosan rámutatott, és a főtanácsnok az indítványának 57. és 58. pontjában kiemelte – a rendelet nem releváns azon közösségi intézkedések jogszerűségének vizsgálata szempontjából, amelyeknek az a hatása, hogy megtiltják a harmadik államokból importált, az emberi egészség védelme érdekében meghatározott forgalomba hozatali követelményeknek meg nem felelő termékeknek a Közösségen belüli forgalomba hozatalát.

97     Továbbá, még ha a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja ütköznék is a 3285/94 rendelet 1. cikkének (2) bekezdésével és 24. cikke (2) bekezdésének a) pontjával, akkor azt kellene megállapítani, hogy az irányelvet az EK 95. cikk alapján fogadták el, és az irányelv nem a rendelet végrehajtására szolgáló eszköz.

98     Következésképpen a 2002/46 irányelv szóban forgó rendelkezéseinek érvényességét nem szükséges a 3285/94 rendelet fényében vizsgálni.

 A kérdés c) pontjáról

99     A kérdés c) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a szubszidiaritás elvének megsértése miatt érvénytelen‑e a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése, és 15. cikke második bekezdésének b) pontja.

100   Mindkét alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy e rendelkezések indokolatlanul avatkoznak be a tagállamok hatáskörébe egy olyan érzékeny területen, amelynek egészségügyi, szociális és gazdasági vonatkozásai is vannak. A C‑154/04. sz. alapügy felperesei hozzáteszik még, hogy a tagállamok vannak a legjobb pozícióban ahhoz, hogy saját piacuk vonatkozásában meghatározzák az étrend-kiegészítők szabad forgalmazásának akadályozását igazoló közegészségügyi követelményeket.

101   E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a szubszidiaritás elve az EK 5. cikk második bekezdésében került megfogalmazásra, és azt mondja ki, hogy azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a Közösség csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók.

102   A Szerződéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 3. pontja viszont leszögezi, hogy a szubszidiaritás elve nem kérdőjelezi meg a Szerződés által az Európai Közösségre ruházott, a Bíróság által értelmezett hatásköröket.

103   Amint a Bíróság korábban kimondta: a szubszidiaritás elve akkor alkalmazandó, ha a közösségi jogalkotó az EK 95. cikkhez folyamodik, annyiban, amennyiben ez a rendelkezés nem a belső piacon folytatott gazdasági tevékenység szabályozására biztosít kizárólagos hatáskört számára, hanem csak arra, hogy az áruk szabad mozgása illetve a szolgáltatásnyújtás szabadsága akadályainak felszámolásával vagy a versenytorzító hatások megszüntetésével javítsa a belső piac létrehozásának és működésének feltételeit (a British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 179. pontja).

104   Ami azt a kérdést illeti, hogy a 2002/46 irányelv 3. cikkében, 4. cikke (1) bekezdésében és 15. cikke második bekezdésének b) pontjában megfogalmazott rendelkezések összhangban vannak‑e a szubszidiaritás elvével, azt kell vizsgálni, hogy az e rendelkezések által kitűzött célok jobban megvalósíthatók‑e közösségi szinten.

105   Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az e rendelkezésekből következő, a 2002/46 irányelvnek nem megfelelő étrend-kiegészítők forgalmazására vonatkozó tilalom célja az – e tilalom kiegészül a tagállamoknak az irányelv 15. cikke a) pontja alapján fennálló, az irányelvnek megfelelő étrend-kiegészítők forgalmazására vonatkozó kötelezettségével (lásd hasonló értelemben a British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 126. pontját) –, hogy megszüntesse az étrend-kiegészítők előállítása szempontjából megengedett vagy tiltott vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozó nemzeti szabályok különbözőségeiből adódó akadályokat, miközben az EK 95. cikk (3) bekezdésének megfelelően biztosítja az emberi egészség védelmének magas szintjét.

106   Ha a tagállamok hatáskörében maradna a 2002/46 irányelvnek nem megfelelő étrend-kiegészítők kereskedelmére vonatkozó szabályok megállapítása, állandósulna a nemzeti szabályozások eltérő fejlődése, és ennél fogva az érintett termékek vonatkozásában a tagállamok közötti kereskedelmi akadályok és a verseny torzulása is.

107   Ebből következik, hogy a 2002/46 irányelv 3. cikkében, 4. cikkének (1) bekezdésében és 15. cikke második bekezdésének b) pontjában megfogalmazott rendelkezések célja nem valósítható meg kielégítően csupán tagállami szintű cselekvés révén, és közösségi szintű cselekvést igényel. E célkitűzés tehát közösségi szinten valósítható meg jobban.

108   A fentiekből következik, hogy a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja nem érvénytelen a szubszidiaritás elvének vélt megsértése miatt.

 A kérdés d) pontjáról

109   A kérdés d) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy az arányosság elvének megsértése miatt érvénytelen‑e a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja.

110   Az alapeljárások felpereseinek álláspontja szerint e rendelkezések a kitűzött cél eléréséhez aránytalan eszközt jelentenek. Ezen állításuk alátámasztására felhozott érvek megegyeznek a jelen ítélet 54., 62., 70. és 71. pontjában bemutatott érvekkel.

111   A jelen ítélet 55–60., 63–70. és 72–92. pontjában bemutatott elemzésből azonban világosan kiderül, hogy a 2002/46 irányelv 3. cikkének, 4. cikke (1) bekezdésének és 15. cikke második bekezdése b) pontjának rendelkezései az általuk kitűzött célok megvalósítására alkalmas eszközt jelentenek, és – az emberi egészségvédelem magas szintjének biztosítása érdekében a közösségi jogalkotóra háruló kötelezettséget figyelembe véve – nem haladják meg az e célkitűzés megvalósítása érdekében szükséges mértéket.

112   A 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja tehát nem érvénytelen az arányosság elvének vélt megsértése miatt.

 A kérdés e) pontjáról

113   A kérdés e) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértése miatt érvénytelen‑e a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja.

114   Mindkét alapeljárás felperesei fenntartják, hogy e rendelkezések sértik az említett elvet, mert olyan anyagokat is felvettek az engedélyező listákba – anélkül, hogy kiegészítő vizsgálatoknak vetették volna alá őket –, amelyek nem felelnek meg a 2002/46 irányelv (11) preambulumbekezdésében megfogalmazott követelményeknek, miközben, a fenti követelmények teljesülését bizonyítandó, a nem engedélyezett anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők előállítóira szigorú követelmények vonatkoznak. Hozzáfűzik, hogy ennek az eltérő bánásmódnak semmilyen objektív indoka nincs, mivel a listákat nem az említett követelmények alapján állították össze.

115   Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve azt tiltja, hogy azonos tényállásokat eltérő módon, illetve eltérő tényállásokat azonos módon kezeljenek, kivéve, ha e bánásmód objektív módon igazolható (lásd a C‑184/02. és C‑223/02. sz., Spanyolország és Finnország kontra Parlament egyesített ügyekben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑7789. o.] 64. pontját, valamint az Arnold André-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 68., és a Swedish Match-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 70. pontját).

116   Amint azt írásbeli észrevételeikben az Egyesült Királyság Kormánya, a Parlament és a Bizottság hangsúlyozták, a 2002/46 irányelv II. mellékletében található engedélyező listán nem szereplő vitaminokkal és ásványi anyagokkal nem ugyanaz a helyzet, mint azokkal, amelyek szerepelnek a listán. Ez utóbbiaktól eltérő módon a listában nem szereplő anyagok esetében nem került sor az illetékes európai hatóságok általi tudományos értékelésre, amely garantálná, hogy ezek az anyagok megfelelnek az irányelv (11) preambulumbekezdésében meghatározott biztonságosság, illetve a szervezet számára való hasznosíthatóság követelményeinek.

117   Ugyanezen észrevételekben az is szerepel, hogy, mivel mindegyik anyagnak egyéni sajátosságai vannak, az az anyag, amelyet még nem vizsgáltak meg abból a szempontból, hogy megfelel‑e ezeknek a követelményeknek, nem eshet ugyanolyan megítélés alá, mint az engedélyező listákban szereplő anyagok.

118   Ez az eltérő helyzet tehát eltérő bánásmódot indokolna, így az egyenlő bánásmód elvére nem lehet jogszerűen hivatkozni.

119   A fentiekből következően a 2002/46 irányelv 3. cikkének, 4. cikke (1) bekezdésének és 15. cikke második bekezdése b) pontjának rendelkezései nem érvénytelenek azon vélt ok miatt, hogy sértik az egyenlő bánásmód elvét.

 A kérdés f) pontjáról

120   A kérdés f) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy érvénytelen‑e a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 8. cikkével, valamint az egyezmény első jegyzőkönyvének 1. cikkével együtt olvasott EU 6. cikk (2) bekezdésének megsértése, valamint a tulajdonhoz való alapvető jog és/vagy a gazdasági tevékenység gyakorlásához való jog megsértése miatt.

121   Mindkét alapeljárás felperesei azt állítják, hogy az egyezmény megsértéséről van szó. Álláspontjuk szerint a 2002/46 irányelv indokolatlanul és aránytalanul akadályozza az étrend-kiegészítők előállítóit mindeddig teljesen jogszerű tevékenységük gyakorlásában, valamint az élelmiszerek piacán korlátozza az egyének szabad választáshoz való jogát.

122   Ezzel kapcsolatban először is látni kell, hogy az EU 6. cikk (2) bekezdése kimondja: „Az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek.”

123   Az EJEE „Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog” címet viselő 8. cikkének (1) bekezdése szerint „mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák”, a (2) bekezdés pedig kimondja, hogy „e jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges”.

124   Az a tény, hogy a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja megfoszthatja a személyeket attól a joguktól, hogy az irányelvnek nem megfelelő étrend-kiegészítőket fogyasszanak, nem tekinthető a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog megsértésének.

125   Az Egyezményhez csatolt kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke „a tulajdon védelme” cím alatt a következőket fogalmazza meg:

„Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.

Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák.”

126   Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint mind a tulajdonhoz való jog, amellyel az előző pontban ismertetett rendelkezések kapcsolatosak, mind a gazdasági tevékenység szabad gyakorlása a közösségi jog általános alapelveinek részét képezi. Ezek az elvek nem tekinthetőek korlátlan jogosultságnak, hanem a társadalmi szerepükre tekintettel kell figyelembe venni őket. Ennélfogva korlátozható a tulajdonhoz való jog és a gazdasági tevékenység szabad gyakorlása, feltéve, hogy ezek a korlátozások megfelelnek a Közösség által követett közérdekű célkitűzéseknek, és a kitűzött célhoz képest nem jelentenek aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely sérti az így biztosított jogok lényegét (lásd különösen a 265/87. sz. Schräder-ügyben 1989. július 11‑én hozott ítélet [EBHT 1989., 2237. o.] 15. pontját és a C‑200/96. sz., Metronome Musik ügyben 1998. április 28‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑1953. o.] 21. pontját).

127   A jelen esetben igaz, hogy a 2002/46 irányelvnek nem megfelelő étrend-kiegészítők forgalmazásának és a Közösség belső piacán történő forgalomba hozatalának tilalma alkalmas arra, hogy e termékek előállítóit korlátozza a szakmai tevékenységük szabad gyakorlásában.

128   Az ilyen intézkedés bevezetése azonban nem kérdőjelezi meg a piaci szereplők tulajdonhoz való jogát. Piaci részesedés vonatkozásában egyetlen gazdasági szereplő sem tarthat igényt a tulajdonhoz való jogra, még akkor sem, ha a piacot érintő intézkedés bevezetését megelőzően birtokolta, mivel az ilyen piaci részesedés mindössze a körülmények változásából adódó kockázatnak kitett, pillanatnyi gazdasági pozíciót jelent (a C‑280/93. sz., Németország kontra Tanács ügyben 1994. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑4973. o.] 79. pontja és a Swedish Match ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 73. pontja). A gazdasági szereplő nem hivatkozhat szerzett jogra vagy jogos feltevésre olyan meglevő helyzet fenntartása végett, amelyet a közösségi intézmények mérlegelési jogkörükben hozott jogi aktusokkal módosíthatnak (lásd az 52/81. sz., Faust kontra Bizottság ügyben 1982. október 28‑án hozott ítélet [EBHT 1982., I‑3745. o.] 27. pontját és a Swedish Match ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 73. pontját).

129   Amint az fentebb megállapítást nyert: a 2002/46 irányelv 3. cikkéből, 4. cikkének (1) bekezdéséből és 15. cikke második bekezdésének b) pontjából fakadó tilalom célja az emberi egészség védelme, és ez közérdekű célkitűzés. Nem egyértelmű, hogy ez a tilalmi intézkedés nem alkalmas e célkitűzés megvalósítására. Ilyen körülmények között az ilyen jellegű intézkedésből fakadó, a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásának jogát érintő tilalom az általa elérni kívánt célra tekintettel nem értékelhető úgy, hogy aránytalanul korlátozza az e szabadság gyakorlásához, illetve a tulajdonhoz való jogot.

130   Ebből következik, hogy a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja nem érvénytelen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény 8. cikkével, valamint az egyezmény első jegyzőkönyvének 1. cikkével együtt olvasott EU 6. cikk (2) bekezdésének vélt megsértése, valamint a tulajdonhoz való alapvető jog és/vagy a gazdasági tevékenység gyakorlásához való jog vélt megsértése miatt.

 A kérdés g) pontjáról

131   A kérdés g) pontjában a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség megsértése miatt érvénytelen‑e a 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja.

132   A C‑155/04. sz. alapeljárás felperesei azt állítják, hogy az e rendelkezésekből fakadó tilalom indokolatlan, és ez szerintük az EK 253. cikk megsértését jelenti.

133   Ezzel kapcsolatban azt kell kiemelni, hogy bár az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és félreérthetetlenül be kell mutatnia a kifogásolt jogi aktust elfogadó közösségi hatóság érvelését, úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálatát, nem szükséges, hogy a hatóság valamennyi jelentőséggel bíró tény- és jogkérdésre kitérjen (lásd különösen a C‑122/94. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1996. február 29‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑881. o.] 29. pontját).

134   Az indokolási kötelezettség betartását nemcsak a jogi aktus szövege alapján kell megítélni, hanem a kontextus és a kérdéses témakörre vonatkozó jogszabályok összességének figyelembevételével. Ha a vitatott intézkedés nélkülözhetetlen az intézmény célkitűzésének megvalósulásához, felesleges megkövetelni, hogy az intézmény az általa választott valamennyi technikai eszközt külön megindokolja (lásd különösen a C‑100/99. sz., Olaszország kontra Tanács és Bizottság ügyben 2001. július 5‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑5217. o.] 64. pontját).

135   A jelen esetben a 2002/46 irányelv (9) preambulumbekezdése megmagyarázza, hogy a tilalmi intézkedés azokat a vitaminokat és ásványi anyagokat érinti, amelyek nem fordulnak elő a hagyományos étrendben, vagy nem annak részeként fogyasztják őket.

136   A tilalmi intézkedés által érintett vitaminokat és ásványi anyagokat illetően a 2002/46 irányelv (10) és (11) preambulumbekezdéséből világosan következik, hogy ez az intézkedés az irányelv (5) preambulumbekezdésében megfogalmazott általános érdekekkel kapcsolatos, a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása érdekében kizárólag az emberek egészségét nem veszélyeztető termékek forgalomba hozatalát teszi lehetővé, és az indokolja, hogy az irányelv elfogadásának időpontjában az érintett anyagokat az élelmiszerügyi tudományos bizottság még nem értékelte a biztonságosság és a szervezet számára való hasznosíthatóság kritériumai szempontjából, amelyek alapján a jelen irányelv II. mellékletében található engedélyező lista tartalma megállapításra került.

137   A 2002/46 irányelv 3. cikke, 4. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke második bekezdésének b) pontja tehát nem érvénytelen az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség vélt megsértése.

138   Az eddigi megfontolásokból az következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre az a válasz adandó, hogy a kérdések vizsgálata során egyetlen olyan elem sem merült fel, amely a 2002/46 irányelv 3. cikkében, 4. cikkének (1) bekezdésében és 15. cikke második bekezdésének b) pontjában megfogalmazott rendelkezések érvényességét érintené.

 A költségekről

139   Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban levő eljárás egy szakaszát képezi, e bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Az előterjesztett kérdések vizsgálata során egyetlen olyan elem sem merült fel, amely az étrend-kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2002. június 10‑i 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkében, 4. cikkének (1) bekezdésében és 15. cikke második bekezdésének b) pontjában megfogalmazott rendelkezések érvényességét érintené.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: angol.