—

N. Svensson, S. Sjögren és M. Sahlman képviseletében O. Wilöf förbundsjurist,

—

P. Gadd képviseletében R. Gómez Cabaleiro abogado és M. Wadsted advokat,

—

a Retriever Sverige AB képviseletében J. Åberg, M. Bruder, és C. Rockström advokater,

—

a francia kormány képviseletében D. Colas, F. X. Bréchot és B. Beaupère‑Manokha, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében J. Beeko, meghatalmazotti minőségben, segítője: N. Saunders barrister,

—

az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda és J. Enegren, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a N. Svensson, S. Sjögren, M. Sahlman és P. Gadd, valamint a Retriever Sverige AB (a továbbiakban: Retriever Sverige) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, mely eljárás tárgya az előbbieknek azon állítólagos sérelmük miatt járó kártérítés, mely – megítélésük szerint – azért érte őket, mert e társaság az internetes honlapján olyan kattintható internetes hivatkozásokat (hiperlink) helyezett el, melyek olyan újságcikkekre mutatnak, melyek szerzői jogainak előbbiek a jogosultjai.

3

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Genfben, 1996. december 20‑án elfogadta a WIPO szerzői jogi szerződését (a továbbiakban: WIPO Szerzői Jogi Szerződése). Ezt a szerződést az Európai Közösség nevében a 2000. március 16‑i 2000/278/EK tanácsi határozat (HL L 89., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 33. kötet, 208. o.) hagyta jóvá.

4

A WIPO Szerzői Jogi Szerződése 1. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Szerződő Felek betartják az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló, 1886. szeptember 9‑én Bernben aláírt Uniós Egyezmény (Párizsban, az 1971. évi július 24‑én felülvizsgált szöveg) 1979. szeptember 28‑án felülvizsgált változata (a továbbiakban: Berni Uniós Egyezmény) 1–21. cikkében foglalt rendelkezéseket.

5

A Berni Uniós Egyezmény „Az Unió országai közötti külön megállapodások” című 20. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az Unióhoz tartozó országok Kormányai fenntartják maguknak azt a jogot, hogy egymás között külön megállapodásokat létesíthessenek, amennyiben ezek a szerzők javára szélesebb körű jogokat nyújtanak, mint amelyeket az Unió biztosít, vagy amelyek ezzel az Egyezménnyel ellentétben nem álló egyéb kikötéseket tartalmaznak. A fennálló megállapodásoknak azok a rendelkezései, melyek a most említett feltételeknek megfelelnek, hatályban maradnak.”

6

A 2001/29 irányelv (1), (4), (6), (7), (9) és (19) preambulumbekezdése értelmében:

[...]

[...]

[...]

[...]

7

Ugyanezen irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

[...]

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki a nyilvánossághoz közvetítés vagy a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel egyetlen, e cikkben említett cselekménye révén sem.”

8

Az alapeljárás felperesei, valamennyien újságírók, olyan újságcikkeket írtak, melyek egyrészt a Göteborgs‑Posten újságban, másrészt a Göteborgs‑Posten internetes honlapján jelentek meg. A Retriever Sverige olyan internetes oldalt működtet, amelyen ügyfeleinek igényeik szerint más internetes honlapokon megjelent cikkekre mutató, kattintható linkek listáját nyújtja. A felek között nem vitatott, hogy e cikkek a Göteborgs‑Posten újság honlapján szabadon hozzáférhetők voltak. Az alapeljárás felperesei szerint, ha az ügyfél e linkek egyikére kattint, nem lesz világos számára, hogy egy másik weboldalra kerül az őt érdeklő műhöz való hozzáférés érdekében. A Retriever Sverige szerint azonban egyértelmű az ügyfél számára, hogy a linkekre kattintás egy másik weboldalra irányítja át.

9

Az alapeljárás felperesei kártérítés iránti keresetet nyújtottak be a Retriever Sverige ellen a Stockholms tingsrätt (stockholmi kerületi bíróság) előtt, azzal az indokkal, hogy e társaság egyes cikkeiket engedély nélkül használta fel azáltal, hogy ügyfelei számára hozzáférhetővé tette azokat.

10

2010. június 11‑i ítéletében a Stockholms tingsrätt elutasította keresetüket. Az alapeljárás felperesei ekkor fellebbezést nyújtottak be ezen ítélet ellen a Svea hovrätt (sveai fellebbviteli bíróság) előtt.

11

E bíróság előtt az alapeljárás felperesei különösen arra hivatkoztak, hogy a Retriever Sverige megsértette arra vonatkozó kizárólagos jogukat, hogy műveiket a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék, abban az értelemben, hogy az internetes honlapján kínált szolgáltatások révén az ügyfelei hozzáférést kapnak az alapeljárás felpereseinek műveihez.

12

A Retriever Sverige védekezésül előadja, hogy az olyan internetes linkek listájának szolgáltatása, melyek más internetes oldalakon nyilvánosan hozzáférhetővé tett művekre mutatnak, nem jelenti a szerzői jog megsértését. A Retriever Sverige továbbá arra hivatkozik, hogy semmilyen védett művet sem továbbított, tevékenysége csupán arra korlátozódott, hogy ügyfelei számára megjelölte azon internetes oldalakat, ahol az őket érdeklő művek megtalálhatók voltak.

13

E körülmények között a Svea hovrätt felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

14

Első három kérdésével, amelyeket együtt kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés szerinti nyilvánossághoz közvetítésnek minősül‑e egy internetes oldalon az olyan védett művekre mutató kattintható linkek szolgáltatása, mely művek hozzáférhetők más internetes oldalon, amennyiben e másik oldalon az érintett művek szabadon hozzáférhetők.

15

E tekintetben a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a mű minden egyes nyilvánossághoz közvetítését a szerzői jog jogosultjának kell engedélyeznie.

16

Így e rendelkezésből kitűnik, hogy a nyilvánossághoz közvetítés fogalma két együttes elemet ötvöz, azaz a mű „közvetítésének cselekményét”, és a mű „nyilvánossághoz” közvetítését (lásd ebben az értelemben a C‑607/11. sz., ITV Broadcasting és társai ügyben 2013. március 7‑én hozott ítélet 21. és 31. pontját).

17

Ezen elemek közül az elsőt, azaz a „közvetítés” cselekményének megtörténtét szélesen kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a C-403/08. és C-429/08. sz., Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben 2011. október 4-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-9083. o.] 193. pontját), annak érdekében, hogy – amint többek között a 2001/29 irányelv (4) és (9) preambulumbekezdéséből következik – magas szintű védelmet biztosítson a szerzői jog jogosultjainak.

18

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy egy internetes oldalon olyan védett művekre mutató kattintható linkek szolgáltatása, melyeket más internetes oldalon mindenféle korlátozás nélkül közzétettek, az előbbi oldal ügyfeleinek közvetlen hozzáférést kínál az említett művekhez.

19

Márpedig – amint a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből is kitűnik – a „közvetítés” fennállásához többek között elegendő, ha a művet úgy bocsátják a közönség rendelkezésére, hogy annak tagjai ahhoz hozzá tudjanak férni e tekintetben, anélkül hogy meghatározó lenne, hogy éltek‑e, vagy sem e lehetőséggel (lásd analógia útján a C-306/05. sz. SGAE-ügyben 2006. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11519. o.] 43. pontját).

20

Következésképpen az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között, védett művekre mutató kattintható linkek szolgáltatása az említett rendelkezés értelmében „hozzáférhetővé tételnek”, és következésképpen „közvetítésnek” minősül.

21

A fent említett második elemet, azaz azt illetően, hogy a védett művet ténylegesen közvetítsék a „nyilvánossághoz”, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy e rendelkezés szerint a „nyilvánosság” meghatározatlan számú lehetséges címzettet jelent, és egyébként viszonylag jelentős számú egyént foglal magában (a fent hivatkozott SGAE‑ügyben hozott ítélet 37. és 38. pontja, valamint a fent hivatkozott ITV Broadcasting és társai ügyben hozott ítélet 32. pontja).

22

Márpedig az olyan közvetítés, mint amelyet egy internetes oldal üzemeltetője kattintható linkek szolgáltatása révén végez, az általa működtetett internetes oldal valamennyi lehetséges felhasználóját célozza, tehát meghatározatlan, viszonylag jelentős számú címzettet.

23

E körülmények között meg kell állapítani, hogy az említett üzemeltető nyilvánossághoz közvetítést végez.

24

Következésképpen, amint az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, ahhoz, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alá tartozzon, szükséges, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló közvetítés, mely ugyanazon művekre irányul, mint az eredeti közvetítés, és melyre – az eredeti közvetítéshez hasonlóan – az interneten keresztül kerül sor, tehát azonos technikai módon, egy új nyilvánosságot célozzon meg, azaz olyan nyilvánosságot, melyet a szerzői jog jogosultjai nem vettek figyelembe, amikor az eredeti nyilvánossághoz közvetítést engedélyezték (lásd analógia útján a fent hivatkozott SGAE‑ügyben hozott ítélet 40. és 42. pontját, a C‑136/09. sz. Organismos Sillogikis Diacheirisis Dimiourgon Theatrikon kai Optikoakoustikon Ergon ügyben 2010. március 18‑án hozott végzés 38. pontját, valamint a fent hivatkozott ITV Broadcasting és társai ügyben hozott ítélet 39. pontját).

25

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy az érintett műveknek egy – az alapügyben szereplőhöz hasonló – kattintható link révén történő hozzáférhetővé tétele nem vezet a szóban forgó művek új nyilvánossághoz közvetítéséhez.

26

Az eredeti közvetítésben megcélzott közönség ugyanis az érintett internetes oldal lehetséges látogatóinak összessége volt, lévén, hogy az e honlapon szereplő művekhez való hozzáférést semmilyen intézkedés nem korlátozta, tehát azokhoz minden internethasználó szabadon hozzáférhetett.

27

E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy ha egy olyan másik internetes oldal valamennyi használója, mely oldal a szóban forgó műveket egy kattintható link révén közzétette, közvetlenül hozzáférhetett e művekhez azon a weboldalon, ahol azokat eredetileg közzétették, a másik internetes oldal működtetőjének beavatkozása nélkül, az utóbbi által működtetett weboldal felhasználóit az eredeti közvetítés lehetséges címzettjeinek, és ekképpen a szerzői jog jogosultjai által az eredeti közvetítés engedélyezésekor figyelembe vett nyilvánosság részét képezőnek kell tekinteni.

28

Ennélfogva új nyilvánosság hiányában, a szerzői jog jogosultjainak engedélye nem szükséges az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nyilvánossághoz közvetítés esetében.

29

E megállapítást nem kérdőjelezi meg az, ha a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell megállapítania – ami a Bíróság előtti iratokból nem derül ki –, hogy amikor az internethasználók a szóban forgó linkre kattintanak, a mű azt a benyomást keltve jelenik meg, hogy a linket tartalmazó oldalon található, míg valójában egy másik internetes oldalról származik.

30

Ugyanis e kiegészítő körülmény semmiben sem módosítja azon megállapítást, mely szerint egy weboldalon olyan kattintható link szolgáltatása, mely egy másik weboldalon közzétett és szabadon hozzáférhető védett műre mutat, azzal jár, hogy az előbbi weboldal felhasználói számára hozzáférhetővé tette az említett művet, és ekképpen nyilvánossághoz közvetítésnek minősül. Azonban mivel nincs új nyilvánosság, a szerzői jog jogosultjainak engedélye mindenesetre nem szükséges az ilyen nyilvánossághoz közvetítéshez.

31

Ellenben abban az esetben, ha a kattintható link lehetővé teszi a linket tartalmazó weboldal felhasználói számára a védett műveket magában foglaló weboldal által alkalmazott műszaki intézkedés megkerülését, annak érdekében, hogy a hozzáférést csupán az előfizetőikre korlátozzák, és ekképpen olyan beavatkozást jelent, mely nélkül az említett felhasználók nem érhetnék el a közvetített műveket, e felhasználók összességét új nyilvánosságnak kell tekinteni, amelyet a szerzői jog jogosultjai az eredeti közvetítés engedélyezésekor nem vettek figyelembe, és ennek folytán a jogosultak engedélye szükséges az ilyen nyilvánossághoz közvetítéshez. Ez a helyzet áll fenn többek között, ha a mű a nyilvánosság számára már nem hozzáférhető azon az internetes oldalon, ahol eredetileg közzétették, vagy kizárólag egy korlátozott nyilvánosság számára, míg egy másik internetes oldalon a szerzői jog jogosultjainak engedélye nélkül hozzáférhető.

32

E feltételek mellett az első három kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem minősül e rendelkezés szerinti nyilvánossághoz közvetítésnek egy internetes oldalon olyan művekre mutató kattintható linkek szolgáltatása, mely művek szabadon hozzáférhetők más internetes oldalon.

33

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését akképpen kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy ha az adott tagállam szélesebb körű védelmet biztosít a szerzői jog jogosultjai számára azáltal, hogy a „nyilvánossághoz közvetítést” úgy határozza meg, hogy az szélesebb cselekményi kört fedjen le, mint amely e rendelkezésben szerepel.

34

E tekintetben különösen a 2001/29 irányelv (1), (6) és (7) preambulumbekezdéséből következik, hogy ez utóbbinak többek között célja a szerzői jog védelmével kapcsolatos jogi különbségek és bizonytalanságok feloldása. Márpedig annak elismerése, hogy egy tagállam szélesebb körű védelmet biztosíthat a szerzői jog jogosultjai számára azáltal, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmába a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározottakon kívüli más cselekményi kört is beleért, jogi különbségeket keletkeztetne, és ezáltal harmadik felek számára jogbizonytalanságot szülne.

35

Következésképpen a 2001/29 irányelv által követett célkitűzések elkerülhetetlenül sérülnének, ha a nyilvánossághoz közvetítés fogalmát a különböző tagállamok érthetnék úgy, hogy az szélesebb cselekményi kört fed le, mint amely ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szerepel.

36

Az említett irányelv (7) preambulumbekezdése ugyan kifejti, hogy az irányelvnek nem célja a nemzeti szabályok között fennálló, a belső piac működését hátrányosan nem befolyásoló eltérések megszüntetése vagy akadályozása. Meg kell azonban állapítani, hogy amennyiben a tagállamoknak lehetőségük lenne a nyilvánossághoz közvetítést úgy meghatározni, hogy az ugyanezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésében foglaltakon kívül más cselekményi kört is lefed, az szükségszerűen hátrányosan befolyásolná a belső piac működését.

37

Következésképpen a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése nem értelmezhető akképpen, hogy az a tagállamok számára lehetővé tenné, hogy a szerzői jog jogosultjai számára szélesebb körű védelmet biztosítsanak azáltal, hogy a nyilvánossághoz közvetítést úgy határozzák meg, hogy az szélesebb cselekményi kört fedjen le, mint amely e rendelkezésben szerepel.

38

E következtetést nem cáfolja azon körülmény, melyre az alapeljárás felperesei írásbeli észrevételeikben hivatkoznak, miszerint a Berni Uniós Egyezmény 20. cikke úgy rendelkezik, hogy az aláíró országok egymás között „külön megállapodásokat” létesíthetnek, annak érdekében, hogy ezek a szerzői jog jogosultjai javára szélesebb körű jogokat nyújtsanak, mint amelyeket ezen Egyezmény biztosít.

39

E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy ha egy egyezmény lehetővé – de nem kötelezővé – teszi valamely tagállam számára, hogy olyan intézkedést fogadjon el, amely ellentétesnek tűnik az uniós joggal, a tagállamnak tartózkodnia kell az ilyen intézkedés meghozatalától (lásd a C‑277/10. sz. Luksan‑ügyben 2012. február 9‑én hozott ítélet 62. pontját).

40

Tekintettel arra, hogy a 2001/29 irányelv célkiűzését elkerülhetetlenül sértené, ha a nyilvánossághoz közvetítés fogalmát úgy értelmeznék, hogy az szélesebb cselekményi kört fed le, mint amely ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szerepel, a tagállamoknak tartózkodniuk kell attól, hogy a Berni Uniós Egyezmény 20. cikkében biztosított lehetőséggel éljenek.

41

Következésképpen a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy ha az adott tagállam szélesebb körű védelmet biztosíthat a szerzői jog jogosultjai számára azáltal, hogy a nyilvánossághoz közvetítés fogalmát úgy határozza meg, hogy az szélesebb cselekményi kört fedjen le, mint amely e rendelkezésben szerepel.

42

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: