1

Fellebbezésével P. P. Tay Za, a Mianmari Államszövetség Köztársaságának állampolgára azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-181/08. sz., Tay Za kontra Tanács ügyben 2010. május 19-én hozott ítéletét (EBHT 2010., II-1965. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet), amely ítélettel a Törvényszék elutasította a P. P. Tay Za által a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról és megerősítéséről, valamint a 817/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 25-i 194/2008/EK tanácsi rendelet (HL L 66., 1. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) megsemmisítése iránt benyújtott keresetet, amennyiben neve szerepel a rendelet hatálya alá tartozó személyek, szervezetek, szervek listáján.

2

Mianmarban a demokratizálódás útján tett haladás hiánya, valamint az emberi jogok folyamatos megsértése miatt az Európai Unió Tanácsa a 96/635/KKBP közös álláspontban (HL L 287., 1. o.) 1996. október 28-án korlátozó intézkedéseket fogadott el ezzel az országgal szemben. Mivel az e közös álláspont elfogadását igazoló helyzet nem változott, a szóban forgó korlátozó intézkedéseket a következő évek során meghosszabbították és megerősítették.

3

A fellebbezőt – tizenhat éves korában – első alkalommal érintették a Tanács által a 2003/297 közös álláspont végrehajtásáról szóló, 2003. december 22-i 2003/907/KKBP tanácsi határozattal (HL L 340., 81. o.), valamint a belső elnyomásra vagy terrorizmusra felhasználható felszerelések Burmába/Mianmarba való értékesítésének, szállításának és kivitelének tilalmáról, valamint az ebben az országban jelentős kormányzati tisztséget betöltő egyes személyek pénzkészleteinek befagyasztásáról szóló 1081/2000/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2003. december 23-i 2297/2003/EK bizottsági rendelettel (HL L 340., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 2. kötet, 235. o.) meghozott korlátozó intézkedések.

4

2006. április 27-én a Tanács elfogadta a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló, 2006. április 27-i 2006/318/KKBP közös álláspontot (HL L 116., 77. o.). A Tanács elrendelte a Mianmari Államszövetség Köztársasága kormányának tagjai, és minden, velük kapcsolatban álló természetes és jogi személy, szervezet, illetve szerv pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztását, valamint a kormány tagjaival és a természetes személyekkel szembeni, a tagállamokon belüli utazási tilalmat. Az említett intézkedéseket a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló, 2007. április 23-i 2007/248/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 107., 8. o.) 2008. április 30-ig meghosszabbította.

5

A Mianmarban uralkodó helyzet súlyosságára tekintettel a Tanács szükségesnek tartotta, hogy fokozza a katonai rezsimre gyakorolt nyomást, és elfogadta a 2006/318 közös álláspont módosításáról szóló, 2007. november 19-i 2007/750/KKBP tanácsi közös álláspontot (HL L 308., 1. o.).

6

A 2006/318 közös álláspontnak a 2007/750 közös állásponttal módosított 5. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   A burmai/mianmari kormány tagjaihoz és a környezetükhöz tartozó, a II. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyekhez, entitásokhoz vagy szervezetekhez [helyesen: szervezetekhez vagy szervekhez] tartozó, a tulajdonukban lévő, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani.

(2)   Semmilyen pénzeszköz vagy gazdasági forrás nem bocsátható közvetlenül vagy közvetve a II. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, entitások vagy szervezetek [helyesen: szervezetek vagy szervek] rendelkezésére vagy javára.”

7

A 2007/750 közös állásponttal módosított 2006/318 közös álláspont II. mellékletének „A kormány gazdaságpolitikájából előnyben részesülő személyek és a rezsimmel kapcsolatban álló más személyek” elnevezésű J. címében szerepel a fellebbező neve, különösen a „Tay Za fia” (J1c) információval kiegészítve, valamint apja, Tay Za neve, az „ügyvezető igazgató, Htoo Trading Co.; […]” (J1a) információval kiegészítve.

8

Az Európai Közösség hatásköreit illetően, az EK 60. cikk és az EK 301. cikk alapján elfogadott vitatott rendelet a 2006/318 és 2007/750 közös álláspontokban előírt bizonyos korlátozó intézkedéseket hajtott végre. A vitatott rendeletnek a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek, szervezetek és szervek listáit tartalmazó mellékleteit a 194/2008 rendelet módosításáról szóló, 2008. április 29-i 385/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 116., 5. o.; helyesbítve: HL L 198., 2008.7.26., 74. o.) módosította.

9

A vitatott rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A burmai/mianmari kormány egyes tagjai és a VI. mellékletben felsorolt, velük kapcsolatban álló minden természetes vagy jogi személy, szervezet vagy testület [helyesen: szerv] tulajdonában lévő, vagy ezek által közvetlenül vagy közvetve irányított [helyesen: ellenőrzött] valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani.

(2)   A VI. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy testületek [helyesen: szervek] számára vagy javára közvetve és közvetlenül egyaránt tilos rendelkezésre bocsátani bármilyen pénzeszközt vagy gazdasági forrást.”

10

A vitatott rendelet VI. mellékletének címe a következő: „A burmai/mianmari kormány tagjainak, és a velük kapcsolatban álló, a 11. cikkben említett természetes és jogi személyek, szervezetek és testületek [helyesen: szervek] jegyzéke”.

11

A vitatott rendelet 385/2008 rendelettel módosított VI. mellékletének J. címében szerepelnek „[a] kormány gazdaságpolitikájából előnyben részesülő személyek és a rezsimmel kapcsolatban álló más személyek”. A J1c. és J1a. bejegyzések alatt szerepel a fellebbező neve a „Tay Za fia” információval kiegészítve, valamint apja, Tay Za neve, az „ügyvezető igazgató, Htoo Trading Co.; Htoo Construction Co.” információval kiegészítve.

12

A vitatott rendelet VI. mellékletéhez kapcsolódó információk benyújtásának részletes szabályaira vonatkozóan e rendelet 18. cikkének (2) bekezdése értesítés közzétételét írja elő.

13

A Tanács 2008. március 11-én a vitatott rendelet 7., 11. és 15. cikkében említett listákon szereplő személyek és szervezetek számára szóló értesítést tett közzé (HL C 65., 12. o.).

14

Ezen értesítés 2. pontjában a Tanács pontosítja, hogy a vitatott rendelet VI. mellékletében felsorolt személyek és szervezetek a következők:

15

Ugyanezen értesítés értelmében „[a] felsorolt személyek vagy testületek [helyesen: szervezetek] bármikor kérhetik a Tanácsot – a kérelmüket alátámasztó dokumentáció megküldésével egy időben –, hogy vizsgálja felül a felsoroltaknak a fent említett jegyzékbe foglalására, illetve abban megtartására vonatkozó határozatát […].”

16

A fellebbező Szingapúrban élt az édesanyjával 2000-től 2007-ig, amikor is visszatért Mianmarba.

17

2008. május 15-i levelében a fellebbező azt kérte a Tanácstól, hogy bocsássa rendelkezésére a nevének a vitatott rendelet VI. mellékletében szereplő listára való felvételét alátámasztó tényeket, továbbá hogy törölje nevét az említett listáról.

18

A Tanács 2008. június 26-i levelében azt válaszolta, hogy a fellebbező azért szerepel az említett mellékletbeli listán, mert – Tay Za fiaként – ily módon a Mianmari Államszövetség Köztársasága kormányának gazdaságpolitikájából előnyben részesülő személyek csoportjába tartozik.

19

A Törvényszék Hivatalához 2008. május 16-án benyújtott keresetlevelével a fellebbező a vitatott rendelet megsemmisítését kérte a Törvényszéktől.

20

Keresetének alátámasztására a fellebbező a vitatott rendelet jogi alapjának hiányára, az indokolási kötelezettségnek, a tisztességes eljáráshoz való jognak, a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak, a tulajdonhoz való jognak, az arányosság elvének, a vagyoni eszközök befagyasztása elrendelésének büntetőjogi jellegéből eredő jogelveknek, illetve a jogbiztonság elvének megsértésére alapított nyolc jogalapra hivatkozik.

21

A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által támogatott Tanács, valamint az Európai Bizottság a kereset elutasítását kérte.

22

A megtámadott ítélettel a Törvényszék az említett keresetet teljes egészében elutasította.

23

Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

24

A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

25

Az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést.

26

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

27

A fellebbező négy jogalapra hivatkozik, amelyeket arra alapít, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot elsősorban a vitatott rendelet jogalapját, másodsorban a Tanácsot terhelő indokolási kötelezettséget, harmadsorban a védelemhez való jogot, negyedsorban pedig a tulajdonhoz való jog és az arányosság elvének tiszteletben tartását illetően.

28

A vitatott rendelet jogalapjának értelmezésével kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított első jogalapot illetően a megtámadott ítélet e jogalappal érintett pontjai a következők:

29

A fellebbező azt állítja, hogy az EK 60. cikk és az EK 301. cikk – a közötte és a Mianmari Államszövetség Köztársaságának kormánya között fennálló, nem elégséges kapcsolat miatt – nem biztosít hatáskört a Tanács számára pénzeszközeinek befagyasztására. Véleménye szerint a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 166. pontjából az következik, hogy kizárólag a harmadik országok vezetőivel, illetve a velük kapcsolatban álló vagy általuk ellenőrzött személyekkel szemben alkalmazhatók az EK 60. cikk és az EK 301. cikk alapján elfogadott korlátozó intézkedések. Más személyek tekintetében nem megengedett ilyen intézkedések előírása pusztán azon az alapon, hogy vélelmezhetően előnyben részesülnek valamely rezsim gazdaságpolitikájából olyan személyekkel fennálló kapcsolataik miatt, akik maguk – az üzleti szektorba tartozásuk ténye miatt – vélelmezhetően előnyben részesültek ebből a rezsimből.

30

Az Elsőfokú Bíróságnak a T-256/07. sz., People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23-án hozott ítéletére (EBHT 2008., II-3019. o.) hivatkozva a fellebbező azzal érvel, hogy a Tanács feladata bizonyítani azt, hogy a pénzeszközök befagyasztása igazolt. Véleménye szerint az említett ítéletből az következik, hogy az érdekelt szóban forgó listára való felvételére vonatkozó döntésnek komoly és hiteles bizonyítékokon kell alapulnia, valamint hogy az intézményeknek közölniük kell az indokokat az érintett személlyel.

31

A megtámadott ítéletben a Törvényszék azt rótta fel a fellebbezőnek, hogy nem döntötte meg a rá vonatkozó vélelmet, mivel nem határozta meg pontosan azon pénzeszközök eredetét, amelyek lehetővé tették számára, hogy apja Szingapúrban letelepedett két társaságában 2005 és 2007 között részvényes legyen. A fellebbező emlékeztet arra, hogy nem rendelkezett ilyen részvényekkel akkor, amikor 2003-ban első alkalommal felvették a szóban forgó listára, illetve 2008-ban, amikor elfogadták a vitatott rendeletet, valamint hogy semmiféle kapcsolata nem volt apja kereskedelmi érdekeivel.

32

A fellebbező azzal érvel, hogy a pénzeszközök befagyasztásának megkerülésével összefüggő kockázat elkerülése érdekében a vitatott rendeletben szereplő személyek családtagjainak az ehhez hasonló listára való felvétele nem meggyőző igazolás, mivel az ilyen felvétel nem akadályozza meg a pénzeszközöknek sem a távolabbi családtagokra, sem pedig harmadik személyekre, megelőző jelleggel történő átruházását.

33

A Közösségnek a személyek bizonyos kategóriáit érintő, célzott korlátozó intézkedések előírására irányuló felhatalmazását illetően a fellebbező megjegyzi, hogy a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletben a Bíróság megállapította, hogy noha az EK 60. cikk és az EK 301. cikk lehetővé teszi szankciók harmadik országokkal szembeni alkalmazását, ebből nem következik ipso iure a természetes személyekkel szembeni szelektív intézkedések meghozatalára vonatkozó engedély.

34

Ezen érvekre válaszul a Tanács előadja, hogy – a fellebbező állításával ellentétben – a fellebbező a vitatott rendeletbeli listán az e rendeletben meghatározott személyek valamely konkrét kategóriájába tartozó személyként, nem pedig egyedi okból szerepel. Az ezzel ellentétes jelzés hiányában a Mianmari Államszövetség Köztársasága katonai rezsimével kapcsolatban álló személyek családtagjai esetében vélelmezik, hogy előnyben részesültek ezen ország gazdaságpolitikájából. A fellebbező ily módon – a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet értelmében ténylegesen kapcsolatban állt ezzel a rezsimmel. A fellebbező egyébként mindig is diáknak mondta magát, és soha nem utalt arra, hogy apjától anyagilag független volna.

35

A korlátozó intézkedések megkerülésének kockázatára vonatkozóan a Tanács azt állítja, hogy valamely vállalkozás vezetője és családtagjai szóban forgó listára történő egyidejű felvételének épp az a célja, hogy az érintett vagyoni eszközök összességét befagyassza, köztük azokat is, amelyeket esetleg korábban a családtagokra ruházhattak át. Tekintettel az ilyen átruházáshoz szükséges bizalom mértékére, a vállalkozások vezetői kevésbé lesznek hajlandóak arra, hogy ezt harmadik felek javára tegyék meg.

36

A beavatkozásában a jelen jogalapra korlátozódó Egyesült Királyság, valamint a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék egyáltalán nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a vitatott rendelet megfelelő jogalapra épül. A 2006/318 közös álláspont és a vitatott rendelet szövege és célja, valamint a fontos intézkedések bármiféle megkerülése megelőzésének szükségessége tükrében az említett rendelet 11. cikkében szereplő, a Mianmari Államszövetség Köztársaságának kormánya tagjaival „kapcsolatban álló minden […] személy” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja e személyek családtagjait, valamint az e kormány gazdaságpolitikájából előnyben részesülő személyek családtagjait.

37

A Bizottság szerint úgy tűnik, hogy a fellebbező magát a „célzott szankciók” Tanács által megválasztott mechanizmusát vitatja. Márpedig nem az uniós bíróságok feladata a harmadik országokkal szembeni kereskedelmi embargó alkalmazása céljából megválasztott e különös mechanizmus felülvizsgálata.

38

Az Unió jogrendszerében a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika alapján elfogadott közös álláspontnak megfelelően az EK 60. cikk és az EK 301. cikk alapján gazdasági és pénzügyi szankciók meghozatala érdekében figyelembe veendő tényezőket illetően.

39

Mivel az uniós bíróság különösen nem helyettesítheti az ilyen intézkedések meghozatalának alapjául szolgáló bizonyítékok, tények és körülmények megítélését a Tanács értékelésével, a Törvényszék által a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatok jogszerűsége felett gyakorolt felülvizsgálatnak az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények tényleges hitelességének, valamint a tények értékelésében rejlő nyilvánvaló hiba és hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia. Márpedig a fellebbező nem bizonyította, hogy a Törvényszék tévesen utasította el azokat az érveit, amelyek szerint a Tanács által a vitatott rendelet elfogadása céljából hivatkozott eljárási szabályok és indokok tévesek voltak.

40

A Bizottság véleménye szerint nem képez jogkérdést az, hogy elégséges kapcsolat áll-e fenn a fellebbező és a Mianmari Államszövetség Köztársaságának vezetői között, valamint az ezen ország katonai rezsimével meglévő közvetlen vagy közvetett kapcsolatának megkérdőjelezése céljából a fellebbező által előterjesztett bizonyítékok és érvek elégtelensége tekintetében a Törvényszék által a tényekre vonatkozóan végzett értékelés.

41

A Bizottság – anélkül, hogy kifejezetten elfogadhatatlansági kifogást terjesztene elő e jogalappal kapcsolatban – előadja, hogy ténybeli és nem jogkérdést képez az, hogy a fellebbező és a Mianmari Államszövetség Köztársaságának vezetői között a szóban forgó korlátozó intézkedések alkalmazásának igazolására képes, elégséges kapcsolat áll-e fenn. Mivel a fellebbező nem bizonyította, hogy a Törvényszék érdemi szempontból pontatlan volt, illetve hogy elferdítette a bizonyítékokat, a Bíróságnak helyben kell hagynia a Törvényszék által tett ténybeli megállapításokat.

42

Ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni.

43

Amint ugyanis arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 61. pontjában emlékeztetett, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a „harmadik országnak” az EK 60. cikk és az EK 301. cikk értelmében vett fogalma magában foglalhatja az ilyen ország vezetőit, valamint a velük kapcsolatban álló, illetőleg általuk közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzött személyeket vagy szervezeteket is (lásd a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 166. pontját).

44

A Törvényszék ezen ítélkezési gyakorlat tükrében vizsgálta azt, hogy a fellebbező tekintetében a korlátozó intézkedéseknek az EK 60. cikk és az EK 301. cikk alapján történő elfogadásának igazolására alkalmas elégséges kapcsolat állt-e fenn a fellebbező, valamint a Mianmari Államszövetség Köztársaságának vezetői között.

45

A jelen fellebbezésben arról a kérdésről van szó, hogy a Törvényszék – azzal, hogy a megtámadott ítélet 66. és 67. pontjában azt állapította meg, hogy létezik olyan vélelem, amely szerint a mianmari katonai rezsim fontos vállalkozásai vezetőinek családtagjai oly módon részesülnek előnyben a vállalkozások e vezetői által betöltött tisztségből, hogy ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az ezen ország kormányának gazdaságpolitikájából is előnyben részesülnek – helyesen alkalmazta-e a Bíróságnak az EK 60. cikk és az EK 301. cikk hatályával kapcsolatos – többek között a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletből eredő – ítélkezési gyakorlatát.

46

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely közösségi jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, ilyen elemnek számít többek között a jogi aktus célja és tartalma (lásd többek között a C-548/09. P. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2011. november 16-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-11381. o.] 66. pontját).

47

Az EK 60. cikk (1) bekezdése előírja, hogy ha az EK 301. cikkben előirányzott esetben a Közösség fellépése szükséges, a Tanács az érintett harmadik országokkal szemben megteheti a szükséges sürgős intézkedéseket a tőkemozgásokra és fizetési műveletekre vonatkozóan.

48

Az EK 301. cikk szerint, ha az Európai Unióról szóló szerződés közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően elfogadott valamely közös álláspont vagy együttes fellépés egy vagy több harmadik országgal fennálló gazdasági kapcsolatok felfüggesztésére, korlátozására vagy teljes megszakítására irányuló fellépésről rendelkezik, a Tanács megteszi a szükséges sürgős intézkedéseket.

49

A vitatott rendelet a Mianmari Államszövetség Köztársaságával szembeni korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozik.

50

A vitatott rendelet (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy figyelembe véve az emberi jogok ezen országbeli rezsim általi folyamatos és súlyos megsértését, az e rendeletben foglalt korlátozó intézkedések jelentős szerepet töltenek be az alapvető jogok tiszteletben tartásának előmozdításában, és ily módon az említett országban a közerkölcs védelmét szolgálják.

51

A vitatott rendelet 11. cikke értelmében a szóban forgó korlátozó intézkedések a Mianmari Államszövetség Köztársaságának kormánya tagjainak és a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek tulajdonában lévő, vagy ezek által közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött valamennyi pénzeszköz és gazdasági erőforrás befagyasztásában jelennek meg.

52

E kormány tagjainak, valamint a 11. cikk szerinti, velük kapcsolatban álló személyeknek, szervezeteknek vagy szerveknek a vitatott rendelet VI. mellékletben szereplő listája többek között az állami béke és fejlődés tanácsa tagjainak, minisztereknek, magas rangú katonai tisztviselőknek és az említett kormány gazdaságpolitikájából előnyben részesülő személyeknek a nevét tartalmazza.

53

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy az EK 60. cikk és az EK 301. cikk szövegezésére és különösen az ott szereplő „az érintett harmadik országokkal szemben” és az „egy vagy több harmadik országgal fennálló” kifejezésekre tekintettel e rendelkezések harmadik országokkal szembeni intézkedések meghozatalát írják elő, és a harmadik országok kifejezés magában foglalhatja az ilyen ország vezetőit, valamint a velük kapcsolatban álló, illetőleg általuk közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzött személyeket vagy szervezeteket is (a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 166. pontja).

54

A Mianmari Államszövetség Köztársaságának kormánya gazdaságpolitikájának előnyeiből részesülő személyeknek – amely személyek pénzeszközeit és gazdasági forrásait befagyasztották – a vitatott rendelet VI. mellékletének J. pontjában szereplő listája tartalmazza többek között bizonyos vállalkozások vezetői családtagjainak – köztük a fellebbezőnek – a nevét.

55

A Bíróságnak a jelen ítélet 53. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatára tekintettel, nem kizárt, hogy bizonyos vállalkozások vezetőivel szemben az EK 60. cikk és az EK 301. cikk alapján elfogadott korlátozó intézkedéseket lehet alkalmazni, amennyiben bizonyított, hogy kapcsolatban állnak a Mianmari Államszövetség Köztársaságának vezetőivel, illetve hogy e vállalkozások tevékenységei e vezetőktől függnek.

56

Mindazonáltal a vállalkozások vezetőinek a vitatott rendelet VI. mellékletében szereplő listán található családtagjait kizárólag amiatt érintik a pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos intézkedések, hogy azon személyek családjába tartoznak, akik viszont kapcsolatban állnak az említett nemzeti vezetőkkel.

57

Velük kapcsolatban a megtámadott ítélet 67. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy feltételezhető az, hogy a vállalkozások vezetőinek családtagjai oly módon részesülnek előnyben az e vezetők által betöltött tisztségből, hogy semmi nem akadályozza azon következtetés levonását, hogy ők a kormány gazdaságpolitikájából is előnyben részesülnek. A Törvényszék azt is kimondta, hogy megdönthető ez a vélelem akkor, ha a fellebbező bizonyítani tudja, hogy nem áll szoros kapcsolatban a családjába tartozó vezetővel (a megtámadott ítélet 68. pontja).

58

A Törvényszék ekkor azt a következtetést vonta le (a megtámadott ítélet 70. pontja), hogy az EK 60. cikk és az EK 301. cikk hatálya alá tartoznak a korlátozó intézkedések, a szóban forgó rezsimmel a Tanács által kapcsolatban állónak ítélt személyek bizonyos kategóriáit – többek között az érintett harmadik ország vállalkozásai fontos beosztású vezetőinek családtagjait – érintő célzott és szelektív szankciók alapján.

59

Meg kell vizsgálni, hogy a Törvényszék – ily módon eljárva – tévesen alkalmazta-e a jogot a Bíróság ítélkezési gyakorlatában értelmezett EK 60. cikk és EK 301. cikk hatályával kapcsolatban (lásd többek között a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletet).

60

Igaz ugyan, hogy a Bíróság a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 166. pontjában tágan értelmezte az EK 60. cikket és az EK 301. cikket, mivel az említett cikkekben szereplő „harmadik országok” fogalmába belefoglalta ezen országok vezetőit, valamint az e vezetőkkel kapcsolatban álló, illetőleg általuk közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzött személyeket vagy szervezeteket is, ugyanakkor az említett értelmezést az EK 60. cikk és az EK 301. cikk – ezekhez rendelt célkitűzésnek megfelelő – alkalmazásának biztosítására irányuló feltételektől tette függővé.

61

E tekintetben a Bíróság elvetette a Bizottság azon álláspontját, amely szerint ahhoz, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedéseket az EK 60. cikk és az EK 301. cikk szerint az ezen országgal szemben elfogadott intézkedéseknek lehessen tekinteni, elegendő lenne az, hogy azok harmadik országban lévő vagy ahhoz más módon kötődő személyek vagy szervezetek ellen irányuljanak (lásd a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 168. pontját).

62

A Bíróság szerint az EK 60. cikknek és az EK 301. cikknek adott ilyen értelmezés túlságosan széles terjedelmet adna e rendelkezéseknek, és egyáltalán nem venné figyelembe azt a magából e cikkek szövegéből következő követelményt, hogy az említett rendelkezések alapján meghozott intézkedéseknek harmadik országok ellen kell irányulniuk (a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 168. pontja).

63

Következésképpen ahhoz, hogy a természetes személyekkel szembeni intézkedéseket az EK 60. cikk és EK 301. cikk alapján harmadik országokat érintő korlátozó intézkedésekként lehessen elfogadni, azoknak kizárólag az említett országok vezetőire és az e vezetőkkel kapcsolatban álló személyekre szabad irányulniuk (a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 166. pontja).

64

Ez a követelmény biztosítja az érintett személyek és az Unió által elfogadott korlátozó intézkedésekkel célzott harmadik ország közötti elégséges kapcsolat fennállását, megakadályozva azt, hogy az EK 60. cikket és az EK 301. cikket túlságosan tágan, ekként pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatával ellentétesen értelmezzék.

65

A Törvényszék – amennyiben úgy vélte, hogy vélelmezhető az, hogy a fontos vállalkozások vezetőinek családtagjai is előnyben részesülnek a kormány gazdaságpolitikájából – kibővítette azon természetes személyek kategóriáját, akik célzott korlátozó intézkedések tárgyát képezhetik.

66

Az ilyen intézkedéseknek a természetes személyekre való – pusztán az érintett harmadik ország vezetőivel kapcsolatban álló személyekkel meglévő családi kapcsolatuk miatti és személyes magatartásuktól független – alkalmazása ellentétes a Bíróságnak az EK 60. cikkel és az EK 301. cikkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával.

67

Nem könnyű ugyanis – akár csak közvetett – kapcsolatot megállapítani a Mianmarban a demokratizálódás útján tett haladás hiánya és az emberi jogok folyamatos megsértése – amely okok, amint az a vitatott rendelet (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, a vitatott rendelet elfogadását eredményező okok között szerepelnek –, valamint a vállalkozások vezetői családtagjainak magatartása között, amely önmagában nem képezi semmiféle szankció tárgyát.

68

Másfelől, a Bíróság – azzal, hogy a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 168. pontjában megállapította, hogy a valamely harmadik országgal szemben hozott korlátozó intézkedések nem irányulhatnak az ezen országhoz „más módon” kapcsolatban álló személyekre – a természetes személyek azon kategóriáit, akiket a célzott korlátozó intézkedések érinthetnek, a természetes személyek azon kategóriáira kívánta korlátozni, amelyeknek a szóban forgó harmadik országgal meglévő kapcsolata teljesen nyilvánvaló, azaz a harmadik országok vezetőire és az e vezetőkkel kapcsolatban álló személyekre.

69

Egyebekben a Törvényszék által a vállalkozások vezetői családtagjainak az e kategóriába való felvétele céljából alkalmazott kritérium olyan vélelmen alapul, amelyet sem a vitatott rendelet, sem – a vitatott rendeletben hivatkozott – 2006/318 közös álláspont és 2007/750 közös álláspont nem írt elő, továbbá amely nem felel meg e szabályozás célkitűzésének.

70

Ebből következően a valamely harmadik országnak az EK 60. cikk és EK 301. cikk alapján történő szankcionálására irányuló rendelet keretében a fellebbező pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztására irányuló intézkedést csak az annak megállapítását lehetővé tevő pontosan meghatározott és konkrét tényezők alapján lehetett elfogadni, hogy az említett fellebbező előnyben részesül a Mianmari Államszövetség Köztársasága vezetőinek gazdaságpolitikájából.

71

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy vélelmezhető, hogy a vállalkozások vezetőinek családtagjai oly módon részesülnek előnyben az e vezetők által betöltött tisztségből, hogy egyúttal a kormány gazdaságpolitikájából is előnyben részesülnek, valamint hogy – következésképpen – a fellebbező és a mianmari katonai rezsim között az EK 60. cikk és az EK 301. cikk szerinti, elégséges kapcsolat áll fenn.

72

Következésképpen a fellebbezés első jogalapja megalapozott, a megtámadott ítéletet pedig hatályon kívül kell helyezni, mivel az – a fellebbező vonatkozásában jogalap hiányában – nem semmisítette meg a vitatott rendeletet.

73

Mivel az első jogalap megalapozottságának elismerése a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi, a többi fellebbezési jogalapot nem kell megvizsgálni.

74

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti.

75

A Bíróság a jelen ügyben rendelkezik a fellebbező által a Törvényszékhez benyújtott, a vitatott rendelet megsemmisítése iránti kereset érdemben történő eldöntéséhez szükséges valamennyi információval.

76

E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a jelen ítélet 60–70. pontjában kifejtett indokok alapján a kereset megalapozott, valamint hogy a vitatott rendeletet a jogalap hiánya miatt a fellebbezőre vonatkozó részében meg kell semmisíteni.

77

A Bíróság eljárási szabályzata 122. cikkének első bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

78

A Bíróság eljárási szabályzata 69. cikkének 2. §-a alapján, amely rendelkezés e szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Tanácsot, mivel pervesztes lett, a fellebbező kérelmének megfelelően kötelezni kell az első- és másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

79

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 4. §-a, amely rendelkezés e szabályzat 118. cikke értelmében ugyancsak alkalmazandó a fellebbezési eljárásra is, első bekezdésében akként rendelkezik, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. E rendelkezésnek megfelelően úgy kell határozni, hogy az Egyesült Királyság és a Bizottság maguk viselik mind a Törvényszék előtti eljárásban, mind pedig a fellebbezéssel összefüggésben felmerült saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: