C‑33/04. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

a Luxemburgi Nagyhercegség

„Tagállami kötelezettségszegés – Távközlés – 97/33/EK irányelv – 7. cikk (5) bekezdése – A költségszámítási rendszerek megfelelőségének hatáskörrel rendelkező független szervvel való ellenőriztetésére és megfelelőségi nyilatkozat közzétételére irányuló kötelezettség – 98/10/EK irányelv – 18. cikk (1) és (2) bekezdése – A költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság általi ellenőrzésére és megfelelőségi nyilatkozat évenkénti közzétételére vonatkozó intézkedések helyes alkalmazásának hiánya – Elfogadhatóság – Az eljáráshoz fűződő érdek – Pert megelőző eljárás – Védelemhez való jog – 2002/19/EK, 2002/21/EK és 2002/22/EK irányelv – Átmeneti rendelkezések – Tagállamok tartózkodása az irányelv átültetési határidejéig az ezen irányelvben előírt eredmény elérését komolyan veszélyeztető rendelkezések meghozatalától – Összekapcsolási referenciaajánlat”

F. G. Jacobs főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. június 2.  

A Bíróság ítélete (második tanács), 2005. december 8.  

Az ítélet összefoglalása

1.     Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogvita tárgya – A pert megelőző eljárás során történő meghatározás – A kereseti kérelmek módosítása – Megengedhetőség – Feltételek

(EK 226. cikk)

2.     Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogvita tárgya – A pert megelőző eljárás során történő meghatározás – A közösségi jog módosulása miatti kiigazítás – Megengedhetőség – Feltételek

(EK 226. cikk)

3.     Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A Bizottság keresetindítási joga – Az eljáráshoz fűződő különös érdektől nem függő gyakorlás – Diszkrecionális joggyakorlás

(EK 226. cikk)

4.     Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Pert megelőző eljárás – Túlzott időtartam – A kereset elfogadhatóságát csupán a védelemhez való jog megsértése esetén befolyásoló körülmény – Bizonyítási teher

(EK 226. cikk)

5.     Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Nyílt hálózati hozzáférés (ONP) alkalmazása a távbeszélő szolgáltatások területén és egyetemes távközlési szolgáltatás bevezetése – 98/10 irányelv – Tagállam, amely nem ellenőriztette hatáskörrel rendelkező, független szervvel a költségszámítási rendszerek megfelelőségét, és nem tett közzé megfelelőségi nyilatkozatot – E költségszámítási rendszerek ellenőrzésére vonatkozó intézkedések helytelen alkalmazása – Kötelezettségszegés

(97/33 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (5) bekezdés, 98/10 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 18. cikk, (1) és (2) bekezdés, 2002/21 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 27. cikk, és 2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 16. cikk)

1.     Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 226. cikk alapján előterjesztett, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát körülhatárolja az e rendelkezés szerinti, pert megelőző eljárás, így a keresetet ugyanazokra az indokokra és jogalapokra kell alapozni, mint az indokolással ellátott véleményt. Mindazonáltal e követelmény, miszerint az EK 226. cikk alapján előterjesztett kereset tárgyát körülhatárolja az e rendelkezés szerinti, pert megelőző eljárás, nem terjedhet odáig, hogy minden esetben teljesen azonosan kelljen megszövegezni a kifogásokat a felszólító levélben, az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében és a keresetlevélben foglalt kérelmekben, amennyiben az eljárásnak az indokolással ellátott véleményben meghatározott tárgyát nem terjesztik ki vagy nem változtatják meg.

(vö. 36‑37. pont)

2.     Az EK 226. cikk szerinti eljárásban a kötelezettségszegés fennállását a Bizottság által a tagállam számára az indokolással ellátott véleménynek való megfelelésre kitűzött határidő leteltekor hatályos közösségi jogszabályok alapján kell megítélni.

Ha azonban a pert megelőző eljárás során a közösségi jog módosul, akkor a Bizottság közösségi jogi aktus kezdeti, később módosított vagy hatályon kívül helyezett szövegében található, de az új rendelkezésekben is fenntartott kötelezettségek megszegésének megállapítására irányuló keresete elfogadható. Ezzel szemben a jogvita tárgya a kötelezettségszegést megállapító eljárás lényeges alaki szabályainak megsértése nélkül nem terjeszthető ki az olyan új rendelkezésből eredő kötelezettségre, amelynek az érintett jogi aktus kezdeti változatának szövegében nem található megfelelője.

(vö. 43., 49. pont)

3.     A Bizottság az EK 226. cikk alapján fennálló hatásköre gyakorlása során nem köteles az eljáráshoz fűződő érdekét bizonyítani. Ugyanis a Bizottságnak az a feladata, hogy a közösségi jog tagállamok általi alkalmazása felett hivatalból és a közérdek szolgálatában őrködjék, és az abból fakadó kötelezettségek esetleges megszegését, annak megszüntetése végett, megállapíttassa.

Egyébiránt a Bizottság feladata a tagállammal szembeni keresetindítás célszerűségének mérlegelése, a szerinte a tagállam által megszegett rendelkezések meghatározása és a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás tagállammal szembeni megindítása időpontjának kiválasztása; az e döntéseket meghatározó megfontolások a kereset elfogadhatóságára nem lehetnek kihatással. Egyedül a Bizottság mérlegelheti a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtásának és fenntartásának célszerűségét, a Bíróság pedig azt köteles megvizsgálni, hogy fennáll‑e az alperes terhére rótt kötelezettségszegés vagy sem, de a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlását megítélni nem jogosult.

(vö. 65‑67. pont)

4.     Igaz ugyan, hogy a pert megelőző eljárás túlzott tartama a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatatlanságát eredményező eljárási hibának minősülhet, ám ilyen következtetés csak abban az esetben vonható le, ha a Bizottság magatartása, a védelemhez való jogot sértve, nehezítette az általa felhozott érvek megcáfolását, és hogy az érintett tagállam feladata bizonyítani az ilyen nehézség fennállását.

(vö. 76. pont)

5.     Az a tagállam, amely nem teljesíti az egyetemes szolgáltatásnak és az együttműködési képességnek a nyílt hálózatellátás (ONP) elvei alkalmazása révén történő biztosítását szolgáló távközlési összekapcsolásról szóló 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében előírt, a költségszámítási rendszerek megfelelőségének hatáskörrel rendelkező, független szervvel való ellenőriztetésére és az 1998. és 1999. évre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat közzétételére irányuló kötelezettségét, és nem alkalmazza helyesen a nyílt hálózatellátás (ONP) beszédalapú telefóniára történő alkalmazásáról, valamint a távközlési egyetemes szolgáltatás versenykörnyezetben történő bevezetéséről szóló 98/10 irányelv 18. cikke (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően, a költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság vagy más, hatáskörrel rendelkező, a távközlési szervezettől független és a nemzeti szabályozó hatóság engedélyével rendelkező szerv általi ellenőrzésére vonatkozó, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelvnek az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelv 16. cikkével együttesen értelmezett 27. cikkével hatályban tartott intézkedéseket, nem teljesíti az e rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

(vö. 92. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2005. december 8.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – Távközlés – 97/33/EK irányelv – 7. cikk (5) bekezdése – A költségszámítási rendszerek megfelelőségének hatáskörrel rendelkező független szervvel való ellenőriztetésére és megfelelőségi nyilatkozat közzétételére irányuló kötelezettség – 98/10/EK irányelv – 18. cikk (1) és (2) bekezdése – A költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság általi ellenőrzésére és megfelelőségi nyilatkozat évenkénti közzétételére vonatkozó intézkedések helyes alkalmazásának hiánya – Elfogadhatóság – Az eljáráshoz fűződő érdek – Pert megelőző eljárás – Védelemhez való jog – 2002/19/EK, 2002/21/EK és 2002/22/EK irányelv – Átmeneti rendelkezések – Tagállamok tartózkodása az irányelv átültetési határidejéig az ezen irányelvben előírt eredmény elérését komolyan veszélyeztető rendelkezések meghozatalától – Összekapcsolási referenciaajánlat”

A C‑33/04. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2004. január 29‑én,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik W. Wils és M. Shotter, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Luxemburgi Nagyhercegség (képviselik M. Thill és S. Schreiner, meghatalmazotti minőségben, segítőik: A. Verheyden és F. Bimont avocats)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, P. Kūris, G. Arestis (előadó) és J. Klučka bírák,

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. március 3‑i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2005. június 2‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség:

–       mivel nem teljesítette az egyetemes szolgáltatásnak és az együttműködési képességnek a nyílt hálózatellátás (ONP) elvei alkalmazása révén történő biztosítását szolgáló távközlési összekapcsolásról szóló, 1997. június 30‑i 97/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 199., 32. o.) 7. cikkének (5) bekezdésében írt, a költségszámítási rendszerek megfelelőségének hatáskörrel rendelkező független szervvel való ellenőriztetésére és az 1998. és 1999. évre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat közzétételére irányuló kötelezettségét, és

–       mivel a gyakorlatban nem alkalmazta helyesen a nyílt hálózatellátás (ONP) beszédalapú telefóniára történő alkalmazásáról, valamint a távközlési egyetemes szolgáltatás versenykörnyezetben történő bevezetéséről szóló, 1998. február 26‑i 98/10/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 101., 24. o.) 18. cikke (1) és (2) bekezdésének végrehajtására elfogadott intézkedéseket a költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság vagy más, hatáskörrel rendelkező, a távközlési szervezettől független és a nemzeti szabályozó hatóság engedélyével rendelkező szerv általi ellenőrzése, valamint a megfelelőségi nyilatkozat évenkénti közzététele vonatkozásában,

nem teljesítette az ezen irányelvek említett rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

 A régi jogi háttér

–       A 97/33 irányelv

2       A 97/33 irányelv – 1. cikke értelmében – az Európai Közösségben a távközlési hálózatok összekapcsolását és különösen a szolgáltatások közötti átjárhatóságot, valamint az egyetemes szolgáltatás nyílt és versenypiaci környezetben való nyújtását biztosító jogszabályi keretet létesít. Ezen irányelv 2. cikke értelmében „összekapcsolás”: olyan nyilvános távközlési hálózatok fizikai és logikai összekapcsolása, amelyeket ugyanaz a szervezet vagy valamely különböző szervezet használ, azzal a céllal, hogy az egyik szervezet ügyfelei számára lehetővé váljon az ugyanazon szervezet vagy valamely másik szervezet ügyfeleivel való kommunikáció, vagy pedig a másik szervezet által nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférés.

3       Ezen irányelv „Az összekapcsolás díjszabásának és a költségszámítási rendszernek az elvei” [nem hivatalos fordítás] című 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a (2)–(6) bekezdés hatálya a nyilvános távközlési hálózatot működtető és/vagy nyilvános távközlési szolgáltatást nyújtó olyan szervezetekre terjedjen ki, […] amelyeket a nemzeti szabályozó hatóságok jelentős piaci erővel rendelkezőnek nyilvánítottak, és mint ilyet, értesítettek erről.

(2)      Az összekapcsolási díjat az átláthatóság és a költségalapúság elvének tiszteletben tartásával kell meghatározni. Annak bizonyítása, hogy a díjak meghatározása a valós költségek – ideértve a beruházások ésszerű megtérülését is – alapulvételével történt, az összekapcsolást berendezéseivel biztosító szervezetet terheli. A nemzeti szabályozó hatóság felhívhatja a szervezetet összekapcsolási díjainak maradéktalan igazolására, és szükség szerint megkövetelheti azok kiigazítását is.

(3)      A nemzeti szabályozó hatóság gondoskodik […] összekapcsolási referenciaajánlat közzétételéről. Az összekapcsolási referenciaajánlat az összekapcsolási ajánlatoknak a piac szükségletei szerinti elemekre felbontott leírását és az azokra vonatkozó részletes szabályokat és feltételeket, valamint a díjszabást tartalmazza.

A hálózat működtetésére és szolgáltatás nyújtására jogosult szervezetek különböző kategóriái számára eltérő díjszabások, részletes szabályok és feltételek határozhatók meg, ha e különbségek az összekapcsolás típusa és/vagy a vonatkozó nemzeti engedélyek megadásának feltételei alapján objektív alapon igazolhatók. A nemzeti szabályozó hatóság gondoskodik arról, hogy e különbségek ne vezessenek a verseny torzulásához, és különösen arról, hogy a szervezet a megfelelő összekapcsolási díjszabásokat, részletes szabályokat és feltételeket alkalmazza, amikor vagy saját maga, vagy leányvállalatai, vagy partnerei részére biztosít összekapcsolást. […]

A nemzeti szabályozó hatóság jogosult az összekapcsolási referenciaajánlat módosítására, ha az indokolt.

[…]

(5)      A Bizottság […] az összekapcsolás területén ajánlásokat dolgoz ki a költségszámítási és a számviteli elhatárolási rendszerekre vonatkozóan. A nemzeti szabályozó hatóság gondoskodik arról, hogy az érintett szervezetek által használt költségszámítási rendszerek megfeleljenek a jelen cikkben írt követelmények végrehajtásának, és kellően részletes dokumentumokon alapuljanak, mint azt az V. melléklet tartalmazza.

A nemzeti szabályozó hatóság gondoskodik arról, hogy a költségszámítási rendszer leírása, amely a költségek felbontásának fő kategóriáit és az összekapcsolásból eredő költségek elosztására alkalmazandó szabályokat tartalmazza, kérelemre hozzáférhető legyen. A költségszámítási rendszer betartását a nemzeti szabályozó hatóság, vagy más, hatáskörrel rendelkező, a távközlési szervezettől független és a nemzeti szabályozó hatóság engedélyével rendelkező szerv ellenőrzi. Évenként megfelelőségi bizonyítványt kell közzétenni.

[…]” [nem hivatalos fordítás]

4       A 97/33 irányelv V. melléklete példálózva felsorol a fenti költségszámítási rendszerben figyelembe vehető néhány elemet, így az alkalmazott standard költséget, az összekapcsolási díjszabásba beépített költségelemeket, a költségmegosztás mértékét és módszereit, különösen a társított és a közös költségek kezelését, valamint a könyvviteli megállapodásokat.

5       Ezen irányelv 23. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok legkésőbb 1997. december 31‑ig hatályba léptetik az irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

6       A Bizottság 1998. április 8‑án a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadta a liberalizált távközlési piacon a hálózatok összekapcsolásáról (2. rész – Számviteli elkülönítés és költségszámítás) szóló 98/332/EK ajánlást (HL L 141., 6. o.).

–       A 98/10 irányelv

7       A 98/10 irányelv 1. cikke szerint az irányelv célja azon feltételek harmonizálása, amelyek biztosítják a nyílt és hatékony hozzáférést a nyilvános vezetékes távközlési hálózathoz és a vezetékes távközlési szolgáltatásokhoz, valamint ezek használatát a nyílt és versenyző piaci környezetben a nyílt hálózatellátás elvének megfelelően.

8       Ezen irányelv „Díjszabási elvek” [nem hivatalos fordítás] című 17. cikke előírja:

„(1)      A nemzeti szabályozó hatóságok a díjak megfizethetőségéről szóló 3. cikk különös rendelkezéseinek és a (6) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül gondoskodnak arról, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező, illetve az 5. cikk rendelkezéseinek megfelelően kijelölt és jelentős piaci erővel rendelkező beszédalapútelefónia-szolgáltató szervezetek e cikk rendelkezéseinek megfeleljenek.

(2)      A helyhez kötött nyilvános telefonhálózat és a helyhez kötött nyilvános telefonhálózaton nyújtott szolgáltatások igénybevételi díjszabását a költségalapúság elvének tiszteletben tartásával kell meghatározni […].

(3)      Az egyetemes szolgáltatásnak és az együttműködési képességnek a nyílt hálózatellátás (ONP) elvei alkalmazása révén történő biztosítását szolgáló távközlési összekapcsolásról szóló 97/33/EK irányelv 7. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül a helyhez kötött nyilvános telefonhálózathoz való nyilvános hozzáférés díja független a használó által használt alkalmazástól, kivéve, ha a használó más szolgáltatást vagy kiegészítő szolgáltatást vesz igénybe.

(4)      A helyhez kötött nyilvános telefonhálózathoz és a helyhez kötött nyilvános telefonhálózaton nyújtott szolgáltatásokhoz való nyilvános hozzáférés díjához hozzáadódó kiegészítő szolgáltatások díjszabását a közösségi jognak megfelelően kellően tagoltan kell meghatározni, hogy a használónak ne kelljen a kért szolgáltatás igénybevételéhez szükségtelen kiegészítő szolgáltatásokért fizetnie.

(5)      A díjszabás módosítása csak a nemzeti szabályozó hatóság által a nyilvánosság tájékoztatására megállapított megfelelő bejelentési határidő betartásával léphet hatályba.

(6)      A díjak megfizethetőségéről szóló 3. cikk sérelme nélkül a tagállam engedélyezheti, hogy a nemzeti szabályozó hatóság a jelen cikk (1), (2), (3), (4) vagy (5) bekezdését adott földrajzi területen ne alkalmazza, ha megállapítható, hogy a helyhez kötött nyilvános telefonhálózaton nyújtott szolgáltatások piacán tényleges verseny van.” [nem hivatalos fordítás]

9       A 98/10 irányelv „Költségszámítási elvek” [nem hivatalos fordítás] című 18. cikkének (1) és (2) bekezdése ekként rendelkezik:

„(1)      A díjak költségalapúságát a 17. cikknek megfelelően tiszteletben tartani köteles szervezet esetén a tagállam gondoskodik arról, hogy az e szerv által használt költségszámítási rendszer alkalmas legyen a 17. cikk alkalmazására, és hogy e rendszer megfelelőségét e szervtől független, hatáskörrel rendelkező szerv ellenőrizze. A nemzeti szabályozó hatóság gondoskodik a megfelelőségi nyilatkozat évenkénti közzétételéről.

(2)      A nemzeti szabályozó hatóság gondoskodik arról, hogy az (1) bekezdésben írt költségszámítási rendszerek leírása, amely a költségfelbontás főbb kategóriáit, valamint a beszédalapútelefónia-szolgáltatásban alkalmazott költségbontási szabályokat tartalmazza, kérelmére rendelkezésére álljon. Kérésre információt nyújt a Bizottságnak az érintett szervezetek által alkalmazott költségszámítási rendszerekről.” [nem hivatalos fordítás]

10     Ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint a tagállamok 1998. június 30‑ig megteszik az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

 A hírközlésre vonatkozó új jogszabályi keret

11     Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2002. március 7‑én négy irányelvet fogadott el a hírközlés új jogszabályi keretéről: az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelvet („Hozzáférési irányelv”) (HL L 108., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 323. o.), az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelvet („Engedélyezési irányelv”) (HL L 108., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 337. o.), az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelvet („Keretirányelv”) (HL L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.), és az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelvet („Egyetemes szolgáltatási irányelv”) (HL L 108., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 367. o.).

12     A 2002/21 irányelv 26. cikke és 28. cikke (1) bekezdésének második albekezdése 2003. július 25‑ével hatályon kívül helyezi többek között a 97/33 és a 98/10 irányelvet.

13     A 2002/21 irányelv 27. cikkének első bekezdése átmeneti intézkedésként előírja, hogy a tagállamok a 2002/19 irányelv 7. cikkében és a 2002/22 irányelv 16. cikkében említett, a nemzeti jog által előírt minden kötelezettséget mindaddig fenntartanak, amíg e kötelezettségekről valamely nemzeti szabályozó hatóság nem határoz.

14     A 2002/19 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdése, a 2002/21 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének első albekezdése és a 2002/22 irányelv 38. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy a tagállamok elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezeknek az irányelveknek legkésőbb 2003. július 24‑ig megfeleljenek, és hogy erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

15     A 2002/19 irányelv 19., a 2002/21 irányelv 29. és a 2002/22 irányelv 39. cikke alapján ezen irányelvek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésük napján, azaz jelen esetben 2002. április 24‑én lépnek hatályba.

–       A 2002/19 irányelv

16     A 2002/19 irányelv „A hozzáférésre és összekapcsolásra vonatkozó korábbi kötelezettségek felülvizsgálata” című 7. cikke előírja:

„(1)      A tagállamok a nyilvános hírközlő hálózatokat szolgáltató vállalkozásokra vonatkozóan minden olyan, a hozzáférésre és összekapcsolásra vonatkozó kötelezettséget fenntartanak, amely ezen irányelv hatálybalépését megelőzően a 97/33/EK irányelv 4., 6., 7., 8., 11., 12. és 14. cikke alapján, a 98/10/EK irányelv 16. cikke alapján, valamint a [nyílt hálózatellátás bérelt vonalakra történő alkalmazásáról szóló, 1992. június 5‑i] 92/44/EK [tanácsi] irányelv [(HL L 195., 27. o.)] 7. és 8. cikke alapján hatályban volt, mindaddig, amíg az ilyen kötelezettségek felülvizsgálata meg nem történik és a (3) bekezdés szerinti megállapításra sor nem kerül.

[…]

(3)      A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok – ezen irányelv hatálybalépését követően, amint lehetséges és azután rendszeresen – a 2002/21/EK irányelv („keretirányelv”) 16. cikkével összhangban – piacelemzést végezzenek annak megállapítása végett, hogy az említett kötelezettségeket fenntartsák‑e, módosítsák‑e, illetve visszavonják‑e. A kötelezettségek ilyen módosításáról, illetve visszavonásáról az érintetteket kellő időben értesíteni kell.”

–       A 2002/22 irányelv

17     Ezen irányelv „A kötelezettségek felülvizsgálata” című 16. cikke előírja:

„(1)      A tagállamok minden kötelezettséget fenntartanak:

a)      a nyilvános telefonhálózathoz való hozzáférés biztosításáért és az ilyen hálózat használatáért fizetendő kiskereskedelmi díjak tekintetében, amelyeket a […] 98/10/EK […] irányelv 17. cikke alapján írnak elő;

b)      a közvetítőválasztás vagy előválasztás tekintetében, amelyet a […] 97/33/EK […] irányelv alapján írnak elő;

[…]

amíg el nem végzik a felülvizsgálatot, és határozatot nem hoznak az e cikk (3) bekezdésben szereplő eljárással összhangban [helyes fordítás: amíg el nem végzik a felülvizsgálatot, és az e cikk (3) bekezdése szerinti megállapításra sor nem kerül].

[…]

(3)      A tagállamok biztosítják, hogy ennek az irányelvnek a hatálybalépését követően a lehető leghamarabb, és ezt követően rendszeresen a nemzeti szabályozó hatóságok […] piacelemzést végezzenek annak megállapítása céljából, hogy a kiskereskedelmi piacokkal kapcsolatos kötelezettségeket fenntartsák‑e, módosítsák‑e, illetve visszavonják‑e. […]”

 A nemzeti szabályozás

18     A helyhez kötött távközlési hálózatok létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó előírások megállapításáról szóló 1997. december 22‑i nagyhercegi rendelet (Mém. A 1997., 3308. o.) 16. cikkének (4) bekezdése, a helyhez kötött távközlési hálózatok létesítésére és üzemeltetésére és a telefónia-szolgáltatásokra vonatkozó előírások megállapításáról szóló 1997. december 22‑i nagyhercegi rendelet (Mém. A 1997., 3313. o.) 22. cikkének (5) bekezdése és a telefónia-szolgáltatások üzemeltetésére vonatkozó előírások megállapításáról szóló 1998. július 2‑i nagyhercegi rendelet (Mém. A 1998., 976. o.) 16. cikkének (3) bekezdése, amelyeket a 2001. április 18‑i nagyhercegi rendelet (Mém. A 2001., 1114. o., a továbbiakban: 2001. április 18‑i nagyhercegi rendelet) módosított, ugyanazt a következőképpen szövegezett rendelkezést tartalmazzák:

„A rendszerek megfelelőségét az üzemeltetőtől független, hatáskörrel rendelkező szerv ellenőrzi és igazolja. Az igazolást évente, az üzemeltető tevékenységéről szóló jelentésben közzé kell tenni.”

 A pert megelőző eljárás

19     A luxemburgi hatóságok, miután értesítették a Bizottságot a többek között az Institut Luxembourgeois des Télécommunications (a továbbiakban: ILT), majd később Institut Luxembourgeois de Régulation (a továbbiakban: ILR) nevű távközlési szabályozó hatóság 1997. június 2‑i megalakulásáról szóló, 1997. március 21‑i törvényről, 1998. január 23‑i és július 10‑i levelükben bejelentették a Bizottságnak a fenti három, 1997. december 22‑i és 1998. július 2‑i nagyhercegi rendeletet. E hatóságok álláspontja szerint e rendeletek különösen a 97/33 és a 98/10 irányelv átültetésére szolgáltak.

20     A Bizottság 2000. március 9‑i levelével felhívta e hatóságok figyelmét a távközlés területére alkalmazandó közösségi jogszabályi keret követelményeire, és különösen a távközlési díjszabások költségalapúságának és átláthatóságának elvére. E tekintetben többek között a költségszámítási rendszerrel kapcsolatos, a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében és a 98/10 irányelv 18. cikkének (2) bekezdésében írt információkat, a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében és a 98/10 irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében előírt hatáskörrel rendelkező szerv esetleges kilétének közlését, valamint az 1998. évi elszámolásokra vonatkozó megfelelőségi bizonyítvány másolatát kérte, és azt kérdezte, hogy rendelkezésre áll‑e az 1999. évi elszámolásokra vonatkozó megfelelőségi bizonyítvány.

21     A luxemburgi hatóságok a fenti levélre 2000. június 8‑i levelükkel adtak választ.

 A 97/33 irányelv

22     A Bizottság 2001. április 30‑án felszólító levelet intézett a luxemburgi kormányhoz, amelyben közölte, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség nem teljesítette a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdéséből eredő kötelezettségeit a költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság vagy más független, hatáskörrel rendelkező szerv általi ellenőrzése tekintetében. Ezenkívül a Bizottság álláspontja szerint a közölt intézkedések a megfelelőségi bizonyítvány évenkénti közzététele vonatkozásában nem eléggé világosak, és az ilyen megfelelőségi bizonyítvány közzététele mindenesetre elmaradt.

23     A luxemburgi hatóságok 2001. július 13‑i válaszukban közölték a fent hivatkozott 2001. április 18‑i nagyhercegi rendeletet, és kifejtették, hogy mivel a költségszámítási rendszer megfelelőségének igazolásáról és közzétételéről szóló e rendelet rendelkezései 2001. május 6‑án léptek hatályba, a bejelentett üzemeltetők első megfelelőségi bizonyítványaikat leghamarabb a 2000. évi és legkésőbb a 2001. évi éves jelentésükben teszik közzé.

24     Az említett rendelet vizsgálatát követően a Bizottság 2002. március 21‑én indokolással ellátott véleményt adott ki (a továbbiakban: 2002. március 21‑i indokolással ellátott vélemény), amelyben megállapította, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség nem teljesítette a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdéséből eredő kötelezettségeit egyrészt a költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság vagy más független, hatáskörrel rendelkező szerv általi ellenőrzése tekintetében, másrészt az 1998. és az 1999. évre vonatkozó megfelelőségi bizonyítványok közzététele tekintetében. Emellett a Bizottság felhívta e tagállamot, hogy a kézbesítésétől számított két hónapon belül tegyen eleget ezen indokolással ellátott véleménynek.

25     A luxemburgi hatóságok 2002. május 17‑i válaszukban fenntartották álláspontjukat, miszerint a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében írt igazolási és közzétételi kötelezettséget a 2001. április 18‑i nagyhercegi rendelet már megvalósította. Ugyanezen levélben a luxemburgi hatóságok emlékeztettek arra, hogy e rendeletnek nincsen visszaható hatálya.

 A 98/10 irányelv

26     A Bizottság 2002. március 21‑én felszólító levelet intézett a luxemburgi kormányhoz, amelyben közölte, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség nem teljesítette a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdéséből és a 98/10 irányelv 18. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. Álláspontja szerint a költségszámítási rendszer megfelelőségének semmiféle ellenőrzése nem történt még meg, és a 2000. évi elszámolásokra vonatkozóan egyetlen megfelelőségi nyilatkozatot vagy bizonyítványt sem tettek még közzé.

27     A luxemburgi hatóságok 2002. május 28‑i válaszlevelükben ismét emlékeztettek arra, hogy a 2001. április 18‑i nagyhercegi rendelet már előírja a költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság vagy más független, hatáskörrel rendelkező szerv általi ellenőrzését, és megfelelőségi nyilatkozat évenkénti közzétételét.

28     A Bizottság, mivel e tájékoztatást nem találta kielégítőnek, 2003. július 11‑én indokolással ellátott véleményt adott ki (a továbbiakban: 2003. július 11‑i indokolással ellátott vélemény), amelyben azt rótta a Luxemburgi Nagyhercegség terhére, hogy a gyakorlatban nem alkalmazta helyesen a 98/10 irányelv 18. cikke (1) és (2) bekezdésének végrehajtására elfogadott intézkedéseket egyrészt a költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság vagy más, hatáskörrel rendelkező, a távközlési szervezettől független és a nemzeti szabályozó hatóság engedélyével rendelkező szerv általi ellenőrzése, másrészt a megfelelőségi nyilatkozat évenkénti közzététele vonatkozásában. Emellett a Bizottság felhívta e tagállamot, hogy a kézbesítésétől számított két hónapon belül tegyen eleget ezen indokolással ellátott véleménynek.

29     A luxemburgi hatóságok 2003. október 1‑jei válaszukban kitartottak amellett, hogy a 2001. április 18‑i nagyhercegi rendelet átülteti a 97/33 irányelv 7. cikke (5) bekezdésének és a 98/10 irányelv 18. cikke (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit. Ezenkívül továbbították az ILR által a könyvviteli megosztás irányadó elveiről készített és 2002. május 6‑án közzétett jelentést. A luxemburgi hatóságok válaszukat ekként zárták:

„Az [EPT] postai és távközlési vállalkozás tevékenységéről szóló legutóbbi jelentését olvasva a szabályozó hatóság megállapította a szabályozásban előírt tanúsítvány hiányát. Az [ILR] ezért felszólítást intézett a vállalkozáshoz, és szükség szerint adminisztratív szankciókhoz fog folyamodni a szabályozásban előírt megfelelő kötelezettségek teljesítésének elmaradása esetén.”

30     A Bizottság, mivel sem e választ, sem a 2002. május 17‑i levél tartalmát nem találta kielégítőnek, a jelen kereset benyújtásáról határozott.

31     A Bíróság a C‑236/04. sz. Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2005. március 10‑én hozott ítéletében (az EBHT‑ban nem tették közzé) megállapította, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség, mivel nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a 2002/19, a 2002/20, a 2002/21 és a 2002/22 irányelvnek, nem teljesítette az ezen irányelvekből eredő kötelezettségeit.

 A felek kérelmei

32     A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–       állapítsa meg, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség, mivel nem teljesítette a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében írt, a költségszámítási rendszerek megfelelőségének hatáskörrel rendelkező, független szervvel való ellenőriztetésére és az 1998. és 1999. évre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat közzétételére irányuló kötelezettségét, nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit;

–       állapítsa meg, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség, mivel a gyakorlatban nem alkalmazta helyesen a 98/10 irányelv 18. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően a költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság vagy más, hatáskörrel rendelkező, a távközlési szervezettől független és a nemzeti szabályozó hatóság engedélyével rendelkező szerv általi ellenőrzésére vonatkozó intézkedéseket, nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

33     A luxemburgi kormány azt kéri, hogy a Bíróság:

–       elsődlegesen utasítsa el a keresetet, mint elfogadhatatlant;

–       másodlagosan utasítsa el a keresetet, mint megalapozatlant;

–       kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

 A keresetről

 Az elfogadhatóságról

34     A luxemburgi kormány ellenkérelmében két elfogadhatatlansági okot hoz fel. Az első a Bizottság eljáráshoz fűződő érdekének hiányán, a második pedig a védekezéshez való jog pert megelőző eljárás során történt megsértésén alapul.

35     Ezen elfogadhatatlansági okok elbírálása előtt szólni kell a jelen kereset tárgyáról.

36     Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 226. cikk alapján előterjesztett, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát körülhatárolja az e rendelkezés szerinti, pert megelőző eljárás, így a keresetet ugyanazokra az indokokra és jogalapokra kell alapozni, mint az indokolással ellátott véleményt (lásd a C‑456/03. sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben 2005. június 16‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑5335. o.] 35. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

37     Mindazonáltal e követelmény, miszerint az EK 226. cikk alapján előterjesztett kereset tárgyát körülhatárolja az e rendelkezés szerinti, pert megelőző eljárás, nem terjedhet odáig, hogy minden esetben teljesen azonosan kelljen megszövegezni a kifogásokat a felszólító levélben, az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében és a keresetlevélben foglalt kérelmekben, amennyiben az eljárásnak az indokolással ellátott véleményben meghatározott tárgyát nem terjesztik ki vagy nem változtatják meg (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 39. pontját és a C‑433/03. sz. Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet [EBHT 2005., I‑6985. o.] 28. pontját).

38     A 97/33 irányelvet illetően a Bizottság a 2002. március 21‑i indokolással ellátott véleményben azt kifogásolja, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség 1998‑ban és 1999‑ben nem teljesítette az ezen irányelv 7. cikkének (5) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit. E kifogás megegyezik a keresetlevél első kifogásával.

39     Így megállapítható, hogy a 97/33 irányelvet illetően a kötelezettségszegés a Luxemburgi Nagyhercegséget 1998‑ban és 1999‑ben ezen irányelv 7. cikkének (5) bekezdése alapján terhelő kötelezettségek teljesítésének elmulasztása.

40     A 98/10 irányelvet illetően a Bizottság a 2003. július 11‑i indokolással ellátott véleményben referencia-időszak megjelölése nélkül azt kifogásolja, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség nem teljesítette az ezen irányelv 18. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. E vélemény ezenkívül kimondja, hogy „máig sem történt semmiféle megfelelőségi ellenőrzés”. Keresetlevelében a Bizottság ugyanezt a kifogást szerepelteti, ismét annak meghatározása nélkül, mely időszakra vonatkozóan rója e tagállam terhére a fenti cikkből eredő kötelezettségeinek megszegését.

41     Rögzítendő azonban, hogy az indokolással ellátott véleményben és a Bizottság keresetlevelében a kifogások megfogalmazásából nem vezethető le az, hogy az állítólagos kötelezettségszegés a 98/10 irányelv hatályba lépésének évétől, 1998‑tól az indokolással ellátott véleményt megelőző évig, 2002‑ig terjedő időszak egészére vonatkozik. A pert megelőző eljárásból és különösen a 2002. március 21‑i felszólító levélből világosan kitűnik, hogy az alperes terhére rótt kötelezettségszegés lényegében a 2000. évre vonatkozik. E körülmények között és erre vonatkozó egyéb adatok hiányában a 98/10 irányelvre vonatkozó kereset nem haladja meg a felszólító levélben meghatározottakat.

 Az eljáráshoz fűződő érdek hiányáról

42     A luxemburgi kormány egyrészt azt állítja, hogy a jelen kereset azért elfogadhatatlan, mert a 2003. július 11‑i indokolással ellátott véleményben írt határidő leteltekor az alperes terhére rótt kötelezettségszegés már nem állt fenn, mivel a 98/10 irányelv már nem volt hatályban. A 97/33 irányelvet illetően a közösségi jogalkotó már a 2002. március 21‑i indokolással ellátott vélemény elküldése előtt elfogadta az új jogszabályi keretet. Emellett a jelen kereset benyújtásának napján az alperes terhére rótt kötelezettségszegés már megszűnt, mivel addigra az új jogszabályi keret átültetésére előírt határidő lejárt. Az ítélkezési gyakorlatot illetően, miszerint ha a pert megelőző eljárás során a közösségi jog módosul, akkor a Bizottság közösségi jogi aktus kezdeti, később módosított vagy hatályon kívül helyezett szövegében található, de az új rendelkezésekben is fenntartott kötelezettségek megszegésének megállapítására irányuló keresete elfogadható (a C‑363/00. sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑5767. o.] 22. pontja), a luxemburgi kormány azt állítja, hogy az a jelen ügyben nem alkalmazható.

43     E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az EK 226. cikk szerinti eljárásban a kötelezettségszegés fennállását a Bizottság által a tagállam számára az indokolással ellátott véleménynek való megfelelésre kitűzött határidő leteltekor hatályos közösségi jogszabályok alapján kell megítélni (lásd a C‑61/94. sz. Bizottság kontra Németország ügyben 1996. szeptember 10‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑3989. o.] 42. pontját, a C‑365/97. sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. november 9‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑7773. o.] 32. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 21. pontját).

44     A 97/33 irányelvet illetően a 2002. március 21‑i indokolással ellátott véleményben a Bizottság felhívta a Luxemburgi Nagyhercegséget, hogy e vélemény kézbesítését követő két hónapon belül tegyen eleget az ezen irányelv 7. cikkének (5) bekezdéséből eredő – így különösen a költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság vagy más, hatáskörrel rendelkező szerv általi ellenőrzésére és az 1998. és az 1999. évre vonatkozó megfelelőségi bizonyítványok közzétételére vonatkozó – kötelezettségeinek.

45     Mivel a 97/33 irányelvet 2003. július 25‑i hatállyal a 2002/21 irányelv hatályon kívül helyezte, nyilvánvaló, hogy a Bizottság által a jelen eljárásban előadott kifogások olyan közösségi jogszabályra vonatkoznak, amely a 2002. március 21‑i indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő leteltekor még hatályban volt.

46     Így a jelen ügyben az alperes által előadott érvek nem alapozhatják meg a jelen kereset azon részének elfogadhatatlanságát, amely a – Luxemburgi Nagyhercegség által az indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő leteltéig át nem ültetett – 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdésén alapuló kötelezettségek megszegésére vonatkozik.

47     A 98/10 irányelvet illetően a 2003. július 11‑i indokolással ellátott véleményben a Bizottság felhívta a Luxemburgi Nagyhercegséget, hogy e vélemény kézbesítését követő két hónapon belül tegyen eleget az ezen irányelv 18. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő – így különösen egyrészt a költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság vagy más, hatáskörrel rendelkező, a távközlési szervezettől független és a nemzeti szabályozó hatóság engedélyével rendelkező szerv általi ellenőrzésére, másrészt megfelelőségi nyilatkozat évenkénti közzétételére vonatkozó – kötelezettségeinek. Mint azt a jelen ítélet 41. pontja tartalmazza, az állítólagos kötelezettségszegés a 2000. évre vonatkozik.

48     Nyilvánvaló, hogy a 98/10 irányelvvel kapcsolatos kötelezettségszegés nem a 2003. július 11‑i indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő leteltekor hatályban volt rendelkezésekre vonatkozik. Ezt az irányelvet ugyanis a 2002/21 irányelv 2003. július 25‑i hatállyal, azaz tizennégy nappal a Bizottság indokolással ellátott véleményének kiadása után hatályon kívül helyezte. E hatályon kívül helyezés tehát a Luxemburgi Nagyhercegség számára ezen irányelv 18. cikke (1) és (2) bekezdésének való megfelelésre kitűzött határidő folyamatban léte alatt történt.

49     Mindazonáltal rá kell mutatni arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a kereseti kérelmek nem terjeszkedhetnek ugyan túl a felszólító levélben, valamint az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében állított kötelezettségszegéseken, ha azonban a pert megelőző eljárás során a közösségi jog módosul, akkor a Bizottság közösségi jogi aktus kezdeti, később módosított vagy hatályon kívül helyezett szövegében található, de az új rendelkezésekben is fenntartott kötelezettségek megszegésének megállapítására irányuló keresete elfogadható. Ezzel szemben a jogvita tárgya a kötelezettségszegést megállapító eljárás lényeges alaki szabályainak megsértése nélkül nem terjeszthető ki az olyan új rendelkezésből eredő kötelezettségre, amelynek az érintett jogi aktus kezdeti változatának szövegében nem található megfelelője (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 12‑én hozott ítéletet).

50     Mivel az új jogszabályi hátteret a pert megelőző eljárás során fogadták el, meg kell vizsgálni, hogy a költségszámítási rendszer tiszteletben tartására és a megfelelőségi tanúsítvány évenkénti közzétételére vonatkozó, a hatályon kívül helyezett 98/10 irányelv 18. cikkének (1) és (2) bekezdésében szereplő kötelezettségeket az új jogszabályi keret vonatkozó rendelkezései fenntartják‑e.

51     E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2002/21 irányelv 26. cikkének és 28. cikke (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően a 98/10 irányelv 2003. július 25‑én veszti hatályát. A 2002/21 irányelv 27. cikke szerint azonban a tagállamok a 2002/19 irányelv 7. cikkében, illetve a 2002/22 irányelv 16. cikkében említett, a nemzeti jog által előírt minden kötelezettséget mindaddig fenntartanak, amíg e kötelezettségek tekintetében valamely nemzeti szabályozó hatóság nem határoz.

52     A 2002/19 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tagállamok minden olyan kötelezettséget fenntartanak, amely ezen irányelv hatálybalépését megelőzően többek között a 98/10 irányelv különös hálózati hozzáférésről szóló 16. cikke alapján hatályban volt.

53     A 2002/22 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tagállamok a többek között a 98/10/EK irányelv 17. cikke alapján előírt minden kötelezettséget fenntartanak a nyilvános telefonhálózathoz való hozzáférés biztosításáért, és az ilyen hálózat használatáért fizetendő kiskereskedelmi díjak tekintetében. Ez utóbbi cikk a díjak költségalapúságára vonatkozik.

54     Következésképpen a jelen ügyben előadott második kereseti kérelem tárgyát, a 98/10 irányelv költségszámítási elvekről szóló 18. cikkének (1) és (2) bekezdését az új jogszabályi keret fent idézett rendelkezései formálisan nem érintik.

55     Azonban a jelen esetben a 98/10 irányelv 18. cikke említésének hiánya a 2002/22 irányelv 16. cikkében mégsem mentesítheti a tagállamokat az e cikk alapján fennálló kötelezettségeik alól.

56     E tekintetben megállapítható ugyanis, hogy a 2002/22 irányelvből nem tűnik ki, hogy a közösségi jogalkotó átmeneti intézkedésként csupán a 98/10 irányelv díjak költségalapúságáról szóló 17. cikkén alapuló kötelezettségeket kívánta hatályban tartani, a költségszámítási rendszerre vonatkozókat pedig nem.

57     Éppen ellenkezőleg, mint az a 98/10 irányelv 18. cikkében a 17. cikk kifejezett felhívásából adódik, az e két cikken alapuló kötelezettségeket együttesen kell figyelembe venni, mivel a díjak költségalapúságának elve szorosan kötődik ugyanezen költségek számításához.

58     Az eddigiekből következően a 98/10 irányelv 18. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján a tagállamokat terhelő kötelezettségeket az új jogszabályi keret vonatkozó rendelkezései által hatályban tartottnak kell tekinteni.

59     E tekintetben a Luxemburgi Nagyhercegség a tárgyaláson előadta, hogy az új jogszabályi keretben előírt átmeneti szabályozás a nemzeti jogszabályokból, nem pedig a 98/10 irányelv vitatott rendelkezéseiből eredő kötelezettségekre vonatkozik. E helyzetben ez a tagállam úgy véli, hogy a 98/10 irányelv 18. cikkének (1) és (2) bekezdésében írt kötelezettségeket a kérdéses évben, azaz 2000‑ben átültető nemzeti intézkedés hiányában az új jogszabályi keretben előírt átmeneti szabályozás a jelen kereset második kereseti kérelme elfogadhatóságának megítéléséhez nem releváns.

60     Ezt az állítást el kell utasítani. A Luxemburgi Nagyhercegség nem hivatkozhat a távközlésre vonatkozó régi jogszabályi keretből eredő kötelezettségeinek megszegésére – lényegében elismerve ezzel, hogy a 2000. évben nem ültette át a 98/10 irányelv 18. cikkének (1) és (2) bekezdését – annak érdekében, hogy az új jogszabályi keret átmeneti intézkedéseiben előírt ugyanezen kötelezettségek alól mentesüljön.

61     E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a 98/10 irányelv 18. cikke (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseivel kapcsolatos kifogás szövege az indokolással ellátott véleményben és jelen ügy kereseti kérelmének második részében nem tekinthető olyannak, amely a jogvita tárgyát a 98/10 irányelvnek az új jogszabályi keret által hatályukban fenn nem tartott rendelkezésein alapuló kötelezettségekre kiterjeszti.

62     Így ezen irányelv rendelkezéseit illetően a jogvita tárgyát nem terjesztették ki annyira, hogy az a kötelezettségszegés megállapítása iránti jelen eljárás szabályszerűségét érintené.

63     Következésképpen a keresetet a 98/10 irányelv 18. cikke (1) és (2) bekezdésének rendelkezései alapján a Luxemburgi Nagyhercegséget terhelő kötelezettségek megszegésére vonatkozó részében is elfogadhatónak kell nyilvánítani.

64     Másrészt e tagállam azt állítja, hogy a terhére rótt kötelezettségszegés lényegében pusztán formális, és e tagállam elvi elítélését célozza. Ezenkívül a keresetindítás a fent hivatkozott C‑236/04. sz. Luxembourg kontra Bizottság ügyben méginkább fölöslegessé teszi a jelen kereset fenntartását és azt bizonyítja, hogy a jelen ügyben a Bizottság eljárásának egyetlen indoka az a kívánság, hogy a Bíróság elvi elítélést mondjon ki a tulajdonképpen már megszűnt kötelezettségszegésért.

65     Ezek az érvek nem fogadhatók el. Az állandó ítélkezési gyakorlatból adódóan a Bizottság az EK 226. cikk alapján fennálló hatásköre gyakorlása során nem köteles az eljáráshoz fűződő érdekét bizonyítani. Ugyanis a Bizottságnak az a feladata, hogy a közösségi jog tagállamok általi alkalmazása felett hivatalból és a közérdek szolgálatában őrködjék, és az abból fakadó kötelezettségek esetleges megszegését, annak megszüntetése végett, megállapíttassa (lásd a C‑333/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. február 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2001., I‑1025. o.] 23. pontját és a C‑394/02. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2005. június 2‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑4713. o.] 14. és 15. pontját, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

66     Egyébiránt a Bizottság feladata a tagállammal szembeni keresetindítás célszerűségének mérlegelése, a tagállam által szerinte megszegett rendelkezések meghatározása, és a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás tagállammal szembeni megindítása időpontjának kiválasztása, az e döntéseket meghatározó megfontolások a kereset elfogadhatóságára nem lehetnek kihatással (a C‑317/92. sz. Bizottság kontra Németország ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítélet [EBHT 1994., I‑2039. o.] 4. pontja, a C‑35/96. sz. Bizottság kontra Franciaország ügyben 1998. június 18‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑3851. o.] 27. pontja és a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 24. pontja).

67     Végül emlékeztetni kell arra, hogy egyedül a Bizottság mérlegelheti a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtásának és fenntartásának célszerűségét, a Bíróság pedig azt köteles megvizsgálni, hogy fennáll‑e az alperes terhére rótt kötelezettségszegés vagy sem, de a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlását megítélni nem jogosult (lásd a C‑474/99. sz. Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2002. június 13‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑5293. o.] 25. pontját).

68     Az eddigiekből az következik, hogy a Bizottság eljáráshoz fűződő érdekének hiányára alapított első elfogadhatatlansági okot el kell utasítani.

 A védelemhez való jog pert előkészítő eljárás során történt megsértéséről

69     A luxemburgi kormány egyrészt azt állítja, hogy a Bizottság először a keresetlevelében hivatkozott az új jogszabályi keret rendelkezéseire, és hogy e rendelkezések az alperes terhére rótt kötelezettségszegés új jogi alapját jelentik. Ugyanis egyfelől lényeges különbségek vannak a régi és az új jogszabályi keret között, másfelől pedig az átmeneti rendelkezéseknek nincsen alapjuk a régi jogszabályi keretben, és nem eredményezhetik az üzemeltetők számára a meglévők mellett újabb kötelezettségek előírását. Ezért e rendelkezésekre már a pert megelőző eljárás során is hivatkozni kellett volna avégett, hogy a luxemburgi kormány a felszólító levelekben és az indokolással ellátott véleményekben előírt határidőben és formában előadhassa észrevételeit. E minimális követelmények betartása hiányában a Bizottság jogellenesen terjesztette ki a jelen jogvita tárgyát új jogi elemekre, megszegve ezzel a védekezéshez való jogot, így a keresetet egészében elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

70     Emlékeztetni kell arra, hogy a pert megelőző eljárás célja lehetőséget adni a tagállamnak a közösségi jogon alapuló kötelezettségei teljesítésére vagy a Bizottság által megfogalmazott kifogások elleni védekezés jogalapjainak megfelelő előadására. Ezen eljárás szabályszerűsége tehát az EK‑Szerződés által megkívánt lényeges biztosíték a kérdéses tagállam jogai védelmének biztosítására. Csak e biztosíték tiszteletben tartása esetén teszi lehetővé a Bíróság számára az előtte folyamatban lévő kontradiktórius eljárás annak megítélését, ténylegesen megszegte‑e ezen állam azokat a kötelezettségeit, amelyekről a Bizottság ezt állítja (lásd a C‑145/01. sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 5‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑5581. o.] 17. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

71     A luxemburgi kormány érvei a védekezéshez való jog szempontjából akkor lehetnek relevánsak, ha a Bizottság által állított kötelezettségszegés alapját az új jogszabályi keret tagállamok számára újabb kötelezettségeket előíró rendelkezései képeznék. Márpedig a jelen ügyben nyilvánvalóan nem ez a helyzet.

72     Meg kell állapítani ugyanis, hogy a 97/33 irányelv 7. cikke (5) bekezdésének tekintetében az állítólagos kötelezettségszegés az 1998. és 1999. évekre, azaz az új jogszabályi keret elfogadása előttre vonatkozik.

73     A 98/10 irányelv 18. cikke (1) és (2) cikkének rendelkezéseivel kapcsolatban pedig emlékeztetni kell arra, amit a jelen ítélet 55–61. pontja is kifejt, hogy ezen irányelv 2003. július 25‑én történt hatályon kívül helyezése nem menti fel a Luxemburgi Nagyhercegséget a fenti rendelkezésekből eredő kötelezettségei alól.

74     A luxemburgi kormány másrészt azt állítja, hogy a Bizottság nem járt el kellő időben annak – a 97/33 és a 98/10 irányelv rendelkezéseinek az új jogszabályi keret általi hatályon kívül helyezése előtti – megállapíttatásához, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség megszegte az ezen irányelvek átültetésére irányuló kötelezettségét, és hogy nem hivatkozott a pert megelőző eljárás kellő időben való lefolytatását akadályozó körülményekre.

75     E kormány tehát lényegében azt rója a Bizottság terhére, hogy a pert megelőző eljárás túlzott tartama befolyásolta a védekezéshez való jogát.

76     Igaz ugyan, hogy a pert megelőző eljárás túlzott tartama a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatatlanságát eredményező eljárási hibának minősülhet, az ítélkezési gyakorlatból azonban az tűnik ki, hogy ilyen következtetés csak abban az esetben vonható le, ha a Bizottság magatartása, a védelemhez való jogot sértve, nehezítette az általa felhozott érvek megcáfolását, és hogy az érintett tagállam feladata bizonyítani ilyen nehézség fennállását (lásd a C‑287/03. sz. Bizottság kontra Belgium ügyben 2005. május 12‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑3761. o.] 14. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

77     Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Luxemburgi Nagyhercegség nem adott elő semmilyen konkrét érvet annak bizonyítására, hogy a pert megelőző eljárás – és különösen az indokolással ellátott véleményekre adott válaszai és a kereset Bírósághoz történő benyújtása között eltelt időszak – túlzott tartama védelmi jogai gyakorlását befolyásolta. Ellenkérelmében a luxemburgi kormány ugyanis a Bizottságot a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtása és fenntartása indokoltságának terén megillető mérlegelési jog jelen ügyben történt gyakorlásának vitatására szorítkozik.

78     Az eddigiekre figyelemmel a védekezéshez való jog pert megelőző eljárásban történt megsértésére alapozott második elfogadhatatlansági okot is el kell utasítani, és így a Bizottság keresetét elfogadhatónak kell nyilvánítani.

 Az ügy érdeméről

79     A Bizottság a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdéséből és a 98/10 irányelv 18. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek megszegését rója a Luxemburgi Nagyhercegség terhére.

80     A luxemburgi kormány egyrészt azt állítja, hogy a C‑129/96. sz. Inter-Environnement Wallonie ügyben 1997. december 18‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑7411. o.) alkalmazásával a Bizottság kifogásait el lehetne utasítani. Ugyanis a 97/33 és a 98/10 irányelvből eredő kötelezettségek átültetése, figyelemmel egyfelől a 97/33 és a 98/10 irányelv, másfelől az új jogszabályi keret közötti lényeges különbségekre, komolyan veszélyeztette volna az új jogszabályi keret alkalmazását.

81     Ez az érv hibás előfeltételezésen alapul. A Bizottság jelen ügyben előadott kifogásai ugyanis nem az új jogszabályi keret elfogadása, azaz 2002. április 24. utáni, hanem azelőtti időpontra vonatkoznak. A Bizottság ugyanis egyfelől a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdése alapján az 1998. és 1999. évekre, másfelől a 98/10 irányelv 18. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján a 2000. évre vonatkozóan fennálló kötelezettségeinek megszegését rója a Luxemburgi Nagyhercegség terhére.

82     E körülmények között a tagállamot a fenti rendelkezések alapján terhelő kötelezettségek teljesítésének nincs kihatása az új jogszabályi keret átültetésére, mivel az új jogszabályi keret nyilvánvalóan a jelen ügyben érintettnél jóval későbbi időszakra vonatkozik. Így a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatra nem lehet a Bizottság kifogásainak elutasítása érdekében hivatkozni.

83     A luxemburgi kormány másrészt azt állítja, hogy a Bizottság érvényesen nem alapíthatja keresetét új jogszabályi keret átmeneti rendelkezéseire annak bizonyítása érdekében, hogy az indokolással ellátott véleményeiben kitűzött határidők lejártakor a Luxemburgi Nagyhercegség köteles volt teljesíteni a 97/33 és a 98/10 irányelvben előírt kötelezettségeket.

84     Ez az érv nem fogadható el. A 97/33 irányelvet illetően ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy az állítólagos kötelezettségszegés alapját nem az új jogszabályi keret átmeneti rendelkezései képezik, hanem ezen irányelv rendelkezései, az új jogszabályi keret elfogadását megelőző időszakra vonatkozóan.

85     A 98/10 irányelvvel kapcsolatos kötelezettségszegést illetően emlékeztetni kell arra, hogy annak alapját ezen irányelv rendelkezései képezik, amelyeket az új jogszabályi keret vonatkozó rendelkezései – amint az a jelen ítélet 55–61. pontjában megállapítást nyert – hatályukban tartottak.

86     Ebben a helyzetben egyetlen érv sem alapítható az új jogszabályi keret átmeneti rendelkezéseire, amely a jelen kereset jelen körülmények közötti megalapozottságát megkérdőjelezhetné.

87     A luxemburgi kormány végül azt állítja, hogy a Bizottság nem bizonyította. hogy a Luxemburgi Nagyhercegség nem teljesítette a költségszámítási rendszer megfelelőségének ellenőrzésére és a megfelelőségi tanúsítványok közzétételére vonatkozó, a 97/33 és a 98/10 irányelvben előírt kötelezettségeit. Az ILT és az ILR ugyanis 1998 óta minden évben jóváhagyta az EPT összekapcsolási referenciaajánlatait. E jóváhagyás többek között annak az ILT és az ILR általi ellenőrzését is magában foglalja, hogy betartja‑e az EPT az árak költségalapúságára vonatkozó kötelezettségét. Következésképpen, mivel az EPT összekapcsolási referenciaajánlatait mindig jóváhagyták és közzétették, még 1998‑ban és 1999‑ben is, a Bizottság nem róhatja a luxemburgi hatóságok terhére, hogy azok nem teljesítették a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdéséből és a 98/10 irányelv 18. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeiket.

88     Ez az érv sem fogadható el. Meg kell állapítani, hogy az átláthatóság és a díjak költségalapúsága elvének tiszteletben tartása önmagában még nem feltétlenül jelenti az összekapcsolás terén a költségszámítási és számviteli megosztási rendszer tiszteletben tartását is. Így e kormány érve, még ha megalapozottnak fogadnánk is el, nem teszi lehetővé olyan következtetés levonását, hogy a jelen ügyben a fent hivatkozott rendelkezésekben előírt ellenőrzési és közzétételi kötelezettségeket teljesítették.

89     Következésképpen a jelen ügyben a luxemburgi kormány egyetlen olyan érvet sem adott elő, amely lehetővé tenné a Bizottság megállapításának a cáfolását, miszerint a luxemburgi kormány nem teljesítette egyfelől a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdéséből eredő, az 1998. és 1999. évekre vonatkozó kötelezettségeit, másfelől a 98/10 irányelv 18. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő, a 2000. évre vonatkozó kötelezettségeit.

90     Ezenkívül pedig, még ha el is fogadnánk, hogy a 2001. április 18‑i nagyhercegi rendelet ezen irányelvek luxemburgi jogba történő átültetéséről rendelkezik, akkor is meg kell állapítani, hogy az e rendelettel kapcsolatban a Bizottsághoz intézett levelekben kifejezetten az szerepel, hogy e rendeletnek nincsen visszaható hatálya, miközben a Bizottság kifogásai a rendelet elfogadását megelőző időszakra vonatkoztak.

91     Az eddig kifejtettekre figyelemmel a jelen keresetnek helyt kell adni.

92     Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség, mivel nem teljesítette a 97/33 irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében előírt, a költségszámítási rendszerek megfelelőségének hatáskörrel rendelkező független szervvel való ellenőriztetésére és az 1998. és 1999. évre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat közzétételére irányuló kötelezettségét, és mivel a 2000. évben a gyakorlatban nem alkalmazta helyesen a 98/10 irányelv 18. cikke (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően, a költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság vagy más, hatáskörrel rendelkező, a távközlési szervezettől független és a nemzeti szabályozó hatóság engedélyével rendelkező szerv általi ellenőrzésére vonatkozó, a 2002/21 irányelvnek a 2002/22 irányelv 16. cikkével együttesen értelmezett 27. cikkével hatályban tartott intézkedéseket, nem teljesítette az e rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

93     Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen ügyben a Luxemburgi Nagyhercegség pervesztes lett. A Bizottság azonban nem adott elő a költségekre vonatkozó kérelmet. E körülmények között a Bíróság álláspontja szerint mindkét felet saját költségei viselésére kell kötelezni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1)      A Luxemburgi Nagyhercegség, mivel nem teljesítette az egyetemes szolgáltatásnak és az együttműködési képességnek a nyílt hálózatellátás (ONP) elvei alkalmazása révén történő biztosítását szolgáló távközlési összekapcsolásról szóló, 1997. június 30‑i 97/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (5) bekezdésében előírt, a költségszámítási rendszerek megfelelőségének hatáskörrel rendelkező, független szervvel való ellenőriztetésére és az 1998. és 1999. évre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat közzétételére irányuló kötelezettségét, és mivel a 2000. évben a gyakorlatban nem alkalmazta helyesen a nyílt hálózatellátás (ONP) beszédalapú telefóniára történő alkalmazásáról, valamint a távközlési egyetemes szolgáltatás versenykörnyezetben történő bevezetéséről szóló, 1998. február 26‑i 98/10/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 18. cikke (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően, a költségszámítási rendszer megfelelőségének a nemzeti szabályozó hatóság vagy más, hatáskörrel rendelkező, a távközlési szervezettől független és a nemzeti szabályozó hatóság engedélyével rendelkező szerv általi ellenőrzésére vonatkozó, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról („Keretirányelv”) szóló, 2002. március 7‑i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról („Egyetemes szolgáltatási irányelv”) szóló, 2002. március 7‑i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkével együttesen értelmezett 27. cikkével hatályban tartott intézkedéseket, nem teljesítette az e rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

2)      Az Európai Közösségek Bizottsága és a Luxemburgi Nagyhercegség maga viseli saját költségeit.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: francia.