—

a GfBk Gesellschaft für Börsenkommunikation mbH képviseletében E. Schulz,

—

a német kormány képviseletében T. Henze, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében I. Pouli és K. Boskovits, meghatalmazotti minőségben,

—

a luxemburgi kormány képviseletében C. Schiltz, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében C. Soulay és B.-R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o., a továbbiakban: hatodik irányelv) 13. cikke B. része d) pontja 6. alpontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a GfBk Gesellschaft für Börsenkommunikation mbH (a továbbiakban: GfBk) és a Finanzamt Bayreuth között, a GfBk által valamely befektetési alapkezelő társaságnak nyújtott tanácsadási szolgáltatás hozzáadottértékadó (a továbbiakban: héa)-mentességének a Finanzamt Bayreuth által történő elutasítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A hatodik irányelv 13. cikke B. részének d) pontja a következőképpen rendelkezik:

„Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az általuk meghatározott feltételek mellett a tagállamok mentesítik az adó alól a következőket, annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek megfelelő és egyértelmű alkalmazását, valamint hogy megakadályozzák az adókijátszásokat, az adókikerüléseket és az esetleges visszaéléseket:

[…]

4

Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK irányelv tanácsi irányelv (HL L 375., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 139. o.) 1. cikkének (2) és (3) bekezdése a követekezőképpen határozza meg e vállalkozásokat:

„(2)   Ezen irányelv alkalmazásában és figyelemmel a 2. cikkre, az alábbiak minősülnek ÁÉKBV-nek:

(3)   A fenti társaságok működhetnek mind a kötelmi jog alapján (vagyonkezelő társaság által kezelt közös alapokként), mind a befektetési alapokra vonatkozó jogszabályok alapján (befektetési alapként), mind pedig a társasági jog alapján (befektetési társaságokként).

[…]”

5

Ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint az ÁÉKBV „kizárólag akkor folytathatja tevékenységét ilyen minőségben, ha erre annak a tagállamnak a hatáskörrel rendelkező hatóságaitól, amelyben található”.

6

Ezen irányelv 6. ickke szerint „[a[z alapkezelő társaságok a befektetési alapok és befektetési társaságok kezelésén kívül más tevékenységet nem végezhetnek”.

7

A 85/611 irányelvet az alapkezelő társaságokra és az egyszerűsített tájékoztatóra vonatkozó szabályozás bevezetése érdekében módosította a 2002. január 21-i 2001/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 41., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 287. o.), az ÁÉKBV befektetéseinek tekintetében pedig a 2001/108/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 41., 35. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 302. o.).

8

A 2001/107 irányelvvel módosított 85/611 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint „[a] befektetési alapok / közös alapok és a befektetési vállalkozások tevékenységének irányítása ezen irányelv alkalmazásában tartalmazza a II. mellékletben említett tevékenységeket, ez a jegyzék nem teljes”.

9

Az említett II. melléklet a „kollektív portfóliókezelési tevékenységhez tartozó funkciók” közül az alábbiakat említi:

10

A 2001/107 irányelvvel módosított 85/611 irányelv 5g. cikkének (1) bekezdése a tagállamok számára lehetővé tette, hogy „engedélyez[zék] az alapkezelő társaságoknak, hogy utóbbiak tevékenységük hatékonyabb ellátása érdekében harmadik személyekre ruházzák egy vagy több funkciójuk ellátását,” feltéve, hogy e megbízás tekintetében teljesülnek az ezen 5g. cikk (1) bekezdésének a)–i) pontjában foglalt feltételek.

11

E feltételek között található az e rendelkezés c) pontjában előírt feltétel, amely szerint „[a]mennyiben az átruházás a befektetési alapok kezelését érinti, megbízás csak olyan vállalkozásoknak adható, amelyek rendelkeznek vagyonkezelői engedéllyel, vagy erre a célra jegyezték be őket, és prudenciális felügyelet hatálya alá tartoznak; az átruházásnak meg kell felelnie az alapkezelő társaságok által időszakonként megállapított befektetésallokációs feltételeknek”.

12

Az alapügyben szereplő vita tárgyát képező 1999–2002-es években hatályos, a forgalmi adóról szóló, 1979. november 26-i törvény (Umsatzsteuergesetz) (a továbbiakban: UStG) 4. §-a 8. pontjának h) pontja szerint a „befektetési alapoknak” a befektetési alapkezelő társaságokról szóló német törvény [Gesetz über Kapitalanlagegesellschaften, a továbbiakban: KAGG] szerinti kezelése „adómentes”.

13

A GfBk információ szolgáltatásával és tőzsdei tanácsadással, valamint pénzügyi eszközökkel kapcsolatosan nyújtott tanácsadással, illetve azok forgalmazásával foglalkozó vállalkozás.

14

1999. december hónapban a GfBk szerződést kötött egy befektetési alapkezelő társaság társasággal, amely a KAAG szerint közös befektetési alap formájában kezelt egy nyilvános tőkealapot. A GfBk kötelezettséget vállalt tehát arra, hogy tanácsot ad e befektetési alapkezelő társaságnak „az alap vagyonkezelésében”, és „az alap állandó figyelemmel kísérése mellett javaslatokat te[sz] vagyoni eszközök vételére és eladására”. A. GfBk kötelezettséget vállalt továbbá arra, hogy „a kockázatmegosztás elvére, a jogszabályban meghatározott befektetési korlátokra […], valamint a […] befektetési feltételekre […] figyelemmel le[sz]”.

15

Az iratokból kitűnik, hogy a felek megegyeztek abban, hogy a GfBk díjazására a befektetési alap értékéből számított százalékos aránynak megfelelően került sor.

16

E szerződés keretében a GfBk az alapügyben szóban forgó befektetési alapkezelő társaságnak az 1999–2002 közötti időszakban telefonon, faxon és interneten keresztül az értékpapírok vételére és eladására vonatkozó javaslatokat adott. E befektetési alapkezelő társaság felvette e javaslatokat a vételi és eladási megbízásokra vonatkozó rendszerébe, és annak ellenőrzését követően, hogy a jogszabályban meghatározott, a befektetési alapokra vonatkozó korlátok nem sérülnek, gyakran a javaslatok beérkezését követő néhány percen belül végrehajtotta azokat. Még ha az említett befektetési alapkezelő társaság nem is hozott önálló döntéseket az alapkezelés során, megőrizte végső döntési jogkörét és rá hárult a végső felelősség. A GfBk visszajelzéseket kapott a javaslatainak végrehajtásáról, valamint napi kimutatásokat az általa nyújtott tanácsadás tárgyát képező befektetési alap összetételéről.

17

A hozzáadottérték-adóra vonatkozó adóügyi eljárás keretében a GfBk kérelmezte, hogy az alapügyben szóban forgó befektetési alapkezelő társaságnak nyújtott tanácsadási szolgáltatása a befektetési alapok kezelésére irányuló kiszervezett szolgáltatásként héamentességet élvezzen. A Finanzamt elutasította e kérelmet, megállapítva, hogy a GfBk által nyújtott szolgáltatás nem tartozott a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja szerinti „befektetési alapok kezelésének”, és nem igazolhatott tehát ilyen adómentességet.

18

A GfBk a vele szemben hozott határozatok vitatása érdekében keresetet indított. A Bundesgerichtshofhoz benyújtott felülvizsgálati kérelem keretében az utóbbi bíróság úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő döntéshozatali kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„A [hatodik irányelv] 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja értelmében vett »befektetési alapok kezelése« értelmezésének tekintetében: csak akkor kellően jellemző, és ezáltal [héa]mentes-e valamely befektetési alap harmadik személy kezelőjének szolgáltatása, ha:

19

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a harmadik személy által befektetési alapkezelő társaságnak nyújtott, átruházható értékpapírokba történő befektetési tanácsadási szolgáltatás a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontjában előírt adómentesség tekintetében „befektetési alapok kezelésének” minősül-e, és ha igen, akkor milyen feltételekkel.

20

E tekintetben először is emléketetni kell arra, hogy a harmadik személy alapkezelő által nyújtott kezelési szolgáltatás főszabály szerint a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontja 6. alpontjának hatálya alá tartozik, mivel az említett 6. alpontban foglalt befektetési alapok kezelése az adott szolgáltatásnyújtás jellege, és nem a szolgáltatás nyújtója vagy az igénybe vevő személy alapján került meghatározásra (lásd ebben az értelemben a C-169/04. sz. Abbey National ügyben 2006. május 4-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-4027. o.] 66–69. pontját).

21

Mindazonáltal a harmadik személy alapkezelő által nyújtott kezelési szolgáltatások akkor minősülnek a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja szerinti „adómentes ügyleteknek”, ha azok átfogóan értékelve önálló egységet alkotnak, és a befektetési alapok kezelése jellemző és annak lényegéhez tartozó tényezőknek minősülnek elemek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Abbey National ügyben hozott ítélet 70–72. pontját).

22

Ami továbbá a kollektív befektetési vállalkozások tevékenységére jellemző ügyleteket illeti, a 85/611 irányelv 1. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy az ÁÉKBV-k által végzett műveletek a befektetőktől nyilvánosan bevont tőke átruházható értékpapírokba történő befektetéséből állnak. Ugyanis a jegyzők által a befektetési jegyek vásárlásával biztosított tőke felhasználásával az ÁÉKBV-k ellenszolgáltatás fejében a jegyzők számlájára értékpapír-portfóliókat alakítanak ki és kezelnek (lásd ebben az értelemben a C-8/03. sz. BBL-ügyben 2004. október 21-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-10157. o.] 42. pontját, a fent hivatkozott Abbey National ügyben hozott ítélet 61. pontját és a C-44/11. sz. Deutsche Bank ügyben 2012. július 19-én hozott ítélet 32. pontját). A portfóliókezelési ügyleteken túlmenően a kollektív befektetési vállalkozások adminisztrálására vonatkozó, a 2001/107 irányelv által módosított 85/611 irányelv II. mellékletének „igazgatás [helyesen: adminisztráció]” rovata alatt felsoroltakhoz hasonló, a kollektív befektetési vállalkozásokra jellemző tevékenységek (lásd a fent hivatkozott Abbey National ügyben hozott ítélet 64. pontját).

23

A fentiekből következik, hogy annak megállapításáshoz, hogy a harmadik személy által befektetési alapkezelő társaságnak nyújtott, átruházható értékpapírokba történő befektetési tanácsadási szolgáltatás a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontjában előírt adómentesség tekintetében „befektetési alapok kezelésének” minősül-e, amint azt a főtanácsnok az indítványa 27. és 31. pontjában megállapította, azt kell vizsgálni, hogy a harmadik személy által átruházható értékpapírokba történő befektetési tanácsadási szolgáltatás szoros kapcsolatban áll-e magával a befektetési alapkezelő társaság tevékenységével, oly módon, hogy ellátja a befektetési alap jellemző és annak lényegéhez tartozó funkciókat.

24

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a befektetési alapkezelő társaságnak nyújtott, értékpapírok vételére és eladására vonatkozó javaslatok adására irányuló szolgáltatások szoros kapcsolatban állnak annak tevékenységével, amely amint arra a jelen ítélet 22. pontjában emlékeztettünk, a befektetőktől nyilvánosan bevont tőke átruházható értékpapírokba történő befektetéséből áll.

25

Az a tény, hogy a tanácsadás és információ nyújtására irányuló szolgáltatások nincsenek felsorolva a 2001/107 irányelv által módosított 85/611 irányelv II. mellékletében, nem akadályozza a befektetési alap hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja szerinti „kezelési” tevékenységéhez tartozó jellemző szolgáltatások csoportjába történő felvételüket, mivel a 2001/107 irányelv által módosított 85/611 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése önmaga is hangsúlyozza, hogy az említett melléklet „nem teljes”.

26

Az a tény, hogy a harmadik személy által nyújtott, tanácsadásra és információszolgáltatásra irányuló szolgáltatások nem módosítják az alap jogi és pénzügyi helyzetét, nem ellentétes azzal, hogy a befektetési alap hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja szerinti „kezelésének” fogalma alá tartoznak.

27

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a fent hivatkozott Abbey National ügyben hozott ítélet 26., 63. és 64.pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy nemcsak a befektetések kezelése, ami magában foglalja a kezelés tárgyát képező eszközök kiválasztását és az azzal való rendelkezést, hanem igazgatási és számviteli szolgáltatások, mint például a jövedelem összegének, a befektetési jegyek, illetve az alapok részvényei árának kiszámításával, vagyonértékeléssel, számvitellel, a jövedelem szétosztására vonatkozó bevallások elkészítésével, a rendszeres számlazárásra vonatkozó adatok és iratok szolgáltatásával, statisztikai célú, adó- és héabevallások, valamint jövedelem-előrejelzések elkészítésével kapcsolatos szolgáltatások is a befektetési alapok „kezelésének” fogalma alá tartoznak. Nem bír tehát jelentőséggel, csakúgy mint az alapügyben, hogy a szóban forgó befektetési alapkezelő társaság volt köteles az értékpapírok vételére és eladására vonatkozó, a GfBk által adott javaslatok végrehajtására a befektetési korlátoknak megfelelés ellenőrzését követően.

28

Egyébiránt a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja főszabályként nem zárja ki, hogy befektetési alapok kezelését több különálló olyan szolgáltatásra bontsák fel, amely az e rendelkezés szerinti „befektetési alapok kezelésének” fogalma alá tartozhat, és akkor is vonatkozik rá az e rendelkezésben rögzített adómentesség, ha azt harmadik személy alapkezelő nyújtja (a fent hivatkozott Abbey National ügyben hozott ítélet 67. pontja), feltéve hogy mindegyik említett szolgáltatás ellátja a befektetési alap kezelésésnek jellemző és annak lényegéhez tartozó funkciókat. Márpedig, amint az a jelen ítélet 24. pontjában megállapításra került, ez az eset áll fenn az értékpapírok vételére és eladására vonatkozó harmadik személy által valamely befektetési alapkezelő társaságnak adott javaslatok esetében.

29

Meg kell továbbá állapítani, hogy a tanácsadás és információ nyújtására irányuló szolgáltatásoknak a befektetési alap hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja szerinti „kezelési” tevékenységéhez tartozó jellemző szolgáltatások csoportjába történő felvétele, mivel maga az olyan természetes és jogi személyeknek nyújtott tanácsadási szolgáltatás, amely személyek pénzüket közvetlenül értékpapírokba fektetik, héaköteles, nem sérti az adósemlegesség elvét.

30

Emlékeztetni kell ugyanis, hogy a vagyoni eszközeiket közvetlenül értékpapírokba fektető befektetők nem héakötelesek, és hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontjában előírt, a befektetési alapok kezelésére vonatkozó ügyletek adómentességének célja, hogy a héa költségének kizárásával megkönnyítse a kisbefektetők számára az értékpapírokba kollektív befektetési vállalkozások révén történő befektetést, annak érdekében, hogy a héa közös rendszere adózási szempontból semlegesen kezelje az értékpapírokba történő közvetlen, illetve a kollektív befektetési vállalkozások közvetítésével történő befektetésre vonatkozó döntéseket (lásd a fent hivatkozott Abbey National ügyben hozott ítélet 62. pontját, valamint a C-363/05. sz., JP Morgan Fleming Claverhouse Investment Trust és The Association of Investment Trust Companies ügyben 2007. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-5517. o.] 45. pontját).

31

Egyébiránt a harmadik személy által nyújtott befektetési tanácsadási szolgáltatások héakötelessége azzal járna, hogy előnyben részesíti a saját befektetési tanácsadóval rendelkező befektetési alapkezelő társaságokat a befektetési alapkezelő társaságok hátrányára, amelyek harmadik személyt vesznek igénybe. Márpedig az adósemlegesség elvéből az következik, hogy a gazdasági szereplőknek meg kell tudniuk választani azt a szervezeti formát, amely kizárólag gazdasági szempontból a legjobban megfelel a számukra, anélkül hogy felmerülne annak kockázata, hogy a tevékenységük kizárásra kerüljön a hatodik irányelv 13. cikke B. része a) pontjában rögzített adómentességből (a fent hivatkozott Abbey National ügyben hozott ítélet 68. pontja).

32

Végül, az a tény, hogy a külső alapkezelő a nem a 2001/107 irányelvvel módosított 85/611 irányelv 5g. cikke szerinti megbízás alapján folytatta tevékenységét, nem befolyásolja az említett külső alapkezelő által nyújtott tanácsadás és információ nyújtására irányuló szolgáltatásoknak a befektetési alap hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja szerinti „kezelési” tevékenységéhez tartozó jellemző szolgáltatások csoportjába történő felvételét. Nem vitatott az alapügyben, hogy a tanácsadási szolgáltatásokat a GfBk nyújtotta, míg a 85/611 irányelv hatályos változata nem engedélyezte az alapkezelő vállalkozásoknak a megbízásnak a tevékenységük hatékonyabb folytatása érdekében harmadik személyekre történő átruházását. Mindazonáltal kitűnik az az állandó ítélkezési gyakorlatból, hogy adósemlegesség elvével a héa-kivetés területén ellentétes a jogszerű és a jogszerűtlen ügyeltek megkülönböztetése (lásd többek között a C-283/95. sz. Fischer-ügyben 1998. június 11-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-3369. o.] 21. pontját, valamint a C-381/09. sz. Curia-ügyben 2010. július 7-én hozott végzés 18., 21. és 23. pontját).

33

A fenti megfontolásokra tekintettel azt kell válaszolni az előterjesztett kérdésre, hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontját úgy kell értelmezni, hogy a harmadik személy által befektetési alapkezelő társaságnak nyújtott, átruházható értékpapírokba történő befektetési tanácsadási szolgáltatás az említett rendelkezésben előírt adómentesség tekintetében „befektetési alapok kezelésének” minősül akkor is, ha a harmadik személy nem a 2001/107 irányelvvel módosított 85/611 irányelv 5g. cikke szerinti megbízás alapján járt el.

34

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontját úgy kell értelmezni, hogy a harmadik személy által befektetési alapkezelő társaságnak nyújtott, átruházható értékpapírokba történő befektetési tanácsadási szolgáltatás az említett rendelkezésben előírt adómentesség tekintetében „befektetési alapok kezelésének” minősül akkor is, ha a harmadik személy nem a 2002. január 21-i 2001/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelv 5g. cikke szerinti megbízás alapján járt el.