EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32007R1098

A Tanács 1098/2007/EK rendelete ( 2007. szeptember 18. ) a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és a 779/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

OJ L 248, 22.9.2007, p. 1–10 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
Special edition in Croatian: Chapter 04 Volume 004 P. 186 - 195

Legal status of the document No longer in force, Date of end of validity: 19/07/2016; hatályon kívül helyzete és felváltotta: 32016R1139

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2007/1098/oj

22.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/1


A TANÁCS 1098/2007/EK RENDELETE

(2007. szeptember 18.)

a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és a 779/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

mivel:

(1)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) nemrégiben kiadott tudományos szakvéleményében jelezte, hogy a Balti-tenger 25–32 ICES-alterületén a tőkehalállomány létszáma oly mértékben megcsappant, hogy a csökkent szaporodási képesség következtében károkat szenved, és hogy az állomány halászata nem fenntartható módon folyik.

(2)

Az ICES nemrégiben kiadott tudományos szakvéleményében jelezte, hogy a Balti-tenger 22, 23, és 24 ICES-alterületén élő tőkehalállományt túlhalásszák, és mérete olyan alacsony szintre zsugorodott, hogy a szaporodási képesség csökkenésének veszélye fenyegeti.

(3)

Intézkedéseket kell hozni a balti-tengeri tőkehalállomány halászatára vonatkozó többéves gazdálkodási terv kidolgozása érdekében.

(4)

A terv célja, hogy a balti-tengeri tőkehalállományok kiaknázását fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételek mellett biztosítsa.

(5)

A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (2) többek között előírja, hogy e cél elérése érdekében a Közösség az elővigyázatossági megközelítést alkalmazza azon intézkedések meghozatalakor, amelyek az állomány védelmére és megőrzésére vonatkoznak, azért, hogy biztosítsa annak fenntartható kiaknázását, és hogy a lehető legkisebb mértékűre csökkentse a halászati tevékenységnek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatását. A Közösségnek a halászati gazdálkodás terén törekednie kell az ökoszisztéma-alapú szemlélet progresszív alkalmazására, továbbá egy gazdaságilag életképes és versenyképes halászati ágazaton belül hozzá kell járulnia a hatékony halászati tevékenységekhez megfelelő életszínvonalat biztosítva azok számára, akiknek megélhetése a balti-tengeri tőkehal halászatától függ, valamint a fogyasztók érdekeit is figyelembe kell vennie.

(6)

A célkitűzés elérése érdekében a keleti állományt a biztonságos biológiai határértéken belüli szintre kell felduzzasztani, és mindkét állomány esetében biztosítani kell azt a szintet, amely lehetővé teszi a teljes szaporodási képesség fenntartását, és amely hosszú távon a legmagasabb hozamot eredményezi.

(7)

Ez úgy érhető el, hogy megfelelő módszert határoznak meg a tőkehalat érintő halászati erőkifejtésnek a célkitűzéssel összhangban lévő szintre történő fokozatos csökkentésére, illetve ha a tőkehalállományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget (TAC) a halászati erőkifejtésnek megfelelő szinten állapítják meg.

(8)

Mivel a hering- és spratthalászat, valamint a kopoltyúhálóval és állítóhálóval folytatott lazachalászat során kifogott tőkehal mennyisége elenyésző, az említett halászatokra nem vonatkozik a halászati erőkifejtés fokozatos csökkentése.

(9)

A halászati lehetőségek állandósításának biztosítása érdekében, célszerű korlátozni a TAC-értékek évről évre történő ingadozásának mértékét.

(10)

A halászati erőkifejtés ellenőrzésének egyik megfelelő eszköze a tőkehalhalászatra engedélyezett időszakok hosszának szabályozása. A tagállamok meghatározhatnak olyan közös napokat, amelyeket a lobogójuk alatt közlekedő valamennyi közösségi hajó kikötőn kívül tölthet.

(11)

A különleges halászati engedélyekre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1994. június 27-i 1627/94/EK tanácsi rendeletben (3), a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló, 1993. október 12-i 2847/93/EGK tanácsi rendeletben (4) és a tagállami halfogásokra vonatkozó információk feljegyzésére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1983. szeptember 22-i 2807/83/EGK bizottsági rendeletben (5) meghatározottak mellett, vagy azoktól eltérve, további ellenőrző intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy biztosítható legyen az e rendeletben meghatározott intézkedéseknek való megfelelés.

(12)

Alkalmazásának első három évében a többéves tervet a 2371/2002/EK rendelet 5. cikke szerinti helyreállítási tervnek kell tekinteni.

(13)

A 27 vagy 28 ICES-alterület az ezen ICES-alterületekre vonatkozó minimális kifogott mennyiség miatt kivonható a halászati erőkifejtések irányítására vonatkozó rendelkezések hatálya alól.

(14)

Az e rendeletben meghatározott többéves terv a Balti-tengeren folyó halászati erőkifejtések irányítására vonatkozó érvényben lévő rendelkezések helyébe lép. A Balti-tengeren folyó halászati erőkifejtés irányítására vonatkozó szabályok bevezetéséről szóló, 1997. április 24-i 779/97/EK tanácsi rendelet (6) ezért hatályát veszti,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet többéves tervet hoz létre a következő tőkehalállományokra (a továbbiakban: az érintett tőkehalállományok) és az ezen állományokat kiaknázó halászatokra:

a)

az A területen élő tőkehal;

b)

a B és C területen élő tőkehal.

2. cikk

Hatály

Ezt a rendeletet a Balti-tengeren és a Balti-tengerrel szomszédos tagállamokban (a továbbiakban: az érintett tagállamok) működő, legalább nyolc méter összhosszúságú közösségi halászhajókra kell alkalmazni. A 9. cikket azonban alkalmazni kell azokra a Balti-tengeren működő hajókra is, amelyek teljes hossza nyolc méternél rövidebb.

3. cikk

Fogalommeghatározások

A 2371/2002/EK rendelet 3. cikkében és a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről szóló, 2005. december 21-i 2187/2005/EK tanácsi rendelet (7) 2. cikkében megállapított fogalommeghatározások mellett, e rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)

az ICES-körzetek és -alterületek (Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról szóló, 1991. december 17-i 3880/91/EGK tanácsi rendeletben (8) meghatározott körzetek és alterületek;

b)

„Balti-tenger”: a IIIb, IIIc és IIId ICES-körzet;

c)

„teljes kifogható mennyiség (TAC)”: az egyes állományokból évente kifogható mennyiség;

d)

„VMS”: a műholdas hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról szóló 2244/2003/EK bizottsági rendelet (9) szerinti, bármilyen hosszúságú hajóra vonatkozó hajómegfigyelési rendszer (VMS);

e)

„A terület”: 22–24 ICES-alterület;

„B terület”: 25–28 ICES-alterület;

„C terület”: 29–32 ICES-alterület;

f)

„a kikötőtőn kívül töltött napok”: minden olyan huszonnégy órás folyamatos időszak vagy annak egy része, amely során a hajó a kikötőn kívül tartózkodik.

II.   FEJEZET

CÉLKITŰZÉSEK ÉS CÉLÉRTÉKEK

4. cikk

Célkitűzések és célértékek

A terv az érintett tőkehalállományok fenntartható kiaknázását biztosítja azáltal, hogy az állománypusztulási rátákat fokozatosan olyan értékekre csökkenti, illetve olyan értékeken tartja fenn, amelyek nem lehetnek alacsonyabbak az alábbiaknál:

a)

0,6 az A területen élő tőkehalállomány 3 és 6 év közötti egyedei esetében; és

b)

0,3 a B és C területen élő tőkehalállomány 4 és 7 év közötti egyedei esetében.

III.   FEJEZET

TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉG

5. cikk

A teljes kifogható mennyiségek meghatározása

(1)   A Tanács – a Bizottság javaslata alapján – minden évben minősített többséggel határoz a következő évre vonatkozó teljes kifogható mennyiségekről az érintett tőkehalállományok tekintetében.

(2)   Az érintett tőkehalállományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket a 6. és 7. cikkel összhangban kell meghatározni.

6. cikk

Az érintett tőkehalállományokat érintő TAC meghatározására vonatkozó eljárás

(1)   A Tanács elfogadja az érintett tőkehalállományokra vonatkozó TAC-t, amely – a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) által készített tudományos értékelésnek megfelelően – a magasabb a következők közül:

a)

az a TAC, amely az alkalmazás évében, a megelőző évre becsült halászati állománypusztulási rátához képest a halászati állománypusztulási arány 10 %-os csökkenését eredményezi;

b)

az a TAC, amely a 4. cikkben meghatározott halászati állománypusztulási ráta mértékének eléréséhez vezet.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazása az előző évi TAC-nál több mint 15 %-kal nagyobb TAC-hoz vezetne, úgy a Tanács a tárgyévi TAC-nál 15 %-kal nagyobb TAC-t fogad el.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazása az előző évi TAC-nál több mint 15 %-kal kisebb TAC-hoz vezetne, úgy a Tanács a tárgyévi TAC-nál 15 %-kal kisebb TAC-t fogad el.

(4)   A (3) bekezdést nem kell alkalmazni, ha a HTMGB által készített tudományos értékelés kimutatja, hogy a halászati állománypusztulási ráta a TAC alkalmazásának évében meg fogja haladni az 1-es értéket az A területen élő tőkehalállomány 3–6 év közötti egyedei esetében, vagy a 0,6-os értéket a B és C területen élő tőkehalállomány 4–7 év korú egyedei esetében.

7. cikk

Eltérés

A 6. cikktől eltérve a Tanács, amennyiben szükségesnek ítéli, a 6. cikk alkalmazása szerinti TAC-nál alacsonyabb TAC-t fogadhat el.

IV.   FEJEZET

A HALÁSZATI ERŐKIFEJTÉS KORLÁTOZÁSA

8. cikk

Az egyes halászeszközök tekintetében engedélyezett időszak meghatározására vonatkozó eljárás

(1)   A halászhajók számára meg kell tiltani a 90 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű vonóhálóval, kerítőhálóval vagy hasonló halászeszközzel, 90 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálóval, állítóhálóval és tükörhálóval, fenéken rögzített horogsorral, sodortatott horogsortól eltérő horogsorral, kézi horogsorral és orsós felszereléssel folytatott halászatot:

a)

az A területen április 1-jétől 30-ig;

b)

a B területen július 1-jétől augusztus 31-ig.

(2)   A sodortatott horogsorral folytatott halászat esetében nem tartható a fedélzeten tőkehal.

(3)   A Tanács évente minősített többséggel határoz a következő évre vonatkozóan az (1) bekezdésben meghatározott időszakokon túli, a kikötőn kívül töltött olyan napok maximális számáról, amikor az (1) bekezdésben említett eszközökkel folytatott halászat a (4) és (5) bekezdésben megállapított szabályokkal összhangban engedélyezett.

(4)   Amennyiben az érintett tőkehalállományok egyike tekintetében a halászati állománypusztulási ráta a HTMGB becslése szerint legalább 10 %-kal meghaladja a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási rátát, a folyó évben engedélyezett napok számához képest 10 %-kal csökkenteni kell az (1) bekezdésben említett eszközökkel folytatott halászatra engedélyezett napok számát.

(5)   Amennyiben az érintett tőkehalállományok egyike tekintetében a halászati állománypusztulási ráta a HTMGB becslése szerint kevesebb mint 10 %-kal meghaladja a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási rátát, az (1) bekezdésben említett eszközökkel folytatott halászatra engedélyezett napok számának meg kell egyeznie a folyó évben engedélyezett napok számával, megszorozva a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási rátával és elosztva a HTMGB által becsült halászati állománypusztulási rátával.

(6)   Az (1) bekezdéstől eltérve a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő halászhajók számára engedélyezett, hogy az (1) bekezdésben említett tilalmi időszakokban havonta legfeljebb öt napot – legalább két egymást követő napból álló időszakokra felosztva – felhasználjanak a kikötőn kívül töltött napok maximális számából, amelyet a (3)–(5) bekezdés alkalmazása eredményez. E napokon a halászhajók ugyanazon a héten kizárólag hétfő 6.00 és péntek 18.00 óra között meríthetik a vízbe hálóikat és rakodhatnak ki halat.

A 16. cikket alkalmazni kell az első albekezdésben említett, tőkehalra vonatkozó halászati engedéllyel nem rendelkező halászhajókra.

(7)   A Bizottság vagy bármely tagállam kérésére a tagállamok az internetes honlapjukon közzéteszik, vagy a Bizottság és valamennyi tagállam számára benyújtják a (3), (4) és (5) bekezdésnek való megfelelés érdekében alkalmazott rendszereik leírását.

9. cikk

Halászatra vonatkozó területi korlátozások

(1)   Május 1-jétől október 31-ig tilos a halászat a következő koordinátákat összekötő vonalak által meghatározott tengerszakaszon, amelyeket a WGS84 koordinátarendszer szerint kell mérni:

a)

1. terület:

ÉSZ 55° 45′, KH 15° 30′

ÉSZ 55° 45′, KH 16° 30′

ÉSZ 55° 00′, KH 16° 30′

ÉSZ 55° 00′, KH 16° 00′

ÉSZ 55° 15′, KH 16° 00′

ÉSZ 55° 15′, KH 15° 30′

ÉSZ 55° 45′, KH 15° 30′

b)

2. terület:

ÉSZ 55° 00′, KH 19° 14′

ÉSZ 54° 48′, KH 19° 20′

ÉSZ 54° 45′, KH 19° 19′

ÉSZ 54° 45′, KH 18° 55′

ÉSZ 55° 00′, KH 19° 14′

c)

3. terület:

ÉSZ 56° 13′, KH 18° 27′

ÉSZ 56° 13′, KH 19° 31′

ÉSZ 55° 59′, KH 19° 13′

ÉSZ 56° 03′, KH 19° 06′

ÉSZ 56° 00′, KH 18° 51′

ÉSZ 55° 47′, KH 18° 57′

ÉSZ 55° 30′, KH 18° 34′

ÉSZ 56° 13′, KH 18° 27′.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve engedélyezett a halászat a 157 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálóval, állítóhálóval és tükörhálóval, vagy sodortatott horogsorral. Semmilyen más halászeszköz nem tartható a fedélzeten.

(3)   A (2) bekezdésben meghatározott halászeszközök valamelyikével folytatott halászat esetén nem tartható a fedélzeten tőkehal.

V.   FEJEZET

MONITORING, VIZSGÁLAT ÉS FELÜGYELET

10. cikk

A balti-tengeri tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedély

(1)   Az 1627/94/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, minden legalább nyolc méter összhosszúságú közösségi hajónak, amely a 2187/2005/EK rendelet 3. cikkével összhangban a balti-tengeri tőkehalhalászatra való halászeszközzel rendelkezik a fedélzetén, vagy azt használ, a balti-tengeri tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedéllyel kell rendelkeznie.

(2)   A tagállamok az (1) bekezdésben említett, tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedélyt csak a bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2005. évre történő meghatározásáról szóló, 2004. december 22-i 27/2005/EK tanácsi rendelet (10) III. mellékletének 6.2.1. pontjával összhangban a 2005-ben a balti-tengeri tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedéllyel rendelkező közösségi hajók számára adhatnak ki. Mindazonáltal egy tagállam kiadhat tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedélyt a saját lobogója alatt közlekedő, 2005-re különleges halászati engedéllyel nem rendelkező hajónak, ha biztosítja, hogy a Balti-tengeren az (1) bekezdésben említett halászeszközzel végzett halászatból legalább azonos mértékű, kilowattban (kW) mért teljesítményt von ki.

(3)   Minden érintett tagállam a balti-tengeri tőkehalhalászatra vonatkozó különleges engedéllyel rendelkező hajókról jegyzéket állít össze és tart fenn, és azt hivatalos weboldalán elérhetővé teszi.

(4)   Azon halászhajó parancsnoka vagy meghatalmazott képviselője, amely számára valamely tagállam a balti-tengeri tőkehalhalászatra vonatkozó különleges engedélyt adott ki, ezen engedély egy másolatát a halászhajó fedélzetén tartja.

11. cikk

Hajónaplók

(1)   A 2847/93/EGK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésétől eltérve, a legalább nyolc méter összhosszúságú közösségi hajók parancsnokai az említett rendelet 6. cikkével összhangban tevékenységeikről hajónaplót vezetnek.

Az első albekezdéstől eltérve azok a 8–10 méter összhosszúságú halászhajók, amelyeknek fedélzetén a C területen kifogott tőkehal van, olyan hajónaplót vezetnek, amely megfelel a 2807/83/EGK rendelet IV. mellékletének 2. pontjában foglalt rendelkezéseknek.

(2)   A VMS rendszerrel felszerelt hajók esetében a tagállamok, a VMS adatai alapján ellenőrzik, hogy a Halászati Felügyelő Központba (FMC) érkezett információk megfelelnek-e a hajónaplóban feltüntetett tevékenységeknek. E keresztellenőrzéseket három éven keresztül számítógéppel olvasható formában rögzítik.

(3)   Minden egyes tagállam rendszeresen frissíti és weboldalán elérhetővé teszi azon kapcsolattartók elérhetőségi adatait, akik számára a hajónaplókat, kirakodási nyilatkozatokat és előzetes értesítéseket a 17. cikknek megfelelően el kell küldeni.

12. cikk

A halfogásra vonatkozó adatok elektronikus nyilvántartása és továbbítása

A 2807/83/EGK rendelet 1. cikkétől eltérően a tagállamok engedélyezhetik a VMS-rendszerrel felszerelt halászhajók hajóparancsnokai számára, hogy a hajónaplóban rögzítendő információkat elektronikus úton küldjék meg. Az információkat a lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központjának naponta, az adott naptári napon végzett halászati művelet befejeztével kell továbbítani. A hajónaplóban rögzítendő információt a parti állam halászati felügyelő központjának kérésére rendelkezésre kell bocsátani, amíg a halászhajó a parti állam vizein tartózkodik, és amennyiben az érintett parti állam vizsgálatot kér.

13. cikk

A halászati erőkifejtésre vonatkozó adatok nyilvántartása

(1)   A 2847/93/EGK rendelet 19b. cikkétől eltérve, az ezen rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében említett halászeszközök bármelyikét a fedélzeten tartó közösségi halászhajó parancsnoka a kikötőből való távozáskor és a kikötőbe való megérkezéskor, vagy a Balti-tengerre való belépéskor és az onnan való kilépéskor a következő információkat tartalmazó halászati erőkifejtési jelentést küld a lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központjának:

a)

A kikötő elhagyásakor vagy a Balti-tengerre való belépéskor

i.

a hajó neve, külső azonosítója és rádióhívójele;

ii.

a kikötő elhagyásának vagy a Balti-tengerre való belépésnek a dátuma és pontos ideje (helyi idő szerint);

iii.

a 3. cikk e) pontja szerinti azon terület, ahol a halászhajó halászni fog;

b)

a kikötőbe való belépéskor vagy a Balti-tenger elhagyásakor

i.

a hajó neve, külső azonosítója és rádióhívójele;

ii.

a kikötőbe való belépésnek vagy a Balti-tenger elhagyásának a dátuma és pontos ideje (helyi idő szerint).

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjának i. és ii. alpontját, valamint b) pontját a VMS-rendszerrel felszerelt hajók tekintetében nem kell alkalmazni.

(3)   A lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központja a halászati erőfeszítési jelentést számítógépes adatbázisában rögzíti.

(4)   A lobogó szerinti tagállam az (1) bekezdésben említett információkat kérésre átadja a parti tagállamnak.

14. cikk

A halászati erőkifejtés nyomon követése és ellenőrzése

A lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságai nyomon követik és ellenőrzik a következők betartását:

a)

a halászati erőfeszítések 8. cikkben meghatározott korlátozásai;

b)

a 9. cikkben előírt halászatra vonatkozó korlátozások.

15. cikk

A hajónapló adatainak megengedett hibahatára

A 2807/83/EGK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, a TAC alá tartozó, hajón tartott halak kilogrammban megadott mennyiségének becslésekor a megengedett hibahatár a hajónaplóban szereplő adat 10 %-a, a tőkehal kivételével, amelynek esetében a megengedett hibahatár 8 %.

A szétválogatás nélkül kirakodott, az A és B területről származó fogások esetében a mennyiség becslésekor a megengedett hibahatár a fedélzeten tartott teljes mennyiség 10 %-a.

16. cikk

Egyes területekre való belépés, illetve azok elhagyása

(1)   A tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedéllyel rendelkező halászhajók egy adott halászati úton kizárólag egy területen, az A, B vagy C területen halászhatnak.

(2)   A halászhajók a halászati tevékenységet a közösségi vizek A, B vagy C területén kizárólag akkor kezdhetik meg, ha nincs tőkehal a fedélzetükön.

Amennyiben a halászhajó azon a területen, ahol halászik, a halak kirakodása nélkül bemegy egy kikötőbe, tőkehallal a fedélzetén is folytathatja halászati tevékenységét az adott területen.

(3)   Amennyiben egy halászhajó elhagyja az A, B vagy C területet, és tőkehal van a fedélzetén:

a)

közvetlenül be kell hajóznia egy olyan kikötőbe, amely azon a területen kívül található, ahol halászott, és ki kell rakodnia halzsákmányát;

b)

a halászati terület elhagyásakor a hálókat oly módon kell elraknia, hogy azok ne legyenek használatra kész állapotban, a következő feltételeknek megfelelően:

i.

a hálókat, súlyokat és a hasonló eszközöket különválasztják a vonóhálólemezektől, valamint a vonó- és vontatóhuzaloktól és kötelektől;

ii.

a fedélzeten vagy afölött található hálókat biztonságosan odaerősítették a fedélzeti felépítmény valamelyik pontjához.

(4)   Az (1)–(3) bekezdéstől eltérve a halászhajók egy adott halászati úton az A és B területen halászhatnak, és e területek bármelyikén kizárólag akkor kezdhetnek halászati tevékenységbe 2008-ban, ha fedélzetükön 150 kg-nál kevesebb tőkehal van. A tagállamok a hatékony ellenőrzés biztosítása érdekében konkrét intézkedéseket hoznak. A tagállamok ezen intézkedésekről 2008. január 31-ig jelentést tesznek a Bizottságnak.

17. cikk

Előzetes értesítés

(1)   Az A, B vagy C területet fedélzetén több mint 300 kg élősúlyú tőkehallal elhagyó közösségi halászhajó parancsnoka a terület elhagyása előtt legalább egy órával értesíti azon parti állam illetékes hatóságait, amelyben ki fogja rakodni a halzsákmányt, a következőkről:

a)

a kilépés pontos ideje és helye;

b)

a fedélzeten tartott tőkehalmennyiség és az egyéb fajok teljes súlya, élősúlyban számítva;

c)

a kirakodási hely neve;

d)

a kirakodási helyre történő érkezés várható időpontja,

A parti állam tájékoztatja a lobogó szerint államot a kirakodásról.

(2)   Amennyiben egy közösségi halászhajó azon a területen, ahol halászik, több mint 300 kg élősúlyú tőkehallal a fedélzetén be kíván lépni egy kikötőbe, a közösségi halászhajó parancsnoka értesítést küld a parti állam illetékes hatóságainak, és a parti állam legalább egy órával a belépés előtt értesítést küld a lobogó szerinti tagállamnak, amely értesítés az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában említett valamennyi információt tartalmazza.

(3)   Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett információközlés a 12. cikk hatálya alá tartozó halászhajókra nem vonatkozik.

(4)   Az (1) bekezdés a) pontját a VMS-rendszerrel felszerelt hajókra nem kell alkalmazni.

(5)   Az (1) és (2) bekezdésben előírt értesítést a közösségi halászhajó parancsnokának képviselője is megküldheti.

18. cikk

Kijelölt kikötők

(1)   Ha egy hajó 750 kg-ot meghaladó élősúlyú tőkehalat tart a fedélzetén, a tőkehal kizárólag a kijelölt kikötőkben rakodható ki.

(2)   Minden tagállam kijelölheti azokat a kikötőket, ahol a 750 kg élősúlyt meghaladó balti-tengeri tőkehal kirakodható.

(3)   2007. október 10-ig minden tagállam, amely ilyen jegyzéket állított össze, fenntartja és hivatalos weboldalán elérhetővé teszi a kijelölt kikötők jegyzékét.

19. cikk

Az először kirakodott tőkehal lemérése

A halászhajó parancsnoka gondoskodik arról, hogy a Balti-tengeren fogott és egy közösségi kikötőben kirakodott, bármekkora mennyiségű tőkehalat eladás előtt, vagy azelőtt, hogy azt az első kirakodási kikötőből máshova szállítják, lemérjék. A méréshez használt mérlegeket az illetékes nemzeti hatóságoknak jóvá kell hagyniuk. A mérésből származó eredményt a 2847/93/EGK rendelet 8. cikkében említett nyilatkozathoz kell felhasználni.

20. cikk

Vizsgálati referenciaértékek

A Balti-tenger minden tagállama konkrét vizsgálati referenciaértékeket határoz meg. Ezeket az elért eredmények elemzését követően időszakosan felülvizsgálják. A vizsgálati referenciaértékeket az I. mellékletben meghatározott célértékek eléréséig fokozatosan növelik.

21. cikk

Az áthaladás és átrakodás tilalma

(1)   A tőkehalhalászat tekintetében lezárt területeken tilos az áthaladás, kivéve, ha a hajón lévő halászeszközt a 16. cikk (3) bekezdésének b) pontjával összhangban biztonságosan rögzítették és elhelyezték.

(2)   A tőkehal átrakása tilos.

22. cikk

A balti-tengeri tőkehal szállítása

A 2847/93/EGK rendelet 8. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, a legalább nyolc méter összhosszúságú halászhajó parancsnoka kirakodási nyilatkozatot tölt ki, amennyiben a halat a kirakodás helyétől eltérő helyre szállítja.

A 2847/93/EGK rendelet 13. cikkének (4) bekezdésétől eltérve, a kirakodási nyilatkozatot csatolni kell a szállított mennyiségekre vonatkozóan az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt szállítási dokumentumok mellé. A rendelet 13. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt mentesség nem alkalmazható.

23. cikk

Közös felügyelet és a felügyelők cseréje

Az érintett tagállamok közös vizsgálati és felügyeleti tevékenységet végeznek.

24. cikk

Nemzeti ellenőrzési cselekvési programok

(1)   A balti-tengeri tagállamok a II. melléklettel összhangban a Balti-tenger vonatkozásában nemzeti ellenőrzési cselekvési programokat határoznak meg.

(2)   A balti-tengeri tagállamok az I. melléklettel összhangban egyedi vizsgálati referenciaértékeket határoznak meg. Ezeket az elért eredmények elemzését követően időszakosan felülvizsgálják. A vizsgálati referenciaértékeket az I. mellékletben meghatározott célértékek eléréséig fokozatosan növelik.

(3)   Minden év január 31-e előtt a balti-tengeri tagállamok hivatalos weboldalukon a Bizottság és a Balti-tengerrel szomszédos tagállamok számára elérhetővé teszik az (1) bekezdésben említett nemzeti ellenőrzési cselekvési programokat, a végrehajtási ütemtervvel együtt.

(4)   A Bizottság évente legalább egyszer összehívja a Halászati és Akvakúltúra-ágazati Bizottság ülését a balti-tengeri tőkehalállományokra vonatkozó nemzeti ellenőrzési cselekvési programok betartásának és eredményeinek értékelése érdekében.

25. cikk

Egyedi ellenőrzési program

A 2847/93/EGK rendelet 34c. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdésétől eltérve, az érintett tőkehalállományokra vonatkozó egyedi ellenőrzési és vizsgálati program három évnél tovább tarthat.

VI.   FEJEZET

NYOMON KÖVETÉS

26. cikk

A terv értékelése

(1)   E rendelet alkalmazásának harmadik évében, majd minden azt követő évben a Bizottság, a HTMGB és a Balti-tengeri Regionális Tanácsadó Testület szakvéleménye alapján, értékeli az érintett állományokra és ezen állományok halászatára vonatkozó gazdálkodási intézkedések hatását.

(2)   E rendelet alkalmazásának harmadik évében, majd azt követően minden harmadik évben a Bizottság tudományos szakvéleményt kér a HTMGB-től a 4. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósulása terén elért haladás üteméről. Amennyiben a szakvélemény úgy ítéli meg, hogy a célkitűzéseket valószínűleg nem lehet megvalósítani, a Tanács minősített többséggel határoz a célkitűzések elérésének biztosításához szükséges kiegészítő és/vagy alternatív intézkedésekre vonatkozó bizottsági javaslatról.

27. cikk

A minimális halászati állománypusztulási ráta felülvizsgálata

Amennyiben a Bizottság a HTMGB szakvéleménye alapján úgy ítéli meg, hogy a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási ráták nem felelnek meg a gazdálkodási terv célkitűzéseinek, a Tanács – a Bizottság javaslata alapján – minősített többséggel határoz a célkitűzésnek megfelelően módosított minimális halászati állománypusztulási rátákról.

28. cikk

Az Európai Halászati Alap

Alkalmazásának első három évében a többéves tervet az 1198/2006/EK rendelet 21. cikke a) pontjának i. alpontja alkalmazásában a 2371/2002/EK rendelet 5. cikke szerinti helyreállítási tervnek kell tekinteni.

29. cikk

27 és 28 ICES-alterület

(1)   Minden évben legkésőbb október 31-ig a B területen halászó tagállamok jelentést küldenek a Bizottságnak a B területen az előző 12 hónap folyamán megvalósított minden tőkehalfogásról és járulékos tőkehalfogásról, valamint az említett faj ICES-alterületenként, valamint a 8. cikk (1) bekezdésében említett halászeszköztípusonként meghatározott visszaengedéséről.

(2)   Minden évben legkésőbb december 15-ig a Bizottság a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban, valamint az (1) bekezdésben említett tagállami jelentés és a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság szakvéleménye alapján határoz a 27 és/vagy 28.2 ICES-alterületnek a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontjában, (3), (4) és (5) bekezdésében, továbbá a 13. cikkben foglalt korlátozások alóli kivonásáról, amennyiben bizonyítékok támasztják alá, hogy az ezen ICES-alterületeken kifogott tőkehalmennyiség a B. terület teljes kifogott tőkehalmennyiségének 3 %-ánál kevesebb.

(3)   A 27. és/vagy 28.2. ICES-alterület kivonása a következő év január 1-jétől december 31-ig hatályos.

(4)   A 8. cikk (1) bekezdésének b) pontját, (3), (4) és (5) bekezdését nem kell alkalmazni a 28.1 ICES-alterületre. Amennyiben azonban bizonyítékok támasztják alá, hogy a kifogott tőkehalmennyiség a B terület teljes kifogott tőkehalmennyiségének 1,5 %-ánál nagyobb, akkor alkalmazni kell a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontját, (3), (4) és (5) bekezdését, valamint ezen cikk (1), (2) és (3) bekezdést.

VII.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

30. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)   A 779/97/EK tanácsi rendelet hatályát veszti.

(2)   A 2847/93/EGK rendelet 19a. cikkének (1a) bekezdése hatályát veszti.

31. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2008. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2007. szeptember 18-án.

a Tanács részéről

az elnök

R. PEREIRA


(1)  2007. június 7-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

(3)  HL L 171., 1994.7.6., 7. o.

(4)  HL L 261., 1993.10.20., 1. o. A legutóbb az 1967/2006/EK rendelettel (HL L 409., 2006.12.30., 11. o.) módosított rendelet.

(5)  HL L 276., 1983.10.10., 1. o. A legutóbb az 1804/2005/EK rendelettel (HL L 290., 2005.11.4., 10. o.) módosított rendelet.

(6)  HL L 113., 1997.4.30., 1. o.

(7)  HL L 349., 2005.12.31., 1. o.

(8)  HL L 365., 1991.12.31., 1. o. A legutóbb a 448/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 74., 2005.3.19., 5. o.) módosított rendelet.

(9)  HL L 333., 2003.12.20., 17. o.

(10)  HL L 12., 2005.1.14., 1. o. A legutóbb az 1936/2005/EK rendelettel (HL L 311., 2005.11.26., 1. o.) módosított rendelet.


I. MELLÉKLET

EGYEDI VIZSGÁLATI REFERENCIAÉRTÉKEK

Célkitűzés

1.

Minden egyes tagállam e melléklettel összhangban lévő egyedi vizsgálati referenciaértékeket határoz meg.

Stratégia

2.

A halászati tevékenységek vizsgálata és felügyelete elsősorban a valószínűleg tőkehalat fogó hajókra irányul. A tőkehal szállítására és forgalmazására vonatkozó véletlenszerű vizsgálatokat kiegészítő kereszt-ellenőrzési rendszerként alkalmazzák a vizsgálat és a felügyelet hatékonyságának mérésére.

Prioritások

3.

A különböző halászeszköztípusok különböző rangsorolási szintekbe tartoznak attól függően, hogy a flottákat milyen mértékben érintik a halászati lehetőségek korlátozásai. Emiatt minden tagállam egyedi prioritásokat határoz meg.

A célzott referenciaértékek

4.

Legkésőbb az e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított egy hónapon belül a tagállamok – az alábbiakban megállapított célszintek figyelembevételével – végrehajtják vizsgálati ütemterveiket.

A tagállamok meghatározzák és ismertetik, melyik mintavételi stratégiát alkalmazzák.

A Bizottság kérésére a tagállam által alkalmazott mintavételi tervet a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

a)   A kikötői vizsgálatok szintje

Általánosságban azzal az egyszerű véletlenszerű mintavétellel biztosított pontossággal kell legalább azonos szintű pontosságot elérni, amely során a vizsgálat az adott tagállamban az összes a tőkehal-kirakodások súlyának 20 %-ára terjed ki.

b)   Az értékesítés vizsgálatának szintje

Az árverésen eladásra kínált tőkehalmennyiségek 5 %-ának vizsgálata.

c)   A tengeren végzett vizsgálat szintje

Rugalmas referenciaérték: az egyes területeken végzett halászati tevékenységek részletes elemzését követően határozzák meg. A tengeren végzett vizsgálatok referenciaértékei a tengeren a tőkehal-gazdálkodási területeken eltöltött járőrnapok számára vonatkoznak, lehetőség szerint külön referenciaértékkel a meghatározott területeken történő járőrözéssel eltöltött napok vonatkozásában.

d)   A légi felügyelet szintje

Rugalmas referenciaérték: az egyes területeken végzett halászati tevékenységek részletes elemzését követően és a tagállam rendelkezésére álló, elérhető erőforrások figyelembevételével határozzák meg.


II. MELLÉKLET

A NEMZETI ELLENŐRZÉSI CSELEKVÉSI PROGRAMOK TARTALMA

A nemzeti ellenőrzési cselekvési programok célja többek között a következők meghatározása.

1.   ELLENŐRZÉSI ESZKÖZÖK

Emberi erőforrások

1.1.

A parti és tengeri felügyelők száma, valamint alkalmazásuk időszakai és körzetei.

Műszaki erőforrások

1.2.

A járőrhajók és -repülőgépek száma, valamint bevetésük időszakai és körzetei.

Pénzügyi erőforrások

1.3.

Az emberi erőforrások, járőrhajók és -repülőgépek bevetésére vonatkozó költségvetési elosztás.

2.   A HALÁSZATTAL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK ELEKTRONIKUS NYILVÁNTARTÁSA ÉS BEJELENTÉSE

A 13., 14., 15. és 18. cikk teljesítésének biztosítása céljából megvalósított rendszerek leírása.

3.   A KIKÖTŐK KIJELÖLÉSE

Adott esetben a 19. cikkel összhangban a tőkehal-kirakodásokra kijelölt kikötők jegyzéke.

4.   EGYES TERÜLETEKRE VALÓ BELÉPÉS, ILLETVE AZOK ELHAGYÁSA

A 17. cikk teljesítésének biztosítása céljából megvalósított rendszerek leírása.

5.   A KIRAKODÁSOK ELLENŐRZÉSE

A 12., 16., 20., 22. és 23. cikkben foglalt rendelkezések betartásának biztosítása érdekében megvalósított bármely létesítmény és/vagy rendszer leírása.

6.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁSOK

A nemzeti ellenőrzési cselekvési programok meghatározzák a követendő eljárásokat:

a)

a tengeren és a szárazföldön végzett vizsgálatok esetén;

b)

a más tagállamok által a tőkehalra vonatkozó nemzeti ellenőrzési cselekvési programért felelősként kijelölt illetékes hatóságokkal folytatott kommunikáció esetén;

c)

a közös felügyelet és a felügyelők cseréje esetén, ideértve a más tagállamok felségvizein működő felügyelők hatáskörének meghatározását.


Top